Akkor hívnak mentőt, de az  kb. 2 óra. Addig biztos nem bírom ki. Hát jó, akkor bevisznek ők, bár nekik nem szabad.   Így letámasztottak a Dél-Pesti  Kórhát urológiájának az ajtajában, mondták, nekik muszáj menni, vannak benn, ha gond van, kopogjak. Csak gond volt, már a falat kapartam, de nem akartam zavarni, aztán mégis nekiálltam dörömbölni. Nem sok eredménnyel. Igaz néha kijött egy asszisztens, látta, hogy ott fetrengek télikabátban, hálóingben, papucsban, egy másik beteg a sarokban fennhangon imádkozott értem (ezen nagyon tudtam volna röhögni, ha kicsit jobban érzem magam), szóval nem tűntem fel neki. Aztán jött egy orvosféle, akinek feltűntem, és rögtön húzott maga után, a benn beszélgető bácsit megkérte, fáradjon ki. Utána nem sokkal megszabadított a kíntól, és közölte, a katéter marad. Ezen kicsit fennakadtam, de ha egy komplett falusi budit szereltek volna rám, azt sem biztos, hogy nagyon zokon vettem volna. Közben telefonált , és mondta, hogy fáradjak át a neurológiára, már várnak. Tényleg várt egy undok bácsi, akivel aztán olyanokat játszottunk, hogy fogjam meg az orrom, meg nézzek erre, arra, meg vigyorogjak meg ilyenek. Ezek után írt egy másfél oldalas negatív leletet, és mondta, szerdán menjek koponya MR-re. Néztem rá bután, mert előtte is mondott már hülyéket (pl. örüljek, hogy nem szemészeket küldött az ügyelet) de komolyan gondolta. Hát, akkor itt végeztem, zsebbudival indultam haza.

Ez volt pénteken, hétfőig nem volt különösebb gondom, hétfőn elmentem vásárolni, éreztem, hogy valami nem stimmel, mikor beléptem az üzletbe, akkor konkrétan bepisiltem (katéter mellett). Vásárlás törölve, irány haza, vetkőzés mosógépbe. Tiszta ruha, egy óra múlva ugyanez. Hát ez így nem mehet tovább, már nem volt egy tiszta ruhám, elmentem a háziorvoshoz, aki annyit segített rajtam, hogy csodálkozott, miért nem volt az urológián hólyagtükrözés, miért nem küldtek hasi CT-re (közben a férjével beszélt telefonon, aztán személyesen meglátogatta az anyósa, akivel éltek egy kis magánéletet, én meg ott ültem, és szerintem fogalma sem volt, miről beszélek). Mivel  nem voltam kisegítve, visszamentem a kórházba, az urológiára.  Kb. este  fél 10-ig kempingeztem egy padon, mire előkerült az ügyeletes a műtőből. Nagyon kedves volt, mondta, ott volt, mikor bementem, akkor kellett elmennie, amikor másfél liter jött le a fél liter kapacitású hólyagomból, és a vesémben is pangott a vizelet, és ilyet még öreg prosztatás bácsik is ritkán produkálnak. Mondjam már meg, mennyi volt a vége. Mondom, nem tudom, a papíron, amit adtak fél liter van, és nem is ez a lényeg, hanem, hogy ilyenek történnek. Óóóó, ez elfordul, ha valaki nincs MÉG hozzászokva a katéterhez (nem nagyon szerettem volna hozzászokni, szóval rosszul hangzott), mert ingerli a hólyagot, az meg görcsbe rándul, és kipréseli, amit tud, de van rá gyógyszer, amit most felír, az szokott használni (gondoltam, felírhattátok volna pénteken is, de így se rossz). Annyit használt, hogy otthon klotyó közelben elvoltam, de a lábam nem nagyon mertem kitenni. Aztán eljött a szerda, irány az MR. Adtak egy tájékoztatót a vizsgálatról. Elolvastam, és gondolkoztam, mennyire gyorsan tudok futni az ellenkező irányba, de kitartottam, amíg behívtak. Ott egy morcos néni  kérdezte, miért jöttem. Gondoltam, megmutatom neki a zsebbudit, magáért beszél.  Erre megkérdezte, minden mást kizártak? Mondtam, nem, ezzel kezdik. És akkor letolt, hogy mindenkit MR-re küldenek, minden hülyeséggel,  és különben is, miért nem hasi MR-t kérnek. Megfogadtam, hogy a büdös életben senkit nem fogok MR-re küldeni, de közben már rákucorodtam a tepsire, amin a büdös banya be fog tolni a kemencébe. Előtte elsimított, és egy szó nélkül a fejemre csapott valami rácsot, amitől nekem menekülhetnékem támadt, és egy mozdulattal feltéptem.

Ettől még morcosabb lett (elmesélte mennyibe kerül ez a gép, de mondtam, ha a felét elengedi, a másik felét meg fizethetem részletekben, akkor sem kell, mert nem megy a szőnyeg színéhez), meg én is, hogy miért kell ijesztgetni, de ő pattogott tovább, hogy döntsem el, legyen vizsgálat vagy ne, mert nem ér rá. Legyen. Akkor vegyem tudomásul, ha jelzek, kihoz, de nem ismétli meg a vizsgálatot. Köszi, induljunk. Mindenem ökölbeszorítottam, és csak azt hajtogattam, ki kell bírni, ha meg akarok szabadulni a zsebbuditól. Közölték, a lelet miatt 2 nap múlva érdeklődjek telefonon (a kinyomtatott leleten rajta volt az időpont, a vizsgálat után egy órával nyomtatták).  Két nap múlva a férjem elment a leletért, én meg készülődtem, hogy visszamenjünk a kórházba.. Hajat szárítottam, amikor éreztem, hogy zsibbad a fél fejem, lábam, és a kezem nem azt csinálja, amit akarok. Előkapartam a vérnyomásmérőt, 197/112, pulzus 126. Betömtem egy fél Tensiomint, és felhívtam a háziorvost, hogy alighanem meghalok. Nem nagyon izgatta fel a dolog, mert mondta, hívjam az ügyeletet. Hívtam, az meg mondta, vegyek be vízhajtót, meg nyugtatót, és forduljak a háziorvoshoz. Mondtam, vízhajtót nem veszek be (meg voltam róla győződve, hogy attól volt a vizeletelakadás), és vessen a mókusok elé, nem tartok itthon nyugtatót, mert nem élek vele, a háziorvos meg hozzájuk küldött. Na jó, küldi az ügyeletet. Ügyelet jött, vérnyomást mért, magas volt, adott egy nyugtatót, közben megjött a férjem is, akkor hurrá indulunk a kórházba. A leletet megnézték, azt mondták, semmi olyan nincs benne, ami ebben a korban nem természetes. Az volt benne konkrétan, hogy ugyan vannak milliméteres elhalások, de ezek a radiológus szerint ér eredetűek, és szóba kerülhet az SM kizárása is.  A neurológus elolvasta, és rámförmedt, tudja mit jelent ez?

Aztán közölte, menjek ki, majd szól. Hallottam már az SM-ről, úgyhogy a folyosón már se élő, se holt nem voltam, bőgtem. Aztán a pasi elviharzott, majd visszajött két orvosnak kinéző nővel, bementek a szobába, én meg tovább sírdogáltam. Kis idő múlva megjelent az orvos, és természetellenes mézes-mázos mosollyal közölte, holnap befekszem, ő megcsapolja a gerincemet, és 5 napig fogok szteroidos infúziót kapni, továbbá ne olvasgassak erről a neten, valamint menjek le az urológiára és szereltessem le a ridikülömet. Mondtam, holnap karácsony van, és programom van. Jó, akkor karácsony után. Urológián megszabadítottak a dologtól, miután kétszer sikerült pisilnem, hazaengedtek. Férjem elment, én meg elkezdtem nyugiban a karácsonyi dekorációt, amikor elkezdtem szédülni, zsibbadni, vérnyomásmérés, nagyon magas, telefon. Először a háziorvos, ő éppen bejglit gyúr, akkor az ügyelet, vita a morcos nénivel, hogy háziorvos, mondom bejglit süt, na jó, küldi. Akkor már tárva-nyitva hagytam mindent, mert egyedül voltam, s nem voltam biztos benne, hogy be tudom még engedni őket. Jöttek, már ismerősök voltak, aranyosak, édesek, mértek, sok, nyugtató, lement, akkor mennek. Ha gáz van, szóljak, jönnek. Közben azért csak szétnéztem a neten, hogy mire jó ez a szteroidos infúziókúra. Annyit derítettem ki, hogy az SM lefolyására nincs hatással, a tüneteket enyhíti. Nekem éppen semmilyen SM tünetem nem volt.  Dec.24. reggel, felébredtem korán. Húúúú, zsibbad, szédelgek, mondtam a férjemnek, ezek az ügyeletesek már annyit voltak nálunk, most menjünk mi hozzájuk. Dél-Pesti, sürgősségi. Először két gyereket (szerintem nem medikusok voltak, hanem még felvételi előtt az orvosira) kellett meggyőznöm, hogy tudom, a háziorvosnak kéne beállítani, de ő tegnap bejglit sütött, ma nyilván karácsonyfát díszít, engedjenek valami végzett orvos elé járulni.

Végre orvost látok, EKG, vérvétel, várni kell. Várok, aztán várok, aztán várok, és elkészül a labor. Orvos megkérdezi, be akar feküdni? Hogyne, minden vágyam karácsony szent este a Dél-Pesti kórházban fetrengeni. Hát jó, akkor EKG jó, labor jó, vérnyomásra felír egy másik várnyomás-csökkentőt, aztán látja, karácsony után úgyis befekszem.  Eltelt a karácsony, közben eldöntöttem, hogy semmi esetre sem fekszem be a neurológiára, főleg nem a két ünnep között, amikor a fű sem nő. majd ünnepek után keresek egy másik neurológust, akiben meg tudok bízni. Karácsony után elindultam vásárolni, de nem jutok messzire, pár száz méter után szédülés, zsibbadás. Félreálltam az autóval, kiszálltam, kicsit járkáltam az autó körül, aztán úgy éreztem, most már el tudok indulni, de vásárlás törölve.  Ekkor gondoltam arra, hogy ezek a rosszullétek pánikrohamok. Háziorvosunkat már nem akartam zavarni (gondoltam, most malacot süt szilveszterre), pszichiátriára, zombivá gyógyszerezésre nem vágytam, ezért  inkább egy Németországban élő háziorvos barátnőmhöz fordultam. Ő javasolta, hogy szedjek 10 napig nyugtatót, aztán szépen fokozatosan hagyjam el. Koffein, alkohol is kiválthat rohamot.

Az ivásról nem volt nehéz leszokni, mert előzőleg nem szoktam rá, a kávét meg lecseréltem koffeinmentesre, és egy hétig szedtem a nyugtatót, közben segítséggel szép lassan ismét tudtam utcára menni, bemenni egy üzletbe, aztán autót vezetni.  Felkerestem egy másik neurológust, aki éppen szabadságra készült, de annyit mondott,  hogy ha a radiológus szerint a laesio vascularis eredetű akkor  minden bizonnyal az, SM nagyon ritkán kezdődik ebben a korban, ráadásul, és a vizeletelakadás nem múlik el magától, ha SM  tünete, mindenesetre nagyon szívesen foglalkozik vele, ha visszajön szabadságról. 

Mivel azóta semmi panaszom nincs, erre nem került sor.     Meggyőződésem, hogy a vizeletelakadást a vérnyomásom miatt egy héttel korábban felírt vízhajtó okozta, azóta nem szedek vízhajtót, és minden gyógyszer mellékhatását elolvasom, amelyik vizeletelakadás okozhat, mellőzőm.    

Kata

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ