Földgáz, füstgáz, vérgáz
56 hozzászólás
2010.12.08. 06:00
Anamnézis
Az osztrákok néppártja a távolinak tetsző nyolcvanas években -- ma már tudjuk -- jó okkal tartott attól, hogy államukat az ún. "keleti blokk" olcsón elérhető energiaforrásaihoz kösse. A függöny innenső oldalán ez nem képezte vita tárgyát és jó két évtizeddel később még mindig adottság, hogy a földgáz Oroszországból jön, Ukrajnán át és ha bármi okból elzárják a csapot, akkor arra ráfázunk.
Megörököltük még a sem nem energiatakarékos, sem nem környezetbarát ipar romjait és működésének pár évtizedes szennytengerét is.
Jelen "zárójelentésünk" szereplője egy azon asztmások közül, aki megszenvedte a januári átmeneti gázhiány miatt "beröffentett" kőolaj alapú erőművek ideiglenes, illetve az egyéb füstforrások, mint például a személygépkocsik állandó légszennyezését. Autót Abszurdisztánban akkor sem tesz le a polgár, ha a légszennyezettségi térkép monokróm vörös és már a főpolgármester sem tudja megakadályozni a szmogriadó elrendelését -- legfeljebb szabotálni azzal, hogy siet mindenki tudomására hozni, nincs büntetés annak, aki nem tartja be a korlátozást...
Státus
Asztmásunk húsz éve jól karbantartott, jobbára tünetmentes betegsége előre láthatóan súlyosbodik, amikor a levegő minősége romlik és ennek csak korlátozottan lehet gyógyszerrel és egyéb intézkedésekkel gátat vetni. Asztmásunk ismeri a fulladás élményét. Ez az óvintézkedések dacára egy pénteki napon enyhe formában el is éri. "Volt már rosszabb is" alapon lemondja munka utáni programjait és örül, hogy hétvége következik.
A hétvége kínlódva telik, az állapot nem mutat hajlandóságot a javulásra, pedig így a következő hetet gyalázatosnak ígérkezik elkezdeni, érdemi pihenés nélkül.
Vasárnap hajnalban minden eddiginél durvább fulladási roham érkezik, immár komoly halálfélelmet kiváltva szereplőnkben. Kitekert pózban sikerül hosszas percek után olyan nyugalmi állapotot találni, amelyben a szervezet oxigénkövetelése lassan rendeződni tűnik, bár a szokásosnál intenzívebb légzés és szívműködés mellett. Szereplőnk leizzad, de ahogy csitul a roham, pár órát még aludni is tud.
A vasárnap gyalázatosan telik, a hétfői munkábaállás esélyei egyelőre pár nap szabadság kikérésének tervével csökkenni kezdenek.
Vasárnap koraeste újabb roham, a hajnalinál alig kisebb. Szereplőnk elhatározza, hogy orvoshoz megy.
Ez ebben az országban a kalandvágy megnyilvánulásának egyik formája.
Hétfő
A betegség adott, de az nem úgy megy, hogy besétálunk vele az orvoshoz, aki aztán meggyógyítja. Kezdjük azzal, hogy a beteg épp most sétálni se nagyon tud. Szakrendelésre kellene mennie, ahogy már húsz éve rendszeresen, de a nemrégiben lezajlott csodálatos reformoknak köszönhetően ehhez előbb a körzeti orvos beutalója kell. Ez egy telefon és egy családtag segítségével még reggel elintéződik (szerencsére a körzeti orvos épp délelőttös), majd taxi hívódik, a beteg learaszol odáig a saját két lábán, sűrűn a korlátba kapaszkodva, majd irány a szakrendelő.
Ott egy hosszabb folyosó már egészen komoly kihívássá válik, betegünk utolsó erejével landol a betegfelvételi ablak közelében véletlenül épp üresen álló széken és kimerülten liheg. Ezenközben színe egyre szembetűnőbben tolódik a kék felé szabad bőrfelületein.
Kísérő családtagja idegesen toporog az ablaknál, ahol végül kegyeskednek átvenni a sürgősségi beutalását. Egész hamar ki is adják a lapot tüdőröntgenre és légzésfunkcióra.
Orvost, segítséget, azt ekkor még hiába remél a beteg.
A helyzetet itt az oldja meg, hogy húsz év elteltével még sűrű személyzetváltozás mellett is van, aki megismeri. Néhány szóval sikerül tisztázni, hogy itt éppen nagyon kellene a segítség és most, nem akkor, amikor végigvár két vizsgálatot, az eredményeket és azok kiértékelését, meg azt, hogy a szokásos kezelőorvosa visszatérjen valahonnan néhány nap múlva. Jó lesz a helyettesítő is, vagy akárki, aki ért hozzá, de sürgősen!
A nővér bekopog az egyik ajtón, majd ahogy ott végez az épp bent tartózkodó, betámogatják hősünket, aki ekkor a saját lábán már nem igazán mozgásképes.
A vénás injekció ezek után másodperceken belül bent van, kis könnyebbséget adva. Betegünk nagyjából ennyit is várt az úttól.
Bónusz
Az orvos mentőt hív és a néhány százméterre található kórház tüdőosztályára utalja a beteget. Ezek után az injekciótól valamelyest jobb állapotban újra várakozás kint. Tizenegy körül jár az idő.
A mentőápoló megjelenik, újra végig a folyosó, ami ezúttal jóval rövidebbnek tűnik, majd pár perc üldögélés után, már a kórház területén, kerekes székbe kerül a beteg. Még a folyósón megbökik az ujját vérgáz-vizsgálat céljából, amit ma már egy célgép helyben pár perc alatt elvégez. Közben papírmunka, üres ágy épp van, s ahogy a gép kidobja magából a mérés eredményeit, a beteget már kötik is oxigénre és infúzióra.
Az oxigénnek valamiért nincs friss hegyi levegő illata.
Hét, maximum tíz nap tartózkodás néz ki ekkor. A betyárbútor bekerül, komolyabb vérvétel történik, orvos általi szemrevételezés, újabb gyógyszerek, a kórház szempontjából szokásos ügymenet. Betegünk mobilon értesíti az értesítendőket, rá mostanság ne számítsanak.
Kedd és szerda
A vérvizsgálat tüdőembóliát valószínűsít. A további vizsgálatok egy része kizárásos alapon tovább erősíti ezt a gyanút: a tüdőröntgen semmi különlegeset nem mutat, ami miatt ennyire rossz lenne a vérgáz, a szívgyógyászati vizsgálat erős, szabályos szívet ír le, ami épp láthatóan meg van hajszolva -- lásd EKG --, egyébként semmi baja. Ők rögvest írják is, hogy itt CT kellene, hamar.
Ehelyett a beteg mehet hasi ultrahangra.
Gyalog.
Tüdőembólia gyanújával.
Mert az egy dolog, hogy a papírján az áll: "ülve szállítandó", a másik meg a betegszállító kedve. Ő már akkor is sétáltatta volna a beteget, amikor az még jól láthatóan oxigénre volt kötve.
A betegszállító most sem érhető el, a beteg is jobban érzi magát a már belényomott szerek miatt, így hát elindul egyedül két épülettel arrébb, ahol az ultrahang van. Meg is érkezik, ámde a vizsgáló előtt sor áll és a papírokat nincs, aki átvegye.
Abszurdisztánban ugyan meg lehetne tenni, hogy leül az ember, de akkor meg az ajtóból kikukucskáló aszisztensre héjaként rácsapó nem bentlakó, ún. járóbetegek esélyt nem adnak a rendelés végéig, hogy akár csak bejelentkezhessen vizsgálatra. Betegünk tehát áll a falnak dőlve, papucsban, pizsamában, köpenyben.
Nem sokáig. Annyira ugyanis nincs jól, hogy tartósan tudja ezt a mutatványt produkálni. Fogja magát és a fal mentén lecsúszik, ülő helyzetbe és egyre kevésbé tud magáról...
Haloványan sürgölődést érzékel maga körül, majd egy vizsgálóba támogatják, kerekesszékbe ültetik. Pár perc múlva kitisztul a kép, eddigre a papírját elveszik tőle és detektálják is az "ülve szállítandó" feliratot. A vizsgálatra aztán sor kerül, ahol semmi rendellenességet nem tapasztalnak, viszont vissza székben gurítják. Az egymást hőn imádó gyógyítók itt nem hagyják ki a ziccert és megy is a feljegyzés a "magára hagyott betegről" a megfelelő íróasztalra...
A vizsgálatok egy irányba mutatnak: valahol, nem oly régen a betegnek lehetett egy MVT-je -- ami mélyvénás trombózist jelent --, az ebből elszabadult vérrög pedig kalandos úton végül a tüdő egyik erében parkolt be a forgalomnak. Ha már tetemre hívás (khm, majdnem, elég rossz a tüdőembólia túlélési aránya), a betegnek be is ugrik egy nem túl rég megesett, s komolyan nem vett alsó lábszári fájdalom, ami némi fáslizást és pihentetést követően gond nélkül elmúlt.
A terápia ennek megfelelően változik, az egyébként is kapott "vérhigító" készítmény adagját növelik.
Csütörtöktől csütörtökig
Egy hét kórházban, az egy szokásos adag. Ezen kívül szombaton és vasárnap a fű se nő. Betegünkkel ezen idő alatt nem sok minden történik azon túl, hogy már a harmadik napon egészen jól érzi magát, oxigén se nagyon kell neki, s jön az unalom, ami ellen könyvekkel védekezik. Hétvégén az internet hiánya is nyomasztani kezdi, de úgy számol, pár nap még, annyit meg ki lehet bírni.Színesíti az eseményeket egy inhalálókészülék, amivel össze kellene barátkozni -- orvosi vízipipa lenne találó leírás rá. Élvezet sok nincs benne, ráadásul harmadik alkalomra komoly köhögőrohamot vált ki, így ezt tovább nem erőltetik.
Az új hét közepén lezajlik a légzésfunkció, ami a távozási jelek egyik legbiztosabbika, majd a CT-re is sor kerül. Ide megint gyalog, messzebb is van, de már nincs "ülve szállítandó" státusban, és a vérképek is javulnak. A CT-re talán azért kerül sor, egy hét halasztással mégis, mert a javulás némiképpen alulmúlja a várakozásokat és légzésfunkcióból is volt már jobb.
A beteg a mellékkörülményekről nem tudva azzal a boldog tudattal hajtja álomra fejét, hogy másnap, pénteken elkészül a záró és ő hazakerülhet.
Átkozott péntek
A reggeli vizit során betegünkkel közlik, hogy "baj van", a CT egy ún. "lovagló trombust" mutatott ki egy (vagy a?) fő verőérben, 25mm hosszú indulásra kész vonat, s ha elindul, annyi. Beteg tehát ágyban marad, hozzátartozót értesít, és várja a mentőt, ami majd átviszi Debrecenbe, ahol minden bizonnyal műtét lesz, talán még ma.
Ez a helyzet az, amire szokás a "köpni, nyelni nem tudtam" fordulatot használni.
Előző este betegünk már lépcsőn járt fel-le, hogy a hazamenetel a két emelet ellenére problémamentes legyen.
A ravasz kis vérrög meg valószínűleg már az első nagy fulladás óta ott lapult, már két hete, mint egy taposóakna...
Mentő, azaz esetkocsi megérkezik, betegünket fekve tolják bele, mellé az ülőhelyre még bekerül egy infarktusos, majd szirénázva megindul a jármű az autópálya felé, Debrecennek.
A magyar utakon fejjel előre, háton fekve 120 feletti tempóban utazni egy kissé gyomorforgató és rázós élmény -- szerzi meg a tapasztalatot betegünk.
A debreceni szívklinika testületileg dob egy hátast, amikor egy miskolci esetkocsiból kettő(!) sürgős ellátást igénylő beteg kerül elő. Egyelőre ágy sincs elég, az infarktusos tehát továbbra is ül.
Betegünkkel aztán nagyon kevés várakozás után több vizsgálatot is gyorsan elvégeznek. Gyorsan kiderítik, hogy hol is volt az a bizonyos MVT -- nem csak a beteg bemondására alapozva, hanem korrektül meg is találva a helyet. Aláirtják azt a papírt, amivel a beteg a "késeléshez" hozzájárul, egy másikon a vérátömlesztéshez -- közben a vércsoportot is megállapítják --, felkészítik arra is, hogy szívmotorra lehet szükség -- erről az érintettnek nincs igazán fogalma, mivel is járna --, illetve, hogy élete végéig kapcsokat fog hordani a mellkasában, mivel csontot is kell bontani...
A beteg eleddigre meglehetősen apatikussá vált.
Újabb várakozás következik, majd közlik a beteggel, hogy megpróbálják műtét nélkül megoldani a problémát. Ez biztosan jó hír, meg nyilván nem véletlenül van Debrecenben orvostudományi képzés, tudják, mit csinálnak. Betegünk tehát átkerül a tüdőrészleg intenzív osztályára, ahol legott bele is kezdenek a kezelésbe: újra oxigén és infúzió -- valamint szigorú és teljes mértékű ágyelhagyási tilalom. A mellékhelyiség akár a szomszéd galaxisban is lehetne.
A beteg apátiája elkeseredett kétségbeesésbe megy át...
Az intenzíven
Betegünk eleddig sem nagy étvágya szinte nullára redukálódik. Magávol hozott dolgait az intenzívről a beérkező családtagokkal hazaküldetik, így szinte alig marad valamije a mobiltelefonon és egy könyvön kívül.
Az intenzíven öt ágy van -- különféle gombokkal vezérelve fel és le állítható, milliós szerkezet maga is --, ebből egy a hozzá tartozó műszerek hibái miatt inaktív. Egyen egy durván bevezetékezett beteg, akiről később kiderül, hogy kárpátaljai orvos, egyen egy 12-13 évesnek látszó fiú, lélegeztetőgépen, de egyébként magánál. Ő DVD-kkel üti agyon az időt. A további ágyak ekkor még üresek.
Van ezen kívül egy pult, ahol valóban éjjel-nappal ül valaki, de inkább ketten.
Magányt kedvelő betegünknek ez önmagában is súlyos csapás.
A kezelés első két napja a "röghöz kötöttség" miatt kétségbeejtően lassan múlik, ám a szerek hatnak, így harmadnap már engedélyezett a felülés és lábak lelógatása pár percre, majd este már az ágy melletti felállás ugyancsak rövid időre és a mellékhelyiség kerekesszékkel való megközelítése.
Betegünk mostanra szívből átérzi az Amerikába hurcolt, leláncolt fekete rabszolgák kínjait. Főleg, hogy már beöntéssel fenyegették és kényszertáplálással...
Közben újabb beteg érkezik, a klinika egyik idős sebésze. Már négyen vagyunk, de mind a négyen más-más betegséggel, más terápián és még a TB szempontjából sincs köztünk két egyforma. Jobban belegondolva egészen bíztató, hogy nincs teltház.
A kritikus napok múltával betegünk jó kapcsolatba kerül a személyzettel is, s ebben sokat segít, hogy a szélső ágyon fekvő kárpátaljai beteggel több baj van, mint a többiekkel együttvéve. A terápia is eredményes, a megismételt CT már csak halvány nyomát találja a vérrög-vonatnak, annak feloldása komplikációtól mentesen sikerült.
Az életveszélyes állapot megszűnt.
Ekkor közlik a túlélési esélyt, ami ebben az esetben 10%-os. Ha ez egy háborús bevetés, a túlélők bizton nagyobb kitüntetésben részesülnek. Betegünk nem is fogja fel igazán: egy a tízhez... Orosz rulett olyan forgótáras pisztollyal, amibe tíz golyó fér és kilencet be is töltenek... Ez most az egyetlen üresbe kattant...
Betegünket annak rendje, s módja szerint teszik is ki az intenzívről, miután állapota rendeződött, hogy a megkezdett terápiát már egy normál kórházi osztály fejezze be. Ennyi talán Miskolctól is kitelik -- melynek kórházát az igénytelen, hiányos és több helyen hibás zárójelentései, valamint a beteg elkezelése miatt igen súlyos jelzőkkel illették nem egyszer.
Visszafelé
Az eddig gördülékenyen zajló események itt megint abszurdisztáni stílust vesznek fel. A beteg állapota igényelné, hogy csak a biztonság kedvéért, de oxigén legyen abban a mentőben, ami visszaszállítja, de ilyen kocsit csak szakszemélyzettel adhatnak, az pedig a szállításra kijelölt napon nem érhető el. Oxigénnel el nem látott mentő volna, az viszont csak a megyehatárig viheti a beteget, akit viszont trombózisa és embóliája miatt ülve nem lehet szállítani. Sok-sok telefon után az egyik betegszállító cég vállalja a közvetlen fuvart.
Sajnos épp a sok-sok telefonálás miatt nem tűnt fel a szállítást intézőnek, hogy itt nem mentőről van szó...
A jármű, ami Budapestről(!) indult reggel, jócskán délután érkezik meg az intenzív elé. A betegszállító ki is fejezi csodálkozását, miszerint ő intenzívről, meg úgy általában intézményből intézménybe nem szokott szállítani, de "maguk tudják"... Betegünk eddigre három nejlonzacsiba összeszedi ezét-azát, de még egy köpenye sincs, azt hazaparancsolták. Most hát kölcsönbe(!) kap egy pokrócot -- amit a betegszállító majd másnap visszaad az intenzívnek -- és papucsban, pizsamában, pokrócban, nejlonzacsikkal, akár egy hajléktalan, beül egy kívülről sem mentőnek látszó valamibe -- amiről kiderül, hogy kilenc személyes mikrobusz, hat, már kabátban várakozó utassal. A jármű fűtése ugyanis jóindulattal is elégtelen.
Betegünk a hátsó üléssoron keresztbe próbál elhelyezkedni, hogy az orvosi utasításnak megfelelően ne lógassa a lábát. Az út legalább két órásnak ígérkezik.
Végül több lesz, hiszen előbb a jármű többi utasát kell széthordani a Debrecent övező településekre, s csak ez után fordul Miskolc felé. Betegünk így kisebbfajta országjárás részese lehet az olykor földutakra is bemerészkedő túra során. A februári alföldi táj szépségei azonban kevésbé, veséjének hidegtől való védelme inkább leköti. Ezt színesíti kissé a rettegés is, ami részben annak köszönhető, hogy oldalt ülő helyzetében bekötni magát nem tudja, viszint vérzékenységet okozó szert kap már jó ideje. Részben pedig a betegszállító, aki maga a sofőr, influenzára panaszkodik...
A rémálomszerű utazásnak aztán végül vége lesz, a jármű beér a miskolci kórházba -- egy másik osztályra, nem arra, ahol a beteget elkezelték. Itt újabb toporgás, amit az eddigre már tizenegy órát teljesítő betegszállító sem fogad örömmel, bár igyekszik palástolni. Neki még haza is kell érnie Budapestre...
Az átvétel lezajlik, a késői időpontra tekintettel nagyon felületes, szinte alibi vizsgálat mellett és újra ágyba kerül a beteg.
Ezzel már csak annyi baj van, hogy az ágyon egy könnyű és kicsiny pléd hivatott eltúlzottnak nem nevezhető fűtés mellett betölteni takarói hivatását, miközben a beteg erősen átfázott. Éjszakára ez ismétlődő köhögési rohamokkal színesedik, ám a beteg hiába támolyog ki segítséget kérni a nővérektől, azok "egy beteg egy pléd, ez van" közléssel a maguk részéről elintézettnek tekintették az ügyet.
A beteg ezt másnap "segítségnyújtás elutasítása" kifejezéssel teszi szóvá az egyébként sietős kezelőorvosnál, amivel bosszút idéz magára: az ekkor szolgálatban levő nővér a következő alkalmakkor mindennemű kímlet alól mentesíti magát vérvétel során, látványosságokat maga után hagyva a vénák környékén...
Péntektől keddig
Pénteken újabb, immár harmadik és teljesen felesleges szív-ultrahang, előzővel milliméterre azonos értékekkel, aztán a hétvégén semmi. A Debrecenben elkezdett gyógyszer adagolását, amit az ottaniak szerint 12 óránként, maximum húsz perces eltéréssel lehet beadni, itt arra hivatkozva, hogy így szokták, hat és fél órára adják be, de korrigálás nélküi adagban. De a beteg ezt is kibírja. Aztán amikor észreveszi, hogy a debreceni előzményeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják (tudja és számolja a beadott szer naponkénti adagjait), a vasárnapi beadásához már nem járul hozzá. Ez az akkor ügyeletes orvossal is kemény szóbeli összecsapáshoz vezet -- betegünk nem egy könnyen ledumálható típus.
Az első normális, szabályos vizitre hétfőn(!) kerül sor. Ez végre jó hírt hoz: a vérképben "sávon belülre" került egy INR nevű érték, így a kedd reggel a távozást jelenti. Ha az ember a 201-esben fekszik és informatikus, tudja, hogy a 201 (C9H) jó ómen: a RET (feltétlen visszatérés) kódja.
A kedd reggel és a zárójelentés elérkezik.
Epikrízis
A beteg még nem gyógyult, csupán "otthonába bocsátható", de ennek nagyon-nagyon örül. Több tucat oldal zárójelentés gyűlt össze e kalandos majdnem négy hét alatt. A betartandó étkezési szabályok nem túl szigorúak, ráadásul jórészt eddig sem kedvelt ételek kerültek a listára -- az eper és a tojás azért fájó veszteség. A munkábaállás még távoli. Az utókezelés hosszúnak ígérkezik, s még ki sem derült, mi okozta a kiváltó trombózist -- ez a következő három hónapban sorra sem kerülhet a gyógyszerek torzító hatása miatt. Pedig ezen múlik, meddig kell vérzésre hajlamosító szert szedni: egy-két évig, vagy életfogytiglan...
A beteg kapott ún. számlákat is, ami azt hivatott demonstrálni, a fent megénekelt kezelés TB nélkül mennyibe került volna. Az első helyszín a betegállomány igazolását is késve, utólag adta ki, náluk a számla "elnyelődött". Debrecen kerekítve 375ezer, Miskolc második menetben 222ezer forintot állított ki, ez majdnem 600ezer, ebből tippelve a mindösszesen egymillió forint felett lehetett.
De a beteg legalább él. Legyen ez a happy end.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
El Visco Stello (törölt) 2010.12.08. 07:15:42
Nem én vagyok, hanem én 2010.12.08. 09:33:34
Leroi 2010.12.08. 09:47:57
Üdvözöllek és köszönöm!:)
Osztályunkon alkalmazzuk az alteplase-zal történő iv. thrombolysist, igaz, az accreditationk még várat magára.
Hosszú sztori, kimerítően tragikus hangvételű. El tudom képzelni a kínt, tinikoromban voltak asthmás rohamaim éjszakánként. Nem egy Pepsi-feeling, mit mondjak...:((
health 2010.12.08. 10:28:48
tbjárulékfizető 2010.12.08. 11:16:21
Van papírunk arról, amikor a tüdőkórház orvosa visszaírt a szakorvosnak, részletezve, hogy a vizsgálatokból ez ezt, az meg amazt jelenti és a kezelés nem Maripen, hanem lökés terápiként szteroid, aztán meg a többi.
A borsodi rokonomat küldtem telefoni távirányítással a tünetei alapján a szakorvostól kórházba ( mert a saját fiamat itthon így kezelték és a tünetek azonosak voltak) és akkor történt ez a levélváltás. A lány meggyógyult.
Amúgy a a hörgőgörcs ilyen érzékletes leírása valós, ( 20 év után már ilyen lehet) nemcsak embólia okozhatja.
A stressz, hogy mikor és jól kezelik-e, meg még sokat hozzátesz a szmoghoz.
sárga nyúl 2010.12.08. 12:28:40
ondol 2010.12.08. 13:57:25
Az ország más részein nincs több kórház városon belül, nincs klinika, nincs Debrecen. Pedig de jó lenne.
A szállítás meg :-((
1 órai vonatúttal meg tudtam volna oldani a hazajutásomat, de nem mertem nekiindulni szívinfarktus után. 6 súlyos beteggel megtömve 6 órás út lett belőle országjárással, és még a sógoréknál is jártunk, mondván "arra közelebb".
A többihez szólni sem tudok, gyógyulj fel "jelen zárójelentés" ismerőse.
Vivi a veréb 2010.12.08. 14:17:12
Irkutszk 2010.12.08. 14:30:23
Egyszer láttam tüdőembóliást, sajnos ismertem és azt hittem, részeg. :/ (Végül ő maga hívta a mentőket, és azt hiszem, az eset után leszokott az alkoholról.)
Örülök, hogy műtét nélkül sikerült a helyzetét rendezni a posztolónakl, a körülmények pedig... legyünk pozitívak, és örüljünk, hogy Debrecen ilyen jól felszerelt-felkészült. Majd egyszer mindenhova elérkezik a Kánaán. Majd. Egyszer.
Az LMWH tényleg nagy találmány, még akkor is, ha szurkodni köll.
@miklos.rabai: Az angolok pl. az acetil-ciszteint csak paracetamol antidotumként ismerik, pedig milyen jó kis nyálkaoldó!
Ja, én két újítást vezetnék be a gyógyszerpiacon (bár lehet, hogy ebből inkább üzletet kéne csinálnom, és nem csak így simán kikotyogni): Az egyik a furoszemid+kálium egy tablettában, a másik meg a paracetamol+acetil-cisztein kombináció. Na, ebben a kombinációban nem félnék a paracetamoltól ;)
ondol 2010.12.08. 14:44:45
Nem venném:-DD
Étkezéssel jól karban lehet ezt tartani.
Bizonyíték a labor leletem, meg az hogy jól vagyok. Ez a K nagyon gyorsan tud változni fel/le, és egyik senem jó:-(
Kellene egy K mérő otthoni kütyü..van ilyen??
Irkutszk 2010.12.08. 15:51:40
Egyébként a banánban nagyon sok kálium van, azzal 'el lehet csalni' a tablettát :)
Nem hallottam még róla. Sajnos nem tudom, milyen módszerrel mérik a laborban a kálium-szintet, ezért nem tudom, lehetséges-e egyáltalán a kis kütyü erre. Eddig a számomra extrém kategória a kiskütyü koleszterin-szint mérő. (Van keton-szint mérő is, de azt még úgy elfogadom, ok, jó, ha van. De koleszerin-szintet mérni minden nap??)
ccke 2010.12.08. 16:28:29
Jó tanács: na ez az eset, ha egy ismert asthmás a szokásos gyógyszereivel sem tudja javítani a légzését, akkor érdemes az ügyelethez/sürgősségi osztályhoz fordulni (ilyen esetben úgyis i.v. gyógyszerre+megfigyelésre lesz szükség, rosszabb esetben, mint itt, pedig kiderül hogy nem is az asthma az ok) . A sztori eleje legalább gördülékenyebb lett volna.
ccke 2010.12.08. 16:49:20
Rotoxis 2010.12.08. 16:55:41
A poszthoz. Végigolvastam az egészet, egészen szórakoztató a stílusa. Tetszett is. Azért én egy kicsit más kicsengést éreztem ki a történetből. Talán lehetett volna úgy is: sikerült meggyógyulni (és nem magamtól) egy 90 %-ban halálos betegségből. Ennek során volt egy-két kellemetlenség (kétszer kényelmetlenül utaztam és egyszer fáztam).
Nem kívánom a posztolónak, hogy élje át ugyanezt a Nemzetközösségben, vagy Ámerikában, mert rendes ember nem kíván rosszat embertársának. Pedig akkor megtudná mi is a várakozás. Neki már komplett diagnózisa volt megkezdett kezelésessel akkor, amikorra a fenti helyeken időpontot kapott volna a háziorvosától.
Irkutszk 2010.12.08. 17:13:17
Rotoxis 2010.12.08. 17:25:29
tbjárulékfizető 2010.12.08. 17:57:20
A posztoló némi problémát akart felvetni, mert a lényeg tényleg ez: valahol észrevették, hogy mi a baja és elkezdték a terápiát. A befejezését meg valahogy megoldotta.
Engem ez a rész ragadott meg:
"A Debrecenben elkezdett gyógyszer adagolását, amit az ottaniak szerint 12 óránként, maximum húsz perces eltéréssel lehet beadni, itt arra hivatkozva, hogy így szokták, hat és fél órára adják be, de korrigálás nélküli adagban. De a beteg ezt is kibírja. Aztán amikor észreveszi, hogy a debreceni előzményeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják (tudja és számolja a beadott szer naponkénti adagjait), a vasárnapi beadásához már nem járul hozzá. Ez az akkor ügyeletes orvossal is kemény szóbeli összecsapáshoz vezet -- betegünk nem egy könnyen ledumálható típus."
Szóval így kell. És ha nem így teszünk, akkor nem biztos, hogy a vége is jó lesz.
tbjárulékfizető 2010.12.08. 18:01:12
Aki vízhajtót, vagy szteroidot szed, annak jó, ha legalább negyedévente készül laborja is. Onnan tudhatja a K értéket.
Addig is, ha jön a görcs és a Ca pezsgő nem használ, este is egy szem K.Néhány napig.
2010.12.08. 19:05:10
a.) az illető ion koncentrációját a szérumban,
b.) a táplálékkal, ill. infúzióval bevitt mennyiséget,
c.) a beteg sav-bázis állapotát.
Az Na+, K+, Cl- ionok szérumos vizsgálata jellemzően ISE (ionszelektív elektród)-dal történik, a többi ionra spektrofotometriás vizsgálat a jellemző.
2010.12.08. 19:13:54
2010.12.08. 19:18:48
Irkutszk 2010.12.08. 19:25:14
Spektrofotométer: A vér színe a probléma (nem hiszem, hogy mindenkinek az otthonába lehetne telepíteni csak ezért egy centrifugát:)) ). Ha mondjuk kék vagy zöld színt tudnánk kicsalni az emlékeim szerint V. főcsoportba tartozó káliumból, akkor lehetséges. Mondjuk a lángfestés ibolya színe jó lehetne, de kevéssé megoldható egy kézbevehető kis kütyüben. :)
Elektród: Ez még úgy esetleg, legalábbis úgy el tudom legalább képzelni a dolgot. Itt az elektród érzékenysége talán az egyik határ (amitől nagyon függene, hogy mennyi vér/vizelet is kellene a vizsgálathoz), a másik pedig az elektród öregedése.
Irkutszk 2010.12.08. 19:28:28
2010.12.08. 19:47:53
A spektrofotometriás vizsgálatok döntően nem közvetlenül mérik az adott anyagot a vérből, hanem egy specifikus reakciót hoznak létre, és az így keletkezett anyagokat vizsgálják. (Most mondhatnám pontosabban, de lojális vagyok a FutureLab Kft.-hez :-P).
2010.12.08. 20:03:28
IrishOak 2010.12.08. 20:06:16
Ez az írás nagyon jó volt:-) Rég olvastam ilyet. Régebben a vidéki kultúrházban működő "utazó cirkusz"tüdőszűrőről írtak ilyen szépet, de annak alkotója nő volt:-)
Először azt hittem valami asztmás fordulat lesz - de mélyvénás trombózis lett belőle.
Doktor urak valaki meg tudja mondani, hogy lehet-e összefüggés?(mármint asztmás rohamból mélyvénás trombózist kapni)
Ugyan is: a lányom születése óta asztmás-allergiás.Mondjuk ő tényleg "jól karban van tartva" saját tüdőgyógyásza van, és a pulmonológiára is szabad bejárása van.(nem beutalózunk, meg ilyenek, hisz mindig menni kell)
Hihetetlen jó turbuhalerek vannak, - más és más típusú rohamokra. Jó lenne a panaszosnak is beszerezni a legújabbakat,és tényleg alaposan karban tartani az állapotot.
Azt viszont már más is javasolta itt, hogy rohamnál azonnal! mentő!!! 3 éve majdnem megfulladt a lány, mert elment a 9. kerületben egy épületbontás mellett, ahol tombolt a penészgomba...Arra(is)rohamot kap. Felment a barátjához, az meg -hogy kapjon levegőt-kinyitotta az ablakot... rohammentő 8 perc múlva ott volt -és minden elérhetőt belenyomtak(mert fel voltak készülve, hisz azt még elsípolta, hogy mi a baj)...na szval asztmával vigyázni!
A trombózishoz meg 'csak annyit tudok hozzászólni, hogy egy barátom pár hete utazott Amerikába és a repcsiről az intenzívre vitték - azóta hasfalba szúrja a cuccot.Ez már nem az első volt.
Anyukám meg 8 éve él hígítós bogyón,és ha elnézik az adagolást szép csendesen folydogál a vér az orrából vagy a füléből.
Mindenképpen jobbulást, és ahogyan olvasom a posztoló asztmás informatikus.Keveset mozog,és azt is ülve...Dokival egyeztetve egy kis rendszeres sport?(Asztmával is lehet ám)
Még egyszer hajrá,és jó egészséget:-)
ondol 2010.12.08. 20:06:37
ondol 2010.12.08. 20:09:00
2010.12.08. 20:14:25
(hozzáteszem, nagypapának is, aki 84 és két hét múlva üli a gyémántlakodalmát)
ondol 2010.12.08. 20:20:41
Legfőbb kérdés, hogy kisgyermekkortól kezdve hogyan lehet megelőzni a szervezet meszesedését, úgy hogy az emberek ne váljanak mániákusokká, az életvitelükkel kapcsolatban.
Mitől meszesedünk, mi okozza. Én feltettem a kérdést, de válasz nem igen gyütt.
ondol 2010.12.08. 20:23:58
szabidoki 2010.12.08. 21:25:10
Volt a mentoknel egy betegem, szinten asztmara kapott tudoemboliat, aztan mikor egy het szolid fulladas utan rosszabbul lett, hivott mentot. Mar nem elt, mikor kiertunk, es hiaba hoztuk vissza, agyhalott lett :(
tisztító 2010.12.08. 21:32:23
Reméljük az új polgármster Miskolcon itt is intézkedik.Ő is orvos.
Gratula a megmeneküéshez.Szerencse hogy Debrecenben jó kezekbe került
apolka11 2010.12.08. 22:06:45
A megszokott, nagy átlag poszthoz képest nem éreztem rinyának, hitelesnek és valószerűnek tűnt, de lehet, csak az itt szokatlan stílus miatt.
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.12.09. 00:45:16
ace911 2010.12.09. 08:09:37
A jó öreg Z80 programozó minden túlél :)
2010.12.09. 08:31:34
2010.12.09. 11:02:29
Csak nehogy megkövessen minket valaki;)
Irkutszk 2010.12.09. 13:15:36
2010.12.09. 16:05:52
tbjárulékfizető 2010.12.09. 16:56:48
Irkutszk 2010.12.09. 17:00:04
tbjárulékfizető 2010.12.09. 17:25:01
Az alapkérdés számomra, hogy hat-e egyáltalán. Az egyik ígéretes szer erre a betegségre az olvasmányaim szerint, továbbá 6 ampulla kb. 180 eFt
TB támogatás nincs rá.
Ennyit tudok róla.
Még csak a Medrolnál tartok, de próbálok tájékozódni. Amit lehet, megteszek, lassítom a folyamatot diétával, edzéssel, pl úszás, de csak lassítani tudom, bár ez is nagy dolog.
zsoci 2010.12.09. 18:35:14
tbjárulékfizető 2010.12.09. 19:30:25
Asztmával indul. Bármi okozhatja, pl szmog, gombaspóra, fertőzés, vírus. A földgáz tényleg nem.
Egyébként gond, hogy kérdeztem?
marand22 2010.12.10. 13:17:48
1. Vízhajtó mellé kálium nem kötelező.
2. Káliumhiány nem okoz lábgörcsöt. Kálium hiánya és magas szintje izomgyengeséget okoz. Lábgörcsöt a vízhajtó okoz, mivel alkalizálja (lúgos irányba tolja) kissé a vért, amire a legjobb megoldás acetazolamid adása.
3. Mind a magas, mind az alacsony kálium szint életveszélyt okozhat (előbbi szívmegállást, l. amerikai kivégzések méreginjekcióval, utóbbi halálos szívritmuszavart). Furosemid tablettába káliumot tenni szerintem felesleges, sőt veszélyes. Ma leggyakrabban szívelégtelenségben adjuk, amihez gyakran kisebb-nagyobb fokú veseelégtelenség (prerenalis) társul, ráadásul ACE-gátlót és aldoszteron-antagonistát is kap a beteg, amik emelik a vér kálium szintjét.
4. Kálium szintet ágy mellett Astrup készülékkel mérünk (K-elektróda). Beteg által, otthon történő meghatározása nem megy rengeteg ok miatt (pl. vénás vért nem tud levenni, kapilláris, ujjbegyből vett vér egy része haemolizál, ami fals magas kálium szintet fog mutatni). Nálunk (invazív kardiológiai központ) kapilláris vért nem veszünk - soha.
5. Masszív tüdőembóliát néhány órán belül illik felismerni vagy kizárni (panasz, D-dimer, vérgáz, EKG, szív UH, CT angio). Jelen ellátás során az a gáz, hogy az 1. napon felmerült a tüdőembólia, aminek kimutatása 7 nap múlva sikerült. Szerintem ez durva (mű)hiba.
6. Ismeretlen eredetű mélyvénás trombózis, tüdőembólia esetén élethossziglan véralvadásgátló javasolt.
7. Lassan jönnek az új véralvadásgátlók (pl. Pradaxa, Xarelto), sajnos tüdőembóliában nem adhatók jelenleg.
Irkutszk 2010.12.10. 14:21:16
Csak egy kérdés. Melyik vízhajtó mellé? Mert direkt csak a furoszemidet írtam, amelyik csúcshatású diuretikum.
marand22 2010.12.11. 10:58:20
Semelyik vízhajtó mellé.
Káliumot ürít: furosemid, etacrynsav, hydrochlorothiazid, clopamid, chlorthalidon, indapamid, acetazolamid. Ezek mellett szükség lehet kálium pótlásra, de nem kötelező.
Káliumot tart vissza: spironolakton, amilorid, eplerenon. Ezek mellett nem szabad káliumot adni.
tbjárulékfizető 2010.12.11. 13:38:46
Esetleg @marand22 válaszolna?
marand22 2010.12.13. 10:19:55
1. Sajnos nem ismerem, szakterületemen (invazív kardiológia) nem használjuk. A gyártó oldalán csak az szerepel, hogy idült granulomatosus betegségek és osteopetrosis kezelésére van törzskönyvezve az USÁ-ban (tüdőfibrosisra nem), 1 adag ára 300 USD.
2. Azt azért nem ártana tudni, milyen tüdőfibrosisról van szó (elsődlegesen idült gyulladásos tüdőbetegség, pl. COPD okozta másodlagos tüdőfibrosis, vagy pneumonitis, alveolitis, amit pl. gőz-, porbelégzés, l. silicosis, okozott, vagy generalizált betegség, autoimmun kórképek, eosinophylia okozta tüdőhegesedésről, sőt okoz ilyet gyógyszer is, pl. fogyasztószerek, amiodaron). A kezelésük teljesen eltérő (lehet). Másik kérdés, hogy van-e ún. pulmonalis hypertonia. A kezelés szempontjából nagyon nem mindegy.
marand22 2010.12.13. 10:22:26
Még egy fontos kérdés: van-e aktivitás a tüdőfibrózist kiváltó folyamatban (van-e jelenleg is kimutatható gyulladás, vagy csak ún. "kihűlt", definitiv hegesedésről van szó) ?
tbjárulékfizető 2010.12.13. 15:07:45
Innentől nehéz a kiváltó okot elkerülni.
Inkább hajaz az alveolitisre.Szerintem eltöltöttem néhány évet egy gombaspórával fertőzött épületben, most a bontáskor a kivitelező le is ellenőrizte. De más is lehet.
Szerintem a szarkoidózis utolsó stádiuma valahol, mert már 10 évesen is voltak olyen tüneteim, meg 22 évesen is, mint amire a mostani vizsgálat beindult. A fibrózis túlélési ideje meg 3-5 év, hát az már régen eltelt.
A kezelésről azért érdeklődök, mert három komoly véleményt kaptam eddig: a szövettani alapján tüdőátültetés, transzplantációs lista
Nem akartam, szerintem reménytelen, azt fiataloknak találták ki, túlélési idő 4 év. ez volt 3 éve.
Gyógyszerrel nem gyógyítható, ezt valamiért nyomatékosították az igazgató főorvos úr bevonásával, tudomásul vettem.
Esetleg Medrol, hátha használ. Megpróbáltuk, eleinte használt, megállt, visszafordult, ( CT szerint is) de aztán, amikor újra elkezdtem dolgozni és a napi 2-3 órás edzést( ez komoly)abbahagytam, ismét beindult.Nem használ, csak lassít.
A pulmonális hypertónia most kezd kialakulni, alapból ui. a ritmus zavar és a hypertónia volt hamarabb, a kardiológus ma már nem ajánlja az úszást.Lehet, hogy később igen, a felülfertőzésekkel együtt most túl van terhelve a szívem (a vérnyomás OK, de a nyugalmi pulzus 100-110)
Azért keresek a gyógymódot, mert a kisebbik fiamnak is van szarkoidózisa, akinek ez még spontán gyógyult, óriási életmód változással ( fogyás, helyes táplálkozás, heti 4 edzés, ebből kettő kardiós)jelentősen visszahúzódott (CT), már csak évente kell ellenőrzésre járnia. Amíg aktívan sportoltam, nekem sem jött elő ez az egész, a fiam biztosan tanul az én esetemből. De már elsősorban miatta kutakodok.
marand22 2010.12.14. 09:06:39
Tudomásom szerint ilyen betegségek egyetlen központja a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája, a pulmonalis hypertonia kezelésére használható gyógyszerek is tudtommal csak rajtuk keresztül érhetőek el. Ha nem ott vizsgálták, érdemes hozzájuk fordulni, dr. Karlócai Kristóf a programvezető.
Remélem segítettem.
tbjárulékfizető 2010.12.14. 10:41:51
Eddig sem fogadtam el és lehet, hogy továbblépek.
Még egyszer köszönöm az információt..
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
