Meghalt a lányom

2010.11.30. 06:00

Szomorú, indulatokkal teli poszt következik egy édesanyától, aki súlyos égési sérülések következtében elveszítette lányát. Szinte feldolgozhatatlan egy szülőnek, ha a gyermekét kell eltemetnie, talán ennek is betudható az információk részletességének hiánya és a túlfűtött sorok. Nem tudjuk eldönteni, hogy valóban meg lehetett volna menteni a beteget és hogy tényleg hibáztak e az orvosok, de szeretnénk őszinte részvétünket kifejezni az édesanyának!

 

Sajnos én csak nagyon rossz tapasztalatokat éltem át a László kórház égés osztályán. Itt a cinizmus, a nem nemtörődömség, a higiénia hiánya, a betegek lekezelése, a betegek panaszainak a semmibevétele uralkodik.


A férjem 60%-os égett betegként egy félreeső helyiségbe volt betolva, ahol az jelentette az intenzív jelleget, hogy a falon volt egy kamera, és ha valami baj van, integessen a beteg és ha valaki van a monitor előtt és meglátja, akkor szerencséje lehet.A kislányomnak nem volt szerencséje, mert nem jutott neki intenzív ágy az intenzív osztályon, nem jutott neki megfelelő orvosi ellátás, nem jutott speciális fluodizációs ágy, amiben a gyógyulási folyamata sokkal jobb lehetett volna.

 

 

A két műtéten túl levö beteg, akinek le van nyúzva mind a két combja, a karjai, aki 10 napot fekszik hason, aki mindent megtesz szó és ellenvetés nélkül ,amit az orvosok mondanak , mert meg akar gyógyulni, annak nem kell a problémájával foglalkozni, a kényelmét keresni.Mi azt hittük, hogy itt a betegekért vannak az ott levők, de kiderült hogy nem így van.


Ahol az főorvos viccből kérdezi a beteget és vicc a válasza és nem a segítség nyújtás, a beteg panaszának az azonnali megoldása a következő lépés, akkor ott a beteg, a hozzátartozó szerintük túlreagálja a helyzetet és ebbe a túlreagálásba meg halt a 25 éves kislányom, akkor milyen az orvosi morál?


A panaszainkra az volt a válasz, hogy nincs ott olyan nagy baj csak, én mint anya túlreagálom a dolgokat . Sajnos az ottani orvosokban fel sem vetődött, hogy ennyi sírásnak és könyörgésnek talán mégis lehet valami alapja. Vajon ha az ö gyermekük, férjük, feleségük, testvérük fekszik ott ilyen kiszolgáltatott helyzetben és így bánnának velük, akkor is így ráznák le a vállukról a problémát?


Ha egy kis segíteni akarás lett volna az ott levő orvos valamelyikében, a kislányom nem hal meg! És látni az édesanyának, hogy a gyermeke állapota romlik és nem segítenek, nem rohannak, hogy megoldást keressenek. Ebbe nem lehet bele nyugodni.

 

Az osztály higiéniás állapota kritikán aluli. Ahol az ANTSZ ellenőrzés azt állapítja meg hogy a vizsgálat ideje alatt erősen kifogásolható volt az osztály tisztasága ,vajon milyen lehetett ténylegesen?

 

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja Kórházértékelőnket!

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 07:11:28

Hatalmas tragédia, feldolgozhatatlan. Szülőként őszintén tudok osztozni gyászodban. Fogadd részvétem.

Ami a körülményeket illeti: Külön kell választani az intézményi és a személyi felelősséget, bár úgy érzem mindkettő fennáll. A konkrétumokat nem ismerjük, nem tudjuk, hogy a leggondosabb kezelés mellet is menthető volt-e a kislány. Ami biztos lélektanilag rosszul, vagy sehogy sem foglalkoztak a beteggel, hozzátartozóval. Egy orvosnak éreznie kellene, hogy vannak szituációk, amikor nem a széles röhögcséléssel, viccelődéssel lehet a beteg bizalmába férkőzni, nyugalmat árasztani. Biztos jönnek a kommentek, hogy: node ezé a pézé? Igen, ezért a pénzért. ...mert ez nem pénzkérdés, hanem - ha úgy tetszik - szakmai, de mindenképp emberi.

Nem én vagyok, hanem én 2010.11.30. 07:50:01

Az égésbetegséggel sok probléma van. Mert ha nem hal bele az ember az égés okozta folyadékveszteségbe és sokkba, akkor a kialakuló következményes fertőzések okozhatják a halált. A halál valószínűségét az égett testfelület nagysága, a károsodás mélysége és foka mellett a beteg egyéb betegségei is befolyásolják. Természetesen az sem mindegy, hogy hol ég meg a beteg (pl: légcső), és mi az amitől megégett (tűz, maró anyag, elektromos áram, de a fagyás is égési sérülés tulajdonképpen).

Az égés épp ezért speciális betegség, speciális ellátást igényel. Nem véletlenül kezelik az ilyen betegeket égési osztályon, ahol erre szakosodott emberek dolgoznak, és éppen ezért nincs minden kórházban ilyen osztály. A kezelés súlyos esetben intenzív osztályos ellátást, légzés és keringéstámogatást, antibiotikus kezelést, sebészi beavatkozást is jelenthet, de mindenféleképpen hosszú és drága folyamat.

Korábban már írtam, hogy az élethez szerencse kell! Az embernek magának kell vigyázni saját magára. Ha mégis megtörténik a baj, akkor az egészségügy segíthet. De ha nincs hely az intenzív osztályon, akkor sajnos nincs hely... Máshol intenzív osztály sincs...

Érdemes olvasni Elisabeth Kübler-Ross könyveit. A halál tényének elfogadása hosszú és gyötrelmes haldoklási folyamaton keresztül lehetséges csak. Ha ez az idő (mint ahogy itt valószínűleg történt is) rövid, akkor a haldoklás folyamata nem biztos, hogy teljes lesz az elhunytnál, éppen ezért az érzések másban gyászként tovább élhetnek... Elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás...
Ez még a düh stádium, alkudozás nem lesz, mert nincs miért alkudozni, majd jön a depresszió és végül a csendes elfogadás...

Részvétem a szülőknek...

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 07:59:51

@miklos.rabai: Tiszta és világos. Köszönöm.
Megerősítettél abban a hitemben, hogy ilyen szituációban hozzáértőnek kell a beteg és a hozzátartozó mellett állni és segíteni. Ettől még nem változik a megváltoztathatatlan, de a folyamat megértése segít a feldolgozásban.

Irise 2010.11.30. 08:11:36

Nagyon sajnalom es oszinte reszvetem a szuloknek. Ez egy borzalmas tragedia,amit szerintem nem lehet feldolgozni.

Nagyon szubjektiv a tortenet, de kie nem lenne az ebben a helyzetben.
Ha lenne hozza ereje a poszti irojanak, szeretnem megkerdezi,hogy :
-hany szazalekos eges
-milyen foku/melysegu eges
-milyen testreszeken
-milyen alapbetegseg volt,ha volt
-volt-e leguti eges
-sima eges volt,vagy kemiai is stb.

Sajnos egy bizonyos borfelulet elvesztese felett az illeto nem mentheto meg.Onnettol kezdve csak annyit lehet tenni,hogy megprobalni elviselhetove tenni a haldoklast.(Es igen,nekunk ezt is meg kell tanulni,hogy mikor van az a pont,amnikor ki kell mondani,hogy a beteg,akarmilyen fiatal is,nem mentheto, viszonylagos kenyelem, morfin, folyadek es hagyni kell bekesen elmenni.)
Nem biztos,hogy ezt nem mondtak el a szulonek - anyakent is tudom,hogy nagyon nehez elfogadni dolgokat , illetve emlekezni egyes mondatokra stresszes helyzetben.

Meg egyszer oszinte reszvetem a posztolonak. De biztos vagyok benne,hogyha csak egy egeses agy volt, es a ferje es a lanya azonos foku es kiterjedesu egesekkel indultak,akkor a fiatalabb kapta volna meg a helyet. Vagyis a lanya egese sulyosabb kellett ,hogy legyen,mint az apa 60%-a. Ez pedigmar erosen a menthetetlenterulet. (Eleve a kezek-labak osszesen 54% innettol mar konnyen 60 fole lehet menni.)

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 09:28:27

Részvétem a posztolónak és megnyugvást. :(((

P75 2010.11.30. 09:30:09

Őszinte együttérzésem a posztolónak :-(

László kórház érdekes hely. Én a fertőző osztályon voltam pár éve, ami pont szemben volt a hematológiával (ahol a csontvelő-transzplantációra váró betegek immunrendszerét gyakták le nullára, logikus, hogy a fertőző osztállyal szemben van).
A szobában feküdt rajtam kívül egy szalmonellás néni, egy hozzám hasonlóan szalmonella-gyanús középkorú nő, egy súlyosan cukorbeteg nő hatalmasra duzzadt, vörös lábfejjel és egy nagyon idős néni elfertőződött felfekvéssel. 1 hetet töltöttem a kórházban, épp a hazamenetelem napján valamiért bezárták az osztályt és mindenkit hazaküldtek: a szalmonellás nénit, akit akkor még mindig pelenkázni kellett, a szepszis-gyanús (ez a viziten hangzott el az orvosok szájából) cukorbeteg nőt, akinek mellesleg olyan fájdalmai voltak, hogy éjszaka ordítva rázta a lábát, és a felfekvéses nénit azt hiszem, átvitték egy másik osztályra. Mehetett, ki merre látott.
A zuhanyzón penészvirágok nyíltak, a WC ülőkéjét baleset érte, mert a cukorbeteg nőnek nagyon rossz volt a látása és ment a hasa, ezért a mellément cuccot csak úgy tessék-lássék szétkente az ülőkén, ami még 2 nap múlva is ugyanúgy nézett ki, pedig mondta ő a viziten, szegény majd' elsüllyedt szégyenében.

P75 2010.11.30. 09:34:40

@Irise: ez olyan fura, hogy viszonylag kis bajnál az ember hajlamos felnagyítani, míg nagynál bagatellizálni. Emlékszem, mikor az én gyerekemről mondott durva dolgokat a neonatológus, egyszerűen nem fogadta be az agyam. Pedig még csak 10 órája voltam anya. Az én gyerekem él és egészséges, mégis éveknek kellett eltelnie, hogy összeálljon egy objektív kép.

Irise 2010.11.30. 09:44:56

@P75: Igen, ez igy van. En gyakorlatilag meghulyultem,mikor a gyerekorvos kollega elkezdte nekem magyarazni,hogy mi lehet a gyerkocom baja,szerencse,hogy velem volt a ferjem. Mondogattam is a kollegaknak,hogy mindent reszletesen,egyszeru szavakkal mondjanak el,mert most "remult anya vagyok,nem orvos".

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2010.11.30. 09:48:27

Sajnálom az édesanyát. De ez a poszt azért jött létre, hogy információt adjon át, hogy tájékoztasson.
Itt csak egy halálról olvashattam, ami nem érdekel. Nem kell több fájdalom, mint ami amúgy is van.
Nem tudom, hogy ki hol hibázott és miért. Hogy mit kellett vagy lehetett volna jobban tenni. Hogy mi is történt valójában.

Le kéne ezt a posztot venni szerintem.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 09:52:17

@kekecke:

Feldolgozhatóvá teszi a gyermeke elvesztését.
Emberileg tehetsz hozzá.
Itt most nem fogsz semmit megtanulni csak empátiát és azt, hogy egy gyermek elvesztése örök seb marad.
Feldolgozni hosszú idő és segítség kell.

Ebben segíthetünk, ha tudunk. Te is ha bírod lélekkel. :-)

Rotoxis 2010.11.30. 10:01:59

@Dr.laikus PhD: Most sajna nem Veled, hanem Kekeckéves értek egyet. A gyászmunka álatalában megy egyedül is. Ha nem, akkor segítséget lehet, sőt kell is kérni (szakembertől). Ez itt nem ennek a helye.
A poszt jelen formájában nem több, mint alátámasztás nélküli puszta vádaskodás. Egyetlen tényszerű eleme (László Kórház) pedig kissé problémás. Ott ugyanis nincs égési osztály.

Borcsika 2010.11.30. 12:10:22

Bocsánat, 2 kérdésem lenne:
1.: Mi volt a lány baja, mert ez nem derült ki. csak apuka égéséről volt valami félmondat
2.: ha ilyenek az orovosok, akkor térdig járom a lábam, és keresek másik helyet, nem pedig könyörgök olyankoknak, akik kb. tesznek az egészre.
Mindennyian tudjuk, hogy a budapesti kórházak közül nem a legelitebb, igy ne is legyenek elvárásaink.
Nagyon sajnálom az anyukát, hogy elveszitette a gyermekét, de kemény leszek, és az a véleményem, hogy ő is hibás, amiért Ő nem tett meg mindent azért, hogy jó kezekbe kerülhessen.

Fekete Dália 2010.11.30. 12:25:33

Őszintén sajnálom:(

Nekem ez a régebbi eset jutott eszembe:
www.origo.hu/itthon/20011108sehol.html

Annyi kiderül a levélből, hogy az édesanya valamilyen ÁNTSZ vizsgálatot kezdeményezett a kórház ellen.

Fekete Dália 2010.11.30. 12:29:44

@Borcsika:
Szerinted egy égési sérültet a hozzátartozó kérésére szállítanak ide-oda, az égési osztályok között?

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2010.11.30. 13:01:33

@kekecke: bocs, hülyeséget írtam. Szóval a blog jött létre a fent említettek miatt és a posztot kéne gyorsan levenni.

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 13:03:32

@Borcsika: "kemény leszek"

...hát az lettél. És akkor még finoman fogalmaztál. Ha ahhoz kevés az információ, hogy meglágyítsa azt a "kemény" szíved, legyen kevés ahhoz is, hogy rögtön ítélkezz. Nyilván nem a saját lábukon, úri huncutságból mentek oda, hanem vitték őket. Neked miért nem derült ki, hogy a lány is égési sérült volt?

Borcsika 2010.11.30. 13:13:46

@El Visco Stello: azért, mert a férjének a 60%-os égéséről beszél az elején, majd arról, hogy meghalt a lánya a nem megfelelő ellátottság, és az orvosok nemtörődömsége miatt.
igen, kemény vagyok, mert annyira unom, hogy mindenki csak önsjanálkozik, és másokat okol, holott, tehetett volna érte. Ha másért nem azért, hogy emberszámba vegyék őket.
Sajnálom az édesanyát, és felháborit az orvosok hozzá nem állása, de ez a lányát nem fogja visszahozni, csak sajnálni tudjuk őt. Ennyi

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 13:26:05

@Borcsika: "annyira unom, hogy mindenki csak önsjanálkozik, és másokat okol"

Kerüld az ilyen helyeket, ha ennyire fel tudnak dúlni, hogy így ki tudsz vetkőzni magadból! Gyanítom, nem fegyverrel kényszerítenek, hogy ilyesmit olvass.

Leroi 2010.11.30. 13:33:12

Őszinte részvétem az édesanyának...
Csatlakoznom kell az Irise megállapításához: egy bizonyos százalék felett az égés halálos.
Budapesten is és Münchenben is.
Orvostól, kórháztól, műszerezettségtől függetlenül.
Amúgy Mo.-n a legjobb égési osztály a Honvéd Kórházban van.
De a László sem utolsó.
Ennyit erről.
A gyászt az utólagos vádaskodás nem enyhíti.

Borcsika 2010.11.30. 13:37:22

@El Visco Stello: nem, a kiváncsiság hoz ide, és nem csak az irást szoktam elolvasni, hanem a kommenteket is.
Egy tény, ennek az irásnak se füle, se farka.
Olvasok előbbieket, mert a kisfiam betegsége miatt kicsit eltávolodtunk egymástól a net-tel.
Hozzáteszem az a kálvária is megérne egy misét...

Ugyandehogy (törölt) 2010.11.30. 13:44:11

@El Visco Stello: Néha én is idegrohamot kapok az érzéketlen orvos kommentelőktől, mégis olvasom mindennap.
Nu, más meg valóvilágot néz....

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 13:44:36

@Leroi:"A gyászt az utólagos vádaskodás nem enyhíti."

Szerintem meg igenis enyhítheti. A kérdés az, hogy megalapozott-e, vagy alaptalan.
Ha valaki hibájából következett be a halál, bizony a gyászolónak megkönnyebbülést és enyhülést hoz, ha tudja hogy a bűnös bűnhődik.
Egyszerűbb kultúrákban ezt bosszúnak nevezik és élnek is vele. Genetikusan be van épülve az emberbe.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 13:54:23

@Leroi:

Most van a Lászlóban égési osztály, vagy nincs?

IrishOak 2010.11.30. 14:05:10

Szép Keddet:-)
OFF:
Nagyon hideg van itthon, főleg, hogy most érkeztünk a Vörös Tengertől.
Üdvözlök mindenkit!
Már tegnap is olvastam a lázcsillapítós postos, de nem volt időm beköszönni.Én vittem patikát!
DESPINEK : BOLDOG SZÜLINAPOT:-D ráérsz még, 30 után jön a "java":-D

ON:Van úgy, hogy ha a gyerekem(a nagyobbik már felnőtt) nagyon beteg lesz, vagy valami baleset éri - elgondolkodom, hogy mi lenne ha igazán nagy lenne a baj.Azt hiszem belebolondulnék...
Amikor az ember elveszti a gyerekét a világ beborul, és soha nem süt már többé a nap.Minden ólmos lesz, és színtelen.Fájdalmas, és rosszízű.
A kiváltó okot elemezni, a körülményeket taglalni,és a "mi lett volna ha" szellemi játszmákat újra és újra élni az nem szűnő fájdalom.

Keleten szokás: a meghalt gyermeket mindig"megőrzik", és minden születésnapját megtartják.Ha az anyának már nem születhet újabb gyermeke magához vesz egy árvát és sajátjaként neveli fel, megtanítva, hogy volt egy testvére aki már nincs, de örökké velük van.
Kívánok még sok-sok erőt, és majd később talán egy kis lelki nyugalmat.

IrishOak 2010.11.30. 14:08:04

@Dr.laikus PhD:

Van a Lászlóban... sőt ott van trópusi láz ambulancia,meg osztály is sőt a HIV-esek ellátója is... nem egyszerű hely annyi bizonyos.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 14:13:50

@Rotoxis:

www.istvankorhaz.hu/korhaz-gyogyitooszt.htm

Égés és Plasztikai Sebészeti osztály

Mindennek utána szoktam nézni.
Penig bíztam tebenned...:(

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 14:18:50

@IrishOak:

Amikor friss az ember sokat beszél Vele és Róla.
Aki jön, akit ér, mindenkinek.

Aztán eltemeti és igen valóban vele van, többet, mint az élő.
Ha egy kósza gondolat erejéig, akkor is.

Más fájdalma is könnyeket csal, de megjelenni a régi, a kedves, a szép, a vidám.
Úgy marad már sérthetetlenül, örökre bennem, velem.
Ígéret, elérhetetlen.

2010.11.30. 14:20:27

@Dr.laikus PhD: Bocs, hogy belekotyogok, de továbbra is bízhatsz Rotoxisban, a László Kórházban nincs Égési Osztály, tényleg van viszont Trópusi Ambulancia, tényleg foglalkoznak HIV betegekkel, sőt hepatitisesekkel is.
Az Égési osztály az István Kórházban van, előző kormányunk regnálása idején igazgatásilag összevonták a két intézményt.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 14:22:26

@beebeer:

Szőrszálnak a hasgatása.

IrishOak 2010.11.30. 14:25:25

@beebeer:
Oppp-ardon nem tudtam, hogy már nincs...
emlékeim abból az időből valók (ca.10 éve) amikor a trópusi osztályra küldtek...jogosan:-) - majdnem gyíkká változtam -de már elmúlt.
Nem volt egy vicces hely akkor sem- először azt hitték maláriám van, de csak egy pók csípett meg, de az cifra véget ért.

2010.11.30. 14:27:27

@Dr.laikus PhD: Nem feltétlenül. Két teljesen más profilú, eltérő székhelyű intézményről beszélünk. Igaz, a történet szempontjából lényegtelen, ezúton is had fejezzem ki részvétemet a posztolónak, de ha már a kórház neve megjelent, jó lenne, ha pontosan jelenne meg.

IrishOak 2010.11.30. 14:29:14

@Dr.laikus PhD:

Unokatestvéremék 10 éve haltak meg.Apa, anya, két gyerek(6,11évesek)Papa azóta nem beszél, nagyi 38kiló,és sokadik kérdésre tud csak válaszolni.

Örökké fog tartani... bennem is!

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 14:36:32

@beebeer:

Szegény anya a zárójelentésről tájékozódik.

Rotoxis bennem azt a látszatot keltette, hogy a történet nem is valós.

Most nézem a címet, László a Gyáli úton van, de én úgy emlékszem, hogy kicsit kellett tovább menni az István után.

Gyerek ott feküdt, vagy 6 hétig. Igaz 23 éve volt.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 14:42:21

@IrishOak:

Ha van kiről gondoskodni akkor van az embernek dolga - nem vész el az ép esze.
Vagy visszajön.
Marad ekkora fájdalmat meg nem érő szemében bolondos, hisz benned van, veled van, felidézhető.
Néha jelenidőben beszélsz róla.
Mégis vigasztaló.
Örökké tart.
Igen.

IrishOak 2010.11.30. 15:16:15

@Dr.laikus PhD:
Szeretem őket, még ha csak fényképen is találkozunk.Jan 18-án lesz az évforduló.
A nagyszülők a kereszt szüleim,épp hozzájuk utaztak volna.
Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kellett volna ott autóznom.(aznap este én is készültem vidékre szüleimhez azon az útvonalon).
Most már megnyugodtam- az életben a nagy fájdalom is akkor jön no meg a nagy öröm is, amikor éppen eljön a pillanat!
Csakhogy a fájdalom valami rejtélyes okból kifolyólag sokkal tovább marad,és felszántja az ember testét-lelkét.

A legérdekesebb az volt, hogy a kisfiút még bevitték a Heim Pálba légi-mentővel.3 órát operálták,és már majdnem jól is volt amikor hajnalban megállt a szíve.A nagyszülők azt mondták rá: menni akart a családdal,így legjobb. A többiek halála azóta is feldolgozatlan.Pirkadattól már más lett a világ.
Nem beszélünk róla, mert aki érintett az nem tud beszélni... hiszen erre nincsenek szavak!Amit a szemük elmond azt viszont maradéktalanul megértem!

pontypofájú mókusgalamb 2010.11.30. 15:44:27

őszinte részvétem az édesanyának, és sok erőt és kitartást kívánok

Leroi 2010.11.30. 15:51:30

@El Visco Stello:
Létezett valaha, amikor még az ember ember volt és nem kozmopolita véglény, egy olyan nemes dolog, hogy Istenhit, Istenfélelem.
Az emberek ugyanúgy elfogadták a Halált, mint az Életet, egyszerűen és szépen éltek.
Akinek meg kellett halnia, meghalt, a családtagok belenyugodtak, nem szitkozódtak, nem rázták az ég felé az öklüket és főleg nem kerestek (nem létező) bűnbakokat.
A bosszú ismeretlen volt ama időben.
Istenhívő embert nem áll bosszút.
A mai istentelen, ingoványos korszakban ez sajnos másként van.
Egy becsületes, rendes, vallásos anya nem az orvost hibáztatja, ha menthetetlen, halálos beteg a gyermeke.

Erről tényleg ennyit, mert nausea kerülget.

Leroi 2010.11.30. 15:58:21

És van az orvosnak egy nagyon hálátlan feladata, amikor egy hozzátartozó szemébe kell nézni és meg kell mondani neki, hogy a beteg MEG FOG HALNI.
Hogy menthetetlen, nem lehet már rajta segíteni.
Nem az ő tudatlanság, felkészületlensége, nem a szakmai háttér, az ellátás minősége, a gyógyszerkészlet, műszerpark a hibás, nem.
A beteg MENTHETETLEN.
Na itt van az a töréspont, ahol roppan minden.
Az addig feltétlenül bennünk bízó hozzátartozó térdrerogy.
Nem az objektív valóságot látja, hanem azt, hogy cserbenhagytuk.
Nem tudja elfogadni a valóságot, az elkerülhetetlent, a közelgő kegyetlen tragédiát.

És innen kezdődnek ezek az aberrált reakciók,amelynek már mindenki szenvedő alanya.

Rotoxis 2010.11.30. 16:30:54

@Dr.laikus PhD: Bízhatsz is. A Szent Lászlóban nincs égési osztály, soha nem is volt. A Főváros egyik égési osztálya a Honvédban, a másik a Szent Istvánban van.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 16:46:13

@IrishOak:

Mert az öröm az öröm. Az a jutalom.

A fájdalom mindig számvetés.

Irkutszk 2010.11.30. 17:13:01

Részvétem a posztolónak!

És köszönöm miklos.rabai és Leroi objektív leírásait, mindkét komment belülről írja le az orvostudomány hozzáállását az adott problémához. Remélem, hogy elősegíti ezzel, hogy a betegek és hozzátartozóik könnyebben elfogadhassák, megérthessék a körülöttük lezahlódó folyamatot.

IrishOak 2010.11.30. 17:13:57

@Leroi:
Ez de szép volt!:-)

Legfőképpen igaz!

Itt az oldalon is mindig megmutatkozik, hogy a születés-halál páros körül tornyosulnak az érzelmek.
Az első és az utolsó levegővétel a legfontosabb mindenki életében.
Hogy a két esemény között mi történik,az mulandó.
Az emberből csak egy dolog marad - a tettei.
Arra kell csak vigyázni, hogy azok a lehető legkisebb mértékben legyenek kártékonyak.

IrishOak 2010.11.30. 17:24:29

@Dr.laikus PhD:

Az öröm, az egy illékony pillanat,és tényleg jutalomként éljük meg.(Mintha mindig jutalmazásra várna az ember, úgy hajszolja az örömöket,pedig nyerésben lenni nem lehet örökké)
A fájdalom,az valamiféle megoldás.Adott eseményre okozat.Pontos jelzés, hogy hol a baj.Érdekes, hogy az orvostudomány is milyen fontos pontként használja.
De legérdekesebb, hogy mind a két érzés egy illúzió.Változik,módosul,és elmúlik.
Ha megtalálja az ember a logikai kapcsolatokat -akkor a tettei is megváltoznak...:-)

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 17:35:42

@IrishOak:

Kedves bölcs IrisOak!

Igaz, igaz!

Polifémosz 2010.11.30. 17:35:55

@El Visco Stello: A beteg menthetetlen volt a leírás alapján.
Milyen aberrált gondolkodásra vall, ha valaki a tudomány jelen állása alapján tehetetlen orvoson akar bosszút állni?
Felháborított a hozzáállása!
Amire az adott kórház adottságai szerint lehetőség volt azt gondolom megkapta a beteg- meghalt mert ez sajnos várható volt.
Akasszuk hát fel az orvosokat, igaz?!
Akik így gondolkodnak azoktól mentsen meg a Jóisten minden orvost- ha hasonlóval találkozom személy szerint eltanácsolom máshoz- nem vagyok hajlandó foglalkozni vele.

Irkutszk 2010.11.30. 17:44:22

@Polifémosz: A tudatlanságból fakadó aggresszió minden korban nagy károkat okozott már. Én ezt a blogot épp azért tartom jónak, mert itt mindkét fél megoszthatja a tudását és félelmeit, és ez megértéshez vezet, és elsimítja ezeket a tudatlanságból fakadó indulatokat.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 17:46:14

@Polifémosz:

Egy fájdalomtól eszét vesztett anya.
Nem több.
Ráadásul ekkora fájdalmat látni sem bírtok orvosok.
Nem beszéltek, nem magyaráztok, nem nyugtattok.
Nem átérezni kell a fájdalmát, segíteni a sokkot amit átélt.
Két megégett beteget látott ami nem leányálom amúgy sem.

Valahogy meg kéne tanulni úgy szólni, hogy nincs és nem volt más lehetőség, hogy a fájdalom ne bosszúért kiáltson.

Ráadásul a gyász folyamatának ez szerves része.

IrishOak 2010.11.30. 17:50:44

@Dr.laikus PhD:
:-X (ez egy cuppanós:-D)
Csak fele ilyen szépet mondjon az opponens a vallásbölcselet-filozófia védésemre:-)

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 18:10:03

@IrishOak:

Ó szívem!
Sok sikert!
Mikor lesz?

Leroi 2010.11.30. 18:29:40

Jó, hát akkor leírom, hogyan telt 1994.május 21.-ének éjszakája.

Egy messzi klinika Intenzív Osztályán egy 19 éves lány vívta haláltusáját, szép kis sápadt arcán már megmutatkoztak
a halál előjelei, gyönyörű göndör haja csapzott volt, szemei beestek, pupillái egyre tágabbak lettek, orrocskája kihegyesedett, ajkai már hüppögve vették a levegőt.
A testvérbátyja, akkor negyedéves orvostanhallgató tudta, kegyetlenül élesen megtanították neki, mik is azok a jelek, amelyek egy haldokló végső perceit jelentik, a felsőbb központok fokozatos kiiktatódása, az agytörzsi tünetek, amelyek sorra jelzik, hogy egy élet készül elszállni.
Végül dermesztő csend lett, majd az ITO orvosa megszorította az orvostanhallgató kezét és az orvos és a jövendő orvos tudták, akkor annál többet már nem tehetnek a kis, sokat szenvedett, vézna testért...
Egy pici puszi a kihűlni készülő orcácskára és megvolt a búcsú is...

Azt hiszem, fölösleges ideírnom, kik voltak eme szomorú történet szereplői.

El Visco Stello (törölt) 2010.11.30. 18:34:33

Amit a bosszúról írtam, teoretikusnak szántam. Sajnálom, ha néhányan félreértettétek, bár ehhez is nyilván szándék kell. Pedig - erre számítván - kiemeltem a megalapozottságot.
A törvény sem más, mint bosszú, csak hidegfejű bölcsek kivették a fájdalomtól eltorzult ítélőképességű ember kezéből, hogy ne bűnhődjön ártatlanul, vagy vétkén felül a bűnös.

Bár nem érzem, hogy védekeznem kellene, de biztosíthatok mindenkit: semmi nem áll tőlem távolabb, mint a bosszú.

Aki meg azt mondja, hogy "tartsd oda a másik orcádat is", azzal közlöm, hogy szeretteink elvesztése nem egy jelentéktelen arculcsapás. Az tragédia.

Leroi 2010.11.30. 18:38:26

@El Visco Stello:
Igen, de elég a tragédiát elszenvedő fájdalma, fölösleges mást is szenvedtetnie, azzal enm ér el semmit, csak saját lelkét mérgezi...
Én legalábbis így gondolom.
Az más, ha valaki hidegvérrel, előre kitervelten, brutálisan megöli a szerettemet. Hát, az más kategória, ott csattan ám a retesz az agyban...

meg6ó 2010.11.30. 19:35:49

Van valami, ami beépül, belenevelődik az eüs dolgozókba, különösen azokba, akik viszonylag sok halálesettel találkoznak:
próbálnak kívülállók maradni, objektívek lenni. Nevezheted gépiesnek, én belülről láttam, és azt gondolom, hogy jól van ez így. Még akkor is, ha tudják, hogy nincs visszaút.

Irkutszk 2010.11.30. 19:40:57

@meg6ó: Nekem egy barátnőm dolgozik PIC osztályon (koraszülött osztály), nővérként. Elképesztőnek találtam, mekkora figyelemmel és szeretettel fordulnak a gyerekek felé. Úgy éreztem, hogy a hazament babák jelentik azt a lelki támaszt, amely a nem hazamenő babák elviseléséhez kell.

Leroi 2010.11.30. 19:42:45

@Irkutszk:
Ez így nagyon szép.
Akinek gyereke van, megtanulja Istenként
tisztelni a gyermekgyógyászokat, orvost, nővért egyaránt...

Leroi 2010.11.30. 19:44:58

@meg6ó:
Ez a szenvtelenség csak lászólagos. Meghalunk egy kicsit minden betegünkkel akit elveszítünk, a keménység, amit magunkra erőltetünk csak azt szolgálja, hogy talpon maradhassunk a következő menetre.
Mert sok menetből áll ám a mi mérkőzésünk és erőnk is véges.

Leroi 2010.11.30. 19:47:21

A kőkemény, vasidegzetű Cs.I. aki "bevállalta" annyi elveszett psychiatriai beteg sorsát, nos az a durva, acélos lelkű tigris is megkönnyezte elvesztett, öngyilkos betegét egy interjúban...

meg6ó 2010.11.30. 19:49:46

@Leroi:
Ezzel egyetértek. Rövid, de viharos eüs pályafutásom alatt láttam egy-két "dolgot".
A talponmaradáshoz pedig erő kell.

Dr.laikus PhD 2010.11.30. 20:34:27

@Leroi:

Mindnyájunknak vannak fájó veszteségei.

Látod más fájdalma is felidézi ezt.

A részvét segít a sajátot elviselni, emlékezni, a részvét segít feldolgozni a munka során elvesztett beteget is.

Sokat segít.

Bikli néni 2010.11.30. 20:48:06

Na, miután a délelőtti kommentem eltűnt az éterben, ismételten leírom: őszinte részvétem az írónak.
A nagymamám mondta, amikor a nagybátyánk meghalt, hogy ennél nagyobb fájdalom senkit nem érhet, hogy meghal a gyereke.
Tényleg nagyon sajnálom. Kívánok minél hamarabbi megnyugvást.

health 2010.11.30. 20:52:18

@Leroi: Azért ezt nem mindenki így gondolja. (Lsd. néhány korábbi poszt!)

health 2010.11.30. 20:52:59

Részvétem a gyászoló édesanyának.

IrishOak 2010.11.30. 21:31:55

@Dr.laikus PhD:
Májusban kéne, de most kiagyaltam egy új témát,úgyhogy lesz még fordulat:-)

Leroi 2010.11.30. 21:34:29

@IrishOak:
Köszönöm szépen...

IrishOak 2010.11.30. 21:47:32

@Leroi:
:-X
Nagy levegő, és az újrakezdés:

www.youtube.com/watch?v=Ww9JS8dJ9fY&feature=related

Sokszor állított már talpra.Legutóbb tavasszal amikor a nagyobbik lányom apja halt meg...
Lám ez egy ilyen nap lett...:-)

Leroi 2010.11.30. 21:54:55

@IrishOak:
Részvétem így utólag is...:(
Igen, valahogy nagy Főnixmadár az emberi lélek, nem lehet úgy porrázúzni, hogy ne legyen képes újjáéledni.

Hatodéves 2010.11.30. 22:27:06

@Leroi:
jó lenne ha így lenne

pepikebaba (törölt) 2010.12.01. 15:50:03

Részvétem a gyászoló anyának. Mi az elmúlt másfél év során 3 lassú halálesetet néztünk végig a Lászlóban: apósomét, öcsémét, és egy barátnőmét. Utólag azt kell mondjam, mindhárman menthetetlenek voltak, talán az öcsémnél volt halvány remény, a tényeket azonban visszatartották. Senkinek nem tett jót (sem a haldoklónak, sem az itt maradtaknak, sem a kórház jó hírének), hogy az orvosoknak nem volt elég idejük és lelkierejük a valóság emberi formában való közlésére. (Amikor mondták ugyanis, sok-sok kérdésre, hogy mégis mi várható így 3 nap kóma után, dühösen odaszólt az ügyeletes orvos, hogy ugyan mi, asszonyom, nem vette észre, hogy haldoklik..., aztán ment tovább a folyosón, nyilván a sokadik hasonló szitu őt is érzéketlenné tette.)
Úgy látom, így utólag, hogy az orvosok a maguk módján mindent igyekeznek megtenni, de sajnos a Lászlót nem véletlenül hívják sokan halálgyárnak, oda olyan súlyos esetek kerülnek, akik közül soknak eleve esélye sincs. Ma a világ úgy áll a halálhoz, mint valami borzalmas tabutémához, pedig aki megszületik, az meg is hal. Ezt pedig egy orvos tudja a legjobban. Ha a félelmek és a szomorúság nem is enyhíthető, jobban oda kéne figyelniük az orvosoknak, különösen ilyen kórházakban a hozzátartozók felkészítésére. És ez nem pénz kérdése, hanem emberségé. Sajnos manapság annak is sokan híján vannak.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása