Pokollá tette az életemet egy apró mészkristály
13 hozzászólás
2014.04.25. 09:01
Addig lötyköltük a fejemet, amíg odébb nem mozdult az a kristálydarab. És mindezt abból vette észre a doki mint kiderült, hogy ugrált a szemem.
Pozitív történetet szeretnék megosztani veletek. 2012 Dunaújváros. Szédelgek. Állva, ülve, fekve pedig egyenesen forgott velem a világ. A munkahelyemen szondáztak, a gyerekeim iskolájában megvetően néztek rám. Mivel tavasz volt, és menetrend szerint ilyenkor hozták nekem haza a gyerekek a hányás hasmenést, ami rendszerint szédelgéssel járt, gondoltam várok, amíg ki nem jön rajtam a vécére bukás, vagy a vécére beköltözés. Két hét után fáradtan, fej és szemfájással már orvoshoz mentem. Azt mondta, ha minden kivizsgálást a protokoll szerint betart, talán fél év múlva lesz diagnózis. De be tud utalni az SBO-ra, ott azért nem vacakolnak annyit. Bementem hát, és csak úgy pörögtek az események.
Nézett traumatológus, volt-e esésem, kardiológus kötött rám mindenféle űrtechnikát, vettek vért, vizeletet mindent. Csináltattak koponya rtg-t, és mondták, hogy menjek fel az idegosztályra. Ott a doktornő azt mondta, ő nem igazán lát semmit, menjek át a gégészetre. Gégész megvizsgál szájon át, orron át majd amikor már utamra bocsájtana, hogy minden negatív, meglátja ahogy felkelek az ágyról, természetesen megint szédelegve, és kérte, hogy feküdjek vissza, és miközben megint kelek fel, nézzek a szemébe. Én kinéztem magamnak az orra hegyét, és becsületesen fókuszáltam rá! Meg is lett a diagnózis, felkészültem tűkre, mentolos tamponokra az orromba, kalapácsütésekre, mert vésni kell a fejem stb... Benignus vertigo (remélem jól írtam)
Egy pofon egyszerű torna, de otthon azért nem ment olyan jól, mint ahogy a doki csinálta. Addig lötyköltük a fejemet, amíg odébb nem mozdult az a kristálydarab. És mindezt abból vette észre a doki mint kiderült, hogy ugrált a szemem. Aztán jöttek a kérdések.
-Ültem-e repülőn. Nem.
-Utaztam-e kátyús, rossz minőségű úton. Nem, mert beültették őket muskátlival.
-Vonat? Nem. Indok nincs, ami miatt ez kialakult, csak úgy. De ott egye meg a fene, már nem szédelgek, és csak remélhetem, hogy az a négyzet-milliméteres mészkristály, ami pokollá tette a napjaimat, már felszívódott :))))
A gugli szerint ez időskori betegség, így úgy írom alá, hogy a 30 éves öreglány.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
platelet 2014.04.25. 12:51:34
Farkos Tsapó Gyurka 2014.04.25. 20:39:01
2014.04.25. 20:40:00
Maretz 2014.04.25. 20:49:08
Számomra (laikusként) nem derül ki, hogy hol volt pontosan az a mészkristály, és hogyan jött ki (mozdult arrébb) és ez hogyan oldotta meg a problémát... Csak én nem tudok olvasni, vagy tényleg lehetett volna kicsit egyértelműbben fogalmazni?
she_wolf 2014.04.25. 20:54:55
Végre egy normális ember, aki érthetően, némi finom humorral megfűszerezve írja le az esetét.
Innen kívánok jó egészséget neki!
she_wolf 2014.04.25. 20:58:57
De ha 48 évesen nem megy neked, akkor kezdek beleesni a nagy kétségbe:D
Maretz 2014.04.25. 22:21:08
she_wolf 2014.04.25. 22:47:15
És lenne egy jó rakat hozzászólás, amiben azt fejtik ki a kommentelők, hogy ki és miért ír ostoba hozzászólást. Ennek kivédhetetlen folyománya a két táborra szakadás.
A poszter nagyon bölcs volt, hogy így írta meg a levelét:)
Ide nem várok többet 30 hozzászólásnál. Ha lesz 31., az azért lesz, nehogy igazam legyen (vagy jókat offolunk):D
De fejlődöm, az ilyesmi már nem tud bosszantani:))
Robiekin · http://megfizethetetlenegeszseg.blogspot.hu/ 2014.04.26. 04:05:36
Én is nagyon örülök az egészségügyről szóló pozitív cikkeknek! Köszönet!
Girhes macska 2014.04.26. 05:53:22
Braincelle 2014.04.26. 13:48:06
Hát igen. Nem szerettem volna kötekedni, de a posztot olvasva az volt a benyomásom, hogy teljesen feleslegesen túlvizsgálták, ami a betegeket nem szokta zavarni, mert legalább foglalkoznak velük, főleg ha ki is derül a baj.
De összességében egyre kevésbé tudunk és merünk diagnosztizálni, és ha 5 különféle szakorvos és 4 fajta eszközös vizsgálat kell a BPPV megállapításához, akkor tényleg képtelenség (időben és erőforrásban) ellátni a betegeket.
Magamra is értem, nem másokat akarok ekézni, nekem is van egy csomó betegség, amiről olvastam és az életemben nem láttam, illetve van, amikor az embert csak sodorja az ár (SBO, triage, konzíliumok, akkor mi lehet, akkor ki nézze még meg, ki látta és ki az, aki döntést hoz a másik, fiatalabb orvos beszámolója alapján stb). Minden jó, ha vége jó persze, de kéne az a szép, kétkezes, illetve minimáleszközös, gyors diagnosztika (tapasztalt mentőápolók például néha sokkal jobb diagnoszták, legalábbis a gyakori és egyszerű, de egymástól elkülönítendő kórképeket tekintve, mint a kórházi doktorok).
sunabajnok 2014.04.27. 09:57:48
Pláne, hogy a posztoló már maga is kezdett felállítani egy diagnózist, hisz ismeri a testét, ami igen kevés emberről mondható el. Csak hát nem jött be, gondolom ezért ment orvoshoz.
Szerintem sokkal jobb, ha több orvos lát egy beteget, mert ha csak egy találgat, abból még baj is lehet.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
