praxisblog@yahoo.com

Látták, hogy rosszul vagyok és segítettek

2010.11.26. 14:00

Én először is azzal kezdeném, hogy miért csak negatív dolog miatt lehet blogot létrehozni? Én eddig soha életemben nem voltam beteg, egy éjszakát nem töltöttem kórházban a születésem óta.


Kb. két-három hete kezdődött, hogy fájtak a veséim, én nem tulajdonítottam semmi komolyabb dolgot ennek, mert egy délután alatt elmúltak, de néha visszajöttek a fájások. A héten történt, hogy hétfő délután elkezdett égni a gyomrom. Ez az égész folyamatos volt és egészen csütörtökig nem múlt el. Nem hogy elmúlt volna, de olyan erős lett, hogy szerda este már nem tudtam aludni tőle.

 


Csütörtök délután elmentem a háziorvoshoz, aki erős gyomorsavtermeléssel hazaküldött és gyógyszert írt fel. Én rögtön el is mentem a gyógyszertárba, otthon pedig bevettem a gyógyszert, na ez rögtön ki is jött. Gondoltam, hogy itt valami nagyobb baj van és már az ágyékom is fájt. Felhívtam a dokit, hogy ennél gyorsabb megoldásra van szükség, mert már feküdni sem tudok rendesen és az ágyékom is fáj. Rögtön mondta, hogy azonnal menjek vissza ha tudok, ha nem akkor abbahagyja a rendelést és jön, de mondtam, hogy jó bemegyek.


Odaértem, rögtön soron kívül fogadott. Megnyomkodott újra és rögtön mondta, hogy vakbél gyanú, rögtön küld is kórházba. Telefonált, kiderült, hogy az Uzsokiba kell mennem. Odatelefonált, hogy jövök és rögtön fogadjanak, mert 4 napos tüneteim vannak. Amikor odaértem, kb. délben, rögtön fogadtak és fel is vettek a sebészetre, rendesen megvizsgáltak, stb. és már csak a műtétre kellett várnom. Amikor jeleztem a nővérek mindig jöttek, rögtön adtak fájdalomcsillapítót, meg amit kellett.


Annyi volt, hogy az Uzsoki volt az ügyeletes és délután fél négyet mondtak, hogy műtenek, de közbejöttek komoly esetek, így továbbra is várnom kellett, végül, hajnali kettőkor műtöttek meg, de ami nagyon fontos, hogy a doki a két viziten kívül, műtétei közben, mert folyamatosan operált, vagy még kétszer eljött és megnézett, és mondta, hogy kérdezzek, meg egy csomó mindent elmondott a vakbélgyulladásról meg úgy általában a vakbélről.


Hajnali kettőkor műtöttek, és ott volt a doki is meg a nővér is reggel hétkor az ágyamnál, amikor felébredtem. És rá egy órára jött a vizit. Ez volt péntek reggel. És szombat reggeli vizit után már haza is engedtek.


Valószínűleg szerencsém volt, de nekem semmi ilyen negatív élményem nem volt, hogy minden szar stb. Sajnálom, aki tényleg ilyenkor megszívja, de én nem vagyok senki, senkinek a rokona, sem csókos, egyszerűen csak látták, hogy szarul vagyok és segíteni próbáltak.


A zárójelentésemet pedig elolvastam és tényleg le van írva a végére, hogy mit kell csinálnom, de szóban is elmondták, amikor odaadták, sőt azt is ráírták, hogy vigyem el a háziorvoshoz és vele is konzultáljak a gyógyulásom érdekében.


Gondolom, most sokan majd írják a negatív dolgokat, ezzel senkit megbántani nem akartam, egyszerűen csak nem csak a negatív dolgokkal szabadna foglalkozni.


há

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leroi 2010.11.26. 14:49:36

Ó jaj, "fájások" csak szülőnőknél vannak...
Fájdalmak...
Örülök, hogy jól kórismézték a beteget (appendicitis), időben megtörtént az operatio és végre jól van...
Válasz erre 

zellerlevél 2010.11.26. 16:01:17

A fizikai tényekben nem sok különség van e, és a negatív történetek között. (Neki is át kellett menni másik kórházba, neki is várnia kellett, neki is fájdalmai voltak közben, neki is kérnie kellett még fájdalomcsillapítót.. stb.)

Egyetlen dologban van hatalmas különbség: a levélíró hozzáállása a dolgokhoz és és emberekhez egészen más...
Válasz erre 

Scala 2010.11.26. 16:33:32

Na ilyen egy jó háziorvos!
Örülök, hogy nem perforált. Meg a többinek is persze. :-)

/Az enyém még jobb, mert kapásból megvizsgált egy éjszakányi rosszullét után, és utalt is be./
Válasz erre 

petya.bacsi 2010.11.26. 17:44:09

Nem tudom ki hogy van ezzel, de ezeket a posztokat - még ha kevesebb is van ezekből - jobban szeretem olvasni. Mert amíg a legtöbb poszton felidegesítem magam, ezeken lenyugszom.

Hogy azért még nem teljesen reménytelen a helyzet, csak szerencsésnek kell lenni, ha már baj van.
Válasz erre 

zellerlevél 2010.11.26. 18:48:09

@petya.bacsi:

Nem hinném, hogy ez szerencser kérdése. Elsősorban a két fél, de először a páciens hozzáállásának köszönhető, másrészt mindkét fél kommunikációs készségének. És szerintem csak harmadrészt a külső körülményeknek.
Válasz erre 

tódór piroska 2010.11.26. 21:15:23

4 napja fájt a hasa! A sintér háziorvos mégse ismerte fel a vakbélgyulladást,valami szart írt fel rá (biztos jutalékot kapott érte a gyógyszergyártól!) Csak akkor utalta kórházba, amikor még rosszabbul lett, és ismét visszament a rendelőbe ,bár akkor már be volt szarva (a doki), kapkodott, telefonálgatott, próbálta menteni a hibáját...
A kórházban nem törődtek vele,ha panaszkodott, csak nyomták bele ész nélkül a fájdalom csillapítót. Délutánra ígérték a műtétet, de csak hajnalban operálták meg! Biztosan nem fizetett eleget! A műtét utáni napon meg kirúgták!

Felháborító! Jelentse fel a háziorvosát! Perelje be a kórházat!
Válasz erre 

Leroi 2010.11.26. 21:20:15

@tódór piroska:
Szívemből beszélsz!
Pancser sintért hamarabb utólérik, mint (ő) a sánta kutyát!
(Vagy másképp van ama szólás?)
:DDD
Válasz erre 

zellerlevél 2010.11.26. 21:56:22

@tódór piroska:

Az egészséges lelkű embernél a feldolgozás része, hogy ha túl van rajta, akkor a negatívumokat igyekszik elfelejteni, és a pozitívumokat erősíti.
Aki erre nem képes, annál sokkal gyakrabban alakul ki mentális betegség.
Válasz erre 

Leroi 2010.11.26. 22:04:24

@zellerlevél:
Óriási szerepe van ebben a kérdésben a bizalomnak, a hitnek abban, hogy az előttem álló fehérköpenyes szakember azt teszi, amire felesküdött és tudása szerint akar, igyekszik segíteni rajtam.
Ő pedig abban reménykedik, hogy cooperatiommal segítem a munkáját, az anamnézisfelvételben partnere vagyok,
engedem magam meg- és kivizsgáltatni, őszinte vagyok a gyógyszerek hatását illetően, a tüneteimet/azok alakulását inkább tárgyilagosan próbálom meg elmondani.
Mindez egy empátiától áthatott, nagyon is emberi csomagolásban.
Ha megvan ez az összhang, az sokkal sikeresebb javulást/gyógyulást eredményez, mint az egymással szembeni gyanakvás, az előítéletek, a genuin rosszhiszeműség...
Válasz erre 

Scala 2010.11.26. 22:31:44

@zellerlevél: Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nem szerencse kérdése.
@Leroi: Jeg sandelig. :-)
Válasz erre 

dajan 2010.11.27. 00:51:46

Nagyon jó kórházba került. Magam is voltam 2003-ban az Uzsokiban a sebészeten. Nemcsak a nővérek és a orvosok voltak jók, hanem még pénzt sem fogadtak el, hanem kaptam egy sárga csekket és ezen fizettem be a nekik szánt összeget. A csekk egy alapítványi számlát takart.
Válasz erre 

Scala 2010.11.27. 01:27:17

@Leroi:
fordi du har ret. :-)))
Na pá, egy ideig nem leszek, megyek intenzív haiti kreol tanfolyamra. ;-)
Válasz erre 

Irkutszk 2010.11.27. 03:33:16

@dajan: Ez a hozzáállás a hálapénzhez határozottan tetszik!
Válasz erre 

Leroi 2010.11.27. 07:28:08

@Scala:
Takk!:)))
Jeg elsker dig!
Jó utat Port-au-Prince-be...:)))
Válasz erre 

Tiltsuk Bea 2010.11.27. 12:19:21

@Leroi: cooperatiommal mi?
Együttműködés úgy hívják magyarul, legfeljebb kooperáció.
Ez nem egy kórisme, vagy terápiás eljárás, hogy latinul kelljen becézni.

Nyavalyás "orvosok"!
Válasz erre 

Tiltsuk Bea 2010.11.27. 12:22:41

Ez a poszt meg egy bérkomment.

Minek kell ide ilyeneket írogatni?
Válasz erre 

Leroi 2010.11.28. 15:01:50

@Tiltsuk Bea:
Rp./ 2x0,5 mg Xanax

Egyet most is bekaphatsz.
(Ha tovább b@sztatsz, akkor még valami egyebet is)
Válasz erre 
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása