Elzavartak, hiába volt sürgősségi beutalóm
486 hozzászólás
2010.12.28. 12:56Tiszteletem!
Pár hete egyik délelőtt becsípődött a hátam munka közben. Az egyik kollégám kocsival elvitt a háziorvosomhoz, aki sürgősségi beutalót adott a Péterfy kórházba. Kb. úgy vonszoltam magamat oda, mint Quasimodo, közben iszonyú fájdalmaim voltak, ömlött a verejték rólam. Nagy nehezen sikerült odaérnem délelőtt fél 10 környékén.
Odaadtam az egyik nővérkének a beutalót, aki megnézte és azt mondta, jöjjek vissza egy hét múlva, mert most sajnos nem tudnak mit kezdeni velem. Elkezdtem magyarázni hogy nekem sürgősségi beutalóm van és amúgy is borzasztóan érzem magamat, de nem érdekelte, azt mondta, nem tudnak mit tenni,majd faképnél hagyott, mint aki jól végezte dolgát.
A jajjgatásra sem ment be nővér
2010.12.28. 06:00Kedves Blog!
Édesanyám a Szent Imre kórházban feküdt súlyos lábtöréssel, tapasztalataim a következők voltak:
• kórházi tartózkodásának ötödik napjáig nem volt kezelőorvosa.
• a törés súlyosságát illetően nem kaptunk megfelelő tájékoztatást.
• az ágyhoz kötött idős női betegekre tekintet nélkül – igaz vagy sem – ráfogták, hogy zavartak.
• a nővérek az idős női betegekkel lelketlenül bántak.
• nem minden betegágynál volt nővér hívógomb.
(A hívógombnak nem volt jelentősége, a nővérek a hívógomb jelzésére nem jöttek.9
• a nővérek előre meghatározott időben ágytálaztatták a betegeket, ha a betegeknek más időpontban van rá szüksége, úgy sem a hívógomb jelzésére, sem személyes megkeresésre nem jöttek segítenek a betegeken.
Karácsonyi lidércnyomás szívrohammal
2010.12.27. 11:38Tisztelt Blog!
Sajnos az idei karácsonyunk nem úgy telt, ahogy szerettük volna. 24-én még minden rendben zajlott, a bajok 25-én kezdődtek. Fiam , aki 23 éves nagyon rosszul lett. Eleinte csak hányingerre panaszkodott, azt gondoltuk, hogy elrontotta a gyomrát a nagy evés-ivásban. Ledőlt pihenni, de nem lett jobban, sőt, egyre rosszabbul érezte magát. Arra panaszkodott, hogy a bal karja zsibbad és szorít a mellkasa és nehezen kap levegőt is. Izzadt, teljesen elfehéredett az arca, mi pedig borzasztóan megijedtünk. Férjem azonnal hívta a mentőket.
A diszpécser hölgy megkérdezte, hogy mi a gond, mi pedig elmondtuk neki az összes tünetet. Azt is elmondtuk, hogy a fiam nem dohányzik, vékony testalkatú és rendszeresen sportol is. A hölgy azt mondta, hogy minden bizonnyal pánikrohamról lehet szó, próbáljuk megnyugtatni, igyekezzünk elérni, hogy a légzése lassuljon és akkor minden bizonnyal jobban lesz,d e azért küldenek egy kocsit.
Mi a bánatnak fizetünk TB-t?
2010.12.27. 06:00A XV. kerületi SZTK-ba járok, illetve jártam, mert évek óta nem voltam orvosnál.Egy alkalommal elmentem a szemészetre, mert iszonyúan fájt, könnyezett és égett a szemem, és nem is nagyon bírtam nyitva tartani. A "kedves" doktornő megkért, hogy nézzek folyamatosan fölfelé, mert meg szeretné vizsgálni. Mondtam neki, hogy nemhogy fölfelé, de még lefelé sem nagyon vagyok képes nézni. Jó, akkor próbáljak meg csak nyugton lenni.
Erre valami fogpiszkáló féle pálcikával megpiszkálta a szemem sarkát, konkrétan szemen szúrt, mire természetes módon elrántottam a fejem. Éppen csak édesanyámat nem emlegette, hogy ő így nem tud dolgozni. Mondom, én meg nem látok, mert fáj a szemem.
Karácsony a Heim Pál Gyermekkórházban
2010.12.24. 06:00
Úgy gondoltam,-és remélem ezzel senkinek sem okozok csalódást- hogy Karácsonykor nincs és nem is lehet helye a Praxis blogon semmiféle negatív, vagy szomorú, bejegyzésnek. Éppen ezért szenteste napján a megszokott olvasói levelek helyett egy rövid interjút készítettem Buncsik Ildikóval, a Heim Pál Gyermekkórház kommunikációs és PR vezetőjével. Ezzel szeretnék boldog, békés, szeretetben gazdag Karácsonyt kívánni Mindannyiotoknak! Friss bejegyzéssel legközelebb december 27-én jelentkezünk.
Despota
Megpróbálom kihánytatni vele
2010.12.23. 06:00Én a László kórházról szeretnék néhány elmarasztaló gondolatot leírni. Elöljáróban annyit, hogy jómagam is az egészségügyben dolgozom, méghozzá nem is a legfrekventáltabb területén, hanem ott ahol a betegségekkel és a gyógyulni vágyó emberekkel legelőször találkozik az ember ( havi 120ért diplomásként!), mert a kórház ennek a területnek egy második lépcsője.
Hozzátartozóm került be ebbe az intézménybe hányással 40 fokos lázas állapottal végtagzsibbadással. A mellkas rtg-n kiderült tüdőgyulladás. Viszont ezt megelőzően a drnő gyorsan hívott egy neurológust nehogy Gullien Barre sy-ról legyen szó. Persze a hozzáállás az emberhez kritikán aluli volt mindaddig amíg a tudomásukra nem lett hozva hogy eü-s vagyok én is. Na de kérdem én, egy olyan ember aki nem berkeken belüli nem érdemli meg a normális bánásmódot?
Ádáz küzdelem folyik a betegek egészségéért
2010.12.22. 17:36A váci Jávorszky Ödön korházba kerültem, mert beutaltak a neurológiára. Ezt a korházi kezelést a betegségem teszi szükségessé. Figyeltem az osztályon a betegtársakat és az ott dolgozó nővéreket, orvosokat is. Nagyon sok a beteg, az osztályon soha nincs szabad ágy, volt, hogy el kellett küldeni beutaltat is. Meglepő volt, de a közép korosztálybéliek többen voltak, mint az idősek. No és miért? A munkaképesek állása labilis, ha van munkahelyük, a fizetésük kevés, sok helyen szinte kizsigerelik a 14-16 órás munkaidővel.
Az orvosok meg sem állnak, rohannak betegtől betegig, leleteket értékelnek, gyógyszereket rendelnek, zárójelentéseket írnak. Osztályunkon igen magasan képzett orvosok vannak, s véletlenül az egyikük fizetési lapját láttam, és elborzadtam. Igen kevés fizetésért dolgoznak szinte éjt nappallá téve, nagy felelősséggel. S közben eszembe jutottak a tanárok, akik a rájuk bízott gyerekekkel foglalkoznak, pontosan tudom, hogy a bérük egyszerűen megalázó.
Diagnózis több méter távolságból
2010.12.22. 06:00Tisztelt Címzettek!
Mivel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján a beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni, így ezúton szeretnék élni e jogommal.2010.12.16-án jártam az Uzsoki utcai kórházban, az ügyeleten. Abban a hitben látogattam ide, hogy megfelelő ellátás keretében megszabadítanak a problémámtól.A farokcsontom fájt, ott éreztem ugyanis az addigra elviselhetetlen fájdalmat.
Az ügyeletes orvos "látott el". Elmondtam neki, mi a problémám, vártam volna, hogy megkéri, mutassam meg mi a gondom, kivizsgál, diagnosztizál. Ehhez képest, még messziről sem nézte meg, mintegy 2-3 méterre ült tőlem, onnan javasolgatott, anélkül, hogy látta volna a problémás területet. Szó szerint még a nadrágom sem kellett letolnom, ő már írta az ambuláns lapot, kaptam fájdalomcsillapítót, javasolt ülőpárnát. Természetesen azt sem sikerült megkérdeznie, van-e bármilyen gyógyszerallergiám.
Ki a felelős édesapám haláláért?
2010.12.21. 06:00
Tisztelt Praxisblog!
Az általam leírt történet igaz. Neveket nem írok/írhatok mert vidéken élünk és itt a szabad kórház-, és orvosválasztás csak elméletben létezik. Az édesapám 2000-ben átesett egy stroke-on. Lassan, de felépült. A 2000-es év végén már csak a gyógyszerek és a havi véralvadás vizsgálat emlékeztetett bennünket a betegségére. 2010. februárjában kezdett gyengeségre és fáradékonyságra panaszkodni. Először a háziorvosunk tüdőgyulladással kezelte, majd miután rájött hogy komolyabb lehet a baj a közeli Tüdő Szakrendelésre, Gondozóba (továbbiakban TG) utalta.
Itt kivizsgálásra az átlagos várakozási idő 1,5-2 hónap.
Sikerült sürgős beutalót kérni, ami azt jelenti: ha 9-óráig beérünk talán aznap ellátnak.5 órát vártuk, ami egy röntgen, légzésfunkció és egy cca.: 5 perces vizsgálatot eredményezett.
Mostantól a mi gyógyszerünket fogja szedni
2010.12.20. 06:00Ülök a háziorvos rendelőben, válaszolgatok azokra a kérdésekre amiknek látszólag semmi köze a betegségemhez, orvosom unottan karcolgatja az X-eket a megfelelő helyre, sőt olyan helyre is tesz X -et amit tőlem meg sem kérdez. Mindegy, de legalább jó kezekbe vagyok amíg itt vagyok, de nem sokáig marad így ez az idilli kép, mert halk koppanás után egy talpig kifogástalan fizimiskában egy (ma divatos) fiatalember veszi át az orvosom érdeklődő tekintetét.
Kicsit félrevonulnak és számomra érthetetlen fél szavakkal hosszú csevejbe kezdenek, nyílik a fiatal táskája tollak naptárak apró csecsebecsék kerülnek elő, a doktor nő annyira örül az ajándéknak majd elolvad...szinte kezet csókol az adakozó fiatalnak aki önelégülten bólogat a köszönetek zuhatagában. Ezt a kellemes idillt a telefon harsány csöngése
szakítja meg, amit az asszisztens néni vesz föl, pár másodperces hallgatás után az asszisztens, kérdezi a doktor nőtől
Eltűnt 40 ezer forint a mentőautóból
2010.12.19. 06:00Tiszteletem!
Egy héttel ezelőtt édesapám rosszul lépett le a villamosról, gyakorlatilag leesett és elveszítette az eszméletét. 70 éves, de nagyon aktív életet él, makk egészséges,jön-megy minden nap, épp tőlünk indult hazafelé unokavizitből. Hiába ajánlgattuk, hogy a férjem hazaviszi kocsival, ő mindenképpen egyedül akart hazamenni. Este fél 11 körül indult el, a többit az ő elbeszélése alapján tudom.
Amikor le akart szállni a villamosról megcsúszott és leeset a peronra, elveszítette az eszméletét. Szerencsére a villamos vezető kihívta a mentősöket, akik állítólag nagyon hamar ki is értek édesapámhoz, aki ekkor még mindig eszméletlen volt. Beszállították a balesetire, ahol végre magához tért. Szerencsére nem lett komolyabb baja, megúszta egy agyrázkódással, az orvosok és nővérek nagyon kedvesek voltak, minket is szinte rögtön felhívtak, miután édesapám magához tért és erre kérte őket. Miután beszáguldottunk hozzá, akkor kezdődtek a problémák.
Volt egyáltalán H1N1 világjárvány?
2010.12.18. 06:00Kedves Praxis blog és olvasók!
Azért ragadtam billentyűzetet, mert nem igazán tudom, hogy mit gondoljak. Tudom, a blog eddig nem tanácsadó feladatokat látott el, de mivel úgy vettem észre, hogy sok egészségügyi dolgozó és orvos látogatja, talán érdemi választ kaphatok. Apropó, talán a tanácsadói funkció még érdekesebbé tehetné az oldalt, de ez csak egy javaslat.
Nos, a problémám a következő volna: Tavaly ilyenkor az összes sajtóorgánum, beleértve a televíziók és rádiók is reggeltől estig a H1N1 vírustól voltak hangosak. Naponta sorolták, hogy hol és mennyien haltak meg ebben a betegségben, gyakorlatilag rettegésben tartották az embereket itthon és külföldön egyaránt. Mindenkinek azt tanácsolták, hogy oltassa be magát, politikusok és közéleti szereplők kardoskodtak a képrenyőn az oltás fontossága mellett. Természetesen akadtak szkeptikusok (köztük magam is), akik úgy gondolták, hogy az egészet felfújták, túldramatizálták. Sokan emlegették a gyógyszergyártó cégeket és azon cégeket, amelyek érdekeltek lehettek a betegség túldimenzionálásában, talán már sosem derül ki, igazuk volt-e.
Segítettek, tisztességgel, becsülettel!
2010.12.17. 15:49Kedves Praxis,
az egészségügyi ellátással kapcsolatban voltak rossz tapasztalataim, volt, hogy meg is osztottam veletek ezek közül egyet, de most szeretném, ha tudnátok, hogy bennünket a kislányommal valóságos csoda ért a Heim Pál Gyermekkórházban.
15 hónapos kislányommal november közepén erős vírusfertőzéssel kerültünk a kórházba. Először neurológiai tüneteket produkált, furcsán járt, többször összeesett, törzsi ataxiát vélelmeztek nála, azonban mivel vírusfertőzése is volt a pulmonológiára kerültünk. Pár nap elteltével a gyermek állapota szépen javult, hazaengedtek bennünket. Öt nappal később a gyermeknél 40 C fokos láz jelentkezett, valamit légzési tünetek, ezért ismét felvettek bennünket bent fekvő betegnek. Vénásan kapott antibiotikumos kezelést. Ismét eltelt egy hét, a kicsi állapota javulást mutatott. Az utolsó estén gyermekem félrenyelt, hiába szívták le rendesen az orrából a váladékot, ő a száján vett egy óriási levegőt, amikor három nap elteltével végre bele lehetett imátkozni egy falatot. Az ügyeletes orvosnak elmondtam mi történt, mivel a kislányom ugatásszerűen kezdett köhögni. Kérdés nélkül küldetek bennünket röntgenre, majd a gégészetre, ahol mélyaltatták a kicsit és tükrözték a hörgőit, tüdejét. Idegentest ugyan nem találtak, azonban rengeteg gennyes váladékot igen, amiből mintát vettek, leszívták, majd visszakerültünk a pulmonológiára. Másnapra beszűkültek a kicsi hörgői, ezért hörgőtágítót kapott. Pár nap elteltével ismét jobban lett, így hazamentünk. Az otthon töltött napok során ismét furcsa tünetek jelentkeztek, az ötödik napon megint magas lázzal vittem vissza a gyermeket, amikor is kiderült ismét tüdőgyulladása van, felülfertőződött, bal oldali, kiterjedt. Közben megérkezett a tenyésztés eredménye, így már célzott antibiotikumos kezelést kapott hét napon át, naponta háromszor, vénásan, plusz hörgőtágítót, ezen kívül kitartóan inhaláltunk. Lényegében kisebb-nagyobb megszakításokkal egy hónapot töltöttünk a Heim Pál Gyermekkórház pulmológiai részlegén.
Féltünk, hogy "elteszik láb alól" édesapámat
2010.12.17. 07:00Apukám évek óta Parkinson kórban szenved, az állapota hol jobb, hol rosszabb, nagyon függ a gyógyszerek beállításától.
Egy baleset folytán megcsúszott, elesett és betört a feje, emiatt előbb a sürgősségire került, majd hogy beállítsák a gyógyszerét, a MARGIT KÓRHÁZ NEUROLÓGIA REHABILITÁCIÓS OSZTÁLYÁRA. Mivel a gyógyszer-beállítás nem megy egyik napról a másikra ezért az első hétben –bár nem voltak jók az előjelek- türelmesek voltunk, naponta többször bejártunk hozzá de az orvosától csak ingerült válaszokat kaptunk 2 percben, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, fogadjuk el hogy a „Papa” súlyos beteg.
Napról napra több nyugtatót kapott így 1 hét után oda jutottunk hogy a korábban normálisan kommunikáló, járóképes apukám nem ismert meg senkit, meg sem tudott mozdulni, a helyzet sokkal súlyosabb volt, mint amikor bekerült. A gyógyszerezésen kívül semmi nem történt a rehabilitációs program abból állt hogy leszedálták, a helyi gyógytornász feléje sem nézett, a saját gyógytornászunk és a család mozgatta nap mint nap, ugyanígy mi oldottuk meg a fürdést, sőt gyakran az ágyhúzást is, mert a személyzet – a doktornővel egyetemben- a naponta zsebekbe dugdosott ezresek ellenére is csak akkor mutatott némi aktivitást ha jelen volt valamelyik családtag.
Folyamatosan altatóval tömték
2010.12.16. 06:0086 éves apukám elesett kerékpárral két éve júliusban, megrepedt a koponyája.
A Traumatológiára került, műtéti beavatkozást nem tartott indokoltnak az orvosa. Két hétig volt bent, ellenőrzés miatt. Apukám soha nem szorult segítségre, el is utasította. A mellékhelyiséget is egyedül közelítette meg - az első héten. A következő héten a szemem előtt zajlott látványos leépülése. Nem értettem. Az állandó aluszékonyság soha nem volt rá jellemző. Egy alkalommal akkor voltam bent, amikor a gyógyszereket osztotta a nővér. Kézből kézbe. Apukám elejtett egy szemet, amit felvettem, s roppant ismerős volt.
Elhoztam, majd elképedve jöttem rá a hasonlóságra. Az un. Frontin tablettát véltem felfedezni, s ez a tény igazolta hihetetlen mértékű alvás igényét. Akkor kellett volna - tablettával a kezemben - magyarázatot kérni, de sajnos elmulasztottam. Későbbi érdeklődésemre soha nem adtak megfelelő magyarázatot, hogy milyen gyógyszert kap apukám. Akkor voltam a legjobb hozzátartozó, ha nem kérdeztem. Arra törekedtem, hogy minél hamarabb elhozzam onnan.
Elkaptam valamit a wc-n
2010.12.15. 06:00Idén a terhességem 33 hetében vittek be Ózdról a mentők Miskolcra a szülészetre.A Szülőszobára vittek azonnal-ott voltam 1 napig,mert nem indult meg a szülés,majd ki tettek az osztályra.Na ami ott működik azt a legutolsó ellenségemnek se kívánom.
Nagyon mocskos volt a fürdő+ a wc.Már sajnálom,hogy nem fotóztam le,és küldtem el az Ántsz-nek.A csempe fekete,és szürkében játszott!A wc-re szívem szerint nem akartam belepiszkítani,mert nem volt rá érdemes!Ocsmány!És még a terhes nőt védeni kellene,hogy ne kapjon el semmit a wc-n,hát én elkaptam valamit(pedig nem ültem rá az ülőkére)-majdnem, 1 hétig kapartam magamat alulról.
Nyugdíjasok csak délelőtt mehetnek orvoshoz
2010.12.14. 06:00Kedves Praxis!
Ma egy elég érdekes dolgot láttam nálunk a körzeti orvosi rendelőben. Régi háziorvosunk nyugdíjba ment, egy fiatal és nagyon szimpatikus fiatalember került a helyére, de bizonyos dolgok teljesen megváltoztak és nem vagyok benne biztos, hogy előnyükre. Szóval a helyzet annyi volt, hogy elmentem a rendelőbe, mert az utóbbi időben kibírhatatlanul fájni szokott a derekam és szerettem volna egyrészt kapni fájdalomcsillapítót (valami hatásosabbat, mint a recept nélkül kaphatóak) és egy kivizsgálás is rám férne.
Amikor beléptem a rendelőbe, egyből szemet szúrt egy papírlap a falon, amely arról hívatott tájékoztatni a betegeke, hogy decembertől a nyugdíjasok csak és kizárólag a délelőtti rendelési időben szíveskedjenek az orvost látogatni, kivéve igazán súlyos, indokolt esetben.Ilyen papírlapból még három darabot számoltam a rendelőben, pedig elég kicsi a helység.
Vén hülyének nevezték
2010.12.13. 06:00Tisztelt Praxis!
Hat hónap alatt veszítettem el Édesapámat, Édesanyámat. Mindketten a Hetényi Géza Kórházban haltak meg. Mindketten egy vizsgálatra mentek be, egy hétfői napon, másnap már nem éltek.
Édesapám előzőleg feküdt bent a belgyógyászaton, ahol az orvosok és az idősebb ápolók mindenkor tisztelettel beszéltek vele, figyeltek rá. Azonban két fiatal nővér(ke) elmerészkedett odáig, hogy a zuhanyozóban tisztálkodó apámat "vén hülyének" nevezte, majd feltöröltették vele a vizet, ami a kórház rossz vízelvezetési problémái miatt visszafolyt a kórterembe. Apám nem volt szellemileg leépült, magát az utolsó pillanatig ellátta.
Ne hisztizzek, akkor sem fognak elaltatni
2010.12.12. 06:00Ami velem történt a kórházban az maga a rémálom!Történt ugyanis hogy a régi műtétem helye begyulladt és a Hetényi kórház baleseti sebészetén műtétet javasoltak!Be is kerültem a kórházba 2010 november 19-én és még aznap el is végezték a műtétet!Délután fél háromkor került rám a sor!Na ami a műtőben várt az hihetetlen!
Kezdődött azzal hogy nem vállalták az altatásom mivel meg voltam fázva noha én az altatást jelöltem meg.Az altató orvos a nyaki érzéstelenítés mellett döntött ami igen kellemetlen sőt fájdalmas dolog!Az istennek nem akart elzsibbadni a karom,a negyedik nyaki szúrás után már sírva fakadtam!Az orvos erre rám kiabált hogy ne hisztizzek akkor sem fog elaltatni!Az ötödik után elzsibbadt ugyan a karom,de a könyököm ami be volt gyulladva nem!
Nem vettek emberszámba
2010.12.11. 07:00Sziasztok!
Én is szeretném veletek megosztani történetemet. Az egész úgy kezdődött, hogy egy ér a bokámnál szinte befeketedett, és nagyon fájt. Elmentünk a székesfehérvári Szent György Kórházba, ahol egy érsebész fogadott. Azt mondta, hogy valami gyulladás, biztos, hogy nem trombózis és csak a gyerekkoromban kialakult betegséggel foglalkozott, nem azzal, ami a dolga lett volna. Írt fel egy kenőcsöt, és hazaengedett.
Rá kb. két hétre visszamentünk, mert mégjobban fájt azaz ér, és nem akartuk, hogy nagyobb baj legyen belőle. Ismét kenőcsöt adott meg mondta, hogy fáslizzam. Ezután beszéltünk a magán orvosommal, akinek itt is szeretnék köszönetet mondani. Ő elküldött vérvizsgálatra és ilyen érfestős vagy nem tudom milyen vizsgálatra, amivel megnézték volna, hogy van-e ott a bokámnál trombózis. Mit ne mondjak csak a vért vették le, mert a doktornő a sürgősségin, akivel nem is találkoztam azt mondta, hogy nincs miért megnézni, mert a vérből úgy is kiderül. Hát, nem derült ki. Rá egy hétre elkezdtem fulladni. 150-es volt a pulzusom. Anyuék bevittek az ügyeletre, ahol gyógyszeres kezelés után egy nagyon kedves doktornő továbbított bennünket a sürgősségi osztályra. Ott mondtuk, hogy nem kapok levegőt, azt mondták, hogy írjak alá papírokat és üljek le a váróban. Anyu intézkedett és kaptam egy ágyat.
Két felesleges műtét
2010.12.10. 06:00Engem 20 évesen támadott meg egy azóta is ismeretlen eredetű ízületi gyulladás, mely akkor a térdemben kezdődött, azóta már több más ízületemet is érintette. Ahogy a fájdalmaim fokozódtak, természetesen orvoshoz fordultam. A remek Nyíri úti kórházban elsőként megvizsgáló orvostól azt a választ kaptam, hogy mit nyivákolok, neki is fáj a dereka, ha front van. Jelzem, ő akkor kb 60 éves volt, én meg, mint említettem, 20.
Mondtam neki, 20 évesen hadd ne legyen már természetes, hogy fáj a térdem, és különben sem csak úgy "fájdogál" néha, hanem folyamatosan, szünet nélkül, kibírhatatlanul fáj, most azért jöttem, mert vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók már nem segítenek, aludni sem tudok. Na, erre nagy duzzogva beleegyezett, hogy akkor "megtükrözzük", tehát beírt egy hónappal későbbre atroszkópos műtétre. Kérdeztem, addig mit csináljak a lábammal, hogy ne őrüljek meg a fájdalomtól, kaptam rá gyógyszert. Megműtöttek, átvágtak egy szalagot a térdemben, mondván, hogy egy korábbi sportsérülés után a szalag megvastagodott, nyomta a szöveteket, azért fájt. Hát nem jött be, a lábam utána is ugyanúgy fájt. Műtétet követő pár órában pokolian elkezdett fájni, mikor ezt jeleztem a nővérnek, az csak a vállát vonogatta.
Iszonyú kosz és por a tüdőszanatóriumban
2010.12.09. 06:00Kedves Praxis blog!
Nem panasz ez. Inkább csak érthetetlen.A Mátraházai Gyógyintézet pulmonológiai osztályára utalták be édesanyámat december 7-től három hétre, ún. klímaterápiára.Örültünk neki, mivel III. stádiumú COPD betegségben szenved, egyre rosszabbul veszi a levegőt, folyamatos gyógyszerezés ellenére is egyre nehezebben tudja a munkáját ellátni ezáltal.
Tegnap felkísértem Budapestről anyut a szanatóriumba. Próbáltunk a nagy ködben tájékozódni, de se egy tábla, se egy normális felirat (össze-vissza nyilak, hogy merre van a betegfelvétel, egyik jobbra, másik balra mutat, végül egy harmadik irány volt a nyerő), ami útba igazítana, de ez legyen a legnagyobb baj, végül csak megtaláltuk a bejáratot.
Földgáz, füstgáz, vérgáz
2010.12.08. 06:00
Anamnézis
Az osztrákok néppártja a távolinak tetsző nyolcvanas években -- ma már tudjuk -- jó okkal tartott attól, hogy államukat az ún. "keleti blokk" olcsón elérhető energiaforrásaihoz kösse. A függöny innenső oldalán ez nem képezte vita tárgyát és jó két évtizeddel később még mindig adottság, hogy a földgáz Oroszországból jön, Ukrajnán át és ha bármi okból elzárják a csapot, akkor arra ráfázunk.
Megörököltük még a sem nem energiatakarékos, sem nem környezetbarát ipar romjait és működésének pár évtizedes szennytengerét is.
Jelen "zárójelentésünk" szereplője egy azon asztmások közül, aki megszenvedte a januári átmeneti gázhiány miatt "beröffentett" kőolaj alapú erőművek ideiglenes, illetve az egyéb füstforrások, mint például a személygépkocsik állandó légszennyezését. Autót Abszurdisztánban akkor sem tesz le a polgár, ha a légszennyezettségi térkép monokróm vörös és már a főpolgármester sem tudja megakadályozni a szmogriadó elrendelését -- legfeljebb szabotálni azzal, hogy siet mindenki tudomására hozni, nincs büntetés annak, aki nem tartja be a korlátozást...
Horror árak voltak a büfében
2010.12.07. 06:00Kedves Praxis!
Édesanyám most jött haza a ÁEK (Állami Egészségügyi Központ) Honvéd Kórházából.Az ellátással, a nővérek és az orvosok hozzáállásával mindvégig teljesen elégedettek voltunk. Egy valamit kivéve...
A földszinten található - EGYETLEN - büfé áraival... Az operáció napján lementem, vettem egy darab Snikers csokoládét - 310 Ft volt. Teljesen ledöbbentem. Két dl kis dobozos tej ugyanennyibe került. Aki nincs tisztában vele, azt felvilágosítanám, hogy ezek a normál bolti árakhoz képest HÁROMSZOROS árak!!!
Véleményem szerint megengedhetetlen ilyen horror árakon forgalmazni bármit is! Végső soron itt olyan emberek vásárolnak, akik betegek, kiszolgáltatottak és nem is hagyhatják el az épületet, tehát egyetlen választásuk a kórházi büfé, amely természetesen így monopol-helyzetben van!! Sok beteg megkíván a bent-tartózkodása során egy-egy kis csokoládét, kávét, szendvicset. Na de ilyen árakon??
Nem lehetne esetleg a kórházakban működő büfék profitját valahogy maximalizálni? Úgy is bőven lenne elég vásárlójuk, és talán a betegeknek sem esne le az álluk ezektől az áraktól...
Arról nem beszélve, hogy blokkot sem adnak!! Anyukám amikor rákérdezett, hol a blokk: "-Ja, azt is kér??" Blokkot nem kérni, hanem kapni kell!
Mindenkinek jó egészséget: Ildi
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
A nővérek egyfolytában ordítoztak
2010.12.06. 06:00Kedves olvasók!
Rövid történetemmel szeretném kipanaszkodni magamat, remélem értő fülekre találok. Biztos lesznek, akik majd ekéznek, de nekem attól már jobb, hogy elmondhatom, amit akarok.
2 hónapot feküdtem gerincműtéttel a János kórházban. 2 alkalommal műtöttek, de műhibát követtek el, elfelejtették visszakötni az achillesemet és azóta sántítok,zsibbad a lábam és őrült fájdalmaim vannak Egy implantátum van bennem, 2 hét után jött rá az orvos,hogy elrontották a dolgot.Újra műtét, melynek következtében jobban lettem
De miért kell 2 hétig várni? Amikor a lányom megkérdezte, most akkor mi fog történni,mire az orvos elkezdett laninul válaszolgatni. Szerencsére a lányom eü.szakközepet végzett, igy nagyjából értette, amit mondott. De mi van azokkal, akik nem végeztek ilyen iskolát?
A nővérek egyfolytában ordítoztak. Tudom, hogy kevés a pénz, de erről ki tehet?Nekem is kevés.Közel 5oo.ooo Ft-os számlát kaptam, hogy ezt az OEP fizeti,én egy fillért nem tudok, nem is vagyok hajlandó a sok szenvedésem után fizetni.
Egyébként ezt a betegek rontották el a dolgot. Több olyan ember volt, aki mások előtt lobogtatva adott súlyos tízezreket, ők jobb ellátást is kaptak. A hálapénz maradt de minek? Mi nem tudtunk adni, velünk tovább ordítoztak sajnos..
Én kártalanítási pert fogok indítani, mert állásom nincs,nyugdijam még nincs és elegem van október óta mindenből.Járni nem tudok és kilátástalannak tűnik minden.
Üdvözlettel: T
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
Pénzt nem várt el senki
2010.12.05. 15:31Tegnap sajnos elmaradt a beharangozott pozitív bejegyzés, amelyért én vagyok a felelős. Össze-vissza bénáztam valamit, ezért nem a megfelelő időpontra állítódott be a poszt. Hamut hintek a fejemre és akkor most pótolom az elmaradást. Következzen egy levél a Bethesda kórházról, csak pozitívan.
Kedves Despota,
közkívánatra küldöm az alábbi pozitív posztot a Bethesdáról.
Előzetesen nagyon aggódtam fiam vízsérv műtétje miatt, mivel a gyermek enyhén autista, és előre nem volt látható, hogy hogyan reagál az altatószerekre.
A műtétet megelőző aneszteziológiai vizsgálat kiterjedt a gyermek autizmusából adódó érzékenységeire is, a doktornő fantasztikusan alapos volt és kedves. Az aneszteziológiai javaslatot teljesen egyénre szabta, lefoglalta az ágyunkat a legjobb kórteremben, engedélyezte, hogy elvigyük a kicsit a műtőig.
A műtét napján még reggel 7-kor ihatott a fiam, utána pedig igen gördülékenyen mentek a dolgok. A műtét simán lement, a nővérek csodálatosan viselkedtek, a szoba közepén ÁLLVA figyelték a frissen műtött gyerekeket, akit épp betoltak közvetlen a műtét után, annak az ágya mellett 10-15 percig is álltak, és figyelték, minden rendben van-e. Az aneszteziológus szólt, hogy műtét után lehet, hogy rossz lesz az ébredés, de ez nálunk csak annyiban jelentkezett, hogy fájdalmai voltak a kisfiamnak, amire kértem fájdalomcsillapítót, utána már kutya baja se volt. Délután már haza is jöhettünk. Összefoglalva: mindenki nagyon kedves és szolgálatkész volt a műtősfiútól (minden gyerekhez vidáman beszélt, kedveskedett) a nővéreken át (mikor ébredéskor sírt a gyerekem, még egy kisautót is hoztak vigasz gyanánt, míg hat a fájdalomcsillapító) az aneszteziológusig és a sebészig.
.jpg)
Nekem ez nem fájhat
2010.12.05. 06:00Tavaly ősszel történt, hogy egy alhasi görcs miatt (endometriózisom van) bekerültem az ügyeletre. Bevett gyakorlat, hogy amíg ki nem derül, mi a görcs kiváltó oka, nem adnak semmiféle fájdalomcsillapítót, görcsoldót. Ezzel tisztában voltam, de arra ami azon a vasárnap hajnalon történt, egyáltalán nem számítottam.
Mikor felébredtem, olyan fájdalmam volt, h a lábamat alig bírtam megemelni. Még a szüleim segítettek indulás előtt az öltözködésben is. Miután a mentő bevitt, az ügyeletes nővér hosszasan kikérdezett. Eközben a székbe kapaszkodtam, olyan fájdalmam volt. A kérdések után feltelefonáltak az orvosomnak, hogy le kellene jönnie megnézni. Anyukám a váróból látta, hogy az említett doktor úr olyan lassan teszi egymás mellé a lábait a folyosón idefelé jövet, mintha szándékosan váratni akarna. Úgy gondoltam, biztosan fáradt, reméltem, h minél előbb kiderül, mi a bajom, és végre kaphatok valami görcsoldót. Tévedtem.
Haldokló betegek, síró hozzátartozók
2010.12.04. 06:00Levélírónk, "Sárga nyúl" két történetet is küldött nekünk. Az első, amelyet most olvashattok szomorú, lehangoló állapotokról számol be az Uzsokival kapcsolatban.
Délután ismét jelentkezik pozitív rovatunk, amikor a másik, pozitív hangvételű levelet is közzétesszük.
Kedves Despota,
A terhességem közepétől refluxos tüneteim voltak, amik a szülés után jelentősen csökkentek, viszont később új, érdekesnél érdekesebb rosszullétek és görcsök kaptak el. Ezt több orvosnak is jeleztem ambulánsan, pl háziorvos, gasztroenterológus, pulmonológus (mivel a tüdő fele görcsöltem), ötletük nem volt (a gasztroenterológus szintén Uzsoki...). Egyszer igencsak rosszul lettem, és elmentem a kerületi ügyeletre.
Az ügyelet utalt be a bent fekvőkéhez képest pitiáner problémával (gondolom azért a kardiológiára, mert túl magas volt a pulzusom, és a vérnyomásom is). Viszonylag gyorsan rájöttek az osztályon, hogy a gyomrommal van gond (reflux, nyelőcsőgyulladás), de a bent létem alatt semmi gyógyszert nem kaptam, mivel nem voltam hajlandó gyomortükrözésre menni. Ezen kívül nagyon alacsony a vasszintem (szinte nincs, de már apró gyerekkorom óta), és erőltették az intravénás vasat. Mondtam, hogy nem kérem, mert már egyszer rosszul lettem tőle egy másik kórházban, szívritmus zavarom lett és nem csináltak vele semmit, órákig rosszul voltam, mellőzzük. Addig erőszakoskodott a doktornő, míg már kiborultam, hogy hagyjon már ezekkel (az összes többi vizsgálatot megcsináltattam). Erre pszichológust akart hívni, hogy nekem biztos valami problémám van a férjemmel! :DDDD
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
