A vizitdíj nem volt jó megoldás
12 hozzászólás
2014.01.10. 09:27
Ettől függetlenül lehetne jó egy olyan rendszer, amiben fizetni kell vizitdíjat, de a gyakorlatban rossz volt a megvalósítás nagyon.
300 forintos vizitdíj. Jó is lehetett volna, de nem volt az. Pl. Idős bácsi bejön varratszedésre hozzám, ami egy perces dolog. Nem hozta a vizitdíj befizetést igazoló kétpéldányú csekket. Menjen le a fsz.-re az automatához. Hol van? Elmagyarázom, 2perc. Nem érti (még egy perc). Lekíséri valaki, vagy én. Nincs nála apró. Pénzváltó automata, sorakozás, vizitdíj automata, esetleg további sorakozás. (sok perc)
Visszajön, ha peche van, esetleg már nem vagyok ott, mert más ügybe kezdtem. A két csekket le kell pecsételnem és alá kell írnom, az egyiket a beteg kapja, a másikat össze kell gyűjtenem és leadnom a többivel az irodában, addig őrizgetni a fecniket a zsebemben. Mindezt azért a 300 Ft-ért amiből nemhogy én, de a kórház sem kap semmit (talán közvetve mint adóbevétel majd egyszer növeli az eü alapot). Következmény: varratszedés meglesz, de inkább nem írom be a számítógépbe, mintha meg sem jelent volna. Sajtó: csökkent az orvoshoz fordulás :) .
Ettől függetlenül lehetne jó egy olyan rendszer, amiben fizetni kell vizitdíjat, de a gyakorlatban rossz volt a megvalósítás nagyon.
Ha valaki nagyon beteg, akkor azt már le kell szarni?
2014.01.08. 07:58
Mi van itt Magyarországon? Lassan nekünk kell otthon megműtenünk magunkat?
Tisztelt Praxis blog!
Nekem van 1 olyan problémám, hogy sajnos történt egy elhalálozás a családomban, az édesanyám most halt meg nem rég! És ez sajnos a Jósa András kórház hibájából történt. Azon belül a szeptikus sebészeten, ahol már nem is kellett volna lenni-e, mert más baja lett! Csak azt nem értem, hogy nem lehetett észrevenni, hogy tüdőgyulladása lett, amikor állítólag szoktak vizitelni meg mindennap meg kapják a gyógyszert!
A tüdőgyulladásból mellhártyagyulladás lett, ami már a szövődménye. Én nem vagyok orvos, de 2 méterről észrevettem és még én mondtam, hogy miért nem kötnek neki be oxigént, meg én mértem neki lázat is. A 4-es belgyógyászatról már így került ide, mert sajnos a lábait levágták és még 1 darab orvost sem lehetett találni egyik nap sem!
Milyen korház ez, én azt hittem, hogy a korház arra szolgál, hogy meggyógyítanak minket, ha betegek vagyunk, de kiderült, hogy inkább mészárszék! Ha meg nem ért hozzá, akkor miért nem megy tanfolyamra, indul sok féle!
Ha már valaki nagyon beteg lesz, akkor azt már le kell szarni? Gondatlanság, felelőtlenség, nem megfelelő ápolás, kezelés. Én biztos, hogy ezt nem hagyom annyiban. Személyiségi jogaimat is megsértették! Mi van itt Magyarországon? Lassan nekünk kell otthon megműtenünk magunkat?
Az orvosom lekurvázott
2014.01.07. 08:37
Sőt, kifejtette, hogy manapság minek készülök gyermekvállalásra, az ő lánya sem szül, az hülyeség...
Akkor kértem ki a kartonom a háziorvostól, amikor lekurvázott ("Valaki vagy szűz, vagy kurva..."), ugyanis kiderült, hogy magán(!) endokrinológushoz fordulok az évek óta fennálló hormonproblémámmal. Neki ez nem tetszett, sőt kifejtette, hogy manapság minek készülök gyermekvállalásra, az ő lánya sem szül, az hülyeség...
Egyébként egy keserű, rosszindulatú, nagyszájú nő volt, aki másokat is hasonlóan kezelt. (Másik történet, de érdekes módon a magánorvos azonnal kiderítette, mi a probléma, előtte 4 évig jártam a magyar egészségügy útvesztőiben orvosról orvosra.) Ott ültem a doktornő előtt, köpni-nyelni nem tudtam. Felálltam és eljöttem. Kerestem egy másik háziorvost a kerületben, felhívtam, bejelentkeztem (időpontra fogadják a betegeket) és elmentem az első találkozásra. Beszélgettünk, kikérdezett a betegségeimről és innentől kezdve ő intézte a karton kikérését az előző orvostól. Nagyon kedves doktornő, segítőkész, udvarias, csak jót tudok mondani róla.
Egyik legjobb döntésem volt, hogy nem hagytam a dolgot annyiban és váltottam.
Maradok a privát egészségbiztosításnál
2014.01.05. 08:38
40 éves elmúltam, tavaly eljött az az idő, amikor úgy döntöttem, hogy megér havi 7 ezrest a privát egészségbiztosítás.
Nálam az egészségügy már ott megbukik, hogy az orvosi rendelők többségében még a sorszámrendszer sem működik! Én ugyan csak 5 évente egyszer szoktam betenni a lábam a háziorvoshoz, de felfogni sem tudom miért jó az orvosnak és a betegeknek, ha a sorszámos behívás helyett minden beteg ott tolul és figyelik ki a következő... aztán ugyis az megy be, akinek "csak receptet kell írni" vagy csak "kontrollra jöttem"....
40 éves elmúltam, tavaly eljött az az idő, amikor úgy döntöttem, hogy megér havi 7 ezrest a privát egészségbiztosítás. És tényleg megérte. Egyetlen egyszer voltam úgy, hogy rászántam magam, hogy meglátogatom az orvost egy nem múló torokfájással. így ment: felhívtam a központi számot reggel 7-kor, jeleztem mi a problémám, és hozzátettem, hogy melyik rendelőjük esik nekem útba. A diszpécser elnézést kért, hgy csak 11.00-ra van időpontja a gégésznek, valahogy azért ezt nem éreztem nagy csapásnak,elfogadtam az időpontot.
11.00.kor megjelentem a rendelő előterében, a Doktor Úr kézfogással üdvözölt, és kb 20 percet töltött velem a vizsgálattal és adminisztrációval együtt. Az eredmény persze ugyanaz lett, mintha a háziorvosomnál jártam volna, ( azt mondta elmúlik majd, de ha akarok, öblögessek...) , de az, hogy 4 óra várakozás helyett 20 percet vett el az életemből, nekem mindennél többet ér. Ez a hozzáállás lenne elvárható egyébként azért a rengeteg pénzért, amit amúgy is levonnak a fizumból...
Nem tartom jónak, hogy pluszban fizetni kell a normális eljárásért, de ha ez az ára, akkor én továbbra is maradok a privát egészségbiztosításnál.
Ha rosszul dolgozik egy orvos, csak a beteg járhat rosszul!
2014.01.04. 08:47
Oda vannak a 100.ezreim, pert nem indíthatok, pénzem nincs rá, ezek után nem is bízom benne, hogy valaki igazságosan megállapítsa a rosszul végzett munkát.
Tisztelt Praxis!
Fél éve szenvedek a fogorvos hibás munkájától, amiért 100.ezreket kifizettem. Jelenleg pénz nélkül és a pótlás lecserélésének reménye nélkül megállapíthatom, hogy az orvosok összefognak a beteg ellen, amit még rendelet is segít. Alábbiakban írom panaszom: Nagyon rosszkor döntöttem arról, hogy a fogaimat megcsináltatom, akkor változtatták meg
„Az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyeletéről” szóló 15/2005. (V. 2.) EüM rendeletet, ezzel egyidejűleg érvénybe lépett a 33/2013. (V. 10.) EMMI rendelet.
Ez az új rendelet nagyon hátrányos a rosszul sikerült fogászati beavatkozásokra panaszkodóknak. 2013.április 12-én megkerestem a Pécs, Lánc utcai rendelőben dr.M. J. fogorvost, akinek a munkájával nem vagyok elégedett. Nem-csoda, hisz többek között nem ér össze a fenti és alsó fogsor (nem lehet rágni vele), rögzített fogpótlás ragasztása két fognál elengedett. Persze panaszt tettem (miután a fogorvossal nem tudtam megállapodni) az ÁNTSZ Bm. Intézetéhez, felkérték az illetékes szakfelügyelő szak-főorvost szakvélemény megadására. 2013.október 8-án megkaptam a szakfelügyelő szak-főorvosának szakvéleményét:(miután lelkiismeretesen megvizsgált)….
„a tervezés és az elkészült fogmű megfelel a szakma szabályainak”, de a fogpótlások pontosabb, precízebb technikai kivitelezése kevesebb panaszt okozhattak volna”.
Ez aztán mellbevágó, a vizsgálatkor minden panaszomat helybenhagyta, de a fogmű megfelel a szakma szabályainak. Hiába látja a problémát a pótlásaimnál /begyulladt, vérzik, stb./ nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni doktortársát, inkább a páciens pénze vesszen, ne az orvosé. Ezt erősíti meg az újabb rendelet, mivel a 33/2013. (V. 10.) EMMI rendelet szerint:
„Amennyiben a szakfelügyelő megállapításával, véleményével a megbízó tiszti főorvos nem ért egyet, a szakfelügyelő által készített, illetve az adott üggyel kapcsolatosan keletkezett dokumentumot, az egyet nem értés indokolásával együtt felterjeszti az országos tiszti főorvoshoz, aki az adott üggyel kapcsolatosan az egészségügyért felelős miniszteren keresztül az egészségügyi szakmai kollégium véleményét kéri.”
A 15/2005. (V. 2.) EüM rendeletet szerint az én panaszomra megbízhattak volna más szakfelügyelőt.
„Ha a panaszos beteg, vagy a panaszolt orvos elégedetlen a szakvéleménnyel, vagy az intézkedéssel, a magasabb szintű szakfelügyelő főorvoshoz fordulhat (megyei, budapesti, országos szint). A szakfelügyelői eljárás nem peres eljárás”.
Nagyon igazságtalannak tartom, hogy csak akkor vizsgálják felül a szakvéleményt ha a tiszti főorvos nem ért egyet a szakfelügyelő megállapításával, a tiszti főorvos hogy döntheti el, hogy a páciensnek megfelel e az orvos munkája. Peres eljárást javasoltak. Oda vannak a 100.ezreim, pert nem indíthatok, pénzem nincs rá, ezek után nem is bízom benne, hogy valaki igazságosan megállapítsa a rosszul végzett munkát. Mikor, miből lesz használható fogpótlásom? Ki védi a beteg érdekeit?
Az év első bunkósága az első rendelésen
2014.01.03. 09:33
Azért az nonszensz, hogy az év első rendelésén máris az év első bunkóságával kellett szembesülnöm. Talán egy vaskos borítékkal kellett volna kezdenem, akkor más bánásban részesülök?
Tisztelt Praxis!
Az év első rendelése a háziorvosomnál emlékezetesre sikerült, ezt szeretném önöknek megírni, ha gondolják, tegyék ki a blogra. Nem vagyok szerencsére beteges, ritkán járok orvoshoz, de most az év végén sikerült összeszednem valami nyavalyát, ami miatt felment a lázam 39 fok fölé, és nem nagyon akartam megmaradni bennem semmilyen étel. A szilveszterem így igen kellemetlenre sikeredett, de voltam vele, hogy január 2.-ig valahogy csak el leszek, nem hívok ügyeletet. Eléggé rosszul éreztem magam, de igyekeztem sok folyadékot inni, lázcsillapítót szedtem és végre ma elmentem a háziorvosomhoz. Nem nagyon ismerem a doktor urat, ő sem ismer meg engem, az elmúlt 5 évben talán, ha ötször jártam nála, lehet, még ezzel is sokat mondtam.
Délelőtt végre lementem nagy nehezen a rendelőbe, mégis csak jó, ha tudja az ember, mi a baja. A munkahelyemen csak 6.-án kezdjük az évet, így azzal sem volt rendelési idő délelőttre esett. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig letaglóz, mennyien vannak egy-egy rendelésnél és, hogy milyen baromi sokat kell várni. Már 8 óra előtt ott voltam, de így is kb. 10-en előttem érkeztek. Leadtam a TAJ kártyámat és vártam türelemmel. Fél 11 fele kerültem sorra, ekkor már kissé bántam, hogy nem maradtam otthon inkább, hiszen végül valójában semmi értelme nem volt annak, hogy orvoshoz mentem.
Beléptem az ajtón, és köszöntem, ahogy az illendő. Az asszisztens visszaköszönt, a doktor úr fel sem pillantott a papírjaiból. Azt kell mondjam, zavarban voltam, mint egy kisiskolás. Bele kezdtem volna a mondókámba, amikor végre rám nézett, majd rám is förmedt egyből. „Szólította magát valaki?”- kérdezte, majd visszaküldött a váróba, azzal, hogy akkor menjek be, ha szólítanak. Mindezzel csupán annyi volt a probléma, hogy senkit, tényleg senkit sem szólítottak korábban, ahogy végzett az egyik beteg, már ment is be a következő. Mivel ekkor már elég rosszul éreztem magam, inkább nem szóltam vissza, de megalázó volt a helyzet elég rendesen. Kénytelen voltam visszamenni a váróba. Az igazán érdekes dolog csak ekkor következett, az egyik idősebb hölgy amint kijöttem, bement.
Valószínűleg vele nem volt ilyen pokróc az orvosom, mert 20 percet töltött bent nála, majd miután kijött, mondta, hogy é következek. Önök mit tettek volna a helyemben? Én úgy döntöttem, póker arccal állok a dologhoz, nem kezdek vitázni, semmi értelme. Megint bementem és köszöntem. Újra válaszra sem méltatott. Bele kezdtem immár másodszor a problémám ecsetelésébe, közben végig rám sem bagózott, nem tudtam, hogy figyel-e, vagy sem. Miután elmondtam mindent, még mindig szó nélkül receptet írt, majd mindösszesen annyit mondott, váltsam ki, ha nem leszek jobban, 6.-án menjek vissza. Elköszönni sem volt képes, őszintén szólva teljesen ledöbbentem az egész viselkedésén.
Szóval most itt tartunk, hogy kiváltottam a gyógyszert, pihenek és nagyon remélem, hogy nem kell visszamennem hétfőn, mert ha netán még egyszer hasonló dolgot tapasztalok, akkor már nem leszek ennyire úriember és a kedves dokinak megmondom a magamét. Azért az nonszensz, hogy az év első rendelésén máris az év első bunkóságával kellett szembesülnöm. Talán egy vaskos borítékkal kellett volna kezdenem, akkor más bánásban részesülök? Nem tudom, de az biztos, hogy megint sikerült egy ember bizalmát legalábbis megingatnia a dokinak a magyar egészségügyben.
K
Iszonyatos sebességgel vert a szíve
2014.01.02. 08:30
Elhatároztam, hogy ezt a levelet megírom, mert annyi itt a negatívum, hogy ezek az orvosok megérdemlik ezt.
Tisztelt Praxis!
Én egy pozitív történetet szeretnék megosztani. December 25-én a feleségem szüleinél voltunk, Debrecenben. Már aludtam, amikor a feleségem (42 éves, nem iszik, nem dohányzik, nincs elhízva) 23:25-kor felébresztett, hogy kb. 20 perce iszonyatos sebességgel ver a szíve és már mindent megpróbált, amit a házi orvosunk erre javasolt, mert már egyszer volt ilyen neki. Mivel 5 perc múlva sem változott a helyzet felhívtam az orvosi ügyeletet. Ott egy rendkívül nyugodt, higgadt orvosnak elmondtam a problémát, majd átadtam a telefont a feleségemnek, hogy ő is beszéljen vele. Kérte, hogy mérjük meg a pulzusát (140 volt, percenként), majd néhány egyszerű „gyakorlatot” javasolt, rendkívül higgadt, kedves hangnemben.
Mivel a helyzet nem változott azt mondta, hogy kiküld egy ügyeleti kocsit. Miközben az orvost vártuk, a probléma hirtelen – 38 perc után! – megszűnt. Ekkor újra hívtam az ügyeletet, hogy ne jöjjenek, de ekkor már – 10 perccel a hívás után – ott is voltak a kapu előtt. Kicsit félve mondtam el nekik, hogy nincs rájuk szükség, azt hittem most aztán megkapom a magamét, hogy miért szórakozom velük. Ők azonban nagyon nyugodtan aláírattak velem egy papírt, hogy a probléma megszűnt és jó éjszakát kívánva elköszöntek. Én persze többször is elnézést kértem, de egyáltalán nem éreztették velem, hogy dühösek lennének, megnyugtattak és elmentek. Ekkor elhatároztam, hogy ezt megírom, mert annyi itt a negatívum, hogy ezek az orvosok megérdemlik ezt.
Aztán persze húztam-halasztottam a dolgot, de amikor elolvastam a „Karácsonyi horror és bunkó diszpécser” című írást elhatároztam, hogy megírom.
Karácsonyi horror és a bunkó diszpécser
2013.12.28. 09:53
Miután elhadartam a történteket, felvázoltam a sérülés komolyságát és azt is elmondtam, hogy van egy fél éves kisfiam, aki szintén megnyugtatásra szorulna, a nő beközölte, hogy idézem „hisztis p***csa” vagyok, majd hívjam őket, ha nem hisztériázok és rám vágta a telefont.
Kedves Praxis!
Ma december 26-a van, az élményünk nagyon friss, tegnap történt és sajnos eléggé felháborítónak tartom mindazt, ahogy bántak velünk. 4 éves kislányommal és fél éves öccsével hárman voltunk idehaza, férjem a családjánál töltötte a 25-ét. Mi nem mentünk vele, nem mennék bele, hogy miért. Minden rendben volt egész délután, lányom meséket nézett, legóztunk, játszottunk, a pici is nyugodt volt, szóval semmi különös nem volt. Este szokásos fürdés, engedtem vizet a kádba a lányomnak, utána szokott jönni a pici. Tele raktam habfürdővel, mert ezt nagyon szereti. Már egy ideje félig-meddig egyedül fürdik, ami azt jelenti, hogy kizavar, ha épp a habban pancsizik, de természetesen, amikor kiszáll a kádból, mindig én veszem ki belőle és a fürdés közben is be-be nézek hozzá. Mint mindig, most is elmondtam neki, hogy szóljon, amikor úgy érzi, abbahagyná a fürdést. Tudom, ez az én hibám is, de nem voltam annyira körültekintő, mint máskor, ezért nem vettem észre, hogy ezúttal megpróbál önállóan kimászni a fürdőkádból.
Sajnos már csak akkor vettem észre, amikor megtörtént a baj. Éppen leültem 2 percre a játékok elpakolása után, és a fiamat szoptattam, amikor is egy nagy csattanást és közvetlenül utána keserves zokogást hallottam. Én a földszinten voltam éppen, ezért azonnal rohantam fel az emeletre. A kisfiamat is vittem magammal. Ahogy sejtettem, a kislányom elcsúszott és csak annyit láttam, hogy erősen vérzik a feje. Nagyon megijedtem. Megpróbáltam csitítgatni és megnézni, mennyire súlyos a sérülése, de nagyon csúnyán vérzett, lemosni pedig nem tudtam a fejecskéjét, közben pedig a kisfiam is rákezdett a sírásra. Azt kell mondjam, nagyon kaotikus és ijesztő volt a helyzet, hirtelen, mintha lebénultam volna, azt sem tudtam mihez kezdjek.
Végül, amikor összeszedtem magam (ez pár másodperc volt, de nekem óráknak tűnt), a picit gyorsan betettem az ágyába a lányom fejére pedig egy törölközőt tekertem, közben már a fél fürdőszoba vérben úszott. Lányom és fiam továbbra is mindketten zokogtak én pedig a telefonhoz siettem és a 104-et hívtam. Próbáltam olyan higgadtan elmondani, mi történt, ahogy az tőlem telt. Lehet, hogy kissé hisztérikusnak tűntem, pedig tényleg igyekeztem. De nem mondanám, hogy a telefonban jelentkező nő sokat segített volna, hogy megnyugodjak. Sőt! Miután elhadartam a történteket, felvázoltam a sérülés komolyságát és azt is elmondtam, hogy van egy fél éves kisfiam, aki szintén megnyugtatásra szorulna, a nő beközölte, hogy idézem „hisztis p***csa” vagyok, majd hívjam őket, ha nem hisztériázok és rám vágta a telefont.
Erre már én is elbőgtem magam és képzelhetitek, milyen lehetett a helyzet. Tanácstalannak éreztem magam, kiborultam, ne szépítsük. Ilyen állapotban hívtam fel a férjemet és próbáltam neki értelmesen elmondani, mi történt. Itt már fele annyira sem voltam összeszedett, mint a mentők diszpécserével, még szerencse, hogy a férjem 1-1 szóból is megértette, mi a gond. Azt mondta, ne izguljak, ő megoldja, telefonál. 2 perc múlva hívott újra, hogy mennek a mentők, nyugodjak meg. Ekkor már jobban voltam, igyekeztem a lányomat és a kicsit is megnyugtatni. És végre megérkeztek a mentők.
Megnézték a kislányomat, azt mondták, be kell vinni, mert helyszínen nem tudják ellátni, és az is lehet, hogy agyrázkódása van, miután a sebét összevarrják (!!!), bent tartják 1-2 napot. Közben picit konszolidálódott a helyzet, én pedig kérdeztem, hogy velük mehetek-e, szerencsére ezt megengedték, kedvesek voltak. Sőt, a kórházban is annyira profin és mondhatom, odaadóan bántak a kislányommal és velem, hogy a lehető legkevesebb sírással sikerült ellátni a lányomat.
Ma, ahogy írtam 26-a délután van, a férjem éppen bent van a lányunknál, most haza jöttem, és pihenek picit. És úgy gondoltam, ezt megosztom veletek. Tudom jól, hibáztam, amikor felügyelet nélkül hagytam a kislányomat, de nézzétek el nekem, nem egyszerű két ilyen pici gyerekkel, pláne, ha épp egyedül vagyok. Az biztos, hogy a jövőben százszor, ha nem ezerszer körültekintőbb leszek. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki az egész horrorban igyekezett segíteni rajtunk, köszönöm mindazok munkáját, akik Karácsonykor is odaadóan a hivatásukat végezték, ugyanakkor felháborít, dühít, hogy egy nő, talán egy anya (?) a legnagyobb bajban simán elküldött melegebb éghajlatra és rám csapta a telefont, ahelyett, hogy némi empátiát tanúsított volna. Vajon melyik nyoma marad meg jobban egy emberben? Én igyekszem majd az előbbit előtérbe helyezni.
Boldog újévet mindenkinek!
Katalin
Minden elismerésem a Szent János Kórháznak
2013.12.22. 08:48
Mindenki meg volt elégedve azzal ahogy bántak velük. Most már anyukám jobban van inzulinon van és én is végre megnyugodtam.
Én mint szülésznő mikor még főiskolára jártam a Budai Szent János kórházba gyakorlatoztam. Végig néztem ahogy dolgoznak ahogy viselkednek. Merem mondani hogy a Szent János kórház különb mint a többi. Senki se tökéletes van amikor nekünk is tényleg rengeteg munkánk volt de mindenki felé megmaradt mindig a tisztelet és a megértés egészen addig amig a páciens is úgy beszélt velünk. Akárki akármikor jött kétségbeesve nállunk mindig talált megértést.
Sokszor történ hogy nem a mi kórházunkhoz tartozott az illető de ezt a kórházat választotta és megértettük. Teljesen mindegy volt hogy az illető akart fizetni vagy nem mindenki egyenlő volt. AZ összes kétségbeesett kismamának vagy nőgyógyászati problémával rendelkező nőnek ajánlom a Szent János kórházat. Lehet hogy más osztályok nem olyan gyönyörűek mint máshol de az biztos hogy a dolgozók szívvel lélekkel dolgoznak!!! :)
Tapasztalat: Anyukám cukorbeteg. 15-20 között volt a cukra hetekig. A háziorvos mondta hogy nem cseréli le a gyógyszerét de elküldheti vérvételre anyum kétségbeesve kérdezte ha elmegyek vérvételre megváltoztatja a gyógyszerem? Erre az orvos azt mondta nem. Mivel a Szent Jánosból ismerek pár orvost megkértem az egyiket tudna segíteni mert anyukám nagyon rosszul van. Megkérték hogy menjen el arra a vérvételre. Rá pár napra miután megkapta az eredményt befeküdhetett a kórházba. Teljesen kivizsgálták kiderült hogy voltak már szövődmények a magas vércukor miatt. Kapott inzulint és egy táblázatot mikor mit mennyit ehet. Nagyon odafigyeltek rá a kórházban és nagyon kedvesek voltak vele. Sok mindenki feküdt rajta kívűl a kórházban és beszélgetett velük.
Mindenki meg volt elégedve azzal ahogy bántak velük. Mostmár anyukám jobban van inzulinon van és én is végre megnyugodtam.
Minden elismerésem a Szent János Kórháznak!!! :)
Szívből jövő köszönet a Tüdőgondozó dolgozóinak
2013.12.19. 08:59
Legalább 10 éve járok ide, és eddig is kizárólag jó tapasztalataim voltak az itt dolgozókról, de most szó szerint leesett úgy az állam, hogy csak fél perc múlva tudtam kinyögni az első köszönömöt.
Tisztelt Praxis!
Az alábbi sztorival szeretném én is alátámasztani azt, hogy nem a pénzen múlik a hozzáállás. Délután 3 körül értem be a tüdőgondozóba, ahol kiderült, hogy szabadságon van a doktornénim és az egyetlen rendelő orvoshoz 6 körül fogok bejutni.
Mondtam hogy nem baj, megvárom, mert elfogyott a Symbicortom (aminek a használata nélkül asztmaroham lesz az allergiás tünetekből). Leültem, de még elő sem tudtam venni a könyvemet, amikor odajött egy nővérke és megkérdezte: csak receptért jöttem? Igenlő válaszom után a főnővérrel fél perc alatt arra a döntésre jutottak, hogy mivel egy hónap múlva úgyis vissza kell mennem kontrollra, addig adnak nekem ingyen (!) egy dobozzal a gyógyszerszekrényből. Mert " minek várna 6-ig, ha csak recept kell?"
Legalább 10 éve járok ide, és eddig is kizárólag jó tapasztalataim voltak az itt dolgozókról, de most szó szerint leesett úgy az állam, hogy csak fél perc múlva tudtam kinyögni az első köszönömöt. Persze, mivel itt élünk, hozzáteszem: azért nem írtam le a rendelő címét, mert simán kinézem a TB-ből, hogy képesek lennének megbüntetni ezért ezeket az agyonhajszolt, mégis emberséges nővéreket. Ha nincs igazam a TB-t illetően, valaki javítson ki, nagyon örülnék neki!
Mégegyszer hálás köszönettel: K. Enikő
Milyen a magyar egészségügy?
2013.12.17. 07:46
Egy pozitív és egy negatív hangvételű történet jut a mai napra. Önnek mi a tapasztalata?
Tisztelt Praxis!
Keszthelyen élő apósomnak súlyos végbél problémája támadt, iszonyú fájdalommal, műára kapott időpontot, ott ült két órát, amikor kijött a nővérke, és közölte, a doktor több beteget nem fogad (ketten maradtak), mire apósom kifelé baktatott, és a földszinten meglátta a kávézók közt a doktort és odament megkérdezni, mikor tudják fogadni, „majd két hét múlva” hangzott a lakonikus válasz.
Így elkurvult néhány orvos, de Keszthelyen a feleségem szüleivel több orvos is ilyen stílusban foglalkozott, ott súlyos erkölcsi fertőzés van, de senki nem mer szólni az orvosoknak, hogy emberség is van a földön.
S. A.
Tisztelt Praxis blog!
Szeretnék jó példával is szolgálni, és már rég gondoltam arra, hova kellene írnom mivel rengeteg negatívumról szóló hozzászólásokkal találkoztam.
A jó példa a következő lenne: 2008 szeptemberében diagnosztizáltak rosszindulatú melldaganattal. a székesfehérvári Szent György kórházban. Most 2013-at írunk, és itt vagyok egészségesen. Szeretném kiemelni az Onkológia osztály és Gondozó osztály , valamint Cseh József oszt. vezető főorvos kiváló munkáját...
Kiváló csapat kiváló, emberséges betegbarát emberek.. Dr. Cseh József munkája és odaadása , a betegekhez való viszonyulása igazán rendkívüli..profi módon tervezte az egyénre szabott kezeléseket és ma is dolgozik, immár nyugdíjasként. Szeretném, ha az országban többen megismernék e kiváló embert! Igazán kiváltságnak érzem, hogy még ma is ő a kezelőorvosom,
Üdvözlettel, Puskás Éva,
Emberi méltóságot megalázó helyzet a pénztelenség miatt
2013.12.14. 08:14
Az a nincstelenség, ami itt tapasztalható, az hogy hasmenéses beteg aki elvileg fekvő pelenka hiányában többször félmeztelenül igyekszik elérni a WC -t és miután ez sikertelen, Nővér és Beteg számára kellemetlen.
Blogokat olvasva úgy érzem a kórház Igazgatóhoz irt levelem megosztanám az olvasókkal. Sajnos nem értették soraim,talán aki olvassa érzi mi a kérés a T.Kórház vezetői felé. Levelem az alábbi.:
Tisztelt Igazgató Úr!
Szóban már jelzett Elismerésem más oldalról viszont panaszom szeretném Ön felé leírni.
Történetem tudom nem egyedi,de úgy érzem nem hagyhatom szó nélkül,sem az igazságérzetem sem a jóérzésem nem engedi meg.hogy túllépjek a átélt,tapasztalt eseményeken. 4 évvel ezelőtt kezdődött párom betegsége,és ezért már többször kellett Őt Önöknél kezelni. A sürgősségi beteg felvételnél és megfigyelőbe ( maximális megelégedésem köszönetem minden szempontból ) Bár annó ( 4 éve )az épp ügyeletes Doktornő haza akarta küldeni a hajnalban mentővel érkező szívinfarktusos párom mondván már jobban van és egyébként sincs szabad ágy.Hála Isten kérésemre továbbvizsgálták,bebizonyosodott nagyobb a baj és még szabad ágy is akadt.Talán annak köszönhető,hogy nem lett katasztrófa.
Majd a Városmajori Szívklinikán megállapították életveszélyes állapotban van ,szívműtét szükséges.Mondták 2-3 hét a várólista miatt a műtét időpontja.Őszintén felháborított a tudat,hogy lehet hogy a várólista miatt elveszíthetem párom.Önkéntelenül de nemtetszésemnek bizony hangot adtam (nem vagyok rá büszke ) 6 napon belül sikeres műtéten esett át Melyért nem tudok és szerintem nem is lehet elég hálásnak lenni a "csodatevő" Orvosoknak. Ez év tavasszal került a sürgősségi osztályra megfigyelésre.Mindenki maximálisan elismerést érdemlően állt hozzá . Majd augusztusban háziorvosi beutalóval a 2 emeleti Kardiológiára került, ahol egy fiatal doktornő megkérdőjelezte hogy feltétlen szükséges a felvétele és kioktatott,hogy szerinte én túl dramatizálom a dolgot és jobban bízzak az orvosokba. Majd az intenzív osztályra átkerültünk Dr. Kozma Főorvos Úrhoz. Innentől már csak elismeréssel és hálával tudok gondolni az ottani Orvos és Nővéri hozzáállásról.
Ezek után tudom hálátlannak tűnök ha most panaszkodom. Most ismét itt fekszik párom. De úgy érzem nem vagyok igazságtalan és le kell hogy írjam véleményem ,hisz a minden elismerést érdemlő Orvosokat és Nővéreket bántottam meg hirtelen felháborodásomban , melyért nem ők a hibásak. Egészségügy pénztelensége mint mindenki előtt előttem is ismert.A baj csak az,hogy vannak azt hiszem alapvető dolgok amin nem kellene spórolni. Előre bocsájtom nem luxusra csak az alapvető normál állapotra van igényem / igényünk / ( a betegek és hozzátartozók nevében is mondhatom).A párom egy olyan ágyra került amelynek a fejrészét nem lehet emelni,mert rossz elavult.(mivel csak ez volt szabad ágy) Sajnos nem fekhet laposan ezért a Főorvos Úr gyors megoldásként (amiért neki köszönet ) egy szekrény ajtó segítségével próbált segíteni.Majd mikor hajnalban Párom befulladt az akkor őt ellátó és életét megmentő Orvos hogy megfelelő magasságba legyen a fejrész a kis széket támasztotta a szekrény ajtó hoz pluszba.
Mikor 10 óra után megérkeztem és a Páromat ebben az állapotban láttam feküdni, a felejthetetlen látvány ( fotót készült ). A tudat,hogy az életét megmentették a székkel minden elismerésem.De felháborít,hogy bár mennyire van nullán az egészségügy azért idálig nem lehet eljutni.Mikor hangot adtam elkeseredésemnek, felháborodásomnak, azonnal készségesen megoldást kerestek, intéztek. Párom egy tökéletes ágyat kapott, Hála a gondos orvosi kezelésnek jobban van. Miért mentem mégis Igazgatóságukra ? Mert úgy érzem,látom,hogy az Orvosok,Nővérek valóban a betegekért mindent megtesznek,de ennek ellenére a körülmények siralmasak. Az a nincstelenség ami itt tapasztalható -párna, párnahuzat kevés vagy nincs is , - lepedő hiány - az hogy hasmenéses beteg aki elvileg fekvő pelenka hiányában naponta többször félmeztelenül igyekszik elérni a WC -t és miután ez sikertelen (emberi méltóságot megalázó helyzet ) Nővér és Beteg számára kellemetlen.
De lenne mit még sorolni ami nem luxus de alapvető elvárható a kórház felszereltségét illetően. Kérdésemre Igazgatásukon - miért nem lehet a helyzeten egy kicsit is változtatni , elérni, hogy Orvos gyógyíthasson, Nővér beteget ellásson , beteg gyógyuljon - és ehhez a feltételeket valamivel jobban biztosítani. A válasz érthető de egyben elgondolkodtató is. A kórháznak nincs tatozása és ez csak így spórolással.gazdálkodással érhető el. Aki asztal mellől nézi a dolgot annak szemszögéből ez a dicséretes gondolkodás. De a betegágy mellől nézve.....hááát...??????
Szeretném Önt kérni, tolmácsolja Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály Hivatásuk iránt elkötelezett Orvosok, Nővérek felé az elismerést ,hogy a siralmas körülményekkel dacolva , életeket mentenek,gyógyítanak,ápolnak,gondoznak, A körülményekből adódó nem nekik felróható problémák iránti zsörtölődést betegtől hozzátartozótól " pajzsként" türelmesen elviselik.
Kérem soraim megértését.
Tisztelettel : Polgár Lászlóné aggódó hozzátartozó
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Hirdessen szinte ingyen
2013.12.11. 06:48
Hirdetési akció Magyarország legolvasottabb és legismertebb egészségügyi blogján.
Hirdessen Ön is Magyarország legismertebb és leglátogatottabb egészségügyi blogján, amely napi rendszerességgel megjelenik az index.hu főoldalán és amelyet több ezren, nem ritkán több tízezren keresnek fel.
Akció:
Bannerek: 70 000 50 000 Ft + ÁFA / hónap
Szöveges hirdetés: 35 000 30 000 FT + ÁFA / db
Kép és link a bejegyzések végén: 70 000 50 000 FT+ ÁFA / hónap
Menügomb: 35 000 30 000 Ft + ÁFA / hónap
PR bejegyzés: 20 000 15 000 Ft + ÁFA / db
Nyereményjáték: / 80 000 60 000 Ft + ÁFA
All in csomag: 200 000 150 000 Ft + ÁFA hónap
Az All in csomag tartalmazza a Skybox bannert, Szöveges hirdetési felületünket, 1 darab Menügombot,4 darab PR cikket havonta, valamint Hivatkozás a bejegyzések végén hirdetési felületünket.
Megrendelés és további részletek a praxisblog@yahoo.com címen!
2 hét alatt a halálba sodorták
2013.12.10. 06:57Halála előtt két napig sem infúziót, sem folyadékot, vagy egyéb tápanyagot nem kapott. A katétere a földre dobva, és az alig fűtött szobában nagypapám teste csak egy vékony lepedővel volt takarva.
Tisztelt Praxis!
Nagypapám alzheimer kórban szenvedett, mentálisan kissé meggyengült 70 éves korára. Fizikailag nem volt leépülve, ha kell futott is, és mentális képességeihez képest jó fizikai erőben volt. Egyetlen fizikai problémája a megnagyobbodott prosztatára szűkíthető. Miért írok szegényről múlt időben? 2013 novemberében ez előbbi miatt katéterezésre volt szükség, viszont az említett meggyengült szellemi képessége miatt, a katéter "viselése" terhet jelentett számára. Ebből adódóan kórházi felügyelet segítsége volt indokolt, egy pár napra.
A kórházba vonulás reggelén még jó kedélyűen viccelődött a családdal, és fizikailag - korához képest- problémamentes volt! A pár napos kórházi ottlétből több hét lett, ugyanis az ötödik emeleti krónikus belgyógyászat nővérei jobbnak látták, hogy nagypapám szellemi leépülésének kivetülését , - mely a sétálni vágyás, rajzolás, vagy az élni vágyáshoz köthető - kontrollálni kell. Kontrollálni kell olyan módszerekkel, hogy leszedálják különböző gyógyszerekkel, majd a mozgásvágyát az ágyhoz szíjazással oldják meg, és hogy a felügyelete a mosdóba történő kimenetelnél se legyen teher számukra, be is pelenkázták. Látogatáskor, számonkéréskor a válasz mindig kitérő, de soha nem tagadás!
Az életvidám 70 éves nagypapát 2 hét (!!!!) leforgása alatt a halálba sodorták olyannyira, hogy már szállítani sem lehetett. Halála előtt két napig sem infúziót, sem folyadékot, vagy egyéb tápanyagot nem kapott. A katétere a földre dobva, és az alig fűtött szobában nagypapám teste csak egy vékony lepedővel volt takarva. A nővért kérlelve az a válasz érkezett, hogy : "szigorúan tilos neki folyadékot adni", ill. "amit a doktor úr mondott azt elvégeztük". A cél talán az volt, hogy minél hamarabb felszabaduljon az ágy? Hiszen így egy láncreakciót beindítva a pár napból mégis ők csináltak több hetet! Nagypapám pár órán belül elhunyt. Az utolsó napon, már egyáltalán tudott beszélni, és csak szenvedett-szenvedett órákon át. Az az ember, aki csak katéter miatt volt szüksége a kórházi felügyeletre egy pár napig, elment közülünk.
Elhiszem, sőt közvetlenül tudom, hogy Magyarországon nincsenek megfizetve az egészségügyi dolgozók, de az az 50 év körüli , pufók, rövid barna hajú, ötödik emeleti nővér nemhogy ápolóhoz,de emberhez sem méltó viselkedést tanúsított mind nagypapámmal szemben , mint hozzátartozóival szemben. Nem értem, miért a betegeket kell büntetni azzal, ha nincs jól megfizetve hivatásáért, mert bízom benne az ápolói "szakma" , még mindig hivatásként értelmezhető. A boncolási eredményekre várva, biztosra vehető, hogy kezdeményezni fogjuk az ügy kivizsgálását, csakis azért, hogy más emberrel,családdal ne fordulhasson ilyen elő.
Megjegyzendő, hogy a több száz dolgozó közül biztosan van olyan, aki tényleg hivatásból, és emberszeretetből csinálja azt amit csinál. Elhiszem, hogy az ilyen "munkába" is bele lehet fásulni, de akkor sem hittem, hogy létezik ilyen ápoló.
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
A "törvényalkotó" főorvos
2013.12.09. 07:24
Az "új törvény " szerint vagy orvost, vagy orvost és szülésznőt lehet választani, csak szülésznőt nem.
Tisztelt Praxis blog!
Kistarcsai kórház szülészetén az a hír járja, "új törvény" hozott az új osztályvezető főorvos. A kis mamák jó része nem orvost választott, hanem szülésznőt fogadott. Az "új törvény " szerint vagy orvost, vagy orvost és szülésznőt lehet választani, csak szülésznőt nem.
Ha se, orvos se szülésznőválasztás, akkor, aki ügyeletes annál szül a kis mama. Mi késztette erre a "törvény alkotót"? Nekem lenne egy tippem ,de szerintem nem kell sok ész hozzá , hogy rájöjjön bárki is.
A szülésnél bent van egy szülésznő szinte végig, az orvos csak a vége felé robog be. Tessék mondani ,ebben az országban törvény alkotó lehet egy osztályvezető főorvos?
készen van a kezecske
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból</
Minden nőnek abortuszt tanácsol a nőgyógyász
2013.12.07. 07:28
Nem tudom mi a célja a dokinak ezzel, vagy milyen perverz vágyát éli ki a nők fájdalmán, de még mindig praktizál.
Üdv!
Az én sztorim, egyben három nő sztorija is, ráadásul két sztori egyben. az első nő én vagyok. Ez a történet egy város egyetlen nőgyógyászáról szól.
6 éve szerettünk volna babát, de nem akart az Istennek sem jönni az áldás. többszöri vizsgálat után (rendszerint rák szűrés) közölték, hogy minden rendben van. Már hogy lenne, kérdeztem, hisz 1 hónap alatt majd 20 kilót híztam, össze-vissza működik minden bennem. kértem, hogy küldjön el valamilyen hormon vizsgálatra, mind hiába. Saját kézbe vettem az ügyet, 6 év után és sikerült. Inzulinrezisztenciám volt/van. Végre az első, a második, és a harmadik teszt is két csíkos lett, el sem akartam hinni. Rohantam az orvoshoz a hírrel. Ultrahangos vizsgálatnak vetett alá egyből. Nézi, nézi, és közli velem, hogy bíz a gyereknek nincs szívhangja, el kell vetetni. Egy pillanat alatt összetörtem, de ekkor a lábamat megfogta az asszisztens, és nemet bólintott, és az arcán olyan kifejezés ült, hogy ne idegeskedjek, a baba él. Na innentől nem figyeltem a dokira. Kijöttem, és vártam a napokat, de semmi jele nem volt annak, hogy elvetélnék, így éltük a mindennapjainkat, és vártuk a 10 hetet, amikor is visszamentem, és újra UH vizsgálat, és láss csodát a doki élő 10 hetes magzatnak látta. Ez az én történetem, most jöjjön a második nő története.
Egy nappal a szülésem után hívott telefonon az unokatestvérem, hogy kismama, de ma volt a nőgyógyásznál, aki azt mondta neki, hogy nem él a magzat, nincs szívhangja, és el kell vetetni. Egyből meséltem neki az én esetemet, és mondtam neki, hogy el ne merje vetetni, mert a kicsi él. 7 hónapra rá ő is megszült.
És a harmadik eset. (már amiről én tudok).
történt, hogy a boltban vásárlás közben találkoztunk egy ismerős családdal, beszédbe elegyedtünk. Valahogy szóba jött, hogy mi történt velem a nőgyógyásznál, és mi történt az unokatesómmal. A hölgy szeme könnybe lábadt, amikor meséltem (gondoltam ilyen megható?) és amikor befejeztem, csak ennyit mondott:
- Én elvetettem!
És még ki tudja rajta kívül mennyien. Nem tudom mi a célja a dokinak ezzel, vagy milyen perverz vágyát éli ki a nők fájdalmán, de még mindig praktizál. Senki nem tesz ellene semmit. Én tettem bejelentést ellene az igazgatónál, a többieket nem tudom, de mint mondtam, még mindig praktizál.
Üdv:
Viktória
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Nem engedtek be a rendelőbe és órákat várattak
2013.12.05. 07:42
Kénytelenek voltunk ajtón keresztül tárgyalni, mert az orvos még az asztal mellől sem volt hajlandó felállni, nehogy elkapja tőlünk a fertőzést.
Tisztelt Praxis!
Tenyésztési eredményért mentem a mai nap 4 gyermekkel a nyíregyházi gyermek gégészetre, 10 óra 40 perctől vártunk, és mivel csak egy beteg volt előttünk, gondoltuk, hogy hamar végzünk, de ahelyett hogy az orvos megvizsgálta volna az előttünk várakozó gyermeket, elment, és több mint egy óra hosszáig nem jött másik orvos a szakrendelőbe. Miután szóvá tettem, hogy adják vissza a papíromat mert én már tovább nem várok, egyből lett orvos, aki közölte velem, hogy nem mehetek be a szakrendelőbe, mert MRSA hordozók vagyunk.
Én felháborodtam, hogy akkor miért várakozhatok, másfél órát a váróteremben, mert számomra ez ellentmondásos. Ha a gyerek járhat közösségbe, akkor miért nem lehet bemenni a szakrendelőbe. Kénytelenek voltunk ajtón keresztül tárgyalni, mert az orvos még az asztal mellől sem volt hajlandó felállni, nehogy elkapja tőlünk a fertőzést. Ha a többi várakozó elkapja, az nem számít?
Egyébként a TAJ kártya alapján kiállított ambuláns lapon semmilyen adat nem felelt meg a valóságnak a nevemen kívül, sem a TAJ szám, anyja neve, leánykori név, lakcím, stb.
Judit
Délután 3 óráig a folyosón ültem a kardiológián
2013.12.02. 07:44
A néni, akinek a helyére kerültem volna, közölte, hogy ő bizony nem kel fel, csak délután, ha jönnek érte.
Tisztelt Praxis!
Én kórházban jártam úgy, hogy reggel 8-ra kellett befeküdnöm. Igen ám, de a néni, akinek a helyére kerültem volna, közölte, hogy ő bizony nem kel fel, csak délután, ha jönnek érte. Hiába kérték a nővérek, hogy mivel jól van, adja át az ágyat, délután 3 óráig a folyosón ültem egy széken (kardiológia), vagy műtétre mentem a Haller utcai Országos Kardiológiára, 8-ra szintén.
De addig nem lehet felmenni az osztályra, amíg nem engednek fel, a bejelentkező ablaknál kiabálták, hogy ki hova mehet. (emelet, szoba, ágy )
Mire 9 után felengedtek, már a műtős idegesen várt, a kabátomat levettem, és azonnal! Vittek is a műtőbe (szív). Nem volt kellemes.
Éva
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Nyolc éve orvostól orvosig járok, eredménytelenül
2013.12.01. 09:03
Jelenleg nincs ötletem, hogy hova fordulhatok, ahol segíteni tudnak rajtam, de nem adom fel.Szeretném egészségesen tölteni a nyugdíjas éveimet.
Kedves Praxis!
64 éves nyugdíjas, belgyógyászatilag egészséges vagyok. Nyolc éve lettem rosszul egyik napról a másikra, valamilyen fertőzéstől, amit a mai napig nem sikerült megtalálni.
Külsőleg is látható tüneteim vannak. Kezdetben csak a fejbőrömön jelentkeztek viszkető sebek, mára a testem több pontján vérző, viszkető sebek éktelenkednek, indokolatlan testsúly csökkenés, hidegrázs. Nagyon erős izületi fájdalmaim vannak, hurutos, fuldokló köhögő
rohamok keserítik meg az életem.
Arcüregi problémáim miatt már kétszer került sor endoszkópos műtétre, de kitenyészteni nem sikerült semmit a sűrű váladékból.
Nyolc éve orvostól orvosig járok eredménytelenül. Több természetgyógyásznál is voltam, megvettem minden általuk ajánlott terméket, de állapotom nem javult.
Mivel a vérképem jelentős eltéréseket nem mutat, minden orvos azt kérdezi, hogy neurológus és pszichiáter látott-e már. Igen láttak, ezen a szakterületen is egészségesnek nyilvánítottak.
Kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, önállóan már közlekedni sem tudok az izületi fájdalmak miatt és a szememen kialakult hályog miatt, amit nem műtenek meg, ameddig az arcüregem állandó váladékozása nem szűnik meg.
Jelenleg nincs ötletem, hogy hova fordulhatok, ahol segíteni tudnak rajtam, de nem adom fel.
Szeretném egészségesen tölteni a nyugdíjas éveimet.
Üdvözlettel: egy bizakodó beteg
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Fél lábbal az öngyilkosság határán álltam
2013.11.26. 08:19
Hogy hibáztatok-e bárkit az első fogamnál az orvoshoz jutásig? Talán a rendszert. Mert azt a 34 ezer forint vizitdíjat inkább adtam volna maszeknak!
Szombaton este a hírekben láttam egy fiatal nőt, aki elveszítette az édesapját egy bölcsesség fog, és annak szövődménye miatt. Én élek, de maradandó emlék az én bölccsé válásom is. 2007 szeptemberében kezdődött. Csecsemőnek éreztem magam. Folyt a nyálam, fájt az ínyem és nem tudtam aludni. Még maradt a gyerekeimtől Dentinox gél, és kenegettem magam. Ez egy bölcsesség fog gondoltam, majd kinő, mint bárki másnál. Az 5. nap után csak elmentem fogorvoshoz, mert az internet szerint van rá lehetőség, hogy abba a százalékba tartozom, akiknél nincs helye kibújni. Addigra már kimerült voltam és türelmetlen. A körzeti fogorvosom elküldött röntgenre, majd annak eredménye folytán közölte, hogy ez egy bal alsó bölcsességfog, és nincs helye áttörni. Türelmetlenségemből fakadóan bunkón megkérdeztem tőle, hogy ezért az információért hány évet tanult. (?)
Megértően nézett rám, és mondta, kér nekem időpontot a szájsebészhez. (utólag is rettenetesen sajnálom a bunkó megnyilvánulást) Szóval szeptember 16-án kért nekem időpontot, és kapott is november 14-re! Azt hittem ott halok meg! Kaptam Dalacint, Cataflamot és utamra lettem bocsájtva. Elkezdtem belül dagadni.... Alig telt bele egy hét, elkezdett fájni a bal fülem. Még aznap, teregetés közben belenyilallt, de a férjem szerint mire nyúltam volna a fülemhez, már dőltem is be a fürdőbe, összeestem. Irány a gégészet. Gégész türelmesen végighallgatja a motyogásom, mivel színem nem volt, először vérnyomást, és pulzust mértek, közben faggattak és a papírjaim lesték. Elmondtam, hogy mit szedek, éjjelente az ügyeletre járok voltaren injekciókat kapva, alig eszek stb... Belenézett a számba, belenyúlt a lapkával, és valami varázslatos érzés töltött el..... Bár gusztustalanul meleg volt, de mintha egy pillanatra megszűnt volna az a feszítő, állandó fájdalom. Euforikus állapotba kerültem, hallottam, hogy beszél az orvos, de semmit sem értettem. Hagytak magamhoz térni, majd megismételték: Holnap reggel hétkor jelentkezzek a szájsebészeten. Akut beutaló kapok, 5 ml gennyet fejtek le a számból! A fejés, már elnézést, szart sem ért, mert az esti szokásos injekciós útra már megint úgy mentem, mintha főtt tojást rejtegetnék a számban. Reggel ott voltam a szájsebészeten teljesen szétesve. Addigra már három hete nem aludtam, nem ettem. Délután fél egykor fejjel előre estem a székről. Behívtak, azt mondták lázas vagyok, de leghamarabb akkor is csak október 16-án tudnak ellátni. De addig......
És én már sétáltam is ki. Beszéltem anyuval, aki addigra már nagyon aggódott, hiszen a 10. mínusz kilónál jártam. Van maszek szájsebész, felhívta, de ő is csak október végén tud fogadni. Teltek a napok, és észrevettem, hogy befeszült az állkapcsom. Mintha a szájzárról hallottam volna, ezért szétszedtem a konyhakést, azt a nagy kenyérvágót, és annak a nyelével a számban éltem, mint egy ló a zablával. Érkezett egy telefon. Egy ismerős rokonának a lányának a bla bla... szóval már fogorvos, és most tanul szájsebésznek. Én mindig támogattam a tanuló orvosokat, felőlem 10-en is nézhették a műtéteimet, a szülésemet stb.. Gondoltam a számban is turkálhatnak. De már egy inszeminátornak is hagytam volna magam. Ment az sms a szájsebésznek, aki azt kérte 13 után egy beszélő ember hívja fel és egyeztetünk időpontot. Anyu fel is hívta ez pénteki nap volt, és én már hétfőn ott is csücsültem a műtéti előkészítőben a megyeszékhelyen :)))))))) Megkaptam a szurimat, és azt mondták lazítsak, és majd jönnek értem, hogy átmenjünk a műtőbe. Közben ment a pusmus ..... Hogy hogy nincs egy akkora városban több szájsebész? Hát azért, mert nem enged be több széket. Ja, hogy azért jártak fel ide másfél évig tavaly? Mindegy, én már a szikére készültem. Bementünk a műtőbe, letakarták a fejem és mindent mondtak, mielőtt cselekedtek.
Röpke egy óra alatt kiszedte egészben az ép és egészséges bölcsességfogam:))) Ember nem jött még ki akkora vigyorral fogorvostól, mint én akkor! Két nap pihenés után úgy döntöttem, hogy felkeresem a betegjogi képviselőt. Mert azért az mégsem járja, hogy a vizitdíjas korszakban egy az egy hónap nekem összesen 34.000 forintomba került úgy, hogy valójában ellátást sosem kaptam, plusz a gyógyszerek, a táppénzem miatt a kiesés stb... Ha azt adják ki nekem utasításba, hogy este 22-re menjek az ügyeletre injekciót beadatni, miért 1000 forint? Egy perccel korábban meg csak 300? Jött is válasz az orvos igazgatótól, hogy minden a legnagyobb szakértelemben zajlott. aha... meg a maszek betegek a szakrendelésen. Persze. Szóval mire azt hittem minden rendben, jött a következő, a jobb alsó. Telefon fel, pár nap és megint a műtőben voltam. Az elfelejtettem írni, hogy az első műtétem előtt volt panoráma röntgenem, ahol világosan látszott, hogy egyik bölcsemnek sincs helye kijönni, tehát ha gond van, egyből műtét. Azzal kicsit szenvedtünk, mert össze kellett törni, és kikaparni. De no problem...
Két nap, és bedagadt a bal felső, és azt is műteni kellett, de ott volt egy ct vizsgálatom, mert félő volt, hogy megnyílik az arcüreg. Hurrá! . Már lassan több varratom volt, mint fogam. Majd jött egy szép hónap pihenő, jöttek vissza a kilók, és vele együtt az utolsó fogam. Ismételten rövid idő alatt időpont, műtét és a gyógyulás útja. Varratszedés után a pokol. Felső fogam húzták ki, mégis alul dagadtam be. Kívül belül feldagadtam. Visszamentem a szájsebészhez, aki metszett, csíkot rakott bele és antibiotikumot írt fel, amit be is szedtem. Pár nap alatt le is ment a duzzanat, de aztán megint visszajött. Ezt csináltuk összesen 5 alkalommal, több mint egy hónapon keresztül. Szó szerint az őrület határán voltam. Egyik este már az ágyban vergődtem, kerestem azt a pózt, amiben káromkodás nélkül tudtam feküdni. De fel kellett ülnöm, és tüsszentenem. Mivel az ágyban kapaszkodva tüsszentettem, a gennyzsák is kifakadt és telibe kentem a falat, mindamellett, hogy borzasztóan fájt. Mint valami elszabadul őrült járkáltam fel alá a lakásban és óbégattam, őrjöngtem, csapkodtam, törtem zúztam és körömmel vakartam a gennyet a falról szégyenemben. Akkor fordult meg először a fejemben, hogy szembe megyek egy vonattal. végül az segített, hogy a hátsó fogamtól a metszőfogamig végigvágtak, csíkoztak és egy utolsó antibiotikumot írtak fel. Már lógott a bőr a számban, rothadó szag terjengett körülöttem. DE MEGGYÓGYULTAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A mai napig kelek fel éjjel izzadtan, élethű fájdalommal, és megyek nézni a tükörben magam, hogy úristen megint?? Hogy hibáztatok-e bárkit az első fogamnál az orvoshoz jutásig? Talán a rendszert. Mert azt a 34 ezer forint vizitdíjat inkább adtam volna maszeknak! De mára azt is megtanultam, hogy szakrendelésre a fogammal és a családom fogát nem viszem. Mi kizárólag ehhez az orvoshoz megyünk. Ha véletlenül beletörne valamit nincs gond, kiszedi. A bölcsességfogamon kívül minden fogam megvan, és a vicc az egészben, hogy szép és egészséges volt az összes kiműtött fog. Rengeteget olvastam a fogfájással kapcsolatban,több blogba írtam már, hogy komolyan kell venni, ha valaki fogfájásra panaszkodik. Én már csak tudom, hiszen fél lábbal az öngyilkosság határán álltam, 41 kilósan, 168 cm-el és munkanélküli lettem a végére, mert majd három hónapot nem toleráltak.
Üdvözlettel: Egy vidám bölcs.
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
5 év pokol, amit senkinek sem kívánok
2013.11.24. 06:00
Miért nem veszik ezt az életet is veszélyeztető betegséget komolyan az orvosok? Miért ekkora tabu ez a Candida?
Az hazugság hogy nincs ilyen betegség (Candida). Én szenvedő alanya vagyok. Esetemben még csak most jött rá két, végre(!) lelkiismeretes orvos, akik 4 hete kezelnek gombaölő gyógyszerrel, de még hosszú hónapokig kell szedni a gyógyszert, probiotikumokat, immunerősítőket,és a táplálkozásban is jelentős változásra van szükség. Ha egyáltalán sikerül meggyógyítani. Nálam mindent a sok antibiotikum okozott, amit marékszámra szedettek velem, mert nem akarták elismerni, hogy a 3 éve tartó arcüreggyulladást gomba okozza. Sőt, azt állította az orvos, semmilyen gyulladás nincs is, minek mentem oda. Holott olyan fájdalom volt az arcomban hogy üvölteni tudtam volna. Tehát "hazugsággal" járkáltam újra és újra az orr-fül-gégészetre, ahol mindig másik orvossal találtam magam szemben, mert az előző már nem dolgozott ott.
Már én éreztem magam kellemetlenül. Sokszor beszéltek velem lekezelő, hülye hangnemben az orvosok. Náthásnak, betegnek éreztem magam, és a számban, az orromban, szemmel láthatóak voltak a gombatelepek, vérző sebek, magyarul szájpenészem volt, de "nem látta senki" csak én. A legutolsó tünetem, és a legsúlyosabb, ami miatt már 2 hónapja itthon vagyok, a nyelőcsövem és az emésztőrendszerem is megtámadta, ez miatt nem tudtam,és még most is nehezen tudom lenyelni az ételt,és 15 kilót fogytam...
8 db. orr fül gégész "nem látott semmit", mire elmentem egy másik városba, és végre a kilencedik orvos első reakciója az volt, hogy gomba van a számban és a garatomban..." A gasztroenterológián pedig a székletemben is megtalálták, és végre 5 év után nevén nevezték a candidiasist. Fulladással,
Minden tiszteletem az ilyen orvosoknak, akikből nagyon kevés van! Csak azt nem értem, hogy miért nem lehet elismerni, hogy nem csak a hüvelyben,és a lábakon okoznak betegséget ezek a gombák? Miért nem veszik ezt az életet is veszélyeztető betegséget komolyan az orvosok???
Miért ekkora TABU ez a Candida?
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Szülői engedély nélkül húzta hátra a kisfiú fitymáját
2013.11.23. 08:17
Az eredmény napokig vérző, gennyező fityma, annak minden kínjával, és számos szövődmény veszélye.
Tisztelt Praxis!
Kerüld el Dr S. E. gyermekorvost! A szakirodalomban a tudomány jelen állása szerint egyetértés van abban, hogy 3-4 éves korig tilos hátrahúzni/felrántani, egyáltalán bántani és piszkálni a letapadt fitymát.
Dr S. E. (13. kerület egyik gyermekorvosa) egy 15 hónapos kisfiúnak a szülő beleegyezése, sőt megkérdezése nélkül húzta teljesen hátra a letapadt fitymáját, minden érzéstelenítés nélkül, egy pillanat alatt, olyan gyorsan , hogy az anyuka még közbelépni sem tudott. Az általános státuszvizsgálat során azt mondta, hogy vet egy pillantást a kukijára is, majd konstatálta, hogy „hát ez meg sem mozdul” és ezzel együtt teljesen ki is fordította. Az eredmény napokig vérző, gennyező fityma, annak minden kínjával, és számos szövődmény veszélye…
Úgy gondolom, hogy egy gyermekorvosnak nincs joga a szülő beleegyezése, megkérdezése nélkül ilyen szintű beavatkozást végezni. Kérem a segítségeteket, hogy milyen fórumon vonható felelősségre ez az orvos.
Köszönettel: M. Zsófia
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
480 Eurót ér egy emberélet
2013.11.22. 08:08
Egy fiatalember vese transzplantációra vár 3 éve, sajnos eddig csak egy lehetséges alkalom volt, hogy transzplantációra kerüljön sor, de nem kapta meg a vesét.
Kedves Praxisblog,
Ez a történet velünk történt meg...És minden szava igaz. Sajnos így trükköznek ma pár euróért Magyarországon az orvosok akik Istennek képzelik magukat... Egy fiatalember vese transzplantációra vár 3 éve, sajnos eddig csak egy lehetséges alkalom volt, hogy transzplantációra kerüljön sor, de nem kapta meg a vesét. Mivel a vérnyomása napi szinten 180-es állandóan,és Magyarországon nem kapható olyan gyógyszer, ami ezt leviszi, és külföldről kell rendelni havi 36000 Ft-ért, a családjával úgy döntött, hogy megpróbálják az élődonoros transzplantációt, azaz valaki a családból odaadja az egyik veséjét. Apukáját találták alkalmasnak, mert őfelelt meg a kritériumoknak, ezért őt tovább vizsgálták. Már itt is belekötött a klinika mindenbe (dohányzik, magas a vérnyomása) bár a szívspecialista mindent rendben talált és a kovetkező vizsgátali eredmények is mind negítívak lettek. Ez a procedúra 2013. júliustól húzódik ekkor lépett be az ország az Eurotranszplantba (nemzetközi lista) is.
A nemzetközi listára mindenkit fel kellett rakni, aki a magyaron is rajta volt. Telt az idő és mindig volt valami kifogás a transzplantációs klinika részéről, hogy miért nem akarják az élődonoros műtétet megcsinálni. A napokban aztán felhívták a klinikán az orvost, aki azzal az indokkal rázta le őket, hogy az édesapa anyagát kiküldték a jóval tapasztaltabb németeknek véleményezésre. A fiatalember meg amúgy sem transzplantálható, mert INAKTÍV állapotban van fennt a listán valamilyen FERTŐZÉS miatt. Na, itt kicsit leesett az álluk: fertőzés? Inaktív ???? Mi van? Felhívták a fiú kezelőorvosát, aki minden hónapban teljeskörűen kivizsgálja őt, és véleményezi, hogy alkalmas-e transzplantációra, vagy sem. A kezelő orvos sem tud semmiről, ami a transzplnacáció útjában állhat, ő a mai napig úgy tudta, hogy bármikor történhet egy esetleges transzplantáció, és erre a beavatkozásra alkalmasnak is találta a betegét. Felhívták ezért ismét a transzplantos orvost, aki azt mondta ő sem tudja milyen fertőzése van, csak ezt látja a gépben.... Felhívták a klinika igazgatóját is, de nem volt bent ezért üzenetet hagytak.
Másnap visszahívta őket és tájékoztatta, mi mért történt. Az okot, ADMINISZTÁCIÓS hibaként jelölte meg. A listán INAKTÍV állapotban van a beteg 2013.07.01-től egészen mostanáig, még mai is, holnap is. Ez annyit jelent, hogy hiába van rajta ugyan a nemzetközi listán is és hiába van alkalmas donor, még be sem hívják transzplantációra egyáltalán. MIÉRT???? Kérdezhetnénk. Ez azért történt, mert bíztak abban, hogy az édesapja odaadhatja a veséjét, bár nekik mindig azt mondták rendkívül kockázatos és sosem bíztatták őketsemmi jóval. Ez pont abban az időpontban történt, amikor az Eurotranszplant listára fel kellett mindenkit rakni. Emberenként 500 EURO-ba került a TB-nek, ha aktív státuszba rakják fel az embereket, gondolták, spórolnak a fiún 480 EUROT azzal, hogy csak INAKTÍV státuszba raknak fel, mert akkor csak 20 EUROT kellet utána fizetni. Így a törvényben leírtakat teljesítették ugyan, mert ugye a listára rákerült, de mégsem "dobtak ki az ablakon" 480 Eurót... Persze arról, hogy inaktív státuszba rakták, a klinikának KÖTELESSÉGE mind a beteget, mind a kezelőorvost tájékoztatni...Nem tették meg...
És mellesleg a család SAJÁT ZSEBBŐL kifizette volna ezt a 480 Eurót, ha szólnak... Ugyan, pl augusztus folyamán a klinikán több dolgozó is megerősítette, hogy BÁRMIKOR megtörténhet a transzplantáció...Pedig TUDTÁK, hogy ez nem igaz. Semmilyen fertőzése nincs, és nem is volt a fiatalembernek, csak így tudták őt inaktív státuszba rakni, ha ezt beikszelik. Hiába várták a veseriadót,nem történt meg, nem csoda, hisz 5 hónapja nem is hívhatták be. Persze a klinika szerint semmilyen hátrányban nem részesült… csak annyiban hogy a végső megoldás volt az, hogy az édesapjától (70 éves) kapja a vesét, mert jobban örülne, ha egy egészséges embernek nem kellene érte áldozatot hoznia, ha van más lehetőség is. Tőle ezt a lehetőséget önkényesen elvették!!!!!
Ahogyan lassan fél éve LEHETŐSÉGE sincs arra, hogy javuljon az állapota, pedig jelenleg is napi 4x hasi dialízisben részesül... Kérdés, vajon hány élődonoros beteg nincs AKTÍV STÁTUSZBAN a várólistákon arra való hivatkozással, hogy a rokonától valószínű megkaphatja a szervet???? Abban az esetben, ha mégsem, akkor majd felrakják mégis a listára igaz vesztett 5-8 hónapot, de mégis tudtak spórolni pár EURÓT. Az édesapa nem lett alkalmas donornak. Egy fiatalember pedig fél évig még az egészségügyi ellátáshoz való jogától is megfosztották....
Ez ma, 2013-ban a magyar egészségügy!!!
Üdvözlettel, Anikó
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
A kaposvári kórház a gyerekeken spórol?
2013.11.21. 07:54
Elhiszem, hogy az egészségügy nincs jó helyzetben, de annyi minden másra van pénz ebben az országban, olvastam, az állam készül átvállalni a sportklubok adósságát, úgy vélem, gyermekeink egészségének top prioritást kéne élveznie.
T isztelt Praxis !
A kaposvári kórház a gyerekeken spórol?
Sajnos a címben feltett kérdésemre nagyon úgy néz ki, hogy a válasz igen. Szeptemberben vették le gyermekem vérét allergiavizsgálat céljából. Tünetei voltak a haspuffadás, hasmenés, rossz közérzet, hasfájás. A szakmai protokoll szerint tej ,tojás liszt vizsgálatot kért a doktornő a labortól. Sajnos az eredmények nincsenek meg, volt hogy szabadságon volt a laboros , illetve legtöbbször azt a választ kaptam , hogy nincs reagens. A tejcukor vizsgálat megtörtént, negatív lett. Gyermekemnél továbbra is fennállnak a panaszok, próbáltam kísérletezni ételekkel, hogy megtudjam, vajon mi okozhatja a tüneteket, de nem jártam sikerrel.
Több anyukával is találkoztam, akik hasonló cipőben járnak, mint én, ők is nagyon fel vannak háborodva. Elhiszem, hogy az egészségügy nincs jó helyzetben, de annyi minden másra van pénz ebben az országban, olvastam, az állam készül átvállalni a sportklubok adósságát, úgy vélem, gyermekeink egészségének top prioritást kéne élveznie.
Tisztelettel,
Egy aggódó anyuka
Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.
Levél: A frászt hozták rám
2013.11.19. 07:17
Egész éjszaka ver a víz,mit szedtem össze,hol,kivel,kitől? Majd belepusztultam.Végrendeletet kéne írni.Ki neveli fel a gyerekeim?
Katonaságnál szoktam rá.
Az egyetlen szabadság (két nap),amit kötelesek kiadni,az a véradás volt.
Csak akkor tagadhatták meg,ha valami zűr volt.
Később is jártam,vagy ők jöttek hozzánk,az MTV-ben dolgoztam és ültünk fent a harmadikon a szerkesztőségben,kezünkben egy üveg sörrel,reggel tízkor és bejött a főnök.
Nagyra nyílt a szeme,de hát a dolog teljesen legális volt.
Szelet kenyér,maci sajt,5 cm kolbász,Balaton szelet és egy üveg sör.
A folyadék veszteség pótlására.
Harminckilencszer adtam vért.
K.b.15 litert.
Egy idő után már a Darócziba hívtak,műtéthez kellett.
Na este nyolckor telefon.
-Tisztelt uram!
Nagyon sürgősen jelenjem meg nálunk.
-De miért ilyen sürgős?
-Azt telefonba nem mondhatom meg.
-De mi a baj?
-Jöjjön be,majd személyesen.
Egész éjszaka ver a víz,mit szedtem össze,hol,kivel,kitől?
Majd belepusztultam.
Végrendeletet kéne írni.
Ki neveli fel a gyerekeim?
Reggel 8-Daróczi.
-Tessék már mondani,mi van?
-A három kis kémcsőbe levett mintából az egyik elkallódott és azonnal kell műtéthez a vér.
És ezt miért nem lehetett telefonon elmondani??????????????
Levél: A betegnek az a dolga, hogy nyomozgasson az orvos után?
2013.11.17. 10:55
Itt egy két és fél éves kisgyerekről van szó, aki fél 11 - ig nem ivott, nem evett és egyébként is, már 4 darab árpa van a szemén!
Tisztelt Praxis!
2012. március 26 - ára elő volt jegyezve a két és fél éves kisfiam, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház szemészeti osztályára, altatásos műtétre, mert árpa van a szemén. 1 hónapos antibiotikumos és kamillás kezelés után semmit sem javult, sőt azóta már 4, azaz négy darab árpa van a szemén. A dunaújvárosi gyermekszemészeti szakrendelésen jegyeztették elő, 1 héttel azelőtt, vagyis március 19 - én, maga a kezelőorvos kért nekünk időpontot telefonon. Mondta, menjünk be az osztályra 26 - án, hétfőn reggel fél 8 -ra, vasárnap éjféltől ne egyen-ne igyon a kisgyerek! Reggel negyed 8 körül ott voltunk, kaptunk egy szobát, ágyat, várakoztunk. Közben betegfelvétel, orvosi megbeszélés, stb. folyt. Fél 9 körül közölte velünk egy kedves doktornő, hogy a hétvégén felújították a műtőt és most még nincs olyan állapotban, hogy műteni lehessen ott.
A traumatológia műtőjében pedig nekiálltak két hosszú műtétnek. Ezért a kisfiút sajnos ezen a napot semmiféleképpen nem tudják megműteni, menjünk haza, jöjjünk vissza pénteken, 30 - án! Rákérdeztem, hogy a péntek BIZTOS?! Mert akkor úgy készülünk. Persze, persze, a kisfiú lesz az első! Rá is lett írva a papírunkra, hogy előjegyezve: március 30 - ára! Pénteken 7 óra után ott voltunk, újra kaptunk szobát, ágyat, át kellett öltöztetni a gyereket kórházi ruhába. Gondoltam, akkor itt már csak fog valami történni...
De TÉVEDTEM! Eljutottunk odáig, hogy fél 11 - kor odajött hozzánk a doktornő, és közölte, hogy nincs, aki elaltassa a kisgyereket, mert hatalmas baleset történt a Dunai Vasműben, és a főorvos úr nem ér rá. És egyébként se mára voltunk előjegyezve ( mint írtam, rajta van a papírunkon is a dátum ), ő nem is tudja, honnan a félreértés! De a doktor úrban minden jóindulat megvolt, de sajnos ... Erre megkérdeztem, hogy NINCS MÁSIK altató orvos a kórházban? Erre ő: hát, a főorvos úr végezte volna, dehát.... Nem kaptam konkrét választ a kérdésemre. Úgy küldött utunkra a doktornő, hogy ELVILEG hétfőn, 2 - án meg lesz műtve a kisfiam, jöjjünk vissza!!! Ezek után felhívtam a betegjogi képviselőt, Dr Bánki Endrét, aki azt tanácsolta Nekem, hogy JÁRJAK UTÁNA, DERÍTSEM KI, ÁLLJAK NEKI NYOMOZNI, hogy tényleg nincs-e másik altató orvos, aki tudna helyettesíteni?!
Kérem, a betegnek az a dolga, hogy nyomozgasson orvos után? Itt egy két és fél éves kisgyerekről van szó, aki fél 11 - ig nem ivott, nem evett és egyébként is, már 4 darab árpa van a szemén!
Pozitív: Minden egyes fillért megérdemeltek
2013.11.15. 07:00
Az utolsó napon mindenkinek megpróbáltam kifejezni a hálámat, az orvos borítékot kapott, a nővérek, a csecsemősök, a takarítók pedig egy-egy táska ilyenkor szokásos ajándékot.
Pozitív történet
A miskolci Semmelweis Kórházba született a fiam idén nyáron. A történetünk pozitív lesz, szóval nem túl izgalmas.
Sok terhességi problémára fel voltam lelkiekben előre készülve, a terhességi magas vérnyomásra nem. Mivel mindig alacsony volt a vérnyomásom naivan nem számítottam rá. Ez lett végül a vesztem.
Budapesten laktam és a 23. héten jelentkeztem az ismerősöm által ajánlott szülésznél, hogy elvállalna-e. Elvállalt, de nem a magánrendelésre hívott, hanem a sima rendelésre, sosem kért pénzt, pedig megbeszéltük azt is, hogy ott lesz a szülésen.
A lényeg a lényeg, hogy a 38. hétben jártam, mentem nst-re, magas volt a vérnyomásom, vártunk kicsit, de sehogy sem akart lemenni. A szülést nem részletezem különösebben, a lényeg, hogy éjjel elfolyt a magzatvíz azonban én nem tágultam semmit, a méhszáj állapota sem változott. Hajnalban 45 perc alatt megcsászároztak, a férjem a fejemnél ülve beszélgetett velem, az orvosok gratuláltak, mindenki kedves volt. A beteghordó úriember jött értem, az első mondata az volt, hogy gratulált, mosolygott a férjem segített neki és én is igyekeztem.
Átkerültem az őrzőbe, ahol jött két nővér és elmondták, hogy ilyenkor mi van, hogy nem fogom érezni a lábam, hajnalban majd fel kell, mikor szóljak, ha fáj, hogy oxitocint kapok és majd vérhígító injekciót.
Teljesen le voltam döbbenve, bevallom a neten utána olvasva szinte csak negatív dolgokat találtam. A kórházban tartózkodástól féltem a legjobban, a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy olyan bunkók lesznek velem, mint amiket olvastam.
A csecsemős nővér hozta a kisfiamat, megmutatta, hogy kell mellre tenni.
Egy nap után átkerültem egy kétágyas szobába és megkaptam a fiamat, minden este megkérdezték a csecsemősök, hogy elvigyék-e a babát, a nővérek nagyon segítőkészek voltak, sőt kedvesek.
Egy hetet voltunk bent a kórházban, mert a fiam besárgult, ami várható volt, mert én 0-s vagyok ő meg B-s vércsoportú, a terhesség alatt minden ellenanyagszűrés pozitív volt.
Hétfőtől minden nap bejött a gyerekorvos mindenkihez és elmondta, hogy van a babája, a csecsemősök megmondták a súlyát a babáknak.
Az egyik csecsemős nővér behívott és megmutatta a kisfiamat a kék fény alatt. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a hozzáállásukról. Az orvosom is bejött minden nap, úgy, hogy addig kétszer adtam neki borítékot, nem valami kiemelkedő tartalommal. Tény, hogy az orvossal nem cseverésztünk, barátok sem leszünk, de nem is ez volt a cél. Amit szerettem volna, hogy egészségesen megszülessen a gyerekem az sikerült.
Az utolsó napon mindenkinek megpróbáltam kifejezni a hálámat, az orvos borítékot kapott, a nővérek, a csecsemősök, a takarítók pedig egy-egy táska ilyenkor szokásos ajándékot. Minden egyes fillért megérdemeltek. Tudom, hogy unalmas a történetem, de ez egy ilyen sztori.
Levél: A magyar orvosok 99%-a becsületesen dolgozik !
2013.11.14. 07:00
Az orvosi társadalom olyan, mint a családom, vannak benne szeretem-nemszeretem, magasztalom, leköpöm személyek, indulatosan rosszat mondhatok róla, de nagyon nehezen viselem ha idegen ugyanazt teszi.
Most lesz a 30 éves évfolyamtalálkozónk .... A magyar orvosi társadalom olyan mint a családom, vannak benne szeretem-nemszeretem, tisztelem-nemtisztelem, magasztalom, leköpöm személyek, indulatosan rosszat mondhatok róla, felháborodottan kritizálhatom de nagyon nehezen viselem ha idegen ugyanazt teszi. Így vagyok most a magyar sajtóval. Jót benne alig lehet hallani, olvasni a magyar orvosokról, ellenkezőleg, provokativ, ellenséges kommenteket gerjesztő irások, riportok sokasága születik nap mint nap. Pedig biztosan tudom, hogy a magyar orvosok nem változtak végzésünk óta, kitartóak jóban, rosszban.
Ez a naplórészlet egy 1985-os eseményt ír le, egy mindennapi történetet. Sajnos Erzsébetet és magzatát elvesztettük, de az akkor tapasztalt dolgozói szolidaritás bennem a mai napig úgy él mint a legmeghatóbb professzionális élmény: kollégák voltunk akik EGY cél érdekében dolgoztak, Erzsébet életéért. Ez most is így van: a magyar orvosok 99%-a becsületesen dolgozik ! Az adott körülmények között! Ilyen egyszerű és nyilvánvaló kellene hogy legyen a köztudatban. Sajnálom, hogy az egészségügyi társadalom egyszerre eszköz és áldozat is ebben a háborús retorikában ami a mostani magyar nagy reality-showt jellemzi. A bizalmat cikkekben megöli és kommentekben temeti.
Éjszaka van, röviddel éjfél előtt. Alig néhány perce végeztem az elmaradt, kötelező papirmunkával, egy pár falatot lenyeltem, és izmaimban az álom előtti finom, meleg bizsergést érzem már. Fáradt vagyok. A hosszú folyosón át a fakó ügyeleti szobák felé sietek. Megállok egy percre a hirdető tábla előtt, gyorsan még egyszer ellenörzőm, kik az ügyeleti társaim és leszaladok a lépcsőn a klinika hasába. Ott, mélyen, ott vannak az orvosi szobák. A lépcső oldalán oktatási gyüjtemény van, egy nyitott szekrény polcain „befőttes” üvegek formalinos oldatában embriók, magzatok, lepények, kivett szervek, boncolt testrészek sorakoznak. Csendben köszönök nekik. Megszoktuk őket, a laikus szemével már nem is látjuk őket és lélektelenül, könyörtelenül ott fogadjuk a vendégeinket a hétvégi ügyeleteken: feleségeket, férjeket, gyermekeket. A szobák katonás berendezése, a meztelen és magányos villánykörtés vilagítás nem javit a hangulatomon. Gyorsan és nagy elkerülő mozdulatokkal fogat mosok - tudom, az elöző napi ügyeletes férfikolléga belepisilt a mosdóba - és végre lefekszem. 1986-at írunk, orvos de még nem szakorvos, gyakornok vagyok. A létra legalján robotolok. Nyitott, lelkes, barátságos, törekvő vagyok, és még azelőtt a nagy találkozások előtt állok amik a kollégaimhoz, a betegeimhez való viszonyomat egy életre meghatározni fogják. Éjfél előtt van és halk kopogás az ajtón: „ Doktornő! Jött egy beteg”.
A felvételi helységben sápadt fiatal asszony űl, férje mellette áll, kezét tördeli, nyugtalan. Erzsébet 33 éves, kettő fia van már, félidős terhes és néhány órája fáj a hasa. Ahogy feláll, hogy átfeküdjön a vizsgáló asztalra, elszédül és látom, hogy nincs itt idő a gyakornoki kérdésekre, fejtegetésekre és dilemmákra, azonnal értesítem az ügyeletvezetőket. Ők sem gondolkodnak sokáig, néhány perc mulva Erzsébet elveszti az eszméletét. A műtőben vagyunk már amikor megáll először a szíve. Akkor egy fajta áldott státusz száll le ránk, kezünk mozog de megállunk észrevétlenül egy-két masodpercre. A csendet vágni lehet, nem késsel hanem baltával, igen.... baltával. Mindenki, adjunktus, tanársegéd, gyakornok, altatóorvos, szülésznő, ápolónő, műtősfiú egy sóhajnyi időre magában fordul és felméri, hogy az itt folyó élet-halál harc hosszú és talán igazságtalan lesz. Aki hisz, aki nem, koncentráltan cselekszik, legjobb tudása szerint vág, szív, széthúz, számol, rendel, ír, varr, pumpál, fecskendez, töröl..... közben, ha dadogva is de kitartóan fohászkozik, ki Istenhez, ki Szüz Máriához, ki egy csodált mesterhez, ki saját magához, Erzsébethez, hogy gyere vissza, maradj velünk, segíts!!!!!
To be continued.....
Egy külföldi orvos Magyarországon
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
