Üljön vissza a seggére és várjon!
249 hozzászólás
2012.08.09. 10:02Tisztelt Praxis!
Az én történetem nem olyan vérlázító, mint amilyeneket az önök blogjában szoktam olvasni, mégis kifejezetten dühítő. Orvoshoz kellett mennem a múlt héten. Kifejezetten ritka az ilyen alkalom, jó, ha évente, kétévente egyszer sor kerül hasonlóra. Jó előre felhívtam a háziorvost, gondolván, időpontra érkezve mégis csak kényelmesebb és lényegesen gyorsabb is a dolog. Na, ez volt az igazi tévedés. Kaptam is időpontot szerda délután 4-re. A munkahelyemről elkértem magam, úgy terveztem, hogy legkésőbb negyed 5-re, fél 5-re készen is leszek, utána rohanok a kislányomért az óvodába.
Jó hamar, már fél 4 magasságában megérkeztem a rendelőbe, még az előző orvos volt bent, így azzal számoltam, hogy valószínűleg elsőként kerülök sorra. 4 órakor már vagy tízen voltunk, akik a doktorra vártunk, de ő végül csak háromnegyed órás késéssel érkezett meg. Ekkor már tudtam, hogy a férjemet kell riasztanom, hogy hozza el a gyereket. A rendelés végül csak 5 óra után pár perccel kezdődött el, ekkor már nem voltam éppenséggel nyugodt, hiszen már több mint egy órája ott várakoztam.
Egy életre sánta lettem
2012.08.08. 11:55Engem is a János Kórházba szállítottak lábtöréssel (szárkapocs- és sípcsont zárt törés a boka felett 5 centivel), és ez volt talán életem legborzasztóbb élménye.
8-kor értem be a mentővel, és 1/2 12-kor kerültem vizsgálat alá. Utána másnap szakszerűen fúrtak és nyújtottak, majd 3 napig feküdtem, míg megműtöttek (velőűri szegzés)... utána napokig lábadoztam, és a 15-20 fős férfi és kb. ugyanannyi fős női traumatológián összesen 1 azaz egy Feri Nővér volt.. a kórterem erkélyajtaját egy seprűnyéllel ékeltük ki - tél volt - mert a hideg ki-be vagdosta, rossz volt a kilincs - sem járókeret, sem mankó nem volt a kórtermekben. Mivel tájfutó vagyok (ill. voltam addig) ezért én vittem a szomszédaim jégakkuit a hűtőszekrénybe, jobb híján féllábon ugrálva.. ekkor mondták, hogy ne a folyosóra, hanem a nővérszobába kell tenni.. balra fordultam, és ekkor megbotlottam a felpöndörödött linóleum padlóban, és magam elé kaptam a frissen műtött bal lábamat... senkinek nem kívánok akkora fájdalmat.Ordítottam, mire csak bejött a "Nővér" és az ágyamba vittek, fájdalomcsillapító, stb. Az orvos másnap azt mondta - miután megnézte a végeredményt: "ez nem így állt, miután én megműtöttem", és annyi, se konzílium, se korrekció, semmi, a másnapi konzílium simán átment rajtam, azt hittem, majd szólnak, hogy mi történt.. aztán gyorsan begipszeltek, és hazaküldtek.
A két csont alsó 5-6 centije teljesen összenőtt a csavarok melletti csont-áthúzás miatt, de ez semmi, a bal lábam az újra eltörés miatt 1.5 cm-el rövidebb lett, és 15 fokkal kifelé fordulva nőtt össze, emellett a lábfejem külső élén kell járnom, mert a lábfejem befelé fordulva nőtt össze.
Nyilván az orvos nem merte mindezt elmondani a "főnökének", én meg életemre sánta lettem a János Kórház lelkiismeretes orvosainak és egyéb személyzetének gondossága miatt.
Úgyhogy egyáltalán nem lepődök meg mások véleményén, akik igencsak hasonlóan gondolják.
Tulajdonképpen a János Kórház olyan, mint egy soha karban nem tartott, lepusztult, romos egykori kórház... biztos, hogy a köznép ilyent érdemel. Sajnos.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
A Tüdőklinika a Semmelweis Egyetem szégyene
2012.08.07. 08:152012.márciusában édesanyámnál elváltozást találtak a tüdejében.A kiírt CT 2 hónap múlva esedékes.Addig vártunk.Majd májusban kiderült hogy tumorról van szó.Mivel nyár jön az orvosok egymásnak adják át a beteget ide-oda passzolgatják,lassan már azt sem tudtuk ki is az orvos,aki "kezelné".Jó sokára kaptunk hörgőtükrözésre időpontot,de valami ok miatt kérték hogy jöjjünk jövőhéten.Szintén éhgyomorra,de ekkor kiderült hogy hirtelen elutazott az orvos külföldre így nincs HELYETTES orvos aki megcsinálná a beavatkozást.Jöjjünk vissza jövőhéten...Hát a családtagok,akik mindig szabadnapot kérnek,hogy édesanyámnak ne kelljen egyedül átmennie ezeken a megaláztatásokon,ők is hiába mentek.Tehát a harmadik alkalommal,nagy nehezen állítólag sikerült mintát venni a tumorból.Várjunk 2 hetet.Mi telefonálunk hogy mi a helyzet-mert ugyebár az orvos nem hívna ám fel.Végül is kiderült hogy az a sikeres mintavétel mégsem olyan sikeres,mert nem tudtak eredményre jutni.Irány egy másik kórház,ahova szintén időpontra mentünk,másféle formában,de sikerült mintát venni-Ahol megjegyzem,olyan tisztelettudóak az orvosok,ápolók,de még a takarító személyzet is,hogy le a kalappal.Majd vissza a János-kórházba.Elhadarják a rosszindulatú daganat eredményét,mint egy gép,semmi emberség,vigasztalás.Kitalálják hogy valami DNS mintát is kell venni a szövettanból,ami már csak 7 munkanap és utána elkezdhetik anyukámnál a kezelést.Telefonon érdeklődünk,többször és semmi.Arra hivatkoznak hogy szabadságolások vannak.Na most ,ha nyár van ,akkor a betegnek ne legyen tüdődaganatos,mert akkor búcsút mondhat e földi létnek?????Vagy hogy van ez???Márciustól-augusztusig mást sem teszünk,csak VÁRUNK.A csodára.Mert rajtunk orvos nem segít.Nem mi akartunk a Jánosba menni,állítólag oda tartozunk.Mi lesz velünk???Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Nem csak akkor foglalkoznak a beteggel, ha megfizeti
2012.08.06. 11:492012. július 27-én délelőtt munkahelyemen erős szédülés fogott el, ami nem akart szűnni.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Békési István biharkeresztesi házi orvosnak (aki a vizsgálat után saját személyautójával vitt be a mentőállomásra). Szeretnék köszönetet mondani a biharkeresztesi mentőszolgálat ügyeletes orvosának, asszisztensének és a mentőszolgálat dolgozóinak, valamint a berettyóújfalui kórház sürgősségi osztály aznapi ügyeletes orvosának, ápolóknak, nővéreknek odaadó munkájukért, segítőkészségükért. Külön köszönet a beteghordónak kedvességéért, figyelmességéért.
Cáfolnám azt a híresztelést, hogy csak akkor foglalkoznak a beteggel, ha megfizeti. Mivel a munkahelyemről vittek be, nem volt nálam a pénztárcám, így nem is tudtam volna anyagilag honorálni a segítséget.
Betegségem kapcsán két nagyon pozitív dolgot is megtapasztalhattam:
- örülök, hogy elmondhatom, vannak még elhivatott, segítőkész, munkájukat szívvel-lélekkel végző orvosok, ápolók, nővérek és beteghordók.
- örülök, hogy ilyen összetartó,segítőkész, szeretetteljes munkahelyen dolgozhatom.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Bent van egy "faszi", aki hülyére törte magát
2012.08.03. 06:00Tisztelt blog!
Én csak 1 hónapja lakom Fehérváron, de a napokban sajnos megismertem a Szent György Kórház belsejét is.A páromat egy szerencsétlen baleset érte, a röntgenen kiderült, hogy a csuklójában 2 csont is eltört, műteni kell.A sürgősségi ambulancia folyosóján várakoztam rá, miközben két mentős egy 5 év körüli balesetes kisfiút hozott.
Az egyik bement, majd néhány perc után kijött, s mondta a mellettem ülő kisfiú anyukájának, hogy bent van egy "faszi"aki hülyére törte magát, majd szólítanak utána titeket. (gondolom ismerték egymást) A sérelmem nem is a "faszi" megszólításon van, ha ennyi az intelligencia szint, hát ennyi, hanem hogy mindezt igen jókedvűen, nevetve mondta.
Minden tiszteletem a mentősöké, akiknek a segítsége emberek ezreit menti meg és egy ilyen gerinctelen ember miatt nem is kívánom általánosítani őket, de sajnálom, hogy ilyen is akad közöttük!
Épp ezért kívánom a kedves "bodros hajú" mentős "úrnak", hogy mielőbb ugyanilyen okok miatt saját magán is ilyen jól tudjon szórakozni, lehetőleg minél többször!Üdv
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Magam vittem a magzatot vetélés után szövettanra
2012.08.02. 07:43Nem mai történet, de érdekes lehet, különösen amit olvasok a blogon.
Gyereket szerettünk volna a párommal, de nem jött össze.Neki volt már 2 gyerkőce az előző házasságából, így engem vizsgáltak, de nem találtak semmit. A doki vigyorogva mondta, azért nézzük meg a pasit is, mit lehessen tudni...Nos, mikor odahaza ezt elmondtam, eszeveszett röhögés, majd együttlét következett, minek utána, talán mert nem görcsöltem a gyerekért, baba pozitív lettem.Tervezett őszölésünk Bükkfürdőn volt 1 hét, orvos nem mondta, ácsi, a gyógyvíz/fürdőzés nem jó ötlet... Elkezdtem vérezni.
Kocsiba ugrottunk, haza a kórházba, ahol a fogadott orvosunk praktizált, törülközővel fogva fel a vérzést.
Hétvége volt, ügyelet.Megvizsgáltak, mondtam fájok nagyon.Adtak valami kék bogyót, elveszett a hétvége, utólag tudtam meg, altatót adtak, hogy ne zaklassam őket, mert nincs sürgősségi műtét sem, mert én nem voltam életveszélyben, szóltak a szobatársaimnak, ha nagyon nyűglődök szóljanak. Nem nyűglődtem, aludtam.
Kiesett 2 nap, hétfőn vittek vizsgálatra.
Nem tudta senki, hová tűnt a sérült gyerek
2012.07.28. 09:03Kedves Praxis blog!
Másfél héttel ezelőtt 16 éves fiam egy komolynak látszó balesetet szenvedett sportolás közben. A barátaival futballozott, amikor beverte a fejét a betonba (apropó, ezeket a beton focipályákat szerintem régen el kellett volna már tüntetni) és a jobb karját is rendesen megütötte, amiről később ki is derült, eltört.
Az egyik srác, aki egy házban lakik velünk értesítette a mentőket, akik a fiamat helyben ellátták és el is szállították. A gondok azonban itt kezdődtek. Majdnem pontosan 12 órába került, mire sikerült megtalálnom, hova vitték a fiamat és a tájékoztatás, valamint, ahogy beszéltek velem telefonban és személyesen, az már-már balkáni, vagy afrikai állapotokat tükrözött.
Először a központi számot hívtam, miután este fél 8 tájékán haza értem és a házunkban lakó srác becsöngetett és elmesélte a történteket. Itt még kedvesek voltak, de elég tanácstalanok, amit azért nem értettem, mert úgy gondoltam, nincs annál egyszerűbb, mint egy ilyen helyzetet leellenőrizni. Beletelt vagy 6-8 percbe, mire kiderítették, a Balesetibe vitték. Megköszöntem a választ és természetesen elindultam a kórházhoz. Amikor odaértem és szerettem volna információhoz jutni, mi a helyzet a gyerekemmel, egyszerűen nem tudtak róla semmit. Hiába mondtam el, hogy hogyan néz ki, mi történt vele és hogy kb. mikor hozhatták be, semmit sem tudtak róla, nem is látták. Beszéltem orvostól elkezdve portáson át szinte mindenkivel, de nem jutottam semmiféle használható információhoz.
Azt tanácsolták, hogy újfent hívjam fel a központot és érdeklődjek náluk újra. Már vagy jó másfél-két óra telt el közben, szóval kezdtem belül elveszíteni a türelmemet, meg esteledett is erősen. A telefonban kissé dühösen elismételték, hogy szerintük a balesetin kell lennie a gyereknek, ne őket zargassam mindennel, hanem ott próbáljam kideríteni, merre lehet. Mondtam, hogy ezen vagyok, de ők hozzájuk irányítottak, nem voltak túl megértőek.
Miután letettem a telefont, újabb „nyomozásba” kezdtem, de ismételten falakba ütköztem, pedig már elkezdtem járkálni a kórtermeknél is, lesz, ami lesz alapon. Aztán belefutottam egy orvosba, akinek szintén elmeséltem a helyzetet és innentől kezdődött az igazi röhej, bár akkor igazán nem voltam valami vicces kedvemben, hiszen telt múlt az idő, a fiam pedig eltűnt, senki sem tudott róla. Ez az orvos, akiről persze nem feltételezem, hogy szándékosan félrevezetett volna, azt mondta, hogy a fiam valóban volt a Balesetin, el is látták, de utána átszállították egy másik viszonylag közeli intézménybe. Kérdeztem tőle, biztos-e benne, azt mondta egész biztos, menjek csak át, ott lesz.
Utólag rájöttem, hülye voltam, oda kellett volna telefonálnom, de fáradtan és nem kevéssé aggódva ez eszembe sem jutott, fogtam magam és máris indultam. Nos, ahogy az várható, nem találtam ott sem a fiamat, nem tudott és nem is hallott róla ott sem senki. Képzelhetik, mennyire meg voltam rökönyödve és tanácstalanul néztem körül, most mi legyen. Kezdett nagyon kínossá válni a helyzet, hiszen már benne jártunk az éjszakában, és a fiamról még mindig semmi hír nem érkezett. Nem untatnék senkit az itteni további részletekkel, lényeg, hogy már harmadszor hívtam fel a mentőket, akik ezúttal már kifejezetten dühösen adták tudtomra, már megmondták, hol a gyerek, ne is hívjam őket többször, mert nem kíváncsiak a nyüglődésemre.
Mit tehettem volna, taxi, irány vissza a baleseti és végre megtört a jég. Miután fáradtan, dühösen és aggodalmakkal tele felemeltem a hangom és elpanaszoltam a kálváriámat, azt mondták, tüzetesebben utána néznek. Kiderült, hogy végig ott volt a fiam az egyik kórteremben, miután ellátták el is helyezték, csak épp nem találták (hogy lehet ez?) és kiderült az is, hogy mivel a gyereknél nem volt mobil, megadta a számomat, hogy hívjanak fel, de valahogy „elfelejtették”…
Kérdezem én, hogyan fordulhat elő ilyesmi?Hajnali négyig rohangáltam, mint a mérgezett egér, kórházból kórházba, kérdeztem, udvarias voltam, kedves voltam, de nem mondták meg hol a fiam, csak amikor felemeltem a hangomat, ami mellesleg nagyon nem szokásom. Miért nem hívtak fel, ha megígérték? Miért küldözgettek ide, oda? Miért voltak ennyire flegmák és nemtörődömök? Én elhiszem, hogy nincsenek megfizetve rendesen, hogy túl vannak terhelve és jobb körülmény illetné meg őket, de mindez úgy gondolom nem mentség mindezekre.
K. I.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Az allergia semmiség, nem kell vele ügyeletre rohanni a doktornő szerint
2012.07.26. 10:18T.Cím!
Ma olvastam a jánoskórházi rémtörténetet, íme az én problémám, igaz ez "csak" egy darázs vagy méh csípés!
üdv. Klára
Ezt a panaszbejelentést én teszem, keresztlányommal történt az eset és mielőbbi kivizsgálását kérem.
2012.július 08-án megcsípte a karját egy darázs, vagy méhecske ezért ment az orvosi ügyeletre, mivel tudja, hogy allergiás a csípésre, ezért kérte a kalcium injekciót és az antibiotikum felírását. Ez az orvosnőnek nem tetszett, majd ő eldönti, hogy mire van szüksége, szerinte nincs szüksége ellátásra, holott a jobb felső karja könyöknél már rendesen be volt dagadva. Hiába kérte, nem látta el, majd mondta hogy menjen ilyen-olyan kórházba a panaszával. Másnap reggel elment a Bőrgyógyászatra, ahol soron kívül ellátták /nagyon csúnyán bedagadt a karja/ majd antibiotikumot is felírtak.
Amiért ezt a panaszt teszem, az az, hogy ez az eset tavaly már szintén előfordult ezen az ügyeleten, akkor is ez az orvosnő volt szolgálatban, és szintén nem látta el a keresztlányomat, mert ne ő mondja meg hogy allergiás vagy sem, és ilyen semmiséggel nem kell az ügyeletre rohanni. Akkor még vissza kellett menni az éjszakai ügyeletre, mert olyan súlyos volt a helyzet, akkor már más orvos volt és ellátta. Másnap reggel be kellett menni a Bőrgyógyászatra, ahol felírták az antibiotikumot, és betegállományba is kellett venni. Úgy gondolom, hogy ha az ügyeletes doktornő gondosan ellátta volna a beteget, akkor a betegállomány elkerülhető lett volna.
Mélységesen felháborít, hogy ez az eset többször is előfordulhat, mégis hova menjen segítségért az akinek szüksége van rá, akkor minek az ügyelet, egyből mentőt kell hívni?
Kérem panaszom mielőbbi kivizsgálását.
Tisztelettel Klára
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Beutaló nélkül meg is halhat a beteg?
2012.07.24. 06:00T. Cím!
Olvastam a mai napon a " Feleségem még élhetne" című cikket, és több év után most éreztem azt, hogy le kell írnom azt az esetet ami velünk történt meg. Ha én és az akkori, nagyon jó háziorvosunk nincs észen, a huszonéves fiam nem él. Az 1990-es évek vége felé egy vasárnapi napon, délután a fiam el kezdett hányni. Először arra gondoltunk, hogy azért mert hozott a cukrászdából süteményt és az lehetett rossz. A hányása nem múlt, kihívtam az ügyeletes orvost, Ő adott hányás-csillapító injekciót a fiamnak, és egyúttal azt mondta, ha nem múlna a hányása akkor vigyük be az ügyeletes kórházba, meg is írta a beutalót. Sajnos a hányás nem csillapodott, így megkértem a fiam barátját, hogy induljunk el, mert itt valami más van.
A János Kórház Sebészeti Osztályára szólt a beutaló. Útközbe többször meg kellett állnunk, mert hányt a fiam, és rendkívül rosszul volt. Beértünk a János Kórház Sebészetére, ekkor már éjfél előtt volt. Megkerestük az ügyeletest, ott csak a nővér volt. Kezébe adtam a fiam személyi igazolványát, amiben benne volt a beutaló is. A nővér mondta, hogy feküdjön fel a fiam a vizsgáló ágyra, -a gyermekem nagyon rossz állapotban volt-, az ablakot is ki kellett nyitni, mert már az ionok a sok hányás miatt annyira lecsökkentek a szervezetébe, hogy az ájulás kerülgette. Idegesen szóltam a nővérnek, hogy hívja már az orvost, -de akkor már kb. 1/2 órája vártuk-. Felszólt telefonon: " gyere le mert itt van egy srác, és nagyon rossz állapotban van". Na megjelent a "doktor úr", a fiam felkerült az osztályra, vettek vért tőle, és elvitték gyomor-rtg. vizsgálatra, amikor meg lett a rtg. eredménye, közölte a dr. hogy nincs gyomorvérzése, mi még vártunk a vérvételi eredményekre. Ekkor mondta, hogy az csak reggel lesz meg, mert éjjel nem dolgozik a labor. EZ VOLT AZ ÜGYELETES SEBÉSZET!!!
Nem vették észre időben a Stroke-ot
2012.07.23. 09:26Tisztelt Blog!
Anyukámmal jártunk nagyon rosszul egy rosszulléte alkalmával.62 éves anyukám sok időt töltött a ház körül, főleg a kertben kapálással és locsolással, sajnos nem kellett volna.
Egyik vasárnap (kb. 3-4 hete) nagy hőség volt, és ő már reggel 5-6 óra óta a kertben volt. 11 óra körül összeveszett a szomszéd gyerekeivel vagy annak haverjaival, akik nagyon szemtelenül sértegették ("nem azért jöttem ide, hogy ezt a banyát nézegessem..." meg hasonlók).Ő sajnos nagyon magára vette, a vérnyomása rögtön az eget verte.
Felbotorkált a kertből, és édesapám mindjárt látta, hogy baj van, mert gaga volt a beszéde.Megmérte a vércukrát, amit alacsonynak talált, de utólag kiderült, hogy lehet, hogy kevés vér került a mérőcsíkra. Telefonált mindenfelé, nagy nehezen a nővéremmel egyeztetve úgy döntöttek, hogy a nővérem kocsival beviszi a kórházba. Közben nekem is szólt a feleségem, hogy baj van - nem vettem fel a telefont, mert azt gondoltam, hogy 5 perc utáni ebédhez figyelmeztetést akarják a családtagjaim újra közölni.
Én is csatlakoztam anyuékhoz (a városi kórház és anyuék faluja közötti faluban lakom, nekem nincs kocsim), így vasárnap délben elindultunk a kórházba.Anyukám jobban lett közben, a városba érve nővérem lakására mentünk előbb, hogy "korrigáljuk a leesett vércukrot". Teljesen magánál volt anyukám, nem volt gaga a beszéde, de elmondta, hogy zsibbadt a jobb keze, meg a bal lába, meg elismételte apu meséjét, hogy ő is észrevette magán, hogy a beszéde teljesen gaga volt, meg a szája is félre állt a nyelvével együtt. Evett, ivott, és 2 órakor már ott voltunk az ügyeleti rendelőben a kórház mellett. Oda mentünk előbb, mert korábban aput is mentő először átvitte oda egy szívinfarktusos rosszulléte után, mondva, hogy előbb mindenképpen oda kell menniük, a beutaló nélkül nem is fogadja a kórház sürgősségi osztálya.
(???)
Jó eséllyel még ma is élne a feleségem
2012.07.21. 09:39Tisztelt Cím!
Kérem tegyék közzé az én, ill. az elhunyt feleségem történetét, mindenki okulására!
A feleségem 2010. november 5-én, 60 évesen hunyt el rákban. A feleségem –igazolhatóan – 2002-től járt Mammográfiás szűrővizsgálatokra a Szent János kórházba. Minden dokumentum el van téve, alább csak kimásoltam a legfontosabbakat.
1./ 2005.10.20 – Szent János Kórház – Mammográfia szűrés
Fizikai vizsgálat: szimmetrikus emlők, kóros képlet az emlőkben és az axilliákban nem tapintható
Mammográfia: Életkórnak megfelelő kiterjedésű mirigyállomány, amelyen belül malignitásra utaló kóros eltérés nem látható. A jobb emlőben egy kis, benignus lágyrészképlet van.
Vélemény: ultrahangvizsgálatra visszarendelve
Hány embernek kell még meghalnia?
2012.07.19. 12:00Tisztelt Praxis blog!
Tavalyi történettel jelentkeznék, még mindig nem sikerült feldolgoznunk azt a tragédiát, amit a nemtörődömség és az embertelenség is okozott. Néhai édesapám 69 évesen távozott közülünk, pedig talán még ma is élhetne szegény. Tavaly júliusban egy hasonló forró hőségű napon éppen otthon ücsörgött és olvasott, amikor rosszul lett. Édesanyám ott volt vele, látta, hogy szegény elfehéredik és izzadni kezd, valamint arra panaszkodik, hogy nehezen kap levegőt. Édesanyám, hiába tiltakozott apukám, hogy majd jobban lesz egyből a mentőkért telefonált. Egy kis faluban laktak, a tragédia után költözött fel hozzánk anyukám. A mentős diszpécser végighallgatta zokogó anyám esetismertetését, majd ahelyett, hogy csitítani kezdte volna, vagy megnyugtatta volna, elkezdett kiabálni a telefonba, hogy fejezze be a hisztériázást. Ekkor már nagyon rosszul érezte magát édesapám, feküdt az ágyon.
Anyukám ekkor már részletesen elmondta egyszer a tüneteket és a címüket is, de el kellett ismételnie. Hidegen csak annyit mondtak, hogy sietnek. Édesanyám közben próbálta apukámat nedves törölközővel törölgetni és közben természetesen rettenetesen aggódott. A nagy sietésből semmi nem lett, több, mint fél óra elteltével újra kellett telefonálnia, hogy hol vannak, ekkor közölték, hogy csak épp akkor indulnak. Közben velem is beszélt, próbáltam nyugtatni legalább én, miközben magam is teljesen letaglózva voltam. Habár körülbelül két és fél órára laktak tőlem, kocsiba ültem és siettem.
Nos, senkinek sem kívánom azt a pillanatot, amikor kocsiban megcsörren a telefon és az ember édesanyja csak zokogni tud, mást mondani sem képes és ebből az ember tudatáig eljut, hogy megtörtént a legrosszabb, ami csak történhetett. Mire a mentők kiértek 47 perc után, édesapám már annyira rossz állapotban volt, hogy a kórházba szállítás közben meghalt szegény. Szívroham vitte el. egy teljes világ omlott össze bennünk édesanyámmal és már sosem lesz semmi olyan, mint amilyen volt.
Nem azért, hogy vádaskodjak, de a kórház kocsival körülbelül 10-12 percnyire van a falutól, és akkor még a megkülönböztető jelzések használatát figyelembe sem vettük. Hogyan lehetséges, hogy ilyen helyzetben a mentő fél órával a hívás után indul csak el második telefonálást követően? Egyszerűen hihetetlen. Hány embernek kell még meghalnia hasonló esetek miatt?
Anikó
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Egy rendelőbe nyomorítottak kettőt
2012.07.18. 12:33Üdítő volt a kórházblogban a dunaújvárosi kórházról pozitív hangvételű levelet olvasni Bár hozzá teszem, a beteg szerintem nem városi.
Amikor ezen a blogon azt olvasom, hogy így nem kapnak elég pénzt a kórházak, meg úgy nehézkes az ellátás mindig csak a saját kis városom jut eszembe.
Dunaújváros! Az a Dunaújváros, ami másként épült meg mint a többi település. Más települések a templomok köré épültek, ez a város a Dunaferr köré. A Dunaferr pedig elég sokat adott anno a városnak. Elsősorban munkahelyeket, majd otthonokat, óvodákat, iskolákat, mozit, múzeumot, uszodát, sportpályákat, és több egészségügyi intézményt is.
Nem tudom pontosan mekkora lélekszámmal élt anno a város, de volt szülőotthon,/ami ma kollégium/, kettő sztk, egy kórház és körzeti orvosi rendelők.
Mára ennek annyi.
Aki kedvet érez, üsse be a Google-ba, hogy Zöld rendelő. A sajtóinformációk szerint a Zöld rendelőt a korábbi kórházigazgató eladta, annak összegét beleforgatta az adósságokba, majd utána több tízmillióért visszabérelte az új tulajdonosoktól. Az új tulajdonosok között természetesen köztük van/volt az akkori kórházigazgató is. Hogy mi volt ebben ami megérte a kórháznak, számomra rejtély! Eközben megvetették a Zöld rendelőben évtizedek óta dolgozó orvosokkal a rendelőiket, hogy miért ez is rejtély.
A lényeg az, hogy a rendelőért egy idő után nem fizettek szinte semmit. Először a fűtést és a vizet kapcsolták ki, majd a villanyt, lifteket, végül nem maradt ott már semmi. Csak a tulajdonnal rendelkező orvosok, akik bár fizettek, de nem az egész épületet, csak a saját rendelőjüknek megküldött számlát.. Hozzá kell tenni, hogy ezt a mérhetetlen adósságot a kórház halmozta fel a visszabérléssel.
Abban a Zöld rendelőben működtek az úgynevezett vízi kezelések és a fizikoterápiás kezelések is. Eléggé tönkrementek már a medencék, a felújításuk sokba került volna. Ekkor jött az ötlet, hogy a több tízmilliárdból megépült élményfürdőbe költöztetik ki a kezeléseket. Kapott ott helyet az ortopédia is, és tényleg egy nagyon szépen megcsinált részleget kapott ott az egészségügy eme része. Csakhogy a város az élményfürdőt sem fizette, így az bezárt az eürészlegével együtt.
Eközben egy bizonyos szombati napon, pár nappal azután, hogy a lelakatolt zöld rendelőbe nem tudtak bemenni a dolgozók, pénzt és időt nem kímélve egyetlen hétvége alatt átköltöztették az egész szakrendelőt a kórházba és a fehér rendelőbe a dolgozók!!!
Ma a zöld rendelőt csak kísértetháznak nevezik, mert egy lélek nem megy oda be, vagy épp katasztrófaháznak, mert hullik darabjaira , ugyanis a gondját még a tulajdonosa sem viseli.
Most megint megnyílt az élményfürdő, egyes kommentlhető helyeken az emberek azzal viccelnek/!!!/ hogy nem mernek időpontot kérni, mert mire sorra jutnának az épület megint bezár.
Kérdezem én. Ez is az állam hibája lenne? Nem! ez a városvezetésé, a korábbié és a jelenlegié is együtt. Egy rendelőbe nyomorítottak kettőt.
Nem nagy ez a város, ma talán laknak benne 50.000 ezren, de mégis súlyponti kórház a neve. Megyehatár szélén vagyunk, tőlünk Tolna talán 10-15 kilométer. Onnan is ide járnak be, mert Szekszárd jóval messzebb van. De ide járnak még a Duna túl feléről is, mert bár régen csak a Dunaföldvári híd volt, ma már van Pentele híd is, és csak néhány kilométer busszal, bringával és máris a városban vagyunk. Vannak még környező településeink is, akiknek bár van Kistérségi ellátóközpontjuk, nem oda mennek, hanem ide ebbe a kórházba. Pedig ott is helyi orvosok vannak. Itt a városban egy közönséges ambuláns műtétre 2-3 hetet kell várni, Kulcson és Dunavecsén még aznap megcsinálják az oda tartozóknak, de a dunaújvárosiaknak csak térítés ellenében. Mégis ide járnak a vidékiek laborba is, és a szakrendelésekre is.
A körzeti orvosomat ma nagyon körülményes elérni. Amíg a Zöld rendelőben volt, a körzete kellős közepén rendelt. Ma a város szélén kapott egy rendelőt,/béke városrész/ amit elég nehéz megközelíteni, tekintettel arra, hogy ebben a városban a volán sem működik, járatritkítások, buszmegállóáthelyezések, és alvállalkozók...
De a béke városrészi körzeti orvos a város közepén kapott rendelőt, az ő betegei pedig a város széléről kénytelenek megoldani a városba jutást. Érti ezt valaki?
Na itt nem a finanszírozással vannak a gondok. Bámulatos, hogy orvosok ma itt képesek dolgozni, helytállni úgy, hogy több tízezren vannak naponta egyetlen épületben!!!
Jó lenne, ha valami nyugdíjas közgazdász, könyvelő, ügyvéd, rendőr stb... csak úgy hobbiból ok nyomozna és végre kattanna a lakat a felelősökön.
Próbáltam érthetően leírni a helyi állapotokat, ezek a keresőben mind olvashatók, nem egyéni véleményem. És talán még le sem írtam mindent.
Üdv!
http://dh-online.hu/dunaujvaros/20100703_veszhelyzet_a_zold_rendeloben?s=rel&FullComment=true&FullComment=true#comments
http://www.dh-online.hu/fooldal-fokuszban/20110930_az_utolso_kapcsolja_le___
Ez csak néhány link, de megszólalnak az érintett dolgozók is.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy Kecskeméten szülhettem meg az ikreinket
2012.07.17. 09:47Tisztelt Praxis blog!
A Kecskeméti Szülészet volt „betegeként” írom ezt a néhány sort. Várandósságom előtt nagyon sok rosszat hallottam a kórházról – ahogy az összes többiről is. Így be kell vallanom, kicsit félve – a kismamák minden szorongásával, bizonytalanságával – mentem az első 12 hetes) ultrahang- és laborvizsgálatra. Féltem, hogy miként viselkednek majd velem egy némileg kiszolgáltatott helyzetben?! Hogy lesz-e egy-két emberséges szó, vagy a szokásos „futószalag” rendszert lehet majd érezni a szakembereken?! És mivel ikrek voltak a pocaklakók, talán én is kétszeres aggódással éltem meg ezeket a perceket. Szerencsére hamar kiderült, hogy ezek az aggodalmak, bizonytalanságok, félelmek szinte alaptalanok.
A várandósságom 36. hetéig bejártam a vizsgálatokra. Egyszer sem éreztette velem egy orvos, szonográfus, laboros, szülésznő sem, hogy én a sokadik vagyok aznap, és már jobban szeretnének otthon lenni, pihenni, családdal foglalkozni. Ez akkor is így volt, amikor 24 hetesen pánikszerűen rohantam a kórházba, mert úgy éreztem, valami nincs rendben. Akkor tényleg nagyüzem volt a szülőszobán, mégis a szülésznők nagyon kedvesen és segítőkészen, sok türelemmel álltak hozzá a problémámhoz. Végül kiderült, hogy minden rendben, tehát én plusz felesleges munkát jelentettem mindenkinek, aki azon a délutánon velem foglalkozott.
A 36. héten feküdtem be a kórházba, és két hetet töltöttem el a terhespatológián, majd 5 napot a gyerekágyas osztályon. A 20 nap alatt sok mindent láttam, hallottam. És megtapasztaltam, hogy nagyon odafigyelnek ránk. Sokszor láttam, hogy rengeteg dolga van a szülésznőknek, de mindig van idejük készségesen válaszolni az éppen aktuálisan feltett kérdésre. Bármilyen problémával fordultam hozzájuk, ha azonnal nem tudták orvosolni, akkor ahogyan idejük engedte, megoldották. Segítettek a babák születése után is, hiszen kezdő anyukaként sok mindenben nem volt tapasztalatom.
Külön hálás vagyok Bakó Ferenc doktor úrnak, aki a várandósság időszakát nagy figyelemmel és törődéssel kísérte végig, és hozzásegítette gyermekeinket, hogy elkezdjék a méhen kívüli életüket. Jól eső érzés volt az a gondviselés, amit tőle kaptunk. Kérdéseimre mindig kaptam – megnyugtató – válaszokat.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy Kecskeméten szülhettem meg az ikreinket. Az emberséges hozzáállást - amiben nekem ott részem volt - tanítani kéne mindenhol - nemcsak kórházban, hanem minden olyan helyen, ahol emberekkel foglalkoznak.
Tisztelettel: VZs.
Órákon át várakoztatták a beteg gyerekeket
2012.07.16. 09:11A fiamnak úgy 4 éves kora óta vannak problémái a fülével, évi 2-3 alkalommal tiszteletünket tesszük a kerületi SZTK fül-orr-gége osztályán. Az évek során már megtanultuk, hogy a fájdalomcsillapításon kívül mást nem teszünk vele amíg szakorvos nem látta. Volt már középfülgyulladása, hallójárat gyulladása, meg egyszerre mindkettő is. Legtöbbször kap egy gyógyszeres gézcsíkot a fülébe, gyógyszert meg helyzettől függően írnak neki. Ezzel így elvagyunk, másnapra már ritkán van panasza, de legalábbis jobban van.
Múlt héten ismét megfájdult a füle, vélhetően a Balatonban töltött 3 naptól. Csütörtökön irány a fülészet, ahol egy új orvos fogadott, vele még eddig nem találkoztunk. Belenézett a fülébe, majd azt mondta, hogy az ott lévő fülzsír mögött maradt víz, ettől gyulladt be. Kimosta, leszívta a fülét, majd egy Garasone fülcsepp recepttel utunkra bocsátott bennünket.
Csepegtettük, de nem igazán javult, szombat hajnalra már azzal keltett, hogy a feje is fáj és hiába vesz be Algopyrint. Reggel telefon, fülészeti ügyelet a Heim Pálban. Nagyszerű, az utóbbi időben már annyit jártunk ott (mármint a kórházban) felváltva a három gyerek valamelyikével, hogy lassan előre köszönnek. Többnyire jók is a tapasztalataink, csak a bőrgyógyászatot kerüljük el nagy ívben, ha lehet. Eleve a Delej utcában parkoltunk le, ott van a fül-orr-gége osztály épülete. A lépcső tömve gyerekekkel. Férjem egyből sokkot kapott, mondtam biztos csak egy kirándulócsoport pihenget ott a napon. Gyenge próbálkozás volt, belátom. Mondjuk annyiban jól tippeltem, hogy egy buszt önmagában megtöltöttek volna csupán a beteg gyerekek, nem beszélve a szülőkről, tesókról, stb. Mindez a hőségriadó kellős közepén. A váróban 40 fok, 40 fülfájós, lázas gyerek, légmozgás nulla. A lépcsőn még akadt hely, csak a déli napot kellett hozzá jól bírni. Tesztnek jó volt, mert megkérdeztük a gyereket, hogy ugyan fáj-e annyira a füle, hogy ezt a sort kibírja, de fájt neki. Egész Budapest fül-orr-gége ügyeletét egyetlen doktornő látta el, az ő nyakába szakadt ez a töméntelen gyerek. Becsületére váljék igyekezett is, ahogy tudott, de amikor úgy két óra elteltével bejutottunk hozzá már iszonyú elcsigázottnak tűnt. El nem tudom képzelni, hogy mikor evett, pihent, mondta, hogy másnap reggel 6-ig lesz benn. Gyerek megkapta a szokásos gyógyszeres gézt a fülébe, amitől rövid időn belül enyhült is a fájdalom. Vasárnap vissza kellett volna mennünk cseréltetni, de bevallom őszintén – hogy lehessen ránk követ dobálni – azt már nem vállaltuk be.
Banális kis sztori? Senki nem halt meg, nem perel be senki senkit, gyereknek se fáj már a füle. Mindennapos a magyar egészségügyben? Lehet. Pedig nem kéne annak lennie. Nem kellene belefásulni és elfogadottnak tekinteni a rosszul szervezett, de legalábbis problémára rosszul reagáló ügyeleti rendszert, az órákon át várakoztatott beteg gyerekeket, az agyongyötört, alulfizetett orvosokat. Az ilyesminek igenis legyen hírértéke, figyeljenek fel rá azok, akik tenni tudnak azért, hogy másként legyen. Szemléletváltozást és szervezeti változást csak az fog eredményezni, hogy ha a lázas gyerekkel hőségben várakoztatott szülők, a kizsigerelt orvosok nem beletörődnek, hogy ez már csak így van, hanem megfogalmazzák az igényüket, hogy ne ez legyen a színvonal.
El lehet menni fizetős kórházba is...
2012.07.15. 07:47Tisztelt Praxis blog!Először is engedje meg, hogy gratuláljak a blogjukhoz, rendszeresen olvasom, abszolút hiánypótló kezdeményezés!Eddig abban a hitben voltam, hogy soha nem jön el az idő, hogy önöknek írjak, de a közelmúltban történtek arra sarkalltak, hogy billentyűzetet ragadjak.Egy ismerősömnek be kellett feküdnie a Péterfy Sándor utcai Kórház belgyógyászati osztályára. Már az első kapcsolatfelvétel is érdekesen zajlott, ugyanis közölték velünk szinte első mondatként, hogy biztos nyaralni megyünk, és egy kicsit betesszük addig a beteget. A feltételezéstől hirtelen meg se tudtunk szólalni, nem akartuk elhinni, hogy egy ilyen mondat elhangozhat egy kórházban. Később aztán ahogy látták, hogy rendszeresen járunk látogatni, akkor enyhült a stílus, de az a mondat akkor nagyon szíven ütött minket. A stílus egyébként érdekesen váltakozik, ha látogató van valakinél, akkor kedvesen sürögnek-forognak a nővérkék és még mosolyognak is. Ha viszont egyedül van a beteg, akkor kiabálnak vele, nem akarnak segíteni jönni, stb. Sokszor a betegek egymásnak segítenek felülni vagy egyéb olyan dologban, amiben a nővérnek kellene. Ha szólni merészelnek a betegek, akkor ingerülten, nagy duzzogva jönnek segíteni. A legutóbb az egyik beteg panaszolta a nővérnek a hozzáállását, aki erre közölte, hogy el lehet menni fizetős kórházba. ?!?Értem én, hogy rosszak a körülmények hisz ezzel szembesülünk nap, mint nap. Megalázóan alacsonyak a bér, de ha valakinek ennyire elege van a munkájából, az miért nem megy el más helyre (mondjuk pénztárosnak, gyorsétterembe, takarítónak, stb.), ahol a kórházinál normálisabb körülmények között akár 2-3 szorost pénzt is kereshet. Ráadásul a belefásultságot nemcsak az idősebb nővéreken látni, hanem már a huszon-harminc éveseken is. Ahogy visszaolvastam a blogon, nem én vagyok az első aki ezt szóvá tette.Üdvözlettel:ip
Felesleges dolgokra költik a pénzt Dunaújvárosban
2012.07.11. 06:002012 sebészet.
- Orvosok. Az orvosok egytől egyig kedvesek, naprakészek, bár rohannak napközben, de az esti vizitnél nem győznek válaszolni a kérdésekre, ha tudnak.
Ha tudnak.... mert persze ha nem az az orvos ügyeletes, aki engem kezelt, a másik már nem is kukkant bele a leleteimbe, és még csak általánosságban sem ad felvilágosítást. De egy operáló, épp szakrendelőben kezelő, ebédelő, stb... orvost elcsípni 5 percre szinte lehetetlen. Ettől függetlenül az osztály szerintem tökéletesen működik.
- A beteghordók a nap bármely szakában kedvesek, akit a zöld taxira /műtős hordágy itt így nevezték a betegek/ mindig van egy kedves vagy vicces poénjuk, csak oldani tudják a sokszor reszkető betegeket az szerintük utolsó útjukra a műtőig.
- A műtőben nekem is majdnem kibuggyant a könnyem, de a sok maszkos addig öntötte belém a lelket, hogy mégsem buggyant ki, és nevetve szunyókáltam el. Tehát azok, akiket maszk nélkül fel sem ismernénk, annyira empatikusak, hogy azonnal a bizalmadba fogadod őket, és még lehetőséged sincs egy köszönetet mondani, hisz fel sem ismered többé.
- Az ápoló személyzet ennél bonyolultabb. Minden egyes arc mögött van egy élet. Igen, volt, hogy zaklatottak voltak, de olyan is, amikor csak kidugtam az arcom az ajtón várva a látogatóim, és máris villantak a mosolyok. Volt olyan is, aki a szemembe sem nézett, épp úgy mint a többi betegébe sem. Bejött, robotolt, oszt hazament. Valószínűleg róluk szól a legtöbb negatív poszt.
- Ellátmány. Hát az rettenet. Kevés, és íztelen. Nem Michelin csillaghoz vagyok szokva, de könyörgöm. Egy marék rizzsel és 20gramm hússal semmire sem megyek. A leves minden nap ugyan az, csak a benne lévő dolgok változtak. Hol tészta, hol gríz, hol némi zöldség.
- Tisztaság. Enni lehet a padlóról. Bár a benti betegek közötti pletykák arról árulkodnak, hogy a személyzet nincs megfizetve. Pedig sok minden rajtuk is múlik, csak a kutya nem ismeri el őket sajnos.
- Környezet. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora zöld övezet tartozik az épülethez. Nyomokban túl rendezett, másutt vadregényes. De jópofa, én nem bántanám tovább, bár látszik, hogy vagy a dirit cserélik gyakran, vagy a kertészt.
- A dohányzás. Törvénytisztelő ember vagyok, világ életemben volt nálam egy kis fémdoboz, amibe a csikkeket gyűjtöttem, ha nem tudtam tőlük legálisan megszabadulni. Épp ezért, amikor megjött az új dohányzás törvény, rendesen átnyálaztam, hogy naprakész legyek, és továbbra is úgy éljek, hogy én még világ életemben nem fizettem semmiért sem bírságot. Szóval átmentem egy sorompónál, amitől kb 5 méterre volt egy tolókapu is. Ott nyugdíjas főrendőr/portás Úr közölte,hogy csak civilben lehet kimenni dohányozni a kijelölt dohányzóba!!! De ugye civilbe nem öltözhetek fel az osztályon, akkor hogy mehetek ki?
Azért egy bizonyos pont után diszkriminál, hogy rengeteg jövedéki adót fizetek, mégis üldözve vagyok, és már szinte a skarlátbetű van a nyakamba akasztva.
Az épület földszintjén egy hatalmas lapos tévé fogad, amin valami grafikus rajz megy folyamatosan, ami gondolom egy megvalósításra váró felújítás. A tévé mögötti fal pedig fával van burkolva. A helység kb 100 négyzetméter. Na persze nem a praktikeres lambériával....
Felesleges és drága. A büfé tövében azt beszélik, hogy valami konferencia terem épül, persze ez sem két fillér.
Általánosságba véve az ellátás jó, mindenki rohan, ülni nem láttam senkit, mégis szúrja a szemem az a sok felesleges cicoma, és az őrökkel, kamerákkal és elektromos kapuval védett bejárat, amitől 5 méterre belül van egy sorompó??? Nyilván ez sem két fillér...Ettől függetlenül ésszerűtlen a sok felesleges költekezés, pláne ebben a világban, amikor minden fillért kivonnak az egészségügyből. A legalapvetőbb felújításokat el kell persze végezni, de a drága dolgokat inkább ki kéne hagyni. No meg persze a gazdasági vezetőt, vagy aki a felújításokért felel, büntiből beraknám egy kórterembe szaunázni, hátha nem az irodákat klímáztatja és ablak cserélteti először, hanem a katlanban dolgozókat és fekvőket.
Egy beteg.
Kihozhatom a pszichiátriáról?
2012.07.10. 06:00Üdvözlöm!
B Jánosné vagyok Egerből. Tanácsot szeretnék kérni, a testvérem két hete került be a Pszichiátriai osztályra, és szeretném haza hozni saját felelősségemre, ezt miképp tehetem meg? Most hétvégén haza engedték jól volt főzött a 89 éves mamát ápolta tisztába tette, de mikor hétfőn reggel vissza vittem azt mondta a kezelő orvosa hogy sokkal rosszabb az állapota, jelzem ez nem igaz.
Tele van nyomatva nyugtatóval nincs tőle étvágya. A kezelő orvosával picit összezördültem,mivel kettő hónapig akarja bent tartani, és most már a hétvégére sem engedi haza. Hogyan hozhatom el. Mert ami itt folyik Egerben az egész kórház területén...
Válaszát nagyon várjuk, előre is köszönöm. Üdvözlettel: B Jánosné Eger
Pozitívan csalódtam a szegedi rendelésen
2012.07.09. 06:00Kedves Praxis-blog,
annak idején írtam már egy történetet - akkor negatív hangvételűt -, hogy milyen szerencsétlenül jártam a szegedi bőrgyógyászaton a recepciós hölggyel. A megoldás egyébként a porallergia volt, amire rá is jöttek nem is olyan sokára.
Most egy pozitív hangvételű posztot szeretnék, mivel ilyen nagyon kevés van, de az orvosok igenis megérdemlik. :)
Szóval az allergiáim az évek folyamán csak súlyosbodtak, a pollenallergiám is csak erősödött. Kaptam antihisztamint, meg egy vény nélkül megvásárolható szemcseppet, de sajnos nem elég mindez, és állandóan vakarom a szemem. (Igen, nem kellene, tudom, de ez van.) Egyik nap annyira irritált valami a szememben, csak nekiálltam dörzsölni, vakarni, nem bírtam ki, hiába cseppentettem. Sikerült is kiszednem valami fura nyálkás vackot a szememből... Ez egész délután tartott, borzasztó volt, nem bírtam csukva tartani a szemem, de nyitva sem, folyamatosan zavart ez a nyálka a felső szemhéjam alatt. Fel is kerekedtem ma, hogy életemben először elmenjek az SZTK-ba itt Szegeden.
A betegirányító megkérdezte van-e bejelentett szegedi címem, én mondtam, hogy sajnos nincs, elkérte a lakcímkártyám és a TAJ kártyám, majd szó nélkül regisztrált a rendszerben, mint ambuláns beteget. Felmentem a másodikra a szemészetre, öt percet sem várakoztattak, máris bent voltam a rendelőben. A doktornő rendkívül kedves és aranyos volt (tudom, hogy ez sokaknak nem fontos, de én díjazom, ha valaki tud emberi lenni munka közben is; persze mindenkinek lehet rossz napja), körültekintően megvizsgált többféle módon, érthetően magyarázott, rendesen kikérdezett, gyógyszerallergiáról, most szedett gyógyszerekről, mindenről, ami kapcsolódhatott a panaszomhoz. Sajnos észlelt egy plusz eltérést, ami miatt vissza kell mennem hat hét múlva, de a doktornő felírta a leletemre, hogy melyik nap mikor rendel, megmondta mikor van szabin, és mondta, hogyha lobogtatom a leletem, akkor szó nélkül beengednek, és újra megnézik az adott dolgot, amiben eltérést tapasztaltak. Írt fel új szemcseppet, és kaptam egy krémet is, remélem használni fognak, néhány napon belül kiderül.
Mikor tavaly ugyanígy a kínzó viszketés miatt az otthonomhoz kapcsolódó SZTK-ba mentem szemészeti rendelésre, gyakorlatilag egy látásvizsgálat, meg ránézés után elzavart a doktornő, hogy használjam tovább a vény nélküli szemcseppet, majd lesz jobb, és a pollenek sem tartanak örökké, csak ne vakarózzak.
Úgyhogy ezek után teljesen pozitívan csalódtam a szegedi rendelésen, és nagyon örülök, hogy rávettem magam, hogy megnézessem a szemem.
Üdv: Zeller
Erről beszéljenek a parlamenti képviselők
2012.07.08. 07:48Üdv,2012-06-291.rész 24.perctől3.rész 26.perctől két orvos számol be a tapasztalatairól4.részben folyt.köv. és a 20.perctől egy cukorbeteg, súlyos szívbeteg ember számol be a kálváriájáról.Várlázitó, szegyen és gyalázat !üdvözlettel,szvetlana barre
Terhességi tesztet ne végezzünk a fián?
2012.07.05. 12:12Tisztelt Praxis!
Fiam váratlanul rosszul lett. Aggodalomra okot adó tünetekkel a mentő egy budapesti kórházba szállította. Amikor tudomásomra jutott a dolog, azonnal indultam hozzá (egy vidéki kisvárosban élek). Felkerestem a kezelő főorvost és szerettem volna megtudni, miért van egyensúlyzavara a gyerekemnek, aki addig soha nem volt beteg, rendszeresen sportol, nem drogozik és nem alkoholizál stb. Nem tudott a kérdésemre válaszolni, azt mondta erős szervezet, majd ez a tünet megszűnik. Kértem, hogy végezzenek el egy MR vizsgálatot, e nélkül ne kezeljék tovább, hiszen azt sem tudják mi a rosszullét oka.
Vállaltam a vizsgálat költségeit is, és TERMÉSZETESEN letettem a "hálapénzt" is. A válasza a következő volt: terhességi tesztet ne végezzek? Itt említem meg, hogy fiúgyermekről van szó. Ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, jobb, ha soha többé nem fordulok orvoshoz sem én, sem a környezetemben élők. Természetesen nekem lett igazam - anyai ösztön -. Ennyi. És nincs a nevem előtt a dr. prof. és stb.
Amikor orvoshoz megyünk, nemcsak orvost, hanem emberorvost keresünk mindannyian.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Ezért kár levonni az egészségbiztosítási járulékot
2012.07.03. 09:56Tisztelt Praxis blog!
Teljesen egyetértek a cikk írójával. Ami most az egészségügyben történik, azért kár levonni az egészségbiztosítási járulékot!
A férjem 12 éve kapott agyvérzést, azóta szedi a vérhígítót. Nem rég megfájdult egy törött foga, ki kellett volna húzni. Előtte már három napja nem vette be a gyógyszerét, mert csak úgy lehet fogat húzatni. A szájsebészetre utalták be, a délutáni rendelés kezdetére ott voltunk. Háromnegyed órát vártunk, mire bejutottunk, majd elmondta a „doktor úrnak" hogy nagyon fáj a foga, három napja nem szedi a gyógyszerét, hogy ki tudják húzni. Az orvos megnézte, majd közölte, hogy jöjjön vissza két nap múlva, majd akkor kihúzza! Tudtommal a fájó fogat ki kell húzni, ha nem lehet megmenteni, régen legalábbis így volt.
A rendelőintézetekben iszonyú fejetlenségek vannak. Bevezették az időpontos rendeléseket, amivel nem is lenne baj, de az már mégis csak elviselhetetlen, ha valaki 9 órára kap időpontot és 12 órakor még a váróteremben ül, és ha megkérdezi, hogy mért nem hívják be akkor, az asszisztens közli, hogy örüljön, hogy van orvos, aki majd meg fogja nézni, ha éppen ráér!
Sz.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Jobban jártam volna, ha egy állatorvoshoz megyek
2012.07.01. 09:55Kedves Blog!
Ma akadtam rátok, gondoltam megosztom én is a sztorimat. Nem most, 2 éve történt az eset, karácsony, nagy ünnep ez, ilyenkor még az élet is megáll, és természetesen ekkor jön a kínzó torokfájás, hőemelkedés, láz. Nem vagyok egy túlságosan aggódó ember, csak akkor megyek orvoshoz, ha haldoklom, de annyira fájt a torkom, hogy minden nyelés (történjen ivás, vagy evés közben) kínokkal járt, és a hőemelkedés/láz sem akart múlni, úgy gondoltam jobb elmenni az ügyeletre vele, szabadítsanak meg a kínoktól, vagy legalábbis adjanak valamit, amitől a helyzet elkezd javulni, és fordul át valami sokkal de sokkal komolyabbá.
Egyébként is ismerem a kórtörténetem elég jól, tudom hogy itt már fél lábbal a tüszős mandulagyulladással fogtam kezet, a házban pedig semmi erre megfelelő antibiotikumot nem találtam. Irány tehát az ügyelet. Kedves fickó nyit ajtót, odabenn kedves(nek tűnő) orvos fogad.
Foghúzás feelingje van az egésznek, nem hiszi el hogy egy kis lázzal, köhécseléssel őt kerestem fel, biztos ment volna haza karácsonyozni a családhoz, na nem mintha én hívtam volna oda ügyelni.
Belenéz a torkomba, lámpával világít, rendben, köszöni. (Kérdem magamban meg sem hallgat?) Felírt gyógyszer: Algopyrin. Alábbi kommentár mellé:"Írok fel magának lázcsillapítót, 2 nap múlva már rendel a házi orvos, menjen el oda." (WTF?!)Emberek, ha lázcsillapítóra lenne szükségem, akkor elmegyek az ügyeletes gyógyszertárba, és veszek vény nélkülit. Nekem egy lórúgással egyenértékű antibiotikumra volt szükségem, de nem kaptam. 2 nap múlva természetesen már sokkal nagyobb kínok közt elmentem a rendes rendelésre, ahol ISMÉT Ő volt (felváltva van orvos mint kiderült), és immáron felírta azt a nyavalyás antibiotikumot, ami szerencsére nem csak a lázam csillapította, hanem a torkomat megtámadó bacikat is megölte. De kérdem én: Ez vajon a helyes eljárás? Tudom, hogy nem. El kellett volna látnia, hiszen ő volt ügyeletben, a probléma nem szakorvost igényelt, de ő elküldött egy adag lázcsillapítóval.
Természetesen kaptam a kezelésről egy nyomtatott kis papírt, amin kétszer több dolog volt felsorolva, mint amennyit ő elvégzett, és kétszer több diagnózis volt rajta, mint amennyit ő fülem hallatára az asszisztensnek diktált (se magyarul, se latinul nem mondott olyat, ami a papírra került), így gondolom telepátia működött köztük. Na már most gondolom ők ezért jó sok pénzt kapnak, a hülye beteg meg igazából forduljon fel ha kedve úgy tartja. Utólag azt hiszem jobban jártam volna, ha egy állatorvoshoz megyek a problémámmal, vagy felhívom valamelyik emeltdíjas világgyógyászt. Nos, így működik a magyar egészségügy.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Egy évet vártam egy vérvétel eredményére
2012.06.29. 09:14Hosszú ideje már, hogy lassan semmilyen gyógyszert nem tudtam bevenni, mert úgynevezett „nehézlégzésem" volt fájdalomcsillapítótól , lázcsillapítótól és antibiotikumtól is.Mivel migrénes vagyok, a Quarelin segített át a fejfájós napokon, de több mint 20 év után, ettől is nehezen lélegeztem, ezért inkább nem is vettem be a már régen jócskán lecsökkentett adagomat.
Igen ám, de így már semmilyen gyógyszert nem mertem bevenni, ezért a háziorvos – hosszas könyörgésemre – elküldött gyógyszerallergia-vizsgálatra. Ez volt január legelején.Időpontot MÁJUS közepére kaptam a klinikákra, mert országosan csak néhány helyen végzik ezt a vizsgálatot.
Kicsit türelmetlen voltam a négy hónap várakozástól, de csak ekkor jött a feketeleves: ez még nem a vérvétel időpontja volt, hanem egy kedves doktornő kikérdezett az allergiámmal kapcsolatban, majd felhívta a labort, hogy időpontot kérjen egy vérvételre.
Nem hittem a fülemnek, amikor kiderült, hogy a nyári szabadságolások miatt csak november 25-én kerülök sorra. Ismétlem, egy vérvételről van szó .
De a java még hátravan: amikor a leletet december közepén megkaptam, kiderült, hogy mindössze három anyagra vizsgálták meg az allergiát. Az egyik a szalicil volt, amit már tudtam , a másik kettő ismeretlen számomra. Mindenesetre egy vérvétel eredményére közel egy évet vártam, és a problémám nem oldódott meg, továbbra sem vehetek be egyetlen pirulát sem, mert még mindig nem tudom, melyik anyagra reagál rosszul a szervezetem.
Bogár mászott a fiam fülébe
2012.06.28. 09:58
Tisztelt Praxis Blog!
A kisfiamnak egy szép hétfői napon egy kis bogárka mászott a fülébe Szegeden egy kerti pancsolóban. Mi a szülei épp nem voltunk vele, mert a szomszédban volt a pancsoló. Fiunk barátainak szülei látván gyermekem sínylődését ( komoly fájdalmai voltak a fülében) elindultak megoldást keresni gyorsan a dologra. Szép kálvária alakult ki belőle:
1. stáció: Gyermekklinika ambulancia: felvilágosítást kaptak, miszerint a gyermekügyeletre kell menni, hogy ott beutalót kapjanak.
2. stáció: elmentek a gyermekügyeletre, ahol megállapították, hogy tényleg van a fülben bogár, de kiszedni azt nem tudják és írtak egy beutalót a gyerkmekkórházba a város túlsó végére.
3. A város másik végén, a gyermekkórházban kiderült, hogy a fülészeti ambulancia megszűnt s közölték, hogy a fülész nincs bent, de majd előkerítik valahonnan az ügyeletes orvost.
4. Szerencsére a fülész mégis előkerült, mert beteghez hívták így az egyik épületből már csak át kellett sétálni a másik épületbe.
5. A fülész eltávolította a bogarat s ezt a felvilágosítást adta: ha a gyermek dobhártyája épp, akkor egy egyszerű trükkel kijön a bogár. A fülbe étolajat kell önteni, amitől a bogár elpusztul és az olajjal eltávozik a fülkagylóból. Persze akkor működik csak a trükk, ha a gyermek dobhártyája épp, még nem volt felszúrva.
Gondoltam közkinccsé teszem ezt az egyszerű megoldást, nehogy legközelebb valaki Szegeden ( vagy bárhol máshol) másfél órát szánjon rá, hogy egy kaparászó bogarat próbáljon meg orvosi segítséggel eltávolítani kínlódó gyermeke füléből.
Köszönöm, hogy elolvasták!
Mandulaműtétből lábtörés
2012.06.26. 07:19Üdvözlet!
Van nekem is egy kórházi történetem, ami nem éppen most történt. 23 évvel ezelőtt befeküdtem a kórházba mandula műtétre, mivel hosszú hónapokon keresztül nem sikerült levenni a gyulladást a mandulámról.
Csütörtöki nap volt, délelőtt megtörtént a műtét. Este kimentem fogat mosni a mosdóba, mikor nagy huzat keletkezett, és a fürdőszoba bukóablaka rá esett a hátamra és a lábfejemre. A kieső üvegtábla szilánkja eret vágott a lábamon, mire kiértem a nővérszobáig végig spicceltem a falat vérrel. Kaptam egy nyomókötést és kész. Folyamatosan adták a penicilint, így telt el három nap.
Mikor megérkezett a főorvos a szabadságáról, akkor jutott eszükbe megröntgenezni a lábamat. Haránt törés volt a lábfejemen. Két hét fekvőgipsz, se felkelni, se nyelni, és még egy kis havibaj, na volt elegem. Kaptam akkortájt 16000 Ft. kártérítést. Mint kiderült, a bukóablaknak hiányzott az ütköző sínje, egy fa ékkel volt az ablak betámasztva.
Örülök, hogy ennyivel megúsztam, és nem a fejem zúzta szét. Mandulaműtétből lábtörés, egy kissé humoros, de így volt.
B. Istvánné Salgótarján
p>
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Hagyták volna meghalni a napon
2012.06.25. 08:55Tisztelt Praxis blog!
A minap, ebben az iszonyú kánikulában kénytelen voltam mentőt hívni egy ismeretlen férfihoz, ennek kapcsán szeretnék néhány sort küldeni önöknek. Éppen kutyát sétáltattam a közelben található parkban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a földön egy férfi fekszik. Nos, ez sajnos mindennapos dolognak tekinthető, első pillanatban nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. Arra gondoltam, elfáradt, vagy berúgott, ezért próbálja ezen az alternatív módon kipihenni magát. A férfit kora harmincasnak saccoltam, nem volt különösebben elhanyagolt, sem visszataszító. Miközben a bevált bő fél órás körünket tettük meg a jószággal, valami mégis ott motoszkált bennem, amit hívjunk talán megérzésnek. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy a földön fekvő férfi, aki láthatóan aludt nem az árnyékban húzta meg magát, hanem a tűző napon feküdt.
Szokásomtól eltérően visszafelé is ugyanazon az útvonalon mentem a kutyával, mert mindenképpen meg akartam nézni, hogy a fiatalember még mindig ott hever-e a földön. Ahogy visszaértem, láttam, hogy a helyzet változatlan. Megpróbáltam először keltegetni, ébresztgetni, de nem érkezett részéről semmiféle reakció, ráadásul, ahogy ugyebár közelebbről szemügyre vettem, láttam, hogy teljesen le van égve az arca és zihál, nehezen veszi a levegőt. Arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a helyzetet nekem kell megoldanom, hiszen az a szerencsétlen nem maradhat így a földön, jól látszott, hogy szenved, és hogy segítségre szorul.
50 évesen halt meg fájdalmában
2012.06.23. 08:06Hát igen a jó öreg egészségügy. Férjem 2011 novemberében 50 évesen halt meg fájdalmában. Az egészsége megromlott, a gazdasági helyzet teljesen tönkre tette, cukorbetegség, depresszió.2009-ben csak kibicsaklott a lába, azt mondták az orvosok, nem merik megműteni a cukorbetegsége miatt, de ne aggódjon, nem lesz semmi baj, rendbe jön a lába, csak egy kicsit sántítani fog és kacska lesz, de az nem nagy gond. Így nem műtettük meg, de pár hét múlva egy gumó lett a talpán, azt mondták biztosan valami porc irritálja.
Csakhogy ez a gumó nőtt és karácsony előtt pár nappal kifakadt és vérmérgezést és bakteriális fertőzést kapott, amit azonnal amputálni kell. 2010 januárjában amputálták,de lelkileg nem tudta feldolgozni,fiatalon nem volt annyi pénzünk hogy drága műlábat csináltassunk, az 50000 ft borravaló kevés volt, amit előre adtunk, mert olyan rondán ferdén vágták le a lábát,hogy még az orvosok is csodájára jártak. A rehabilitációs központban azt mondták majd korrigálják másik műtéttel (gondolom az nem veszélyes a cukor betegsége miatt), így a lelki stressz és a cukorbetegség 50 évesen elvitte.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
