Kullancs került a combhajlatom és szeméremdombom közé
37 hozzászólás
2014.06.08. 07:45
Hát egyelőre még a duzzadás nem ment le, szurkál, be van dagadva és közben viszket is. Viszont még bennem volt, amikor hőemelkedésem kezdődött.
5 nappal ezelőtt vettem észre először, fürdés alatt, a jobb combhajlatom és szeméremdomb között valami szemölcs félét. A kádban, víz alatt próbáltam lekaparni. Nem sikerült. Fürdés után ránéztem és mivel környéke duzzadt volt, arra gondoltam, valami pattanás akar képződni és egy óriási miteszer lehet, ami félig kilóg. A bőrt két oldalról összenyomva próbáltam kinyomni.
Gondoltam, még nem érett meg. Tegnap késő este aztán megnéztem nagyítóval és nem hittem a szememnek. Ennek a lencse nagyságú, barnás képződménynek lábai vannak, amik szépen meg is mozdultak a szemle alatt. Reggel irány a bőrgyógyászat, ahol közölték, egy jóllakott, elég nagy kullancs példány! Eltávolították és azt mondták, figyeljem a seb környékét, és ha rendellenességet észlelek, azonnal menjek vissza, mert akkor doxícillint kell szednem.
Hát egyelőre még a duzzadás nem ment le, szurkál, be van dagadva és közben viszket is. Viszont még bennem volt, amikor hőemelkedésem kezdődött.(nem vészes,27.2-37.7 között váltakozik, azóta is fent áll) Utalhat ez esetleg fertőzésre?
A kullancsot megsemmisítették, így be sem tudom vizsgáltatni. Pontosan azt sem tudom, milyen bőrtünetekre érdemes odafigyelnem
Egy hónapig halálfélelmem volt
2014.06.06. 07:25
A sürgősségi orvos azt mondta, hogy vastagbél daganatom van (ezt 100%-ban állította!), mennem kell gasztroenterológiára, vastagbél tükrözésre.
Tisztelt Praxis!
214.04.07.-én beküldött a háziorvosom, vakbél gyanúval az esztergomi sürgősségi ambulanciára. Ekg. vérvétel volt, majd hasi ultrahang és mellkas felvételt csináltak. Az ultrahangon 4cm átmérőjű kokárdajelet látott az orvos: vélemény: NPL colontos susp. A sürgősségi orvos azt mondta, hogy vastagbél daganatom van (ezt 100%-ban állította!), mennem kell gasztroenterológiára, vastagbél tükrözésre. Elmentem, ott azt mondták, hogy ezt a vizsgálatot csak 2hónap múlva tudják megcsinálni...
De az orvos magánrendelőjében 3hét múlva megtudták csinálni, az eredmény ott: ép terminális ileum és totál colonkép lett. Elküldtek még ct vizsgálatra is, ami megtörtént újabb 3hét múlva, ahol a vélemény ez lett: a coecum elv.
Nem bizonyítható, egyéb pathologias eltérés nincs. Természetesen nagyon örültem, hogy nincs baj, de 1 hónapig halálfélelmem volt, nem bírtam aludni, nyugtatót szedtem állandóan sírtam...
Akkor mit láttak, miért állították, hogy daganat!? Hogy leírtam a történetem, pici elégtétel nekem, és tovább tudok lépni ezen.
J
Magára hagyták a haldokló családanyát
2014.06.04. 06:32
Ilyen orvosi szaktudás mellett ami ebben az országban van,egy beteg nincs biztonságban.
Tisztelt Praxisblog
Sajnos megint itt van egy eset-a sok közül-ami az Esztergomi kórházban történt egy négy gyerekes családanyával, akinek még nagyon sok dolga lett volna ezen a földön,többek közt a gyerekeit felnevelni. Sajnos megint hazaküldtek egy beteget,akinek még egy "laikus" szerint is infarktusos tünetei voltak,és érdekes mód ez egy egészségügyi dolgozónak sem jutott az eszébe,az állítólagos vizsgálatok közben.
Sajnos egy infarktusos beteget,megint órákig várakoztattak,így percről percre romlott a túlélési esélye,majd hazaküldték. Sajnos az őt vizsgáló orvos mind aki jól végezte a dolgát,a műszak befejeztével hazament,otthagyva egy akkor már gyakorlatilag haldokló asszonyt a váróban. Sajnos ez az asszony másnap,vagy még aznap (?) meghalt.
Mint kiderült nem ez az egyetlen eset a fent említett kórházban,ami már a rendőrségnek is kezd gyanússá válni,és nyomozás indult az érintett osztály ellen. A dolog érdekessége,hogy a már halott asszonyt még aznap boncolni akarták,de a rendőrség közbelépett.Vajon miért siettek ennyire?? Feltételezem az egyértelmű nyomokat szerették volna eltüntetni,és a botrányt elkerülni,ami most vár rájuk.Nagyon remélem,hogy a nyomozás kellőképpen befogja tudni bizonyítani,hogy ha ezt az asszonyt kellő ellátásban részesítették volna,akkor még ma is élne,és a gyerekeivel lehetne.
Sajnos kezd bebizonyosodni az a tény,hogy az "itt ragadt" orvosok java része egy nem alkalmas az orvosi pályára,és ha tízszer ennyit keresnének,ha a legmodernebb orvosi felszerelés közt válogathatnának,ha nem kéne másik kettő helyett dolgozniuk,akkor is ugyanilyen tudatlan,nem törődöm balfékek lennének,a hasonlóan működő orvosi asszisztencia,és nővérekkel együtt.
Lehet ezen vitatkozni,lehet köpködni arra aki a véleményét megmeri mondani,lehet lehülyézni azt akinek nincs orvosi végzettsége,de a tényeken ez semmit nem változtat .Ilyen orvosi szaktudás mellett ami ebben az országban van,egy beteg nincs biztonságban. Persze vannak kivételek,de az egy országnak nagyon kevés.
T. K.G.
Lopás és bunkó nővérek a kórházban
2014.06.01. 09:51 
Többek között már a második napon eltűnt édesanyám ivóleve, a kis fülhallgatós rádiója, amit nagyon szeretett és a pénztárcájából is hiányzott 2000 forint.
Tisztelt Praxis blog!
Sajnos édesanyám hosszú évek óta különféle betegségekkel küzd. Ennek következményeként sokat járunk vele orvoshoz, gyógyszertárba és kórházba. A tapasztalataink igen vegyesek, találkoztunk szuper orvosokkal és nővérekkel, de akadtak sajnos szomorú élményeink is. Legutóbb a megyei kórházban, ahova édesanyám két hétre feküdt be. Valójában ezúttal az orvosokra nem lehetett panaszunk, a nővérek viszont kifejezetten visszataszító módon viselkedtek velünk is és édesanyámmal is.
Minden azzal kezdődött, hogy mivel csak minden második-harmadik napon tudtunk bemenni édesanyámhoz, megkértük a nővéreket, hogy kicsit figyeljenek oda rá, mert sajnos idős kora miatt ő már nem igazán tud például a saját dolgaira ügyelni. Sokszor elveszít, elhagy dolgokat, nem tűnik fel neki az sem, ha épp nincs meg valamije. Nem azt szerettük volna, hogy állandóan felügyeljék, csak kicsit nézzenek rá néha, amikor nem vagyunk ott. Nos, nem tudom miért, de mintha ezt konkrét sértésnek vették volna, olyan ellenségesek lettek velünk, mintha valami nem is tudom milyen bunkóságot csináltunk volna. Pedig úgy gondoltuk, hogy miután édesanyámat haza engedik, meg is köszönjük a segítségüket, de erre már nem került sor a jelzett okok miatt.
Többek között már a második napon eltűnt édesanyám ivóleve, a kis fülhallgatós rádiója, amit nagyon szeretett és a pénztárcájából is hiányzott 2000 forint. Később a kedvenc könyvét is meglovasította valaki. Nem nagy és egetrengető veszteségekről volt szó, de mégis csak lopásokról, vagy szándékos kitolásról édesanyámmal, mert neki ezek a dolgok igenis fontosak voltak. A 2000 forintról már ne is beszéljünk, pitiáner dolog belenyúlni valakinek a tárcájába és elemelni így a pénzt, ameddig vizsgálatokon van.
Amikor kiderültek ezek a dolgok, ismét beszéltünk a nővérekkel, elmeséltük nekik a helyzetet. Nem vádaskodtunk, még csak nem is voltunk szemrehányóak, csak újra arra kértük őket, hogy ha tudnak, picit figyeljenek már ők is oda. Ekkor még bunkóbb módon viszonyultak hozzánk, édesanyámat egyszerűen lehülyézték. Mi pedig nem tehettünk semmit, mert még jó pár nap hátra volt a kórházban anyámnak, nem akartuk, hogy még jobban megnehezítsék bent a létezését. Innentől még annyit sem törődtek vele, az ágyát napokig nem húzták át, volt, amikor enni sem kapott volna szegény, ha mi nem megyünk be hozzá. szóval nagyon durván elfajultak a dolgok. Alig vártuk, hogy haza hozhassuk szegényt.
Egy kedves idős hölgy betegtársa volt az, aki felajánlotta, hogy majd ő igyekszik anyukámra is odafigyelni a továbbiakban, neki nagyon szépen köszönjük a sok segítséget. Nem hiszem, hogy internetezik, de ha igen, remélem, olvassa sorainkat, hálás szívvel gondolunk rá. Ő mesélte nekünk, hogy előre kellett volna valamennyit adnunk a nővéreknek ahhoz, hogy másként álljanak hozzánk, mert így szokás. Akkor sok kellemetlenséget elkerülhettünk volna. Sajnos itt is a pénz beszél. Mindenesetre az orvosoknak köszönjük szépen a gondos ellátást és reméljük azért, a nővérek többsége nem ilyen, mint az a bizonyos két hölgy, akikkel ezúttal dolgunk volt.
K. Z.
Ordított és káromkodott a nőgyógyász
2014.05.30. 09:13
Megalázó, sértő volt nagyon és teljesen ok nélküli a kirohanása. De ha még úgy is lett volna, ahogy a doktor úr beképzelte (de nem így volt), akkor az feljogosítja arra, hogy k**-nak nevezzen és ordibáljon velem?
Tisztelt Praxis!
Friss tapasztalatokat szereztem az egyik budapesti nőgyógyásszal kapcsolatban. Már többször jártam nála, ezen alkalmakkor semmi negatívat nem tapasztaltam, de ezúttal mintha elgurult volna a gyógyszere, vagy nem is tudom, de teljesen kikelt magából és nem hogy orvoshoz, de emberhez sem méltó módon viselkedett. Nem hiszem, hogy bármiféle magyarázat elfogadható lenne arra, hogy kiabált és trágár módon beszélt velem, mert nem adtam rá okot.
Azért mentem hozzá, mert a menzeszem teljesen kiszámíthatatlan, hol késik, hol előbb jön meg és az utóbbi időben volt olyan is, hogy kétszer is megvolt egy ciklusban. Ennek a miértjére szerettem volna választ kapni, de úgy látszik nagyon rossz napot foghattam ki, mert vizsgálat nélkül távoztam végül. Pedig tényleg korábban jó tapasztalataim voltak róla és sosem jártam fizetős rendelésen, mert nem éreztem szükségét. Viszont ezek után erősen elgondolkodtam rajta, ott legalább biztos nem viselkednek így senkivel a pénzéért.
Annyi volt a kirobbantója az esetnek, hogy a doktor úr valószínűleg nem hallotta, hogy köszöntem, vagy nem akarta hallani. Pedig köszöntem, ahogy minden egyes alkalommal, ha belépek valahova. Halkan beszélek, az igaz, de nem vagyok sem udvariatlan, sem bunkó. Nem tudom nem hallotta-e tényleg, vagy szándékosan keresett valamit és valakit, akin levezetheti a feszültségét. Rámförmedt és elkezdett kiabálni, hogy már megint egy k*** aki nem tud köszönni. Válaszolni sem volt időm, mert mondta tovább a sértéseket és azt mondta, tűnjek el, majd akkor menjek vissza, ha megtanultam köszönni. Őszintén szólva teljesen leblokkoltam, majd miután ezt újra megismételte, teljesen megszégyenülve kimentem.
Mi mást is tehettem volna egy ordibáló, sértegető idegbajossal, aki ok nélkül nekem esett? Most kezdjek magyarázkodni? Szerintem kifejezetten kereste az okot, hogy valakin jól kitöltse az összegyülemlett dühét és én voltam ott kéznél. Mindenesetre megalázó, sértő volt nagyon és teljesen ok nélküli a kirohanása. De ha még úgy is lett volna, ahogy a doktor úr beképzelte (de nem így volt), akkor az feljogosítja arra, hogy k**-nak nevezzen és ordibáljon velem? Nem hinném…
Egy rossz tapasztalat teljesen meg tudja ingatni az embert. Az biztos, hogy ehhez az orvoshoz soha többet be nem teszem a lábam, nincs szükségem arra, hogy a rossz napjainak én legyek a céltáblája ahelyett, hogy a dolgát végezné és gyógyítana.
Kihullott a hajam is a hazug fogorvos miatt
2014.05.28. 07:27
Megtanultam, hogy igaz a közmondás is: „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” .
Azért írok az én oldalamra, mert a fogorvosom.hu oldalról ez a véleményezés M. dr-ról
Egy félórán belül eltűnt. Vajon ki tüntette el és hová? Így sikerül neki csak jó véleményt produkálni! Az 5000 rajongó és a 4000 implantációs beteg közül akkor én egy egyedi eset vagyok.
Leírom, az én esetemet:
20 évvel ezelőtt is szerettem volna a felső fogsoromba fogat ültetni, de a csontozatom miatt nem vállalták.2010. júniusában a barátnőm által kerültem a rendelőbe, aki úgy referált be, hogy 20 éve nem vállaltak és megnéz- e a dr. Természetesen elvállat, mind az alsó, mind a felső fogsoromat. A lányomnak, aki fogtechnikus csak akkor mondtam el a lehetőséget, mikor a dr elvállalt.
A következő alkalomkor Ő kísért el, de már kérdésére csak az alsó fogsoromat vállalta.
Így került sor az 4 db fog implantációjára 2011. szeptember 21.-én.
Közel két hónap után állandóan kellett menni a rendelőbe, mivel hol az egyik hol a másik oldal begyúladt. Sajnos nem a legkészségesebb hozzáállást tanúsította a dr. Indokolatlan eset miatt nem kerestem fel, mégis mikor baj volt nem rögtön, hanem az ő ráérő idejétől tette függővé a kezelést. Gyulladás, kicsavarodott a gyógy csavar, csak ilyen esetekkel kerestem meg.
A végén egy semleges orvoshoz mentem, aki azt mondta, hogy mennyek vissza és a gennyzacskót vágja ki a dr. Miután felhívtam közölte velem, hogy ehhez a művelethez nincs szerszáma
Ezután elkezdődött a kánkán : elküldött a klinikára olyan orvoshoz, akivel együtt dolgozik, csak éppen szülési szabadságon volt. Utána adott egy Csillaghegyi orvos telefonját, aki elmondta, hogy milyen hosszadalmas kezelésre számíthatok.
Végül felhívtam a klinikát, és a telefonos kisasszonynak és a jó Istennek köszönhetem, hogy a legjobb kezekbe G. professzorhoz kerültem. Ő megígérte, hogy megpróbálja megmenteni az implantátumomat. Sajnos nem volt feszes ínyem, nem volt megfelelő a csont állományom, a gerinc nagyon vékony volt.
Elmúlt megint egy év, de már legalább látom az alagút végét. Csak két évet vett el az életemből a dr, a hajam kihullott, a gyomrom a sok antibiotikumtól tönkre ment, a hidamat át kellett vágni, és nagyon sok fájdalmat, szenvedést okozott ez a jól felkészült orvosi beavatkozás.
Azt is el kell mondanom, hogy feljelentettük a MOK-nál a dr., és ugyan véleményezték a műtéti tervét, de etikus orvosnak vélik. Így megtanultam, hogy teljes mértékig igaz az a közmondás, „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” .
De végig csinálom a fellebbezést és a pert, és annak a végeredményéről is beszámolok.
Koromnál fogva sok emberrel találkoztam már az életemben, de ilyennel, mint a dr , aki a mundérját szemenszedett hazugsággal próbálja menteni , még nem találkoztam. Talán tisztességesebb lett volna, ha az eset kialakulása után ő vitt volna a klinikára, hogy nála még ha nem is tetszik neki, nagyobb tudású szaktekintélyek segítségét kérje a beteg érdekében.
Folyamatosan megaláz és kinevet a doktornő
2014.05.27. 06:51
Nem hallgatja meg végig hogy mik a panaszaim, milyen tüneteket észlelek . Az évek során állapotom romlik, de őt ez egyáltalán nem érdekli.
Üdv!
Panaszt szeretnék tenni a következő orvosnőre: Dr. K. Ő a Bács-Kiskun Megyei Kórház Nyíri úti telephelyén dolgozik az ideggyógyászaton...
Panaszaim vele kapcsolatban:
-Nem hallgatja meg végig hogy mik a panaszaim, milyen tüneteket észlelek
-az évek során állapotom romlik, de őt ez egyáltalán nem érdekli
-nem vizsgál ki normálisan (nem küld el a vizsgálatra, mert drága, mert attól, hogy elküldene MR-re még nem gyógyulok meg, van elég pénzem fizessem ki az MR-t. Mikor ebbe beleegyeztem, hogy jó fizetem, akkor is rögtön jött újabb kifogás, hogy itt most még így se lehet...)
-megalázóan viselkedik pl. kinevet, beszólogat Ez a találkozásunk legelső pillanatában már így volt.
-szívtelen, kőkemény
-előadja a koncepcióját, hogy mi a bajom, elmondom, hogy miért rossz amit mond, miért nem illik a képbe(teljesen világos dolgok), de ő ezt figyelmen kívül hagyja
-szokásos módon megkérdezte tőlem anno, hogy mi a foglalkozásom. Megmondtam, hogy mi. Erre ő, hogy mennyire utálja azokat...
-Megkértem őt magyarázza el a leletembe leírtakat, hogy néz ki ez a dolog. Végülis szeretném megérteni mi a bajom. Erre ő: ez nem olyan mint az én munkám, ezt nem tudom csak úgy megérteni. (de azért végül elmagyarázta. Egyáltalán nem volt bonyolult)
Attól tartok nagyon nagy az esélye, hogy nem csak velem viselkedik így, és ez nagyon veszélyes.
Egy történetet, még azért elmesélek vele kapcsolatban. Egyszer mikor bent voltam nála és velem úgy bánt mint egy kutyával, bejött egy férfi orvos (gondolom a főnöke). Vele egyből túláradóan kedves volt, cukorkával kínálta, meg végig úgy viselkedett kb. minha szerelmes lenne belé. Szóval ő az a fajta tán, aki úgymond felfelé nyal, lefelé tapos.
Más orvosokkal kapcsolatban is tapasztaltam, hogy le akarják rázni a beteget nem is feltétlenül azért mert szívtelenek, hanem szakértelem hiány miatt. Mindig a könnyebb utat választják, anélkül, hogy másik lehetőséget megvizsgáltnák. Az elmúlt öt évben semmit se sikerült ott normálisan elintézni...
Itt most főleg a járóbeteg részre gondolok. Nincs normális kivizsgálás. Kérem, hogy adjon az életéből két percet, hogy magyarázza el a leletemre leírtakat és csak nagy küzdelem, könyörgés után talán kapok 1 percet, hogy egy részét elmagyarázza. Persze hozzáteszik, hogy úgysem érteném meg minek magyarázza... Hát talán azért hogy legalább annyit tudjak, hogy ez most jó vagy rossz, vagy mennyire rossz. A sürgösségin egyszer úgy küldtek el, hogy megkaptam a leletem, de orvos nem jött oda, hogy elmagyarázza, hogy most akkor mekkora a baj.
Másik eset...
Volt egy betegségem, amit meg lehet volna gyógyítani valószínű, ha normálisan időben kezelnek. Ehelyett csak telt az idő, megjelentem kontrollra, ahol megállapították, hogy rosszabb a helyzet, de azért majd jöjjek vissza később ne csináljunk semmit. Aztán amikor csináltunk már késő volt. Évek teltek el... Ez bőrgyógyászaton volt.
Azért persze nem mondom, hogy az egész kórház ilyen. Szerencsére nem voltam ott sokszor. Azt megtanították nekem, hogy vigyázzak az egészségemre, nehogy odakerüljek hozzájuk.
Üdv!
Rémálom a fogászaton
2014.05.23. 07:01
Sajnos, ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha van számla. Csak ők tudják, mikor milyen kezelést csináltak, mert azt a számlán fel sem tüntetik és alapból az a hozzáállásuk, hogy minden jó amit csináltak, más okozza a panaszokat nem az ő trehány munkájuk.
Én is jártam így, a fogászat neve: Dental Harway. Itt apa és fia dolgoztak, én a fiához jártam hónapokig különböző kezelésekre: gyökértömés, korona, híd. Több százezret fizettem, néha, kb. minden harmadik alkalommal kaptam nyugtát. Néhány hónap elteltével folyamatos panaszaim voltak, ezeket a fogorvos (a fiú) nem ismerte el, szerinte minden jó, használjak szájzuhanyt. A Paradontológiai Klinika álláspontja szerint a szájzuhany csak még jobban benyomja a baktériumokat az ínytasakokba. Az apjához küldött, aki az egyik oldalon újra megcsinálta a hidat, utóbb kiderült, hogy teljesen feleslegesen, és újra kifizettette velem!
Megmagyarázta, hogy nem az ő hibájuk miatt nem jó, később kiderült, be sem ragasztotta. A másik oldalon készült koronára azt mondta, ne mondjam már, hogy azt ők csinálták, nincs beírva az orvosi naplóba! Ahova ők azt írnak be amit akarnak, a betegnek nincs hozzáférése és rálátása. A sunyi tekintete azóta is előttem van. Eljöttem, kiszolgáltatottan, fájdalmak, panaszok közepette. A kezelőlapomon amelyen a soron következő időpontok szerepeltek, nem volt feltüntetve, hogy mikor milyen kezelést végeztek, a nyugtákon szintén nem. Semmit nem tudtam volna bizonyítani. A FOGORVOSOK HONLAPOKON FELTÜNTETETT ÚN. GARANCIÁJÁBÓL EGY SZÓ NEM IGAZ! NE HIGGYÉTEK EL. MINDIG MEGMAGYARÁZZÁK, HOGY MINDEN JÓ, A KORONA JÓL ZÁR STB. CSAK BENNED VAN A HIBA, MAJD ELMÚLIK a fájdalom......
Ha garancia egyáltalán szóba jöhetne, az csak arra vonatkozik, ha pl. egy porcelán pótlásból letörik egy darab, aminek 1 az 1000-hez a valószínűsége, de ezt sem ők, hanem a technikus csinálja. Arra, hogy ők a mintát hogy veszik le, előtte milyen kezeléseket: gyökértömés, csapos fog stb. csinálnak semmilyen garancia nincs. Pedig a garancia pont arról szól, ha én mint beteg vagy ügyfél a garanciális időben hibát jelzek, akkor - VITA NÉLKÜL - a terméket ki kell cserélni vagy az árát vissza kell fizetni, rajtam semmilyen bizonyítási teher nincs.
Ezek után elmentem egy másik fogászatra: Apollónia Dental (nagy neves fogászat, ahogy hirdetik magukat, pl. buszokon és máshol: a jövő fogászata) ide egy évig jártam. Fog CT-re küldtek, ami kimutatta, hogy az előző helyen készített gyökértömések nem értek végig,ezekre tettek koronát! A koronákat le kellett szedni, mindent újra elölről kezdeni és megcsinálni. Számlát minden alkalommal adtak, de a kezeléseim közben a fejem felett a fogorvosnő magándiskurzust folytatott az asszisztensnővel pl. arról, hogy otthon beleesett a cipőjébe a kulcs és nem találta, meg hogy nem mosta ki rendesen a mosógép a ruhákat és csöpögött belőlük a víz, és hogy ő milyen fényképalbumot csináltatott stb. Miközben lecsiszolta a fogamat, belecsiszolhatott az ínybe, másnapra egy hatalmas afta keletkezett a számban - ez bakteriális és vírusfertőzés - és a fél arcom lebénult! Ún. Bell féle bénulás, fogászati kezeléstől, injekciótól is lehet kapni. Két nap múlva tudtam csak elmenni az ideggyógyászatra mert pont hétvége volt, ahova utána másfél hónapig jártam szelektív ingeráram kezelése.
Az ideggyógyásznak az volt az első kérdése kaptam-e injekciót, amire én pont annál a kezelésnél már nem is emlékeztem, mert a több hónapos kezelésem során többször csak zselés érzéstelenítés volt. A fogorvosnőt felhívta ő tudta, de letagadta. Szerencsére a bénulás rendbe jött, de úgy is maradhattam volna! Elnézést egy árva szóval nem kért a fogorvosnő, cinikusan, fapofával úgy csinált mintha mi sem történt volna. A hidak amiket csinált és amikért újra százezreket kellett kifizetnem, nem jók, állandó panaszaim vannak. Egy harmadik fogorvos felvetette, hogy a panaszaimat állkapocs izületi probléma is okozhatja. Emiatt elmentem a Fogpótlástani Klinikára (Szentkirályi utca 40.) ott elmondtam a doktornőnek, hogy a fogorvosi kezelésekre soha semmilyen garanciát nem tudtam érvényesíteni. Azt mondta, hogy a Klinikán működik egy ún. fogorvosi panaszokat kivizsgáló konzílium vagy tanács, a pontos megnevezést nem jegyeztem meg, ők kivizsgálják a panaszokat. Az implantátum miatt - szerintem - a posztban szereplő betegnek oda kellene elmennie.
Ez hivatalos egészségügyi fórum, ahol nyilván nem először találkoznak ilyen panasszal, és megvannak azok az utak amelyeken végig kell menni. Én is ezt fontolgatom. Sajnos, ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha van számla. Csak ők tudják, mikor milyen kezelést csináltak, mert azt a számlán fel sem tüntetik és alapból az a hozzáállásuk, hogy minden jó amit csináltak, más okozza a panaszokat nem az ő trehány munkájuk.
Letagadja az orvos a 800.000 forintos fogbeültetést
2014.05.21. 05:57
Az orvos ekkor már minősíthetetlen hangnemben elkezdett üvöltözni a rendelőjébe és azt mondta: ő nem csinált semmit, nem is ismeri az illetőt, menjen pszichológushoz mert csak képzeli hogy nála járt.
Tisztelt Praxis Blog olvasók!
Tanácsot kérnék, a történet röviden: Az egyik barátomnak két fogát is implantálták nem olyan rég, ami nem sikerült jól. Már régóta gondjai vannak, egyrészt a beültetett műgyökerekkel, másrészt az orvossal.
Többször visszament ahhoz a magán fogorvoshoz/sebészhez aki csinálta, idejében többször is jelezte a problémáját. Az orvos először csak elintézte azzal hogy vegyen recept nélküli ecsetelőt a patikában /vett, használta, de nem múltak a panaszai/ , majd legközelebb fájdalomcsillapító szedését írta elő. Mivel catafalm sem segített a fájdalmán és mivel már 20 napja szedte /a tájékoztatón max 2 hét szerepel/, ezért visszament az orvoshoz. Az orvos ekkor már letagadta hogy ismerné az illetőt és hogy ő csinálta volna a fogbeültetést. A barátom ezen nagyon meglepődött. Halkan jegyezném meg nem kapott semmiről sem papírt, sem számlát, pedig annak idején kért, de az orvos mindig valamilyen kifogással állt el: nincs az irodájában a számlatömb, vagy elromlott a számítógépe--- A száma végösszege 800.000 Ft /évekig spórolt rá!/ . Kezelési terve sincs, sem zárója, semmi olyanja amivel tudná bizonyítani hogy az adott orvos készítette azt a munkát.
Felkeresett több szakorvost, mindenki felszisszent és csóválta a fejét. Kérdezte, hogy mit lehet csinálni ezzel,menthető-e, de kitérő válaszokat kapott. Kivétel nélkül az összes orvos az első konzultáció alkalmával jelezte, hogy tőle sem fog semmilyen papírt, sem állapotjegyzéket kapni, még olyat sem hogy ott járt és nem hajlandók részt venni egy perben / ezt meg sem említette/ . Először nem értette, mert csak a problémáját szerette volna orvosolni. Az összes orvos az implantok eltávolítását ajánlotta (persze saját költségen), mert a gyulladás már szétterjedt mindkét ívén, és van olyan rész, ahol már a jó fogakra is ráhúzódott. Majd ezt követően csontbeültetést csontpótló anyagokkal (grammja 100.000 ft!!! de ez is inkább irányár), ezt követően pedig új implantok beültetését javasolták (minimum újbóli 800.000 Ft + az érintett fogak pótlása, lecsiszolása... hídak...stb). egyetlen egy orvos kotyogta csak el, hogy rosszul lett beültetve...
Felkeresett betegképviselőket, de azok sem mondtak túl jó dolgokat, csak annyit, hogy a törvény alapján kérje el az papírjait. Így visszament az orvoshoz és kérte, de az orvos ekkor már minősíthetetlen hangnemben elkezdett üvöltözni a rendelőjébe és azt mondta: ő nem csinált semmit, nem is ismeri az illetőt, menjen pszichológushoz mert csak képzeli hogy nála járt.
Ezt követően ismét érdeklődött szakmai helyeken, de csak azt mondták neki, hogy ők egy papírt írhatnak amiben kérik az orvost az iratok kiadására, semmi többet. Ez alsó hangon is minimum 60 nap / ha válaszol az orvos/ , és biztos hogy az orvos őket is elküldi.
Bement az sztk-ba, ahol ismét az implantok eltávolítását javasolták, de itt már hozzátették, hogy utána záros határidőn belül csontpótlásra van szüksége /önköltségen ismét 100 ezer ft/g-ban meghatározva, nem tudták megmondani hány grammra lesz szükség/ , különben leépülnek a csontok és onnantól kezdve vége. :( Ott is rákérdezett a papírokra, hogy kap-e, vagy ha nem tb támogatott az adminisztráció akkor mennyit kellene fizetni neki. Erre is kitérő választ kapott, csak annyit mondtak, hogy eltávolítják neki most azonnal adnak időpontot, a többit meg utána megbeszélik. Na ezt nem nagyon akarja, mert nem lesz még annyi bizonyítéka ami most van.
Felkeresett egy szakértőt, akinek elpanaszolva a gondjait azt tanácsolta, hogy távolíttassa el az implantot és felejtse el a pert mert minimum 5 évig is elhúzódhat és addig ezt az időt meg ki kellene húznia úgy hogy az implantok a szájában vannak, ami meg elképzelhetetlen. Másrészről (nevetve közölte) hogy papírok nélkül esélye sincsen semmit sem bizonyítani.
Végső elkeseredésében az ÁNTSZ-hez fordult. Ott azt mondták, hogy ha leírja és beadja, akkor megvizsgálják, de minimum 3 hónap az ügyintésük, és ha az orvos nem ismeri el nekik, hogy nála járt, akkor nem tudnak mit csinálni, el fogják utasítani, max mehet a rendőrségre ismeretlen tettes ellen feljelentést tenni ami megint minimum 3 hónap...
Volt az OEP-nél és kérdezősködött, hogy méltányossági eljárás keretében kérhet-e valamilyen támogatást, de onnan úgy elhajtották, hogy azt már nem osztanám meg... Ezek után a kérdésem az lenne: Ki mit csinálna ebben a helyzetben? Kihez lehetne fordulni? Mit lehetne tenni?
Mindig a beteg a hülye?
2014.05.19. 07:05
Az emberek sajnos elég nagy hányada találkozott már valamilyen formában negatív élménnyel az egészségügyben és miért ilyen rossz az orvosok közmegítélése? Nem lehet, hogy ebben azért önöknek is meg van a szerepe?
Tisztelt Praxis blog!
Jó ideje igyekszem figyelemmel követni a blogjukat, sajnos a családomban is volt néhány elég kellemetlen tapasztalat az egészségüggyel kapcsolatban, de most nem ezért írok önöknek. Szinte minden nap benézek önökhöz és szomorúan látom, hogy néhányan milyen hangot ütnek meg a levélírókkal és az ő kálváriájukkal kapcsolatban. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy orvosok hogyan lehetnek ennyire lekezelőek, arrogánsak, dölyfösek. Valahogy mindig sikerül eljutniuk odáig, hogy az éppen aktuális levélíró a hibás, a hülye, aki megérdemli, hogy lenézzék és örüljön, ha egyáltalán ellátják.
Az esetek 99 százalékában az a konklúzió, hogy kizárólag a panaszos tehet róla, hogy pórul járt. Ha műhiba történik, akkor az „előfordul”, ha kevesli a hálapénzt az orvos, akkor „minek adott pénzt a beteg”, minden egyéb helyzetben pedig előkerül az adu, azaz „ilyen alacsony fizetés mellett ennyit lehet várni”… Nem tudom, mennyire lehet reprezentatívnak tekinteni a blogban hozzászóló egészségügyi dolgozók véleményeit és világnézetét, de amennyiben csak részben mértékadónak tekinthetjük ezt a fajta hozzáállást, akkor úgy érzem nagy bajban vagyunk.
Kezdjük ott, hogy az orvos – beteg kapcsolatban mindig a beteg lesz a kiszolgáltatottabb helyzetben. Erős függőségi viszonyban áll, hiszen nem rendelkezik azzal a tudással, ami ahhoz szükségeltetik, hogy meggyógyuljon, meg van riadva, segítségre szorul. Nem önzetlen segítségre, hiszen azzal, hogy a társadalombiztosítási járulékot vonják tőle, vagy önmaga fizeti, joggal számíthatna rá, hogy emberszámba veszik és igyekeznek minden lehetséges módon elősegíteni a gyógyulását. Ehhez képest úgy tekintenek rá, mint egy rongyra, aki már megint a szegény alulfizetett orvos amúgy is drága idejét rabolja. Mintha szívességet tennének neki azzal, hogy egyáltalán szóba állnak vele. Különben is, minek betegedett meg, ha meg már így alakult, nyögjön az ágyban és ne zavarja a doktor urakat és hölgyeket.
Tisztelt doktor urak és hölgyek! Ha önök igénybe vesznek egy szolgáltatást, fizetnek érte, el tudják fogadni, hogy lenézik, vagy megalázzák önöket? Ha elmennek a boltba, vagy egy étterembe és a pénztáros, vagy a pincér nekiáll önökön kitölteni a frusztrációját, akkor mit tesznek? Szépen meghúzzák magukat és arra gondolnak, hogy ezek az emberek is alulfizetettek és elfogadják, hogy önökön csapódott le az ő keserűségük? Nem hinném! Nyilván felmegy önökben is a pumpa, de ameddig önök megtehetik, hogy többet nem mennek abba a boltba vagy étterembe, a beteg, pláne ha nagy a baj, nem teheti meg, hogy nagyon válogasson.
Kérdezem én, miért van az, hogy az emberek sajnos elég nagy hányada találkozott már valamilyen formában negatív élménnyel az egészségügyben és miért ilyen rossz az orvosok közmegítélése? Nem lehet, hogy ebben azért önöknek is meg van a szerepe? Felettébb érdekes, hogy a tűzoltókat mindenki becsüli és tiszteli, holott ők az életüket teszik kockára értünk és önökért is, a kevésnél is kevesebb pénzért. Bennük még él valami, amit hivatástudatnak hívnak, önök pedig jórészt csak dolgozni járnak. És azt se felejtsük el, hogy senkit sem kényszerítenek arra, hogy az egészségügyet válassza életcéljának, önök döntöttek így, pedig valószínűleg az sem volt titok önök előtt, hogy mi a helyzet a fizetések terén.
Természetesen nem szeretnék ugyanabba a hibába beleesni, amelybe önök estek a blogban tapasztalható hozzászólások alapján, azaz nem szeretnék általánosítani. Biztos vagyok benne, sőt jól tudom, hogy szép számmal akadnak olyan egészségügyi dolgozók, akik tisztességgel és emberséggel végzik választott hivatásukat. De pont ők azok, akik sokat veszítenek azzal, hogy önök folyamatosan hárítják a felelősséget és a betegeket szapulják. Mindig azt hallani, hogy nagyobb megbecsülést szeretnének, legyen szó erkölcsi, vagy anyagi szempontokról. De úgy gondolom, hogy ezért önöknek is tenni kellene és jelenleg nagyon rossz úton járnak…
Üdvözlettel:
Attila
Négy fal között vegetálok, mint egy rab
2014.05.16. 07:32
Ha továbbra is a Debreceni Klinika „gyógykezelésének” rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is!
Tisztelt Praxis Blog!
Nagy örömmel fedeztem fel az Interneten közzétett, a magyar egészségügyben megtörtént sikeres, vagy hibás műtétekről szóló tájékoztatókat! Ha ezen áldozatos tevékenységükkel az a törekvésük, hogy a nyilvánosság ítélőszéke elé tárják a sok kiszolgáltatott, védelem nélküli beteg segélykiáltását, van remény arra, hogy odafigyelnek a felelős Irányító szervezetek s végűlis siker koronázza tevékenységüket.
Ma az Egészségügyi praxisban, az Irányító és Vezető Intézmények nagybetűs kiáltványokban Sajtótájékoztatókon, Szakmai Publikációkban tárják a nagynyíílvánosság elé a sikeres műtéteket és gyógymódokat! Kíméletlenül elhallgatják azonban a hierarchia adta lehetőségükkel a félresikerült műtéteket, Nem ismerik be az elkövetett hibát, ettől kezdve kizárják a további gyógyításnak még a lehetőségét is.
Úgy hiszem minden érző ember örült annak a hírnek, amit a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Elnöke (DEOEC) oldalán az Egészségügyi Államtitkárral újságoltak el tavaly ősszel Debrecenben. Egy kómába esett kismama gyermekét mentették meg kitartó munkával a lelkiismeretes orvosok. Két Parlamenti képviselő is könnyekkel küszködve elismerően nyilatkozott a Klinika sikeréről.
Nem találkozhatunk azonban olyan közlésekkel, amelyekben elfogadják a sikertelen műtétek után a kritikákat, panaszokat, majd örömmel tájékoztatják a társadalmat, hogy a jelzések alapján felkutatták a hiba okát, és ennek eredményeként a beteg gyógyultan hagyta el az Intézetet.
Felerősödve, jelentkezik e káros gyakorlat a politikai választások idején!
Az egészségügyet irányító alsó-felső intézmények vezetői okkal ok nélkül ilyenkor fokozottan óvakodnak az esetleges orvosi, szakmai hibák beismerésétől, mert tartanak attól, hogy ezzel egzisztenciájukat veszélyeztethetik. Ennek okán a beteg panaszait kíméletlenül, az annyira hirdetett humanitás, az orvosi esküjük ellenében a hivatalban lévő orvosi réteggel összezárva tagadják!
Jó lehet, igen keménynek tűnnek ezek a kitételek! Ennek eldöntésére élek a Blogjuk által nyújtott lehetőséggel és tanúimul hívom a nyilvánosságot, mindazon panaszkodó és nem panaszkodó betegtársaimat, akik az alább részletezett esetemhez hasonló módon szenvednek!
Szerintem az általánosságban, névnélküli szereplőkkel megfogalmazott eseteket azok a betegek teszik közzé, akik még ma is félnek az esetleges retorziótól. A címzettek pedig elsiklanak a súlyos üzenetek felett, mert hiszen ki vizsgálja ezeket felül, ki ismeri fel az orvosi hibák elkövetőit!
E felismerés jegyében én nevével jegyzem történetem minden szereplőjét, intézményét!
Panaszomat az egészségügyi intézetekben kiállított zárójelentésekre, valós panasz beadványaimra, ezekre kapott válaszokra, az orvosok szóbeli kijelentéseinek hű tolmácsolásával teszem meg. A bizonylatokat összegyűjtve tárolom, bármikor ellenőrizhetőek. A szóbeli nyilatkozatok elhangzásának igazolására nincs módom, csak reménykedhetek abban, hogy azok a szereplők is olyan őszinték lesznek, mint én vagyok!
Én Lakatos Dezsőné, Cserny Mária, a Debreceni Kenézi Korház nyugdíjas asszistense vagyok. Születettem 1934 -05-23 –án.
Beteg, Debrecenben egyedül élő lányom ápolására ideiglenesen hozzá költöztem 2002. évben.
Így kerültem 2006-08-15-én a DEOEC Ortopédiai Klinikára baloldali térdpanasz miatt, amikor a szükséges megelőző vizsgálatok után Dr. Gáspár Levente tanár Artroscopos műtétet hajtott végre a baltérdemen. Mivel baltérd panaszaim továbbra is fennálltak, 2008-02-10-én megismételte a műtétet!Ma már tudom, hogy Artroscopos eljárás rendszerint nrm vezet, eredményhez. Ezt az orvos is tudja, mivel megtapasztalja, de „ szép boritékot” eredményezmert a beteg még bízik
az orvosban!
Természetesen a kétszer végrehajtott műtét után sem szűnt meg a fájdalmam, Dr. Gáspár Levente tanár az előírt megelőző vizsgálatok után 2008-07-11- én a baltérdembe térdprotézist ültetett be. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Belgyógyászati Klinika orvosa mérs. Obes, kp. fejlett betegként jellemzett.
Pokoljárásom a műtét közben kezdődött, s tart a mai napig!
Műtét közben felébredtem az altatásból s mivel újraaltatni nem lehetett, éber állapotomban folytatták a műtétet.
Ebben az állapotomban fűrészelték a csontjaimat, helyezték be a protézist (nemesfém és orvosi minőségű műanyag, csontcement), varrták össze a sebet, miközben én a rettenetes fájdalomtól üvöltöztem és rugdostam!
Semmilyen magyarázattal nem lehet elfogadni, hogy egy ilyen precíz, mérnöki pontosságot igénylő, az alkotórészek összeillesztésére vonatkozó követelményeket képesek lennének biztosítani, a szinte visszafoghatatlan mozgású elemek között, különösen akkor, ha e vészhelyzetre felkészületlen a végrehajtó TIM!
Mielőtt az orvos átlépné a műtőterem küszöbét, mindent kell tudnia a betegről. Erre volt lehetősége a Tanár úrnak megelőző kétéves kezelésem, és a kétszeri műtét után!
Az elkülönítő terembe szállításkor mivel végig ordítottam a folyosót, sírva könyötögtem segítségért. Az ügyeletes nővér segélyt kérő könyörgésemre dühödten lepofozottés hallgatásra utasított!
Fájdalmam csillapítására morfiumot kaptam, aminek hatására később a betegőrző teremben őrizetlenül, lekötözetlenül hagyva „elszálltam”. Letéptem magamról a kötözést, és egyedül barangoltam a klinika folyosóján. A betegtársaim hívták a nővéreket segítségül.
A betegszobába kerülve az első perctől kezdve szüntelenül panaszkodnom kellett baltérdi fájdalmamra.
A korrekt gyógytornász legnagyobb igyekezete mellett sem voltam képes végrehajtani a többi betegnél könnyűnek tűnő tornagyakorlatokat a nagy fájdalom miatt. Elpanaszoltam minden viziten ezt Dr. Gáspár Levente tanárnak, aki ennek ellenére csak a tornázásra buzdított, nem vizsgálta de ezt ő mindig természetesnek tartotta, nem vizsgálta a tényleges okot! Míg betegtársaim a bevezetett gyakorlat szerint egy hét múlva könnyedén mozogva hazatávoztak, engem háromhét múltán küldtek haza azzal a kitétellel, hogy talán az otthoni légkör jobb hatással lesz az idegeimre!
A háromhetes kezelésem alatt s a későbbiek során is sokszor kérdeztem az operáló orvost a műtőben történtekről, az altatásból való időelőtti és rendkívüli felébredésemről, Finom eleganciával, de határozottan kitért a válasz elöl. Ma sem ismerem felébredésem okát.
A 2008-08-01-én kiadott a műtétről szóló Zárójelentésben meg sem említi a korai ébredésemet, a műtét zavaros lebonyolítását!
Valótlan adatokat közöl. Békés sebről ír, amikor én az operáció óta állandó fájdalomról panaszkodom, s a jégzacskót állandóan a térdemen tartom a fájdalomérzés csillapítására. Kilencven fokos térdkitérést rögzít, Ezt egy alkalommal, géppel kényszerítette ki, ami után én bevizeltem a fájdalomtól. A javasolt gyógytornát hazajövetelem után gyógytornász segítségével gyakoroltam, de csak kínok- keservek között
A bevett gyakorlattól eltérően az altató orvos nem keresett meg a műtét után. Hiába érdeklődtem utána, még a nevét sem árulták el!
A Klinikáról távozva hajdúszoboszlói otthonomba visszaköltöztem, ahol attól kezdve férjem segítségére szorulok. Beteglányom t pedig gondozó segíti. Sajnos én a rossz előzmények ellenére továbbra is kitartóan hittem az operáló orvosban, e miatt vitába is keveredtem a praktikus, családommal! A műtét szerencsétlen lefolyása ismeretében azt javasolták, forduljak más, objektív Egészségügyi Centrumhoz, mert ez az Intézet már nem tud, nem is akar segíteni! Én azonban rendszeresen, szinte havonta beutaztam a Kontroll vizsgálatokra, abban a reményben, hogy végűlis megtalálja a már állandósult térdfájdalmam okát, s bevezet valami féle eredményes gyógymódot!
Ő mindig készségesen fogadott, minden alkalommal készíttetett egy-egy műszeres vizsgálatot. Megállapította, hogy az un. TEP. szépen áll. Udvariasan meghallgatta oly sokszor ismételt panaszaimat. A Zárójelentésekbe úgy a TEP. jó állását,mint állandósult panaszomat bejegyezte. Továbbra is tornát és konzervatív terápiát javasolt, majd udvariasan elbúcsúzott tőlem. A térdem kínzó fájdalma az egyre csökkenő mozgás képességem a szünet nélküli jégpárna használat kényszerem, a mozgáshiány nyomán fellépő súlygyarapodásom hatására fokozódó mentális sérülésem emlegetésére sem vezetett be az eddigiektől eltérő részletes vizsgálatot., amely alapján hatékonyabb terápiát alkalmazhatott volna.
Ma már számomra is megmagyarázhatatlan bizalmam akkor kezdett inogni, amikor a baltérdembe sikertelenül beültetett térdprotézis mellől egyszerűen tovább akart lépni. Az MR vizsgálat szerint ugyanis a túlterhelt jobbtérdemben jelentős folyadékot vélt felfedezni, így megfeledkezve baltérdem nyomorék állapotáról, a 2010-08-27-keltezésü Ambuláns Kezelőlapon előjegyzett szeptember hónapra a jobbtérdem artroscopos műtétjére!
Ezt én már nem vállaltam.
Dr. Gáspár Levente tanár sokszor ismételt panaszomra nyugdíjazása előtt a 2012-06-20-án kelt Zárójelentés szerint egyhetes vizsgálatra rendelt be az Ortopédiára, ígérve, hogy most orvosi Konzílium keretei között mindent tisztázunk!
Lényegbe vágó vizsgálat, kezelés azonban most sem történt. Meghívott egy állítólagos
Szakértőt a fájdalomcsillapításom céljából, de az általa javasolt gyógyszer esetemben nem bizonyult alkalmazhatónak. Később kerestem a Fájdalomcsillapító Szakrendelés Ambulanciáján a Őt, de ott tájékoztattak, hogy ott Ő nem dolgozott, az Intenzív Osztályon dolgozik!(?).
Az egyhetes kivizsgálás alatt érdekes eset történt velem! Az egyik napon megjelent a korteremben az Ortopéd Klinika megbízott igazgatója, Dr. Csernátony Zoltán egy.docens és váratlanul azt mondta nekem: Ő tudja mi az én betegségem oka. Kérdésemre azt válaszolta, hogy másnap megmondja!
Másnap, amikor az operáló orvossal együtt bejött a korterembe, mosolyogva fordult hozzá és így szólt: Azt ígértem a betegnek, hogy ma megmondom mi a betegsége oka. Ezzel összenevettek, majd mindketten kimentek korteremből!(?) Az általa felvetett kérdédre a mai napig nem kaptám választ egyikkőjüktől sem!
Ez úgynevezett mindent tisztázó Konzílium befejezésekor, illetve a Záró jelentés átadása után e szavakkal búcsúzott tőlem Dr. Gáspár Levente tanár, az operáló orvosom: Asszonyom az Ön betegségének a gyógyítása meghaladja az én képességeimet!
Természetes, hogy a műtétek, a széleskörű paraszolvenciák, az utazgatások a gyógyszerek, a megnövekedett háztartási kiadások közben elemésztették korábbi tartalékainkat a jól ismert alacsony nyugdíjak mellett.
Közeli ismerősök, sőt orvosok is ajánlották, keressek a Klinikán objektív ortopéd orvost, s vizsgáltassam meg a térdemet. Hatásukra kerestem fel 2012-08-09-én kelt Klinikai Ambulánslap szerint Prof. Dr. Fekete Károly ortopédus szakorvost.
Kérdezte, miért nem az operáló orvoshoz fordultam panaszaimmal!
Elküldött Röntgen vizsgálatra. A lelet alapján Ő fájdalmaim okául a degeneratív gerinc elváltozásokat teszi felelőssé. Konzervatív kezelést javasol Ő is!
A Debreceni Kenézi Gyula korház Idegsebészeti szakrendelés 2013-06-26-án kiadott ambuláns lapon e diagnózisra az alábbi véleményt adta ki Dr. Molnár Levente idegsebész főorvos:
A beteg alsó végtagi panaszát nem okozhatja a lumbosakralis elcsúszás. Idegsebészeti szempontból maga a csigolyacsúszás operálható kórkép, a csúszás mértéke csökkenthető, illetve stabilizálható, de véleményem szerint a beteg meglévő mozgásszervi panaszait elsősorban a térdízület állapota magyarázza. Panaszait csak kis mértékben okozhatja a lumbosakralis olisthesis. Kérdéses az, hogy gerincstabilizáció után panasza ill. járóképessége mennyit fog javulni.
Szókimondó, kiváló ortopédusként javasolták ismerőseim Dr. Jónás szakorvost. Ő szerinte a baltérd jelenlegi panaszaiért leginkább postoperativ arthrofibrosis (hegesedés) tehető felelőssé, de vertebrogén eredet sem zárható ki. (gerinc elváltozás)
Szerinte –szóbeli közlése szerint-nem zárható ki a testem idegen anyagok elleni reakciója sem. E kijelentését másnap tagadta. Ő is konzervatív kezelést javasol.
E vizsgálatot az Ortopéd Klinika 2013-04-10. keltezésű Ambulánslap rögzíti.
Miután beláttam, hogy az Ortopéd Klinikán belül bárki orvost keresek fel a félrekezelt térdprotézisem miatt, még a jól adagolt paraszolvencia esetén sem várhatok segítséget tőlük, elhatároztam, hogy a DEOEC nemrégen kinevezett Elnökéhez, Dr. Fülesdi Béla Egyetemi Tanárhoz fordulok segítségért!
Beadványomban vázoltam az itt felsorolt eseményeket, csatoltam a meghatározó Klinikai, Korházi leleteket, Zárójelentéseket. Ezek alapján kértem az Elnök urat, segítsen nekem abban, hogy miután az operáció után járóképtelen vagyok, nagy fájdalmaktól szenvedek, nincs kilátás arra, hogy itt eredményesen gyógyítsanak, tegye lehetővé, hogy a hibát elkövető Klinika költsége terhére a továbbiakban a Semmelweis EgészségügyiKFT.1085. Budapest Üllői u.26 sz. Intézményben kezeljenek.
Tájékoztattam a hibás műtét okán kiadott költségeimről, az anyagi tartalékaink teljes kimerülésének tényéről. Hivatkoztam orvos írnoki nyugdíjam alacsony voltára.
Az Elnök Úr rövid, elutasító válaszában egy szóval sem említette a félresikerült műtét miatti sajnálkozását. (Válaszlevelének száma: OSTRAT/735/2013. IT:01.26.)
Leírja, hogy a műtét után nálam nagy valószínűséggel nem kivédhető szövődmény,
hegesedés alakult ki. A szövődmény a beavatkozásokkal együtt járó kockázati elem, így kártérítés nem jár érte, mert a beavatkozás során nem történt mulasztás!(?)
Ezen túl a beavatkozás óta több mint öt év eltelt, így ha a kártérítésnek jogalapja is lenne, már nem lehet fizetni.
Az Elnök Úr válaszát megköszöntem, de válaszlevelemben -2013-09-12- kifejtettem miért nem értek vele egyet.
Az Elnök Úr félreértett engem. Én a beadványomban nem írtam kártérítésről, nem is kérek!
A Klinika nem ingyen végzett nekem szolgáltatást azzal, hogy térdprotézist ültetett a térdembe. Az állam e szolgáltatás költségeit megfizette, mégpedig az én negyvenéves munkám után járó fizetésem levont járulékból. A klinikai személyzet közvetlen velem foglalkozó tagjait pedig én a saját pénzemből busásan megfizettem, a sokat vitatott paraszolvenciákkal! Ezek nem is tartok igényt.
A szolgáltatást viszont a Klinika nagyon rossz minőségben látta el, mert én rokkant vagyok, és szenvedek a az állandó fájdalomtól!
Ha a Klinika jól szolgáltatott volna, egy fél év multán meggyógyultam volna, s nem terhelné volna az államot öt és félévi többlet költséggel! Elgondolkoztató, hogy az állam milyen hatalmas összegeket fizet ki, az elhibázott –sokszor elhallgatott- műtétekre! .
Világos, hogy a rossz szolgáltatás miatt a teljes hatévi költséget kamataival együtt vissza kell adnia az államnak, hogy azt átadhassa a minőségi szolgáltatást végző másik Szolgáltatónak!
Az Elnök Úr jelen megbízatása előtt a Klinika Aneszteziología Osztályvezetője volt. Új beosztásában nem tűnt fel, hogy én műtét közben felébredtem? Jó lehet, az én esetemben ez az igazi kockázat, mégpedig számomra az a rossz altatásom miatt. Hogyan lehet ezek után kijelenteni, hogy a beavatkozás során nem történt mulasztás? Az egyik honi televízióban a közelmúltban azt nyilatkozta egy aneszteziológus, hogy az aneszteziológus nem tévedhet! Ezt Őn is állítja?
Elnök Úr! Engem elevenen szabdaltak, fűrészelték a csontjaimat varrták a testemet, és Ön a hierarchia magas fokán kijelenti altató szakorvosként, hogy tényleg nem történt mulasztás?
Az Elnök Úr nem vette észre, hogy a műtétet végző ortopéd szakorvos(!) négy éven át meg sem említi a hegesedést, vagy bármi féle más úgymond kockázatot?
Azt sem veszi észre, hogy a hegesedés lehetőségére utaló orvos még másik két alternatíva lehetőségét, és csakis a lehetőségét is veti fel? A három lehetőség közül melyik a valós felelős?
A feltételezések önmagukban még nem bizonyított tények! Ezek akkor válnak szerintem tényekké, ha egyenként és külön megvizsgálták, elemezték volna azokat. Ki végezte el a Klinikán ezeket a bizonyító eljárásokat? Hiszen Ön is azt írja levelében, hogy nagy „valószínűséggel”, és nem bizonyítottan. Ki vett mintát a hegesedett szövetből, és melyik laboratórium elemezte?
Igen, egy hónappal túlléptem az Elnök Úr által említett bűvös öt évet, mint feltételezett jogalapot a kártérítési igényre. Fentiekben azonban beigazoltam, hogy én semmiféle kártérítést nem kérek, csupán a rossz szolgáltatásért jogtalanul felvett munkadíj átadását kérem egy másik, eredményesebb munkát végző intézet számára!
Én az öt év alatt minden kontrol vizsgálaton , máskor telefonon kifogásoltam a szolgáltatás minőségét, illetve felleneztem, elmondtam hogy mozgásképtelen vagyok és állandóan szenvedek a fájdalomtól,amit az orvosok dokumentáltak is a zárójelentésekben. E hirtelen kiásott, talán esetemre nem is illő jogi csűrcsavarás okán kötelező a betegnek élete végéig szenvedni?
Az Elnök Úr észrevételeimre hat és félsoros választ adott, amelyben továbbra is ragaszkodik az előző levelében írtakhoz, előveszi a „felmentő jogi alapokra való „hivatkozást!
Ezekkel minden sajnálkozás nélkül lezárja a számomra életfontosságú ügyet, engem pedig kizár a gyógyulás minden reményétől.
Az életösztön azonban élesztgeti a beteg ember reményeit, s idős kora ellenére arra sarkalja, nem szabad feladni! Erre sarkalnak embertársaim, a körön kívül álló orvosok, rokonaim!
Nem szabad hagyni magunkat .biztatnak.
Felléptem az egészségügyi hierarchia legmagasabban álló lépcsőfokára, s megkerestem az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyi Államtitkárát Dr. Szócska Miklóst, 2013-10-25-én kelt levelemmel.
Levelemhez csatoltam a műtétemmel kapcsolatos fontosabb Zárójelentéseket a témában írt előzetes panaszleveleim és a kapott válaszlevelek másolatait.
Olvasva a MAGYAR HÍRLAP 2013-09-21.i számában megjelenő egész oldalas, „Bányamentés az egészségügyben” című nyilatkozatát, a-amelyet eddig hűségesen őriztem- s reménykedni kezdtem
Pár nap múltán azonban éledő reményem hiába valónak tűnt.
Az Emberi Erőforrások Minisztérium Dr. Veres Gábor Ügyfélszolgálat Irodavezetőtől levelet kaptam 2013 -12-5-én.
A levélben arról értesít, hogy az Emberi Erőforrások Miniszteréhez,
Balog Zoltán hoz írt panaszlevelemet megküldte Dr. Paller Judit mb. ÁNTSZ. tiszti főorvosnak további intézés végett.
Nagyon meglepődtem az Irodavezető levelében foglaltak olvasásakor.
Bár nagy tisztelettel adózom Balog Zoltán Miniszter Úrnak, de én nem neki címeztem a levelemet, hanem a szakállamtitkárának Dr. Szócska Miklós Úrnak!
Ekkor már beláttam, a debrecenihez hasonló bürokráciába kerültem, amiből már jó eredményekkel nem fogok kikerülni!
A rend kedvéért e-mail- en válaszoltam az Irodavezető Úrnak,s tájékoztattam arról, hogy én az Államtitkár Úrhoz küldtem panaszlevelemet. Ezért kérem, korrigálja a folyamatot. Mint várható volt, az Irodavezető Úr nem korrigálta a tévedést, nem is válaszolt!
Választ kaptam azonban Dr.Paller Judit ANTSZ főorvosnőtől Levelét úgy indította útnak, hogy én 2013-12.19-én vettem kézhez, a Karácsonyi és újévi ünnepnapok előtt!
Kikötötte, hogy a kézhezvételt követő 8 napon belül válaszoljak kérdésére, különben adacta teszi a beadványt..
Természetesen ez a feltétel az ünnepi munkaviszonyok miatt előre láthatóan szinte tervezett, teljesíthetetlen volt Én ettől függetlenül 2013-12-24-én megküldtem válaszlevelemet.
Ő ellentétben a DEOEC Elnök állításával már nem 5-évben határozta meg a felszólamlás határidejét, hanem egy évre! Egy EU. Csatlakozással kapcsolatos 2004-évi törvényre hivatkozik, és kéri tőlem azoknak az egészségügyi ellátásoknak a jegyzékét, amelynek szakmai megfelelőségét vitatom.
Ezeket a szakmailag vitatott ellátások jegyzékét kéri tőlem a laikustól a magyar Egészségügy legmagasabb posztján álló államtitkár nevében az ÁNTSZ mb. tiszti főorvosa., amikor én a járóképtelenné tett beteg csak abban kérek segítséget, hogy a sok évtizedes béremből levont járulékból kifizetett összeget a rossz szolgáltatás miatt vegyék vissza a Debreceni Klinikától. Tegyék lehetővé minden jogi csűrés-csavarás nélkül, hogy sok éves kínlódásom után olyan Magyarországi Intézet kezeljen, amelyik vezetője nem hivatkozik feltételezett gyógyíthatatlan szövődményekre, az Európai Unió törvényeire, nem követeli tőlem, hogy bizonyítsam be, mi az oka betegségemnek. Gyógyítson meg!
Befejezésül az alábbiakkal zárom történetemet:
Nyolc évvel ezelőtt, amikor átléptem a Debreceni Ortopéd Klinika küszöbét, nem voltam egy elaggott öregember sem fizikailag, sem lelkileg! A Klinika felelőtlensége miatt ezt a nyolc évet elvette életemből.
Kiestem az való élő világból, Négy fal között vegetálok, mint egy rab! Ha továbbra is a Debreceni Klinika „gyógykezelésének” rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is!
Ezért ma nincs felelős személy Magyarországon csupán az DEOEC Elnöke által megjelölt és a feltételezett Artrofibrosis!
Vagy talán a másik két alternatíva együtt:
Degeneratív gerincelváltozások illetve a testem idegen anyagok negálása
Nem! Az Egészségügyi államtitkár nevében úgy döntött az ÁNTSZ mb főorvosa, hogy a fellebbezésnek lejárt az egyéves határideje!
Megerősítette ebben az DOECD Elnöke is, de ő öt év határidőt szabott meg!
Fenti döntő érvek alapján
ÁNTSZ tiszti főorvosa az egészségügyi államtitkár utasítására a/a tette panaszomat!
Hagyták meghalni az apámat
2014.05.14. 07:29
Egy ott dolgozó és egy beteg állítása szerint a mentőből sétálva kellet bemennie segítség nélkül, majd a lépcsőn felérve összeesett.
Tisztelt Praxis blog!
Az elérhetőségemet kérem, ne tegyék közzé. Az én történetem, hogy apukám többszörös (4x ) szívinfarktusos. 2014.04.08-án keddi napon az ügyeletre kellet vinni, szívgörcs miatt, bent mondták neki, megtámadta valami a szívét, menjen beutalóért, majd Szolnokra.
Majd haza jöhetett, az állítása szerint nem írt alá semmi okiratot, hogy önszántából kijön. 2014.04-.10-én csütörtök hajnalban 5:18-kor hívta anyu a 104-et, jajgatva fogta szívét, mellkasa nyomódott apunak. A diszpécser sima mezőtúri mentőt küldött, hiába mondta anyu, mi a panasz, szívinfarktusos mellkasi fájdalom szívgörcs.
2 mentős jött ki, majd se kezelés, se EKG nem volt, tolószékbe ültetve kidöcögött a földútról lassan, sziréna nélkül. Anyu sietett utána egyből, egy ott dolgozó és egy beteg állítása szerint a mentőből sétálva kellet bemennie segítség nélkül, majd a lépcsőn felérve összeesett. Anyu beért, látta, hogy pumpálják, majd az ajtót becsukták. Kijött a mentős, anyu érdeklődött és közölte, hogy a pulzusa leállt, jobban van, de már úton az autó és elszállítják, ez volt 6:00-kor. Utána 10 percre vagy 15-re kijött az orvos (megjegyzem, azt mondják, hogy nőgyógyász, mert nincs más) közölte, hogy elhunyt.
A segítség elvileg úton volt, de 15 perc alatt nem ért oda, se 40 perc múltán se. Bent voltunk, bátyám intézte, hogy ne boncolják, azt mondja látta azt a számítógépbe, hogy a halál beállta 6:55! De már 6 előtt bent volt és itt semmi felszerelés nem volt és nem hívtak hozzá helikoptert vagy rohammentőt. Orvosi műhiba. Itt ebben a Mezőtúri kórházban nagyon sok középkorú beteg huny el. Panaszkodnak a rossz ellátásra s az ápolókra, orvosokra. Egy óvoda tele bohóccal.
150 ezer forintot követelt hálapénz gyanánt betegétől a nőgyógyász
2014.05.13. 05:22
A. felvétel tanúskodik arról is, hogyan állt a doktor a fellépő problémákhoz.
Tisztelt Praxis!
A napokban nagyon felkapott téma lett a praxis-on a hálapénzes téma.
Pont ma hallottam egy hasonló történetet, így gondoltam megosztom
Önökkel.
A sztori itt található:
Botrányos hangfelvétel.... 150 ezer forintot követelt hálapénz gyanánt betegétől az onkológus nőgyógyász. Az ominózus mondatok 3,50 másodpercnél hallhatók. A felvétel tanúskodik arról is, hogyan állt a doktor a fellépő problémákhoz, szétnyílt, gennyező seb ... szerinte elég nyomkodni, kimosni aztán gézlapot tenni a gyulladt sebre, még antibiotikum sem kell. Személyiségi jogok miatt a hangot eltorzítottuk.
Szegény orvost még nem láttam
2014.05.10. 07:53
Egy orvost sem láttam még tömegközlekedni, és egy orvos sem állt még az audi/bmw-el egy panelház előtt mikor hazaért.
Sziasztok!
Hát én még nem láttam szegény orvost. Egy orvost sem láttam még tömegközlekedni, és egy orvos sem állt még az audi/bmw-el egy panelház előtt mikor hazaért. Olyat viszont már elsőkézből hallottam, hogy tervezik a nyaralást, és azon megy a vita vajon Málta vagy Törökország legyen, persze ultra all inclusive, és azt is, hogy " Ausztriába 3 napra síelni?
Legalább egy hétre kell menni, hosszú hétvégékre meg a Tátra vagy Szlovénia" Ha valakinek érdeke fent tartani a hálapénzt, azok az orvosok. És el is várják. Én meg fizetem a Tb-ét évek óta, és ha azt akarom, hogy rendesen bánjanak velem, magánrendelésre kell mennem, vagy vastag borítékkal. Na ez az ami fáj.
Fizetem a Tb-t és ugyanazt az ellátást kapom, mint az aki életében egy napot nem melózott. És mivel őket is el kell látni, nekem kell várnom. Felháboritó. Aki nem melózik ráér várni. Én azt gondolom, kellene valamiféle differenciálás.
Egy olyan rendszer, hogy ki mennyit fizet olyan ellátást kapjon.
Akár meg is halhatott volna a beteg
2014.05.09. 08:14
Nem sok már egy kicsit ez a rengeteg mulasztás? Ezt is az egészségügy több száz milliárdos hiányára fogjuk,vagy a kimerültségre,vagy a kevés fizetésre,vagy mire lehet még?
Ismét Üdvözletem a Praxis blog olvasóinak !! Ismét leírnék egy történetet,amire ma akadtam olvasás közben. A történet:
2014.április 2-án a Nagykanizsai Kanizsai Dorottya kórház sürgősségi osztályán hajnali négykor erős hasi fájdalmakkal a beteg megjelent,segítséget kérni.Az éjszakai ügyeletben szolgálatot teljesítő orvos ellátás helyett kioktatta,hogy a hasfájdalmakkal talán a háziorvoshoz kellene fordulni,és nem az ügyeletre.Vért vettek tőle, kapott valami infúziót,és megkérték,hogy várakozzon kint.Telt az idő,a betegellátás folyamatosan zajlott,a hasfájós beteg ugyanúgy a poklát állta ki-de a fene sem nézett rá.Közben eljött a váltás ideje,de ugyanúgy tojtak a fejére.Nagyjából öt órát várt a szerencsétlen szűnni nem akaró kínok közt,mire a nappalos orvosnak feltűnt végre,hogy egy igen ramaty állapotban lévő beteg órák óta kint vár.
Végre valaki megvizsgálta!! Az orvos megállapította,hogy ez nem egy hasfájás,hanem egy akut hasnyálmirigy gyulladás,aminek bizony lehetett volna komoly következménye is.Lett is botrány,nem kicsi.A nappalos orvos magából kikelve,ordítva kérte számon a személyzet kritikán aluli hozzáállását a beteghez,és véleménye szerint az éjszakás kolléga ha szíveskedett volna tüzetesebben megvizsgálni a fájdalmak közt fetrengő beteget,akkor tudott volna diagnózist felállítani.De nem tette.Vért vetetett tőle,és beköttetett egy infúziót,majd kiküldte a váróba hosszú órákra várni a semmire.
Innentől kezdve akár ott fel is dobhatta volna a pacskert a nagy várakozásba. Most ismételten megkérdezem az itt válaszoló egészségügyi dolgozókat,hogy nem sok már egy kicsit ez a rengeteg mulasztás? Ezt is az egészségügy több száz milliárdos hiányára fogjuk,vagy a kimerültségre,vagy a kevés fizetésre,vagy mire lehet még?
Ismételt üdvözlettel: Kiss-Gál Erika
A hálapénz a betegnek és az államnak jó
2014.05.07. 08:50
Elképesztő egyébként, hogy a magyar betegek mennyire nem érzik sok esetben a "jó dolgukat". Próbálj meg Brüsszelben, vagy Svájcban háziorvoshoz, ügyeletre eljutni, vagy műtéti előjegyzést kapni.
Nahát akkor "Drága Feleim" ;-) Néhány gondolat abból a megvilágításból, ahonnan nagyon ritkán szemlélik a hálapénz kérdést. Talán meglepő, de a magyar hálapénz rendszer elsősorban messze nem az orvosok érdeke, hanem mindenek előtt a BETEGEKNEK és az ÁLLAMNAK JÓ !!!!
A legtöbb orvos szívből utálja (természetesen nem magát a PÉNZT, hanem) a bizonytalan, igazságtalan, számtalan faramuci és kínos / konfliktusos helyzetet eredményező rendszert. A lejárt bombonok, virágboltnyi csokrok, AVON-os szarságok, ihatatlan házipálinkák igencsak kiterjedt népi szokásáról már nem is beszélve. De vissza a pénzhez: rendben, - szüntessük meg a paraszolvenciát... Akkor azonban (ha nem akarunk 5-10 éves műtéti és 1,5 éves CT várólistákat a kivándorló orvosok miatt), akkor NEM 2x-esére, hanem legalább az EU-s átlag aljáig kell emelni az orvos fizetéseket.
Javaslom nézegetni az EU-ban alkalmazott orvos-béreket, illetve a magyar pl. banki, biztosítói, stb. fizetéseket. HALIHÓ: 6+5+6+ stb. évekig tanuló diplomás, 1-2-3-4 szakvizsgás szakemberekről beszélünk, akik ráadásul nem kőmüveskedtek (és szépen kerestek) 18 éves koruktól, hanem 25-30 éves korig a szülők nyakán tanultak... Szóval a bérek: uccu 5-800.000 Ft/hóig... ez a MINIMUM. Na akkor nézzük: ehhez sajnos nem lesz elég a világ csipsz-adója sem: TEHÁT EGYETLEN "IGAZSÁGOS" MEGOLDÁS A TB JÁRULÉK (tehát az ADÓ) FÖLEMELÉSE - NEM KICSIT !!!
Nem magam találtam ki: vannak Európában hasonló orvosbér rendező példák. Mi következne ebből ?: a mandulaműtétért, szülésért, bokatörésért eddig 4-5 évente 0-5-10-20-50-legyen100 ezreket fizető család, ezek után HAVONTA becsengetne a költségvetésbe kb. 5-10.000 adó pluszt - keresőnként. NESZTEK ! Akkor is, ha mindenki makk egészséges 20 éven át. Tehát ha tetszik, ha nem: EZ A RENDSZER A BETEGEKNEK A LEGOLCSÓBB és nem is feltétlenül a leg-igazságtalanabb, hiszen AZ FIZET, AKI IGÉNYBE VESZi a szolgáltatást. ÉS még valami: a bunkó orvosok (rendőrök, tanárok, burkolók, szerelők) szóra sem érdemesek: tényleg rohadjon meg minden tapló ember, függetlenül a foglalkozásától...
DE beszéljünk most a jófej, rendes dokikról, akiknél eddig a "KEDVESebb" betegek kicsit azért mégis hamarabb kerültek a gipszelőbe, a CT-be, az MR-be, fizikoth-ra, kemoterápiára, stb. EZEK UTÁN EZ MIND MEGSZŰNIK!!! SŐT: nem tudsz magadnak soronkívüliséget vásárolni, mert egy leszel a Kalampár Ronaldino-k között. A jó fizetésüket pedig most már joggal féltő orvos pedig ki fog írni minden létező (és felesleges) vizsgálatot (ha kell-ha nem CT-t, 234-dik RTG-t, amire szépen mind besorakozhatsz. (A defenzív medicináról lehetne mesélni).* Asszem egyértelmű, hogy az ÁLLAMbácsi miért nem erőlteti ez utóbbi rendszert (nagyon is fájó JÁRULÉK-EMELÉS / következő választásokon biztos bukta a bevezető kormánynak...)
*Elképesztő egyébként, hogy a magyar betegek mennyire nem érzik sok esetben a "jó dolgukat". Próbálj meg Brüsszelben, vagy Svájcban háziorvoshoz, ügyeletre eljutni, vagy műtéti előjegyzést stb. kapni. Meglepődnétek, pedig nyugaton 3/4 éves CT várakozást vagy 6-7-10 napos HO-ra várakozást mindenki természetesnek vesz. Nem is járnak feleslegesen. Utána meg jön a számla a biztosítótól, ami nem gyenge... Azokkal az idiótákkal már nem is foglalkoznék, akik a "HIVATÁS meg ERRE-ESKÜDTEK" dumát mantrázzák évtizedek óta.
Csak annyit ajánlanék, hogy haladjanak már be egy gyógyszergyárba és magyarázzák el ott, hogy a gyógyítás meg az egészség KARITATÍV feladat, amiért csúnya dolog ilyen sok pénzt kérni.... Ma Mo-on az egészségiparból MINDENKI qva jól él (gyógyszeripar, gy.eszköz-ipar, paramedicina, természetgyógyászat, fitness-wellness, fogyókúra átb...ások stb.,) csak azoknak a többsége nem, aki ténylegesen MŰVELI, aki gyógyít...
Skandináviát pl. láttam: érdekes ott nem ellentmondás jófej, együttérző, segítő, odaadó, hivatástudattal rendelkező orvosnak lenni ÉS mindebből (pl.) államilag megfizetve ROHADTUL JÓL MEGÉLNI. Amúgy magát az eredeti történetet meg nem nagyon hiszem, de ez most mindegy. (Legalább is hézagos ez a sztori...)
Ha mégis igaz, akkor nem hiszem, hogy egy bunkóról, csak ilyen szituációban derül ki, hogy tapló. Annyi emberismerettel kell rendelkezni, hogy ilyen orvoshoz NEM MEGYÜNK. Nem igaz, hogy nem lehet egy kórháznak, egy osztálynak és egy adott orvosnak előre utána nézni. Vagy lakást, kocsit, hétvégi utazáskor szállást is úgy választasz, hogy, ami következik, azt veszem/fizetem ???? Ohne referencia ?? Pont a gyerek mandulájánál nincs tájékozódás ??? Ha ennyire mindegy, akkor tényleg nem is kell fizetni. Szerintem...
Mennyi hálapénzt illik adni?
2014.05.06. 09:00
Kevesellte a hálapénzt a műtétet végző orvos.
Tisztelt Praxis blog olvasók!
Valaki legyen olyan szíves és árulja már el nekem, mégis mennyi hálapénzt is illik adni egy orvosnak? Történet röviden, nagyobbik, majdnem felnőtt fiam mandulaműtétre kórházba került. Körülmények elég mostohák, bár nem is számítottunk másra. Nővérek kissé arrogánsak, türelmetlenek, persze ez valahol érthető, ennyi pénzért… Szóval úgy mentünk neki a műtétnek, hogy nem voltak illúzióink. A műtétet végző orvos sem volt éppen barátkozós típus, persze nem is ezt vártuk tőle. Inkább legyen rideg és kissé lenéző, mint rossz orvos.
Műtét lezajlott, fiam utána nem volt a topon, de persze erre is számítottunk, hiszen ennyi idősen már nem egy kellemes dolog a mandulaműtét, de legalább nem voltak komplikációk, rendben lezajlott minden. Feleségemmel bementünk a gyerekhez és a doktor urat is felkerestük egy borítékkal, megköszönve a munkáját. Nem a stílusát, mert mint jeleztem azzal akadtak gondok, de a akkor is úgy éreztük, a munkáját úgymond illik honorálni.
Meg is találtuk, köszönetnyilvánítás, kézfogás, boríték átadás. nem kell óriási összegre gondolni ám, 20000, azaz húszezer forint volt bekészítve a dokinak. Számunkra az is elég visszatetsző volt, hogy ott, előttünk kinyitotta a borítékot és megvizsgálta a tartalmát, hiszen a borravalót sem illik a tisztelt vendég előtt számolgatni, de az még inkább megrökönyödést váltott ki belőlünk, hogy a következő gúnyos mondat hagyta el a doktor úr ajkát: „Na, ezt is meg kell köszönni…”
Én mondtam volna erre igen szép dolgokat, de a feleségem leállított, így inkább udvariasan távoztunk. Ettől függetlenül értetlenül állok a dolgok előtt és elég pipa is vagyok. Kérdem én akkor újra, mennyit kellett volna a borítékba raknunk, hogy a tisztelt doktor úr elégedett legyen? Oda jutottunk, hogy 20 ezer forint már csak annyit ér, hogy gúnyos megjegyzéssel kell konstatálni, ha csak ennyit kap egy orvos? Nem vagyunk milliomosok, mi is fizetésből élünk, 3 gyerek, törlesztők, nem részletezem. Nekünk speciel igenis számít ez az összeg, nem is keveset. Ráadásul ez a pénz nem jár, azért, adtuk, mert tudjuk, hogy az orvosokat sem fizetik agyon. Na de álljon már meg a nászmenet! Lehet, hogy kevés volt (nézőpont kérdése), de akkor is bitang nagy pofátlanság ezt az ember orra alá dörgölni, főleg ilyen körülmények között.
Szóval így jártunk, a lényeg, hogy a fiunkkal minden rendben van, de szeretném a tisztelt olvasók és kommentelők véleményét kikérni arról, hogy mégis mennyit kellett volna tejelnünk, hogy mindenki elégedett legyen?
Üdv: Attila
Vannak orvosok,akiket azonnal le kellene tiltani a pályáról
2014.05.04. 09:15
Felháborító,hogy panasszal kereste fel az orvosát,aki ahelyett,hogy megvizsgálta volna,pszichés zavarokra fogta a fájdalmait.
Tisztelt Praxisblog
Megszeretném kérdezni a blog oldalon kommentelő egészségügyi dolgozókat,hogy mi a véleményük a 2014. május 03-án a TV2 -ön sugárzott hírekben történtekről.
Aki esetleg nem nézte, annak nagyon röviden. Egy fiatal férfinek folyamatosan gyomorpanaszai voltak,amivel orvoshoz fordult. Állítólag semmi komoly elváltozást a vizsgálatok nem derítettek ki,de a folyamatos fájdalom csak nem múlt. A halála napján szintén felkereste az orvosát, (aki feltételezhetően ismerte a beteget)hogy rosszul van,fájdalmai vannak. Az orvos szerint a férfinek a "fejében" volt baja,és nem szervileg,majd egyszerűen hazaküldte. Aznap meghalt.
Nos,megszeretném kérdezni a blogon írogató egészségügyi szakemberektől,hogy ez hogyan fordulhatott elő?? Arra is kíváncsi lennék,hogy miért van egyre több ilyen eset?
Arra meg aztán főleg nagyon kíváncsi lennék, hogy a rossz egészségügyi helyzetnek,a kevés fizetésnek (ami egyébként mindenkinek az) a kevés orvoslétszámnak,lenne köszönhető ez az eset is? Mert ha igen, akkor az lenne a magyarázat: Hogy az orvos leterhelt volt,kevés pénzt kap,24 órás ügyelet után nem nehéz hibázni?? Nagyon remélem, hogy lesz egy olyan "szakember" aki kimondja végre,hogy igenis vannak olyan orvosok,akiket azonnal le kellene tiltani az orvosi pályáról,és nem engedni tovább praktizálni. Ez a férfi nagyon fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon.
Felháborító,hogy panasszal kereste fel az orvosát,aki ahelyett,hogy megvizsgálta volna,pszichés zavarokra fogta a fájdalmait. Remélem,nagyon remélem,hogy megkapja méltó büntetését.
Üdvözlettel: Erika
Aki szegény, az ennyit érdemel?
2014.05.02. 08:03
Azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy emellett a színvonal mellett miért is fizetjük a tb-t.
Tisztelt Praxis!
Az a helyzet, hogy évek óta nem voltam tb által finanszírozott nőgyógyászati ellátáson, vizsgálaton, de a közelmúltban úgy alakult, hogy az orvosom, akihez jártam befejezte a praktizálást, ezért tettem egy próbát. Régebben is rossz élményekben volt részem, sajnos ezúttal is, így most már végérvényesen eldöntöttem, hogy többet nem kockáztatok. A régi fogamzásgátlómat szerettem volna egy másikra lecseréltetni, mert az utóbbi időben folyamatosan mellékhatások tünetei jelentkeztek nálam. Hányinger, szédülés, émelygés, így szerettem volna másikat íratni.
Már a megérkezéskor láthattam, hogy nem a legjobb döntést hoztam, mert kismillióan voltak, de gondoltam biztos nem kell órákat várnom. Tévedtem, körülbelül 2 és fél órát voltam kénytelen ott ülni, mire sorra kerültem. Ráadásul a többi páciens finoman szólva sem viselkedett éppen normálisan, folyamatosan mentek a viták. Volt, aki annak okán, hogy ő a kórházban (ahol a nőgyógyászati rendelés zajlott) fekszik és csak átküldték vizsgálatra, ezért akart előbb sorra kerülni, az időpontosok mondjuk szerintem joggal szeretek volna bejutni akkor, amikorra hívták őket, szóval elég nagy volt a káosz. Meg kell mondjam, nem számítottam ilyen összevisszaságra.
Miután kivártam a soromat és belül szidtam magam, amiért oda mentem következett az orvos – beteg találkozó, de abban sem volt köszönet. Türelmetlen, udvariatlan doktor úr valószínűleg szintén a háta közepére kívánta az egészet, mint ahogy én is, de azért azt hiszem azért legalább köszönni illene, ha már én megadtam a kellő tiszteletet és érthetően, jól hallhatóan köszöntem. Elmondtam, mit szedtem és mik a tapasztalataim a fogamzásgátlóval és azt, hogy ha van rá mód, szeretnék másikat. Mindenféle vizsgálat nélkül már írta is az orvos a szerinte megfelelő bogyót és tessékelt is kifelé a rendelőből. Az egész tök szürreális volt, olyan, mint valami gyorsétterem, ahol hozzád vágnak egy kihűlt hamburgert, csak hogy jöhessen a következő szerencsétlen. Szinte válaszolni sem volt időm, már hajtottak is kifelé. Kezemben a recepttel már csak arra vágytam, hogy minél messzebb kerüljek onnan.
Végülis tapasztalatszerzésnek éppen jó volt ez a tortúra arra, hogy megerősítsen abban, érdemes a fizetős szolgáltatást igénybe venni. Ott betartják az időpontokat, képesek emberként bánni velem, köszönnek, udvariasak és legalább megvizsgálnak, mielőtt bármilyen gyógyszerről is legyen szó, amit felírnak. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ilyen esetekben pénzt áldozzak azért, hogy megfelelő színvonalú ellátásban részesítsenek, de mi van azokkal, akik nem annyira jó körülmények között élnek? Pláne mi van akkor, ha komolyan megbetegednek? Aki szegény, csak ennyit érdemel? Azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy emellett a színvonal mellett miért is fizetjük a tb-t.
Anna
Szívatták a kislányt, mert otthon maradt a TAJ kártya
2014.04.29. 08:22
Akkor is meg kellett volna néznie a gyereket, ha egyáltalán nem oda tartozunk és egyáltalán nincs kártyája. Valamiért csak kitalálták a Hippokratészi esküt.
Tisztelt Praxis!
A napokban sikerült olyan sajnos rossz tapasztalattal gazdagodnunk, amit szeretnék önöknek megírni. Kislányomat (8) nem volt hajlandó megvizsgálni a helyettesítő gyermekorvos. A lányom sajnos nagyon könnyen betegszik meg, így elég gyakori vendégek vagyunk a gyermekorvosnál. Sajnos nemrég ismét belázasodott a kislányom és a lázcsillapítók nem igazán vitték le a lázát, így elmentünk a rendelőbe. A kiírás szerint az orvosunk, akihez tartozunk szabadságon volt, a helyettesítő orvost nem ismertük. Várakoztunk egy jó háromnegyed órát, amikor kijött az asszisztense, és a tb kártyákat kérte. Sajnos ekkor vettem észre, hogy a nagy kapkodásban otthon maradt a gyerek kártyája.
Én ezt közöltem az asszisztens hölggyel, valamint arra kértem, hogy tekintsen el kivételesen a formaságoktól, mert már a rendelési idő vége felé jártunk, meg hát úgyis oda tartozik a gyerek, ennek utána nézni nem nagy kunszt. Megértés helyett azonban arrogáns elutasításban volt részünk, ott, mindenki előtt. a hölgy durván és idegesen mondta nekünk, hogy tb kártya nélkül a doktor úr nem fogad minket, nincs mit tenni. Próbáltam kedvesen arra kérni, hogy nézze el az én feledékenységemet, de azt mondta, őt nem érdekli a dolog. Szeretném hangsúlyozni, végig udvarias voltam, a hölgy pedig végig emelt hangon beszélt. Amikor kijött az épp aktuális szülő a kisfiával, szerettem volna a doktor úrral is váltani pár szót, de nem adott rá lehetőséget. Továbbra is az volt a koncepciójuk, hogy menjünk haza érte.
Ezzel csak az az egy apró gond volt, hogy már vissza nem értünk a rendelésre. Próbáltam ezt elmagyarázni, de teljesen hiábavaló volt a próbálkozásom. Így sajnos vizsgálat és gyógyszerfelírás nélkül, dolgunk végezetlenül kellett hazamennünk. És egy újabb elég rossz éjszaka után másnap mehettünk vissza, ráadásul ekkor is elég bunkók voltak, de ez már szót sem érdemel, a gyerek kapott gyógyszert és szerencsére elég hamar jobban lett.
Tudom jól, hogy hibáztam, amiért otthon hagytam a kislányom kártyáját, de! Nem hiszem, hogy egyrészt ilyen hangnemben kellett volna beszélni velünk, hiszen ahogy mondtam végig kedves és udvarias voltam, másrészt azt hiszem akkor is meg kellett volna néznie a gyereket, ha egyáltalán nem oda tartozunk és egyáltalán nincs kártyája. Valamiért csak kitalálták a Hippokratészi esküt… Vagy az ma már nem számít, csak a bürokrácia és a bunkó viselkedés?
Éva
Egy kóbor kutya is empatikusabb az orvosnál
2014.04.27. 07:19
Szóval soha senki ehhez az emberhez ne menjen, inkább az árok szélén végezze be életét.
Kedves Praxis!
Ma voltam a Flór Ferenc kórházban a gasztrón, gyomortükrözést végeztek. Nagyon fontosnak tartom leírni, hogy senki ne menjen Dr. Sz-hez, állatorvosnak sem lenne jó nem hogy emberorvosnak. Azt mondták előző nap este 19h után ne egyek, nem is ettem előző nap 15h után semmit sőt, még a vizet is visszatartottam. Megérkeztem reggel 9-re, ekkora volt időpontom, 10,30-kor be hívtak, semmi gond, hiszen a bentfekvőké az elsőbbség, ez teljesen érthető.
Beviharzot ez az embernek nem nevezhető valami és fogta a csövet, lenyomta, nyomta, nyomta, nyomta, egyszer csak el kezdett dühöngeni, hogy nem lát semmit, mert tele van a gyomor. Kihúzta, aztán olyan hangnemet ütött meg, amire vissza beszéltem, hogy értse meg, hogy nem ettem tegnap 15h után, amire őnagysága, hogy ő nem is mondja hogy ettem, de az a baj, hogy nem üríti ki az ételt a gyomor. Na zumm, hát azért mentem oda, mert valami bajom van nem? Szóval azt mondja 3 nap vízdiéta és menjek vissza, mire mondtam, hogy most más elfoglaltságom van.
Szóval soha senki ehhez az emberhez ne menjen, inkább az árok szélén végezze be életét, esküszöm egy kóbor kutya is empatikusabban viselkedik, mint ez a féreg!
B
Pokollá tette az életemet egy apró mészkristály
2014.04.25. 09:01
Addig lötyköltük a fejemet, amíg odébb nem mozdult az a kristálydarab. És mindezt abból vette észre a doki mint kiderült, hogy ugrált a szemem.
Pozitív történetet szeretnék megosztani veletek. 2012 Dunaújváros. Szédelgek. Állva, ülve, fekve pedig egyenesen forgott velem a világ. A munkahelyemen szondáztak, a gyerekeim iskolájában megvetően néztek rám. Mivel tavasz volt, és menetrend szerint ilyenkor hozták nekem haza a gyerekek a hányás hasmenést, ami rendszerint szédelgéssel járt, gondoltam várok, amíg ki nem jön rajtam a vécére bukás, vagy a vécére beköltözés. Két hét után fáradtan, fej és szemfájással már orvoshoz mentem. Azt mondta, ha minden kivizsgálást a protokoll szerint betart, talán fél év múlva lesz diagnózis. De be tud utalni az SBO-ra, ott azért nem vacakolnak annyit. Bementem hát, és csak úgy pörögtek az események.
Nézett traumatológus, volt-e esésem, kardiológus kötött rám mindenféle űrtechnikát, vettek vért, vizeletet mindent. Csináltattak koponya rtg-t, és mondták, hogy menjek fel az idegosztályra. Ott a doktornő azt mondta, ő nem igazán lát semmit, menjek át a gégészetre. Gégész megvizsgál szájon át, orron át majd amikor már utamra bocsájtana, hogy minden negatív, meglátja ahogy felkelek az ágyról, természetesen megint szédelegve, és kérte, hogy feküdjek vissza, és miközben megint kelek fel, nézzek a szemébe. Én kinéztem magamnak az orra hegyét, és becsületesen fókuszáltam rá! Meg is lett a diagnózis, felkészültem tűkre, mentolos tamponokra az orromba, kalapácsütésekre, mert vésni kell a fejem stb... Benignus vertigo (remélem jól írtam)
Egy pofon egyszerű torna, de otthon azért nem ment olyan jól, mint ahogy a doki csinálta. Addig lötyköltük a fejemet, amíg odébb nem mozdult az a kristálydarab. És mindezt abból vette észre a doki mint kiderült, hogy ugrált a szemem. Aztán jöttek a kérdések.
-Ültem-e repülőn. Nem.
-Utaztam-e kátyús, rossz minőségű úton. Nem, mert beültették őket muskátlival.
-Vonat? Nem. Indok nincs, ami miatt ez kialakult, csak úgy. De ott egye meg a fene, már nem szédelgek, és csak remélhetem, hogy az a négyzet-milliméteres mészkristály, ami pokollá tette a napjaimat, már felszívódott :))))
A gugli szerint ez időskori betegség, így úgy írom alá, hogy a 30 éves öreglány.
6 hónapig azt sem tudták, mi a bajom
2014.04.21. 08:10
Az egyik orvos nem érti, hogy miért nem fektetnek be a kórházba, a másik pedig nem érti, hogy kellene befeküdnöm, hiszen heti egyszer 2 szem gyógyszert bevételéhez nem kell kórház.
Sziasztok!
Végső elkeseredésemben írom le a történetemet, hátha valaki ugyanebben a cipőben jár és tud engem egy kicsit bíztatni, hogy vissza fogom kapni a régi életemet.
A kálváriám 2013. októberében kezdődött el. Először csak erős derékfájdalmaim voltak, még mondtam is a férjemnek, hogy valami nagy gond lesz a derekammal, mert nagyon furcsán fáj. Azután az egyik reggel már nem bírtam kikelni az ágyból. Megmerevedett a felső testem és iszonyatos elviselhetetlen fájdalmam volt a derekamban. Kb 1 hétig bírtam, majd teljesen magán úton elmentem egy MR vizsgálatra, ami csak kopást és degenerációt mutatott ki, ja meg csontvelő ödémát. Ekkor felkerestem a reumatológust aki felírt fájdalomcsillapítót és szigorú pihenésre ítélt. Hiába mondtam neki, hogy fekvés után erősödik a fájdalom. Persze ülő munkám van, amit már 6 hónapja nem tudok végezni a fájdalmak miatt. Teltek a hetek, semmi nem történt. Én már járni is alig bírtam. Ekkor felkerestünk egy újabb orvost, aki daganatra gyanakodott és elküldött PET CT-re, csontszintigráfiára. Persze nem volt daganat. Hála Istennek!!!! De nem is tudtunk meg semmi újat. A fájdalmaim erősödtek. Ezután felkerestünk még 4 újabb orvost, és végül az egyik,( de addigra én már kinyomoztam, hogy mi lehet a bajom(hozzá teszem nem sokat tévedtem) RA-t gondoltam volna, közölte, hogy ez keresztcsont gyulladás lesz. Hát el is küldött egy újabb MR-re, ami ki is mutatta, hogy kétoldali erosív SI keresztcsontgyulladásom van.
Na elindult a góckeresés, ezer helyre küldtek, magánorvosok stb, rengeteg pénzbe került, de semmit sem találtak. Közben felírták a porcoltolone tablettát, amitől olyan szívdobogást kaptam, hogy azt hittük szívrohamom van. 3 nap után abba is kellett hagynom és ekkor írták fel a prednisolont. Ez a gyógyszer végül is a 3. nap után jelentősen enyhítette a fájdalmakat úgy kb 2 hétig. Most ott tartok, hogy visszamentünk az orvoshoz és több orvos javaslatára felírták a Trexant. Jövő héten fogom elkezdeni szedni, egy hónapig kell együtt szednem a szteroiddal majd ezt elhagyni. Csak sajnos a baj az, hogy rettentő nehezen viselem lelkileg ezt az egészet. Van egy 6 éves kislányom, aki nagyon sokat lát sírni, szenvedni és sajnos annyira feszült vagyok, hogy semmi türelmem semmihez. Egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy 37 évesen ilyen állapotba kerültem. A végét pedig nem látom. Ráadásul a szteroid mellett is jönnek már elő újabb fájdalmak. A lábikrám 3-4 napja, a gerincem, a hátam 1 hete nagyon fáj. Kezdek képtelenné válni a mindennapi dolgok elvégzéséhez. Sajnos rettegek a gyógyszerektől, mert a szívdobogás és a nehézlégzés nagyon megijeszt. Sokszor olyan érzésem van, hogy meg fogok halni. Őrület szélén állok.
Nem is tudom, hogy fogom elkezdeni szedni a Trexant. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy konkrétan kinek milyen mellékhatást okozott ez a gyógyszer. Arról még nem is írtam, hogy mindkét tenyerem 4 hónapja hólyagok keletkeznek, azok véresre színeződnek, majd megkeményedik a bőr és egészben le lehet húzni a tenyeremről. Erre kaptam antibiotikumot, először 4 dobozzal, de amikor visszamentem vele a bőrgyógyászhoz és megmutattam, hogy nem gyógyul tőle, újabb 4 doboz írt fel. Azt mondta, ez el fogja tüntetni. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy 6 hónapig senkinek fogalma sem volt róla, hogy mi lehet a bajom. Most minden mellékhatásomat a gyógyszerektől a pszichére fogják.
Az egyik orvos nem érti, hogy miért nem fektetnek be a kórházba, a másik pedig nem érti, hogy kellene befeküdnöm, hiszen heti egyszer 2 szem gyógyszert bevételéhez nem kell kórház. Kérdeztem Tőle a biológiai terápiát, de azt mondta, hogy azt erre nem is kaphatnám. Nem tudom mi lesz ennek a vége. Azt sem tudom, hogy lehet ezt feldolgozni, vagy hogy el fog e teljesen múlni minden fájdalmam? ??? Ha valakinek van hasonló esete, és már jobban van, esetleg írhatna nekem, hogy legyen erőm ezt végigcsinálni.
Köszönöm!
Nagy fájdalmaim voltak és tele voltam félelemmel
2014.04.19. 08:00
Végtelenül hálás vagyok Nekik és a Klinika személyzetének, nem volt könnyű a lábadozás,elég nagy fájdalmaim voltak, és tele voltam félelemmel.
Kedves Praxis olvasók!
Jó pár éve szenvedtem fájdalmas görcsökkel a menstruációm idején, majd egy éve már menstruáció nélkül is produkáltam a fájdalmakat, de már a végbél tájékán, késszerű szúrásokkal és napokig tartó székrekedéssel tarkítva. A nőgyógyászom felváltva kezelt fájdalomcsillapítóval, göcsoldóval, gyulladáscsökkentővel, antibiotikummal. Néha jött egy-egy ciszta, majd eltűnt.
Elkezdtem a neten kutakodni,és a tünetek alapján jött az info:endometriózis. Egyeztettem Vele, ő korrektül elmondta, nem az ő területe, nem akar henteskedni, keressek specialistát.
Kerestem, találtam. Ahogy kutakodtam, egyre inkább elkeseredtem, nagyon sokan szenvedünk ebben a betegségben, igazából teljes gyógyulás sosincs, és elég nagy pusztítást végez a szervezetben, plusz ami nagy teher, meddősséget okoz(nekem szerencsére már van egy fiam). És nagyon kevesen ismerik fel, és még kevesebb orvosnak szakterülete. Ugyanis nagyon összetett, nem csak nőgyógyász, hanem sokszor sebész, urulógus is kell hozzá...
Nekem az évek alatt megtámadta a vastagbelem,petefészkem....és akkor még nem tudtam,még mit.
Nagyon lelkiismeretesen megvizsgáltak, elmondták, hogy műtét kell, előtte mindenféle egyéb vizsgálat szükséges(vastagbéltükrözés,UH, MRI).Ja, és másfél év a várakozás a műtétre. Nagyon elkeseredtem, mert akkor már ott tartottam, hogy havi 4-5 napot nem tudtam szinte felkelni a fájdalomtól. Elvégezték a szükséges vizsgálatokat, majd javasolták a mielőbbi műtétet, mert a vastagbél csak 19cmig volt vizsgálható, plusz egy "kóros kokárda" elnevezés jelent meg az UH-n.És a családi történetben anyai ágon 3 közvetlen rokonnak is volt stomája....
Nem húzom tovább: a Kútvölgyi kórházban DR. István Gábor sebészhez kerültem, aki a leleteimet látva(és tartva a daganattól) 2 hét múlva megoperált, DR. Bokor Attila nőgyógyásszal csapatban. Kiszedtek 20 cm vastagbelet, petevezetéket, csomókat innen-onnan, és szinte mindenhonnan leszedték az endometriózis szigeteket.
Végtelenül hálás vagyok Nekik és a Klinika személyzetének, nem volt könnyű a lábadozás,elég nagy fájdalmaim voltak, és tele voltam félelemmel (hogy a vastagbelemmel minden rendben legyen) látom, hogy túlterheltek, de mindig volt kivétel nélkül mindenkinek türelme hozzám, a félelmeimet gond nélkül megoszthattam.
Úgyhogy gyarapítanám azok táborát, akik szerencsére semmilyen negatív tapasztalatot és élményt nem szedtek össze kórházi tartózkodás és az azt megelőző vizsgálatok során. Mindent korrektül elmondtak, felvilágosítottak a lehetséges problémákról, hogy mi fog történni, miért van szükség az előírt vizsgálatokra. Akár a vérvételre, akár az aneszteziológushoz mentem, akár kontrollra, csak jókat tudok mondani.
Lelkiismeretesen gondoskodtak rólam
Móni.
Idő előtt lehúzták a redőnyt
2014.04.17. 08:24
Erre még a legnagyobb jóindulatom ellenére sem tudom azt mondani, hogy
pénzhiány, vagy orvoshiány, esetleg túlterheltség.
Tisztelt Praxis blog!
Gondoltam megírom a történetet, ha elég érdemesnek találják, nyugodtan kitehetik a fórumra. Pár hónappal ezelőtt elkísértem az egyik ismerősömet az egyik SZTK-s rendelőbe, persze rendelési időben mentünk: ami elméletileg 8-12-ig tartó időszakot jelent. Tudni kell, hogy nem kell oda bejelentkezni, elég csak a TAJ kártyát leadni. 10.55-kor már a hosszú folyosón voltunk, éppen kerestük azt az ajtót, ahová menni kellett. Ez egy hosszú nyíl egyenes folyosó volt, egyik oldalon a rendelőkkel a másik oldalon a betegekkel, akik ülve várakoztak. Haladjunk sorba: átfutottuk szinte az összes ajtón lévő cetlit, mit hogyan, mikor. 11.02 perckor megtaláltuk azt ahová menni kell(ene).
A ciki a történetben az, hogy ezalatt a 7 perc alatt egyetlen egy ajtó sem nyílt ki, de azon az ajtón már rajta volt, hogy a mai napon több TAJ kártyát nem vesznek be, persze az is, hogy a rendelési idő vége előtt egy órával veszik be az utolsó TAJ kártyát. Hogy mikor kerülhetett ki az a cetli, azt nem tudjuk, de biztos hogy 10.55 előtt. Gondoltuk azért leülünk, hátha az asszisztens kijön és egyszer megkérdezi, hogy jött-e még valaki a doktorhoz? Mert már futottunk bele ilyenbe is. 11.20 perckor kivágódik az ajtó, majd az illető aki kilépett ránézett a szemben ülő várakozókra (több más rendelés is volt a szomszédos szobában) köztük ránk is, majd hangosan elköszönt.
Őszintén szólva nem tudtuk ki volt, azt hittük éppen konzultáltak az orvosok... majd rá 6 perccel, kijött az asszisztens és maga mögött bezárta az ajtót. Tehát 11.26-kor vége lett a rendelésnek. Vagyis nem 11.26-kor, mert mint írtam 10.55-től 11.02-ig egyetlen egy ajtó sem nyílt ki a folyosón. Úgy általában az asszisztens meg nem zár be ugye senkit a szobába, és miután megérkeztünk egyetlen egy beteg sem jött ki az adott szobából, úgyhogy némi logikával élve 10.55 előtt lehúzták a redőnyt.
Erre még a legnagyobb jóindulatom ellenére sem tudom azt mondani, hogy pénzhiány, vagy orvoshiány, esetleg túlterheltség... viszont szeretnék én is egy ilyen munkahelyen dolgozni, ahol ezt megtehetem, mert 4 órás munkaidővel számolva, amiből csak 3-at húzok le az utolsót ellógom, azt jelenti, hogy egy nap fizetett szabim van egy héten. Felmerül bennem a kérdés, hogy az ilyen rendeléseket nem ellenőrzi az OEP? Vagy nem tűnik fel nekik, hogy nem történt betegellátás? Vagy nincsenek ad hoc jellegű ellenőrzések?
Kiváló ellátást kaptam hálapénz nélkül
2014.04.16. 08:30Bementem egy órán belül megműtött, úgy hogy valószínűleg elkésett a magánrendelésről, nem tudta számíthat-e tőlem pénzre, de nem is érdekelte.
Üdv!
A sok szörnyűséggel szemben én egy pozitívumról számolnék be. Egyszer csak lett egy bartolin tályogom. Nem tudtam mitévő legyek, akkor még nem tudtam, hogy az, de fájt és kellemetlen volt, magánrendelésre szoktam elmenni Dr. Bakó Ferenchez (nem tudom lehet-e nevet írni, ha nem kérem, töröljék) Kecskeméten, de ez nem várhatott addig, amíg rendel, aznapra meg már nem szokott időpont lenni.
Végül is felhívtam, és elmondtam neki a tüneteket. Azt mondta azonnal menjek be a kórházba, ha tudok. Nem tudta ki vagyok, szerencsére nem sűrűn fordultam elő nála. Bementem egy órán belül megműtött, úgy hogy valószínűleg elkésett a magánrendelésről, nem tudta számíthat-e tőlem pénzre, de nem is érdekelte. Megtehette volna, hogy azt mondja, menjek a magánrendelésre, de nem. Mindenki rendes volt tudták mikor ébredek körülbelül, két nővér ott volt, áthúzták az ágyat segítőkészek voltak stb...
Ennyi a konkrét történet, de bármikor voltunk itt Kecskeméten akár a Nyiri úton akár az Iszáki úton nem volt rossz tapasztalat.
Üdv Andi
Nem jött a mentő, ezért meghalt a nagyapám
2014.04.15. 08:32
Elmondtuk, milyen állapotban van a nagypapa. Közölték velünk, hogy az ügyeletet kéne hívnunk, mert ők az illetékesek ebben a dologban, majd ők kijönnek hozzánk és megnézik, mi lehet a gond.
Tisztelt Praxis blog!
Talán most már, majdnem 2 évvel a történtek után le tudom írni Önöknek azt a tragédiát, ami velünk történt. Szeretett nagyapám halála úgy gondolom, talán elkerülhető lett volna, ha a mentők és az ügyelet együttes mulasztása nem sodorja olyan menthetetlen állapotba, amely szegény halálához vezetett. Drága nagyapám 72 éves múlt, de nagyon jól tartotta magát. Sajnos az idős özvegyemberek életét élte, mert nagymamámat már 2008-ban elveszítettük. De kiegyensúlyozott, jókedvű és önellátó volt. És mint büszke férfi, nem nagyon hagyta, hogy a család körülugrálja, mindent a maga erejéből akart véghezvinni. Bevásárolt, főzött, a kertet rendben tartotta és persze mindig nagyon örült, amikor meglátogattuk. Ő vidéken élt, tőlünk több, mint 100 kilométerre, ezért havonta csak egyszer jutottunk le hozzá, de ezek a napok, amikor együtt voltunk mindig ünnepszámba mentek. A sors úgy hozta, hogy a halála napján is épp ott voltunk nála.
Már amikor megérkeztünk láttuk, hogy valami nincs rendben, mert máskor már a kapuban várt minket, ezúttal viszont bent maradt a kis házában. Bementünk hozzá és láttuk,, hogy ül a kanapén és nagyon sápadt és verejtékezik. Kérdeztük, mi a baja, ő pedig mondta, hogy már jó egy órája nagyon rosszul érzi magát, nehezen veszi a levegőt. Mondtuk neki, hogy hívjuk a mentőket, ő megpróbált lebeszélni minket róla, de mi láttuk, hogy nagy lehet a baj, így felhívtuk őket. És elmondtuk, milyen állapotban van a nagypapa. Közölték velünk, hogy az ügyeletet kéne hívnunk, mert ők az illetékesek ebben a dologban, majd ők kijönnek hozzánk és megnézik, mi lehet a gond. Rögtön hívtuk is őket.
Az ügyelet közölte, hogy amint tudnak, jönnek majd. Próbáltuk törölgetni nagypapám homlokát, tartani benne a lelket. Sajnos kocsink nincsen, így az nem jöhetett szóba, hogy mi vigyük el a kórházba, ezért az ügyeletre bíztuk magunkat, akikre több, mint 2 órát vártunk, mire nagy nehezen megérkeztek. Ekkor nagyapám már félig eszméletlen volt. Amikor az ügyeletes orvos megvizsgálta, azonnal hívta a mentőket. De hiába, mert mire megérkeztek szegény nagyapám már messze járt, csak a halálának beálltát tudták megállapítani. Nem szeretnék belemenni azokba a részletekbe, hogyan érintett minket ez a tragédia, úgyis mindenki el tudja képzelni. A boncolás megállapította, hogy szívelégtelenség vezetett a tragédiához.
Mai napig nem tudjuk feldolgozni, hogy miért nem jött ki a mentő, miért nem tettek meg mindent, hogy nagypapámat megpróbálják megmenteni. Miért kellett várnunk több mint 2 órát, miért az ügyeletre hárítottak egy ilyen súlyos esetet? Ha úgy halt volna meg szegény, hogy mindent megtettek volna az erre illetékesek, akkor is óriási fájdalom és veszteség lett volna számunkra, de legalább nem lenne bennünk az a súlyos kétség, hogy talán megmenthették volna és talán még most is köztünk lehetne és ugyanolyan vidáman és teli szeretettel várna bennünket, mint azelőtt. Hiába dolgozott keményen egy egész életen át, nem érdemelt annyit, hogy emberszámba vegyék.
É.
Újpesten rövidebb a rendelési idő?
2014.04.12. 07:46
Március óta délután 19 órakor ér véget a rendelés, péntekenként pedig kizárólag délelőtt rendelnek 2-2 órát az orvosok.
T. Szerkesztők!
Utána tudnátok nézni annak, hogy a háziorvosok rendelési idejét ki vagy mi szabályozza?
Eredendően az érdekelne, hogy minek köszönhetik az újpestiek a heti mínusz négy órát, de elképzelhetőnek tartom, hogy nem helyi sajátosságról van szó.
Eddig úgy nézett ki a háziorvosok rendelési ideje, hogy délelőtt 8-12, délután 16-20 óra között, egyik nap délelőtt, másik nap délután, péntekenként pedig egyik héten délelőtt, másikon délután.
Most, talán március óta, ez megváltozott, délután 19 órakor ér véget a rendelés, péntekenként pedig kizárólag délelőtt rendelnek 2-2 órát az orvosok.
Érdekelne az oka, de az önkormányzattól nem sikerült választ kapnom (tény, a polgármester elvtárssal nem igazán vagyok beszélőviszonyban egy ideje ;) )
Körbenéztem a neten, megnéztem pár budapesti kerület honlapját, sehol máshol nem találkoztam rövidítéssel.
üdvözlettel, egy újpesti
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
