Nem hagyták édesapámat békében meghalni
Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát.
Tisztelt Praxis!
Tegnap olvastam először az oldalt és eldöntöttem, hogy ma közreadom a személyes tapasztalataimat. Röviden ennyi: 5 nap alatt 3 kórház közreműködésével sajnálatos módon elvesztettük édesapámat. A kálvária közel 2 hónapja kezdődött. Előzmények: Édesapám már régóta cukorbeteg volt, ennek következtében elvesztette egyik lábát, a másikat is bokában amputálni kellett. Kerekesszékbe kényszerült. Június 30-án 17 óra körül elkezdett furcsán viselkedni. Félrebeszélt, és nagyon fura dolgokat csinált.
Édesanyám felhívta az ügyeletet, ott azt mondták, hogy az orvos nem megy ki, mert úgyis mentőt hívna, ezért hívja közvetlen a mentőállomást. A mentők megérkeztek, és válltig állították, hogy édesapám napszúrást kapott. A „sürgősségire” vitték, ahol infúziót kapott, megvizsgálták, de a tünetek nem múltak. Agyi CT, stb. Viszont az EKG-t csak 21 óra után kötötték rá. Akkor derült ki, hogy zajló infarktusa van. (ezt a kórházat nem kívánom megnevezni…)Még az éjjel átszállították Balatonfüredre, ahol megműtötték. Megnyugodtunk, hogy túl van rajt, bár az orvosok nem bíztattak, mégis reméltük, hogy jó kezekben van az Állami Szívkórház Intenzív osztályán.
A műtét után felült, beszélgetett. Testvérem vasárnap bement hozzá, és az állandó felügyeletet igénylő frissen műtött beteget eszméletlen állapotban az ágy alatt találta. Hétfőn édesanyámmal látogattuk meg, de mi már nem tudtunk beszélni vele, mert akkor már megint összefüggéstelenül beszélt, csak néhány szót értettünk. Ekkor már le volt kötözve, az alkarján nyílt sebekkel, a szája szélén alvadt vérrel. De megismert minket! Kérdeztük az orvost, hogy mennyi az esély a túlélésre, annyit mondott, hogy 30%, az infarktus nem okozott akkora szövetkárosodást, mint amekkorát egy infarktus okozhat. Ekkor megint megnyugodtunk picit. Kedden jött a telefon, hogy leállt a veséje, lélegeztető gépre kellett tenni, és átszállították Veszprémbe, mert mondván „…dialízisre nem vagyunk berendezkedve…” Kérdem én: Egyáltalán szállítható volt??
Szerdán a másik testvéremmel, és a fiammal átmentünk Veszprémbe. Ott szembesültünk a magyar egészségügy valódi mocskával. Az I.sz Belgyógyászat Intenzív osztályán találtuk meg. Ott így fogadtak: „Ha hozzátartozó jön, akkor mindenképp várjon meg egy orvost.” Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. Másfél órát vártunk az orvosra.. Hm… orvosra.. Addig édesapám mellett voltunk, aki egy olyan szobában feküdt, hogy a tisztaság kívánni valót hagy maga után. Még az utca is tisztább. A „kórteremben” közel 35 fok volt.
A folyosón viháncoló fiatalok mellett állva minden érzelem nélkül közölte velünk az orvos, hogy az édesapja meg fog halni. A mondatból a sajnálom, és a minden tőlünk telhetőt elkövetünk kimaradt… Amikor megkérdeztem, hogy mégis kérem, hogy mondja el mi vezetett idáig, amire csak annyit mondott a Tisztelt doktornő: „… nem fogom magának részletezni, úgysem értené, mert nem vagyunk egy súlycsoportban..” mindezt úgy, hogy végignézett rajtam, és mintha egy csótánnyal beszélne. A fiam és a húgom nem jutott szóhoz a mondat hallatán. Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok olyan aki egy ilyen mondatot simán le tud nyelni.. Ott a körülmények miatt inkább nem szóltam. Akkor elkezdte részletezni azt, hogy ilyen melegben ő is csináltatott magának vesefunkciós vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az ő veséje sem tökéletes, mert annyira meleg van, hogy nagyon megviseli az ő szervezetét is. Én nem tudom mások hogy vannak ezzel, de engem akkor ez a legkevésbé sem érdekelt. Tömören: A tisztelt kezelőorvos a folyosón viháncoló fiatalok mellett állva közölte velem alpári módon, hogy az apám meg fog halni.
Megkérdeztem, hogy nem sértem-e meg vele, ha leülök. Csütörtökön a család többi tagja ment be apuhoz, aki péntek hajnalban meghalt. Papírokat én sem kaptam, mert nem ismertem ennek menetét. Ekkor elővettem az egészségügyi törvényt, és az ide vonatkozó részeket elolvastam. Le van szabályozva, hogy a beteget, és a közeli hozzátartozót megilleti a teljes és az értelmi színvonalához mért tájékoztatás a beteg állapotáról, valamint az elvégzett vizsgálatokról. A haláleset bekövetkeztekor viszont írásbeli kérelemre az összes vizsgálati anyag másolatát át kell hogy adják a hozzátartozónak. Ez ügyben írtam a betegjogi képviselőnek, választ a mai napig nem kaptam. A tisztelt olvasók figyelmébe ajánlom az alábbi dokumentumot:
Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát. Akkor nem jön ide külföldi a kemény valutájáért gyógyíttatni magát. Ezért nem hagyták édesapámat Füreden békében meghalni.
Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SusanneF 2012.08.26. 18:09:24
Mert ugyan volt,de mi van,ha nincs a gyermeknek apja?
beedoc 2012.08.26. 18:42:20
112- szer mond a következőt
Jó napot kívánok, mi történt?
Mi a panasza?
Hol fáj?
Ez itt fáj?
Ez érzékeny?
Önnek bokarándulása van és azért kék, meg duzzadt, mert a szalagok és a lágyrészek kiserei szakadhatnak és vérömleny keletkezik.
Felírok egy bokarögzítőt, amit hat hétig viselnie kell, a teljes terhelés eléréséig adagolnia kell a hasgalba adott véralvadás gátlót, mert a trombózis veszélye ilyenkor megnő, az alsó végtag vénás vérét a mougó izmok pumpa hatása tereli vissza a szív felé és euen funkció kiesése lelassítja a keringést, ami trombózishoz, tüdő ér elzáródáshoz vezethet, ami halálos is lehet.
Viszontlátásra 3 hét múlva!
Közben gépeld is le ugyanazt a számító gépeden ugyanennyiszer!
Majd tarts utána szabadon választott kérdésben fél órás előadást.
Lemezzel rögzíts a garázsban 3 törött széklábat!
Kezdd most!
Ja, és 24 órán át mosolyogj.
Szólj ha kész vagy!
Ismételd 4x egy héten
Később 7-re eneljük.
Üdv
beedoc 2012.08.26. 18:44:10
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 18:47:11
beedoc 2012.08.26. 18:58:44
112-szer mond a következőt
Jó napot kívánok, mi történt?
Mi a panasza?
Hol fáj?
Ez itt fáj?
Ez érzékeny?
Önnek bokarándulása van és azért kék, meg duzzadt, mert a szalagok és a lágyrészek kiserei szakadhatnak és vérömleny keletkezik.
Felírok egy bokarögzítőt, amit hat hétig viselnie kell, a teljes terhelés eléréséig adagolnia kell a hasfalba adott véralvadásgátlót, mert a trombózis veszélye ilyenkor megnő, az alsó végtag vénás vérét a mozgó izmok pumpa hatása tereli vissza a szív felé és ezen funkció kiesése lelassítja a keringést, ami trombózishoz, tüdőér elzáródáshoz vezethet, ami halálos is lehet.
Viszontlátásra 3 hét múlva!
Közben gépeld is le ugyanazt a számítógépeden ugyanennyiszer!
Majd tarts utána szabadon választott kérdésben félórás előadást.
Lemezzel rögzíts a garázsban 3 törött széklábat!
Kezdd most!
Ja, és 24 órán át mosolyogj.
Szólj, ha kész vagy!
Ismételd 4x egy héten
Később 7-re emeljük.
Üdv
(Hibák javítva)
ElPadre 2012.08.26. 19:02:37
egy beavatkozásnak van emberi erőforrás igénye, és tárgyi, eszközi igénye. teszem azt, az általad hozott példák alapján, szívkatéterezés stenttel:
- műtét hossza, ezen időre emberi és egyéb erőforrás igény? (pl: műtőorvos, asszisztens, altatóorvos; helység működési költsége)
- tárgyi eszköz szükséglet: stent, hány ft? (és vajon a tényleges előállítási költsége mennyi? de ez már más lapra tartozik) plusz természetesen a műtéti eszközök használata (elhasználódás), egyszer használatos dolgok (tamponok, kötszer, fertőtlenítő, altatógáz/folyadék).
szeretném látni, hogy mindez hogy kúszik fel 1.2 millióra, ha mondjuk a műtét egy órás, kell 1 műtőorvos, két asszisztens, egy altatóorvos, no meg laporaszkópiával csinálják.
ettől függetlenül természetesen igazad van, ez a mindenkinek mindent ingyen hozzáállás *is* vezetett a mostani helyzethez. csak jó lenne tényleg tudni, hogy mennyi az annyi.
beedoc 2012.08.26. 19:05:39
Betegenként van rá 6 perced egy szakrendelésen, mert a többiek "már órák óta várnak, pedig 8-kor már itt voltam".
Nem is csak a pénz miatt mennek külföldre orvosaink, hanem mert ott 20 perces előjegyzéssel jön egy beteg, naponta maximum 10.
Svédeknél 45 év felett az orvos pénteken már csak fél napot dolgozhat, 50 felett pénteken már egyáltalán nem.
Írországban 15 perces előjegyzés van a háziorvosoknál, 50 eurós vizitdíjjal.
Sorolhatnám még.
Napi 90-110 beteges délelőtti 8 órás rendelés után húzza le az ember a 16 órás ügyeletet, mely azért nem a bennalvásról szól.
Igen, bocs fáradtak vagyunk. Nyaralásra sem futotta emellett.
beedoc 2012.08.26. 19:12:39
1 betegre jutó költséget pontosan kiszámítani szinte képteleség. Miért?
Műtét hossza, ideje, tárgyi eszköz igénye csak egy dolog. Ott van ugyanis, hogy mennyi és milyen altatószert, izomrelaxánst, infúziót adtál. Volt-e előtte vérvétel, hány csővet használtál hozza. Hány branült, injekciós tű kellett a kezelés alatt. Mennyi steril, nem steril kesztyüt, kötszert. Mennyi esik egy betegre az ápolónővér béréből, meg az igazgatási díjból, kórházi működési költségből, mennyi az étkeztetése. Mennyi volt az amortizáció? Valószínüleg fel sem soroltam mindent.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 19:13:18
a szívkatéterezésnél csak azt számold be amortizációs költségnek, hogy a műtő ára 100 millió legalább, aztán a katéter, a stent(ek), a kontrasztanyag meg miegymás sem kis tétel. akkor a beteget nem dobják ki azonnal az utcára, marad egy pár napot, rögtön nem is elég az az 1,2 milla
ElPadre 2012.08.26. 19:25:17
a műtő ára 100 millió, az érthető. mennyi idő alatt avul el? hány beavatkozást lehet benne elvégezni, amíg azt mondjuk, hogy az amortizáció miatt már veszélyes lenne használni? mennyi a fenntartási költsége? mondjuk ha egy nap 5 műtétet végeznek benne (nem tudom, mennyi az átlag), és ha egy műtét 1 millió körül van, akkor ugye csak ahhoz, hogy "nyersen" a műtő önmaga megérje, 100 műtétet kéne végezni, ez a heti 25 műtéttel négy hét alatt megvan, persze akkor még nem számoltunk a többi dologgal.
tehát megértem, hogy nem olcsó az egészségügy. de azt mondani, hogy az egy betegre jutó költséget szinte lehetetlen kiszámolni, na az konkrétan nem igaz. csak gyanítom, hogy valakik lusták kiszámolni, ezért aztán inkább felfelé kerekítenek, nehogy emiatt legyen valami veszteséges (a technikát egyébként megértem, tényleg így szokás). a felvetésem az, hogy nem kerekítettek-e túl nagyot felfelé.
huha mi lesz itt 2012.08.26. 19:36:15
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 19:36:42
nem lehet kiszámolni és sehol a világon nem is számolják ki azért fizetnek átlagot és nem eseti költséget, azért is hívják ezt a módszert homogén betegcsoport-finanszírozás-nak.
a műtőben meg nem lehet annyi beavatkozást végezni amennyi azt hatékonnyá tenné mert egyszerűen nem finanszíroz az OEP elegendő beavatkozást. nem hiszem, hogy van olyan centrum magyarországon ahol 100 stentelést csinálnának havonta. azt meg ugye viccnek szántad, hogy az esetenként 1,2 millióból 1 millió meg amortizációra?, a legidealizáltabb esetekben is max 10%-kal számolnak, és akkor a műtőnek van fenntartási költsége is
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 19:37:27
matilda. (törölt) 2012.08.26. 19:40:18
akkor pletykál/tvzik/kávézik/cigizik/alszik és parasztkodik a betegekkel a folyosón stb
látjátok feleim szümtükkel 2012.08.26. 19:43:22
Azt hiszem az egészségügy nem a pátyolgatásért van fizetve, aki pátolygatásra vágyik, forduljon valami vallási felekezethez. Azok ráérnek együttérezni, meg a leket ápolni. az orvosok meg a jövőben is legalávv ilyen szakértelemmel ( de ha lehet nagyobban ) lássanak el mindenkit. Az sem baj, ha ők nem érzik, és nekik nekik nem fáj az én fájdalmam.
beedoc 2012.08.26. 19:50:23
1. 7-15-ig
2. 8:30 - 16:30-ig
A nem kórházi szakrendelőben pedig törvény szabályozza, hogy 6 óra lehet a szakrendelés ideje. Ez törvény sajna.
Mivel kevesen vagyunk 6 vagyunk 153 ezer emberre van hogy várni kell. Traumatológián nincs előjegyzés így naponta minimum 90 ember jön be, de még így is végzünk, csak agyilag nulla leszek a végére.
Az egyéb szakrendelésekkel az van, hogy ott is előírt időtartam van a vizsgálatokra. Napi 30-45 betegnél nem igen lehet több, és nincs is minden nap, mivel ez egyszerűen lehetetlen.
Ezért baj, hogy az országból elmennek a 35-45 közötti emberek, mert ők lennének szakrendelni, illetve önállóan dolgozni képesek, nem a rezidensek. Ők az utánpótlás miatt lennének fontosak. Nem csinálok belőle titkot 2 hónap múlva már én sem leszek itt. Marad 5 ember, de már nem bánom 17 év után. Augusztusban csak 295 óra bentöltött munkaórám és 100 készenléti órám van.
2012.08.26. 19:51:02
@Seligsohn: :-) Próbálom, de korlátozott agyi képességeim miatt nem változott a helyzet. Ha úgy lenne ahogy írod, a János kórházat már rég ledózerolták volna. Nincs ennek a blognak akkora jelentősége, mert név nélkül és általában negatív posztok jelennek meg. Itt már lehúzták az összes kórházat oda és vissza többször is. Ennyi vizsgálódásra senkinek nincs kapacitása. Névtelen panaszokkal és annak mennyiségével meg nem foglalkozik senki. Ha ugyanezt a posztolók a megfelelő szerveknek küldik névvel ellátva, akkor majd odakerül a dolog, ahová való. Persze sokszor nem küldik, mert névvel ellátva az ugye már felelősség, meg esetleg kiderül sok esetben, hogy a leírt panasz nem úgy volt, vagy meg se történt. Összefoglalva, ilyenkor semmilyen vizsgálódás nem indul.
@SusanneF: Tudom nem nyugtat meg, de engem mindenhol mint elvált, egyedülálló anyukának tartanak, mert a gyerek apját sose látják. Engem ez annyira nem zavar. Tényleg ritkán van az apja ott, ahol éppen kellene :-(. Ha meg valakinek éppen apja sincs, vagy elvált, akkor azt meg lehet mondani, és a piszkálódásnak rögtön vége lesz.
beedoc 2012.08.26. 19:52:38
2012.08.26. 19:53:13
butus 2012.08.26. 21:01:28
butus 2012.08.26. 21:05:02
butus 2012.08.26. 21:06:04
fizetekmegegysort 2012.08.26. 21:28:41
Szóval értem én, szar a dokik helyzete (mint ahogy sok más szakmában is szar ebben az országban), meg fáradtak (mint bárki más), meg kevés a lóvé (pont mint más szakmákban), de aki emberekkel dolozik, az egyszerűen nem engedhet meg magának rossz napokat úgy, hogy azt a kliens érzi. Sem az óvónő, sem a tanár, sem az üszis, az önkoris Micike, és az orvos sem. Szerintem.
mary.poppins 2012.08.26. 21:41:07
Én írtam a fenti történetet. Sajnos az "élmény" még nagyon friss.
Sajnos ez az egész a kórházátszervezősdi éjszakáján kezdődött. Az, hogy egy-egy kórházban csak bizonyos vizsgálatokat, és kezeléseket végeznek, rendben. Az, hogy időben nem látják a problémát, mert "nincs hozzá műszer, vagy éppen szakorvos", rendben.
Az, hogy másik kórházba kell átszállítani a beteget, rendben. De az, hogy az adott kórház közel 70 km-re van, az már kicsit sántít.
Azt ugyanis nem írtam le, hogy az első kórházba (amit nem neveztem meg) akarták visszaszállítani. Az bizony 70 km. A dialízis szerintem csak ürügy volt, mert ők is látták, hogy az állapota milyen, és mennyi az esély.
A halálozási statisztikával kapcsolatban : Nem a népesség-nyilvántartóra gondoltam, hanem a kórház saját statisztikájára.
Sajnos tényleg nem vagyok egy súlycsoport egy orvossal, de a jogaimmal tisztában vagyok. A kérdéseimre még mindig nem kaptam meg a választ a fent nevezett kórháztól.
Nem fogok perre menni, mert tudom, hogy apu sem akarná.
mary.poppins 2012.08.26. 21:43:22
Ki kellett írnom magamból, és higgyétek el, kicsit könnyebb lett. Még akkor is, ha itt sokan nem értenek velem egyet.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 21:45:14
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.26. 21:47:31
Braincelle 2012.08.26. 22:08:28
Értem, hogy ezt a hozzátartozó mért nem érti és mért bántja, sokszor a másik oldalról is nehéz (mind logisztikailag, mind lelkileg) ez az áthelyezősdi.
Nem tudom megmondani, hogy mért oda helyezték át, ahová; mert nem ismerem annak a tájéknak a viszonyait (hol, milyen kaliberű kórház van, és azt végképp nem tudom, hogy mi volt az átszervezéses rettenet során, amikor naponta változtatták, hogy melyik kórháznak melyik a területe és mindenki tépte a haját).
És persze nem voltam ott, nem láttam közelről azt a beteget, de azt gondolom, hogy bizonyos döntéseket meghozni sem hivatott másik profilú intézmény. Konkrétan, nem döntheti el a kardiológus, hogy van-e értelme X-et vagy Y-t dializálni. Én sem dönthetem el, hogy Z szívinfarktusa vajon mennyire súlyos, vagy mennyire mindegy más Z-nek (annyiból az infarktus más, hogy ott nagyon kiterjedt, működő akut hálózat van, és persze, ha a nagyon beteg betegnek van pár bizonytalan tünete, akkor lehet, hogy telefonon jelenti az ember az aktuális szívkatéteres ügyeletes intézménynek, és ők eldöntik, hogy átveszik-e vagy nem; illetve az idegsebészettel is így van).
Lehet elméletileg olyan helyzet, hogy nem helyezik át, mert annyira rossz állapotú, de mondjuk pont a dialízis esetében ez egy nagyon problémás döntés. Akut veseelégtelenségben meghalni nem biztos hogy lassú és egyszerű; és valakinek, hozzáértőnek a döntését igényli az (gondolom) hogy megdializálják vagy nem. Ez nem olyasmi, amit három laborértékből el lehet dönteni. Nem olyasmi, amit a kardiológus eldönthet. Sőt, tegyük fel, hogy nem dializálják, a veseelégtelenség kezelését akkor is jobb, ha nefrológus végzi, mintha kardiológus, ami egy iszonyú speciális ág, művészet vagy bármi, amit akarsz; de az a döntés, hogy az a konkrét beteg nem kardiológiai eset, az lehetett korrekt szakmai döntés is. Ahogyan lehetett elpasszolás is, ezt nem tudjuk, legalábbis én biztosan nem tudom így látatlanban, meg ilyen kevés tapasztalattal.
mary.poppins 2012.08.26. 22:24:59
Köszönöm a kimerítő magyarázatot.
Az erek voltak nagyon rossz állapotban a cukor miatt.
Engem a "doktornő" akkori mondatával padlóra küldött. Ez a mondat méltatlan egy orvoshoz!
A fiam jogász hallgató, mélyen elítélte, és annyit mondott, ha perre mennék vele, megnyerném.
Végiggondoltam: Érdemes?
Akkor úgy éreztem elájulok, de még hellyel sem kínált, és miután megkérdeztem: "Nem sértem meg, ha leülök?" utána láttam, hogy változik a stílus.
Egyébként a betegjogi képviselőnek ezt az esetet írtam le, kértem, hogy vizsgálja ki, mert ez etikátlan, és elfogadhatatlan.
Ha megkapom a választ, jelezni fogom. 30 napja van rá a törvény szerint, ami 6-án jár le.
beedoc 2012.08.26. 22:33:38
Amúgy imádom a munkám, csak fáradt vagyok.17 éve ezt csinálom és ennyi órával. Az elején 240 óra után még 60 órát mentőztem, és 24 órát mentőhelikopteren is dolgoztam, ha hiszed, ha nem érted is! 17 év után nincs nálam fiatalabb az osztályon. Előttem állók 10 évvel öregebbek, ők is fáradnak.
So happy.
Ugyandehogy (törölt) 2012.08.26. 22:38:05
ez neked vágólapon van?
Ugyandehogy (törölt) 2012.08.26. 22:39:06
Braincelle 2012.08.26. 22:40:22
Hát igen, ennek a mondatnak nem lett volna szabad elhangzania. Bár ilyen helyzetben bármit mond az orvos, akkor is negatív szereplő lesz; de ilyet akkor sem lehet mondani, nagyon bántó és nagyon nem odaillő. Ráadásul azon nagyon sok múlik, hogy a hozzátartozó akkor ott megértse, hogy mért történik ez vagy az. Ha nagyon leegyszerűsítve, akkor úgy, abban a lelkiállapotban úgysem azt várja senki, hogy a legújabb szakmai protokollt betűnként elmondják neki, hanem hogy úgy és annyira, amennyi megy akkor és ott, kapjon valamiféle választ (bár ez is néha irreális, amikor konkrétan már azt kérik rajtam számon, hogy mi honnan vesszük, hogy a 86 éves néninek már nem voltak jók az erei, mindegy). Ha akkor, ott kap valamiféle értékelhető választ az ember, akkor jobban fel tudja dolgozni, még akkor is ha semmit sem ért meg, mert olyan lelkiállapotban van, csak azt, hogy az orvos szerint ez helyes, valamit magyarázott, hogy mért, és ez az orvos nekem hiteles, ez megért és törődik velünk.
Mindenesetre nem tudom, pert mire fel lehet ilyenkor indítani, úgy értem, ez egy etikai hiba, hogy van-e ennek jogi megfelelője, nem tudom. És hát ha egyedül voltál ott, és az orvos valami mást gondol arról, hogy ő mit mondott, akkor bizonyíthatatlan. Az lehet, hogy jobb irány, hogy esetleg a betegjogi képviselő szól az intézeten belül, hogy ilyen probléma volt, és akkor beszélgetnek az orvossal, lehet, ő sem a megtestesült gonosz, csak valamiért akkor nagyon embertelenül reagált, és reméljük erre rájött, talán még a beszélgetés alatt. :S
mary.poppins 2012.08.26. 22:40:25
A férjem ugyanennyit dolgozik fizikai munkával.
Ugyandehogy (törölt) 2012.08.26. 22:42:40
(nem fogok.)
Ugyandehogy (törölt) 2012.08.26. 22:44:55
mary.poppins 2012.08.26. 22:47:54
Nektek ismerni kell az egészségügyi törvényt?
Braincelle 2012.08.26. 22:53:36
Azért ez érzelmileg nagyon megterhelő, és az emberek többsége, ha rossz hírt közölsz, úgyis azt fogja érezni, hogy közönyös vagy és empátia nélküli; egyszerűen mert én idegen vagyok és nekem az illető nem az anyukám vagy az apukám. Az első ilyen történeteknél meghatódik meg belevonódik az ember, utána megtanul valamennyire védekezni. Attól még, hogy érzelmileg nem rendül bele, lehet hibátlan szakmai munkát végezni, sőt inkább lehet, mint akkor ha mindenkinél beleképzeled magad, hogy szegénynek most éppen milyen szörnyű lehet.
Az a fajta empátia, amit itt leírnak és elvárnak az orvosoktól, az érzelmileg hosszútávon kivitelezhetetlen. Ha eljátssza az ember, akkor megnyugodnak. Értsd: ha mindent megteszel a betegért, az egy dolog. Ha ezt a mondatot, hogy mindent megteszünk érte, ki is mondod, az nagyon jólesik az embereknek, enélkül néha nem is hiszik el.
Pedig Neked ott nem tűnik nagynak a különbség, nem tűnik másnak, hogy csak simán megteszed amit kell, vagy még ezt el is mondod, sőt, inkább színpadias, felvágás, főleg ha menthetetlen az adott ember. Akkor meg mit ér bármi, amit teszünk, és akkor meg mi az eget mondjon az ember, az, hogy sajnálom, az egy annyira üres klisé, hogy az hihetetlen. Persze, sajnálom, de én mondjuk fél napig szomorú leszek miatta, meg még párszor eszembe fog jutni, ő meg mehet nemsokára kisírt szemekkel temetést intézni, neki megváltozik az élete, elveszti a szerettét, én meg nem; akkor hogy legyen pofám azt mondani hogy sajnálom, vagy részvétem? Ha én lennék hozzátartozó, én ütnék egy ilyen "sajnálom" mondatért szerintem. Mégis ezt akarják hallani az emberek, és még van pár ilyen kulcsmondat, amit ha mondasz, akkor könnyes köszönöm, van, akinek a halálhírt is megköszönik, ha meg nem mondod el ezeket a mondatokat, akkor bizalmatlanság, akkor is ha a két esetben szakmailag tök ugyanaz történt; de nem mindig van érzelmi ereje az embernek ilyesmire.
Szerintem nem lehet ilyen helyzetben mit mondani, úgyis utálni fogják az embert, úgyis ő lesz a hibás, én biztos így érezném, mint fentebb mondtam.
Beszólogatni, megalázni akkor is nagyon durva volt a hozzátartozót, valószínűleg valamiért támadva érezte magát az az orvos, vagy a saját tehetetlensége frusztrálta, nem tudom, akkor sem kellett volna.
Braincelle 2012.08.26. 22:54:25
Hát, paragrafus-szerűen biztos hogy nem. De amit az ember használ belőle azt tudja, hogyan van benne (max nem szó szerint).
Taplopó 2012.08.26. 23:07:37
És tuti nagy pénzeket akasztanak le a nyugdíjbiztosítótól azért, hogy csökkentik a jogosultak szmát
mary.poppins 2012.08.26. 23:12:12
Az egész úgy kezdődött, hogy normális hangnemben közölte, hogy az apám meg fog halni. (fent nevezett szavak, kulcsmondat nem hangzott el)Akkor megkértem, hogy szíveskedjen elmondani, mégis hogyan jutottunk el idáig 4 nap alatt.
Akkor már össze-vissza beszélt, hogy ő nem látta az (meg nem nevezett) első kórház által kiadott papírokat,vizsgálatokat, és a körmondat végén volt a "nem vagyunk egy súlycsoportban".
Burkoltan lehülyézett...
mary.poppins 2012.08.26. 23:16:01
nézd meg a honlapjukat.
TB betegek részére északi fekvésű, több ágyas szoba, fizetős betegeknek déli fekvésű panorámás szoba, hotel szolgáltatással.
Ahogy belépsz a főbejáraton, klíma, recepció, büfék, hatalmas társalgó fotelekkel, süppedős szőnyeg.
Az intenzív a bejárattól jobbra, eldugva....
beedoc 2012.08.26. 23:21:44
Épp most megyek egy beteg halálát megállapítani, majd telefonon felhívni acsaládját, mindezt a lehető legempatikusabban. A fenti esetben sem tettem volna másképp. Az elhangzott mondat mindenképp bántó, bármilyen kimerült is az ember. A hibát inkább abban látom, hogy sem az első, sem a második ellátó helyen nem készítették fel a hozzátartozókat, hogy elveszíthetik szerettüket. Már rég nem esem ebbe csapdába, mindig korrektül közlöm, már a felvételkor, hogyha úgy látom, erre is sor kerülhet, bármennyire is rémisztő. Sokkal jobb, ha látom, mikor megnyukszanak, ha kezelés során a beteg mégis a vártnál jobban gyógyul.
Kegyetlen lennék?
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2012.08.26. 23:29:59
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2012.08.26. 23:37:30
- Ha valakinek olyan súlyos diabetese van, hogy mindkét lábát amputálni kell, akkor várhatóan a többi ere is elég beteg lesz. Tehát kaphat szívinfarktust, agyi infarktust, lehet veseelégtelensége, megvakulhat a szem/látóideg ereinek bántalma miatt stb. Érdemes nagyon komolyan venni a cukorbetegséget, hiába nyűgös dolog méregetni a cukrot és esetleg inzulint szurkálni napi n-szer.
- Ha valaki cukros és zavart lesz, akkor nyilván a cukrát kell megnézni, és ha az OK, akkor jogos a CT ill. előtte persze neurológiai vizsgálat. Szívinfarktus jellemzően nem zavartságot okoz.
- Az EKG rutin vizsgálat, megcsinálják minden kórházba kerülőnek, de a sürgősségin gondolom a zavartság okát keresték, azért csak 21 óra után lett meg az EKG. Megjegyzem, ekkor 4 órára volt a tünetek kezdetétől, közben bevitték a kórházba, megvolt a CT stb., szóval azért valami mégis történt vele.
(folyt köv)
látjátok feleim szümtükkel 2012.08.26. 23:44:53
"A tisztelt kezelőorvos a folyosón viháncoló fiatalok mellett állva közölte velem alpári módon, hogy az apám meg fog halni."
Akkor megkértem, hogy szíveskedjen elmondani, mégis hogyan jutottunk el idáig 4 nap alatt.
"Akkor már össze-vissza beszélt, hogy ő nem látta az (meg nem nevezett) első kórház által kiadott papírokat,vizsgálatokat, és a körmondat végén volt a "nem vagyunk egy súlycsoportban"."
Őszinte részvétem, én mellőlem már elmaradt a szülői rokonságom zöme, tudom mit érezhettél. De azt hiszem, arról, hogy az orvos azt mondta neked, nem magyarázza el, mi okozta az eredményt, mert nem vagytok egy súlycsoportba, nem csak az orvos tehet. Elharapódzott, és elfogadottá vált ez a stílus az elmúlt évtizedekben. Végső soron azonban igazat mondott az orvos. Te nem vagy orvos, ő meg nem gyászoló hozzátartozó. Eltérő pozició, eltérő érzelmek.
Ami viszont nagy hiba volt, azt eddig senki nem kifogásolta, pedig az kötelességszegés, nevezetesen, a hozzátartozóval nem idegenek füle hallatára kell közülni a beteg egészségügyi adatait, állapotát, konkrétan azt, hogy meghal. Emlékeim szerint van is az adatközlésnek valami szabályozása az egészségügyről szóló törvényben.
Ezt egyébként akad orvos aki megszegi, néha tapasztalom, hogy esetenként még bent van a rendelőben az előző beteg, amikor már a következőt is behívják. A posztban leírt események közt ez volt szerintem a legsúlyosabb hiba, amit az egészségügy terhére kell róni.
Tisztelt posztoló, ne haragudj, de a posztod alapján egy önérzetes, talpra esett személynek tünsz. Ezért feltételezem, hogy édesapád egészségi állapotát ismerted, és talán azt is tudtad, hogy a súlyos cukorbetegségnek mik lehetnek a következményei, hiszen mindkét lábát amputálták. Úgy gondolom ilyen előzméynek mellett nem nagyon kellene magyarázni, mi vezetett évek alatt az elkerülhetetlen véghez. Sajnálom, hogy erre nem tudtál úgy felkészülni, hogy a fájdalomból fakadó keserűséged ne zúdítsd az egészségügyre. Egy életkor után azonban az embernek készülnie kell szerettei elvesztésére, és azt ha nem is tudjuk elfogadni, mégis tudomásul kell, és lehet venni.
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2012.08.26. 23:57:10
- Ami nem világos, hogy a B.füreden sürgősséggel elvégzett műtét után miért találták vasárnap eszméletlenül az ágy alatt. Nem volt rendben a cukra? Delirált? Agyi infarktust kapott, és leesett az ágyról, mikor fel akart kelni? Már akkor olyan szintű veseelégtelensége volt, hogy zavartságot okozott?
Annyiból érdekesek ezek a kérdések, mert segíthetnek megérteni, mitől lett rosszabbul.
- Az szakmailag teljesen OK, hogy ha Bfüreden nem tudják dializálni, akkor tovább kell vinni a legközelebbi, dialízisre is alkalmas intenzívre. Mások is leírták, hogy ha nem ezt teszik, akkor szakmai mulasztást követnek el. Ha pedig nekiállnak azon fűrészelni, hogy lemondhat-e a kezelésről a hozzátartozó (a beteg helyett), akkor egy csomót késlekednek, és közben a beteg még rosszabbul lesz.
- Arról, hogy Veszprémben milyenek az ITO-n a körülmények (tisztaság stb), sajnos nincs direkt tapasztalatom, arról azonban igen, hogy a legtöbb kórház kialakításánál a légkondit nem tervezték be, emiatt a mi betegeink (és mi magunk is) épp eleget izzadtunk a nyáron. Itt visszaköszön (bár nem mentség akar lenni) a pénzhiány.
- Túl azon, hogy a veszprémi orvos bunkó volt, ha jól értem a posztolót, végül is csak el kezdte magyarázni, hogy szerinte mi a baj, de akkor ez a posztírót már nem érdekelte / nem kötötte le. Fordított idősorrend (először magyaráz, aztán bunkó, ha már mindenképp annak kel lennie) célszerűbb lett volna.
- A végére egy megjegyzés, és tényleg nem a posztírónak szánom: a saját orvosi munkám egyik legnagyobb problémája az, hogy bármikor kimegyek a rendelőből, egyből nekem állhat egy hozzátartozó, hogy most azonnal mondjam meg, mi baja X bácsinak. És ezzel persze megakaszt abban, ami miatt kijöttem (jellemzően abban, hogy kórtermi beteghez menjek, nővérektől kérjek segítséget, stb). Ha rajtam múlna, kijelölnék minden nap fél órát a munkaidő végén, és csak akkor beszélnék ilyesmiről, mert ezzel nem akadályoznák a betegek ellátását. De ha ezt megteszem, akkor érzéketlen vagyok, meg nem vagyok tekintettel arra, hogy a hozzátartozó X kilométert utazott stb. Az én olvasatomban a (jogosan aggódó) hozzátartozók viszont attól veszik e az időmet, akinek nagyobb szüksége van rá.
mártus 2012.08.27. 02:31:05
Papírokat én sem kaptam, azt mondták kb. 10 nap, mire elkészülnek a vizsgálati eredmények másolatai..., a betegjogi képviselőt hiába kerestem, nyári hosszas szabadságát tölti. Itt egy egész épület áll a megkülönböztetett jelzésű betegek részére, kiemelt nővérszolgálattal, TV-vel, hűtővel, légkondival stb. Itt a betegek és hozzátartozók nagyon elégedettek mindennel! Tudniillik szabadon betévedtem és érdeklődtem...
csak néha benézek ha marhaságot látok 2012.08.27. 07:04:44
"morfium tapasz, vérnyomáscsökkentő tapasz, oxigén és más érdekes kezelések" mit tartasz te érdekes kezelésnek?
van olyan rosszindulatú daganat amihez nem kell szövettan mert ha ránézek egy kifekélyesedett mammacarcinomára akkor tapasztalatból rájövök, hogy az nem a jóindulat miatt olyan. a röntgen, ne adj isten CT képeken pedig sok minden utal arra, hogy valami biztos nem jóindulatú
de közben meséld el milyen kezelést vártál el?
apanna 2012.08.27. 07:54:12
Sajnálom, hogy csak utólag tudtad meg,hogy van betegjogi képviselő, akihez fordulhatsz, ezt mindenkinek tudni kellene.
Édesapád furcsa viselkedése akár összefüggésben lehetett cukorbetegségével is. Egyébként megmérték?
2012.08.27. 07:54:57
mary.poppins 2012.08.27. 07:56:40
Csakis azért nem értettem az egészet, mert mint írtam már azzal fogadtak, hogy VÁRJUK MEG az orvost. Ha ilyen üzenetet kapok, akkor minimum felkészülök arra amit mondani fog, de ha valaki ilyet üzen, akkor minimum készüljön fel ő is a mondanivalójára.
Természetesen NEM az egész orvostársadalom ilyen. Nem általánosítottam, de nem is neveztem meg az illetőt.
Tudom, hogy orvosi szemmel nem volt egyszerű eset, és azt is tudatosították bennünk, hogy milyen vége lesz. De reménykedni mindenkinek szabad. Én nem beszéltem úgy senkivel egyik intézményben sem, ami arra adott volna okot, hogy agyatlannak nézzenek.
@Dr. Morcz:
Szerinted elfogadható az, hogy az állandó felügyelet alatt álló beteget az ágy alatt találod?
Nekem a munkám merőben más, de én is emberekkel vagyok kapcsolatban nap mint nap.
Nekem is vannak határidős munkáim, amik nagy odafigyelést igényelnek, és hibáznom nem szabad.
Ha viszont kérdőre vonnak, nem passzolhatom át a labdát, és nem magyarázhatom azzal, hogy most a fejem fájt, nem tudtam aludni, 12 órát dolgoztam, stb.
apanna 2012.08.27. 08:01:21
marand22 2012.08.27. 08:06:19
mary.poppins 2012.08.27. 08:12:27
köszönöm!
Minimum egy ilyen tájékoztatásra lett volna szükség. Közérthető, az aki nem ezzel foglalkozik, nincs benne, az is megérti. Így már könnyebb lett volna elfogadni.
2012.08.27. 08:20:44
jog-ász 2012.08.27. 08:39:40
hivatalos utra meg azért nem terelik sokan, mert összefüggést vélnek felfedezni a fehér köpeny hatalma és a hivatalos út pedzegetése között. bár ha egyesek igy is úgy is ilyen hangon tárgyalnak, ilyen hozzáállással, nem sokat veszit a beteg ha jelzi a hibás hozzáállást és bejelentést, panaszt tesz.
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2012.08.27. 09:03:05
Azt meg leírtam fentebb, hogy a kolléga bunkósága nem elfogadható, csak odaírtam pár dolgot is, ami érthetőbbé teszi, miért reagált rosszul.
Fentebb többen leírták, én is egyetértek azzal, hogy sajnos nem csak az eü. személyzet tud bunkón viselkedni, és hiba lenne csak rajtuk számon kérni. Érdekes módon a posztíró egyből a saját kiválóságát hozza elő, érzékeltetve azt, hogy ő sosem kerülhet hasonló helyzetbe (ti. hogy bunkó legyen). Ehhez csak gratulálni tudok. A különbség talán annyi, hogy az orvosnak nem "határidős munkái" szoktak lenni, sokkal inkább azonnal megoldandó feladatai (adott esetben életmentés), amiket nehezebb tervezni. Ezért egy csomó olyan dolgot, ami más megterhelő munkakörben normális (pl. tudom, mikor lépek le, hogy el tudjam hozni a gyereket a suliból), az orvos nem tud pontosan megtervezni. Ahogy pl. azt sem, hogy mikor lesz ideje átnézni az előző nap érkezett beteg összes dokumentumát, ha közben ne adj' isten, mással is foglalkoznia kell.
mary.poppins 2012.08.27. 09:39:04
Az etikai kódex elolvasására sincs időtök amint látom.
Itt csak véditek egymást, és cseppet sem számít, ha közben embertársatok emberi méltóságában kárt tesztek.
Ennyit az orvosokról. Tisztelet a kivételnek, mert kivételek is vannak ám! Csak kevesen... Sajnos ez a kisebb réteg keres külföldön boldogulást.
fizetekmegegysort 2012.08.27. 10:00:11
Egyrészt azt gondololom, Magyarországon simán rendezhetnénk "ki melózik a legtöbbet a legszarabb fizetésért, a legmegalázóbb körülmények között" versenyt, amiben számos szakma képviselői indulhatnának. És az is tény hogy az orvosok biztosan benne lennének az első háromban, szerintem ezt senki nem is vitatja.
Tisztelem azokat az embereket, akik a körülmények ellenére próbálnak legjobb tudásuk szerint helyt állni, és hivatástudatból, szakmaszeretetből teszik a dolgukat így is. Akár orvos az illető, akár pl a kisfiam óvónénije.
Nagyon nem tisztelem (és akkor még finoman fogalmaztam), azokat az embereket, akik ide juttatták ezen szakmák képviselőit, ha úgy tetszik az országot. És itt első sorban a törvényhozás léhűtőire gondolok, de nem csak rájuk. Azt gondolom vastagon benne van ebben a sleppjük, a belőlük élő érdekeltségek, a megvezethető, szlogenekre hallgató, hülyenépszavazó állampolgárok, és én biza úgy hiszem, az eü esetében az a szűk orvosréteg is, akinek magánpraxisában üldögélve, tipikus hálapénzes szakágra szakosodva kicsit sem érdeke az, hogy a helyzet rendeződjék.
Viszont azt is gondolom, hogy mindezek ellenére vannak szakmák, ahol megengedhetetlen a klienssel való bunkó viselkedés. Ezért írtam példának épp az üszist, mert ez a szakma, ahol ez nyilvánvaló. (hogy ők mennyiért és mennyire vannak túlhajtva, azt hagyjuk, ráláttam, tudom, hogy az sem 40 órás meló, de ez mindegy)
Szóval én csak azt mondom, aki olyan szakmát választ, ahol emberekkel kell foglalkoznia, annak bele kell kalkulálnia, hogy körülmények, fáradtság, szarfizetés NEM tartozik a pácienste/kliensre, és ő nem érezheti meg a rossz hátteret. Igen, ezek azok a szakmák, ahol meg kell tanulni kommunikálni, és hallgatni is. És ez baromi nehéz lehet, ez tény.
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2012.08.27. 10:34:52
Az pedig egy sommás ítélet, hogy a jók meg a tiszteletet érdemlők elmennek. Viszont az ilyen sommás ítéletalkotások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az itt maradók is egyre kisebb kedvvel gyógyítsanak.
Ha úgy érzi, hogy azzal, amit leírtam, én is sértettem az emberi méltóságát, sajnálom. Egyrészt abban az értelemben, hogy nem állt szándékomban. Másrészt abban az értelemben, hogy ha sértőt talált benne, akkor még mindig az átlagnál érzékenyebben reagál az önével ellenkező véleményekre, tehát valószínűleg még mindig sok a feldolgozni való édesapja halálával kapcsolatban. Remélem, sikerülni fog megnyugvást találnia.
mártus 2012.08.27. 11:19:37
mártus 2012.08.27. 11:23:31
mártus 2012.08.27. 11:31:47
mártus 2012.08.27. 11:46:10
Lygia 2012.08.27. 13:22:20
beedoc 2012.08.27. 13:50:47
látjátok feleim szümtükkel 2012.08.27. 14:48:58
Meggyőződésem, hogy az orvos nem nézett agyatlannak. A rendszerváltás óta azonban divattá vált, hogy egy-egy szakma, hivatal, intézmény ( főként ) fiatal alkalmazottja azt gondolja, a pozíciójával olyan nagy tudást is birtokol, amit más, esetedben te, nem birtokolhat. Ez a " nagyképű gőgősség" tűnhet sokszor úgy, hogy lenézik az embert. Én olyan munkaterületen dolgoztam sokáig, ahol sok emberrel kerültem napi kapcsolatba, és ezt tapasztaltam. A közvetlen munkatársaimtól is, nem csak idegenektől. Nincs tisztelet, tekintély, nincs türelem, és ami szerintem a legnagyobb hiba, nincs elég képesség az emberekben arra, hogy belássák, nem ők birtokolják a bölcsek kövét, másnak is van tudása, ismrete.
Ettől függetlenül azt tudom neked ajánlani, készítsd a lelked, mert lesz ez még rosszabb is, főleg akkor, ha nem alakítod ki magadban az elfogadás képességét. Sajnos aki élve születik az meg is hal, ki előbb, ki utóbb. Van akinek az jut osztályrészül, hogy végig nézze a szerettei, közeli és távolabbi barátai elmúlását, és a végére egyedül marad, de nem mindegy milyen módon jut el az ember odáig.
Lygia 2012.08.27. 14:50:01
Anyukám kemoterápiás kezelésre járt, voltak olyan tünetei, amik nagyon megijesztették. Minden kezelés után elkeseredve jött haza, hogy a doktornő nem válaszolt a kérdéseire. Bementem vele, és kb. két perc volt, amíg feltettem a kérdéseket (azzal, hogy márpedig erre mindenképpen választ várunk), és amíg a válaszokat megkaptuk. Előtte nyilván minden alkalommal ugyanennyi idő telt el a kioktatással, hogy mire van idő, és mire nincs.
Egy másik, teljesen más jellegű esetben az orvos mellettünk beszélgetett a folyosón az ismerősével kb. negyed órán át, minket figyelemre sem méltatott, majd a nővérkével kiküldte a papírt, ami egy bizonyos kérelmünk elutasítását tartalmazta. A panaszlevelemre a kórház PR-osztálya nagyon kedvesen leírta, hogy mi volt az oka a kérelem elutasításának, amit - tekintve, hogy teljesen érthető indok volt - elfogadtunk. A magyarázat egy perc lett volna, és nem a gyógyítástól vette volna el az időt az orvos. Ehelyett az eljárás nekünk dühöt és fájdalmat okozott, a PR-osztály pedig egy napot foglalkozott az üggyel, mire kivizsgálta, hogy pontosan mi miért történt. Szóval arra szeretnék kilyukadni, hogy nyilván akkor is sok lenne a panasz, ha legalább hajlandóság lenne az emberi bánásmódra, de sajnos a panaszok többsége abból ered, hogy mindenre inkább van idő, mint emberségességre. Azt pedig sajnálom, ha sok orvos elmegy, de szerintem a jó orvosok azért a hálapénzekből (amit az ember azért ad, mert megköszöni a szakszerűséget és a bánásmódot) elég szépen meg tud élni.
mary.poppins 2012.08.27. 15:34:54
Ennél rosszabb?? Mire gondolsz?
Ennél rosszabbat nem tudok elképzelni..
VaTi 2012.08.27. 16:45:49
Lygia 2012.08.27. 17:12:45
beedoc 2012.08.27. 18:53:43
Erre biztos jön a válasz, hogy ki keress másképp? Hadd álljon itt, hogy rájuk, ránk nem akármit bíznak, hanem pont, ahogy a korábbi bejegyzések is a legfontosabbnak tartottak, hozzátartozók élét, egészségét, és azért nem azt mondanám, hogy aki a magyar kórházakba kerül, az meghal.
Te, kedves olvasó, bejössz és hozol nekem egy darabos alkartörést, és én visszaadom tudásom legjavával, hogy használni tudd, hogy dolgozhass, ölelhess, postot írhass, ehess, hogy ne csak egy girbe-gurbán gyógyult használhatatlan, fájdalmas valami legyen. Ez büszkeséggel tölt el és csak 600 valahányan vagyunk, akik ezt meg tudják tenni neked. Ha valamilyen tárgyad elromlik, szakemberből, aki meg tudja javítani kevés van, megkapja munkája ellenértékét és jól él mert kivételes szakember, de a tárgyaid nélkül tudsz élni, vagy újat venni. Szerveid, testrészeid nem ilyenek. Engem boldogsággal tölt el, ha meggyógyíthatlak, hidd el, minden jól sikerült műtétemre büszke vagyok, hibáimból levontam a tanulságokat, hogy jobb lehessek. De ez az érzés a boltban, bankban semmit sem ér. Valakinek ezt a szolgáltatást is meg kell fizetni valahol. Vagy ezt miért nem? Nem a legfontosabbal foglalkozunk?
2012.08.27. 19:22:04
Ha elég sokáig kell a beteget az oszályon tartani az első hét után elmarad, legközelebb csak akkor tűnik fel, ha a beteg agonizál, vagy még akkor sem.
(bocs, akinek nem ingen ne vegye magára, és nem a poszthoz kommenteltem, csak úgy átalánosságban)
Braincelle 2012.08.27. 22:16:22
Szerintem amúgy azt hitte, hogy vádolni akarod. El nem tudod képzelni, hogy milyen határig képtelenek elfogadni az emberek a 90 éves, egészen biztosan halálos beteg beteg halálhírét... Tényleg, ez nem szakmaiság kérdése, az én bölcsész anyukám meg van döbbenve, hogy hogy akarhatja valaki a 85 éves konkrétan agyhalott anyukáját lélegeztetőgépre tetetni.
Az emberek eltávolodtak a haláltól, és nem tudják kezelni, és az ilyen fajta hozzátartozói kérdések mögött nagyon gyakran az van, hogy "de hát nem volt semmi baja, csak az enyhe inzulinos cukorbetegsége, meg az ingadozó, de nem is olyan vészes magas vérnyomása, és hát néha dagadt a lába, de amúgy teljesen jól volt, maguk itt megölték. Mi az, hogy nem voltak jók az erei, honnan veszi ezt?"
Most nem azért írtam ezt, hogy mentsem az orvost, mert nem kellett volna azt a tagmondatot kimondania és kész, hanem, hogy talán Te jobban megnyugszol, ha meg van a lehetősége annak, hogy nem hülyének nézett, csak hülyén viselkedett.
Ahogy írtál az Apukádról, abból látszik, hogy értetted, hogy beteg, és pont te, nem akartál támadó jellegű vagy értetlen lenni, ezért is mertem leírni a fentieket.
Braincelle 2012.08.27. 22:30:26
Ne haragudj, de Morcz semmi olyat nem mondott, amiért ilyen következtetést kellene levonnod róla és általánosítani. Róla aztán végképp nem.
És abban teljesen igaza van, hogy kellene annak egy rendje, hogy mikor tud egymással beszélni az orvos meg a hozzátartozó, mert az ember valóban nehezen tud empatikus lenni, ha kétpercenként szituációt kell cserélni. Ez a Te esetedre nyilván nem vonatkozik, mert Neked üzent az orvos, számítania kellett erre a beszélgetésre; de általánosságban Morcznak nagyon sok igazsága van.
És azt nem értem, hogy ha egy orvos leír valamit, hogy ez vagy az neki probléma, akkor mért kell kapásból leb---szni, szidtok minket, hogy mennyire kiégettek és nem empatikusok vagyunk és mindig csak a pénz és nem tudom. De ha az ember felvet a másik oldalról egy kommunikációs problémát, és az nem is fér össze a Teréz anya hasonmásairól alkotott képpel, akkor is mért nem lehet végiggondolni? Hogy most mondott valamit, ami őt bántja. Hogy hm ez lehet, hogy tényleg nehéz, és valójában legközelebb én is megtehetném, hogy nem rohanom le rögtön a folyosón hanem mondjuk betelefonálok, hogy mikor tudnánk beszélni. (ismét nem Rád mondom). Morcz évtizedek óta a pályán van, lelkiismeretes, korrekt ember, aki még húzza ebben az országban, ha mond valamit, azt mindig érdemes nyitott szívvel hallgatni. Rosszindulat, lenézés biztosan nincsen mögötte.
Braincelle 2012.08.27. 22:32:24
Ja, és ahány bukdácsoló, a betegeket leszaró évfolyamtársam kiment külföldre, és ahány summa cum laude, elméletben-gyakorlatban igen jó ember itt maradt; szerintem ez a kijelentés, bár logikus, nem megalapozott. Mert külföldön mindenkit megvesznek, 2,0-ás átlaggal is ingyen nyelvtanfolyammal, tudom, aki fiatal és itthon marad, az vsz nem a pénz miatt.
mary.poppins 2012.08.28. 08:16:29
Az eset szakmai részét elfogadtam, nem fenyegetőleg léptem fel a személyzettel szemben. Tudom, hogy vannak olyanok, akikkel egyszerűen képtelenség megértetni, és elfogadtatni.
Mint már írtam, reménykedni akkor is szabad.
Tudom, nem éppen a legjobb hasonlat, de mit tennél akkor, ha mondjuk egy pincér odaba...a elég a kaját, és azt mondja : Zabálj!
Elfogadod? Nem hiszem. Szó nélkül tűröd? Nem hiszem.
Joggal mondhatod: Kifizettem.
Az egészségügyet is kifizeted. Havonta.
rikitiki 2012.08.28. 12:32:05
A hozzátartozónak részvétem.
A szélesebb vitához (hálapénz, munkakörülmények, hozzáállás, fáradtság stb...).
Sok-sok éve mondjuk, hogy garantáltan nagy baj lesz az egészségüggyel, mert már összeomlott, csak még nem látszik.
Én ezt itt a praxison, ha jól emlékszem 3 éve mondtam, írtam. Talán négy.
Kérem ne lepődjön meg senki, sokadszor újra leírom. A magyar egészségügy elhunyt, béke porainkra. Az ellátás gyenge, a hozzáállás kifogásolható.
Teljesen normális módon következik azokból a körülményekből, melyek csak tovább romlottak az elmúlt pár évben, holott már akkor is vészharang kongatás folyt, amikor még nem volt ennyire rossz minden, csak látszott hogy rossz lesz.
Most már nagyon rossz, meglepődés helyett szokjunk hozzá, és keressünk megoldásokat a saját életünkben, a saját szeretteink számára.
Ha pokróc módon bánnak velünk, ez van, ilyen lett az egészségügy. Ha meggyógyítottak, örüljünk, és értsük meg, a hozzáállás másodlagos.
Mondom ezt úgy, hogy maximálisan elvárom az orvosi etika betartását. Csak tájákoztatom a kedves lakosságot, hogy mire számítsanak a magyar tönkrevert hadiegészségügyben.
A vészharangok pedig nem hallgatnak el, ugyanis most borzasztó rossz a helyzet.
És garantáltam még sokkal, de sokkal rosszabb lesz. Ennél is.
Az én véleményem szerint kár az orvosokra haragudni. Nem ok okozták, okozzák a helyzetet, ők erőn felül tompítják a következményeket.
Az egészségügyért a mindenkori kormányok a felelősek, akik nem tettek semmit, csak a pénzt vonták el mindig.
Ő feléjük viszont egy mukkot sem látok haladni, így hát kedves lakosság, magunknak köszönhetjük. Az átalakítások ellehetetlenítésének. A mutyinak, a beleszarásnak. Nem az orvos legyint, ő szétdolgozza magát. Érted, kedves lakosság. Te viszont hagytad széthullani az egészet.
A harangok meg csak konganak tovább, a helyzet pedig romlik tovább.
Addig biztosan romlani fog, amíg demagóg hülyeségeknek felülve, egymást nyírja a lakosság, és nem az értelmes, előremutató megoldásokra szavaz.
Nyugodjunk békében.
kudduni 2012.08.28. 14:05:42
Lygia 2012.08.28. 14:27:37
mary.poppins 2012.08.28. 14:58:58
Sajnos igazad van, de azzal viszont nem értek egyet, hogy te akarod betömni az állam által okozott, és egyre tátongó szakadékot. Mert ez már nem lyuk...
Mindenki fizessen belátása szerint.
Amikor a fiam 9 hónaposan 2 hónapig feküdt a Heim Pál Kórház Neurológiáján, majd amikor végre kiderült mitől kap epilepsziás rohamot a gastroenterológián, az akkori egy havi fizetést vittem a borítékban. A főorvos visszaadta, és csak annyit mondott: Adok egy csekket, fizesse be az osztály alapítványának. Azóta adó 1%-a is mindig oda megy.
meggyógyították a fiamat, köszönet illeti meg az egész Gastroenterológiai osztály orvosait, nővéreit.
mary.poppins 2012.08.28. 15:20:04
Akkor az első kórházban azt mondták, a gyerek epilepsziás, erre való gyógyszereket kap, amikor megkérdeztem, hogy mennyire fogja befolyásolni az epilepszia a fejlődését, akkor annyit mondtak, hogy minden roham roncsolja az agysejteket.
Hazahoztam, gyógyszer semmi, este roham, háziorvos. Nem egyeztem bele abba, hogy a megyei kórházba vigyék. (ez volt a szerencsém!!!!)
Kiderült, hogy teljesen más dolog okozza a rohamot. Teljesen más.. Miután elkezdték ezzel kezelni, semmi baj nem volt, a gyerek szépen fejlődött, és most jogi egyetemre jár. Ha én akkor neurológián kezeltetem, nem is tudom mi lett volna a vége....
Lygia 2012.08.28. 15:35:32
rikitiki 2012.08.28. 15:55:21
rikitiki 2012.08.28. 16:10:20
"A nővéreket is nagyon sajnálom - mint ahogy a gyárban, több műszakban dolgozó, minimálbérért robotolókat is. Ezek sajnos ilyen szakmák. "
Meglehet.
Ám mégis az a helyzet, hogy a nővérek is elhagyják a pályát nagy számban - elmennek minimálbérért több műszakba robotolni máshová, akiket én ismerek konkrétan például napszámba - utánpótlás pedig nincs, mert jelentkező hiányában évfolyam sem indul.
Azt rád bízom, hogy ebből mire következtetsz pár év múlva milyen következményei lesznek.
A lényeg az, hogy ha a Dunaferrt a minimálbérért több műszakban dolgozók ott hagyják és csődbe megy, azt te nem fogod megérezni.
Ezt sem fogod megérezni, mert nem lesz összehasonlítási alapod, nevezetesen hogy milyen lehetne az egészségügy 2x annyi nővérrel.
Azt csak a szakmabeli fogja sejteni, ha még tanulmányt is olvas akkor pedig tudni - 30%-kal lehetne például kevesebb a beteghalálozás.
Amit érezni fogsz, az az hogy sokat kell várni az orvosra a nővérre, bunkó a személyzet mert fáradt, nem tájékoztatnak, mert nincs idejük, nem optimális a kezelés mert nincs rá pénz sem személyzet, nincs mindennap rendelés, messzi kórházba kell menned, és nem kap a hozzátartozód wc-papírt, csak ha te viszel neki, a kórház meg úgy néz ki mint egy roskadozó viskó.
A statisztikákban pedig nézheted, hogy szinte minden betegség esetén világelső a magyar halálozás.
Ijesztő?
Pedig ez a mai helyzet.
A jövő csak még ilyenebb lesz.
Lygia 2012.08.28. 16:43:55
Braincelle 2012.08.28. 17:10:46
Aki a legkisebb százalékban is életnek érzi ezt a szart, amiben itt vergődünk nem tudom hány évtizedet, míg végre megkegyelmeznek Odafent és hazamehetünk, annak elismerésem az optimizmusáért... Bár ennek a gondolatnak nem túl sok köze van az eü-höz. :)
rikitiki 2012.08.28. 17:13:56
A kedvenc nővérkollektívám - értsd: vidámak, segítőkészek, emberségesek - két év alatt eltűnt. 3 maradt meg az eredeti 18 fős társaságból, most 12-n vannak, állandóan fáradtak és a többségüket nem is ismerem...de el fognak menni, "amint lehet".
Nem az emberségükön múlt, de ennyi volt.
Tudok persze más példát is, magáncég magánnővér, pihent, üde és sok ideje van kávézni.
De szeretnék sok ilyet látni...mert a betegre is jut neki ideje.
Ismerek olyan nővérkollektívát is, aki ténylegesen bunkó, pokróc, és szakmailag is csapnivaló.
Szerinted ők kire tudják lecserélni az alkalmatlanokat?
Sajnos a hozzáértő, emberségesekre nem, mert azok a repcét művelik.
Lygia 2012.08.28. 17:36:46
jameson17 2012.08.28. 23:34:59
jameson17 2012.08.28. 23:35:40
Szondi két apró tesztje 2012.08.29. 01:32:26
mary.poppins 2012.08.29. 07:59:04
18 évvel ezelőtt történt, hogy minden este fürdés közben a fiam (9 hónapos volt akkor) elájult a fürdővízben. Minden alkalommal. 3 nap után már nem mertem fürdetni, kihívtam a gyerekorvost, aki nem engedte, hogy a vízből a karomba vegyem a gyereket úgy, hogy ne fekve, hanem függőlegesen tartom.
akkor kivettük a vízből, és lefektettük a pelenkázóra. Ott egy elég rendes epilepsziás rohamot kapott. Először a (nem nevezem meg) kórház gyerekosztályára került, ahol semmi tünetet nem produkált, azt mondták újra megtörténik, akkor beállítanak neki egy epilepszia elleni gyógyszert.
Hazavittük, fürdetésnél újra előjött az ájulás.
Akkor kértem beutalót a Heim Pál kórházba. Természetesen ott is a neurológiára kaptam.
Tünetek megint nem voltak, majd amikor a gasztroenterológus és a neurológus orvos együtt ügyeltek éjjel, akkor megbeszélték kisfiam tüneteit.
Átvitték a gastroe.-ra, és másnap reggel gyomorszondát raktak be, tükrözést, és biopsziát csináltak.
Akkor kiderült, hogy az egészet a gyomorsav okozza, ami a nyelőcsövet már fekélyesre marta, így a gyomorsav bekerült a vérkeringésbe, és leállította a légzést. 18 év távlatából erre emlékszem, ezt mondta az orvos.
Egy 9 hónapos gyerek nem tudja elmondani, hogy hol fáj..
Diagnózis: Gasto-oesophagealis reflux ALTE syndroma. Kialakulásának okát kérdeztem, akkor annyit mondtak, hogy méhen belüli fejlődési rendellenesség, amit a gyerek idővel el fog nőni.
Akkor erre még nem volt gyógyszer, németországból kellett hozatni.
Az utolsó 100 komment: