Rettenetes fájdalmaim voltak
96 hozzászólás
2010.12.03. 06:00Pár évvel ezelőtt a mellkas sebészeten operáltak, komoly műtétem volt. Az operáló orvosommal maximálisan elégedett voltam. Ellenben a nővérekről kivétel nélkül rossz a véleményem. Három hétig feküdtem bent, iszonyú kinjaim voltak. Ennek ellenére nem voltam hisztis, nem voltam követelőző, nem voltam türelmetlen. Viszont az alap dolgokat sem kaptam meg.
Este lett vége egy több órás műtétnek, három cső lógott ki belőlem. Éjszakára minden fájdalomcsillapító kiment belőlem, rettenetes fájdalmaim voltak, és az éjszakás nővér rám ordított, hogy megnyomtam a csengőt fájdalomcsillapítót kérve. Nem is kaptam reggelig.
Kiderítették, hogy allergiás vagyok
2010.12.02. 14:00Kedves Despota!
Az esetem nem különösebben szenzációs, és nem is nagyon negatív. Sőt inkább pozitív elemek vannak benne.
Pár évvel ezelőtt Moszkvába utaztam hivatalos útra 4 napra. Itthon még jól voltam, de már a repülőn utazva éreztem, hogy valami nincs rendben, kicsit fájt a fejem, meg valahogy rossz volt a közérzetem. 2 napig bírtam valahogy, aztán lázas is lettem, irány a szálloda orvosa. Felírt valamit, bevettem, de a szükséges ágynyugalom helyett a hivatalos programokon vettem részt. Persze tudom, hogy baromság volt, de ciki lett volna ott a partnereknek magyarázkodni, meg itthon is a főnöknek, hogy a szállodai ágyat nyomtam a tárgyalások helyett. Végre valahára elindulhattam haza, és örömmel vettem észre, hogy már egész jól vagyok. Szombat este a család várt örömmel a reptéren, ajándékok, szuvenírok, matrjoska baba, miegymás kipakolás.
Másnap reggel vörösödött a bőr az arcomon, és úgy éreztem mintha égett volna a szemem. Irány az ügyeletes bőrgyógyászat (Bőrklinika, Mária utca). Ott azt mondta az ügyeletes doki, hogy valami gomba, biztos kint Moszkvában a szállodában, vagy máshol szedtem össze. Írt fel kencéket, amiket kiváltottam. De sehogy sem lett jobb, sőt az egész testem vörös lett és viszketett mint a fene.
Gazdasági szempontból került az elfekvőbe
2010.12.02. 09:42Tisztelt szerkesztők!
Az édesapámat körülbelül 4 évvel ezelőtt szállították a Szent Imre kórház idegosztályra. Bár soha se tették volna! Az osztályon szinte rá se néztek. Alig vizsgálták, és még a megszokott gyógyszereit sem kapta, annak ellenére, hogy bavitették a sajátját. Ettől persze rosszabbodott az állapota. Enni nem kapott, és az infúziót is csak akkor kötötték be, ha észrevették, hogy látogatója van.
Egy hét múlva közölték, hogy nem tudják, mi a baja, és áthelyezik az elfekvőbe (ugyan más neve van, de a lényege ez). Felháborodva számon kértem, hogy miért ítélték halálra. A válasz az volt, hogy gazdaságossági szempontból kell áthelyezni.Az elfekvőben még rosszabb volt a helyzet. Csak akkor ápolták, és adtak neki infúziót, ha valaki éppen benn volt látogatóban. Ezért aztán ki is száradt, le is fogyott szegény. Természetesen a szokásos gyógyszereit itt sem kapta. Két hét múlva meg is halt.
Már 30 évvel ezelőtt is majdnem így járt az édesapám. Akkor is ebben a kórházban feküdt az idegosztályon. Akkor is keringési zavarai voltak, de akkor sem tudták normálisan kivizsgálni. Akkor még sikerült megmenteni azzal, hogy átvittük másik kórházba, ahol megtalálták a bajt (érelzáródás) és sikeresen meg is gyógyították. Most azonban nem sikerült áthelyeztetni, mivel a kórházakban hosszú várólisták vannak.
Ilyen embertelen bánásmódot, és a szakértelem teljes hiányát még sehol sem tapasztaltam.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
Életveszélyes állapotban volt az anyám
2010.12.01. 06:00Tisztelt Blog!
Egész biztosan egyedi eset az anyámé, amelyet néhány szóban leírok, csak kissé unom már, hogy a családom több tagjával is mindig ilyen "egyedi" esetek történnek. Az anyámat rendkívül erős alhasi fájdalmakkal vittük be a Szent Imré-ben lévő sürgősségi osztályra. Előtte, amikor még saját lábán be tudott menni, a munkahelyéről elkérve magát szintén bement.
Mindkét alkalommal a régi időket idéző módon mostohán bántak anyámmal: elbagatelizálták a problámát, és gyakorlatilag a legalapvetőbb vizsgálatok nélkül küldték haza anyámat (nem kellett volna annyit ebédelni, és egyebek). Aztán a harmadik találkozásunk az egészségüggyel hajnal fél négykor kezdődött, amikor anyám már üvöltött a fájdalomtól, és akkor már föl sem tudott kelni. Kihívtuk a mentőt, akik kerületen belül 45 perc múlva ki is érkeztek, és miután elmondtam a telefonban a diszpécsernek a helyzetet, az első kérdésük az volt, hogy le tud-e jönni. Ezért nekik is el kellett mondani, hogy miért is kéne feljönni a hordággyal.
Meghalt a lányom
2010.11.30. 06:00Szomorú, indulatokkal teli poszt következik egy édesanyától, aki súlyos égési sérülések következtében elveszítette lányát. Szinte feldolgozhatatlan egy szülőnek, ha a gyermekét kell eltemetnie, talán ennek is betudható az információk részletességének hiánya és a túlfűtött sorok. Nem tudjuk eldönteni, hogy valóban meg lehetett volna menteni a beteget és hogy tényleg hibáztak e az orvosok, de szeretnénk őszinte részvétünket kifejezni az édesanyának!
Sajnos én csak nagyon rossz tapasztalatokat éltem át a László kórház égés osztályán. Itt a cinizmus, a nem nemtörődömség, a higiénia hiánya, a betegek lekezelése, a betegek panaszainak a semmibevétele uralkodik.
A férjem 60%-os égett betegként egy félreeső helyiségbe volt betolva, ahol az jelentette az intenzív jelleget, hogy a falon volt egy kamera, és ha valami baj van, integessen a beteg és ha valaki van a monitor előtt és meglátja, akkor szerencséje lehet.A kislányomnak nem volt szerencséje, mert nem jutott neki intenzív ágy az intenzív osztályon, nem jutott neki megfelelő orvosi ellátás, nem jutott speciális fluodizációs ágy, amiben a gyógyulási folyamata sokkal jobb lehetett volna.
A két műtéten túl levö beteg, akinek le van nyúzva mind a két combja, a karjai, aki 10 napot fekszik hason, aki mindent megtesz szó és ellenvetés nélkül ,amit az orvosok mondanak , mert meg akar gyógyulni, annak nem kell a problémájával foglalkozni, a kényelmét keresni.Mi azt hittük, hogy itt a betegekért vannak az ott levők, de kiderült hogy nem így van.
Az én háziorvosom a világ legjobb orvosa.
2010.11.29. 14:00Levélírónk úgy érzi, az ő háziorvosánál nincs jobb széles e világon. Tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála tavaly januárban egy péntek délután, ezért kénytelen volt az ügyeletre menni, ahol saját háziorvosa ügyelt éppen. Körültekintően megvizsgálta, gyógyszert is kapott és hamar fel is épült. Kívánom, hogy minél több beteg érezhesse úgy, az ő orvosa a legjobb!
Az én háziorvosom a világ legjobb orvosa. Több mint 4 éve vagyok hozzá bejelentve Bábolnán (Komárom-Esztergom megyei városka) és ő már 72 éves körülbelül. Minden évben kitüntetik és tényleg nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját.
Visszatérve a sztorimhoz: 2009 januárjában tüdőgyulladást diagnosztizáltak nálam egy mellkasröntgen során, ám mindez péntek délután történt, szóval utána, rendelés híján már nem tudtam elmenni a háziorvosommal konzultálni. Ezért hétfőig kellett volna várnom. Csak hogy egyre rosszabbul lettem, s sajnos a tudat, hogy tényleg baj van, csak rásegített minderre így hamarosan elértem, hogy kórházi ügyeletre kelljen sietni velem. Milyen kicsi a világ!
Aznap a háziorvosom volt az ügyeletes orvos, és így még körültekintőbben vizsgált meg és kezelt. Elintézte, hogy ne kelljen bent maradnom éjszakára se, mert lényegében a fájdalmon és a lázon kívül tényleg nem volt semmi okom a maradásra. Így kaptam gyógyszert és a "hétfői viszontlátásra!". Nem húzódott sokáig a gyógyulás, és márciusban már nyoma sem volt a tüdőmön lévő foltnak.
Szóval nagyon meg vagyok elégedve vele, még soha senkitől nem hallottam róla semmiféle rosszat. Arra, hogy ezt leírjam az vett rá, amiket a János kórházról olvastam "Az ágytálat sem ürítették" cím alatt.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
Pénzt kért a lázcsillapításért
2010.11.29. 06:00Mai első posztunkban egy anyuka meséli el, hogyan járt egy héttel ezelőtt vasárnap, amikor a kislánya belázasodott és nem tudta csillapítani a gyermek lázát. Kihívta az ügyeletet, akik 1500 forint ellenében voltak csak hajlandóak beadni a szükséges injekciót a kicsinek.
Délután ismét jelentkezik pozitív rovatunk, de mivel ma lettem 26 éves, nem nagyon lesz időm a blogra kukkantani. Bízom benne, hogy sok hasznos hozzászólás születik és nem a személyeskedés, egymás sértegetése lesz terítéken.
Tisztelt szerkesztők!
Vasárnap este kénytelenek voltunk kihívni az ügyeletet, mert 4 éves kislányom láza nem akaródzott lemenni, hiába próbáltam hűtőfürdőtől kezdve minden praktikát. Sajnos a közelünkben nem volt nyitva egyetlen gyógyszertár sem, férjem pedig vidéken dolgozik, a kocsi is nála volt. Este 8 óra magasságában úgy döntöttem, hívom őket, mert a 40 fok körüli testhőmérséklete, láztól piros arcocskája és nyöszörgése nagyon megijesztett.
11 óra után értek csak ide, de ez még nem is lett volna probléma, hiszen megérti az ember, hogy rengeteg helyre hívják őket. Megvizsgálták lányomat, megkérdezték, hogy próbálkoztam e már mindennel, vettem e kúpot, stb. Mondtam, hogy amit csak lehetett már próbáltam, de gyógyszert sajnos nem tudtam adni neki, mert a közelben nincs ügyeletes patika. Mondták, hogy minden rendben, 1500 forint ellenében adnak egy injekciót a gyerkőcnek és legközelebb vegyek annyi lázcsillapítót, hogy mindig legyen itthon.
.jpg)
Mint egy hotelben
2010.11.28. 14:00Újfent egy pozitív történet következik Vera "tollából". Levélírónk majdnem 80 éves nagymamája kedves nővérekkel, kiváló orvosokkal találkozott, az étkezéssel is teljesen elégedett volt, ráadásul a hálapénzt sem várták el (ettől függetlenül ő adott).
Egy egészen friss és abszolút pozitív történetet írok meg, némi vidék-főváros összehasonlítással, s betegminősítéssel fűszerezve. Előre is bocs a terjedelem miatt.:)Nagyanyám (78) már lassan egy éve velünk él Budapesten. Öregkori panaszai akadnak, de szerencsére elég jó karban van. Azért került ide, hogy ne legyen egyedül.
Minthogy amióta az eszemet tudom, túlsúlyos volt meg azért mégiscsak közel 80 éves, a térdei eléggé tropára mentek, kikopott az összes porc. Évek óta forszíroztam, hogy kezeltesse, de sajnos nem az a fajta, aki önként orvoshoz megy. Úgy 6 éve volt egy (egészen más jellegű, nem komoly) műtétje Nagykanizsán, az ottani kórházban mondta neki egy doki, hogy a térdével már nem lehet mit kezdeni. Ezt nem nagyon hittem, s elhatároztam, hogy nem hagyom békén mamit, amíg ezt meg nem csináltatjuk. Időközben már nagyon nehezen járt, csak a lakásban botladozott.
No, lényeg, ideköltözött. Voltunk háziorvosnál, újnál. Nem tudok teljesen elfogulatlan lenni, de a vidéki orvosa egy nagy rakás szerencsétlenség volt. Sajnos az én háziorvosom is volt pár évig, ismerem. Pl. amikor nagyanyám panaszkodott a koleszteringyógyszerre mellékhatások miatt, annyival elintézte, hogy akkor ne szedje. Meg egyébként is csak a pénzre hajtott, ész nélkül felírt bármit, vizsgálat sosem volt. Ezzel szemben itt sikerült egy nagyon kedves, barátságos doktornőt kifognunk.
Köptetőt írt fel tüdőrákra
2010.11.28. 06:00Petra levelében édesapjának elvesztéséről mesél. Háziorvosa későn vette észre, hogy nem megfázást kellene kezelni mindenféle köptetőkkel és nem küldte időben röntgenre, fül-orr gégészetre.
Tisztelt Praxis blog
Legtöbbször kórházakról esik szó itt a blogon, én a háziorvosomról írok nektek, aki véleményem szerint részben felelős édesapám haláláért.
Fél évvel ezelőtt apukám úgy tűnt megfázott, folyamatosan köhögött és be volt rekedve. Elment pár nap után a háziorvosunkhoz, aki ránézett és torokgyulladást diagnosztizált, felírt köptetőt és slussz, passz, hazaküldte. Másfél hét után sem akart javulni az állapota, ezért visszament az orvoshoz, aki megint csak köptetőt írt fel neki, de most egy másik fajtát.Nem küldte se röntgenre, se fül-orr-gégére. Közben apukám dolgozott, próbált nem figyelni a folyamatos rekedtségre, köhögésre.
Egyszer csak észrevettük, hogy egyre soványabb, ekkor már gondoltuk, hogy nagy lehet a baj. Két hónap alatt több, mint 10 kilót fogyott. Végül én vittem be fül-orr-gégére apukámat, amikor láttam, hogy már nagyon rosszul van, onnan küldték röntgenre. Kiderült, hogy tüdőrákja van... Alig tudtuk felfogni, hogy csak 2 hónappal későbbre kapott időpontot CT vizsgálatra, de addigra már meghalt.
Rengeteg vizsgálatra utalták be, de a vizsgálatok között hosszú hetek teltek el. Mire beutalták kórházba, már szinte járni sem tudott,gyakorlatilag úgy halt meg, hogy a kezelésekből egyet sem kapott meg. 49 éves volt...
Borzasztó, hogy tetek, hónapok telnek el ilyen sürgős beavatkozást kívánó esetekben is az egyes vizsgálatok között és az is borzasztó, hogy valaki, aki minimum 30 éve van a pályán nem hajlandó alaposan megvizsgálni a beteget, inkább a könnyű utat választja és felír valamit.
Hegedűs Petra
.jpg)
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!
Gyors és barátságos ellátás
2010.11.27. 14:00Lassan már senkinek sem jelent újdonságot, hogy délután kettőkor ismét egy pozitív töltetű levél kerül ki az oldalra. Arra buzdítunk mindenkit, hogy ne csak a rossz, szomorú történeteket osszátok meg velünk, a jó dolgokat is érdemes a nagyközönség elé tárni. Egészen biztos, hogy több az ilyen és ehhez hasonló tapasztalat, de ezeket hajlamosak vagyunk elbagatellizálni.
Kedves Praxis Blog!
Egy pozitív történetet szeretnék megosztani az olvasókkal.
Korábban számtalan szörnyűséggel találkoztam az egészségügyben, amit vagy a saját bőrömön tapasztaltam, vagy a családtagjaim ellátása során. Éppen ezért nagyon kellemes meglepetés ért, amikor vállfájdalommal felkerestem a XIII. kerületi háziorvosomat, majd a Szegedi úti szakrendelőt.A blogon sokan panaszkodnak a tényszerűség hiányára, ezért igyekszem minden fontos részletre kitérni:
A háziorvost vállfájdalommal kerestem fel, a bal karomat már csak minimálisan tudtam mozgatni. Gyulladásra gyanakodott, ezért beutalt a Szegedi úti szakrendelő reumatológiájára. Egy hétre rá kaptam időpontot. A szakorvos egy kedves, idős doktornő volt, aki megállapította, hogy váll-bursitisem van, amire 10 alkalmas fizikoterápiát javasolt.
Egyik döbbenet a másikat követte, mert:
Nem kapott infúziót, belehalt
2010.11.27. 06:00A János kórházról olvashattunk már rosszat és jót is itt a blogon. Ezúttal sajnos ismét egy szomorú esetről szól az aktuális poszt. Levélírónk édesanyja majdnem két hétig nem kapott infúziót, melynek következtében veseelégtelenség lépett fel nála és ez végzetesnek bizonyult.
Tiszteletem!
Nem betegként, hozzátartozóként jártam a János II. Bel.-re, ahová Édesanyámat mentő vitte, hasnyálmirigy-gyulladással, ami állandó hányással, hasmenéssel járt. Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, ilyenkor első a kellő mennyiségű folyadékpótlás. A keserű teán, és a bogyókon kívül mást nem kapott, ezeket persze egyből ki is hányta, az állapota kétségbeejtően rohamosan romlott.
Ráadásul az őt felvevő nő (nem írok doktort, orvost) morgott, hogy miért este 8-kor kell menni. Summa summarum:13 napig nem kapott infúziót, nem kértek székletmintát, mi több, az osztályos doktornő haza akarta küldeni,mert ő szabadságra készült. A betegeit átvevő helyettesítő orvos adott először infúziót, de akkorra már veseelégtelenség lépett fel.
Gyors konzultáció, majd minden külön értesítés nélkül átvitették Édesanyámat a Margit Kórházba, dialízisre, ahol viszont már nem tudtak rajta segíteni és meghalt.
Látták, hogy rosszul vagyok és segítettek
2010.11.26. 14:00Én először is azzal kezdeném, hogy miért csak negatív dolog miatt lehet blogot létrehozni? Én eddig soha életemben nem voltam beteg, egy éjszakát nem töltöttem kórházban a születésem óta.
Kb. két-három hete kezdődött, hogy fájtak a veséim, én nem tulajdonítottam semmi komolyabb dolgot ennek, mert egy délután alatt elmúltak, de néha visszajöttek a fájások. A héten történt, hogy hétfő délután elkezdett égni a gyomrom. Ez az égész folyamatos volt és egészen csütörtökig nem múlt el. Nem hogy elmúlt volna, de olyan erős lett, hogy szerda este már nem tudtam aludni tőle.
Csütörtök délután elmentem a háziorvoshoz, aki erős gyomorsavtermeléssel hazaküldött és gyógyszert írt fel. Én rögtön el is mentem a gyógyszertárba, otthon pedig bevettem a gyógyszert, na ez rögtön ki is jött. Gondoltam, hogy itt valami nagyobb baj van és már az ágyékom is fájt. Felhívtam a dokit, hogy ennél gyorsabb megoldásra van szükség, mert már feküdni sem tudok rendesen és az ágyékom is fáj. Rögtön mondta, hogy azonnal menjek vissza ha tudok, ha nem akkor abbahagyja a rendelést és jön, de mondtam, hogy jó bemegyek.
Valamit feldugott magának?
2010.11.26. 06:00Sajnos több éve nőgyógyászati problémával küszköd,többször volt már eü kaparásom,tavaly kétszer.
Márciusban annyira görcsöltem,és rengeteg vér távozott tőlem,hogy a férjem este 10-kor bevitt a Miskolci kórházba,ahol sehol egy orvost nem találtunk,már a portás szaladgált,hogy jöjjön már valaki hozzám, olyan rossz állapotban voltam,mire nagy nyugodtan végre megérkezett a doktornő boglyos hajjal,mérgesen,morogva,és azzal a felszólítással,hogy na jöjön már be akkor!
Elmondtam neki,hogy mi a bajom,levetkőztem, majd olyan módon vizsgált meg,hogy azt hittem a torkomon kotorászik. Erőteljesen rám szólt,hogy mit csinált,valamit feldugott magának?,mert ő még ilyet nem látott,hogy valaki így vérezzen.( ja az elfelejtettem írni,hogy hetente jártam orvoshoz vérzési rendellenességgel,és éppen azon a héten is voltam,talán két nappal előtte,hogy ez megtörtént! )
Aztán a vizsgálat után előkerült valahonnan egy férfi,akinek diktálta, hogy mit írjon a felvételi lapra,mondanom sem kell,hogy több percig tartott mire megtalálta a betűket a klaviatúrán,én addig görcsök közepette ott ültem egy széken. Erre gúnyos megjegyzést tett a kedves doktornő,hogy ha szűlt már, akkor ez sem rosszabb,majd végre felkerültem osztályra,ahol egy nővérke össze-vissza szúrkálta a kezemet,mondván nem találja a vénámat. Mire más nem volt rajtam található csak ragtapasz, akkor szólt az éjszakás altatós orvosnak,aki viszont nagyon de nagyon emberségesn bánt velem,végül az ő segítségével bekötötték az infúziót, ami hajnali negyed hárora ment le,persze a nővérke negyed négykor jött megnézni.
Partnerként kezeltek a János kórházban
2010.11.25. 14:00Tisztelt Praxisblog!
Elég régóta olvasgatom a blog bejegyzéseit, nem is igazán terveztem, hogy megírom a történetünket, de mostanában elég sok hihetetlen, és számomra hiteltelen történetet olvastam. A múlt évben volt szerencsém bepillantani 10 napig a János Kórház életébe.A férjemnek volt egy balesete egy Budapest közeli településen, többek között 2 csigolyája eltört, és látható fejsérülése is volt.A mentő 5 percen belül kiérkezett, hihetetlenül kedves, profi személyzettel, a pánikomat jól kezelő, kérdésekre válaszoló orvossal.Felkínálták, hogy a mentőben a férjemmel tarthatok, de inkább azt választottam, hogy autóval követem őket.
Már a mentőben elkezdték a lélegeztetést, és az altatást. Pár perccel korábban érkeztek a traumatológiára, de a mentőorvos arra is figyelt, hogy eligazítson, merre keressem a férjem. Ingyen.A traumatológián az ajtón bekopogtam annak ellenére, hogy ki volt írva, hogy ne tegyem. Senki nem ordított velem, hanem egy asszisztens behívott, elmagyarázta, hogy éppen vizsgálják, és amint lehet, kiküld egy orvost, aki elmondja, hogy mit állapítottak meg. Igazolvány nem volt nálunk, vagy csak akkor nem találtam, ezen sem problémázott senki, elfogadták, hogy csak bediktáltam az adatokat, a Taj számot pedig egyszerűen kikeresték a rendszerből. Röntgent, CT- t soron kívül megcsinálták. Szintén ingyen.
A rák is csak egy üzleti fogás?
2010.11.25. 06:00Szeretném megosztani veletek egy barátnőm történetét. Senki felett nem török pálcát, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.A barátnőm Eszter 10 évvel ezelőtt petefészekrákban szenvedett. Operáció, chemoterápia és ami még ezzel jár. 4 évig szenvedés volt az élete de egy napon mint a Főnix madár újra éledt.
Ott folytatta az életét ahol abbahagyta, munka , család és gyerekek.
Ez év májusában rohammentővel vitték egy vidéki kórházba, mert / állítólag / egyik-percről a másikra leállt a bélműködése. / Bár szerintem kellett, hogy legyen előjel, de miután tudom, hogy soha nem figyelt magára elképzelhető/.
Nem találkoztam pénzsóvár dolgozókkal
2010.11.24. 14:00Sziasztok,
Az utóbbi két évben sok tapasztalatot szereztem az egészségüggyel kapcsolatban és - eltekintve az intézmények javának fizikai állapotától - többségében jók a tapasztalataim.
Elköltöztem, ezért új háziorvos után kellett néznem. Utánaolvastam a neten elérhető dokiknak és kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, de a kártyámat nem adtam le neki, nem voltam beteg. Aztán lettem. Lehajoltam és rettenetes fájdalom állt a derekamba. Elsétáltam szép óvatosan a háziorvoshoz, aki akkor látott először. Kedves volt velem és nem csak a kártyámnak örült, hanem korrekt módon meg is vizsgált. Az ő pontos diagnózisának köszönhetem, hogy nem kezdett el fektetni és kenőcsökkel kezelgetni, hanem automatikusan szakorvoshoz irányított. A (második) neurológussal is szerencsém volt, egyből MR-re küldött, a lelet alapján világossá vált, sürgős műtétre van szükség: kiszakadt gerincsérvem volt, ami részleges bénulást is okozott. A lábujjamról volt szó, nekem nem tűnt olyan gázosnak a bénulás, inkább azok a részek zavartak, amiket nagyon is éreztem (a gerincsérv komoly fájdalommal jár).
Zéró a libidóm
2010.11.24. 06:00Az egész töténet 2006 karácsonyán kezdődött, nagyon sokat ettem-ITTAM egy bulin... és nagyon nagy gyomorrontást csináltam. Hánytam még akkor éjjel, másnap meg olyan rosszul voltam, hogy még a szemem sem állt jól. Nem tudom, milyen folyamat ment bennem végbe akkor, de nagyon lehangolt voltam, mint még soha, és egyszer csak rám jött a pánik érzés, hogy mi történik velem, és, hogy a gyomrom nagyon fáj. Aztán éjszaka nem tudtam aludni sem, csak a fájdalomra tudtam koncentrálni akaratlanul, és azt hittem ott pusztulok meg a fájdalomtól. Aztán reggel felé elaludtam, de másnap csak ugyanúgy voltam.
Vártunk még pár napig, nem javultam semmit és mély depresszióba estem...aztán elmentünk egy pszichiáterhez, aki XANAX 0.25-öt (3X fel-et) irt fel. Kb másfél hónapig szedtem aztán teljesen jól lettem. El múltak ezek a tünetek, de egy idő múlva rám tört minden este egy félelem, hogy nem tudok elaludni. Ekkor újra Xanax-ot szedtem esténként. Ez a félelem az elalvástól kb. fél évig tartott, ha nem tovább. Ezek után voltak sok depressziós időszakaim, de nem fordultam orvoshoz, max 1-2 hetet szedtem csak a xanax-ot.
Kiváló ellátás a Siófoki kórházban
2010.11.23. 14:00Sziasztok,
Nagyon hiányoljátok a pozitív történeteket, íme egy:
Tesóm nyáron azzal szórakoztatta magát és a társaságát, hogy vízibicikliről szaltókat és fejeseket ugrott a Balatonba. Ezt egészen addig folytatta, amíg egyszer csak érezte, hogy a feje a tó fenekéhez ér és a háta is roppant egy nagyot. Felesége unszolására bement a Siófoki Kórház ambulanciájára és elmondta, mi történt. Sok-sok gerinc-felvételt csináltak, találtak is egy gyanús sérülést, ami viszont a felvételek alapján nem tűnt frissnek. Öcsémnek felsejlett egy korábbi vicces történet, amikor a gyerekeinket szórakoztatta azzal, hogy a lépcsőnkön seggen lecsúszik 10-12 lépcsőfokot. Az akkor nagyon fájt neki, így arra gyanakodott, hogy ez a sérülés esetleg akkor keletkezhetett.
Nem vették észre, hogy félrenyelt a fiam
2010.11.23. 06:00A Kisvárdai gyermek osztályról szeretnék írni!Kisfiamat fulladással utalta be a házi orvosunk.A gyerekosztályon felvették és rögtön a röntgenbe küldtek minket.Az eredménnyel irány az osztály.Ez még a nap folyamán megismétlődött kétszer!
Következett a steroidos kezelés és az inhalálás.Eljött az éjszaka,nagy nehezen elaltatott kisfiammal újra a röntgenbe küldtek,mire mondtam az orvosnak,mi szükség van újabb röntgenre,nem válaszolt.Közöltem vele,azonnal elviszem a gyerekemet más kórházba.
Mosolygós orvosok, kedves nővérek
2010.11.22. 14:14Kedves Praxisblog!
Remélem, nemcsak a negatív élményeknek lehet hangot adni.
Nekem ugyanis csupa pozitív volna, azonban úgy érzem, ezt is meg kell osztani, ne negatívakon csámcsogjunk csak!
A veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház nőgyógyászati osztályára kellett bemennem egy kisműtétre (nem terhességmegszakítás, mielőtt valaki ezzel kezdene vádolni.) Reggel megbeszélt időben jelentkeztem, papírmunka és a betegfelvétellel járó vizsgálatok szépen mentek sorban (nem egyedül voltam, természetesen, így kicsit várni is kellett). A betegfelvételnél is nagyon kedves, segítőkész volt mindenki, orvostól a takarítónőig. Az osztályon részletesen elmondták, mi vár rám, papíron is megkaptam a műtét leírását, a vele járó következményeket, s az utána követendő dolgokat, majd aláíratták a beleegyező nyilatkozatot, megkaptam az ágyamat. Az osztályon rend, tisztaság volt.
4 órán keresztül kiabált segítségért
2010.11.22. 06:00Egy közeli ismerősömmel történt meg az alábbi eset:
Kezeletlen cukorbetegsége miatt a lábában lévő ereket ki kellett cserélni. A műtét után sajnos nem indult újra a keringés, úgyhogy boka felett amputálni kellett. Mentővel vitték kórházba de egyik sem akarta fogadni, végül a Tétényi úton kötött ki angyalföldi létére. Az amputáció után arra ébredt, hogy iszonyatos fájdalmai vannak és a kezei ki vannak kötözve. 4 órán keresztül kiabált segítségért, míg végül a megérkező felesége szabadította ki az addigra ducira dagadt kezeit. A kórházi élmények itt véget értek, pár napon belül hazaengedték.
Mentő vitte haza is, amiben a feleség is szeretett volna utazni,
erre a sofőr alpári stílusban, kivetkőzve magából üvöltötte, hogy ő nem taxi, a saját kollégája alig tudta lenyugtatni, végül elvitték azért az asszonyt is. Gondolom iszonyatosan primitív, önértékelési problémáktól küzdő lehet az ilyen, mindenesetre nem mentőautóba való szerintem. Ezek után el kellett mennie valahova Budára egy rehabilitációs intézetbe, ahol a művégtaghoz szükséges vizsgálatokat végezték el. Ide is mentő vitte és az érkezés után közölték a mentősök, hogy 5.000 Ft-ért megvárják, ellenkező esetben este 8 előtt ne is számítson másik autóra ami hazaviszi.
Kétségbeesve próbálta életben tartani a gyermekemet
2010.11.21. 06:00Tisztelt Praxis Blog !
Két hét elteltével most jutottam oda hogy leírjam, mi történt november 2-án hajnalban.Lányom 33 évesen első babáját várta, akkor a 34 hétben. 6 hete szigorúan feküdt már, mert már a 12 hetes terhességi UH-on hátul mélyen, majd a későbbi UH-okon elöl fekvő lepényt diagnosztizáltak, amely sajnos nem javult a méh növekedésével, hanem romlott.
A 18. és a 26. héten vérzett is, de nem utalták kórházba, otthoni nagyon szigorú fekvés volt az előírás.A 26. héttől nálunk lakott, mert a férje külföldön dolgozott, így úgy döntöttünk nem maradhat éjszakára egyedül, nappal volt segítség.A kezelőorvosa felhívta a figyelmet, az első legkisebb vérzésnél azonnal mentő és kórház, mert 10 perc alatt elvérezhetnek mindketten, ha leválik a lepény.Sajnos ez minden óvintézkedés ellenére bekövetkezett, hajnalban levált a lepény, vér és vér mindenütt.
Lekötözve, kiszolgáltatva, megalázva
2010.11.20. 06:00Az édesapám több mint 3 hónapig volt a kazincbarcikai kórházban ,agyvérzés után. Lekötözve, kiszolgáltatva, megalázva. Kétszer kiszárították,mert még az infúziót is sajnálták tőle.Mindez az Ápolási osztályon történt,havi 80000 ft ellenében.Minden nap látogattuk,etettük,itattuk,öltöztettük.Ha szólni mertünk bármiért,arrogánsan az volt a válasz :Haza lehet vinni!
Januárban "félrenyelt" ebéd közben.Újraélesztés,intenzív osztály,aztán 10 nap múlva meghalt..Belső vizsgálatot kértem,ami megalázó.Mindent letagadtak.Tele van az egész ellentmondásokkal,még arra sem vették a fáradságot,hogy egyeztessék a hazugságaikat. PL:meghalt jan.23.-án reggel 4óra 47 perckor.A hivatalos BELSŐ vizsgálat szerint pedig jan.22.én 16óra 40-kor.A másik időpont sehol nem szerepel!Akkor mikor halt meg?Jó lenne tudni az igazat.
Úgy bántak az apámmal,mint a kutyával!Ordítottak vele,rángatták a szemünk láttára,de persze nem tudtuk rögzíteni ezeket a helyzeteket, pedig kellett volna. A magyarázatuk erre a viselkedésre:a hozzátartozók negatív megnyilvánulása miatt történt mindez!De azt elfelejtették,hogy mi történt előbb.Előbb volt az embertelen bánásmód,utána a megnyilvánulás.Szégyen,hogy képesek hazudni,hogy mentsék a bőrüket.Erre esküdtek fel?
A leletekhez,zárójelentésekhez másfél hónapig nem jutottunk hozzá.Kértem szóban ,E-mailban ,levélben,a belső vizsgálatban közölték velem.Ott megnézhetem és térítés ellenében fénymásolhatok.Kérdem én ezt másfél hónap alatt miért nem tudták jelezni!
Én megpróbálom az igazunkat védeni,elmondani az illetékeseknek ami történt!Az én édesapám már meghalt-valóban-hosszú szenvedés után!Szeretném,ha soha többé nem bánhatnának így a betegekkel.
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!
Ne védjem azokat a "mocskokat"
2010.11.19. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Pénteken a balesetin jártam, mert sikerült ügyesen leesnem egy létráról és eltört a jobb bokám. Mentőt hívott a feleségem, körülbelül fél óra alatt értek ide, bár nekem egy örökkévalóságnak tűnt.Ezt leszámítva a mentősök nagyon rendesek voltak és gyorsan odaértünk a balesetihez.
Egy hordágyon feküdtem több, mint egy órán keresztül, a kutya sem szólt hozzám, gondolom elég nagy volt a forgalom péntek délután, mert mindenki ide-oda rohangált. Végre jött egy fiatal férfi, hogy megyünk röntgenre. Kiderült, hogy tényleg eltört a bokám, de szerencsére műteni nem kellett. Miközben megkaptam a fekvőgipszet, végighallgathattam két orvos véleményét az aktuális politikai helyzetről, úgy diskuráltak, mintha csak egy kávézóban ücsörögtek volna, engem pedig tárgyként kezeltek, nem zavartatták magukat, hogy én hallom őket.
Gyere, mert ez beszart
2010.11.18. 06:00Két hozzátartozóm is megtapasztalhatta a magyar egészségügy szomorú állapotát az utóbbi években, az ő történetüket írnám le önöknek. Azon már fenn sem akadtam, hogy a nővérektől és az orvosoktól soha semmit kérdezni nem lehetett, az előbbieknél egy lekezelő morgáson vagy egy rágógumival megspékelt flegma grimaszoláson, az utóbbiaknál pedig a "nem tudom"-on kívül tovább soha nem jutottam.
Az sem lepett meg, hogy a szobákban a kevésbé beteg etette, itatta, betakarta, kitakarta, párnát igazította, mosdóba kísérte, le- és fel segítette az ágyon a jobban beteget, és a reggeli gyógyszerek sokszor még délután háromkor is ott "figyeltek" az éjjeliszekrényen.
Nincs kapcsolat beteg és orvos közt
2010.11.17. 06:00Mindenkit Üdvözlök!
Igazából nem is tudjam, hogyan is kezdjem el, mert még nagyon frissek a tapasztaltaim a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházzal kapcsolatban. Sajnos nem a legjobbak!Mindenek előtt a leghibásabbnak magát az Államot és vezetőit tartom, hogy egyáltalán hagyták ás hagyják, hogy az egészségügy ilyen mély szintre süllyedjen!Én egy strumma műtétre kerültem az általános sebészeti osztályra és előtte ott töltöttem két hetet jódos elő kezelésen, mert már olyan túlműködés volt a pajzsmirigyemben, hogy e nélkül a kezelés nélkül nem lehetett volna műteni.
A felvételnél még említettem is a férjemnek, hogy itt milyen közvetlenek és rugalmasak és ez milyen jó.Két hét múlva a befekvés napja. Még jó, hogy mondták ne menjünk, csak 10órára, mert sokan vannak hamarabb. Így is rendesen kitöltöttük az időnket du.1-re kaptam is szobát.(Itthon a három gyermekem anyósommal!) Ki sem pakoltam a férjem már ott sem volt, mert, hogy a gyerekek. Szóval, jódos kezelés!Jód az nincs, talán holnap. Ne szedjem a gyógyszereim, majd ők adnak. 15 napon keresztül egyik nap volt gyógyszer, másik nap szedjem az enyémet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Frontin-Xanaxszal helyettesítve, Bisoprolol-Concorral, Propcilt meg nem is ismerték. A jódot harmadik nap kaptam meg, mert akkor érkezett meg a kórházba.Aztán kitalálta valamelyik orvos, hogy miért nem csinálom én ezt otthon, csak a helyet foglalom.Huza-vona, maradtam,mert ott kell, hogy lássák használ a kezelés. Használt!10 nap után műthető lettem.
Végre eljött a nagy nap. Túl leszek rajta és mehetek haza
Csütörtöki nap reggel fél 8-kor tolnak a műtőbe, arra még emlékszem, hogy 7.50-kor rá néztem az órára, aztán a legközelebbi emlékem, hogy ébresztenek , valaki felemel és nekem koppan a fejem. A beteg tologató elfelejtett a fejem alá nyúlni nyaki műtét után, én meg majdnem kikaptam ijedtembe a csövet a nyakamból. Az nap aludtam, délután már jó voltam és nagyon éhes. akkor még nem ehettem. Másnap már ehettem volna csak étvágyam nem volt. Amit addig szerettem, nem bírtam a számhoz tenni. Szóltam nem vagyok jó. Zsibbad a kezem és a lábam. Hol fázok, hol pedig melegem van. Persze ez hiszti. A gyógyszereket ugyan úgy szedjem. Szombaton mehetek haza.
Varratom nincs, mert ragasztották a sebet, ennek mindenki a csodájára járt. Én meg valami eszméletlen rosszul éreztem magam. Ittam tejet, kicsit jobban lettem. Szombat virradóra 2 óra felé ettem három cikk sajtot, mert csak az ment le a torkomon, ettem volna többet is, de csak ennyi volt a hűtőmbe. Szombat reggel jött az orvos aki műtött, hogy nem enged haza, mert itt a hétvége, erősödjek, majd hétfőn. Jó én beleegyeztem, mert nem jól éreztem magam. Az orvosom hazament. Vizit 8-kor szombat reggel egy doktor nő, két hét alatt soha nem láttam. Mondom neki, hogy zsibbad a kezem és a lábam és nem érzem magam jól. Szedjem még a gyógyszereket ahogy eddig. Jó.
Délelőtt 10óra, úgy be görcsöltem, nem kaptam levegőt, nem tudtam kinyújtani kezem, se a lábam. Összehúzott a görcs magzat pózba, nyomtam a csengőt, mint a bolond, amennyire tudtam. Jött a nővér, rámnézett , szaladt ordítva orvosért ás CALCIUMÉRT! Nem véletlenül emeltem ki! Belém nyomtak négy ampullát vénásan, egyet már infúzióba és egy óra múlva még egyet infúzióba! Fél óra múlva tudtam már megmozdulni. Ennyi CALCIUM volt az osztályon! Azóta dadogok, ha ideges vagyok. Kaptam egy CALCIUM hiányos sokkot! És ezzel egy Pánik betegséget. A hab a tortán: szóljak a férjemnek vagy valami hozzátartozómnak, hogy hozzanak be Calcium pezsgőtablettát vagy ampullát, mert szükség lesz rá. Ózdon lakom, Miskolctól 60km-re.
Hétvégén 3óránként van busz. A férjem délbe telefonált elmondtam mi történt, azt hittem szívinfarktust kap! Végül unokahúgom vonatozott a Calciummal 4órát, hogy ne hogy megtörténjen ami majdnem az életembe került. A vasárnap kínszenvedés volt, tele félelemmel és idegességgel végre hazamehetek-e hétfőn. Már jó voltam, de valami ott volt bennem ami nem tetszett. Jött az orvosom, elmondta, hogy nem volt Calcium a szervezetben, mert eltávolították az egész pajzsmirigyet ami a Calciumot termeli. Nem írtak a kórlapra Calcium pótlást, ezt viszont a nővér mondta el. Mindegy hétfőn végre megszabadultam tőlük. A zárójelentésen semmi nem volt leírva, én nem csináltam semmit, örültem, hogy szabadultam. Ma már bánom. Azóta mindenkinek elmondom, hogy milyen rossz a tapasztalatom.
Javukra legyen mondva egy csekélység, nem mindenki egyforma, mert meg is halhattam volna, de aki ott voltak segítettek. Amit viszont tettek felelőtlenség és figyelmetlenség. Az a véleményem, ez már nem kórház, hanem gépezet. Egyik beteg jön-másik megy. Nincs kapcsolat beteg és orvos közt. Pedig a folyosóra két méterenként ki van téve a plakát, hogy milyen jogai vannak a betegnek. Az orvosoknak sem ártana, ha elolvasnák!
Kívánom, hogy senki ne tapasztaljon hasonlót és ha már muszáj és fizetünk érte, akkor viszont a legjobb ellátást kapja!
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!
Ki volt az a barom, aki magukat ideküldte?
2010.11.16. 06:00Kedves "praxis"!
Háromgyermekes édesanya vagyok, (9, 16, 18), az alább leírt történet a legnagyobb lányommal történt, aki nagyon szereti a kutyákat, jól is bánik velük, de hát a kutyáját egy másiktól meg akarta menteni. Van ilyen.
A történtek után mérgemben muszáj volt írnom valamit, és az aktuális esethez és a lelkivilágomhoz az abszurd novella tűnt a legmegfelelőbb formának. Ha valami a történetben nem világos, szívesen pontosítok, vagy leírom a történetet tényszerűbben is.
Az már csak egy szubjektív adalék, hogy az eset a 44. születésnapomon történt. A harapás délután 3-kor történt, az oltást végül is éjfél előtt kapta meg.
Üdvözlettel:
Kiss Ágnes
Kaland a Megvalósult Abszurd Országában
-Menj innen, te büdös dög! Hagyod békén a kutyámat !?! Menj már innen! Csobi, te is hagyd abba! Hagyjátok már abba! Eridj innen!... Au!
-Halló? Anya, figyelj, csak azért hívlak, mert megharapott egy kóbor kutya. Nem, ne aggódj, semmi komoly baj, csak kicsi a seb. De most mit csináljak?
-Nincs gazdája?
-Úgy tűnik, nincs. Páran látták már ezelőtt itt a parkban, de senki nem tudja, hová tartozik. Az emberekhez barátságos volt, csak a Csobánnal nem bírták egymást.
-Szerintem menj el a rendelőbe, ott van a III. utcában, nincs messze. Hátha éppen a te háziorvosod rendel. Úgy tudom, az ilyesmit sürgősen el kell intézni.
Fekély 18+
2010.11.15. 06:00 
Kedves Praxis blog!
Rendszeresen olvaslak titeket, egészségügyi dolgozónak tanulok, úgyhogy mindig érdekelnek a hasonló témájú történetek.
Ma iwiwen ezt találtam:
http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?albumID=19666&userID=10875160
(Nem tudom törlik-e a regisztrációt mire elolvassátok. Csináltam egy print screent a keményebb képekről, ha esetleg már nem találnátok meg az adatlapot.)
A kérdésem csak annyi, hogy ilyen tényleg létezne? Arra gondolok, hogy szerintem ha egy ilyen állapotú ember orvoshoz megy, akárhol is teszi ezt, nem engedik onnan ki. Mit gondoltok erről, láthatta-e ezt egyáltalán orvos ebben az állapotban? Elkeserítő, hogy nagyon sokan úgy járatják le az egészségügyet, hogy saját hibájukból kerülnek olyan helyzetbe, amilyenben vannak, és az egészségügyre kenik, hogy ők nem segítettek.
Nem feltétlenül azért írtam a levelet, hogy mindenképpen kitegyétek a blogra, ha gondoljátok írhattok róla, én nem írok olyan jól, hogy ne lehessen belekötni :) A véleményetek érdekelne erről a dologról.
Köszi:
Bogca
Csak és kizárólag 18 éven felüli, erős gyomorral rendelkező olvasóinknak ajánljuk az alábbi képek megtekintését, amelyeket a tovább gombra kattintva érhetnek el.
(szerk.)
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
