Az időpont megbeszélésre is hónapokat kell várni

72 hozzászólás

2012.06.21. 10:56

Üdvözlet,

 

gondoltam megosztok egy apró sztorit, amely ma (19/Jun/2012) történt velem.Nincs benne halál, félrekezelés és egyéb horror, ellenben hűen tükrözi a közegészségügy (vissza)fejlődését. A történet színhelye egy Budapest belvárosában lévő EÜ intézmény.

 

 

Van egy csúnya, pigmentált naevus (anyajegy) a nyakamon, kicsivel az állam alatt, lencsényi méretben. A bőrgyógyász javasolta az eltávolítását sebészeti úton, lévén esztétikailag rombolja az összképet, ezen kívül borotválkozásnál nem győzöm kikerülni.

 

Besétáltam tehát a sebészetre, ahol alig 45 perc várakozás után (igen, tudom, ez nem is sok, sőt!) konzultálhattam az orvossal.Egyetértettünk abban, hogy el kell távolítani, elkerülendő az esetleges borotválkozási baleseteket, viszont:

 

a nyári szabadságolások miatt (sic!) augusztus huszadika után kellene visszamennem, hogy időpontot kérjek. Nem, nem azért, hogy akkor eltávolítsák, hanem azért, hogy időpontot kérjek, ami TALÁN még az idén lesz, ellenben ha tovább tolódik, akkor a januári szabadságolások miatt új egyeztetés tárgya. Látva megdöbbent és értetlen képemet, az orvos "megnyugtatott", hogy persze, adhat ő időpontot szeptemberre, de az akkor nem lesz 100%, mert még nem dőlt el, hogy ki mikor megy szabadságra.

Milyen orvos, aki meg sem vizsgál?

73 hozzászólás

2012.06.20. 10:38

Tisztelt Praxis blog!

 

2012.06.17.-én vasárnap reggel viszketni kezdett a szemem. Allergiás vagyok a parlagfűre és még 1-2 dologra, tehát ez a jelenség igencsak megszokott  nálam. Ilyenkor általában egy kis szemcsepp mindent megold, de most nem így lett.

Délutánra annyira bedurrant a bal szemem, hogy alig bírtam kinyitni, váladékozni kezdett, nem olyan volt mikor valakinek allergiás szemviszketése van. Ezért is döntöttem úgy, hogy este mikor a kisfiam lefeküdt aludni, elszaladok a szemészetre.

 

Odaértem a rendelőhöz és becsöngettem, mert ilyenkor már nincs nyitva az ajtó. 1-2 perc elteltével ajtót nyitott egy fiatal hölgy, azt hittem az asszisztens, de kiderül ő az orvos. Az ajtóban ácsorogva megkérdezte segíthet-e? Elmondtam a problémámat, de ő bármiféle vizsgálat nélkül rávágta, hogy menjek Kistarcsára, vagy Kerepestarcsára a szemészetre, mert ő ezzel nem tud mit kezdeni. Kérdem én milyen orvos az aki a beteget az ajtóban kérdezi ki és meg sem vizsgálja?

 

Soha nem volt problémám még a Pomázi ügyelettel, mindenki kedves és segítőkész volt idáig. De ezentúl előre telefonálok ki van ügyeletben!!!

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Egy csodás apa halt meg, mert félrediagnosztizálták

132 hozzászólás

2012.06.18. 09:06

2007.

Apám egy életerős ember volt, 1939-ben született, de 20 évet letagadhatott volna.
Kertészkedett, dolgozott napi 8-10 órában, segített a helyi közösségnek, majd egyszer elkezdett fáradékony lenni.Prosztata gondok. Sugárkezelés, gyógyszer. Tökéletesen gyógyultnak minősítették, mert hogy rendszeresen járt szűrésre és időben elkapták a gondot.Nyugdíjazás a térdprotézise ellenére a 40 év munkaviszony alapján, nem rokkantnyugdíjasként.Élvezte, heti 2-4 napot töltött a telkén, kertészkedett, termelte nekünk a háztájit.

 

2010.

Aztán elvették az év novemberében tőle a bértelket, amin kertészkedtünk úgy 25 éve, kerestünk újat.Találtunk, csak újra mindent kezdeni 70 évesen... Optimisták voltunk, készültünk.  Sok évvel korábban mondta, ha nincs telek, 1 éven belül meghal, mert ez az élete. Felesége sajnos utálta a hobbiját, ami az élete volt, egész télen ezzel zrikálta: nem kell ez neki az ő korában. Rákövetkező év februárjában összeesett, lebénult a fél oldala, s stroke gyanújával bevitték az ÁEK-ba, a Róbert Károly krt.-ra.

Megalázták, majd "megölték" az édesapámat a Berettyóújfalui kórházban.

145 hozzászólás

2012.06.16. 09:29

Megalázták, majd "megölték" az édesapámat a Berettyóújfalui kórházban.

 

10 éve történt. Azóta is forr bennem a keserűség, amiért főorvos létemre nem tudtam megakadályozni a történteket.Édesapám majdnem 94 éves volt. Jó általános állapotban, bot nélkül járkált a lakásban és az udvaron, néhány krónikus betegséggel:

 

1. egyik szemére nem látott, szürke hályog miatt - a másik lencséjét megoperálták, a 12 dioptriás szemüvegével regényeket olvasott, meg naponta az újságot.

2. 4 év óta gyógyszeres kezelést kapott parkinzon kór miatt, ami a gyógyszerrel egyensúlyban volt, a korábban észlelt állkapocs reszketése 4 év óta nem volt észlelhető.

3. 4 év óta állandó katétere volt, prosztata megnagyobbodás miatt (előtte lézeres műtéte 2x nem sikerült). A 3 utas katétert (amit Németországból hozattam) 3 hetenként cseréltem, fájdalom mentesen, érzéstelenítő géllel, amit vagy én, vagy a testvéreim 2 naponta antibiotikum "infúzióval" fertőtlenítettünk, veséje, hólyagja nem fertőződött be a 4 év alatt.

Szemészeti klinika = kupleráj

63 hozzászólás

2012.06.15. 09:18

Tisztelt Praxis Blog!

 

Zsolt vagyok. Az alábbi eset amit elmesélek édesapámmal és ezáltal velem történt meg.

 

Édesapám 83 éves. A szürke hályogtól, ami gyors iramban terjeszkedik a szemein, szinte vak. Ezáltal már több hete ágyhoz van kötve. Ez még az erőteljes embereket is legyengíti nemhogy az ő korában. (előtte ő is aktív volt, kertészkedett, bevásárolt élte az életét) Az elméje tiszta tehát hetek óta be van zárva a saját agyába.

 

 

Apukám két hete került be egy kórházba, ahol 24 órás felügyelete van. Addig én és a család ápoltuk. Persze, most lehet felháborodni, hogy beba**ta az apját az elfekvőbe.. Hallgatom a megoldásokat az esetünkre, mert én nem találtam. Nekem dolgoznom kell, a párom hosszabb ideig vidéken van, de ő is dolgozik (még van munkánk egyelőre) jár hozzá a gondozó szolgálat, és az ebédet is viszik. Én reggel 5kor lemegyek és a munkámtól függően lehet, hogy csak este 7re érek haza. Azt a mondjuk két órát leszámítva, amíg a gondozó szolgálat ott van, a napjait egyedül felügyelet nélkül tölti, mint mondtam szó szerint félhomályban félig megvakulva. Persze otthon maradhatnék, de akkor viszont éhen is halhatunk a fizetésem nélkül.

Pucéran rögzítették az ágyhoz

65 hozzászólás

2012.06.13. 08:17

Tisztelt Praxis blog!

 

Szeretném megosztani tapasztalataimat a János kórházzal kapcsolatban. A nővéremnek pár évvel ezelőtt volt egy agyér infarktusa. Először a ÁEK-ben látták el de mivel területileg a Jánoshoz tartozunk átszállították a Neurológiára.  Egyszerűen szörnyű volt, ami ott fogadott minket, mivel nővérem nem tudott magáról, zavart volt, ezért rögzítették. Ezzel még talán nem is lett volna bajom, mert saját érdeke volt, hogy ne okozzon magának bajt, de hogy mindezt pucéran és nem is takarták be, az szörnyű volt és persze a kórterem ajtaja tárva nyitva volt, bárki elment a szoba előtt, belátott és ezt láthatta.

 

Ja, arról meg ne is beszéljek, hogy volt ápolási lap ami a beteg kikérdezésével jár, mivel a nővérem nem volt olyan állapotban, hogy válaszolni tudjon. önhatalmúlag beírták, hogy alkoholista, mert szerintük, csak annak lehet ilyen baja ez a Neurológia őrzőben volt.

Magán az osztályon sem volt jobb a helyzet, a testvéremmel naponta felváltva jártunk be hozzá és mi fürdettük meg stb. Na szóval aki teheti nagyívben kerülje a Neurológiát. Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményemet.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Taxizhattam branüllel a kezemben

101 hozzászólás

2012.06.12. 10:00

Tisztelt Praxis Olvasók !

 

2010.dec.20-2011.ápr.20-ig otthon próbáltam egy diverticulitistől és colitistől megszabadulni.

Sajnos 2011.ápr.20-án be kellett feküdnöm a Honvéd Kórház Máv -kórház részlegében lévő gasztroenterológiára.Nagyon súlyos állapotban vitt be egy barátom és egy korábban ismert doktornőhöz kerültem,aki közölte otthon is gyógyulhatok.

 

 

Majd a laboreredmények és CT hatására felvett az osztályára.8 napig kaptam infúziót,a kialakult tályogom elmúlt,de a panaszaim nem enyhültek.A 8. napon közölte gondoskodjak a másik Honvéd kórházba való szállításomról,mert ő nem fog !Hívtam egy taxit és branüllel a csuklómban átvitettem magam,igaz előtte közölte,hogy gyalog is átmehetek,mert már meggyógyultam.Lépni nem tudtam és reggel 8-tól fél 2-ig kellett a CT-re várnom,melynek eredménye negatív lett,de a panaszaim megmaradtak.

 

Hónapokig diétáztam és 3 féle gyógyszert kellett szednem és erre mondta a főorvos asszony,hogy egészséges vagyok.Rajta kívül mindenki kedves volt velem,az orvosok,nővérek és ez volt a szerencsém,hogy ki tudtam gyógyulni.

 

 

Üdv,Kristóf

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Agyvérzéssel haza küldtek

177 hozzászólás

2012.06.11. 10:35

Bocsánat, de ez a történet sem rövid…

 

2011. február 18-án nagyon „furcsán” éreztem magamat, már reggel 6 órakor. A szemeim majd ki akartak esni, szinte kigúvadtak és zsongott a fejem, folyamatosan hallottam, ahogy folyik a vér az ereimben. 10 óra körül vettem be egy fájdalomcsillapítót, mert addigra már a tarkóm is fájt. Haza mentem, lepihentem. Vérnyomásom jó volt, azonban a pulzusszámom elég magas 105 volt. A gyógyszer javított rajtam, de délutánra levitettem magamat az ügyeletre. Biztos, ami biztos alapon. Ügyelet 16 órától van, így a már ott lévő ügyeletes orvos (15.45-kor) felküldött a közeli korházba, a belgyógyászatra. Ott nem sokat vártunk (10 percet) és jött az ügyeletes. Kérdezte, mi a panasz. Elmondtam. Megmérte a vérnyomásomat: 140 volt. Legyintett. Ez jó, nem magas. Mondtam: de nagyon fáj a fejem. Hát nagy nehezen adott egy eseti vérnyomás csökkentőt és írt egy másikat, amit 18 óra körül vegyek be. Kiváltottuk a gyógyszert, hazamentünk. Bevettem az írt gyógyszert. Nagyjából jobban lettem, de nem jól. Az éjszaka eltelt.

 

 

2. nap reggel férjem elment, én otthon maradtam a nem egészen 7 éves lányommal. Nem voltam túl jól. Délben felhívtam, jöjjön haza, vigyen el az ügyeletre, mert már zsibbadnak a végtagjaim és az orrom, szám. Rögtön a helyi korházba vitt. Ott leültünk a nővérpulttal szemben, ahol állt két nővér, beszélgettek. Férjem odament és szólt, hogy hívjanak orvost. Mondják: rendben. De nem tettek semmit. Újra szólt nekik, akik felháborodottan mondták: ha ilyen rosszul van a felesége, minek hozta be saját autóval. Szóltak az orvosnak, és közben bevittek egy vizsgáló szobába, ahol szinte letépték rólam a ruhát, hogy EKG-t csinálnak. Mire az orvos megjött, el is készült. Tökéletes volt. Addigra azonban annyira fájt a fejem, hogy nem tudtam tartani a fejemet, sem letenni, mert ha ráfeküdtem még rosszabb volt.

A hálapénzt előre kellett odaadnunk

208 hozzászólás

2012.06.10. 08:34

Tisztelt Praxis olvasók!

 

A fiamat június 5-én műtötték, kivették a manduláját. Évekig szenvedett vele, folyamatosan begyulladt neki, A gyermekorvosunk, aki egyébként nagyon lelkiismeretes és alapos azt tanácsolta, hogy vetessük ki. Ahogy az lenni szokott, elég sokat kellett várni a műtétre, hiszen még tél vége felé volt mindez megbeszélve, és ahogy említettem, alig pár napja volt maga a műtét.

 

 

Az orvosi részéhez érve a műtétnek csak az elégedettség hangján szólhatok a műtétről, minden rendben zajlott, nem volt semmi komplikáció, bár ez ugye egy rutinműtétnek számít. Azonban emberi problémák akadtak a műtétet végző orvossal. A feleségemmel azt beszéltük meg még előtte, hogy ha minden rendben lesz és úgy állnak a gyerekhez, ahogy szeretnénk, akkor 10 ezer forinttal mutatjuk ki a hálánkat, ez az az összeg, ami még viszonylag kis érvágással kigazdálkodható a részünkről. A pénz végül a helyére is került, csak más keretek között, mint ahogy szerettük volna.

A vérző kismama tapasztalatai

6 hozzászólás

2012.06.08. 09:59

Kedves Praxis blog,

 

Régóta lelkes olvasótok vagyok, és ha arra érdemesnek találjátok, megjelenhet a blogon az én pozitív történetem is név nélkül. Igyekszem úgy leírni ahogy én azt megéltem.

 

 

2010. szeptemberében terhes lettem. Örömünk leírhatatlan volt, de sajnos ez nem tartott sokáig, pontosan 1 hétig... Barna folyásom volt, de ez lehetett volna akár "normális" is, hiszen épp az elmaradt ciklus idejében voltunk. A lehető leghamarabb kaptam időpontot a vidéki orvosomhoz akihez ragaszkodtam mivel budapesti kiküldetésünk időleges volt és hetek kérdése volt már csak a hazaköltözés. Így amikor enyhe vérzésbe ment át a folyás rohantam a legközelebbi sztk-ba, a Fehérvári útra. Kis huzavona után soron kívül fogadtak, mint vérző kismamát, a doki korrekt volt, elküldött ultrahangra, arról ő már nem tehet, hogy időpontot csak kb. 2 hét múlva kaptam volna. A lelkemre kötötte, hogy ha élénk erős vérzést tapasztalok, irány a kórház.

Órákon keresztül voltam bezárva, kiszolgáltatva

142 hozzászólás

2012.06.07. 13:04

Tisztelt Cím, az alábbi levelet (előzetes telefonos egyeztetés után!) 2 hónapja írtam, az óta semmi reakció.............Néhány hét múlva, de akkor is csak érdeklődésemre annyit írtak, hogy kivizsgálás alatt van az ügy, legyek türelemmel.

 

 

Eddig beértem volna "egyszerű" bocsánatkéréssel, de most már, hogy még a fáradtságot sem veszik, hogy 2 hónap elteltével reagáljanak..........(nem is tudom, elgondolkoztam rajta, talán százával hozzák a betegeket Tótkomlósra

Meg is halhattam volna

218 hozzászólás

2012.06.06. 07:24

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy történetet szeretnék megosztani az olvasókkal, ami velem történt a Központi Orvosi Ügyeleten Nyíregyházán.2 héttel ezelőtt 22:30-kor este, hirtelen nagyon rosszul lettem, folyamatos szúró fájdalmat éreztem a mellkasom közepén. Ilyet azelőtt még sohasem éreztem. Gondoltam magamban biztosan csak megfáztam előző nap, és az ilyenkor szokásos házi praktikákra hagyatkozva kamillával gőzöltem és ittam egy forró teát. A fájdalom nem múlt el, sőt csak erősebb lett.

 

Megpróbáltam elaludni, bízva abban, hogy reggelre elmúlik, de a szúró, görcsös fájdalom olyan erős lett, amitől képtelen voltam aludni. Kb. 30 percig győzködtem magam arról, hogy be kellene menni a Központi Orvosi Ügyeletre, de valahogy nem tudtam elindulni. Ekkor történt az a dolog, hogy a 2 kutyám bármiféle hívás nélkül hozzámbújt és a mellkasom köré feküdtek. Ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy ez nem véletlen és muszáj mennem. Így is történt, ahogy ilyenkor szokásos, felöltöztem, és a testvérem bevitt az ügyeletre, mert már állni nem voltam képes, mit sem sejtve a későbbi következményeket.

40 percig turkált bennem

40 hozzászólás

2012.06.03. 08:12

Babavárás? Szívás első fokon, ha a Szegedi Nőiklinkán dr. XY-hoz bekerül véletlenül valaki.Az én saját dokim átkerült másik városba a terhességem elején, a nucha szűrést így a nagy intézmény végezte. Dr. XY-hoz kerültem, aznap ő volt ügyeletben. 40 percig turkált bennem hüvelyi UH-val a 13. héten (miután közölték vele a nővérkék a sima hasi UH elkezdésekor, hogy miért is vagyok a vizsgálaton).

 

A 30. perc után kérte, hogy tegyem a fenekem alá a kezem, hogy jobban hozzám férjen, mert nem látja rendesen a gyereket. Majd megállapította, hogy down-kóros gyerekem lesz nagy valószínűséggel (nem látja az orrcsontot). Ha nem vagyok talpra esett, illetve első gyerekes, megszeppent kismama lettem volna, tuti ott omlok össze.

Helyette egyeztettem a saját dokimmal, megvizsgált külön (pénz nélkül!), és - kapaszkodjatok meg - 5 perc alatt megtalálta a gyerek orrcsontját, ami a doktor úrnak nem sikerült 40 perc alatt. Sőt, a nyaki redőt is rendben találta. Amikor a védőnői vizsgálaton rá egy hétre a kötelező UH alatt (HASI UH) egy harmadik doki meglátta a két ellentétes leletemet, tüzetesen megvizsgálta a vízipókot odabent, azt mondta, nem érti, hogy a doktor úr mi a túrót NEM LÁTOTT...

Egyébként fél éve született meg teljesen egészségesen a második gyerek a saját orvosom segédletével. Aki kapott egy liter saját házi pálinkát, némi gaszro-produktummal és ÖRÜLT nekik...

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

A magzat elhalt már vagy 2-3 napja

130 hozzászólás

2012.06.01. 07:55

Mélységesen együtt tudok Veled érezni, hiszen velem közel 6 éve szinte ugyanez történt.A 39. héten beindult a szülés és mi bevonultunk a kórházba. Az ügyeletes orvos elvitt megvizsgálni. Nézegetett egy darabig, majd a képembe vágta, hogy a magzat elhalt. Már vagy 2-3 napja, nem tűnt fel?

 

Ebben a stílusban, kb. ugyanezekkel a szavakkal. Én hirtelen levegőt sem kaptam. Senkinek nem kívánom azt a lelki megrázkódtatást, hogy úgy kelljen megszülni a gyermekét, hogy pontosan tudja, soha nem foghatja a kezébe és nem látja majd felnőni.

Isten óvjon a svéd egészségügytől

48 hozzászólás

2012.05.31. 08:22

Negy eve holyagrak felfedezve, sitty-sutty kidobva minden alkatresz, zacsi a hasra, a sztóma kisse szarul megcsinalva, de muködik. Mindenki boldog, a leletek kivaloak, semmi kemo hajra es hurra optimizmus.

 

Ket eve egy kontrollvizsgalatnal a vizsgalo orvos jelzi, hogy a majon lat valami elvaltozast, nem kizarhato a malignus tumor sem. Ezt a hazörzö kutya sem veszi figyelembe, megy minden a regiben tovabb. Kb. egy eve allando fulfajas, nyelesi problemak, fajdalomcsillapitas es "nem latni semmit a leleteken" hosszu honapokig.

Februarban gyakorlatilag a beteg uveghangon valo uvöltesenek hatasara ujabb vizsgalatok, amelyek hipp-hopp atteteket mutatnak ki az agyban, a csontozatban, a majon, egyszerubb lenne felsorolni, hol nem. Hat honap alatt 100 kilorol 60-ra lefogyas, a nyelesi problemak miatt szondan keresztuli taplalas es annak kijelentese, hogy semminemu kezeles nem ajanlott a beteg allapota miatt. Felelös keresesekor egymasra mutogatas es vedjuk egymas segget tipusu összezaras, palliativ egyseg naponta haromszor hazhoz.

A helyi fönöver közli, hogy nem kell minden alkalommal cserelni a szondahoz tartozo csövet ki is lehet azt mosni, mindezt ugy, hogy közvetlen hasfalon keresztul valo taplalas az egyeduli megoldas. Valoszinuleg meg azt tanulta, hogy a vagott sebet ki kell egetni es szurokkal kell a csonkolt vegtagokat lezarni. Ez van. Ja, kb. meg harom honap prognosztizalt. 2012. majus SVEDORSZAG.

Nem rokon, csak jo barat , aki igy jart. Az Isten ovjon barkit attol, hogy itt komolyan beteg legyen.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Az egészségügy tragikus

26 hozzászólás

2012.05.30. 07:30

http://praxis.blog.hu/2012/05/28/eleteket_mentenek_nap_mint_nap_1

 

Nagy butaságot csináltam. Kiadtam magamból azt, amit egy életen át cipelnem kell. Csak hol könnyebb,hol nehezebb.Nem kiáltottam gyilkost, pusztán leírtam azt, ami velem történt. Nem írtam hol történt, nem írtam ki hibázott. Hiszen én magam sem voltam képes elolvasni a papírokat. Nem lesz könnyebb attól, ha ráfoghatom valakire, nem lesz könnyebb ha kiderül én hibázhattam.Az a pokol nem lesz hűvösebb és világosabb attól, hogy megszemélyesítve lesz.

 

A per eszembe sem jutott, hiszen Magyarországon szinte alig született ítélet azért, mert egy orvos hibázott.Egy védőháló indul be ilyenkor, vagy nem is tudom.Én magam is dolgozó ember vagyok és hibázok is. Amikor hibázom, azért maradéktalanul vállalnom kell a felelősséget. Ezzel nincs is semmi probléma.

Megnyomorították édesapámat

108 hozzászólás

2012.05.29. 06:00

Napok óta keresem a lehetőséget, fórumot, hogy kibeszéljem magamból az elmúlt hét történéseit.Édesapám 64 éves, ha megéri 1 hónap múlva 65.
Kedd óta lábfej amputált, de ne szaladjunk ennyire előre.Apukám kb. 10 éve cukros. Azt leszámítva önálló életet élő, jókedélyű ember!

 

 

2 éve egy manikűrbaleset miatt a körzetileg illetékes ügyeleten le akarták vágni a lábát.

 

Ismerősön keresztül bejutottunk egy nagyon jó kórházba, ahol megfelelő kezelések (antibiotikum kúra, érfestés, értágítás) után 2 lábon távozott.

Életeket mentenek nap, mint nap

52 hozzászólás

2012.05.28. 10:03

Legyen egy jó történet is, mert engem dühít, hogy mindenki picsog és panaszkodik, és csak a rosszat veszi észre. Igen, fos az egészségügy helyzete, nincs budipapír a kórházakban, de még evőeszköz sem, sok berendezés és gép régi és elavult, pénzhiány van és nyomor, de nem igaz már, hogy a személyzetről is csak a negatívumokat sorolgatja mindenki (jó, volt egy üdítő ellenpélda, csodálkoztam is) - mondjuk a szaftos fröcsögés hálás műfaj volt mindig is.

 

Turizmusban szokták mondani, hogy a vendégeknél arra kell figyelni, hogy ha csupán átlagos is a tartózkodásuk, és kisebb hiányosságokat tapasztalnak is, de azt mindenképpen el kell kerülni, hogy meghatározó kellemetlen élményben legyen részük, mert egyrészt csak arra fognak emlékezni, másrészt onnantól fogva minden apróságban megtalálják a mákszemnyi rosszat is. Valami ilyesmi lehet szerintem a borzalmasegészségügyes beszámolókkal is – bekerül az ember egy intézménybe ahova nyilván nem jókedvében megy, valamije fáj, valakiért aggódik… természetes, hogy nem rózsaszínű felhőcskés szegéllyel jut később eszébe a dolog.

 

Nyerj mozijegyet a Praxis bloggal - Eredményhirdetés

szólj hozzá

2012.05.28. 09:25

Örömmel jelenthetem, hogy ez volt az eddigi legsikeresebb nyereményjátékunk, rekordszámú, 110 helyes megfejtés érkezett hozzánk. Mindenkinek köszönjük a részvételt, már ki is sorsoltuk azt a 10 szerencsést, akik másodmagukkal ellátogatnak a Várandósok- Az a bizonyos 9 hónap című filmre. A vetítés május 30-án szerdán 19 órakor lesz egy budapesti plázában. A pontos helyszínről és a további részletekről e-mailben értesítjük őket és természetesen szívből gratulálunk! Hamarosan újra lehetőségetek lesz nyerni.

Nyertesek:

1. Skolik László
2. Mészáros Zsófi
3. Gál Róbert
4. Lakatos István
5. Szimonidész Norbert
6. Telekesi Zsuzsanna
7. Kötél Barbara
8. Bruszel Viktor
9. Csordás János
10. Ecsedy Endre
    
    
    
     

Vannak még kiváló nőgyógyászok

18 hozzászólás

2012.05.27. 06:00

Tisztelt Praxis blog.

Olyan kevés pozitiv élményt látok a blogon, ezért ugy gondoltam, hogy
leírom tegnapi élményemet. Nőgyógyászat, vidéki kórház. Időpontot egy
héten belülre kaptam, a munkaidőmhöz megfelelőt. Igaz, hogy egy órával
hamarabb értem oda, de inkább én várjak, mint hogy elkéssek.

 

Megjegyzem tébés rendelés, egy forintot nem adtam a dokinak, aki
azonban látva a zavaromat, ami szerintem minden nőnél előfordul, egy
régi Bodrogi viccel kezdte, hogy nyugtasson egy picit. Majd a
vizsgálat (méhnyakrák szűrés) közben mindent magyarázott, elöre mondta
ha kellemetlen lesz valami, felhivta a figyelmemet egy sajátosságra,
amit még egyik orvos se mondott, de azt mondta ha nőgyógyászati
beavatkozásom lesz, szóljak feltétlenül, mert kárt tehetnek a méhemben
ha nem figyelnek.

A hálapénzt félelempénznek kellene nevezni

35 hozzászólás

2012.05.26. 06:00

A Farmerama nagyon népszerű a kórházi nővérek, asszisztensek és adminisztrátorok körében. Minden kórház informatikája ellenőrizni tudja (kötelessége is), hogy melyik gépen mennyit interneteznek és milyen oldalakat látogatnak. A kórház vezetésének persze erre oda kell figyelni. Az internet elérés hasznos, de nem a munkavégzés rovására. Ez a hülye játék meg időhöz kötött, tehát elbukja, ha időben nem végzi el e "kerti munkát". Úgy látszik ez fontosabb mint egy szülő nő.

 

Most eszembe jut az otthon szülés, ami ellen a kórházi szülészek tiltakoznak. Attól, hogy a szülőszobán van a szülő anya, még nem biztos, hogy megfelelő ellátást is kap. Van olyan,hogy a számítógépes rendszer helyett kézzel írják le a szülőszobai eseményeket, azért, hogy utólag le lehessen írni a rendszeres megfigyelést.A programok pedig nem engednek hazudni, ott megjegyzi a rendszer a beírás időpontját.

Megfulladt a babánk

97 hozzászólás

2012.05.24. 07:29

Tisztelt Praxis Olvasók!

Négy éve az első igazi májusi meleg volt. A napi rutin szerint elvittem a lányomat iskolába, és nem ígértem meg neki, hogy én megyek érte, mert lehet, hogy délutánra már megszületik a kisöccse. Nagyon várta már, mi több, alig várta, hogy más menjen már végre érte az iskolába. Iskolába kísérés után mentem NST-vizsgálatra, magzatvíz ellenőrzésre, és megvizsgált még a nőgyógyászom is fizikálisan és ultrahangon is. Minden a legnagyobb rendben, csütörtökön vár egy ágy, aztán majd meglátjuk. Ez volt hétfőn. Szerdán volt egy "vaklárma, reggel nagyon feszített a hasam, kemény is volt. De nem fájások voltak, mert nem nem múltak, nem csillapodtak, hanem mintha görcsöt kapott volna. Felkötöttek a szokásos gépekre de már a vajúdóban, hiszen két nap múlva lett volna a kiírt szülésem. A szívhangmérőt folyamatosan odébb kellett helyeznem, mert eltűnt, de sikerült megtalálni. A doktorom műt, de amit végez jön, és rám néz. Nagyüzem volt, én voltam az egyetlen kismama, akinek volt vize, a többiekkel foglalkoztak, nekem azt mondták pihenjek, lehet, hogy hosszú napom lesz. Elbóbiskoltam......

 

 

 

Fogalmam sincs mennyit aludhattam, de amikor felkeltem hiába kerestem a szívhangot, nem találtam. Helyezkedtem, cirógattam a hasam, ez korábban bevált, de semmi. Nem volt nővérhívó a vajúdóban, így lemásztam az ágyról és szereztem egy szülésznőt. Minősíthetetlen hangnemben közölte velem a szülésznő, hogy vegyem tudomásul, dolgoznak, és különben is az orvosom nem ér rá. Rettenetesen féltem, nem törődtem a illedelemmel, és megkérdeztem a szülésznőt, hogy ha learatta a farmeramáját ami nyilván a munkája része, ugyan megnézne-e, vagy szerezne-e nekem orvost, mert nem találom a szívhangot. Letette az asztalra a kertjét, visszakísért, és ő is elkezdte keresni...

Nyerj mozijegyet a Praxis bloggal - Várandósok

szólj hozzá

2012.05.22. 13:07

Ismét nyereményjátékkal jelentkezünk, ahogy megszokhattátok, újfent egy mozifilmet nézhettek meg, ha jól válaszoltok egy kérdésünkre, ami szokás szerint nem lesz túl nehéz :). Ezúttal a Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap című remekműre nyerhettek 10, azaz tíz darab páros belépőjegyet. Ha szeretnétek részt venni a játékban, nincs más dolgotok, mint elküldeni nekünk, mikor és hol született Cameron Diaz. A helyes válaszokat a praxisblog@yahoo.com címre várjuk május 27. éjfélig.

A film pontosan május 30.-án este 7-kor kezdődik egy budapesti plázában.

További részletek a filmről: www.forumhungary.hu/varandosok

Kirk Jones legújabb vígjátéka egy kacagtató és szívmelengető történet öt párról, akiknek sorsa egybefonódik, mikor kénytelenek szembenézni a terhesség kihívásaival és küzdelmeivel. A tévés fitness guru, Jules (Cameron Diaz) és a táncos show sztár, Evan (Matthew Morrison) maxigázon pörgő celebélete egy csapásra felfordul, mikor váratlanul szülői örömök elé néznek. A bébimániás író és ügyvéd, Wendy (Elizabeth Banks) kénytelen megtapasztalni saját testén azt, amiről eddig csak írt és beszélt, mikor a várandósság hormonjai kezdik egyre jobban megőrjíteni; eközben pedig Wendy férje, Gary (Ben Falcone) saját apjával kénytelen rivalizálni, aki sokkal fiatalabb feleségével, Skylerrel (Brooklyn Decker) vár ikreket. A fotográfus Holly (Jennifer Lopez) szeretné körbeutazni a világot, hogy adoptáljon egy gyermeket, ám a férje, Alex nem teljesen biztos a dolgában, így pánikhangulatát lecsillapítandó, beáll egy "fickós" segítő csoportba, melyben az újdonsült apák osztják meg egymással kételyeiket. A rivális szakácsok, Rosie (Anna Kendrick) és Marco (Chace Crawford) számukra is meglepő összemelegedése pedig váratlan következményt von maga után: mi a teendő, ha az első randiból rögtön első gyerek is lesz?

színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 2012 (16)

rendező: Kirk Jones
író: Heidi Murkoff
forgatókönyvíró: Shauna Cross, Heather Hach
operatőr: Xavier Pérez Grobet
producer: Mike Medavoy, Arnold Messer, David Thwaites
vágó: Michael Berenbaum

szereplő(k):
Cameron Diaz (Jules)
Matthew Morrison (Evan)
Elizabeth Banks (Wendy)
Ben Falcone (Gary)
Brooklyn Decker (Skyler)
Jennifer Lopez (Holly)
Anna Kendrick (Rosie)
Chace Crawford (Marco)
Dennis Quaid (Ramsey)
Joe Manganiello (Davis)
Megan Mullally (önmaga)
Chris Rock (Vic)
Rodrigo Santoro (Nate)
Genesis Rodriguez (Courtney)

Erre kellett fél évet várnom?

123 hozzászólás

2012.05.21. 08:13

Tisztelt Praxis blog.

A következő eset is megérdemel egy misét !
Lassan 10 éve vagyok szív beteg egy infarktus két szívkatéterezés. Az utóbbi két évben egyre gyengébb vagyok nehezen bírom az emeletet a gyaloglást a fizikai munkát.

 

Mivel fél évente kontrollra járok közöltem orvosommal a panaszaim. Kérte menjek el a körzeti orvosomhoz kérjek beutalót angiológiai vizsgálatra. Beutalóval a kezemben kértem időpontot ez 2011. novembere volt. Kaptam is 2012. 05.15-re. Gondoltam végre egy komoly vizsgálat amin megtudom mitől is ez a fáradékonyság. Időközben ha arra jártam próbáltam hátha előbb elvégzik de mivel egy héten kétszer van ez a vizsgálat így mindig csak elutasítottak várjam ki a soromat. Vártam is fél évet.

Eljő a nagy nap. Irány a kórház a rendelés. No kérem itt ért a nagy pofára esés. Leírom, időpont de. 10 óra. Ápolónő behív, leöltözés gatyára felfekvés a vizsgálóasztalra ( nézek körbe semmi gépet nem látok ??? ) Kérdezi a doktornő a panaszom elmondom és ekkor a meglepetés : ráteszi a lábamra a vérnyomásmérőt felpumpálja és a kis műszerrel ( ha jól tudi a nevét dopler) végignézi a két bokám . Minden rendben nincs érszűkület de amennyiben dohányzom azonnal szokjak le !!!!!! ERRE KELLETT FÉL ÉVET VÁRNOM ????

Tiszta röhej kérem ezt az üzemorvosom is megcsinálta volna mivel időszakoson szokta nézni a kezen és a lábon az érszűkületet . Az egész vizsgálat 10 perc volt ,és egy nap szabadság! Mi szükség volt az időpontra és a fél éves várakozás. Valaki magyarázza el mert ez nekem magas. Kíváncsi vagyok amikor megnézem a betegéletutam azon milyen árat számoltak el a TB felé. Azért remélem ők is tudják, hogy sokan utána tudnak nézni ennek. Példa okaként annó a 2010-es katéterezésem 700 000 Ft volt.

Tisztelettel.

Egy beteg a sok közül

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Biztosan tetszett már járni rendelőintézetben…

216 hozzászólás

2012.05.19. 10:32

Egy országos egészségügyi intézetben jártam

Évente egy alkalommal, kontroll vizsgálatra járok.

 

Már a beléptetés sem igazán tetszik. A biztonsági őr/portás, hangosan kérdezi a többi betegtárs és várakozó füle hallatára:
- kihez megyek és mi célból?

 

 

Ha rendelési illetve félfogadási nap van, akkor miért is kell ezt mindenki füle hallatára elmondanom?

A betegségem - ha van- magánügy, és csak rám tartozik.

 

Hol is van az egészségügyi etika?

 

Aztán a betegirányításnál elhangzik két kérdés. Természetesen mindkettőt megválaszolom.
1. Kihez jöttem?
2. Mi a foglalkozásom?

Kiderül, nem találják az előző kartonomat és röntgenfelvételeimet.

Bő egyórás várakozás után, egy segítőkész doktornő újra megkérdezi mikor is jártam itt utoljára. Megint csak azt válaszolom, egy éve.

Lemegyünk újra a kartonozóba és elölről kezdjük. Aztán kiderül, én nem mondtam valamit, ezért ők nem ott keresték.
Én minden kérdésre válaszoltam, arra a kettőre, ami elhangzott!

 

Az asszisztens kihozza a tasakot, és ujjával elmutogatja, ami oda van írva, azt kell majd hangosan mondani legközelebb a betegfelvételnél.
Akkor megint felmerül bennem: az egészségügyi etika című könyvben nem az van, hogy a hosszú folyosón, a várakozó többi 10-20 beteg füle hallatára mondjuk el, mi is az betegségem.

 

Asszisztens megszólal: biztosan tetszett már járni rendelőintézetben…
EKKOR szakad el az a bizonyos cérna! Igen jártam, járok, sőt ott is dolgozom! De köszönöm, már nem is kérek semmit önöktől.

 

Aztán sarkon fordultam, dolgom végezetlenül, kioktatva és kissé megalázottan eltávoztam.

 

 

Egy 25 éve az egészségügyben dolgozó
név és cím a szerkesztőségben

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Nem láttak el a fogászaton

51 hozzászólás

2012.05.18. 08:58

Tisztelt Praxis Blog,

A múltkori fogorvosos posztra reagálva én is leírnám a történetemet, mert a fogfájásom ellenére pár hete nem láttak el a Központi Stomatológiai Intézet Ambulanciáján úgy, hogy rendelési időben mentem és minden hónapban fizetem a tb-t.

 

Egyik este el kezdett fájni a fogam, ezért úgy döntöttem, hogy reggel még munka előtt gyorsan elugrok a kerületi fogászatra, hogy csináljanak vele valamit. A történethez hozzátartozik, hogy vidékre vagyok még bejelentve, és nincsen budapesti lakcímkártyám (még ideiglenes sem), mert az albérlet tulajdonosa nem engedte. Az állandó lakcímem pedig 200 kilométerre van a fővárostól. Elmentem először a kerületi egészségügyi szolgálathoz, ahol egy óra várakozás után közölték nem tudnak ellátni, ugyanis nincsen budapesti lakcímkártyám, de majd a Stomatológiai Intézetben igen, és menjek nyugodtan oda.

 

A felállított diagnózis szerint alkoholista vagyok

65 hozzászólás

2012.05.16. 06:00

Én 2012. április 17-től április 20-ig, a IX., Balassa úti SOTE Neurológiai Osztály betegeként álltam kezelés alatt, ahová is 17-én a OMSZ által kerültem beszállításra, miután otthonomban rosszul lettem.

(Igaz, a mentők a szállításom során műszakváltást is tettek, mielőtt a kórházba értünk volna, de ebből sem én, sem a családom nem "csinált" problémát, hisz úgy gondoltuk,hogy nem voltam életveszélyben.Bár tény, hogy a kórházba érkezésünk után percekkel még két rohamot kaptam, amit megkaphattam volna a mentőben is. )

 

A zárójelentésből kiderült, hogy életem első grand mal (epilepszia) rohamát éltem át az otthonomban.

A kórházi kezelésem alatt különösebb megkülönböztetést nem észleltem, kivéve 19-én reggel, amikor az ügyeletes ápolónő 7-órakor eléggé "durván" (értem ez alatt azt, hogy majd kiestem az ágyból, úgy lökött meg, hogy felébredjek) ébresztett fel vizsgálatra való elmenetelem végett.
20-án az osztály vezető főorvos úr közölte, hogy távozhatok az intézményből.

A beteg csak egy munkadarab

44 hozzászólás

2012.05.15. 08:32

Tisztelt Praxis!

Mélységesen együtt érzek a levél írójával, sajnos a helyzet nem sokat változott ami az egészségügyet illeti.. Én 1976-ban a szülésemben majdnem belehaltam. Gyermekágyi láz, pontosabban bennem hagytak egy kis placentát. Egy hétig hagytak lázasan, míg be nem telefonált egy jó nevű professzor ismerősünk, hogy mi is van velem. Ekkor kezdtek el velem "foglalkozni" így sikerült kideríteni a láz okát. Tizennyolc napig voltunk a kórházban. Senkinek nem kívánom azt a szörnyűséget amin keresztül mentem.

 

A küretnél meg sem kérdeztek, hogy engedem- e hogy egy egész csapat nézze, hogy mit csinálnak velem. Roppant megalázó volt, szólni sem mertem, örültem hogy élek és egyszer majd csak haza mehetek a fiammal. Ez egy ma is működő budai kórház szülészetén történt.