Levél: Vakbélműtét a Szent Imre Kórházban

2012.09.06. 09:46

25710-3.jpg Mindamellett, hogy a műtét nagyon modern volt, a törődés, a betegellátás és az ott dolgozók hozzáállása a betegekhez minden várakozásomat felülmúlta.

A sok negatív bejegyzés mellé szeretnék egy pozitívat is tenni.

Júliusban begyulladt a vakbelem, elmentem az ügyeletre - ahol egy nagyon kedves orvos fogadott.
( A nővér rámförmedt kezdetekkor, hogy "miért nem ment már le a háziorvosához?" Persze, lemehettem volna, de egyszerű gyomorrontásnak gondoltam a fájdalmat napközben, estére/éjfélre elviselhetetlen lett.)

Sürgősségi beutalót kaptam a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályára.

Aztán itt jött a meglepetés.
A kórházba érve AZONNAL foglalkoztak velem, fél órán belül bekerültem a "parkolóba", ahonnan vittek a vizsgálatokra, fél óránként orvos nézett rám, elmagyarázott mindent, hogy nem biztos, hogy vakbél, ezért még kicsit várnunk kell a végső diagnózissal.
Elvittek ultrahangra, ahol a hölgy szintén mindent elmondott, mit lát, hogy látja.
Reggel 6-ra fel is kerültem a sebészetre, majd jött egy orvos és elmondta újra hogy most mit tesznek, és mit fognak tenni. Majd később visszajött és elmondta, hogy ő másnaptól szabadságon van, ezért nemsokára bejön egy másik orvossal, aki fog műteni, hogy végig tudja vinni az esetemet.
Bejött az altatóorvos, szintén ismertette az összes folyamatot.

A műtőből kikerülve kegyetlen rosszul voltam, nem bírom az altatást, így gyakorlatilag fél órás szünetekkel végighánytam a napot.
A nővérek megértőek voltak, pedig sikerült az ágyneműt is összehánynom (magamon kivül...) de egy rossz szót nem hallottam tőlük, pedig igencsak foglalkoztattam őket azon a délután.

A nővérek mind nagyon kedvesek voltak, de volt egy kiemelkedően kedves nővér, aki mindenkit nevén szólított, bejött hozzám sokszor, nedves törlőt hozva segített elviselni a hányásrohamokat.
Mindenkihez mindig volt egy kedves szava.

Nemrégiben édesanyámmal jártam sokszor a János Kórház sürgősségi osztályán. A különbség leírhatatlan.

Egy egészségügyben dolgozó ismerősöm mondta, hogy nagy szerencsém, hogy oda kerültem, itt végzik a legmodernebb műtéteket, ha másik kórházba kerülök nem úszom meg négy fél centis vágással, hanem szétvágják a hasam.
Szombat éjjel megműtöttek és szerdán már mehettem nyaralni.

Mindamellett, hogy a műtét nagyon modern volt, a törődés, a betegellátás és az ott dolgozók hozzáállása a betegekhez minden várakozásomat felülmúlta.


Üdv,
Szilvia

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SusanneF 2012.09.06. 10:32:34

Jó hogy újra pozitív poszt került megírásra!Örülök a kedvező tapasztalatoknak!
Mindezek mellet tán akkor azért csodálkoznék,hogy ha a Szent Imréről negatív,és a János kórházról pozitív tapasztalatokat is írna valaki,mert most határozott skatulyában érzem a 2 kórházat,ami nem biztos,hogy jogos.

macska69 2012.09.06. 15:03:57

Na kérem. Ez is a magyar egészségügy. Tud az jó lenni!

Sibyl 2012.09.06. 22:58:11

@SusanneF: Minden kívánságod így teljesüljön! Nekem a János kórházról van pozitív tapasztalatom. Tavaly januárban kerültem görcsök, hányás, rosszullét miatt a János kórház nőgyógyászati ügyeletére. Kedves nővérke, jófej orvos, azonnal ultrahang, vérvétel: kiderült, hogy méhen kívüli terhességem van, műtét rögvest. Orvos teljes körűen tájékoztatott a műtétről, az esetleges kockázatokról, kérdezhettem, mindenre válaszolt, a műtőben is korrekt volt mindenki. A műtét után mindennap bejött hozzám érdeklődni a doki, hogy vagyok, a nővérekre sem lehet egy rossz szavam sem. Aztán novemberben ismét élvezhettem az osztály vendégszeretetét, de ezúttal pozitív esemény miatt: itt született a kisfiam :-) Mind a szülésznő, mind az orvos (végül a méhenkívülivel műtő doki volt a választott orvosom) nagyon rendes volt, biztattak, segítettek mindenben. Nem bántam meg, hogy a Jánosban szültem.

Farkasokkal táncoló 2012.09.07. 08:12:14

Na jó, akkor én is elmesélem a tapasztalataimat, mert elég friss az élmény.
Sajnos nekem speciel a sürgősségi felvétel osztállyal van nagyon rossz tapasztalatom.

AUg. 28-án éjszaka a törökbálinti tüdőintézetben feküdtem, kemokezelésből eredő vérkép problémákkal, amelyeket éppen megoldottak, másnap mehettem volna haza. Kb éjfél tájban arra ébredtem, hogy sündisznók birkóznak a gyomromban, bevettem görcsoldót, de nem használt. Egy idő mulva kértem az éjszakai ápolótól valami erősebbet, de az se használt, sőt a fájdalom erősödött. Kora reggelre a fájdalom átterjedt a májamra, és annyira erős volt, hogy lélegzeni alig tudtam tőle, azt se tudtam hogyan üljek, a vizeletem meg barna lett. Az ügyeletes orvos is meg a nem sokkal később beérkező saját orvosom is contradol fájdalomcsillapítót adott injekcióban, így félig elkábulva feküdtem magatehetelenül, ahonnan csak a beteghordó ébreszgetett, aki lecipelt ellenőrző utrahangra (előtte 2 nappal volt egy teljesen negatív uh) valamint csináltak ujabb ellenőrző vérképet is.

Az ultrahang vizenyőt mutatott a máj körül, valamint teljesen elgázosított hasat, amit gyakorlatilag értékelni nem lehetett, a vérvizsgálat meg a májenzimek felszaporodását. Akkor ébresztett fel az orvos, hogy mentővel átszállítanak a Szentimre sürgősségi osztályára, mert a máj a ugye nem tüdő. Kérték a gasztroendrológiai osztályra a felvételemet.

A sürgősségi osztályon tömeg, a mentősöknek hála én viszonylag hamar bekerültem egy vizsgálóba, bár orvos nem jött aki vizsgáljon elég sokáig. Majd jött egy számitógépszerelőnek kinéz valaki, aki két ujjal pötyögte be az adatamat aszámitógépbe, és mikor megtudta, hogy tüdőrákos vagyok, kb úgy nézett rám mint a véres rongyra és aszerint kezelt is. Szerintem meggőződése volt, hogy a fájdalmam a rákból adódik, és ugyse lehet rajta segíteni, minek szarakodok én ottan. A kórház zárójelentésével nem volt hajlandó foglalkozni, nagynehezen leküldött a "fektetőbe". Ide értem jött egy pacák, és feltolt valahová, ahol lenyomták a csövet a gyomromba, majd megállapították, hogy nincsen gyomorfekélyem, csak egy kis gyulladás.

Kis idő mulva jött egy másik ember, hogy kérek e mentőt, mert hazamehetek. Én meg hiába panaszoltam, hogy iszonyú hasi fájdalmaim vannak, mindenre az volt a válasz, hogy de hát nincsen gyomorfekélyem. Végül az történt, hogy az ápolónő bejött és megmérte a vérnyomásomat, ami akkor 210/133 volt, és ezzel rohant az orvos után, aki vállat vont és azt mondta, hogy hát akkor küldjenek fel az angiológiára.

Na az angiológián aztán helyrezökkent a világ, kedves orvosok, ápolónők, európai szintü kórterem és mellékhelység, és meg is gyógyítottak. Mikor már olyan állapotban voltam, hogy értékelhető hasi ultrahangot lehetett csinálni, akkor derült ki, hogy epehólyag és epevezeték gyulladásom volt, valamint a gyomrom is gyulladt volt valamennyire... nem tudom mennyi ideig tartott volna a fájdalom, ha tényleg hazahoz a mentő... :-( Vagy hogy mikor kapok agyvérzést ekkora vérnyomással (az angiológián az orvos mondta, hogy a hasi fájdalom nagyon hamar felviszi a vérnyomást, amit mellesleg morfiummal nyomtak akkor le.)
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása