Anya, megvert egy néni, mert sírtam
265 hozzászólás
2011.01.21. 06:00Tisztelt Praxis!
Az unokám, aki nemrég múlt 4 éves tavaly télen kórházba került az ominózus h1n1 vírussal. Szerencsére a betegség viszonylag enyhe lefolyású volt, a kicsi hamar jobban lett, de közben átélt valami olyasmit, aminek semmilyen körülmények között nem szabadna megtörténnie. Mindazt, amit most leírok, az unokám mesélte el nekünk, egy 3 éves kislány pedig kizárt dolog, hogy hazudna, ebben egészen biztos vagyok.
Már több,mint egy hete bent volt a kicsi, amikor végre bemehettünk hozzá, mert már sokkal jobban volt. Nagyon nagyon örültünk, mindenki félretette a munkát és szabadnapot vett ki, a gyerekek és mi nagyszülők is. Amikor beértünk, egy nagyon nagyon elszontyolódott kislány fogadott bennünket, csak zokogott hosszú percekig az anyja nyakában. Azt hittük az egyedüllét és a betegség viselte meg ennyire, de kiderült, egész más az oka. "anya, megvert egy néni, mert sírtam"- mondta, mi pedig ledöbbentünk.
Majdnem meghalt a kisfiam
2011.01.20. 06:00Amit leírok saját tapasztalat.Kisfiam 5 éves. Két éve nagyon beteg lett persze pont pünkösd hétvégéjén. Szombaton bevittük az ügyeletre, ahol azt mondták, hogy csak egy kicsit megfázott. 39.2 volt a láza, amit nem tudtam csillapítani sehogy sem, megállás nélkül köhögött és sírt, köhögött és sírt. Aznap este egyre rosszabbul lett a magas láz és állandó köhögés mellé társult a hányás is. Nem tudott még lefeküdni sem.
Nagyon sajnáltam mert láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. Este 10 óra körül összepakoltam neki egy-két ruhát, pizsamát stb. és bevittem a kórház gyerekosztályára. Úgy éreztem, hogy nagy a baj és bent kell majd maradnia az osztályon. Az ügyeletes orvos (aki még csak kezdő orvos volt, sőt nem is a mi városunkban rendel állandóan) meghallgatta a mellkasát, megnézte a torkát, írt fel neki köhögéscsillapítót és hazaküldött bennünket, mivel csak torokgyulladása van.Kicsim az ölemben ülve próbált aludni egy keveset, de egész éjjel köhögött, majd hányt, és csak sírt, holott nem kényes gyerek. Eljött a másnap. Kisfiam állapota nem hogy javult volna, még rosszabbul lett, a láza még mindig 39 feletti volt. Újra bevittem az ügyeletre. Szerencsére másik orvos volt.
.jpg)
Leragasztották a csecsemő száját
2011.01.19. 06:00Az alább leírt eset nem velem esett meg, csak szemtanúja voltam. 10 éve született a kislányom, sajnos annyira súlyosan besárgult, hogy a szülészetről nem engedtek haza bennünket, hanem a gyermek-klinika csecsemőosztályára került a babám. Itt voltak a súlyos beteg, koraszülött pici babák is, mindegyikből csövek tucatjai lógtak, nagyon sajnáltam őket és boldog voltam, hogy az én gyerekem "csak besárgult" és 24 órában kék fény alá dugták az inkubátorban, egyébként egészséges.
A "kékfényes" babák egy külön szobában voltak, naponta kettőször mehettünk be szoptatni a piciket, fél órára. Több időt nem tölthettünk velük, mert ez egy intenzív osztály és ugye 60 szülő folyamatos jelenléte egész nap lehetetlenné tenné a munkát. Ezt meg is értettem és elfogadtam.
De egyik reggel, amikor a többi anyukával együtt bementünk a félórás szoptatásra, az egyik anyuka halálsápadtan mondta, miután kivette a babáját a kékfény alól, hogy nézzük már meg mi történt a babájával. Megnéztük. A baba száján és ajkai körül tisztán látszódott két keresztbe ragasztott leukoplaszt csík nyoma, még egy kis ragacs maradvány is volt rajta. Valaki leragasztotta a száját.
Meg kell röntgeneznem ezt a buta cigányt
2011.01.18. 06:00Tisztelt blog!
Az esetem elég friss, a múlt héten történt. Neveket nem írok, mert azt hiszem úgyis kiszednék belőle. Röntgenre kellett mennem egy sportsérülés következtében, a duplájára volt dagadva a bokám, mint ahogy normális lett volna. Elbicegtem a háziorvoshoz, aki annak rendje és módja szerint adott beutalót másnapra. Egész éjjel szenvedtem, egy percet nem aludtam, másnap pedig elmentem a vizsgálatra. Elvileg nyolc órára voltam berendelve, de hiába voltam ott már fél nyolc környékén, 9 előtt nem volt ott senki, aki velem foglalkozott volna, de előrelátóan vittem magammal könyvet.
Ekkor végre megérkezett a röntgen asszisztens hölgy és azzal a lendülettel rám ordított, hogy minek ülök itt, 10 óra előtt nem lesz vizsgálat. Szépen, szerényen elmondtam neki, hogy nekem 8 órát mondtak, de csak legyintett és mondta, hogy 10-ig ne is számítsak semmire, megy kávézni. Érdekes fejet vághattam, mert megkérdezte, hogy miért bámulok rá. Mondtam, hogy meg vagyok lepve, mert nem erről volt szó, de nem baj, várok, valahogy kibírom. Erre elviharzott.
Bent felejtett méhlepény
2011.01.17. 06:00Tavaly áprilisban szültem császárral, egészséges pici lányom lett. Két nappal a császár után elkezdett fájni a hátam és nehezen kaptam levegőt, jeleztem a nővérkéknek hogy nem vagyok jól és már vízszintes helyzetben sem tudok lenni, nem tudok aludni és szoptatni is csak nagy nehézségek árán megy. Orvost hívtak meghallgattak és közölték velem, hogy semmi baj, majd adtak algopyrint, de egyre rosszabb lett, este 11-kor lehívták az ügyeletes orvost aki szintén meghallgatott és azt mondta nem hall semmi furát, majd helyrejövök.
A II.számú Nőin szültem, 5 nap után kiengedtek, de itthon sem voltam jobban, sőt egyre rosszabb volt. Felhívtam a fogadott nőgyógyászomat, akinél szültem és elmondtam mi a problémám, ő azt tanácsolta másnap menjek vissza a klinikára és keressem meg az aneszteziológust. Másnap reggel bementünk a férjemmel, meghallgatott és azt mondta őszerinte minden rendben van ezért még egy tüdőröntgenre sem küld el. Menjek a háziorvoshoz. Mindezt teszem hozzá hogy már menni alig bírtam a levegőhiánya miatt.
Mint egy haláltáborban
2011.01.16. 06:00Szeretnék nektek elmesélni néhány érdekességet. Nem mai történetek, de tanulságosak.Sajnos az évek folyamán egyre jobban elveszítettem a bizalmamat a magyar egészségügyben. Kisfiam kruppos volt, 10 hónaposan beekerült a László Kórházba, ahol a karját odakötötték egy deszkadarabhoz és az ágyhoz, hogy az infúzió zavartalanul bejuthasson a szervezetébe. Ennek ellenére az infúzió nem folyt le, két napig még csak észre sem vették.
Egyéves korában szintén bekerült ebbe a kórházba, ahol 1 évesen azt hitték, hogy nem tud beszélni, és mikor hazafelé mentünk, akkor elmesélte, hogy megverték, mert sírt, ráadásul a fejét ütötték. Amikor azt szóvá tettem, azt mondták, hogy a gyerek hazudik, kérdezem én, miért hazudna ilyet egy 1 éves gyerek, akit addig soha nem bántottak. Ezek után soha többé nem vittük Őt ebbe a kórházba.
Hiába rimánkodtam, hogy tegyenek valamit
2011.01.15. 06:00Édesanyám évekkel ezelőtt tüdőrákkal feküdt a deszki kórházban, egy jól sikerült műtétet követően. Ami velünk ott megesett, az felér egy rémálommal. Már hazaengedték egy kemoterápiás kezelést követően, amikor újra be kellett mennie egy hétvégére, hogy vérképjavító injekciókat kapjon.
Azon a hétvégén drasztikusan romlott az állapota, zavarttá vált, majd végleg elveszítette az eszméletét, légzése sípoló lett. Azon a hétvégén én ügyeletes orvostól ügyeletes orvosig rohangáltam, de mindenki csak széttárta a kezét, hogy hát ugye a rák, az már csak ilyen pusztító. Mindeközben a kiszáradófélben lévő beteg napi fél liter infúziót kapott (amint azt a nővérektől minden nap megérdeklődtem). Hiába rimánkodtam, hogy tegyenek valamit, mindenki csak a vállát vonogatta, és azt mondták, hogy majd hétfőn kivizsgálják, mi lehet a baja.
Kinek a dolga beadni egy injekciót?
2011.01.14. 06:00Kérem, valaki segítsen!
Kinek a dolga beadni egy injekciót?
A történet röviden:
Férjem jobb lábfejét októberben amputálták, most pedig egy urológiai műtét előtt áll. A műtét előtt egy héttel az Astrix szedését abba kell hagynia, viszont 7 napon keresztül minden este egy injekciót kell, hogy kapjon. A körzeti orvos nem jön ki, a nővér - ha a családból valaki autóval elhozza akkor - egyszer hajlandó eljönni és megmutatja, hogy hogyan kell az injekciót beadni. Én erre képtelennek érzem magam, szívinfarktusom és szívműtétem után már a gondolatától is rosszul leszek. Ugyanígy férjem is.
A Nővérszolgálattal foglalkozó Kft. nem vállalja.
Most akkor mi lesz, végül is kinek a dolga?
Egy életen át nem voltunk táppénzen, most amikor öreg korunkban szükségünk van az orvosi ellátásra, akkor a sok éven át fizetésünkből lebont TB ellenértékeként itt állunk és nem tudjuk, hogy ki is az akinek ezt meg kellene tennie?
Kinek a dolga ez?
Valaki meg tudná mondani?
(A körzeti orvos és a nővérszolgálat ötlete még az volt, hogy adja be a városban élő fiúnk, - aki nem tudja, mert délutános műszakos lesz az inkriminált héten. A következő ötlet, hogy akkor adja be a menyünk, aki viszont a három pici gyereket nem hagyhatja egyedül este, amikor vacsorát kell adnia és fürdetés, stb.)
Segítene valaki???
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Ugye tudja, hogy vastagabb borítékot illik adni az ilyen műtéteknél?
2011.01.13. 14:00Tisztelt blog!
Ami a hálapénzt illeti, elég érdekes dolgokkal lehet szembesülni. Pár hete volt a kislányom mandulaműtéte, kivették mindkettőt, mert állandóan begyulladtak és a háziorvosunk arra ösztökélt, lépjünk ezügyben. Megkaptuk a műtét időpontját végre, de kicsit aggódtunk. Nem maga a műtét miatt, mert ugyebár ez egy rutin eljárásnak mondható, csak sem a feleségem, sem én nem voltunk kórházban az elmúlt években, nem tudtuk, hogyan készüljünk anyagilag.
Elérkezett a nap, amikor a kislányomnak be kellett feküdnie. asszonnyal arra jutottunk, hogy a műtétet végző orvosnak 20 ezer forintot fogunk adni, a nővéreknek pedig 2-3 ezeret fejenként. Nem vagyunk túlzottan tehetősek(lakáshitel, számlák, stb.), ezt a pénzt is el kellett vonni valahonnan, szóval számunkra igenis nagy összegről volt szó.
Már második alkalom, hogy nem kaptam pénzt
2011.01.13. 06:00Tisztelt Blog !
Három felháborító „élményem” volt az egészségügyben decemberben. Egyszerűen leírhatatlan, amit művelnek, legyen az orvos, nővér. Idősebb embereket úgy kezelnek, hogy elmondani nem tudom.
1. Háziorvos kimegy a 90 éves nénihez minden hónapban, vérnyomást mér, annak ellenére, hogy a hölgy lánya méri naponta, tartja a markát. Utolsó alkalommal recept sem volt nála, és azt mondja távozáskor a kis nyugdíjas néni lányának, aki ápolásin van az anyjával 20 akárhány ezerért otthon: már második alkalom, hogy nem kaptam pénzt – 2000-et szokott kapni a semmiért - , szegények odaadták neki, a lány másnap mászhatott a rendelőbe a felírt receptért…
2. Teljesen ép, 86. évében lévő néni, ápolt, dolgos, csak a nagylábujján lévő gombás körmöt kezelgeti, ő ezt szeretné megszüntetni, pedikűröshöz jár, zavarja. XX. kerületi bőrgyógyászati rendelésen a doktornő: ennyi idősen mit akar, mit csináljak vele?
Hol jobb az egészségügy? Svédország vs. Magyarország
2011.01.12. 06:00Írtam egy rövid összefoglalót a legnagyobb különbségekről a magyar és a svéd rendszer között. Egész biztosan egy csomó minden kimaradt. Nincs olyan, hogy ez a jobb, vagy az a jobb, ezek helyett következzen a lista. Mindenki döntse el maga, érdemes-e, megéri-e a váltás. Nekem egyértelműen megérte. Magyarországon egy adott pillanatban 4 munkahelyem volt, hogy megéljek. Adminisztráltam, ügyeskedtem az egyéni vállalkozói munkavállalással, tűrtem hogy néhányan belém töröljék a lábukat a munkahelyeimen. Aztán egyszer betelt a pohár és váltottam. Életem legjobb szakmai döntése volt. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, mindenért meg kell dolgozni. Az arányok mások: feleannyi munkával stresszmentesebben tízszer annyit keresek.
Ma egyetlen munkahelyem van, ahol megbecsülnek és elismernek és ahol a szakmára koncentrálhatok végre, mert nem szennyeznek a megélhetéssel kapcsolatos gondolatok és a paraszolvenciás megaláztatás.
.jpg)
Mint a mesében
2011.01.11. 15:00Tisztelt Cím! Nyuggerként 66 évesen rendszeresen olvasom blogjukat. Nem azért mert mazochista vagyok, csak felkészítem magamat egy várható helyzetre. Most mégis azért írom meg mai saját tapasztalatomat, mert ilyen jó is létezik. A Balaton déli partján lakom. Korom miatt évente járok prosztata szűrésre.
Miután csak szakorvos utalhat PSA vizsgálatra, és lakóhelyemen nincs, ezért december közepén kértem telefonon időpontot a kaposvári Kaposi Mór Megyei Kórházba. A hölgy akivel beszéltem január 4-én 9 órára hívott, és azt mondta, nem kell regisztrálnom,- mert a gépben az adataim benne vannak, - a 2-es ajtónál várjak. 9.oo-kor kinyílt az ajtó és szólítottak.
.jpg)
Elmaradt a tervezett műtét
2011.01.11. 06:00
Tisztelt Praxisblog!
Az én történetem konkrétan ma történt, így jelenleg nem látok a felháborodástól.
Anyámat (64) térdízületi kopásával 3-4 évvel ezelőtt már operálta az Uzsoki utcai kórház jó hírű sebésze, aki a mai nap főszereplője is. Mivel azóta csak rosszabb lett az állapota, nem igazán tudja terhelni, nagyon lassan jár, gyakran sántít stb., 2010 márciusában javasolták a térdprotézis beültetését. A műtétet valamikor tavaly ősszel tűzték ki a mai napra (január 10.), közben persze különböző laborvizsgálatokat végeztek, aneszteziológussal egyeztetett, a sebésznél is többször járt kontrollon stb., mindvégig az volt a felállás, hogy igen, ma lesz műtét.
Reggel a megadottak szerint jelentkeztünk az ambulancián mintegy 2 heti cuccal. Felvették, aláíratták vele a beleegyező nyilatkozatot, megkapta az ágyát és várta a műtétet. Megkapta a műtét előtti vénás Dormicumot, fejére a zöld nejlonsapit, feltették a gurulós ágyra, és be a műtőbe. Innentől persze az ő elbeszélése is ködös, mindenesetre elmondása szerint kiderült, hogy hiányzik egy friss Röntgen-lelet (amit ezek szerint a híres főorvos nem csináltatott meg, bár én mindig azt hittem, hogy egy ortopéd sebészeten vagy legalább a közelében azért van 1-2 röntgenkészülék, szóval ez akár pótolható lenne).
A baba tüdejébe került az anyatej
2011.01.10. 06:00Amikor a kisfiam 2,5 hónapos volt, életveszélyes állapotban vittük be a B.-i Kórház Gyermekosztályára. Sajnos egy olyan doktornő volt ügyeletben, aki nem viselt orvoshoz méltóan.Az volt az egyetlen szerencsénk, hogy egy aranyos nővérke megkérdezte mi történt a gyerekkel, a hóna alá kapta és amivel születéskor leszívják a magzatvizet (nekem ilyen nincs otthon és nem is értek hozzá)kiszívta a tüdejébe folyt anyatejet. Láthatólag jobban lett a pici fiunk, de bágyadt volt.
A "gyors" betegirányításnak -ami majd félórába telt, nem akartak átengedni a szülészeten keresztül, pedig ott van egy ajtó a szülészet és gyermekosztály között, a kedves portás attól félt, kikap a főnöktől, ha átenged közvetlenül a gyerekosztályra, amihez természetesen volt kulcsa és azt mondta:"-Menjenek körbe és csengessenek be a Gyermekosztályra!". Ekkorra már ordítozni kellett, hogyha megfullad a gyerekünk nem állunk jót magunkért stb.
Nem akarták megvizsgálni a vérző hajléktalant
2011.01.09. 06:00Üdv mindenkinek!
Még december 30-án történt mindaz, amit leírok nektek, remélem azért kiteszitek, szerintem érdemes. Szóval december 30-án, szilveszter előtt egy nappal a városban hazafelé tartottunk a párommal. Körülbelül fél 12 lehetett, az első éjszakai busz felé igyekeztünk, elég sokan voltak egyébként rajtunk kívül ,akik szintén haza próbáltak jutni. Voltak olyanok, akik már a másnapi mulatozást aznap elkezdték, körülbelül percenként dobtak el egy petárdát a közelünkben
Egyszer csak az épp aktuális robbanás után egy elég ijesztő ordítás is következett,.Egész egyértelmű volt, hogy valakinek elég nagy fájdalmai lehetnek. Először azt hittük, hogy valakinek a kezében robbant el a petárda, de végül, miután észrevettük a továbbra is kiabáló férfit, rájöttünk, hogy biztos nem ő dobta a petárdát. Az illető ugyanis egy hajléktalan volt a közeli kapualjban, akinek csúnyán vérzett a keze.
A háziorvosi rendelés problémái
2011.01.08. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Levelem témája a háziorvosi rendeléssel kapcsolatos tapasztalataim lesz, illetve pár észrevétel, amivel javítani lehet az ellátás színvonalát és még pénz sem kell hozzá.
Az eddigi bejegyzéseket olvasgatva ez nem tűnik annyira jelentős problémának, nem felháborító vagy embertelen vagy életveszélyes, viszont úgy érzem nagyban javítana az ágazat megítélésén és a páciensek elégedettségén. Előre bocsátom, hogy ritkán járok háziorvoshoz, ezért lehet, hogy egyedi problémákkal találkoztam.
A rendelőben két orvos dolgozik, külön szobában, közös váróteremmel. Ez volt az első alkalom, hogy itt jártam, tehát próbáltam kideríteni, hogy melyik doki az illetékes, ki után következek.
Jó biznisz a gyógyszerek kizárólagos forgalmazása
2011.01.07. 06:00Volt már ehelyütt heimpálszidás, de azt hiszem nem lehet ezt elégszer megtenni. 2 éves fiam ekcémás. Nem komolyan, csak mondjuk évente 1X-2X előjön egy-egy seb, amit már nem tudok kezelni. A köztes időszakban egy testápolóval tudom szinten tartani a bőrét, elvileg megakadályozza, hogy kijöjjön az ekcéma maga (a seb).
A Heim Pál kórház okosan ügyesen olyan krémet ír fel, amit kizárólag a saját gyógyszertárában lehet kiváltani. Értem én a saját maga felé hajló kezet, csak lehetne szemérmesebben és mondjuk felhasználóbarátabban csinálni.
Divat a vizsgálat nélküli diagnózis?
2011.01.06. 06:00Tisztelt Praxisblog!
Olvastam a „diagnózis két méter távolságról” cikket és én is szeretnék egy gyöngyszemet küldeni hasonló témában (saját történet). 62 éves sportos örökifjú ember vagyok. Ezt csak azért írtam előre, hogy nem egy nyávogós orvostól - orvosig rohangáló nyugdíjas tesz panaszt a saját kerületi ortopéd orvosára. Lábpanaszommal fordultam kb. két hónapja a kerületi intézet szakorvosához, miszerint a jobb lábamnál az elülső vastag talprészen a lábujjaim mögött úgy érzem mintha megdagadt volna, illetve mintha egy duzzanat nyomná a csontokat, hogy még a lábujjaim körme is fáj járás közben (az észlelés az egyik pillanatról a másikra cirka egy napon belül alakult ki).
A doktor úr (úgy néz ki ez már divat) megvizsgálta úgy ránézéssel kettő és fél méter távolságából, és felállította a diagnózist anélkül, hogy közelebbről ránézett volna vagy megtapintotta volna vagy én nem is tudom, hogy mit kellett volna tennie, és azt mondta, hogy lúdtalpam van, mert ő ezt így látja. Menjek laborba vérkép és vizeletvizsgálatra, majd a lúdtalpbetét elkészülte után egy hónap múlva mutassam meg magamat neki. Még kiegészítő terápiának lábjegelést és CCA 2700 nevű gyógy készítményt szedjek.
Azt a figyelmet, önzetlen odaadást, amit az intézményben tapasztaltunk, oktatni kellene
2011.01.05. 14:00Tisztelt Olvasó!
Az indexre kattintva viszonylag gyakran találkozom a bloggal, amelyben időnként üvöltésre késztető esetekkel találkozunk a magyar egészségügy mindennapjaiból.
Egyszerű páciensként, még pontosabban, páciens-szülőként hadd mondjak el egy olyan történetet, amely talán egy kicsit erősíti az olvasók magyar egészségügybe és az abban dolgozókba vetett bizalmát, hitét, remélem, a blog szerkesztői ezt is közzéteszik.
Ha valaki csak negatív történeteket akar olvasni, most hagyja abba.
Nyár, meleg, család, munkahelyváltás, költözés az ország egyik végéből a másikba, többé-kevésbé rugalmasan történik minden, ami nem, az pedig egy másik blog tematikájába vág.
Nem hajlandóak kiadni a leleteimet
2011.01.05. 06:00Tisztelt Praxis Blog!
Azzal a kérdéssel fordulnék önökhöz, hogy a Szigetszentmiklósi Rendelőintézet nem hajlandó kiadni a röntgenfelvételeimet valami 1997-es törvényre hivatkozva. Sajnos a konkrét passzusra nem emlékszem, de ennek igyekszem majd utánajárni. Azért lenne rá szükségem, mert a magánrendelésben dolgozó ortopéd orvosomnak nem a radiológus egysoros "szakvéleményére" lenne szüksége, hanem magára a felvételre.
Az orvosom nézett nagyokat, "hogy mi az, hogy nem adják ki"? Ilyenről eddig nem is hallott. Tehát nem általános gyakorlatról van szó. Nekem is gyanús a dolog, mert 2003 és 2008-ban is röntgenezték a lábam - igaz a fővárosban, de akkor megkaptam a felvételeket...
Nem kér pénzt, mert meghalt a gyerek
2011.01.04. 06:00Tisztelt blog!
A Péterfy Sándor kórházról olvastam önöknél, immár nem egyszer. Sajnos Nekem is csak rossz élményem van! 2008. márciusában unokám orvosi oda nem figyelés miatt, oxygén hiány következtében, agyhalállal született! Egészséges, érett újszülött volt, lett volna.
Feljelentést nem tettünk, hiszen nem hozta volna vissza a kicsinket.
Mindenki magyarázkodott, félrebeszéltek (orvos vagyok, nagyon meg tudtam ítélni), de ami a legjobban fáj, hogy senki, de senki ki nem mondta volna, hogy bocsánat!
Azóta sem! Most már sajnálom, hogy nem jelentettük fel az említett kórház szülészetét, talán tanultak volna belőle. A legviccesebb az volt, hogy a fogadott orvos (aki egyébként szart bemmenni, a bábára bízta az egészet?) utána nagy kegyesen közölte a gyerekekkel, hogy a neki járó összeget (?) nem kéri.
Korrekt! Csak a gyereket ölte meg, hogy nem ment be. És ezért nem kért pénzt. Bravó. Az ügyeletes meg szart az egészre, nem az Ő betege. Hát ilyen korrektek ott a Péterffyben!
Üdv
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Más hálapénzét kaptuk vissza
2011.01.03. 06:00Tisztelt "praxisblog"!
Kb 10 éve történt velünk egy ironikus, inkább komikus eset a Kecskeméti Megyei Kórházban. A dolog már azóta elévült és korábban másoktól is hallottam valahol, az érdekesség az, hogy velünk esett meg! A Kecskeméti kórházban (is) az osztályokon az osztályvezető főorvos az Atyaúristen, élet-halál ura a szó legszorosabb értelmében!
A belgyógyászaton volt egy doki (nem csak ott, néhány más osztályon is) akik szakmailag elég gyöngék voltak, de jól feküdtek a kórház vezetőségénél! Emberünk ugyan sosem operált, de nem halasztotta el a hétvégi látogatásokat, hiszen a személyes kontaktus a betegek hozzátartozóival szintén élet-halál kérdése volt a saját megélhetés szempontjából!
Nos, a főorvos úr mindig a látogatók között volt és mindenkit a szobájába invitált, függetlenül attól, hogy a legtöbb betegről fogalma sem volt! Épp akkor érkeztünk az osztályra, így az első utunk a főorvoshoz, nem az anyósomhoz vezetett!
Inkább otthon akarom majd bevégezni
2011.01.02. 09:00Elöljáróban, orvos vagyok több mint 30 éves kórházi gyakorlattal,karácsonyi és minden elképzelhető más ügyeletekkel a hátam mögött, tehát nagyjából tudom mikor miért és mire mennyit kell várni, sokszor mi miért történik egy kórházban úgy, ahogy történik, ami talán egy laikus részére nem mindig átlátható.
Szándékosan igyekeztem senkit sem bántani, és remélem akaratlanul sem tettem ilyet, vagy csak ritkán.Ilyen hozzáállással azonban még nem találkoztam,mint a Péterfy Sándor utcai Kórház ezen osztályán, saját korábbi munkahelyemen semmikép, de más kórházban sem. A nővérek egy része gorombán bánik, illetve trágár hangnemben beszél a zavart, magatehetetlen beteggel, mintha az tehetne saját zavartságáról vagy arról, hogy neki karácsony táján dolgoznia kell. Az étel egyhangú, 23-24-25--n pl ugyanolyan jellegű leves, és 2x volt száraz rizs.
Az idős emberek többnyire el sem érik az éjjeliszekrényre tett tálcát, vagy fel sem tudnak ülni, nemhogy felvágni a húst, vagy lenyelni a száraz rizst. 20-30 perc múlva aki evett, evett, aki nem bírt éhen marad címszó alatt kiviszik a tányérokat. A gyógyszert vagy beveszi a beteg, vagy nem, ha az idős netán leveri, elgurítja, észre sem veszik. Olyant, hogy felültetés, etetés, itatás, vagy csak a hús felvágása nem láttam.
Vizeletes ágyba fektettek
2011.01.01. 09:40Tisztelt Blog!
2010 augusztusában feküdtem a Tapolcai kórház belgyógyászatján, szinte lehetetlen szavakba önteni, milyen borzasztó körülmények között töltöttem el pár napot. 49 éves vagyok, soha ilyen embertelen állapotokkal még nem találkoztam és remélem, hogy többé nem is fogok. Vizeletes ágyba fektettek le,szóltam,még a nővér volt felháborodva,aztán nagy duzzogva cserélte ki a lepedőt,vissza feküdtem számomra tisztának tűnő ágyba majd szomorúan tapasztaltam kb:10perc múlva,hogy újból vizeletes a pizsamám.
Megint szóltam,majd közölték velem biztos kiizzadtam. Mondtam,hogy azért kikérem magamnak ,csak meg tudom állapítani, hogy nem izzadtam meg.Természetesen nekem lett igazam ,mert a ágybetét tele volt az előttem lévő betegtől származó vizelettel (Undort éreztem nagyon nagyon).
A vérnyomásomat sem mérték meg, hiába kértem, a gyógyszert az ajtóból dobták szó szerint. Egész éjjel nem lehetett aludni mert szegény idősekkel ordítottak, ha foglalkozni kellet velük,mert nem tudtak lemenni az első emeletre vihorászni.
Nem tudok mást mondani, minthogy legjobb volna bezárni, mert nem emberként kezeltek bennünket, hanem állatként.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Majdnem magamat kellett műtenem
2010.12.31. 06:00Tisztelt Praxis!
Az normális, hogy a saját kézműtétemnél nekem kellett segédkeznem? Majdnem, hogy magamat műtöttem. Az orvossal ketten voltunk bent a műtőben, nem jutott állítólag ápolónő, vagy bárki más, aki tudott volna segíteni. . Sőt! A műtét előtt 10 perccel jelentette be az orvos, hogy meg kell műteni a csuklóm, előtte azt mondta, hogy meg van repedve.
6 hét gipsz, 2 hét rögzítőpánt, csak a fájásom nem múlt el, meg nőtt a görcsöm, mikor megállapította, hogy ganglion, ami egyre nő. Úgyhogy sürgősségire le, utcai ruhában, tornacipőben feküdtem a műtőasztalon. Beadta az érzéstelenítőt, aminek a műtét végére elmúlt a hatása, éreztem mikor varrt össze, szóltam neki, de annyit mondott, hogy nem tart már sokáig.
Húzzak a picsába és ne raboljam az idejét
2010.12.30. 11:43Sziasztok!
Azt hinné az ember, hogy csak a tb alapú ellátással lehetnek gondok, magánrendelésen pedig minden flottul megy, de ez óriási tévedés. Én magam is ebben a hitben éltem ezidáig, de csalódnom kellett, méghozzá akkorát, hogy a jövőben ismét a körzeti szakrendelőt fogom látogatni, ha valami gondom van. Igaz, voltak problémáim az ottani ellátással is, de az ott dolgozók mindegyike egy földre szállt angyal ahhoz képest, akibe sikerült belefutnom a minap.
Fogamzásgátlót akartam felíratni, egy ismerősöm ajánlott egy rendelőt és egy nőgyógyászt, akihez ő szokott járni. Nem vele volt gond, ugyanis ő éppen szabadságon volt. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor jó lesz a másik doktor is, aki épp rendelt (nem helyettes, párhuzamosan rendelnek ketten). Elszúrtam a dolgot, haza kellett volna mennem. A rendelési idő már javában tartott, de rajtam kívül egy lélek sem várt a doktor úrra, már ez gyanús lehetett volna, de úgy látszik a kelleténél naivabb vagyok.
Nem szeretnék a boncasztal ékessége lenni
2010.12.30. 06:00Kedves Blogtulaj,
A segítségüketszeretném kérni. Elég sokan olvasnak, gondoltam hátha valaki végre valami értelmes ötlettel áll elő.
1990-ben, 16 évesen fertőződtem meg Bartonellával. Egy macska műtétje közben megvágtam a bal kezemen a mutatóujjamat. Fertőtlenítés és pár nap gyógyulás után el is felejtkeztem az esetről. Nagyjából egy hónap elteltével áttetsző folyadékkal telt hólyagok jelentek meg a sérülés helyén és közvetlen környezetében. A hólyagok tartalma később gennyes lett, majd kb. 1 hét után egy részük kifakadt. Ezután nagy kráter keletkezett a hólyagok helyén, bevérzéssel, kiterjedt bőrleválással. Akkor Semmicilint kaptam rá.
Az évek múlásával a hólyagok más helyeken is megjelentek, de csakis a bal kéz kézfejéig bezárólag. Kb. 10 éve már komolyabb máj-vese problémák jelentkeztek, a lépem is megnagyobodott, millió nyirokcsomó borította a testemet, és rendszeresen nyirokér-gyulladásom volt. Fél évig szedtem különféle antibiotikumokat, de egyik sem használt. Amint abba hagytam a szedésüket, másnap-harmadnap jött a nyirokér-gyulladás, magas láz, egyebek.
Mégsem annyira fontos a mellrák szűrés?
2010.12.29. 06:00Pár éve történt velem (most 38 vagyok), hogy a nőgyógyászaton a szokásos éves vizsgálatkor (citológia) beutalót mertem kérni mammográfiai vizsgálatra, ugyanis úgymond veszélyeztetettnek érzem magam, mivel édesanyámnak mellrákja és méhnyakrákja is volt. Igaz, mind a kettőből "kigyógyult". A méhét 45 éves korában vették ki a bal mellét pedig 47 évesen operálták le.
Az volt az első reakció már az időpont kérésnél, hogy mi szükségem van nekem 38 évesen erre a vizsgálatra. Aztán nagy nehezen "kiharcoltam" az időpontot. Megérkeztem az időpontra, de akkor sem voltak sokkal (vendég)betegszeretőbbek, éreztették velem, azt a "minek tartom föl a sort" érzést, mivel erre a vizsgáltra csak 45 éves kor fölött van szükség (de ezt a felvételnél, a vizsgálatnál, és az eredményre való visszahívásnál is elismételték).
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
