Pozitív: Minden egyes fillért megérdemeltek
4 hozzászólás
2013.11.15. 07:00
Az utolsó napon mindenkinek megpróbáltam kifejezni a hálámat, az orvos borítékot kapott, a nővérek, a csecsemősök, a takarítók pedig egy-egy táska ilyenkor szokásos ajándékot.
Pozitív történet
A miskolci Semmelweis Kórházba született a fiam idén nyáron. A történetünk pozitív lesz, szóval nem túl izgalmas.
Sok terhességi problémára fel voltam lelkiekben előre készülve, a terhességi magas vérnyomásra nem. Mivel mindig alacsony volt a vérnyomásom naivan nem számítottam rá. Ez lett végül a vesztem.
Budapesten laktam és a 23. héten jelentkeztem az ismerősöm által ajánlott szülésznél, hogy elvállalna-e. Elvállalt, de nem a magánrendelésre hívott, hanem a sima rendelésre, sosem kért pénzt, pedig megbeszéltük azt is, hogy ott lesz a szülésen.
A lényeg a lényeg, hogy a 38. hétben jártam, mentem nst-re, magas volt a vérnyomásom, vártunk kicsit, de sehogy sem akart lemenni. A szülést nem részletezem különösebben, a lényeg, hogy éjjel elfolyt a magzatvíz azonban én nem tágultam semmit, a méhszáj állapota sem változott. Hajnalban 45 perc alatt megcsászároztak, a férjem a fejemnél ülve beszélgetett velem, az orvosok gratuláltak, mindenki kedves volt. A beteghordó úriember jött értem, az első mondata az volt, hogy gratulált, mosolygott a férjem segített neki és én is igyekeztem.
Átkerültem az őrzőbe, ahol jött két nővér és elmondták, hogy ilyenkor mi van, hogy nem fogom érezni a lábam, hajnalban majd fel kell, mikor szóljak, ha fáj, hogy oxitocint kapok és majd vérhígító injekciót.
Teljesen le voltam döbbenve, bevallom a neten utána olvasva szinte csak negatív dolgokat találtam. A kórházban tartózkodástól féltem a legjobban, a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy olyan bunkók lesznek velem, mint amiket olvastam.
A csecsemős nővér hozta a kisfiamat, megmutatta, hogy kell mellre tenni.
Egy nap után átkerültem egy kétágyas szobába és megkaptam a fiamat, minden este megkérdezték a csecsemősök, hogy elvigyék-e a babát, a nővérek nagyon segítőkészek voltak, sőt kedvesek.
Egy hetet voltunk bent a kórházban, mert a fiam besárgult, ami várható volt, mert én 0-s vagyok ő meg B-s vércsoportú, a terhesség alatt minden ellenanyagszűrés pozitív volt.
Hétfőtől minden nap bejött a gyerekorvos mindenkihez és elmondta, hogy van a babája, a csecsemősök megmondták a súlyát a babáknak.
Az egyik csecsemős nővér behívott és megmutatta a kisfiamat a kék fény alatt. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a hozzáállásukról. Az orvosom is bejött minden nap, úgy, hogy addig kétszer adtam neki borítékot, nem valami kiemelkedő tartalommal. Tény, hogy az orvossal nem cseverésztünk, barátok sem leszünk, de nem is ez volt a cél. Amit szerettem volna, hogy egészségesen megszülessen a gyerekem az sikerült.
Az utolsó napon mindenkinek megpróbáltam kifejezni a hálámat, az orvos borítékot kapott, a nővérek, a csecsemősök, a takarítók pedig egy-egy táska ilyenkor szokásos ajándékot. Minden egyes fillért megérdemeltek. Tudom, hogy unalmas a történetem, de ez egy ilyen sztori.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ugyandehogy (törölt) 2013.11.15. 09:02:03
---
nade hányan fizetnének nem keveset azért, hogy egészségesen szülessen a gyerekük....
de sajnos nem ezen múlik.
jágör68 2013.11.15. 21:07:20
Kommunista szaga van.
Hiába lesz jobb pár napra, hétre egyes dolgozók anyagi közérzete, nem javít a munkafeltételeken- és, ami a legfontosabb nem épül be stabilan, legálisan, átláthatóan a rendszerbe.
Inkább a kórház alapítványának utalni.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
