Antidepresszáns: áldás vagy átok? Azaz hogyan lettem zombi?

2010.09.27. 06:00

Az én történetem 2007 tavaszán kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám.

 

Egy nyilvános helyen voltam a feleségemmel, ahol minden komolyabb előjel nélkül hirtelen iszonyatosan szédülni kezdtem, úgy éreztem, mintha a fejemben elpattant volna egy ér, és meg voltam győződtem róla, hogy azonnal meg fogok halni. Soha hasonlót nem éreztem korábban. A kihívott mentő nagyon magas vérnyomást mért, előtte mindig normális, kicsit inkább alacsonyabb volt vérnyomásom. Ezután a rosszullét után még többször jöttek rám hasonló, de kisebb rohamok, aztán még egy alkalommal az utcán lettem ismét nagyon rosszul, ekkor ismét mentőt kellett hívni hozzám.

 

Akkor rögtön bevittek a kórházba. Több napon át nagyon alaposan kivizsgáltak belgyógyászati, illetve kardiológiai szempontból, de semmilyen kórosat nem találtak.

A rosszullétek mellett gyakran fájt a fejem (ami korábban csak nagyon ritkán fordult velem elő), illetve folyamatosan kimerültnek éreztem magam. Neurológushoz is elküldtek, aki szintén nem talált kóros eltérést és javasolta, hogy menjek el pszichiáterhez. Ettől eléggé ódzkodtam, mivel azonban a problémám nem szűnt meg és nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, végül valamikor júniusban elmentem pszichiáterhez.

 

Miután elmondtam neki a tüneteimet és megmutattam az összes leletemet, azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, illetve, hogy kiégtem. Elmondta, hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék. Mivel erre nincs lehetőségem az aktuális munkahelyem mellett, a családom eltartásához meg szükségem van a munkahelyre, két módon tudna kezelni: pszichoterápiával, illetve gyógyszerrel. A kettőnek teljesen ugyanaz a hatása, de a gyógyszer sokkal gyorsabban hat. Én nagyon nem akartam a gyógyszeres kezelést, mert volt bennem egy jó adag félelem vele kapcsolatban. Ő nagyon határozottan a gyógyszeres kezelés mellett érvelt és mivel megbíztam benne, mint orvosban, végül sikerült meggyőznie.

 

Elmesélte nekem a tüneteim fiziológiai hátterét és a gyógyszer működési mechanizmusát. A kiégési tünetek illetve a pánikrohamok közvetlen oka, hogy az egyik agyi ingerületátvivő anyag (szerotonin) szintje lecsökken illetve túl gyorsan „visszavevődik” az információátadás során, és a gyógyszerek ezt a gyors visszavételt gátolják meg (SSRI - Selective Serotonin Reuptake Inhibitors). Azt mondta, hogy a gyógyszer szedésének elkezdésétől számítva kb. két múlva lesznek észlelhetők a pozitív hatások és úgy egy hónap múlva valószínűleg meg is gyógyulok. Persze azt is hozzátette, hogy a tartós hatás érdekében az életmódomon is változtatom kéne, legalább annyiban, hogy lehetőség szerint vegyem kevésbé komolyan a dolgokat, illetve amikor tudok, lazítsak.

 

Napi fél tabletta 50mg-os Zoloft-tal kezdtem, aztán néhány hét múlva már napi egy tablettát szedtem. A pánikrohamok jóval ritkábban jelentkeztek és enyhébbek voltak, de a fejfájás, levertség és kimerültség egyáltalán nem akart megszűnni.

Meg kell említenem azt is, hogy éjszakára nyugtatót (Xanax-ot) is felírt nekem. Azt javasolta, hogy este lefekvés előtt vegyem be vagy akkor, ha felébredek éjszaka. Érdekes, hogy az antidepresszáns szedése előtt még ebben a rossz állapotomban is csak ritkán voltam álmatlan. Az antidepresszáns szedésének elkezdésével párhuzamosan azonban rendszeresen felébredtem éjszaka és nem tudtam visszaaludni, és ezen valóban segített a Xanax.

 

Mivel a kiégés tünetei nem enyhültek, a pszichiáterem fokozatosan növelte a gyógyszer napi adagját, 5-6 hónap múlva már napi 3 tablettát szedtem. (A gyógyszer leírásában szokásos napi adagként 50 mg van megadva, ami egy tablettának felel meg. Legmagasabb adagként napi 200 mg szerepel, ami négy tabletta.) Az a tény időközben valahogy elfelejtődött, hogy a gyógyszeres megoldás azért lett favorizálva, mert az hamarabb (sőt nagyon hamar) meggyógyít majd engem.

A 2-3 hetenkénti találkozásaink alkalmával a pszichiáterem beszélgetett is velem kb. fél-háromnegyed órát, figyelmesen meghallgatott, hangsúlyozta nekem, hogy a gyógyulásom szempontjából a lazítás, pihenés nagyon fontos, mindig nagyon pozitív volt. Ez ugyanakkor nem volt pszichoterápia, ezt egyszer ő is megerősítette.

 

Ezeken a beszélgetéseken minden alkalommal jeleztem neki, hogy a gyógyszer szedése nagyon negatívan hat a szexualitásomra, ez egyébként már az első gyógyszeres hét után így volt. A libidóm drasztikusan lecsökkent, kb. a pubertás korom előtti szintre. A péniszem, a herezacskóm és a többi erogén zónám érzéketlenné vált, időnként majdnem annyira, mint mikor a fogorvos kezelés előtt érzéstelenít egy területet és az ember szinte nem is érzi azt a részt. Ezekkel párhuzamosan merevedési és merevség fenntartási problémáim lettek.

 

Mindig megnyugtatott, hogy ezek csak ideiglenes jelenségek, előbb-utóbb el fognak múlni.

 

A történet teljessége érdekében említést kell tennem arról, hogy kicsi gyerekkorom óta voltak bizonyos kényszeres tüneteim (többszöri visszamenés, lámpa kapcsolgatás stb.), amelyek soha nem akadályoztak a normális életvitelben és engem sem zavartak igazán. Tudom, hogy nagyon sok embernek van ilyen tünete, és őket sem zavarja különösebben, ez nem egy valódi betegség. Mikor a pszichiáterem véletlenül megtudta (szerintem azután beszéltem róla neki, hogy elmondta a gyógyszernek a kényszeres tünetekre gyakorolt pozitív hatását), hogy nekem is vannak ilyen tüneteim, láthatóan fontosnak érezte, hogy ezt a „bajomat” is meggyógyítsa. És valóban, nagyobb mennyiség (talán napi két tabletta szedésekor) a kényszeres tüneteim szinte teljesen elmúltak.

 

A kiégés tünetei enyhültek valamelyest, ugyanakkor a nem szűnő szexuális problémáim egyre jobban aggasztottak, így nyolc hónap után, 2008 februárjában úgy döntöttem, hogy abbahagyom a gyógyszer szedését. Fokozatosan, néhány hét alatt csökkentettem le a napi adagomat nulla tablettára és közben mega dózisú vitaminokat szedtem. A hatás nekem is meglepő volt: nem jelentkezett semmilyen elvonási tünet az antidepresszáns elhagyása miatt, ugyanakkor a kimerültség és fejfájás teljesen megszűnt, sokkal jobban kezdtem érezni magamat a bőrömben, mint a megelőző hónapokban bármikor.

 

Egy dolog, a súlyos szexuális zavar azonban megmaradt, sőt az elvárttal (a gyógyszer elhagyása után meg fog szűnni) éppen ellentétes módon, még fel is erősödött. A merevedés fenntartása még nehezebbé vált, és új jelenségként megjelent a korai magömlés (amikor egyre ritkábban, de sikerült elérni a merevedést).

 

A libidó kialakulásával, illetve nem kialakulásával kapcsolatos tapasztalatom, hogy érzem, hogy egy jó nő látványára meg kéne, hogy mozduljon valami bennem (mint régen mindig), és azt érzem, hogy az agyamból mintha elindulna egy jel, de az nem tud eljutni a péniszembe, mert azt valami gátolja, szinte érzem mintha a két pont közötti „drót” kontakthibás lenne és a jel nem tudna rajta átmenni.

 

Kb. két hónapig vártam, hátha elmúlnak a tüneteim, de mivel ez nem következett be, felhívtam telefonon a pszichiátert. Elpanaszoltam neki a tüneteimet. Az volt a válasza, hogy az ő praxisában soha nem hallott olyat, hogy a gyógyszer szedésének befejezése után ezek a szexuális problémák megmaradjanak. Elmondtam neki, hogy körülnéztem az interneten és találtam írásokat, amelyek hasonló tüneteket írtak le antidepresszáns szedése után. Valami olyasmit mondott, hogy az egész csak valamilyen pszichés dolog, az a probléma, hogy a gyógyszer szedése alatt romlott a szexuális teljesítőképességem és így csökkent az ilyen irányú önbizalmam, ezért nem megy a szex. Különben meg ne olvassak ilyen anyagokat az interneten, mert csak ront az állapotomon, még jobban bemagyarázom magamnak, hogy tényleg bajom van.

 

Mivel a pánikbetegség elején a vérnyomásom időnként a megengedettnél magasabb volt (nem vészes módon), „alternatív magyarázatként” azzal a feltételezéssel is élt, hogy a magas vérnyomás a hajszálereimet tehette annyira tönkre, hogy az erekciós zavarokat okoz. Ezért azt is javasolta, hogy menjek el egy urológushoz.

 

Javasolta még, hogy én írjak közvetlenül a gyógyszergyárnak az általam tapasztaltakról. A végén azért hozzátette, hogy sajnálja a dolgot, de azt nem magyarázta meg, hogy ezt hogy érti.

 

Megdöbbentő, hogy a pánikbetegségre azonnal a gyógyszeres pszichiátriai kezelést javasolta, a súlyos szexuális zavarok esetében azonban feltette a kezét. Azt is elképesztőnek tartottam, hogy nekem kelljen a gyógyszergyárnak írnom a tapasztalt tünetekről és nem neki hivatalból.

 

Egyébként jól mutatja, hogy a leírt szexuális probléma nem „pszichés” eredetű, hogy még az álmok szintjén sem jelenik meg erős szexuális tartalom, nincs éjszakai magömlésem a hosszú „önmegtartoztatások” után sem, s ha néha van is reggeli pénisz merevedésem, annak erőssége és tartóssága összehasonlítva a gyógyszerszedés előtti időszakban megéltekkel, szánalmas.

 

Persze 2008 nyarán elmentem urológushoz, aki megoldásként a Viagra, a Cialis vagy egy harmadik, hasonló hatású gyógyszer szedését javasolta. Én a Cialtist választottam. Egyszer kipróbáltam: elég kellemetlen mellékhatása volt, vérbőséget okozott mindenütt, persze a péniszemben is. A merevedés rendben lett tőle, de semmi más. A libidómat nem javította egyáltalán és a korai magömlést sem.

 

Az urológus ennyit tudott „segíteni”. Egyébként egy pillanatra se vonta kétségbe, amit az antidepresszáns hatásairól mondtam, és ki is fejtette, hogy rossz véleménnyel van a pszichiátriáról.

 

Egy éven keresztül nem következett be változás a tüneteimben. Így 2009 nyarán kétségbeesésemben elhatároztam, hogy elmegyek egy andrológushoz, hátha az tud segíteni nekem. Annyit sikerült kiderítenie, hogy magas a prolaktin szintem, amely okozhat libidó zavart. Egy hónapig szedtem Bromocriptint, ami normális szintre vitte a le prolaktint, de a tüneteimen semmit nem változtatott.

Kiábrándító volt egyébként az andrológus reakcióját hallani a történetemre. Érdemben csak annyit mondott, hogy az a tapasztalat, hogy a Zoloft jó ellenszere a korai magömlésnek, de ő különben nem ért a neurokémiához. A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel.

 

Persze tovább agyaltam a dolgon, hogy ki segíthet nekem. 2009 őszén mentem el egy endokrinológushoz. Megnézte az összes hormonom szintjét. Néhány közülük kívül esett a megfelelő értékek tartományán, de nem vészes mértékben. Szelén szedését javasolta, ami az ő általa neki tulajdonított regeneráló hatáson keresztül, úgy tűnt ténylegesen helyrebillentette az értékeket, mondjuk úgy nagyjából. Persze a tüneteim mit sem változtak.

 

És amikor tünetekről beszélek, meg kell említenem még egy tünetcsoportot. Erre korábban, a szexuális problémák árnyékában nem is annyira figyeltem (bár az első pillanattól kezdve érzékeltem), de később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is. A gyógyszer szedése óta minden sokkal szürkébbnek, tompábbnak tűnik az életben. Nem érintenek meg a korábban oly ismerős furcsa, érdekes, csak költők vagy írók által leírható, régi emlékekhez (akár szagokhoz, illatokhoz, hangokhoz) kapcsolódó hangulatok. Másrészt az érzéseim „amplitúdója”, mind negatív, mind pedig pozitív irányban jóval kisebb lett. A korábbi, szerintem bőven a normalitás határán belüli, egyáltalán nem kóros szintű szorongásaim (pl. éjszaka közepi vagy reggeli ébredéskor) gyakorlatilag nem jelentkeznek. Valami nagyobb ijedtségre nem rándul össze ismerős módon a gyomrom. Egy sok ember előtt elmondandó beszéd előtt jóval kevésbé izgulok, mint régen. Nagyon jól jelzi ezt a fajta „tompultságot”, hogy ezt a súlyos szexuális problémát is egészen jól elviselem, normális esetben tombolnom, üvöltenem, törnöm-zúznom kéne, azért hogy (egyelőre úgy néz ki) visszafordíthatatlan módon tönkretették az életemet.

 

Ugyanakkor igazán nem tudok örülni semminek, legalábbis nem úgy, mint korábban. Sem komolyabb, sem apróbb dolgoknak. Régen pl. egy jó zene hatására időnként kicsit borsódzott a hátam, régi emlékek, hangulatok jöttek fel bennem, ilyen ma csak nagyon korlátozott mértékben jelentkezik nálam.

 

A fenti tünetek kapcsán elmondtam az endokrinológusnak, hogy az egész olyan, mintha kémiai lobotómiát hajtottak volna végre rajtam. (Ezzel a kifejezéssel Szendi Gábor honlapán találkoztam.) Látszott rajta, hogy elhiszi, amit mondtam neki és azt mondta, hogy valóban erről van szó. Azt is elmondta, hogy óvatosan kell bánni az antidepresszánsok adásával a mennyiséget és az időtartamot illetően, mert ezek minden esetben hatnak az egyes hormonok szintjére és a hormonok alapvetően befolyásolják az élettani folyamatainkat, hangulatunkat és ezzel általában a pszichiáterek egyáltalán nem szoktak foglakozni.

 

Szóval két és fél évvel az antidepresszáns szedésének befejezése után úgy élek, mint egy eunuch, akinek még az érzelmi élete is sivár. Bár folyamatosan reménykedem, úgy érzem visszafordíthatatlan változásokat okozott a gyógyszer az agyamban. „Csak” pánikbeteg voltam, nem voltam soha depressziós, nem is diagnosztizált annak a pszichiáter sem, mégis hosszú ideig, szerintem óriási adag gyógyszerrel kezeltek. És ki tudja meddig folytatta volna a pszichiáter ezt a fajta kezelést, ha én magam nem döntöm el, hogy kiszállok belőle.

 

Otrombán becsaptak, félrevezettek! Nem tájékoztattak, sőt utólag még le is tagadták a gyógyszer lehetséges súlyos mellékhatásait. Rábeszéltek valamire, amitől eleve tartottam, szó szerint azt mondták, a gyógyszer szedésének ugyanaz a hatása, mintha csak beszélgetnénk.

 

Az is döbbenetes és szerintem igencsak gyanús, hogy a pszichiáter, ellentétben az összes előbb említett többi orvossal, egyetlen kezelés alkalmával sem adott olyan papírt a kezembe, amin rajta lett volna az aktuális diagnózisa, illetve a felírt gyógyszer típusa és mennyisége. (Mindig csak az aktuális receptet és a vizitdíj befizetéséről szóló bizonylatot kaptam meg tőle.) Egyébként az összes orvosnál, beleértve a pszichiátert, a magánpraxisukon voltam.

 

Ha az esetem nem egyedi eset, márpedig ennek a valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, akkor itt valami világraszóló szörnyűség történik. A fejlett világban nap mint nap százmilliók szednek hasonló készítményeket és ezeknek az embereknek az életéből utána eltűnik valami, ami fontos és alapvető volt. A velem történtek után komolyan elgondolkodtam egyébként azon is, hogy vajon a múltban, az antidepresszánsok ilyen mértékű elterjedése előtt is ilyen keresett áru lett volna (ha akkor létezik) a Viagra és a hozzá hasonló készítmények. Nem tartom kizártnak, hogy a két dolog egy „gyönyörű” árukapcsolás. Már mért lenne az természetes, hogy negyvenes férfiak tömegeinek nem áll fel a pénisze? Így volt ez a múltban is?

 

Az emberi agy az ismert világ messze legbonyolultabb entitása. A tudósok ismerete róla nevetségesen kicsi. A pszichiáterek ebbe az elképzelhetetlenül komplex és az egyes emberi életek szempontjából mindenek fölött álló rendszerbe túrnak bele egy olyan eszközzel, amelynek a pontos hatását nem is ismerhetik, hiszen csak „tudogatnak” valamit a működéséről. Rémisztő belegondolni abba, hogy a mai pszichiáterek elődei, még néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát, illetve lobotómiát alkalmaztak. Akkor azok elfogadott megoldások voltak. Vajon mit fognak mondani húsz év múlva az akkori vezető pszichiáterek a mai antidepresszánsokról?

 

Elgondolkodtam azon, hogy soha nem mérték az aktuális szerotonin szintet az agyamban (állítólag ez nem is nagyon lehetséges), viszont a tüneteim meg nem szűnése miatt egyre több gyógyszert kaptam, gyakorlatilag pusztán tapasztalati alapon. Arányos volt ez a kezelés? Megfelelt-e a hippokratészi eskű szellemének: „Ne árts!” Vajon a pszichiátereknek van saját maguk által megélt tapasztalata a gyógyszerek hatásáról? Az volna a becsületes, ha ők is kipróbálnák őket magukon.

 

Nagyon kíváncsian várom azok beírásait, akik szedtek antidepresszánst, de már abbahagyták és a szexuális diszfunkcionalitás megmaradt náluk. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan vagyunk ebben az állapotban, de csak nagyon kevesekben van meg a bátorság, hogy hallassák a hangjukat. Kérem, szólaljatok meg, hogy megmenthessük a gyanútlan embereket az iszonyattól!

 

HB

 

 

 

Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:46:54

@Leroi:

Egészségügy terén ezért ki a felelős?

Ha az orvosom azt mondja kell a ojtás, akkor?

Ha meg nem hiszek, akkor kapok én itt olyat, de olyat.... :P

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 17:52:40

@Hozzá Szóló: nem a sztori miatt kezdjük el szidni a szcit, hanem mert a legkárosabb dolog, ami emberekkel történhet! Kérlek ne korteskedj itt mellette. Embert nem láthattál aki jól járt vele, ez egyértelmű hazugság részedről, lebeszéllek arról hogy a neten reklámozd az őrületed, nem érek majd sikerélmények!

Feca 2010.09.27. 17:54:33

OMG, mennyi hozzászólás!
Esetleg, ha idáig értél:
- Nem voltál még depressziós/pánikbeteg, vagy nem láttál közelről, nehogy azt hidd, tudod, miről van szó.
- Ha a környezetedben valaki gyanús ilyen szempontból, segits neki, mielőtt nagyon mélyre kerül.
- Mert onnan nehéz kijönni. Nagyon nehéz.
- Ne mondd azt, hogy szedje össze magát, mert az a betegsége, hogy NEM TUDJA ÖSSZESZEDNI MAGÁT!!
- A sport segit, de nem megoldás.
- A gyógyszer segithet, ésszel, mértékkel, de nem megoldás.
- A megoldás BENNED van, a környezet segitségével. Vátoztass munkahelyet, életkörülményt, stb!
- Ha családi probléma van a háttérben, az a legxarabb, mert pont a család tudhat legtöbbet adni.

De nem lehetsz nagyon lenn. Ha igazán nagy a baj:
- ha nincs szeksz, már az se érdekel
- a saját problémád sem érdekel annyira, hogy ennyit írj róla.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 17:55:47

@Leroi: tájékozatlan tömegekbe magad is beleérted? fentebb érveket soroltam, nem állatom hogy a gyógyszeripar szűz és tiszta, de az összeesküvés-elméletek azért megdöbbentenek:-)

Feca 2010.09.27. 17:57:07

Ja, még valami,
- a jó pszichiáter ésszel kezel, és nemcsak gyógyszer ad.

DarthVader 2010.09.27. 18:09:49

@Feca: jut eszembe, a sexualitás problematikája az idő függvényében:

Kezdetben van mivel, van hol, de nincs kivel.
Később van kivel, van mivel, de nincs hol.
Aztán van kivel, van hol, de már nincs mivel.
Viszont a legsz@rabb, (mint a poszt is mutatja) amikor van kivel, van hol, van mivel, de minek?

billy reed 2010.09.27. 18:16:01

A doki nem gyógyszert, hanem életmódváltást javasolt...
Amúgy -mivel pszichés problémáról van szó- a gyógyszerek egyénenként is válthatnak ki más-más hatást...

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:21:10

Huhuhuuuuuu, Szci szagot erzek :)

Edes istenem, hogy ezek mekkora balfaszok. Bezzeg ez legalis...

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:31:11

A postolónak üzenem, hogy teljesen igaza van.

Tegnap észrevettem, ahogy a csajom leszedi magáról az emberi bőrt és szürke kis ember volt benne, aki ellopott homloklebenyeket morzsolgatott a randa ragacsos pszihológus ujjai között és begyógyszereztek a társaikkal valami szeánszon önkívületig gyógyszereztek valami csecsemőt a pincében.

Idióták. Meg az is aki leközli ezt a szart. Jöhet a moderálás, azt se bánom, de ingyen promózni ezeket a tolvajokat, nem teljesen okos ötlet.

We do not forgive. We do not forget.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 18:31:20

@Dr.laikus PhD:
Pedig pont, hogy érv az hogy nem adják ingyen. Ez bizonyítja, hogy hülyítés az egész, hiszen számukra nincsen jelentős költsége annak amit adnak, szerzői joghoz képest meg aránytalanul nagy összegeket szednek le a tagoktól. Ha a céljuk valóban az lenne amit akarnak, ami valami olyasmi, hogy megszabadítsák az embereket valamiféle belénk épült űrlény hatalma alól, akkor nem meggazdagodni szeretnének ezen, hanem a jó szándék vezérelné őket.

Ezek után jön, hogy amúgy az egész marhaság, meg hogy csak csöbörből vödörbe esik a depressziós egyén, de ezek mellett igenis érv az anyagi lehúzás.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:32:18

Elnézést a kusza fogalmazásért, az asszony tegnap engem is meglobotomizált.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:32:56

Elnézést a kusza fogalmazásért, de az asszony asszem meglobotomizált alattomban.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 18:35:05

@Zabalint:

Akkor nem mehetnénk orvoshoz pénzért.

Bőven elég a szakmaiatlanság, a működésképtelenség és még ezt is pénzért.

Úgy gondoltam nem az az érv, hogy pénzbe kerül, hanem a hazugság amiért kérik a pénzt.

vöröshigany 2010.09.27. 18:37:09

www.tar.hu/depi/egyebek/psyichobabonak.htm
Ezt érdemes elolvasni,akár beteg valaki,akár nem.

Sherko 2010.09.27. 18:43:36

Önismeret, erős akarat és az ember pontleszarja a kémiát. Szerotin és egyéb finomságok. Önismeret és csokolom. (egy pszihésen vezérelt hibát simán lehet pszihésen orvosolni és nem kell hozzá se gyogyszer se orvos... Persze más kérdés amikor szervi a dolog...)

amúgy érdekes post, továbbra sem megyek orvoshoz ha valami aggaszt max eltekerek...

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 18:51:06

@vöröshigany: egyetértek...őt kéne szembeállítani Szendi Gábor minden egyes badarságával szemben!

tsimora 2010.09.27. 18:53:05

Pontosan ugyanazon mentem keresztül mint a posztíró, szóról-szóra ugyanilyen következményekkel.

Welcome to the club.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 18:54:57

@Sherko: gratulálok, bár a korlátoltságod információhiányból ered, azért egy bipoláris depresszióban például azért nem javasolnám pusztán az önismeret szó ismételgetését, és fű szívását, ezt jó szándékkal mondom...a baj mégis az, hogy ha ilyen üzeneteket küldesz másoknak, akinek szintén információhiányuk van, akkor ők lehet hogy a Te badarságaid miatt nem fordulnak orvoshoz hanem inkább füveznek például.
Nem tagadom a folyamatosan fejlesztett önismeret természetesen segít hogy teljesebb életet éljünk, és hogy elkerüljük a problémákat, de aki beteg, annak?

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 18:59:26

@Sherko: Egy súlyos depresszióban szenvedő beteg önismerete sem lesz reális. Az önismeret fontos dolog, egészségeseknek legalább annyira, mint betegeknek, de önmagában komolyabb betegséget nem gyógyít.
Elnézést a személyeskedésért, de ha neked lenne kellő önismereted, akkor nem osztanád az észt olyasmiről, amihez láthatóan nem értesz.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 19:26:03

@Dr.laikus PhD:
Nem összehasonlítható az orvoslással, mert annak komoly költségei vannak, amit a szcientológia elkér a híveiktől az nagyságrendileg sokszorosa a fenntartási költségeiknek. Ezt azzal hasonlítanám, ha mondjuk a Biblia csak azoknak lenne hozzáférhető, akik éves fizetésük felét kifizetik érte. Pedig a történelmi egyházaknál is vannak ronda dolgok. De mindegy, nincs értelme ezen vitatkozni, hogy hazugság, azzal egyetértek. Viszont attól még az orvosok túl gyakran kezelik a beteget antidepresszánssal, szerintem csak végső megoldásként szabadna, de persze lehet jobban tudják, viszont az eredmények alapján van még hová fejlődnie a tudománynak.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 19:29:38

@Legelő Őse:
Aha, érdekes dolog, mert én meg pont azon vagyok felháborodva, hogy egyik ismerősöm azt állítja depressziós, és neki egy ismerőse magyarázza neki az antidepresszánsok feltétlenül szükségességét, mert hogy ő is pont így kezdte meg ilyesmi, és máshogy nem lehet megoldani. Közben azt sem tudni, hogy ismerősöm egyáltalán beteg-e, vagy csak bemagyarázza magának, viszont aki osztja neki az észt, nem csak hogy nem orvos, de évtizedek óta szedi a gyógyszert, és nem javult az állapota.

2010.09.27. 19:42:23

Elég gáz és ártalmas szíre-szóra gyógyszert felírni, és természetesen ebben érezhető a gyógyszerlobbi hatása is. A "normális" emberek esetében csak kiegészítőként, stabilizálásra tudom elképzelni őket.

DE: aki elhiszi, hogy gyógyszerrel ugyanolyan hatást lehet elérni, mint mélyre ható terápiával, csak gyorsabban, az meg fogja fizetni az árát. Aki nem olvassa el a lehetséges mellékhatásokat, és nem kapcsol időben, az is.

+1 arra, hogy az alapeset lehet valós, de a kidolgozottság propagandaszagú.

Kozmokrator · http://www.tudtad.com 2010.09.27. 19:45:17

Nagyon jó ez a blog is. A történetet olvasva. még inkább nagyobb ellenszenvet váltanak ki az agyturkászok.

mara67 2010.09.27. 19:57:46

Szerintem az, aki nem élte át a pánik betegség borzalmait, nem tud érdemleges választ adni.
Az én pszichiáterem nekem Rexetint írt fel, aminek szintén lehet negatív hatása a szexuális életre.
Van olyan helyzet, amikor igen is nincs más megoldás a pánik megállítására, csak a gyógyszer.
Az én tapasztalatom az, hogy amint enyhülnek a "fizikális" panaszok, szép lassan az ember kezd rájönni, mi az a konkrét dolog, amit nem tud elrendezni magában.
MEG KELL TALÁLNI EZT AZ "EL NEM RENDEZETT" dolgot, mert amíg ez nem történik meg, az ember nem várhat valós változást.
Én a szüleim elvesztése után lettem pánik beteg, és rá kellett jönnöm azért lettem beteggé, mert nem tudtam feldolgozni, hogy "egyedül maradtam".
Amikor elfogadtam, hogy nincs mit tenni ellene, szépen lassan a pánik is enyhült és a tünetek is csitultak.
Nekem a gyógyszer és a problémámmal való szembenézés, elfogadás jelentette a gyógyulást.

Joan Madou 2010.09.27. 19:59:47

"néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát" Ebben nincs igaza a bejegyzés szerzőjének, hiszen manapság is rendszeresen alkalmazzuk az elektrosokkot a napi gyakorlatban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.09.27. 20:00:43

A gyógyszerek igenis hatásosak az esetek többségében, de a mellékhatás teljesen kiszámíthatatlan és változó, amit a legjobb orvos se láthat előre. Ahhoz nagyon gyerekcipőben jár a pszichiáterek tudománya, hogy bármiben is teljesen biztosak legyenek, még az általánosan elterjedt szerotonin-elmélet se áll annyira biztos lábakon.
Az viszont nem tűnik túlzottan indokolhatónak, hogy egy súlyosnak tűnő mellékhatásokat kiváltó SSRI szert egyre növekvő adagban szedet az orvos hónapokon keresztül. A szerek hatása egy csoporton belül hasonló, a mellékhatások viszont igen eltérőek lehetnek. Aztán van több más vegyületcsoport is a hatásmechanizmus szempontjából, csak legfeljebb azt nem tudja az orvos, az adott személynél pontosan mit kellene megpiszkálni...

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:15:59

@Sherko:
Amellett, hogy totálisan egyetértek, az én utam is hasnolóan alakult az önismereten keresztül gyógyultam, de annyit azért meg kell jegyezni, hogy nem mindenkinek van képessége erre. Arra, hogy magára merjen nézni és fel merje ismerni, hogy eddig mennyire vak volt, mert ehhez bátorság kell és KÉPESSÉG.
Van akinek elég, ha megérintem a karját és felébred. Van, akinek az sem elég, ha egy órát rázom. Mert szimplán nem érti.

mialenyeg 2010.09.27. 20:19:44

Ha gyógyszer kell, akkor gyógyszer kell, ezen nincs mit változtatni. Viszont ki kell egészíteni pszichoterápiával, anélkül soha nem lesz gyógyulás, akármennyi gyógyszert veszel be. Az is igaz, hogy nehezebb jó pszichológust találni, mint jó gyógyszert. A pszichiáteren meg ne lepődj meg, ezek ilyen dilettánsok - valahol a padlóra estek az orvosok és pszichológusok között.

Euforbia 2010.09.27. 20:28:59

10 éve vagyok pánikbeteg, gyógyszert szedek (Rivotril, Prozac). Amikor kiderült, hogy az addig fiziológiai tűnő tüneteket mi okozza, már nem tudtam az utcára sem kimenni, olyan szorongásaim, fulladásom és felszaporodott pulzusom volt. 3 napi gyógyszerszedés után már a kórház kertjében sétáltam gond nélkül és 2 héten belül visszatérhettem a saját életembe. Abszolút gyógyszerpárti vagyok, és az ellenzőknek is be kellene látniuk, hogy a pánikbetegséget az agy rendellenes működése okozza, és bizony a szerotonin szintnek igen nagy szerepe van ebben.
Én örülök, hogy visszakaptam az agyamat és szorongás helyett gondolkodni tudok. Lehet, hogy a gyógyszerek némileg tompítanak az érzelmeken, de ez még mindig a kisebb ár.
Egyébként a gyógyszerhatások meg egyediek, a mellékhatásokat nagyon részletesen taglalják a leírások, meg lehet fontolni, hogy kinek mi a fontosabb.

Jamesboci 2010.09.27. 20:30:58

pánikbeteg nem látja igy magát kivülröl. valami nem stimmöl.

Ugyandehogy (törölt) 2010.09.27. 20:37:29

@na4:
Sajnálom, de az első a szexipar. Bármelyik formája (video, kép, online,stb.)

Őexc.Vitéz Bivalybasznádhy. Dr. Őfőméltóságu Úr 2010.09.27. 20:42:53

Mivel családi nyomást is említett, ez azt jelenti, hogy otthon se értik meg. Valamiért rosszul müxik az otthoni kapcsolata. Nos, ha nincs gyerek akkor következő a teendő.
mielőtt teljesen megroppan,, megfogja az asszonyt, a gyógyszeres dobozt és kihajítja őket a francba.
Az indíték valószínűleg otthon van, vagy a munkahelyről indult. Ez az állapotot nem gyógyszerekkel kell kezelni. Volt ilyen ismerősöm. A gázcsövön végezte pedig csak az asszony kellett volna kirúgni. Lehet melót is találni. Lehet, hogy nem vágyálom de ha megszűnik a háttérben lévő kényszerítő erő akkor regenerálódásnak megfelel.

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:46:20

@Jamesboci:
Én mást gondolok. Szerintem a tüneteket nem kell különösebb képesség, hogy objektíven le tudja valaki írni. Ez nem a magunkat kívülről látás képessége.
Akkor látná magát kívülről, ha azt írta volna, hogy a történtek után hónapok óta jár terápiára, és ez meg ez változott pozitívan az életében azóta (nem csak a potencia zavarra gondolok) gyógyszerek nélkül, és erre meg erre a felismerésre jutott.

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:50:50

@Megszívtuk-Waze:
Azért mielőtt kidobja az asszonyt, és javasolnám "Az igazság kettesben kezdődik" c könyv elolvasását és beépítését a mindennapokba. Lehet, hogy nem olyan nagy a baj, csak nem kommunikálják jól (vagy sehogy) az érzéseiket egymás felé.
De ezt ezzel a lendülettel neked is ajánlom, a problémamegoldó eszköztárad (mármint a kihajítás) bővítésére.:))

schveinlufter 2010.09.27. 21:07:24

@cenzorilla: ez a blogon csak a gyógyszermaffia termékeit lehet arcátlanul reklámozni?

Médiasas (törölt) 2010.09.27. 21:07:30

Szendi nem komplett. Szándékosan olyat mond, amivel néha a hírekbe tud kerülni. Orvosilag teljesen megalapozatlan téveszméket hangoztat.

bakela 2010.09.27. 21:08:03

Esztet a posztotot a Tomkrúz írta.

De lehet, hogycsak sima középvonalbeli meningeomája van. /az olyan mint a jonatán óma, csak a fejibe van a zembernek/
A zombidolgot én mekkfordítanám: az ifj. Antal Depressant jr. nem csinál a zemberekből zombit, de az aboriginál /vagy ab ovo?/zombinak adhatnak akár teveszart is csak zonebi marad /szinonimák: iskolaigazgató, színesfémkereskedő, pénzügyi menedzsgyer, rajzolóó, szallagopperátor, akvarista, stb/
Ja, nekem a citalopram mellékhatása ippeg a hiperszekszualitás volt. Hidd el, kedves Krúz, a lógó corpus delikáttal /delicti?/sokkal könnyebb utazni a trolin, mint az ágaskodóval, Meg, -a hiedelmekkel ellentétbe-, a zasszony is hamarabb mexokja- beletörődik.
Valaki aszonta, a pánikroham összefügg a vér aktuális CO2 koncentrációjával. Gyorsan rendezhető:
sör, sampány, proleeknak: habzóbor.
Különben meg a sok rohatt, azénadómból pszájkiátriszt meg mindfizessevissza, mer az összes ismerősöm már Sverigébe gyilkójja a zimpotens vikingeket.
Na, ezér nincs má gyóccerem itthon, a szendikétapróggyától mekk nem tuttam végigolvasni a komminterneket.

kutya vacsorája 2010.09.27. 21:08:54

hb=hubbard????
valahogy kamu ez a sztori. túl szakértrő, túl intelligens, túl távolságtartó.
szcientológus vagy-e?

piszkafa1 2010.09.27. 21:09:02

Kissé félve szólok a témához. Túl egyszerű lesz amit mondok. Voltam szülés utáni depresszióban, csak nem tudtam róla. Akkor jöttem rá, hogy miben voltam, amikor a második terhességemkor "kinyílt a világ" és a sötétből napfény lett. Tudom, ez nem pánikbetegség.
Gyógyszert nem szedtem, mert nem is tudtam, hogy beteg vagyok.
Még 40 évesen is elég pattanásos voltam (hormonok). Ekkor elkezdtem szedni egy egyszerű élesztőtablettát (B vitaminok). Szedtem vagy 2 évig, aztán valahogy elhagytam. Pár hét múlva azt észleltem, hogy minden ok nélkül zaklatott vagyok, felhúzom magam, a tűrőképességem egyre kisebb.
Ezen elgondolkodtam és megkérdeztem magamtól: mi változott ? Hát csak annyi, hogy elhagytam az élesztőtablettát.
Újra elkezdtem szedni és magam sem hittem, de visszaállt az a kiegyensúlyozottabb, tűrőképesebb énem.

Úgy tudnám érzékeltetni, hogy élesztőtabletta nélkül olyan az idegrendszerem, mint egy feszített selyemszál, minden fuvallatot túlreagál. Élesztőtablettával mint a hajókötél, nem cincálható olyan könnyen.

Másik "csodaszerem", amit szükség esetén bevetek: szójalecitin, a folyékony forma. Fél liter a kúra adagja, a harmadik napon már turbó módban üzemelek.

Nem akarom reklámozni egyik terméket sem, és az is igaz, hogy súlyos esetben ez már kevés. De talán abban segít, hogy ne jusson el az ember a súlyos fokig, vagy a gyógyszerek adagjának csökkentésében, illetve fokozatos elhagyásában.

Tudom, hogy az előző kommentekhez képest nagyon egyszerű az én módszerem. 2 éven keresztül néztem tehetetlenül, hogy édesanyámból mikor mit csinálnak az idegrendszerre ható szerek. Reszkető, félő, riadt embert vagy nyitott szájjal, maga elé meredő zombit. Vagy hadaró, nevető, túlpörgött valakit, esetleg percenként leülő-lefekvő-felkelő nyughatatlant. Nem soroltam fel minden változatot, de annyit láttam, hogy a gyógyszerektől teljesen elveszett az, aki ő. Egy biztos, kellett valami, mert az az állapot is tarthatatlan volt (nem evett, nem ivott, öngyilkossági gondolatok). De amit láttam, az megdöbbentett.

Játék mánia 2010.09.27. 21:09:07

@Jamesboci: Pont ezt akartam mondani. Olyan, mintha az asszony írta volna, a férj legendáriuma alapján, amivel a bizonyítványát próbálja otthon magyarázni.

Játék mánia 2010.09.27. 21:13:31

@kutya vacsorája: És kizárólag a libidója izgatja, de az nagyon. A feleségéről és minden dolgok hatásáról a családra, arról egy szót sem. Pedig egy ilyen libidó csökkenés komolyan megviseli az asszonykákat.

Autosave 2010.09.27. 21:16:05

Feléig olvastam.
Ha képes vagy ennyi önsajnálatot leírni, te nem beteg vagy ill. nem pánikbeteg.

Reggie 2010.09.27. 21:26:20

Szerintem ez egy jo indok arra, hogy elkezdjen inni.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 21:32:37

Mókás az a kép. Ha a fazon véletlenül paranoiás, ettől biztos kiderül :D

szubjektiv 2010.09.27. 21:36:59

@Euforbia:
15 éve lettem pánikbeteg, két évig küszködtem, mire lényegében magam kiderítettem, hogy mi a bajom. Megkerestem többek között az akkor sztárolni kezdett dalszerző pszichiátert is, aki nagyon kedves volt velem, közölte, hogy félek a haláltól és felírt egy gyógyszert, amiről azt mondta a kérdésemre, hogy hát ezt bizony akkor már mindig szedni kell.
Nem voltam szakértője a témának, de biztos voltam benne, hogy a betegség oka a pszichében gyökerezik.
Hazafelé a kukába hajítottam a
receptet.
Az állapotom persze magától nem javult.
Csodálatos háziorvosom volt az, aki beajánlott egy általa remeknek tartott pszichiáterhez. Mivel akkor várandós voltam a második gyerekemmel, a pszichiáter által felajánlott gyógyszeres lehetőséget visszautasítottam. Hetente jártam hozzá, ő pedig szelíd erőszakkal beterelt egy remek pszichológus által vezetett autogén tréning csoportba.
Eltelt pár hónap, mire azt vettem észre, hogy tudok közlekedni, innen pedig már rohamos volt a változás. Mire megszületett a kislányom, már sehol sem volt a rettenetes pánik, pedig a körülményeim ugyanolyan pocsékok voltak, mint amikor kezdődött a sztori.

A posztírónál egyébként nekem nem világos, hogy, hogy a fenébe tudott dolgozni, ha olyan súlyos pánikbeteg volt. Alighanem ő még abban a fázisban volt, amelyikben még csak időnként jön elő a roham. Hiszen simán vissza tudott menni minden pihenés nélkül a munkába.
De az egyáltalán pánikbetegség? Ismerek embereket akiknek volt egy vagy több komoly pánikrohama, de nem lettek pánikbetegek.

Az is fura, hogy magától hagyta abba a gyógyszert és semmi problémája nem volt ebből.
A posztíró pszichiátere tényleg elég fura. Mi az, hogy beszélgettünk, de ez persze nem kezelés, meg mi az, hogy írjon ő a gyógyszergyárnak? Ez teljesen abszurd.

mrs. white 2010.09.27. 21:37:07

Én biztos különleges pánikbeteg voltam de nekem a xanax semmit nem hasznát. Talán még placebonak sem volt jó. Viszont engem megnyugtatott az a tény hogy "csak" pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el.
A betegségek 90%-a egyébként ott keletkezik. Egész egyszerűen úgy döntöttem kiröhögöm ha rám jön roham. Azt se mondom hogy véglelgesen megszabadultam tőle(mert bármikor visszajöhet ha olyan élethelyzetbe kerül az ember) de gyógyszer és orvosok nélkül jöttem le róla. Visszatértem a kezdetekhez napi sport mozgás stb A 3 hét phenés nálam pl biztos nem működött volna legrosszabbul este voltam és hétvégén amikor nem voltam elfoglalt és volt időm agyalni. Szóval aktív de stresszmentes élet és a gyógyszerek meg a kukába.
a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni. Az arra hajlamosak a ráktól a lábtörésik és az agyvérzésig bármilyen tüneteket észrevesznek magukon és tudják is produkálni. A posztíróban nyílván megvan ez a képesség.

Bikli néni 2010.09.27. 21:53:28

Hú, képtelenség ennyit végigolvasni, így nem tudom, ismétlek-e.
Szóval, a mai pszichiátriai ellátással az a baj (és ne értsetek félre, nem az orvosokat hibáztatom ezért), hogy rengeteg a beteg, és egy betegre jut kb 10 perce az orvosnak. Ez az idő két dologra elég: a beteg elpanaszolja, mennyire pocsék az élete (ezt most minden cinizmus nélkül mondom, én is átestem ezen), amire a pihiáter együttérzően bólogat, majd felírja a receptet, és találkozunk egy hónap múlva. Ennyi. A betegek 99%-ának pedig nincs lehetősége magánrendelésre járni. Ilyen "kezeléstől" és az alternatív módszerekről szóló felvilágosítás nélkül ugyan mi mást várhatunk a betegtől? Naná, hogy boldogan beveszi a gyógyszert, mert az legalább tüneti kezelés. Az okot nem szünteti meg, de ezzel sajnos az emberek nagy hányada nem is törődik. Nagyon rendet kellene itt rakni.

renhoek 2010.09.27. 21:53:52

Szerintem teljesen reális a probléma. Én elmentem egy szülők által "régi jó barát" pszichiháterhez. Természetesen szülők nyomására. A "betegségem": lustaság, irtó nehéz nekiállás a tanulásnak 16 évesen. Parák, némi beilleszkedési probléma, enyhe babonásság.

Nemsokára beálltam a sorba, és rezzenéstelen arccal gyógyszert írt. (Gyakorlatilag kamaszkori parákon kívül semmi bajom nem volt) Azt mondta nem volt más választásom. Seropram, Zoloft meg nem rémlik már mi volt utánam.

Első tünetként rögtön a szexuális aktivitás drasztikus visszaesését tapasztaltam. Gyakorlatilag teljesen megszűnt az érdeklődésem a női nem iránt (előtte pedig minden nap minimum egyszer políroztam a bohócot, ha nem is éltem rendes szexuális életet)

Szóval igen is lehetnek durva szexuális problémák!
Továbbá semmiféle pozitív mellékhatást nem tapasztaltam. Nem lettem bátrabb, nem lettem jobb fej, nem lett jobb kedvem, és rohadtul nem tanultam jobban. Így 1 évig szedtem (legalább megvenni nem kellett, mert a kis zacskójából mindig nyújtott új adagot)

Kifejtette hogy nyugodtan ihatok is rá, egykét pohár whiskey még nem árt, max aznap ne vegyem be. Sőt ha anyám majrézik, dobjon be egy tabit ő is. (Később kiderült ő is szed SSRI-ket...állítólag)

A vicc az egészben, mikor kiderült az ottlévő aktákból (orvosi titoktartás haha) hogy rengeteg ismerősöm és kortársam jutott hasonló begyógyszerezésre szerintem teljesen indokolatlanul.

A történet vége: szépen abbahagytam a Seropramot, (igaz a szexualitásom szerencsére visszaállt idő közben, de az 50 mg/ nap semmiféle pozitív hatását nem éreztem) és magamtól szereztem önbizalmat hosszú hónapok alatt, a konformizálódás helyett pont az egyéniségemmel. Persze nem oldódott meg minden, (lustaság némi para) de hiszem, hogy ilyen kamaszkori esetek sokszor a személyiség fejlődésével gyógyulnak. Később a Pestre költözés és egyetemi stressz során kezdtem pánikbeteggé, hipochonderré (valós tüneteket produkált) olyans szinten, hogy végül hazaköltöztem és inkább bejártam. Szerencsére a környezetváltozás 1-2 hónap alatt rendbehozott. Most egy másik város másik egyetemén úgylátszik megtaláltam a helyemet. IGENIS KELL A KÖRNYEZET, MUNKAKÖR AKÁRMI VÁLTÁS! Máshogy nem megy :( De ebben az országban ez sokszor nagyon nagyon nehéz, közel lehetetlen :(

szubjektiv 2010.09.27. 21:55:47

"Az urológus ennyit tudott „segíteni”. Egyébként egy pillanatra se vonta kétségbe, amit az antidepresszáns hatásairól mondtam, és ki is fejtette, hogy rossz véleménnyel van a pszichiátriáról."
Bájos.

"A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel."

Ez meg már netto ostobaság. A posztíró kitalálta, hogy az impotenciáját és az érzelmi, lelki közömbösségét a valamikor szedett gyógyszerek idézték elő maradandóan.
Ebben hitt. Hát ha a hite vezérli és nem a megoldást keresi, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy valahol megérdemli a sorsát. Ilyen alapon beléphetne egy szektába is, az lehet, hogy még segítene némi önszuggesztió révén.
Írták páran, hogy sport. És igen, kifutni, kiúszni, kibicajozni a feszültséget. Segít. Találni stresszmentes elfoglaltságokat,játszani, kirándulni, lazítani.
Sokkal inkább segít mint végigjárni az összes ilyen "-us" meg olyan "-us" képzettségű orvost, akik persze nem tudnak megoldást találni, mert nem náluk keresendő, és szidni az orvosokat meg pirulákat, amik megfosztották a férfisságától.

renhoek 2010.09.27. 21:55:50

Ezenkívül megjegyezném, az a pszichiáter aki nagymennyiségű antidepresszánst ad felelőtlenül, tartósan kiegészítve Xanax-al (nem egy barát járt így) az szerintem brutálisan belenyúl az emberi idegrendszerbe! Tehát nagyon is van alapja a posztnak...

gibson 2010.09.27. 22:00:10

A kommentek 3/4-ét végigolvastam, köztük igen érdekfeszítő gondolatokat is, de egyvalami mintha elsikkadt volna, bár egy-két ember futólag már említette: mégpedig, hogy ez az egész történet valahogy túl tökéletesen lett megírva, ahogy egy kommentelő meg is jegyezte, egyes részei már-már tankönyvbe illően részletesek és szemléletesek, nem is beszélve a végkövetkeztetésről, amik messze túlmutatnak egy hétköznapi beteg aggodalmain, sérelmein. Egy szó mint száz: erős szcientológia-szagot érzek a levegőben, különösen, miután valaki belinkelte Szendi Gábor blogját, ahogy ugyanez a történet szóról-szóra megjelenik, szintén a semmitmondó HB aláírással. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a poszt szerzője nem reagált érdemben egyik felvetésre sem, pedig a történet egyik konklúziója éppen az, hogy tanácsot, megerősítést kér a hozzászólóktól, akkor azt hiszem, itt az ideje megkérdezni a blog szerkesztőit: milyen forrásból jutottak a fenti történethez? Biztos, hogy nem egy jól álcázott propaganda-írást közöltek jó szándékkal, ám kissé naívan?

(Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a fenti történet nem hihető, sőt, a saját baráti körömben is találkoztam hasonló negatív tapasztalatokkal az antidepresszánsokat illetően, a pánikbetegséget is elsősorban pszichés eredetű problémának gondolom, plusz abszolút laikus is vagyok a témában - egyszerűen csak túl sok a "gyanús" körülmény a posztot illetően szerintem...)

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:00:16

@mrs. white: "Viszont engem megnyugtatott az a tény hogy "csak" pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el." Az agy: egy szerv. Rettegj.

"a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni." Á, nem, és ha a zseniális pszichiátered esetleg kitalálja, hogy bak vagy, ezért írj egy listát, hogy a hét főbűn közül melyik jellemző rád (frankón megtörtént, az állami pszichiáterek kilencven százaléka gnóm, főleg a negyven felettiek - ha addig nem jut valaki magánpraxishoz, az biztos síkhülye), akkor hidd el, hogy ez a standard terápia része.

Magyarország az őrület kígyófészke, a többnyire még az átkosban végzett dokikban sem bízhat az ember, a szomszéd ajtónál meg már ott leselkednek a szcientológusok, akiknek a csalódott páciens gyorsan bedől. Nincs kiút. Nincs jövő.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:01:57

@renhoek: Igen, kukába a gyógyszerekkel, legyenek a haverjaid inkább mindenórás öngyilkosjelöltek. Zseniális.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:07:58

@gibson: Biztos én vagyok a speciális eset, mert nálam a pánik a depresszió szövődményeként alakult ki, de aki ilyen beteget lebeszélne a gyógyszerről... ennyi erővel le is lőhetné. A poszttal pedig az a gáz, hogy simán lehet szcientológia-propaganda, de lehet, hogy csak egy kétségbeesett átlagjózsi írta, aki pont tud jól fogalmazni, és most szépen felvágja az ereit, mert fél Magyarország szcientológus köpködésnek tartja a cry-for-helpjét. Nem sokkal biztonságosabb a kibertér, mint a valódi, na, csak óvatosan egymással.

szubjektiv 2010.09.27. 22:10:26

@mrs. white:
"Egész egyszerűen úgy döntöttem kiröhögöm ha rám jön roham."

Biztos, hogy pánikbeteg voltál?????

"Szóval aktív de stresszmentes élet és a gyógyszerek meg a kukába.
a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni."

Stresszmentes élet? Persze, az úgy pikk-pakk megoldható.. Nem szabad utánaolvasni? Ha én nem olvasok annak idején utána, akkor még nagyon sokáig nem derül ki, hogy mi is a bajom.
Én olvasás párti vagyok. A múltkor egy halálos kór tüneteit észleltem magamon rákeresve a tünetekre az interneten. Most úgy fest, hogy nem az betegségem, de ha az lett volna, akkor lehet, hogy segített volna, hogy azonnal rohantam az orvoshoz.

zrzr 2010.09.27. 22:13:36

A gyógyszerek hatását-ha leáll róla-idövel kompenzálja a szevezet. Az elején nagyon durva az abbahagyás után de 4-5 év alatt kiheverhetö...

Bikli néni 2010.09.27. 22:15:56

@Bokortalan Lajtalan: @szubjektiv: Én is olvasás-párti vagyok, sőt, szintén beteg (nagyon beteg) családtagom mondta, hogy kölcsönözzek neki az egyetemi könyvtárból pszichológiai meg pszichiátriai szakkönyveket, leült, végignyálazta, kijegyzetelt magának dolgokat, majd ezzel beállított a dokihoz. Aki jól vérig sértődött, hogy a beteg miért akar okosabb lenni nála. Aztán, pár évvel később átkerült egy másik orvoshoz, aki ráírta a papírjára az új diagnózist - ami nagyjából szó szerint ugyanaz volt, mint amit évekkel korábban kijegyzetelt a könyvből.

szubjektiv 2010.09.27. 22:17:10

"Miután elmondtam neki a tüneteimet és megmutattam az összes leletemet, azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, illetve, hogy kiégtem. Elmondta, hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék."

Nagyon kafa lenne, ha három hét pihenés meggyógyítaná a pánikbetegséget.
Ezt a részét konkrétan nem hiszem el a beszámolónak.

Void Bunkoid 2010.09.27. 22:17:48

Idevágó agymosó-idézet...

"- Idefigyelj drágám...ezek a hülyék a Memóriánál összebarmolták az agyad...és most paranoiás téveszméid vannak.

- Szerinted ez téveszme?"

ubu1 2010.09.27. 22:18:52

Önmagában a gyógyszer szerintem sem megoldás. De segíthet, akár a szerotonin-elmélet, akár a placebo hatás révén. A kognitív terápia ugyanakkor legalább olyan fontos.
A Wikipeda 9-féle SSRI hatóanyagot emleget. Lehet, hogy a postoló nem megfelelő fajtát szed, és váltani kellene. Az is lehet, hogy kezdetnek jó volt a sertraline, de telítődött-hozzászokott a szervezete, és most már másfajta kellene. Bár ha jól értettem, most nem szed semmit.
Pár hét alatt viszont tudtommal nem lehet (nem szabad) leállni. Hónapok-évek kellenek a gyógyuláshoz és a gyógyszer elhagyásához is exponenciális dóziscsökkentéssel.
Szintén a Wikipedia említi a megmaradó szexuális zavar lehetőségét, tessék elolvasni.
en.wikipedia.org/wiki/Selective_serotonin_reuptake_inhibitor
Érdekes a panasz, hogy csökkentek a szélsőséges érzelmek. De hát pont ez a cél, nem? Ha újra lenne lehetőség az érzelmek kitörésére, akkor (negatív érzelmek esetében) a fel nem dolgozhatók újra hoznák a pánikrohamokat. Örüljön, hogy nincsenek, mert már fel tudja dolgozni ezeket az érzelmi hullámokat. Ha meg valaki tudatosan tud valamit kezelni, akkor nincsenek érzelmi kitörései, hanem egyszerűen teszi a dolgát egy szituációban. Ez szerintem együtt jár.

gibson 2010.09.27. 22:19:35

@Bokortalan Lajtalan: félreértesz, mondtam, hogy nagyon sok pozitív válasz volt a kommentek között, egyértelműen építő jelllegű volt egy részük. Nem is akartam, hogy anti-szcientológus szövegként értelmezzétek azt, amit leírtam. Inkább csak a blog szerzőihez intéztem a kérdésem, hogy biztos, hogy jól utánanéztek a forrásnak, mielőtt közzétették volna az írást? Tehát leellenőrizték pl., hogy ugyanez a sztori felbukkant-e más blogokon, fúrumokon is, ugyanebben a formában?

De igazából mindegy is, hogy szcientológus-propagandáról van-e szó vagy sem, én örülök, hogy a poszt megjelent, mert a hozzászólásokból sokat tanultam. Csak gyanús volt, hogy olyan kevesen vetették föl a kérdést, ennyi.

szubjektiv 2010.09.27. 22:27:33

@Bikli néni:
Igazán remek orvosoknak mondogattam, hogyha szervi problémám lenne, akkor az nem kötődne helyekhez és szituációkhoz.

Hiszen, ha agyi bajom van, akkor nemcsak az utcára kilépve jön rám a szédülés meg a halálfélelem. Leszarták, nem vették figyelembe, meg sem hallották, hogy a tüneteim csak bizonyos helyzetekben jön elő. Minden orvostól megkérdeztem, hogy a tüneteim alapján ez nem lehet-e valami pszichés akármi. Meg sem hallották. Mehettem koponya röntgenre, agyi CT-re is. A kiértékelő orvos azt mondta, hogy a felvételek szerint nincs térfoglaló folyamat az agyamban, de ez nem jelent semmit, ettől még lehet, hogy van, csak nem látszik. Kis időbe telt, hogy rájöjjek, mi is az a térfoglaló folyamat. Elég rosszul lettem a szövegétől.
Simán el tudom képzelni a családtag esetét.

szubjektiv 2010.09.27. 22:32:41

"Érdekes a panasz, hogy csökkentek a szélsőséges érzelmek. De hát pont ez a cél, nem? Ha újra lenne lehetőség az érzelmek kitörésére, akkor (negatív érzelmek esetében) a fel nem dolgozhatók újra hoznák a pánikrohamokat."

"...később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is. A gyógyszer szedése óta minden sokkal szürkébbnek, tompábbnak tűnik az életben. Nem érintenek meg a korábban oly ismerős furcsa, érdekes, csak költők vagy írók által leírható, régi emlékekhez (akár szagokhoz, illatokhoz, hangokhoz) kapcsolódó hangulatok. Másrészt az érzéseim „amplitúdója”, mind negatív, mind pedig pozitív irányban jóval kisebb lett."

Szélsőséges érzelmek?

ubu1 2010.09.27. 22:38:00

Szerintem az SSRI-k hatásmechanizmusának ilyen szintű ismertetése nem feltételez szcientológia-(ellen)propagandát. Internetes utánaolvasás, az orvosok véleményében való természetes kételkedés, mérnöki-természettudományos világszemlélet egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki ezt így le tudja írni. Én is le tudtam volna, pedig semmi közöm a fent nevezett szervezethez. Azt is tudni kell, hogy a pánikbetegség tipikusan az intelligens emberek betegsége, úgyhogy egyáltalán nem meglepő, hogy aki keresztülment ezen, az értelmesen el is tudja mondani.

ubu1 2010.09.27. 22:48:36

Nem emlékeztem pontosan a szövegre, mire a kommenteket végigolvastam. Hogy mi szélsőséges, az nyilván relatív. Lehet, hogy valaki életének része lehet egy olyan erős érzelem, ami másnak már sok.

Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy csavart csavarnánk be egy menetes furattal rendelkező vasdarabba. Ezt a csavart nagyon meg lehet húzni. Ha ugyanazt a csavart egy alumínium tömbbe csavarjuk, és ugyanúgy megpróbáljuk meghúzni, a menet átszakad. Elsőre furcsa, de (részben az alumínium rugalmassága miatt) egy kör után a csavart még egyszer meg lehet húzni (vagy legalábbis úgy érzi az ember). De ekkor már alig tart, a legkisebb figyelmetlenség is elég az újabb átszakadáshoz.

Én is addig feszegettem a saját tűrőképességemet, amíg egyszer-kétszer sok lett. Tanulva a dolgokból most már jobban figyelek, hogy ne lépjem túl ezt a bizonyos határt. E mellett csak segít egy kicsit a gyógyszer, hogy ne legyen az a határ olyan kritikus. És igen: gyógyszerrel vagy kognitívan, de távol kell tartania magát egy kicsit az embernek a dolgoktól, hogy ne legyen újra baja.

DarthVader 2010.09.27. 22:51:48

@Void Bunkoid:
"Attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem üldöznek!"

Edd China 2010.09.27. 22:52:44

A levélírónak: vegyél ki szabadságot, menj el kurvázni, de valami durva jó egzotikus vagy fekete vagy amit akarsz csajhoz, aztán boxolj, veresd össze jól magad, olvass magyar politikáról(ez kellő indulatokat vált ki), bungee jumpingolj, base jumpolj, száguldj motorral vagy autóval 200 felett jóval, és még egy pár durva extrém sportot próbálj ki a legjobb barátaiddal, haverjaiddal, sörözzetek, ha játszottál gyerekként valamilyen csapatban - kosár, foci stb - játszatok újra, felejtsd el a családot és mindent legalább 1 hétre, ne legyél kapcsolatban velük és mással sem a haverokon kívül és máris jól leszel!

Ez pedig a leghosszabb mondat volt most:D De egy ilyen program után újjászületnél!

Maradoka 2010.09.27. 23:06:01

Negyvenes éveim elején lévő nő vagyok, és pár éve (már 8 éve) én is szedtem antidepresszánst(szerencsére csak fél évig voltam hajlandő szedni)ugyanazokra a pánibetegség okozta tünetekre, mint a levélíró. Sajnos minden szavával egyetértek, amit az "érzelmi elsivárosodásról" ír, ugyanezt tapasztaltam, tapasztalom én is a mai napig. Kreatív munkát végzek, amivel továbbra is elégedettek a munkaadóim, de én érzem, hogy az ami régen 100%-on pörgött, (mármint az ötletelés)most csak 70%, és sokkal nehezebben jönnek a gondolatok, amik régen maguktól könnyedén születtek. A libidóm helyre állt, de a "tompaság", a régi reakciók hiánya megmaradt. Én is hiába mondtam orvosnak, mindent tagadnak és megmagyaráznak. Nem szabad szedni, mai eszemmel azt mondanám,hogy ragaszkodjanak a pszichoterápiához, kognitív terápiához, de ugye az melósabb, mint a gyógyszert felírni.

renhoek 2010.09.27. 23:27:50

@Bokortalan Lajtalan: Ma már vannak viták arról, hogy pont az SSRI-k idézhetnek elő agresszív viselkedést vagy öngyilkosságot. Szerintem lehet nem alaptalanul.

Értelmezni nem ártana amit írtam: Nem a súlyos esetekre értem, hanem átlagos kamaszkori problémák megoldását tétovázás nélküli gyógyszerfelírásával. Az biztos, hogy sok kortársam kapott teljesen oktalanul nagyon erős gyógyszereket. Szerintem igen durva beavatkozás, amikor szegény csaj nem tudott aludni az SSRI-től, teljesen megváltozott a személyisége... és hogy ellensúlyozzák a hatást, kapott egy erős nyugtatót.

Lehet sokszor egy beszélgetés, a pszichoterápia megoldaná a dolgot. Hogy az ember érezze foglalkoznak vele. Akkor már tényleg inkább adjanak először placebót az embernek. (Kitudja, lehet én is végig placebót kaptam...)

renhoek 2010.09.27. 23:30:19

@Daniel David: Jah de mikor egy családot kell eltartani, nyomaszt a szegénység/gyötrelmes munka... akkor pont kurvázni, ejtőernyőzni meg stb-re van pénze az embernek.

Lehet ezt kéne csinálnia. Elválni, felmondani, elmenni szerzetesnek stb. Csak feladni az eddigi életedet nem olyan egyszerű ám. Könnyű ezt egészségesként javasolni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.27. 23:30:36

Hajjaj.
Én ezt nem értem, hogy miért kell antidepresszánssal kezdeni. (Illetve, hogy ha valaki tényleg nem akarja, miért nem határozottabb.) Nem vagyok a gyógyszerek ellensége, csak valahogy komolytalanná (hiteltelenné) válik az egész attól, hogy most már mindenre ez a válasz. Fóbia? Trauma? Generalizált szorongás? Pánik? Bipoláris? ... jó, akkor antidepresszáns. Legfeljebb más-más márka, legfeljebb nem mindig SSRI (bár többnyire igen).

Én ezt abszurdnak tartom, különösen annak fényében, hogy aztán meg ez a vége.

És persze a félre-ne-értse-a-posztoló kérdés, amiből most már maximum mások tanulhatnak: nem lett volna jobb mégiscsak pihenni három hetet????

Annak idején a közvetlen családomban de sokszor végignéztem ezt: túlóra, szuper munka, minden, aztán az így érkező bevétel mind orvosoknak ment fehér borítékokban egy összegben, különféle kórházak különféle osztályain.
Ha elüt az autó, akkor is kivonódsz a forgalomból három hétre. Nagyon kemény dolog végiggondolni, hogy vajon mi vezetett idáig, hogy már csak autóbaleset (infarktus, hasnyálmirigy-gyulladás, trombózis) vesz rá minket arra, hogy leálljunk - de érdemes végiggondolni, és hátha akkor kevesebbszer fog megtörténni. Különben meg jöhet a gyógyszer, ami nem segít, és jobban tönkremegyünk végül, mint ha valóban leálltunk volna három hétre infarktus nélkül is, akkor, amikor az még segített volna.

Ragaszkodjatok a terápiához. Ha gyógyszer kell, akkor az néhány hét terápia után fog látszani (néha tényleg kell, és akkor jó is); de az hihetetlen, hogy egy-két konzultáció után most már rutinszerűen írnak fel tartós használatra olyan gyógyszereket, amik belemásznak az idegsejtek anyagcseréjébe, és fogalmunk nincs arról, hogy ezzel valójában mi mindenbe nyúlnak még bele.

oraculum_dixit 2010.09.27. 23:40:56

Sajnos az a helyzet, hogy mindamellett, hogy az antidepresszánsokkal és az ezeket automatikusan felíró pszichiáterekkel kapcsolatos sok rossz vélemény nagy valószínűséggel nagyjából igaz, a libidó lecsökkenését önmagában a depresszió is simán tudja produkálni.

Én pl. sosem szedtem antidepresszánsokat (részben épp azért, mert ilyesmiket szedő ismerősöktől tudom, hogy teljesen romba tudják dönteni az ember érzelmi-érzéki életét) ennek ellenére mégsincs libidóm már több hónapja, és ennek az a legvalószínűbb oka, hogy éppen depressziós vagyok.

Elmondták már előttem páran: ilyenkor az az egyetlen hatékony és tartós megoldás, ha az ember elkezd dolgozni a saját problémáján. Természetesen ehhez érdemes segítőtársakat keresni...
A posztoló most megtanulta a saját bőrén, hogy az olyan "segítőtársakban" nem sok köszönet van, akik csak pirulákat írnak fel pszichés problémákra. Tehát olyat kell keresni, aki segíteni tudja a posztolót abban, hogy végigcsinálja azt az önismereti munkát, és sikerrel végrehajtsa azokat a változtatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy végre jobban legyen.
(Szerintem is nagy segítség tud lenni ezen az úton egy jó kineziológus, vagy egy családállítás, egy valóban jó pszichológus, és/vagy egy mentális problémák kezelésében is járatos homeopata.)

DE hiába minden, amíg a posztoló nem tette túl magát a jelenlegi önsajnáltató attitűdjén, és azon a tévképzetén, hogy az ő élete már végkép tönkre van téve, ő már végleg zombivá változott. Először is hinnie kéne abban, hogy még lehet lényegesen jobban is!

Jobbulást kívánok

Martian (törölt) 2010.09.27. 23:50:29

@Bokortalan Lajtalan: "pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el." Az agy: egy szerv.

Ha pl. valaki nem tudja kezelni az őt ért stresszt, megborul az agy kémiája... de ekkor a stressz átütő ereje az ok és a neurotranszmitterek munkájának megváltozása az okozat... tehát hiába kap a "szerv" gyógyszeres kezelést, ha a kiváltó ok nem szűnik meg.

Erre lehet mondani, hogy de mi van, ha nincs külső kiváltó ok... ennek bizonyításához egyrészt minden páciensnél minimum PET viszgálatot kellene elvégezni... másrész ilyenkor emelik fel az ujjukat a pszichoanalitikusok, hogy a beteg tudatalatti szinten tele van rejtett aknákkal... és ezek különösebb külső nélkül is aktiválódhatnak.

Tehát ha nem akarjuk a kuruzslás határát súrolni, a pánikbeteg agyának PET vizsgálata és hipnoterapikus megközelítés lenne szükséges... hogy a szervi ok kizárható-e, illetve mekkora a páciens tudati felelőssége.

portások kedvence 2010.09.27. 23:54:38

SZCI ALERT
Az első pár bekezdés még csak bűzlik, aztán egyre nyíltabban szcientológus írás - már amennyire nyíltan teszik, ugye... Ha valaki még nem találkozott volna velük, jó kiindulás a remalom.blog.hu . Praxis blogra nem való, csak ha a szcientológus métely a téma :-)

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2010.09.27. 23:58:32

Nem tudom, hogy ezt javasolták-e már előttem (sajnos nincs időm elolvasni a kommenteket), de feltétlenül pereld be azt a pszichológust, aki az antidepresszánst felírta neked! Persze, ettől nem fogsz meggyógyulni, de legalább elérheted azt, hogy ez a makkarcú ne praktizálhasson többet, és nem mellesleg szakíthatsz egy kis kártérítést.

És köszönöm, hogy leírtad ezt a történetet - ezelőtt is ódzkodtam az antidepresszánsoktól, de most már tuti nem fogom kipróbálni őket. Mondjuk nem voltam még pszichiáternél, aki felírhatott volna ilyet.

miss berger 2010.09.28. 00:00:20

kedves posztiro,
nem vagyok orvos. de voltam 17 evesen pszihiatrian, majd 20 evesen egyedul masztam ki egy ev alatt a depressziobol. ahogy visszagondolok ra, a tuneteim pont olyanok voltak, mint amik neked szerinted a gyogyszer miatt maradtak vissza. ugy ereztem, mintha egy buborekban elnek, semmi nem erintett meg igazan. szerencses voltam, mert felbe tudtam szakitani a fosulit egy evre, kikapcsoltam a vilagbol. segitett.
van egy pszichiater ismerosom, aki a depresszioval kapcsolatban vegzett kutatasokat. depresszios betegeknek mutattak emberi arcokat es meg kellett mondani, hogy a kepen latott ember vajon milyen hangulatban van. a tapasztalat az volt, hogy az altaluk megsaccolt erzelmek kozelebb estek a kozomboshoz, mint a normalis embereknel.
osszesegeben azt szeretnem mondani, hogy szerintem van ra eselyed, hogy depresszios vagy. jo sok tanacsot adtak itt arra, hogy mivel lehetne ebbol kimaszni, sztem van is bennuk igazsag. a mai magyarorszagon nem lehet otthagyni munkahelyet, elmenni betegszabira honapokra. a kocogashoz csak egy edzocipo kell. sztem kezdetnek az sem rossz...

szubjektiv 2010.09.28. 00:17:33

@miss berger:
a kocogás mindent megold?
De jó lenne...

2010.09.28. 00:21:52

Az ugye másnak is lejött, hogy harmadosztályú szcientológiai propagandával állunk szemben, annak minden tipikus, gyermeteg elemét felsorakoztatva?

ratio 2010.09.28. 00:29:01

Most, hogy bevettem az esti adagomat (xanax, sertralin) amit 6 éve szedek pánikra, irritábilis bélszindrómával keverve, én kicsit túlzásnak érzem az írásban a negatív elemeket. A tüneteim súlyosságát tekintve a első hónapban hetente 1x ájultam el a sokszoros rosszullétek között, majd 2 hetente, végül a szerek segítségével fél év után már csak havi egyszer. Random a buszon melóba menet, a metrón, hétvégi buliban, otthon, sőt még a volánnál is volt rá példa. Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami ellen semmit nem tudsz tenni csak jön magától és elsöpör. Nekem a gyógyszerek segítettek és kb. 2 éve nem produkáltam ájulásig tartó rosszullétet. Kisebb megingások sajnos elkerülhetetlenek. Az életmódomon, munkahelyemen, családi állapotomon mind változtatni kellett, hogy a mostani állapotomat elérjem és tartani tudjam. Nem vagyok zombi és impotens sem. Kompromisszumokra kényszerülök, de köszönöm jól vagyok a gyógyszerek segítségével. Mindenkinek jó egészséget.

Martian (törölt) 2010.09.28. 00:33:38

@shitgun: Vazze, ha mindenki scimókus lenne, akinek rossz tapasztalatai vannak a pszichiátriai gyakorlattal, akkor a sci hívők létszámban beelőznék az összes történelmi egyházat együttvéve! :)

GPS fun 2010.09.28. 00:40:31

Nekem alvászavarom van, amivel pár hónap után ideggyógyászhoz kerültem. Először írt fel pár féle altatót, aztám mivel nem használt megállapította, hogy depresszió.
Ezután kaptam a Zoloft-ot, mert hogy ez egy kicsit drágább, de "nincsen mellékhatása". Egy hónap múlva visszamentem és közöltem, hogy nem igazán érzek változást. Mire mondta, hogy ő pedig látja, hogy jobban vagyok és írt fel újabb 2 havi adagot. Pár napig még szedtem, egyre csökkenő lelkesedéssel miután rájöttem, hogy használni ugyan továbbra sem használ, viszont a szexuális érdeklődésem erősen tompítja.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.28. 00:56:10

@ratio: És mi van akkor, ha valaki másnak valami más problémája okozott ugyanilyen tüneteket, és ő gyógyszerek nélkül is felépült?

Van, akinek a gyógyszer segít, és van, akit (hosszabb-rövidebb időre)tönkretesz - utóbbi esetben látjuk azokat az embereket, akiknek nem gyógyszerre, nem erre a gyógyszerre, vagy nem erre az adagolásra lett volna szükségük, vagy nem ennyi ideig, vagy nem ebben a kombinációban, vagy...

A következmények persze hogy negatívak, hibalehetőség több van, mint alapos munka elvégzése után felírni a megfelelő gyógyszert és segíteni az illetőnek aki egyébként is elvégzi a teljes életmód- és egyéb-váltást, mint te is.
Gratulálok a sztoridhoz.
Szomorkodom, amiért ilyen sztorikból van kevesebb. Pedig általában az emberek szívesen dicsekszenek a szuper orvosukkal meg a csodás gyógyulásukkal, szóval erre nem lehet fogni a dolgot... úgyhogy pláne gratulálok a szerencsédhez, meg a munkához, amit elvégeztél hozzá.

renhoek 2010.09.28. 02:30:00

Sokszor kb*szott kilátástalan az ember helyzete, ilyenkor képes vakon hinni a pszichiáterben aki rögvest felírja a gyógyszert, általános évszázados emberi problémákra. Lehet sokaknak segít, de sokaknak árthat is. Alapból a tudat, a megbélyegzés, hogy "dilibogyót" kell szedni... már megalázó. Személy szerint, sokkal jobban éreztem magam mikor abbahagytam (és nem változott semmi se negatív, se pozitív irányba)

Itt már bejön az a probléma is, hogy az illető akar-e, illetve képes e meggyógyulni. Ugyanis ha nincs akarat, akkor sokszor a gyógyszer sem segít semmit. (Amúgy sem a problémát gyógyítja, hanem segíti az öngyógyulást - jobb esetben)

Martian (törölt) 2010.09.28. 09:58:27

@renhoek: közeli hozzátartozóm esetéből láttam, hogy egy idő után a pszichés betegség már "státusz", nem is hiszi el a beteg, hogy van lehetőség a változásra, illetve fél a változástól.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.28. 10:26:07

@shitgun: a kommentezők között se semmi a mennyiség. Forog a gyomrom :D

aesculap 2010.09.28. 11:10:42

Becsszó nem azért térek vissza a tegnapi poszthoz, hohgy enyém legyen az utolsó szó, hanem egy fontos adalékot szeretnék megosztani az érdeklődőkkel (bár lehet, hogy más is észrevette már): az antidepresszánsok/antipsychotikumok mellékhatásának tulajdonított negatív lelkiállapotot a scientológiai irodalomban (propagandában) nevezik zombinak. A többi kikövetkeztethető...

gibson 2010.09.28. 11:26:57

@aesculap: igen, többen is jeleztük már ezirányú aggályainkat, de eddig nem lett túl sok foganatja... :)

lehet más a handa-banda 2010.09.28. 11:32:22

Azért meglátszik hogy a Praxis blog a lelki sérültek, ilyen-olyan megzökkentek spirituális találkahelye. Mmennyi sok hozzászóló kap kezelést, és ez még a jobbik fele, nekik legalább van valamilyen szintű betegségbelátásuk, mások viszont csak széthintik az agyukból a bajt minden önkontroll nélkül.

Hajrá magyar egészségügy!

Martian (törölt) 2010.09.28. 13:20:44

@aesculap: "az antidepresszánsok/ antipsychotikumok mellékhatásának tulajdonított negatív lelkiállapotot a scientológiai irodalomban (propagandában) nevezik zombinak"

Azért ha valakit éppen a "pancser" szóval jellemzek, abból még nem következik, hogy sakknagymester vagyok...
:))

Scala 2010.09.28. 17:24:46

@ondol: @Névtelen betelefonáló: @phoenix102: Egyetértek, bár be kell vallanom, hogy a levelet sem olvastam végig, elég sok mindent ki lehetne elemezni már onnan, mi gátolja a gyógyulást.
És nem hiszem, hogy a Gyógyszer VAGY pszichoterápia mentalitás helytálló, sőt abban is kételkednék, hogy ilyet mondott neki a pszichiáter. És a gyógyszer gyorsabban hat, mint a pterápia, illetve egy hónapon belül meggyógyul? Ez sem hangozhatott el, egy antidepresszáns 6 hét után kezd teljesen hatni, én úgy tudom.
A Zoloft amúgy sztem szar gyógyszer, ha már szerotoninszintet baszkurálunk, Floxet vagy Prozac (ugyanaz a hatóanyag van mind2ben). A Zoloft rosszulléteket okoz, de valahogy a közeg.ügyi ellátásban azt írják fel elsőnek... ezt többektől is hallottam.
Na szóval,
a szerotonin-elmélet, ami a levélben le lett írva megdőlőben, éppen a dopamin elmélet kezd uralkodni, hogy a dopamin szintet kell megemelni az agyban...
Pl. dopamin és noradrenalin van a Wellbutrin nevű gyógyszerben, gátolt depresszióra nagyon jó.
Pánikbetegségre sztem NEM a gyógyszer hat, sőt káros is rá szedni, a pánikbetegség pszichoterápiával vagy hasonló lélek és érzésközpontú terápiával gyógyítható, gyógyítandó. Ha valaki azt állítja, hogy két hét- egy hónap alatt napi x db Zoloft bekapkodása a megoldás, az hazudik!
Sztem az orvos nem ezt mondta a betegének, amúgy.
A merevedési zavarról csak annyit, hogy annak a tünete, hogy a levél írója korántsem gyógyult meg, és ideje lenne nem tünetileg, hanem értelmesen, holisztikusan, átgondoltan nekiállni ennek az egésznek újra.
Még rengeteg minden eszembe jutott, olvassa el Daubner Béla - Kaló Jenő: A tudattalan nehezen járható ösvényén - Az önismeret jelentősége a gyógyulásban és a gyermekvállalásban c. két kötetes könyvét, Kiadó: Intergratív Pszichoterápiás Egyesület, 2005.
Sokkal közelebb kerül majd a megoldáshoz.
Am. meg elkezdhetne hallgatni a megérzéseire, ha már leállt a gyógyszerekkel.

Végül, laikus magánvélemény: nem tudom, hogy a burn-out szindrómának mik a kritériumai, nekem pánikbetegségnek tűnt, amit leírt.
Nagyon sok pszichiáter végez pszichoterápiát, sztem csak olyanhoz szabad menni gyógyszert felíratni, aki ilyen ráépített szakvizsgával rendelkezik.

A szcientológia az egész pszichiátriát utálja, de ez valami komplexus náluk, + könnyíti a dolgukat, a negatív utálat nagyon bejövős, a cél, hogy átvehessék az irányítást, hatalmat az öntudatod, privát szférád és a bankszámlád felett. Demagóg volt tudom, de most nem akarom hosszan fejtegetni.

Megyek végigolvasom a levelet, bár túl hosszúra nyúlt, és tele van hülyeséggel is.

Scala 2010.09.28. 17:28:29

@lehet más a handa-banda: Hülye vagy! És cinikus. :-D
Jót röhögtem! :-DDD

Scala 2010.09.28. 17:47:02

Ez a bekezdés a csúcs, az "Ha orvost választasz, diagnózist is választasz" mintapéldája + kicsit kételkednék a 'látszott rajta, hogy elhiszi' szubjektív észlelésekben, a levél egészének olvasása után....
+ Szendi Gábor hangzatos 'kémiai lobotómiája egy hülye kifejezés sztem, Szendi mindig is grafomán volt, nem mindig írt rosszul, de az Evolúció és boldogtalanság hemzseg a tárgyi tévedésektől az idegesítő összevissza stílus és az egyoldalú tanulmánykiemelésekről nem is beszélve.
Ettől még lehet, hogy a levél írójának ki kellene próbálnia, ott a betegségét táplálkozás és életmód okozta egész testre kiterjedő gyulladásként kezeli a szerző. Hátha...

"A fenti tünetek kapcsán elmondtam az endokrinológusnak, hogy az egész olyan, mintha kémiai lobotómiát hajtottak volna végre rajtam. (Ezzel a kifejezéssel Szendi Gábor honlapán találkoztam.) Látszott rajta, hogy elhiszi, amit mondtam neki és azt mondta, hogy valóban erről van szó. Azt is elmondta, hogy óvatosan kell bánni az antidepresszánsok adásával a mennyiséget és az időtartamot illetően, mert ezek minden esetben hatnak az egyes hormonok szintjére és a hormonok alapvetően befolyásolják az élettani folyamatainkat, hangulatunkat és ezzel általában a pszichiáterek egyáltalán nem szoktak foglalkozni."

pakesz (törölt) 2010.09.29. 00:43:44

hijjj...

ennyit jar orvoshoz es meg este asszonykat is akarna pakolni?
es kozben azt allitotta hogy egy csomot kell dolgoznia?
valami itt nem stimmel, legvaloszinubnek azt tartom, hogy csak napi 4 orakat alszik

egerészölyv 2010.09.30. 10:33:53

Hát nekem is megvannak a magam kínos tapasztalatai az idegosztályról.
Jó rég történt, amikor állandóan az ágyba vizeltem, és anyám végre rászánta magát hogy orvoshoz vigyen. Már rég a lépcsőházban jártunk, amikor apám az öblös hangján utánunk "szólt": aztán NE UROLÓGUSHOZ vidd! Innentől datálódik hosszú kapcsolatom a neurológiával.

hideg.gergo · http://hideggergo.blog.hu/ 2010.10.10. 01:19:30

Én másfél éve vagyok "zombi". Most új doki. Rivotril, Seropram.

Ami jót tett: önismereti csoport.

Ami az orvosomat dícséri: Nem csak gyógyszerrel akart kezelni, terápiát is ajánlott pszichológussal.

Ami segít: Állandóan dolgozom, alkotok.

Szexuális élet: Teljesen normális, még én is meglepődöm néha.

Hozzá Szóló 2010.11.02. 15:05:41

@Legelő Őse:

Bocs, én ismerek olyat, aki szcibe járt hónapokig és teljesen jól járt vele! Ezt bármikor élőben is vállalom, mert így van és ő is vállalja! Vagy akkor most mindenki hazudik? Aki nekem beszámolt, vagy mondjuk most én? Na ne fárassz már. Ha valaki meg alkalmatlan és nem tud vigyázni magára, azt beszippantja még egy jehovás vagy mormon csoport is. Hülyékkel nem lehet mit csinálni, bocs...

Hozzá Szóló 2010.11.02. 15:12:22

@Zabalint:

Ki ad ingyen és mit manapság?
A Hit Gyülekezetét nézd meg. Megmondják kerek perec, hogy itt lelki szolgáltatás van, pénzért. Ahogy mindig is volt: tizedet fizetsz az egyházadnak. Ennyi.
Nem kötelező, lehet élni vele, az egyháznak meg el kell tartania magát. Különben nem lesz, aki előállítsa az anyagokat és nem lesz hely, ahol valaki előadja neked úgy, ahogy azt elő kell. Téged ki és mikor kényszerített, hogy pénzért vásárolj füzeteket vagy tanfolyamokra fizess be, hogy gyorsabban tanulj és eredményesebben stb. ??
Írd már le légyszi :D

Johnny5530 2016.05.17. 19:07:36

Végigolvastam és tanulságos volt. Gyakorlatilag én is ezen mentem keresztül. Szedtem több hónapig egy bizonyos Citalopram hatóanyagú SSRI-t és biza nálam is előjöttek ezek a tünetek. A műszer lent nem működött, vizelési problémáim voltak, állandóan idegesen nyújtózkodtam és ásítoztam, érzelmileg egy hulla lettem, a végtagjaim folyamatosan remegtek és állandó idegesség érzetem volt... Viszont szerencsére minden helyreállt, miután letettem a gyógyszert (igaz, nem fokozatosan). Annyi történt, hogy egy alkalommal egy idegösszeomlás szerű esemény történt velem, amikor is kiabáltam mindenkivel körülöttem, csapkodtam, törtem zúztam, aztán utána szó szerint fél órán keresztül bömböltem mint egy óvodás kislány, torkom szakadtából.

Miután ez lezajlott, ennyi volt. Egyedül az átélhető érzelmi spektrum csökkent le valamilyen szinten, de engem túlzottan nem érdekel.

A pszichiáterek hozzáállása egyébként egy külön misét is megér. Volt nekem is szerencsém olyanhoz, aki a szuicid gondolataim ellenére elkergetett a rendelőjéből, mert nem akartam a gyógyszerkísérletében részt venni; egy másik pedig akinek még fizettem is, majdnem kinyírt, mert a magas vérnyomásomra felírt egy olyan szert, ami még jobban megemelte és nagyon rosszul lettem tőle (mondjuk ha mégis sikerült volna kinyírnia, legalább megoldódott volna minden gondom).
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása