Szomorú,de ennek a posztnak így nem sok az értelme....
a kedves posztoló alig ír konkrétumot,így még véleményezni sem lehet...
Nem szabad általánosítani"ilyenek a Péterffyben",van,aki ilyen,van aki olyan,mint minden kórházban.
Nekem két ismerősöm szült több gyermeket is abban a kórházban.
Kicsit több konkrétumot,kedves történet beküldők!

Borzasztó és tragikus történet. Őszinte részvétem! Nagy kár, hogy nem tett akkor rögtön feljelentést. Már csak azért is, mert akkor megtörténik az eset kivizsgálása, kiderülnek az okok és nem kellene bizonytalanságban élni. És lehetne megalapozottan vádolni az orvost. Sajnálom, hogy azt kell monjam, de addig ez megalapozatlan vádaskodás, amiért viszont a kórház háborodhat fel(joggal).

ez emlékeztet a minap történtekre, hogy a családban hőbörögve mesélték, hogy anyuka fertőzést kapott(!) szülés közben és intenzíven van.
aztán tegnap kiderült, hogy valami teljesen szokványos terhességi/szülési mizéről van szó, amiben rossz a májfunkciója.
azóta sem tudom, mi a konkrét baj, de nem a kórházban kapta, és nincs ok arra, hogy hőbörögjenek.
mondjuk ők nem orvosok, kérem szépen.

Én az egyik gyermekemet Pemphigoid Neonatorummal /hólyagos bőrfertőzés/,a másikat jobboldali tüdőgyulladással,mely elhúzódó sárgaságot okozott-hazamentünk egy szombati napon úgy,hogy gyermekorvost nem is láttam/valószínű,nem vizsgálta meg senki a babát hazaadás előtt!/A csecsemős a kezembe adtaaz újszülött zárót,másnap hívtam az ügyeletes orvost,és eldönthetük,melyik kórházba megyünk még egy hétig,ahol született,vagy a legközelebbibe?
Sok-sok helyzet adódhat váratlaul születés körül....

Részvétem!
Sajnálatos, hogy míg Geréb Ágnest egyből börtönbe zárják hasonló szüléslevezetések miatt, addig a "sima" nőgyógyászok praktizálhatnak tovább.

Más:
www.168ora.hu/itthon/gardos-peter-tarca-orvosszakerto-rokkant-szimulans-rehabilitacio-diagnozis-66981.html

Én olyan klinikát!!!! választottam a szüléshez, ahol van PIC, a fogadott orvost pedig úgy választottam, hogy sorban megkérdeztem a szülésznőket, akik megmondták, hogy ki a legjobb, ők is nála szoktak szülni.
Császárt akartam, fájáshiány miatt az is lett. A szép, nyugodt babák a pocakból egyenest a PIC-re kerültek - talán fel sem ébredtek arra, hogy megszülettek -, én egy 15 cm-es bikinivágással megúsztam, ami nem is látszik. Csupa pozitív élményem volt annak ellenére még egy terhességet nem vállaltam volna, mert nagy lutri az egész. A fogadott orvost hónapokig kergettük a hálapénzzel, mire rátukmáltuk, előre semmit nem kapott.

Péterffyben szülni...? Nem megy be az orvos... Oxigénhiányban meghaljon az újszülött egy XXI. századi egészségügyi intézményben... Hát nem tudom....

@SusanneF: Én egy aggódó típus vagyok és mindig mindenben a legnagyobb körültekintéssel járok el, ezért bábánál, illetve kórházon kívül semmi esetre sem szülnék.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy minden nőnek joga van a legjobbat akarni magának és a gyerekének, s ha ő úgy gondolja, hogy az "otthon"(?), pontosabban egészségügyi intézményen kívül, bába segítségével történő szülés a legjobb neki és a gyermekének, akkor joga van ezt választani, a bábának pedig kötelessége ezt a választást szakértelmével támogatni.
(Természetesen ebbe azt is beleértem, hogy ha a nő császárral szeretne szülni, ennek a jogát se vitassák el tőle, mint azt az én időmben megpróbálták egyesek.)
Azért lenne jó, ha ezt az "otthonszülés" kérdést végre szabályoznák, mert egyértelműbb lenne a kórház felelősségének megállapítása olyan esetben, amikor (amint a postban leírtak szerint történt)kórházban, bába által levezetett szülés balul sikerül, ahol volt orvos, volt eszköz, azt mégsem alkalmazták. Akkor a bába is, meg az orvos is mehetne szépen a sittre. Mert most ugye csak arra hegyezünk, hogy a kórházban bezzeg rendelkezésre áll(na) az orvos és az eszköz.

@Krumpli Bogart: Az otthoni szülést illetően egyetértünk. A császármetszés választhatóságát viszont elutasítom. Mivel a császármetszés nem szülés, hanem operáció, így nem is szabad összehasonlítani az otthon szüléssel. Egy egészséges nő szülje meg az egészséges gyermekét! Ezen még vitatkozni is kár.

@Krumpli Bogart: Nekem mind a 4 gyermekem kórházban született,én nem szülnék otthon-DE felháborítónak tartom,amit Geréb Ágnessel műveltek,AKI orvos!
Amúgy nem csak Geréb Ágnes segített az otthon szülni kivánó anyáknak....
Azt SENKI nem firtatja,hogy mit művel sok orvos sajnos a kórházakban,büntetlenül,amit a szakmai protokoll már régóta tilt!!!!
Kézzel való méhszáj-tágítás,indokolatlan szülésindítások,oxytocin,sürgetés....
Az anya engedelmeskedjen,ne kiváncsiskodjon,ne kérdezzen annyit,ne "nyafogjon és kiabáljon"...
Sokan bizony,efféle bedaráló intézményi ellátás miatt nem akarnak intézményben szülni.

@El Visco Stello: Van,amikor az anya bizony,megérzi,hogy később baj lehet-velem is ez történt!
Ahová jártam terhesgondozásra,folyton azt mondogatták,hogy hiába faros,nem nagy gyerek,4.,nem lesz császár....
Én borzasztó féltem,hogy meg kell szülni,és tudtam,hogy a baba üzen a farfekvéssel,fájásgyengeséggel,később romló szívhanggal...mégis amikor éjjel elfolyt a víz otthon,és az ügyeletes megkérdezte,mit mondott az orvosom,nem mondhattam,hogy császár-pedig legszívesebben azt tettem volna.
Az lett,utána a férjemnek az orvos a következőket mondta/én altatva voltam/:Jó döntés volt a császár,mert olyan vérzékeny és visszeres volt a felesége méhe,hogy elvérzett volna szülés közben...../mint ahogy nem egy kismama az utóbbi időben!/
És az hogy is van,hogy a celebek rendelhetnek császárt????

Kérek mindenkit, hogy orvos nevet ne említsen adatvédelmi okok miatt!

Ha mégis megteszi törölni fogom!

Nekem már az otthoni szülés jelenlegi fogalmával gondjaim vannak.
Az otthon számomra a lakásom és nem a Geréb-féle maszek szülészeti klinika, amelynek felszereltsége csak részben elégséges a komplikáltabb esetekben.
Gondolom, ha a jelenlegi jogszabályokban előírtaknak megfelelően alakítaná ki, akkor praktizálhatna.

Én hiába szültem neonatológiai httérrel ellátott klinikán a doktor úrnak 10 óra múltán jutott eszébe, hogyha már császározni nem lehet, akkor nyomjuk már ki anyukából azt a babát, császárra már késő volt, a kicsi már nem lélegzett, anyuci elveszette az eszméletét.
Végig azt hallgattam, hogy mitől vannak ennyire kötött izmaim, hogy miért nem tágulok, mégsem császározott meg.
Emiatt feküdt 2 napig intenzíven a kisfiam, aztán később észrevették(pár nap múlva), hogy szívzöreje van, majd megint később tájékoztattak minket, hogy még agyvérzést is kaphat.
Húúú de megnyugtató volt.
Ott akkor a jól műszerezett eü intézményben nemhogy biztonságban nem éereztem magam........
A fogadott orvosom természetesen bújkált előlem.

De változnak az idők, legalábbis az ember azt hinné.

Kicsit bővebben és szakértőbb módon, főleg nyugodtan már beszélgetnek róla.
Olvassátok!

felicitasz.blog.hu/2010/12/23/intezeten_kivuli_szules_magyarorszagon_modositott_kormanyrendelet_tervezet

@cenzorilla: Tudomásul vettem!
Monogramot lehet,vagy azt sem?

@Dr.laikus PhD: Évek óta beszélgetnek róla....kisebb-nagyobb társaságok,hivatalos helyen,és baráti körökben...
Bárcsak lenne már hatályos,megnyugtató szabályozás!Évek óta várnak már rá!
Miért nem lehet nagyobb tisztelettel bánni a vajúdó,szülő anyukával?
Miért nem tájékoztatják sok esetben arról,hogy milyen beavatkozás látszik szükségesnek,és az mit jelent?Kéri-e?
A döntés sok esetben az édesanyáé lenne,ha megkérdeznék....

Szép Napot:-)

Az otthonszülés szabályai kész vannak, dec20án ki is közölték...
nagyon korrekt szerintem!:
hvg.hu/egeszseg/20101220_intezeten_kivul

de akit érdekel a filozófia, az olvassa el ezt, és gondolkozzon az "önrendelkezés" módjairól,és értelméről:-)a fontosról,a boldogságról,és szenvedésről.:
mahasunya.blogspot.com/2010/10/avidya.html

Azt nem sikerült elérni az elmúlt "pár" évben, hogy az úgymond bababarát kórházakat valóban a szükséglet szerint alakítsák át otthonossá téve azt a vajúdó nők számára.
A túlterhelt 2 ágyasra tervezett kórtermeket ne tömjék meg 3-4 ággyal+bébikosarak.
Legyen tisztaság a kórtermekben és ne a takarítócég munkatársa kibáljon be a kismamának a mosdóba, hogy ő most éppen takarítani jött, tehát sipirc kifelé.
Ne egy vödör mocskos lével mossanak fel 10 kórtermet stb, stb, stb.
Ne szemfertőzéssel és szájpenésszel kelljen hazamenni az elhúzódó bennfekvés után.

@SusanneF:

Azt sem!

@El Visco Stello: Dehogy vitatkozom én veled! Keresek egy olyan orvost, aki elvállalja. :))))
Nem képzeled, hogy te fogod megszabni nekem, aki ájulásig rettegek a szüléstől, nem bírom a legkisebb fájdalmat sem és hisztérikusan féltem a gyerekeim testi épségét (lényegében pszichésen nem vagyok alkalmas a szülésre), hogy hogyan fogok szülni?
Az unokatestvérem is vihette haza a szülés közben agysérülést szenvedett babáját, 16 éve pelenkázza. Mert a doktor úr osztotta a nézeteidet.
Öreganyám, aki naphosszat a mezőn kapált, az alkalmas volt a szülésre. Én napi 9 órát ülök egy íróasztal mellett, öt hónapig feküdnöm kellett az ikerterhességem miatt, ha felültem visszanyomtak, minden izmom elsorvadt, majd jön a bölcs doktorbácsi és aszongya, hogy most izmozzak egy kicsit, mert ez így helyes. Aha!

@pcr:

A háborítatlan szülés nem arról szól, mintha otthon szülne az anya.

@Dr.laikus PhD: Én inkább egészségügyi intézményen kívüli szülésnek nevezném.
Elvileg kórházban is lehetne háborítatlanul szülni, ha olyan lenne a protokoll.

@Dr.laikus PhD:
De nem is arról, hogy 10 vajúdó ágy kellene, hogy álljon egymás mellett, csak paravánnal leválasztva, az alvégekre az éppen ott sétálgató személyzet, ismeretlen orvosok, szülésznők, zavarelhárító szakember, műtősfiúk az nem lát be aki nem akar.
Sajnálom nekem az a véleményem, hogy nagyon is meghatározó a szülésnél a környezet.
És nem csak a szülésnél, hanem a gyermekágyban is.
Továbbá hiába a nagy műszerezettség, ha egy orvos balfék.

@Krumpli Bogart: Szerintem sok minden hozzáállás kérdése csupán...!
Nem lenne szabad egy kismamának sem azt gondolni,hogy majd a doktor úr megmondja,hogy szüljek...
Ha meg nem megy,majd jól belekönyököl a pocakomba,hozza a vákumot,és kiszedik azt a gyereket!
Az is fontos lenne,hogy CSAK indokolt szülésintítások és beavatkozások legyenek-de ettől még nagyon messze vagyunk!!! Sajnos.:(

@Dr.laikus PhD:
logout.hu/cikk/apas_szules/teljes.html
Pl. egy ilyen megnyugtató környezet

@Krumpli Bogart: A te eseted szerintem egész más, mint pl. egy celebé, aki azért kéri a császármetszést, mert ez a divat, két babával, ráadásul farfekvéssel pedig biztosan felkészülnek előre arra is, hogy császár lesz a vége.
De én sem helyeslem, hogy az anyuka kérhesse a császármetszést. Ennek szigorúan csak megalapozott orvosi döntésre szabadna megtörténnie, nem kéyelmi szempontok miatt.

Arra senki nem gondol,hogy az otthonszülés "költsége" töredéke aí kórházinak?
Hogy az otthon szülő kismama a főszereplő,és a kórházban sem a dr. a főszereplő,hanem az anyuka és babája.
Nem az anyuka kellene,hogy alkalmazkodjon a dr.-hoz,hanem fordítva....!!!!

@Krumpli Bogart: Látszik, hogy alig várod a támadást, hogy visszaüthess:)))

Én neked semmit nem akarok megszabni. Tőlem te még nagyfeszültséget is használhatsz, ha abban hiszel. Én az én véleményem mondtam el, mert én meg a vélemény szabadságában hiszek. Hiszek abban - ha az egyéb veszélyt nem rejt - hogy sem az anyát, sem a gyermeket nem szabad megfosztani az első komoly együttműködés lehetőségétől. Hiszek abban, hogy ez meghatározza a további viszonyukat.

@huncut: Én úgy gondolom, hogy az én esetem egy eset a sok közül. Minden eset egyedi. (Jogászként is úgy vélem, nincs két azonos tényállás.)
Ha az anya úgy gondolja, hogy császárral szeretne szülni, annak nyilván valami oka van.

Visszatérve a poszthoz: nagyon sajnálom a történteket, rettenetes elveszíteni ilyen körülmények között egy babát.
És bár mindig előfordulhatnak váratlan helyzetek, fel nem tudom fogni, mi vezethet odáig, hogy egy kórházban egy rosszra forduló szülésnél nem hívnak orvosi segítséget. Normális menet esetén valóban, akár be se tegye a lábát orvos a szülőszobába, elég a képzett és lelkiismeretes szülésznő felügyelete (bár fogadott orvosnál azért ez sem lenne illendő eljárás). De ha bármi gond adódik, akkor hogy késlekedhet a segítség?
Annak idején én is nagyon sokat feküdtem kórházban, egyik terhességem sem volt könnyű, és bizony én is láttam olyat, hogy az egyik szobatársam fogadott orvosa éppen szabadságon volt, amikor ő kórházba került, és senki nem törődött vele addig, amíg pár nap múlva el nem vetélt, mondván, holnapután már úgyis jön x doktor úr...

@SusanneF: Nem. Ahogyan arra sem gondolt senki, hogy ez az egész otthonszüléses cirkusz azért alakult ki, mert a nagy hatalmú egészségügyi intézmények embertelen gyakorlatát a végletekig hagyták elburjánzani.
Nekem is benézett a csupasz seggembe a vajúdóban a malteros vödörrel cipekedő hantlóger, de engem nem zavart, mert úgysem látjuk többé egymást. Persze megértem, ha ez mást zavar. A társas-vajúdóban az ágy rettenetesen kényelmetlen volt, a hely szűk volt, ott üldögéltek hokedlin a "kispapák", tényleg semmi nem szolgálta a vajúdó nő kényelmét és háborítatlanságát.
Szerencsére szülőszobát sosem láttam.

@Krumpli Bogart: Én meg abban hiszek, hogy az anyának nincs joga csak azért császárt kérnie, mert ahhoz van kedve. Ha ez normális dolog lenne, akkor a természet cipzárosra alakította volna ki a hasunkat. :-)
De ha akár az anya, akár a baba egészsége (és nem esztétikai okból) szempontjából indokolt a műtét, akkor igen, teljesen rendben van. Minden műtéti beavatkozásnak vannak kockázatai, és az orvos felelőssége, hogy ezt mérlegelje, nem a szülő nőé.

Az én véleményem az, hogy egy szülés nem kívánságműsor. A természetes módja, az hogy az anya megszüli a gyermekét, mert ez így a természetes. Császározni, meg akkor kell amikor indokolt. De ezt ne a kismama döntse el. Lehet utálni ezért, nem mintha érdekelne.

Nekem meg az a véleményem, ha az orvosok időben császárt alkalmaznának az indokolt esetekben, akkor nem lenne annyi shunt-ös agysérült gyermek!

Egyébként van olyan kolleganőm aki császsárral szült előre megbeszélt császárral, pedig nem volt veszélyeztetett.

@SusanneF: Rengeteg olyan hely van, ahol úgy szülsz, ahogy akarsz, és te vagy a főszereplő. De én sosem mondanék le a kórházi háttér adta biztonságról, mert sokszor csak perceken múlik, hogy tragédiába forduljon egy addig teljesen rendben lévő terhesség és szülés folyamata.

@pcr: Látod itt a probléma: ha időben alkalmazzák, akkor esetleg sok esetben megelőzhetnék a bajt, de ha pl. épp egy ilyen indokolatlan császár miatt nincs üres műtő, és ezért nem tudják időben elvégezni a műtétet, akkor ki a hibás?

@batgirl: Ha tényleg császároznának,amikor kell-most lenne még egy testvérem....nem lenne ennyi oxigénhiányos és értelmi sérült gyermek...
Persze,magas a császározási arány így is,de van,amikor éppen azért szükséges a császár,mert beavatkoztak,és nem hagyták a vajúdó mamát a saját tempójában és módján szülni...
Alig választhatja meg az anyuka,hogyan szeretne,marad a szokványos-orvosnak kényelmes helyzet,amikor alig hat a gravitáció.

@SusanneF: Ha olvasol, akkor láthatod, hogy azt írtam, hogy amikor indokolt, akkor legyen. Azt hittem ez eléggé egyértelmű.

Tavaly jöttem rá, hogy a cigányozás után a második legdurvább indulatokat kiváltó téma kis hazánkban a szülés. Isten ments egy olyan háborútól, amit nők vívnak majd nők ellen.

Ez a Péterfy kórház meg kezd egyre rosszabb színben feltűnni, már két, állítólag orvos is rossz tapasztalatokkal jött ki. Mondjuk a poszthoz nincs mit hozzátenni, ha így történt, szomorú.

@huncut: Igazad lehet-bár pl.nem mindig az,ami annak látszik!
A bababarát kórházban sem mindig jó babának lenni...!!!!
Lehetnek alternatív eszközök és lehetőségek,ha a szakszemélyzet lebeszél róla!

@cenzorilla: Most jövök rá,hogy kórházat viszont meg lehet nevezni...

@ReignOfdark: A legmenőbb szülészeteken sem minden ok,sőt...
A Péterffyben is van aki elégedett..

@ReignOfdark: Nem mindig nők-nők ellen....
a legtöbb szülész férfiból van...
Csak a szülő nők méltóságát,emberi bánásmódhoz és tájékoztatáshoz való jogát kellene igazán komolyan venni!!!!

@batgirl: Van úgy,hogy az orvosok előtt sem egyértelmű,mikor indokolt a császár....

Hm. Lehet, hogy nem tartozik ide, de mégis le kell írnom:
Amikor én szültem volt fogadott orvosom. Akit nem mellesleg 18 éves korom óta ismerek, mindig ő kezelt. Roppant barátságos, kedves, imádnivaló orvos, minden páciense ugyanígy vélekedik róla.
Terhességi toxémiám volt, indították a szülést, hüvelyi úton szültem. 79 kiló voltam a szülés napján. És a nap végére annyira kimerültem, hogy már a szülőágyra sem tudtam átmászni, amikor jöttek a tolófájások.
Erre az én tök átlag testfelépítésű dokim ölbe kapott az ágyról és saját kezűleg tett föl a szülőágyra (asztalra - kinek hogy)!

És "természetesen" semmit sem fogadott el tőlem. Csak a babám fényképét, amit ugyanúgy betett az albumába, mint a sok más általa világra segített kisbabáét.

Debrecen, Szülészeti Klinika. 1998.

@kekecke: Bárcsak sok ilyen vélemény lehetne!!!
Nekem a 4.gyereknél azért nem volt először fogadott orvos,mert nem tudtam megfizetni.
Ma sem olcsó mulatság!
Amikor kiderült,hogy a baba faros marad,már szerettem volna egy orvost,akiben megbízhatnék,de akkor már nem vállalt el senki,a 36.hét után.
Két hétig bőgtem emiatt,aztán csütörtökön megismertem egy orvost,másnap este elment a vizem,szombaton reggel megcsászározott.Ő is tündéri ember,pénzt sem akart elfogadni.

@ReignOfdark: Mi csak vitatkozunk, nem háborúzunk. :-)
A szülés olyan intim dolog, aminek lefolyása jórészt rajtunk múlik. És tökéletesen megértem azokat, akik szeretnék a háborítatlanságot, ha hagynák nekik, hogy ők maguk irányítsák, úgy legyen, ahogyan nekik és a babának is a legjobb. Most már csak az orvosokat kellene meggyőzni (sokat már sikerült :-)), hogy ne avatkozzanak be feleslegesen, de ha kell, lehessen rájuk számítani. Meggyőződésem, hogy ha valaki biztonságban érzi magát és a születő gyermekét, akkor kevesebb panasz lesz majd a szülések után.

@SusanneF: Én úgy értettem, ahogy a kismamák, anyukák és majdnem kismamák szájkaratéznak egymás meg a különböző szülési módszerek ellen, az annyira vértől iszamos, hogy Mengele csizmája megcsúszott volna rajta, mikor kiabált, hogy "Zwillinge heraus!" és nem, ő nem egy szülészbe átültetett Csernus volt, ugye.

Én mint magánember úgy látom, hogy ez az egész szülés dolog a női nemi identitás egy állomása, ami pont azért vált ki oly heves indulatokat, mert sokaknak egyáltalán nem tűnik természetes folyamatnak. Olyan ez, mint amikor mi férfiak meg kopaszodunk :-))

Persze ebben is van, aki nyugodt, természetes kíváncsisággal fordul maga és a folyamat felé, érdeklődik, tájékozódik, elfogad. Gyakran még örül is. És van, akinél a reakciók tudás híján az érzelmek szintjén jelennek meg, ők hajlamosabbak a végletekre. Ettől függetlenül őket sem ítélem el, csak a helyén kezelem a véleményüket.

@huncut: :):):)
Teljesen egyetértek veled!

@SusanneF: Na ugye. :-)))

@ReignOfdark: A szülés folyamata során az anya sebezhető,kiszolgáltatott,ismeretlen érzelmekkel és fájdalommal birkózó ember-akit együttesen /kellene/ segíteni az ott levőknek,és bíztatni,nem beavatkozni,CSAK ha muszáj,ése nem azért,mert jön a hétvége,és a doki sielni megy....

@SusanneF: ..ja, de a kismama majd szól...nem??????

@batgirl: Nem-nem...
Jó esetben izgulhat,megszül-e addig,rosszabb esetben előző nap tudja meg,hogy másnap a doki már nem elérhető...

@SusanneF: Ismerős..az utolsó (4.) gyereknél, megindította a doktor a szülést, később kiderült, hogy holnaptól nyaralni megy. Érdekes összefüggés:)

@batgirl: Ugye,nemgondolod azt,hogy bármelyik doki ott hagyja a családját a sípályán-vagy a tengerparton,és rohan haza a kismamájához??
Még a Balatonról sem,még otthonról sem mindig időben ér be...

@cenzorilla: Klinika,kórház nevét ki lehet írni,mint az látszik is...igaz?

@huncut: a szülő nő egyfajta "beszűkült tudattal" szül.
Ebben az állapotban döntésképtelen, és ez a vajúdástól fogva így van. Ha az orvos ilyen körülmények között arra várna, hogy majd a szülő nő megmondja mi az orvos teendője, akkor érdekes dolgok alakulnának ki.

Fel kell készíteni a kismamákat, hogyha szül, akkor segítse az orvost, csinálja amit mondanak neki, pláne ha először szül. Lehet hogy az orvos életében nem szült, meg nem is fog, de ő a szaki.

@ondol: Ejnye,ondol!Látod,ez a baj!Arról szó nincs,hogy a kismama mondja meg az orvosnak,mi a teendő-DE!
A kismama vajúdik,Ő fázik,Ő tudja,mi esik neki jól,ésmi nem...
Sokszor az orvos úgy végez beavatkozásokat,hogy nem homályosítja fel a kismamát,mit miért tesz,ill.egyetért-e az anyuka a beavatkozással?
Én utálom a diktátor tipusú szülésznőket és orvosokat,akik nem gondolnak bele,hogy az ő hozzátartozójuk is lehetne az a kismama...mert akkor nem úgy bánnának és beszélnének vele....
Nem szabad egyetérteni azzal,hogy aki kiszolgáltatott,az engedelmeskedjen a fehérköpenyes hatalomnak!
A szülést jó esetben kísérni,és nem felügyelni kell!

hehe .. amig olyan buggyant hisztis libák vannak akik kivánságmüsoros szolgálattásnak tekintik a teljesne normálnak igérkező szülést ( valaki vegye ki belőlem mertén se a fájdalmat se a szülés gondolatát se birom - megjegyzem az ilyen milyne szülő lesz ? 18 évig durva stresszhelyzetekkel jár az anyaság, majd akkor is azt várja, hogy majd valaki más megoldja a problémáit ? )na addig nem csoda, hogy az orvosok pénzért szolgáltatnak.....császárt rendel, császárt kap és közben eltünik belőlük a felelősségérzet, hogy aki nem az "ő" betege, az is ember, az is fontos, arra is oda kell figyelni :-( Sőt már akkor s efigyelnek oda, ha az ő betegük...

Szomorú ez a post, őszinte részvétem a beirónak :-(

@SusanneF: Válaszolnál??
Már 2.-szor kérdezek.

@cenzorilla: Válaszolnál?

@ondol: A beszűkült tudattal kapcsolatban nem adok igazat. Ha valaki felkészült, tájékozott, várta és akarta a gyermekét, akkor nem fog bepánikolni, tisztában van vele, mi mi után következik, és egy jó szülésznővel tökéletes összhangban végig tudják csinálni az egész agyonmisztifikált folyamatot. Igen, kell a külső kontroll, a tapasztalat, de egy gyakorlott szülésznő pontosan tudja, mikor kell az orvos segítsége. És azért ne felejtsük már el, hogy pár ezer éve is tudtak szülni az asszonyok, ne adj isten esetenként még utcán is sikerül. :-)

@anyu: Remélem,nem rám gondolsz,mint beíróra...
Beavatkozások és egy zokszó nélkül szültem 3 gyereket,a 3.császár volt,indokoltan...
Vannak felnőtt gyerekeim,tehát már a 18 év vizsgáján is átmentem:)

@huncut: Bár nem úgy szánták,még ma is előfordul...anyuka a budai utcán szült nemrég,minden rendben ment...:)

@huncut:
egyetértek!

@SusanneF:
Kórház nevet lehet írni ... csak nyugodtan, békésen.

@SusanneF: Hát mi tagadás fel merült bennem, hogy ha hónapok óta hozzá járok, és fogadott orvosom (pénzért), és tudja a szülési időmet (normál esetben), akkor esetleg szólhatna, hogy neki az nem jó, mert nyaralni megy, keressek más orvost, és nem az én gyerekem egészségével játszik, hogy két héttel a kiírt idő előtt megindítja. Úgy gondolom, hogyha a természet kilenchónapra programozott egy normális terhességet, akkor annak oka van. De hát én csak gondolok itt össze vissza minden baromságot:)

@batgirl: Dehogy!
Érdemes lenne tudni-de van erre adat?-hogy hány szülést indítanak,és mennyinél várnak a természet idejére?

@SusanneF:

Nem akarok vitatkozni, de alapvető tévedések vannak abban, hogy" otthon" szülni alias nem kórházi szülészeten hanem bárhol -az olcsóbb lenne...
Már csak a kivonuló ellátók plusz kts-e miatt, az eszközök,meg a plusz bónuszok miatt sem.

Azt találnám rendben lévőnek, hogy aki nem szülészeten szül az hivatalosan- számlával igazoltan vegye meg az ellátást, meg akár zenecd-t amir szült. Pont úgy mint azokban az országokban ahol jól működik ez a fajta szülés-szolgáltatás.
Ez nem mellesleg a számla a pontos melléklettel jogilag is igazolná azt, hogy miért ki a felelős... esetleges tragédiák estén.Mert tragédiák voltak, vannak és lesznek is.

Ki tduná azt is megmondani,hogy a csecsemős nővérek többsége miért olyan,amilyen?
Enyhén szólva nem bababarát,még az annak nevezett kórházakban sem?

@El Visco Stello:

"A császármetszés választhatóságát viszont elutasítom. Mivel a császármetszés nem szülés, hanem operáció"

Magam is ideálisabbnak vélem, ha normál terhesség esetén megszüli valaki (nem vagyok orvos), ellenben ha valaki nagyon fél a szüléstől annak igen is megoldás lehet a császár.

Van olyan ismerősöm, aki rendesen szülte az elsőt, ellenben inkontinencia problémája lett a szülés után (előtte nem volt, és intimtorna nem segített, műtétre került végül sor. Azt mondta, a következőt kizárólag előre letárgyalt császárral halandó, ő soha többet nem kér hagyományos szülésből.

Véleményem szerint aki babát szeretne, és nagyon idegenkedik a hagyományos szüléstől és esetlegesen annak nem várt következményeitől, az hadd választhassa előre megbeszélten a császárt.

A mai világban sokkal humánusabbnak tartom, ha valaki saját akaratából császárt kér és megcsinálják neki, mint ha a kérését elutasítják, és adott esetben leüvölti a csempét is a falról és ezért netán nem is vállal következő gyereket sem (vagy már az első szüléstől is visszatart valakit, ha nem császárral szülhetne, mert iszonyodik a fájdalomtól, alacsony a fájdalomküszöbe amúgy is...stb. A szülés sokaknak pokolian fáj, és van aki hiába kér epit, még úgy is, nem sikerül jól bekötni...).

Nyilván mérlegel sok mindent, meg van rá az oka, ha így dönt valaki.

Nyilván a másik oldalon azoknak is megvan az okuk rá, akik meg orvosi beavatkozás nélkül szeretnének szülni. A két véglet.
A többség feltehetően ha nincs komplikáció, nem császárt választana.

@ondol:

"csinálja amit mondanak neki,"

akkor, ha humánus, és a kismama és baba együttes érdekeit szem előtt tartó orvosról van szó, aki nem rutinból végez gátmetszést, aki nem rutinból ad oxicotint, csak ha tényleg szükség van rá. Aki nem szól be, hogy ez nem fájhat. Akinek nem probléma, ha a kismama nem kíván hanyatt fekve szülni, és az orvos képes alkalmazkodni hozzá, nem a saját kényelmét nézi, akkor maximálisan igazat adok neked, akkor tényleg csinálja azt a kismama, amit az orvos mond neki. Vannak csodálatos orvosok, de vannak akik jobban tették volna, ha más munkakört választottak volna inkább maguknak.

Ki lehet, de nincs jelentősége.
Ami neked horror, az másnak maga a megváltás.

@SusanneF: Valamelyik évben volt erről botrány, azt hiszem a MÁV kórházról volt szó. Túl sok volt a császár, és a programozott szülés.

A 80-as évek közepén láttam először szülést,akkor elhatároztam,ha ilyenek a szülészorvosok,én nem szülök...
150 cm-es anyuka,első gyerek,éjszaka,anyuka csendben,orvos üvölt,a k.életbe,de szűk itt minden!
Felkapta az ollót,és vágott.....
Egy életre nem felejtem el.

@cenzorilla: Ez a Péterffyn is látszik...

@SusanneF: Nekem is csak pozitív élményem van az első szülésemről. Igaz, választott doktornőm volt, de előtte nagyon alaposan tájékozódtam, azóta sem hallottam senkitől rosszat róla.

A terhesgondozás során végig partnerként kezelt, mindig képben volt, mindent megmagyarázott, de sosem magyarázott semmit túl. Előre megbeszéltük, mit várhatok a szüléstől, és mivel tökéletesen megbíztam benne, rá tudtam magunkat bízni, előre szabad kezet adtam mindenben. A vajúdás alatt is mindig megkaptam a kellő tájékoztatást, másodlagos fájásgyengeségem volt, erre javasolt oxitocin infúziót, hogy maradjon a végére is erőm - végül a majd' 5 kilós babámat gond nélkül szültem meg. És sosem felejtem el, milyen arccal dédelgette a kislányomat. Előre megbeszélt tarifája sem volt, azt mondta, annyit adjunk, amennyit gondolunk. Igaz, végül elfogadott pénzt a távozáskor, (amit én egyébként jogosnak is tartok választott orvos esetén, hiszen a szabadidejében rángattam be a kórházba), de csak puszival együtt. A második lányomat csak azért nem nála szülöm, mert azóta ő is anyuka lett, de akinek csak lehet, ajánlom, mert neki köszönhetően biztonságban, háborítatlanul, igazán jó hangulatban szültem.

@batgirl: Én 3-szor szültem a MÁV-ban,és egyszer sem indítottak,beavatkozás sem volt...

@Sesut: :):)De jó ilyet olvasni!
Engem a dr.nő egyszer sem dicsért,empatikus sem volt tulzottan-de megbíztam a szakértelmében!
Ő akkor járt a 6.hónapban,amikor a 2.lányom született,kismamaként,éjjel nem ugráltattam.
Iismertem olyan dr.nőt is,akitől az UH-ról sírva jöttem ki,annyira durva volt,ahogy velem beszélt,indokolatlanul!

Én nem ott szültem, de a MÁVról volt szó! Ne nálam reklamálj:)

@SusanneF:
Jól van mélyülünk a témában:-D

A csecsemős nővérekről írtam már máskor is.
Főképp az első szülő nők találják durvának, otrombának, figyelmetlennek stb.stb a csecsemős nővéreket.
De ŐK!!(így nagybetűvel) Az első pillanattól felügyelik, vigyázzák a mások gyermek(ei)t.Van neki több,etetik, mosdatják, itatják, ringatják, ide-oda viszik és figyelik az első napokban és ha épp szoptatás van mennek a rendet tenni a porontyaiknál... Többet tudnak az újszülöttről mint maga a szülőanya... az hogy a babákat "vér profin" fogják, és adják kézbe vagy teszik le, az a sok év rutinja ami szívükben és a kezükben van!!!Ha a gyermekágyas szülő nem tudja,hogy kell szoptatni , azon is segítenek - de nem kommunikálnak agyhullámokkal... tehát beszélgetni kell velük.:-) ez a véleményem a csecsemős nővérekről!!:-))

@Sesut: :)De jó ilyet olvasni!!
Én a 2.lányt úgy szültem a dr.nőnél,hogy Ő is a 7.hónapban volt...
Volt szerencsém olyan dr.nőhöz is,akitől az UH-ról sírva jöttem ki,annyira bunkó és durva volt...

@akdiana: a választott császárral kapcsolatban nekem az a problémám, hogy sokan azt hiszik, hogy a hüvelyi szülés maga az életveszélyes és megaláztatásokkal teli pokol, a császár viszont a biztonságos és fájdalommentes mennyország. Egyszerűen nem kapnak megfelelő tájékoztatást. A császármetszés nagyműtét, kiszámíthatóbb ugyan, de nagyon komoly komplikációkkal járhat. És a felépülés sokkal hosszadalmasabb és fájdalmasabb, mint egy normális lefolyású (vagy akár gátmetszéses) hüvelyi szülés. Arról nem is beszélve, hogy fájdalmat csillapítani pl. epidurálisan is lehet.

@IrishOak: Én megbántam,amikor beleegyeztem,hogy az én babámon mutassák be a fürdetést,a bababarát kórházban...
A többedik gyermeknél sem gondoltam őket bababarátnak..!

@El Visco Stello: na mibe hogy nem nő vagy.
ezeknek a pasiknak feldugnék egy uborkát a pisilőjükön, kb ilyen érzés szülni is. fogadjunk, nem fogod természetesnek érezni. eszem megáll. légyszi, nyilatkozz a szoptatásról is, biztos az is megy.

@Sesut: ja, pl. én könyörögtem 2x is epiért, hogy hogynem, vhogy nem jött össze. gondolom, így kényelmesebb nekik.

@SusanneF: Pedig azt hittem, a nők empatikusabbak, de akkor ez általánosságban mégsem igaz...

Tisztában vagyok vele, hogy a választott orvost sajnos nem engedheti meg bárki magának, mert drága. De azt sosem fogom megérteni, hogy ha már valaki választ és fizet, miért nem választ körültekintően - annyi gáz történetet hallani választott orvosokról, akik bunkók vagy éppen annyit sem törődnek a kismamáikkal, mint amennyi egy elfoglalt ügyeletestől elvárható lenne...

@El Visco Stello: Így van, nehéz vidáman mosolyogni a kölökre, miközben cafatokra szakadt az alfelem (komolynak nem komoly, csak épp úgy néz ki mintha kiklopfoltak volna), és 1 évig fáj a szex, mert nem volt szerencsém a varratok helyét illetőleg. ja, a császár helye fáj vagy 2 hétig. hm.

"Feljelentést nem tettünk, hiszen nem hozta volna vissza a kicsinket."

Valóban nem hozza vissza, cserébe viszont egy inkompetens mészáros jelenleg is szabadon mászkál, esetleg megöl még pár babát mire lecsukják, mert lusta lesz ismét bemenni, és levezetni a szülést.

@kerekbilincs: a szülés egy természetes folyamat. Én nő vagyok, és négyszer szültem. Ne hergeld magad és másokat sem.

@kerekbilincs: Nem tudom, hogy van ez ott, ahol te szültél. Az Istvánban azt mondták, hogy altatóorvos függvénye az egész, mert nem adhatja be más, viszont ha az anesztes pl. életmentő műtéten van valahol, akkor ugye az epidurális érzéstelenítés fontossági sorrendben csak a következő.

A másik dolog, hogy epidurális érzéstelenítést nem lehet bármikor beadni, mert lassítja a folyamatot. Ezért ha már jól állnak a dolgok, nem adják, mert veszélyeztethetné a kitolás biztonságos kimenetelét (ha elhúzódik, oxigénhiányos lehet pl. a baba).

Én a medencés vajúdással jártam így: az elején még nem érdekelt, mert nem volt annyira rossz, aztán mikor már tényleg nagyon fájt, és kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e valamit tenni, azt mondták, már nincs rá idő - szerencsére ez segített, hogy tudtam, nemsokára vége lesz már :)

Hülyeség!
A "sima" gátmetszéses szülésnél, amikor kinyomták belőlem a picit, "csak" annyira sérültem, hogy 3 hétig ülni alig tudtam,a bordáim fájtak, úgy kellett kérnem, hogy segítsenek rajtam, az éjszakás nővér katéterezett meg, használhattam én kúpot, hashajtót meg mindent.
Persze, hogy minél előbb megszabaduljak a jól műszerezett eü karmaiból azt hazudtam minden rendben van.
Otthon hoztam magam rendbe.
A duzzanat is otthon ment le a homlokfekvéses, élesztett, oxigénhiányos állapotban született gyermekem fejéről.

Ósszevissza fércelt a doki, órákig voltam bent a szülőágyon, holott 17 órakor szültem.
Dideregtem, remegtem.

két dolog a büntető feljelentés és az orvosi műhiba per. A műhiba per mindig az intézmény ellen megy, sosem az "elkövető"-vel szemben indítják. A kórház indíthat fegyelmi eljárást az alkalmazottja ellen, ha akar.
Ha a műhiba per megáll, akkor ilyen esetben lehet büntető pert is indítani, de azt már az orvos ellen. Ha a műhiba per nem áll meg, vagy nem állapítja megy az egyértelmű felelősséget, akkor értelmetlen a feljelentés.

Pert indítani nem a feltámasztás helyett kell, hanem hogy következménye legyen a hanyagságnak!

@kerekbilincs: Minden tiszteletem mellett állítom, hogy a szülés és egy Cucumis sativus az orificium urethrae externum virilisben nem ugyanaz a kategória. Az utóbbi feleannyira sem természetes. Bár kétségtelen van olyan szexuális torzulás, hogy valaki ilyesmit kívánjon.

a poszt kamu, kórházban nem hal meg senki, főleg csecsemő nem, csak az otthonszülésnél!!!

@pcr: De ez, amit leírtál, nem egy "sima" gátmetszéses szülés! Sima gátmetszés annyi, hogy ha úgy látja az orvos, hogy repedne, inkább végez egy kisebb bemetszést, így kontrollálhatóbb a dolog, és a sima szélek miatt könnyebben illeszthető, varrható. Engem pl. úgy varrtak, hogy közben megnyugtattak, hogy nagyon odafigyelnek, mert tudják, hogy "másra is szeretném még használni". Ez lenne a "sima" vagy normális szerintem. Ezek után nekem 2 hét múlva már nem fájt az ülés (azért még érzékeny volt a gáttájék, az tény), sétálni, mozogni meg már a szülés után pár órával tudtam - szemben a császáros szobatársaimmal, akik nem tudtak lábra állni, felülni, nevetni, tüsszenteni, felemelni a gyereküket...

Szóval szerintem nálad nem a gátmetszés volt a gond, hanem hogy egy barom kaszabolt össze.

@SusanneF: teljesen igazad van! Nem is általánosítottam, de ez történt! Konkrétabban nehéz írni, mert akkor ki kéne adnom a szülőket, az orvost, s ennek a blognnak nem célja, sőt úgy tudom nem is engedi!Sajnos való igaz, bárhol megtörténhetett volna, mert mindenhol van lelkiismeretlen orvos! Ha a doki olvassa ezt a blogot, úgy is magára ismer! Üdv

Egyébként rokon, szavahihető orvos sztorija császármetszést végző kollégáról: az úr annyira részeg volt, hogy a császármetszést követően a sebszéleket több centivel félreöltötte. Mikor szóltak neki, hogy főorvos úr, ez így nem lesz jó, csak megrángatta egy kicsit a "cérnát", minek újra kezdeni alapon. Szegény nő sosem fogja megtudni, mitől néz ki úgy a hasa...

Aki mészárol egy hüvelyi szülésnél, az nem lesz alaposabb, humánusabb egy műtétnél sem.

@kerekbilincs:

Ne személyeskedjetek.
Én már öreg vagyok. 4 kg-os gyereket szültem oxitocinnal hüvelyi úton, 36 cm-es fejbőségűt. Fájdalomcsillapításnak akkor még híre-hamva nem volt.
Mégsem mondom most, hogy én kibírtam, bírja ki a mai generáció is.

Szülni nem verseny. Kinek fájt jobban, kivel bántak embertelenebbül, vagy éppen emberségesen.

Apaként is lehet véleménye bárkinek, hisz ott segít a szülésnél és aggódik a társáért és az utódáért. Ha nem értesz vele egyet azt nem uborka mérettel kéne demonstrálnod. :))

Valaki tudja egyébként, mire jó a betegjogi képviselő, akinek az elérhetősége minden kórházban ki van függesztve jól látható helyen? Nem vagyok egy hőzöngős típus, de ha én úgy érezném, hogy egy orvos (akár választott, akár ügyeletes) megalázóan, durván bánik velem, megtagad tőlem valamit vagy rám erőltet szükségtelen beavatkozást, akkor biztosan panaszt tennék távozáskor.

@Dr.laikus PhD:
5 pont:-)

@IrishOak:

:-)))

@Sesut:
a feltett kérdés után meg is született a válasz -úgy látom.

@IrishOak: igen, de van értelme vajon? Mármint panaszt tenni. Jegyzőkönyvbe veszi és kész? Vagy kivizsgálják, értesítenek az eredményről, esetleg bocsánatot kell kérnie, vagy ha túl sokan panaszkodnak, kap valami "büntetést"...

Egyszer próbáltam felhívni a betegjogi képviselőt, érdekes módon az intézmény egyik igazgatónőjének titkárságára volt irányítva a vonal.
Történetesen éppen ismertem a nőszemélyt, így nem volt kedvem pont neki előadni a tortúrámat.

@Sesut:

a fájdalmat nem mindig sikerül epivel csillapítani. Van mikor egyáltalán nem tudják bekötni, és van kórház, aki meg be sem köti, akkor sem, ha a nő jelzi ezen igényét (egy korábbi főiskolás évfolyamtársam járt így).

Egy volt középiskolai osztálytársnőm meg annyira gyorsan szülte az első gyermekét, hogy fel sem fogta mi történik vele, pikk-pakk meg volt a baba.
Nem is félt később a másodiktól, de ott nem volt ilyen szerencséje, azt mondta volt egy pont, mikor elszakadt a cérna, és torka szakadtából üvöltözött a szülőszobán. Szerencsére a személyzet nem rótta meg érte, azt mondta kedvesek voltak vele, próbálták nyugtatni, hoztak hideg vizes borogatást a homlokára, a szülésznő próbált lelket önteni belé, azóta is hálás mind neki, mind az orvosnak.

Úgy írta le a fájdalmait utólag, hogy minimum 10-szerese volt egy-egy fájás egy rendkívül erős menstruációs görcshöz képest. Amit több más nő is így él meg. De ő nagyon nehezen viselte, hiszen sokaknak egy erős mentruációs görcs sem piskóta...

Azt mondta, ha az első szülése során szembesült volna már a szülés pokoli fájdalmaival, nem vállalt volna második babát...

Van akinek könyebben megy, van aki nagyon megszenved a szüléssel. Én azt mondom, ha valaki császárt szeretne, rá kell hagyni.

Van aki meg a születésházban érzi biztonságosnak a szülését, lehetőleg jó messze az orvosoktól. Én preferálnám, hogy mindneki szüljön úgy és ott ahol akar.

A szülés természetes folyamat, bár sokaknak pokoli fájdalmas élmény (valakinek meg kevésbé). Más fájdalom lapokat oszt le szüléskor a sors.

Legyen meg a szabadság, hadd választhassa meg minden kismama meg a szülésének módját (komplikációmentes terhesség esetén), bármi is legyen az, akár hagyományos módon, hagyományosan de epivel, hagyományosan, de kórházon kívül, vagy kórházban eleve tervezett császárral. Szerintem ez minden érintett magánügye.

@Sesut:
Jó kérdés, én még soha nem próbáltam, mert szemtől-szembe intézem a panaszt is meg a dicséretet is.

Igazából van következménye, és mint hivatalos eljárás ; kötelező a 30 nap időtartam is.No de ha engem "most" ér a baj, akkor nem nagyon érdekel, hogy 30 nap múlva mit válaszolnak rá...

Az a EÜ.panaszhivatal, amit most nemrég szüntettek meg -no annak volt értelme! Milyen sok kórházi balhét kiteregettek...kezdett jól működni a dolog , így most el is kapálták.(gondolom, mert az előző 'éra csinálta dolgot fel is kell szórni sóval -még ha volt is értelme.)

@akdiana: Igazad van, valóban mindenki máshogyan éli meg a szülési fájdalmakat. Én úgy gondoltam, eléggé felkészültem, mégis úgy fájt, hogy leírni nem tudom. Most másodszorra epidurális érzéstelenítéssel szeretnék szülni, de tudom, hogy ha nem jön össze, akkor is túlélem...

A császármetszéssel viszont továbbra is az a gondom, hogy nem tájékoztatják előre a nagyon komoly szövődmények lehetőségéről a kismamákat. Nem úgy mérlegelnek legtöbben (tisztelet a kivételnek), hogy minden információnak birtokában vannak, hanem vagy van egy szörnyű tapasztalatuk vagy borzasztó dolgokat hallanak a hüvelyi szülésről, és a császárról viszont senki nem mond semmi rosszat. A környezetemben több közeli barát, rokon szült császárral, a szobatársaim is mind császárosok voltak annak idején, én a látottak alapján inkább szülök újra fájdalomcsillapítás nélkül, mert úgy volt kb. 2 irtózatosan fájó órám, szemben azzal, amit ők császár után napokig szenvedtek (és egyiknél sem volt komplikáció).

A választás szabadságát pedig azért vitatom, mert a gyerek biztonsága, akár élete is veszélyben foroghat. Amíg nem biztosított, hogy néhány percen belül műtőbe kerüljön valaki otthonról vagy születésházból előre nem látható komplikáció esetén, addig ne lehessen szabadon választani. Vagy mindenkinek joga van kockáztatni a gyerek életét, ha akarja? Szabályozás és a feltételek megteremtése kellene először szerintem, csak utána a választás. Addig viszont, amíg kórházakban nincs mód egy epidurális érzéstelenítést beadni, ahogy leírtad, vagy amíg nincs minden kórházban minden tárgyi és személyi feltétel megteremtve, hogy a kórházat választó nők (és még sokáig ők lesznek túlnyomó többségben) emberséges körülmények között, biztonságban szülhessenek, addig szerintem nem az otthonszülés biztosítására kellene költeni. Nem azért, mert az nem fontos, csak szerintem más kellene legyen a prioritás.

@Sesut: szerintem fontos a választás. Úgy gondolom, sokan pont azért menekülnek a kórházakból, mert ahogy írod:

"Addig viszont, amíg kórházakban nincs mód egy epidurális érzéstelenítést beadni, ahogy leírtad, vagy amíg nincs minden kórházban minden tárgyi és személyi feltétel megteremtve, hogy a kórházat választó nők (és még sokáig ők lesznek túlnyomó többségben) emberséges körülmények között, biztonságban szülhessenek, addig szerintem nem az otthonszülés biztosítására kellene költeni"

Én fordítva gondolom, ha nincs meg minden kórházban az elvárható feltétel és emberség (persze van ahol megvan), akkor ne kényszeríthessék kórházi körülmények közé szülni a kismamákat, a kórház pusztán egy választási lehetőség legyen, igen is szülhessen nyugodtan otthon, ha úgy kívánja.

Én megértem, ha te a hagyományos szülés mellett döntesz, és megértem azokat is, akik császárt akarnak. Lehet, hogy a szülés után nehezebb a császárosnak, de összegészében vannak, akiknek meg jobb, ha nem élik át a hagyományos poklot. Én akörnyezetmben csak olyat ismerek, aki alaposan tájékozódott mindeegyik előnyeiről-hátrányairól és úgy hoz döntést.

Amúgy a magam részéről bevallom a magánklinika párti vagyok. Csak ez olyan összeg, hogy sokaknak sajnos nincs rá lehetőségük. Ott a körülmények is megfelelnek, és ha nem muszáj nem avatkoznak be, aki császárt akar, abban állapodnak be, ha valaki dúlát is vinne oda magával, az is megbeszélhető, akkor sem morognak az orvosok, szülésznők ott, és fix, átlátható tarifákkal, számla ellenében dolgoznak, és színvonalas, igényeket kielágítő szobákban vannak elhelyezve a nők szülés után.

De akinek csak az állami egészégügy marad, az nem csodálom, ha jelen körülmények között menekülnek onnan sokan, ahogy csak bírnak.

"akiknek meg jobb, ha nem élik át a hagyományos poklot"

A szülés, születés nem pokol.
Halálra rémítitek egymást...:((

Én nő létemre annyiból kibic vagyok, hogy ha akarnék sem lenne javasolt hüvelyi úton szülnöm, aminek egyrészt örülök (nem kell dönteni), másrészt sajnálom.

De megértem a császár-pártiakat is. Régen más világ volt, egyrészt nem volt más opció, másrészt egy asszony szült akár tíz gyereket is, a fele érte meg a kisgyerekkort, akkor ez "benne volt a pakliban", akármilyen fájdalmas gondolat is.

Ma meg az van, hogy az emberek először egzisztenciát teremtenek, utána tíz éven át készülnek a (sokszor egyetlen és késői) gyerekre. Ezt megint lehet szeretni/nemszeretni, de ettől függetlenül ilyen világban élünk.

Mondjuk egy először szülő 35 évest biztosan nem próbálnék meg rábeszélni a hüvelyi szülésre. Tudom, hogy a császárnak is lehetnek komplikációi, de azért más, ha az ember valamit szeretne, amellett kiáll, annak még a hátulütőit is elfogadja.

Nálunk (gyakorlat) volt olyan nő, aki hüvelyi úton akarta megszülni az ikreit és baj lett belőle (amennyit én tudok, szerencsétlenség volt, nem hibáztak), ami tragédia, de az ember ezt is másképp éli meg, ha tudja, hogy ő akarta, és másképp, ha rábeszélték.

Lehet arról elmélkedni, hogy jó-e, hogy ennyire technika, gépesítés és műszerpárti világban élünk, és mit szól ehhez az evolúció, és bezzeg öreganyáink hogyan csinálták, és ezekben mind van igazság.

De ha most idejön hozzám valaki és baráti tanácsot kér arról, hogy császárral vagy hüvelyi úton szüljön, nem vállalnám a felelősséget, hogy mindenféle elvek alapján tanácsokat osztogassak. (Nyilván ha van olyan körülmény, ami császárt indokol, az egyszerűsíti a választást).

Egy magzat elvesztése manapság sokkal nagyobb tragédia, mint régen, a szülőnek is, aki tizenöt éve ennek megfelelően tervezte az életét, terhessége alatt kiolvasta a fél szakirodalmat, eljárt babamama jógára, látta ultrahangon a babáját, és már amúgy sem fiatal (és szülés szempontjából nem mindegy, hogy 25, 30 vagy 35 főleg először szülőnél). Ráadásul fogy az ország népessége, minden új élet most különösen nagy kincs.

Otthonszülésben meg nem vagyok penge, de nem is értem, őszintén szólva: világos jogi szabályozás kellene, hogy ha lehet, akkor milyen feltételek (kinek, milyen személyzet, milyen műszerek, milyen közeli kórház, mikor kell azonnal kórházba utalni). Ha van jogszabály, akkor aki a feltételek teljesítése nélkül vezet szülést, azt le lehet csukni, ha pedig megvannak a feltételek, akkor a kismama kapjon írásos felvilágosítást, mint a gyógyszereken szokott lenni, és döntsön, hogy mit szeretne. Ha pedig az otthonszülés rizikója minden óvintézkedés ellenére indokolatlanul nagy, akkor be kell tiltani.

(Én sosem szülnék otthon, de én az apás szülés gondolatától is sokkot kapok (csak a sajátomén, mindenki azt csinál, amit akar): hogy fog az a férfi ránézni arra a nőre, akit verejtékezni, meg ordibálni lát. Ugyanígy azt sem bírnám elviselni, hogy a szomszédok hallják meg tudják, hogy szülök. De én hisztis vagyok, ezt már sokszor mondtam.)

Azzal viszont nem értek alapból egyet, hogy mindenki ott szül és úgy ahol akar (pl. otthonszülés orvosilag/jogilag nem megfelelő körülmények között), mert az neki joga: a gyermek ugyanúgy állampolgára az államnak, akinek az egészségét indokolatlanul nem veszélyeztetheti senki, a saját anyja sem. Csak ezt nálunk valamiért nem divat gondolni, hanem mindenki azt hiszi, hogy a gyereke az ő tulajdona.

@IrishOak: Köszi a filozófia linket. Érdemes volt elolvasni.

@Dr.laikus PhD: Van akinek az, és jobb, hogy erről ma már lehet beszélni, nem csak a rózsaszín happy áradozás van, aztán az emberek meg nem értik, hol követték el a hibát amikor elmarad a nagy katarzis.
Nem kéne, hogy pokol legyen, inkább így fogalmaznék, és ma már tartunk ott társadalmilag is, technikailag is, hogy meg lehetne oldani, hogy ne legyen pokol senkinek. Ehhez képest nagy kontraszt, amikor mégis az.

Nagyon tetszett Irish Oak linkje, berakom még egyszer, tessenek elolvasni és elmerengeni rajta.
mahasunya.blogspot.com/2010/10/avidya.html

Hogy itt micsoda zsibvásár van! :) Mindenki fújja a magáét, mint a piaci kofák (én is ;)) ).

@Dr.laikus PhD:

azzal értek egyet, hogy a születés, új ember érkezése nagyon csodálatos dolog, de maga a szülési fájdalom sokaknak pokol.

Még anyukám is pokoli fájdalomként emlegeti az én születésemet, függetlenül attól, hogy nagyon várta az érkezésem. Persze nem mondta egész addig nekem, míg kamaszkoromban meg nem találtam tőle kérdezni, megkértem idézze fel a születésem és mesélje el nekem, - őszinte volt. Azt mondta, addig jobban tűrte, míg az oxitocint meg nem kapta, utána elszabadult a pokol, csak dirigált neki az orvos is, anyukám csak azt várta, legyen már vége, mert ezt nem bírja tovább...Azt hitte belehal a fájdalomba. Én elhiszem neki, és még egyszer kihangsúlyozom, nagyon várt baba voltam.

Én kérdeztem tőle, megkaptam a választ... :D Viszont mindig is szerettem az őszinteségét. És csodálatos anyukám van :) (Az enyém a világ legjobb anyukája, punk-tum). Amúgy már nyugdíj felé közeledik korban, de engem még fiatalon 20-as éveinek elején szült).

Most szerettem volna megkeresni egy blogbejegyzést, de nem találtam meg, ha megtalálom, linkelem. Nagyon tanulságos, egy külföldi orvosnő mesélte el élményeit a szülésről, aki több szülést levezetett a saját szülése előtt már, elméletben tisztában volt mindennel, fel volt készülve a fájdalomra is (legalább is azt hitte), és mégis iszonyatos fájdalmai voltak, már az elején azt hitte, nem tudja végig csinálni, amúgy a kollégái vezették a szülését, akik mosolyogtak rajta, mikor "agyon korán" mondta már, hogy ez kibírhatatlan. Szerintem jó lenne ide linkelni, mert mégis csak egy orvos írta és kellő humorral fűszerezve is van megírva. De nem találtam meg hirtelen, nem mostanában olvastam.A sztori megmaradt bennem, de éppen azt sem tudom, hogy magyarul keressem, vagy lehet, nem is magyarul olvastam. Jajj, nehéz így, de próbálkozom még.

Én inkább azt tartom furcsának, ha elvárják, hogy a nő rögtön felejtse el a fájdalmát, micsoda dolog, ha kimondja, ha pokoli volt a szülési fájdalma és furcsán néznek rá, mert minenki kizárólag mosolygós anyukákat akar látni, aki azonnal elfelejt minden rosszat. (Lehet többen hamarabb elfelejtenék, ha kevesebb háborítás, zavarás, rutin oxitocin lenne a kórházakban, nem siettetnék a szülést).

És minden tiszteletem azoké az orvosoké, szülésznőké, csecsemősnővéreké, dúláké, akik próbálnak tenni azért, hogy a szülő nőnek és a babának a lehető legjobb legyen és emberségesek is...stb.

@Hatodéves: Lehetne módosítani a "tulajdona" fogalmát arra, hogy "felelőssége"? És akkor kicsit más színe van ennek az egésznek: azért legyen akkora fenenagy döntési jogom arról, hogy mi történjen, mert utána a végeredményt nekem kell felnevelnem, és a testemben is én maradok benne még egy pár évtizedig.

Nagyon örülök, hogy az állam ennyire védi a (még meg sem született, tehát nem jogalany) potenciális állampolgárát, de hát az állam nem veszi ki a terhes nő kezéből a cigarettát, nem írja elő törvényileg a légzésfigyelő kötelező alkalmazását az otthoni kiságyba, holott mindkettő a magzat/újszülött biztonságát szolgálná, és életveszélyt hárítana el.

Csak a szüléssel vagyunk ennyire meghúzatva, azzal senkinek nincs jogi problémája, hogy a terhes nő azt csinál amit akar, illetve a megszületett gyerekkel a szülő (a nyilvánvaló bűncselekményektől eltekintve itt) azt csinál amit akar. Nem azért, mert a "tulajdona". Hanem mert ő a szülő, a felelős, a döntéshozó.
NEM ÉRTEM, hogy a gyerek megszületésének napja miért vagy hogyan teszi mássá a szülői felelősséget, és az addigi meg az azutáni felelős döntéshozó szülő hogyan lesz arra az egy napra cselekvőképtelen, potenciális veszélyeztető egoista állat. (Sarkítás szándékos, a gondolatmenetet kérem követni, és azzal vitába szállni.)

Bocs, de nem olvastam el az összes hozzászólást, lehet, hogy fentebb már írta valaki:
Miért hibáztatja a posztoló a szüléshez megkért orvost, ha az nem volt ott a szülésnél (be sem ment.. a bábára hagyta(!) ezt a bábára hagyást mondjuk nem értem...
Úgy értelmezem, hogy valmi okból otthon maradt, nem ment be a szüléshez... innentől kezdve az ügyeletben dolgozó másik orvos(oké) a felelősség.
A pént nyilván nem kell odaadni annak aki nem megy be...

@akdiana:

"(Az enyém a világ legjobb anyukája, punk-tum)" :-))))

Nyilván oxitocinnal szülni ég és föld a normál szüléshez képest. Tudom, mert átéltem.
Valahogy mégsem tudom visszaidézni, csak tudok különbséget tenni.
Nálam a természet elvégezte a dolgát.
Az eufória az megmaradt, minden kockája, minden pillanata.
Szerencsés vagyok.

@Felicitasz:
Nagyon kedves filozófus tanár/barátom projektje a "világról", így nem az én érdemem:-)
De nagyon is elgondolkodtató nem csak ebben a témában -értekezünk is sok mindenről:-) most pl. az "idő" a téma:-D

@Felicitasz:
Részemről cseppet sem bánnám, ha az állam kivenné a cigarettát a kezükből. És az is nagy baj, hogy a már megszületett gyermekkel azt csinál a szülő, amit akar. És még sokminden nagy baj, de inkább nem vállalom be azt, hogy leírom, mert ízekre szednek és úgysem orvosi, hanem csak emberi vélemény.

Kérlek, olvasd végig a hozzászólásomat még egyszer. Nem azt írtam, mint amit értettél belőle, lehet, homályosan fogalmaztam.

Tartom magam ahhoz, hogy ha az otthonszülés körülményei nem biztosíthatóak, akkor meg kell tiltani. Szerintem kellenének orvosilag meghatározott, jogilag helybenhagyott egészen konkrét követelmények, onnantól, hogy milyen fogó van, odáig, hogy milyen közel kell legyen a kórház stb. Mert ezeket nem fogja tudni egy kismama megítélni, hogy elég-e, ha csak ez a márkájú gyógyszer van a szülésznél, vagy kellene másik.

Ha egy szolgáltató tudja teljesíteni a feltételeket, akkor lehessen nála otthon szülni, ha nem, akkor tiltsák be.

Azt, hogy az otthonszülés körülményei orvosilag biztosítottak-e, nem a szülőnő dolga megítélni, hanem protokollok kellenek rá. Ha biztosítottak, onnantól kezdve dönthet persze.

Oh, és még elfelejtettem beírni, hogy hiányzik apolka, és remélem, hogy ha szülésen innen van, akkor most nem olvas minket ;)

Csatlakozom azok táborához, hogy a nőnek joga van kérni a császármetszést. Miért ne?
Ne xy , pl. a fentiek mondják meg nekem sem, hogy ne császárral szüljek. De úgy szülök, ha úgy szeretnék. Ha nem Magyarországon , akkor külföldön, mert természetesen ott teljesen elfogadott ez. Egyébként, hogy tudjátok: nálunk is kérhető, persze négyszemközt.
Szép napot!

@Hatodéves: Ebben egyetértünk. (Én se bánnám, ha kivenné, de nem teszi - és akkor miért pont a szülés? Még mindig ez a kérdés.)
Protokollok, szabályozás, tiltás: szakmailag ugyanazt gondoljuk, csak a jogi következetességet hiányolom a rendszerből (nagyon). És szerintem ezért nem állja meg a helyét "a gyerek nem a szülő tulajdona" érvelés, mert ugye akkor más esetekben se lehetne akként kezelni.

Most sem késő feljelenteni. Ha megállapítható a bűncselekmény, valószínűleg nem évült el.

@Felicitasz:
Nézd, én csak azt nem helyeslem, hogy valaki nem biztosított körülmények között otthon szüljön, csak mert a kórházban durvák, és mert nem figyelnek eléggé a kényelmére.

Amiben persze igaza van, és a szülészeknek és szülésznőknek nem ártana egy adaggal több türelem és empátia, sőt.

De az egész kezd átcsapni egy másik végletbe, jön be ez a spirituális-élménymegélős izé szöveg, ami megint csak szép és jól hangzik, de ha nincsenek biztonságos feltételei az otthonszülésnek, akkor ne emiatt kockáztassunk már.

Az pedig nehezen hiszem, bár fenntartom a tévedés lehetőségét, hogy ha a gyerekem nem sír fel/a nyakára csavarodik a köldökzsinór/egyéb komplikáció van, akkor ugyanannyi eséllyel marad életben X utca Y szám alatti lakásomból indulva, mint az újszülött-osztállyal rendelkező kórházban. Ha igen, ha biztosítani tudják, hogy így legyen, vagy legalább megközelítőleg így, akkor onnantól jöhet a szabad döntés joga.

@Felicitasz:
Mért pont a szülés? Mert épp arról beszélünk... Én gyerekpárti vagyok, bárhol, bármikor, bármiben :) Hiszen mi már futunk itt egy ideje, a mi fiatalságunk már elmúlt, fáradóban vagyunk. Mi is megérdemeljük az emberi körülményeket az életünk bármely szakaszán, helyzetében, de ők a jövő, nekik van esélyük mindent megvalósítani, a lényeg, hogy ők egészségesek és boldogak legyenek :)

A jelenlévő orvosktól kérdezném, hogy valós fogalom-e a "fájdalomküszöb".
Olvasok itt kezdettől, és az a tapasztalatom, hogy az egyénenként átélt érzést kívánják sokan általánosítani(én csak hármat, mindegyik más volt, beavatkozásilag és érzésileg is).

"Feljelentést nem tettünk, hiszen nem hozta volna vissza a kicsinket."

Egy fenét ezért nem tettetek feljelentést. A magyarázat rögtön itt van:

"(orvos vagyok, nagyon meg tudtam ítélni)"

Egyik orvos nem jelenti fel a másikat. Akkor itt ugye minden el lett mondva.

@EnTeO:

Nem kéne más fájdalmába belegázolnod.

Fogadd el amit írt, mégis csak velük történt ez a tragédia. :(((

@Visegrádi: A jogot senki sem akarja elvitatni. Ami nincs tiltva, azt szabad. Ez a legfontosabb szabály. Nekem véleményem van a császármetszésről, az pedig az, hogy csak komplikáció esetén alkalmazandó. A szülés nem betegség, nincs szükség operációra. Mint mindenkinek, az én véleményem is tapasztalaton alapul. És azt tapasztaltam magam körül, hogy a szülést senki sem kínzásként, kibírhatatlan szenvedésként élte meg, hanem - ugyan leírhatatlan fájdalmakkal járó de - katartikus élményként élte meg. Az első és legnagyobb közös élmény anya és gyermek között. Ez életük végéig összefűzi őket.
Ez az élmény nem azonos azzal, amikor egy illuzionista matat valamit az anya alfelén - az anya ebből alig érez valamit - és egyszercsak elővarázsol egy gyermeket.
Négy gyermekem van, ugyan egyiket sem én szültem, de biztosíthatok mindenkit, hogy nekem rajtuk és az anyjukon kívül senki sem fontosabb a világon. Legkisebb fiamat édesanyja 43 éves korában szülte természetes úton, második gyermekeként.

@Dr.laikus PhD: és nem érzed úgy, hogy a szocializmusban normálisabban lehetett szülni...?
mert én igen.

Azt még elfelejtettem mondani, hogy idegenkedem az apás szüléstől is. Egyrészt zavarba hozna, másrészt intim dolognak tartom. Vagyunk olyan viszonyban a feleségemmel, hogy nincs szükség a demonstrációra, miszerint ő mekkora áldozatot hoz értem és a közös germekünkért. Én ezzel az áldozattal minden pillanatban tisztában,vagyok és többekközt ez az egyik dolog, amiért felnézek rá és hálás vagyok neki.

@Babette_:

Viccelsz?
Én CSAK akkor szültem. :D
A szoptatás megtanításával akkor is gond volt.
Babás nővérek közül volt jó és volt rossz.
Orvos akkor sem kért előre pénzt, de másfél havi fizetésünket kapta meg.
Hat hetes fénykép kötelező volt.
Fekve szültem. hatalmasat vágtak, 3 hónapig féloldalasan ültem, a többiről nem is beszélve....

A baj, hogy ez mind nem változott, vagy csak kicsit.
Lehet férj a fejednél csak ennyi, meg lehet kádban szülni - ahol lehet.
Na jó, ha elég erőszakos vagy, vihetsz magaddal dúlát is.

Ha normálisnak fogom fel, talán azért, mert nem volt választható, nem is tudtunk másról.

Tátom a szám, hogy vén nyanya létemre tudom meg, hogy az indított szülés veszélyes és még egy sor dolog amit természetesnek tartottan, holott nem az...

@El Visco Stello:
Azért mire az ember eljut a kilencedik hónap végéig, addigra 1. Már éppen eléggé kötődik a babához, már "rongyosra nézte" a babamozit, már minden kis porcikájára ezer csókot adott képzeletben. (Ideális esetben). Nem hiszem, hogy pont az fogja csökkenteni az összetartozást, hogy nem hüvelyi úton szül. 2. Már épp elég nehézsége volt: émelygett, nehezen jár, nem tud úgy aludni, ahogy szeretne, nem tud a végén már dolgozni stb.

Szerintem jó dolog lehet természetes úton szülni, ha minden megfelelően alakul, de ha valaki retteg a szülés ilyen formájától, akkor inkább szüljön császárral, minthogy beleerőltessék valamibe, ami nem megy (Lehet, hogy nekem sem menne, nem leszólásból mondom). A hüvelyi szülésben az anya együttműködésének nagy szerepe van. A nyugalma, optimizmusa nem csak neki fontos, hanem a kimenetelt is befolyásolja, ha nem akkor nyom, amikor kell, akkor elhúzódhat a kitolási szak.

Láttam olyan elhúzódó szülést, amikor a nőt szívem szerint azért megcsászároztam volna, mert végig a magánéleti problémájával foglalkozott, és nem figyelt rendesen az utasításokra.

Aki ilyen vagy olyan okból nem tud, nem akar koncentrálni, együttműködni, és császárt szeretne, azt műtsék. Ezen már nem fog múlni sem az eü. költségvetése, sem az anya-gyermek kapcsolat sem a világegyetem harmóniája.

@SusanneF: "Fel kell készíteni a kismamákat" ezt írtam, és utána segítse az orvost a saját érdekében.
@huncut: egyetértek, így kellett volna kifejtenem.
@akdiana: így szültem ahogy írtad, mindenről kaptam tájékoztatást, és lehetett véleményem, kívánságom. Ja, Karácsony volt:-DD

@Dr.laikus PhD: Nem viccelek.
Vagy rossz az emlékezetem, vagy hisztisebbek a nők mostanában.
Úgy érzem, olyan dolgokért nyávognak, amik a szülés természetes velejárói. Nem mondom, hogy nem könnyítsük az életet(fájdalomcsillapítás), de azért nem kell belehalni a szülési fájdalmakba.
Ha nem így lenne, már nem lenne emberiség.
A kórházi hozzáállás is más, de nem arról beszélek.

@Hatodéves: ne, haragudj, hogy megszólítalak!, de milyen anya az aki "retteg a szülés ilyen formájától"?, mármint a természetestől...

@Kalamona: illetve tudom, olvassa ezt a blogot:(

@Babette_: Én még sehogyan sem szültem. De a szocializmusról nekem azt mondták, kevésbé lehetett bármilyen szabad véleményt kifejteni ;) Ez alapján a szülőszobán is nagyobb lehetett a csendesség, nem volt senki hozzászokva, hogy LEHET panaszkodni.

@Babette_:

Ha így gondoltad, egyet értek.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy aki ide ír az nagyon rossz élményen ment keresztül.

Amíg nincs alternatíva, hogy lehet fájdalmat csillapítani, lehetsz magadban vajúdás közben, kihasználhatod a gravitációt, és létezik gátvédelem, akkor igényed lesz rá és rögtön félelmetessé válik a várható fájdalom.

@Kalamona:
Milyen anya lenne? Én ezt nem értem. És az milyen anya, aki retteg a pókoktól? Vagy a hirtelen csecsemőhaláltól? Vagy akit skizofréniával kezelnek? Vagy aki kishíján értelmi fogyatékos? Vagy aki miniszterelnök, vagy vécésnéni?

Sokféle ember van és mindenkinek megvan a maga dilije, valamitől mindenki retteg, a legtöbben (különös tekintettel a nőkre) mégis csak anyák lesznek. És az szokott a döntő lenni (szélsőséges példáktól eltekintve), hogy akarják és szeressék a babát, és ha még nagyon nagy mázlija van a gyereknek, akkor a szülei egymást is szeretni fogják az idők végezetéig.

Sokféle okból retteghet valaki a szüléstől. Akár mert valamelyik ismerősében vagy neadjisten a családban történt valamilyen tragédiája. Mert nem bírja a fájdalmat, vagy retteg a nőgyógyászoktól, vagy mittudomén. Mért olyan nagy vízválasztó ez?

@Hatodéves:
szóval az ismerőséVEL vagy a családjában történt tragédia PONT

bocsánat a mondatért :)

@Irkutszk: akkor mondhatom? 1973. december 14.
Gorkij fasori BM kórház, Bp-en. Igen is lehetett panaszkodni és a biztosítékot kiverni, minden hálapénz és negatív következmény nélkül.
Sőt! utalnék egy korábbi blogra - amelynek témája az ellátási körülmények voltak -, hogy akkor ott a papucstól a hálóingig és a köntösig mindent kaptunk,a törülközőn át a mosdószappanig (fertőzések elkerülése végett).
Kérem ne tessenek megróni azért, mert néha leírjuk az igazat is.

@Dr.laikus PhD:

Amíg van alternatíva, a nincs alternatíva helyett.

@Kalamona:

Olyan aki még nem szült :)))

@Kalamona:

Hát én mezei VI. kerületi lakos nem mehettem volna oda szülni.

A testületnek volt fenntartva.

@Hatodéves: pont ezért kérdeztem fentebb, hogy valós fogalom-e a "fájdalomküszöb"?
erre válaszolhatnál, mert a fentebb olvasottakból nekem csak az jött le, hogy a mai ifjúság a " szülési fájdalomtól" fél.
Ez nem mindenkinál más és más?

@Kalamona: Igazad van, azzal a kis kiegészítéssel, hogy az általad megnevezett kórház kiváltságos intézmény volt. Hálóingben egy hölgyről sem lehetett tudni, hogy melyik tábornok felesége.

@Irkutszk: Tudod, az a mondás járta, szabad ember szabad országban azt mond, amit szabad.
De ne higgy nekik. Én nem éltem a "veszélyes" korban, nem voltak rendszerellenes/lázadó ismerőseim, és a mai középkorúak hasonlóak hozzám: élték az átlagos kis életüket, dolgoztak, gyereket szültek, nyaraltak. Soha nem találkoztak olyanokkal, amiket a rémtörténetekben olvasol/hallasz.
Ma meg? Mindenki rohan, megőrült, panaszkodik, semmi se jó neki, minden kevés neki, nem tud örülni annak, ami van, vagy ami jó az életben.
Ilyen szempontból nem tetszik nekem ez a mai világ.

@Dr.laikus PhD:
Ez valóban így volt....kivéve a gyevibirót:)

@El Visco Stello: de, az isten szerelmére, akkoriban minden ágazatnak volt sajátja: MÁV..., Honvéd.. Kútvölgyi..., mármint akik gondoltak a dolgozóikra.
Miért baj ez, ha most meg vissza akarjátok hozni az Újpesti Szülőotthont, mint a Geréb-féle születésházat, csak sokkal több maniért?

@El Visco Stello: sima fakabátként kaptam az ellátást:(

@Babette_: Erre nehéz válaszolnom, mert fiatal vagyok. Bocsánat érte, de nem én vagyok a hibás ;) Van véleményem, csak nem tudom, mennyire releváns. Én azt hiszem, hogy régebben jobban meghatározták, ki mit csinálhat. Ez egyrészt rettenetes volt, ha nem csinálhattad azt, amire úgy érzed, születtél, másrészt könnyebbség, mert nem kellett gondolkodnod, nem kellett döntéseket hoznod, rábízhattad magad a rendszerre. Most ez fordítva van. Neked kell eldöntened, merre indulsz, és aztán vagy belebuksz, vagy sem, a rendszer csak az utolsó pillanatban nyúl utánad. De ugyanezen változás következménye az is, hogy többet is látsz a körülötted lévő világból, kinyílt a horizont, és távolabbra is vágysz esetleg. Én sem szeretem, mikor az emberek nem tudnak annak örülni, amilyük van, de talán ez ennek a következménye.

Ugyan akkor, elnézést, hogy ilyet mondok, de akik a szocializmusban is éltek, idősebbek, nehezebben fogadják el a változásokat, és a rendszerváltás eszméletlen nagy változás mindenki életében. A szocializmusban felnőtt gyermekek nem hiszem, hogy gondoltak arra, hogy pl. 40 éves fejjel kapitalizmusban fognak próbálkozni a további élettel, és ez teszi oly nehézzé az életüket.

@Babette_:

Igazában ezt a talajt vesztést természetesnek tartom.
Egy egész más világ, felelősséget kell vállalni mindenért (kéne), nincs kultúrája a mozgásnak, váltásnak.

Rémtörténetekről én sem tudok.
Csak nem tetszett, hogy nem mehet a család egyszerre külföldre, hogy nem olvashatom azt amit akarok, hogy a buddhista filozófiáról cikkíró férjem különleges engedéllyel olvashatott engedélyezett anyagot az Országgyűlési Könyvtárban.
Rebellisek voltunk, de ez nem volt kötelező. Mi választottuk.

A panaszkodás meg tudatos manipuláció eredménye.

@Kalamona:
A fájdalom "szubjektív érzet/élmény, amely vélt vagy valós szövetkárosodáshoz kapcsolódik".

Sok összetevője van, azontúl, hogy a sejtekben az érzékelők észlelnek valamit (fájdalmat), majd az információ a gerincvelőn keresztül eljut az agyba, és végül az agyi központok összjátékával kialakul egy érzet, amelyet rengeteg szubjektív tényező is befolyásol. Például az, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a fájdalomnak (pl. ez ebben a helyzetben normális, vagy úristen, valami nagy baj van), hogy milyen az általános lelki és fizikai állapotunk, hogy az adott környezet milyen, biztonságos vagy fenyegető.

Amikor valaki azt mondja, hogy "alacsony a fájdalom küszöbe", azalatt valószínűleg azt érti hogy rosszul éli meg a fájdalmat.

Csak pont azért, mert ez egy szubjektív érzet, és tudati dolgok is befolyásolják, nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az nem fájhat ennyire, vagy hogy XY fájdalmának a mértéke objektíven ennyi, a többi csak hiszti.

Azt, hogy sejt, illetve gerincvelő szinten (illetve mondjuk a belső, fájdalomcsillapító ópiátrendszer szintjén) mekkora egyéni különbségek vannak, és azok mennyiben öröklöttek vagy megszokottak, azt nem tudom megmondani, biztosan van egyéni különbség.

De a fájdalomcsillapításnak az alapelve az, hogy az ember nem kérdőjelezheti meg a másik ember fájdalmának a mértékét. Mert a fájdalom élményét akarjuk csillapítani és nem az érdekel minket, hogy hány receptor jelez pl. a bőrében.

(A morfiumról pedig azt is tanítják, hogy egyrészt a fájdalom mértékét is csökkenti, másrészt központi idegrendszeri úton a fájdalom megélését is megváltoztatja: az érzett fájdalomhoz képest is kevésbé szenved az ember. Mivel sosem kaptam ilyet, személyes tapasztalatom nincs róla.)

Most nem tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésre.

@Kalamona: Én azt mondtam, igazad van és kiegészítettem. Az igaz, hogy jobb volt az ellátás, gyógyszerhiányt hírből em lehetett ismerni. Én embert sem ismerek, akinek hátránya származott a véleményéből, de...
A BM kórház, a BM üdülő, a tisztiklub, stb nem összehasonlítható semilyen más intézménnyel. A BM-esek vezethettek részegen, okozhattak mindenféle botrányt, akkor is soron kívül kaptak lakást, kocsit, jó állást, eü-ellátást, egyéb hiánycikkeket. Ezt sem érdemes eltagadni.

@Irkutszk: azt ne, felejtsd el, hogy akik a szocializmusban éltek, azok a korábbi érában születtek és láttak miegymást.
Élünk még egypáran. Nem akarok itt offolni és az államosítást is idehozni, hisz a nick nevek mögött nem csak emberi tragédiák, hanem emberi sorsok is vannak.
Nem igaz ám, hogy a "vénhülyék" nem tudnak emberségesen kommentelni:)

@El Visco Stello: Ööö, nem volt gyógyszerhiány? Lehet, hogy engem vezettek félre, de én másképp tanultam :D

A másik meg, hogy rengeteg féle gyógyszert nem is ismertünk.

@Dr.laikus PhD:
Valaki mindig rebellis. A konzervatív világban a lázadó, a liberális világban a konzervatív. Inkább az a kérdés, melyik rendszer mit csinál a rebelliseivel szerintem.

@Kalamona:

Vót a rendőrnek, a katonának, a felső vezetésnek, meg a vasutasnak.

Ők voltak a kisebbség.
A többség az Alsóerdősor utcába, a Péterfybe, gyűjtőnevén közkórházba ment. Ott nem járt hálóing, papucs, törülköző.

@Hatodéves: Köszönöm, részben igen.
Az ünnepeket töltöttem egy artrozis (jól írom?) miatt kórházban. 4-en voltunk szobában ue. beavatkozással. Ketten ordítottak és nem voltak hajlandóak másnap talpra állni, ketten meg próbálkoztunk, könnyek közt a kedves gyógytornászunknak valamit produkálni.

A szülési fájdalmak megéléséről jutott eszembe a kérdésfelvetés.

@Hatodéves:

Figyelte. Van róla kötetnyi papírom.
Viszont nem is gyűlölködöm.
Érdekes volt szembesülni, hogy akire nem is gondoltunk milyen jó megfigyelő volt. :D

@Kalamona: Egyáltalán nem gondolom, hogy bármi hátrány érné errefelé az időseket, én személy szerint szívesen tanulok. Nagymamám az élő példája a rendszerváltozásoknak, lévén tavaly betöltötte a századik életévét (lehet visszaszámolni, mikor született, hány rendszert látott).

Én sem akarok rebellis lenni ezen a blogon, de volt már itt szó irodalomról is, szerintem a történelem is belefér :D Természetesen csak és kizárólag a politikai acsarkodásoktól mentes történelem.

@Hatodéves: Köszönöm, részben igen.
Az ünnepeket töltöttem egy artrozis (jól írom?) miatt kórházban. 4-en voltunk szobában ue. beavatkozással. Ketten ordítottak és nem voltak hajlandóak másnap talpra állni, ketten meg próbálkoztunk, könnyek közt a kedves gyógytornászunknak valamit produkálni.

A szülési fájdalmak megéléséről jutott eszembe a kérdésfelvetés.

@IrishOak: nem tudom mennyire vagy benne a terhesség és a szülés környéki dolgokban, azaz gyakorló anya vagy apa vagy-e. A szokás: fogadsz orvost, pont azért, hogy amikor bemész szülni, ne az éppen ügyeletes orvos legyen körülötted, hanem az,aki csaknem 9 hónapja ismer, tud mindent rólad! Ennek ára van: minden egyes vizit pénz, plusz a szülés után adandó "nagyobb csomag". Mostmár az is divat, hogy szülésznőt (bábát) fogadsz, természetesen annak is tarifája van! A szülésznő (nevében is benne van) a megindult szülésben segít! A fentiek eredményeként az orvos vállalja, hogy szülés körüli eseményekre bemegy, nem az ügyeletesre vagy a szülésznőre bízza a dolgokat! Ennyi! Jogában van nem vállalni, s akkor a kismama dönt, és nem hozzá jár, hanem máshoz De ha vállalja, akkor bizony ez a fenti maccerával jár, igaz jól megfizetik érte!
No ezért kellett volna a dokinak bemenni!
Kis menyemet mikor nagy rohanva reggel a műtőbe vitték (előző este 11 órakor mentek be)s felhívtam a fogadott orvosát, semmit nem tudott! Fogalma sem volt az éjszaka történtekről, a szülésznővel sem tartotta ezek szerint a kapcsolatot éjszaka! kismenyem mindez időszak alatt azt hitte, hogy jó kezekben van! No itt a baj! És sajnos mi is! Elvesztettük első unokánkat! Senkinek nem kívánom! S bizony nem kellett volna! A gyerekek talpra álltak, nehezen, de összejött a második gyermek, ma 8. hónapos, tündér! Ha szülészek is olvassák ezt a blogot, csak azt kérem: a nagy pénz csábító dolog, de csak akkor vállalják, ha eleget is tudnak ennek tenni! Mert az úgy korrekt!

@Dr.laikus PhD: hát nemtom, mert mi Zuglóban laktunk és Édesanyámnak bizony ue. járt, amikor az Uzsokiban műtötték a viszereit, 1968-ban.
és arra is emlékszem még, hogy mindig eltette a kórházban sütött császárzsömléket (vajjal megspékelve), hogy nekünk adja, ha bemegyünk hozzá.

@Kalamona: Én magyarul hosszú ó-val írnám, latinul pedig arthrosis a becses neve, de szerintem ez volt a legkevésbé lényeges komment eddig a blogon.

@Kalamona:
Értem én. És az egyéni akaratnak a szerepét sem vitatom a fájdalom leküzdésében.

És tudom, hogy vannak emberek, akik úgy állnak a dolgokhoz, hogy megküzdenek vele, megtalálják benne a jót, és vannak, akik az első nehézségre földhöz vágják magukat és szitkozódnak/kétségbeesnek. Amennyire én látom, a hozzáállás a szülés megélését, a kemoterápia mellékhatásainak jelentkezését és minden mást is befolyásol.

De ez egy magánemberi vélemény. Ráadásul azért is nehéz megítélni, mert sok embere úgy működik, hogy agyon van terhelve, aztán valamikor túlcsordul a pohár, és sírva fakad azon, hogy elvágta a kezét.

Lehet, hogy valaki kőkemény ember, de pont a szüléstől fél, pont az fájdalmas neki. És egy orvos nem hivatott arra, hogy az egyéni emberi mivolta alapján egy-egy mozzanat alapján bárkit is kritizáljon.

És persze jobb egy félő embert először megnyugtatni, lelkizni vele, eloszlatni az aggályait, mert lehet, hogy az lesz a legjobb fájdalomcsillapítás.

Ettől függetlenül azt gondolom, amit már leírtam: inkább egy orvosilag indokolatlan császár, mint egy (bármilyen okból) rettegő, görcsös, frusztrált, nem jól együttműködő szülőnő, akinek ha károsodik a gyereke, biztos, hogy az életben nem fogja megbocsátani, és ez érthető is szerintem.

Egyébként artrózis/arthrosis. Elvileg át lehet írni a latin szavakat fonetikusan, de keverni nem szép a latin és a fonetikus írást. Sőt egy szövegen belül sem célszerű az egyik szót így, a másikat úgy írni. (De hát ez csak az idea... Elég megnézni egy zárójelentést :( )

@Irkutszk:

Azt hittem mama a korelnök.
Nahát! Gratulálok! :-)

@Dr.laikus PhD: Kincstári pizsama, szappan, WC-papír, gyógyszer mindenkinek járt. Csak ciki volt. @Irkutszk: Minden alapvető gyógyszer, legtöbbször hazai gyártásból a rendelkezésre állt, majdnem ingyen. Más kérdés, hogy ritka betegségek esetén a képzettebb orvosok tudtak javasolni itton ismeretlen új fejlesztésű külföldi gyógyszert. Mindig be lehetett ügyeskedni az országba. Magam is szereztem be néhányszor, ha külföldön jártam.

@macscico:
Igen, ez így becsületes, így illik. De mivel erre a fogadott orvos nem hivatalosan van felfogadva, ezért ezt hivatalosan nem is lehet behajtani rajta (szerintem). Ha nem ment be, akkor nem viselkedett helyesen a társadalmi konvenciók és az etikus orvosi magatartás szerint(vagy valami súlyos dolog közbejött neki), ugyanakkor ez esetben a jogi felelősség az ügyeletvezető, ott tartózkodó orvosé. Babette, Te is így gondolod?

@El Visco Stello:más helyekről nincsenek infóim, "jósorsom" csak oda dobott be.
Ezt csak és kizárólag azért közöltem, mert korábban kétségbe vonták ezt az ellátást.
Akkor nem reagáltam le, most meg már bánom, hogy közzé tettem: volt ilyen.

jelenleg nincs megkülönböztetés?

@Dr.laikus PhD: Köszönöm. :) Majd legközelebb megemlítem neki, hogy még mindig elámulnak a korán ;)

@Irkutszk: nagyon rendes vagy:(

@Kalamona:
Nem a Tiedre értette, hanem a saját válaszára.

@El Visco Stello: Havonta volt gyógyszerszállítás a patikákba, úgyhogy könnyedén előfordult, hogy nem volt elég valamiből. Ez egy kisvárosban nem kis gondot okozott.

A külföldről, ilyen-olyan úton bejutott gyógyszerek igencsak nagy késéssel kerülhettek a beteg kezébe a mai viszonyokhoz képest. Illetve a házilag beszerzett gyógyszerekről csak aki beszerezte, tudhatta, hogy gyógyszertárban váltotta ki őket, nem a piacon. (Ez nem vádaskodás, csak ezért van ma ennyire szabályozva a gyógyszer útja a gyártótól a patikán át a betegig, a gyógyszerbiztonság miatt.)

@Kalamona: Juj. Az én, nyelvtant elemző kommentem volt a legkevésbé lényeges!

@Hatodéves: Köszi :)

@Dr.laikus PhD: Huhh, most előadom a naívat (vagy cinikust?). Tök jó! Helyetted írtak rólad naplót. Milyen jó lehet most visszaolvasgatni, mikor mit csináltál! :D

@El Visco Stello:

Én nem így emlékszem. A hálóing igen az ciki volt és rongyos.
A többi szerintem nem járt betegnek.

De lehet, hogy megcsal az emlékezet.

@Irkutszk: Hádde képzeld el, hirtelen minden megváltozott körülöttük. Tök máshogyan szocializálódtak. persze, hogy elveszti a talajt.

@Hatodéves: nem értek egyet. nekem magas a fájdalomküszöböm, de ha elértem, akkor nagyon tudok szenvedni:)

@Irkutszk: Bizonybizony:))) Nem is volt az jó rendszer. Én csak azt állítom, hogy nem volt pokol, amint most feltűnik. Másik meg, hogy magára valamit adó ember nem sz..rik bele abba a tányérba, amelyikből egykor evett.

@Irkutszk:
definiáld a gyógyszerhiányt:D

az biztos, hogy olyan nem fordult elő velem és a környezetemben élőkkel, hogy nem tudtunk megvenni gyógyszert, és az sem, hogy a kórházban valamit ne kaptunk volna.
nem kellett bevinni fájdalomcsillapítót, hashajtót a kolonoszkópiához, sőt, a szülészeten meg a patológián a nővérek meg a bábák csinálgatták éjszakánként a kis kezükkel a betéteket. a babákhoz nem kellett pelenkát meg ruhácskát vinni.
ha kórházba mentél, csak hálóinget vittél, meg innivalót, meg olvasnivalót,
szülés esetén annyi babaruhát, amiben hazavitted.

@Babette_:
Én most inkább a jogi dolog miatt kérdeztelek.

Nekem elég alacsony a fájdalomküszöböm, de majdnem bármennyi fájdalommal munkaképes vagyok, csak közben szarul érzem magam. A lidocain-tól pedig bekattanok, a fogorvostól és a nőgyógyásztól pedig félek :)

De a legjobban a vizsgáztatóktól és a hosszú tankönyvektől, ezért most megyek is, mert utóbbi csoport egy tagja már nagyon csúnyán néz rám. Jóéjt Mindenkinek.

@Hatodéves: Hát nyilván az ügyeletes orvos sem járt el küröltekintően! De! Ha a fogadott orvos nem jönn be, a szülésznő meg nem referál semmi aggasztóról, mert nem veszi észre (!), még is csak a fogadott orvosé a buli! Neki kellett volna tudnia, hogy az általa ajánlott szülésznő mennyire van otthon a szülést megelőző problémák felismerésében! Min. 8 órás oxygén hiányt felismer e vagy sem! Ha az ügyeletesnek nem szól senki, honnan tudja, hogy probléma van? Összetett dolog ez, de számomra csak azt bizonyította (orvos vagyok!!!), hogy amit vállalok, azt teljesíteni kell, s nem bízhatom másra! Sem az ügyeletesre, sem a szülésznőre! Vállalta a szülést, vállalta, hogy bemegy, ha hívják őt, és mégsem ment be! Erre nincs magyarázat!
Ennyi!

@Irkutszk:

Tényleg érdekes.
Először égetően fájt.
Aztán megjelent Esterházy könyve és rájöttem, hogy még mindig mi jártunk jobban.

@Hatodéves: Pontosan. Mivel az orvosfogadás tudtommal nem hivatalos, és nem szerződés. Igaz, Bikli néni?:D

Aki konkrét orvost akar, pénzért, menjen privát klinikára.

@Irkutszk: Milyen piacról beszélsz? Nem is értem. Nem létezett olyan, hogy piacon gyógyszer. Ez ismeretlen számomra. Tehát a túlszabályozás nem ettől van, az biztos. Én '89 előttről beszélek.

@Babette_: Rengeteg olyan gyógyszer volt, ami egyszerűen nem létezett az országban. Ezt nevezem gyógyszerhiánynak. (kitalált példa) Kit érdekel, hogy két hónap alatt behozatja a főorvos úr a Nitromint spray-t, ha holnap hajnalban van rá szükség, amikor kiugró a beteg vérnyomása?

Amit leírsz, ezek rendszerbeli eltérések, szerintem. Most így működik a rendszer (leginkább úgy, hogy nem fizet ki mindent az állam, hanem a betegnek kell egy csomó mindent zsebből (a leadózott fizetéséből helyesebben) kifizetnie, úgymond plusszban). De azért megkérdeznék egy nővérkét, hogy mennyire hiányolja az éjjeli betéthajtogatásokat, ha már itt tartunk.

Egyszerűen volt egy fal, egy információ-, tárgy-, és emberáramlást elzáró fal köztünk és a 'nyugat' között. És valljuk be, mi voltunk hátrányban. Nem minket irigyelnek a 'nyugati' országok, hogy miért nem vehették át tőlünk ezt vagy azt a technikai újdonságot '90 előtt.

@Babette_: Babatte!Te tényleg így gondolod? Ez a mai magyar orvos választási gyakorlat? Te is így csinálod?

@macscico: alapvetően feltételezzük, hogy aki ott van és felelős a betegért, az képes/képzett arra, hogy kezelje, illetve felismerje a helyzetet. A bába is.
Ha nem így van, az az adott ember hibája, nem a pozícióé. Értsd: nem azért nem ismerte fel a rizikófaktort, mert bába.

@El Visco Stello: Én '89-ben töltöttem be a 9. életévemet. Elnézést, Semicillinen kívül nem nagyon találkoztam más gyógyszerrel. Csak azt tudom mondani, amit tanultam.

A gyógyszerbiztonság miatt zárt a gyógyszer útja gyártól nagykereskedőn át a patikákig.

@Irkutszk: Tudod, szerintem most is kéne egy aprócska fal, amin nem tud átjönni a szar.
És ez nem a külföld hibája, hanem a mienké, mert nem tudunk szelektálni.
De ez már politikai vélemény, és most fáradt vagyok, egész nap tanultam...

@Dr.laikus PhD: Melyik Esterházy könyv? Kezdenek megint felgyűlni az 'ezt el kéne olvasni' listán a könyvek, de nem baj, kérek még :D

@macscico:
Nem értek egyet. Függetlenül attól, hogy érzelmileg kire haragszunk, a jogi és orvosi számonkérhető felelősség az ügyeletes orvosé.

Mi az, hogy "ha az ügyeletesnek nem szól senki"? Már bocsánat, de ez nem így megy: újonnan felvett beteget látnia kell orvosnak, és a vajúdó nőt rendszeresen ellenőrizni kell, annak, aki ott van, függetlenül attól, hogy valaki más nemhivatalos ígéretet tett arra, hogy ő is ott lesz.

8 órás oxigénhiány kell, hogy látsszon a CTG-n, amit folyamatosan kontrollálni kell. A szülésznő szép és jó, de nem ő vonható felelősségre.

Mindegy, nagyon sajnálom a babát :(

Sosem fog változni semmit, ha nem tesz senki feljelentést!
Ha bármit büntetlenül meg lehet úszni!

@macscico: Bocsásd meg nekem, hogy most nem állok neki elemezni a társadalombiztosítás szerkezetét, mert éppen a frank alkotmány van a fejemben,
de hidd el nekem, hogy az, hogy te fizetsz egy orvosnak, hogy ő vizsgáljon/kezeljen egy állami intézményben, az nem jogszerű, és jogilag nem lehet elvárásod ennek alapján.
És nem, nem fizetek hálapénzt, sem pedig előre nem adok orvosnak pénzt. ha mégis, az magánrendelésen történik, de olyanon utoljára 5 éve voltam.
A szabad orvosválasztás meg hosszú történet, a gugli a te barátod:)

@Babette_: Te pedig azt értsd meg, hogy egy orvos által ajánlott bábáról azt gondolta az ember, hogy felismeri a bajt!
Nem a bábák ellen vagyok, de úgy gondolom, szakmailag egy jó bábának a toppon kell lenie, s ha nincs, ne ajánlja az orvos! S tudod mi a szomorú, őket is pénzért ajánlják! Vitatkoznak az otthon szülésről! Én magam nem szültem volna otthon, de úgy gondolom, igen nagy szakmai felkészülést igényel! Ha kórházi körülmények között, amikor minden rendelkezésre áll (műszerek, ügyeletes orvostól segítség stb.) nem állnak a toppon, nem tudják megitélni, hogy a szomszéd szobában alvó ügyeletes orvostól segítséget kérjenek, mit tesznek, ha egyedül vannak? Szerinted?
Nagyon összetett dolog ez!

De a bába nem veszi le az ügyeletvezető válláról a felelősséget! Nem is értem, hogy ez hogyan merül fel, hát neki körbe kell járni, rendszeres időközönként ellenőrizni a vajúdást és a CTG-ket (bár ahol én voltam, ott a nővérpult fölött monitoron ki van vetítve az összes, és általában minimum két orvos álldogál ott és rá-ránéz).

Ha az oxigénhiány 8 órás, akkor azt fel kellett volna ismerni. De mi bizonyítja ezt honnan tudjuk, hogy 8 órán át oxigénhiánya volt? Volt fenyegető CTG? Vagy amnioszkópia? Vagy meconiumos volt a magzatvíz? Csak mert ahhoz, hogy nagy baj legyen, nem kell 8 óra, gyakran 5 perc is elég, ha hirtelen alakul ki.

@Hatodéves: Mutatta a CTG! Mint utóbb kiderült! A bába (szülésznő) éjféltől sopánkodott, ebből sectió lesz! Erről ennyit! De a kutyának nem szólt!
Az ügyeletes orvos reakciója: neki egy boldog, mosolygós kismama jött be, nem látszott rajta (?) hogy baj van! Igen boldog volt, szülni készült első, nehezen összejött gyermmekét! A baj nem mindig látszik!
Mi orvosok tudjuk!

@Irkutszk:
Nagyon-nagyon fiatal vagy, kislány...:)

@Hatodéves: A kórbonctan bizonyatotta a több órás oxygén hiányt!De hogy jót is írjak! Agyhalott unokánk a PIC-be került, ahol egy nagyon korrekt orvosgárdával találkoztunk! Le a kalappal előttük! Mindent megtettek,, hogy a gyerekek a kicsitől el tudjanak búcsúzni, sőt még annál is többet! Komolyan egy csodálat volt! Mi sem bizonyítja jobban: a gyerekek, amikor már összeszedték magukat, ajándékot vittek be a dolgozóknak! Majd később egy videó lejátszót, hogy a nővérek, ha nincs éppen dolguk, azon nézzenek valamit! Azt gondolom, ezt mindent elárul!

@Irkutszk:

"Most így működik a rendszer (leginkább úgy, hogy nem fizet ki mindent az állam, hanem a betegnek kell egy csomó mindent zsebből (a leadózott fizetéséből helyesebben) kifizetnie, úgymond plusszban)."

Nem kell félteni a kórházakat, rendelőket sem. Úgy működik a rendszer, ha valamivel ellátnak, számos esetben nem csak azt, hanem több támogatást kér le a kórház/szakrendelés, mint amilyen beavatkozást elvégzett. Ügyfélkapu regisztrációval mindenki ellenőrizheti saját betegéletútját. Ha már másért nem, ezért érdemes ügyfélkapu regisztráció, hogy utána mindenki tudjon csemgézni a saját betegéletútján...

Én az ott feltüntetett ellátások töredékét kaptam meg valójában.

Ha pedig mindezt bejelented, akkor hivatalból kivizsgálják és "fejére koppintanak" a rendelőnek. Utána meg gyönyörűen lehet csemegézni a betegéletúton, hogy jé, mennyi minuszos tétel lett hirtelen :)

@macscico:
Azért furcsa az egész nekem. A szülésznő látta, hogy baj van, méghozzá a CTG-n látta, de nem szólt az ügyeletes orvosnak, nem értesítette a fogadott orvost sem (ha jól értettem, ő a hozzátartozótól tudta meg az egészet)... Mindegy, most a lényegen nem fog változtatni, hogy én mit értek és mit nem. Egy biztos, sajnálom :( A PIC-eseket meg hihetetlenül tisztelem alapból, az övékénél kevés nagyobb felelősség van, ahol a legkisebb hibával hatalmas bajt lehet csinálni, egyébként meg csodát tehetnek.

Szegény macscico!
Orvos vagy,és elvesztetted az unokádat?
Mikor történt?

@Mike36: A kórházban sok mindent büntetlenül meg lehet úszni....
Különben is-a felelősség az osztályvezető főorvosé,de ha valami történik,nem Őt veszik elő....,ugye?

@SusanneF:
Hát én úgy értettem, hogy ő a posztíró. Ha nem, akkor valamit nagyon benéztem.

@Irkutszk:

dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=492&secId=44998&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Esterh%C3%A1zy+P%C3%A9ter&limit=1000&pageSet=1

Innen:

www.pim.hu/

@Dr.laikus PhD: Köszönöm szépen :)

@akdiana: Lehetséges. Mindenesetre még nem hallottam olyan hírt, hogy valamelyik kórház olyan kiemelkedő többlet bevételre tett volna szert, hogy ... Olyat viszont kissé túlságosan is gyakran hallok, hogy ez vagy az a kórház mekkora hatalmas adósságot görget maga előtt. És nem hiszem el, hogy nem gyógyszerre, kötszerre, fertőtlenítőre költik. Én már azelőtt a kórházi vezetés előtt emelem a kalapom, amelyik nullszaldósra kihozza magát.

@Leroi: Értettem, holnaptól csókolommal köszönök ;)

@Irkutszk:
Jó, de akkor én is...:P

@Leroi: Te beszélsz??? :-))))

@macscico:

Bocsánat, hogy most van időm válaszolni, sok a tanulnivalóm és így kicsi gyerekkel nem egyszerű a vizsgaszezon:-D

Nos pontosan tisztában vagyok a "jelenkori" szokásokkal, ugyan is a legkisebb lányom egy éves:-) a legnagyobb meg már felnőtt:D(úgyhogy a régmúlt szokásaival is tisztában vagyok;-)azokkal az "eszmékkel" oltogatják egymást az otthonszülő eszmeszerelmesek.Pedig ha tudnák... hogy már mennyi mindet lehet egy szülőszobán...
kis viccnek szánom: a dokibácsim ajánlgatta a szülőlabdát, meg a bordásfalat, meg a kádat.Én meg megköszöntem a játszóteret,és mondtam neki a kezét simogatva, hogy majd otthon szórakozom, most inkább szülnék:-DD

Az ügyeletes orvos felelőssége, és a szülésznő hasonló elbírálása szerintem nem vitatható.Én régen és most is olyan intézményben szültem ahol a szülésznőt nem! lehet választani.Az orvos az enyém-ha akarom, de az ügyeletes orvos, az ügyeletes főorvos mind-mind ott vannak és ellenőriznek.
Régen is így volt, most így tapasztaltam. Régen is békén hagytak,(akkor 2 napig vergődtem; a háborítatlan szülés jegyében élők most elmélkedhetnek) és most is, míg nem lett baj.De legnagyobb meglepetésemre mind a három orvos ott volt a műtőben is!
Nagyon nehéz utólag elemezni azokat a szempontokat aminek révén objektíven átlátható a tragédia.Már csak azért nem mert a tragédia nem objektív fogalom.

Minden mást félre téve: Szívemből örülök, hogy a szülők gyorsan vállaltak másik babát!Ez az élet rendje, és a szív megszakadása után az egyetlen életben tartó ösztön!Kívánok még pár testvért is,jó egészségben és nagy boldogságban.:-)

@IrishOak: Elképzeltem a szituációt az orvossal :DDDD Bár én mostani fejemmel tuti a játszóteret választanám :DD Ha egyszer valaha oda jutok, tuti eszembe jutsz, aztán esetleg senki nem érti, min kacagok két fájás között :DD De ígérem, csuklani fogsz! :DD

@Irkutszk:
Tényleg vicces is volt:-DMég a dokim is elröhögte magát,de még az ügyeletes szülésznővel is tudtunk vihogni...
Mondom neki: dokikám azt mondta szülünk, kérek beöntést.
Mondja: Hogy mit? Azt már 'régesrég nem adnak.
Mondom: 'régesrég szültem, azóta nem ismerem az új divatot így én szeretném az ősi hagyományokat.Jobban érezném magam.
Mondja: nincs már aranyom, adok kúpot, de azt is reklamálják a mai fiatalok.
Mondom: Na szép aztán meg drága pénzért fizessek be kolonterápiára,mert ingyen már nem is jár?
Mondja: az "ilyen jöjjön jövőre is szülni.
Mondom: az nem valószínű öreg pingvin ritkán pottyant:-)