Egy amerikai felmérés szerint az étel pazarlása az, ami miatt a legtöbb amerikainak bűntudata van, legalábbis, ha zöld magatartásáról kérdezik. Tízből négyüket rosszul érinti, ha ételt kell kidobniuk.  Az Eco Puls felmérése során arra volt kíváncsi, melyek azok az általánosan zöldnek tartott magatartásformák, amelyek nem teljesítése esetén az amerikai fogyasztók leginkább bűntudatot éreznek. A lekérdezés szerint nem az elpazarolt energia, hanem az elpazarolt étel okoz leginkább bűntudatot.   

A vásárolt ételek 40%-a szemétbe kerül

 Az adatok azt mutatják, a megkérdezettek 39 százaléka érzi magát rosszul, ha otthagyott ételt kell kidobni. A statisztikák szerint ugyanakkor ez gyakran előfordul: a National Resources Defense Council környezetvédelmi szervezet friss adatai szerint az amerikaiak havonta fejenként mintegy 9 kilogramm élelmiszert dobnak ki, így az Egyesült Államokban megvásárolt étel 40 százaléka szemétbe kerül.

Zöld-bűnök - vízpazarlás, áramban hagyott töltők, nyitva maradt csapok 

 Lényegesen kevesebben, a válaszadók 27 százalék érzi helytelennek, ha pazarolja a vizet, és ugyanennyien gondolják rossznak, ha feleslegesen ég a villany. A zöld-bűnök listáján 22 százalékos aránnyal szerepelnek az áram alatt felejtett töltők, 21 százalékkal az újrahasznosítás elmaradása, 20-20 százalékkal az otthon maradt bevásárló szatyrok és a fogmosás közben nyitva maradt csapok.      

Környezetvédők szerint rossz a sorrend

 Érdekesség, hogy bizonyos, a környezetvédők által gyakran hangoztatott tényezők nem váltanak viszont ki bűntudatot. Alig 9 százalék érzi magát kényelmetlenül attól, hogy nem vásárol energiatakarékos izzót, 6 százalékot zavar, ha vegyszeres megoldással gondozza növényeit és a kerti gyepet, illetve ugyanennyi válaszadót foglalkoztat, ha locsolásnál szükségtelen ideig öntözi a gyepet.   

Forrás: patikamagazin.hu

A szóvivő arra reagált, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke szerdai sajtótájékoztatóján közölte: a júliusban vásárolt vadonatúj mentőkocsik nem alkalmasak a szállított betegek lélegeztetésére. Niedermüller Péter szerint a mentőszolgálat főigazgatójának keddi keltezésű utasításában az szerepel,  ha menet közben válik szükségessé a lélegeztetés, akkor a mentőautónak meg kell állnia, a hordágyat ki kell venni a kocsiból és úgy kell lélegeztetni, valamint segélykocsit kell hívni.     Győrfi Pál elmondta: az említett új járművek nem eset-rohamkocsik, hanem MSZ EN 1789-es nemzetközi szabványszámú, úgynevezett "B" típusú, alapszintű  mentőgépkocsik.

A megvásárolt járművek, melyek közül 23 áll szolgálatba, nemcsak megfelelnek a szabványnak, hanem még túl is teljesítik azokat. Ugyanis, ezeknek a "B" típusú mentőautóknak a szabvány szerint 1,6 méter magasnak, 1,4 méter szélesnek, a betegtér hosszának pedig 2,5 méteresnek kell lennie. Az Országos Mentőszolgálat által beszerzett mentőautók ehhez képest 25 centiméterrel magasabbak és 30 centiméterrel szélesebbek, míg a betegtér hossza pontosan 2,5 méter.     Nyugat-Európa számos országában használnak ezeknél is kisebb, úgynevezett "B" típusú mentőgépkocsikat, például nagyon elterjedt a jóval szűkebb VW T5 típus. Sok ezer ilyen mentő fut Európa szerte - tette hozzá a szóvivő.     A járművek tehát alkalmasak feladatuk ellátására, ráadásul az új gépkocsik a korábbiaknál felszereltebbek és modernebbek is - jelentette ki.    

Győrfi Pál azt mondta: maszkos-ballonos lélegeztetést mozgó mentőjárműben egyébként sem végeznek a mentődolgozók, a légút biztosításhoz mindenképpen meg kell állni. A beavatkozás után a lélegeztetés már a "B" típusú járművekben, akár mozgás, haladás közben is nehézség nélkül végezhető.     Niedermüller Péter, a DK alelnöke sajtótájékoztatóján az egészségügyi kormányzattól és az Országos Mentőszolgálat főigazgatójától azt kérdezte, hogy ki hozott döntést a 83 mentőautó megvásárlásakor az autók típusáról, illetve pontosan hol és milyen beosztásban teljesít szolgálatot jelenleg a már üzembe állított 23 autó.    

Erre válaszolva Győrfi Pál közölte: a járművek kiválasztása uniós, nyílt közbeszerzési eljárás során történt. A szóvivő ismertette, hogy Budapesten Rákoskeresztúr és Csillaghegy, Baranya megyében Szigetvár, Bács-Kiskun megyében Kiskunhalas, Békés megyében Gyula, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Sátoraljaújhely, Csongrád megyében Makó, Fejér megyében Enying, Győr-Moson-Sopron megyében Mosonmagyaróvár, Hajdú Bihar megyében Berettyóújfalu, Heves megyében Gyöngyös, Komárom-Esztergom megyében Dorod, Nógrád megyében Balassagyarmat, Pest megyében Budaörs, Albertirsa és Gyömrő, Somogy megyében Barcs, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Kisvárda, Jász-Nagykun-Szolnok megyében Jászberény, Tolna megyében Tamási, Vas megyében Sárvár, Veszprém megyében Tapolca, Zala megyében Nagykanizsa települések mentőállomásai között osztják szét a 23 új mentőautót.    

A23 új mentőautó szolgálatba állításáról július 30-án számolt be az Országos Mentőszolgálat. Az ünnepélyes bemutató sajtótájékoztatón újabb mentőautók beszerzéséről szóló szerződést is aláírtak.     Augusztus 27-én a Közbeszerzési Értesítőben megjelent: a finn Profile Vehicles Oy cég nyerte az Országos Mentőszolgálat 1 milliárd 141 millió forintos, hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzését, amelyet B típusú mentőgépjárművek beszerzésére írtak ki.    Győrfi Pál akkor az MTI-nek elmondta: a döntés nyomán az év végéig 61 új mentőgépkocsit kap a szolgálat.

Forrás: MTI

A görögországi Patrasz egyetemének munkatársai húsz egészséges önkéntessel tesztelték az általuk kifejlesztett hőkamerás eljárást. A kísérletbe bevont emberek egy pohár (3,3 deciliter) sört hajtottak fel, majd ezt 20 perces időközönként még háromszor megismételték. Mind a négy adag alkoholtartalmú ital után infravörös felvételek készültek az önkéntesek arcáról, az utolsó kép 20 perccel a negyedik sör legurítását követően. Az arcokról készült hőkamerás felvételeket egy algoritmus segítségével elemezték, amelyhez az arc különböző területeinek, pontjainak hőmérsékletére és a hőmérséklet változására volt szükség bemenő adatként.

A technológiát felhasználhatják arra, hogy közterületekre, repülőtérre belépés előtt felmérjék a közeledő állapotát, de akár alkoholvásárlásnál is ilyen arcszkennelés alapján dönthetik majd el, hogy kiszolgálják-e a vevőt - idézte a tanulmányt a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

Forrás: MTI

A sok negatív bejegyzés mellé szeretnék egy pozitívat is tenni.

Júliusban begyulladt a vakbelem, elmentem az ügyeletre - ahol egy nagyon kedves orvos fogadott.
( A nővér rámförmedt kezdetekkor, hogy "miért nem ment már le a háziorvosához?" Persze, lemehettem volna, de egyszerű gyomorrontásnak gondoltam a fájdalmat napközben, estére/éjfélre elviselhetetlen lett.)

Sürgősségi beutalót kaptam a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályára.

Aztán itt jött a meglepetés.
A kórházba érve AZONNAL foglalkoztak velem, fél órán belül bekerültem a "parkolóba", ahonnan vittek a vizsgálatokra, fél óránként orvos nézett rám, elmagyarázott mindent, hogy nem biztos, hogy vakbél, ezért még kicsit várnunk kell a végső diagnózissal.
Elvittek ultrahangra, ahol a hölgy szintén mindent elmondott, mit lát, hogy látja.
Reggel 6-ra fel is kerültem a sebészetre, majd jött egy orvos és elmondta újra hogy most mit tesznek, és mit fognak tenni. Majd később visszajött és elmondta, hogy ő másnaptól szabadságon van, ezért nemsokára bejön egy másik orvossal, aki fog műteni, hogy végig tudja vinni az esetemet.
Bejött az altatóorvos, szintén ismertette az összes folyamatot.

A műtőből kikerülve kegyetlen rosszul voltam, nem bírom az altatást, így gyakorlatilag fél órás szünetekkel végighánytam a napot.
A nővérek megértőek voltak, pedig sikerült az ágyneműt is összehánynom (magamon kivül...) de egy rossz szót nem hallottam tőlük, pedig igencsak foglalkoztattam őket azon a délután.

A nővérek mind nagyon kedvesek voltak, de volt egy kiemelkedően kedves nővér, aki mindenkit nevén szólított, bejött hozzám sokszor, nedves törlőt hozva segített elviselni a hányásrohamokat.
Mindenkihez mindig volt egy kedves szava.

Nemrégiben édesanyámmal jártam sokszor a János Kórház sürgősségi osztályán. A különbség leírhatatlan.

Egy egészségügyben dolgozó ismerősöm mondta, hogy nagy szerencsém, hogy oda kerültem, itt végzik a legmodernebb műtéteket, ha másik kórházba kerülök nem úszom meg négy fél centis vágással, hanem szétvágják a hasam.
Szombat éjjel megműtöttek és szerdán már mehettem nyaralni.

Mindamellett, hogy a műtét nagyon modern volt, a törődés, a betegellátás és az ott dolgozók hozzáállása a betegekhez minden várakozásomat felülmúlta.


Üdv,
Szilvia

Partnerünk a Gránátalma Szépség-és Egészség Központ

Anyósomnál áprilisban derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a méhében. Terv: sugárkezelés, hogy legyengítsék a rákos sejteket, műtét teljes méheltávolással, majd újabb sugár. Találtunk egy szimpatikus orvost, aki, tájékoztatott minket a lehetőségekről, és elkezdte intézni a dolgokat. A sugárkezelés után megkerestük, és megkértük, vállalja el a műtétet. Nagyon készséges volt, rövid idő kb. 1 hétre rá, ki is tűzte a műtét időpontját.

Na itt kezdtünk totózni, hogy mennyi legyen a borítékban!

Engem tavaly tüdővel műtöttek, én 35.000,- Ft-ot adtam a mellkassebésznek, aki osztályos orvos, és főorvos is. Nem mondom, hogy elájult tőle, de korrekt volt velem, mindent elintézett, mondta ha bármi probléma felmerül keressem meg! Szóval meg voltunk mindketten elégedve. Ezért én azt ajánlottam adjunk a műtét után 40-et, a varratszedéskor meg még egy 10-est. Eljött a műtét napja. 

Minden rendben volt, anyósom jól ébredt, semmi komplikáció nem volt, másnap már járkált, jó kedvű volt, elképesztően gyorsan gyógyult. Ennek örömére, meg mivel az orvos a műtét utáni napon elment szabadságra, anyósomra bíztuk a pénz átadását. Azt mondta majd varratszedéskor elintézi.

Ezek után hazahoztuk, az orvossal mi nem találkoztunk azóta sem. Mikor vissza kellett menni a szövettani eredmény kiértékelésére (reggel telefonáltunk, hogy bent van-e, azt mondták igen), közölte a nővér, hogy bizonytalan ideig szabadságon lesz. De van másik orvos az is megteszi, hogy kiértékeli. Így is lett. Kb. 3 hét múlva újra menni kellett a sugárkezelést intézni. Telefon: Van-e a doki aki műtötte? Válasz: Igen. Oké, megyünk.

Odaérünk, foglaljunk, helyet a doktor úr nem sokára jön. Hát nem jött. Állítólag rosszul érzi magát, felment a vérnyomása. Ismét másik doki, újabb vizsgálatra küldés, várakozás .... stb. stb. Másnap jöjjünk vissza. Oké visszamegyünk. Ismét másik orvos. Kérdés: Miért nem a műtétet végző orvos intézi ezt? Nővér: Én tudom, de nem mondok semmit!

Azt hittem lesül a bőr a képemről! Most mi van? Kevés volt a pénz? Vagy mi? Lehet, hogy anyósom oda sem adta? Mikor kijöttünk letámadtam. Anyuka odaadta azt a kurva pénzt? Állítja, hogy igen. Nem tudom, most mi van, úgy néztek ránk mint a véres rongyra, várakoztattak feleslegesen, aztán elküldtek, más osztályra, mindenféle kifogással lepattintottak. Mire gondoljak? Kérdezzem meg kerek-perec, hogy mi baja van az orvosnak? Sajnálom, hogy később nem kerestem meg a nővért, és nem négyszemközt kérdeztem meg, hátha megmondta volna. De most így utólag mit tudok csinálni? Én munkanélküli vagyok, anyósom kisnyugdíjas, csak a párom dolgozik, nekünk épp elég a benzinre, parkolójegyre valót kiszorítani, többet nem tudunk adni. 

Partnerünk a Gránátalma Szépség-és Egészség Központ

Buda egyik legszebb részén több mint 100 nm2-en megnyitott a Gránátalma
Szépség - és Egészség Központ, melyben nemcsak a prémium életérzést és
vonzóbb külsőt, de az egészségmegőrzést és a prevenciót is kiemelten
fontosnak tartjuk.

Ezt a célt szolgálják központunk csúcskategóriás
alakformáló és feszesítő berendezései, a holisztikus és tradicionális
masszázsok és a teljes körű életmód-tanácsadás is, mellyel az igényes női és
férfi célközönséget szólítjuk meg. A Központ diszkrét elhelyezkedése,
panorámája a Dunára és a Parlamentre és szakértő személyzete egyedülálló
élményt nyújt minden vendégünk számára.

Várjuk szeretettel!

Elérhetőség:

Telefonszám:
+361-336-2789
+3630-999-9935

Email cím:
info@szepseg-egeszsegkozpont.hu

Cím:
1027 Budapest, Bem rakpart 51

Honlap:

http://szepseg-egeszsegkozpont.hu/

Nyitva tartás:

Hétfő: 07:00 – 20:00
Kedd: 07:00 – 20:00
Szerda: 07:00 – 20:00
Csütörtök: 07:00 – 20:00
Péntek: 07:00 – 20:00
Szombat: 07:00 – 20:00

Írtam már ide egy pozitív posztot a szolnoki kórházról. Most nem az én saját, hanem az Édesapám esetét szeretném megírni. Nem negatív posztnak szánom, és nem szeretnék senkit sem szidni, csak szeretném felhívni erre a figyelmet, mert úgy látszik, ez egyes helyeken még problémát jelent. És ez nem pénzkérdés. 

Édesapám vak. Idén januárban szívinfarktust kapott, ami miatt júniusban bypass műtétre volt szüksége Szegeden. A műtét rendben lezajlott, és Édesapám itthon lábadozott. Sajnos kórházba kellett szállítani, mert az operált lába, amiből az eret vették a bypass műtéthez, orbáncos lett. Így került a szolnoki Hetényi Géza Kórház bőrgyógyászati osztályára. 

A probléma nem az ellátással volt, az maximálisan rendben volt, és köszönet illet érte mindenkit, aki ebben részt vett, minden egyes orvos és nővér maximálisan a szakmája csúcsát nyújtotta. A probléma az volt, hogy Édesapám vaksága miatt őt sajnos nem kezelték teljes értékű emberként. Nagyon úgy tűnt, mintha nem vennék őt emberszámba, és nem néznék ki belőle, hogy megérti, amit mondanak neki. Ezért nem is mondtak neki semmit. Szó szerint semmit. A kezelőorvosa a látogatóknak elmondta, milyen Édesapám állapota, és hogy mi várható, de hozzá egy szót sem szólt, még ha kérdezte sem. Az Édesapámat meglátogató, az ő állapotáról érdeklődő Édesanyámat kihívta a folyosóra, hogy Apa még véletlenül se hallja, mit mond. Miért? Szerencsétlen hülye vak úgysem értené? 

 Amikor ma hazaengedték, és Anyu megérkezett érte, megkérdezte, hogy indulhatnak - e. Apa azt mondta, nem, mert nem engedték neki, hogy aláírja a papírokat, pedig háromszor is kérte a nővért, de az csak azt hajtogatta, hogy majd ha a "gondviselője" megérkezik, ő aláírja. Mi az, hogy gondviselője? Kérdem én. Apám nincs gyámság alatt, és igenis attól, hogy vak, még alá tud írni, ha megmutatják neki a vonalat (csak annyi lenne, hogy valaki odateszi az ujját, és ő leírja a nevét.) Anya ezt meg is jegyezte, de meg kell mondanom, nem nővérhez beszélt, hanem csak egy jóbaráthoz, aki őt elkísérte. Erre egy nővér teljesen felháborodva, elég bicskanyitogató stílusban köszönés nélkül berontott, és megszólalt, hogy 

"Nem azért nem hagytuk, hogy aláírja!!!" Édesanyám csak ránézett a nővérre, és halkan megszólalt: - "Jónapot kívánok." Ha már a nővérnek nem sikerült köszönni, ugye, ráadásul rátámad anyára, mikor nem is hozzá beszéltek előzőleg. Erre gondolom, elszégyellte magát, mert bement az orvoshoz, és rövidesen szólították. Odaadták elé a papírt, és anya megmutatta neki a vonalat, hogy merre induljon. Érdekes módon, a harmadik lap után már a nővér vette át, hogy megmutassa, tehát nem volt ez olyan bonyolult. 

A legnagyobb baj az volt, hogy meg sem próbáltak vele kommunikálni, meg sem próbálták elfogadni, hogy attól, hogy Apa vak, még nem értelmi fogyatékos, és nem értették, hogy ha így kezelik, az megalázó a számára. Ha valaki nem tud egy vak emberhez viszonyulni, az érthető. De az, hogy nővér, vagy orvos létére meg sem próbálja megérteni, és eleve lenézi, az azért nem túl kedves. Csak annyit szeretnék kérni, hogy ha valaki nem is biztos benne, hogy kéne egy vak embernek megmagyarázni, hogy hol írjon alá egy papírt- azért ne kezelje azt az embert komplett hülyének, és ne várja el, hogy minden ilyen "szerencsétlennek" legyen egy gyámja, mert általában nem igényelnek gyámságot. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Még egyszer hangsúlyoznám, ez nem a bőrgyógyászat becsmérlése akart lenni. Szakmailag mindent megtettek, mindössze magára a problémára szerettem volna felhívni a figyelmet, és elmondani, hogy hogyan kezeljék azt. A kommunikáció hiánya nemcsak a vak emberek esetében probléma az egészségügyben, holott sokmindent megoldana. És ez nem kerül pénzbe. 

Üdvözlettel, 

Judit

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

A visszaút a kórterembe már barátságosabbnak tűnik, a folyosón eddig türelemmel várakozó szeretteid bekísérnek, nagyon örülsz nekik.

Ez is egy mai történet az egészségügyből.

Ez a nap is úgy készült záródni, mint sok éve már mindegyik. Nap közben semmi megrázó esemény, este egy jól sikerült beszélgetés régi kollégákkal, alkohol nélkül, mert ma igen drága portéka a jogosítvány.Lefekvés, MP-3 a fülbe, mert kell egy kis altató dal, de az álom helyett valami fura rendetlen ütemek a bal oldalon. Néha elő- elő fordul a 20 éve lezajlott infarktus maradványként, de ez mintha másféle lenne.

Nyűglődés, forgolódás, mély lélegzetek, de egyre furább a dolog.

A ritmus egyre gyorsul, talán a zene teszi, lejátszó ki, de nem segít.

Aztán a gyors ritmus már szinte száguldásba megy át, na akkor szólsz a nejednek, hogy itt valami zűr van, mi legyen. Ő hívja az ügyeletet, ott azt mondják, hogy az elmondottak alapján küldik a mentőt.

A fehér autó meglepően hamar megérkezik, emberek műszereket raknak rád, aztán mondják, hogy bevinnének a sürgősségire, mit szólsz? Mit szólj? Ők a szakik, te csak egyre szarabbul vagy, hát legyen.

Éjjel kettő van, a sürgősségin eddig csend volt, tehát mindenki bóbiskol, olyan nagyon nem örülnek neked, de csinálják a dolgukat a protokoll szerint.

Megint műszerek rád, elkerekedő szemek a gépből kikunkorodó papíron látottaktól, csupa fiatal körülötted. Az elhangzó megjegyzésekből hallod, hogy némelyik még nem is látott ilyet, közben már a motor nem rohan, inkább vibrál, a gépből is hallod a szinte egybe olvadó bip-bipeket.

Infúziót kötnek be, nyomják a nyakadat igen erősen, közben beszélnek hozzád és csak csodálkozol, hogy viszonylag értelmesen válaszolgatsz, nem is vagy igazán pánikban. Megemlíted, hogy egyébként már 20 éve jársz a város egyik legjobb kardiológusához fél évente és akkor hirtelen úgy tűnik, hogy a Fennvaló valószínűleg még szemmel tart, mert kiderül, hogy  az intenzív osztályon éppen ő az ügyeletes.

Az ifjú doktorok azt mondják, hogy akkor most ők most oda küldenének hozzá. Ha úgy látják jónak, hát menjünk.

Hosszú folyosókon tolnak, megy veled a kocsit tolón kívül a nejed, meg egy orvos, be a liftbe, ami aztán két emelet között megáll.

Éjjel van, semmi zaj kintről, a kocsit toló ember bőszen nyomja a vészcsengőt, hátha felver valakit az álmából, közben a kísérő doki némi rémülettel a hangjában közli, hogy ő tulajdon képpen klausztrofóbiás, de a csengető ember terápiás erejű hangon rámordul, hogy „de nem most komám”! Érdekes, meg is nyugszik a fickó. Bezzeg te kezdesz nem nyugodt lenni.

Aztán valaki reagál az őrült csengetésre, valamit piszkál valahol, a lift megérkezik veled és pár perc múlva már te is az ismerős orvosod hangját hallgatod, és a vibrálás is hirtelen szabályos pity-pityekbe áll át a bal oldaladban.

Ismerős doktorod elmondja, hogy fluttered volt. Gondolkozol, hogy az mi a fene? Jobb mint az ász póker, csak te még eddig nem tudtál róla?

Mondja, hogy most már úgy tűnik, hogy rendben vagy, de itt maradsz pár napra. A drótokkal, amiket  az igen rutinosan körülötted forgolódó nővér idő közben rád szerelt úgy gondolod hogy minden egyéb segédeszköz nélkül akár a rádiót is hallgathatod magadon, de a monitoron megjelennek a már egészen szabályossá vált, belőled származó jelek.

Kissé megnyugodva elalszol.

Másnap aztán megtudod, hogy mi is ez a flutter.

A motorodban keletkeznek valamilyen fals áramkörök, amik bezavarnak a Teremtő által beléd táplált programba és ha ez a zárlat létre jön, akkor bekövetkezik ez az össze-visszaság a ritmusban, ami bizonyos esetekben akár az örökkévalósággal való megismerkedést is eredményezheti.

Egy biztos dolog létezik ennek a megoldására, ha a motorodban ezeket a fals elektromos vezetékeket megszüntetik.

Fizikálisan!

Egy katéteren keresztül! Ezen úgy elcsodálkozol.

Aztán mondják, hogy már kértek is neked időpontot a szív centrumban, két hét múlva fogadnak. Ettől a csodálkozást nyomban egy másik érzés veszi át, ezt a szakirodalom beszarásként említi.

Aztán hazamész, és készülsz a fenti intézménybe való bevonulásra.

Előtte egyszer csak felhív egy fickó, igen kellemes fiatal hang, aki megtudakolja, hogy jó-e neked az időpont, persze, hogy jó, tudod-e, hogy mi lesz ez a beavatkozás, honnan tudnád, na erre ő elmondja. Érdekes módon ettől kicsit oldódik benned a napok óta tartó „még egy zabszemet sem lehet…” állapot.

Aztán a jelölt napon nejed és lányod díszkíséretében bevonulsz kis motyóddal és a többi, kerek pupillájú, szintén sápadt arcú várakozó közé leülsz.

Sokan vannak.

Ülsz, idő telik, egyszer beszólítanak, szokásos felvételi procedúra, ágy még nincs, ülj vissza.

Egy beteghordó egyszer csak jön, és mondja valakinek, hogy ennek már negyed órája a műtőben kéne lenni!

Na akkor hallod, hogy Józsi bácsi maga öltözzön, maga úgyis megy ma haza, uram maga meg ezen az ágyon azonnal vessen le mindent, aztán, betakarnak és már megyünk is.

A lányod még utánad szól, hogy „aztán jó legyél!” Jó néhány órára ez az utolsó dolog, amin mosolyogni tudsz.

Hosszú folyosókon robog veled az ággyal az ember, kicsit fel, kicsit le, egyik lift, másik lift, egyre lejjebb juttok az épületben, a modern burkolat kezd átmenni málló vakolatba, rozsdásodó csövek a falakon, egyre hidegebb huzatot érzel, a mennyezeten néha elmegy fölötted egy-egy régi típusú neon lámpa, egyébként félhomály.

Felsejlik a gondolat, hogy egyenest a hűtőkamrába visznek?! Hé ember nem szoktak előtte legalább boncolni???

Aztán megálltok egy viszonylag normálisnak tűnő ajtónál, és kiderül, hogy ez a műtő. Betolnak, ott már vannak néhányan, egy nagy darab fickó vesz a szárnyai alá, kiderül, hogy telefonon is vele beszéltél.

Áttesznek a műtő asztalra és elkezdődik a procedúra. Érzéstelenítő injekció, aztán combtőben csinálnak valami lyukat, nyüzsgés körülötted, valamilyen eszközökről beszélnek, amit mindjárt beléd tolnak, ami persze elsőre nem működik, -„kérek egy másikat! – ilyen már nincs, csak …féle, - az is jó lesz,- ez se működik, - itt a szekrényben van még ilyen…fajta – na ez végre bent van”.

Te ezeket hallva nem örülsz, de nem vagy befolyással a dolgok menetére. Érzed, hogy valami drótokat tologatnak benned. Egy másik helyiségben ül a prof. egy monitor előtt és kommunikál a benned kotorászó orvossal. Mindent hallasz, kicsit úgy mintha nem is rólad lenne szó, és közben csak azért nem fosod le a lábad szárát, mert a segged lyuka úgy össze van szűkülve, hogy még gáznemű anyagok is csak extra nyomáson lennénk képesek a kültérbe jutni.

Aztán mondják, hogy akkor „mostantól mi irányítjuk a szívét uram!”

És tényleg! Érzed, ahogy gázt adnak és gyorsul, fékeznek és lassul, mennek döcögősön is és közben igen örülnek néhány, a monitoron látott dolognak.

Te nem örülsz.

És akkor mondják, hogy most azt a fals vezetéket, vagy pontot amit találtak, azt kiégetik. Kérded (kicsit reszelős a hangod, meg kétséged van, hogy tényleg te kérdezel), hogy mivel? Mondják, hogy mikro hullámmal. Ami hasonló elven működik, mint az a készülék, amivel otthon a kávédat melegíted.

Ettől próbálsz fellelni egy ablakot a közeledben, hogy kivesd magad rajta, de nincs, meg már egyébként is elkezdték.

Rettenetesen fáj!!!

Csak azért nem ordítasz, mert hogy venné ki magát, ha egy száztíz kilós, korosodó, sok mindent megért fickó ott óbégat, ezért hát csak nyögdécselsz, amire megkérdik, hogy fáj-e? Ezek nem tudják, hogy igen?! Hát akkor most tudják meg, és felvilágosítod őket érthető módon, hogy ”kurvára!!!”

Na akkor szólnak valakinek, hogy adjon két egység nemtommit, a valaki matat a karodba ültetett eszcájgnál, és biztos ad két egységnyit, mert ettől egy kicsit elviselhetőbb a dolog.

De még mindig nem ezt kérnéd a Jézuskától Karácsonyra.

Aztán ez az egész megismétlődik még háromszor, drótokat kihúzzák, szorító kötést felteszik, és az eddig benned matató orvos azt mondja, hogy „akkor most meggyógyítottuk uram!”

Ezt egyelőre fel sem fogod, iszonyú fáradtságot érzel, és nagy megnyugvást, hogy úgy tűnik, megmaradtál.

A visszaút a kórterembe már barátságosabbnak tűnik, a folyosón eddig türelemmel várakozó szeretteid bekísérnek, nagyon örülsz nekik. Nem tudod miről beszélgettek, mert egyszer csak arra ébredsz, hogy kint ugyan már sötétedik, de valahogy a külvilág már mégsem tűnik olyan feketének, mint délelőtt, a napsütésben..

Aztán eszedbe jut egy általad nagyon tisztelt professzor barátod aki azt mondta, amikor beszéltél vele a rád váró ismeretlen, félelmetes torturáról, hogy „nagyon szar lesz, de nagyon sokat nyersz vele!”

Hát az eleje bejött. Tényleg nagyon szar volt!

Ha a második rész is így bejön akkor tényleg jó döntés volt odaírni a nevedet a beleegyező papírra.

És elgondolkodsz rajta, hogy tulajdonképpen egy elég szerencsés fickó vagy, hogy vannak körülötted ilyen remek emberek, akik akár még a túlvilág kapujából is vissza tudnak fordítani. És a technika is rendelkezésükre áll, még ha nem is olyan csúcs, mint ami a nagy víz túloldalán szolgáló kollégákat segíti, de értenek hozzá, és még ha néha megdöccen is a masina, vagy hiányzik ez-az, akkor is megbirkóznak a feladattal.

És olyan távolinak tűnik, most minden nehézség, jaj, baj ami eddig téged piszkált, és ami majd hamarosan megint piszkálni fog.

És kaptál egy lehetőséget a folytatásra.

Hát ennyi.

Egyre halványuló emlékképek alapján lejegyezte: FL.

PS.: némi idő már eltelt a fenti beavatkozás óta, és az említett professzor úr mondatának második része is beigazolódni látszik, valóban sokat nyertem vele.

Lehet, hogy tényleg meggyógyítottak???

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Én nem gondolom hogy egy ember ilyen ellátást érdemel attól , még hogy megöregedett. Hozzá teszem a nagypapám kitüntetést kapott a polgármestertől annak idején, hiszen 50 évig dolgozott a pécsi erőműben kitüntetett szerepkörben

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretném a segítségüket kérni, egy számomra fontos ügyben.

Nagypapám 2012 május 2.-a óta kórházban van. Ha jól tudom akkor megjárta a Honvéd, a megyei, a 400 ágyas, az irgalmasok kórházát is.

Május 2.án szerencsétlenül esett el az otthonában,és egyből kórházba szállítottuk, ahol sürgős értágító műtéten kellett átesnie, sajnos a műtőasztalon 30percen keresztül élesztették újra. De a papám nagyon erős, és túlélte. Rá két napra összeesett a tüdeje, mert kiderült, hogy nem kapott vért a műtét után, annyival magyarázták az esetet:hogy ne haragudjanak, de hát úgy is 78 éves és nem éri meg a hétvégét. A családunk összeomlott es minden nap az ágya mellett virrasztottunk, hiszen hallgattunk az orvosok szavára.De papa meg mindig itt van velünk.

Azóta kellettkezett egy felfekvése(ami normális is ,ilyen idősen), de sajnos ver mérgezést kapott, hiszen a nővérek a kórházban nem voltak hajlandóak naponta kicserelni a kötést a sebén.

Azóta 3 kórházat is megjárt, az irgalmasok kórházában olyan nyugtatókat adtak neki ami 60 év felett halálos dózisnak számít. Ezért a lánya a keresztanyám hazavitte, hátha ott jobb helyen lesz.de úgy engedtek ki a kórházból, hogy tüdőgyulladása volt,de nem voltak hajlandóak beleírni a zárójelentésbe. Másnap visszakerült a megyei kórházba. Ahol nem voltak hajlandóak megmosdatni, illetve zsemlét, és főzeléket raktak ki elé, kemény hússal avval a tudattal,hogy papa fel sem tudta emelni a fejet, illetve nincs bent a műfogsorra.

(hozzá teszem senki nem ettette meg!)Annyira leépült a szervezete,hogy fogyott kb.20kilót, és mostanra alig bir megszólalni.

Jelenleg a 400agyasban kezelik, ahol a lánya délután 3órakor a reggeli gyógyszereit az agya mellett találta meg.A nővérek elmondása szerint : mi ott hagytuk,azért nem felelünk, hogy be is adjuk.

Most az intenzíven van, túladagolták az inzulint.....az orvos csak annyit mondott ,hogy az önök apja 78 éves, túl öreg ahhoz hogy oda figyeljünk rá-....

Nem tudom,hogy hány db. ilyen típusú levelet kapnak Önök Pécs város lakóitól.

De ha van rá lehetőség,hogy felnyissuk az emberek szemét, és leleplezzük a mai egészségügyet, akkor Én szívesen élére állnék az ügynek.

Én nem gondolom hogy egy ember ilyen ellátást érdemel attól , még hogy megöregedett. (hozzá teszem a nagypapám kitüntetést kapott a polgármestertől annak idején, hiszen 50 évig dolgozott a pécsi erőműben kitüntetett szerepkörben).

Ha esetleg van vmi. ötletük, hogy mitévők lehetnék, hogy ne történjen ilyen többet más emberekkel, akkor szívesen meghallgatnám.

Várom mielőbbi válaszukat.

Tisztelettel:

 Réka

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Tisztelt praxis blog! 

Az alábbiakban Önöknek is elküldeném, amit már oly sok helyre eljuttattam, küzdve a magyarországi fogyatékkal élő gyermekek normális ellátásáért. Kérem, amennyiben úgy ítéli meg, Ön is tegye közzé. Köszönettel       

Édesanyaként kétségbe esve fordulok Önökhöz a magam, a gyermekem, és hasonló sorstársaim nevében, az egész országra kiterjedő problémával, amit a saját példámon keresztül mutatnék be, és amivel azt gondolom sürgősen és nagy erőkkel foglalkozni kellene.  14 éves kislányom középsúlyos értelmi fogyatékos. Önellátásra képtelen, kommunikációja a napi minimális ellátásra (pl. éhes, szomjas) elegendőek Maximálisan segítségre szorul, a nap 24 órájában. A napokban egyre többször jelezte, hogy fáj a foga, ezért 2012.07.25-én délután felkerestem vele a területi gyermek fogászati rendelőt, ahol a fogorvos megállapította mely fogak betegek, és a rendbetételük sürgősen szükséges. 

Mivel gyermekem fogyatékossága nem engedi meg az ébrenlétben való általános kezelést, beutalót kaptunk a SOTE Gyermekfogászati Klinikára, ahol telefonon elutasítottak azzal, hogy egészen a tavalyi évig (2011) a Tűzoltó utcai Gyermekklinikával közösen végezték ezt a fajta (altatásos fogászati kezelést fogyatékos gyermekek részére) ellátást, de idézem a szót: "megtiltották" ennek a tevékenységnek a végzését. Ugyanakkor annyi segítséget kaptam, hogy a Madarász utcai Gyermekkórház Gyöngyösi úti rendelőjében végzik a fogyatékos gyermekek fogászati szakellátását.   2012.07.26-án reggel sikerült elérni a Madarász utcai gyermekfogászatot telefonon, ahol elmondtam, hogy a probléma akut, a gyermek szenved, fáj a foga, azonnali ellátás lenne szükséges.  A hölgy - aki nem árulta el a nevét -, közölte, hogy az egész országban ők látják el a hasonló beteg gyermekeket, így műtéti időpont leghamarabb 2012. decemberre van, de az adataimat nem veszi fel a várólistára.

Egyébként is 2012, szeptember közepéig egyetlen műtét sincs szabadságok miatt. Kérdéseimre, hogy a gyermek félévet szenvedjen stb., csupán annyi volt a válasz, hogy 2012. augusztus 24-én 10,00-ra (azaz pontosan egy hónap múlva) vigyem be gyermeket, ahol megnézik, és antibiotikumot írnak fel, hogy a gyulladást csökkentsék, és majd akkor felveszik a várólistára. Nem nyugodtam bele, hogy egy fogfájást csupán fél év várakozás után lehet megszűntetni, ezért kutakodni kezdtem az interneten és még egy lehetőséget találtam a Szegedi Orvostudományi Egyetem Klinikáján. Ott azt a felvilágosítást kaptam, hogy ők csak a Csongrád megyében lakókat láthatják el, de jelenleg átépítés alatt van a műtő, ezért csak a Madarász utcai gyermekkórház marad. Bármennyire szerettem volna megtudni, hogy kivel beszéltem, egyetlen esetben sem kaptam nevet.

Felhívtam a Debreceni Egyetem Klinikáját is, ahol egyetlen választ kaptam, altatásban csak foghúzást tudnak vállalni, egyéb ellátást nem. Feltételezem, hogy előfordult már, hogy Önt vagy családtagját is kínozta már fogfájás. El tudja képzelni, hogy ezt kilehet bírni 1-2 napnál tovább? Esetleg egy fél évig? Hogyan magyarázom el a fogyatékos gyerekemnek, hogy nincs megoldás? Mivel az ápolási díj összege nem teszi lehetővé, hogy a családnak megtakarítása legyen, így a külföldi ellátás szóba sem jöhet. Magyarországon a maszek fogászati ellátásban altatást tudomásom szerint fogyatékos gyermeken nem végeznek, de ez is megfizethetetlen lenne számomra. Amennyiben esetleg sikerülne a gyermek fájdalmát csökkenteni gyógyszerekkel 6 hónapig, akkor is az már olyan hosszú idő, hogy a fog teljesen tönkre megy, és már csak foghúzás a megoldás.

A fogpótlás majdnem lehetetlen, ettől kezdve az evés is problémát fog okozni. Nem beszélve a folyamatos erős fájdalom csillapítók okozta egyéb egészségkárosodásról. Fent leírt eset országos probléma, mely sürgős megoldást követel, ezért kérem, a fent leírtak alapján foglalkozzanak a témával a fogyatékos gyermekek fogászati ellátása érdekében, hiszen alapvető tisztességes jogaink, ellátásunk nincs biztosítva, gyermek és szülő egyaránt szenved.

Kiegészítés

07.27. Július 26-27-én tovább nyomoztam, és összeállt a kép. Több bp-i és vidéki város kórházában is foglalkoznak fogyatékosok altatásban történő fogászati kezelésével, de gyermek esetében csak akut esetben foghúzással. A konzerváló kezelés nem lehetséges, mert az OEP nem fizeti ki!!!!!!! Ráadásul ezekben is hosszú a várakozási idő.

07.30.OEP jelentkezett telefonon a panaszomra. Sajnos lehangoló megállapítással zárult a beszélgetésünk. Természetesen ígéretet kaptam, hogy továbbítják a felsőbb szervekhez a problémát.  Betegjogi képviselő közbenjárására 07.31-én, két helyen várnak bennünket a kislánnyal, a Gyöngyösi úti rendelőben 8-12 óra között, és Budán fél 9 és fél 10 között. Igyekszem sokszorozódni, de legalább megmozdult valami. OEP-el történt beszélgetésem után megerősödött bennem az elhatározás, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, ezért a témában további lépések megtételére készülök gyerekeink érdekében. Keresem azokat a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőket, akik hasonló problémákkal küzdenek!

07.31.Sikerült két helyre eljutnunk ma, fél, vagy inkább negyed sikerrel. Az első helyen sikerült egy icipici tömést szereznünk egy nagyon kedves és aranyos doktor néninél ébren. Örülök, hiszen ezzel a pici sérüléssel megúsztuk egy újabb fog fájását. (Bár most nem ez okozza a problémát) Másodikra amit sikerült intézni, az a jegyzetben már  > említett Gyöngyösi úti rendelő. Hiszen pont azt a fogat, ami mostanság fáj, csak altatásban lehet. Tehát betegjogi képviselettel el tudtam érni, hogy augusztus 24-e helyett ma jutottunk oda, hogy vizsgálat után felkerüljünk a várólistára! Éljen! Mi leszünk 2013.januárjában a második beteg!!!! Bár kaptam ígéretet, hogy amennyiben valaki mégsem megy műtétre valamilyen okból, akkor előrébb vesznek. Erre van egy pici esély, mert egy kisgyerek már most nem biztos, hogy megy, az október 30. Az sem most lesz. A doktor néni itt is tündéri volt!

 08.01.Továbbiakban is nyitott a kérdés, hogy hogyan engedhető meg a kórház vezetése részéről, hogy szabadságolások miatt szeptember 11-ig szüneteljen az altatásos fogászati kezelés a fogyatékkal élő gyermekek részére. Nem gondolom, hogy a szülők feladata lenne, a szabadságon lévő orvosok pótlása, a műtő és a kezelő maximális kihasználása. Nyitott kérdés az is, hogy amennyiben ekkora igény lenne a szóban forgó ellátásra, hogyan engedhető meg, hogy több egészségügyi intézményben meglévő technikai és orvosi adottság ellenére nincsenek kihasználva a lehetőségek, mert az OEP nem fizeti ki a konzerváló fogászati kezelést.  Itt nem csak az én gyerekemről van szó, hanem a 18 év alatti fogyatékkal élőkről. Ezért a Népszava egyik újságírója felkarolva az ügyet, foglalkozik a témával, kutakodásba kezdett, és az erről szóló első cikk az augusztus 2-i számban lesz olvasható.

08.02. A cikk: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=573628

08.10.Ugyan a beadványaimra hivatalosan még nem kaptam választ, de a Népszava kérdéseire a GYEMSZI és az OTH már adott választ. Kommentálni nem kívánom, mert magáért beszél. Hirtelen csak úgy érzem, mintha ülnék egy rémálom kellős közepén!  

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=575849

 08.11.Ügyünk kapcsán alakult egy csoport, ahová várunk minden fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülőt!

http://www.facebook.com/groups/268463349934605/

 08.18 Miután az OEP a panaszlevelemre válaszolt, tájékoztatott, hárított, és panaszomat továbbküldte, újabb cikkjelent meg a Népszavában:  http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=578026 

  08.22.  Újabb fejlemények az ügyben:  http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=578737

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Akkor hívnak mentőt, de az  kb. 2 óra. Addig biztos nem bírom ki. Hát jó, akkor bevisznek ők, bár nekik nem szabad.   Így letámasztottak a Dél-Pesti  Kórhát urológiájának az ajtajában, mondták, nekik muszáj menni, vannak benn, ha gond van, kopogjak. Csak gond volt, már a falat kapartam, de nem akartam zavarni, aztán mégis nekiálltam dörömbölni. Nem sok eredménnyel. Igaz néha kijött egy asszisztens, látta, hogy ott fetrengek télikabátban, hálóingben, papucsban, egy másik beteg a sarokban fennhangon imádkozott értem (ezen nagyon tudtam volna röhögni, ha kicsit jobban érzem magam), szóval nem tűntem fel neki. Aztán jött egy orvosféle, akinek feltűntem, és rögtön húzott maga után, a benn beszélgető bácsit megkérte, fáradjon ki. Utána nem sokkal megszabadított a kíntól, és közölte, a katéter marad. Ezen kicsit fennakadtam, de ha egy komplett falusi budit szereltek volna rám, azt sem biztos, hogy nagyon zokon vettem volna. Közben telefonált , és mondta, hogy fáradjak át a neurológiára, már várnak. Tényleg várt egy undok bácsi, akivel aztán olyanokat játszottunk, hogy fogjam meg az orrom, meg nézzek erre, arra, meg vigyorogjak meg ilyenek. Ezek után írt egy másfél oldalas negatív leletet, és mondta, szerdán menjek koponya MR-re. Néztem rá bután, mert előtte is mondott már hülyéket (pl. örüljek, hogy nem szemészeket küldött az ügyelet) de komolyan gondolta. Hát, akkor itt végeztem, zsebbudival indultam haza.

Ez volt pénteken, hétfőig nem volt különösebb gondom, hétfőn elmentem vásárolni, éreztem, hogy valami nem stimmel, mikor beléptem az üzletbe, akkor konkrétan bepisiltem (katéter mellett). Vásárlás törölve, irány haza, vetkőzés mosógépbe. Tiszta ruha, egy óra múlva ugyanez. Hát ez így nem mehet tovább, már nem volt egy tiszta ruhám, elmentem a háziorvoshoz, aki annyit segített rajtam, hogy csodálkozott, miért nem volt az urológián hólyagtükrözés, miért nem küldtek hasi CT-re (közben a férjével beszélt telefonon, aztán személyesen meglátogatta az anyósa, akivel éltek egy kis magánéletet, én meg ott ültem, és szerintem fogalma sem volt, miről beszélek). Mivel  nem voltam kisegítve, visszamentem a kórházba, az urológiára.  Kb. este  fél 10-ig kempingeztem egy padon, mire előkerült az ügyeletes a műtőből. Nagyon kedves volt, mondta, ott volt, mikor bementem, akkor kellett elmennie, amikor másfél liter jött le a fél liter kapacitású hólyagomból, és a vesémben is pangott a vizelet, és ilyet még öreg prosztatás bácsik is ritkán produkálnak. Mondjam már meg, mennyi volt a vége. Mondom, nem tudom, a papíron, amit adtak fél liter van, és nem is ez a lényeg, hanem, hogy ilyenek történnek. Óóóó, ez elfordul, ha valaki nincs MÉG hozzászokva a katéterhez (nem nagyon szerettem volna hozzászokni, szóval rosszul hangzott), mert ingerli a hólyagot, az meg görcsbe rándul, és kipréseli, amit tud, de van rá gyógyszer, amit most felír, az szokott használni (gondoltam, felírhattátok volna pénteken is, de így se rossz). Annyit használt, hogy otthon klotyó közelben elvoltam, de a lábam nem nagyon mertem kitenni. Aztán eljött a szerda, irány az MR. Adtak egy tájékoztatót a vizsgálatról. Elolvastam, és gondolkoztam, mennyire gyorsan tudok futni az ellenkező irányba, de kitartottam, amíg behívtak. Ott egy morcos néni  kérdezte, miért jöttem. Gondoltam, megmutatom neki a zsebbudit, magáért beszél.  Erre megkérdezte, minden mást kizártak? Mondtam, nem, ezzel kezdik. És akkor letolt, hogy mindenkit MR-re küldenek, minden hülyeséggel,  és különben is, miért nem hasi MR-t kérnek. Megfogadtam, hogy a büdös életben senkit nem fogok MR-re küldeni, de közben már rákucorodtam a tepsire, amin a büdös banya be fog tolni a kemencébe. Előtte elsimított, és egy szó nélkül a fejemre csapott valami rácsot, amitől nekem menekülhetnékem támadt, és egy mozdulattal feltéptem.

Ettől még morcosabb lett (elmesélte mennyibe kerül ez a gép, de mondtam, ha a felét elengedi, a másik felét meg fizethetem részletekben, akkor sem kell, mert nem megy a szőnyeg színéhez), meg én is, hogy miért kell ijesztgetni, de ő pattogott tovább, hogy döntsem el, legyen vizsgálat vagy ne, mert nem ér rá. Legyen. Akkor vegyem tudomásul, ha jelzek, kihoz, de nem ismétli meg a vizsgálatot. Köszi, induljunk. Mindenem ökölbeszorítottam, és csak azt hajtogattam, ki kell bírni, ha meg akarok szabadulni a zsebbuditól. Közölték, a lelet miatt 2 nap múlva érdeklődjek telefonon (a kinyomtatott leleten rajta volt az időpont, a vizsgálat után egy órával nyomtatták).  Két nap múlva a férjem elment a leletért, én meg készülődtem, hogy visszamenjünk a kórházba.. Hajat szárítottam, amikor éreztem, hogy zsibbad a fél fejem, lábam, és a kezem nem azt csinálja, amit akarok. Előkapartam a vérnyomásmérőt, 197/112, pulzus 126. Betömtem egy fél Tensiomint, és felhívtam a háziorvost, hogy alighanem meghalok. Nem nagyon izgatta fel a dolog, mert mondta, hívjam az ügyeletet. Hívtam, az meg mondta, vegyek be vízhajtót, meg nyugtatót, és forduljak a háziorvoshoz. Mondtam, vízhajtót nem veszek be (meg voltam róla győződve, hogy attól volt a vizeletelakadás), és vessen a mókusok elé, nem tartok itthon nyugtatót, mert nem élek vele, a háziorvos meg hozzájuk küldött. Na jó, küldi az ügyeletet. Ügyelet jött, vérnyomást mért, magas volt, adott egy nyugtatót, közben megjött a férjem is, akkor hurrá indulunk a kórházba. A leletet megnézték, azt mondták, semmi olyan nincs benne, ami ebben a korban nem természetes. Az volt benne konkrétan, hogy ugyan vannak milliméteres elhalások, de ezek a radiológus szerint ér eredetűek, és szóba kerülhet az SM kizárása is.  A neurológus elolvasta, és rámförmedt, tudja mit jelent ez?

Aztán közölte, menjek ki, majd szól. Hallottam már az SM-ről, úgyhogy a folyosón már se élő, se holt nem voltam, bőgtem. Aztán a pasi elviharzott, majd visszajött két orvosnak kinéző nővel, bementek a szobába, én meg tovább sírdogáltam. Kis idő múlva megjelent az orvos, és természetellenes mézes-mázos mosollyal közölte, holnap befekszem, ő megcsapolja a gerincemet, és 5 napig fogok szteroidos infúziót kapni, továbbá ne olvasgassak erről a neten, valamint menjek le az urológiára és szereltessem le a ridikülömet. Mondtam, holnap karácsony van, és programom van. Jó, akkor karácsony után. Urológián megszabadítottak a dologtól, miután kétszer sikerült pisilnem, hazaengedtek. Férjem elment, én meg elkezdtem nyugiban a karácsonyi dekorációt, amikor elkezdtem szédülni, zsibbadni, vérnyomásmérés, nagyon magas, telefon. Először a háziorvos, ő éppen bejglit gyúr, akkor az ügyelet, vita a morcos nénivel, hogy háziorvos, mondom bejglit süt, na jó, küldi. Akkor már tárva-nyitva hagytam mindent, mert egyedül voltam, s nem voltam biztos benne, hogy be tudom még engedni őket. Jöttek, már ismerősök voltak, aranyosak, édesek, mértek, sok, nyugtató, lement, akkor mennek. Ha gáz van, szóljak, jönnek. Közben azért csak szétnéztem a neten, hogy mire jó ez a szteroidos infúziókúra. Annyit derítettem ki, hogy az SM lefolyására nincs hatással, a tüneteket enyhíti. Nekem éppen semmilyen SM tünetem nem volt.  Dec.24. reggel, felébredtem korán. Húúúú, zsibbad, szédelgek, mondtam a férjemnek, ezek az ügyeletesek már annyit voltak nálunk, most menjünk mi hozzájuk. Dél-Pesti, sürgősségi. Először két gyereket (szerintem nem medikusok voltak, hanem még felvételi előtt az orvosira) kellett meggyőznöm, hogy tudom, a háziorvosnak kéne beállítani, de ő tegnap bejglit sütött, ma nyilván karácsonyfát díszít, engedjenek valami végzett orvos elé járulni.

Végre orvost látok, EKG, vérvétel, várni kell. Várok, aztán várok, aztán várok, és elkészül a labor. Orvos megkérdezi, be akar feküdni? Hogyne, minden vágyam karácsony szent este a Dél-Pesti kórházban fetrengeni. Hát jó, akkor EKG jó, labor jó, vérnyomásra felír egy másik várnyomás-csökkentőt, aztán látja, karácsony után úgyis befekszem.  Eltelt a karácsony, közben eldöntöttem, hogy semmi esetre sem fekszem be a neurológiára, főleg nem a két ünnep között, amikor a fű sem nő. majd ünnepek után keresek egy másik neurológust, akiben meg tudok bízni. Karácsony után elindultam vásárolni, de nem jutok messzire, pár száz méter után szédülés, zsibbadás. Félreálltam az autóval, kiszálltam, kicsit járkáltam az autó körül, aztán úgy éreztem, most már el tudok indulni, de vásárlás törölve.  Ekkor gondoltam arra, hogy ezek a rosszullétek pánikrohamok. Háziorvosunkat már nem akartam zavarni (gondoltam, most malacot süt szilveszterre), pszichiátriára, zombivá gyógyszerezésre nem vágytam, ezért  inkább egy Németországban élő háziorvos barátnőmhöz fordultam. Ő javasolta, hogy szedjek 10 napig nyugtatót, aztán szépen fokozatosan hagyjam el. Koffein, alkohol is kiválthat rohamot.

Az ivásról nem volt nehéz leszokni, mert előzőleg nem szoktam rá, a kávét meg lecseréltem koffeinmentesre, és egy hétig szedtem a nyugtatót, közben segítséggel szép lassan ismét tudtam utcára menni, bemenni egy üzletbe, aztán autót vezetni.  Felkerestem egy másik neurológust, aki éppen szabadságra készült, de annyit mondott,  hogy ha a radiológus szerint a laesio vascularis eredetű akkor  minden bizonnyal az, SM nagyon ritkán kezdődik ebben a korban, ráadásul, és a vizeletelakadás nem múlik el magától, ha SM  tünete, mindenesetre nagyon szívesen foglalkozik vele, ha visszajön szabadságról. 

Mivel azóta semmi panaszom nincs, erre nem került sor.     Meggyőződésem, hogy a vizeletelakadást a vérnyomásom miatt egy héttel korábban felírt vízhajtó okozta, azóta nem szedek vízhajtót, és minden gyógyszer mellékhatását elolvasom, amelyik vizeletelakadás okozhat, mellőzőm.    

Kata

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Úgy döntöttem, maradok. 38 hetes terhesként 4 órát várakoztam, mert aki utánam jött, azt időpontra hívottnak tüntette föl az orvos. Meg kell mondjam, több beteg is fölajánlotta, szólt, hogy mehetek előtte, de doktor úr úgy vélte rendnek kell lenni.

Kifúrta a fogam és betömte. Ez kb. 12 óra körül volt. Hazamentem és egyre jobban fájt, az addig nem fájó, csak érzékeny fogam. Délután kettőre már cipóra dagadt. A férjem kétségbeesetten hívogatta fogorvos számát, elment a lakásához, de az „őslakosoktól” megtudta, hogyha vége a rendelésnek – vége. Ne is próbálkozzon.

Az éjszakát átszenvedtem. Reggel korán bebuszoztunk a közeli város fogorvosi ügyeletére. Egy nagyon kedves, idős fogorvos megvizsgált és közölte, hogy az volt a baj, hogy be lett tömve a fogam. Csak ki kellett volna fúrni és tisztítani, mert így a fogam alatt keletkezett „genny” nem tudott ürülni.  Ezt a fogat még meg lehetne menteni – de 38. hét… Tehát inkább a húzást javasolja. Én már mindenbe beleegyeztem, csak szabaduljak a fájdalomtól. Mivel be volt gyulladva és 38. hét, fájdalomcsillapítás nincs. Csak foghúzás.

Hétfőn megszültem második gyerekemet. Laza dolog volt. Az előző napokhoz képest.

Kb. 1 hónap múlva, azért elmentem a helyi fogorvos és elmeséltem, hogy jártam a „kezelése” után. A fogorvos megvonta a vállát és közölte :

-          Legközelebb majd nem SZTK alapon jön…

Most nagyon jó fogorvosunk van – igaz városban – SZTK alapon…

Tanulság: minden szakmának meg vannak a selejtes elemei…

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Történet:

Hetvenen felüli anyuka, csomót tapint a mellében.  Másnap egyébként is kardiológiai/belgyógyászati ellenőrzésre van  időpontja egy súlyponti, vidéki kórházban a szakrendelőbe,  ott szól az orvosnak, hogy ő nagyon meg van ijedve, tegnap találta meg a csomót.  Belgyógyász felemeli  a telefont, kéri, hogy nézzék meg, küldi a nénit.  Azonnali vizsgálat(kb 1 órás várakozással, egyszerűen amikor sorra kerül), 2 héttel  későbbi  időpont biopsziára.  Eredmény miatt telefonos érdeklődés hetente kétszer.  4 hét múlva jelzés, hogy megvan az  eredmény, de csak a főorvos adhatja át a leletet a szakrendelőben .(  Itt kapcsolódtam be én, eddig anyu egyedül intézte a dolgot. )

A szakrendelésen elvileg van rendelés, de nincs ott senki, asszisztens se, kiírva sincs semmi, folyosón több beteg, mint szék. A  szomszéd szakrendelő asszisztense segít: a  főorvos másik osztályon dolgozik, majd ha végez, jön. ’Vagy menjenek át, ott kiadja a leletet.’ 

 
Átmentünk,  a kinéző asszisztensnek megmondtuk, mire-kire várunk,válasz: a főorvos azonnal jön.  Nem gondoltam, hogy ezt szó szerint kell érteni, de tényleg. A főorvos kijött és a folyosón, kb 6-8 biopsziára várakozó beteg előtt közölte, hogy ez  bizony daganat, ezzel a lelettel menjünk a kórház onkológiájára, kérjünk időpontot.

Mama vissza  vidékre, én Pestre.

Éjjel nézelődés a neten és a praxison ( innen is hálás köszönet Laikusnak, sokat tanultam a hozzászólásaidból és minden jót kívánok) másnap reggel  háziorvos: megnézi  a leleteket,  kis magyarázat, hogy jól értsem, mit találtak eddig, mi várható, tudjak  majd kérdezni a  szakorvostól.  Beutaló az ONKI-ba. (Bp,  daganatos betegekkel foglalkozó kórház onkológiai ambulanciája, ’Kék golyó’)

ONKI-ban kiderül, hogy nem kell beutaló, csak simán beeshet a beteg,mert országos intézmény ,  de ha van, hát adja ide. ’Időpont  holnapra  X-hez vagy holnaputánra Y-hoz, jó lesz? Mikorra tudja felhozni a mamát vidékről?  Jó, akkor holnapután, Y várja Önöket, 8-kor kezdődik a rendelés, de elég 10-re jönni,  számítson rá, hogy akár 3-4 órát is várni kell.’ 

Mama fenekébe nem fér egy zabszem, hétkor már ott vagyunk, 11-kor kerülünk be az ambulanciára. Fiatal, rokonszenves  orvos, ’hát bizony, ez daganat… Két kezelési mód van…’ Előnyök, hátrányok,  beutalók beszámozva( mert egy kivételével mind egy napra szól, de ebben a sorrendben csinálják,  így  lesz praktikus)    Zárójelentésen egy mobilszám,’ ha bármi gond van, hívjon!’

2 hét múlva egy kivételével  az összes vizsgálat lebonyolítva 7:00-17:00  között.  (a maradék egy speciális, nem lehet mellette egyebet, ezért –kényszerűségből- külön kör)

Mérleg:
ONKO-teamen  alapos, a beteg korához igazított magyarázat, két alternatíva előnyeinek, hátrányainak részletezése, ’Hölgyem, Önnek kell döntenie, az Ön testéről van szó. Jól megértette?’ 10 perces várakozás, de ez mázli, az utolsó 4-5 órát is várhatott.

EKG: normális, nem figyelmes, de nem is durva elbánás, villámgyors vizsgálat,  pár perces várakozás.

Tüdőröntgen:  gyors vizsgálat normális stílusban.  Lelet, hát az egy rémálom. 1 órás jelzett, 4 órás tényleges  várakozás. Nem vizsgálati sorrendben készül a kiértékelés, az új felvételek a régiekre kerülnek, 5-6 beteg min. 3 órája vár az eredményre úgy, hogy mindenkinek további időpontja van a többi vizsgálatra, akié pedig fél óra alatt készül el, az nincs ott, hogy átvegye, mert elment a köv. vizsgálatra, jön majd egy óra múlva, addig kétszer  is szólítják, morognak, hogy hol csavarog.  Teljes káosz.

A röntgen miatt  csúszik a teljes további menetrend,  pechje van az aneszteziológusnak. Mi viszont sok új infót kapunk. Tisztában vagyunk már a röntgen dolgozóinak magánéletével, kávézási szokásaival(javasolnám: egyszer venni egy  kiló kávét, nem kéne 2-szer is kimenni egy délelőtt 10 dekáért)A véleményem  elég keresetlen stílusban el is mondom annak a szegény kis szőkének, aki az ablaknál ül. Pedig ő végzi a dolgát( ő szedi be a beutalókat, gyors,  készséges)  csak egyre kínosabb neki is a kihallatszó viháncolás. Jó kedvű, élénk társaság, kávéjuk  van, remélhetőleg  daganatuk nincs, szép az élet.

Labor: barátságos , gyors, az idegeseket nyugtatgatják, szólnak egy-két kedves szót, gyorsak, mint a villám. 

Az altatóorvos rendelési ideje régen lejárt, ’Maguk az utolsók? Na, jöjjenek! Ugye, nagyon meleg van itt, fáradtak már?’  Ő  is fáradt, a tüdőröntgen miatt megcsúszott betegek egymás után futnak be hozzá, rendelési idő vége után 1-2 órával.  Mindenki ideges, mert 40 fok van a folyosón és a rendelőben egyaránt,  légkondi nem működik.(  Az  épületet pár hónapja adták át, még nem sikerült beüzemelni,  az ablak nem nyitható, tűzrendészeti szabályok miatt.) Széket  ’lopunk’ olyan rendelő elől, ahol épp most nincs rendelés.
 
A röntgen miatt felborult a műsorterv, ezért  kétszer is telefon az onkológusnak. Felveszi, nyugodt, kedves, alapos, elmondja, hogy adott helyzetben mit  milyen sorrendben, mi a halaszthatatlan,mert  ha nincs meg, elmarad a műtét.  (egy pillanatig nem érezhető, hogy szabin  van,  ő nem  mondja, csak  az ONKO-teamen kottyintja el  egy kolléga)

Az első ONKI-s vizsgálat után 5 hétre műtét. Kedden be, szerdán műtét, csütörtökön lábadozunk, pénteken haza.  ( végig bent voltam, volt időm felmérni a helyzetet.) Körülmények kitűnőek, két ágyas szoba(nem protis beteg, az egész osztály ilyen)alapos takarítás, az osztály  tiszta, rendezett, az étel  gusztusos tálalásban, eldobható műanyag dobozokban, nem bőséges, de elég, fertőtlenítő kézmosó, mosogatószer, súrolószer a kórteremben.  Szavunk se lehet.

Kicsit pokróc, türelmetlen nővérek, de látjuk, hogy sok a beteg, rohannak. Orvosok kedvesek,  vizitnél  ha kell vigasztalnak, ha kell szigorúan morognak,  mindezt  1 perces intervallumokban, több idejük nincs. Szinte minden beteg 60-70 év körüli, igyekeznek a  korukhoz, szellemi frissességükhöz, látókörükhöz  szabni a  magyarázatot.

Saját kezelőorvos futva jön, futva megy( logopédusnál tanulhatott futás közben gyorsan, de érthetően  beszélni)  minden kérdésemre választ kapok,igaz, hogy netről készültem és  listám is van. Igyekszem felvenni a tempót.

Reggel hatkor, negyed hétkor  napi kötözés,  naponta többször benéz  a szobába, de összesen nem töltött  velünk még fél órát a kivizsgálások, a  bent fekvés és az azóta eltelt 3 kontroll ideje alatt. Ugyanakkor  figyelmeztet, hogy a receptet a kórház patikájában váltsam ki, mert ha esetleg  gond van a recepttel, akkor ők elrendezik házon belül,  nem nekem kell rohangálnom. Elismétli, hogy  milyen tünet esetén jelentkezzünk azonnal,  ill. hogy mobilon elérem.  Ma írta fel  a hormon szint szabályozásra szolgáló gyógyszert, kontroll 3 hónap múlva, ha baj van, telefon.

Eddigi mérleg: a körülmények olyanok,  amilyenek( szép új  épület,  de a csontrendszer  izotópos  vizsgálatára 4 hét ,  műtétre 6 hét  várakozás, és tudom, hogy ez még elég rövid az adott helyzetben) , dolgozók igyekeznek, de folyton rohannak, kapkodnak,  sok a beteg.

Szomorúan állapítom meg, hogy a három  kellemetlen élmény(rendelési időben sehol senki, kiírás sincs/ diagnózis közlése a folyosón/ tüdőgondozós vihánc)  egyike se pénzkérdés, hanem hozzáállás, figyelem, belső igényesség, munkamorál kérdése. 

Tudom,  hosszú lett, elnézést kérek  mindenkitől,  de  úgy gondolom, hogy közeli érintettként is  sikerült  korrektnek, objektívnek maradnom, és szerettem volna, ha a sok negatív poszt mellett  látjátok: adott helyzetben- mondhatni- minden rendben volt. 

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy az ONKI-ba kerültünk ehhez a dokihoz ( bár mindenki dícséri a saját kezelőorvosát, nyilván ott ez a szokásos munkához való hozzáállás) örülök,  hogy sokkal jobbat tapasztaltam, mint amire számítottam és összeszorul a gyomrom a gondolatra, hogy mi következik még…. Hiszen a rák kezelése hosszú menet  és én olvasom a praxist….

Üdv: BKE

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

  Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát.

Tisztelt Praxis!  

Tegnap olvastam először az oldalt és eldöntöttem, hogy ma közreadom a személyes tapasztalataimat. Röviden ennyi: 5 nap alatt 3 kórház közreműködésével sajnálatos módon elvesztettük édesapámat. A kálvária közel 2 hónapja kezdődött. Előzmények: Édesapám már régóta cukorbeteg volt, ennek következtében elvesztette egyik lábát, a másikat is bokában amputálni kellett. Kerekesszékbe kényszerült. Június 30-án 17 óra körül elkezdett furcsán viselkedni. Félrebeszélt, és nagyon fura dolgokat csinált.

Édesanyám felhívta az ügyeletet, ott azt mondták, hogy az orvos nem megy ki, mert úgyis mentőt hívna, ezért hívja közvetlen a mentőállomást. A mentők megérkeztek, és válltig állították, hogy édesapám napszúrást kapott. A „sürgősségire” vitték, ahol infúziót kapott, megvizsgálták, de a tünetek nem múltak. Agyi CT, stb. Viszont az EKG-t csak 21 óra után kötötték rá. Akkor derült ki, hogy zajló infarktusa van. (ezt a kórházat nem kívánom megnevezni…)Még az éjjel átszállították Balatonfüredre, ahol megműtötték. Megnyugodtunk, hogy túl van rajt, bár az orvosok nem bíztattak, mégis reméltük, hogy jó kezekben van az Állami Szívkórház Intenzív osztályán.

A műtét után felült, beszélgetett. Testvérem vasárnap bement hozzá, és az állandó felügyeletet igénylő frissen műtött beteget eszméletlen állapotban az ágy alatt találta.  Hétfőn édesanyámmal látogattuk meg, de mi már nem tudtunk beszélni vele, mert akkor már megint összefüggéstelenül beszélt, csak néhány szót értettünk. Ekkor már le volt kötözve, az alkarján nyílt sebekkel, a szája szélén alvadt vérrel. De megismert minket!  Kérdeztük az orvost, hogy mennyi az esély a túlélésre, annyit mondott, hogy 30%, az infarktus nem okozott akkora szövetkárosodást, mint amekkorát egy infarktus okozhat. Ekkor megint megnyugodtunk picit. Kedden jött a telefon, hogy leállt a veséje, lélegeztető gépre kellett tenni, és átszállították Veszprémbe, mert mondván „…dialízisre nem vagyunk berendezkedve…” Kérdem én: Egyáltalán szállítható volt??

Szerdán a másik testvéremmel, és a fiammal átmentünk Veszprémbe. Ott szembesültünk a magyar egészségügy valódi mocskával. Az I.sz Belgyógyászat Intenzív osztályán találtuk meg. Ott így fogadtak: „Ha hozzátartozó jön, akkor mindenképp várjon meg egy orvost.” Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. Másfél órát vártunk az orvosra.. Hm… orvosra.. Addig édesapám mellett voltunk, aki egy olyan szobában feküdt, hogy a tisztaság kívánni valót hagy maga után. Még az utca is tisztább. A „kórteremben” közel 35 fok volt.

A folyosón viháncoló fiatalok mellett állva minden érzelem nélkül közölte velünk az orvos, hogy az édesapja meg fog halni. A mondatból a sajnálom, és a minden tőlünk telhetőt elkövetünk kimaradt…  Amikor megkérdeztem, hogy mégis kérem, hogy mondja el mi vezetett idáig, amire csak annyit mondott a Tisztelt doktornő: „… nem fogom magának részletezni, úgysem értené, mert nem vagyunk egy súlycsoportban..” mindezt úgy, hogy végignézett rajtam, és mintha egy csótánnyal beszélne. A fiam és a húgom nem jutott szóhoz a mondat hallatán. Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok olyan aki egy ilyen mondatot simán le tud nyelni.. Ott a körülmények miatt inkább nem szóltam. Akkor elkezdte részletezni azt, hogy ilyen melegben ő is csináltatott magának vesefunkciós vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az ő veséje sem tökéletes, mert annyira meleg van, hogy nagyon megviseli az ő szervezetét is. Én nem tudom mások hogy vannak ezzel, de engem akkor ez a legkevésbé sem érdekelt. Tömören: A tisztelt kezelőorvos a folyosón viháncoló fiatalok mellett állva közölte velem alpári módon, hogy az apám meg fog halni.

 Megkérdeztem, hogy nem sértem-e meg vele, ha leülök.  Csütörtökön a család többi tagja ment be apuhoz, aki péntek hajnalban meghalt. Papírokat én sem kaptam, mert nem ismertem ennek menetét. Ekkor elővettem az egészségügyi törvényt, és az ide vonatkozó részeket elolvastam.  Le van szabályozva, hogy a beteget, és a közeli hozzátartozót megilleti a teljes és az értelmi színvonalához mért tájékoztatás a beteg állapotáról, valamint az elvégzett vizsgálatokról. A haláleset bekövetkeztekor viszont írásbeli kérelemre az összes vizsgálati anyag másolatát át kell hogy adják a hozzátartozónak. Ez ügyben írtam a betegjogi képviselőnek, választ a mai napig nem kaptam.   A tisztelt olvasók figyelmébe ajánlom az alábbi dokumentumot:

http://www.bfkor.hu/pdf/Teritesi_dij.pdf 

 Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát. Akkor nem jön ide külföldi a kemény valutájáért gyógyíttatni magát. Ezért nem hagyták édesapámat Füreden békében meghalni.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.

Tisztelt Olvasók!

Sajnos nekem is van rossz tapasztalom a magyar egészségüggyel, illetve az orvosokkal kapcsolatban. Most viszont egy olyan esetet írok le, amikor a mérleg nyelvét egy másik ORVOS visszabillentette.

Dunakeszin lakom, 2012. augusztus 12-én, vasárnap hajnali fél 2kor párom rosszul érzete magát, s hogy mielőbb orvoshoz kerüljön, nem kihívtam az ügyeletet, hanem magam vittem be autóval. Az orvos és az ápoló aludtak, csöngetésre ébredtek, majd engedtek be.

Az orvos (?), fekete rövidnadrágban, ujjatlan fekete pólóban (látszott, hogy leszakították a rövid ujjakat a pólóról), ami nem mellesleg, mint a szita-lyukas volt! Kopasz, kigyúrt, inkább néztem volna erő-embernek, típusú ember jött be a rendelőbe, s flegmán, ránk sem nézve megkérdezte: mi van?

Páromnak fejfájása volt, szédült, gyomrát fájlalta, rossz közérzete volt. Az ‘orvos’ elhúzta a száját, majd vizsgálat gyanánt álló helyzetben kinyújtatta előre mind két karját a páromnak, s 3-5 mp múlva elvégzettnek tekintette a kivizsgálást. Tehát nem csinált mást!!!!

Nem mondott semmit, aláírta a nővérke által kitöltött lapot, s mély, sértődött hallgatásba burkolózott.  Vártunk, vártunk, de csak nem mondott semmit, majd a nővér megkérdezte, hol lakik a párom, mert a lakcím kártyán pesti cím van, és akkor most hova küldesse a mentővel?

Ekkor fordultam én tanácstalanul az ‘orvoshoz’, felvilágosításért, aggodalommal a hangomban.

A válasz nagyon kelletlenül érkezett: “2 napja agyérgörcse volt, agyának azon területe elhalt, neki már mindegy!” Döbbenetemben szólni sem tudtam egy darabig, majd megkérdeztem, mi a következő lépés? Válasza: majd a mentő elintézi. Várjuk meg a folyosón.

Kifelé menet az ügyeletes telefon megszólalt, anyuka 2,5 éves lázas kislányához hívta az ‘orvost’, aki morogva, csapkodva közölte, hogy elege van az ilyen hülyékből – mint mi és az aggódó anyuka.

Szerencsére a mentős rögtön vérnyomást mért (170/110 volt), s gyorsan bevitték a Honvéd kórházba. Ott megkapta azt az ellátást, ami minden magyar és TB-t fizető polgárnak jár. A számára kijelölt, nagyon kedves fiatal ORVOS tetőtől-talpig, lelkiismeretesen, szerteágazóan kivizsgálta, ahonnan reggel 7 óra után tudtunk hazajönni, további orvosi vizsgálatokra való beutalókkal! Az ORVOS többször kijött hozzánk a váróba, gyógyszert adott, érdeklődött,

van-e javulás!  Neki szívből köszönjük a törődést!

Most már csak azon aggódom, nehogy valaha annak az embernek a kezébe kerüljünk, aki a Dunakeszi SZTK ügyeletét látja el, mint sintér!

További jó egészséget mindnyájunknak!

B.Sz.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Tisztelt Szerkesztőség!

Reagálva a mai panaszos levelére, csak megerősíteni tudom, hogy a Szentkirály utca 40. sz. alatti rendelő egy futószalag üzemmódban működő mészárszék. Embertelen a hangnem, a bánásmód, és ráadásul kontár munkát végeznek!

Én június végén jártam ugyanúgy, ahogy a mai panaszos. Bent maradtak szilánkok, diffúz fájdalom, eltört álkapocs. Ezek maradtak dr. Xy - kinézetre is Mengelére emlékeztető - orvosnak nevezett kontár "munkája" után.  Egy újpesti szájsebészeten hoztak helyre, fel kellett tárni a sebet, kiszedni a bent maradt szilánkokat, összevarrni a hatalmas sebet....

Még 2 hétig kellett fájdalom csillapítót szednem és egy adag antibiotikumot is. Az egész nem került sokba, cirka 24eft-ba, ami majdnem 100 EUR összegnek felel meg. 18 éves korom óta dolgozom és fizetik utánam a munkáltatók a TB-t.

Ennyit a magyar egészségügyről!

Üdvözlettel:

H Krisztina

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.

Drága nagymamám lebénult bal oldalára, az idegosztályról a krónikus belgyógyászatra rakták a sóstói úti kórházba Nyíregyházán. Na, oda ne kerüljön ember.. kb.50 betegre van két-három nővér. Tudni kell, hogy itt magatehetetlen betegek vannak, akiknek súlyos felfekvéseik vannak, akik szinte egész nap sírnak a fájdalomtól. Sok időt töltöttem benn nagymamámmal,így láttam,ahogy bekábítják őket, majd rájuk csukják az ajtó. Nem forgatják őket, empátia semmi.

Egyszer, amikor mentem be mamához ki volt kötve mindkét keze, kérdeztem miért, a válasz az volt, hogy próbálta leszedni az ágyneműhuzatot, vagy ilyesmi. Ez sem olyan ok, amiért le kéne kötözni, de hogy a bal bénult kezével miért tették ezt, senki nem tudta megmondani. Az etetés, az inkább tömés. Nincs idejük, hogy a beteg megrágja a falatot, fulladásig nyomják az ételt, majd mikor már nem fér a szájába több, mennek tovább, mondván, jól lakott. Volt még hátra pár vizsgálati eredmény, amit meg kellett volna várnunk, mert mindenképp otthon akartam tovább gondozni, de nem vártam meg, saját felelősségemre hazavittem, mert ekkor más sírva könyörgött, hogy tegyem meg.

Otthon sajnos  rosszabbodott az állapota, sajnos a légzése is akadozott emellett eleve szívbeteg volt, így a körzeti vissza akarta utalni ugyanide, de mondtam, hogy nincs az a pénz. Ajánlott egy ápolási osztályt ugyanebben az épületben, ugyanezen az emeleten, állandó orvosi ellátással. Nem volt mit tennünk, VIP szobát kértem, VIP szolgáltatásokkal. Azt mondták, hogy nem kell semmit bevinnünk, napi 3.600.-forint fejében maximálisan ellátják. Mindamellett hogy minden nővért még külön szponzoráltam (megjegyzem a krónikus belgyógyon is), a körömnyi felfekvéséből sikerült egy bűzös ökölnyit varázsolni egy hét alatt,(mert nem forgatták, és a felfekvés elleni matracot, amit felajánlottam, hogy beviszem, nem fogadták el (mert nekik van, csak nem alatta volt a vip szobában) Kiborultam.

Ez szombat este volt, amikor megnéztem. Szegénykémnek a géz átázott a pisitől a farcsontjánál. Gyorsan gézt akartam kérni, mikor közölték, hogy nincs, mivel külön csoport jön minden nap rendbe rakni, kezelni a sebeket, kivéve hétvégén! Rohantam az ügyeletes gyógyszertárba, hogy rendbe rakjam a napi említett összegért.

 Drága nagymamám távozott közülünk, leállt a szíve hajnali háromkor. Csak azt mondja meg valaki, hogy ezt érdemli egy olyan hölgy, aki 52 évet ledolgozott és fizette a tb-jét ennyi időn át? Ezt az ellátást? Ez a magyar egészségügy? Magam részéről csak annyit, hogy minden nap azért imádkozom, hogy ne éljem meg a látottakat, és minden este eszembe jutnak azok az emberek (mérhetetlen fájdalmam mellett, hogy elveszítettem a nagymamám), akik ezt élik meg utolsó perceiben, hogy hogy tudnék rajtuk segíteni. De én édes kevés vagyok, ők pedig sokan vannak, kiszolgáltatott, embertelen helyzetben.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.

Iszonyatosan fájt a fogam. Nem aludtam egész éjszaka, a fogorvosom szabadságon volt.

Elmentem a Bp. közeli városunkba  egy fogorvoshoz, aki fogadott, kifúrta a fogam, közölte, hogy szedjek Dalacint. A fogam csak addig nem fájt, amíg az injekció hatott. Másnap reggel elmentem, egy másik orvoshoz, aki 3,000,-ft-ért adott egy beutalót a szájsebészetre, hogy Ő nem vállalja.

A Mária utcában közölték, hogy ki kell húzatni, de nincs szabad szék. Szedjem tovább a gyulladáscsökkentőt, és hazaküldtek. Tegnap újból nagyon fájni kezdett a fogam. Rimánkodtam egy orvosnak, hogy húzza ki a fogamat fizetek érte bármennyit, de sajnos beletörött. Elküldött a Szentkirály utca 40 szám alá. Mire oda értünk 43-an voltak előttem.

Szabadságolások miatt csak egy orvos volt. kb 15óra 40-re értünk be édesanyámmal. Kb 1 óra múlva behívtak és közölték velem, hogy várni kell 1 órát. Kértem, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, mert megörülök. Azt mondták az nincs. Kaptam egy receptet, hogy menjek, vegyek magamnak. Kb még egy óra múlva hívattak, az orvos nem igazán kedves szóval illetett, kiabált velem.

Beadott két helyre injekciót. Újabb egy óra várakozás és egy perc alatt kihúzta a fogam gyökerét. A mai napon érzem, hogy lüktet a fogam helyén valami, hát benne marad a fogam gyökerének a fele.

Ez Magyarországon az egészségügy.  Szeptember elsejéig  van 8,000,-ft-om maradt  megélni. A munkahelyemen fizetik utánam az egészségügyi hozzájárulást. Pénz nélkül emberszámba sem vesznek.

A megfelelő maszek ellátást nem áll módomban megfizetni. A fogorvos arra sem volt képes, hogy megnézze, hogy ki vette-e rendesen a foggyökeret. Biztos, hogy nagyon sok volt a beteg. Egy ilyen intézményben, Magyarország fővárosában Budapesten, nincs még egy fogorvos a szájsebészeten? Az Igazgató főorvos tudja-e ezt? Mi emberek mindent eltűrünk mindent. Vagy ezzel csak egyedül vagyok? Mit csináljak? Hova menjek? 

Üdv egy fájó fogú beteg

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.

Tisztelt Praxis!

Sok éve tapasztom, azt, hogy a körzeti orvosom sosem tartja be a rendelési időt. Persze az ismerőseim is erről panaszkodnak. Valahogy sosem sikerül megkezdeni a rendelést a kiírt rendelési időben. Volt olyan beteg, aki megunta a várakozást és átment a multihoz vásárolni és mit ad isten kivel találkozott rendelési időben, hát a doktor úr éppen soppingolt!!

Ha végre megjön 1, 1,5 órával később, akkor szétnéz és behívja a csókosokat, aztán ezekkel nagyon sokáig beszélget, és közben behívnak betegeket, akik többnyire csak a soron következő gyógyszereiket íratják ki az asszisztens nővel. Ő kinyomtatja, és a doktornő odaugrik, aláírja és megy vissza a radiátor mellé beszélgetni a kedves ismerősével. Azt, hogy, hogy van a beteg, akinek aláírja a receptet, vagy ne adj isten megmérje a vérnyomását, erre nincs ideje. Azt viszont megkérdezi az asszisztens nőtől, hogy a "kedves" beteg volt az éves kontroll vizsgálaton, mert ha nem akkor menjen, mert ha nincs erről lelet, akkor "Ő" kevesebb pénzt kap.

Amitől teljesen kikattanok, hogy az gyógyszergyártók termékeinek ajánlói, biztos, hogy rendelési idő alatt mennek be és akkor aztán újra várhatunk, mert nyilván a betegnek van ideje, neki rendelés után nincs még arra se, hogy felvegye a jutalékot, vagy a soron következő utazási bonokat. Ami ugyan nem érdekelne, de, legalább ne rendelési időben csinálja. Vajon nekik van kötelező rendelési órájuk, ki ellenőrzi, hogy betartják-e? A napi másfél órás rendelési időért járó a bért kellene neki kifizetni, így lehet, hogy még az is sok, amit kevésnek tartanak.

Volt egy beteg, akinek szörnyű görcsei voltak, persze beengedtük soron kívül, és mi történt adtak neki egy receptet, hogy menjen el egy gyógyszertárba és vegyen görcsoldót, azzal visszasétáltatták és beadták neki a görcsoldót. Nagyon sokat hallom, hogy elégedetlenkednek a jövedelmükkel, de ha más ember csak 10 percet késik a munkahelyéről, akkor kirúgják! 10 óráznak minimálbérért! Nem ártana, ha ezzel is foglalkozna egy olyan független team, akik nincsenek elkötelezve az orvosoknak.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.

Már 25 éve történt és azóta sem tudom megbocsájtani az osztálynak ahol feküdt édesanyám! A történet velem kezdődött. Húsz éve kiderült hirtelen, hogy agydaganatom van. 40 éves voltam, 2 gyermekkel. Megúsztam a műtétet, de legalább 15 évre visszavetett a részleges bénulás, ami még ma is látható. Akkoriban elég súlyos volt, küzdöttem, hogy a családomnak ne okozzak nehézséget, de megmaradjak a gyermekeimnek és a férjemnek. Akkoriban történt, hogy szegény anyám kezdett feledékeny lenni. A körzeti orvos adott neki Cavintont és a szívére olyan tablettát, amit rosszullét esetén a nyelve alá kellett helyezni, de sokszor elfelejtette bevenni. Nem együtt laktunk, csak én segítettem neki, de nem tudtam állandóan nála tartózkodni, éppen a betegségem miatt és a családom miatt sem. Kétségbe esve kerestem a megoldást és arra gondoltunk, valahogy helyet szorítunk neki. Végül egy rosszullét miatt bekerült a kórházba.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ