Akár le is bénulhattam volna

4 hozzászólás

2014.09.02. 05:44

Megalázásként éltem meg, hogy kiterítve fekszem a kórház bejáratában majdnem egész éjszaka, mozdulni se tudok, fájdalmaim vannak, nem tudok menekülni, még azt is gondolják rólam talán, hogy szimulálok és nem kapok segítséget.

Közel 8 hónapja is élénken és fájón él bennem az alábbi élmény.

Nem vagyok beteges típus, orvosnál az elmúlt 10 évben egyszer voltam, amikor a jogosítványom miatt kellett (de korábbi életemből is egy kezemen meg tudom számolni az orvosi látogatások számát). Volt kétszer bokatörésem, de mindkettővel a saját lábamon mentem el az SZTK-ba. Szóval nem vagyok egy nyafogós típus és elég jól tűröm a fájdalmat.

De 2013. december 19-én férjem vitt be autóval a Honvéd kórház ügyeletére, mert az utcán úgy megfájdult a hátam, hogy mozdulni sem tudtam. A hátam több pontjából kisugárzó fájdalom a nyakamtól a lábujjakig terjedt, a legkisebb mozdulatra mindenem fájt, az összes ideg fájt a testemben. 45 percig tartott, mire a férjem segítségével bekerültem valahogy az autó hátsó ülésére. Minden bukkanónál felsikítottam a fájdalomtól. A kórháznál kiszállni sem tudtam, úgy vettek ki. Egy hordágyon a bejárat mellett hagytak, felvették a TB adataimat. A hátam alatt hagyták azt a lapát formájú kis hordágyat is a nagy hordágyon, amely további elviselhetetlen fájdalmat okozott. Ekkor volt este fél 8. Szörnyű fájdalmaim voltak, mozdulás nélkül is nagyon fájt, akkor meg különösen, ha akár a kisujjamat is megmozdítottam. Hordágyon fekve, télikabátban, hátam alatt a lapát formájú kishordággyal csak arra koncentráltam, hogy nehogy megmozduljak.

A férjemnek mondták, hogy V. kategóriájú beteg vagyok és ki kell várni a soromat. Nem láttam semmit magam körül, csak a plafont. Két órája feküdtem már ott, amikor a férjem felhívta egy orvos barátunkat, hogy segítsen, mit lehetne tenni (miután egy fájdalomcsillapítót sem adtak, többszöri kérésre sem). Ő felhívta egy másik orvos barátját, akinek vannak ismerősei a Honvéd kórházban, aki beletelefonált az ügyeletre és kollegiális segítséget kért a számomra.

Újabb egy óra elteltével meg is jelent egy orvos, aki rám nézett és mondta, hogy lumbágóm van és máskor kerüljem a rossz mozdulatokat és inkább a térdem hajlításával hajoljak le máskor, ne derékból, igaz, hogy akkor előbb-utóbb majd a térdem megy tönkre. Ekkor vége volt a gyors kikérdezésemnek. Kértem egy fájdalom csillapítót, hátha akkor haza tudnék valahogy menni, mert már órák óta ott voltam és esélytelen voltam, hogy akár a WC-re is kimenjek, mert nem tudtam leszállni a hordágyról. Megalázó volt. Mondta az orvos, hogy fájdalom csillapítót nem ad, mert azt csak a részletes orvosi vizsgálat után lehet. Ekkor nyílt az ajtó és bejött egy nővér, hogy az XY orvos üzeni, hogy adhat nekem egy fájdalomcsillapítót. Ezt végül megkaptam. Sokkal jobb nem lett, változatlanul nem tudtam mozogni és rettenetes fájdalmaim voltak, de legalább eltompított egy kicsit. Megsegített azzal az orvos, hogy kivette a hátam alól (elég nagy fájdalmat okozva) a lapát formájú kis hordágyat, azaz 3 óra elteltével legalább odáig eljutottam, hogy legalább az nem okozott pluszban fájdalmat.

Kitoltak a kórház előterébe, hogy ott várhassak tovább. Este fél 8-tól hajnali 3 óráig nem is történt más.

Velem volt a férjem és két barátunk, akik többször próbálkoztak segítséget keríteni, próbáltak az orvossal és a nővérekkel beszélni, de teljesen eredménytelenül. Megmutatták nekik a kihelyezett feliratot, hogy a betegek kategóriák szerint kerülnek sorra és hiába jajgatnának, bár látják, hogy én nem jajgatok. A besorolás nem volt érhető, mert a saját lábukon járó betegek mind megelőztek. A bejárat melletti folyosón még hideg is volt, a télikabátom a hátam alá szorult, még takarózni sem tudtam vele. Fájtam és vacogtam mindenhol.

Hajnali 3-ra, amikorra az egyébként igen gyenge fájdalomcsillapító hatása is elmúlt és remegtem a fájdalomtól, az egyébként egészséges férjem és barátom is elvesztette a türelmét és ketten körbeállták az ügyeletes orvost, amikor kijött a kezelőből és azt mondták neki, hogy MOST.

Erre betoltak a kezelőbe, ahol az asszisztens kiosztott, hogy nem én következem és egy másik beteget hozott. Már majdnem elvesztettem a reményt, amikor az orvos észrevette, hogy rángatózik a lábam és remegek. Erre elkezdődött a kikérdezés. A tünetek alapján az orvos elküldött röntgenre. A szállító elszállított oda és mondta, hogy feküdjek át a röntgen asztalra. Mondtam, hogy sajnos erre képtelen vagyok. A röntgenorvos megkönyörült rajtam és ketten átettek. Elkészült a felvétel és mondta, hogy teljesen érthető, hogy panaszaim és nagy fájdalmaim vannak, olyan szörnyű állapotban van a gerincem. Nem részletezte, hogy miért. Ekkor visszavittek a kezelőbe. Kaptam infúzión keresztül ezt-azt, hogy pontosan mit, azt már nem is tudom, mert addigra már félájult voltam a fájdalomtól, kimerültségtől, hidegtől. Mondta, hogy ha ez nem segít, akkor majd ad mást is. Az infúziót már ismét az előtérben kötötték rám, ahol folyamatosan áramlott be a hideg.

Csak kevéssé volt jobb. Tanácsot csak annyit kaptam, hogy kell majd egy részletes vizsgálat, de igazából haza mehetek. Kértem, hogy adjanak még valamit, mert menekülnék haza, de jelenleg elképzelhetetlen, hogy megmozduljak. Így nem tudok beülni a kocsiba, mert csak feküdni tudok, és nem tudok felmenni otthon a harmadikra gyalog, mert nincs lift a házban, ahol lakunk. Kaptam még infúziót. A kezelőorvos tudom, hogy nagyon elfoglalt volt és nem unatkozott. Ő kedves is volt és végül azért olyan állapotba hozott, hogy hazavihettek. Szóval ennyi történt 9 órán keresztül. A férjem közben intézett egy magánmentőt (méltányos összegért) és az újabb infúzió és egy rakás gyógyszer bevétele után a nagyon helyes mentősök végre bele helyeztek otthon a saját ágyamba.

A máshol elvégzett orvosi vizsgálat kiderítette, hogy 3 porckorongsérvem van, az egyéb gerincproblémák mellett. Szóval kezelésre szorultam (volna) tényleg, nem szimuláltam. A porckorongsérv nem játék, le is bénulhattam volna.

Azóta, ha autóval a kórház felé járunk, már önkéntelenül is elkezdek remegni, újra rám tör a pokoli élmény, amit ott átéltem. De a legrosszabb az egészben az a nemtörődömség volt, amit sose gondoltam volna, hogy létezik egy kórházban. Szörnyen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Megalázásként éltem meg, hogy kiterítve fekszem a kórház bejáratában majdnem egész éjszaka, mozdulni se tudok, fájdalmaim vannak, nem tudok menekülni, még azt is gondolják rólam talán, hogy szimulálok és nem kapok segítséget, de még azt sem mondják meg, hogy hány órát vagy napot kell várnom a segítségre. Szóval ne kerüljön kórházba az ember, de még az ügyeletre se menjen be.

Tisztelettel:

Meiszner Éva

Akinek nincs pénze, annak egészsége sincs

15 hozzászólás

2014.09.01. 05:33

Az orvos azt mondta, tanuljak meg bénult arccal élni, neki is görbe a lába és megszokta.

Tisztelt Praxis!

Nekem is van sajnos tapasztalatom az orvosokról. 2013.05.hó vége fele egyik napról a másikra elferdült az arcom, magyarul arcideg bénulást kaptam. 2013.07.hó elején el kezdtük a gyógytornát és a gyógymasszázst. 1 hónap kezelés után kértük a kezelőorvosomat, hogy nem lehetne-e fizikot felírni, mert ugyan is 10 évvel ezelőtt volt, csak akkor a jobb arcom bénult le és fizikoterápiás kezelést is kaptam. Erre a Dr.nő válasza az volt, hogy nem írja fel, mert az beszüntették, így maradt a torna és a masszázs, 2013 szeptemberébe az arcom fel dagadt olyan szinten, hogy fájdalmas is volt.

Akkor küldözgettek különböző vizsgálatokra, fogászattól kezdve arcröntgenig, de sehol semmi eltérés nem volt. Majd 2013.12. hóba fel mentünk egy másik idegorvoshoz Sátoraljaújhelyre. Ő volt az egyedüli, aki legalábbis megpróbált volna a betegségemmel foglalkozni. Ha hiszik, ha nem, ki kellet ordítani neki a CT-hez vagy az MRI-hez egy rövidebb időpontot, amit Miskolcon végeztek el. Az a vizsgálat is jó volt. További idegorvosokhoz próbáltam járni, akik felírtak igaz a fizikoterápiát, de sajnos már késő volt. Majd 2014.04. hóba elmentem Debrecenbe egy arcspecialistához, ott ugyanúgy megcsinálták a fog röntgent, hiába volt nálam a friss lelet. Majd a lelet után a Dr.úr azt válaszolta, próbáljak meg ezzel az arccal együtt élni, ő neki is görbe a lába és úgy él vele.

Az orvosi vizsgálatok ellentmondásosak, és sajnos még mindig szenvedek vele. Voltam még idegsebészeten is, ott azt javasolták, hogy ne menjek már sehova, mert ez 1 hónap alatt helyre kellet volna jönnie, magyarul orvosi mulasztás. Az a szomorú, hogy ha valakinek nincs pénze, akkor egészsége sincs. Ezeket tapasztaltam több mint egy 1 év alatt. Az igazságomat sajnos nem tudom kivizsgáltatni, mert egymásra mutogatnak tisztelt Dr úrak/nők! Beszélnek a betegjogról? Hol van itt a betegnek joga? Még ma napig is a gyógytornászommal próbálunk javítani az arcomon. Annyi a szerencsém, kimondhatatlanul lelkiismeretes és oda adó munkájának köszönhetően remélem, hogy fog javulni.

Tisztelettel: Adrienn

Betegalázás a Honvédkórházban

155 hozzászólás

2014.08.23. 08:13

Ha már az elején kitalálják, hogy felveszik a kórházba, lévén a 230/110-es vérnyomását is le kell szorítani, akkor felvihették volna délelőtt az osztályra, ahol nem kell 50 beteg között, kint a folyosón feküdni, megalázva, mint egy rongycsomó!

Tisztelt Praxis Blog!

A történet tegnapi, tehát elég friss...

Párom nagymamája 76 éves, egyedül él, de a lánya és az egyik unokája pár lépcsőházzal mellettük lakik. 

Elmondása szerint már tegnapelőtt rosszul érezte magát, magas lehetett a vérnyomása. Mindezek ellenére csak tagnap reggel hívta ki a mentőket, akik 230/110-es értéket mértek, a korábban kifejezetten alacsony vérnyomással rendelkező asszonynál.

Stroke gyanúval azonnal, a Honvéd Kórház SBO-ra szállították, ahol 9:54-kor regisztrálták, mint új beteget.

Párhuzamosan vele, mi is odaérkeztünk és láttuk, hogy a nagymamát egy gurulós ágyra teszik át a mentősök. Leültünk a folyosón az ágy mellé és vártunk.

A modern betegirányításnak "köszönhetően" rögtön láttuk - a több helyre kitett - monitoron, hogy hány beteg várakozik, milyen a besorolásuk 

• azonnali beavatkozásra várók, 
• sürgős beavatkozásra várók: 10 percen belül, 
• beavatkozásra várók: 30 percen belül,
• halaszthatók
• besorolás nélküliek

Már alapbesorolása szerint is, a halaszthatók kategóriájába sorolták a nagymamát, akit pedig korábban kéklámpás, szirénázó mentő hozott be.

Hogy rövidre fogjam a történteket: 10 órától 17 óráig feküdt egy ágyon a folyóson kint a nagymama, étlen, szomjan. Ha jól láttam 3 vizsgálatot végeztek el rajta ez idő alatt:

• vért vettek, vérnyomást mértek, gyógyszereket adtak neki
• CT-t készítettek
• Neurológus vizsgálta meg (kint a folyosón)

Majd közölték, hogy mivel nincs hozzátartozója, a BM-nél (rendőrség, katonaság, katasztrófavédelem) nem jogosult itt maradni, tehát a Honvéd nem veszi fel betegnek. Igaz, azt elmondtuk, hogy kb 1 évvel ezelőtt volt egy komolyabb égési sérülése, amikor is szintén a Honvéd volt az ügyeletes kórház, ahová beszállították és be is fektették Őt.

Ennek ellenére közölték, hogy nem maradhat itt, át fogják szállítani valahová.

Amikor a neurológus elkezdte a nagymamát vizsgálni, közölte, hogy még CT vizsgálatot kell végezni rajta, akkor tud majd jobb szakvéleményt mondani... Értetlenül ültünk a folyosón és közöltük vele, hogy kb 1 órája volt a CT vizsgálaton és hogyhogy ezt nem tudja?!

A vizsgálat után eltelt majdnem 1 óra és mivel nem történt semmi, így a pulthoz mentem és "tüntetőleg" ott álldogáltam, amíg az egyik nővérrel nem tudtam beszélni. 

Utánanézett, hogy mi történik a "háttérben" és azt mondta, hogy már a zárójelentésre várunk. Majd háromnegyed óra után ismét a pulthoz mentem megérdeklődni, hogy most akkor mire is kell várni, mert a zárójelentéssel valószínűleg át fog kerülni egy másik kórházba. 20 perc múlva megjelent egy betegszállító és közölte, hogy a nagymamát felvették a Neurológiai Osztályra és átviszi Őt oda.

Csak néztünk, mint a moziban!

Ha már az elején kitalálják, hogy felveszik a kórházba, lévén a 230/110-es vérnyomását is le kell szorítani, ráadásul bal oldala részlegesen lebénult, tehát így még mozgásra is képtelen...

Akkor felvihették volna délelőtt az osztályra, ahol nem kell 50 beteg között, kint a folyosón feküdni, megalázva, mint egy rongycsomó!

De az utolsó percig azt mondták, hogy elviszik másik kórházba. Egyik vizsgáló orvos sem tudta megmondani, hogy mi a sorrend, mi fog ezután következni, meddig kell várnia a folyosón?!

Amikor beregisztrálták az SBO-ra, akkor még csak 19 beteg volt, amikor átvitték, már 44 beteg volt.

Tehát felvették az osztályra és átszállították egy kétágyas szobába, ami a régi berendezésű szárnyban van.

Átszállítás után egy orvos megvizsgálta, aki arra kért minket, hogy menjünk ki és majd kb. negyedóra múlva jöjjünk vissza. Ez megtörtént, de az orvos már nem volt ott. Kerestük, mire az ügyeletes főnővér közölte, hogy nem tudja melyik orvos volt ott és nem tudja visszahívni sem, mert nem ismeri Őt!

Hát, én csak gratulálni tudok a magas szervezettségű kórháznak!

Rettegek az altatástól

32 hozzászólás

2014.08.12. 05:54

Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet.

Tisztelt Praxisblog!

Tulajdonképpen én nem akarok senkit sem vádolni, csak tudni szeretném, mi történt velem egy altatásos vizsgálaton, egy magán klinikán. 2011. óta szenvedek nagyon erős hasi panaszokkal, többek közt. Azóta folynak vizsgálatok, illetve folytak, de feladtam. Kivették az epehólyagomat, de nem ettől fájt, és fáj a mai napig is. 2013-2014-ben, mivel hasi fájdalmaim mellett súlyos gerinbetegségek miatti fájdalmak is jelentkeztek, odáig jutottam, hogy napi 20 db Contramal 50 mg-os fájdalomcsillapítót szedtem a többi gyógyszereim mellett. Orvosaim, nagyon helyesen ezt túlzott mértékűnek tartották, így a fájdalomcsillapító gyógyszer helyett fentanil tapaszra ítéltek 2014-től. Ez is megérne egy külön fejezetet, de egyelőre még járok vele egy kört, mivel a hasi fájdalmaim megmaradtak, és a mellékhatások brutálisak, gyógyulni pedig nem gyógyulok.

2013. decemberében a gasztroenterológus doktor gyomortükrözéses és colonoszkópia vizsgálatra küldött. Mivel tudott a nagy fájdalmaimról és nem akarta ezt a vizsgálatokkal tovább fokozni, javaslatot tett egy magán klinikán történő altatásos vizsgálatra. A klinikán semmiféle, az altatással kapcsolatos vizsgálatra nem küldtek. Megtörténtek viszont otthon a szokásos előkészületek. A vizsgálat előtti napon megkért az aneszteziológus, hogy vigyem el az eddigi betegségeimről a leleteimet, mert úgy tudja, hogy az altatásom kockázatos. Elvittem, kikérdezett. Másnap beöltöztettek. Az öltözet ebben az esetben lényeges momentum, mert csak ez volt az egyetlen árulkodó jel, hogy valami történt közben velem. Tehát az öltözet elől zárt, hátul teljesen nyitott köpeny féle volt. Közben a gasztro orvos kérte a laboratóriumi leleteket, de hát olyan nem volt, mivel senki nem küldött, beutalót nem kaptam.

Ennek ellenére elkezdődött a vizsgálat. A szokásos ceremónia közben a vénámba szúrták az altatószert, arcomra helyezték az oxigén maszkot, és ekkor két elhúzódó sípolást hallottam. Olyan volt, mint a filmekben, mikor a szívmonitoron egyenes csíkban fut a szívgörbe. Mit mondjak, megijedtem, és főleg azért, mert ekkor körülöttem felélénkült az élet. Egyre jobban kezdtem szédülni, és mielőtt elájultam, azt láttam, hogy a fejem fölött megjelenik egy hosszú vékony olló.. Hogy mi történt közben, nem tudom. Arra ébredtem, hogy szólongatnak, kérdezgetik, mit érzek, hogy érzem magam. Csak a fejem kóválygott és kábának éreztem magam.

Felvittek ágyastul a szobába, ahol menyem várt rám. Az orvos elég szűkszavú esetbeszámolót tartott, nővér elég ritkán jött a szobába, gondolom, kintről azért kamerán keresztül figyelték az állapotomat. A lényeg a lényegben, hogy menyemmel ekkor fedeztük fel, hogy a hátul nyitott, és elől zárt köpeny elől a hasamig fel volt vágva. Elég kába voltam, így nem tudtam ennek a jelentőségét felfogni és azonnal kérdezni, menyem pedig nem kérdezett semmit, igaz, alkalom sem volt rá. Azóta csak töröm a fejem. Beszélgettem egy két orvossal, de mind a mundért védték, hiába mondtam, hogy nem akarok semmiféle bonyodalmat, örülök, hogy megúsztam...

Ma ott tartok, hogy félek az altatástól. E hónapban kellett volna befeküdnöm nőgyógyászati szövettani vizsgálatra, természetesen altatásban végezték volna. Kénytelen voltam elmondani mind a nőgyógyásznak, mind az altató orvosnak, hogy mi történt velem decemberben, és hogy nagyon aggódom. Ők javasolták, hogy kérjem meg az orvost, írja le, mi történt akkor. Mondtam, hogy már írtam emailt az orvosnak, de nem válaszolt rá. A szövettani vizsgálat állami klinikán történt volna. Itt is volt előbeszélgetés az aneszteziológussal, és készített egy EKG-t, melynél megállapította, hogy le van lassulva a szívműködésem. Elmondta, hogy ez a gyógyszerektől van, amiket szedek. Ennek ellenére azt javasolta, hogy a műtét reggelén vegyem be a szokásos gyógyszereimet, a fentanil tapasz sem gond, az AspirinProcet sem, egyedül a cukorgyógyszert hagyjam ki. Természetesen laborvizsgálatra ő sem küldött. Keddi napon volt a beszélgetés, következő hétfőre volt kiírva a műtétem. Lett volna addig még idő, hogy főleg az után az eset után el küldjön korrekt, műtét előtti vizsgálatra. Nem tette meg ő sem.

Így csütörtökön, hogy még időben legyen, levélben lemondtam a műtétet, természetesen ezeket az indokokat felsorolva. Nagyon tisztességes volt a nőgyógyász, felhívott telefonon és elmondta, hogy nincs semmi gond, elfogadja az aggodalmaimat, de egy hónap múlva még is menjek vissza vizsgálatra, és fogja kérni az aneszteziológustól a szükséges műtét előtti vizsgálatok beutalóit. Nagyon meghatódtam, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet.

Üdvözlettel

Magán fogorvos vs. körzeti

53 hozzászólás

2014.08.11. 11:08

Avagy keményen fizess, ha nincs, akkor húzass,  mert az olcsóbb!

Elkeseredettségemben írom meg a történetem amit 25, lassan 26 évesen kell átélnem. Januárban egyik napról a másikra, nagyon elkezdett fájni bal oldalon az arcom, és folyni kezdett ilyen bűzös váladék az orromból, nem volt nehéz rájönni, hogy ez arcüreggyulladás. Próbáltuk itthon gőzöléssel mulasztani, de eredménytelenül, és egyre jobban fájt. Így a 4. napon elmentem házi orvoshoz antibiotikumért, aki adott is az arcüreggyulladásomra. Beszedegettem a gyógyszert, majd teljesen tünet mentessé váltam, nagyon jól voltam pár napig. Azonban kb 2 hét után ismét vissza tért a probléma, akkor ismét ellátogattam háziorvoshoz, aki beutalót adott fül orr gégészetre. Kértem időpontot a beutaló alapján fül orr gégészetre, ahova 2 hét múlvára kaptam időt.

Azonban másnapra, azaz időpont kérés utáni napon 40 fokos lázam lett, ájulás határán voltam, elviselhetetlen, pokoli fájdalmaim voltak( a fejem-halántékom, az egész bal arcterületem). Felhívtam a fül orr gégészetet hogy oda mehetnék-e időponton kivül, mert csak 2 hét múlvára kaptam ugyebár, mert magas lázam és pokoli fájdalmam van, mindezt hüppögve a sírástól mondtam a telefonos kisasszonynak, aki "nagyon sajnálós" hangon közölte, hogy szinte fölösleges oda mennem mert nem fogok sorra kerülni annyian várnak. Este párom bevitt a kórházba ügyeletre, addigra már a láztól nem bírtam talpon lenni, és ott valóban alaposan kivizsgáltak és arcüreggyulladást diagnosztizált, amit persze 100%osan fül orr gégész tud csak megállapítani, de ismét kaptam a kórházi ügyeletes háziorvostól cataflam fájdalom csillapítót és antibiotikumot. Ezekkel már kihúztam a fül orrgégészeti vizsgálatig. Az antibiotikum szépen dolgozott megint, szinte tünetmentessé váltam, így mentem a fül orr gégészhez. A FOG (fül orr gégész) orvos koponya röntgen és orr endoszkópos vizsgálat után arcüreggyulladást diagnosztizált azonban a fél oldali gyulladás és bűzős váladék folyás miatt fog okozza az arcüreggyulladást, így gyógyszert nem kaptam a FOG orvostól, csak tanácsot hogy keressek fel fogászatot mert igy nem tud segíteni rajtam(amit megértek ha valóban fog okozza).Na innentől jött az idegölő, pénzt és időt, és szenvedést okozó magyar egészségügyi haj-ci-hő. Felkerestem a körzeti fogorvosom, súlyos anyagi problémáink vannak, nem tudtam magánúton elmenni fogászatra.

Ő beutalót adott sima kis röntgenekre, azzal ugyan abba az intézménybe(ahol a Fül orr gégész orvos is van) pár nap múlva vissza mentem, ahol az SZTK-s röntgenes orvos közölte hogy mi lenne ha holnap jönnék vissza, most iskolás csoport jön nem sokára hozzá és még nem is ebédelt. "Megértettem", hisz enni kell, így 12 km-re levő otthonomba haza mentem. Másnap vissza mentem, akkor kb 2 perc alatt megcsinálta a röntgent(nem értem előző nap miért nem tudta megcsinálni, az iskolás csoport sehol sem volt, és ide nem kellett időpontot kérni, mehettem egész nap akár). Ezzel visszatértem a fogorvosomhoz, aki a bal arcüreggyulladás miatt a felső 7. fogam kihúzásra ítélte(szuvas volt, meg elvileg gyulladás látszott a gyökere körül), plusz feltérképezte a szám, hisz minden fogat rendbe kell tenni hogy kizárható legyen a fog általi arcüreggyulladás. Sajnos sok fogamat rendbe kellett tenni, korai szülésem miatt gyakorlatilag évről évre mennek tönkre a fogaim, megállíthatatlanul.... Az említett, bal felső 7. foggal elutalt szájsebészetre, mert félt hogy megnyílik húzás közbe az arcüregem. Kértem időpontot szájsebészetre, egy hét múlvára kaptam is....

Ekkora már március volt, azaz még mindig sehol nem tartottam a problémámmal 2 hónap alatt. A szájsebészeten minden probléma nélkül sima úton kihúzta az orvos a fogam, nagyon ügyesnek tűnt. Vártunk egy hetet aztán vissza mentem a körzeti fogorvosomhoz, aki neki látott a végtelennek tűnő fogászati kezeléseknek. Bal felső 8-ast betömte, bal felső 5. gyökérkezelgette majd ideiglenes töméssel zárta le, egészen JÚNIUSIG kb 6szor gyökérkezelte azt a fogat mert ugyan olyan érzékeny maradt mindig. Ahogy kiszedte minden kezelés előtt az előző ideiglenes tömést az egyre jobban széttörte a fogam, ami persze benne van a pakliban. Szóval egészen júniusig jártam hozzá március elejétől(minden héten mentem),, betömte kb 5-6 fogam, fogköveket eltávolította és 2 fogam gyökérkezelgette, az első fogamban a tömést úgy kicserélte hogy ferdén tömte vissza igy az addig egyenes fogam helyett kaptam szép nyuszi fogakat, ráadásul kétszer kellett tömnie mert valamiért sárgább volt a tömés a fogamnál mindig(jelenleg is). Sose jutottunk a végére, mert elment szabadságra júliustól, de fül orr gégészhez vissza kellett mennem mert ez alatt az idő alatt ugyan úgy folyt a váladék az orromból, ami bűzös volt azaz még mindig valamelyik fogammal nem stimmelt valami. A fül orr gégész Június végén megállapította, hogy ugyan olyan gyulladt az arcüregem mint januárban volt, semmit se változott a helyzet.

Azt tanácsolta a fül orr gégész hogy azonnal menjek másik fogorvoshoz, nem várhatok tovább mert nagy bajom lesz ebből, hogy ennyi ideje gyulladás van az agyamtól nem messze, és adott egy hónapot különben,ha egy hónap múlva nem változik a helyzet, megfog műteni Fess műtéttel. Elmentem magánfogorvoshoz, pénzem egyáltalán nincs rá, de muszáj már, így rokonok segítségével felkerestem egy jónak tűnő fogászt. Kb 2 hete történt ez, a magánorvos rögtön egy ismételt panoráma röntgent készített helyben, mert előző szerinte homályos volt(cd-n vittem neki amit a körzeti fogorvosom készíttetett még), a röntgen felvételen egyből észre vette, amit a körzeti fogorvosom fél év alatt nem, a szájsebészeten márciusban ugyebár eltávolították a bal felső 7. fogam, és a drága doktor úr bent hagyta a gyökerét a fognak!!!!Azt hittem elájulok mikor megtudtam, hogy lehetséges ez okozza az ennyi ideje tartó arcüreggyulladást, egy orvosi felelőtlenség! A magánorvos persze felajánlotta szolgálatait, ő szájsebész is, hogy ki műti a gyökeret a számból... Nem is kell mondanom magánútonegy magamfajtának nagyon húzós volt az ára a műtétnek. Egy hete kiműtötte, ma már varrat szedésen voltam. Továbbá kérdezte mi legyen a bal felső 5. és jobb felső 5. foggal, mikor húzza ki. Mondtam neki"azt a körzeti orvosom gyökérkezelte eddig, felépítést beszéltem meg vele, ha sikeres lesz egyszer már a gyökérkezelése".

Erre közölte hogy teljesen felesleges ezeket megpróbálni menteni mert nagyon szét vannak törve (a körzeti orvos ideiglees töméssel zárta le őket, amik kipotyogtak 2 hónap alatt, és vitte a tömés jó részét a fogaimnak). Úgy hogy kihúzásra került az 5. fogam amit a körzeti orvos 6 szor gyökérkezelt eredménytelenül, és megvizsgálta a másik oldalon levő gyökérkezelt fogat mert az jobb állapotban volt, erre kiderült hogy nem is ment el a gyökér végéig még a körzeti orvos, semmit sem ért a gyökérkezelése és ezért érzékeny még mindig.

A magánorvos csak annyit mondott "ilyenek a körzeti orvosok". Na de akinek nincs pénze rá?!Az adómat-járulékomat 18éves korom óta fizetem, és sose használtam ki, mert nem jártam orvosokhoz.Most szükségem lenne rá, erre vagy elmegyek egy barbár körzeti fogorvoshoz, vagy kifizetm a magánorvosnak a 35ezer forintnyi gyökérkezelés plusz felépítés árát(erre egyáltalán nincs pénzem már), vagy 6-8 ezerért kihúzatom és akkor 26 évesen azon az oldalon már ennem nem kell, mert nem lesz ott rágófogam, csak hátul a bölcsességfog, meg nagyon elől kis rágó, az meg felejtős a magamfajtnak hogy fogpótlásom legyen, azzal megvárom a 60 éves kort, akkor talán korkedvezményel menni fog a pótlás. Ezek után.....

Nagyon"hálás"vagyok a magyar egészségügynek, az orvosok"odaadó"viselkedéséért, az egyik barbár a másik lehúz rengeteg pénzzel, az ember meghallhat, akkor is a lényeg hogy mindenki más jól járjon, kivéve a becsületes, dolgozó kis emberek.....

Minősíthetetlen hangon ordítottak a beteggel a Szent János Kórházban

114 hozzászólás

2014.07.30. 07:31

A beteget a nővér is kioktatta alaposan, miszerint ő „érthetően és európai módon” elmagyarázta, hogyan kell a pelenkát használni.

Tisztelt Praxisblog, nem kommentálom, csak közzéteszem a Szt. János Kórház betegjogi képviselőjének írt levelemet és remélem, ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy az illetékesek felfigyeljenek a kórház egyes osztályain uralkodó állapotokra. Természetesen az eredeti levél tartalmazta a nevet, időpontokat, stb, amit itt szándékosan hagytam el. Saját, többszöri tapasztalatom alapján állítom, hogy traumatológia egy trágyadomb, más szóval nem lehet illetni.

Üdvözlettel P.Éva

Tisztelt Gerőcs Katalin,

Ezúton szeretnék panaszt tenni a Szt. János Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztályának I. emeletén történtek miatt.

92 éves rokonomat ügyeleti beutaló alapján az Országos Mentőszolgálat szállította a lakhely szerint illetékes osztályra.

A kórházi beutalásra azért volt szükség, mert a beteg egy jól sikerült combnyak műtétet követő egy heti stabil és járóképes állapotot követően hirtelen legyengült és belázasodott. A kihívott ügyeletes orvos apró zörejeket vélt hallani tüdején, ezért kórházi kivizsgálást javasolt.

Egy látogatás alkalmával a kórterem előtt várakoztam, mert az ápoló személyzet éppen a betegek ellátásával volt elfoglalva.

A bezárt ajtón keresztül arra lettem figyelmes, hogy a szolgálatban lévő férfi betegápoló (névtábla nélkül!) minősíthetetlen hangon lehordja az egyik beteget, aki - mint az egyoldalú kiabálásból kiderült – nem megfelelően végezte el a dolgát. A betegápoló férfi felháborodva, dúlva-fúlva és fennhangon szitkozódva jött-ment, intézkedett a folyosón, majd hívott egy magas, szőke, rövid hajú, vékony alkatú (névtábla nélkül!) ápolónőt, hogy győződjön meg ő is a történtekről.

A beteget a nővér is kioktatta alaposan, miszerint ő „érthetően és európai módon” elmagyarázta, hogyan kell a pelenkát használni.

Ekkor még nem tudtam melyik beteggel van probléma, de már az egész kiszolgáltatottsági procedúrától borzasztóan ideges lettem, felzaklatott az alpári hangnem és a szobából kijövő ápolónőt sírva megkérdeztem, miért beszélnek ilyen hangnemben a beteggel? Mi történt? Az én betegemmel van valami baj? A nővér igen részletesen és szemléletesen elmagyarázta, hogy a 2 sz. ágyon fekvő beteg – aki egyébként az én hozzátartozóm - hogyan és hová kente szét a pelenka tartalmát, majd látva az állapotomat, egy darabig álldogált előttem és párszor megismételte, hogy elnézést kér. Nem tőlem kellett volna.

Nem kizárva az együttérzésből adódó túlérzékenységemet (?), valamennyi beteg és leendő betegtársam nevében kikérem magunknak az ilyen bánásmódot, felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom a történteket, ezért kifejezetten megkérem Önöket a betegápoló megfelelő elmarasztalására.  

Válaszukat várva, üdvözlettel

Már az orvosok is kizsebelnek, ha nem figyelsz!

11 hozzászólás

2014.07.26. 08:08

Tehát mindenki legyen résen. Az orvostársadalomnak meg gratuláljunk, miszerint istennek képzelik magukat és azt hiszik, hogy ők az emberek.

Tisztelt Praxis blog!

Újabb gyöngyszemet olvashatunk az igen drága hazai orvostársadalom
mindennapos jogellenes tevékenységeiről a neten:

A cikk arról szól, hogy a páciens az egészségügyi szolgáltatójánál
bankkártyával szeretne fizetni, akkor az többe kerül a páciensnek,
mivel az eü. szolgáltató kártyás fizetésért plusz díjat számol fel.

Erről megkérdezték az egyik felügyeleti szervet, mely kimondja, hogy
ez bizony jogellenes, hiszen a készpénzkímélő fizetési módozatokat nem
lehet extra díjjal megfejelni (Pft. 36. § (4) )

(forrás:http://www.bankracio.hu/blogpost/233-ha-ilyet-latsz-az-torvenytelen-ne-hagyd-hogy-megvezessenek)

Tehát mindenki legyen résen. Az orvostársadalomnak meg gratuláljunk,
miszerint istennek képzelik magukat és azt hiszik, hogy ők az emberek
(olvasatukban: a prolik) és a törvények felett állnak: nekik mindent
szabad! Hát nem.

Vigye le a lázát, ahogy akarja! Nem tüdőgyulladás csak meghúzta az oldalát!

30 hozzászólás

2014.07.24. 07:12

Köszönöm a mentőnek és az ügyeletnek, hogy hagytak szenvedni szombat éjjel, az ügyeletes doktornőnek pedig a szakszerű vizsgálatot, miszerint csak meghúzta.

Három napos sátrazásra készültem, már minden barátom és a párom is ott volt, de nekem még dolgoznom kellett, utána csatlakoztam volna a társasághoz. Rettenetesen beteg lettem, először azt gondoltam torokgyulladás. Másnap szombatra 40 fokos lázam volt és a jobb oldalamnál fájdalmat érzékeltem. Otthon csak Flector granulátum volt, mert párom levitte táborba a gyógyszereket. Teljesen egyedül voltam, nem bírtam kimenni a konyhába sem, mert ha felálltam szédültem és ájulás közeli állapotban voltam.

Egyre jobban fájt az oldalam is. Párom felhívta az ügyeletet, hogy jöjjenek ki, mert tök egyedül vagyok a lakásban gyógyszerek nélkül tüdőgyulladás gyanúsan, 40 fokos lázzal. Azt mondták vigyem le a lázam, ahogy akarom, hideg borogatás, hideg zuhany. Mintha képes lettem volna a fürdőig elmenni.

Minden barátom, akit hívhattam volna segítségért a táborban volt. Harmadszori megkeresésre is lerázott minket az ügyelet. Végül párom elindult haza, ami jó két órába telt. Akkor adott enni, meg vizet, lázcsillapítót. Kicsit jobban lettem.

Ahogy várható volt estére rosszabbodott az állapotom, újra hívtuk az ügyeletet, akkor egy normálisabb nő volt a vonalban és azt javasolta, hogy menjünk a Honvéd kórház sürgősségi ellátására. 

Taxiba be, Honvéd kórház. Az orvos fél óra várakozás után leült velem és közölte, hogy nem árul zsákbamacskát 43an vannak előttem, legalább 3 óra mire sorra kerülök. A tüneteim alapján pedig valóban tüdőgyulladás lehet. Menjünk az ügyeletre, ők csak lerázzák a betegeket, fognak velem foglalkozni, ha személyesen megyek. Hideg fém pad, huzat. Úgy döntöttem próbáljuk meg az ügyeletet személyesen.

Taxi, ügyelet. Csak egy nővér volt ott, aki azt mondta maximum egy algopyrin injekciót tud adni semmi mást, az orvos hajnali 5ig járja a várost betegről betegre. Jöjjek vissza reggel, akkor csinálnak egy beutalót a Péterfybe és akkor mindenképpen fogadnak.

Hazamentünk. Azt az éjszakát senkinek sem kívánom. Iszonyú fájdalmaim voltak minden lélegzetvételnél ráadásként folyton köhögőroham jött rám, ami csak tetézte a fájdalmaim. A köhögőrohamok között pedig sírógörcs jött rám, néha üvöltöttem fájdalmamban mikor meg kellett mozduljak. Párom tehetetlenül hívogatta a mentőt és az ügyeletet felváltva és nem jöttek ki. Alig kaptam levegőt, szörnyű volt, már azt hittem reggelig meghalok vagy fulladásban vagy a fájdalomtól. Hitegettek minket, hogy mindjárt jön az ügyelet. Nem jött...

Reggel fél 10-kor nagy kegyesen megérkezett az ügyelet, úgy hogy előző nap 15 órától hívogattuk őket. Felőlük meg is halhattam volna. Majd bunkó parasztként viselkedve végre megvizsgált a "doktornő" és megállapította, hogy meghúztam az oldalamat! De a torkom nem szép, ír fel antibiotikumot.

Már beletörődtem, hogy lehet tényleg túlspiráztam és tényleg csak meghúztam magam, bár az nem terjed. Bekentem mindenfélével, amit izomhúzódásra szoktam, nyilván nem használt. Bevettem az antibiotikumot és aludtam egy órácskát, majd sírva keltem fel, hogy már nem csak az oldalam fáj, hanem a mellemnél is szúr. Mozdulni sem bírtam, alig éltem és csak pihegtem. Enni-inni nem bírtam.

Végül egy barátunk javaslatára eltaxiztunk az Uzsokiba, ahol egyből fogadtak, nem problémáztak és 20 perc alatt megállapították, hogy súlyos tüdőgyulladásom van. Addigra már menni sem bírtam, alig voltam magamnál, kerekesszékkel tologattak a vizsgálatokra oxigénmaszkkal.

Másfél hetet töltöttem kórházban és további 10 napot kell otthon töltenem, mert olyan súlyos állapotban volt a tüdőm. Emellett rengeteg antibiotikum és gyulladásgyökkentők. 

Köszönöm a mentőnek és az ügyeletnek, hogy hagytak szenvedni szombat éjjel, az ügyeletes doktornőnek pedig a szakszerű vizsgálatot miszerint csak meghúztam az oldalamat. Ha nincs ismerősünk az Uzsokiban, aki ajánlja őket, isten tudja mikor jutok orvoshoz, ki tudja milyen szövődményeim lennének. Már csak az a kérdés, hogy minek fizetem a TB-t, ha nem jönnek ki ilyen tünetekre, meg a szakképzett ügyeletest, aki leszarom módon félrediagnosztizált.

Azonnal leprás leszek a szemükben és többet nem fogadnak

10 hozzászólás

2014.07.20. 07:53

Nagyon úgy tűnik, ha meg akarok gyógyulni, akkor valahova külföldre kell mennem, hogy helyrehozzák azt, amit az itteni orvosok elrontottak.

Tisztelt Praxis!

Rendkívül örültem, hogy megtaláltam a weboldalukat. A történetem után magam is gondolkodtam valami hasonlót létrehozni, de Önök ezt már profin megcsinálták. A történetem röviden, amit szeretném, ha közzé tennének:

2014. május 23-án volt egy rutin sérv műtétem Miskolcon a Megyei Kórház általános sebészetén.   A sérv kialakulása abból eredt, hogy 2011. november 5-én hashártya gyulladás miatt életmentő műtétem volt ugyanebben a kórházban. Akkor hosszában teljes egészében föl kellett vágni a hasam. Már ekkor is voltak gondok, a műtét után két nappal nagyon rosszul voltam, görcsöltem, hánytam, ennek ellenére az orvosom, aki a műtétet végezte és egyben éppen akkor ügyeletes volt, nem látott el, annak ellenére sem, hogy a férjem, a nővér, de még a másik sebészet főorvosa is kifejezetten kérte.

A másik főorvost visszahívta telefonon, hogy minden rendben van velem, pedig rám se nézett. Mindegy, ebből a műtétből felépültem, viszont lett belőle egy hasfali sérvem. Nem vagyok biztos abban, hogy nem a szakszerűtlen ellátás következtében keletkezett. Mivel a kiszakadt hasfal magától nem forr össze, a családom unszolására kés alá feküdtem ismét, sajnos ugyanabban a kórházban, de már egy másik orvosnál. Állítólag ezeknek a műtéteknek a specialistája, oktatja is a módszerét. Már a műtőből kijövet feltűnt, hogy extrém módon megnőtt a hasam, amit jeleztem is az operáló orvosnak, de szerinte minden rendben volt. Ezzel a műtéti technikával már 8 nap múlva munkába lehetne állni, mindennek rendbe kellett volna jönni. Ezzel szemben 7 héttel a műtét után is vannak még fájdalmaim és a hasam még mindig 20 cm-el nagyobb a műtét előttihez képest.

Többször visszamentem az operáló orvoshoz, aki szerint minden rendben volt, természetesen. Annak ellenére, hogy a megnövekedett has együtt jár egy folyamatos, nem túl erős fájdalommal is. Másfél héttel ezelőtt szintén visszamentem, ekkor tört ki a balhé! Az orvos szerint a hasam növekedésének semmi köze nincs a műtéthez. Minősíthetetlen stílusban beszélt velem. Utána meg azt mondta, hogy nem vagyok életveszélyben, csupán pokollá tette az életem.

Azóta 4 másik orvosnál is jártam, akik szóban elmondják, hogy valami nincs rendben, de senki nem vállalja el a kezelésemet, vagy egy esetleges háló eltávolító műtétet. Azonnal leprás leszek a szemükben és többet nem fogadnak és nem veszik föl a telefont. Egy hete nem tudom azt elérni, hogy egy szakorvos beutaljon egy CT vizsgálatra. Nagyon úgy tűnik, ha meg akarok gyógyulni, akkor valahova külföldre kell mennem, hogy helyrehozzák azt, amit az itteni orvosok elrontottak.

A facebookos bejegyzésemre egyetlen nap alatt több, mint 100 hozzászólás érkezett, ami azt jelzi, hogy iszonyatosan nagy a probléma ezen a téren ma Magyarországon.

Köszönettel: Molnár Imréné

Már nem merek orvoshoz menni

47 hozzászólás

2014.07.13. 06:00

Beleegyeztem a műtétbe, ezután kitoltak a hideg folyosóra egy szál lepedővel letakarva, amúgy is vacogtam a fájdalomtól, mert több órán keresztül ott feküdtem.

Tisztelt Praxis blog!

Nekem is van egy nagyszerű történetem az orvosokról. 2012. November elején eltörtem a bal bokámat két oldali darabos bokatörésem volt, délelőtt 11 órakor bevitt a párom kocsival a kórházba ahol egyből mondta az orvos, hogy választhatok vagy hagyom, hogy megműtsék, és így talán nem leszek sánta vagy választom a sima gipszet és sántán élem le az életem hátralévő idejét. Nem értettem, hogy miért a beteg dolga a szakmai elbírálás a sérülésének?

Beleegyeztem a műtétbe természetesen ezután kitoltak a hideg folyosóra egy szál lepedővel letakarva, amúgy is vacogtam a fájdalomtól, mert több órán keresztül ott feküdtem.

A műtétet sikeresen túléltem 3 órán keresztül, utána panaszkodtam az orvosnak, hogy fáj a ball vállam is, de azt mondta, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljunk és ennyiben maradtunk. Több hónap után mikor már aludni sem bírtam elbicegtem a reuma osztályra ahol minden féle fájdalomcsillapítókat adtak végül kikönyörögtem egy röntgent és kiderült, hogy folyadékgyülem van a vállamba, akkor még tovább kezelgetett volna a főorvosnő, de én már meguntam a nem gyógyítani akarását és kértem az ortopédiára is beutalót.

Onnan elküldtek a kórházba ott injekciókat kaptam a vállamba, de mégsem lett jó, ezért további 2 hónap várakozás következett MR vizsgálatra, ahol megállapították, hogy jobban mozgok, mint a leletem mutatja, addigra a ball vállamban lévő folyadék sem távozott, sőt deformitás is létrejött és rotátorköpeny szakadás is volt.

Azóta is ezzel élek együtt most 2014.07. van, de már nem merek elmenni orvoshoz. Köszönöm, hogy leírhattam legalább a magyar orvosok hozzáállását a betegekhez.

Bele is halhatott volna az édesanyám

32 hozzászólás

2014.07.12. 06:00

Úgy érzem a leletet próbálták kezelni és nem a beteget és ez volt szerintem a hiba.

Tisztelt Praxis blog!

Kérem ezt az írást az anonimitásom megőrzése mellett jelentessék meg.Amennyiben persze úgy gondolják,hogy tanulságos lehet. Az alábbi eset a 40-es éveiben járó édesanyámmal esett meg.Sajnos magasvérnyomás betegsége van,túlsúlyos is.Rövid időn belül(pár hét)2 alkalommal kapott a jobb lábszárára orbáncot.Egyik nap a jobb lábszára nagyon elkezdett fájni.Piros volt,duzzadt volt és mint a kő,olyan lett az izma.Írány a kórház SBO-ja,trombózisra gyanakodtunk,már volt egy gyanúja 10 éve,akkor nem igazolták a bajt.

Na,kórház,SBO.Megvizsgálta egy fiatal orvos.Idézek a zárójelentésből:"Jobb oldali lábszárizomzat kötött,homans pozitív."Laborban minimális vvt,CRP (29,6),D-dimer(2,5),fehérvérsejt (12,9) eltérés.Orvosa mondja,valószínűleg mélyvénás thrombózisa van anyumnak.Majd jött a Doopler vizsgálat.Nem tudom,mit jelentenek a leletben leírtak,de anyunak csak a combhajlatban és térdhajlatban nézte meg vele."Trombózisra utaló eltérés nem látható.Az a. és v.femoralis ill.popliteában norm.áramlás látható."
Ezzel anyum vizsgálata befejeződött,mondták kímélje,borogassa.Kapott még preventiv céllal 2 amp. 0,4ml Clexanet.

Jó,elfogadtuk amit mondtak,nyilván az orvos jobban tudja ezeket.De a történetnek ezzel nincs vége.Anyum aznap éjjel arra ébredt,hogy rosszul van.Úgy írta le,mintha kötőtűt szúrtak volna a nyakánál és a lapockájánál be,a hátába.Nagyon rosszul volt,szédölgött,erős fájdalmai voltak,köhögött,légzés is nagyon fájt neki.Bevett a fájdalomcsillapítóból,amit kapott az SBO-n és imádkozott,hogy aludni tudjon.

Másnap reggel azzal fogadott,hogy a lába már nem feszül,sokkal jobb lett.De valami fura levertség,gyengeség van rajta,egész nap feküdt,nem volt jól.Viszont nem akart orvoshoz menni,biztos valamit benyelt.Azért mi addig győzködtük,míg elment a házi orvosunkhoz.Nem tudom,ott az orvos miből látta,de egyből mondta anyumnak vizsgálat nélkül,hogy tüdőembóliája van.Lefektette a vizsgálóágyra,Clexane hasba és hívta a mentőket.Nem abba a kórházba vitték,ahol korábban volt,egy másikba.Ott vérgáz,D-dimer,ekg után mellkas CT,ami igazolta a tüdőembóliát.Egy közepes artéria záródott el a jobb oldalon.Innen már minden ment,ahogy kellett.Annyit még hozzá akarok tenni,hogy amikor a kórházban volt még az embólia miatt,ismét Dooplert végeztek és most megtalálták a "helyét"a jobb lábszárában,Mégis ott volt...

Nem akarok dühöngeni,vádaskodni.Nyilván hibázhat az orvos is,nem tudom,laikus vagyok,talán nem is hibázott.Csak fura,hogy az 5 nappal korábbi Dooplernél nem látták meg a trombózist.Úgy érzem a leletet próbálták kezelni és nem a beteget és ez volt szerintem a hiba.Mert abban biztos vagyok.hogy senki nem akart rosszat anyumnak,nem akart felületes lenni,lekoptatni minket.Nem is éreztük ezt amíg ott voltunk.Dehát az a fránya UH gép döntött a diagnozisról...

Lényeg,hogy jól sült el a dolog,bár kiráz a hideg a gondolattól,hogy anyum bele is halhatott volna.Ez a legrosszabb az egészben.
Azóta kiderült,hogy anyu Leiden és FIIv heterozygota,amit én is örököltem.:S Élethosszig tartó alvadásgátló kezelés.Nem baj,legalább életben vagyunk.:)
Nika(25)

Ha orvosra fáj a fogad...

27 hozzászólás

2014.07.11. 06:00

Van egy fájós fog, immár két hete, orvostól-orvosig járunk vele, és sajnos sehol nem kaptunk végleges ellátást.

Tisztelt Praxis Blog!

Megköszönném, ha megjelenítenék az alábbi írásom.

Ha orvosra fáj a fogad.....

Történetünk másfél hete kezdödött. Férjem csütörtök este  fogfájásra panaszkodott. Pénteken munka után irány a kerületi fogászat. Miután megérkezett, egy asszisztens közölte, hogy csak azokat fogadják, akiknek időpontjuk van. Mindenhol így müködik, tudjuk jól, de sürgösségi eset révén, reméltük az ellátást. Két és fél óra várakozás után dolgavégezetlenül eljött. Hétvégén irány  a Szentkirály utcában lévő ügyelet. Ott nem tudnak vele foglalkozni, mert nincs tömő anyag, nem is rendelnek, hiszen sürgősséggel húzni szoktak. Amúgy nagyon helyesek, kedvesek voltak. Hál istennek nagyon szép egészséges fogakkal rendelkezik a párom, nem is szerette volna kihúzatni. Marad az Algoflex. Hétfőn telefon a kerületi rendelőintézetbe, hogy legyenek szívesek időpontot adni. Július közepére tudnak csak.

Nem jó, mert már x napja fáj, és jártuk már ott is, és az ügyeleten is.  A doktornő kedvesen elmagyarázta, hogy menjen oda szerda délután, akkor lesz röntgengép is, időpontot igaz nem ad, de megígéri, hogy most sorra fog kerülni. Sorra került, de a problémát nem tudták megoldani.  Egy db fog kilukadt, 4 gyökércsatornás, nincs tágító eszköz. Beutaló a Szentkirályi Klinikára. Ma pénteken ott járt a férjem, ahol megnézték, és felírták várólistára.  Kb. szeptermberre kerülhet rá a sor. Mivel az anyagi lehetőségeink nem engedik, ezért a magán praxist meg sem próbáltuk. Mire összeszednénk a kb. 30 ezer forintot, addigra szeptembert írunk. (Doktornő jelezte, hogy van még ez a lehetőség, kb. ennyi pénzért).

Ez az a pont, amikor ide ültem, hogy megírom.

Annyi mindent olvastam már itt a blogon, jót-rosszat egyaránt, de nem a bántó szándék vezérelt, hogy leírtam az esetünket. Én az ellátó rendszert nem értem.  

Van egy fájós fog, immár kéthete, orvostól-orvosig járunk vele, és sajnos sehol nem kaptunk végleges ellátást. Látjuk, tudjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy szar van a palacsintában, amit egészségügynek hívnak, de sokat nem tudunk tenni ellene. Elfogadjuk, hogy ennyi pénzért (Tb járadék) ilyen ellátást lehet kapni. Amin inkább meglepődtem, az az ügyeleti ellátás.  Vagy inkább a saját tudatlanságom, nevezetesen, hogy nem tartanak tőmítő anyagot. Amit viszont nem értek, az a várólista. Laikusként úgy gondolom, hogy egy protézis műtétnél indokolt a várólista, de egy fogászati beavatkozásnál?  Ha van itt szakértő, megköszönném, ha felvilágosítana.

Köszönettel: D.F.Zs.

Amiért szinte bármit megtesz egy NŐ!

3 hozzászólás

2014.07.10. 06:00

Ha műtétet akar várom a magánrendelésen , onnan a jövő héten műtőbe kerülhet...

zomorúan , mégis bizakodva írom meg Önöknek a történetem ...

Régi mondás .... egy NŐ két dologért tesz szinte mindent .. Az egyik hogy lehessen gyermeke , a másik az az hogy elkerülje a gyermek áldást !

Én az előbbiért küzdök - egész pontosan a harmadik babáért . 

A kisebbik gyerkőc születése után komoly problémákkal szembesültem : megsüllyedt a méhem , a hüvelyben első és hátsófali előre esés jelentkezett . Vizelet széklet tartási problémák ... A házasélet kellemetlenné vált . A párom türelmes ember , s elkötelezett a családja mellett . Kitart mellettünk támogat mindenben . Mikor elérkezettnek tartottuk az időt bejelentkeztem egy állami rendelésre ... elmondtam a panaszom ....

A Doktornak VICCES kedve volt ....  - legalább is azt hitte poénos amit mond . 

Idézem : " Mindig arra vágytam , hogy ugorjanak a nők ha kinyitom az ajtót ! Csak a kor és a súly kívánság nem teljesül . "

Az utána következő Kínos csendet a nővér törte meg . majd vizsgálat következett . 

" Ha műtétet akar várom a magán rendelésen , onnan a jövő héten műtőbe kerülhet . Innen , csak fogyást minimum 30 kilót / 176 Magas és 85 kg vagyok / és konzervatív terápiát javasolok . - Egy barátom / méregdrága / eszközeivel .

Megalázottan jöttem ki a rendelőből .... 

Másnap kerestem egy másik kórházat szintén állami rendeléssel .

 Két hét múlva műtőben voltam .Addig rengeteg labor vizsgálat és 3 ultrahang -a műtétet végző orvos által végezve - ennek később nagy jelentősége lesz !

Voltam néhány orvosnál már életemben ... De ilyen türelmes  figyelmes orvossal még nem találkoztam .  Méhszáj rekonstrukciót első és hátsó fali hüvelyplasztikát gát plasztikát valamint méh szalag felvarrást csinált ! A műtét rendben zajlott . Egy hét múlva cső kivétel . Kellemetlen volt , de azt hiszem így normális . A műtét utáni fájdalom iszonyú de erre felkészültem . 

A cső kivétel másnapján erős alhasi görcsökkel darabos nagy mennyiségű vérzés jelentkezett . irány az ügyelet . Ahol sokk szerűen ható diagnózist kaptam . FENYEGETŐ Vetélés !  

De hát két hete műtöttek az elmúlt 4 hétben 5 ultrahang vizsgálaton voltam . 

Miért nem vették észre hogy 8 hetes terhes vagyok ? 

Van egy 1 esztendős babám aki még szopik , a menzesem nem állt helyre a szülés óta , de védekezésre gondoltunk Pharmatex hüvelytablettát használtunk .

 Hogy történhetett meg , hogy 6 hetes terhességet nem vesz észre egy nőgyógyász ??????? műtét közben sem !

Most reménykedve számolom a perceket ... Akarom ezt a babát , hiszen első sorban a gyermekáldás miatt vállaltam a műtétet . kb 6 hónappal későbbre terveztük . 

Ha sikerül megtartani biztos nem állami rendelésre megyek vele ! 

TANULSÁG pénz nélkül nincs remény ...

Kívánom ,hogy mással ne forduljon elő ilyen baklövés ...

Angyal

Lusta, lelketlen ügyeletes orvos

10 hozzászólás

2014.07.09. 11:05

Most rászorult volna, de a lelketlen orvosnak még volt egy óra hátra az ügyeletből, és ő már nem akart kimenni sehova.

Tisztelt blog olvasók!

2014.07.07-én kénytelenek voltunk a férjemhez kihívni a miskolci háziorvosi ügyeletet. Egy hólyag és egy prosztata műtét után egész éjjel kibírhatatlan fájdalmai voltak. Az ügyeletes orvos visszahívott telefonon, és közölte, hogy majd 8 óra után inkább egy mentőt küld. Ezt egyszer már megcsinálták. Mivel a mentő csak a sürgősségire szállíthatja a betegeket, és az órákat vesz igénybe, anélkül, hogy bármi történne.

Közöltük, hogy az urológia főorvosa 7-től rendel, és nem bírja a fájdalmakat 8 óráig. 20 perc múlva újra hívott, hogy akkor 7 óra után jön a mentő, de azt majd a másik orvos intézi, mert 7-kor váltanak. Ez 6 órakor volt. Az út az ügyelettől a lakásunkig autóval 10 perc.

A férjem talán életében először kikelt magából, és mondta az orvosnak, hogy gyalázat, hogy nem hajlandó a beteghez kimenni, inkább a mentőt küldi, és már nem először. Hagyja a francba az egészet, nem kell semmi, majd megoldjuk magunk. Az orvos magyarázkodni kezdett, de mi ezt már nem vártuk meg. Hívtunk egy taxit, Mikor a sofőrnek elmondtuk, hogy kb. 20 percig bírja a férjem vizelés nélkül, ő 17 perc alatt bevitt az urológiai osztályra, ahol jelenleg is fekszik a férjem. 67 éves koráig soha nem fordult elő, hogy ügyeletes orvos kellett volna.

Most rászorult volna, de a lelketlen orvosnak még volt egy óra hátra az ügyeletből, és ő már nem akart kimenni sehova. Kívánom neki, hogy egyszer tapasztalja meg, milyen, amikor egy éjszakán keresztül folyton wc--re kell járnia, és pokoli kínokat áll ki.

Üdvözlettel M. Mária

Felőlük meg is dögölhet az ember

4 hozzászólás

2014.07.07. 05:47

Az igaz, fiatal nem vagyok, de 49 évesen ennyit szenvedni. Ha évekkel előtte nem néznek hülyének, nem így lennék. Ezek az orvosok, tisztelet a kivételnek.

Tisztelt Praxis!

Ibolya vagyok,  Pécsi,  régóta  voltak háti gerinc fájdalmaim  és mindenem fájt. A Pécsi neurológiai klinikán vizsgáltak sokat, de nem találtak semmit, mondván pánikbeteg vagyok. Sokat szenvedtem. De akkor sem nyugodtam bele, ez már  elviselhetetlen volt. A professzor úr fogadott, kérdésemre meg nézte a papírjaimat és közölte, mennyek el paraterapeutához  mert pszichológiai bajom van.

De előtte kezeltek bent a kórházba, mint hülyét mindenféle antidepresszáns gyógyszerekkel. Olyan szintén voltam, se aludni, se menni nem tudtam, a fájdalom dupla volt. Kértem az orvost, ne kezelje ezzel, de tiszta hülyének néztek. Férjem ezt látván haza hozott, alig tudott helyre rakni, menni nem tudtam, rohamaim voltak a gyógyszer elvonástól. Pár hona múlva nem bírtam, újból kértem segítséget, de megint ezt tanácsolták. 2012 januárban már fölkelni nem bírtam, köhögés, láz, nagy fájdalmaim voltak. Éjjel bevitt a mentő hát ugyan oda. Fél 2 volt úgy, néztek rám, mint a véres rongyra. Jött egy fiatal doki, kérdezte, mi bajom. Megnyomogatta a hátam, utána hallottam a nővérek mondták, ez pánikbeteg. Kaptam egy injekció algopyrint és kész, a folyosón voltam reggelig.

Aztán 6-kor jött az orvos, haza mehet, nincs semmi baj. Férjem jött és elvitt az sztk-ba. ott a tüdő orvos megnézett. Kiderült, a tüdőm, televan vízzel, az  antibiotikum nem használt. Február 12-én leszívta az orvos, másnap telefonon kerestek, hogy tele van rákos sejtekkel, azonnal hematológiai. Oda vitt a férjem rendes volt a doki, megvizsgált, mondtam mióta szenvedek és mi a bajom csontvelőt vett. Másnap kiderült, akut limfoblastos leukémia, gratulálok CT Mr vizsgálat magam tele daganattal lépemen, a gerincen ökölnyi. Mellkason szétszórt, igen ez a pánikbetegség!!!

Kemoterápiás kezelés, tüdőembólia kétoldali. Fertőzés, egy hónap hasmenés hányás majdnem meghaltam, hat hónapot voltam kórházba. Azóta is szenvedek, de még élek, jelenleg stagnálás van remisszio, de se gyógyszert nem adnak, semmit nem kell szednem, ilyet eddig nem. Hallottam most ugyan úgy vagyok, mint akkor. De most sem foglalkozik vele nagyon senki. Itthon szenvedek ugyanúgy. Véremből nem mutatja ki a betegséget az orvosok.

Meg azt mondják nincs semmi baj, ez van, dögöljön meg az ember, mondván sokat költöttek rám. Az igaz, fiatal nem vagyok, de 49 évesen ennyit szenvedni… Ha évekkel előtte nem néznek hülyének, nem így lennék. Ezek az orvosok, tisztelet a kivételnek.

Üdv Ibolya

Nem vették észre a balesetin, hogy eltört az ujjam

6 hozzászólás

2014.07.04. 05:52

Néhány hétig gyógytornára jártam, végül D. J. főorvos határozottan kijelentette, hogy nincs értelme tovább járnom, mivel nem kezdtem időben, már nem fog helyreállni az ujjam.

Tisztelt Praxis!

2013. április 16-án eltört a jobb kezem középső ujja. Mivel nem voltam benne biztos, és sokan voltak a balesetin, nem vártam ki a sort, de másnap reggel visszamentem, mert nem javult. K. A. készíttetett röntgenfelvételt, majd ez alapján megállapította, hogy nincs eltörve.

Mivel három hét alatt nem gyógyult, az Auróra utcai jeszben is megnézettem, de ott K. A. lelete alapján megnyugtattak, hogy ez lassan gyógyul. Júniusban, a Feleségem a lábával járt kezelésre, Ifj. S. M. magánrendelésére, és 25-én elkísértem.

Kiderült, hogy Id. Sz. M. is rendel ugyanott, és Ő kézspecialista, a Péterfy Sándor utcai Kórház (ide tartozik a Fiumei úti rendelő is) orvos igazgatója. Éppen a Péterfy Sándor utcában érték el telefonon, és néhány órával későbbre megbeszéltük, hogy visszamegyek, addigra Ő is ott lesz. Így is lett, és kiderült, hogy eltűnt az áprilisi röntgenfelvétel. Egyből arra gondoltam, hogy biztosan mégis eltört. Másnap bementem a Péterfy Sándor utcai Körházba, ahol egy újabb felvételről kiderült, hogy tényleg el volt törve az ujjam.

Néhány hétig gyógytornára jártam, végül D. J. főorvos határozottan kijelentette, hogy nincs értelme tovább járnom, mivel nem kezdtem időben, már nem fog helyreállni az ujjam.

Pataki Gergely

Addig lesz lyukas a fogam, ameddig nem telik maszek ellátásra

37 hozzászólás

2014.07.03. 06:00

Már pedig addig nincs tömés, míg nincs a hátsó fogakról röntgen.Igaz, ha véletlenül rosszak lennének azok a fogak, nem biztos,hogy meg tudja csinálni mert idézem: "Nem biztos hogy van elég tudásom hozzá!"

Tisztelt Praxis!

Nos az Én történetem nem volt százezres nagyságrendű de annál bosszantóbb.

Lajosmizsén lakom és a helyi egészségházban folyik az egészségügyi ellátás.Többek közt a fogászat is. Éveken keresztül egy nagyszerű orvos volt az ellátó fogász. Ki merem írni a nevét mert megérdemli.Szántó Kristóf doktor úr.Ő ízig vérig teljes szívből orvos volt. Valószínű ez is lett a veszte mert elege lett és elment.

Jött helyette egy doktornő. No hát az ő és az én történetem itt kezdődik.

Kiesett az első fogamból a tömés és hát azt hiszem vagyunk manapság egy páran akinek nem telik  maszekre így én is elmentem hozzá tömje már be. A máskor zsúfolt váró most üresen kongott.Viszonylag gyorsan nyílt az ajtó.Mielőtt felálltam volna a doktornő (személyesen!!) a kezembe nyomott egy kérdőívet mondván töltsem ki és elviharzott.Abban a kérdőívben minden volt vagy húsz kérdés  még majdnem a lábméretemet is megkérdezték. Ikszeltem szépen aztán a hívó szóra bementem a rendelőbe és ahogy szokott lenni a fogorvosi székbe.Mondom a doktornőnek kilyukadt az első fogam tömje már  be. Á nem úgy megy az mondta, először átnézzük a többit is.Nézegette kérdezgetett ez fáj e? Az fáj e? Mondom nekem nem fáj egyik sem csak csupán kiesett a tömés azt csinálja.Mire Ő.

Addig nem csinálom amíg meg nem röntgeneztetem a két hátsó fogat mert az ...gyanús.De hát mondom az plusz egy nap meg vagy 50 kilométer autózás a megyeszékhelyig meg vissza.Arról nem is beszélve,hogy semmi bajom a hátsó fogaimmal.Már pedig addig nincs tömés míg nincs a hátsó fogakról röntgen.Igaz ha véletlenül rosszak lennének azok a fogak nem biztos,hogy meg bírja csinálni mert idézem:Nem biztos hogy van elég tudásom hozzá.!!!! Róka fogta csuka. Aztán húsz percig ecsetelte a fogápolás szabályait és fortélyait és mint aki jól végezte dolgát elköszönt és be volt fejezve az ellátás.Álltam mint ama bizonyos a lakodalomban.Ennyi???

Hát nekem maradt elől a mai napig egy lyukas fogam míg nem fog telni maszekre.

Gondolom önkormányzati meg OEP  szemmel nagyon gazdaságos a doktornő mert hát ugye nem költött semmit igaz nem is csinált semmit.Halkan jegyezem meg a szomszéd szobába van röntgen de csak az orvos használhatja ennek ellenére beküldött volna a megyeszékhelyre...-!

Királyság a fogorvos dolga.Az önkormányzat fizeti biztos pénz.Felelősség alig mert csak tovább utalja a beteget ha nem akar foglalkozni vele.És persze viselhet két betűt a neve előtt.

Tiszteletem kedves Alexandra doktornő!

Másfél év várakozás endometriosis műtétre, de lehet hamarabb is 2 millióért

29 hozzászólás

2014.07.02. 05:28

Minden betegnek csak azt tudom javasolni, ne álljon meg egy orvosnál, ha látja, hogy nem mennek előre az események és az állapota rosszabbodik.

Tisztelt Praxis!

Babát szeretnénk, de a vastagbél endometriózis miatt nem jött, csak a műtét fog segíteni.

Engem dr. B-hezirányítottak az I. sz. Női Klinikára a Baross utcába, miszerint az országban ő állítólag a legnagyobb penge a vastagbél endometriózis műtétekben. Korábban 2013. december végén jártam nála, pontosabban dr. F-nél, (mivel B nem ért rá), aki erre a műtétre 2015. márciusra adott időpontot. Nem hagyott nyugodni a dolog még két orvossal megnézettettem magam hátha nagyobb sikerrel járok és talán kapok hamarabb időpontot máshol. Az orvosok mind továbbküldtek, végül dr. B-nél kötöttem ki, a sebész felhívta, akivel együtt operálni szokott, hogy megyek másnap reggel 8-ra. Másnap délelőtt háromnegyed 8-tól (elsőként adtam be a papíromat) délután egy óráig vártam, hogy behívjon. 11 órakor az asszisztensnőt kérdeztem, hogy mikor kerül rám a sor, hiszen elsőként adtam be a papírt és régóta várok, sőt akik utánam jöttek már rég be is hívták őket. Türelem, a doktor úr majd hív. Szerintem direkt hívott be ilyen későn. Mikor bementem, közölte, hogy ne is mondjon semmit mindent tudok magáról. Ez érdekes, mert most látott először és én is őt. Gyorsan nézett is időpontot, közöltem, hogy már kaptam időpontot 2015. márciusára, nézegette a vonalas spirálfüzetet amibe tollal, írkálják bele, hogy kit mikor műt. Közölte, hogy jaa a kolléganő nem írta be, de nézünk másik időpontot 2015.10.24-re írt be. Azt ha jól számolom 1 év és 7 hónap. Ennyi idő alatt meg lehet szülni két gyereket, ha nem ikrek. Azt mondta sajnos ilyen sok a beteg és ilyen műtétet hetente egyszer csinálnak.

Kérdeztem, hogy addig mit csináljak? Közölte, hogy sportoljak, diétázzak és szedjem  fogamzásgátlót folyamatosan, azzal elmúlnak a tünetek és nem menstruálok, és próbálkozzunk. Ha fogamzásgátlót szedek, hogy fogok teherbe esni???? Amikor ezt meghallottam, összeszedtem az asztalról az eddigi leleteimet, mondtam, hogy köszönöm, de ezt most itt hagyjuk abba szerintem, és eljöttem. A beteg valóban sok, az I. sz. Női Klinikán, az ember oda megy időpontra pl. reggel 8-ra és kiderül, hogy a többi 30 betegnek is azt mondták, hogy reggel 8-ra jöjjön, így nem csoda, hogy reggel 8-14 óráig ott ül az ember.

Az én betegségem, vastagbél endometriosis, ami olyan súlyos, és olyan tünetei vannak, hogy most már a harmadik hónapja minden menstruációkor a székletem véres, és ez a menses első 2-3 napjában tart. Erős alhasi fájás, szédülés, hányinger, étvágytalanság. Közölte a doki, hogy van még most indult egy magánváró lista és esetleg ide fel tud írni de itt is van várakozás. Kérdeztem, hogy és ez önköltséges, közölte igen ez 2 millió forintba kerül, de ha gondolom elmehetek külföldre ott kevesebb a várólistás, kérdeztem, és ott mennyit kellene fizetnem 5 milliót? Erre az volt a választ, körülbelül bár most nem tudja, hogy az euro mennyi. Milyen orvos az ilyen?! Egyáltalán miért orvos még az ilyen! Azóta eltelt 2 hónap hála a nőgyógyászomnak aki ajánlott egy hozzáértő orvost, aki nem elküldött, hanem azt mondta, hogy ezt nagyon gyorsan meg kell operálni, ezzel már nem szabad várni. Azóta mióta Bokor Attilánál jártam eltelt 2 hónap.

Egy hónapja megoperáltak és nagyon gyorsan kaptam időpontot!

A főorvos úr aki operált azt mondta, nem sok kellett ahhoz hogy átszakad  a vastagbelem, olyan nagyon össze volt szűkülve hogy életveszélyes állapotba kerültem volna. Annyi történt volna, hogy kiszakad, erős hasfájás a roham mentő bevisz az első ügyeletes kórházba és ott sem csinálnak mást, kivezetik a vastagbelet a hasfalon kívülre. És vártam volna még 1 évet 7 hónapot, hogy megműtsön Bokor Attila???

Minden betegnek csak azt tudom javasolni, hogy ne álljon meg egy orvosnál, ha látja, hogy nem mennek előre az események, nem történik semmi és az állapota nem javul, vagy rosszabbodik és csak küldözgetik mert azt mondják, ez nem az én területem. Az egészségünk fontos és belőlünk csak egy van.

500 ezret húztak le rólam az orvosok feleslegesen

62 hozzászólás

2014.07.01. 05:19

Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni? Ültem olyan hölggyel a váróba aki hitelt vett fel...

Tisztelt Praxis blog!

Hazánk egyik híres meddőségi intézetéről osztok most meg egy történetet:3 év sikertelenség után férjemmel úgy döntöttünk felkeressük a hozzánk legközelebbi Kaáli intézetet hogy végre gyermekünk legyen.A szokásos vizsgálatok elvégzése után inszemináción estem át 3 alkalommal.Az utolsó után annyira megviselt lelkileg a tortúra hogy egy ideig gondolati szinten sem akartam foglalkozni ezzel a témával,úgy gondoltam ha összejön természetesen ok,ha nem később visszatérünk rá.

Eltelt 1,5 év,gondoltam felhívom őket,mondják meg milyen vizsgálatok kellenek.Elmondták milyen hormonok kellenek,a hsg még jó,minden eredmény megvolt amikor újra felhívtam őket időpontért.Közölte velem a nővér(nem az akivel először beszéltem)hogy újra kell konzultáció(15000ft),átjárhatósági vizsgálat újra(45000ft)ciklus monitorozás újra(kb10000ft)!Lett egy rossz érzésem,ami aztán sajnos be is igazolódott:ezek megint leakarnak húzni....!

Az első 3 inszem kB 500ezerbe került.Arra jutottunk felkeresünk egy másik meddőségi szakembert.Mivel tőlem 300km-re praktizál telefonos beszélgetés után az összes leletemet beszkennelve elküldtem.A válasz mellbevágó volt,idézem: "Átnéztem a leleteket. Elég érdekes módon folyik a betegellátás. Ha ennyi a lelete nincs igazából kivizsgálva. Hormonokból a fele hiányzik. Úgy csináltak inseminaciót, hogy nem volt érett petesejt (13-14 mm még nem az) és nem tudunk semmit arról milyen vastag volt a méh nyálkahártyája. Az átjárhatóság is kissé homályos egyik oldal jó, a másik talán.Szóval előbb tisztázni kellene ezeket.

Legelőször a következő ciklusban vérzés után egy egynapos befekvéssel kellene csinálni egy laparoscopia-hysteroscopia vizsgálatot (hasi és méh tükrözés), hogy tisztázzuk az átjárhatóságot és méh eltéréseket. Azután részletes hormonprofilt, és ezek birtokában nekimenni a terápiának."Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni?Ültem olyan hölgyel a váróba aki hitelt vett fel...

Remélem mások nem így járnak,csak a mihez tartás végett írtam le ezt ahogy mondani szokás.

ÜDV.

Az sem érdekli őket, ha meghalt valaki

92 hozzászólás

2014.06.27. 07:37

Elhiszem sok a dolog, de menjen el mosogatni, ha nem tud emberhez méltóan bánni az emberekkel.

Tisztelt Praxis!

Most jöttem az újpest Károlyi kórházból, ahol apukám fekszik két napja. Sajnos már nem a régi (83) éves mindig elfelejt inni, kapott valami fertőzést is kiszáradt, kénytelen voltam mentőt hívni. Tegnap jól volt, ma kevésbé, de a nappali személyzet eddig nagyon rendes volt, nem róla akartam írni. A szobában rajta kívül még két "mobil" és egy ágyba fekvő napok óta alvó vagy eszméletlen bácsi fekszik.

Az egyik beteg megkért, hogy keressek már egy nővért, mert úgy látja, hogy a bácsi nem vesz levegőt. Elmentem nővért keresni. Nem találtam. Kerestem az orvost nem találtam. Bekopogtattam mindenhova ahol lehetnének. Nem szólt senki. Ott feküdt az osztályon (belgyógyászat) kb 100 beteg se orvos, se ápoló sehol.

Végül előjött két ápoló (nem örömmel, de már hangosan kopogtam, hogy egy bácsi valószínűleg már nem él a kórteremben, vagy csak alig, erre az ápoló- nekem erre nincs időm -. sok a dolgom hagyjon békén. Még 10 percbe telt mire megtaláltam az orvost (adminisztrált és kedves is volt nem képzelem, hogy neki kellene a kórtermekbe körbenézni, hogy vannak a betegek). De a nővér, és itt hagyjam apukámat?

Mikor sehol senki és még egy halotthoz vagy haldoklóhoz sem hajlandók odajönni. Elhiszem sok a dolog, de menjen el mosogatni, ha nem tud emberhez méltóan bánni az emberekkel. Szörnyű. Még ha azt mondta volna, hogy elnézést mindjárt megyek... Még akkor sem lennék ennyire felháborodva. De ez, hogy nem érdekel, ha meghalt hát meghalt...

Na, kiadtam magamból, apukámat féltem, keresek helyet, míg késő nem lesz.

I.

Nem hajlandó igazolást adni

14 hozzászólás

2014.06.26. 06:28

Hogyan, vagy honnan tudnám ezt az igazolást megszerezni? Nagyon fontos lenne, mert kötelező 50 óra közmunkám van, vagy nem kapok érettségit.

Tisztelt Praxis!

Már több mint egy hete vitatkozunk a házi orvosommal. A Közösségi szolgálatomhoz kell nekem egy közösségbe mehet címszó alatt található igazolás. Bementem a háziorvosomhoz, aki egyben az iskolaorvosom is. Megkérdeztem, hogy ad-e nekem egy ilyen igazolást, de ő hetek óta csak azt hajtogatja, hogy"Milyen jogon adjak én ki ilyen igazolást a gyereknek?"

Hiába mondta a tanárom és a munkáltatóm neki, hogy házi orvosként adjon egy olyan igazolást, hogy közösségbe mehetek, ő nem ad. Hogyan, vagy honnan tudnám ezt az igazolást megszerezni, nagyon fontos lenne, mert kötelező 50 óra közmunkám van, vagy nem kapok érettségit.

Ha önök tudnak valamit, kérem, tájékoztassanak.

Válaszukat előre is köszönöm.

Ha a kórházakon múlik, meghalnak a mentőben

72 hozzászólás

2014.06.25. 06:31

Elborzadva olvasom és nézem,a közelmúltban történteket, ahol eszméletlen betegek a mentőben arra várnak, hogy valamelyik kórház fogadja őket.

Tisztelt Praxis blog,és olvasói

Az elmúlt napokban azt hiszem mindenki értesült (vagy így, vagy úgy) három olyan esetről, melyekben csupán csak a vak szerencsén múlt, hogy nem végződött halálesettel. Szeretném megtudni, hogy hogyan létezik az, hogy ha egy ügyeletes kórház X napon ügyeletes, akkor nem fogad sürgősségi eseteket. Egészen pontosan szívinfarktusos betegeket, és más sürgősségieket. Elborzadva olvasom és nézem, közelmúltban történteket,ahol eszméletlen betegek a mentőben arra várnak,hogy valamelyik kórház fogadja őket.

-77 éves hölgy szívinfarktus gyanújával négy órán át utaztatják a mentőben, mire az orvos határozott fellépésére hajlandóak a beteget kórházba fektetni. A beteg kísérője szerint a mentős orvossal szóba sem akartak állni a kórházak, egyszerűen lerázták.

-A 67 éves ténylegesen infarktusos beteget három vagy négy kórház nem fogadja, és ha a mentősök nem küzdenek egy mentőben a betegért, ott hal meg a kórház előtt a lánya szeme láttára. Az orvos, mentős kétségbe esve próbál helyet keresni telefonon, akiket szintén mindenhol leráznak ilyen-olyan indokkal.

-A 87 éves rohamokkal, nehézlégzéssel, kínlódó nénihez a mentőt a diszpécser több mint öt óra múlva küldi, holott az ügyeletes orvos sürgős szállítást kér. A hozzátartozó telefonhívásaira az a válasz, hogy legyen türelemmel, majd megelégelve az állandó nyaggatást, egy arrogáns megjegyzést tesz.

Győrfi-kopasz Pál  az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint semmi rendkívüli nem történt. (?) Majd megmagyarázza, hogy az orvos dönti el, hogy mennyire sürgős a mentő. Az orvos jelöli ki, hogy nagyjából mennyi idő múlva érkezzen az esetkocsi. Ez lehet 2-3, de akár 6 óra is. Amennyiben nincs közvetlen életveszély, az orvos nem kért azonnali szállítást, ebben az esetben a mentő sem azonnal érkezik-mondta Pál, aki nem tudom, mit szólna, ha a feleségét, vagy a gyermekét hat órán belül vinné el a mentő egy sürgősségi esetben. Csak az a bökkenő, hogy az öt  órát várakozó fulladozó hölgyhöz hívott ügyelet, azonnali szállítást kért, amiből lett öt óra. Nem akarnék itt szellemes lenni, de ennyi idő alatt már a hullamerevség is beáll, én úgy tudom. Azt azért nem akarom elhinni, hogy öt óra leforgása alatt nem volt egy szabad mentő Budapesten, aki a 87 éves asszonyt a kórházba szállította volna, mivel elég rossz állapotban volt. Ez létezhetetlen, nekem ezt senki ne akarja megmagyarázni.

Visszatérve a két infarktusos beteg esetére, Győrfi Pál azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az ilyen esetek szerencsére ritkán fordulnak elő, de előfordulhatnak. Három kórházban nincs hely? Három kórházban vagy műszaki meghibásodás, vagy helyhiány, vagy idézem-aktuálisan nem tudja a beteget fogadni? Ne már. Ezt senki nem hiszi el, mert ez nem lehet igaz. Hogy egy adott kórházban problémák merülnek fel, azt még aláírom, de háromban? Végül kiderül, hogy azért mégis csak volt hely,mert a mentős orvosok kiharcolták azokat a "helyeket"a betegeknek. A kórházaktól ugyan ott haltak volna meg a mentőkben.

                                                                                                             T.K.G. Erika

Majdnem falat bontottam a kíntól.

33 hozzászólás

2014.06.21. 08:22

Na gondoltam, végre történik valami.Orvosok között leszek és végre megvizsgálnak. Aha, én kis butus...

dvözlöm kedves praxisblog!

Történetemet szeretném megosztani, ami a következő: Utazás az epekövem körül

Az epekövemmel közel 5 éve ismerjük egymást. Dédelgettem, kényeztettem, vigyáztam rá. Nem hálálta meg. Egy nap "drága kövecském" úgy gondolta neki elég volt a bezártságból, ő biza' szabadulni akar. El is indult... Igen ám, de az eltelt idő alatt kissé dagadtra "hizlaltam" így hamar beszorult a szentem. Hasonlatosan mint egy kedves mesehős Micimackó, amikor is túl sok mézevéstől vendéglátója, azaz Nyuszi házának bejáratába szorult. Szóval az én kövecském is megakadt, ami számomra iszonyú görcsökben jelentkezett. Első körben marékszámra szedtem a görcsoldókat, de sajnos csak ideig-óráig használtak. Nincs mese, gondoltam akkor irány az orvos, és próbáljunk megszabadulni egymástól, a kő is boldog lesz én is. Akkor még nem gondoltam, hogy nem is lesz ez olyan könnyű! Első utam a körzeti orvoshoz vezetett, aki szakrendelésre irányított,a szakrendelésről területileg illetékes kórház sebészetére kellett mennem.

Ezen helyek felkeresése is pár napot igénybe vett, de a kórházi sebészeten több alkalommal tettem látogatást míg valaki egyáltalán hozzám szólt hogy mit is lábatlankodom ott. A vizsgálat kis pocaknyomkodásból állt, sem ultrahang sem más komolyabb vizsgálat nem lett annak eldöntésére, hogy hol is tart az én epekövem. A sebész kijelentette, legyen majd műtét a közeljövőben, de addig is meg kell tudni egyáltalán a műtétre alkalmas vagyok-e. Kardiológia, 3 hét múlva kaptam időpontot. Nem értettem.. Ember komoly fájdalmaim vannak, nincs időm 3 hétig még a kefét rágva vad görcsökben fetrengeni! De a bürokrácia, az bürokrácia. Mondanom sem kell hogy az elkövetkező 3 hét sem hozott nyugodt napokat, az én "kedves" kövem hozta a formáját és továbbra is kínzott. Többször megjártam esténként az ügyeletet injekciókért könyörögve, mire az ügyeleti orvos megunta, és beutalt az éppen ügyeletes kórházba. Na gondoltam végre történik valami...Orvosok között leszek és végre megvizsgálnak. Aha én kis butus..

Az említett kórházban éppen a média által ismert nagy "Z" nevű doktor úrhoz kerültem, aki próbált segíteni. Másnapra egy általa ajánlott újabb intézmény sebészéhez küldött, abban a reményben hogy végre történik valami. Az ajánlott sebész kereken két perc alatt hazaküldött. Szerinte diétahiba miatt görcsölök szedjem csak a görcsoldókat. ....de kérem talán egy ultrahang doktor úr érzem komoly a gond. Semmi szavam nem lehetett, ki vagyok én, csak egy beteg........

Újra hazatántorogtam a fájdalommal gyötört pocakommal, és számoltam a napokat, bízva abban hogy a kő nem akarja szétszakítani a hasam, mint valami borzalmas alien. A családom addigra már a plafonon volt a tehetetlenségtől, attól hogy végig kell nézniük, hogy szenvedek és nem tudnak segíteni. Majd végre eljött a kardiológiai vizsgálat ideje, rendben megtörtént a vizsgálat zöld utat kaptam a műtéthez. Irány a kiindulóponti kórház sebészete, időpontot kell kérnem a nagy "kőmegszabadításhoz" Leghamarabbi időpont is 10 nappal későbbre szólt, mert dokikámnak sürgős nyaralhatnékja volt a Balatonon. Másnap már majdnem falat bontottam a kíntól.

Eldöntöttem, mentőt hívok magamnak. Tárcsáztam, mondom mit szeretnék, majd egy mély álmos hang közölte, hogy ezt nem lehet csak beutalóval jöhet mentő Azta leborult... nem is tudtam mit mondjak, .......jó akkor újra ügyelet, kuncsorogjunk beutalóért, menjek be.. nem tudok.. már erőm nincs menni... kijönnek... másfél óra múlva meg is érkeznek...megint injekciót akarnak adni..... már lassan üvöltök hogy nem használ mentőt akarok... jó legyen mentő de csak két óra múlva jön     MICSODA??? Gyors egyezkedés után saját megoldással (ismerős bevisz a kórházba) megszületik végre az a roha.. beutaló az ügyeletes kórházba. 5 perc múlva már robogunk is a Budai Irgalmasrendi kórházba. Még azon az éjszakán megműtenek. Már jól vagyok.

Nem fáj, nem gyötör a kő, békésen néz rám a dobozból Megkaptam emlékbe. Ha ránézek, vagy csak a vágásra a hasamon eszembe fog jutni milyen betegnek lenni Magyarországon. Nem egy felemelő érzés... senkinek nem kívánom, hogy ilyen keserves utat járjon be egy egyszerű laparoszkópos epeműtét miatt, mint én.... Abba bele se merek gondolni, hogy mi lett volna ha bármi komolyabb baj történik velem, a vizsgálatok hiánya miatt. Orvosok néha tudják egyáltalán hány élettel játszanak? Magyar egészségügy ........no comment.....  

köszönöm: Cs. Anita

Miért kell ennyi TB-t fizetni?

58 hozzászólás

2014.06.19. 07:00

Miért kell ennyi TB-t fizetni, ha az ember nem kaphatja meg a vizsgálatot, amit szeretne?

Tisztelt Praxis!

Észrevettük a férjemmel, hogy a nagyobbik fiunk furcsán jár. Ezért felhívtam a Heim Pál kórház ortopédiai osztályát. Mivel időpontot csak 3 hónap múlva kaptunk, így elmentünk egy magán ortopédushoz. Aki megvizsgálta és azt mondta, hogy lúdtalpas és valószínű csontosodási gond van a lábfején, így azonnal felírt lúdtalp betétet és gyógycipő. Még azt is mondta, ha a gondok nem enyhülnek, akkor menjünk el egy röntgenre. Mielőtt kiváltottam volna a gyógycipőt elmentem a gyerekorvoshoz, elmondtam neki a történetet. Ő adott a Heim Pál kórház ortopédiára beutalót, illetve szintén ide röntgenre.

Mivel a szakorvosi vizsgálatra 3 hónapos várólista van, így kértem időpontot, de mondták, hogy a röntgent megcsináltathatom, oda nem kell időpont. Kivettem egy pénteki napon szabadságot, hogy elmenjek a gyerekkel röntgenre. Odaértünk 8.00 órára, be is jelentkeztünk a betegirányítóban, fel is küldtek a 2. emeletre a röntgenre, ahol közölték velünk, hogy csak szakorvosi vizsgáltra csinálnak röntgent, háziorvoséra nem. Tanácsolták, hogy menjek le 1 szinttel lejjebb az ortopédiai rendelésre és beszéljek az orvossal, hogy adjon beutalót a röntgenre. Nem voltak hajlandóak adni, mondván, hogy csak akkor ha van időpontom a szakorvosi rendelésre is.Mondtam,hogy van de csak augusztus 19-re. Mondták, hogy akkor menjek vissza akkor. Én kértem,hogy a röntgent csinálják meg, mert ha tényleg csontosodási gond van és nem kezelik időben, akkor nagyobb baj is lehet.

Nem segítettek, hanem azt tanácsolták, hogy menjünk le a földszintre a sürgősségire, ahol megvizsgálják a gyereket és ha kell akkor konzíliumot hívnak össze és így megkaphatjuk a röntgen beutalót. Így is tettem, ott megvizsgálta egy belgyógyász szakorvos, aki szintén mondta, hogy igen tényleg lúdtalpas a gyerek és tényleg sántikál. De mivel péntek van, így biztos, hogy nem fog tudni konzíliumot összehívni, mert az ortopéd orvosok haza akarnak menni. Ő azt tanácsolta, hogy keressek egy szakorvost valahol. Ekkor délelőtt 10 óra volt, így úgy gondoltam,hogy akkor a kerületi szakorvosi rendelőbe elviszem a gyereket, hogy nézzék már meg. Ott a felnőtt és gyerek rendelés együtt van, de gondoltam sebaj, kivárjuk a sorunkat.

A betegirányítóban el is vették a beutalónkat, mindkettőt! Sőt még a röntgent is megcsinálták, mindenféle megjegyzés nélkül. A röntgen után felmentünk az első emeletre az ortopédiára és leültünk és vártuk,hogy behívjanak, ekkor délelőtt 11 óra volt. Gondoltam,hogy 1 óra alatt végzünk. Sajnos nem így történt. Hiába jelentkeztünk be, hiába adtam oda a beutalót és hiába látta az orvos, hogy 2 kisgyerekkel vagyok (5 és 7 évesek), nem hívtak be. 1 óra várakozás után még türelmes voltam, mert gondoltam, hogy akik időpontra jöttek behívták előttünk.

Aztán még egy óra várakozás után már kezdtem ideges lenni és a gyerekek is egyre nyűgösebbek lettek. végül 14.00-kor végre behívtak, azt is azért, mert a soron következő néni szólt, hogy hívjanak már be, mert nagyon rég várunk. Majd 5 perces vizsgálat után hazamehettünk. Kiderült hogy a gyereknek nincs csontosodási gondja, de lúdtalpa van, ez okozza a panaszokat.

Nem értem,hogy miért kell ide-oda küldözgetni az embert, miért kell órákat várni a rendelőkben? Miért kell ennyi TB-t fizetni, ha az ember nem kaphatja meg a vizsgálatot, amit szeretne?

A beteg is lehet bunkó, nem csak az orvosok

26 hozzászólás

2014.06.17. 07:09

Ott volta rendelőben  vagy 20 beteg, ezek meg ketten a focimeccsek hangulatát lepipálva üvöltöztek, még lökdösték is egymást.

Kedves blogolvasók és kommentelők!

Gyakran olvasom a Praxist és fogom a fejemet az egyes sztorikon. Az orvosok mogorvák és bunkók, a nővérek trehányok, az egészségügyben lopnak, csalnak, hazudnak. De a betegek mindig jóravaló, tisztelettudó kedves emberek, akik sosem hibáznak. No, én azért ezt egész máshogy látom. Elárulom, nem vagyok érintett, sem én, sem a barátaim, rokonaim nem dolgoznak az egészségügyben, így nem is tisztem védeni a benne dolgozókat. Viszont néhanap én is járok orvoshoz, kórházat is láttam már, sőt összehasonlítási alapom is van például USA ellátásával kapcsolatban, ott sem szeretne mindenki beteg lenni.

Viszont a múlt héten itthon voltam a kerületi háziorvosi rendelésen, amit ott láttam, az kész tragédia volt. És nem az ott dolgozók miatt, hanem a hozzám hasonló (bár a fene se akarja az ilyenekhez hasonlítani magát) betegek miatt. Ilyen bunkó embereket komolyan rég láttam. Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nem fajultak tettlegességig a dolgok a váróban, de nem sokon múlott.

Az előzményekről nem tudok, mert már akkor értem oda, amikor ment a kakaskodás. Két középkorú férfi ordibálásától zengett a helyiség. Valami olyasmiről lehetett szó, hogy ki jött előbb és kinek kell majd bemennie, illetve előkerült ott minden, de abból nem fogok idézni, mert nem hoznátok le, az biztos. Szóval ott volt vagy 20 beteg, ezek meg a focimeccsek hangulatát lepipálva üvöltöztek, még lökdösték is egymást. Jó negyed órán át tartott a csetepaté, közben az asszisztens kisasszony kétszer is kijött és próbálta őket jobb belátásra bírni, de rá se hederítettek. Így biztos nagy élmény volt az éppen rendelő orvosoknak a vizsgálatok lefolytatása, a diagnosztizálás a hangulatos aláfestő morajlás közepette.

A konfliktus végül abba maradt, mert az egyik „úriember” elviharzott, a másik pedig önelégült arccal konstatálta ezt, hogy ő győzött, megfutamította a másikat. Abszolút szürreális élmény volt mindez a váróban, ha az ember körülnézett, egy csomó riadt nyugdíjast és néhány kíváncsiskodó fiatalabb nőt és férfit látott. Én leginkább szégyelltem magam helyettük is. Folyton azzal jövünk, hogy így szar, meg úgy szar az egészségügy, nem köszön az orvos, meg hálapénzt kell adni, meg miegyéb, közben így viselkednek néhányan ott, ahova mások gyógyulni, nem veszekedni/verekedni járnak. Nem ártana, ha mi is magunkba néznénk és csak utána kezdenénk a fene nagy kritizálásba.

Ne játszanak tovább az életünkkel!

26 hozzászólás

2014.06.15. 08:27

Összefoglalva: az orvosok szakmai tudása nulla, az orvosok emberekhez való hozzáállása nulla.

Tisztelt Praxis!

Ájulásokkal, nagyfokú gyengeséggel, szédüléssel, remegéssel, nagyon alacsony vérnyomással kerültem be a váci kórházba, a Neurológiai osztály vett fel. (Sürgősségi osztály: több órás várakozás, bunkó orvos, durva nővérek, kosz, hideg, bűz) Semmiféle kezelést vagy gyógyszert nem kaptam. A viziteken minden alkalommal jeleztem, hogy nagyon rosszul vagyok, ugyanúgy ahogy bekerültem és hogy semmiféle vizsgálat vagy kezelés nem történik. Ilyenkor gunyorosan összemosolyogtak az orvosok.CT és MR vizsgálatok után haza lettem küldve, mivel nincs agydaganatom.

Kiengedésemkor is szóltam, hogy továbbra is rosszul vagyok, a kezelő doktornő odasúgta, hogy szedjek nyugtatót. Szerencsére más intézményben, Budapesten vették a fáradtságot az orvosok és vizsgálatokat végeztek, meglett a diagnózis, gyógyszert szedek, és teljesen jól vagyok! A váci kórházban úgy látszik elfelejtették mondani az orvosoknak, hogy vizsgálatokat kell végezni és gyógyítani!!!

A többi beteg sem járt jobban: akárki akármilyen bajjal jön be, aki fiatal annak azt mondogatják, hogy "biztos a stressz", aki idős, annak meg meszesedés van a nyaki ereiben (kinek nincs 60 év felett?). Egy kis vérhigító-értágító infúzió MINDENKINEK (ez a jolly joker) + nyugtató és altató és pár nap múlva ki is dobnak mindenkit akármilyen rosszul van. Ezúton javaslom a váci kórház Neurológiai Osztály orvosainak endokrinológiai továbbképzését. Hátha akkor esetleg felismerik a betegségeket és a jövőben gyógyítanak is. Ne játszanak tovább az életünkkel!

Paraszolvencia nagy fokon. A nővérek húzzák a szájukat, ha bármit is csinálni kell és megeszik a betegek ételét. Összefoglalva: az orvosok szakmai tudása nulla, az orvosok emberekhez való hozzáállása nulla. 

Órákig ültünk a dögmeleg váróban

11 hozzászólás

2014.06.13. 07:42

A 21. században, amikor mindenkinek drága az ideje, szerintem a fontos és elengedhetetlen dolgokat kellene csak a beteg orrára kötni, gyógyszert adni neki, amitől jobban lesz és isten hírével útnak ereszteni.

Tisztelt Praxis!

A minap háziorvoshoz kellett mennem, mert sikerült beszednem valami jó kis köhögéssel és mellkasi fájdalommal járó cuccot. No meg lázam is volt mellé. Megnéztem mikor rendel az orvosom, majd elmentem a rendelőbe. Ott persze kiderült, hogy jelenleg szabadságon van, ami persze nem gond, az orvos is ember. Így maradt a helyettese, akit nem ismertem. Ugyan nem a rendelési idő elején mentem, de így is rendesen meglepett, hogy mekkora tömeg van a váróban. Ritkán kell orvoshoz mennem, de ekkora tömegre tényleg nem számítottam, mert korábban sosem tapasztaltam ilyet itt nálunk.

Húztam egy sorszámot és elkezdtem türelmesen várni. A türelmem azonban másfél óra után kezdett fogyni, mert ennyi idő alatt egyetlen beteg sem jött ki, vagy épp ment be a doktorhoz. A többiek is zúgolódtak, így meg sem kellett kérdeznem, kiderült, hogy egy páciens van bent nála már majdnem két órája, tehát még jóval az érkezésem előtt ment be. közben volt, aki feladta és haza ment, de én úgy voltam vele, hogy gyógyszer nélkül nem maradhatok, így vártam tovább. Végre nagy nehezen kijött a beteg, akire vártunk. Kapta rendesen a megjegyzéseket. Hát nem mondanám, hogy innentől felgyorsult volna a rendelés menete, mindenki indokolatlanul és feltűnően sokáig volt bent.

Nem szaporítanám a szót tovább a várakozás leírásával, végre én következtem. Elmondtam, mi a gondom, bajom. A doktor megvizsgált, majd nekiállt kiselőadást tartani a betegségemről, a dohányzás súlyos és egészségkárosító következményeiről, majd áttért az egészségügy általános problémáira. És csak mondta, mondta és mondta a magáét. Több, mint 20 percen keresztül voltam bent nála, mire végre megkaptam a recepteket és mellé az intelmeket és figyelmeztetéseket. Olyan volt az egész, mintha szemináriumon lettem volna.

Miután kijöttem, én is megkaptam a többi várakozótól a magamét, de nem álltam le vitázni. Most azon tűnődöm, végülis jó, vagy rossz tapasztalat-e az, ami velem megesett. Nehéz ezt eldönteni. Megvizsgáltak, kaptam gyógyszert is, felvilágosítást is. Az is látszott, hogy az orvos mindezt jóindulattal csinálta, jót akart. De ezzel megnehezítette az én és a többi páciens életét. Mert egy 2-3 perces vizsgálatból több, mint 20 perces fejtágítót csinált.

A 21. században, amikor mindenkinek drága az ideje, szerintem a fontos és elengedhetetlen dolgokat kellene csak a beteg orrára kötni, gyógyszert adni neki, amitől jobban lesz és isten hírével útnak ereszteni. Mert amúgy bent még csak eltelik az idő, de a váróban, a dög melegben ücsörögve órákig várni, az nagyon nem kellemes.

F. T.

Embertelen körülmények a Csolnoky Ferenc Kórházban

9 hozzászólás

2014.06.11. 07:50

Az 511-es "kutyaólba" tettek ahol egy két helységből álló koedukált betegszoba volt mosdó- és vízvételi lehetőség nélkül, egy üzemképtelen "fél nővérhívó", a falból kicsüngő elektromos vezetékek lógtak.

Tisztelt Praxis!

Mentővel kerültem be a Csolnoky Ferenc kórházba 2014.05.31.-én 21.30.-kor, hallgatással jobboldali tüdőgyulladás gyanújával. A röntgen felvétel baloldali tüdőgyulladásra utaló eredményt hozott! Éjféltájt elhelyeztek a belgyógyászat 519-es kórterem 1-es ágyában. Vérnyomásmérés, vérvétel,vércukormérések, gyógyszerellátás történt. Két nap múlva azonnali áthelyezéssel az 511-es "kutyaólba" tettek ahol egy kéthelységből álló koedukált betegszoba volt mosdó- és vízvételi lehetőség nélkül, egy nagy szekrény, melynek hátoldala lefeszítve, deformált ajtaja zárhatatlan volt, - egy légtérben volt elhelyezhető alsó-felső ruházat, cipő, élelmiszer és a tisztálkodáshoz szükséges vegyszerek, - egy üzemképtelen "fél nővérhívó", falból kicsüngő elektromos vezetékek lógtak.

Azonnali emberhez méltó elhelyezést kértem, vagy saját felelősségre hazamegyek! Újabb költözési roham vissza az 519-esbe ahol a helyemen már másik beteg feküdt, a pótágyból egy másik ágyba helyeztek egy beteget, s én az Ő helyére kerültem a fentebb már említett balesetveszélyes ágyfeletti faliszekrény alá! Mindez egy órán belül!!! A magyarázat "a beteg és orvosa legyen logikusan elhelyezve" közölte egy orvosnő. Tőlem is megkérdezte "van orvosa"? én bambán nézhettem rá mire erélyesebben tudakolta, hogy "kihez járok kezelésre"? Közöltem, hogy én itt senkit sem ismerek, mire Ő meresztett rám kiváncsi szemeket, hogy ilyen is van?

Vizitek alkalmával átnéztek rajtam, ágyamnál meg sem álltak, orvos nem ért hozzám vizsgálat céljából!!! Másnap reggel dialíziskezelésre vittek azt közölve, hogy délután hazabocsájtanak. Felkészültem, de semmi sem történt. Másnap egy korábbi urológiai vizsgálatot követő több mint egy hónapos ideget próbáló idő után végre közölték, hogy egy konzultáció eredményeképpen eltávolítják-e az egyik vesémet vagy sem!!!

Ma hazaengednek közölték de ismét csak kudarcba fulladt minden igyekezetem, továbbra is maradtam. Ma szerda van és hozták a zárómat, hogy hazamehetek. Hogy fogok hazamenni kérdezte az orvosnő? Mivel csak bevásárló kocsink van valószínűleg betegszállítóval Balatonfűzfőre. Az nem megy mondta a nővér, mert a szállítást 24 órával korábban kell leadni. Éppen ebédhez készülődtem újra kipakoltam sporttáskányi eszközeimet amikoris megjelent a Betegszállító, hogy hazavisznek. Nagy örömmel pakoltam össze már sokadszor holmiaimat nem kis izgalom közepette.
Az itt eltöltött napok káros és kórós izgalmai közepette egyetlen orvosi vizsgálat számomra nem volt!!! Olvasva a zárójelentést tudomásul kellett vennem, hogy már korábban elutasítottam egy röntgenvizsgálatot és egy kórházi beutalást.

Azt nem írták le, hogy inzulinjaim és szív, s egyéb gyógyszereim sem voltak nálam , láztalan voltam, panaszom sem volt, és legfőképpen hazaszállításom sem volt biztosítva!!! Hosszan elnyúló tüdőgyulladás befejező szakaszáról beszélt nekem a Főorvosnő mielőtt hazakerültem a Balatonfűzfői Támasz Nyugdíjas Otthonba. Ezen kalandos "gyógyító munka" körülményeit nem kívánom kommentálni, értékelje az olvasó!

82 éves korommal sajnos együtt járó sok kórházi tapasztalattal "gazdagodtam" de nem óhajtom minősíteni a valósághűen leírt Megyei Oktatókórházi kalandomat! 

Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.