@Felicitasz:
Részemről cseppet sem bánnám, ha az állam kivenné a cigarettát a kezükből. És az is nagy baj, hogy a már megszületett gyermekkel azt csinál a szülő, amit akar. És még sokminden nagy baj, de inkább nem vállalom be azt, hogy leírom, mert ízekre szednek és úgysem orvosi, hanem csak emberi vélemény.

Kérlek, olvasd végig a hozzászólásomat még egyszer. Nem azt írtam, mint amit értettél belőle, lehet, homályosan fogalmaztam.

Tartom magam ahhoz, hogy ha az otthonszülés körülményei nem biztosíthatóak, akkor meg kell tiltani. Szerintem kellenének orvosilag meghatározott, jogilag helybenhagyott egészen konkrét követelmények, onnantól, hogy milyen fogó van, odáig, hogy milyen közel kell legyen a kórház stb. Mert ezeket nem fogja tudni egy kismama megítélni, hogy elég-e, ha csak ez a márkájú gyógyszer van a szülésznél, vagy kellene másik.

Ha egy szolgáltató tudja teljesíteni a feltételeket, akkor lehessen nála otthon szülni, ha nem, akkor tiltsák be.

Azt, hogy az otthonszülés körülményei orvosilag biztosítottak-e, nem a szülőnő dolga megítélni, hanem protokollok kellenek rá. Ha biztosítottak, onnantól kezdve dönthet persze.

Oh, és még elfelejtettem beírni, hogy hiányzik apolka, és remélem, hogy ha szülésen innen van, akkor most nem olvas minket ;)

Csatlakozom azok táborához, hogy a nőnek joga van kérni a császármetszést. Miért ne?
Ne xy , pl. a fentiek mondják meg nekem sem, hogy ne császárral szüljek. De úgy szülök, ha úgy szeretnék. Ha nem Magyarországon , akkor külföldön, mert természetesen ott teljesen elfogadott ez. Egyébként, hogy tudjátok: nálunk is kérhető, persze négyszemközt.
Szép napot!

@Hatodéves: Ebben egyetértünk. (Én se bánnám, ha kivenné, de nem teszi - és akkor miért pont a szülés? Még mindig ez a kérdés.)
Protokollok, szabályozás, tiltás: szakmailag ugyanazt gondoljuk, csak a jogi következetességet hiányolom a rendszerből (nagyon). És szerintem ezért nem állja meg a helyét "a gyerek nem a szülő tulajdona" érvelés, mert ugye akkor más esetekben se lehetne akként kezelni.

Most sem késő feljelenteni. Ha megállapítható a bűncselekmény, valószínűleg nem évült el.

@Felicitasz:
Nézd, én csak azt nem helyeslem, hogy valaki nem biztosított körülmények között otthon szüljön, csak mert a kórházban durvák, és mert nem figyelnek eléggé a kényelmére.

Amiben persze igaza van, és a szülészeknek és szülésznőknek nem ártana egy adaggal több türelem és empátia, sőt.

De az egész kezd átcsapni egy másik végletbe, jön be ez a spirituális-élménymegélős izé szöveg, ami megint csak szép és jól hangzik, de ha nincsenek biztonságos feltételei az otthonszülésnek, akkor ne emiatt kockáztassunk már.

Az pedig nehezen hiszem, bár fenntartom a tévedés lehetőségét, hogy ha a gyerekem nem sír fel/a nyakára csavarodik a köldökzsinór/egyéb komplikáció van, akkor ugyanannyi eséllyel marad életben X utca Y szám alatti lakásomból indulva, mint az újszülött-osztállyal rendelkező kórházban. Ha igen, ha biztosítani tudják, hogy így legyen, vagy legalább megközelítőleg így, akkor onnantól jöhet a szabad döntés joga.

@Felicitasz:
Mért pont a szülés? Mert épp arról beszélünk... Én gyerekpárti vagyok, bárhol, bármikor, bármiben :) Hiszen mi már futunk itt egy ideje, a mi fiatalságunk már elmúlt, fáradóban vagyunk. Mi is megérdemeljük az emberi körülményeket az életünk bármely szakaszán, helyzetében, de ők a jövő, nekik van esélyük mindent megvalósítani, a lényeg, hogy ők egészségesek és boldogak legyenek :)

A jelenlévő orvosktól kérdezném, hogy valós fogalom-e a "fájdalomküszöb".
Olvasok itt kezdettől, és az a tapasztalatom, hogy az egyénenként átélt érzést kívánják sokan általánosítani(én csak hármat, mindegyik más volt, beavatkozásilag és érzésileg is).

"Feljelentést nem tettünk, hiszen nem hozta volna vissza a kicsinket."

Egy fenét ezért nem tettetek feljelentést. A magyarázat rögtön itt van:

"(orvos vagyok, nagyon meg tudtam ítélni)"

Egyik orvos nem jelenti fel a másikat. Akkor itt ugye minden el lett mondva.

@EnTeO:

Nem kéne más fájdalmába belegázolnod.

Fogadd el amit írt, mégis csak velük történt ez a tragédia. :(((

@Visegrádi: A jogot senki sem akarja elvitatni. Ami nincs tiltva, azt szabad. Ez a legfontosabb szabály. Nekem véleményem van a császármetszésről, az pedig az, hogy csak komplikáció esetén alkalmazandó. A szülés nem betegség, nincs szükség operációra. Mint mindenkinek, az én véleményem is tapasztalaton alapul. És azt tapasztaltam magam körül, hogy a szülést senki sem kínzásként, kibírhatatlan szenvedésként élte meg, hanem - ugyan leírhatatlan fájdalmakkal járó de - katartikus élményként élte meg. Az első és legnagyobb közös élmény anya és gyermek között. Ez életük végéig összefűzi őket.
Ez az élmény nem azonos azzal, amikor egy illuzionista matat valamit az anya alfelén - az anya ebből alig érez valamit - és egyszercsak elővarázsol egy gyermeket.
Négy gyermekem van, ugyan egyiket sem én szültem, de biztosíthatok mindenkit, hogy nekem rajtuk és az anyjukon kívül senki sem fontosabb a világon. Legkisebb fiamat édesanyja 43 éves korában szülte természetes úton, második gyermekeként.

@Dr.laikus PhD: és nem érzed úgy, hogy a szocializmusban normálisabban lehetett szülni...?
mert én igen.

Azt még elfelejtettem mondani, hogy idegenkedem az apás szüléstől is. Egyrészt zavarba hozna, másrészt intim dolognak tartom. Vagyunk olyan viszonyban a feleségemmel, hogy nincs szükség a demonstrációra, miszerint ő mekkora áldozatot hoz értem és a közös germekünkért. Én ezzel az áldozattal minden pillanatban tisztában,vagyok és többekközt ez az egyik dolog, amiért felnézek rá és hálás vagyok neki.

@Babette_:

Viccelsz?
Én CSAK akkor szültem. :D
A szoptatás megtanításával akkor is gond volt.
Babás nővérek közül volt jó és volt rossz.
Orvos akkor sem kért előre pénzt, de másfél havi fizetésünket kapta meg.
Hat hetes fénykép kötelező volt.
Fekve szültem. hatalmasat vágtak, 3 hónapig féloldalasan ültem, a többiről nem is beszélve....

A baj, hogy ez mind nem változott, vagy csak kicsit.
Lehet férj a fejednél csak ennyi, meg lehet kádban szülni - ahol lehet.
Na jó, ha elég erőszakos vagy, vihetsz magaddal dúlát is.

Ha normálisnak fogom fel, talán azért, mert nem volt választható, nem is tudtunk másról.

Tátom a szám, hogy vén nyanya létemre tudom meg, hogy az indított szülés veszélyes és még egy sor dolog amit természetesnek tartottan, holott nem az...

@El Visco Stello:
Azért mire az ember eljut a kilencedik hónap végéig, addigra 1. Már éppen eléggé kötődik a babához, már "rongyosra nézte" a babamozit, már minden kis porcikájára ezer csókot adott képzeletben. (Ideális esetben). Nem hiszem, hogy pont az fogja csökkenteni az összetartozást, hogy nem hüvelyi úton szül. 2. Már épp elég nehézsége volt: émelygett, nehezen jár, nem tud úgy aludni, ahogy szeretne, nem tud a végén már dolgozni stb.

Szerintem jó dolog lehet természetes úton szülni, ha minden megfelelően alakul, de ha valaki retteg a szülés ilyen formájától, akkor inkább szüljön császárral, minthogy beleerőltessék valamibe, ami nem megy (Lehet, hogy nekem sem menne, nem leszólásból mondom). A hüvelyi szülésben az anya együttműködésének nagy szerepe van. A nyugalma, optimizmusa nem csak neki fontos, hanem a kimenetelt is befolyásolja, ha nem akkor nyom, amikor kell, akkor elhúzódhat a kitolási szak.

Láttam olyan elhúzódó szülést, amikor a nőt szívem szerint azért megcsászároztam volna, mert végig a magánéleti problémájával foglalkozott, és nem figyelt rendesen az utasításokra.

Aki ilyen vagy olyan okból nem tud, nem akar koncentrálni, együttműködni, és császárt szeretne, azt műtsék. Ezen már nem fog múlni sem az eü. költségvetése, sem az anya-gyermek kapcsolat sem a világegyetem harmóniája.

@SusanneF: "Fel kell készíteni a kismamákat" ezt írtam, és utána segítse az orvost a saját érdekében.
@huncut: egyetértek, így kellett volna kifejtenem.
@akdiana: így szültem ahogy írtad, mindenről kaptam tájékoztatást, és lehetett véleményem, kívánságom. Ja, Karácsony volt:-DD

@Dr.laikus PhD: Nem viccelek.
Vagy rossz az emlékezetem, vagy hisztisebbek a nők mostanában.
Úgy érzem, olyan dolgokért nyávognak, amik a szülés természetes velejárói. Nem mondom, hogy nem könnyítsük az életet(fájdalomcsillapítás), de azért nem kell belehalni a szülési fájdalmakba.
Ha nem így lenne, már nem lenne emberiség.
A kórházi hozzáállás is más, de nem arról beszélek.

@Hatodéves: ne, haragudj, hogy megszólítalak!, de milyen anya az aki "retteg a szülés ilyen formájától"?, mármint a természetestől...

@Kalamona: illetve tudom, olvassa ezt a blogot:(

@Babette_: Én még sehogyan sem szültem. De a szocializmusról nekem azt mondták, kevésbé lehetett bármilyen szabad véleményt kifejteni ;) Ez alapján a szülőszobán is nagyobb lehetett a csendesség, nem volt senki hozzászokva, hogy LEHET panaszkodni.

@Babette_:

Ha így gondoltad, egyet értek.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy aki ide ír az nagyon rossz élményen ment keresztül.

Amíg nincs alternatíva, hogy lehet fájdalmat csillapítani, lehetsz magadban vajúdás közben, kihasználhatod a gravitációt, és létezik gátvédelem, akkor igényed lesz rá és rögtön félelmetessé válik a várható fájdalom.

@Kalamona:
Milyen anya lenne? Én ezt nem értem. És az milyen anya, aki retteg a pókoktól? Vagy a hirtelen csecsemőhaláltól? Vagy akit skizofréniával kezelnek? Vagy aki kishíján értelmi fogyatékos? Vagy aki miniszterelnök, vagy vécésnéni?

Sokféle ember van és mindenkinek megvan a maga dilije, valamitől mindenki retteg, a legtöbben (különös tekintettel a nőkre) mégis csak anyák lesznek. És az szokott a döntő lenni (szélsőséges példáktól eltekintve), hogy akarják és szeressék a babát, és ha még nagyon nagy mázlija van a gyereknek, akkor a szülei egymást is szeretni fogják az idők végezetéig.

Sokféle okból retteghet valaki a szüléstől. Akár mert valamelyik ismerősében vagy neadjisten a családban történt valamilyen tragédiája. Mert nem bírja a fájdalmat, vagy retteg a nőgyógyászoktól, vagy mittudomén. Mért olyan nagy vízválasztó ez?

@Hatodéves:
szóval az ismerőséVEL vagy a családjában történt tragédia PONT

bocsánat a mondatért :)

@Irkutszk: akkor mondhatom? 1973. december 14.
Gorkij fasori BM kórház, Bp-en. Igen is lehetett panaszkodni és a biztosítékot kiverni, minden hálapénz és negatív következmény nélkül.
Sőt! utalnék egy korábbi blogra - amelynek témája az ellátási körülmények voltak -, hogy akkor ott a papucstól a hálóingig és a köntösig mindent kaptunk,a törülközőn át a mosdószappanig (fertőzések elkerülése végett).
Kérem ne tessenek megróni azért, mert néha leírjuk az igazat is.

@Dr.laikus PhD:

Amíg van alternatíva, a nincs alternatíva helyett.

@Kalamona:

Olyan aki még nem szült :)))

@Kalamona:

Hát én mezei VI. kerületi lakos nem mehettem volna oda szülni.

A testületnek volt fenntartva.

@Hatodéves: pont ezért kérdeztem fentebb, hogy valós fogalom-e a "fájdalomküszöb"?
erre válaszolhatnál, mert a fentebb olvasottakból nekem csak az jött le, hogy a mai ifjúság a " szülési fájdalomtól" fél.
Ez nem mindenkinál más és más?

@Kalamona: Igazad van, azzal a kis kiegészítéssel, hogy az általad megnevezett kórház kiváltságos intézmény volt. Hálóingben egy hölgyről sem lehetett tudni, hogy melyik tábornok felesége.

@Irkutszk: Tudod, az a mondás járta, szabad ember szabad országban azt mond, amit szabad.
De ne higgy nekik. Én nem éltem a "veszélyes" korban, nem voltak rendszerellenes/lázadó ismerőseim, és a mai középkorúak hasonlóak hozzám: élték az átlagos kis életüket, dolgoztak, gyereket szültek, nyaraltak. Soha nem találkoztak olyanokkal, amiket a rémtörténetekben olvasol/hallasz.
Ma meg? Mindenki rohan, megőrült, panaszkodik, semmi se jó neki, minden kevés neki, nem tud örülni annak, ami van, vagy ami jó az életben.
Ilyen szempontból nem tetszik nekem ez a mai világ.

@Dr.laikus PhD:
Ez valóban így volt....kivéve a gyevibirót:)

@El Visco Stello: de, az isten szerelmére, akkoriban minden ágazatnak volt sajátja: MÁV..., Honvéd.. Kútvölgyi..., mármint akik gondoltak a dolgozóikra.
Miért baj ez, ha most meg vissza akarjátok hozni az Újpesti Szülőotthont, mint a Geréb-féle születésházat, csak sokkal több maniért?

@El Visco Stello: sima fakabátként kaptam az ellátást:(

@Babette_: Erre nehéz válaszolnom, mert fiatal vagyok. Bocsánat érte, de nem én vagyok a hibás ;) Van véleményem, csak nem tudom, mennyire releváns. Én azt hiszem, hogy régebben jobban meghatározták, ki mit csinálhat. Ez egyrészt rettenetes volt, ha nem csinálhattad azt, amire úgy érzed, születtél, másrészt könnyebbség, mert nem kellett gondolkodnod, nem kellett döntéseket hoznod, rábízhattad magad a rendszerre. Most ez fordítva van. Neked kell eldöntened, merre indulsz, és aztán vagy belebuksz, vagy sem, a rendszer csak az utolsó pillanatban nyúl utánad. De ugyanezen változás következménye az is, hogy többet is látsz a körülötted lévő világból, kinyílt a horizont, és távolabbra is vágysz esetleg. Én sem szeretem, mikor az emberek nem tudnak annak örülni, amilyük van, de talán ez ennek a következménye.

Ugyan akkor, elnézést, hogy ilyet mondok, de akik a szocializmusban is éltek, idősebbek, nehezebben fogadják el a változásokat, és a rendszerváltás eszméletlen nagy változás mindenki életében. A szocializmusban felnőtt gyermekek nem hiszem, hogy gondoltak arra, hogy pl. 40 éves fejjel kapitalizmusban fognak próbálkozni a további élettel, és ez teszi oly nehézzé az életüket.

@Babette_:

Igazában ezt a talajt vesztést természetesnek tartom.
Egy egész más világ, felelősséget kell vállalni mindenért (kéne), nincs kultúrája a mozgásnak, váltásnak.

Rémtörténetekről én sem tudok.
Csak nem tetszett, hogy nem mehet a család egyszerre külföldre, hogy nem olvashatom azt amit akarok, hogy a buddhista filozófiáról cikkíró férjem különleges engedéllyel olvashatott engedélyezett anyagot az Országgyűlési Könyvtárban.
Rebellisek voltunk, de ez nem volt kötelező. Mi választottuk.

A panaszkodás meg tudatos manipuláció eredménye.

@Kalamona:
A fájdalom "szubjektív érzet/élmény, amely vélt vagy valós szövetkárosodáshoz kapcsolódik".

Sok összetevője van, azontúl, hogy a sejtekben az érzékelők észlelnek valamit (fájdalmat), majd az információ a gerincvelőn keresztül eljut az agyba, és végül az agyi központok összjátékával kialakul egy érzet, amelyet rengeteg szubjektív tényező is befolyásol. Például az, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a fájdalomnak (pl. ez ebben a helyzetben normális, vagy úristen, valami nagy baj van), hogy milyen az általános lelki és fizikai állapotunk, hogy az adott környezet milyen, biztonságos vagy fenyegető.

Amikor valaki azt mondja, hogy "alacsony a fájdalom küszöbe", azalatt valószínűleg azt érti hogy rosszul éli meg a fájdalmat.

Csak pont azért, mert ez egy szubjektív érzet, és tudati dolgok is befolyásolják, nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az nem fájhat ennyire, vagy hogy XY fájdalmának a mértéke objektíven ennyi, a többi csak hiszti.

Azt, hogy sejt, illetve gerincvelő szinten (illetve mondjuk a belső, fájdalomcsillapító ópiátrendszer szintjén) mekkora egyéni különbségek vannak, és azok mennyiben öröklöttek vagy megszokottak, azt nem tudom megmondani, biztosan van egyéni különbség.

De a fájdalomcsillapításnak az alapelve az, hogy az ember nem kérdőjelezheti meg a másik ember fájdalmának a mértékét. Mert a fájdalom élményét akarjuk csillapítani és nem az érdekel minket, hogy hány receptor jelez pl. a bőrében.

(A morfiumról pedig azt is tanítják, hogy egyrészt a fájdalom mértékét is csökkenti, másrészt központi idegrendszeri úton a fájdalom megélését is megváltoztatja: az érzett fájdalomhoz képest is kevésbé szenved az ember. Mivel sosem kaptam ilyet, személyes tapasztalatom nincs róla.)

Most nem tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésre.

@Kalamona: Én azt mondtam, igazad van és kiegészítettem. Az igaz, hogy jobb volt az ellátás, gyógyszerhiányt hírből em lehetett ismerni. Én embert sem ismerek, akinek hátránya származott a véleményéből, de...
A BM kórház, a BM üdülő, a tisztiklub, stb nem összehasonlítható semilyen más intézménnyel. A BM-esek vezethettek részegen, okozhattak mindenféle botrányt, akkor is soron kívül kaptak lakást, kocsit, jó állást, eü-ellátást, egyéb hiánycikkeket. Ezt sem érdemes eltagadni.

@Irkutszk: azt ne, felejtsd el, hogy akik a szocializmusban éltek, azok a korábbi érában születtek és láttak miegymást.
Élünk még egypáran. Nem akarok itt offolni és az államosítást is idehozni, hisz a nick nevek mögött nem csak emberi tragédiák, hanem emberi sorsok is vannak.
Nem igaz ám, hogy a "vénhülyék" nem tudnak emberségesen kommentelni:)

@El Visco Stello: Ööö, nem volt gyógyszerhiány? Lehet, hogy engem vezettek félre, de én másképp tanultam :D

A másik meg, hogy rengeteg féle gyógyszert nem is ismertünk.

@Dr.laikus PhD:
Valaki mindig rebellis. A konzervatív világban a lázadó, a liberális világban a konzervatív. Inkább az a kérdés, melyik rendszer mit csinál a rebelliseivel szerintem.

@Kalamona:

Vót a rendőrnek, a katonának, a felső vezetésnek, meg a vasutasnak.

Ők voltak a kisebbség.
A többség az Alsóerdősor utcába, a Péterfybe, gyűjtőnevén közkórházba ment. Ott nem járt hálóing, papucs, törülköző.

@Hatodéves: Köszönöm, részben igen.
Az ünnepeket töltöttem egy artrozis (jól írom?) miatt kórházban. 4-en voltunk szobában ue. beavatkozással. Ketten ordítottak és nem voltak hajlandóak másnap talpra állni, ketten meg próbálkoztunk, könnyek közt a kedves gyógytornászunknak valamit produkálni.

A szülési fájdalmak megéléséről jutott eszembe a kérdésfelvetés.

@Hatodéves:

Figyelte. Van róla kötetnyi papírom.
Viszont nem is gyűlölködöm.
Érdekes volt szembesülni, hogy akire nem is gondoltunk milyen jó megfigyelő volt. :D

@Kalamona: Egyáltalán nem gondolom, hogy bármi hátrány érné errefelé az időseket, én személy szerint szívesen tanulok. Nagymamám az élő példája a rendszerváltozásoknak, lévén tavaly betöltötte a századik életévét (lehet visszaszámolni, mikor született, hány rendszert látott).

Én sem akarok rebellis lenni ezen a blogon, de volt már itt szó irodalomról is, szerintem a történelem is belefér :D Természetesen csak és kizárólag a politikai acsarkodásoktól mentes történelem.

@Hatodéves: Köszönöm, részben igen.
Az ünnepeket töltöttem egy artrozis (jól írom?) miatt kórházban. 4-en voltunk szobában ue. beavatkozással. Ketten ordítottak és nem voltak hajlandóak másnap talpra állni, ketten meg próbálkoztunk, könnyek közt a kedves gyógytornászunknak valamit produkálni.

A szülési fájdalmak megéléséről jutott eszembe a kérdésfelvetés.

@IrishOak: nem tudom mennyire vagy benne a terhesség és a szülés környéki dolgokban, azaz gyakorló anya vagy apa vagy-e. A szokás: fogadsz orvost, pont azért, hogy amikor bemész szülni, ne az éppen ügyeletes orvos legyen körülötted, hanem az,aki csaknem 9 hónapja ismer, tud mindent rólad! Ennek ára van: minden egyes vizit pénz, plusz a szülés után adandó "nagyobb csomag". Mostmár az is divat, hogy szülésznőt (bábát) fogadsz, természetesen annak is tarifája van! A szülésznő (nevében is benne van) a megindult szülésben segít! A fentiek eredményeként az orvos vállalja, hogy szülés körüli eseményekre bemegy, nem az ügyeletesre vagy a szülésznőre bízza a dolgokat! Ennyi! Jogában van nem vállalni, s akkor a kismama dönt, és nem hozzá jár, hanem máshoz De ha vállalja, akkor bizony ez a fenti maccerával jár, igaz jól megfizetik érte!
No ezért kellett volna a dokinak bemenni!
Kis menyemet mikor nagy rohanva reggel a műtőbe vitték (előző este 11 órakor mentek be)s felhívtam a fogadott orvosát, semmit nem tudott! Fogalma sem volt az éjszaka történtekről, a szülésznővel sem tartotta ezek szerint a kapcsolatot éjszaka! kismenyem mindez időszak alatt azt hitte, hogy jó kezekben van! No itt a baj! És sajnos mi is! Elvesztettük első unokánkat! Senkinek nem kívánom! S bizony nem kellett volna! A gyerekek talpra álltak, nehezen, de összejött a második gyermek, ma 8. hónapos, tündér! Ha szülészek is olvassák ezt a blogot, csak azt kérem: a nagy pénz csábító dolog, de csak akkor vállalják, ha eleget is tudnak ennek tenni! Mert az úgy korrekt!

@Dr.laikus PhD: hát nemtom, mert mi Zuglóban laktunk és Édesanyámnak bizony ue. járt, amikor az Uzsokiban műtötték a viszereit, 1968-ban.
és arra is emlékszem még, hogy mindig eltette a kórházban sütött császárzsömléket (vajjal megspékelve), hogy nekünk adja, ha bemegyünk hozzá.

@Kalamona: Én magyarul hosszú ó-val írnám, latinul pedig arthrosis a becses neve, de szerintem ez volt a legkevésbé lényeges komment eddig a blogon.

@Kalamona:
Értem én. És az egyéni akaratnak a szerepét sem vitatom a fájdalom leküzdésében.

És tudom, hogy vannak emberek, akik úgy állnak a dolgokhoz, hogy megküzdenek vele, megtalálják benne a jót, és vannak, akik az első nehézségre földhöz vágják magukat és szitkozódnak/kétségbeesnek. Amennyire én látom, a hozzáállás a szülés megélését, a kemoterápia mellékhatásainak jelentkezését és minden mást is befolyásol.

De ez egy magánemberi vélemény. Ráadásul azért is nehéz megítélni, mert sok embere úgy működik, hogy agyon van terhelve, aztán valamikor túlcsordul a pohár, és sírva fakad azon, hogy elvágta a kezét.

Lehet, hogy valaki kőkemény ember, de pont a szüléstől fél, pont az fájdalmas neki. És egy orvos nem hivatott arra, hogy az egyéni emberi mivolta alapján egy-egy mozzanat alapján bárkit is kritizáljon.

És persze jobb egy félő embert először megnyugtatni, lelkizni vele, eloszlatni az aggályait, mert lehet, hogy az lesz a legjobb fájdalomcsillapítás.

Ettől függetlenül azt gondolom, amit már leírtam: inkább egy orvosilag indokolatlan császár, mint egy (bármilyen okból) rettegő, görcsös, frusztrált, nem jól együttműködő szülőnő, akinek ha károsodik a gyereke, biztos, hogy az életben nem fogja megbocsátani, és ez érthető is szerintem.

Egyébként artrózis/arthrosis. Elvileg át lehet írni a latin szavakat fonetikusan, de keverni nem szép a latin és a fonetikus írást. Sőt egy szövegen belül sem célszerű az egyik szót így, a másikat úgy írni. (De hát ez csak az idea... Elég megnézni egy zárójelentést :( )

@Irkutszk:

Azt hittem mama a korelnök.
Nahát! Gratulálok! :-)

@Dr.laikus PhD: Kincstári pizsama, szappan, WC-papír, gyógyszer mindenkinek járt. Csak ciki volt. @Irkutszk: Minden alapvető gyógyszer, legtöbbször hazai gyártásból a rendelkezésre állt, majdnem ingyen. Más kérdés, hogy ritka betegségek esetén a képzettebb orvosok tudtak javasolni itton ismeretlen új fejlesztésű külföldi gyógyszert. Mindig be lehetett ügyeskedni az országba. Magam is szereztem be néhányszor, ha külföldön jártam.

@macscico:
Igen, ez így becsületes, így illik. De mivel erre a fogadott orvos nem hivatalosan van felfogadva, ezért ezt hivatalosan nem is lehet behajtani rajta (szerintem). Ha nem ment be, akkor nem viselkedett helyesen a társadalmi konvenciók és az etikus orvosi magatartás szerint(vagy valami súlyos dolog közbejött neki), ugyanakkor ez esetben a jogi felelősség az ügyeletvezető, ott tartózkodó orvosé. Babette, Te is így gondolod?

@El Visco Stello:más helyekről nincsenek infóim, "jósorsom" csak oda dobott be.
Ezt csak és kizárólag azért közöltem, mert korábban kétségbe vonták ezt az ellátást.
Akkor nem reagáltam le, most meg már bánom, hogy közzé tettem: volt ilyen.

jelenleg nincs megkülönböztetés?

@Dr.laikus PhD: Köszönöm. :) Majd legközelebb megemlítem neki, hogy még mindig elámulnak a korán ;)

@Irkutszk: nagyon rendes vagy:(

@Kalamona:
Nem a Tiedre értette, hanem a saját válaszára.

@El Visco Stello: Havonta volt gyógyszerszállítás a patikákba, úgyhogy könnyedén előfordult, hogy nem volt elég valamiből. Ez egy kisvárosban nem kis gondot okozott.

A külföldről, ilyen-olyan úton bejutott gyógyszerek igencsak nagy késéssel kerülhettek a beteg kezébe a mai viszonyokhoz képest. Illetve a házilag beszerzett gyógyszerekről csak aki beszerezte, tudhatta, hogy gyógyszertárban váltotta ki őket, nem a piacon. (Ez nem vádaskodás, csak ezért van ma ennyire szabályozva a gyógyszer útja a gyártótól a patikán át a betegig, a gyógyszerbiztonság miatt.)

@Kalamona: Juj. Az én, nyelvtant elemző kommentem volt a legkevésbé lényeges!

@Hatodéves: Köszi :)

@Dr.laikus PhD: Huhh, most előadom a naívat (vagy cinikust?). Tök jó! Helyetted írtak rólad naplót. Milyen jó lehet most visszaolvasgatni, mikor mit csináltál! :D

@El Visco Stello:

Én nem így emlékszem. A hálóing igen az ciki volt és rongyos.
A többi szerintem nem járt betegnek.

De lehet, hogy megcsal az emlékezet.

@Irkutszk: Hádde képzeld el, hirtelen minden megváltozott körülöttük. Tök máshogyan szocializálódtak. persze, hogy elveszti a talajt.

@Hatodéves: nem értek egyet. nekem magas a fájdalomküszöböm, de ha elértem, akkor nagyon tudok szenvedni:)

@Irkutszk: Bizonybizony:))) Nem is volt az jó rendszer. Én csak azt állítom, hogy nem volt pokol, amint most feltűnik. Másik meg, hogy magára valamit adó ember nem sz..rik bele abba a tányérba, amelyikből egykor evett.

@Irkutszk:
definiáld a gyógyszerhiányt:D

az biztos, hogy olyan nem fordult elő velem és a környezetemben élőkkel, hogy nem tudtunk megvenni gyógyszert, és az sem, hogy a kórházban valamit ne kaptunk volna.
nem kellett bevinni fájdalomcsillapítót, hashajtót a kolonoszkópiához, sőt, a szülészeten meg a patológián a nővérek meg a bábák csinálgatták éjszakánként a kis kezükkel a betéteket. a babákhoz nem kellett pelenkát meg ruhácskát vinni.
ha kórházba mentél, csak hálóinget vittél, meg innivalót, meg olvasnivalót,
szülés esetén annyi babaruhát, amiben hazavitted.

@Babette_:
Én most inkább a jogi dolog miatt kérdeztelek.

Nekem elég alacsony a fájdalomküszöböm, de majdnem bármennyi fájdalommal munkaképes vagyok, csak közben szarul érzem magam. A lidocain-tól pedig bekattanok, a fogorvostól és a nőgyógyásztól pedig félek :)

De a legjobban a vizsgáztatóktól és a hosszú tankönyvektől, ezért most megyek is, mert utóbbi csoport egy tagja már nagyon csúnyán néz rám. Jóéjt Mindenkinek.

@Hatodéves: Hát nyilván az ügyeletes orvos sem járt el küröltekintően! De! Ha a fogadott orvos nem jönn be, a szülésznő meg nem referál semmi aggasztóról, mert nem veszi észre (!), még is csak a fogadott orvosé a buli! Neki kellett volna tudnia, hogy az általa ajánlott szülésznő mennyire van otthon a szülést megelőző problémák felismerésében! Min. 8 órás oxygén hiányt felismer e vagy sem! Ha az ügyeletesnek nem szól senki, honnan tudja, hogy probléma van? Összetett dolog ez, de számomra csak azt bizonyította (orvos vagyok!!!), hogy amit vállalok, azt teljesíteni kell, s nem bízhatom másra! Sem az ügyeletesre, sem a szülésznőre! Vállalta a szülést, vállalta, hogy bemegy, ha hívják őt, és mégsem ment be! Erre nincs magyarázat!
Ennyi!

@Irkutszk:

Tényleg érdekes.
Először égetően fájt.
Aztán megjelent Esterházy könyve és rájöttem, hogy még mindig mi jártunk jobban.

@Hatodéves: Pontosan. Mivel az orvosfogadás tudtommal nem hivatalos, és nem szerződés. Igaz, Bikli néni?:D

Aki konkrét orvost akar, pénzért, menjen privát klinikára.

@Irkutszk: Milyen piacról beszélsz? Nem is értem. Nem létezett olyan, hogy piacon gyógyszer. Ez ismeretlen számomra. Tehát a túlszabályozás nem ettől van, az biztos. Én '89 előttről beszélek.

@Babette_: Rengeteg olyan gyógyszer volt, ami egyszerűen nem létezett az országban. Ezt nevezem gyógyszerhiánynak. (kitalált példa) Kit érdekel, hogy két hónap alatt behozatja a főorvos úr a Nitromint spray-t, ha holnap hajnalban van rá szükség, amikor kiugró a beteg vérnyomása?

Amit leírsz, ezek rendszerbeli eltérések, szerintem. Most így működik a rendszer (leginkább úgy, hogy nem fizet ki mindent az állam, hanem a betegnek kell egy csomó mindent zsebből (a leadózott fizetéséből helyesebben) kifizetnie, úgymond plusszban). De azért megkérdeznék egy nővérkét, hogy mennyire hiányolja az éjjeli betéthajtogatásokat, ha már itt tartunk.

Egyszerűen volt egy fal, egy információ-, tárgy-, és emberáramlást elzáró fal köztünk és a 'nyugat' között. És valljuk be, mi voltunk hátrányban. Nem minket irigyelnek a 'nyugati' országok, hogy miért nem vehették át tőlünk ezt vagy azt a technikai újdonságot '90 előtt.

@Babette_: Babatte!Te tényleg így gondolod? Ez a mai magyar orvos választási gyakorlat? Te is így csinálod?

@macscico: alapvetően feltételezzük, hogy aki ott van és felelős a betegért, az képes/képzett arra, hogy kezelje, illetve felismerje a helyzetet. A bába is.
Ha nem így van, az az adott ember hibája, nem a pozícióé. Értsd: nem azért nem ismerte fel a rizikófaktort, mert bába.

@El Visco Stello: Én '89-ben töltöttem be a 9. életévemet. Elnézést, Semicillinen kívül nem nagyon találkoztam más gyógyszerrel. Csak azt tudom mondani, amit tanultam.

A gyógyszerbiztonság miatt zárt a gyógyszer útja gyártól nagykereskedőn át a patikákig.

@Irkutszk: Tudod, szerintem most is kéne egy aprócska fal, amin nem tud átjönni a szar.
És ez nem a külföld hibája, hanem a mienké, mert nem tudunk szelektálni.
De ez már politikai vélemény, és most fáradt vagyok, egész nap tanultam...

@Dr.laikus PhD: Melyik Esterházy könyv? Kezdenek megint felgyűlni az 'ezt el kéne olvasni' listán a könyvek, de nem baj, kérek még :D

@macscico:
Nem értek egyet. Függetlenül attól, hogy érzelmileg kire haragszunk, a jogi és orvosi számonkérhető felelősség az ügyeletes orvosé.

Mi az, hogy "ha az ügyeletesnek nem szól senki"? Már bocsánat, de ez nem így megy: újonnan felvett beteget látnia kell orvosnak, és a vajúdó nőt rendszeresen ellenőrizni kell, annak, aki ott van, függetlenül attól, hogy valaki más nemhivatalos ígéretet tett arra, hogy ő is ott lesz.

8 órás oxigénhiány kell, hogy látsszon a CTG-n, amit folyamatosan kontrollálni kell. A szülésznő szép és jó, de nem ő vonható felelősségre.

Mindegy, nagyon sajnálom a babát :(

Sosem fog változni semmit, ha nem tesz senki feljelentést!
Ha bármit büntetlenül meg lehet úszni!

@macscico: Bocsásd meg nekem, hogy most nem állok neki elemezni a társadalombiztosítás szerkezetét, mert éppen a frank alkotmány van a fejemben,
de hidd el nekem, hogy az, hogy te fizetsz egy orvosnak, hogy ő vizsgáljon/kezeljen egy állami intézményben, az nem jogszerű, és jogilag nem lehet elvárásod ennek alapján.
És nem, nem fizetek hálapénzt, sem pedig előre nem adok orvosnak pénzt. ha mégis, az magánrendelésen történik, de olyanon utoljára 5 éve voltam.
A szabad orvosválasztás meg hosszú történet, a gugli a te barátod:)

@Babette_: Te pedig azt értsd meg, hogy egy orvos által ajánlott bábáról azt gondolta az ember, hogy felismeri a bajt!
Nem a bábák ellen vagyok, de úgy gondolom, szakmailag egy jó bábának a toppon kell lenie, s ha nincs, ne ajánlja az orvos! S tudod mi a szomorú, őket is pénzért ajánlják! Vitatkoznak az otthon szülésről! Én magam nem szültem volna otthon, de úgy gondolom, igen nagy szakmai felkészülést igényel! Ha kórházi körülmények között, amikor minden rendelkezésre áll (műszerek, ügyeletes orvostól segítség stb.) nem állnak a toppon, nem tudják megitélni, hogy a szomszéd szobában alvó ügyeletes orvostól segítséget kérjenek, mit tesznek, ha egyedül vannak? Szerinted?
Nagyon összetett dolog ez!

De a bába nem veszi le az ügyeletvezető válláról a felelősséget! Nem is értem, hogy ez hogyan merül fel, hát neki körbe kell járni, rendszeres időközönként ellenőrizni a vajúdást és a CTG-ket (bár ahol én voltam, ott a nővérpult fölött monitoron ki van vetítve az összes, és általában minimum két orvos álldogál ott és rá-ránéz).

Ha az oxigénhiány 8 órás, akkor azt fel kellett volna ismerni. De mi bizonyítja ezt honnan tudjuk, hogy 8 órán át oxigénhiánya volt? Volt fenyegető CTG? Vagy amnioszkópia? Vagy meconiumos volt a magzatvíz? Csak mert ahhoz, hogy nagy baj legyen, nem kell 8 óra, gyakran 5 perc is elég, ha hirtelen alakul ki.

@Hatodéves: Mutatta a CTG! Mint utóbb kiderült! A bába (szülésznő) éjféltől sopánkodott, ebből sectió lesz! Erről ennyit! De a kutyának nem szólt!
Az ügyeletes orvos reakciója: neki egy boldog, mosolygós kismama jött be, nem látszott rajta (?) hogy baj van! Igen boldog volt, szülni készült első, nehezen összejött gyermmekét! A baj nem mindig látszik!
Mi orvosok tudjuk!

@Irkutszk:
Nagyon-nagyon fiatal vagy, kislány...:)

@Hatodéves: A kórbonctan bizonyatotta a több órás oxygén hiányt!De hogy jót is írjak! Agyhalott unokánk a PIC-be került, ahol egy nagyon korrekt orvosgárdával találkoztunk! Le a kalappal előttük! Mindent megtettek,, hogy a gyerekek a kicsitől el tudjanak búcsúzni, sőt még annál is többet! Komolyan egy csodálat volt! Mi sem bizonyítja jobban: a gyerekek, amikor már összeszedték magukat, ajándékot vittek be a dolgozóknak! Majd később egy videó lejátszót, hogy a nővérek, ha nincs éppen dolguk, azon nézzenek valamit! Azt gondolom, ezt mindent elárul!

@Irkutszk:

"Most így működik a rendszer (leginkább úgy, hogy nem fizet ki mindent az állam, hanem a betegnek kell egy csomó mindent zsebből (a leadózott fizetéséből helyesebben) kifizetnie, úgymond plusszban)."

Nem kell félteni a kórházakat, rendelőket sem. Úgy működik a rendszer, ha valamivel ellátnak, számos esetben nem csak azt, hanem több támogatást kér le a kórház/szakrendelés, mint amilyen beavatkozást elvégzett. Ügyfélkapu regisztrációval mindenki ellenőrizheti saját betegéletútját. Ha már másért nem, ezért érdemes ügyfélkapu regisztráció, hogy utána mindenki tudjon csemgézni a saját betegéletútján...

Én az ott feltüntetett ellátások töredékét kaptam meg valójában.

Ha pedig mindezt bejelented, akkor hivatalból kivizsgálják és "fejére koppintanak" a rendelőnek. Utána meg gyönyörűen lehet csemegézni a betegéletúton, hogy jé, mennyi minuszos tétel lett hirtelen :)

@macscico:
Azért furcsa az egész nekem. A szülésznő látta, hogy baj van, méghozzá a CTG-n látta, de nem szólt az ügyeletes orvosnak, nem értesítette a fogadott orvost sem (ha jól értettem, ő a hozzátartozótól tudta meg az egészet)... Mindegy, most a lényegen nem fog változtatni, hogy én mit értek és mit nem. Egy biztos, sajnálom :( A PIC-eseket meg hihetetlenül tisztelem alapból, az övékénél kevés nagyobb felelősség van, ahol a legkisebb hibával hatalmas bajt lehet csinálni, egyébként meg csodát tehetnek.

Szegény macscico!
Orvos vagy,és elvesztetted az unokádat?
Mikor történt?

@Mike36: A kórházban sok mindent büntetlenül meg lehet úszni....
Különben is-a felelősség az osztályvezető főorvosé,de ha valami történik,nem Őt veszik elő....,ugye?

@SusanneF:
Hát én úgy értettem, hogy ő a posztíró. Ha nem, akkor valamit nagyon benéztem.

@Irkutszk:

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=492&secId=44998&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Esterh%C3%A1zy+P%C3%A9ter&limit=1000&pageSet=1

Innen:

www.pim.hu/

@Dr.laikus PhD: Köszönöm szépen :)

@akdiana: Lehetséges. Mindenesetre még nem hallottam olyan hírt, hogy valamelyik kórház olyan kiemelkedő többlet bevételre tett volna szert, hogy ... Olyat viszont kissé túlságosan is gyakran hallok, hogy ez vagy az a kórház mekkora hatalmas adósságot görget maga előtt. És nem hiszem el, hogy nem gyógyszerre, kötszerre, fertőtlenítőre költik. Én már azelőtt a kórházi vezetés előtt emelem a kalapom, amelyik nullszaldósra kihozza magát.

@Leroi: Értettem, holnaptól csókolommal köszönök ;)

@Irkutszk:
Jó, de akkor én is...:P

@Leroi: Te beszélsz??? :-))))

@macscico:

Bocsánat, hogy most van időm válaszolni, sok a tanulnivalóm és így kicsi gyerekkel nem egyszerű a vizsgaszezon:-D

Nos pontosan tisztában vagyok a "jelenkori" szokásokkal, ugyan is a legkisebb lányom egy éves:-) a legnagyobb meg már felnőtt:D(úgyhogy a régmúlt szokásaival is tisztában vagyok;-)azokkal az "eszmékkel" oltogatják egymást az otthonszülő eszmeszerelmesek.Pedig ha tudnák... hogy már mennyi mindet lehet egy szülőszobán...
kis viccnek szánom: a dokibácsim ajánlgatta a szülőlabdát, meg a bordásfalat, meg a kádat.Én meg megköszöntem a játszóteret,és mondtam neki a kezét simogatva, hogy majd otthon szórakozom, most inkább szülnék:-DD

Az ügyeletes orvos felelőssége, és a szülésznő hasonló elbírálása szerintem nem vitatható.Én régen és most is olyan intézményben szültem ahol a szülésznőt nem! lehet választani.Az orvos az enyém-ha akarom, de az ügyeletes orvos, az ügyeletes főorvos mind-mind ott vannak és ellenőriznek.
Régen is így volt, most így tapasztaltam. Régen is békén hagytak,(akkor 2 napig vergődtem; a háborítatlan szülés jegyében élők most elmélkedhetnek) és most is, míg nem lett baj.De legnagyobb meglepetésemre mind a három orvos ott volt a műtőben is!
Nagyon nehéz utólag elemezni azokat a szempontokat aminek révén objektíven átlátható a tragédia.Már csak azért nem mert a tragédia nem objektív fogalom.

Minden mást félre téve: Szívemből örülök, hogy a szülők gyorsan vállaltak másik babát!Ez az élet rendje, és a szív megszakadása után az egyetlen életben tartó ösztön!Kívánok még pár testvért is,jó egészségben és nagy boldogságban.:-)

@IrishOak: Elképzeltem a szituációt az orvossal :DDDD Bár én mostani fejemmel tuti a játszóteret választanám :DD Ha egyszer valaha oda jutok, tuti eszembe jutsz, aztán esetleg senki nem érti, min kacagok két fájás között :DD De ígérem, csuklani fogsz! :DD

@Irkutszk:
Tényleg vicces is volt:-DMég a dokim is elröhögte magát,de még az ügyeletes szülésznővel is tudtunk vihogni...
Mondom neki: dokikám azt mondta szülünk, kérek beöntést.
Mondja: Hogy mit? Azt már 'régesrég nem adnak.
Mondom: 'régesrég szültem, azóta nem ismerem az új divatot így én szeretném az ősi hagyományokat.Jobban érezném magam.
Mondja: nincs már aranyom, adok kúpot, de azt is reklamálják a mai fiatalok.
Mondom: Na szép aztán meg drága pénzért fizessek be kolonterápiára,mert ingyen már nem is jár?
Mondja: az "ilyen jöjjön jövőre is szülni.
Mondom: az nem valószínű öreg pingvin ritkán pottyant:-)