Vigyem haza és várjam meg míg meghal
59 hozzászólás
2010.10.20. 06:00Sajnos nem sok jót mondhatok a P M Ö Tüdőgyógyintézetéről, illetve az ottani gyógyító munkáról. Férjem 2008.őszén tüdőtályoggal 40.2 C lázzal,súlyos fulladásos panaszokkal került oda az intézetbe .Mentő vitte le az esztergomi kórházból,mert sajnos ott nincs tüdőbelosztály.A fogadtatásról jobb lenne nem beszélni,az orvos megjegyzését le sem írom.
Az esztergomi kórházban megkezdett injekciós kúrát folytatták,ezzel nem is lett volna probléma ,ha az előírásnak megfelelően jártak volna el.Mint nővér tudom,hogy egy tályogos beteget váltott akár kombinált antibiotikus kezelésben kell részesíteni mindaddig amíg legalább 3 napig láztalan nem lesz.
A melleimet dörzsölgette
2010.10.19. 06:00Sziasztok!
Nem is tudom, hogy hogyan írjam meg történetemet, mert annyira megalázva érzem magamat, ennek ellenére szeretném, ha mások is elolvashatnák, hogy mikbe lehet belefutni sajnos.
Mandula műtéten voltam a múlt héten az egyik vidéki kórházban( nem tudom, szabad-e nevet írni, inkább nem teszem, hogy nektek és nekem se legyen bajom belőle).A környezet teljesen rendben volt, nem egy wellness szálloda, de tisztaság és rend volt a jellemző, a mellékhelyiségek is kultúráltak voltak.
Kinek sürgős az ellátás?
2010.10.18. 06:00Történt velem még év elején, hogy hólyaghurutom lett, életemben sem volt, de sejtettem, hogy ez az lehet. Miután éjjel vettem észre, szépen felhívtam az ügyeletet, csak azért, hogy egyeztessem, jól tudom-e, mit kell ilyenkor tenni (sok folyadék, aztán persze majd orvos). Minden klappolt, másnap bejelentkeztem az ÁEK urológiájára. Nem akartak fogadni, mondván, előjegyzéssel dolgoznak, és egyébként tele vannak beteggel. Nem hagytam magam, erősködtem, akut esetnek minősülök, jogosult vagyok a járóbeteg-ellátásra.
Nagy kegyesen mégiscsak fogadtak délelőtt. Rajtam kívül egyetlen beteg várakozott, ő sem sokat időzött bent, így hamar sorra kerültem. (Nem hiszem, hogy a doki nem akart dolgozni, nyilván más presszúráknak volt kitéve.)
Hegyekben áll a kosz
2010.10.17. 06:00Én nemrég feküdtem az ORFI-ban - nem először- úgyhogy van némi tapasztalatom.A kórházon belüli változások miatt most a 3. emeleten voltam. Sajnos ez az emelet az eddigi tapasztalataimat megcáfolandó, nagyon elhanyagolt, és "gazdátlannak" tűnik. A konyharészben - mikro, asztalok, tálalóhelyiség stb. - szó szerint koszos. A szobákban az éjjeli szekrények, ágyak szintén.
Hogy lehet az, hogy ugyanabban az épületben az egyik emeleten van a mosdóban WC papír, kézmosószer, és a másikon meg csak az üres tartálolyok, de abból akár kettő is?
Még mindig a vakot játssza?
2010.10.16. 06:00Sajnos életem folyamán rengeteg negatív tapasztalatot szereztem az egészségüggyel kapcsolatban. Az egyik 'kedvencem': 5 éves koromban előjött az epilepszia, és az orvos közölte édesanyámmal, hogy szimulálok, engem felpofozott, és üvöltött velem, hogy "Fejezd be a hazudozást kis hülye!"
Egy másik: Az egyik betegségem miatt megvakultam, a neurológusom állította, hogy csak szimulálok, mindenkinek ezt terjesztette a klinikán, és ezen diagnózis miatt nem kezelt, így a látóidegeim még jobban begyulladtak, és a kb 90%-uk elsorvadt. Lecseréltük azt az orvosimitátort.
Miért kell felesleges vizsgálatokat végeztetni?
2010.10.15. 06:00Kedves Praxis-blog!
Az általam feltett kérdés nem hiszem, hogy megér egy posztot, de nem akarnék szétoff-olni egy másikat.Kis magyar abszurdnak érzem, de lehet, hogy egy orvos meg tudja magyarázni, miért ez a protokoll.
Néhány éve szédüléssel, látászavarral ismerős útján kórházba kerültem, ahol nagyon alaposan kivizsgáltak. Szív UH-ot is csináltak, megállapították, hogy van egy valószínűleg veleszületett szívbillentyű problémám (gyakori, nem vészes állapot), de nem ez okozta a panaszokat. (A csuklyásizom volt nagyon feszült, és az nyomta el a vérkeringést.)
Nem látták el a feleségemet Zalaegerszegen
2010.10.14. 08:30Hétvégén, amikor vidéken voltunk a nagyszülőnél, a kisfiam belekapott a feleségem szemébe, néhány órán belül a zalaegerszegi kórház szemészeti ügyeletén voltunk. Itt megvizsgálták a feleségem szemét, szerintük elég nagy volt szaruhártya sérülés, de amint kiderült, hogy budapesti állandó lakhellyel rendelkezik, adtak neki egy vény nélküli kenőcsről papírt, hogy azzal kenegesse és elküldték, hogy nem is járt itt, őt el se láthatták volna. Se bekötés, se recept, se diagnózis, semmi.
Szerintük ez magától is meggyógyul, de azért kenegesse a kenőccsel. Még véletlenül sem mondták, hogy aztán ha hazaértek, rögtön menjenek a legközelebbi szemésztre. Azért mi bekötöttük, ahogy tudtuk, pihentettük és kenegettük.
Nem adtak 72 órás fogamzásgátlót
2010.10.13. 06:00A napokban történt egy kis baleset, mégpedig kiszakadt a gumi. Rendes ember ilyenkor elmegy, és felírat egy 72 órás tablettát, hogy nehogy baj legyen. A veszprémi Cholnoky Ferenc kórház nőgyógyászatára érkeztünk, a hatvanadik óra tájékán, délután háromkor. Nyilván most mondhatjátok, hogy miért nem mentünk korábban. Egyszerű: nem volt lehetőségünk.
Szóval két óra várakozás után jelezték, hogy sajnos itt vége a rendelésnek, de a másik pultnál (kórház másik vége) szóljunk és az ügyeletes orvos majd felírja.
Hidegvérrel megállapította, hogy meghalt a néni
2010.10.12. 06:00Sziasztok!
A Kenézy Gyula Kórház általános sebészetén feküdt édesanyám. Sajnos a sebe nem akart gyógyulni, le is szidták, hogy miért nem szól, hogy még mindig vérzik 3 nap eltelte után. Édesanyám megfejtette, hogy talán az évtizedek óta szedett vérhígító az oka, ami természetesen rajta szerepelt a kór lapján, de a nővérek csak annyit kérdeztek tőle: És szólt valakinek erről?
Rizikós műtétje után antibiotikumot kellett volna kapnia az orvos utasítására, de a nővérek csak3 nap elteltével kezdték beadni a gyógyszert az 1 hetes 3x1 kúrából 4 alkalom lett.
A várólista átka
2010.10.11. 06:00Kedves Szerkesztők,
Az én történetem elég tipikus lesz olyan szempontból, hogy megmutatja, hogy hogyan súlyosbodik egy ember állapota a várólistás rendszer és a vizsgálatokkal való spórolás miatt.Terhességem alatt 2009 tavaszán tört rám először egy iszonyatos hátfájás, hirtelen, éjszaka, tompának mondható, de mégis örjítő fájdalom, a hátam közepén, gyomortájékon, kisugározva a bordám alá (már ugye akkor még úgy gondoltam, a hátam sugárzik előre, és nem fordítva). Nőgyógyászomnak meséltem, mondta, ez terhesség alatt természetes. Furcsálltam a dolgot, mert a hátam amúgy sosem fájt, se séta közben, se amúgy napközben, nagyon jól viseltem a terhességet, és ez a hirtelen rám törő, majd ugyanolyan hirtelen ripsz ropsz elmúló fájdalom furcsa volt. És igen, folytatódott a terhesség után is.
2009 telére kezdett gáz lenni a helyzet, egyre gyakrabban tört ez rám és egyszer az ügyeleten kötöttem ki elég rossz állapotban. Ott azt mondták, szerintük pánik rohamom van (mondom, a tompa, de mégis elviselhetetlen fájdalom örjítő), kaptam Andaxint, de azért mondták, nézessem meg magam reumatológussal, meg reflux betegségre.
Az otthonszülés is egy alternatíva
2010.10.10. 06:00Sziasztok!
Mostanában rengeteg negatív dolgot lehet olvasni az otthonszüléssel kapcsolatban, én szeretném elmesélni saját, teljesen pozitív történetemet. Kislányomnak idén júliusban adtam életet, a szülés zökkenőmentes volt. Már jó előre megbeszéltem orvosommal minden apró részletet és minden úgy is zajlott, ahogy elképzeltem, elképzeltük. Nem volt kapkodás, siettetés, nem volt zsúfolt kórház, a saját kis környezetünkben lehettünk a párommal. Az orvosom odafigyelt rám, mindenben segített.
Miután világra jött szemem fénye, a mellkasomon feküdt jó ideig, nem vágták e egyből a köldökzsinórt, nem sürgették a méhlepényt. A hámsérülések összeöltéséhez nem kellett a műtőbe/szülőszobába mennem, a saját otthonomban megcsinálta az orvosom, majd miután minden rendben volt el is köszöntünk.
Nincs lehetőség a fertőző betegek elkülönítésére
2010.10.09. 06:00Kruppos rohammal vitte be a mentő éjszaka a 4 éves kisfiam (velem együtt). A mentő gyors volt, nagyon profi, nagyon rendes volt a személyzet. A gyermek osztály bejárata előtt viszont 10 percet kellett várni, mire azt kinyitották, hogy a mentősök és mi bemehessünk.
Tehát a mentő gyorsabban ért ki, mint a nővér kaput nyitni (panaszkodott, hogy az automatika már megint nem...)
Alkoholista orvos operált
2010.10.08. 06:00Sziasztok
Olvasva benneteket, úgy tűnik, itt mindenki "szakértő" vagy legalábbis az egészségügyben dolgozik... Amit itt egyesek leírnak, - sajnos megtörténik..., ha elfogadjátok, ha nem...
Vidéki kórházban történt...18 évesen a munkahelyemről vittek el mentővel, - súlyos hasi görcsök, stb. Mindenféle vizsgálatot végig járattak velem (szó szerint), nőgyógyászat, stb. A végén arra jutottak, hogy vakbél gyulladás. Meg is operáltak az elviteltől számítva kb. 8 órán belül. Azután 2 napig nem is nagyon tértem magamhoz.
Az engem operáló orvos, mint utólag kiderült súlyos alkoholista volt, engem is egy üveg konyak elfogyasztása után operált. Nem én találtam ki, az akkor ügyeletes nővérek mondták.
Minden kórházi ágy foglalt
2010.10.07. 06:00Hello,
Egy apró gondolatmenettel járulnék hozzá a blog témájához:
Sokan csodálkoznak azon, hogy elvben több kórházi ágy van kis hazánkban, mint ami indokolt, amikor szükség lenne rá, akkor viszont valahogy nem sikerül megfelelőt találni, az orvos leterhelt, a nővér leterhelt, nincs meg a háttér az ellátására. Csodálkozunk, és nem akarunk hinni a szemünknek, fülünknek, itt valahogy nem áll össze a kép. Nem áll össze a kép, mert valami hiányzik. A kórház szerepe.
Kérem szépen, akórház és az orvos érdeke, hogy az ágyak a lehető legnagyobb kihasználtsággal működjenek, első a visszatérő beteg. A Mari néni, akinél meg lehet indokolni az ápolást, de jobb helye lenne az öregek otthonában, ahol az ápolók is jobban oda tudnának figyelni a gondjaira éppen felvehető. Felvehető, és visszatérő vendég, aki a nyugdíját is a kórházban hagyja, az orvosok, nővérek régi kedves vendége. Ha a kórház, gazdasági nyomásra, maximális kihasználtságra törekszik, nem meglepő, ha minden ágy foglalt.
.jpg)
Médiaajánlat
2010.10.06. 13:59
Töltse le a Praxis blog médiaajánlatát és keressen bennünket bizalommal!
Vért pisiltem, kivették a vesémet
2010.10.06. 06:00Kedves Szerkesztők!
Mióta, néha „ráakadok” e blogra, azóta érzek kényszert, hogy egyszer elmondjam-e az én esetemet. A fiaim, pert fontolgattak, lebeszéltem Őket, de most úgy döntöttem: elmesélem:2006. márciusában, egy szokásos üzemorvosi vizsgálat laboreredménye szerint, vér volt a vizeletemben. Kérték, hogy ismételtessem meg a háziorvosnál is a vizsgálatot, miután nem is volt panaszom és kételkedtem . A megismételt vizsgálaton is ugyanez az eredmény született, elküldtek az urulógushoz. Ha hiszitek, ha nem: újabb labor vizsgálat, ulrahangos vizsgálat, C-vitamin előírva. Semmi konkrétum, majd kipisilem a követ/ amit senki nem látott/ .
Közben, 1 hónapig eltiltottak a munkavégzéstől, de aztán semmi konkrétum ,. Így csak mosolyogtam a dolgon, hisz panaszom nem volt. Egészen az augusztusi családi nyaralásomig, ahol egyszercsak, mozdulni sem tudtam, mert „őrült” görcs állt belém.
Megkérdezték a férjemet, hogy engem akar, vagy a gyereket
2010.10.05. 06:00Veszélyeztetett terhes voltam. Volt egy kisfiam, most kislányt vártunk. Elég problémásan indult a terhesség, vérzés, nyitott méhszáj, stb. Kórházban is voltam közben, majd betegállományban. Szinte végig nyitott volt a méhszáj, nagyon oda kellett figyelni. 7 és fél hónapos terhesen felülvizsgálatra kellett mennem, jogos-e betegállomány, - ahol annyit kérdeztek, mit dolgozok?
Titkárnő voltam éppen. Ki is írtak, mehetek dolgozni, hiszen ez "könnyű" munka, meg hát elég sokat voltam már betegállományban - bár megállapították, hogy továbbra is nyitott volt a méhszáj...
Meghalt a gyermekem
2010.10.04. 06:00Reggel 8 óra volt. Vért vettek és megröntgenezték a gyermekemet. Ird és mond 8 órás várakozás után (szüntelen rákérdezés mellet - a végén már ajtónyitáskor - ja maga az) drasztikus lépésre szántam el magam. Miután gyermekem akkora már nagyon rosszul volt, nyakon fogtam az orvost és kiabálva kértem tájékoztatást. Kiderült akkor a korház igazgatójára vártunk, hogy szívultrahangot készítsen.
Fellépésem következtében, ha annyira rosszul van adunk egy ágyat maradjon itt, bent fogták. Ultrahang még nem volt. Éjszaka olyan rosszul lett, hogy felvitték a kardiológiára. Meg volt az ultrahang is, kissé megnagyobodott szív és a diagnózis - lehetséges embólia. Annyit megtettek, hogy a hasába rögoldó injekciót kapott és nem kelhetett fel.
Nem jajgatni kell, hanem fordulni
2010.10.03. 06:00Engem 1 évvel ezelőtt műtöttek SZTE Idegsebészeti Klinikán.D.r M. volt a választott orvosom,akinek a munkáját , csak dicsérni tudom.A műtét jól sikerült, de emberségből is jelesre vizsgázott.Kedvesen, türelmesen válaszolt a kérdéseimre , nem csak egy újabb megoldásra váró problémát látott bennem, hanem a beteg embert is. A tudás mellett. az empátia is fontos. Remélem sok ember életminőségén tud majd segíteni. További jó munkát, kitartást, és sok sikert kívánok!
Az ápolószemélyzetről, már nem tudnék ilyen pozitívan nyilatkozni, de lehet, hogy rossz passzban voltak. Egy beteg ember sokkal sérülékenyebb, mint egészséges társai. Azért kiemelnék 2 dolgot.
Szarházi kommunista beteg
2010.10.02. 12:37Kedves Blog!
A tegnapi nap folyamán olyan történetnek voltam fültanúja, amelyet el sem hinnék, ha más mondaná. Lehet, hogy sokan legyintenek majd, de én és még jó páran, akik jelen voltunk az esetnél megerősíthetjük, hogy 2010-ben mik történnek a magyar egészségügyben.
Az előzményhez annyit, hogy a sógorom epekövét távolították el tegnap, mi már a beavatkozás után érkeztünk be hozzá. Minden rendben is volt vele, kedvesek voltak a nővérkék is.
Senki meg sem vizsgált
2010.10.02. 06:00Kedves Mindenki!
Szeretném Veletek megosztani kálváriámat.
2006 októberében iszonyú hasfájásom lett - azt hittem az epém rendetlenkedik, mivel sajnos van epekövem - elmentem a körzeti orvoshoz, aki megerősítette az "epebajomat", majd elküldött a sebészetre. Az Egészségházban, ahová tartozom, megállapították, hogy vakbélgyulladásom van, és azonnal be kell bennem kórházba. Ez a kórház a Semmelweis Egyetem. II. Sebészeti Klinika volt.
Délután 1 órakor értem oda, majdnem kétórás várakozás után hívtak be a rendelőbe. Itt megállapították, hogy tényleg vakbélgyulladásom van, de hogy minden más lehetőséget kizárjanak, elküldtek különböző vizsgálatokra. Így esett meg, h. a II. sz. Nőgyógyászati Klinikán megállapították, hogy nőgyógyászati eredetű a betegségem.
Kihülni sem hagyták a halottat
2010.10.01. 06:00Ezt ki kell írnom magamból, mert ma is szorítja a szívemet.. 199-ben történt. Édesanyámat rosszullét miatt a belgyógyászatra szállították mert szívbeteg volt, és amikor érezte hogy rosszul van, - mivel a nővért hiába hívta - megpróbált kimenni hozzá hogy segítséget kérjen.
A nővér nem hallgatta végig, bezavarta a szobába és be sem nézett. Édesanyám rosszul lett..( Mindezt a szomszéd ágyban fekvőtől tudom). Látogatóba mentem másnap munka után. Bementem a nővérekhez, akik a teakonyhában éppen az orvosnővel nagyokat nevetgéltek és elemezték a doktornő kézimunkáját. Megkértem őket, hogy legyenek szívesek nézzenek az édesanyámra, mert elég a láztól. A társaság kelletlenül rámbámult, de nem szóltak semmit.
Nem szóltak, hogy meghalt
2010.09.30. 06:00Sajnos nekem nincsenek jó tapasztalataim a Hetényi kórházzal kapcsolatban. A nagymamám például úgy halt meg, hogy a fertőző osztály szubintenzív szobájában volt egy másik beteggel, tehát összesen ketten voltak a szobában, és a nővérek csak akkor néztek rá (rájuk), mikor gyógyszeradagolás volt, vagy vérnoymásmérés.
Igaz, hogy a életét sajnos semmilyen módon nem lehetett volna már megmenteni, de úgy gondolom, hogy a szoba nevéből adódóan fokozottabb odafigyelést igényelt volna. Aztán én meghalt, és bár le volt adva a telefonszámunk, címünk, minden fontos adat, nem értesítettek minket. Pár nappal később anyám kiment, vitt neki vasárnapi ebédet, és közölték, hogy "ja, T. néni meghalt"
Minek klíma?A betegeknek úgysem kell
2010.09.29. 06:00Kedves Praxis-blog olvasók!
Régóta olvasom a blogot, de most írok először, mert szerencsére eddig nem volt rossz tapasztalatom egyik kórházban sem. Egy év diplomás ápolói képzés után és most elsőéves orvostanhallgatóként úgy gondoltam, nem igazán láthatok bele abba, hogy egy vidéki kórházban hogy is kell(ene) ellátni egy csúnya törést, azonban máshogy történt. Ugyan én nem voltam ott a baleset helyszínén így az előzményeket csak hallomásból és a kezelőlapból tudom.
Nagymamám 75 éves, nyaralás közben leesett a lépcsőről, szerencsére a szemüveg szilánkjai "csak" a szemöldök alatti bőrt repesztették fel, a nagyobb gond a felkarjával volt, látszott, hogy el van törve. Gyorsan mentővel a legközelebbi kórházba vitték, ott a sürgősségin rögtön fogadták, rendkívül alaposan megvizsgálták, mindent látleleteztek, az összes motoros funkciót ellenőrizték, kikérdezték hogy volt-e esetlegesen emlékezet-kiesés, vagy kollapszus... stb. (Állítólag azért voltak ennyire alaposak, mert már az osztályt nem egyszer beperelték).
.jpg)
A folyosón húzták ki belőle a csöveket
2010.09.28. 14:00Sajna nekem nem sok jó tapasztalatom van az orvosokkal. Az utóbbi 3-5 évben többet volt a család dokinál/kórházban és nem sok pozitív gyűlt össze.
Kezdve édesanyámmal, akinek volt egy nagy nőgyógyászati műtétje. A műtét másnapján reggel 10-től délután 4-ig nem ment be a kórterembe nővér, orvos, pedig volt 3 császáros kismama is a szobában. A hasából a csöveket már ezen a napon ki kellett volna szedni, de ez csak akkor történt meg mikor anyu 4. nap az orvost elkapta a folyosón. Ott helyben, állva húzta ki anyuból a csöveket, még a kezelőbe sem mentek be.
A nagymamám is kórházban feküdt, és összeszedett valami baktériumot, ami ellenáll az antibiotikumoknak. Hiába kérdeztünk bármit a dokiktól/nővérektől semmit nem tudtak erről a baktériumról, persze utána sem néztek.
Emberséges bánásmód hálapénz nélkül
2010.09.28. 06:00Tisztelt Praxisblog!
Egy pozitív tapasztalatot szeretnék megosztani mindenkivel, hogy nem csak rossz-nemtörödöm-hálapénzsóvár orvosok-nővérek-ápolók vannak az egészségügyben manapság. Egy szerdai este kerültem be a Péterfy baleseti ügyeletére, sportsérüléssel. Fél 10 körül járhatott, jelentkezés, várás szokásos, ami kell. Egyre csak gyűltek az önjelölt csúcssportolók (köztük én is), ki-ki a maga választott sportágából lesérülvén.
A felvevő orvos rögtön "megnyugtatott", hogy törés, elcsúszott úgyhogy műtét, fémmel kell rögzíteni a csontot, addig is röntgen, aztán felvétel az őrzőbe (vagy előkészítő, nem tudom a pontos nevét).
Antidepresszáns: áldás vagy átok? Azaz hogyan lettem zombi?
2010.09.27. 06:00Az én történetem 2007 tavaszán kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám.
Egy nyilvános helyen voltam a feleségemmel, ahol minden komolyabb előjel nélkül hirtelen iszonyatosan szédülni kezdtem, úgy éreztem, mintha a fejemben elpattant volna egy ér, és meg voltam győződtem róla, hogy azonnal meg fogok halni. Soha hasonlót nem éreztem korábban. A kihívott mentő nagyon magas vérnyomást mért, előtte mindig normális, kicsit inkább alacsonyabb volt vérnyomásom. Ezután a rosszullét után még többször jöttek rám hasonló, de kisebb rohamok, aztán még egy alkalommal az utcán lettem ismét nagyon rosszul, ekkor ismét mentőt kellett hívni hozzám.
Akkor rögtön bevittek a kórházba. Több napon át nagyon alaposan kivizsgáltak belgyógyászati, illetve kardiológiai szempontból, de semmilyen kórosat nem találtak.
25 évesen beleőszültem a történtekbe
2010.09.25. 06:00Tisztelt Praxisblog!
Előre is elnézést kérek a hosszú levélért, mert ugyan még nem tudom melyik végéről kezdjem a 4, lassan 5 éve tartó kimondhatatlan dühöm levezetését, és nyilvánosságra hozatalát azt tudom hogy hosszú lesz. A gyógyszerek dózisát a lent leírt okok miatt emlékezetből írom, és mivel teljesen laikus vagyok nem biztos hogy nem irreálisak a számok. Kérem ne vegyék csúsztatásnak, nem célom, és vegyék figyelembe hogy már lassan 4 éve történt, egy számomra még mindig felfoghatatlan eseménysorozat kapcsán. köszönöm.
Az eset 4, lassan 5 éve történt, én akkor 21 éves voltam, a férjem pedig 24. Azon a nyáron, 2006-ban összeházasodtunk, elég fiatalon, gondtalanul tekintettünk a jövőre.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
