Partnerként kezeltek a János kórházban
9 hozzászólás
2010.11.25. 14:00Tisztelt Praxisblog!
Elég régóta olvasgatom a blog bejegyzéseit, nem is igazán terveztem, hogy megírom a történetünket, de mostanában elég sok hihetetlen, és számomra hiteltelen történetet olvastam. A múlt évben volt szerencsém bepillantani 10 napig a János Kórház életébe.A férjemnek volt egy balesete egy Budapest közeli településen, többek között 2 csigolyája eltört, és látható fejsérülése is volt.A mentő 5 percen belül kiérkezett, hihetetlenül kedves, profi személyzettel, a pánikomat jól kezelő, kérdésekre válaszoló orvossal.Felkínálták, hogy a mentőben a férjemmel tarthatok, de inkább azt választottam, hogy autóval követem őket.
Már a mentőben elkezdték a lélegeztetést, és az altatást. Pár perccel korábban érkeztek a traumatológiára, de a mentőorvos arra is figyelt, hogy eligazítson, merre keressem a férjem. Ingyen.A traumatológián az ajtón bekopogtam annak ellenére, hogy ki volt írva, hogy ne tegyem. Senki nem ordított velem, hanem egy asszisztens behívott, elmagyarázta, hogy éppen vizsgálják, és amint lehet, kiküld egy orvost, aki elmondja, hogy mit állapítottak meg. Igazolvány nem volt nálunk, vagy csak akkor nem találtam, ezen sem problémázott senki, elfogadták, hogy csak bediktáltam az adatokat, a Taj számot pedig egyszerűen kikeresték a rendszerből. Röntgent, CT- t soron kívül megcsinálták. Szintén ingyen.
Pár óra várakozás után kitolták a férjemet, akkor egy betegszállító ordított rám, hogy ne bámuljam a beteget, de miután közöltem, hogy hozzátartozó vagyok, útbaigazított, hogy az intenzív osztályra viszik, és azt merre találom. Amíg vártunk a vizsgálatra 2 orvos is megkeresett, egyikőjük érdemben nem tudott felvilágosítást adni (elnézést, de pontosan nem ismerem a hivatalos státuszokat, akkor ő volt az ügyeletes „főnök”, de a vizsgálatokat nem ő végezte). A másik orvos, aki idegsebész nagyon korrekt, laikusként is érthető tájékoztatást adott, hogy mire számíthatok.
Az intenzív osztályon annak ellenére beengedtek hozzá pár percre, hogy már éjszaka volt, látták azt is, hogy nem vagyok abban az állapotban, hogy megjegyezzem, mit hozzak be másnap, ezért leírták nekem. Másnap (vasárnap) reggel beadhattam a cuccokat, és beszélhettem orvossal is, sőt pár perc erejéig meglátogathattam a férjem.
4 napig volt az intenzív osztályon mélyaltatásban, minden nap tudtam orvossal személyesen beszélni, illetve megbeszéltük, hogy nem fog a család 5 percenként telefonálni a kórházba, de mivel csak 1 óra ott a látogatási idő délutánonként, ezért délelőtt egyszer én odacsöröghetek a leadott számomról, és nekem adnak felvilágosítást. Amikor felébresztették az egyik nővérke a saját mobiltelefonjáról felhívott, hogy a férjem beszélni szeretne velem. Ennyire emberi hozzáállást én még sehol nem tapasztaltam, bár eddig sem volt gondom soha az egészségügyi dolgozókkal. Pénzt nem fogadtak el, az egyik doktornő megmondta, hogy ott ne is próbálkozzak, különben is, annyian vannak, mint égen a csillag, minden nap más az ügyeletes, anyagilag sem bírnám. A nővérek közül sem fogadott el senki pénzt, ezért vásároltam ajándékokat (nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni, kávé, édesség, parfüm…), amit egyszerűen az egyikőjük kezébe nyomtam, hogy osszák el, használják, vagy csináljanak vele amit akarnak.
Amikor átszállították az idegsebészetre, akkor az intenzívről felhívott az ügyeletes orvos, hogy már ne ott keressem a férjem. A tájékoztatást itt is megkaptam, és itt még mindig arról a János Kórházról beszélek, amit mindig csak negatív színben tüntetnek fel.
Akkor következzen az idegsebészet. Itt sikerült egy nővérrel összevesznem, mert nem értettem, hogy a betegfelvételi lapot miért nekem kell kitöltenem, ahol olyan kérdések is vannak többek között, hogy a nyelve felülete milyen, bőre tónusa, stb. Igaz, hogy csak x- elni kellett volna, de úgy éreztem, hogy ezen a teszten én elvéreznék, mert egyik válasz sem volt szimpatikus. A hölgy következő húzása az volt, hogy azt állította, hogy a férjem aznap orvos még nem látta, így nem tudja megmondani, hogy holnap műtik, vagy sem. Eddig ugye műtétről szó nem volt. Ekkor kicsit hisztériás lettem, és követeltem, hogy beszélhessek az ügyeletes orvossal, felhívták telefonon, vele mindent megbeszéltem, és amint tudott átjött egy másik osztályról, hogy személyesen is beszélhessünk. A nővér csak annyit jegyzett meg, hogy nem érti, hogy mire föl hisztériáztam, elmagyaráztam neki, és onnantól kezdve eloszlattunk minden félreértést, bebizonyosodott, hogy soha nem leszünk barátok.
A kezelőorvosa, aki már a traumatológián is tájékoztatott hihetetlenül jó fej, nagy szakmai tudású. Minden nap beszélhettem vele, és nem csak vizitkor figyelt a betegekre.
Amikor visszakérdeztem, vagy megkértem, hogy ne latinul mondja a testrészek elnevezését, akkor is türelmesen magyarázott. Ehhez az is hozzátartozik, hogy amit tudtam, azt előre megkerestem, elolvastam az interneten, hogy hülyeséget ne kérdezzek.
Szabadságot vettem ki, ezért egész nap a kórházban tudtam lenni ápolni a férjem, mert pár napig nem tudott felkelni, de utána is, amikor „járni tanult” akkor is ott voltam egész nap. Amikor kértem, mindig kaptam szakértő segítséget a nővérektől, orvosoktól. Több nővérrel nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, nekik csak könnyebb volt, hogy egész nap ott voltam, egy beteggel kevesebb munkájuk volt, illetve sok esetben a szobatársakra is figyeltem. Aki megérdemelte, 1 kivételével mindenki, kapott ajándékot, pénzt utólag, de soha nem volt az az érzésem, hogy kell adnom, különben valamiben hátrány ér.
A kezelőorvosról csak annyit, hogy amikor kontrollra kellett többször visszamennünk, számomra a munkám miatt nem felelt volna meg az általa mondott időpont, akkor felajánlotta, hogy a hétvégi ügyeleti ideje alatt is bemehetünk hozzá, de azt nem garantálja, hogy nem kell várnunk, mert, amikor ügyeletes a kórház, vagy, ha valamelyik bent fekvő beteggel van gond őt fogja előbb ellátni. Ezzel soha nem is volt semmi problémánk, ha kellett vártunk, hiszen Ő tett nekünk szívességet. Ja, és mindezt ingyen, ahogy sokan hivatkoznak rá TB támogatottan, mert ez jár nekik. Én nem gondolom, hogy különleges bánásmódban részesültünk, egyszerűen partnerként kezeltek, és mindent maximálisan megtettek a felépülésért. Úgy gondolom, hogy egy kórházban, rendelőintézetben, orvosnál pont úgy működik az adok- kapok, mint máshol az életben, kedves, érthető, értelmes kérdésre hasonló válasz fog érkezni.
Természetesen szomorú tapasztalataink is voltak, de ez nem a személyzet hibája. Nincs kötszer, nincs fertőtlenítőszer, nincs eszköz (pl. 1 kacsa volt az egész osztályon), lyukas a tető, amikor esett az eső, akkor lavórokat tettek a nővérek a folyosóra, hogy ne ázzon el minden, majd azt ugye valamivel fertőtleníteni kellett, hogy lehessen beteget mosdatni. Amikor otthonról hozzák a domestost, hát az valami gyönyörű. A másik kedvencem a kedves hozzátartozó, aki kiakad azon, hogy miért Ő hozzon törölközőt, tisztálkodó szert a betegnek, miért nem a kórház adja, volt időm, így vele is beszélgettem kicsit, de egy vödör lepke jobban megértette volna a mondandómat. Talán ezen kellene kicsit többet fröcsögni.
A férjem meggyógyult maradandó károsodás nélkül. 4-5 hónap után ismét hasznos adófizető tagja lett a társadalomnak.
Köszönet érte a mentősöknek, orvosainak, ápolóknak, nővéreknek, és persze neki és nekem is, mert mi is mindent megtettünk, hogy ez így legyen.
Elnézést, hogy hosszúra sikerült, de ez egy igaz történet, nem kitaláció, és csak ilyen terjedelemben tudtam ezt pontosan megírni.
Amennyiben érdemesnek tartja, kérem, tegye ki a blog oldalára, talán szolgál tanulságul másoknak is, hogy ne egy képzelt történetet írjanak le.
Üdvözlettel:
B. Bea
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
P75 2010.11.25. 14:34:09
A post címét ki kéne javítani.
Leroi 2010.11.25. 14:39:45
Mert pár héttel ezelőtt sintértelep volt.
Vagy rossz a memóriám?
Amúgy tartós, visszaesésmentes gyógyulást a posztoló férjének...
Scala 2010.11.25. 20:23:49
/"egy vödör lepke jobban megértette volna" :-)/
Irise 2010.11.25. 21:49:59
mutant · http://universal.blog.hu 2010.11.26. 15:43:55
Jogosítvány? Vagy hogy vezetted a kocsidat a mentő után?
Egyébként persze vannak rendes dokik,rendes nővérek,ezt senki sem firtatja:)
adamantium 2010.11.26. 20:54:54
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.11.26. 23:37:57
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
