A nővérek is eléggé túlterheltek, és persze köztük is akad emberileg nulla, aki csak a műkörmeivel foglalkozik, és vérig van sértődve, ha meg kell mozdulnia...

Pont egyik ismerőssel beszéltem erről, neki a felesége nővér. Nincs agyonfizetve - sőt! -, viszont végig ember marad a betegekkel, nem csapkod, anyázik, mivel bárki lebetegedhet. A munkájának él, elhivatott, Teréz anya típus. Sajnos a trehány - emberileg nulla - munkavállaló ha jól meg lenne fizetve sem végezne különb munkát.

Érdemes a főnővérrel "jóban lenni" ha már kórházban van az ember, az igazi "Hildegard" típusú főnővér az szereti a rendet, és keményen fogja a többi nővért.

Viszont aminek örülök, hogy lelkiismeretes orvosokkal találkoztál, és remélem azóta már teljesen rendbe is jöttél.

Hátigen. Hallomásból tudom, hogy egy ilyen mellkasi műtét komoly dolog. Nyilván nagyon pontosan, precízen kell csinálni magát a műtétet is és az utána következő kezelést is. Nem hinném, hogy akár a nővér, akár a beteg eldöntheti,mikor kell a csöveket ki-berakosgatni. Ami a pisilést illeti: Nagyon fontos, hogy műtét után önerőből történjen. Ennek okát majd orvosok biztosan elmondják.
Azt végképp nem hinném, hogy egy ekkora műtétet meg lehet úszni fájdalom nélkül. ...hogy lehet-e, kell-e, szabad-e csillapítani, nyilván a körülmények döntik el, de mindenképp el kellene magyarázni a betegnek.
Remélem, teljesen felépültél és jól érzed magad.

Véleményem szerint, bármilyen kedvesek is voltak, a csövek ki- és behelyezéséről az orvosok - és nem a nővérek - döntöttek. Ha velük örvendetesen valóban szót lehetett érteni, meg kellett volna próbálni a fájdalomcsillapítás témáját felhozni.

A neveletlen nővérek jelensége nyilvánvalóan létezik, fölösleges az egyébként gyakran valós kimerültségükre hivatkozni. Sajnos erre lehet számítani, de örvendetes, hogy végül a postoló felépült a komoly műtétből, ha jól értem.

Szép Pénteket:-)

Nem lehet kellemes fiatalon egy ilyen nagy szabászatnak alávetődni.
Azért a sok borzalmas nővér mégiscsak ott volt és a dokibácsik utasításait teljesítették is.Sajnos nem titok, hogy kevés a nővér,és egy-egy "húzós" helyen nem csak a könnyebb dolgokat végzik, hanem még sok súlyos beteg felügyelete is ólmos súly a vállukon.Van aki bírja, van aki kiakad.Ők is emberek.

A pisilés az alapfeladat egy műtét után...ezt sokan szokták sérelmezni, pedig létfontossága van.Ha egy nőnél a katéter levétele fáj,(stílusból ítélve nőnek tippelem a posztolót) az azért van, mert annyira szorítja, hogy tényleg borzalmas tud lenni.Pedig a fiúk inkább panaszkodhatnak!

A csövek nagyon ritkán nem randalíroznak- én még nem láttam olyat ami nem lett volna piros, vagy nem mozdult el.De szükség van rá,ha begyullad orvosolják.Persze, ha az ember le van gyengülve nem biztos az azonnali siker...
A fájdalom csillapításról nem tudok sokat, de azt igen, hogy pár órát várni kell, és utána is nézik, hogy mennyi időnkét hoznak újabb adagot.
Remélem azóta teljes a felépülés,és jó egészséget kívánok.:-)

ha egy branül begyullad, nincs mese,ki kell venni. ha valakiben nem volt még gyulladt branül, az el sem tudja képzelni, hogy mennyire piszkosul tud fájni.

Nagyon orulok neki,hogy ilyen szepen labra allt a beteg es a napjait az erkelyen toltotte,ez biztosan jot tett neki. Ugyanigy a hozzatartozok jelenlete is.
Nagyon kivancsi lennek,hogy mi volt a nagy mellasmutet egyebkent.
A csovek kivetelerol sajnos csak az orvos donthet, ha pedig megkapta a max adag fajdalomcsillapitot,akkor necces az ugy - mutet utani ejszaka, monitor nelkuli osztalyon rizikos kabito fajdalomcsillaptot adni, konnyebben kialakulhat legzesleallas, ami azert ugye szignifikansan komolyabb,mint a fajdalom.
Kateter: kellemetlen,valoban tud fajni is, de ha kell,hat kell. Ha nem tud pisilni, egy ido utan a vizelet pang az ureterekben, es a nyomas karosithatja a veset is. Erdekes lehet tudni,hogy 200 evvel ezelott,mikor meg nem volt kateterezes, ebbe siman meghalt volna a beteg es szornyu kinok kozott. Ma meg mar milyen egyertelmunek vesszuk ezt is.

Nem értem a branül-dolgot. Nálam a napi viziten legtöbbször megnézték/kérdezték a dokik, és persze hogy nem tartottam fejben mikor tették be. Le is tolta a nővéreket a főnővér. De aztán már alig találtak neki helyet, és egyre fájdalmasabb helyekre kötötték be, úgyhogy kb. 2 naponta szóltam csak h cseréljék. De erre valakinek figyelnie kell, betegnek, rokonnak, ha a nővérek nem teszik.

Hú, ez a nővér téma nagyon rázós. Tudjuk mindannyian, hogy "hatalommal" vannak felruházva, amivel vissza is élnek.
Én is megtapasztaltam a jó és a rossz oldalát is ennek, ugyan a szülészeten. Akik normálisak voltak, azoknak mindegy volt, hogy nappal van, vagy éjszaka, de a modortalanokkal nem volt mit kezdeni, maximum igyan olyan stilusban kellett velük társalogni, ahogy ők közelitettek irányunkba. A legdurvább az a császármetszés után volt az őrző, ahol az éjszakás nővérnek 2 úránként kellett fájdalomcsillapitót adagolnia, és tisztába tennie, mert nem mozdulhattam. Olyan ordenáré volt a stilusa, hogy megkérdeztem, mikor lesz a váltás, mire közölte, hogy reggel 6-kor, de ne legyenek illúzióim, mert a váltótársa még ennyire semlesz kedves.
Igaza volt, mert bár minimum 12 órát kellett volna feküdni a spináris érzéstelenités miatt, ő 10 órakor kiparancsolt az ágyból, (9,5 óra elteltével), és közölte, hogy nem fog engem többet tisztába tenni, elég felnőtt vagyok, és megtehetem magam is. Menjek, mosakodjak le, és frissen várjam az újszülöttemet. Ekkor lépett be az anesztes orvos, aki jött megnézni, mizu van, de addigra már késő volt, mert a nyanya kikeltett az ágyból. Meg is lett az eredméyne, egy hetes kinzó fejfájás, és azóta havi rendszerességgel migrénes rohamok.

@flora.a: Ha jol ertettem, a poszt iroja mellkascsoveket,draint emlitett, te pedig venaba kotott branulrol irsz.

24 évesen ne legyél már ilyen nyúl. Én 40 évesen feküdtem két hetet, de nekem pattogtak a nővérek, mint a nikkelbalhák, pedig egy büdös fityinget nem láttak tőlem.. Határozottnak kell lenni, ez a kulcsa mindennek. Az ápolónő proli, ahol gyengeséget érez, ott hatalmaskodik, ahol erőt, ott meghúzza magát. 24 évesen én mindet megszopattam volna, amelyiket érdemes. Milyen fiatalok vagytok ti, hogy csak nyávogni tudtok?

@mokkaczuka: na te is egy szép sütemény vagy.

"A behelyezett branül három nap után begyulladt."/ a poszt írója/

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet a legfontosabb érzéskvalitás, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy csakis a fájdalom lehet ez...
Mert képzeljétek el a fájdalom teljes hiányát, amikor szeleteled a hagymát, de a késsel megvágod a kezed, ám mivel fájdalmat nem érzel, ezért egy vágás helyett többször metszel bele a kezedbe, persze egy idő után észreveszed, hogy valami nem stimmel, mert piros lesz a hagyma... :)
Egyébként létezik ilyen betegség (nagyon ritka), amikor a fájdalom receptorok hiánya miatt a teljes testre kiterjed a fájdalmas ingerekre korlátozódó érzéketlenség, illetve idegsérüléseket követően alakulhat ki regionálisan, de ebben az esetben természetesen mozgás és egyéb szenzoros érzéskiesés is megtalálható.

A fájdalom ingerből keletkező ingerület, annak központi idegrendszerbe történő befutása, felszállása, és több szinten való szűrés (mert nem az összes fájdalmas ingert éljük meg fájdalomként), valamint tudatosulása, a fájdalom érzet kialakulása, illetve ennek hatására kialakuló motoros és vegetatív viselkedésbéli válaszok számomra az egyik legszebb anatómiai és élettani folyamatot jelentették... Ez tényleg gyönyörű...

Tudtátok, hogy a fájdalom érzet 2 komponensű? Mert 2 eltérő sebességgel felelős rost szállítja a perifériáról a központba az ingerületet. Az 1. komponens gyors idegvezetés mellett hirtelen, éles, hasító fájdalomként jelentkezik, míg a 2. komponens csak ezután tudatosul, hosszú, tompa, lüktető fájdalomként... Majd figyeljétek meg!... :)

És azt tudtátok, hogy nem véletlenül simogatjuk a fájdalmas inger helyén a bőrünket, ezzel is csillapítva a fájdalmat? Azért mert a gerincvelőben a fájdalmas és tapintó ingerületek közös idegsejteken kapcsolnak át, amik egymás egymás működését gátolják, így ha fokozzuk a tapintásból eredő ingereket, akkor a fájdalom elnyomható (kapu mechanizmus)

A fájdalom egy nagyon fontos jel! Jó ha van, nélküle nem tudnánk létezni. Viszont fontos a megfelelő mértékű csillapítás, ami a betegek kezelésének egyik legnehezebb faktora is.

A fájdalom nagyságának felmérésében a vizuál-analóg skálát használják. Egy kb. 10 cm hosszú csíkot, ami egyenlő részekre van felosztva, ezen a beteg bejelölheti, hogy mekkora a fájdalma, ha a csík egyik vége a teljes fájdalmatlanságot jelenti, a másik vége meg az elképzelhetetlen legnagyobb fájdalmat. A fájdalomcsillapítás hatásosságának követésére tökéletes a módszer.

A fájdalom csillapítás során meg kell különböztetni akut illetve krónikus fájdalmat, kis, közepes, erős fájdalmat, valamint tényleges fájdalom inger okozta vagy ún. neuropáthias (amit a fájdalompálya sérülése okozza, pl: idegsérülések, központi idegrendszeri betegségek, diabeteszes fájdalom, fantom fájdalom...) fájdalmat.

A csillapításban non-szteroid gyulladás és fájdalomcsillapítók (acetil-szalicilsav, metamizol, ibuprofen, diclofenac...) akut ill. kis-közepes fokú fájdalomra (ízületi panaszok, fogfájás, felületes sérülések, vesekövesség...) adandók. Hatásukat a COX enzimrendszer blokkolásával a gyulladáscsökkentésen keresztül vezet a fájdalom csillapodásához) Mellékhatásaik (pl: gyomorfekély, máj és vese károsodás...) miatt szedésük 2 hétnél tovább nem ajánlott.

Az szerves illetve szintetikus opioid (morfin, fentanil, oxicodon, hydrocodon (Dr. House is ilyet nyomott), buprenorfin...) fájdalomcsillapítók akut és krónikus, illetve erős fájdalomra (trauma, szívinfarktus, tumoros fájdalom...) egyaránt adhatóak. Direkt hatásuk az idegsejtek un. opioid receptorain keresztül érvényesül, míg indirekt hatásuk a szervezet saját leszálló fájdalomcsillapító rendszerének fokozásában nyilvánul meg.

Neuropathias fájdalomra speciális gyógyszerek jönnek szóba: antidepresszánsok, antiepileptikumok...

Ha valaki idáig eljutott az olvasásban, akkor elárulom neki, hogy a fájdalomcsillapítás nem könnyű dolog, rengeteg mellékhatásuk lehet (pl: morfinszármazékok a légzőközpont gátlása révén leállíthatják a légzést), könnyű őket túladagolni, ráadásul egyes opioidok függőséghez is vezethetnek (lásd: Dr. House). Éppen ezért a mellékhatásoktól való félelem a fájdalom csillapításának elégtelenségéhez vezethet. Ráadásul az emberek fájdalomküszöbe, fájdalom tűrő képessége különböző, ezért mindenki máshogy reagál a fájdalomcsillapítókra. A nők nehezebben tűrik az akut fájdalmat, míg a férfiak a krónikus fájdalmat bírják nehezebben elviselni. A terápia személyre szabott, és egyáltalán nem egyszerű!

A végére pedig egy érdekesség: a fájdalomingert érzékelő receptorok blokkolása a jövő fájdalomcsillapító gyógyszereinek új generációját jelentheti. Ennek kutatásában a kapszaicinből (az erős paprika hatóanyaga) kifejlesztett hatóanyagok révén magyar kutatók járnak az élen... Hamarosan új gyógyszert adhatunk a világnak... :)

@miklos.rabai:
Végigolvastam, köszönöm szépen, tényleg érdekes volt. :)

Nem akarok hülyeséget beszélni, de ha jól tudom, akkor a műtét után a fájdalomcsillapítás nem úgy megy, hogy amikor fáj, akkor kapsz gyógyszert, hanem ezeket az erősebb fájdalomcsillapítókat csak bizonyos idő elteltével lehet újra beadni. Mondjuk négy óránként, de két óra alatt kimegy a hatása, és akkor hiába kéri a beteg, nem szabad neki adni még két óráig.

@mokkaczuka: Bácsi, Bácsi, h*gyosodik az agya, szépülnek az emlékek?:)

@El Visco Stello: En kerek elnezest, tobbet felteteleztem a poszt irojarol,koszonom,hogy felhivtad ra a figyelmem. Azt hittem,hogy a tenyleg fajdalmas drainek miatt sir es nem egy periferias iv line miatt.

@miklos.rabai: Élmény volt végigolvasni, gratulálok, és köszönöm. :-)

Kedves posztoló!
Olyan helyen kell kezeltetned magad, ahol jól fognak foglalkozni veled. Egy mellkasi műtét nem napi rutin, előtte érdemes eziránt is érdeklődni.
Nekem is volt mellkasi műtétem, ( Onkológia, Kék Golyó utca)semmilyen gondom nem volt a fájdalom csillapítással. Inkább én kértem kevesebbet, mert nem jó az opiátok utóhatása ( hányinger, depresszió)
Jó hatású az önszuggeszció is, pl 100-tól visszafelé számolok egyesével. Egy betegnek ilyesmire is fel kell készülnie. Helyetted senki nem viseli a fájdalmat, helyetted senki sem gyógyul.
A hisztit sem a szobatársaid, sem a nővérek nem viselik jól, némi önfegyelemre is szükség van. Gondolom, még a szülés is előtted van. Azt is neked kell elvégezni, lehet bármilyen új megoldás, a munka a tiéd lesz. Vannak önismereti könyvek , különböző technikák is megtanulhatók belőlük, ajánlom a későbbiekre és egyúttal hosszú életet kívánok neked.

@miklos.rabai:
Érdekes volt amit írtál, de azért a fájdalom, fájdalom marad. Azt viszont csak a beteg érzi. A nővérke meg ne visongjon, azért van ott.

@miklos.rabai: :-)) Élmény volt olvasni, mint mindig. Mikor az ismeretterjesztő résszel kezdted, már tudtam, hogy a vége ütni fog. Remélem, minél több rászoruló jut olyan szakember kezei közé, mint te.

A fájdalom-kapu elméletet kiegészíteném annyival, hogy léteznek bizonyos akupresszúrás pontok, amelyekkel szintén, mechanikusan csökkenthető a fájdalom. Nekem most nő (rossz irányba) az egyik bölcsességfogam, rettenetesen fáj - hiszen be-begyullad -, főleg hidegben, tehát friss tapasztalatból beszélek. Az arcon három pár kapu-elmélet alapján működő fájdalomcsillapító pont van, könnyű őket kitapintani. Kettő a szemöldök orr felé eső végén, kettő a járomcsont orr felőli, alsó részén és kettő a szemfogak vonalában az alsó állkapcson. Pár másodpercig erősen nyomva elviselhetetlen fájdalmat érzünk, ezt többször ismételve viszont sikeresen elmúlik a kiindulási fájdalom. Ezt még egy természetgyógyásztól tanultam.

Az egészségügyi miniszter azonnal mondjon le! Ja, hogy ilyen miniszter nem létezik? Miért?

@vakvarju:
Ő is kórházban van.

Egyszer (volt, hol nem volt, Írországban) hallottam egy kutatásról, amelyben a beteg kezébe adták a morfinos fecskendő végét (képletesen), hogy Ő önmagának adagolhatta a morfint, mint fájdalomcsillapítót (egyáltalán nem képletesen). A kutatás eredménye szerint a betegek kevesebb gyógyszert adagoltak maguknak, mint az orvos adott volna.
Illetve (arra már nem emlékszem, hogy ezen kutatás alatt, vagy ez teljesen független történet) volt egy bácsi, aki a hasi műtéte után nem kért fájdalomcsillapítást. Kérdezték tőle a nővérek, hogy de bácsi, hát nem fáj? Mire a válasz: Na de kérem, műtétem volt. Az a dolga, hogy fájjon.

Ez utóbbi történet azt is eszembe juttatja, hogy milyen fontos, hogy legyen fájdalomérzetünk. Ami fáj, arra jobban odafigyelünk, vigyázunk rá.

@miklos.rabai: Köszönöm, engem nem tanítottak a simogatás fontosságára, illetve hatásaira, irigykedem :P

@ReignOfdark: Szájsebészet, Mária utca?

@Irkutszk:
És mit csináljon az az ember aki alig, vagy egyáltalán nem érez fájdalmat?
Vagy mint én, aki sokkal később veszem észre, hogy fáj, mint a többség általában?

@vakvarju: Jó kérdés...

"A nővér együttérzően megkérdezte: Síratom a csövet?"

A betegápolói foglalkozás szinte a szadistáknak lett teremtve.

"You ought to be shot... or stabbed. Lose a leg. To be a surgeon, you know? Know what kind of pain you're dealing with. They make psychiatrists get psychoanalyzed before they can get certified... but they don't make a surgeon get cut on. That seem right to you?"

:)

@meg6ó: Tudom ajánlani a neurológiát, mert ez (ha jól tudom) neurológiai probléma.

Hát. Én is azt gondolom, hogy az ember ne hagyja magát. Szerencsésebb utólagos panaszkodás (már bocsánat ) helyett, hogy amíg hangja van, tegye szóvá a méltatlan bánásmódot.
Én is voltam gerincproblémával tökéletesen kiszolgáltatott egy rakás idős nénivel egy kórteremben, mélységesen felháborított, hogy az idős emberek szó szerint féltek a nővérektől. Nem mertek éjszaka csengetni, meg ilyenek. Hát én csengettem helyettük is, és minden alkalommal rendre utasítottam a nővéreket, ha nem korrekt hangnemben beszéltek a kiszolgáltatott betegekkel. Amikor lábra tudtam állni, segítettem, amit tudtam.

@Irkutszk:
Én így jól érzem magam. Egyszer, majdnem levágtam az ujjam. Ha nem láttam volna, hogy csinálom, sosem veszem észre. (ez persze túlzás), csak a varrás után kezdett el fájni. A doki azt mondta, hogy adott helyi érzéstelenítést. Mondom jó, az majd utána jön...

Semmit nem ér ez az egész, ha nem írod, le hogy melyik kórházban történt. Enélkül soha nem változik semmi.

@meg6ó: Minek kérdezi, ha nem érdekli a válasz/tanács?

@meg6ó:

"És mit csináljon az az ember aki alig, vagy egyáltalán nem érez fájdalmat?"

Nagyon kell vigyáznia és figyelni magára.
Kellemetlen egy állapot...

"Vagy mint én, aki sokkal később veszem észre, hogy fáj, mint a többség általában?"

Magasabb az én fájdalomküszöböm is az átlagnál, de nem később veszem észre.
Az inger jelentkezik, de bírom.

Ha az inger auftaktnyit késik, vagy még többet akkor neked is fokozottan kell vigyázni.

@Irkutszk:
Miért gondolod, hogy nem érdekel? Csak nyugtáztam, hogy nekem jó így.
@Dr.laikus PhD:
Köszönöm a jó tanácsot, megfogadom.

Az éjszakés nővér szarjon egy marék injekciós tűt egy este véget ért hasi műtét után éjszaka, fájdalomcsillapító nélkül.

Hát a doktor Úrnak volt boríték azért volt olyan kedves, a nővérkéknek meg nem ők meg azért.

@Tita nick:

Hát lelked rajta.

Nagy műtéteknél a beteget felébresztik, megnézik az életfunkcióit elindult-e aminek el kellett, mennyire fáj, stb.
aztán megkapja éjszakára ha minden rendben van a maga fájdalomcsillapító adagját. Erre nem szoktak emlékezni már.

Éjszaka egyébként is minden jobban fáj, semmi más inger a fájdalomról nem tereli el a figyelmet.

Ordibálás persze nem gilt. Habár sebészeten a nővérek kissé katonásak az azért disznóság, ha nem csillapítják a fájdalmat.

Különben ez magyar sajátosság. Külföldön nem akarnak semmit megállapítani a fájdalom nagyságából, nem tűrik és nem szeretik ha a betegnek nagy fájdalmai vannak.
Csillapítják - szerintük gyorsabban gyógyul.

Adja az Isten, hogy hasonló esetben legyen annyi erőm, hogy ne legyek kiszolgáltatott, és a nővér olyan pofont kap, hogy felnyalja a padlót faltól falig.

@meg6ó:
- Abnormálisan működöm, mit tegyek?
- Menjen el ide és ide, itt tudnak magán segíteni.
- Ja, nem mondtam, hogy változtatni is akarok rajta!
- Akkor minek kérdezi?
... De szerintem hagyjuk. Én nem vagyok orvos, Önt pedig nem érdekli annyira a problémája, hogy megmutassa egy szakembernek.

@Semper Fidelis:

Akkor nem hiszem, hogy a tesztoszteron fog beszélni belőled....

@Irise: Segáz. Addig jó, amíg egy orvos néz el valamit. Szinte mindegy, hogy kezet vagy lábat vág le. A gond ott kezdődik, ha a konyhalány hibázik. No, az a leves ehetetlen lesz.

Egy kedves barátom járt hasonlóan pár évvel ezelőtt. Életmentő műtét a kardiológián, utána intenzív osztály, piszok nagy fájdalmakkal. Mondta udvariasan a nővérnek, hogy nagyon fáj, legyen szíves adni fájdalomcsillapítót. Nővér, mint aki töksüket. Másodszor is: nővérke, kérek szépen fájdalomcsillapítót. Nővérke még mindig ott áll mellette, szelektív a hallása. Barátom, aki egyébként egy elég határozott ember, erre már elvesztette a türelmét, és így szólt, idézem: a k...a életbe, adjon már egy fájdalomcsillapítót! Nővérke szelektív hallása azonnal meggyógyult, és egy flegma képpel odafordult a beteghez ezzel a mondattal: majd ha szépen kéri, kap! És ezzel kiment a kórteremből. WTF?! Persze hálapénz osztás ezek után elmaradt.

@Irkutszk:
Háát, ahogy így elnézem nem szeretném, hogy Ön legyen a "nővérkém", amikor megmutatom a problémámat egy orvosnak.
Bár a határozottságot azt szeretem. Vagy mégsem? :)

@meg6ó: Gyógyszerész vagyok.

Bírom ezeket a dumákat, hogy pár évvel ezelőtt, több éve. Most komolyan, van, aki bevesz bármit, ami akkor történt? Annyi év után, utólag visszaemlékezve az ember hajlamos felnagyítani a dolgokat, nem úgy látja, ahogy akkor történtek a dolgok.

@miklos.rabai: Ez tök jó leírás volt, köszi! (House doki gyógyszeréről pedig annyit, hogy volt szerencsém kipróbálni, egy sérülés után felírták (természetesen nem Mo-on), emberek... az nagyon üt.)

@Irkutszk:
oops...
@El Visco Stello:
Oké, de a levest át lehet ízesíteni. A levágott végtag meg legfeljebb a kutyusoké.

@meg6ó:

Főztem én már olyat amit a kutya se evett meg. :D

@Dr.laikus PhD:
És a levágott csirkelábat?

@Irkutszk: Ennek kicsit ellent tdok mondani. Angliaban a betegeknek joguk van sajat maguknak adagolni a morfint. Hanyasig adjak maguknak. Nem fajdalomcsillapitasig.

@El Visco Stello: Szerintem az,hogy felteteleztem,hogy a beteg komoly problema miatt sir, inkabb arra utal,hogy tobbet torodok a beteggel,mintsem arra,hogy hanyag lennek. Nem tudom,mi tortent veled az elmult napokban,de ritka gonosz vagy, ideje lenne magadba szallni.

Hát ez a történet nem meglepő.
És ami még szomorúbb, hogy az emberek egy része ad egy kis pénzt azért hogy legalább azt megcsinálja amit kötelező a nővérnek, de egy része még ezzel sem hajlandó elvégezni. (közeli példa, de most ezt nem írom le)
Sok a munka, beteg? Persze, de ezért még ember maradhatna, és nem egy kiskirályt játszana a területén. Mindig felmegy a pumpa bennem, ha olvasom az ilyen történetekben a hozzászólásokban azt, hogy szegény nővér, orvos, milyen kevés a bér, sok a beteg stb.
De ez nehogy már értelmes magyarázat legyen azokra a mulasztásokra, melyeket nem kéne elkövetniük! Ez egyszerűen NEM igaz.
Ilyen alapon a takarítónő se végezze el a feladatát a munkahelyén maradéktalanul, mert micsoda sok a takarítási feladat, a pénztáros pedig csak minden második embernek számolja ki a kasszánál hogy mennyit is fizessen az élelmiszerért, és satöbbi.
Szóval szerintem NE essünk a ló tulsó oldalára át, ezzel együtt én sem vonom kétségbe azoknak az emberséges nővéreknek a teljesítményét, akik még hajlandóak elvégezni a feladatukat a munkahelyükön a kevés bérért is.

@Irise: Sajnálattal olvasom, pedig anno nagyon meglepődtem azon a kutatási eredményen, és nagyon örültem neki, hogy ez jött ki nekik. :(

@Irkutszk: Pécs, Árnyas lakópark. Kivételesen még pénzem is van (üdülési csekk). A sürgősségi ellátás persze többe fáj, én pedig önellátó vagyok 18 éves korom óta egyetem mellett. Szóval nincs mese, kibírok még 5 napot.

miklos.rabai Nagyon köszönöm az érdekes leírását a fájdalomról.3 éve zsibbad a nyelvem a jobb oldalon,már a harmadik neurológus próbálja megtalálni a bajt.Az utóljára felírt gyógyszertől 4 napig szinte nem voltam magamnál.Nem tudtam felkelni,remegtem,halálfélelem, stb.Pedig csak a felét vettem be ,mint amit a Dr felírt.Most nem tudom, hogyan tovább??

Ilyen helyzetbe kerülsz?
Mi a teendő? beszerzel magadnak fájdalom csillapítót előre.
Nem a kis hagyományos Algopyrint.
Felkészülsz a legrosszabbra.
Nincs más.

ezek valszeg nem számolnak azzal, hogy felépülsz, és egy napon visszamész esetleg... de szép is lenne ha teszem azt pincér vagy és egy nap meglátod az étteremben, ahol dolgozol... aztán másnap beviszed neki a kórházba a bulldogspermás buktáról készült fotókat... (filmet láttátok, ugye?!)

P.S.
Ja és vezessék be az eü-ben a panaszkönyvet!

@ReignOfdark: aok.pte.hu/index.php?page=egyseg&egy_id=330&nyelv=hun

Olvasva a történetet és a hozzászólásokat, számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy részben fizetőssé kell tenni az egészségügyet. Anélkül nem fog menni, mert a nővéreket, orvosokat nem lehet rendben megfizetni, a képzettségüknek megfelelően. Ez azt szüli, hogy a még ittmaradó orvosok és nővérek minősége (emberileg és szakmailag) erősen lecsökken, és rengeteg hálapénzért (akár előre fizetve) fognak kilincselni, hogy a kötelező szolgáltatást nyújtsák.

Ne legyenek illúzióink, a hálapénz már lényegében most is részben fizetőssé tette az egészségügyi ellátást. Mennyivel jobb lenne, ha ez szabályozottan történne. Ráadásul így is megfizetjük a szolgáltatást elég alaposan, évi 700 ezer Ft-om megy csak az állami egészségügyi ellátás finanszírozására. Ebből bőven tudnék olyan biztosítást kötni, amivel bármelyik magánkórház luxus szinten szolgál ki.

elég szomorú hogy csak az 50. hozzászólás kezdi végre pedzeni a lényeget...

en vastagbeld daganat mutet utan voltam es borzaszto fajdalmaim voltak en bizony kaptam utanna morfin injekciot utana meg maga volt a menyorszag:D ugy hejre tett az a injekcio:D de mondtak, hogy csak minden 4 oraba kaphatok mert raszoknak:D a baranult nekem talan egy het utan huztak csakk ki

@Irkutszk: Köszönöm, ismertem már. Sajnos egy hölgy barátom becsülete miatt én ebbe az épületbe nem teszem a lábam, akkor sem, ha magamnak kell kihúzni a fogamat.

@ReignOfdark: Magánfogorvos praxisokat és egyéb klinikát, elnézést, de már csak Pesten tudok. :)

@Irise: Aranyos vagy és nagyon szórakoztató.:)))
Kíváncsi voltam, hogy hogyan jössz ki egy olyan szituból, amit te néztél be nemkicsit, nagyon. Megmondom a frankót, nagy összegben fogadtam volna a végeredményre és nyertem volna.
"Ja, hogy elnéztem? Bocsikácska! Ezesetben a posztoló méghülyébb."
Ha filozofikusabb hangulatban lennék, levonnék egyéb következtetéseket is orvos-beteg viszonyról. Nem teszem.
Inkább ringatom magam abban a hitben, hogy ennek nem a szakmádhoz, hanem a személyiségedhez van köze.

@El Visco Stello: Irise az első hozzászólásában egyáltalán nem 'hülyézte' le a posztolót, hanem egy kommentelőnek írt, miszerint ő úgy olvasta... Egyrészt szerintem a betegágynál nem fordulhat elő, hogy a beteg a drain-ről panaszkodik és az orvos a branült cserélteti ki (vagy fordítva), másrészt Irise nem hülyézett le senkit.
Szerintem is negatívan állsz hozzá az itt posztoló orvosokhoz, főleg Irise-hez. De ez szigorúan a magánvéleményem, ahogy az is, hogy jobb lenne, ha ezt nagyon gyorsan befejeznéd, mert az egész blogot elrontja. Intézzétek el magánlevelezésben, a posztoknak ehhez (szintén magánvéleményként) semmi köze.

@Irkutszk: Igen, en sem ezt vartam - foleg mert a magyar hospice-os tapasztalatok szerint nagyon jol bejon a sajat adagolasu morfin.
A gyakorlatban eleg nehez azt is "lepontozni", hogy ki a morfinfuggo, es kinek van valoban fajdalma.
A multkor volt fiatal ferfibetegem, uvolt a fajdalomtol, mento hozta be,mar ott kapott morfint, fetreng, mondja,hogy a lumbaris gerincszakasza faj - nekem nem vagott egybe a kep a tortenettel, foleg,mert azt is mondta,hogy egy napja nem tud jarni, ki se mozdul otthonrol - ekkor megkerdeztem,hogy akkor miert havas a nadragszara....
lenyeg,hogy drogfuggo volt,aki ennel a pontnal nekem jott.
Szoval nehez, nehez ez a fajdalomcsillapitasos moka.

@Irkutszk: Köszönöm így is! :-)
Ugye ott van az SZTK is, ott meg a párom fogaival bántak el csúnyán. A fogakért fizetni kell, ez az élet rendje. Nekem meg el kéne gondolkodnom egy éjszakai tescozáson, ha gyorsan levizsgázom :-)))

Nekem 15 évesen volt igen durva mellkasműtétem, nem volt kellemes, de fiatalon sok minden túlélhető.
A családomat sokkal jobban megviselte a dolog, de nekem kb csak a jó emlékek maradtak meg:
- morfium gericbe, az a tuti :)
- huszonéves szöszi nővérke a szivacsfürdővel (legjobb)
Ja, meg mivel nem rinyáltam mindenért, csak ha tényleg gáz volt, teljesen kedves volt mindenki, azokat szívatták, akik percenként üvöltöztek valamiért.
B a man. Ha lány vagy, akkor nem aktuális.

@Exploiter: ha lenne like gomb, ezt most likeolnam.

@Irkutszk: Ha több hozzászólást is olvastál El Visco Stello-tól, összességében pozitívan áll hozzá sok esetben az orvosokhoz. Hogy Irise pont miért nem tartozik a kedvencei közé, annak bizonyára oka van. Talán Irise negatív hozzáállása, és stílusa miatt sok esetben, bár igen jó megjegyzései is vannak, mint például a tegnapi allergiás posztban. A blog elrontása nem El Visco Stello-nál kezdődik.

@Turchi: Keszitek egy blogot nektek,rolam,lesz rajta like es dislike gomb,mindenki nyomkodhatja naphosszat. En pedig be fogom venni a Leszaromex tablettamat. Ez a blog nem rolam szol,hanem a mellkasmutottrol, es annak fajdalmarol, szerintem egy csomo minden remek dologrol beszelgethettunk volna mellkasmutetekkel, kivizsgalasokkal kapcsolatban, ami fontosabb annal semminthogy en negativ vagyok-e, vagy bicskanyitogato-e a stilusom. Titeket betegeket nem erdekel semmi a mellkasmutetekkel kapcsolatban?

A fájdalomnak sok szubjektív összetevője is van, és biztosan befolyásolja, hogy hogyan bánnak az emberrel, aki ki van szolgáltatva. Ha odamegy a nővér, megsimogatja a kezét és megindokolja, hogy mért nem kaphat több gyógyszert (ha volt ilyen indok...), akkor biztosan más lett volna az egész élmény még fájdalommal együtt is.

Mondjuk nekem kb. nulla a fájdalomtűrő képességem, ha bármim egy picit is fáj, pocsékul érzem magam, egyszer pedig volt bennem két varrat pár napig, és szinte nem is tudtam másra gondolni, mint arra, hogy azok a szar fémek bennem vannak, és a testem integritása meg van sértve, és nem tudom kivenni, úgy éreztem magam, mint egy csapdába esett állat...

Szóval vannak ilyen emberek is. Még azt sem mondom, hogy nem vagyok hisztis. Ugyanakkor azt is tudni kell rólam, hogy nem lehetek annyira rosszul, nem fájhat semmi annyira, hogy ne végezzem el a munkám, sosem adom fel vagy ilyesmi, de igenis a legkisebb fizikai ártalom elég hozzá, hogy csöndesen utáljam az egész életemet...

És a fogorvosi kezelés kínzás, az tuti.

@Irise:
Teljesen igazad van! Na, ezert igyekszem nekik egy kicsit mashonnan mutatni a dolgokat! Csak az a nehez, hogy nekik is erdekes legyen, de eddig ugy nez ki nem olyan rossz, amiket irok. Ma is legalabb 6-an elolvastak... :)

@Turchi: Itt Irise és miklos.rabai körülbelül megadták azt a választ, amit én is adhattam volna. Csak egy kiegészítés: Tudod, ezen a blogon El Visco Stello és Irise mondjuk, hogy vitáznak valamin, mert más a hozzáállásuk. De amin vitáznak, az Irise szakmája (és hivatása), El Visco Stello pedig a laikus szemével nézi ezt a szakmát-hivatást. Lehet mondani, hogy Irise keményen fogalmaz, vagy ellenszenves a hozzáállása, de a szakmai dolgokban egyáltalán nem vitapartner El Visco Stello. Még velem szemben sem, pedig én összesen egy hónapot voltam klinikai gyógyszerész mellett gyakorlaton (egy másikat meg külföldön intézeti gyógyszertárban), tehát nem láttam még belülről kórházat.

Majd ha Irise fog beleszólni El Visco Stello szakmájába kívülállóként és kritizálva minden egyes mondatot, majd akkor El Visco Stellonak adok igazat.

@Hatodéves: Tudom, hogy nagyon szubjektív a fájdalomérzet. Épp ezért viszont úgy gondolom (úgy gondolok rá), mint amit lehet tudatosan is befolyásolni. Ez teljes mértékben személyes hozzáállásom a dologhoz, de én így gondolom.

@Hatodéves: Ja, és a fogorvosi kezelés egyáltalán nem kínzás, kérem ezt a rossz hozzáállást nem terjeszteni! :D Gyerekkorban kell kezdeni a gyerekek nevelését ezirányban, ha akkor jó kapcsolat alakul ki, ez nagyban befolyásolja felnőttként a hozzáállásukat. Én kisgyerek korom óta jártam fogorvoshoz-fogszabályozásra, és egy cseppet sem félek a fogorvostól.

@Hatodéves:
Teljesen egyetértek abban, hogy a fájdalomérzet nagymértékben szubjektív dolog, nagyok az egyéni különbségek, és függ a szocializációtól. Néhány éve láttam egy dokumentumfilmet (talán a Spektrum csatornán) arról, hogy egyes afrikai törzseknél hogyan végeznek (többek között koponya-) műtéteket. Hát, nagyjából konyhakéssel és egyéb "multifunkciós" eszközökkel (kalapács, véső, fúró...), mindenféle érzéstelenítés nélkül, éber tudatú betegeken, akik mozdulatlanul, (jaj)szó nélkül tűrték a beavatkozást. A kérdésre, hogy nem fájt-e, azt válaszolták, hogy dehogynem, de a fájdalommal nem kérkedni kell, azt inkább eltitkolni, palástolni illik, és különben is, ha üvült vagy vergődik, attól nem fáj kevésbé.
@Irise: Igazán nem kekeckedni akarok, csak félve megkérdem, hogy Angliában nem fűtik a mentőket?

@miklos.rabai:

Heten! Én is. Nagyon élveztem és köszönöm.

@tódór piroska: Nem vagyok biztos benne,hogy futik-e es ha igen,akkor az mennyire effektiv. De megkerdezem holnap. De nagyon badogdoboznak latszanak a mentoautok.

@Irise: A blog valóban nem rólad szól, ebben egyetértünk. Nekem nem kell blogot készítened. Ahogy te megnyilvánulsz úgy-ahogy, mindenkinek joga van ugyanezt megtenni. Ahogy te kritizálsz, úgy téged is fognak, akkor is, ha kikéred magadnak.

@Irkutszk: Az, hogy kinek mi a szakmája, itt a neten nem eldönthető, mint ahogy az sem, hogy ki tekinthető vitapartnernek.

@Turchi: Hali! En nem kertem ki magamnak, csak felhivtam El Visco elvtars figyelmet,hogy ez a blog nem erre van lol. De az atlag Valovilagon - Maunika son nevelkedett polgarnak valoban erdekesebb lehet a hajbakapos,mint az az info,amit esetleg be lehet gyujteni betegsegekrol,kezelesekrol.
Sajnalom,hogy te is ebbe a csoportba tartozol. Hiszen,ha nem ebbe tartoznal,mar reg abbahagytad volna a gagogast a stilusomrol.

@Irise: Ne sajnáld, mivel te is ebbe a csoportba tartozol, bár az én stílusom szerencsére meg se közelíti a tiédet. És ha mégsem tartoznál a nagy átlagba, akik persze nem az általad említett TV műsorokon nőttek fel, te sem reagálnál. De mégis. A gágogás szót emberekkel kapcsolatban nem szoktam használni.

@Turchi: Vicces,hogy egy forumozó belém köt, mikor tényleg nem volt semmi negatív hsz-om ehhez a poszthoz, más beszáll, hogy abbahagyhatná, erre te jössz, és véded,hogy dehogynem csak kössön nyugodtan belém. Elég komoly szegénységi bizonyítványt állítottál ki magadról, azt gondolom tudod.

@Irise: Nem, nem tudom. Kötözködni is ritkán szoktam, mindenkinek megadom a kellő tiszteletet, még neked is, az allergiás poszt utolsó részében, és mindenhol, ahol értékesnek látom a hozzászólásod. A szegénységi bizonyítványommal elégedett vagyok. Senkit nem védek és nem támadok, csak elmondom a véleményem, ahogy te is. Akkor most ki gágog? Én bevállalom. Mert szerény vagyok :-)

@Turchi: Talán érdekesebb téma, hogy 39 rezidens van a SOTÉ-n az idén. Kíváncsi vagyok ehhez mit szóltok, megérne egy posztot és egy beszélgetést beteg és orvos részről szvsz.

@Irise: leszarják. Akkor lesz csak nagy hüppögés, mikor pár év múlva elfogynak otthon a kollégák, és még borítékkal sem lesz senki, aki foglalkozzon velük...

@Irise: Mennyi (volt korábban) az átlagos? Gyógyszerészeknél kevesebb volt mindig is. A rendszer az orvosoknál is megváltozott, hogy kb. még nekik kell(ene) fizetni a szakképzésért, vagy ez csak a gyógyszerészeknél lett nagy divat?

@szabidoki: dehogynem, a vajákos néni az utca végéről majd cickafarkteával gyógyítja a tüdőrákot :)

@Irkutszk: 1000 orvos körül van az évi termés magyarországon, ebből a legtöbben budapesten végeznek, ezért elvileg a budapesti és a hozzátartozó területeken kellene a legtöbb rezidens is legyen, az egyetem honlapján meg lehet nézni a pontos adatokat, hány hely volt kiírva, de míg akár 5 éve is túljelentkezés volt minden szakon, addig ma sok helyen egy ember se jelentkezik, vagy az úm népszerű szakmáknál jelentkeznek annyian mint a kiírt helyek száma, ez persze nem azt jelenti, hogy mind meg is felel majd a vizsgán.
igazán nagy csapást a röghözkötés jelentett, akkor aki tehette elmenekült, persze aki itt maradt annak a nyakába szakadt a munka mert nem volt utánpótlás, se magyarországi se külföldi, mert hát valljuk be, melyik az a hülye erdélyi vagy kárpátaljai aki mehet németországba 3600 euró bruttóért, de nem teszi hanem magyarországra jön 129 ezerért, amikor ráadásul a magyar állam a diplomáját sem hajlandó elismerni vagy csak hónapok évek, különbözeti vizsgák árán.
ezzel elindult a lavina, mert a következő 10 évben kétszer annyi orvos megy nyugdíjba mint általában (egyrészt a magyarországon végzett évi 1000 másrészt kezdenek nyugdíjba menni a 90-92 közt ezrével magyarországra települt külföldön végzett magyar orvosok) ez a kivándorlás nélkül is súlyos probléma lenne, de így meg katasztrófa lesz. nem baj majd csak lesznek hülyék akik idejönnek 90 ezer nettóért gürizni, csak azt nem tudom honnan.

@tódór piroska:
Ez igaz, és nagyon érdekes volt olvasni. Ez alapján logikus, hogy a fájdalomra adott reakciót lehet tanulással, önuralommal befolyásolni, de nem ez a lényeg, szerintem.

Ha van mondjuk egy tumoros betegem, akkor az lenne a célom, hogy ne fájjon neki, nem az, hogy viselje szó nélkül a fájdalmat. Inkább mutassa ki, csak tudjam, hogy fáj neki, mert csak akkor tudok segíteni.

És tudom, hogy a fájdalomérzetet is sok minden befolyásolja, lelkiállapot, a fájdalom oka (ha nem tudni az okát, vagy nagyon rossz oka van, akkor sokkal jobban fáj), a tudat, hogy van-e segítség (sokszor már a gyógyszer lenyelése is enyhít, mert a placebo-hatás rögtön működésbe lép, nálam legalábbis biztosan). És persze lehet tudatosan is befolyásolni valamennyire, mélyen lélegezni, szuggerálni stb.

@Irkutszk:
Azért ez nem igaz minden fájdalomra, de addig jó, amíg ezt nem tudja az ember.

A fogorvos miatt bocsánat, az én doktornénim évek óta kezel és nagyon rendes, de én azért rosszul viselem a fogaim nyúzását-fúrását :)

@adamantium: csak igen hamar ki fog derülni, hogy az hosszútávon nem megoldás...

@Hatodéves: Természetesen, de azért kiindulási alapnak szerintem nem rossz.

A fogorvostól pedig annyi ember fél, hogy én ezért szerettem volna az élét venni ezen félelmeknek (a publikumnak szánva hozzászólásomat inkább, mint személyesen neked).

@miklos.rabai: Sokkal többen olvasnak, mint gondolod. És ennek oka van.

@szabidoki: Nem tudhatod, ki és mit fog leszarni. Te már kint vagy, és én is. Ha majd mindenki kint lesz, akkor fog történni valami. És ez nem csak az orvosi szakmákra igaz.

@Irise: Igen, ez is érdekes téma, sőt egyenesen szomorú. Mondom én ezt, mint egy személy.