Azt a figyelmet, önzetlen odaadást, amit az intézményben tapasztaltunk, oktatni kellene
19 hozzászólás
2011.01.05. 14:00Tisztelt Olvasó!
Az indexre kattintva viszonylag gyakran találkozom a bloggal, amelyben időnként üvöltésre késztető esetekkel találkozunk a magyar egészségügy mindennapjaiból.
Egyszerű páciensként, még pontosabban, páciens-szülőként hadd mondjak el egy olyan történetet, amely talán egy kicsit erősíti az olvasók magyar egészségügybe és az abban dolgozókba vetett bizalmát, hitét, remélem, a blog szerkesztői ezt is közzéteszik.
Ha valaki csak negatív történeteket akar olvasni, most hagyja abba.
Nyár, meleg, család, munkahelyváltás, költözés az ország egyik végéből a másikba, többé-kevésbé rugalmasan történik minden, ami nem, az pedig egy másik blog tematikájába vág.
Indulás kora reggel, megérkezés Debrecenbe délután, teherautó kirakodása, hatalmas kupi, tehát csupa olyan dolog, ami normális esetben egy költözéssel együtt jár. A kirakodást követően gyermekek autóba, irány egy másik város, nagyszülőkhöz vakációra amíg apa és anya lemenedzselik az ilyenkor szükséges dolgokat, rendbe szedik a házat.
Másnap reggel nagymamánál ébredés, az egyik csemete ingadozva jár ébredéskor, koordinációja zavaros. Mit tegyünk ilyenkor, egy darabig figyeljük a gyereket, aztán autóba, irány vissza Debrecenbe, hátha valami komoly. Vasárnap kora délután érünk oda a Debreceni Egyetem Gyermekklinikájának ügyeletére, ott kedves doktornő fogad, aki szerencsére neurológus, megvizsgálja a fiamat és közli, hogy a gyermek problémája valószínűleg igen komoly, agyi fertőzésre gyanakszik. Kikérdez az előzményekről, majd elmondásunkból látva, hogy reggel óta a helyzet sokat romlott, azonnal átirányít minket az intenzív osztályra. Eközben a következő dolgok történtek: elkészült a CT-beutaló, laborbeutaló, egyeztetés történt egy másik orvossal. Megérkeztünk az intenzív osztályra, ahol közölték, hogy a gyermek bennmarad, mert agyi és központi idegrendszeri funkcióival van probléma, megfigyelés alá kerül.
Mire ezt felfogtuk, addigra túl voltunk egy vérvételen, egy EEG-vizsgálaton és már indultunk is a CT-vizsgálatra, ahol már be is tolták a gyermeket a csőbe. Visszaérkeztünk az intenzív osztályra, ahol altatás, majd gerincfolyadék-vétel. Mi közben egyre nagyobb pánikba estünk, folyamatosan töltögettük a hozzájáruló nyilatkozatokat.
Időközben kiderül, hogy a mikrobiológus szabadságon van, de megkérik, hogy jöjjön be (!), hátha megnézi a leleteket. Mire magunkhoz tértünk első csodálkozásunkból, készen volt az eredmények nagy része, kiértékelték a CT-t, megvizsgálták a közben levett gerincfolyadékot. Időközben folyamatosan mindent elmondtak: mi a jelenlegi helyzet, mi a vizsgálatok eredménye, kilátások, lehetőségek, veszélyek. A "Vészhelyzet" mindahhoz képest, amit tapasztaltunk, csak egy vicc.
Időközben kezdtünk magunkhoz térni az első sokkból és olyan érzésünk alakult ki, mintha egy másik bolygón lennénk. Biztos, hogy ez Magyarország? Minden működött! Az orvosok, az ápolónők, asszisztensek, mentősök kedvesek, gyorsak, egy pillanatig sem tartottunk attól, hogy a gyermekünk esetleg nem megfelelő ellátásban részesül. Hozzáteszem, soha nem jártunk ott korábban, nem ismertünk senkit, még a városban sem. Ilyen olajozottan működő rendszert még életemben nem láttam.
Másnap a történet azzal folytatódott, hogy a másik gyermeket is ugyanolyan panaszokkal hoztuk be. Ebből azonban senki nem csinált rutint, ugyanolyan vizsgálatokat végeztek el, mindkét gyerek EEG majd MR, időközben az állapotuk egyre rosszabbodott. Mindenki vírusfertőzésre, pontosabban annak szövődményeire gyanakodott, de a vírusvizsgálatok eredményei hosszabb időt vettek igénybe, tehát a betegség pontos oka továbbra is ismeretlen maradt.
Nem fogom elmondani, mit éltünk át kb. két hét alatt... Első napokban a gyermekek állapota folyamatosan romlott, már nem tudtak megmozdulni, nem tudtak beszélni. Becsövezve, bedrótozva feküdtek egy intenzív osztályon 8 évesen, ahol nem éjszakázhat szülő. A pokol volt, amit átéltünk. Megmaradnak-e a gyerekek, ha igen, nem szenvednek-e maradandó károsodást, újra lábra tudnak-e állni, leverik-e szeleburdi módon otthon a poharat, húzzák-e a macska farkát, visszamehetnek-e az iskolába? Aki ilyet nem élt át, nem tudja miről beszélek.
A történet végére sem szeretnék patetikus lenni, de azt a figyelmet, önzetlen odaadást, amit az intézményben tapasztaltunk, oktatni kellene. Azt mondják, fejtől bűzlik a hal. Nem ismerem ennek a halnak a fejét személyesen, de büszke lehet a professzor úr valamennyi kollégájára.
Nem lehetünk eléggé hálásak az intenzív osztály orvosainak, a szakorvosi gárdának, a nővéreknek és asszisztenseknek mindazt, amit gyermekeinkért, amit az ott lévő gyermekekért tettek. Folyamatos figyelem, folyamatos biztatás, ellenőrzés és gyógyítás.
Köszönjük nekik mindazt, amit tettek. Köszönjük, kedves Szikszay Edit, Körhegyi Ivett, Berkes Andrea doktornők, köszönjük minden kedves ápolónőnek és asszisztensnek, elnézést, hogy nem tudtam mindenkinek megjegyezni a nevét.
Kívánok Önöknek és a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikája minden munkatársának nagyon boldog Karácsonyt, egy szép, jobb Új Évet, erőt, egészséget és megbecsülést ahhoz, hogy minél tovább fejthessék ki áldásos tevékenységüket kis betegeik érdekében.
Tisztelettel és szeretettel,
Miklós és Péter szülei
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
P75 2011.01.05. 14:54:07
kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2011.01.05. 16:53:18
Állítsuk meg a ......... 2011.01.05. 19:33:51
Biztos változott pár év alatt az intézmény.
Nekem nincsenek pozitív élményeim.
A vakbélgyanús gyermekemet, hely nem lévén, mint később megtudtam egy agyhártyagyulladásos gyermek mellé fektették be, pár nap múlva láttam szegény anyukát feketében.
(Közben egy nálam fiatalabb gyermektelen doktornő kioktatott gyermeknevelésből.)
Na akkor tört ki a frász, mi lett volna, ha elkapja a kisfiam.
Máskor éppen nem volt doki, aki rendeljen az ambulancián, reggel 10-re sikerült beesnie egy doktornőnek otthonról, addigra már dünnyögött mindenki, de egyeseknek a kápolnaavatás volt a legfontosabb, nem a kicsik ellátása.
A sógoromék vírusos megbetegedés miatt hordták be a pici és a középső gyermeküket lázasan, akik a folyosón kapták meg a napi infúzió adagjukat.
Irkutszk 2011.01.05. 19:51:42
1. Az orvosoknak is van szabadidejük. Elhiszem, hogy hivatástudat, meg jaj szegény gyerekek, de attól még nem gépek a gyerekorvosok sem, hanem emberek. A nap végére (höhö, ügyelet után a második nap végére, ugye) elfáradnak, és szeretnek a saját családjukkal, gyerekükkel is törődni, nem csak a máséval. (Ugyanez vonatkozik a pedagógusokra is.)
2. Elhiszem, hogy felháborító volt, hogy idegen oktatja ki a beteg anyukáját valamiből, de azért remélem, hogy a védőnőt végighallgatta, mikor a pelenkázást mutogatta az első gyereknél... A hőbörgés helyett szerintem sokkal célravezetőbb, ha végighallgatjuk a másik felet (bármilyen szituációban, de gyermekünk betegágya felett aztán végképp), és megbeszélni a dolgot a másik féllel, ha nem értünk egyet valamiben. Persze, ehhez a másik fél megfelelő hozzáállása is szükséges, de akkor mindkettőn áll a vásár.
3. És én is egy nálad valószínűleg fiatalabb, gyermektelen nő vagyok, doktori címmel ugyan, de nem orvosként. Most akkor én is tapló vagyok?
berényimiki 2011.01.05. 20:08:57
2. Legalább kapott infúziót. Ez is pozitívum. És benn is kellett maradni? Vagy infúzió után haza is engedték és nem akarták hogy addig is egy másik fertőző beteg mellett legyen? Vagy ilyenek csak nekem jutnak eszembe?
SusanneF 2011.01.05. 22:24:00
Fantasztikusnak találom,amikor egy ilyen helyzetben a szülők elégedettek...!
Magam is tudom,milyen,amikor agyi szövődmények lehetségesek a gyermekednél!
Megkérhetjük a Posztolót,hogy írja le,hogy vannak most a fiúk?
Köszönjük a pozitív posztot!:)
Leroi 2011.01.05. 22:37:29
A lúzerek szerint a saját elqrt sorsuk miatt mindenkinek szenvednie kell, az nem lehet, hogy körülöttük megelégedett, boldog emberek éljenek.
scopolamin 2011.01.05. 23:18:30
Hatodéves 2011.01.05. 23:29:19
2011.01.06. 02:52:46
Állítsuk meg a ......... 2011.01.06. 08:15:41
Ha elkerülte volna a szíves figyelmét, közöltem, hogy örülök, hogy másoknak nem jártak pórul a klinikán.
Délelőtt 10 órakor már régen rendelni kell az ambulanciának!
Válaszoltam a doktornéninek ott helyben és a továbbiakban levegőnek néztem.
És képzelje a védőnénit végighallgattam anno, mindkettőt, mert hozzánk kettő járt egyszerre:)
@berényimiki:
Befektették a gyermekemet sajnos, mint megtudtam a fertőzőre, mert máshol nem akadt hely, ezért másfél nap múlva mikor hazavittem, rögtön siethettünk a körzetihez az apró kiütések miatt, amiket ott szedett össze.
Egyeseknek meg mániájuk mások írásait figyelni, továbbá hibás (paranoid)következtetéseket levonni.
Állítsuk meg a ......... 2011.01.06. 08:18:38
Akkor szóljonak majd, ha Önöknek is egy agyhártyagyulladásos fertőző beteg mellé fektetik a gyermekeit, szimpla vakbélgyanúval.
Ja, hogy nincs is gyermekük?
IrishOak 2011.01.06. 12:22:42
Gratulálok!:-) Sok ilyen orvosra, kórházra és szülőre!!! van szükség, hogy a gyermekeink egy jobb, szebb,és egészségesebb világba legyen felnőttek!
Én még tudok más gyermek intézményeket is ahol hasonlóan szuperek az orvosok,és a lehetőségek.
Mindenkinek elismerésem!
Reméljük, hogy a fiatalurak jól vannak, és csak macskafarok rángatáson jár már az eszük:-DD
Irkutszk 2011.01.06. 15:57:04
(/ignore pcr)
Leroi 2011.01.06. 19:42:01
Szótárkezelő 2011.01.13. 21:24:01
Itt a Posztíró. Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy a csemeték jól vannak és nagyon szépen köszönöm a szerkesztőknek, hogy kikerült a poszt.
/I'll try to ignore pcr/
Tényleg szörnyű volt az egész történet, és reméljük, a későbbiekben sem lesz probléma.
Nekem is volt már negatív élményem az egészségügyben, sajnos, de nem ez volt a jellemző azokban az esetekben, amikor kapcsolatba kerültünk a RENDSZERREL. Mert lehet, hogy az nem a legjobb, de minden a benne dolgozó EMBEREKEN múlik.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
