Antidepresszáns: áldás vagy átok? Azaz hogyan lettem zombi?

2010.09.27. 06:00

Az én történetem 2007 tavaszán kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám.

 

Egy nyilvános helyen voltam a feleségemmel, ahol minden komolyabb előjel nélkül hirtelen iszonyatosan szédülni kezdtem, úgy éreztem, mintha a fejemben elpattant volna egy ér, és meg voltam győződtem róla, hogy azonnal meg fogok halni. Soha hasonlót nem éreztem korábban. A kihívott mentő nagyon magas vérnyomást mért, előtte mindig normális, kicsit inkább alacsonyabb volt vérnyomásom. Ezután a rosszullét után még többször jöttek rám hasonló, de kisebb rohamok, aztán még egy alkalommal az utcán lettem ismét nagyon rosszul, ekkor ismét mentőt kellett hívni hozzám.

 

Akkor rögtön bevittek a kórházba. Több napon át nagyon alaposan kivizsgáltak belgyógyászati, illetve kardiológiai szempontból, de semmilyen kórosat nem találtak.

A rosszullétek mellett gyakran fájt a fejem (ami korábban csak nagyon ritkán fordult velem elő), illetve folyamatosan kimerültnek éreztem magam. Neurológushoz is elküldtek, aki szintén nem talált kóros eltérést és javasolta, hogy menjek el pszichiáterhez. Ettől eléggé ódzkodtam, mivel azonban a problémám nem szűnt meg és nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, végül valamikor júniusban elmentem pszichiáterhez.

 

Miután elmondtam neki a tüneteimet és megmutattam az összes leletemet, azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, illetve, hogy kiégtem. Elmondta, hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék. Mivel erre nincs lehetőségem az aktuális munkahelyem mellett, a családom eltartásához meg szükségem van a munkahelyre, két módon tudna kezelni: pszichoterápiával, illetve gyógyszerrel. A kettőnek teljesen ugyanaz a hatása, de a gyógyszer sokkal gyorsabban hat. Én nagyon nem akartam a gyógyszeres kezelést, mert volt bennem egy jó adag félelem vele kapcsolatban. Ő nagyon határozottan a gyógyszeres kezelés mellett érvelt és mivel megbíztam benne, mint orvosban, végül sikerült meggyőznie.

 

Elmesélte nekem a tüneteim fiziológiai hátterét és a gyógyszer működési mechanizmusát. A kiégési tünetek illetve a pánikrohamok közvetlen oka, hogy az egyik agyi ingerületátvivő anyag (szerotonin) szintje lecsökken illetve túl gyorsan „visszavevődik” az információátadás során, és a gyógyszerek ezt a gyors visszavételt gátolják meg (SSRI - Selective Serotonin Reuptake Inhibitors). Azt mondta, hogy a gyógyszer szedésének elkezdésétől számítva kb. két múlva lesznek észlelhetők a pozitív hatások és úgy egy hónap múlva valószínűleg meg is gyógyulok. Persze azt is hozzátette, hogy a tartós hatás érdekében az életmódomon is változtatom kéne, legalább annyiban, hogy lehetőség szerint vegyem kevésbé komolyan a dolgokat, illetve amikor tudok, lazítsak.

 

Napi fél tabletta 50mg-os Zoloft-tal kezdtem, aztán néhány hét múlva már napi egy tablettát szedtem. A pánikrohamok jóval ritkábban jelentkeztek és enyhébbek voltak, de a fejfájás, levertség és kimerültség egyáltalán nem akart megszűnni.

Meg kell említenem azt is, hogy éjszakára nyugtatót (Xanax-ot) is felírt nekem. Azt javasolta, hogy este lefekvés előtt vegyem be vagy akkor, ha felébredek éjszaka. Érdekes, hogy az antidepresszáns szedése előtt még ebben a rossz állapotomban is csak ritkán voltam álmatlan. Az antidepresszáns szedésének elkezdésével párhuzamosan azonban rendszeresen felébredtem éjszaka és nem tudtam visszaaludni, és ezen valóban segített a Xanax.

 

Mivel a kiégés tünetei nem enyhültek, a pszichiáterem fokozatosan növelte a gyógyszer napi adagját, 5-6 hónap múlva már napi 3 tablettát szedtem. (A gyógyszer leírásában szokásos napi adagként 50 mg van megadva, ami egy tablettának felel meg. Legmagasabb adagként napi 200 mg szerepel, ami négy tabletta.) Az a tény időközben valahogy elfelejtődött, hogy a gyógyszeres megoldás azért lett favorizálva, mert az hamarabb (sőt nagyon hamar) meggyógyít majd engem.

A 2-3 hetenkénti találkozásaink alkalmával a pszichiáterem beszélgetett is velem kb. fél-háromnegyed órát, figyelmesen meghallgatott, hangsúlyozta nekem, hogy a gyógyulásom szempontjából a lazítás, pihenés nagyon fontos, mindig nagyon pozitív volt. Ez ugyanakkor nem volt pszichoterápia, ezt egyszer ő is megerősítette.

 

Ezeken a beszélgetéseken minden alkalommal jeleztem neki, hogy a gyógyszer szedése nagyon negatívan hat a szexualitásomra, ez egyébként már az első gyógyszeres hét után így volt. A libidóm drasztikusan lecsökkent, kb. a pubertás korom előtti szintre. A péniszem, a herezacskóm és a többi erogén zónám érzéketlenné vált, időnként majdnem annyira, mint mikor a fogorvos kezelés előtt érzéstelenít egy területet és az ember szinte nem is érzi azt a részt. Ezekkel párhuzamosan merevedési és merevség fenntartási problémáim lettek.

 

Mindig megnyugtatott, hogy ezek csak ideiglenes jelenségek, előbb-utóbb el fognak múlni.

 

A történet teljessége érdekében említést kell tennem arról, hogy kicsi gyerekkorom óta voltak bizonyos kényszeres tüneteim (többszöri visszamenés, lámpa kapcsolgatás stb.), amelyek soha nem akadályoztak a normális életvitelben és engem sem zavartak igazán. Tudom, hogy nagyon sok embernek van ilyen tünete, és őket sem zavarja különösebben, ez nem egy valódi betegség. Mikor a pszichiáterem véletlenül megtudta (szerintem azután beszéltem róla neki, hogy elmondta a gyógyszernek a kényszeres tünetekre gyakorolt pozitív hatását), hogy nekem is vannak ilyen tüneteim, láthatóan fontosnak érezte, hogy ezt a „bajomat” is meggyógyítsa. És valóban, nagyobb mennyiség (talán napi két tabletta szedésekor) a kényszeres tüneteim szinte teljesen elmúltak.

 

A kiégés tünetei enyhültek valamelyest, ugyanakkor a nem szűnő szexuális problémáim egyre jobban aggasztottak, így nyolc hónap után, 2008 februárjában úgy döntöttem, hogy abbahagyom a gyógyszer szedését. Fokozatosan, néhány hét alatt csökkentettem le a napi adagomat nulla tablettára és közben mega dózisú vitaminokat szedtem. A hatás nekem is meglepő volt: nem jelentkezett semmilyen elvonási tünet az antidepresszáns elhagyása miatt, ugyanakkor a kimerültség és fejfájás teljesen megszűnt, sokkal jobban kezdtem érezni magamat a bőrömben, mint a megelőző hónapokban bármikor.

 

Egy dolog, a súlyos szexuális zavar azonban megmaradt, sőt az elvárttal (a gyógyszer elhagyása után meg fog szűnni) éppen ellentétes módon, még fel is erősödött. A merevedés fenntartása még nehezebbé vált, és új jelenségként megjelent a korai magömlés (amikor egyre ritkábban, de sikerült elérni a merevedést).

 

A libidó kialakulásával, illetve nem kialakulásával kapcsolatos tapasztalatom, hogy érzem, hogy egy jó nő látványára meg kéne, hogy mozduljon valami bennem (mint régen mindig), és azt érzem, hogy az agyamból mintha elindulna egy jel, de az nem tud eljutni a péniszembe, mert azt valami gátolja, szinte érzem mintha a két pont közötti „drót” kontakthibás lenne és a jel nem tudna rajta átmenni.

 

Kb. két hónapig vártam, hátha elmúlnak a tüneteim, de mivel ez nem következett be, felhívtam telefonon a pszichiátert. Elpanaszoltam neki a tüneteimet. Az volt a válasza, hogy az ő praxisában soha nem hallott olyat, hogy a gyógyszer szedésének befejezése után ezek a szexuális problémák megmaradjanak. Elmondtam neki, hogy körülnéztem az interneten és találtam írásokat, amelyek hasonló tüneteket írtak le antidepresszáns szedése után. Valami olyasmit mondott, hogy az egész csak valamilyen pszichés dolog, az a probléma, hogy a gyógyszer szedése alatt romlott a szexuális teljesítőképességem és így csökkent az ilyen irányú önbizalmam, ezért nem megy a szex. Különben meg ne olvassak ilyen anyagokat az interneten, mert csak ront az állapotomon, még jobban bemagyarázom magamnak, hogy tényleg bajom van.

 

Mivel a pánikbetegség elején a vérnyomásom időnként a megengedettnél magasabb volt (nem vészes módon), „alternatív magyarázatként” azzal a feltételezéssel is élt, hogy a magas vérnyomás a hajszálereimet tehette annyira tönkre, hogy az erekciós zavarokat okoz. Ezért azt is javasolta, hogy menjek el egy urológushoz.

 

Javasolta még, hogy én írjak közvetlenül a gyógyszergyárnak az általam tapasztaltakról. A végén azért hozzátette, hogy sajnálja a dolgot, de azt nem magyarázta meg, hogy ezt hogy érti.

 

Megdöbbentő, hogy a pánikbetegségre azonnal a gyógyszeres pszichiátriai kezelést javasolta, a súlyos szexuális zavarok esetében azonban feltette a kezét. Azt is elképesztőnek tartottam, hogy nekem kelljen a gyógyszergyárnak írnom a tapasztalt tünetekről és nem neki hivatalból.

 

Egyébként jól mutatja, hogy a leírt szexuális probléma nem „pszichés” eredetű, hogy még az álmok szintjén sem jelenik meg erős szexuális tartalom, nincs éjszakai magömlésem a hosszú „önmegtartoztatások” után sem, s ha néha van is reggeli pénisz merevedésem, annak erőssége és tartóssága összehasonlítva a gyógyszerszedés előtti időszakban megéltekkel, szánalmas.

 

Persze 2008 nyarán elmentem urológushoz, aki megoldásként a Viagra, a Cialis vagy egy harmadik, hasonló hatású gyógyszer szedését javasolta. Én a Cialtist választottam. Egyszer kipróbáltam: elég kellemetlen mellékhatása volt, vérbőséget okozott mindenütt, persze a péniszemben is. A merevedés rendben lett tőle, de semmi más. A libidómat nem javította egyáltalán és a korai magömlést sem.

 

Az urológus ennyit tudott „segíteni”. Egyébként egy pillanatra se vonta kétségbe, amit az antidepresszáns hatásairól mondtam, és ki is fejtette, hogy rossz véleménnyel van a pszichiátriáról.

 

Egy éven keresztül nem következett be változás a tüneteimben. Így 2009 nyarán kétségbeesésemben elhatároztam, hogy elmegyek egy andrológushoz, hátha az tud segíteni nekem. Annyit sikerült kiderítenie, hogy magas a prolaktin szintem, amely okozhat libidó zavart. Egy hónapig szedtem Bromocriptint, ami normális szintre vitte a le prolaktint, de a tüneteimen semmit nem változtatott.

Kiábrándító volt egyébként az andrológus reakcióját hallani a történetemre. Érdemben csak annyit mondott, hogy az a tapasztalat, hogy a Zoloft jó ellenszere a korai magömlésnek, de ő különben nem ért a neurokémiához. A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel.

 

Persze tovább agyaltam a dolgon, hogy ki segíthet nekem. 2009 őszén mentem el egy endokrinológushoz. Megnézte az összes hormonom szintjét. Néhány közülük kívül esett a megfelelő értékek tartományán, de nem vészes mértékben. Szelén szedését javasolta, ami az ő általa neki tulajdonított regeneráló hatáson keresztül, úgy tűnt ténylegesen helyrebillentette az értékeket, mondjuk úgy nagyjából. Persze a tüneteim mit sem változtak.

 

És amikor tünetekről beszélek, meg kell említenem még egy tünetcsoportot. Erre korábban, a szexuális problémák árnyékában nem is annyira figyeltem (bár az első pillanattól kezdve érzékeltem), de később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is. A gyógyszer szedése óta minden sokkal szürkébbnek, tompábbnak tűnik az életben. Nem érintenek meg a korábban oly ismerős furcsa, érdekes, csak költők vagy írók által leírható, régi emlékekhez (akár szagokhoz, illatokhoz, hangokhoz) kapcsolódó hangulatok. Másrészt az érzéseim „amplitúdója”, mind negatív, mind pedig pozitív irányban jóval kisebb lett. A korábbi, szerintem bőven a normalitás határán belüli, egyáltalán nem kóros szintű szorongásaim (pl. éjszaka közepi vagy reggeli ébredéskor) gyakorlatilag nem jelentkeznek. Valami nagyobb ijedtségre nem rándul össze ismerős módon a gyomrom. Egy sok ember előtt elmondandó beszéd előtt jóval kevésbé izgulok, mint régen. Nagyon jól jelzi ezt a fajta „tompultságot”, hogy ezt a súlyos szexuális problémát is egészen jól elviselem, normális esetben tombolnom, üvöltenem, törnöm-zúznom kéne, azért hogy (egyelőre úgy néz ki) visszafordíthatatlan módon tönkretették az életemet.

 

Ugyanakkor igazán nem tudok örülni semminek, legalábbis nem úgy, mint korábban. Sem komolyabb, sem apróbb dolgoknak. Régen pl. egy jó zene hatására időnként kicsit borsódzott a hátam, régi emlékek, hangulatok jöttek fel bennem, ilyen ma csak nagyon korlátozott mértékben jelentkezik nálam.

 

A fenti tünetek kapcsán elmondtam az endokrinológusnak, hogy az egész olyan, mintha kémiai lobotómiát hajtottak volna végre rajtam. (Ezzel a kifejezéssel Szendi Gábor honlapán találkoztam.) Látszott rajta, hogy elhiszi, amit mondtam neki és azt mondta, hogy valóban erről van szó. Azt is elmondta, hogy óvatosan kell bánni az antidepresszánsok adásával a mennyiséget és az időtartamot illetően, mert ezek minden esetben hatnak az egyes hormonok szintjére és a hormonok alapvetően befolyásolják az élettani folyamatainkat, hangulatunkat és ezzel általában a pszichiáterek egyáltalán nem szoktak foglakozni.

 

Szóval két és fél évvel az antidepresszáns szedésének befejezése után úgy élek, mint egy eunuch, akinek még az érzelmi élete is sivár. Bár folyamatosan reménykedem, úgy érzem visszafordíthatatlan változásokat okozott a gyógyszer az agyamban. „Csak” pánikbeteg voltam, nem voltam soha depressziós, nem is diagnosztizált annak a pszichiáter sem, mégis hosszú ideig, szerintem óriási adag gyógyszerrel kezeltek. És ki tudja meddig folytatta volna a pszichiáter ezt a fajta kezelést, ha én magam nem döntöm el, hogy kiszállok belőle.

 

Otrombán becsaptak, félrevezettek! Nem tájékoztattak, sőt utólag még le is tagadták a gyógyszer lehetséges súlyos mellékhatásait. Rábeszéltek valamire, amitől eleve tartottam, szó szerint azt mondták, a gyógyszer szedésének ugyanaz a hatása, mintha csak beszélgetnénk.

 

Az is döbbenetes és szerintem igencsak gyanús, hogy a pszichiáter, ellentétben az összes előbb említett többi orvossal, egyetlen kezelés alkalmával sem adott olyan papírt a kezembe, amin rajta lett volna az aktuális diagnózisa, illetve a felírt gyógyszer típusa és mennyisége. (Mindig csak az aktuális receptet és a vizitdíj befizetéséről szóló bizonylatot kaptam meg tőle.) Egyébként az összes orvosnál, beleértve a pszichiátert, a magánpraxisukon voltam.

 

Ha az esetem nem egyedi eset, márpedig ennek a valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, akkor itt valami világraszóló szörnyűség történik. A fejlett világban nap mint nap százmilliók szednek hasonló készítményeket és ezeknek az embereknek az életéből utána eltűnik valami, ami fontos és alapvető volt. A velem történtek után komolyan elgondolkodtam egyébként azon is, hogy vajon a múltban, az antidepresszánsok ilyen mértékű elterjedése előtt is ilyen keresett áru lett volna (ha akkor létezik) a Viagra és a hozzá hasonló készítmények. Nem tartom kizártnak, hogy a két dolog egy „gyönyörű” árukapcsolás. Már mért lenne az természetes, hogy negyvenes férfiak tömegeinek nem áll fel a pénisze? Így volt ez a múltban is?

 

Az emberi agy az ismert világ messze legbonyolultabb entitása. A tudósok ismerete róla nevetségesen kicsi. A pszichiáterek ebbe az elképzelhetetlenül komplex és az egyes emberi életek szempontjából mindenek fölött álló rendszerbe túrnak bele egy olyan eszközzel, amelynek a pontos hatását nem is ismerhetik, hiszen csak „tudogatnak” valamit a működéséről. Rémisztő belegondolni abba, hogy a mai pszichiáterek elődei, még néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát, illetve lobotómiát alkalmaztak. Akkor azok elfogadott megoldások voltak. Vajon mit fognak mondani húsz év múlva az akkori vezető pszichiáterek a mai antidepresszánsokról?

 

Elgondolkodtam azon, hogy soha nem mérték az aktuális szerotonin szintet az agyamban (állítólag ez nem is nagyon lehetséges), viszont a tüneteim meg nem szűnése miatt egyre több gyógyszert kaptam, gyakorlatilag pusztán tapasztalati alapon. Arányos volt ez a kezelés? Megfelelt-e a hippokratészi eskű szellemének: „Ne árts!” Vajon a pszichiátereknek van saját maguk által megélt tapasztalata a gyógyszerek hatásáról? Az volna a becsületes, ha ők is kipróbálnák őket magukon.

 

Nagyon kíváncsian várom azok beírásait, akik szedtek antidepresszánst, de már abbahagyták és a szexuális diszfunkcionalitás megmaradt náluk. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan vagyunk ebben az állapotban, de csak nagyon kevesekben van meg a bátorság, hogy hallassák a hangjukat. Kérem, szólaljatok meg, hogy megmenthessük a gyanútlan embereket az iszonyattól!

 

HB

 

 

 

Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használd Kórházértékelőnket!

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Motorpenis 2010.09.27. 06:35:17

Én szedtem antidepresszánst "heccből", többfélét is, de visszatért minden a régi kerékvágásba, fizikai szinten.

Nem biztos, hogy a levélíró problémái összefüggenek egymással és a gyógyszerrel. Nem biztos, hogy a gyógyszer miatt maradt "így", mert lehet, hogy a kezelés alatt, az SSRI-től függetlenül következtek be változások.

Káin 2010.09.27. 07:55:25

Jó reggelt mindenkinek!

Soha életemben nem szedtem semmiféle nyugtatót, vagy antidepresszánst, de a korosztályomban (20+4,5,6)rengetegen élnek vele. Azt, hogy szexuális téren milyen hatással van rájuk nem tudom, de érzelmileg ők is teljesen labilissá váltak, ahogy a posztoló is írta, zombik lettek. Volt olyan nem túl közeli ismerősöm, aki az öngyilkosságba menekült, kívánom, hogy a levélíró ne adja fel, keresse a megoldást! Mellesleg egyetemi tanáraim (pszichiáterek) tűzzel-vassal tiltakoztak a pánikbetegség elleni gyógyszeres kezelés ellen, ahogy egy mentőorvos barátom is.

Káin 2010.09.27. 07:56:13

A blogmotor még mindig engem utál a legjobban...

gld 2010.09.27. 08:31:15

Jó reggelt Mindenkinek :)

Szép hosszú történet...

Én nem szedtem soha ilyen gyógyszereket, bár a posztolóhoz hasonlóan jó néhány évvel ezelőtt én is pánikbeteg voltam. Amikor az első tünetek jelentkeztek, valami belgyógyászati dologra gondoltam, elmentem orvoshoz, kivizsgáltak, de nem találtak semmit. Volt akkoriban egy barátom, aki szintén átesett ezen, és gyakorlatilag ő "diagnosztizálta" a pánikbetegséget nálam. persze elmentem szakemberhez, hogy megerősítse, vagy cáfolja a dolgot. megerősítette, Ugyanaz volt a helyzet, mint a poszt írójánál: antidepresszáns, vagy pszichoterápia, persze kombinálva életmódbeli változtatásokkal :)

Én csak az életmódbeli változtatásokkal éltem, de azokkal nagyon :) Sikerült megbirkóznom a problémával, azóta sem jött elő újra.

Hogy miért nem mentem bele a gyógyszeres kezelésbe? Többek között azért sem, mert nagyon hasonló dolgokat hallottam róla, mint amiről a posztoló is írt. Sőt, a háziorvosom is figyelmeztetett ezekre, illetve más nem kívánt mellékhatásokra. Másrészt szent meggyőződésem, hogy ezek a gyógyszerek ugyan enyhíthetnek az ember panaszain, de szerintem csak elfedik azokat. Az ilyen jellegű problémákkal az embernek magának kell szembenéznie, magának kell megoldania, mert helyette senki nem fogja. van, akinek ez megy segítség nélkül, van, akinek segítséggel, de én nem érzem korrektnek azt, ha egy pszichiáter azt mondja egy betegének, hogy az antidepresszánstól meg fog gyógyulni...

orövoár 2010.09.27. 09:25:42

A pszichiáter elmondta:
"hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék."
Ehelyett mit választott a mi emberünk??? A gyógyszer majd megoldja saját maga helyett a problémáját. Fogjuk már fel, hogy a tünet jelzés: valamit rosszul csinálunk az életünkben, valamin változtatni kell: a gondolkodásunkat, a munkahelyünket, az életformánkat - bármilyen áron, saját érdekünkben.
Ez itten most a tudatlanság ára. Gyógyszert letenni, az életünket a kezünkbe venni. Ennyi. ÉBRESZTŐ!

gld 2010.09.27. 09:36:01

Amúgy szerintem az, hogy az ember kivesz 3 hét szabit, elmegy nyaralni, meg lazít, nem fogja megoldani a baját. A 3 hét eltelte után mi lesz? Ilyenkor ott fenn, a kicsi buksinkban kell eldönteni, hogy innentől a saját érdekemben másképpen csinálom, és ha beleszakadok is, tartom magam az elhatározásomhoz... Én eleinte tényleg majdnem beleszakadtam, nehéz volt átprogramozni az agyamat, de nagyon megérte :)

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 09:56:09

@orövoár:

Ha ez csak elhatározás kérdése lenne, akkor jó lenne nagyon.

Sajnos a saját agyad kapcsolgatása a legnehezebb.

Másnak tanácsod adni meg a legkönnyebb.

gld 2010.09.27. 09:57:44

@Dr.laikus PhD: pedig tényleg jórészt elhatározás kérdése... Mondhatnám azt, hogy 95%-ban... És ezt tapasztalatból mondom.

womanestomen 2010.09.27. 09:58:53

egyébként természetesen

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 10:30:51

@gld:

Ha tudod, hogy mi a baj, de lehet mélyebb a probléma, mint egy életmód váltás.

Komplex és a többség esetében kell a szakember kívülálló szeme.

gld 2010.09.27. 10:32:48

@Dr.laikus PhD: ahhoz kell, hogy segítsen felfedni a probléma miben létét. Néha ahhoz sem. A megoldás mindenkinek a maga feladata. Ez pedig elhatározás nélkül, akarás nélkül nem megy. Márpedig aki a könnyebb utat akarja választani, az az ilyen jellegű problémákból nehezen mászik ki, vagy sehogy... Akarat... Kulcsszó.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 10:37:49

@gld:

Egyet értünk. :)

A pszichológus, vagy pszichiáter nyilván ebben tud segíteni.

A magad akarata sokszor, vagy legtöbbször kevés. Erre gondoltam. :-)

gld 2010.09.27. 10:39:38

@Dr.laikus PhD: hát akkor mégsem értünk egyet :) Ugyanis szerintem a saját akarat a legfontosabb egy ilyen helyzetben, szerintem minden más (beleértve a pszichiátert meg a bogyókat) csak egy kis adalék. Néha hamis kapaszkodó, amiben sokan hisznek, aztán jól megszívják :(

Szélmalomharcos 2010.09.27. 10:39:43

Pszichésen labilis személyiségek agya hazai viszonyok között automatikusan kattan rá az olyan típusú gondolatmenetre miszerint mindenért alapból az orvos a hibás. Nekem még újdonság hogy ha valakinek nincs kedve a koituszhoz akkor azért is az orvost okolja. Bár egy fokkal jobb talán mintha önvádlásos képzetei lennének aztán jön a szuicid késztetés. Ilyen torz a mai világ, mindenütt a teljesítménykényszer, munkahelyen, ágyban, aztán aki nem bírja annak csak a gyógyszerszedés marad. Ezt kéne belátnia a poszt írónak, pláne hogy az orvos is elmondta neki az elején

Rebelde 2010.09.27. 10:42:22

@Motorpenis:

antidepresszánst heccből szedni????? és visszatért minden a normális kerékvágásba?!

szerinted... már ne is haragudj, de nem vagy százas

Terézágyú 2010.09.27. 10:42:49

ha valaki összeesik, és mentőt kell hívni hozzá, majd ezután az orvosi tanács ellenére nem hajlandó kivenni három hét szabit... hát, érdekes pasi lehet.

maydayray 2010.09.27. 10:44:28

orvosban bízni = fail

dr. Sigmund Fraud 2010.09.27. 10:44:39

Azt azért mindig hatalmas értetlenséggel tapasztalom, hogy értelmes emberek (láthatóan a posztíró is az), akik pl. egy tévét nem vennének meg úgy, hogy nem néznek utána az árának a neten + plusz legalább két boltban, belevágnak egy ilyen súlyú orvosi beavatkozásba.
A isten szerelmére, a legelején miért nem lehetett elmenni egy másik pszichiáterhez is, és összehasonlítani amit mondanak?

tizenot 2010.09.27. 10:47:29

1. A libido csokkenese a korral az egy termeszetes dolog
2. Mindenki a hibas csak en nem, ugye? Sportolj, add le a zsirt, etkezz egeszsegesen, ne stresszelj, ne dohanyozz, ne pialj.
3. Ha mar beutott a krach es nem all fel a cerka, viseld ferfi modjara, ettol a rinyalastol ramjon a hanyas.

MacChicken (törölt) 2010.09.27. 10:50:29

@Terézágyú: Engem is bevittek hasonló tünetekkel pár hete. Másnap mentem dolgozni. Nekem sem jutott időm 3 hét pihenésre, pedig nekem is hasonló bajom van.

Egyébként a pszichiátereket messziről kell kerülni. Olyan gyerekcipőben jár a tudományuk, hogy csak árthatnak, főleg ha gyógyszerhez nyúlnak. Az összeesküvés elmélet - vigra/antidepresszáns árukapcsolás - nem olyan nagy hülyeség. Lehet, hogy nem pont ebben a formában, de van benne valami.
Párom egészségügyi suliba jár. Ott az egyik előadó mondta, hogy nálunk teljesen természetes az, hogy pl. egy végső stádiumban lévő rákos beteget, csak azért, hogy a paraszolvencia a "kolléga" zsebébe vándoroljon, bevisznek a műtőbe, felnyitják és visszavarrják. Az orvos persze tudta előre, hogy semmi értelme, csak és kizárólag a pénzért teszi amit tesz. Hamis kapaszkodót ad a rokonságnak, és lenyúlja őket. Milyen emberek az ilyenek??? Mit érdemelnek?

orövoár 2010.09.27. 10:51:11

@Dr.laikus PhD:
Egy hónapja tettem le a szteroidot, amit 20 éve szedek egy krónikus problémámra. És képzeld, jól vagyok. Ennyit arról, hogy tanácsokat osztogatni a legkönnyebb. Eszem ágában nincs máséval verni a csalánt. Ez az én vérrel-verítékkel megszerzett tapasztalatom. Persze lehet rá legyinteni, mint Dr.PHD-k általában. Legyen az ő bajuk...

fizetekmegegysort 2010.09.27. 10:52:22

Igen, marha kemény, és hosszú munka, amíg helyrejön az ember lelke (nekem pl. hét év volt, de megérte). De ez elsősorban elhatározás kérdése. Akinek nincs ideje saját magára, az utána ne csodálkozzon, ha összeomlik az élete. Napi fél óra meditációval már bőven előrébb tartana a posztíró. Csak valószínűleg sokkal nehezebb lett volna, mert sokkal nagyobb katyvaszok kerültek volna elő az életéből, és azokkal bizony nehéz szembe nézni. Az biztos, hogy nehezebb, mint bekapni egy bogyót... és ráadásul még az orvost sem lehet okolni, mert a végén még kiderül, hogy minden döntésünkért és annak következményeiért mi vagyunk a felelősek.
Sajnálom a posztírót, hogy azt gondolta, más majd megoldja a problémáját akkor, mikor a teste már vészjeleket adott a lelki gondjairól. Ami a jó hír, hogy elkezdeni soha nem késő. Talán itt lenne az ideje kineziológushoz fordulni, családállításra menni, elkezdeni meditálni, és szembenézni azzal, amivel nehéz. Ezt tényleg csak elhatározás kérdése. Ahogy valaki már írta előttem: ébresztő.

Terézágyú 2010.09.27. 10:54:20

@MacChicken:
"Engem is bevittek hasonló tünetekkel pár hete. Másnap mentem dolgozni. Nekem sem jutott időm 3 hét pihenésre"

Miért, te is olyan fontos ember vagy, mint a levélíró???
Hát ti tudjátok, hogy mi a fontosabb: a munka/karrier vagy az egészségetek.
A levélíró már választott, íme az eredmény...

Rebelde 2010.09.27. 10:55:09

@tizenot:

a libidó nullára csökkenése egy 40-es pasinál nem normális

ElPadre 2010.09.27. 10:55:19

namármost, a posztoló azt felejtette el megemlíteni, hogy a munkája, élete változatlanul stresszes-e. mert ha igen, ne csodálkozzon. az eredeti problémája -- tényleg pánikbetegségnek tűnik a leírás alapján -- kombinálva az amúgy is meglevő enyhe OCD-jével, simán hozhat egy lassú, elnyúló idegösszeroppanást. a mostani tünetei igencsak ahhoz hasonlítanak, kombinálva egy egyértelmű kiégéssel.

a posztoló gondolkozzon el azon, mi a fontosabb neki: hogy jól érezze magát a bőrében, vagy maradjon a mostani munkájánál, életstílusánál. nem választott három hét pihenést. nem választotta a szexuálpszichológust. mindig csak gyógyszerek, vegyi anyagok. jó lenne, ha rádöbbenne, hogy a tünetei mögött valószínűleg pszichológiai, lelki problémák állnak, amiket nem fog tudni újabb gyógyszerekkel kijavítani.

pet77 2010.09.27. 10:56:48

A kemeny sport jo alternativa,csodalom,hogy ez vegig fel sem vetodott!!!
Estenkent fuss 1-2 km-t ugy, mintha az eletedert futnal..
Az elso 2-3 het pokoli, de aztan anelkul,hogy eszrevenned,valahogy minden elkezd javulni, a dolgok nem olyan sotetek...stb
Az elejen az izomlaz miatt mozdulni sem tudsz majd, de nagyon kellemes erzes...,ha belejossz a futasba elmulik, s akkor lehet novelni a tavolsagokat.
Mukodni fog!!!!!!!!

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.09.27. 10:59:18

@szomorutojas: ohh, sajnálom, levették a 2006 elôtti cikkeket.

fizetekmegegysort 2010.09.27. 11:00:23

@MacChicken: Az a munkahely, ahonnan ilyen esetben nem engednek el 3 hét szabira, nem ér annyit, hogy ott maradj.

total eclipse (törölt) 2010.09.27. 11:03:16

baromi hosszú, nem olvastam végig, de hátha valaki megtette, és tud rá válaszolni:
a nyavajgáson, és másokra mutogatáson kívül benne van-e valahol, hogy naponta futottam, sétáltam, úsztam, társaságba jártam, kerestem önmagam, megpróbáltam minél több örömet találni az életben, hogy segítsek magamon... ? ha igen, akkor te is tettél valamit a gyógyulásodért, ha nem, akkor szánalmas ez az önsajnálat.

Martian (törölt) 2010.09.27. 11:06:43

@pet77: Estenkent fuss 1-2 km-t ugy, mintha az eletedert futnal..

A sport remek megoldás lehet a probléméra, de én inkább fokozatos iram- és távnövelést javasolnék... a sporthoz nem szokott vérkeringés + gyógyszer utóhatások rosszul reagálhatnak a hirtelen terhelésre.

total eclipse (törölt) 2010.09.27. 11:07:40

egyébiránt a fikázóknak... vannak jó orvosok, de az orvos csak segít. jártam pszichiáterhez, nem a levegőbe beszélek. nem szedtem gyógyszert, naponta sportoltam, kikapcsoltam amikor tudtam (én is 24 órát dolgozom). hozzáállás és AKARAT kérdése. a nyavajgás nem segít.

tizenot 2010.09.27. 11:08:21

@Rebelde: nem nullara csokkent, merevedesi zavarai vannak, meg korai magomlese, amiknek koztudottan semmi koze nincs a stresszhez lol

Nekem amugy teljesen ugy tunik mintha elotte is lett volna neki, csak most vegre ra lehet kenni valakire az egeszet.

Martian (törölt) 2010.09.27. 11:10:26

@szomorutojas: Ezt a cikket el kellene küldeni Szendi Gábornak

Annyira nem érdemes, sok hasonló eset van, a történet szinte már közhelyes.
Kár, hogy kevés pszichiáter kritikus saját szakmájának gyakorlatával kapcsolatban.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 11:11:10

Aztán ki ad másik munkahelyet?
Ki lesz a család támasza?

Annyira egyszerű más nevében beszélni!

A nagy-nagy akarat sokszor kevés.

A bogyó alternatíva volt.

Amikor már valaki ott tart, hogy hiába akar, de NEM tud futni, sportolni, életmódot váltani ott KELL a segítség.

Láthatóan itt nem a bogyó, hanem más.

Mindenki lelke, körülményei, hozott, tanult tapasztalata más.

Ami nekem bevált, nem válik be másnak.

Gondoljatok erre, ha lehet!

nemvicces név 2010.09.27. 11:14:47

@fizetekmegegysort: @pet77:
Így igaz. Sport + meditáció és nem lenne baj. (a gyógyszeriparnak meg bevétel)

Deha a sport "kényelmetlen", a meditáció "unalmas" (plusz kinek van erre ideje?), ígyhát maradnak bajok és a zombik. :(

Terézágyú 2010.09.27. 11:15:12

@Dr.laikus PhD:
"Aztán ki ad másik munkahelyet?
Ki lesz a család támasza?"

Hát ha ő továbbra is úgy gondolja, hogy ez volt a helyes megoldás, és most jobb, akkor oké...

Megjegyzem, ha valaki úgy gondolkodik állandó jelleggel, hogy "nem mehetek el betegállományba, mert én vagyok a család támasza"... hát az előbb-utóbb megnézheti magát...

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 11:19:03

@Terézágyú:

Hát most nézi magát :(((

Még mindig segítségre szorul, de ez nem segít, ha mindenki a saját tutiját önti a fejére, hibáztatja, nem hiszi... áááááhhhh

Gildor Inglorion · http://gildorblog.blogspot.com 2010.09.27. 11:23:46

azt hiszem, a szerotonin szintemet ezért is egy nagy tábla csokival állítom helyre :)

acidx 2010.09.27. 11:26:35

Én a pánikbetegségem miatt hónapja kezdtem Xanax SR-t szedni, esténként 2-t, reggel pedig Cipralexet (1-et). Nekem teljesen pozitív élményeim vannak vele kapcsolatban, nekem sokat segít, nyugodtabb vagyok és boldogabb, sokkal szebbnek látom az életet. Nekem bevált! :-)

ondol 2010.09.27. 11:28:36

Kiégettség és pánikbetegség ez két egyenként önmagában is komoly kórság.

Mindkettőben van egy mélypont, ahonnan nem bír egyedül kimászni, kell a segítség.

Sztem a posztoló még mindig nagyon beteg.

Terézágyú 2010.09.27. 11:29:48

@Dr.laikus PhD:
"Még mindig segítségre szorul, de ez nem segít, ha mindenki a saját tutiját önti a fejére, hibáztatja, nem hiszi... "

Ez igaz, de szerintem érdemes kijelenteni (és neki ezen elgondolkodnia): ott, az elején történt a végzetes hiba: ott, hogy "jaj nem mehetek el szabadságra, nem pihenhetek, úgysem engednek el" stb.

S az, hogy elhitte a "nem kell törődnöm magammal, bekapok pár bogyót, és minden rendben lesz"- szöveget, már csak a ráadás volt... :(

Valószínűleg egyébként az orvos jóhiszemű volt, nem volt az kötelező következmény, hogy az antidepresszánstól impotens lesz az illető - bár azért annyit meg illik tudni egy felnőtt embernek, hogy a nyugtatók, vérnyomáscsökkentők, antidepresszánsok stb. bizony hasonló mellékhatással bírnak... Főleg, hogy a napi félről felment napi kettőre...

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2010.09.27. 11:33:21

Szerintem másik pszichiátert kellett volna keresni.

Laikusként én baromságnak gondolom, hogy vagy tabletta vagy terápia. A KETTŐT EGYÜTT! egyik sem oldja meg önmagában a problémát. A pszichiáter gyógyszert ad, és a beteg ezen felül pszichológushoz jár, és a kezelések nyomán elkezd változtatni az életmódján, és mindenen változtat, amin tud! Na ez már egy lehetséges megoldás.

Más: a merevedési problémát, mivel negyvenes férfiról van szó, külön is kellett volna kezelni. Urológussal. Elmegy, elmondja a testi-lelki tüneteket, és aszerint kér kezelést. Mert nekem úgy tűnik, szészben szervi, részben lelki eredetű problémáról van szó. Ha kezelik a lelkét, a probléma lecsökken, de ha van szervi tünet, az lehet, hogy nem múlik el maradéktalanul. Hangsúlyozom, negyvenes férfiról beszélünk, amikor a szexuális étvágy csökkenése már javarészt természetes. (Az elvesztése természetesen nem!)

phoenix102 2010.09.27. 11:33:24

A fenti posztból ugyanaz köszön vissza, mint amit az ember a kórházban nap mint nap észlel orvosként. A legtöbb ember csapda helyzetben van. A felépüléshez (pl. pánikbetegség, de lehetne bármi) idő kell, pihenés, kikapcsolódás, ha szakít rá időt, egészségesebb lesz, de munkanélküli egy idő után. Utána meg amiatt lesz beteg. Ez így sehogy sem jó. És akkor ilyen helyzetben jön a 20-21. század tévképzete, hogy minden betegségre van tabletta, meg ugye az azonnal használ, időráfordítás nélkül megy. Pedig nem ennyire egyszerű, különösen nem a depresszió és pánikbetegség terén. Az SSRI hatása eléggé megkérdőjelezhető (mondjuk úgy, hogy sok szakemebr is kételkedik a hatásában, mert a bevezetésekor sok trükközős tanulmány készült, és borzasztó nagy üzlet gyártani), placebo hatás garantált, efelett nem sok várható.
Az, hogy a fenti tünetek a szedés után származhatnak-e a gyógyszertől, annak elhagyása után, főleg úgy, hogy sok idő eltelt azóta, a válasz szinte biztosan nem. Nem várható maradandó hatás a hasonló placebo jellegű szerektől. (Más egyéb pszichiátriában alkalmazott szereknél lehet ilyen, de ennél valószínűtlen). Valami más pszichés vagy szervi okot kell keresni. Mindenképpen javaslom egy lelkiismeretes pszichológus felkeresését, általában többet tudnak segíteni pánikbetegség esetében mint a gyógyszer. Kétségtelen, hogy sok pszichiátriai kórképet csak gyógyszerrel lehet karban tartani, de ezt szerintem nem.

blue angel 2010.09.27. 11:35:43

En GAD-ra szedek evek ota Rexetint, amig meg nem talaltuk ezt a gyogyszert, 2 het alatt.-ä munka- es eletkeptelen lettem a mindig pozitiv es tettvagyo huszoneves fiatal nobol.
Miota szedem, tunetmentes vagyok, a szexualis eletemre a gyogyszer hatasa a kovetkezo volt: amig rosszul voltam, eszembe se jutott, majd mikor gyogyszert kezdtem szedni, gondoltam ra de nem ment, aztan 3 honap alatt beallt a gyogyszer, es a szervezetem is az uj helyzetre, es ujra a regi lett a szex is.
Sajnalom a postolot, h ilyen rosszul alakultak a dolgok, remelem, van neki kiut.

ondol 2010.09.27. 11:36:53

@Terézágyú: sokan nem igyekeznek azon, hogy a munkahely tudomására juttassák, hogy pszichiátriai kezelés alatt állnak.
én ezt meg tudom érteni......

tizenot 2010.09.27. 11:37:44

@Dr.laikus PhD: Az alapján ami a leveléből átjött az emberről simán el tudom képzelni.

tábormegsemmisítő 2010.09.27. 11:37:48

Jó öreg kollektivista felfogásba ágyazott egoizus, hogy amit csinálok annak a haszna az enyém, de ha baj van azt másra nyomom rá. Menő állás magas fizetéssel az oké, de a stresszből fakadó bajokat nyilván csak a pszichiáter okozhatta. Mert igazából erről szól az egész nyavajgás. Csinálj haver egy önvizsgálatot, aztán gyere a szöveggel

Bal 2010.09.27. 11:40:53

Jól értem, hogy a posztolónak saját bevallása szerint is elsősorban, munkahelyi és családi problémái voltak-vannak, erre ő életmódváltoztatás helyett inkább a bogyót választotta, aztán most szidja az orvost, hogy miért adott neki bogyót? Erről csak ez jut eszembe:

www.youtube.com/watch?v=U74s8nFE7No

"no pleasing for some people..."

Egyébként meg semmi garancia nincs rá, hogy a jelenlegi problémái bármi összefüggésben állnak a gyógyszerrel. Nyilvánvalóan hajlamos pszichoszomatikus tünetképződésre, láthatóan tele van görccsel és problémával, láthatóan kerüli a valódi problémák megoldását - valószínű jelenleg a legkényelmesebb harmadik félre hárítani az egészet. Nyilván boldog-boldogtalannak panaszkodik, hogy őt tönkretették a gyógyszerekkel, eklatáns példa, hogy itt ez a bejegyzés, ez persze sok minden más elodázásában vagy kimagyarázásában is hasznos.

Persze ha egész életében álproblémákkal fog hadakozni és mindenre valami bogyót szed majd, nehéz dolga lesz.

nopara 2010.09.27. 11:41:52

Amit a posztoló a tünetei romlásáról és fennmaradásáról ír, azok lehetnek a kiégés tünetei is. A gyógyszer nem gyógyította meg, csak elfedte a tüneteket. Ha az élethelyzete nem változott, a kiégést okozó tényezők is megmaradtak és tovább rontottak a helyzeten. Az emberi agy igen csodálatos, akár a kiégés is hatással lehet a hormonális háztartásra. Az érzelmi élet tompulása, a merevedési zavar, mások hibáztatása, fekete-fehér látásmód ez mind tünete a kiégésnek is. Sajnos belülről is ismerem a témát, én az életmódváltozás mellett döntöttem az antidepresszáns helyett - persze szerencsém volt, megtehettem. Alternatív megoldás lehet még a pszichoterápia, a rendszeres intenzív testmozgás (nem kell feltétlen futni) és a halolaj szedése napi rendszerességgel.

Terézágyú 2010.09.27. 11:42:40

@ondol:
"sokan nem igyekeznek azon, hogy a munkahely tudomására juttassák, hogy pszichiátriai kezelés alatt állnak.
én ezt meg tudom érteni..."

Értem én, de most akkor jobb lett így??

Mellesleg: amikor kérte (volna) a három hét szabit, akkor nem kellett volna feltétlenül a pszichiátriát emlegetni...

Mellesleg2: az, hogy egész idő alatt titkolózott a munkahelyén, nem hinném, hogy a segítségére volt a gyógyulásban...

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 11:42:53

@tizenot:

Akkor olvasd el még egyszer.

Tényeket ír, nem kell képzelni.

Ami jó volt az most nem az.

ElPadre 2010.09.27. 11:46:05

ja, és a posztoló ne csodálkozzon, ha mindent szürkének lát, akkor a szex sem egy olyan húdenagy dolog.

@Dr.laikus PhD: persze, ne ostorozzuk szegény posztolót. valahol jogos, hogy akkor hogy talál munkahelyet, stb, de a probléma ott van, hogy a jelenlegi állapotában nem hinném, hogy mind a munkájában, mind a családjában rettentő jól boldogulna: kiégett. hogy egy kicsit morbid legyek, ha ennyire no.1 prioritás az, hogy eltartsa a családját, stb, akkor kössön egy életbiztosítást, mert ha így csinálja a dolgot, tutira kinyírja magát, és nem fog öngyilkosságnak tűnni. :(

komolyan, ahogy azt látom, a mai magyar társadalomban rettentő népszerű lett az a tévhit, hogy csak magadra számíthatsz, neked kell mindent megtenned, stb -- ez még a cucializmus alatt sem volt ennyire elterjedt tévhiedelem; valahogy, a 90es évek óta elterjedt vadkapitalizmus hozta ezt magával. az emberek nem mernek a családjuktól, a szociális hálójuktól segítséget kérni, nem mernek másra számítani: ez túl sok súly egy emberre, és igenis, többek között, azért van ott a szociális hálója egy embernek, hogy ilyen szitukban segítséget kérhessen és kaphasson. ha nincs ilyen háló, na AZ az igazi nagy baj.

tábormegsemmisítő 2010.09.27. 11:47:01

"Nagyon jól jelzi ezt a fajta „tompultságot”, hogy ezt a súlyos szexuális problémát is egészen jól elviselem, normális esetben tombolnom, üvöltenem, törnöm-zúznom kéne, azért hogy (egyelőre úgy néz ki) visszafordíthatatlan módon tönkretették az életemet"

Hát ha neked ez a normális akkor talán megérett a helyzet egy kényszergyógykezelésre

papamaci1 2010.09.27. 11:47:30

Életem során sokszor kezeltek antidepresszánssal: 5-6-7 évenként.
A kiváltó ok általában valamely betegségtől való félelem, valamilyen feladat túlvállalása , megoldhatatlansága,az elől való menekülés volt. Klasszikus pánikbetegségem is előfordult, pszichovegetatív tünetekkel.
Általában 1-2 hónap alatt rendeződtek a problémák, mellékhatások nélkül. 1-2 hét betegállományt ez jelentett mindig.
De impotenciát speciel soha.......

ondol 2010.09.27. 11:48:28

@Terézágyú: "akkor nem kellett volna feltétlenül a pszichiátriát emlegetni..."

Ott van a táppénzpapírján a BNO kód...

A titkolózás tényleg újabb feszültséget hoz.
Gondolom a munkahely megtartása fontos lehetett számára. De nem tudom igazából miért döntött így, erről nem írt semmit.

papamaci1 2010.09.27. 11:51:30

Ja és a lényeg: 55 évesen is "működik"....

tizenot 2010.09.27. 11:52:43

@Dr.laikus PhD: Nekem eleg annyi hogy mindenkire tolja at a felelosseget es eszebe sem jut hogy a naponta elszivott x cigarettanak, a 10 centis zsirretegenek, a tulhajszoltsagnak, a stressznek, a sportolas hianyanak barmi hatasa lehet a potenciajara - pedig ez folyik mindenhonnan.

Eszebe sem jut hogy azert fordult orvoshoz mert ROSSZABODOTT az allapota, errendszeri problemai lettek, ami siman okozhat merevedesi zavart. Az meg termeszetes hogy a kezeles a keringesi problemak megjelenesevel egyidoben kezdodott, de ettol meg hulyeseg lenne azt allitani hogy a kezeles okozza a merevedesi zavarokat, nem pedig az eredetileg meglevo - egyre sulyosbodo - keringesi zavar.

Lehet ha nem kap kezelest mar azt se tudna mi az a szex, vagy ongyi lett volna egy depressziv hullamban, esetleg szellemileg teljesen leepult volna.

A lenyeg hogy o isten tokeletes teremtmenye es MASOK elrontottak, o nem tehet semmirol.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 11:52:59

Nem vagyok pszichiáter, de egy pár gondolatom lenne:
1. A sertralin tényleg okozhat szexuális zavarokat (csökkent libidó, ED). Ami számomra nagyon meglepő, és nem is találtam rá (egy hirtelen pubmedes kereséssel) orvosi irodalmat, az a kezelés elhagyása után évekkel is fennálló szexuális funkciózavar. (Erre a mellékhatásokat részletesen leíró Pharmindexben sem találtam utalást. Az egyetlen elhúzódó mellékhatás az alvászavar volt a sertralin hirtelen elhagyása esetén).
2. Az érzelmi elszürkülésnek nem néztem utána, de ez éppúgy lehetne depresszió tünete is, mint gyógyszerhatás. Szintén nem világos (de számomra kevéssé hihető), hogy évekkel később is fennálló esetben okozhatja- e gyógyszerhatás.
3. Lehet hogy felületesen olvastam, de nem világos, Xanaxot vagy más szorongáscsökkentőt szed-e a posztíró, ill. egyáltalán szed-e gyógyszereket.
4. Azt én sem tartom helyesnek, ha valaki nem ad részletes leletet, de ezt ott helyben érdemes tisztázni az orvossal.
5. Az egész sztoriban az a Praxis blogos sztorikhoz képest szokatlan, hogy abban, amit a pszichiáter tett, szakmai hibát láthatóan a posztíró sem talált, csak utólag.
6. A korai magömlést végképp nem tudom hová tenni, annál inkább, mert a kezelésére az egyik általánosan használt szer pont a sertralin, ami az esetek kb 2/3-ában hat.
7. Az, hogy kémiai lobotómia, nagyon jól hangzik (=megfelelően rémes ahhoz, hogy figyelmet keltsen), de hogy a sertralin erre alkalmas lenne, azt kétlem.
8. Eddig a Praxison Szendi nevével ritkán lehetett találkozni, róla az az érzésem, hogy jó szándékú ember, aki azonban (részben személyes története miatt) az észérveken túlmenően pszichiáter-, és orvosellenes.
9. Összefoglalva, azt gondolom, hogy a leírtakért nehezen lehet a jóval korábbi gyógyszerszedést felelőssé tenni. Sajnos gyakori tapasztalat az, hogy akinek (még) van munkája, az annyira kénytelen kapaszkodni bele, hogy inkább az ilyen "direkt" megoldásokhoz tud folyamodni. A pszichoterápia hatékonyságát pánikbetegségben nem ismerem, de az sajnos meglehetős időigényes, és TB-finanszírozott formában alig-alig elérhető, ez nagyban korlátozza a használhatóságát. A pszichiáter valószínűleg az időigénye miatt nem ezt javasolta.

ElPadre 2010.09.27. 11:55:03

ja, és a legszomorúbb az, hogy a legtöbb pszichiáter -- végül is szakmájánál fogva, hiszen ők a szomatikus részért felelnek inkább -- a vegyi beavatkozást nyomja, és még ha meg is említik a páciensnek, hogy kéne még emellé pszichoterápia, nem nyomatékosítják a dolgot. NAGYON kevés olyan eset van, amikor minden lelki probléma visszavezethető egy egy szerv alul- vagy túlműködésére -- és csak ezt lehet kemikáliákkal befolyásolni --, a legtöbbször, és ezt nagyon alá kell húzni, a vegyi anyag visszaállítja a SZERVI alapvonalat, a pszichoterápia pedig helyreállítja A LELKET, A SZEMÉLYISÉGET. szervi eredetű bajoknál tényleg kell a gyógyszer, de sokszor a tisztán lelki eredetű bajokat is bogyókkal akarják javítani -- nem megy, tüneti kezelés, "a láz elmúlik, a gyulladás megmarad".

a pszichiáteri szakma felelősségét ott látom, hogy nem verik a pácienseik fejébe, pedig kellene, hogy pszichoterápia nélkül NINCS tartós gyógyulás. nem opció, nem "esetleg-ha", a terápia ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a gyógyszerek.

persze a felelősségen a páciensek is osztoznak. mennyire egyszerűbb bevenni egy tablettát, és várni a csodát, mint évekig hetente egyszer konzultációra járni, beleásni magunkat a múltunkba, a személyiségünkbe, a miértekbe. pedig ez nem igazán megy másképp.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 11:55:21

@tizenot:

"Nekem eleg annyi hogy mindenkire tolja at a felelosseget es eszebe sem jut hogy a naponta elszivott x cigarettanak, a 10 centis zsirretegenek, a tulhajszoltsagnak, a stressznek, a sportolas hianyanak barmi hatasa lehet a potenciajara - pedig ez folyik mindenhonnan."

Okos kis látnok vagy...

ibafaipap 2010.09.27. 11:55:53

Úristen! Látszik a sok okos hozzászólásból, hogy fingjuk sincs, miről beszélnek, de másokat aztán nagyon tudnak osztani, akarat, meg rinyálás, na hagyjuk, kiváncsi lennék, hogyha ők kerülnének hasonló helyzetbe, hogy reagálnának... Az SSRI-ok okozhatnak és okoznak is libidócsökkenést, Xanax dettó. A Zoloft nem volt jó választás ebből a szempontból. A legkevesebb szexuális mellékhatást a Fevarin (szintén SSRI) okozza. Csak nem szabad ezt se lódózisban szedni, mert álmatlanság és ejakulációs zavar lesz a vége. Én például alig 50 mg-ot szedek belőle és 15 éve vígan elvagyok az egyébként súlyos kényszeremmel. Ez az adag csak kis mértékben okoz szexuális zavarokat. Erre a legjobb ellenszer a sport, jelesül a gyúrás és mondjuk bicikli, felváltva napi 1 óra, bedobsz mellé napi két adag tejsavóproteint (teljesen ártalmatlan, tejből vonják ki, nyugi.) hogy izmosodjál, ekkor a szervezeted férfihormon háztartása helyreáll és mehet a szúrás, ha pedig edzés után nyomsz egy hideg-meleg váltott fürdőt, olyan érzésed lesz, mintha kivasalták volna az idegrendszeredet, sokkal jobban fogod bírni a napi stresszt is. Ez idő és pénz, de ülj le a feleségeddel és mond el neki, hogy vagy ez, vagy a koporsó 10 év múlva, választhat. A munkahelyed meg olyan, amilyen, most nem nagyon ugrálhat az ember, de a családi problémákra van ráhatásod, ha cseszeget a nőd, tedd helyre, ha tovább cseszeget válj el. Még ez is jobb, mint lassan felőrlődni.

Terézágyú 2010.09.27. 11:57:22

@ondol:

"Ott van a táppénzpapírján a BNO kód..."

Hát mi eddig három hét szabadságról beszéltünk, nem betegszabadságról...

Gondolom a munkahelyén egyébként tudtak arról, hogy gondja van, hiszen több napig feküdt a kórházban...

médiaanalfabéta 2010.09.27. 11:58:17

Teljesen hihető és korrekt a leírtakban szereplő összes jelenség. Az antidepresz-
ánsok valóban látványos javulást hoznak
a korábban jelentkező "félelmetes " tüne-
tek kezelésében, de mellékhatásaik nem ke-
vésbé pánikszerűek. A kezelésekhez rendelt diagnózisok hiánya szinte termé-
szetes. Szervi baj - a jelenlegi ismere-
tek szerint- nem állapítható meg, a
gyógyszerek viszont szervielváltozáso-
kat okoznak. A dilemát az orvosi etiká-
nak kell/ene/ feloldania.

regent123 2010.09.27. 11:58:51

Elég hosszú az eredeti levél, idézek belööle ahol szükségesnek érzem, de a gondolataimat azt hiszem már mások is leírták: Mi van az eredeti problémát kiváltó okkal?
ìrtad hogy:
"Az én történetem 2007 tavaszán kezdődött. A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám."
Erre jöttek a tünetek, amit pánikbetegségként diagnosztizáltak, nem tisztem (é nem is tudnám nyilván) eldönteni, hogy helyesen-e. Erre kapott:
"Napi fél tabletta 50mg-os Zoloft-tal kezdtem, aztán néhány hét múlva már napi egy tablettát szedtem. A pánikrohamok jóval ritkábban jelentkeztek és enyhébbek voltak, de a fejfájás, levertség és kimerültség egyáltalán nem akart megszűnni."
Ez nagyon ugy tüünik nekem, mint egy nem megfelelöö gyógyszerválasztás. Egy tünetet a sok közül kezel (vagy elnyom?) de a többi megmarad, ráadásul:
"Mivel a kiégés tünetei nem enyhültek, a pszichiáterem fokozatosan növelte a gyógyszer napi adagját!"
OK. mondjuk, hogy be kell állítani a megfelelöö adagot. De visuont jelentkezett egy elég komoly mellékhatás (vagy egy új, független tünet?):
"A péniszem, a herezacskóm és a többi erogén zónám érzéketlenné vált, időnként majdnem annyira, mint mikor a fogorvos kezelés előtt érzéstelenít egy területet és az ember szinte nem is érzi azt a részt."
Hát ez elég rémisztööen hangzik, más orvost nem kérdeztél, vagy nem néztél utána, hogy ez várható mellékhatás-e?
Aztán saját döntésre fokozatosan abbahagytad a gyógyszer szedését mire:
"A hatás nekem is meglepő volt: nem jelentkezett semmilyen elvonási tünet az antidepresszáns elhagyása miatt, ugyanakkor a kimerültség és fejfájás teljesen megszűnt, sokkal jobban kezdtem érezni magamat a bőrömben, mint a megelőző hónapokban bármikor."
Azaz úgy tüünik a gyógyszer megggyógyította a pánikbetegséget, és a többi tünet is megszüünt. Történt közben bármilyen életmódbeli változás? Biztos, hogy a gyógyszer miatt múlt el a pánikbetegség? Biztos, hogy miatta volt a többi tünet, Biztos, hogy a mellékhatást ez okozta, tekintve hogy:
"Egy dolog, a súlyos szexuális zavar azonban megmaradt, sőt az elvárttal (a gyógyszer elhagyása után meg fog szűnni) éppen ellentétes módon, még fel is erősödött."
Ráadásul írsz még egy másik tünetrööl (itt a tünet már nem az eredeti gondot jelenti, hanem a gyógyszer mellékhatását, ha jól értem):
"És amikor tünetekről beszélek, meg kell említenem még egy tünetcsoportot. Erre korábban, a szexuális problémák árnyékában nem is annyira figyeltem (bár az első pillanattól kezdve érzékeltem), de később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is."
Nem lehet, hogy a gyógyszer szedésétööl függetlenül ment benned ez végbe, és talán emiatt is enyhült, majd szünt meg a pánikbetegséged? Arra gondolok, hogy a stressz miatt a szervezeted egy olyan tünettel jelzett, amit pánikbetegségként diagnosztizáltak: Hirtelen rosszullét, magas vérnyomással, fejájás, kimerültség (ez amúgy nem tünet, ez állapot). Erre kaptál egy antidepresszánst, ami gyakorlatilag hatástalan volt, de mivel az életmódodon nem változtattál, a kimerültség és kiégés miatt érzelmileg is eltompultál, a fejfájás természetesen megmaradt (mitööl múlt volna el, ugye?), a pánikbetegséged is enyhült (mivel egy másik szakaszába lépett, már nem pánikolsz, ezen már túl vagy, már ki vagy égve) emellé kialakult egy szexuális probléma is egyenes következményeként a kimerültségnek, és kiégésnek.
Aztán abbahagytad a gyógyszer szedését, és semmi nem változott. Pánikbetegség tünetei nincsenek, vannak viszont a kiégés tünetei. Persze úgy tüünik, hogy mindez a gyógyszer mellékhatása.
Na, ezt gondolta egy laikus. Ha orvosilag teljesen hülyeség amit írtam, majd úgyis darabokra szedik.

Amúgy:
"A velem történtek után komolyan elgondolkodtam egyébként azon is, hogy vajon a múltban, az antidepresszánsok ilyen mértékű elterjedése előtt is ilyen keresett áru lett volna (ha akkor létezik) a Viagra és a hozzá hasonló készítmények."
Hát persze hogy volt a hasonló dolgokra kereslet. Tigrishere, orrszarvúszarv, meg egy rakás afrodiziákum létezett mindig is, legfeljebb senkit nem érdekelt, hogy a népesség szegényebb 90% hogyan oldja meg a problémáit, ha már nem megy úgy a szekér. Mostanság meg a szalag mellett robotoló is megveheti a Viagrát ha akarja.

Hatodéves 2010.09.27. 12:00:07

@Névtelen betelefonáló:
Valóban vannak vizsgálatok arról, hogy a pszichoterápia és a gyógyszer ugyanolyan hatású: növeli a szerotoninszintet.

Ettől még más helyzetekben alkalmazandók. A kettőt együtt akkor szokták adni, ha valaki olyan súlyosan depressziós a kezelés kezdetekor, hogy nem lehet vele pszichoterápiát csinálni (pont azért, mert ahhoz motiváció kell, és együtt kell dolgozni, nem csak bevenni egy gyógyszert). Ilyenkor annyi ideig szedetnek vele gyógyszert, amíg nem lesz jobban, és nem vonható be pszichoterápiába.

Ha valaki vállalja a pszichoterápiát, akkor én nem kezdeném el gyógyszerelni alapból: pont azért, mert minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, Ráadásul egy rossz magatartásformát konzervál, azt, hogy ha bajom van, akkor lenyelek egy pirulát.

Ha nem vállalja valaki a pszichoterápiát (Vagy az intézménynek nincs rá kapacitása. Tudom, jelen esetben magánrendelésről volt szó.), akkor marad a gyógyszer.

Amúgy az emberek többsége az élete árán sem engedheti meg magának, hogy 3 hétre ellógjon a munkahelyéről, és ezt nem szabad erőltetni, mi van ha rábeszéljük, és aztán kirúgják? Akkor aztán lehet növelni a dózist...

A pánikbetegségre amúgy az antidepresszáns nem az ideális megoldás: pont itt a kognitív és viselkedésterápiának lenne létjogosultsága, amiben van relaxációs rész, légzési gyakorlat stb...

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 12:00:25

@phoenix102: Nana, azt mondani, hogy SSRI hatékonysága = placebo hatékonysága az kissé túlzás. Még akkor is, ha tényleg óriási üzlet, de abban annak is része lehet, hogy milyen újabb indikációkat találnak ki (szociális szorongás, ...).

tizenot 2010.09.27. 12:00:52

@grizliewok: A gyuras pont hogy rossz az errendszernek.

Anti Anyag (törölt) 2010.09.27. 12:01:22

Nekem egy ismerősöm rendszeresen stresszelt, ilyenkor elment a kurvákhoz és ott vezette le.

OK, pénzbe kerül, de legalább nem káros.

baba2008 2010.09.27. 12:06:33

Nálam két éve jelentkeztek a posztíróéhoz kísértetiesen hasonló tünetek. Az ember természetes első reakciója, hogy kizárólag a testi tünetekkel foglalkozik. Saját tapasztalat, hogy ebbe nagyon el lehet veszi. Több, mint egy éve járok pszcihoterápiára. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy egy véletlennek köszönhetően egy pszichológust kerestem fel nem pedig egy pszichiátert. Így a gyógyszerek nálam szinte teljesen kimaradtak. A két év alatt elfogyasztottam összesen 2 doboz 0.25 mg-os Frontin tablettát és ebben benne van az is, hogy amikor a körzeti felírta egy hónapig napi
3 darabot vettem be. Ma már szinte soha, nagyon ritkán esetleg egy felet. Ha ez megnyugtat én nem szedtem antidepresszánsokat a libidom még is a béka segge alatt volt egy időben. Visszatérve a terápiához. Az biztos, hogy nem ez a könnyebb út. Kétségtelen, hogy nem mindenki engedheti meg magának, mert nem olcsó de én abszolút csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Gyógyultnak érzem magam? Nem. Még nem. Tudom, hogy nem lesz egyszerű de legalább, már a helyes utat megtaláltam. Amikor első alkalommal találkoztam a pszichológusommal és elpanaszoltam a tüneteimet csak annyit mondott, hogy ne aggódjak lesz még más is. Ha az egyik elmúlik majd jön egy következő és így is lett. Többször abba akartam hagyni, mert úgy éreztem, hogy nekem ez a tempó lassú de valahogy mindig elmentem újra és újra. Eltelt kb. másfél év nem tudom, hogy még mennyi van hátra de azt már látom, hogy nem döntöttem rosszul amikor nem a könnyebb utat választottam. És a végére két tanács: A tünetek elleni harcnak egyetlen hatásos fegyvere ha feladod!!! Szédülsz? Add át magad az érzésnek. Halálfélelmed van? Várd a halált ne küzdj ellene! Tudod mi fog történni? SEMMI. Elmúlik. Nekem az bevált. A másik a libidó problémákra. Menj el néhányszor egy igazi lingam masszázsra. Nálam csodákat tett.

Fekete Dália 2010.09.27. 12:08:48

"Azt hiszik, ez velük nem fordulhat elő

A munkahely persze ritkán toleráns. Nagyon jól kell dolgozni ahhoz, hogy elfogadják a betegséget. A munkáltató azt szereti, ha nincsen probléma, és teljesít az alkalmazott. De mi történik, ha rosszabbodás áll be egészségi állapotban?

– A betegeket meg lehet tanítani a betegségükre – magyarázza Erika. – Megtanítjuk, melyek a betegség tüneteit megelőző figyelmeztető jelek, amelyek arra utalnak, hogy állapotrosszabbodás várható. Ezt pedig megelőzhetik azzal, hogy elmennek a kezelőorvoshoz, és kiíratják magukat betegállományba.

A munkáltató nem egyformán viszonyul ahhoz, akit epekővel írnak ki, és ahhoz, akit skizofréniával. De Erika szerint nemcsak a munkáltatókra, hanem az egész lakosságra jellemző a mentálhigiénés kulturálatlanság.

– A munkáltatók meg vannak győződve, hogy velük nem fordulhat elő, hogy pszichiátriai beteggé válnak, de még a hozzátartozóikkal sem. Én akkor látok munkáltatóknál elkötelezettséget, ha volt az ismeretségi vagy családi körükben ilyen, vagy akár önmaguk is szenvedtek már. Aki megélte már a saját mentális állapotának a rosszabbodását, az sokkal elfogadóbb."

rekszem 2010.09.27. 12:19:37

A sport nagyon sokat segít.

Mikor valamiért feszült vagyok, akkor ha jól kihajtom magamat fizikálisan, már nem marad energiám az idegeskedsre.

tizenhárom 2010.09.27. 12:22:33

Áldom az eszem, hogy 4 éve nemet mondtam a dokinak a pánikbetegségre való gyógyszerre. Életemben kétszer volt pánikrohamom, mindkétszer nagyon stresszes időszakot éltem át. A második alkalommal éppen kórházban várakoztam a zárójelentésemre (felhúztam magam, hogy miért kell a folyosón állva, a másik beteg panaszait végighallgatva várni az orvosra), így az orvos rögtön elküldött a neurológiára.
Ott mondták: gyógyszer, legalább fél évig kell folyamatosan szedni. Kérdeztem, hogy nincs-e valami olyan, amit akkor vehetnék be, amikor érzem, hogy kezd sok lenni a stressz - tehát nem folyamatosan mérgezném magam. Azt mondta az orvos, hogy nincs. Felírta a gyógyszert, de nem szedtem be. Helyette tai-chizni kezdtem, megtanultam rendesen lélegezni, és azóta sem volt pánikrohamom. Ha kezdek rosszul lenni, akkor figyelek a légzésemre és így jól vagyok.
A poszt írójának is javaslok valami sportot, az lefoglalja a testét (és talán a gondolatait is), és "boldogsághormont" termel. ÉS ha már a kémiában csalódott, akkor esetleg meg lehet próbálni a pszichológust - ártani nem árthat.

Bikli néni 2010.09.27. 12:22:49

@gld: Általában egyet szoktam érteni veled, de most hangosan tiltakozom.
Hasznos lenne, ha nem ezt hirdetné mindenki, hogy a kulcsszó az akarat, hogy ha én meg akarok gyógyulni, akkor meg is fogok. A nagy büdös frászt. Esetleg valamivel jobb vagy könnyebb, máshogy élsz, esetleg lecsökkentheted vagy elhagyhatod a gyógyszeredet, de van, ami nem oldódik meg. Én hosszú évek óta pánikbeteg vagyok (bár az állandó gyógyszerről sikerült leszoknom), de még mindig vannak olyan momentumok az életemben, amiken egyszerűen nem tudok úrrá lenni, jön a rosszullét, és... inkább le sem írom. Életem legmegalázóbb élményei ehhez a betegséghez kötődnek. Pedig mindennek alávetettem magam, amit mondtak, volt itt sokkterápia meg anyámkínja, de nem és nem - van, amin egyszerűen semmi nem segít. És az ilyen betegeknek a legrosszabb, amit csak tenni lehet, ha odavágják neki, hogy csak önuralom kérdése. Igen, biztos volt már a történelemben, akinek ez ment. De elég sok embernek nem. Ezt csak az tudja átérezni igazán, aki benne van. A '70-es évekig (ha jól emlékszem) a pánikbetegséget hisztériaként tartották számon, aztán felismerték, hogy ez igenis egy betegség, amit kezelni kell. Ugyanúgy, mint a klausztrofóbia, agorafóbia, meg hasonló "hisztis" betegségek.

Neduddgi 2010.09.27. 12:25:54

Nem kell elküldeni Szendinek, ugyanis elég régóta fent van ez a sztori a honlapján, sok-sok hasonló történettel együtt: www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/impotencia-antidepresszanstol.htm

Szendi Gábor amúgy nem orvosellenes, viszont tény, hogy a mai pszichiátriai gyakorlat (fűre-fára orvosság) ellen intézett már néhány igen éles kritikát. És nem minden alap nélkül!

gld 2010.09.27. 12:27:32

@Bikli néni: nem mondom, hogy szentírás, és mindenkire érvényes, butaság is lenne ezt mondanom. De nálam bevált. Én úgy érzem, hogyha akkor nem "erőszakolom meg" magam, akkor most is ott ücsörögnék a gödör alján. De nem így történt. Szerintem amúgy pont az ilyen jellegű probklémák azok, amikben az segít legjobban, amiben az ember hisz. Én a saját akaratomban hittem, valamint abban, hogy jót teszek magammal, ha a továbbiakban nem úgy élek, ahogy addig. Sikerült. Kívánom minden hasonló cipőben járó sorstársnak, hogy valamiben találjon gyógymódot, megoldást. Tudom, milyen állapot a pánikbetegség.

Ja, és természetesen nem filáztam sem a posztolót, sem mást, aki nem osztotta a véleményemet, egyszerűen csak leírtam a saját tapasztalataimat.

ibafaipap 2010.09.27. 12:27:48

@tizenot: Ne haragudj cimbora, de olyan ökörségeket tudsz írni, hogy az már fáj. Amennyiben nő vagy, akkor csak annyit mondanék, hogy ez nem igaz és tévedsz. Honnan veszed ezt, de most komolyan:)? Arra pedig nem utalt a posztoló hogy érrendszeri problémái lennének, annak vannak más tünetei is, ráadásul ahogy olvastad, alaposan átvizsgálta belgyógyász és kardiológus is, magas vérnyomás, szívvel kapcsolatos betegségek és cukorbetegség tehát kilőve, érszűkület dettó. Viszont a

Tammo 2010.09.27. 12:30:34

En javaslom megis, hogy erdemes lenne megfontolni a 3 hetes piheno kivitelezeset.
De szerintem annak is ugy van ertelme, hogy az ember aktiv piheneskent fogja fel a dolgot. Csak dogleni a tengerparton, vagy egy szallodaban onmagaban nem segit, sot visszahozhatja a depressziv gondolatokat. Erdemes valami aktiv tevekenyseget talalni, fotozni, felfedezni es mindet megtudni a kivalasztott helyrol, az emberekrol, tortenelmerol, bogarakat/kagylokat/novenyeket gyujteni ... barmit. rossz hangulat ellen sokszor a legjobb a fokozott tevekenyseg. de ennek olyannak kell lennie, ami kiszakitja az embert a hetkoznapok mokuskerekebol. olyat kell talalni, amiben kicsit el tud melyulni az ember. Ajanlom Csikszentmihalyi FLOW c. konyvet. Alapolvasmany.
A masik pedit tenyleg a sport. Szerintem, ha az ember ra akarja kenyszeriteni a szervezetet, hogy valami valtozzon, akkor legjobbak az allokepessegi sportok eloszor. Futas. A legegyszerubb, es legolcsobb, noha a legnagyobb akaratero kell hozza. Eloszor csak el kell kezdeni kocogni, aztan 1-2 heten belul kituzni valami celt. Pl. fel even belul egy felmaraton teljesiteset. Rengeteg minden meg tud valtozni egy emberben mind fizikalisan, mint pszichesen egy ilyen cel eleresevel, illetve az oda vezeto utat vegigjarva.

ibafaipap 2010.09.27. 12:31:52

Tehát a probléma a gyógyszer szedése után keletkezett, és ezek a gyógyszerek bizonyítottan okoznak merevedési zavarokat. Tehát józan paraszti ész alapján a gyógyszer a ludas.

Bikli néni 2010.09.27. 12:31:57

@acidx: A Xanax a legtöbb embernek beválik, csak az a baj, hogy függővé tesz, meg egyre nagyobb adagokat írnak fel. Én ismerek olyan embert, akinek a végén már a legerősebb sem használt, most kapott helyette mást, az jobb. A Xanax amúgy is csak divatgyógyszer. Alkalmanként, ha az ember nagyon maga alatt van vagy pánikba esik valamitől, akkor jó, de hosszú távú kezelésre (gyógyításra) szerintem nem alkalmas.

steve85a 2010.09.27. 12:32:43

Mondjuk nem hagytam abba - sok-sok éve szedem.
Semmi gond, sőt korai helyett késői lett.
Nagyon késői. Óra-órák.

gld 2010.09.27. 12:32:53

@Bikli néni: ja, még annyit, hogy nekem pont az használt, hogy odavágták az orcámba, hogy jórészt rajtam múlik :) Akkor kezdtem elgondolkodni a dolgaimon, addig sajnáltam, és sajnáltattam magam. De ez a verbális orrba vágás bizony felébresztett, és nagyon sok mindenre rá tudtam venni magam, amit addig nem. ha akkor ezt nem kapom meg, még mindig szenvednék, mint a kutya.

tizenot 2010.09.27. 12:34:37

@grizliewok: Tehat ha levagja a labam a villamos es adnak fajdalomcsillapitot akkor a fajdalomcsillapito okolhato azert mert nincs labam.
Logikus.

A keringesi rendszeren a kardio segit, a fekvenyomas nem.

Bikli néni 2010.09.27. 12:36:37

@gld: Én is hittem, bíztam, volt, hogy odaálltam a tükör elé egy számomra túl nehéz helyzet előtt, és mondogattam a tükörképemnek fél órát, hogy ugyan mi baj lenne, semmi gáz, nem parázok, túlleszek rajta, kész. Nagy mellénnyel nekimentem az adott helyzetnek, aztán persze sz@rt se használt.
Nem azt kérdőjelezem meg, hogy neked, vagy bárki másnak bevált ez a módszer, én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy ezt azért nem célszerű egysíkúan reklámozni (inkább csak a betegnek négyszemközt elmondani, javasolni), mert ez tovább erősíti azt a hitet az egészséges emberekben, hogy ez hiszti, és minimális önuralommal és akarattal gyógyítható. És egyre inkább így fognak rá tekinteni. Nem a sajnálat hiányzik ezeknek az embereknek, hanem inkább a megértés. Hogy vegye tudomásul az ember, hogy ami neki evidens (pl. liftbe szállni vagy tömegbe menni), az a másiknak egy leküzdhetetlen kínszenvedés, és nem hiszti. Nem tudom, érthető-e a különbség a két dolog között...

shimizu 2010.09.27. 12:37:52

Én is szedtem antidepit (most is kellene), és szerettem is, pont az érzéketlenné válástól, hisz pont erre volt/van szükségem). Ahányszor leálltam vele, mindig visszatért minden a régi kerékvágásba, nem volt semmi baj, igaz én nem is ilyen nagy adagban szedtem.
Egyszer vettem be dupla adagot úgy, hogy 2 hónapja egy fél szemet sem. (Mielőtt le lennék hurrogva, amikor olyan állapotban van vki, ****ra nem érdekli semmi, csak, hogy jobb legyen & gyorsan.)
Hát nagyon nagyon gyorsan nagyon jól lettem...3 napig nem aludtam, furán láttam, rohadtul fájt a fejem, majd kiugrott a szívem.
Én a szintetikus cuccok híve vagyok, főleg a kozmetika terepén. Tapasztalatom szerint ott jobban működnek a "mű" (természetben adott formájukban elő nem forduló) összetevőjű termékek, de az aggyal kapcsolatban inkább maradjunk a természetes, kiforrott terápiáknál, hisz még tényleg nem tudunk eleget.

A pszichomókusokról meg annyit, h az egyik csak beszélget veled és ez használ, a másikat meg ***** nem érdekli, hogy vagy, felírja a gyógyszert aztán mehetsz. Fura, hogy ugyanazon dolgot hivatottak gyógyítani, mégis ennyire eltérő a hozzáállásuk.

warfellah 2010.09.27. 12:39:42

Egyutterzek a posztoloval.nagyon nagy a baj a psychiatria teruleten.hiba a feltaró ok-okozati gyogyitas mellozese es kiforratlan,durca gyogyszerekkel valo helyettesitese.a ketto nem lehet equivalens!!!ezert nem is helyettesitheti egymast.ennek oka lehet:idohiany(egyre kevesebb orvos,mert a jok elmentek rendes fizetest keresni!),kenyelem,es a megfelelo ismeretek(akar alapismeretek is)hianya.ez elofordulhat meg szakorvosokkal is.de a vegen a beteg szivja meg.

Bikli néni 2010.09.27. 12:40:57

@gld: Egy része mindenkinek működik, nekem is működött abban a formában, hogy saját akaratomból, orvosi javaslat nélkül szoktam le szépen a gyógyszeremről. Pedig nekem nem csak Xanax volt felírva, hanem kapásból 4 másikra emlékszem még. Csak a táskámban van 1-2 szem nyugtató, hogy vész esetén leszedálhassam magam, de állandó jelleggel már évek óta nem szedek erre semmit.
De ettől még rohadtul felhúzom magam, mikor egy adott (nálam jól körülhatárolható) szituációban rosszul leszek, és a fejemhez vágják, hogy ez csak önuralom kérdése. Hát, anyád. (Mármint nem a tied, hanem az ott jelenlévő kedves embertársamé :D)

gld 2010.09.27. 12:41:23

@Bikli néni: persze, hogy érthető :) De szerintem azzal, hogy az akaratnak iszonyatosan fontos szerepet tulajdonítok egy ilyen esetben, ennek nem mondok ellent :) Ha belegondolsz, Téged is az akaratod segített át a nehéz helyzeteken, hiszen, mint írod, nem szedsz rendszeresen gyógyszert, nem bíztad magad ezekre 100%-ban. Igen, a megértés nem ugyan az, mint a sajnálat, ebben 100%-ban egyet értek.

Az akarattal kapcsolatban amúgy még annyit: nem csak a pszichés kórképeknél van óriási szerepe az állapot javulásban, gyógyulásban, hanem szinte minden betegség esetében. Enélkül egy orvos, vagy akárki csinálhat Veled bármit, ha Te nem akarod, nem fog menni. Kb. ezt akartam leírni korábban is, de valószínűleg rosszul fogalmaztam, ha csak ez nem ment át belőle :)

baba2008 2010.09.27. 12:48:53

@shimizu:

Leegyszerűsítve:

pszcihológus - beszélgetés

pszichiáter - gyógyszer

A társadalombiztosítási rendszerben a másodikkal fogsz találkozni és egyenes út vezet a gyógyszerekhez. Az előbbi időigényesebb és költséges. Bizonyára vannak esetek, akiknél nem elég a rendszeres terápiás foglalkozás ezért a kémiához kell nyúlni. De szerintem, aki megteheti próbálja ki a pszcihológust, hosszú távon jobb befektetés.

gld 2010.09.27. 12:52:16

@Bikli néni: áh, értem már, asszem kicsit félre is értettél :) Én nem arra írtam, hogy akarattal mindent meg lehet oldani, amikor az embernek akut szakaszban jönnek a tünetei, meg a pánikrohamai :) Akkor én is azt mondtam, hogy a jó anyját annak, aki nem érti meg :))Hanem a döntés, hogy megváltoztatom a dolgokat, hogy máshogy akarom csinálni :) Ez hosszú folyamat, és nem könnyű, és az ember sokszor elveszti a türelmét, meggyőződését, és sokszor vissza kell rángatnia magát a régi útról. Én erre értettem, hogy fontos az akarat :) Így már oké?

serpentin (törölt) · http://www.bridzs.hu/ 2010.09.27. 12:52:26

saját tapasztalatból merítve szerintem is a rendszeres mozgás (sok folyadékfelvétellel, izzadással) sokmindenre gyógyír lehet

a nehézség csupán az, hogy ez teljes életmód/szemlélet váltással kell, hogy együttjárjon

ibafaipap 2010.09.27. 12:54:58

@tizenot: ??? Figyelj, ha nekem nem hiszel, ezek a mellékhatások rá vannak írva a gyógyszer tájékoztatójára, amúgy meg nem ismétlem magam. A gyúrás pedig, ahogy írtam, elsősorban arra kell, hogy természetes úton növekedjen a panaszos tesztoszteron szintje, a fehérjében lévő arginin pedig egy gyengéd értágító. A kardió ugyan magasabbra löki a pulzust, így valóbban jobb az érrendszernek, de a gyúrás nem káros, csak kevésbé jobb ilyen szempontból, az úriembernek pedig nyilvánvalóan nem érrendszeri panaszai vannak.

kubatov_kommunista 2010.09.27. 12:55:02

A pánikroham rohadt szar dolog.
Én a munkahelyemen lettem rosszul, kb. mintha szívinfarktusom lenne. Ziháltam, lecsúsztam a székről, no mondom reszelő. aztán leértem a földre és minden ok. mentő kijött tappancsok rám - minden normális.
Dokihoz én is mentem semmi különöset nem talált - minden normális.
Aztán a dilidoki felírt xanax-ot abból egy felet naponta meg valami másik szutykot amiből negyedet vegyek be (minimális mindenből). plusz elkezdtem nem inni kávét.
Eredmény frenetikus: egy hónap múlva sétáltam hazafele és menet közben elaludtam. (arra eszméltem jön a beton).
Akkor abbahagytam a gyógyszert.
Én 2 hetet otthon voltam. Életemben először voltam táppénzen. Elolvastam egy nyugis könyvet. Nem is volt egyszerű, le kell hozzá lassulni, nem is interaktív... hehe
Igazából 1-2x voltam később szarul.
Mondták ilyenkor a lélegzetvételre figyeljek. Tulajdonképp az jó is volt. Mikor éreztem, hogy jön a gebasz, megálltam és elkezdtem a lélegzetemet lassítani+egyenletessé tenni.
Azóta nyugi van.
Szóval szerintem ha lehet kerüld el a gyógyszert vagy ugyanazt a hatóanyagot próbáld meg természetes módon teákból bevinni. fűben-fában orvosság. hehe.
A konkrét miértet, ma sem tudom.

Hatodéves 2010.09.27. 12:55:37

@resy:
Ez azért nem feltétlenül így van. Azok a pszichiáterek, akiknek pszichoterapeuta szakvizsgájuk van, ugyanúgy csinálnak pszichoterápiát is.

Ezenkívül a TB is támogat valamennyi pszichoterápiát, igaz, szégyenletesen keveset, így nagy várólisták vannak.

Én inkább a probléma alapján kategorizálnék (a pszichológusok inkább életvezetésibb dolgokkal foglalkoznak, a pszichiáterek meg betegségekkel), de ez is csak nagy általánosságban igaz, az adott szakembertől függ, hogy ki mivel foglalkozott, mihez ért.

Sajnos nagy problémája ennek a területnek, hogy a rengetegféle módszerből képzett emberek ritkán dolgoznak össze, nem látják a határaikat: az analitikus mindenkit analizál a kognitív terapeuta mindenkit kognitív terápiával kezel. Ez olyasmi, amin változtatni kellene mindenki érdekében...

Sanyi 2010.09.27. 12:58:21

En is voltam panikbeteg, szar erzes a visszatero halalfelelem. A jo dolog benne, hogy ugysem halsz meg, amint ezt felismered mar jobban lehetsz. Meg kell tanulni a helyes levegovetelt, arra nagyon kell figyelni, hogy meg ha ugy erzed, hogy nagyon fullasz, akkor sem szabad kapkodni es melyen lelegezni sokat. Az egyetlen veszely, hogy fibrillalni kezd a sziv, na az szar ugy, de ha nem vagy 60+ akkor ugysem fog ettol.

A panikbetegseg oka rem egyszeru (nekem masfel evig tartott elfogadni): stressz. Bekapcsolva marad valami a szervezetben es termeli a stresszhormonokat es az adrenalint. Ebbol lesz aztan panikroham nappal es ejjel - a ver tele van ezekkel. A gyogyszer lofaszt sem er, egyetlen gyogymod van: eletmodvaltas. Az, hogy kell a penz, kell a munka, stb. nem szamit, a szervezeted tudalattijat nem erdekli. Ha nem tudsz elmenekulni vagy legyozni a stresszt okozo faktorokat (uss vagy fuss) akkor marad a dolog. Minden gyogyszer csak tuneti kezelest tud, ennyi.

En annakidejen kivaltottam a gyogyszereket, elolvastam a mellekhatasokat, visszavittem a gyogyszertarba megsemmisitesre. Ugyan bo egy evbe es a teljes egzisztenciam feladasaba kerult de gyogyszer nelkul sikerult tuljutni rajta. A legtobbet az segitett, amikor egy baratomnal egy agyert es nehany jo szoert cserebe ket hetig lapatoltam a kertben...

dr_freak 2010.09.27. 12:59:07

Furcsa, hogy többféle orvoshoz is elment, szinte mindent kivizsgáltatott, de a szexuálpszichológust kapásból elutasította.

Pedig a leírtak alapján pont arra lenne szüksége, de nyílván még nem jutott el odáig, hogy felismerje, a tünetei hátterében igenis pszichés okok állnak.

Az pedig, hogy az indulatait a pszichiáterre (és a gyógyszergyártókra) vetíti, teljesen "szokványos" dolog a pszichiátriai betegeknél.

Én azt mondom, hívja fel a szexuálpszichológust, egy próbát megér, hiszen annyi mindent kipróbált már, ezt pont miért nem?

Hatodéves 2010.09.27. 13:02:26

Egyébként az, hogy a problémák (amelyek valóban lehetnek a gyógyszer mellékhatásai) az antidepresszáns elhagyása után erősödtek, azért megkérdőjelezi, hogy mellékhatásról, vagy csak arról volt-e szó.

Maga a depresszió is csökkeni a libidót, a magas prolaktinszint meg pláne.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem gyógyszer-mellékhatás volt, hanem azt, hogy lehetett az is és más is.

Ez az a téma, amivel egy Praxis-blogon nagyon nehéz boldogulni: egy pszcihés probléma, annak kezelése megítéléséhez jóval több és személyesebb információ kellene, ami pedig nem idevaló.

Az mondjuk nem tetszik, hogy az orvos folyton ráemelt a dózisra. De sajnos ezt sem fogja tudni egyikünk sem megítélni...

fizetekmegegysort 2010.09.27. 13:02:37

@dr_freak: Pontosan azért nem, amiért semmi olyasmit nem próbált, amihez neki, vagy az életmódjának kéne változnia.

2010.09.27. 13:02:50

nem olvastam vegig. ennyit sirankozni, amikor az elejen meg lett mondva. hogy harom het intenziv pihenestol meggyogyulsz. miert nem ezt valasztottad? az egeszseged csak azutan fontos, hogy mar nincs?

DarthVader 2010.09.27. 13:03:29

„Csak” pánikbeteg voltam, nem voltam soha depressziós, nem is diagnosztizált annak a pszichiáter sem,"

Nem psychiater vagyok ugyan, de a leirt tünetek nem kifejezetten pánikbetegségre utalnak. Inkább a "kevert szorongásos-depresszios zavar" kategóriájába esnek, (plussz az előzményben enyhe obsessiv-compulsiv tünetek, ld finom kényszercselekvések). A hirtelen kezdet sok minden lehetett, a kellemetlen rosszullét beinditot egy folyamatot, ami valóban pámikrohamhoz hasonló jelenséggel jár, de az egész történet nem tipikusan pánik-betegségre hajaz.
Az érzelmi elsivárosodás leírása olyan szép lefestése a depressziós ember lelkiállapotának, hogy tanítani lehetne. Ha az "anhedonia" fogalmát magyarázni kéne, csak ezt kéne idézni.

A libidócsökkenés obligát tünete a depressziónak. A reggeli merevedés elmaradása dettó.

Merevedési zavar:

1: csökkent libidó, enyhe késztetés.
2, anticipált szorongás a kudarctól
___________________________________
erekció gyengesége
-> szorongás megerősitést nyert
goto 2

Érdekes módon a nem kielégítő erekció (közösülésre még képes, de nem "sziklaszilárd" :) gyakran jár korai magömléssel. (Mintha az aelme hamarabb túl akarna lenni az egészen :)

Azon csodálkozom, hogy az első antidpersszánsnál leálltak , általában a 3-4-ik szokott beválni :)

Szerintem keresni kéne egy másik psychiátert, meg egy másik antidperesszánst. Sexuálteraputa is van már jó néhány. (Az életmód meg egy másik ága a kezelésnek.)

narmer 2010.09.27. 13:03:37

A cikkírónak üzenem.Súlyos pánikbeteg vagyok és voltam a legrosszabb fajtából, se villamos, se mozgólépcső, se repülő, se metró, súlyos mentális zavarokkal küszködtem. A pszichiáterek hajlamosak gyógyszerreklámnak nézni a pacisenstZoloft,Rexetin,Xanax,Tirapdrial,libirum, anafranil,meg a jóég tudja mi. Én már évekkel ezelőtt szedtem Prozacot, ebben állapodtunk meg most is a pszichiáteremmel. Kiváló, a világ egyik legjobb gyógyszere erre.Két csúnya mellékhatása van, rettentően fogyaszt és álmatlanságot okoz.Viszont nem akarsz beszarni a hatoson, nem kábít, nem hülyit és nem leszel tőle lökedék.

miseryhead 2010.09.27. 13:11:31

Emberek, ez egy nagyon ingoványos terültet, óvatosan a "szívből jövő" jótanácsokkal. Én 20 évesen megtapasztaltam egy gyógyszer mellékhatás által okozott középsúlyos depressziót, két éven keresztül küzdöttem vele, és tökéletesen elmúlt. 10 év távlatából sem látom a "valódi" okát, mert egyszerűen nem volt neki (életmódban, stresszben, akkor, mikor kezdődött minden felfelé ívelő pályán volt az életemben). A gyógyuláshoz pedig nem akarat kellett, bár voltam orvosnál is vele, Zoloftot szedtem én is, nem segített, de a tompulást, szexuális zavarokat én is megéltem. A gyógyszer elhagyása után fél évvel egyik nap egyszerűen elmúlt, ugyanolyan hirtelen, ahogy kezdődött. Érettebb fejjel, sokat foglalkozva az élet kérdéseivel, önfejlesztéssel azóta, a mai napig semmilyen értelmes okát nem találom a történteknek, viszont a kiváltó gyógyszer (Roaccutan) világszerte okozott hasonló tüneteket, ha jól tudom, kivonták azóta. Aki nem élte át azt, amit a posztíró is említ, hogy elindulna egy érzés, de félúton megáll, nem jut el a kifejezésig, az egyszerűen nem tudja, mi ez, és akarat hiányára, saját felelősségre keni az egészet, holott ez egy igencsak szörnyű helyzet. Hiszen az akarat is valamiféle belső stabilitásra, az érzéseidbe vetett hitre épül, ha ezt kihúzzák alólad, nem bízol az érzéseid létében sem, akkor szinte lehetetlen kitartóan küzdeni valami ellen, úgy, hogy kiégettség és üresség van belül. Ez egy ördögi kör, igenis meg lehet bolygatni az agyad külső hatásokkal is, amik nem az életvezetéseddel függenek össze, viszont borzasztó nehéz kimászni belőlük, és mégcsak tanulni sem tanultál belőle.
Ezzel együtt úgy gondolom én is, hogy nem az ssri tette véglegesen tönkre a szexuális életet, inkább a túl sokáig elhúzódó, a gyógyszerszedés alatti zavarok rögzülhettek pszichésen, esetleg korábban is meghúzódó, apróbb zavarokat ennyire a felszínre hoztak, és fixáltak.

baba2008 2010.09.27. 13:12:17

@Hatodéves:

Teljesen igazad van. Ezért írtam, hogy "leegyszerűsítve". Ha valaki elolvassa ezt a bejegyzést és a hozzászólásokat nem fogja megérteni, a két kezelés közötti különbséget. Én se tudtam, amíg nem szembesültem magam is pszchihés problémával. Én 1,5 éve járok pszichoterápiára és összességében nagyon pozitívak a tapasztalataim. Tudom, hogy a betegek töredéke engedheti meg magának de akinek van rá lehetősége próbálja meg, mert a gyógyszer a tüneteket lehet, hogy megszünteti de az okokat nem.

gld 2010.09.27. 13:13:00

@iPmuP: igen, azt hiszem ilyesmiről van szó. Tényleg fontos megérteni, hogy mi történik ilyenkor veled (vagy mással), és ezt el is kell fogadni, ahhoz, hogy tuddj egyáltalán akarni bármit is... Amúgy ez a legyőzöm magam elég "veszélyes" tud lenni, ilyenkor nagyon be tud indulni az ember egoja, és tűzzel vassal küzd a változás ellen :)

KergeCsirke 2010.09.27. 13:13:50

Sajnos jelenleg nem tudtam végigolvasni a kommenteket, amennyiben ismételek, elnézést.
Nem vagyok orvos, ám a családomban nagy számban fordultak/fordulnak elő pszichiátriai problémák (én sem vagyok kivétel).
2 éve úgy éreztem, hogy ha nem megyek el dokihoz, vége az életemnek. Elkerültem édesanyám pszichiáteréhez, aki a problémám meghallgatása után gyógyszert javasolt (terápiát kiegészítésként). A pszichiátereknek ez a dolga: oda olyan emberek kerülnek (vagy olyanoknak kellene kerülniük), akiknél nincs más mód a problémáik kezelésére. A posztolót jómagam inkább pszichológushoz küldtem volna. Ám, ha már így alakult: az antidepresszánsoknak valóban hatásuk van a libidóra (én nőként nem tapasztaltam ugyan), ám a gyógyszer szedését követően (annak abbahagyása után) valóban fent maradhat egy, a megelőző kudarcokat "rögzítő" mechanizmus, ami valóban lelki eredetű. Én pszichológus felkeresését javasolnám, aki a kialakult depresszión és a szexuális problémákon is segíthetne. Sajnos országunk nem hemzseg a jobbnál jobb pszichomókusokkal, így mázli kell egy valóban hozzáértő és elhivatott egyed megtalálásához, de szerintem ez az út vezethet a megoldás felé.

DarthVader 2010.09.27. 13:18:00

@DarthVader: ezzel az "antidepresszáns"-sal úgy vagyok, mint egyik volt miniszterelnökünk az "útelágazás"-sal, az istennek se akar jól kijönni :)

Bikli néni 2010.09.27. 13:18:04

@gld: Persze, a két dolog nem ugyanaz :)
Amikor az ember rosszul van, akkor tényleg mindenki menjen a jó büdös fenébe az észosztásával. De én arra is gondolok, hogy ha már ötször kerültem ua kellemetlen helyzetbe, pedig eldöntöttem és megbeszéltem magammal :) hogy nem lesz semmi baj, akkor hatodszorra már értelemszerűen nem merek nekivágni a dolognak, és ilyenkor is jönnek azzal, hogy csak önuralom kérdése. Pedig ez sem az.
Szóval abban egyet értünk, hogy ami ellen lehet küzdeni, az ellen kell is, és nem csak sírni meg nyalogatni a sebeinket és sajnáltatni magunkat. Csak emellett azt kellene megérteni az embereknek, hogy vannak helyzetek, amiken a legnagyobb önuralom és akarat sem segít. Evvan. Na, lelépek, majd este jövök még.

baba2008 2010.09.27. 13:19:07

@Sanyi:

"En annakidejen kivaltottam a gyogyszereket, elolvastam a mellekhatasokat, visszavittem a gyogyszertarba megsemmisitesre. Ugyan bo egy evbe es a teljes egzisztenciam feladasaba kerult de gyogyszer nelkul sikerult tuljutni rajta. A legtobbet az segitett, amikor egy baratomnal egy agyert es nehany jo szoert cserebe ket hetig lapatoltam a kertben..."

Nagyon igaz amit írsz. Már az látványosan javít az ember kedvén ha őszintén elmondhatja az érzéseit valakinek. A "tróger" munka meg egyenesen csodákat tesz. (irodában ücsörgés, számítógépezés, szellemi munka nem jó) A lényeg, hogy ki tudjunk szakadni a saját világunkból és megtapasztalni egy másikat amin keresztül másként tudjuk szemlélni a sajátunkat. Ha erre képes az ember az első lépést már megtette.

Bikli néni 2010.09.27. 13:19:25

@iPmuP: Jaja, nem én vagyok a családban az egyetlen, aki ezzel küzd, és a nálam rosszabb helyzetben lévő rokonom épp most akar nekivágni egy ilyen hipnózisos izénak. Meglátom, hogy sikerül, aztán lehet elmegyek én is. Ártani nem árthat :) (gondolom)

gld 2010.09.27. 13:20:29

@Bikli néni: na, asszem, akkor egyetértésre is jutottunk :)))

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 13:26:52

@resy:

Azért az önmagunkkal foglalkozás erős szellemi munkát igényel.

De igaz a fizikai munka mellett az ember agya valahogy kisimultabban jár.

gld 2010.09.27. 13:32:35

@Dr.laikus PhD: meg a fizikai munka során termelődnek bizonyos kémiai anyagok, amolyan örömhormonok, amiktől jobban érezzük magunkat :)

Borcsika 2010.09.27. 13:35:13

az én férjem is pánikbeteg volt, olyannyira, hogy háromszor kellett hivnunk hozzá, mert infarktusos tünetei voltak 25 évesen. A doki azt mondta, hogy ekg rendben, vérnyomás is, ez pénikbetegség. kérdeztük, hogyan gyógyitható. 1: pszichiátria, 2: nyugodt, megértő, támogató családi légkör. Ez utóbbit választottuk, kilépett a munkahelyéről, kerestünk egy újat (azóta is ott dolgozik), amig otthon volt, addig naponta vittem az apósomékhoz, hogy ne legyen egyedül, és igy 5-6 hét alatt helyrejött annyira, hogy mehetett az új munkahelyére. azóta sem jött elő, ennek már 11 éve.
sajnálom a psoztolót, hogy hitegették a gyógyszeres kezelés hatékonysásával, és gyorsaságával.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 13:35:54

@gld:

Így van! Mondom, hogy egyet értünk. :-)))

Bikli nénivel megbeszéltétek a fenntartásaimat, de gondoltam hogyan érted.

gld 2010.09.27. 13:37:59

@Dr.laikus PhD: írásban nem egyszerű kommunikálni, könnyen félre érti egyik ember a másikat :)

Hatodéves 2010.09.27. 13:40:17

@resy:
Egyetértek :)

A pszichioterápia főleg akkor sokkal-sokkal jobb, ha van egy gondolkodási séma, ami kiváltja a tüneteket, pl. "ha nem keresek sokmillió forintot, akkor rossz apa vagyok", vagy "engem mindig csak kudarcok érnek stb.

A depresszió TÜNETEIRE a gyógyszer hatékonyabb, ezért mondtam, hogy súlyos depresszióban csak ez jön szóba. Ahogy súlyos szorongásos zavaroknál is kellhet szorongásgátló, ahhoz, hogy az érintett egyáltalán olyan állapotba kerüljön, hogy pl. ki tudjon menni az utcára, el tudjon menni a munkahelyére.

Én annak a híve vagyok, hogy ha bármilyen más lehetőség van, akkor inkább ne gyógyszer. DE van amikor kell, és akkor elmulasztani hiba.

7812 2010.09.27. 13:43:20

A levélírónak: az antidepresszánsokhoz kötődő hasonló tünetek egyáltalán nem ismeretlenek. Ezen a linken találsz egy csomó esettanulmányt : www.actionlove.com/extra/ssris.htm

Az esettanulmányokon kívül megoldást is ad!

Az igazi Svarc Enegger · https://www.youtube.com/watch?v=Ik9qunsZZtY&index=21&list=RDJVoyWQSNr8I 2010.09.27. 13:46:16

Beszállok én is az észosztásba:
A szerző kezdjen új életet. Ha sovány volt, akkor hízzon meg. Ha kövér, fogyjon le. Fusson, ha eddig nem tette. Ha utálja a rockzenét, akkor menjen el pár rockkoncertre.
Egyáltalán tegyen valamit, mert az orvoshoz járákálás csak súlyosbítja, ami már amúgy is...

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2010.09.27. 13:46:24

pszichológus. lehetőleg nem családállításos, ezoterikus, áldozathibáztatós. inkább valami modern, feminista beállítottságú. (nekem isteni szerencsém volt, egy zseniális feminista pszichológust találtam)

sport. olyan, amire hagysz, és hagynak neked időt, hogy kiválaszd, melyik a jó, melyiktől érzed magad jobban, melyik használ, melyiket tudod úgy beleépíteni az életedbe, hogy nem érzed kényszernek a megmozdulást. és persze, belefér az idődbe, meg a pénztárcádba. ha kell, szánj rá hónapokat, akár egy évet is, hogy kitaláld, mit tudsz KEDVEDRE csinálni.

wörishofener nervenpflege. amíg használ. nem üt ki, nem ájulsz be tőle, nem leszel rosszul.

szociális háló-szociális háló-szociális háló. támogatók. nem áldozathibáztatók, hanem támogatók. akik nem kérdezik meg, hogy miért maradsz, miért hagyod, miért nem csinálsz semmit ellene. akik meghallgatnak, és nem kényszerítenek magyarázkodásra és védekezésre az ostoba "jótanácsaikkal", amik igazából nem szolgálnak másra, mint a saját énjük védelmére, hogy velük ez soha nem fog megtörténni, mert ők mindent jobban csinálnak nálad. az ilyenek nem támogatók, ők csak a saját énjük plusz terheit akarják rád rakni és veled cipeltetni.

és tudni, hogy ez a TE ÉLETED. senki nem tehet veled semmit, amit te nem akarsz. kifejezni az igényeidet, kielégíteni a szükségleteidet, és aki ebben nem támogat, azt figyelmen kívül hagyni.

hajrá. nehéz lesz, fájdalmas, és kemény. sok harcot kell majd megvívnod, mert senki nem fogja érteni, hogy mitől bolondultál meg hirtelen, amikor eddig olyan "jól kezelhető", "kedves" ember voltál. de megéri, mert fenntartani a "jól-vagyok" látszatot sokkal több energiát emészt fel, mint szembenézni a problémákkal, amik nem is a te problémáid, hanem a környezetedé, csak rajtad csapódik le.

roxxtar 2010.09.27. 13:49:10

Sokan vannak akik törésként élik meg az első pánik attakot. Addig tökéletes boldog életük végetért, kiszolgáltatottak lesznek egy számukra ismeretlen és KEZELHETETLEN dolognak. Félni fognak a félelemtől..stb Sajnos a médiának, sikerült elérnie, hogy ha meghaljuk azt a szót, hogy pánik, depresszió, szorongás, stb akkor egyből a világ legszörnyübb dolgára asszociálunk.. persze, hogy így az ember összefossa magát ha elöször kezd el rettegni a semmitől. Személyes tanácsom az írónak. Basszon be de irdatlan disznó módon és menjen el kurvázni(vagy a feleségével menjenek el valahova ami fiatal korukra emlékezteti.. szórakozóhely, akármi és ott legyenek kegyetlen disznók..) szakítsa fel azt a gátat amit a libidójával való foglalkozás okozott az elmúlt két évben .. legyen magabiztos újra, Ő egy férfi így hát viselkedjen aként.. nem sírós cicaként kell ülnie otthon és várni a csodát, vagy a gyógyszert vagy az orvost okolni.. fel kell állni és meg kell mutatni, hogy engem nem fog semmilyen gyógyszer vagy orvos tönkretenni. Ha a fene fenét eszik akkor is dugni fogok.. stb. Szóval mielött az orvosát vagy a gyógyszergyárat okolná tessék magába nézni és észrevenni, hogy ez nem több mint egy önmaga által gerjesztett probléma (hipohonderség..)

sasvari.gerg 2010.09.27. 13:49:37

olvass feldmár andrást, r.d. laing-t és szendi gábort. félelmetes mit művelnek a sokszor rossz alapokon működő szakmájukhoz sem értő pszichiáterek.... emberi életeket tesznek tönkre. www.youtube.com/watch?v=_VCc_HZytKg
ha beírod a youtube keresőbe a pszichiátria szót rögtön elég negatív videok kerülnek elő. nem véletlen.

miskabá 2010.09.27. 13:50:04

A tudomány számára, legyen akár pszichiátria vagy pszichológia vagy más egyéb, manapság nagyon nehéz megtalálni a lélek és a test gyógyítása között az utat. Az egyik a szerotoninszint változásáról beszél, a másik meg lelki zavarokról, a kettő között nagyon bizonytalan az összefüggés. Például azt sem lehet megmondani hogy az SSRI-k csökkentik vagy növelik a szt aktivitást az agyban a kritikus helyen.

A régiek sokkal többet tudtak a lélek működéséről, sok szempontból több ismeretük volt a mai tudományoknál. Ez akkor tudatosult bennem, amikor elolvastam egy könyvet az volt a címe hogy Istenek hajléka, a mágikus elme, abban elmagyarázzák hogy a vallási köntösbe csomagolt hiedelmek valójában nagyon mély természettudományos ismereteken alapultak, csak mi nem értjük már meg a valódi üzenetüket.

Egy ilyen eset amiről most szó van annak idején a sámán kezébe került volna és jobb eséllyel gondoskodott volna a helyrehozataláról, amiben benne van az agyi ingerületátvivők természetének empirikus ismerete

Hatodéves 2010.09.27. 13:54:08

@miskabá:

Ez tetszik :)

De az is hozzátartozik, hogy ez a világ marhára nem kedvez annak, hogy tudjunk a lelkünkkel foglalkozni. És sokakat (főleg a férfiakat) úgy nevelik, hogy érzésekkel foglalkozni szégyen, meg gyengeség stb...

Sokszor fel sem ismerjük, hogy milyen érzésünk van valamivel kapcsolatban. A sámánok kínáltak valami magyarázatot (és a magyarázat önmagában gyógyító erejű). A mai magyarázatokra viszont nem annyira vagyunk nyitottak.

antisystem 2010.09.27. 13:57:01

Egy szavazat a pánikbetegség antidepresszáns kezelése mellé. Azzal a megkötéssel, hogy 1-2 pánikroham a mai világban még nem azonos a tartós gyógykezelést igénylő pánikbetegség diagnózisával. Sajnos ma a pánikbetegség gyógykezelésében a hangsúlyt nem a tények kapják, hanem a beteg és/vagy a gyógyító hitei, ezért azután van egy rakat paciens, aki tkp ok nélkül szed gyógyszert - ők lesznek majd, akik "abbahagytam, azt semmi, sőt..." - és van egy másik rakat beteg, akinek a betegségére már ráment a családja/egzisztenciája, már ki sem képes mozdulni otthonról, és mégsem kap adekvált gyógykezelést.
Neheziti a dolgot, hogy mindkét oldalon hatalmas üzleti érdekek sorakoztak fel, mind a gyógyszergyártás, mind a komplementer medicina gigabiznic... a beteg ember meg gyakran elvész valahol...

A post szerzője meg SZVSZ leginkábbis segítségre szoruló súlyos kényszeres hipochonder, azt gondolom így látatlanban, hogy már az ő "pánikbetegsége" is ilyen talajon létezett.
Amiből gondolom:
"Otrombán becsaptak, félrevezettek! Nem tájékoztattak, sőt utólag még le is tagadták a gyógyszer lehetséges súlyos mellékhatásait."
Betegtájékoztatót kilopta a patikus a skatulából???

"A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel."
???????
Most hite van, vagy problémája?

"Egyébként az összes orvosnál, beleértve a pszichiátert, a magánpraxisukon voltam."
Khmmmm... Ottan most hirtelen megokosodnak az állami praxisukhoz képest, vagy csak jobban elvárásokat lehet megfogalmazni velük szemben "a pénzemért", és uralni a szitut...

roxxtar 2010.09.27. 13:58:45

Ja elfelejtettem: A boldogság kevés embernek adatik meg, a legtöbbünknek tenni kell érte.. szóval hajrá, tessék felállni és tenni végre valamit :)

kvadrillio 2010.09.27. 13:59:20

nem olvastam végig, hosszúúúúú...

Nemtom mi az a antidepresszáns..még az anti-t értem a többit nem ! :)
Én az anti-t megtartanám és sokat mennék sétálni.....:D

baba2008 2010.09.27. 14:00:09

@DISZKOHAL:

Már bocs, de amit írsz szerintem baromság. Félre ne érts én nem vagyok a fű ellen aki akarja szívja de, hogy önmagától a fűtől nem gyógyulhatsz meg. Max. jobban érzed magad, lazább leszel, kitágul a tudatod stb. Ezzel az erővel ihatnál is.

egerészölyv 2010.09.27. 14:01:16

Kedves HB, ezért kell elolvasni azokat a kicsi, zörgős papírokat a dobozban. A Zoloftról nagyjából mindez le is van írva, ha nem is ilyen élénk színekkel.

A doboz nyitó oldalára fel lehetne írni: Voi ch'entrate, lasciate ogni speranza.

De kiürül a doboz, kiürül a szervezet. Ne aggódj, minden visszajön és még a hajad is több lett.

És akkor vedd hozzá azok kínját, akik fél óránként merevednek oldalukon egy barom, frigid Xanthippével.

vadrózsabokor 2010.09.27. 14:03:25

Bocsánat a megfogalmazásért, de ennek csak az a baja, hogy nem áll fel a farka??? Gratulálok!
Tehát szemét minden orvos, aki nyugtatókkal tömte, ő milyen szerencsétlen meghurcoltatott személy, és EZ AZ EGY problémája van???
Megérdemli.

Én tényleg pánikbeteg vagyok, de próbálok tenni ellene, nem gyógyszerekkel, hanem alternatív megoldásokkal, és a legfőbb célom, hogy meggyógyuljak!

Hatodéves 2010.09.27. 14:05:10

@resy:

Ráadásul, ha jól gondolom, jelenleg nem legális.

Nem biztos, hogy jó ötlet valakit arra biztatni, hogy a pszichés problémáját illegális drogoktól való függéssel orvosolja...

És azt honnan tudjátok, hogy a fűnek nincsen mellékhatása? Ha a benne lévő anyagok a pszichét befolyásolják, akkor az mért jobb, mint egy gyógyszer? (Enyhébb valószínűleg. De amennyit tudunk róla, nyugodtan lehet tartós fogyasztása agykárosító hatású...)

Hatodéves 2010.09.27. 14:05:55

@vadrózsabokor:
Egy fiatal férfinek ez elég nagy probléma.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 14:06:02

@miskabá:

Pap és rabbi a legjobb pszichológus annak aki hisz.

A hivatásuk része a hívekkel való lelki foglalkozás.

womanestomen 2010.09.27. 14:06:25

@resy: de ezzel az erővel szerencsére nem iszik - minek rombolná a szervezetét, ha nem muszájjjj?

Cs@tLós 2010.09.27. 14:06:27

Kedvencem a szedte a gyógyszert, akkor lett impotens, abbahagyta, utána soha többet nem működött rendesen. Igaz, hogy már nem szedi a gyógyszert, tehát nincs hatás, akkor nincs ellenhatás
sem. De akkor is a gyógyszer a hibás :D

Az életével nyavajgónk 1 percig nem foglalkozott, másokat hibáztatott, és konzekvensen kijelentette, hogy neki nincsenek lelki problémái. Amíg nem ismeri el a problémát, miért gondolta, hogy egyáltalán meggyógyulhat?
Csak fizikai tünetekkel foglalkozott, x orvos javasolta neki, hogy menjen pszichiáterhez, nem tette. Aki nem akarja, azt nem lehet meggyógyítani.

baba2008 2010.09.27. 14:08:16

@Hatodéves:

Hol javasoltam én, hogy bárki füvet szívjon?

kvadrillio 2010.09.27. 14:08:24

azért valami csakeszembejutott....., próbáltál már nagyon jó pornófilmeket nézni az interneten ????? :)ű

..hátha segítene a cerkádnak...:)

egerészölyv 2010.09.27. 14:10:48

@vadrózsabokor: ahogy elnézem, neked egyáltalán nincs. Ez lenne a baj?

womanestomen 2010.09.27. 14:11:19

@Hatodéves: brühü. a kereszténynépnmzeti fílingbe egyelőre nem illik bele a könnyűdrogok liberalizálása (ha más miatt nem, hát pfúúúj ,már maga a szó is...:) libi...:P)
sok heylen gyógyírként használják - most mér csak én olvashatok ezek után? meg amúgy is köztudott, sámánoktól elkezdve akármeddig - félreértés ne essék, semmiképpen nem lobbiznék itt a fűért, csak az lenne jó, ha megértenék - főleg orvosi oldalról - hogy messzemenően kevésbé káros, mint a kemikália.

warfellah 2010.09.27. 14:12:27

Magyarorszag:rendelő=rendel Ő. meg kezelő= kezel Ő,marmint az orvos.es hol a beteg??meg a szohasznalat is ilyen=porosz tipusu tekintelyuralmi rendszer.a betegnek eloiras van.nem kerdezhet.sok helyen ez sertes nem beszelve arrol,hogy netan egy masik is megvizsgajla.ez szemelyes sertes lehet.
Angolszasz tipus:consultacios iroda a nev a kezelovel szemben.a beteg partner az orvos szaktanacsado.a beteg kerdez amennyi tetszik az orvos valaszol.szerviz van.es nincs harag ha elmegy mashoz is es utana visszajon.sot!

a lenyeg a konzultacio!!es az explorativ psychoanalysis is ilyen.csak! nincs ra ido!!vagy keves a penz!! nem igaz?

Hatodéves 2010.09.27. 14:13:38

@resy:

Csak reagáltál egy hozzászólásra, és egyetértettem Veled, bocsánat, ha félreérthető volt. Diszkóhal-at kellett volna "idéznem"...

antisystem 2010.09.27. 14:14:10

@DISZKOHAL:

Nézd, én a helyedben ezt nem javasolnám. Nem azért, mint ha nem tudnék a cannabis indiaca gyógyhatásáról (nálunk is hivatalos gyógyszer volt sokáig), hanem azért, mert az ilyen tipusú beteg majd skizoid tüneteket fog tőle tapasztalni önmagán, amiért természetesen a fű lesz a felelős, és azok, akik javasolták...

(az meg privát pech, ha tényleg pánikbeteg, a valós pánikbetegeken a fű randa szorongásos rohamot tud provokálni akár...)

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 14:14:22

Ezért könyörögtem anyámnak, mikor felírtak neki valami antidepit, hogy bármit megteszek, ha megígéri, hogy nem szedi be. meg kell érteni, hogy nagyon könnyű felírni, de csak ront a helyzeten. a doktorbácsinak ez az egyszerűbb, mint normálisan türelmesen kezelni pszichoterápiával a beteget.
A pszichés betegeknek pedig azért könyörgöm, hogy ne ÁTER-hez menjenek hanem LÓGUShoz MINDIG!

Két könyvet szeretnék ajánlani:
Rüdiger Dahlke: A betegség, mint szimbólum (www.scribd.com/doc/17327719/Betegseg-Mint-Szimbolum-Rudiger-Dahlke-Ha-kellirj)
és
Pósa Ferenc: A betegség, mint pótcselekvés
www.posa.hu/?pid=170000

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 14:14:38

@DISZKOHAL: Bocs, de a fű nem jobb megoldás. Ha úgy gondolod, hogy antidepresszánst nem de füvet igen, a szíved joga, de mindkettő a központi idegrendszered működésébe avatkozik be, és mindkettőnek lehetnek mellékhatásai.
Attól, hogy egy adott "kezelés" (direkt idézőjelben) valakinek v. akár többeknek hat, még nem biztos, hogy mindenkinek fog. L. placebohatás és az egyéni tapasztalatok értékelésének ezer buktatója. A témában ajánlom Ben Goldacre könyvét (Bad Science) ill. azonos című blogját.

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 14:16:18

@womanestomen: Tudnál arra valami nagy esetszámú tudományos vizsgálatot idézni, hogy a könnyű drogok nem olyan ártalmasak, mint a kemikáliák? Tényleg érdekelne.

womanestomen 2010.09.27. 14:16:34

@Dr. Morcz: és ez is a korrekt tájékoztatás.

cenzorilla 2010.09.27. 14:16:59

@Hatodéves: @resy:

Elnézést, nem vettem észre.

Töröltem természetesen.

womanestomen 2010.09.27. 14:19:52

@Dr. Morcz: természetesen nem. rengeteg mindenről nincs tudományos vizsgálat. egy orvossal semmiképpen nem szállnék szembe. és nem csak azért, mert alapból többet tud a dolog egyik oldaláról... de én láttam, hogy a legális önrontó szerek - alkohol, cigaretta, kapkodott gyógyszerek - milyen rombolást visznek végbe legálisan emberek millióiban.

Bepp0 2010.09.27. 14:20:11

Az SSRI-knek tényleg lehet ilyen mellékhatása, amin sokszor segít, ha lecserélik Bupropion-ra, vagy adnak azt is mellé.

en.wikipedia.org/wiki/Bupropion#Sexual_dysfunction

Serzone 2010.09.27. 14:22:28

A férjemnek alvászavarai voltak, és amikor felkeresett vele egy pszichiátert, felírta neki a Zoloft-ot.
Szegény bevett egy szem tablettát, amitől 4! órán keresztül tartó merevedése lett. Nagyon megijedt, és soha többé nem szedett be semmit.
Az alvásproblémája magától rendeződött.

retinax 2010.09.27. 14:22:49

Szerintem ezt a postot a szcientológusok írták, akik ugye köztudomásúlag utálják a pszichiátriát, úgy en bloc . Túl kidolgozott, túl részletes, túl hibátlan, és túl szakértő írás.

Hatodéves 2010.09.27. 14:23:49

@womanestomen:

A fűben is kémiai anyag van (tetrahidrocannabinol). Ez is idegsejtekre hat, ez is kémiai úton. Ebből a szempontból mindegy, hogy a növény gyártja, vagy a gyógyszergyár.

Én sem lobbizok ellene, ha buliban megkínálnak valakit, engem egyáltalán nem zavar, az emberek többsége előbb-utóbb kipróbálja. De ettől még tudtommal a mai magyar törvények szerint illegális drog.

Sok érv van a legalizálása mellett és ellen, utóbbiak közül az egyik legjelentősebb, hogy az embereket a drogfogyasztó körökhöz közel hozza (először csak füvecskével kínálják, aztán jön a heroin.) Ez persze főleg kamaszokra vonatkozik.

Tartós használatánál leírnak szórványosan "amotivációs szindrómát", és vizsgálják a kapcsolatát a skizofréniával (Egyes kutatók szerint a betegségre hajlamos embereknél a fű az utolsó csepp lehet a pohárban, ami elindítja a skizofréniát). Túladagolása szorongáshoz, hangulatingadozáshoz vezethet.

Összességében nem mondom, hogy a fű egy sátáni dolog, a cigarettánál és az alkoholnál is valószínűleg jóval kevésbé káros.

Ami nem tetszett, az a jelen szituációban való ajánlgatása.

vadrózsabokor 2010.09.27. 14:23:50

@egerészölyv: Mikor "kitört" rajtam ez a nyavalya, akkor a legnagyobb bajom az volt, hogy hogy menjek dolgozni... mikor bogyót szedtem, hogy hogy tudnám letenni, mert annyira betompított, hogy nem álltam épp a helyzet magaslatán a munkában. Probléma még, hogy a családod hogy áll hozzá, mennyire terheled őket ezzel (engem nagyon bántott, hogy állandóan nyavalygok nekik, állandóan rosszul vagyok, stb.). Probléma még, hogy kialakítasz egy bezáró életmódot, fokozatosan leépíted az emberi kapcsolataidat, amit utána vissza kell "hozni". Probléma, hogy tudod, hogy a fejedben játszódik le ez a dolog, de nem tudod egyik napról a másikra átalakítani a gondolataidat. Nekem soha nem jutott eszembe, hogy milyen szemét mindkettő pszichiáter, ez egy olyan betegség, ahol legfőbbképpen a "betegnek" kell tennie a gyógyulásért! Ebben az irományban csak azt látom, hogy agyon sajnálja magát a fickó, és a legnagyobb baja.. amit írtam.

dömdödömbácsi (törölt) 2010.09.27. 14:25:07

hm, breakeltem én is egyet egy antidepresszánssal. a mellékhatásai miatt abbahagytam (többek között technikai impotencia, orgazmusképtelenség; de volt más is). a fő problémát viszon kiseperte, úgy tünik, kb 1 hónap alatt. az orgazmusképesség elég lassan jött vissza, gyakorlatilag mintha az érzékelőidegeknek kellett volna újranőnie. :)
amúgy a késleltetett orgazmus/ejakuláció miatt sokan szedik, amúgy kondicionáló szerként. állítólag.
én ez alapján megtanultam, hogy központi idegrendszeri cuccal csak óvatosan! nem vagyunk egyformák, még a jó szándékú orvos se tudhat mindent előre. betegként mindenki maga tudja legjobban kontrollálni a szükségleteit. azon az áron inkább zizi maradok, csak a szerszám is működjön... :)

womanestomen 2010.09.27. 14:26:29

@Hatodéves: korrekt, nagy részeddel abszolút egyetértek:)

Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán 2010.09.27. 14:29:39

Ha egy orvos csak és kizárólag gyógyszerekkel próbál gyógyítani, akkor az nem orvos, hanem egy sarlatán. A gyógyszerekkel való ún. gyógyításhoz nem szükséges orvosnak lenni, bármilyen betanított munkás el tudja végezni. Valóban, rengeteg a sarlatán a pszichiátria világában. Olyanhoz menj, amelyik ellenzi a gyógyszeres kezelést. Az nagyobb eséllyel ért a szakmájához.

warfellah 2010.09.27. 14:30:17

Ma mindenki a gyors megoldasok hive.A beteg is a psychater is.ez egy kolcsonhatas.az eredmeny a tabletta.ki a hibas?nincs turelem es nincs kello ido egymasra sem a tarsadalomban.meg tolerancia sincs.nagyon keves ilyen hely van a vilagon.pl.epitunk nagy hazakat de nincs hol laknunk,eszunk is de ehesek maradunk.szemleletvaltozas kell!!

miskabá 2010.09.27. 14:31:06

@Hatodéves:
Így van, és a sámán, táltos stb. nem csak magyarázatot kínált, például hogy gonosz szellem szállta meg az illetőt (tud ma valaki jobbat?) hanem többnapos szertartást rendezett, tűzzel, gőzzel, füsttel, énekkel, tánccal és egyéb kellékekkel, ezek mind befolyásolják az agyban a biogén aminok szintjét, plusz kijelölte az útját a bajtól való megszabadulásnak, magyarán nem az orvost, gyógyszert, tudomisénmit kellett hibáztatni hanem pl. egy halott visszalátogató szellemét.

Aki nem hisz ebben, az saját magát bünteti, manapság már a legtöbben így vannak vale, vagy kapkodhatják a narkót, de az is csak egyfajta hit-pótlék, számomra ez derült ki a könyvből

Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán 2010.09.27. 14:34:07

Feleségem egyszer elment terhesen hátfájással a dokihoz. Felírt neki Ketodexet. Elmentem a patikába, kiváltottam, hazavittem, és elolvastuk a tájékoztatót. Egyrészt terhesség alatt nem szedhető, másrészt egyes (ki nem fejtett) esetekben hátfájást okozhat. Ez volt az az eset, amelyben a korrekt reakció távol áll a törvényestől. Végtelen dühömben maradtam a törvényesnél, de azt a rohadék "orvost" (vagy mit) egyszer ha összetalálkozok vele egy sötét éjszakában, addig pofozom amíg az alapvető életfunkciók jelei mutatkoznak rajta.

Sanyi 2010.09.27. 14:34:22

@Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és: Miert is jo a feminista pszchilogus? :O Lattad, hogy a posztolo ferfi? Egyebkent meg... a feminizmus miert is jo? Hogy a nok is dolgoznak (mind, aki akar, aki nem es egy lakashitel fizetesehez is ket fizu kell, eggyel nem megy), vagy mas miatt? Bocs, nem akarom masfele vinni a beszelgetest, de ez a feminista pszcihologus duma ez... nem tudom hova tenni.

dömdödömbácsi (törölt) 2010.09.27. 14:35:44

amúgy régebben szedtem Zoloftot, azzal semmi ilyen bajom nem volt. lehet, beteg se voltam, mert nem nagyon emlékszem semmilyen hatására :)

baba2008 2010.09.27. 14:37:42

@Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán:

Nekem az első alkalommal kerek perec megmondta a pszichológusom, hogy ő abszolút gyógyszer ellenes és nem híve a párhuzamos terápiának. Ha ezt el tudom fogadni és jó így nekem maradjak. Ha nem, akkor nem tud segíteni. Maradtam és nem bántam meg. Ezzel együtt elfogadom ,hogy nem mindenkinél működik ez a felfogás és azt is, hogy vannak esetek amikor szükség lenne mindkét módszerre.

Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán 2010.09.27. 14:39:03

@resy: Én nem hiszem hogy gyógyszeres kezeléssel bármit el lehet érni, feltéve hogy nem mesterségesen okozott impotencia a cél.

Hatodéves 2010.09.27. 14:39:18

@miskabá:
Továbbra is tetszenek ezek az érvek :)

1. Az a szertartásosság valóban gyógyító hatású. Az egészségügynek is megvannak egyébként a maga szertartásai (pl. nagyvizit), csak sajnos sokszor eltorzult formában.

2. Ezek a szertartások valamiért kellenek nekünk. Utalnék itt a Kis Hercegben szereplő róka szavaira. És nem véletlen, hogy például gyerekeknél a művészetterápiák mennyire hatékonyak tudnak lenni.

3. Az,hogy a szellemekre fogjuk, a betegséggel kapcsolatos szorongást csökkenti, de nem mindig jó, főleg nem ebben a társadalomban, amikor már másfajta lelki gondok vannak, mint egy vadászó-gyűjtögető csoportban.

4. És de, vannak jobb magyarázatok, sokszor. Akár a csökkent szerotoninszint, akár az, hogy valaki mindig többet akar, magasabb pozíciót, és retteg, hogy nem sikerül. És beszélgetsz vele, és hopp, kiderül, hogy egész gyerekkorában azt hallgatta az apjától, hogy "fiam, te egy nagy kalap szar vagy, semmi se lesz belőled".

Szerintem a mai pszichiátriát-pszichológiát azért ne becsüljük le, nagyon sok kiváló magyar szakember van! És vannak persze szisztematikus és egyéni problémák is, tudom.

Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán 2010.09.27. 14:41:32

@Hatodéves: Lehet hogy vannak jó szakemberek is, csak sajnos mégtöbb a sarlatán. Tartom a véleményemet: a pszichiátriát mint tudományt nem Freud és Jung, hanem a gyógyszeripar teremtette.

Hatodéves 2010.09.27. 14:43:18

@Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán:

Az az orvos, pszichológus, aki nem ad gyógyszert akkor, amikor gyógyszerre van szükség, ugyanolyan hibát követ el, mint aki feleslegesen ad.

Én nem vagyok gyógyszerpárti, és amíg csak lehet, maradnék a pszichoterápiáknál, de van olyan helyzet, amikor nincs más, csak ezek nem azok a helyzetek, hogy "jajj, de izgulok, mert előadást kell tartanom", vagy "mostanában kicsit rosszabb a kedvem", hanem mondjuk olyan, súlyos depressziós, aki magatehetetlen, kommunikációképtelen, és nem kel ki az ágyából, vagy olyan agorafóbiás, aki nem tud kimenni a lakásából.

Nem kizárt, hogy később, ha javulnak egy kicsit, nekik is jót tesz a lelki kezelés is, de ahhoz, hogy az adott helyzetben nem működik.

mickeyknox 2010.09.27. 14:44:06

most komolyan van olyan idióta, aki egy volt pánikbetegnek meg szorongásokkal küzdő embernek azt ajánlja, hogy szívjon füvet?? b+ :))))

Hatodéves 2010.09.27. 14:44:09

@Mindenlacaszerűnévfoglaltmárezenaszarindán:
Mármint, hogy Ön szerint Freud és Jung nem teremtett semmit, vagy amit pszichiátriának tartunk, az nem az, amit Freud és Jung kitalált?

Hatodéves 2010.09.27. 14:45:07

@mickeyknox:
Már kiszedték a hozzászólását szerencsére.

gld 2010.09.27. 14:46:57

Szerintem az emberek kicsit úgy vannak, hogy szeretik a testi tüneteiket valami kézzel foghatóhoz kötni. Ilyen lehet pl. a magas szerotonin szint :) Úgy gondolják sokan, hogy ha van egy mérhető, bizonyítható eltérés, azt valami csodaszerrel, gyógyszerrel, akármivel helyre lehet billenteni, és onnantól fogva minden oké...

De én egy kicsit fordítva gondolom, persze lehet, hogy nincs igazam. Szerintem havan is mérhető eltérés, az ilyen esetekben már inkább következmény, mint ok. Úgy gondolom, hogy a lelki baj, a szorongás előbb jön... Viszont akkor nem nagyon van egzakt módszer a gyógyításra se, és innentől kezdve a dolog félelmetes...

Ráadásul az olyan "gyenge dolog", hogy nekem lelki problémám van (mármint szerintem egyáltalán nem az, csak sokaktól ezt hallom:) ). Ebből következik, hogy az is gyenge dolog, hogy az ember a lelkét gyógyítgassa, vagy egyáltalán foglalkozzék vele. Pedig szerint marha sok erő kell hozzá, hogy az ember ezt önmagának, vagy akár a környezetének be merje ismerni.

Hatodéves 2010.09.27. 14:47:05

@Hatodéves:
Rosszul fogalmaztam: "de az adott helyzetben ez nem működik, viszont, ha gyógyszerrel sikerül stabilizálni, akkor utána nagyon is fontos a pszichoterápia"

szurtieperke 2010.09.27. 14:48:18

Én kimerültséggel, szorongásos tünetekkel kerültem orvoshoz. Szerencsére a háziorvosom elég jól ismeri az életünket, így a durva vizsgálatok helyett először is Xanaxot (0,25) írt fel, és pszichiátert javasolt. A Xanaxot már a második napon csak este szedtem, most, majd félévvel a rohamok után pedig már csak második esténként veszek be felet (ennyit a függővé válásról).
Én igenis rászántam az időt és a pénzt egy pszichoterapeutára, aki nekem is feltette a kérdést, melyik utat válasszuk. Most autogén tréninget tanulok, és igyekszem minél több időt fordítani magamra amellett, hogy maximálisan ellátom a munkámat. A dolog nem lehetetlen, de kitartást, akaraterőt igényel, és tudomásul kell venni, hogy néha igenis szüksége van az embernek pihenésre.

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 14:54:49

@gld:
Nagyon értem az egyet.:)

Valahogy úgy lehet megfogni érthetően, hogy manapság a fogyasztói társadalomban nem érdekel senkit a saját lelke.
Csak az, hogy hozza az elvárt szintet. A posztoló is leírta, hogy el kellett volna mennie pihenni és gondolkodni magáról. Mit csinál rosszul, és meglépni a kellő lépéseket ahhoz, hogy ne szorongjon non-stop.
De ilyenkor jönnek a "dehát"-al kezdődő mondatok tömkelege. "Dehát van egy családom el kell őket tartanom" -->pénzhez ragaszkodás akár az egészségem árán is.
És sosrolhatnám a kifogásokat, hogy miért "nem érünk rá" a lelkünkkel és így saját magunkkkal foglalkozni.
Azt szoktuk meg, hogy minden szezonban sokezer ft ot költünk ruhára. Azt nem, hogy a lelki jólétünkre költsünk sokezret. Az már valahogy túl drága nekünk.
Pedig csak egy döntés kérdése, hogy mi a fontosabb: egy 50. pár cipő, vagy a kiegyensúlyozott, őszinte, szorongásmentes élet.

miskabá 2010.09.27. 15:04:53

@Hatodéves:
A legtöbb alternatív könyv antipszichiátriás alapon íródott, csak hát ugye "anti" alapon nem jut messzire az ember, vagy olyan suta megoldásokhoz lyukad ki mint Szendi Gábor. De ez a könyv szerencsére nem ilyen, inkább keresi az utat a modern tudomány és a hagyományos felfogás között, de nem tagadja meg az előbbit sem

ave 2010.09.27. 15:11:01

Gyogyszert csak ha muszaj.
Neked muszaj volt, ugy tunt a munkahelyed megtartasa fontosabb volt, mint a libidod.

narmer 2010.09.27. 15:17:06

Annak aki az észt osztja pánikból:Ha kimégy az utcára, felszállsz a villamosra, egyszecsak elindul egy nyeldeklő roham ami szabályosna végigmegy rajtad iszonyú rettegés formájában, majd abban csúcsosodik ki, hogy azonnal beszarsz, mindenki téged fog nézni, újjal mmutogatak rád, nem bírod visszatartani, a szemed előtt feket karikák pattannnak.Na, akkor öreg hajrá beszélj az önuralomról, meg a légzőgyakorlatokról.Persze nem szarsz be, nem eresztesz magad alá , de embernek nem kívánom azt az érzést. És ezt csak gyógyszerrel lehet féken tartani.

zellerlevél 2010.09.27. 15:30:14

"Beteg vagyok, bekapom a pirulát, mert az a leggyorsabb, akkor semmit sem kell tennem, változtatnom, átgondolnom... Ezzel támogatom az egészségügyet és a gyógyszeripart."

Ezzel foglalható ma össze a világ, magát civilizáltnak gondoló felének az egészséggel kapcsolatos viselkedése. Hát ne csodálkozzunk, ha nem gyógyulunk meg...

Mérges 1234 2010.09.27. 15:38:44

Mondjuk azért tényleg kellene valami lelki erő féle is a népekbe.

Én mikor 4 évvel ezelőtt felborúlt az éltem, akkor elkezdtem úszni, mivel időm kiadta, heti 4 alkalommal.

Az úszásnál jobb antidepreszánst azóta sem találtam.

Azóta is járok úszni rendszresen, életem helyrebillent gyógyszert soha nem szedtem.

Az a gond, hogy a gyógyszer a könyebb út.

Pl. a posztoló nem változtatta meg a kiváltó okokat, hanem a tűneteket nyomta el gyógyszerrel.

Persze elhiszem, hogy van olyan, amikor már cswak a gyógyszer segít, de nem az kellene legyen az első lépés.

Tök sok embert ismerek, szar házasság, csalárd férj, feleség, szar de jól fizető munkahely, persze kiborulás, aztán jön a gyógyszer. És mindegy meg tovább......

A mai társadalomban nincs idő a problémákra, kapj be gyorsan két pirulát és legyél cool.

De be kell látni, hogy ez így nem megy.

House M.D. 2010.09.27. 15:39:48

Szeretném jelezni posztolónak, hogy a gyógyszer szedésétől nem gyógyult meg.
A pszichoterápia kötelező. Esetében ez hozzávetőleg 1-3 év. Természetesen olyan pszichológust keressen, aki pánikbetegekre specializálódott.

CsárliFirpó 2010.09.27. 15:40:02

Elsőre sajnálattal kezdtem olvasni min ment keresztül az író, de a végére eléggé erős scientológus érzésem támadt a cikkről.
Én is voltam pánikbeteg, nem kívánom senkinek, de szerencsére meggyógyultam. Szedtem rendszeresen a gyógyszereket, mindent megtettem a gyógyulásom érdekében és soha egy rossz szót nem mondanék a pszichiáterről aki kezelt.

2010.09.27. 15:49:31

Az én feleségemet 1 éven át kezelték antidepresszánssal. Mert gecire nem értenek ezek semmihez. Aztán 1 év és több orvos múlva, amikor már csak 32 kg volt a 170 centijéhez, akkor végre belefutottunk egy Orvosba (dr. Bodó Imre, hematológus) aki a vérképből és két kérdésből megmondta mi a baj (Cron betegség). (Megjegyzem addigra már a netről összeszedett infók alapján már mi is sejtettük. Pedig mi nagyon messze vagyunk az orvostudománytól.)

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 15:53:55

@zellerlevél:

Egy emberöltő kellett, hogy a javasasszonyról lebeszéljék a világ nagyobbik felét.

Most bízunk az orvosban, az általa adott medicinában.
Mi a baj?

Kell egy másik emberöltő amikor mérlegelni tudjuk mi a helyes.

A medicina, vagy a hideg zuhany. :(((

Gastroger 2010.09.27. 15:54:45

Nem olvastam tüzetesen végig minden kommentet, de két dolog szemet szúrt.
- Majd mindeki (a posztoló is) a tünetekkel, és azok kezelésével foglalkozott.
- A posztoló a gyógyszerek, és a szexuális libidójával foglalkozik.
- Nincs szó a párkapcsolatáról, EGY szóban SEM tudjuk meg, hogy van-e kapcsolata, boldog-e benne, beszélt-e a párjának, szerelmének, társának, erről stb. Pénisz, és herezacskó. Gyógyszer, és impotencia, ezek a jellemző szavak (és gondolatok a fejében). Annyi van, hogy a "család eltartása". Szóval egy kötelezettség, súly, teher van rajta...

Na, most csoda, ha a fentiek után görcsöl szerencsétlen, és nem SEM a szendiféle egyévitamint NEM hoz végleges gyógyulást (sőt...), de még átmeneti javulást sem. Valamiféle terápia, kibeszélés, a kapcsolat átgondolás, rendezése, nem kenőcsök, tabletták.

A kiváltó okon kéne -segítséggel- elgondolkozni.És ha szükséges, döntést hozni. (Munkahely, párkapcsolat, család, életmód, stb.)

narmer 2010.09.27. 15:54:45

Azért illene tisztázni, hogy a pánik betegség meg a depresszió olyan messze van egymástól mint a lóitató az olajkúttól.Azt is illene tisztázni,hogy aki nem volt pánikbeteg annak halvány fingja nincs arról mi az.És , ha mással történik nem hiszi el, hogy ilyen van.

Leroi 2010.09.27. 15:55:27

Mostanában gyakori a háziorvos-belgyógyász-neurológus-pszichiáter-világűr útvonal,amelynek a vége a hasonló szituáció,amikor bekerül
a páciens egy olyan dilemmába, hogy nem tudja,hogy Zoloftot szedjen-e vagy Viagrát.:)
(A két gyógyszert ugyanazon mammutcég gyártja,úgyhogy az árukapcsolás sem elképzelhetetlen...:D)
Amit felróvok a posztolónak,az az, hogy mért nem állt meg a neurológus szakvéleménye után és mért nem próbálta meg rendezni a "munkahely és család" részéről rágyakorolt nyomást.
Ehelyett önként és dalolva elkezdte szedni az SSRI-t,minek a fenti ábra lett a következménye.
Az orvosi tájékoztatás hiányát illetően a szemrehányásait és vádaskodásait csípőből vissza lehet verni: aki szerkezetére lebontva, a hatásmechanizmust pontosan idézve leír egy gyógyszert, az nem mondja, hogy NEM TÁJÉKOZTATTÁK...hogy ő öntudtalanul,a következmények ismeretének hiányában szedte azt a bizonyos szert.
Állítja ezt, miközben élesen kiviláglik a posztból, hogy a felíró orvosnál is jobban tisztába volt a gyógyszerek összes hatástani kérdésével...
Tehát: nem mesterségesen növeljük önmagunkban a szerotonint, hanem rendbetesszük az életünket, hisz nem a kezelőorvos hibás az elb@szott mindennapjainkért...

Leroi 2010.09.27. 15:56:35

tisztába = tisztában

cenzorilla 2010.09.27. 15:57:25

@Goyo:

Cannabis legalizálásának témáját kérem fejezzétek be.
A következő hozzászólást már törölni fogom!

Vivi a veréb 2010.09.27. 15:58:37

Azt megertem, hogy harom hetre nem tud eltunni a munkahelyerol, mert lehet, vissza se kel mennie, es mivel gyerek(ek) is vann(ak), nem kapalhat agyert-jo szoert, akkor se, ha ez hozna rendbe. De arrol nem olvastam egy szot se, hogy a felesegevel leultek-e beszelni, hogy min valtoztassanak, hogy neki kevesbe legyen stresszes a csaladi elete?

DarthVader 2010.09.27. 15:59:32

@narmer: Pánik ellen a legjobb módszer - nem is ellene, hanem rá - ha a pánikot idéző szituációt nem egyedül (!) többször is abszolválod. (ha szituációfüggetlen, akkor a "roham" jelentkezésekor, vagy amikor érzed a pánikot, akkor beszégetéssel megpróbálod a figyelmedet elterelni a belső szenzációktól, mármint hogy mit érzel odabent. Lekötöd a figyelmedet. És ha több alkalommal sikerül a kialakuló rohamot ezzel más vágányra terelni, akkor ritkábban, és kisebb intenzitással fog jelentkezni, a hibás reflexkör le fog épülni. Meg is szünhet egy időre, aztán jelentkezhet ismét, de akkor már mintegy "ismerősként", és nem fog annyira mély lenni és olyan hosszú ideig tartani.

A posztoló viszont nem pánikbeteg.

Ugyandehogy (törölt) 2010.09.27. 15:59:45

Jöjjön már valaki szakember és mondja el a népeknek, hogy az az állapot, amiből (bármilyen) terápia nélkül, sporttal, önuralommal, bármivel ki lehet jönni, az maximum neurózis,
de a depressziótól távol van.

Gastroger 2010.09.27. 15:59:47

@Hatodéves: pont hogy súlyosbíthatja, sőt kemény pánikrohamot válthat ki...

Vivi a veréb 2010.09.27. 16:00:00

Au, ha olvastam volna Gastrogert, akkor mar nem is irtam volna... bocs.

Vivi a veréb 2010.09.27. 16:01:05

Nem olvastam Gastrogert, kulonben mar nem irtam volna. Bocs.

RémesKrémes 2010.09.27. 16:04:59

Mit mondhatnék,írhatnék? Alap természetem optimista,rámenős.12 éve kezelnek,pszichológus és pszichiáter karöltve.Minden családtagom,ismerősöm állandóan azt mondja, hogy amilyen erős vagyok,csak rajtam múlik,meggyógyulok-e.Nagyon-nagyon szeretnék a "normális"világba visszatérni.Egyszer nagyon akarok,másszor,próbálom lazára venni,hátha úgy sikerül.Már minden gyógyszert kipróbáltam/unk.Ritka tünet,rendkívül erős a fizikai szexuális kényszerem.Mentálisan ne érjen senki hozzám! Na ezzel kezdjen bárki valamit.Felelős beosztásban dolgoztam.12 éve alszom,vagy halálosan fáradt vagyok.Körülöttem mindenki segítőkész.Nem mondhatok rosszat egyik kezelőorvosomra se,ugyanis aki már nagyon régóta ismer,kezel, azt állítja, pszichésen gyenge,beteg vagyok.Multinál vezető beosztásban dolgoztam.Állandó pszichológiai segítséggel.12 éve nem tudok otthonról kimozdulni.Nem rokkantosítanak le, mert segítséggel,irányítással, könnyű kézi munkára alkalmas vagyok.A családom tart el,ami az egyedüli igazán stressz az életemben.Egyébként hála a gyógyszereknek,nincs öngyilkos gondolatom,csak túl akarom élni az életet.Plussz.NEM HISZEM EL, HOGY NEM TUDOK MAGAMNAK PARANCSOLNI, NEM TUDOM ÖSSZESZEDNI MAGAM.Állandóan alszok,pihenek,mosolygok,nem látszik,hogy beteg vagyok.A pszichiáterem nem tud velem mit kezdeni,mert képtelen vagyok "panaszkodni".Nem tudom átadni a problémáimat.Soha nem akartam más nyakába akasztani a nehézségeimet.A családban én voltam az erős.
Mit tegyek,hova forduljak? NORMÁLIS ÉLETET AKAROK ÉLNI.AKAROM LEGYEN ÉRTELME A LÉTEMNEK

Kobres 2010.09.27. 16:05:46

@sasvari.gerg: A Szendi és a Feldmár nagyon népszerűek, de ők inkább a "celeb" kategóriába tartoznak. Amit mondanak az nem teljesen igaz...a Szendi esetében pedig szinte egyáltalán nem igaz - vagyis nem áll összhangban a tudomány mai álláspontjával.
Amit én kiolvasok az írásból... a szorongás ugyanúgy megmaradt, csak most a szex lett a posztoló gondolkodásának középpontjában ... persze a mellékhatások között szerepelt a merevedési probléma is,amit sikerült a saját rágódásaival egy óriási problémává növeszteni. Én azt javasolnám neki, hogy no sex - egészen addig, amíg egy szexológushoz el nem megy.
Sikeres önmegtartóztatást!

vadrózsabokor 2010.09.27. 16:06:19

@narmer: Igazad van! Én azért (is) menekültem a gyógyszereztető dokitól, mert mindenáron rám akarta beszélni a depressziót. köszönöm, elvagyok a pánikommal. Nem értettem, hogy a xanax (lsd. tüneti kezelés) miért kell kettő antidepresszáns!
Nem vagyok ellene a légzőgyakorlatoknak, de ezt 1: csak profi tudja megtanítani, 2: éles helyzetben kell már egy berögzült mozdulat- és gondolatsor, amit egy roham alatt a "kezdő" alternatív gyógyász - kísérletező páciens úgysem tud véghezvinni.

Leroi 2010.09.27. 16:07:12

Jó pár hozzászólásomból kiviláglott már, hogy az indokolatlan 5-HT visszavétel-gátló-szedés ellen agitáltam...
Valódi depresszióban igen, szociális tényzők kiváltotta mesterséges örömtelenségben NEM alkalmazandó.
Egy elrontott élet fölötti busongásra nem a gyógyszer a megoldás (ami aztán impotenssé, eunucchá, hermafroditává) stb. tesz, hanem a háttér rendezése.
Ez az, amire a legtöbb egyén nem képes, vagy mert a valósággal szembenézni gyáva vagy mert kényelmesebb a bogyót bekapni és utána rinyálva elverni az orvoson a port, ha nem a várt eredményt érjük el...

Leroi 2010.09.27. 16:10:33

@C16SE:
Ejha, igazán sajnálom, javulást Nektek...:(((

polly graph 2010.09.27. 16:12:41

Valaki felvetette, hogy az első orvosi tanács 3 hét pihenés lett volna, ezt kellett volna megfogadnia a levélírónak.

Ezzel egyetértek, de

egyrészt vannak az életben helyzetek, amikor ezt nem teheted meg

másrészt cseppet sem vagyok biztos benne, hogy ez segített volna. Azon a határon már akkor túllépett a probléma

harmadrészt az orvosokról, pszichiáterekről az ember feltételezné, hogy segíteni is tudnak, nemcsak nagyobb problémát okozni.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 16:14:55

Legyőztem a pánikbetegséget. egy dolog szemet szúrt a posztban:
- Szendi Gábor neve..te jó ég, ha bevettem volna azt a sok sületlenséget, a mai napig szenvednék, azóta pedig teljes életet élhetek, normálisan, beleértve a szexuális életem is.
- Véleményem szerint vannak jó fogorvosok, és rossz fogorvosok. Ha a rossz félrekezel, az nem azt jelenti hogy maga a fogászat mint szakma, a használt eszközeivel nem működik...ez fontos megállapítás. Ez a véleményem úgy, hogy két évig szedtem gyógyszereket és folyamatos kommunikációban a pszichiáteremmel szinte az összes mellékhatást minimalizáltuk. Már a második hónapban tünetmentes voltam, és egyre jobb lett, ahogy megtanultam kezelni, majd legyőzni ezeket a szorongásos tünetegyütteseket, ami után pedig sikerült változtatnom az életvitelemen is, hogy újra ez ne forduljon elő. De nem kezdtem addig pszichoterápiába amíg ki sem mertem mozdulni a rohamok miatt...milyen lehetőségem volt a gyógyszeren kívül?
Lehet hogy nekem mázlim volt, de sajnos ez most egy ilyen ország. Olyan orvost kell találni, aki a legmodernebb gyógyszerekkel és a lehető legnagyobb odaadással kezel. Ez ennyire egyszerű. Nagyon sok gyógyszerektől meggyógyult, vagy sokat javult és terápiával kezelt beteget ismerek, érdekes, róluk, mint a pszichiátriában használt gyógyszerek "áldozatairól" nem esik szó. Csak ha éppen baj van...Szendi Gábor ámokfutása pedig nagyon káros már évek óta érdemes lenne valakinek felhívni a figyelmet rá...hatalmas károkat okoz a valóban betegeknek!

Leroi 2010.09.27. 16:16:43

Az közismert, hogy az SSRI-t gyártó cégek igen erős lobbival rendelkeznek a legtöbb országban,, szinte észrevétlenül, automatikusan adnak nekik zöldutat a gyógyszereket elbíráló hatóságok, így rövid idő alatt
mesés jövedelemre tesznek szert.
Érdemes megemlíteni egy dán céget, amely egyetlen termékével robbant be az európai piacra és kicsinysége ellenére is hosszú évekig az elsők közt volt
a fogyás és a gyógyszer utáni bevétel tekintetében.
A tömegeknek elég volt bemagyarázni, hogy "ettől majd örülni fogsz", hogy ész nélkül kezdjék szedni a sok antidepresszánst.
Hogy a valódi árat később meg kell fizetniük, azt első hevületükben meg sem gondolták.
Jó kis referenciakönyv erre Elizabeth Wurtzel könyve, a "Prozac-ország"...

Gastroger 2010.09.27. 16:17:11

@Vivi a veréb: Na, akkor legalább hasonló helyen sejtjük a problémát... :)
Én mondjuk "sajnos" személyes példa... Szóval van is összefüggés meg nincs is.

Ha éppen magas koleszterinszintet diagnosztizálnak, és gyógyszert kap rá, akkor lehet "attól" lennének szexuális problémái..

Szerintem ez két probléma, csak azonos tőről fakad, és annak nincs direkt kapcsolata a gyógyszerekkel, vagy a pánikbetegséggel. (mindkettő okozat).

El Argentino 2010.09.27. 16:22:20

Mondj nemet az antidepresszánsra! Igyál vodkát!

cenzorilla 2010.09.27. 16:23:09

A scientológia melletti kampányolást is szigorúan törlöm!

Leroi 2010.09.27. 16:23:47

Persze a sildenafil szedése magábanhordozza az oly sok nemkívánatos mellékhatást is mint az aktus közbeni szívinfarktus, stb., ami tényleg hab lenne a tortán a szegény posztoló esetében...
Az első mondatából a rossz családi háttér is kitűnik...ilyen körülmények közt semmi nem kedvez a tartós szexuális teljesítménynek, az SSRI
pedig kifejezetten rontja a teljesítményt.
Az pedig igen sajnálatos, hogy addig fajult a helyzet, hogy endokrinológusnak
kellett a prolaktinszintjét rendeznie...:((

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:26:24

@Leroi:

A rossz családi háttér az, hogy a feleségével volt amikor először kellett mentőt hívni?

Csak kérdem. :))

Leroi 2010.09.27. 16:29:11

@Dr.laikus PhD:
"A megelőző hosszú időszakban folyamatos stresszben éltem, mind munkahelyi mind családi oldalról nagyon nagy nyomás nehezedett rám."

Erre céloztam.

Leroi 2010.09.27. 16:30:24

@Dr.laikus PhD:
Ha esetleg a feleségével kettesben, nyomás közben érte a fejfájás, akkor az már kérdéses...
:)

Hatodéves 2010.09.27. 16:30:33

@polly graph:
Szerintem is hiba volt ez a mondat!

Jelentkezzen, aki a mai világban be meri vinni a munkahelyére a táppénzes papírt azzal, hogy pszichiátriai kezelés. És ha be is meri, nem erről susog egy hét múlva az egész iroda.

És nem is segített volna! Sőt, ha a munkahelyén jól van, és tud dolgozni, akkor csak rontotta volna az állapotát 3 hét bizonytalan lebegés otthon.

És egy pszichiáter alkalmazkodjon a páciens lehetőségeihez. Ez olyan, mintha azt mondanánk pl. a koldusnak, hogy a Niagaránál milyen jól elmúlna a fejfájása (nem, nem hasonlítom az írót koldushoz, hanem ez egy példa volt). Ha meg nem engedhet magának 3 hét szabit, akkor mért dörgölik az orra alá, hogy ettől aztán tuti meggyógyulna??

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:31:08

@DarthVader:

Én nagy fájdalom esetén próbálom ezt a módszert. Egy bizonyos szintig ez megy, emlékszem. Működik is.

Van a szenvedésnek egy foka ami után az elme töröl és védekezik, nem enged emlékezni.
A pánik betegség pont a túlélési ösztön mechanizmusa miatt pocsék.

Az idegek egyfajta autoimmun betegsége.

Gastroger 2010.09.27. 16:32:04

@Dr.laikus PhD: Hát szerintem az se mellékes, hogy mikor jelentkezett az (első) tünet..

ö...mikó? 2010.09.27. 16:32:22

Namost én nem a canabbis mellett kampányoltam, hanem ellene, elmondtam, hogy legalább olyan veszélyes lehet, mint az említett antidepresszánsok. Akkor miért is lett törölve a hozzászólásom?

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:32:25

@Leroi:

Igazad van, elkerülte a figyelmem.

Minden írt, csak azt nem, hogy elvált, ebből gondoltam, hogy otthon azért a türelem adott.

Emeske 2010.09.27. 16:33:54

képtelen voltam ezt végigolvasni... nagyon jó,h minidg az orvos a hibás, pedig tudomásul kellene venni,h MINDEN gyógyszernek vannak mellékhatásai, ugyanúgy, ahogy MINDEN beavatkozásnak van lehetséges kockázata,szövődménye, ami akkor is jelentkezhet, ha -most figyeljetek!- az orvos MINDENT jól csinál.
Az SSRI gyszereknek ez a mellékhatása. A beteg jó gyógyszert kapott, ez az adequat therapia, senki nem tehet róla,h ezek az elkerülhetetlen mellékhatások.
Sajnos ilyen szxr ez, valaki vagy virgonc az ágyban és depis, vagy boldog és AZ nem megy. Sajnálatos, de így van. Tudom,majd az jön,h milyen érzéketlen vagyok, pedig többé-kevésbé ez engem is érint. Tényleg nagyon rossz,ha a szexuális funkciók csökkennek,de a pszichiáternek az volt a dolga,h a depiből kihozza a pácienst.

Hódocska 2010.09.27. 16:36:09

Érdekes sztori.
Lehet, hogy ez így igaz, de nekem valami nagyon gyanús.
A pszichiátria tényleg nagyon gáz, általában az orvostudományunk sok területe nem haladta meg a középkori szintet, csak jobban csillognak a mostani cuccaik.
A gyógyszerek óriási károkat okoznak, tönkretesznek egy csomó embert. Ez tény.

Viszont az is tény, hogy az egész beírás szerkezete, hangulata, a megavitamin és az entitás kifejezések nagyon szcientológia gyanúsak. Szinte bűzlik belőle a szcientológia.
Innentől már nem vagyok benne biztos, hogy egy szava is igaz, mert a szcientológia maga a hazugság.
Legalább annyi embert tönkretesznek, mint amennyit az orvosok, csak sokkal durvábban. Minden pénzüket elszedik, kisajtolnak belőlük mindent és lelkileg tönkreteszik, aki a közelükbe kerül. Lehet, hogy ez egy kampány része, ami során újabb áldozatokra vadászgatnak.
Kíváncsi lennék, hogy ha valaki felvette már a poszt írójával a kapcsolatot, kapott-e meghívást a "minden problémát megoldani képes" szcientológiai egyházba. Ha igen, még meneküljön időben!

Emeske 2010.09.27. 16:36:19

Bocsánat,nem depresszió,hanem pánik... elírtam.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:36:30

@Emeske:

Nem depis volt, hanem pánik beteg.

A depresszió MÁS betegség.

zellerlevél 2010.09.27. 16:37:33

@Dr.laikus PhD:

A baj az, hogy minden ellene hat annak, hogy a páciens gondolkodjon, hogy legalább megpróbálja kemikáliák nélkül megoldani a problémáját, okokat keressen és változtasson az életén, valamint hosszú távon senkinek sem érdeke, hogy a páciens egészséges legyen. (Néha még saját magának sem, mert akkor dolgoznia kell menni, nem kapna táppénzt vagy rokkantnyugdíjat.)

Szerintem nem csak a kemikáliák és a hideg zuhany (vagy javasasszony) között lehet választani, hanem pont az lényeg, hogy értelmes embereket kell nevelnünk, olyanokat, akik képesek megkeresni azt a fajta életmódot, ami hosszú távon szolgálja az egészségüket; ha valami nem válik be, akkor akarnak és tudnak változtatni; ha információra van szükségük, akkor mernek kérdezni orvostól, végzett természetgyógyásztól, vagy képesek utánajárni a szakirodalomban az éppen őket érdeklő dolognak.

Amíg ez nem lesz így, addig az orvosok szemtelenül elkérik előre a hálapénzt, felírnak szükségtelen bogyókat, megvédik a hibázó kollgát a műhibaperekben; százezrek fizetnek önként és dalolva a sarlatánoknak; közben egyre betegebbek leszünk testileg és lelkileg egyaránt.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:37:41

@Emeske:

Pár mp a különbség csak.

Értem. :)))

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 16:38:03

@Leroi: sok összeesküvés-elméletnek van valóság alapja. De azért ne feledjük el, ahhoz hogy egy gyógyszer egyáltalán olyan fázisba jusson hogy embereken ki lehessen próbálni, már igen sok mindenen kell keresztül mennie. Egy egy ilyen molekula fejlesztése, tesztelése sok-sok év, akár egy évtized, és komoly előfinanszírozásra van szükség ahhoz hogy legyen is belőle valami, Nem kétséges hogy mire elkészül, már a sok milliárdot akár 10-15 évig befektető vállalatok - akiket azért megróni mert profitért dolgoznak szerintem badarság - megkeresik a módját annak hogy ne kelljen az engedélyeztetéssel várniuk még több évet egy adott országban, és persze hogy megpróbálják befolyásolni az orvostársadalmat hogy ne más gyártók szereit használják. De ettől még a gyógyszeripar a legkomolyabban ellenőrzött és vizsgált szektora a piacgazdaságban! Azért mert lobbiznak még nem jelenti azt hogy a szereik nem jók, vagy éppen károsak. Ki az az az agyalágyult, aki több évet és milliárdokat ölne olyan fejlesztésbe, ami nem működik. Az az orvosok és a társadalom felelőssége hogy gátat szabjon annak az elméletnek, ha rossz a kedvem, bekapok egy pirulát. De már megbocsássatok, ez olyan mintha a borászokat szapulnánk az alkoholizmus miatt, vagy a lábtörések miatt a sportokat stb. Véleményem szerint a társadalom legnagyobb problémája az információhiány, a tudatlanság. Ez az itt olvasott kommentek egy részéből is erősen látszik, és az ember megérti, hiszen honnan is lenne információ? Hazánkban az emberek hamarabb mennek kineziológushoz, vagy szednek valamilyen ellenőrizetlen készítményt Madagaszkárról minthogy szakorvoshoz forduljanak. Ez a valóság!

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:42:59

@zellerlevél:

A szenvedő szenved és megoldást keres.
Azt tanulta, hogy az orvos segíteni tud.
Az esetek nagyon nagy részében tud is.

Itt sem biztos hogy nem tud. Itt a ráolvasás nem működik - az ő esetében.

Kényszerítő körülmények is lehetnek.

Szerintem sommásan elítélni senkit nem lehet. Beszélünk róla, hisz ő is így akarja.
Talán segít, megtalálja kihez hová forduljon, hogy a kínja enyhüljön.

Sajnos az ő kínja, mi nem tudunk segíteni és nem tudjuk jobban ő mit érez, és mit kell tennie.

Segítségre szorul, szakmaira.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 16:49:21

@Hódocska: ne haragudj, megértem hogy esetleg csalódott vagy néhány orvosban, vagy gyógyszerben is esetleg, de megdöbbentő tudatlanság amit írsz. A most tünetmentesen kezelt betegségek több mint 80%-ban 100 éve kevesebb mint 50%-os volt annak az esélye hogy egyáltalán túlél a beteg...
Az orvostudomány, és a gyógyszerek, együtt fejlődnek az emberiséggel, és csodálatos dolgokra képesek. Az egy más kérdés ha nem megfelelősen használják fel azokat! Véleményem szerint az ezzel kapcsolatos problémák jelentős része a nem megfelelő kommunikáció - orvos beteg viszony, tájékoztatás, hozzáállás stb. - kérdése! Bocs, de mérhetetlenül dühít ha azt írod hogy az orvostudomány vagy a gyógyszerek a középkori szinten vannak. Ez egész egyszerűen hatalmas butaság!

Nem mellékesen a poszt szerintem is egy egyszerű szcientológus írás, nem több...még ha nagyon sajnálom is a posztolót, hiszen rettenetes lehet hogy mindez megtörtént vele, és még plusz ezek az őrültek is maguk közé szívták...huh...

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:49:36

@Hódocska:

Valószínű, hogy velük is kapcsolatba került, de nem valószínű.
Inkább csak olvasott erről.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 16:52:54

@Dr.laikus PhD:

Szóismétlés hajrá.

Bocsánat. tudok jobban is. Tényleg. :-)

Kismacska (BELLA) 2010.09.27. 16:53:22

Sajnálom a posztírót, de ez annyira tipikus: fogom a tablettát és az majd megoldja helyettem a problémámat. Nem ám, hogy átgondoljam az életemet és változtassak - ahogy írtátok is sokan, nem. Hopp tabletta be és kész!

Volt egy megzuhanásom évekkel ezelőtt és volt kb 2 vagy 3 nap, amikor reggel nyugtatót vettem be. A 4. nap is zaklatott voltam reggel, mondom: na de jó, mindjárt beveszem a tablettát, mire belém hasított: nem így kezdődik a rászokás? Hogy a könnyebb utat választjuk? Aznap nem vettem be a tablettát és később sem.

Ne értsen félre senki: IDŐNKÉNT jók. Nálam mondjuk éves szinten 1-2 max 3 olyan alkalom van, amikor veszek be egy nyugtatót és kész.

Dolgozni kell magadon, fel kell dolgozd a dolgokat, át kell éld. Ha nem teszed, akkor mesterséges xxarokra hagyatkozol, semmit nem teszel.

Aztán megszívod. Lásd a posztíró példáját.

na4 2010.09.27. 16:54:16

Profit szempontjából ez a sorrend a gazdasági világban:

1. Pénz- bankszektor.
2. Gyógyszergyártás és forgalmazás
3. Szoftver gyártás és forgalmazás.

A 2. pont mindent megmagyaráz.

áldorivendel 2010.09.27. 16:57:27

@vadrózsabokor: Nana... egy kicsit azért több empátiát, ha lehet... nem kell rögtön ilyen durván támadni... majd később, ha már nem számít rá...

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 16:59:07

@Kismac: igazad van - de azt ne felejtsd el, hogy a posztírónak pánikrohamai voltak...nem javaslom hogy kipróbáld, de azért egy "megzuhanás" megy több pánikroham nem ugyanaz, és nem annyira egyszerű hogy egyszerűen fel kell dolgozni. Bár úgy lenne...

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 17:01:00

"Rémisztő belegondolni abba, hogy a mai pszichiáterek elődei, még néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát, illetve lobotómiát alkalmaztak."

Az a helyzet, hogy 100 emberből 99 azt hiszi, hogy az elektrosokk a múlt, pedig valójában Magyarországon ma is alkalmazzák, igaz altatás alatt.

Egyébként a pszichiátriával és azon belül a gyógyszerezéssel és az elektrosokkal mint módszerrel az a fő baj, hogy tüneti kezelést ad, és mindezt úgy éri el, hogy ahogy a posztoló is írta, tompítja az agyát. Így nincsenek érzelmi kitörések se negatív, se pozitív irányban, így a probléma többé nem tud felszínre törni. Na de milyen élet az ilyen? Egy volt osztálytársam így járt, gyógyszerek, majd elektrosokk, kijött totál tompa volt, majd pár hónap múlva 5 napra kihagyta a gyógyszerszedést, és vonat elé ugrott. Pedig előtte esze ágában sem volt ilyet tenni magával! Még csak közveszélyes sem volt, csak éppen szerelmi bánata volt.

Ja és közben van egy sötét szekta, amelyik fikázza a pszichiátriát, ezzel tök hiteltelenné téve szinte az összes valós kritikai érvet a témában, mert ugye ha itt-ott valaki ezeket leírja, akkor az csakis szektás lehet ugyebár...

Hozzá Szóló 2010.09.27. 17:01:38

@cenzorilla: Ja, ez szci melletti kampányolás?
Ez de szánalmas.... nagyon-nagyon szánalmasak vagytok....

Hozzá Szóló 2010.09.27. 17:02:47

Vigyázzatok, mert ha egyetért valaki a posztolóval, akkor egyből szcientológusnak lesz kikiáltva és törölve lesz, ahogy én....

RÖHEJES BANDA vagytok, sajnállak titeket

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 17:02:51

@RémesKrémes:
Először is talán azt kellene megértened, hogy a saját életedért egyedül TE VAGY A FELELŐS! Nincs olyan, hogy szemét világ és szegény én. Valamint a segítséget el is kell tudni fogadni, ha tényleg változást akarsz. Ezt is meg kell érteni és igen, ott kell zokogni a lógusnál, mert azért vagy ott. Máskülönben csak alibizés lesz az egész. "én járok kérem mindenhova, de nem javulok". a javulást is hagyni kellene megtörténni, mert lehet, hogy tudatalatt ragaszkodsz ahhoz, hogy rosszul legyél. az az ismerős állapot. a jól levés ismeretlen, attól meg félünk.
Ilyesmiket gondolok hirtelen.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 17:03:21

@na4: mit magyaráz meg? de komolyan. Ha lemetszi a villamos a lábad - remélem egyikünkkel se lesz ilyen sosem - akkor ez a nyomorult gyógyszeripar gyártja a azokat a szereket, amiktől el tudod viselni azt az időt, ameddig megműtenek...csak egy példa...ha valakinek belgyógyászati problémája van, vagy cukorbeteg, esetleg vérnyomásbajai vannak, akkor teljesen természetes hogy ez a nyomorult gyógyszeripar a gazdasági világban profitot hajt mi? komolyan - a gyógyszeripar a a pénzügyi szektornál is erősebben ellenőrzött és felügyelt, túlszabályozott, lassan megtérülő ágazat, igaz, hatalmas profittal. A villamos mellett feküdve, nem sajnálnám tőlük, de komolyan...jaj de hülye példa ez, na bocs...

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 17:08:59

@Hódocska:
Na lám-lám ezt csak azután olvastam el, hogy kommenteltem. Szóval azért mert a szektások 1-1 kifejezését is használta a posztoló, már tök hiteltelenné vált a cikk. Pedig lehet, hogy csak éppen az ő propaganda cikkeiket olvasgatta. Szerintem nagyon jó módszerrel dolgozik a szcientológia, mert miközben az orvostudomány pszichiátriai területe gyerekcipőben jár, ezért sokat hibázik, ha valakit nem tudnak meggyógyítani vagy ismerősét, barátját nem tudják, azt totál könnyen beszervezik a szektába, mert ugyebár ők pont azt hirdetik, hogy a pszichiátria rossz, és az érveik egy része nem is alaptalan. Aki viszont eleve a pszichiátriával szemben minden kritikát a szcientológusoknak tulajdonít, az segíti a szektát a toborzásban, hiszen a beteg emberek látni fogják vélni az összeesküvést a pszichiátria körül. Amennyiben a poszt valós alapokon nyugszik, amit azért nem vonok kétségbe mert láttam már emberen az antidepresszánsok tompító hatását, akkor totál jogos lenne ha az orvost felelősségre vonnák, illetve a gyógyszert vizsgálnák felül(utóbbiban nem nagyon hiszek, hogy lehetséges).

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:09:09

@Lotyó Bridzsida:

Jól gondolod, de az elengedést is tanulni kell és jó pszichológus kell hozzá.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 17:11:01

@Lotyó Bridzsida:
"Először is talán azt kellene megértened, hogy a saját életedért egyedül TE VAGY A FELELŐS! Nincs olyan, hogy szemét világ és szegény én."

Ezt a tételt egyszerűen meg lehet cáfolni, ugyanis nem egy ember létezik, és az emberek egymással kölcsönhatásban vannak. Alkalmazkodni kell, de nem minden helyzetben lehetséges. Jó példa, hogy ha holnap kirabollak, megöllek, ha jól csinálom nem tudsz ellene tenni.

akara 2010.09.27. 17:13:45

1. Szerintem a férfiklimax klasszikus esetéről van szó, ami gyógyszer nélkül is kialakulhat.
2. Az elektrosokk bizonyos esetekben a neuronok közötti szinopszisok esetében épp olyan fontos, mint amilyen a szívmegálláskor az újraélesztő készülék, ami, hatásmechanizmusát tekintve, ugyanazt végzi a szív sinuscsomóján keresztül az szívizommal, mint az elektrosokk, a "bénult" neuronközi kapcsolatokkal. Ergo, míg egy egészséges ember belehal(na), ha "kiütnék" a szívét, szintúgy nem járna jól, elektrosokkal. De a beteg embereknél van amikor ez az egyedüli gyógymód.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:16:38

@Zabalint:

Nem erre kell gondolni.
Elviselését annak, hogy kiraboltak, bántottak, annak a felelőssége a tiéd.

Ehhez is erő kell, mert az éned az szenvedni akar és nem szembe nézni, mert félni fogsz.
Ösztönösen segítséget kérsz.
A túlélésed ezt diktálja.

Azt hiszem így gondolja.

zellerlevél 2010.09.27. 17:17:08

@Dr.laikus PhD:

:) Nagyjából egyetértünk.

(Senkit sem volt szándékomban elítélni.) Nem is konkrétan a cikkíróról írtam, inkább általában.
Neki valóban segítségre van szüksége, szakmai segítségre.

Úgy gondolom, hogy mások számára lehet érdekes egy ilyen beszélgetés, mert talán kiderülhet belőle, hogyan lehet megelőzni, hogy hasonló helyzebe kerüljünk, illetve melyik lépcsőfokon milyen egyéb lépési lehetőségek lettek volna - azt hiszem erről lenne érdekes beszélgetni.

A kényszerítő körülmények valóban léteznek, de tapasztalatom szerint többnyire túlbecsüljük őket. Csaknem mindig lehet kevesebb fizetéssel és kisebb stresszel járó munkát találni, és párhuzamosan csaknem mindegyikünk képes lenne csökkenteni az igényeit és ezzel a kiadásait is. (Itt nem a napi létfenntartási gondokkal küzdő munkanélküliekről vagy a valóban minimálbért kereső segédmunkásokról beszélek, mert ők véletlenül sem beszélgetnek a neten az egészségügy helyzetéről.)

Inkább arról, hogy milyen fontosak lennének a stabil emberi kapcsolataink, amik fogódzót jelentenek a kisebb stresszhelyzetben; milyen fontos a tájékozódási képesség, a bátorság, hogy kétség esetén keressünk másik orvost, merjünk kérdezni a terápiával kapcsolatban; fel tudjuk ismerni a veszélyhelyzetet (pl. a harmadik infarktus után ne rohanjunk egyik tárgyalásról a másikra, 240 kilósan ne zabáljunk tovább, tüdőrákkal ne dokányozzunk), és mérlegelni azt, hogy a körülmények, amikre hivatkozunk valóban olyan fontosak-e, mint a testi-lelki egészségünk, vagy a puszta életünk.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:17:27

@akara:

Láttál már olyat akinek ez jót tett?

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 17:20:05

@akara:
Az USA legtöbb államában tudtommal már betiltották az elektrosokkot.
Egyébként meg nem lehet csak a sérült területre koncentrálni ezért máshol szinapszisokat üt ki, ami azt eredményezi, hogy a beteg bizonyos emlékei(vagy akár érzelmei) végleg elvesznek. Nem az hogy nem jut eszébe, hanem esély sincsen, hogy eszébe jusson.

prometheus_X 2010.09.27. 17:21:01

Ezt volt, aki _tényleg_ végigolvasta?

(amúgy Kaptár promó?)

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 17:22:57

@Hozzá Szóló:
Figyelj akkor 1 kérdésem van.
Odaadják az oktatási anyagaikat ingyen? Mert ha nem, akkor üzleti vállalkozás a lelkileg gyenge emberek kifosztására, és ennyi. Másolható anyagokról van szó, ha tényleg segíteni szeretnének, akkor ingyen odaadnák a belépőknek.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:24:02

@zellerlevél:

Sajnos a pánik betegség nem ezekről a helyzetekről szól. Lehet a tünetek között ilyen is.

A pánik egy bekapcsolt állapot, ami jöhet gyermek korból, jöhet későbbről.
Mindenképpen a tudat alatti reakciója ami rögzül a félelem miatt. Pont azt a szituációt rögzíti ahol először jelentkezett, de az esetek nagy részében nem biztos, hogy köze van hozzá.

Az hogy ki mennyit dolgozik és miért kényszerül erre, ezt megint nem tudjuk.

Könnyű azt mondani - másnak - adj le az igényeidből, de lakást venni kell, gyerekeket etetni kell, iskoláztatni is.
Ez minden esetben egyedi, nincs erre általános recept.

A teherbírásunkat kell ismerni - vagyis magunkat. Ez a mentális nevelés ez hiányzik.
Szerintem.

akara 2010.09.27. 17:25:39

@Dr.laikus PhD: Igen. Azt is láttam, milyen volt előtte, s utána. S azt is, hogy a doktora, szakmai hozzá nem értés miatt, mennyi kárt okozott a késedelmes beavatkozással. Neki és a betegtársaknak.
Iszonyatos káosz alakult ki a Lipót bezárásával. Deviáns, depressziós betegek gyógyítására szakosodott orvosnak kell(ene) pl. skizofrén beteget gyógyítani. De képtelen rá. Elolvassa a kamara protokollját, aztán annyi. Ez olyan, mintha egy szilánkos csuklótöréses esetet egy kézmikrosebész helyett hassebész operálna, vagy szívátültetést ortopédsebész. Agyrém.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:28:05

@Zabalint:

Vagy pont a páni félelem marad meg, az intellektus azonban eltűnik.
A félelem miatt nő az agresszió és szűnik meg az intellektus féke. :(((

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:29:41

@akara:

Skizofrén beteget miért kéne sokkolni?

Ne már.
Zombit csinálni értékes emberből?
Miért?
Kin segít?

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:33:56

@Zabalint:

Nem adják ingyen az nem érv.

Össze-vissza szedett-vedett, ma már bizonyíthatóan elavult módszereket ollózott össze.

Egészséges ember fizessen, beteg nem oda való.
Aki labilis nyilván segítségre vágyik.
Amíg ezt nem kapja meg addig szekta, javasasszony, mindenki segítségét megpróbálja igénybe venni.

Persze amennyibe ez kerül, annyit ki is adhatna jó szakemberre is.
Nyilván a jó szakembernek kéne legalább ilyen jó marketing.

Leroi 2010.09.27. 17:44:43

A világon a fegyver a legkelendőbb exportcikk.Rögtön utána ott liheg a kőolaj...és a gyógyszer.
Úgyhogy hírhedt rangsor fontos helyén található a gyógyszer és nem is kis mértékben van köze a világpolitikához.
Gondoljunk csak a H1N1 vírusjárvány nevezetű világméretű blöffre és a belőle hatalmasan profitáló gyógyszercégekre.
Félelmetes, hogy tájékozatlan tömegeket mennyire manipulálni lehet...

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 17:46:54

@Leroi:

Egészségügy terén ezért ki a felelős?

Ha az orvosom azt mondja kell a ojtás, akkor?

Ha meg nem hiszek, akkor kapok én itt olyat, de olyat.... :P

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 17:52:40

@Hozzá Szóló: nem a sztori miatt kezdjük el szidni a szcit, hanem mert a legkárosabb dolog, ami emberekkel történhet! Kérlek ne korteskedj itt mellette. Embert nem láthattál aki jól járt vele, ez egyértelmű hazugság részedről, lebeszéllek arról hogy a neten reklámozd az őrületed, nem érek majd sikerélmények!

Feca 2010.09.27. 17:54:33

OMG, mennyi hozzászólás!
Esetleg, ha idáig értél:
- Nem voltál még depressziós/pánikbeteg, vagy nem láttál közelről, nehogy azt hidd, tudod, miről van szó.
- Ha a környezetedben valaki gyanús ilyen szempontból, segits neki, mielőtt nagyon mélyre kerül.
- Mert onnan nehéz kijönni. Nagyon nehéz.
- Ne mondd azt, hogy szedje össze magát, mert az a betegsége, hogy NEM TUDJA ÖSSZESZEDNI MAGÁT!!
- A sport segit, de nem megoldás.
- A gyógyszer segithet, ésszel, mértékkel, de nem megoldás.
- A megoldás BENNED van, a környezet segitségével. Vátoztass munkahelyet, életkörülményt, stb!
- Ha családi probléma van a háttérben, az a legxarabb, mert pont a család tudhat legtöbbet adni.

De nem lehetsz nagyon lenn. Ha igazán nagy a baj:
- ha nincs szeksz, már az se érdekel
- a saját problémád sem érdekel annyira, hogy ennyit írj róla.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 17:55:47

@Leroi: tájékozatlan tömegekbe magad is beleérted? fentebb érveket soroltam, nem állatom hogy a gyógyszeripar szűz és tiszta, de az összeesküvés-elméletek azért megdöbbentenek:-)

Feca 2010.09.27. 17:57:07

Ja, még valami,
- a jó pszichiáter ésszel kezel, és nemcsak gyógyszer ad.

DarthVader 2010.09.27. 18:09:49

@Feca: jut eszembe, a sexualitás problematikája az idő függvényében:

Kezdetben van mivel, van hol, de nincs kivel.
Később van kivel, van mivel, de nincs hol.
Aztán van kivel, van hol, de már nincs mivel.
Viszont a legsz@rabb, (mint a poszt is mutatja) amikor van kivel, van hol, van mivel, de minek?

billy reed 2010.09.27. 18:16:01

A doki nem gyógyszert, hanem életmódváltást javasolt...
Amúgy -mivel pszichés problémáról van szó- a gyógyszerek egyénenként is válthatnak ki más-más hatást...

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:21:10

Huhuhuuuuuu, Szci szagot erzek :)

Edes istenem, hogy ezek mekkora balfaszok. Bezzeg ez legalis...

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:31:11

A postolónak üzenem, hogy teljesen igaza van.

Tegnap észrevettem, ahogy a csajom leszedi magáról az emberi bőrt és szürke kis ember volt benne, aki ellopott homloklebenyeket morzsolgatott a randa ragacsos pszihológus ujjai között és begyógyszereztek a társaikkal valami szeánszon önkívületig gyógyszereztek valami csecsemőt a pincében.

Idióták. Meg az is aki leközli ezt a szart. Jöhet a moderálás, azt se bánom, de ingyen promózni ezeket a tolvajokat, nem teljesen okos ötlet.

We do not forgive. We do not forget.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 18:31:20

@Dr.laikus PhD:
Pedig pont, hogy érv az hogy nem adják ingyen. Ez bizonyítja, hogy hülyítés az egész, hiszen számukra nincsen jelentős költsége annak amit adnak, szerzői joghoz képest meg aránytalanul nagy összegeket szednek le a tagoktól. Ha a céljuk valóban az lenne amit akarnak, ami valami olyasmi, hogy megszabadítsák az embereket valamiféle belénk épült űrlény hatalma alól, akkor nem meggazdagodni szeretnének ezen, hanem a jó szándék vezérelné őket.

Ezek után jön, hogy amúgy az egész marhaság, meg hogy csak csöbörből vödörbe esik a depressziós egyén, de ezek mellett igenis érv az anyagi lehúzás.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:32:18

Elnézést a kusza fogalmazásért, az asszony tegnap engem is meglobotomizált.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.27. 18:32:56

Elnézést a kusza fogalmazásért, de az asszony asszem meglobotomizált alattomban.

Dr.laikus PhD 2010.09.27. 18:35:05

@Zabalint:

Akkor nem mehetnénk orvoshoz pénzért.

Bőven elég a szakmaiatlanság, a működésképtelenség és még ezt is pénzért.

Úgy gondoltam nem az az érv, hogy pénzbe kerül, hanem a hazugság amiért kérik a pénzt.

vöröshigany 2010.09.27. 18:37:09

www.tar.hu/depi/egyebek/psyichobabonak.htm
Ezt érdemes elolvasni,akár beteg valaki,akár nem.

Sherko 2010.09.27. 18:43:36

Önismeret, erős akarat és az ember pontleszarja a kémiát. Szerotin és egyéb finomságok. Önismeret és csokolom. (egy pszihésen vezérelt hibát simán lehet pszihésen orvosolni és nem kell hozzá se gyogyszer se orvos... Persze más kérdés amikor szervi a dolog...)

amúgy érdekes post, továbbra sem megyek orvoshoz ha valami aggaszt max eltekerek...

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 18:51:06

@vöröshigany: egyetértek...őt kéne szembeállítani Szendi Gábor minden egyes badarságával szemben!

tsimora 2010.09.27. 18:53:05

Pontosan ugyanazon mentem keresztül mint a posztíró, szóról-szóra ugyanilyen következményekkel.

Welcome to the club.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2010.09.27. 18:54:57

@Sherko: gratulálok, bár a korlátoltságod információhiányból ered, azért egy bipoláris depresszióban például azért nem javasolnám pusztán az önismeret szó ismételgetését, és fű szívását, ezt jó szándékkal mondom...a baj mégis az, hogy ha ilyen üzeneteket küldesz másoknak, akinek szintén információhiányuk van, akkor ők lehet hogy a Te badarságaid miatt nem fordulnak orvoshoz hanem inkább füveznek például.
Nem tagadom a folyamatosan fejlesztett önismeret természetesen segít hogy teljesebb életet éljünk, és hogy elkerüljük a problémákat, de aki beteg, annak?

Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.09.27. 18:59:26

@Sherko: Egy súlyos depresszióban szenvedő beteg önismerete sem lesz reális. Az önismeret fontos dolog, egészségeseknek legalább annyira, mint betegeknek, de önmagában komolyabb betegséget nem gyógyít.
Elnézést a személyeskedésért, de ha neked lenne kellő önismereted, akkor nem osztanád az észt olyasmiről, amihez láthatóan nem értesz.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 19:26:03

@Dr.laikus PhD:
Nem összehasonlítható az orvoslással, mert annak komoly költségei vannak, amit a szcientológia elkér a híveiktől az nagyságrendileg sokszorosa a fenntartási költségeiknek. Ezt azzal hasonlítanám, ha mondjuk a Biblia csak azoknak lenne hozzáférhető, akik éves fizetésük felét kifizetik érte. Pedig a történelmi egyházaknál is vannak ronda dolgok. De mindegy, nincs értelme ezen vitatkozni, hogy hazugság, azzal egyetértek. Viszont attól még az orvosok túl gyakran kezelik a beteget antidepresszánssal, szerintem csak végső megoldásként szabadna, de persze lehet jobban tudják, viszont az eredmények alapján van még hová fejlődnie a tudománynak.

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2010.09.27. 19:29:38

@Legelő Őse:
Aha, érdekes dolog, mert én meg pont azon vagyok felháborodva, hogy egyik ismerősöm azt állítja depressziós, és neki egy ismerőse magyarázza neki az antidepresszánsok feltétlenül szükségességét, mert hogy ő is pont így kezdte meg ilyesmi, és máshogy nem lehet megoldani. Közben azt sem tudni, hogy ismerősöm egyáltalán beteg-e, vagy csak bemagyarázza magának, viszont aki osztja neki az észt, nem csak hogy nem orvos, de évtizedek óta szedi a gyógyszert, és nem javult az állapota.

2010.09.27. 19:42:23

Elég gáz és ártalmas szíre-szóra gyógyszert felírni, és természetesen ebben érezhető a gyógyszerlobbi hatása is. A "normális" emberek esetében csak kiegészítőként, stabilizálásra tudom elképzelni őket.

DE: aki elhiszi, hogy gyógyszerrel ugyanolyan hatást lehet elérni, mint mélyre ható terápiával, csak gyorsabban, az meg fogja fizetni az árát. Aki nem olvassa el a lehetséges mellékhatásokat, és nem kapcsol időben, az is.

+1 arra, hogy az alapeset lehet valós, de a kidolgozottság propagandaszagú.

Kozmokrator · http://www.tudtad.com 2010.09.27. 19:45:17

Nagyon jó ez a blog is. A történetet olvasva. még inkább nagyobb ellenszenvet váltanak ki az agyturkászok.

mara67 2010.09.27. 19:57:46

Szerintem az, aki nem élte át a pánik betegség borzalmait, nem tud érdemleges választ adni.
Az én pszichiáterem nekem Rexetint írt fel, aminek szintén lehet negatív hatása a szexuális életre.
Van olyan helyzet, amikor igen is nincs más megoldás a pánik megállítására, csak a gyógyszer.
Az én tapasztalatom az, hogy amint enyhülnek a "fizikális" panaszok, szép lassan az ember kezd rájönni, mi az a konkrét dolog, amit nem tud elrendezni magában.
MEG KELL TALÁLNI EZT AZ "EL NEM RENDEZETT" dolgot, mert amíg ez nem történik meg, az ember nem várhat valós változást.
Én a szüleim elvesztése után lettem pánik beteg, és rá kellett jönnöm azért lettem beteggé, mert nem tudtam feldolgozni, hogy "egyedül maradtam".
Amikor elfogadtam, hogy nincs mit tenni ellene, szépen lassan a pánik is enyhült és a tünetek is csitultak.
Nekem a gyógyszer és a problémámmal való szembenézés, elfogadás jelentette a gyógyulást.

Joan Madou 2010.09.27. 19:59:47

"néhány évtizeddel ezelőtt is villamos árammal sokkolták a betegek agyát" Ebben nincs igaza a bejegyzés szerzőjének, hiszen manapság is rendszeresen alkalmazzuk az elektrosokkot a napi gyakorlatban.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.09.27. 20:00:43

A gyógyszerek igenis hatásosak az esetek többségében, de a mellékhatás teljesen kiszámíthatatlan és változó, amit a legjobb orvos se láthat előre. Ahhoz nagyon gyerekcipőben jár a pszichiáterek tudománya, hogy bármiben is teljesen biztosak legyenek, még az általánosan elterjedt szerotonin-elmélet se áll annyira biztos lábakon.
Az viszont nem tűnik túlzottan indokolhatónak, hogy egy súlyosnak tűnő mellékhatásokat kiváltó SSRI szert egyre növekvő adagban szedet az orvos hónapokon keresztül. A szerek hatása egy csoporton belül hasonló, a mellékhatások viszont igen eltérőek lehetnek. Aztán van több más vegyületcsoport is a hatásmechanizmus szempontjából, csak legfeljebb azt nem tudja az orvos, az adott személynél pontosan mit kellene megpiszkálni...

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:15:59

@Sherko:
Amellett, hogy totálisan egyetértek, az én utam is hasnolóan alakult az önismereten keresztül gyógyultam, de annyit azért meg kell jegyezni, hogy nem mindenkinek van képessége erre. Arra, hogy magára merjen nézni és fel merje ismerni, hogy eddig mennyire vak volt, mert ehhez bátorság kell és KÉPESSÉG.
Van akinek elég, ha megérintem a karját és felébred. Van, akinek az sem elég, ha egy órát rázom. Mert szimplán nem érti.

mialenyeg 2010.09.27. 20:19:44

Ha gyógyszer kell, akkor gyógyszer kell, ezen nincs mit változtatni. Viszont ki kell egészíteni pszichoterápiával, anélkül soha nem lesz gyógyulás, akármennyi gyógyszert veszel be. Az is igaz, hogy nehezebb jó pszichológust találni, mint jó gyógyszert. A pszichiáteren meg ne lepődj meg, ezek ilyen dilettánsok - valahol a padlóra estek az orvosok és pszichológusok között.

Euforbia 2010.09.27. 20:28:59

10 éve vagyok pánikbeteg, gyógyszert szedek (Rivotril, Prozac). Amikor kiderült, hogy az addig fiziológiai tűnő tüneteket mi okozza, már nem tudtam az utcára sem kimenni, olyan szorongásaim, fulladásom és felszaporodott pulzusom volt. 3 napi gyógyszerszedés után már a kórház kertjében sétáltam gond nélkül és 2 héten belül visszatérhettem a saját életembe. Abszolút gyógyszerpárti vagyok, és az ellenzőknek is be kellene látniuk, hogy a pánikbetegséget az agy rendellenes működése okozza, és bizony a szerotonin szintnek igen nagy szerepe van ebben.
Én örülök, hogy visszakaptam az agyamat és szorongás helyett gondolkodni tudok. Lehet, hogy a gyógyszerek némileg tompítanak az érzelmeken, de ez még mindig a kisebb ár.
Egyébként a gyógyszerhatások meg egyediek, a mellékhatásokat nagyon részletesen taglalják a leírások, meg lehet fontolni, hogy kinek mi a fontosabb.

Jamesboci 2010.09.27. 20:30:58

pánikbeteg nem látja igy magát kivülröl. valami nem stimmöl.

Ugyandehogy (törölt) 2010.09.27. 20:37:29

@na4:
Sajnálom, de az első a szexipar. Bármelyik formája (video, kép, online,stb.)

Őexc.Vitéz Bivalybasznádhy. Dr. Őfőméltóságu Úr 2010.09.27. 20:42:53

Mivel családi nyomást is említett, ez azt jelenti, hogy otthon se értik meg. Valamiért rosszul müxik az otthoni kapcsolata. Nos, ha nincs gyerek akkor következő a teendő.
mielőtt teljesen megroppan,, megfogja az asszonyt, a gyógyszeres dobozt és kihajítja őket a francba.
Az indíték valószínűleg otthon van, vagy a munkahelyről indult. Ez az állapotot nem gyógyszerekkel kell kezelni. Volt ilyen ismerősöm. A gázcsövön végezte pedig csak az asszony kellett volna kirúgni. Lehet melót is találni. Lehet, hogy nem vágyálom de ha megszűnik a háttérben lévő kényszerítő erő akkor regenerálódásnak megfelel.

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:46:20

@Jamesboci:
Én mást gondolok. Szerintem a tüneteket nem kell különösebb képesség, hogy objektíven le tudja valaki írni. Ez nem a magunkat kívülről látás képessége.
Akkor látná magát kívülről, ha azt írta volna, hogy a történtek után hónapok óta jár terápiára, és ez meg ez változott pozitívan az életében azóta (nem csak a potencia zavarra gondolok) gyógyszerek nélkül, és erre meg erre a felismerésre jutott.

Lotyó Bridzsida 2010.09.27. 20:50:50

@Megszívtuk-Waze:
Azért mielőtt kidobja az asszonyt, és javasolnám "Az igazság kettesben kezdődik" c könyv elolvasását és beépítését a mindennapokba. Lehet, hogy nem olyan nagy a baj, csak nem kommunikálják jól (vagy sehogy) az érzéseiket egymás felé.
De ezt ezzel a lendülettel neked is ajánlom, a problémamegoldó eszköztárad (mármint a kihajítás) bővítésére.:))

schveinlufter 2010.09.27. 21:07:24

@cenzorilla: ez a blogon csak a gyógyszermaffia termékeit lehet arcátlanul reklámozni?

Médiasas (törölt) 2010.09.27. 21:07:30

Szendi nem komplett. Szándékosan olyat mond, amivel néha a hírekbe tud kerülni. Orvosilag teljesen megalapozatlan téveszméket hangoztat.

bakela 2010.09.27. 21:08:03

Esztet a posztotot a Tomkrúz írta.

De lehet, hogycsak sima középvonalbeli meningeomája van. /az olyan mint a jonatán óma, csak a fejibe van a zembernek/
A zombidolgot én mekkfordítanám: az ifj. Antal Depressant jr. nem csinál a zemberekből zombit, de az aboriginál /vagy ab ovo?/zombinak adhatnak akár teveszart is csak zonebi marad /szinonimák: iskolaigazgató, színesfémkereskedő, pénzügyi menedzsgyer, rajzolóó, szallagopperátor, akvarista, stb/
Ja, nekem a citalopram mellékhatása ippeg a hiperszekszualitás volt. Hidd el, kedves Krúz, a lógó corpus delikáttal /delicti?/sokkal könnyebb utazni a trolin, mint az ágaskodóval, Meg, -a hiedelmekkel ellentétbe-, a zasszony is hamarabb mexokja- beletörődik.
Valaki aszonta, a pánikroham összefügg a vér aktuális CO2 koncentrációjával. Gyorsan rendezhető:
sör, sampány, proleeknak: habzóbor.
Különben meg a sok rohatt, azénadómból pszájkiátriszt meg mindfizessevissza, mer az összes ismerősöm már Sverigébe gyilkójja a zimpotens vikingeket.
Na, ezér nincs má gyóccerem itthon, a szendikétapróggyától mekk nem tuttam végigolvasni a komminterneket.

kutya vacsorája 2010.09.27. 21:08:54

hb=hubbard????
valahogy kamu ez a sztori. túl szakértrő, túl intelligens, túl távolságtartó.
szcientológus vagy-e?

piszkafa1 2010.09.27. 21:09:02

Kissé félve szólok a témához. Túl egyszerű lesz amit mondok. Voltam szülés utáni depresszióban, csak nem tudtam róla. Akkor jöttem rá, hogy miben voltam, amikor a második terhességemkor "kinyílt a világ" és a sötétből napfény lett. Tudom, ez nem pánikbetegség.
Gyógyszert nem szedtem, mert nem is tudtam, hogy beteg vagyok.
Még 40 évesen is elég pattanásos voltam (hormonok). Ekkor elkezdtem szedni egy egyszerű élesztőtablettát (B vitaminok). Szedtem vagy 2 évig, aztán valahogy elhagytam. Pár hét múlva azt észleltem, hogy minden ok nélkül zaklatott vagyok, felhúzom magam, a tűrőképességem egyre kisebb.
Ezen elgondolkodtam és megkérdeztem magamtól: mi változott ? Hát csak annyi, hogy elhagytam az élesztőtablettát.
Újra elkezdtem szedni és magam sem hittem, de visszaállt az a kiegyensúlyozottabb, tűrőképesebb énem.

Úgy tudnám érzékeltetni, hogy élesztőtabletta nélkül olyan az idegrendszerem, mint egy feszített selyemszál, minden fuvallatot túlreagál. Élesztőtablettával mint a hajókötél, nem cincálható olyan könnyen.

Másik "csodaszerem", amit szükség esetén bevetek: szójalecitin, a folyékony forma. Fél liter a kúra adagja, a harmadik napon már turbó módban üzemelek.

Nem akarom reklámozni egyik terméket sem, és az is igaz, hogy súlyos esetben ez már kevés. De talán abban segít, hogy ne jusson el az ember a súlyos fokig, vagy a gyógyszerek adagjának csökkentésében, illetve fokozatos elhagyásában.

Tudom, hogy az előző kommentekhez képest nagyon egyszerű az én módszerem. 2 éven keresztül néztem tehetetlenül, hogy édesanyámból mikor mit csinálnak az idegrendszerre ható szerek. Reszkető, félő, riadt embert vagy nyitott szájjal, maga elé meredő zombit. Vagy hadaró, nevető, túlpörgött valakit, esetleg percenként leülő-lefekvő-felkelő nyughatatlant. Nem soroltam fel minden változatot, de annyit láttam, hogy a gyógyszerektől teljesen elveszett az, aki ő. Egy biztos, kellett valami, mert az az állapot is tarthatatlan volt (nem evett, nem ivott, öngyilkossági gondolatok). De amit láttam, az megdöbbentett.

Játék mánia 2010.09.27. 21:09:07

@Jamesboci: Pont ezt akartam mondani. Olyan, mintha az asszony írta volna, a férj legendáriuma alapján, amivel a bizonyítványát próbálja otthon magyarázni.

Játék mánia 2010.09.27. 21:13:31

@kutya vacsorája: És kizárólag a libidója izgatja, de az nagyon. A feleségéről és minden dolgok hatásáról a családra, arról egy szót sem. Pedig egy ilyen libidó csökkenés komolyan megviseli az asszonykákat.

Autosave 2010.09.27. 21:16:05

Feléig olvastam.
Ha képes vagy ennyi önsajnálatot leírni, te nem beteg vagy ill. nem pánikbeteg.

Reggie 2010.09.27. 21:26:20

Szerintem ez egy jo indok arra, hogy elkezdjen inni.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 21:32:37

Mókás az a kép. Ha a fazon véletlenül paranoiás, ettől biztos kiderül :D

szubjektiv 2010.09.27. 21:36:59

@Euforbia:
15 éve lettem pánikbeteg, két évig küszködtem, mire lényegében magam kiderítettem, hogy mi a bajom. Megkerestem többek között az akkor sztárolni kezdett dalszerző pszichiátert is, aki nagyon kedves volt velem, közölte, hogy félek a haláltól és felírt egy gyógyszert, amiről azt mondta a kérdésemre, hogy hát ezt bizony akkor már mindig szedni kell.
Nem voltam szakértője a témának, de biztos voltam benne, hogy a betegség oka a pszichében gyökerezik.
Hazafelé a kukába hajítottam a
receptet.
Az állapotom persze magától nem javult.
Csodálatos háziorvosom volt az, aki beajánlott egy általa remeknek tartott pszichiáterhez. Mivel akkor várandós voltam a második gyerekemmel, a pszichiáter által felajánlott gyógyszeres lehetőséget visszautasítottam. Hetente jártam hozzá, ő pedig szelíd erőszakkal beterelt egy remek pszichológus által vezetett autogén tréning csoportba.
Eltelt pár hónap, mire azt vettem észre, hogy tudok közlekedni, innen pedig már rohamos volt a változás. Mire megszületett a kislányom, már sehol sem volt a rettenetes pánik, pedig a körülményeim ugyanolyan pocsékok voltak, mint amikor kezdődött a sztori.

A posztírónál egyébként nekem nem világos, hogy, hogy a fenébe tudott dolgozni, ha olyan súlyos pánikbeteg volt. Alighanem ő még abban a fázisban volt, amelyikben még csak időnként jön elő a roham. Hiszen simán vissza tudott menni minden pihenés nélkül a munkába.
De az egyáltalán pánikbetegség? Ismerek embereket akiknek volt egy vagy több komoly pánikrohama, de nem lettek pánikbetegek.

Az is fura, hogy magától hagyta abba a gyógyszert és semmi problémája nem volt ebből.
A posztíró pszichiátere tényleg elég fura. Mi az, hogy beszélgettünk, de ez persze nem kezelés, meg mi az, hogy írjon ő a gyógyszergyárnak? Ez teljesen abszurd.

mrs. white 2010.09.27. 21:37:07

Én biztos különleges pánikbeteg voltam de nekem a xanax semmit nem hasznát. Talán még placebonak sem volt jó. Viszont engem megnyugtatott az a tény hogy "csak" pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el.
A betegségek 90%-a egyébként ott keletkezik. Egész egyszerűen úgy döntöttem kiröhögöm ha rám jön roham. Azt se mondom hogy véglelgesen megszabadultam tőle(mert bármikor visszajöhet ha olyan élethelyzetbe kerül az ember) de gyógyszer és orvosok nélkül jöttem le róla. Visszatértem a kezdetekhez napi sport mozgás stb A 3 hét phenés nálam pl biztos nem működött volna legrosszabbul este voltam és hétvégén amikor nem voltam elfoglalt és volt időm agyalni. Szóval aktív de stresszmentes élet és a gyógyszerek meg a kukába.
a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni. Az arra hajlamosak a ráktól a lábtörésik és az agyvérzésig bármilyen tüneteket észrevesznek magukon és tudják is produkálni. A posztíróban nyílván megvan ez a képesség.

Bikli néni 2010.09.27. 21:53:28

Hú, képtelenség ennyit végigolvasni, így nem tudom, ismétlek-e.
Szóval, a mai pszichiátriai ellátással az a baj (és ne értsetek félre, nem az orvosokat hibáztatom ezért), hogy rengeteg a beteg, és egy betegre jut kb 10 perce az orvosnak. Ez az idő két dologra elég: a beteg elpanaszolja, mennyire pocsék az élete (ezt most minden cinizmus nélkül mondom, én is átestem ezen), amire a pihiáter együttérzően bólogat, majd felírja a receptet, és találkozunk egy hónap múlva. Ennyi. A betegek 99%-ának pedig nincs lehetősége magánrendelésre járni. Ilyen "kezeléstől" és az alternatív módszerekről szóló felvilágosítás nélkül ugyan mi mást várhatunk a betegtől? Naná, hogy boldogan beveszi a gyógyszert, mert az legalább tüneti kezelés. Az okot nem szünteti meg, de ezzel sajnos az emberek nagy hányada nem is törődik. Nagyon rendet kellene itt rakni.

renhoek 2010.09.27. 21:53:52

Szerintem teljesen reális a probléma. Én elmentem egy szülők által "régi jó barát" pszichiháterhez. Természetesen szülők nyomására. A "betegségem": lustaság, irtó nehéz nekiállás a tanulásnak 16 évesen. Parák, némi beilleszkedési probléma, enyhe babonásság.

Nemsokára beálltam a sorba, és rezzenéstelen arccal gyógyszert írt. (Gyakorlatilag kamaszkori parákon kívül semmi bajom nem volt) Azt mondta nem volt más választásom. Seropram, Zoloft meg nem rémlik már mi volt utánam.

Első tünetként rögtön a szexuális aktivitás drasztikus visszaesését tapasztaltam. Gyakorlatilag teljesen megszűnt az érdeklődésem a női nem iránt (előtte pedig minden nap minimum egyszer políroztam a bohócot, ha nem is éltem rendes szexuális életet)

Szóval igen is lehetnek durva szexuális problémák!
Továbbá semmiféle pozitív mellékhatást nem tapasztaltam. Nem lettem bátrabb, nem lettem jobb fej, nem lett jobb kedvem, és rohadtul nem tanultam jobban. Így 1 évig szedtem (legalább megvenni nem kellett, mert a kis zacskójából mindig nyújtott új adagot)

Kifejtette hogy nyugodtan ihatok is rá, egykét pohár whiskey még nem árt, max aznap ne vegyem be. Sőt ha anyám majrézik, dobjon be egy tabit ő is. (Később kiderült ő is szed SSRI-ket...állítólag)

A vicc az egészben, mikor kiderült az ottlévő aktákból (orvosi titoktartás haha) hogy rengeteg ismerősöm és kortársam jutott hasonló begyógyszerezésre szerintem teljesen indokolatlanul.

A történet vége: szépen abbahagytam a Seropramot, (igaz a szexualitásom szerencsére visszaállt idő közben, de az 50 mg/ nap semmiféle pozitív hatását nem éreztem) és magamtól szereztem önbizalmat hosszú hónapok alatt, a konformizálódás helyett pont az egyéniségemmel. Persze nem oldódott meg minden, (lustaság némi para) de hiszem, hogy ilyen kamaszkori esetek sokszor a személyiség fejlődésével gyógyulnak. Később a Pestre költözés és egyetemi stressz során kezdtem pánikbeteggé, hipochonderré (valós tüneteket produkált) olyans szinten, hogy végül hazaköltöztem és inkább bejártam. Szerencsére a környezetváltozás 1-2 hónap alatt rendbehozott. Most egy másik város másik egyetemén úgylátszik megtaláltam a helyemet. IGENIS KELL A KÖRNYEZET, MUNKAKÖR AKÁRMI VÁLTÁS! Máshogy nem megy :( De ebben az országban ez sokszor nagyon nagyon nehéz, közel lehetetlen :(

szubjektiv 2010.09.27. 21:55:47

"Az urológus ennyit tudott „segíteni”. Egyébként egy pillanatra se vonta kétségbe, amit az antidepresszáns hatásairól mondtam, és ki is fejtette, hogy rossz véleménnyel van a pszichiátriáról."
Bájos.

"A végén megadta egy szexuálpszichológus telefonszámát, mondván, hogy majd ő fog segíteni a problémámon. Mivel egyáltalán nem hittem abban, hogy a tüneteim mögött pszichológia problémák húzódnak meg, a pszichológust nem hívtam fel."

Ez meg már netto ostobaság. A posztíró kitalálta, hogy az impotenciáját és az érzelmi, lelki közömbösségét a valamikor szedett gyógyszerek idézték elő maradandóan.
Ebben hitt. Hát ha a hite vezérli és nem a megoldást keresi, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy valahol megérdemli a sorsát. Ilyen alapon beléphetne egy szektába is, az lehet, hogy még segítene némi önszuggesztió révén.
Írták páran, hogy sport. És igen, kifutni, kiúszni, kibicajozni a feszültséget. Segít. Találni stresszmentes elfoglaltságokat,játszani, kirándulni, lazítani.
Sokkal inkább segít mint végigjárni az összes ilyen "-us" meg olyan "-us" képzettségű orvost, akik persze nem tudnak megoldást találni, mert nem náluk keresendő, és szidni az orvosokat meg pirulákat, amik megfosztották a férfisságától.

renhoek 2010.09.27. 21:55:50

Ezenkívül megjegyezném, az a pszichiáter aki nagymennyiségű antidepresszánst ad felelőtlenül, tartósan kiegészítve Xanax-al (nem egy barát járt így) az szerintem brutálisan belenyúl az emberi idegrendszerbe! Tehát nagyon is van alapja a posztnak...

gibson 2010.09.27. 22:00:10

A kommentek 3/4-ét végigolvastam, köztük igen érdekfeszítő gondolatokat is, de egyvalami mintha elsikkadt volna, bár egy-két ember futólag már említette: mégpedig, hogy ez az egész történet valahogy túl tökéletesen lett megírva, ahogy egy kommentelő meg is jegyezte, egyes részei már-már tankönyvbe illően részletesek és szemléletesek, nem is beszélve a végkövetkeztetésről, amik messze túlmutatnak egy hétköznapi beteg aggodalmain, sérelmein. Egy szó mint száz: erős szcientológia-szagot érzek a levegőben, különösen, miután valaki belinkelte Szendi Gábor blogját, ahogy ugyanez a történet szóról-szóra megjelenik, szintén a semmitmondó HB aláírással. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a poszt szerzője nem reagált érdemben egyik felvetésre sem, pedig a történet egyik konklúziója éppen az, hogy tanácsot, megerősítést kér a hozzászólóktól, akkor azt hiszem, itt az ideje megkérdezni a blog szerkesztőit: milyen forrásból jutottak a fenti történethez? Biztos, hogy nem egy jól álcázott propaganda-írást közöltek jó szándékkal, ám kissé naívan?

(Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a fenti történet nem hihető, sőt, a saját baráti körömben is találkoztam hasonló negatív tapasztalatokkal az antidepresszánsokat illetően, a pánikbetegséget is elsősorban pszichés eredetű problémának gondolom, plusz abszolút laikus is vagyok a témában - egyszerűen csak túl sok a "gyanús" körülmény a posztot illetően szerintem...)

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:00:16

@mrs. white: "Viszont engem megnyugtatott az a tény hogy "csak" pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el." Az agy: egy szerv. Rettegj.

"a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni." Á, nem, és ha a zseniális pszichiátered esetleg kitalálja, hogy bak vagy, ezért írj egy listát, hogy a hét főbűn közül melyik jellemző rád (frankón megtörtént, az állami pszichiáterek kilencven százaléka gnóm, főleg a negyven felettiek - ha addig nem jut valaki magánpraxishoz, az biztos síkhülye), akkor hidd el, hogy ez a standard terápia része.

Magyarország az őrület kígyófészke, a többnyire még az átkosban végzett dokikban sem bízhat az ember, a szomszéd ajtónál meg már ott leselkednek a szcientológusok, akiknek a csalódott páciens gyorsan bedől. Nincs kiút. Nincs jövő.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:01:57

@renhoek: Igen, kukába a gyógyszerekkel, legyenek a haverjaid inkább mindenórás öngyilkosjelöltek. Zseniális.

Bokortalan Lajtalan · http://facebook.com 2010.09.27. 22:07:58

@gibson: Biztos én vagyok a speciális eset, mert nálam a pánik a depresszió szövődményeként alakult ki, de aki ilyen beteget lebeszélne a gyógyszerről... ennyi erővel le is lőhetné. A poszttal pedig az a gáz, hogy simán lehet szcientológia-propaganda, de lehet, hogy csak egy kétségbeesett átlagjózsi írta, aki pont tud jól fogalmazni, és most szépen felvágja az ereit, mert fél Magyarország szcientológus köpködésnek tartja a cry-for-helpjét. Nem sokkal biztonságosabb a kibertér, mint a valódi, na, csak óvatosan egymással.

szubjektiv 2010.09.27. 22:10:26

@mrs. white:
"Egész egyszerűen úgy döntöttem kiröhögöm ha rám jön roham."

Biztos, hogy pánikbeteg voltál?????

"Szóval aktív de stresszmentes élet és a gyógyszerek meg a kukába.
a másik fontos dolog, hogy még véletlenül sem szabad a betegségeknek utána olvasni."

Stresszmentes élet? Persze, az úgy pikk-pakk megoldható.. Nem szabad utánaolvasni? Ha én nem olvasok annak idején utána, akkor még nagyon sokáig nem derül ki, hogy mi is a bajom.
Én olvasás párti vagyok. A múltkor egy halálos kór tüneteit észleltem magamon rákeresve a tünetekre az interneten. Most úgy fest, hogy nem az betegségem, de ha az lett volna, akkor lehet, hogy segített volna, hogy azonnal rohantam az orvoshoz.

zrzr 2010.09.27. 22:13:36

A gyógyszerek hatását-ha leáll róla-idövel kompenzálja a szevezet. Az elején nagyon durva az abbahagyás után de 4-5 év alatt kiheverhetö...

Bikli néni 2010.09.27. 22:15:56

@Bokortalan Lajtalan: @szubjektiv: Én is olvasás-párti vagyok, sőt, szintén beteg (nagyon beteg) családtagom mondta, hogy kölcsönözzek neki az egyetemi könyvtárból pszichológiai meg pszichiátriai szakkönyveket, leült, végignyálazta, kijegyzetelt magának dolgokat, majd ezzel beállított a dokihoz. Aki jól vérig sértődött, hogy a beteg miért akar okosabb lenni nála. Aztán, pár évvel később átkerült egy másik orvoshoz, aki ráírta a papírjára az új diagnózist - ami nagyjából szó szerint ugyanaz volt, mint amit évekkel korábban kijegyzetelt a könyvből.

szubjektiv 2010.09.27. 22:17:10

"Miután elmondtam neki a tüneteimet és megmutattam az összes leletemet, azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, illetve, hogy kiégtem. Elmondta, hogyha módom lenne három hétig folyamatosan pihenni és teljesen kikapcsolni, akkor attól meggyógyulnék."

Nagyon kafa lenne, ha három hét pihenés meggyógyítaná a pánikbetegséget.
Ezt a részét konkrétan nem hiszem el a beszámolónak.

Void Bunkoid 2010.09.27. 22:17:48

Idevágó agymosó-idézet...

"- Idefigyelj drágám...ezek a hülyék a Memóriánál összebarmolták az agyad...és most paranoiás téveszméid vannak.

- Szerinted ez téveszme?"

ubu1 2010.09.27. 22:18:52

Önmagában a gyógyszer szerintem sem megoldás. De segíthet, akár a szerotonin-elmélet, akár a placebo hatás révén. A kognitív terápia ugyanakkor legalább olyan fontos.
A Wikipeda 9-féle SSRI hatóanyagot emleget. Lehet, hogy a postoló nem megfelelő fajtát szed, és váltani kellene. Az is lehet, hogy kezdetnek jó volt a sertraline, de telítődött-hozzászokott a szervezete, és most már másfajta kellene. Bár ha jól értettem, most nem szed semmit.
Pár hét alatt viszont tudtommal nem lehet (nem szabad) leállni. Hónapok-évek kellenek a gyógyuláshoz és a gyógyszer elhagyásához is exponenciális dóziscsökkentéssel.
Szintén a Wikipedia említi a megmaradó szexuális zavar lehetőségét, tessék elolvasni.
en.wikipedia.org/wiki/Selective_serotonin_reuptake_inhibitor
Érdekes a panasz, hogy csökkentek a szélsőséges érzelmek. De hát pont ez a cél, nem? Ha újra lenne lehetőség az érzelmek kitörésére, akkor (negatív érzelmek esetében) a fel nem dolgozhatók újra hoznák a pánikrohamokat. Örüljön, hogy nincsenek, mert már fel tudja dolgozni ezeket az érzelmi hullámokat. Ha meg valaki tudatosan tud valamit kezelni, akkor nincsenek érzelmi kitörései, hanem egyszerűen teszi a dolgát egy szituációban. Ez szerintem együtt jár.

gibson 2010.09.27. 22:19:35

@Bokortalan Lajtalan: félreértesz, mondtam, hogy nagyon sok pozitív válasz volt a kommentek között, egyértelműen építő jelllegű volt egy részük. Nem is akartam, hogy anti-szcientológus szövegként értelmezzétek azt, amit leírtam. Inkább csak a blog szerzőihez intéztem a kérdésem, hogy biztos, hogy jól utánanéztek a forrásnak, mielőtt közzétették volna az írást? Tehát leellenőrizték pl., hogy ugyanez a sztori felbukkant-e más blogokon, fúrumokon is, ugyanebben a formában?

De igazából mindegy is, hogy szcientológus-propagandáról van-e szó vagy sem, én örülök, hogy a poszt megjelent, mert a hozzászólásokból sokat tanultam. Csak gyanús volt, hogy olyan kevesen vetették föl a kérdést, ennyi.

szubjektiv 2010.09.27. 22:27:33

@Bikli néni:
Igazán remek orvosoknak mondogattam, hogyha szervi problémám lenne, akkor az nem kötődne helyekhez és szituációkhoz.

Hiszen, ha agyi bajom van, akkor nemcsak az utcára kilépve jön rám a szédülés meg a halálfélelem. Leszarták, nem vették figyelembe, meg sem hallották, hogy a tüneteim csak bizonyos helyzetekben jön elő. Minden orvostól megkérdeztem, hogy a tüneteim alapján ez nem lehet-e valami pszichés akármi. Meg sem hallották. Mehettem koponya röntgenre, agyi CT-re is. A kiértékelő orvos azt mondta, hogy a felvételek szerint nincs térfoglaló folyamat az agyamban, de ez nem jelent semmit, ettől még lehet, hogy van, csak nem látszik. Kis időbe telt, hogy rájöjjek, mi is az a térfoglaló folyamat. Elég rosszul lettem a szövegétől.
Simán el tudom képzelni a családtag esetét.

szubjektiv 2010.09.27. 22:32:41

"Érdekes a panasz, hogy csökkentek a szélsőséges érzelmek. De hát pont ez a cél, nem? Ha újra lenne lehetőség az érzelmek kitörésére, akkor (negatív érzelmek esetében) a fel nem dolgozhatók újra hoznák a pánikrohamokat."

"...később egyre egyértelműbbé vált, hogy végbement bennem egyfajta érzelmi elsivárosodás is. A gyógyszer szedése óta minden sokkal szürkébbnek, tompábbnak tűnik az életben. Nem érintenek meg a korábban oly ismerős furcsa, érdekes, csak költők vagy írók által leírható, régi emlékekhez (akár szagokhoz, illatokhoz, hangokhoz) kapcsolódó hangulatok. Másrészt az érzéseim „amplitúdója”, mind negatív, mind pedig pozitív irányban jóval kisebb lett."

Szélsőséges érzelmek?

ubu1 2010.09.27. 22:38:00

Szerintem az SSRI-k hatásmechanizmusának ilyen szintű ismertetése nem feltételez szcientológia-(ellen)propagandát. Internetes utánaolvasás, az orvosok véleményében való természetes kételkedés, mérnöki-természettudományos világszemlélet egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki ezt így le tudja írni. Én is le tudtam volna, pedig semmi közöm a fent nevezett szervezethez. Azt is tudni kell, hogy a pánikbetegség tipikusan az intelligens emberek betegsége, úgyhogy egyáltalán nem meglepő, hogy aki keresztülment ezen, az értelmesen el is tudja mondani.

ubu1 2010.09.27. 22:48:36

Nem emlékeztem pontosan a szövegre, mire a kommenteket végigolvastam. Hogy mi szélsőséges, az nyilván relatív. Lehet, hogy valaki életének része lehet egy olyan erős érzelem, ami másnak már sok.

Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy csavart csavarnánk be egy menetes furattal rendelkező vasdarabba. Ezt a csavart nagyon meg lehet húzni. Ha ugyanazt a csavart egy alumínium tömbbe csavarjuk, és ugyanúgy megpróbáljuk meghúzni, a menet átszakad. Elsőre furcsa, de (részben az alumínium rugalmassága miatt) egy kör után a csavart még egyszer meg lehet húzni (vagy legalábbis úgy érzi az ember). De ekkor már alig tart, a legkisebb figyelmetlenség is elég az újabb átszakadáshoz.

Én is addig feszegettem a saját tűrőképességemet, amíg egyszer-kétszer sok lett. Tanulva a dolgokból most már jobban figyelek, hogy ne lépjem túl ezt a bizonyos határt. E mellett csak segít egy kicsit a gyógyszer, hogy ne legyen az a határ olyan kritikus. És igen: gyógyszerrel vagy kognitívan, de távol kell tartania magát egy kicsit az embernek a dolgoktól, hogy ne legyen újra baja.

DarthVader 2010.09.27. 22:51:48

@Void Bunkoid:
"Attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem üldöznek!"

Edd China 2010.09.27. 22:52:44

A levélírónak: vegyél ki szabadságot, menj el kurvázni, de valami durva jó egzotikus vagy fekete vagy amit akarsz csajhoz, aztán boxolj, veresd össze jól magad, olvass magyar politikáról(ez kellő indulatokat vált ki), bungee jumpingolj, base jumpolj, száguldj motorral vagy autóval 200 felett jóval, és még egy pár durva extrém sportot próbálj ki a legjobb barátaiddal, haverjaiddal, sörözzetek, ha játszottál gyerekként valamilyen csapatban - kosár, foci stb - játszatok újra, felejtsd el a családot és mindent legalább 1 hétre, ne legyél kapcsolatban velük és mással sem a haverokon kívül és máris jól leszel!

Ez pedig a leghosszabb mondat volt most:D De egy ilyen program után újjászületnél!

Maradoka 2010.09.27. 23:06:01

Negyvenes éveim elején lévő nő vagyok, és pár éve (már 8 éve) én is szedtem antidepresszánst(szerencsére csak fél évig voltam hajlandő szedni)ugyanazokra a pánibetegség okozta tünetekre, mint a levélíró. Sajnos minden szavával egyetértek, amit az "érzelmi elsivárosodásról" ír, ugyanezt tapasztaltam, tapasztalom én is a mai napig. Kreatív munkát végzek, amivel továbbra is elégedettek a munkaadóim, de én érzem, hogy az ami régen 100%-on pörgött, (mármint az ötletelés)most csak 70%, és sokkal nehezebben jönnek a gondolatok, amik régen maguktól könnyedén születtek. A libidóm helyre állt, de a "tompaság", a régi reakciók hiánya megmaradt. Én is hiába mondtam orvosnak, mindent tagadnak és megmagyaráznak. Nem szabad szedni, mai eszemmel azt mondanám,hogy ragaszkodjanak a pszichoterápiához, kognitív terápiához, de ugye az melósabb, mint a gyógyszert felírni.

renhoek 2010.09.27. 23:27:50

@Bokortalan Lajtalan: Ma már vannak viták arról, hogy pont az SSRI-k idézhetnek elő agresszív viselkedést vagy öngyilkosságot. Szerintem lehet nem alaptalanul.

Értelmezni nem ártana amit írtam: Nem a súlyos esetekre értem, hanem átlagos kamaszkori problémák megoldását tétovázás nélküli gyógyszerfelírásával. Az biztos, hogy sok kortársam kapott teljesen oktalanul nagyon erős gyógyszereket. Szerintem igen durva beavatkozás, amikor szegény csaj nem tudott aludni az SSRI-től, teljesen megváltozott a személyisége... és hogy ellensúlyozzák a hatást, kapott egy erős nyugtatót.

Lehet sokszor egy beszélgetés, a pszichoterápia megoldaná a dolgot. Hogy az ember érezze foglalkoznak vele. Akkor már tényleg inkább adjanak először placebót az embernek. (Kitudja, lehet én is végig placebót kaptam...)

renhoek 2010.09.27. 23:30:19

@Daniel David: Jah de mikor egy családot kell eltartani, nyomaszt a szegénység/gyötrelmes munka... akkor pont kurvázni, ejtőernyőzni meg stb-re van pénze az embernek.

Lehet ezt kéne csinálnia. Elválni, felmondani, elmenni szerzetesnek stb. Csak feladni az eddigi életedet nem olyan egyszerű ám. Könnyű ezt egészségesként javasolni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.27. 23:30:36

Hajjaj.
Én ezt nem értem, hogy miért kell antidepresszánssal kezdeni. (Illetve, hogy ha valaki tényleg nem akarja, miért nem határozottabb.) Nem vagyok a gyógyszerek ellensége, csak valahogy komolytalanná (hiteltelenné) válik az egész attól, hogy most már mindenre ez a válasz. Fóbia? Trauma? Generalizált szorongás? Pánik? Bipoláris? ... jó, akkor antidepresszáns. Legfeljebb más-más márka, legfeljebb nem mindig SSRI (bár többnyire igen).

Én ezt abszurdnak tartom, különösen annak fényében, hogy aztán meg ez a vége.

És persze a félre-ne-értse-a-posztoló kérdés, amiből most már maximum mások tanulhatnak: nem lett volna jobb mégiscsak pihenni három hetet????

Annak idején a közvetlen családomban de sokszor végignéztem ezt: túlóra, szuper munka, minden, aztán az így érkező bevétel mind orvosoknak ment fehér borítékokban egy összegben, különféle kórházak különféle osztályain.
Ha elüt az autó, akkor is kivonódsz a forgalomból három hétre. Nagyon kemény dolog végiggondolni, hogy vajon mi vezetett idáig, hogy már csak autóbaleset (infarktus, hasnyálmirigy-gyulladás, trombózis) vesz rá minket arra, hogy leálljunk - de érdemes végiggondolni, és hátha akkor kevesebbszer fog megtörténni. Különben meg jöhet a gyógyszer, ami nem segít, és jobban tönkremegyünk végül, mint ha valóban leálltunk volna három hétre infarktus nélkül is, akkor, amikor az még segített volna.

Ragaszkodjatok a terápiához. Ha gyógyszer kell, akkor az néhány hét terápia után fog látszani (néha tényleg kell, és akkor jó is); de az hihetetlen, hogy egy-két konzultáció után most már rutinszerűen írnak fel tartós használatra olyan gyógyszereket, amik belemásznak az idegsejtek anyagcseréjébe, és fogalmunk nincs arról, hogy ezzel valójában mi mindenbe nyúlnak még bele.

oraculum_dixit 2010.09.27. 23:40:56

Sajnos az a helyzet, hogy mindamellett, hogy az antidepresszánsokkal és az ezeket automatikusan felíró pszichiáterekkel kapcsolatos sok rossz vélemény nagy valószínűséggel nagyjából igaz, a libidó lecsökkenését önmagában a depresszió is simán tudja produkálni.

Én pl. sosem szedtem antidepresszánsokat (részben épp azért, mert ilyesmiket szedő ismerősöktől tudom, hogy teljesen romba tudják dönteni az ember érzelmi-érzéki életét) ennek ellenére mégsincs libidóm már több hónapja, és ennek az a legvalószínűbb oka, hogy éppen depressziós vagyok.

Elmondták már előttem páran: ilyenkor az az egyetlen hatékony és tartós megoldás, ha az ember elkezd dolgozni a saját problémáján. Természetesen ehhez érdemes segítőtársakat keresni...
A posztoló most megtanulta a saját bőrén, hogy az olyan "segítőtársakban" nem sok köszönet van, akik csak pirulákat írnak fel pszichés problémákra. Tehát olyat kell keresni, aki segíteni tudja a posztolót abban, hogy végigcsinálja azt az önismereti munkát, és sikerrel végrehajtsa azokat a változtatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy végre jobban legyen.
(Szerintem is nagy segítség tud lenni ezen az úton egy jó kineziológus, vagy egy családállítás, egy valóban jó pszichológus, és/vagy egy mentális problémák kezelésében is járatos homeopata.)

DE hiába minden, amíg a posztoló nem tette túl magát a jelenlegi önsajnáltató attitűdjén, és azon a tévképzetén, hogy az ő élete már végkép tönkre van téve, ő már végleg zombivá változott. Először is hinnie kéne abban, hogy még lehet lényegesen jobban is!

Jobbulást kívánok

Martian (törölt) 2010.09.27. 23:50:29

@Bokortalan Lajtalan: "pánikbeteg vagyok ami egy olyan betegség aminek nem szervi okai vannak hanem az ember fejében dől el." Az agy: egy szerv.

Ha pl. valaki nem tudja kezelni az őt ért stresszt, megborul az agy kémiája... de ekkor a stressz átütő ereje az ok és a neurotranszmitterek munkájának megváltozása az okozat... tehát hiába kap a "szerv" gyógyszeres kezelést, ha a kiváltó ok nem szűnik meg.

Erre lehet mondani, hogy de mi van, ha nincs külső kiváltó ok... ennek bizonyításához egyrészt minden páciensnél minimum PET viszgálatot kellene elvégezni... másrész ilyenkor emelik fel az ujjukat a pszichoanalitikusok, hogy a beteg tudatalatti szinten tele van rejtett aknákkal... és ezek különösebb külső nélkül is aktiválódhatnak.

Tehát ha nem akarjuk a kuruzslás határát súrolni, a pánikbeteg agyának PET vizsgálata és hipnoterapikus megközelítés lenne szükséges... hogy a szervi ok kizárható-e, illetve mekkora a páciens tudati felelőssége.

portások kedvence 2010.09.27. 23:54:38

SZCI ALERT
Az első pár bekezdés még csak bűzlik, aztán egyre nyíltabban szcientológus írás - már amennyire nyíltan teszik, ugye... Ha valaki még nem találkozott volna velük, jó kiindulás a remalom.blog.hu . Praxis blogra nem való, csak ha a szcientológus métely a téma :-)

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2010.09.27. 23:58:32

Nem tudom, hogy ezt javasolták-e már előttem (sajnos nincs időm elolvasni a kommenteket), de feltétlenül pereld be azt a pszichológust, aki az antidepresszánst felírta neked! Persze, ettől nem fogsz meggyógyulni, de legalább elérheted azt, hogy ez a makkarcú ne praktizálhasson többet, és nem mellesleg szakíthatsz egy kis kártérítést.

És köszönöm, hogy leírtad ezt a történetet - ezelőtt is ódzkodtam az antidepresszánsoktól, de most már tuti nem fogom kipróbálni őket. Mondjuk nem voltam még pszichiáternél, aki felírhatott volna ilyet.

miss berger 2010.09.28. 00:00:20

kedves posztiro,
nem vagyok orvos. de voltam 17 evesen pszihiatrian, majd 20 evesen egyedul masztam ki egy ev alatt a depressziobol. ahogy visszagondolok ra, a tuneteim pont olyanok voltak, mint amik neked szerinted a gyogyszer miatt maradtak vissza. ugy ereztem, mintha egy buborekban elnek, semmi nem erintett meg igazan. szerencses voltam, mert felbe tudtam szakitani a fosulit egy evre, kikapcsoltam a vilagbol. segitett.
van egy pszichiater ismerosom, aki a depresszioval kapcsolatban vegzett kutatasokat. depresszios betegeknek mutattak emberi arcokat es meg kellett mondani, hogy a kepen latott ember vajon milyen hangulatban van. a tapasztalat az volt, hogy az altaluk megsaccolt erzelmek kozelebb estek a kozomboshoz, mint a normalis embereknel.
osszesegeben azt szeretnem mondani, hogy szerintem van ra eselyed, hogy depresszios vagy. jo sok tanacsot adtak itt arra, hogy mivel lehetne ebbol kimaszni, sztem van is bennuk igazsag. a mai magyarorszagon nem lehet otthagyni munkahelyet, elmenni betegszabira honapokra. a kocogashoz csak egy edzocipo kell. sztem kezdetnek az sem rossz...

szubjektiv 2010.09.28. 00:17:33

@miss berger:
a kocogás mindent megold?
De jó lenne...

2010.09.28. 00:21:52

Az ugye másnak is lejött, hogy harmadosztályú szcientológiai propagandával állunk szemben, annak minden tipikus, gyermeteg elemét felsorakoztatva?

ratio 2010.09.28. 00:29:01

Most, hogy bevettem az esti adagomat (xanax, sertralin) amit 6 éve szedek pánikra, irritábilis bélszindrómával keverve, én kicsit túlzásnak érzem az írásban a negatív elemeket. A tüneteim súlyosságát tekintve a első hónapban hetente 1x ájultam el a sokszoros rosszullétek között, majd 2 hetente, végül a szerek segítségével fél év után már csak havi egyszer. Random a buszon melóba menet, a metrón, hétvégi buliban, otthon, sőt még a volánnál is volt rá példa. Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami ellen semmit nem tudsz tenni csak jön magától és elsöpör. Nekem a gyógyszerek segítettek és kb. 2 éve nem produkáltam ájulásig tartó rosszullétet. Kisebb megingások sajnos elkerülhetetlenek. Az életmódomon, munkahelyemen, családi állapotomon mind változtatni kellett, hogy a mostani állapotomat elérjem és tartani tudjam. Nem vagyok zombi és impotens sem. Kompromisszumokra kényszerülök, de köszönöm jól vagyok a gyógyszerek segítségével. Mindenkinek jó egészséget.

Martian (törölt) 2010.09.28. 00:33:38

@shitgun: Vazze, ha mindenki scimókus lenne, akinek rossz tapasztalatai vannak a pszichiátriai gyakorlattal, akkor a sci hívők létszámban beelőznék az összes történelmi egyházat együttvéve! :)

GPS fun 2010.09.28. 00:40:31

Nekem alvászavarom van, amivel pár hónap után ideggyógyászhoz kerültem. Először írt fel pár féle altatót, aztám mivel nem használt megállapította, hogy depresszió.
Ezután kaptam a Zoloft-ot, mert hogy ez egy kicsit drágább, de "nincsen mellékhatása". Egy hónap múlva visszamentem és közöltem, hogy nem igazán érzek változást. Mire mondta, hogy ő pedig látja, hogy jobban vagyok és írt fel újabb 2 havi adagot. Pár napig még szedtem, egyre csökkenő lelkesedéssel miután rájöttem, hogy használni ugyan továbbra sem használ, viszont a szexuális érdeklődésem erősen tompítja.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.28. 00:56:10

@ratio: És mi van akkor, ha valaki másnak valami más problémája okozott ugyanilyen tüneteket, és ő gyógyszerek nélkül is felépült?

Van, akinek a gyógyszer segít, és van, akit (hosszabb-rövidebb időre)tönkretesz - utóbbi esetben látjuk azokat az embereket, akiknek nem gyógyszerre, nem erre a gyógyszerre, vagy nem erre az adagolásra lett volna szükségük, vagy nem ennyi ideig, vagy nem ebben a kombinációban, vagy...

A következmények persze hogy negatívak, hibalehetőség több van, mint alapos munka elvégzése után felírni a megfelelő gyógyszert és segíteni az illetőnek aki egyébként is elvégzi a teljes életmód- és egyéb-váltást, mint te is.
Gratulálok a sztoridhoz.
Szomorkodom, amiért ilyen sztorikból van kevesebb. Pedig általában az emberek szívesen dicsekszenek a szuper orvosukkal meg a csodás gyógyulásukkal, szóval erre nem lehet fogni a dolgot... úgyhogy pláne gratulálok a szerencsédhez, meg a munkához, amit elvégeztél hozzá.

renhoek 2010.09.28. 02:30:00

Sokszor kb*szott kilátástalan az ember helyzete, ilyenkor képes vakon hinni a pszichiáterben aki rögvest felírja a gyógyszert, általános évszázados emberi problémákra. Lehet sokaknak segít, de sokaknak árthat is. Alapból a tudat, a megbélyegzés, hogy "dilibogyót" kell szedni... már megalázó. Személy szerint, sokkal jobban éreztem magam mikor abbahagytam (és nem változott semmi se negatív, se pozitív irányba)

Itt már bejön az a probléma is, hogy az illető akar-e, illetve képes e meggyógyulni. Ugyanis ha nincs akarat, akkor sokszor a gyógyszer sem segít semmit. (Amúgy sem a problémát gyógyítja, hanem segíti az öngyógyulást - jobb esetben)

Martian (törölt) 2010.09.28. 09:58:27

@renhoek: közeli hozzátartozóm esetéből láttam, hogy egy idő után a pszichés betegség már "státusz", nem is hiszi el a beteg, hogy van lehetőség a változásra, illetve fél a változástól.

vau · http://www.holdkomp.hu 2010.09.28. 10:26:07

@shitgun: a kommentezők között se semmi a mennyiség. Forog a gyomrom :D

aesculap 2010.09.28. 11:10:42

Becsszó nem azért térek vissza a tegnapi poszthoz, hohgy enyém legyen az utolsó szó, hanem egy fontos adalékot szeretnék megosztani az érdeklődőkkel (bár lehet, hogy más is észrevette már): az antidepresszánsok/antipsychotikumok mellékhatásának tulajdonított negatív lelkiállapotot a scientológiai irodalomban (propagandában) nevezik zombinak. A többi kikövetkeztethető...

gibson 2010.09.28. 11:26:57

@aesculap: igen, többen is jeleztük már ezirányú aggályainkat, de eddig nem lett túl sok foganatja... :)

lehet más a handa-banda 2010.09.28. 11:32:22

Azért meglátszik hogy a Praxis blog a lelki sérültek, ilyen-olyan megzökkentek spirituális találkahelye. Mmennyi sok hozzászóló kap kezelést, és ez még a jobbik fele, nekik legalább van valamilyen szintű betegségbelátásuk, mások viszont csak széthintik az agyukból a bajt minden önkontroll nélkül.

Hajrá magyar egészségügy!

Martian (törölt) 2010.09.28. 13:20:44

@aesculap: "az antidepresszánsok/ antipsychotikumok mellékhatásának tulajdonított negatív lelkiállapotot a scientológiai irodalomban (propagandában) nevezik zombinak"

Azért ha valakit éppen a "pancser" szóval jellemzek, abból még nem következik, hogy sakknagymester vagyok...
:))

Scala 2010.09.28. 17:24:46

@ondol: @Névtelen betelefonáló: @phoenix102: Egyetértek, bár be kell vallanom, hogy a levelet sem olvastam végig, elég sok mindent ki lehetne elemezni már onnan, mi gátolja a gyógyulást.
És nem hiszem, hogy a Gyógyszer VAGY pszichoterápia mentalitás helytálló, sőt abban is kételkednék, hogy ilyet mondott neki a pszichiáter. És a gyógyszer gyorsabban hat, mint a pterápia, illetve egy hónapon belül meggyógyul? Ez sem hangozhatott el, egy antidepresszáns 6 hét után kezd teljesen hatni, én úgy tudom.
A Zoloft amúgy sztem szar gyógyszer, ha már szerotoninszintet baszkurálunk, Floxet vagy Prozac (ugyanaz a hatóanyag van mind2ben). A Zoloft rosszulléteket okoz, de valahogy a közeg.ügyi ellátásban azt írják fel elsőnek... ezt többektől is hallottam.
Na szóval,
a szerotonin-elmélet, ami a levélben le lett írva megdőlőben, éppen a dopamin elmélet kezd uralkodni, hogy a dopamin szintet kell megemelni az agyban...
Pl. dopamin és noradrenalin van a Wellbutrin nevű gyógyszerben, gátolt depresszióra nagyon jó.
Pánikbetegségre sztem NEM a gyógyszer hat, sőt káros is rá szedni, a pánikbetegség pszichoterápiával vagy hasonló lélek és érzésközpontú terápiával gyógyítható, gyógyítandó. Ha valaki azt állítja, hogy két hét- egy hónap alatt napi x db Zoloft bekapkodása a megoldás, az hazudik!
Sztem az orvos nem ezt mondta a betegének, amúgy.
A merevedési zavarról csak annyit, hogy annak a tünete, hogy a levél írója korántsem gyógyult meg, és ideje lenne nem tünetileg, hanem értelmesen, holisztikusan, átgondoltan nekiállni ennek az egésznek újra.
Még rengeteg minden eszembe jutott, olvassa el Daubner Béla - Kaló Jenő: A tudattalan nehezen járható ösvényén - Az önismeret jelentősége a gyógyulásban és a gyermekvállalásban c. két kötetes könyvét, Kiadó: Intergratív Pszichoterápiás Egyesület, 2005.
Sokkal közelebb kerül majd a megoldáshoz.
Am. meg elkezdhetne hallgatni a megérzéseire, ha már leállt a gyógyszerekkel.

Végül, laikus magánvélemény: nem tudom, hogy a burn-out szindrómának mik a kritériumai, nekem pánikbetegségnek tűnt, amit leírt.
Nagyon sok pszichiáter végez pszichoterápiát, sztem csak olyanhoz szabad menni gyógyszert felíratni, aki ilyen ráépített szakvizsgával rendelkezik.

A szcientológia az egész pszichiátriát utálja, de ez valami komplexus náluk, + könnyíti a dolgukat, a negatív utálat nagyon bejövős, a cél, hogy átvehessék az irányítást, hatalmat az öntudatod, privát szférád és a bankszámlád felett. Demagóg volt tudom, de most nem akarom hosszan fejtegetni.

Megyek végigolvasom a levelet, bár túl hosszúra nyúlt, és tele van hülyeséggel is.

Scala 2010.09.28. 17:28:29

@lehet más a handa-banda: Hülye vagy! És cinikus. :-D
Jót röhögtem! :-DDD

Scala 2010.09.28. 17:47:02

Ez a bekezdés a csúcs, az "Ha orvost választasz, diagnózist is választasz" mintapéldája + kicsit kételkednék a 'látszott rajta, hogy elhiszi' szubjektív észlelésekben, a levél egészének olvasása után....
+ Szendi Gábor hangzatos 'kémiai lobotómiája egy hülye kifejezés sztem, Szendi mindig is grafomán volt, nem mindig írt rosszul, de az Evolúció és boldogtalanság hemzseg a tárgyi tévedésektől az idegesítő összevissza stílus és az egyoldalú tanulmánykiemelésekről nem is beszélve.
Ettől még lehet, hogy a levél írójának ki kellene próbálnia, ott a betegségét táplálkozás és életmód okozta egész testre kiterjedő gyulladásként kezeli a szerző. Hátha...

"A fenti tünetek kapcsán elmondtam az endokrinológusnak, hogy az egész olyan, mintha kémiai lobotómiát hajtottak volna végre rajtam. (Ezzel a kifejezéssel Szendi Gábor honlapán találkoztam.) Látszott rajta, hogy elhiszi, amit mondtam neki és azt mondta, hogy valóban erről van szó. Azt is elmondta, hogy óvatosan kell bánni az antidepresszánsok adásával a mennyiséget és az időtartamot illetően, mert ezek minden esetben hatnak az egyes hormonok szintjére és a hormonok alapvetően befolyásolják az élettani folyamatainkat, hangulatunkat és ezzel általában a pszichiáterek egyáltalán nem szoktak foglalkozni."

pakesz (törölt) 2010.09.29. 00:43:44

hijjj...

ennyit jar orvoshoz es meg este asszonykat is akarna pakolni?
es kozben azt allitotta hogy egy csomot kell dolgoznia?
valami itt nem stimmel, legvaloszinubnek azt tartom, hogy csak napi 4 orakat alszik

egerészölyv 2010.09.30. 10:33:53

Hát nekem is megvannak a magam kínos tapasztalatai az idegosztályról.
Jó rég történt, amikor állandóan az ágyba vizeltem, és anyám végre rászánta magát hogy orvoshoz vigyen. Már rég a lépcsőházban jártunk, amikor apám az öblös hangján utánunk "szólt": aztán NE UROLÓGUSHOZ vidd! Innentől datálódik hosszú kapcsolatom a neurológiával.

hideg.gergo · http://hideggergo.blog.hu/ 2010.10.10. 01:19:30

Én másfél éve vagyok "zombi". Most új doki. Rivotril, Seropram.

Ami jót tett: önismereti csoport.

Ami az orvosomat dícséri: Nem csak gyógyszerrel akart kezelni, terápiát is ajánlott pszichológussal.

Ami segít: Állandóan dolgozom, alkotok.

Szexuális élet: Teljesen normális, még én is meglepődöm néha.

Hozzá Szóló 2010.11.02. 15:05:41

@Legelő Őse:

Bocs, én ismerek olyat, aki szcibe járt hónapokig és teljesen jól járt vele! Ezt bármikor élőben is vállalom, mert így van és ő is vállalja! Vagy akkor most mindenki hazudik? Aki nekem beszámolt, vagy mondjuk most én? Na ne fárassz már. Ha valaki meg alkalmatlan és nem tud vigyázni magára, azt beszippantja még egy jehovás vagy mormon csoport is. Hülyékkel nem lehet mit csinálni, bocs...

Hozzá Szóló 2010.11.02. 15:12:22

@Zabalint:

Ki ad ingyen és mit manapság?
A Hit Gyülekezetét nézd meg. Megmondják kerek perec, hogy itt lelki szolgáltatás van, pénzért. Ahogy mindig is volt: tizedet fizetsz az egyházadnak. Ennyi.
Nem kötelező, lehet élni vele, az egyháznak meg el kell tartania magát. Különben nem lesz, aki előállítsa az anyagokat és nem lesz hely, ahol valaki előadja neked úgy, ahogy azt elő kell. Téged ki és mikor kényszerített, hogy pénzért vásárolj füzeteket vagy tanfolyamokra fizess be, hogy gyorsabban tanulj és eredményesebben stb. ??
Írd már le légyszi :D

Johnny5530 2016.05.17. 19:07:36

Végigolvastam és tanulságos volt. Gyakorlatilag én is ezen mentem keresztül. Szedtem több hónapig egy bizonyos Citalopram hatóanyagú SSRI-t és biza nálam is előjöttek ezek a tünetek. A műszer lent nem működött, vizelési problémáim voltak, állandóan idegesen nyújtózkodtam és ásítoztam, érzelmileg egy hulla lettem, a végtagjaim folyamatosan remegtek és állandó idegesség érzetem volt... Viszont szerencsére minden helyreállt, miután letettem a gyógyszert (igaz, nem fokozatosan). Annyi történt, hogy egy alkalommal egy idegösszeomlás szerű esemény történt velem, amikor is kiabáltam mindenkivel körülöttem, csapkodtam, törtem zúztam, aztán utána szó szerint fél órán keresztül bömböltem mint egy óvodás kislány, torkom szakadtából.

Miután ez lezajlott, ennyi volt. Egyedül az átélhető érzelmi spektrum csökkent le valamilyen szinten, de engem túlzottan nem érdekel.

A pszichiáterek hozzáállása egyébként egy külön misét is megér. Volt nekem is szerencsém olyanhoz, aki a szuicid gondolataim ellenére elkergetett a rendelőjéből, mert nem akartam a gyógyszerkísérletében részt venni; egy másik pedig akinek még fizettem is, majdnem kinyírt, mert a magas vérnyomásomra felírt egy olyan szert, ami még jobban megemelte és nagyon rosszul lettem tőle (mondjuk ha mégis sikerült volna kinyírnia, legalább megoldódott volna minden gondom).
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása