Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát.

Tisztelt Praxis!  

Tegnap olvastam először az oldalt és eldöntöttem, hogy ma közreadom a személyes tapasztalataimat. Röviden ennyi: 5 nap alatt 3 kórház közreműködésével sajnálatos módon elvesztettük édesapámat. A kálvária közel 2 hónapja kezdődött. Előzmények: Édesapám már régóta cukorbeteg volt, ennek következtében elvesztette egyik lábát, a másikat is bokában amputálni kellett. Kerekesszékbe kényszerült. Június 30-án 17 óra körül elkezdett furcsán viselkedni. Félrebeszélt, és nagyon fura dolgokat csinált.

Édesanyám felhívta az ügyeletet, ott azt mondták, hogy az orvos nem megy ki, mert úgyis mentőt hívna, ezért hívja közvetlen a mentőállomást. A mentők megérkeztek, és válltig állították, hogy édesapám napszúrást kapott. A „sürgősségire” vitték, ahol infúziót kapott, megvizsgálták, de a tünetek nem múltak. Agyi CT, stb. Viszont az EKG-t csak 21 óra után kötötték rá. Akkor derült ki, hogy zajló infarktusa van. (ezt a kórházat nem kívánom megnevezni…)Még az éjjel átszállították Balatonfüredre, ahol megműtötték. Megnyugodtunk, hogy túl van rajt, bár az orvosok nem bíztattak, mégis reméltük, hogy jó kezekben van az Állami Szívkórház Intenzív osztályán.

A műtét után felült, beszélgetett. Testvérem vasárnap bement hozzá, és az állandó felügyeletet igénylő frissen műtött beteget eszméletlen állapotban az ágy alatt találta.  Hétfőn édesanyámmal látogattuk meg, de mi már nem tudtunk beszélni vele, mert akkor már megint összefüggéstelenül beszélt, csak néhány szót értettünk. Ekkor már le volt kötözve, az alkarján nyílt sebekkel, a szája szélén alvadt vérrel. De megismert minket!  Kérdeztük az orvost, hogy mennyi az esély a túlélésre, annyit mondott, hogy 30%, az infarktus nem okozott akkora szövetkárosodást, mint amekkorát egy infarktus okozhat. Ekkor megint megnyugodtunk picit. Kedden jött a telefon, hogy leállt a veséje, lélegeztető gépre kellett tenni, és átszállították Veszprémbe, mert mondván „…dialízisre nem vagyunk berendezkedve…” Kérdem én: Egyáltalán szállítható volt??

Szerdán a másik testvéremmel, és a fiammal átmentünk Veszprémbe. Ott szembesültünk a magyar egészségügy valódi mocskával. Az I.sz Belgyógyászat Intenzív osztályán találtuk meg. Ott így fogadtak: „Ha hozzátartozó jön, akkor mindenképp várjon meg egy orvost.” Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. Másfél órát vártunk az orvosra.. Hm… orvosra.. Addig édesapám mellett voltunk, aki egy olyan szobában feküdt, hogy a tisztaság kívánni valót hagy maga után. Még az utca is tisztább. A „kórteremben” közel 35 fok volt.

A folyosón viháncoló fiatalok mellett állva minden érzelem nélkül közölte velünk az orvos, hogy az édesapja meg fog halni. A mondatból a sajnálom, és a minden tőlünk telhetőt elkövetünk kimaradt…  Amikor megkérdeztem, hogy mégis kérem, hogy mondja el mi vezetett idáig, amire csak annyit mondott a Tisztelt doktornő: „… nem fogom magának részletezni, úgysem értené, mert nem vagyunk egy súlycsoportban..” mindezt úgy, hogy végignézett rajtam, és mintha egy csótánnyal beszélne. A fiam és a húgom nem jutott szóhoz a mondat hallatán. Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok olyan aki egy ilyen mondatot simán le tud nyelni.. Ott a körülmények miatt inkább nem szóltam. Akkor elkezdte részletezni azt, hogy ilyen melegben ő is csináltatott magának vesefunkciós vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az ő veséje sem tökéletes, mert annyira meleg van, hogy nagyon megviseli az ő szervezetét is. Én nem tudom mások hogy vannak ezzel, de engem akkor ez a legkevésbé sem érdekelt. Tömören: A tisztelt kezelőorvos a folyosón viháncoló fiatalok mellett állva közölte velem alpári módon, hogy az apám meg fog halni.

 Megkérdeztem, hogy nem sértem-e meg vele, ha leülök.  Csütörtökön a család többi tagja ment be apuhoz, aki péntek hajnalban meghalt. Papírokat én sem kaptam, mert nem ismertem ennek menetét. Ekkor elővettem az egészségügyi törvényt, és az ide vonatkozó részeket elolvastam.  Le van szabályozva, hogy a beteget, és a közeli hozzátartozót megilleti a teljes és az értelmi színvonalához mért tájékoztatás a beteg állapotáról, valamint az elvégzett vizsgálatokról. A haláleset bekövetkeztekor viszont írásbeli kérelemre az összes vizsgálati anyag másolatát át kell hogy adják a hozzátartozónak. Ez ügyben írtam a betegjogi képviselőnek, választ a mai napig nem kaptam.   A tisztelt olvasók figyelmébe ajánlom az alábbi dokumentumot:

http://www.bfkor.hu/pdf/Teritesi_dij.pdf 

 Lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, de a véleményem az, hogy a fenti dokumentum alapján joggal állíthatom, hogy Balatonfüreden nem engedik rontani a halálozási statisztikát. Akkor nem jön ide külföldi a kemény valutájáért gyógyíttatni magát. Ezért nem hagyták édesapámat Füreden békében meghalni.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ