Rettegek az altatástól

2014.08.12. 05:54

Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet.

Tisztelt Praxisblog!

Tulajdonképpen én nem akarok senkit sem vádolni, csak tudni szeretném, mi történt velem egy altatásos vizsgálaton, egy magán klinikán. 2011. óta szenvedek nagyon erős hasi panaszokkal, többek közt. Azóta folynak vizsgálatok, illetve folytak, de feladtam. Kivették az epehólyagomat, de nem ettől fájt, és fáj a mai napig is. 2013-2014-ben, mivel hasi fájdalmaim mellett súlyos gerinbetegségek miatti fájdalmak is jelentkeztek, odáig jutottam, hogy napi 20 db Contramal 50 mg-os fájdalomcsillapítót szedtem a többi gyógyszereim mellett. Orvosaim, nagyon helyesen ezt túlzott mértékűnek tartották, így a fájdalomcsillapító gyógyszer helyett fentanil tapaszra ítéltek 2014-től. Ez is megérne egy külön fejezetet, de egyelőre még járok vele egy kört, mivel a hasi fájdalmaim megmaradtak, és a mellékhatások brutálisak, gyógyulni pedig nem gyógyulok.

2013. decemberében a gasztroenterológus doktor gyomortükrözéses és colonoszkópia vizsgálatra küldött. Mivel tudott a nagy fájdalmaimról és nem akarta ezt a vizsgálatokkal tovább fokozni, javaslatot tett egy magán klinikán történő altatásos vizsgálatra. A klinikán semmiféle, az altatással kapcsolatos vizsgálatra nem küldtek. Megtörténtek viszont otthon a szokásos előkészületek. A vizsgálat előtti napon megkért az aneszteziológus, hogy vigyem el az eddigi betegségeimről a leleteimet, mert úgy tudja, hogy az altatásom kockázatos. Elvittem, kikérdezett. Másnap beöltöztettek. Az öltözet ebben az esetben lényeges momentum, mert csak ez volt az egyetlen árulkodó jel, hogy valami történt közben velem. Tehát az öltözet elől zárt, hátul teljesen nyitott köpeny féle volt. Közben a gasztro orvos kérte a laboratóriumi leleteket, de hát olyan nem volt, mivel senki nem küldött, beutalót nem kaptam.

Ennek ellenére elkezdődött a vizsgálat. A szokásos ceremónia közben a vénámba szúrták az altatószert, arcomra helyezték az oxigén maszkot, és ekkor két elhúzódó sípolást hallottam. Olyan volt, mint a filmekben, mikor a szívmonitoron egyenes csíkban fut a szívgörbe. Mit mondjak, megijedtem, és főleg azért, mert ekkor körülöttem felélénkült az élet. Egyre jobban kezdtem szédülni, és mielőtt elájultam, azt láttam, hogy a fejem fölött megjelenik egy hosszú vékony olló.. Hogy mi történt közben, nem tudom. Arra ébredtem, hogy szólongatnak, kérdezgetik, mit érzek, hogy érzem magam. Csak a fejem kóválygott és kábának éreztem magam.

Felvittek ágyastul a szobába, ahol menyem várt rám. Az orvos elég szűkszavú esetbeszámolót tartott, nővér elég ritkán jött a szobába, gondolom, kintről azért kamerán keresztül figyelték az állapotomat. A lényeg a lényegben, hogy menyemmel ekkor fedeztük fel, hogy a hátul nyitott, és elől zárt köpeny elől a hasamig fel volt vágva. Elég kába voltam, így nem tudtam ennek a jelentőségét felfogni és azonnal kérdezni, menyem pedig nem kérdezett semmit, igaz, alkalom sem volt rá. Azóta csak töröm a fejem. Beszélgettem egy két orvossal, de mind a mundért védték, hiába mondtam, hogy nem akarok semmiféle bonyodalmat, örülök, hogy megúsztam...

Ma ott tartok, hogy félek az altatástól. E hónapban kellett volna befeküdnöm nőgyógyászati szövettani vizsgálatra, természetesen altatásban végezték volna. Kénytelen voltam elmondani mind a nőgyógyásznak, mind az altató orvosnak, hogy mi történt velem decemberben, és hogy nagyon aggódom. Ők javasolták, hogy kérjem meg az orvost, írja le, mi történt akkor. Mondtam, hogy már írtam emailt az orvosnak, de nem válaszolt rá. A szövettani vizsgálat állami klinikán történt volna. Itt is volt előbeszélgetés az aneszteziológussal, és készített egy EKG-t, melynél megállapította, hogy le van lassulva a szívműködésem. Elmondta, hogy ez a gyógyszerektől van, amiket szedek. Ennek ellenére azt javasolta, hogy a műtét reggelén vegyem be a szokásos gyógyszereimet, a fentanil tapasz sem gond, az AspirinProcet sem, egyedül a cukorgyógyszert hagyjam ki. Természetesen laborvizsgálatra ő sem küldött. Keddi napon volt a beszélgetés, következő hétfőre volt kiírva a műtétem. Lett volna addig még idő, hogy főleg az után az eset után el küldjön korrekt, műtét előtti vizsgálatra. Nem tette meg ő sem.

Így csütörtökön, hogy még időben legyen, levélben lemondtam a műtétet, természetesen ezeket az indokokat felsorolva. Nagyon tisztességes volt a nőgyógyász, felhívott telefonon és elmondta, hogy nincs semmi gond, elfogadja az aggodalmaimat, de egy hónap múlva még is menjek vissza vizsgálatra, és fogja kérni az aneszteziológustól a szükséges műtét előtti vizsgálatok beutalóit. Nagyon meghatódtam, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet.

Üdvözlettel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mnika88 2014.08.12. 08:58:25

Első körben megjegyzem,hogy (legalábbis a mi gastroenterológiánkon) kórházban is elvégzik altatásban,műtőben,anestessel a colonoscopiát,csak komoly indok kell hozzá.Ezért magánba nem kellett volna mennie.
Az szerintem bátorság volt az orvosok részéről,hogy a fele vizsgálatokat kihagyva álltak neki altatni egy beteget...
Amúgy kedves posztoló jogod van kikérni az altatási jegyzőkönyvet!Abban minden bele van írva,milyen gyógyszert kaptál mikor,mi történt.Nekem is volt gondom altatással,nálam az anaesthesiológus hívta fel az operáló kórházam Anaesthesiológiai osztályát,vagy ambulanciáját és ő kért információt vagy a főorvostól,vagy attól,aki.altatott ezt már nem tudom a műtétem minden percéről.Igazából a mostani altatóorvosodnak lett volna feladata kideríteni mi történt!
Azt meg nem értem,hogy miért az anaesthesnek kellett volna laborba küldenie?A beutalókat a nőgyógyásznak kellett volna kiadnia(ekg,vércsop,vérvétel stb)és amikor ez mind megvan,az eredményekkel kell menni.altatóorvoshoz.Honnan a fenéből tudja így pl.vesefunkciódat megnézni?Pedig arról illik képbe lenni altatás előtt...
Szerintem vállald be a műtétet,gondolom abrasiod lesz,az nálunk 7 perc.Gyorsan túl leszel rajta.Én is félnék,biztos,sőt félek is,engem is műtenek 2 hét múlva úgy,hogy az előző két műtétem után olyan rohamokat kaptam,amit mai napig nem tudnak mi.volt,intenzív konzilíum,neurológia,semmi nem tudta megmondani.Most videóra veszik majd :)
Szóval fel a fejjel!:) Nehogy aztán vmi sokkal szörnyűbb dolog maradjon rejtve a méhedben,amit majd egy mégnagyobb beavatkozással lehet orvosolni,ha lehet egyáltalán.

Kommentek:

polyvinyl · http://beszelomajom.blog.hu 2014.08.13. 09:36:22

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog