Minden csupa vér volt
192 hozzászólás
2011.04.21. 06:00Néhány hete történt, hogy vérvételre kellett menjek. Szerencsére nem gyakran van erre szükségem, de tudom, hogy ilyenkor hajlamos a vérnyomásom leesni. Ezért mindig szólok, hogy erre figyeljenek, mert volt már olyan eset, hogy leestem a székről, és ha lehet akkor fekve vegyék a vért.
Két típusú reakció létezik: az 1./ ne hisztizzen nem lesz baj, 2./ lefektet és úgy veszi a vért. Az említett esetben az 1-es típusú - hozzá teszem, nagyon profi volt ennek ellenére a hölgy aki a vérvételt csinálta - elkezdett velem beszélgetni, és nem is éreztem, mikor szúrt (életem első ilyen vérvétele volt). Egyszer jött a filmszakadás, a következő ami megmarad bennem, hogy fekszem a labor közepén, körülöttem állnak emberek, rohangál mindenki fel-alá, és minden véres, leginkább a ruhám és a nadrágom.
Egy észrevétlen vetélés története
2011.04.20. 06:00Kedves Praxis Blog!
Történetemet első sorban azért írom meg Nektek, mert kíváncsi vagyok a blogolvasók véleményére. Előre szeretném leszögezni, hogy semmi bajom az egészségüggyel, az abban dolgozó orvosokkal, ápolókkal, és egyéb népekkel. Tudom, hogy mennyi problémával (alulfizetettség, megbecsülés hiánya, túlterheltség stb.) küzdenek, és becsülöm amit mindezek ellenére tesznek. Szerencsésnek gondolom magam, komoly konfrontációim sosem voltak "orvos-ügyben", persze azt hiszem, ez hozzáállás kérdése is. Az alábbi eset felett viszont értetlenül állok:
2009 szeptemberében volt egy 11. héten elhalt terhességem, aminek a vége műszeres befejezés lett. (Próbálok objektív maradni, és érzelemmentes, ha nem sikerül, elnézést.) A terhesség nem indult zavartalanul, pecsételő vérzés miatt többször látott az orvosom. Azt hiszem, minden tőle telhetőt megtett, hogy megmaradjon a terhességem (gyógyszer, táppénz), de vélhetően nem olyan okok álltak a háttérben, amiket "kezelni" lehetett. Az utolsó előtti ultrahangon történt (amire szintén vérzés miatt mentem), hogy a monitort nézve én a magam részéről nem láttam pulzálást, ám a doktor megnyugtatott, hogy ő látja. Ugyan érdekesnek találtam, hogy eddig mindig láttam én is, de nem kérdőjeleztem meg az igazát, elvégre ő ért hozzá. Ezt követően gyorsan lemérte az embriót, ám korábbi gyakorlatától eltérően nem mondott méretet.
Táppénzcsalónak nézett az orvos
2011.04.19. 06:00
Kedves Blog!
Egy elég kellemetlen „élményt” szeretnék elmesélni. Nem vagyok nagy orvoshoz járó, évente ha egyszer elmegyek a rendelésre, többnyire influenza, vagy influenzaszerű tünetekkel. Sajnos januárban, már az év első hónapjában be kellett iktatnom egy vizitet. Borzasztóan fájt már napok óta a hasam. Kezdetben úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, de végül, miután a munkahelyemen is észrevették a dolgot és hazaküldtek, mert már annyira erős fájdalmaim voltak és óránként mentem hányni, úgy döntöttem, nem halogatom tovább a dolgot.
Elmentem a háziorvosomhoz, akinek jóformán a nevét sem tudtam, meg kellett néznem konkrétan. Kínok közepette végigvártam a soromat, majd sorra kerültem. Köszöntem, elmondtam, mi járatban vagyok, hogy folyamatosan hányok, és már kiegyenesedni sem tudok, annyira fáj a hasam. Nem tudom miért, de kétkedő fejet vágott a doktor úr, szimulánsnak nézett, holott nem adtam rá okot. Lefeküdtem, elkezdte nyomkodni a hasamat, annyira fájt, hogy szégyen, nem szégyen, sírva fakadtam.
Vérnyomáscsökkentő helyett antibiotikumot írtak fel
2011.04.18. 06:00Kedves blog!
Az én történetem nem annyira tragikus, mint sok más levélíróé, ennek ellenére úgy gondolom, nem árt, ha mások is olvassák, mert talán akkor ők is odafigyelnek majd. A történet ott kezdődik, hogy lementem a háziorvosomhoz, mert a vérnyomáscsökkentőm sajnos nem volt a legjobb. Egy ideig sikerült beállítani vele az ideális értéke, de az utóbbi időben elég rosszul éreztem magvamat és arra gyanakodtam, hogy a magas vérnyomás lehet az oka.
Az orvosom megnézett, megvizsgált, megmérte a vérnyomásomat és a sejtésem beigazolódott, elég magas értéket mutatott a készülék. Az orvosom csóválta a fejét, majd mondta, hogy ez így nem lesz jó. Kérdezte, hogy rendesen beszedem-e a gyógyszeremet, mondtam, hogy természetesen igen. Picit gondolkodott, majd mondta, hogy akkor ír nekem egy másik pirulát. Közben elég nagy volt a sürgés forgás, asszisztens hölgy gyártotta másoknak is a recepteket, percenként kopogtak, ki-be járkáltak.
Elhalt a petefészkem egy része
2011.04.17. 06:00Tisztelt blog!
2001-ben volt missed ab-om, súlyos rendellenességet találtak ultrahangon a magzaton. 11 hetes voltam. Vessetek meg, de csak a két fiamra tudtam gondolni, hogy egy beteg gyermek nevelése, ápolása milyen hatással lenne az ő életükre, gyerekkorukra. Maximális odafigyeléssel történt előkészítést követően sor került a műtétre. Másnap haza is jöhettem, három nap múlva újra dolgoztam, semmi panaszom nem volt.
Körülbelül 10 nap múlva elkezdett belőlem jönni szinte szurokfekete "valami". Felhívtam a klinikát, azt mondták, azonnal menjek be. Megijedve rohantam be, vizsgálat, ultrahang. Bent maradt valami. Haza sem akartak engedni, de hát nem volt nálam semmi, így másnap korán jelentkeztem, s délután már meg is csinálták az újabb beavatkozást antibiotikumos védelem mellett (augmentin).
Elfelejtették közölni, hogy három napja meghalt az apám
2011.04.16. 14:00
Tisztelt Praxis!
Egy szomorú, nem mindennapi történetet apropóján írok önöknek. Édesapám tavaly augusztus közepén trombózissal került kórházba. A háziorvosunk napokig nem volt hajlandó kijönni, mondván rengeteg a dolga, de ez már egy másik történet lehetne. Mivel nem vagyunk jártasak a különböző betegségekben, ezért a trombózist sem ismertük fel,de láttuk, hogy nagyon csúnya a lába, ezért úgy gondoltuk, hogy az ügyeletet mindenképp kihívjuk hozzá. Ki is jöttek és azonnal hívták a betegszállítókat, édesapámat pedig bevitték a kórházba.
Bent kapott vérhígítót és úgy tűnt, hamar rendbe fog jönni. Én igyekeztem minden nap bemenni hozzá, ameddig egy sürgős magánjellegű dolog miatt el nem kellett utaznom egy hétre. Édesanyám sajnos mozgássérült, ezért ő otthon imádkozott édesapám mielőbbi gyógyulásáért. Elutaztam tehet, előzőleg meghagyva bent a kórházban mobil számomat, hogy bármi volna, értesítsenek. jó pár ezer forintot ott is hagytam, remélve, hogy így még kevésbé feledkeznek meg kérésemről és nem megkülönböztetett, de normális bánásmódban lesz édesapámnak része. Bíztam benne, hogy minden rendben lesz a távollétem alatt, de mire visszatértem, megtörtént a tragédia.
Kifeszítették a kicsi minden végtagját
2011.04.16. 06:00Ha nem velem történik és a kisfiammal, nem hiszem el senkinek, de velünk történt 2005 nyarán egy szép vidéki városban Magyarországon.A gyermekem két éves volt és egy szép nyári délutánon hányni kezdett. Majd nem sokkal később hasmenése lett. Bármit adtam neki nem maradt meg benne. Miután az egész éjszakát "végigsportoltuk" a pelenkázó és a lavór közötti ingajáratban ( próbáltam itatni, de már a víz sem maradt meg benne fél óránál tovább), elvittem az ügyeletes gyermekkórházba. Korán reggel mentünk, hogy ne kelljen sokat várni.
Mi voltunk az elsők a rendelőben, az orvos előtt értünk oda jóval. Itt egy kicsit jobban volt a gyerkőc már, de aggódtam, hogy vajon kibírjuk-e a várakozást. Gondoltam szólok a nővérkének, hogy lehet fertőzünk és vegyenek minket előre, a nővérke megértően bólogatott aztán elénk rendelték azt a tizenöt főnyi kisiskolás csapatot, akik közben befutottak, mert időpontra jöttek. Lassan telt az idő, aggódtam a gyerekemért, de kivártuk a sorunk.
Bevérzett a méhem a vizsgálat után
2011.04.15. 17:09Kedves Praxis!
Egy évvel ezelőtti nőgyógyászati kalandomat szeretném elmesélni. Sajnos napokon keresztül fájt a hasam, arra gyanakodtam, hogy talán felfázhattam, vagy hasonló, vagy összeszedtem egy jó kis gyulladást. Már jobban éreztem magam, amikorra rászántam magamat a vizsgálatra, kevésbé fájt, de úgy gondoltam, baj nem lehet belőle, ha megnéz az orvosom. Sajnos csalódnom kellett, mert az orvosom éppen szabadságon volt, de mondták, hogy a helyettese fogad. Úgy gondoltam, hogy ha már ott vagyok, akkor megnézetem vele magamat, rákszűrést is csináltatok, lesz ami lesz. Nem volt jó ötlet, utólag már tudom.
Az orvos olyan durván nyúlt hozzám, hogy az leírhatatlan, ilyet még soha nem tapasztaltam, pedig elhihetitek, nem ez volt az első nőgyógyászati vizsgálatom. Annyira erősen nyomta a méhemet, hogy alig bírtam elviselni, pedig többször is jeleztem neki, hogy ha kérhetem, akkor egy kicsit kevésbé durván tegye a dolgát, mert már alig bírom. Azt mondta, ő tudja hogyan kell elvégezni a vizsgálatot, maradjak nyugton és ne feszítsem meg magamat.
Köszönet a Bethesda dolgozóinak
2011.04.15. 12:58Kedves Praxis blog,
Nagyon kevés olyan bejegyzés érkezik, melyekben orvosokat, intézményeket dicsérnek, én most ilyet fogok írni. Sajnos az elmúlt három évben családom elég rossz szériát fogott ki, és szinte minden tagja volt ilyen-olyan ok miatt kórházban. Az egészségügyben lévő szinte összes problémával találkoztunk, volt úgy, hogy a hosszú várólista nyírt majdnem ki, volt úgy, hogy orvos nem írt ki megfelelő vizsgálatokat, volt megalázás, gondatlan nővérek, pökhendi sebészek, minden.. és mégis meg kell említeni, hogy igenis vannak még olyan orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók, akik ilyen körülmények között is lelkiismeretesek és emberségesek, mert mi szinte az összes, még a legrosszabb intézményben találkoztunk legalább egy- két ilyennel, a Bethesda Gyermekkórházban meg szinte csak ilyennel.
Kisfiam 2009 Augusztusában került be oda gyomorkapu szűkület műtét miatt (5 hetes kisbaba volt akkor). Amikor megérkeztünk a kórházba, akkor a vizsgálatok után az osztályvezető főorvos fogadott minket, mondta el, hogy mire számíthatunk, mutatta meg a babám ágyát. Majd az aneszteziológussal találkoztunk, aki elmondta, hogy mire számíthatunk, hosszan, türelmesen válaszolva a kérdéseimre.
Magának nem lehet szívrohama
2011.04.15. 06:00Sziasztok!
Elmesélnék én is egy sztorit, ha nem baj, ha úgy gondoljátok, tegyétek ki bátran, kíváncsi vagyok a véleményekre. 19 éves, első éves egyetemista lány vagyok és pánikbeteg. Az a helyzet, hogy korábban ezt nem tudtam, hirtelen, a semmiből alakult ki nálam a betegség. Akkor még a Csak egy kis pánik című filmet sem láttam (pedig alap), ezért rettenetesen megijedtem az első rohamnál.
Hirtelen nem kaptam levegőt, úgy éreztem megfulladok és el is ájulok. Zsibbadt mindenem, a mellkasom fájt, szorított, úgy éreztem itt a vég, nekem márpedig szívrohamom van. Valós halálfélelem uralkodott el rajtam, az egyetlen megoldásnak a mentők hívását láttam. Ami még ijesztőbbé tette a szitut, az az egyedüllétem volt, ugyanis albérletben lakom, nem volt velem senki. A fulladás egyre rosszabbá vált.
Összeszurkálták a kislány kezét
2011.04.14. 16:00Kedves Praxis blog!
A kislányomat vérvételre kellett vinnem a múlt héten, mert a háziorvosunk elküldte, korábban sajnos a leletei erős vashiányt mutattak. Odamentünk reggel hétre, mert nem akartunk utolsónak érkezni. A kicsi elég stresszben volt, nagyon fél minden szúrástól, de mire odaértünk, sikerült lenyugtatnom és elfogadtatnom vele, hogy nem lesz gond, csak egy picit fog fájni.
Elég hosszú várakozást követően sorra kerültünk. Egy hölgy vette a vért, már az elején bizonyította, hogy semmi empátia nem szorult belé. Mint a pokróccal, úgy beszélt velünk. Én csak azt igyekeztem elérni, illetve arra igyekeztem megkérni, hogy legyen olyan kedves, engedje meg, hogy ott legyek a kicsi mellett. Emelt hangon közölte, hogy nem kér a hisztiből, kibírja a gyerek akkor is, ha nem leszek ott. Végül mégis belement.
Ennyit érne egy ember élete?
2011.04.14. 06:00Van nekem egy pasim, harmincon túl, negyvenen innen, nagyon szeretem – de korántsem egy love storyt szeretnék elmesélni, hanem egy dühítő fordulatokban bővelkedő láb-sztorit. A pasim stramm legény, hisz benne, hogy a sport által acélozható a test egészsége, ezért focizni jár. Egy ilyen edzés után azzal hívott fel, hogy elesett és nem tud járni, segítsek. Ez február közepén történt, most április eleje van, és azóta is alig tud (ellenben meglehetősen rezgett a léc, hogy tragédia történjen - de ne szaladjunk ennyire előre).
Érte nyargaltam autóval és nyomás az orvoshoz: az albérletéhez közel található a helyi szakrendelő (a csepeli), értelemszerűen oda vittem (bár ne tettem volna), ahol a baleseti sebészeten szinte azonnal sorra került. Az ügyeletes doktor végigtapogatta a vádliját, közölte, hogy egy kisebb alma nagyságú területen izomrostszakadás történt: szigorú fekvés egy hétig, jegelés, három hét alatt gyógyul.
A halott magzatot a betegben felejtették
2011.04.13. 14:00Tisztelt Praxis!
Azt a két évvel ezelőtti horrort szeretném elmesélni, ami velem esett meg. Ikerterhesség volt , de a két magzat nem fejlődött rendesen , az egyik magzat elhalt.Be feküdtem a kórházba, reggel helyezték fel a lamináriát. Reggel 8-tól este 20 óráig egy nővér sem nyitotta ránk az ajtót, el voltunk ítélve mert mi voltunk az abortuszosok. Reggel levittek a műtőbe, ami mondhatni elég megalázó volt, mert egyszerre kettőnket vittek , kiültettek a műtő előtti kis székre egymás után minket.
Velem kezdték. A szobatársam kint várt. Sterilitás? Szabadidő ruhába fektettek fel a műtőasztalra, annyit mondtak, hogy bújjak ki a bugyiból, naciból és feküdjek fel az asztalra. Az orvos még nem volt bent, amint beért, megkaptam az altatót, de az utolsó szavam az volt "iker terhesség volt". A szobámba ébredtem, nem fáj semmi csak kicsit kába voltam.
Továbbképzés miatt szünetelt a röntgen
2011.04.13. 06:00Sziasztok!
Olvastam a blogotokat, és gondoltam, leírom az én őrjítő történetemet, mert annyira nonszensz. Ha nem a saját szememmel, fülemmel látom, hallom, el sem hiszem. A páromnak régen volt egy súlyosabb Achilles sérülése. Sok évvel később meghúzódott és fájt neki, elment vele a háziorvoshoz, aki átküldte a nagy szakrendelőbe (XVIII. kerület, Üllői út). Ott röntgenre küldték.
Bejelentkezett és várakozott, talán fél-egy órát. Ekkor mivel már nem volt más dolgom, elmentem én is hozzá. Kb. egy órát vártunk (már ketten, így ekkor legalább másfél-két óránál járt).
Közben egyre-másra jöttek a betegek, de valahogy senki sem ment be, nem lettünk kevesebben. Erre egy nagydarab férfi (bekötött karral vagy lábbal, már nem emlékszem, melyik), ráförmedt a nővérre, aki éppen a legújabb beteg papírjait vette el, hogy ugyan jó lenne, ha már elkezdenének dolgozni. Itt ez a sok ember zúzódásokkal, törésekkel stb. és k**vára nem esik jól nekik a várakozás. Több se kellett, már a többiek is felbátorodtak és követelték azt, hogy végre hívják be őket.
És ekkor... a nővér elmondta, hogy dehát odabent továbbképzés folyik... :-((( Ez volt az őrület!! Kint felveszik a betegeket, akiknek eltört a kezük, lábuk vagy éppen zúzódásuk van, ők pedig szépen csendben bent előadást hallgatnak.
Ettől kezdve a párom kb 5 perc múlva sorra került és pontosan másfél percet volt bent. Néztem a telefonomon.
Köszi, hogy leírhattam. :-)Brigi
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kétszer kellett fizetnia jogsi meghosszabbításért?
2011.04.12. 14:00Tisztelt Praxis blog!
Nagyon pipa vagyok, gondoltam beszámolok önöknek a velem történtekről, okulásul azoknak, akik szintén naivak és figyelmetlenek, mint jómagam. Történt, hogy a jogsim lejárt és bár nem vezetek napi rendszerességgel, úgy döntöttem, mégis meghosszabbítom. Az ilyenkor szokásos procedúrát a hátam közepére sem kívántam, de úgy gondoltam, mindenképp megújítom.
Évek óta nem voltam orvosnál, mert nem voltam beteg, ráadásul épp nem is volt háziorvosom, mert egy évvel ezelőtt költöztem az ország egyik feléből a másikba, ezért az első éppen rendelő doktorhoz mentem a bajommal. Kedvesen fogadott, meghallgatott és mondta, hogy semmi akadálya a dolognak. Meg is történtek az ilyenkor megszokott vizsgálatok, szem, vérnyomás,stb., minden rendben volt, alkalmasnak talált a doktor úr a vezetésre. Megkaptam a papírt és kifizettem 4000 forintot és rohantam is haza.
Másnap bementem az okmányirodába a papírral és dobtam egy hátast. Közölték ugyanis, hogy fáradjak az egyik ablakhoz és ott szíveskedjek befizetni ismét csak 4000 forintot. Nem értettem, mi van, mondtam, hogy már az orvosnak kifizettem a pénzt. Most ők néztek úgy, mintha kísértetet láttak volna. Mondták, hogy egy fillért sem kellett volna adnom, mert náluk kell befizetni az illetéket. Ne tudjátok meg, milyen káromkodást csaptam, persze csak magamban. Jól rászedtek, kétszer fizettették be velem a meghosszabbítósához szükséges illetéket.
Felhívtam telefonon az orvost és "megköszöntem neki" a kedvességét, lehet, hogy kissé kivetkőztem magamból, de tényleg mérges voltam. Azért az nem semmi, hogy a figyelmetlen embereket milyen könnyű átverni, köztük engem is. Nem a pénz összege dühít alapvetően, hanem hogy rezzenéstelen arccal szab tarifát valaki olyan dologért, amelyért gondolom amúgy is megkapja a térítést. Azt javaslom mindenkinek, hogy legyen körültekintőbb. Legközelebb biztos, hogy nem az említett orvoshoz fogok menni, ha ne adj Isten szükségem lesz rá.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Meghamisították a lányom zárójelentését
2011.04.12. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Nemrégiben 16 éves lányom szokásos ciklus közötti görcsökkel érkezett haza az iskolából. Gyűlöli a gyógyszereket, de kért görcs és fájdalom csillapítókat. Este nyolckor még görcsölt, így a Budai Gyerekkórház ügyeletére mentünk, ahol tapintással – nyomkodással megvizsgálták, de nem találtak eltérést, kapott egy injekció kúrát, majd haza mentünk.
Éjfélkor még mindig fájdalmai voltak, így jobb híján a Szent János Kórház ügyeletére kellett bemennünk.A gyerek sebészeten kedvesen jelezte a doktornő, hogy a gyerek 16 éves (februárban volt 16), így a felnőtt sebészeti ügyeletre menjünk le oda tartozik. Az ügyeletes orvos végig nyomkodta azonnali vérvétel, ultrahangra küldte (csodálatos módon hajnali egykor egy óra alatt eredmények voltak), majd arra a következtetésre jutott, hogy maradjon bent éjszakára hogy kizárhassák a vakbél gyanút.
.jpg)
A szoptatás felkent papnője
2011.04.11. 06:00Kedves Praxis blog!
A fiam történetét szeretném megosztani Veletek. Szerencsére mára már csak egy nagyon rossz emlék a betegsége, egészséges kis fickó, akinek a születésnapja lesz nemsokára. Nincs egészségügyi végzettségem, az emlékeimből és a zárójelentésekben lévő adatokból írom most meg a történetünket.
2009. április 13-án pozitív OTT miatt, szülésindítással megszületett a második gyermekem a 36. héten (3550 gr, 51 cm, APGAR: 9/1, 10/5, 10/10).A Klinika bababarát, így a szülés után azonnal mellre tudtam tenni a kicsit. A 2 órás megfigyelés után a gyermekágyas osztályra kerültünk, és találkozhattunk az addig csak hírből ismert, hírhedt szoptatási tanácsadó adjunktusnővel, ő lett a fiam kezelőorvosa.
Nem vagyunk mi koncentrációs tábor
2011.04.10. 06:00Sziasztok!
Nekem sajnos nincs jó véleményem a Heim Pál kórházról és az ott dolgozókról.És ezt csalódásként élem meg, mert eddig sok pozitív dolgot hallottunk róla. Nem tartozunk területileg oda, de több hónapon át fent álló probléma volt a gyerkőccel,és gondoltuk ott majd megtalálják, kivizsgálják a problémát.Felhívtuk őket,hogy mennénk. Azt mondták nyugodtan.
Mire odaértünk, nem akartak minket fogadni. A doktornő nagyon nemtörődöm volt, azt mondta oda kéne menni, ahova tartozunk.Mondtam,több hónapig oda jártunk,de sajnos semmi eredményre nem vezetett. Ezért kötöttünk ki itt, mert már szeretnénk pontot tenni a dolog végére. Aztán nehezen szájhúzva felvettek minket. A főnővér olyan stílusban beszélt velem amikor az adatokat vette fel, az volt az érzésem,mintha bűnöző lennék,és kihallgatáson lennék. Nagyon katonás volt. Aztán az esti nővérről már nem is beszélek.
Nincs merevedése ettől a nyomási ingertől?
2011.04.09. 06:00Tisztelt Praxis blog,
Ez a történet életem egyik legkeményebb kórházi története, úgy hogy a családomban több orvos is található és azt hiszem nyugodtan mondhatom, alaposan ismerem az egészségügy helyzetét, a közalkalmazott orvosok és ápolók körülményeit, munkaterhelését és minden egyéb kapcsolódó nyomort, azt, hogy igen borzasztó és lehetetlen helyzetben is milyen keményen dolgoznak ezek az emberek mások egészségéért.
No de a történet lényegében ott kezdődik, hogy a vakbelem már kellemetlenkedett egy jó ideje, de sosem volt időm foglalkozni vele, anyámnak pedig - aki több szakvizsgával valószínűleg az ország egyik legképzettebb orvosa – féltem megmutatni, nehogy túlságosan rápörögjön a dologra. Egy pár napi bulizás után egyik hétvégén reggel úgy ébredtem, hogy kiegyenesedni sem tudtam a fájdalomtól, viszont indulnom kellett azonnal egy egész napos forgatásra. Ezt a forgatást egy doboz fájdalomcsillapítóval át is vészeltem, de sajnos mire estére haza indultam a forgatásról elájultam a fájdalomtól.
Meghalt a beteg, mert az EKG nem jelzett
2011.04.08. 14:00Tiszteletem!
Szomorú eset kapcsán írok Önöknek, ami mély nyomott hagyott bennem és egész családomban. Ha valaki hirtelen elveszíti az édesapját, ráadásul vélhetőleg mások hibájából, az a miértekre keresi a választ és nem tud nyugodni, ameddig meg nem találja ezeket a válaszokat. Nem tudom, sikerül-e valaha, mindenesetre nem adom fel.
Két és fél évvel ezelőtt akkor 49 éves édesapám rosszul lett a munkahelyén. Hányt, zsibbadtak a végtagjai, nagyon rosszul érezte magát, ezért hazaküldték. A saját lábán hazajött. Lefeküdt, bízva abban, hogy a rosszullét elmúlik. Nem tudott elaludni, még rosszabbul lett, mint azelőtt, nehezen kapott levegőt, ezért felhívta édesanyámat, aki hazarohant hozzá. Mivel látta, hogy nagy a baj, hívta a mentőket és elpanaszolta a helyzetet. Jöttek is gyorsan, szóval ezzel kapcsolatban egy rossz szót nem tudok mondani.
Németországban a beteget ügyfélként kezelik
2011.04.08. 06:00Kedves Szerkesztő!
Jelenleg egy németországi kisváros kórházi ágyát nyomom, így van időm gondolkozni a magyar és a német ellátás különbségén. Mint beteg és laikus nem tudom megítélni, hogy ott a műtőasztalon abban a fél órában mást, jobbat vagy rosszabbat, kaptam-e. Azt viszont igen, hogy miként bánnak velem mint „ügyféllel”. Íme a történetem:
Tüszős mandulagyulladásom volt tavaly év végén. Még otthon kaptam a háziorvostól antibiotikumot, de miután beszedtem kiújult még 2 további antibiotikum kúra után is. Közben elkezdtem dolgozni Németországban és felkerestem egy itteni gégészeti rendelést. Telefonon kértem időpontot. A megbeszéltek szerint megérkeztem. Egy recepciós pultnál fogadtak, elkérték az irataimat, és beküldtek a váróba. Otthon az ember beáll a rendelő ajtajába és megpróbálja elkapni az asszisztenst, amikor ki-be rohangál.
Erőszakkal tömték be a kisfiú fogát
2011.04.07. 14:00Tisztelt blog!
A gyermekem a múlt héten az iskolájával kötelező fogászati szűrésen volt. Egy évben azt hiszem, kétszer mennek az osztályával. Mivel korábban elég sok rosszat mesélt róla a fiam, ezért kb. fél éve saját fogorvoshoz visszük. Az orvossal abban maradtunk, hogy négy-öt havonta kellene majd visszajárni hozzá, legközelebb május elején terveztük. Nagyon meg voltunk (vagyunk) elégedve vele, a gyerek is elfogadta, egész másként áll hozzá, nem retteg, köszönhetően annak, hogy nagyon érti a gyerekek nyelvét. Visszatérve a problémára, a gyerek elment az osztállyal a szűrésre, mert iskola időben volt, mondtuk neki, hogy szóljon, ő magán orvoshoz jár, ha találnak valamit, mondjuk egy lyukas fogat, vagy hasonlót, akkor nyugodtan mondja meg, hogy mi majd elvisszük az orvosunkhoz. Abban voltunk egyébként, hogy semmi probléma nem lesz, mert nem fájt a foga és az utolsó vizsgálatnál sem volt semmi gikszer.
Sajnos nem úgy alakult a dolog, ahogy vártuk. A gyerek bár szólt, hogy ő nem szeretne részt venni a vizsgálaton, ez senkit sem érdekelt, holott az osztályfőnökével is beszéltem telefonon még a vizsgálat előtt, mert sajnos az üzenőjébe elfelejtettem beírni. Meg lett fenyegetve, hogy intőt kap, ha nem hajlandó átesni a vizsgálaton. A gyerek megszeppent és belement a dologba. Üsse kavics, az még akár el is fogadható, hogy megnézték a gyerek fogait, mert nincs abban semmi kivetnivaló, de a többi szerintem vérlázító. Találtak ugyanis egy lyukas tejfogat és önhatalmúlag eldöntötték, hogy szülői kérés ide, szülői kérés oda, ők bizony betömik.
Három orvos, három különböző diagnózis
2011.04.07. 06:00Kedves Praxis blog!
Régóta olvasom a blogot, hasznosnak tartom, sok mindenről változtatta meg a véleményem, és írtam is már a blogra, most kivételesen nem egy pozitív történetet osztanék meg, vagyis a történetnek még nincs vége, inkább egy kérdést szeretnék feltenni. Mit lehet tenni akkor, amikor az ember 3 különböző orvostól hall 3 különböző véleményt?
A történet a következő. Elég hosszú ideig, versenyszerűen tornáztam. Miután abbahagytam pár évig folyamatos állómunkát végeztem. 3 éve megszületett a kislányom, akkor kezdődtek nagyjából a panaszaim, mostanában stagnál. Vagyis, folyamatosan rossz... Mindkét térdem rendszeresen fáj, nem tudok hosszabb ideig állni, hosszabb ideig behajlított lábban ülni (vagy épp nyújtott helyzetben), vagy keresztbe tenni őket. (A hosszabb idő mondjuk negyed órát jelent) A futás is problémás, illetve ha olyan napom van amikor kicsit többet gyalogolok, estére bedagad, és fáj is.
Nem adnak orvosi igazolást
2011.04.06. 06:00Kedves Praxis olvasók!
A segítségeteket szeretném kérni. Elég kellemetlen helyzetbe kerültünk, nem tudom, hogy mi a megoldás az esetünkben, hátha valaki tud valami okosat mondani. Az a helyzet, hogy egy költözés után vagyunk, a város egyik feléből a másikba költöztünk. Ennek örömére a fiamat új orvoshoz vittük, kértük, hogy a kartonjait szíveskedjen a doktor úr átkérni az előző helyről. Azt mondta, hogy intézkedik.
Sajnos a fiam eléggé rosszul lett, egyszerű megfázásról volt csak szó, de nem viselte valami jól, így itthon maradt. Mézes tea, hűtőfürdő, neocitran, kb. ennyiből állt a kúra, amelyet alkalmaztunk nála, jobban is lett, negyedik napra láztalan volt. Itt kezdődtek a gondok. Ekkor vettük észre, hogy sajnos nem tudjuk mi igazolni az otthon tartózkodását, így levittük az új orvosához. Megnézte, megvizsgálta, megnyugtatott, hogy a gyereknek már semmi baja, mehet az iskolába. Mondtuk, hogy szükségünk lenne igazolásra, de ő azt mondta, hogy mivel csak akkor vittük el hozzá, amikor már nem volt baja, ezért ő nem tud és nem is adhat igazolást nekünk. Azt is mondta, hogy sajnálja, de az a szabály.
Bunyó a rendelőben
2011.04.05. 17:48Sziasztok!
Friss történetet szeretnék elmesélni nektek. Ma délelőtt orvosnál voltam, vissza kellett mennem kontrollra a kerületi rendelőbe. Ilyenkor mindig viszek valami olvasnivalót, mert 2-3 órás várakozásnál kevesebbel még nem sikerült megúsznom. Ma sem volt ez másként. Odaértem, sorszámot húztam, kb 40-en voltak előttem, gondolhatjátok. Álldogáltam egy darabig, majd sikerült találnom egy üres helyet és leültem, nekiálltam a könyvemnek.
Kb. egy jó negyven perce olvasgattam nyugodtan, amikor éktelen ordibálásra lettem figyelmes. Az egyik 60 körüli idős férfi egy másik hasonló korú úrral ordibált. Olyan hangzavar volt komolyan, mint a piacon. Ilyen körülmények között nem tudtam a könyvre figyelni, így a „műsort” néztem helyette. Amit ki tudtam hámozni a szituból, az valami olyasmi volt, hogy az egyik ordító úr előbb akart bemenni és mit képzel magáról, ha receptért jött, ha nem, várjon a sorára. Közben páran még bekapcsolódtak az előadásba, a többi 30 ember meg hüledezve nézte, hogy mi van ott.
Szívroham az esküvőn
2011.04.05. 06:00Kedves szerkesztők, olvasók!
Édesanyám 4 évvel ezelőtti haláláról szeretnék mesélni nektek. Rendszeresen olvasom az oldalt, örülök, hogy valahol kiadhatom fájdalmamat. Hiába ez a 4 év, azt hiszem még nem sikerült feldolgoznom a történteket. Talán szakember segítségére is szükségem lenne, nem tudom. Ha esetleg volna valaki, aki privátban tudna ajánlani egyet, az elérhetőségem elküldöm a szerkesztőknek.
Négy évvel ezelőtt május 5-én egy esküvőre voltunk hivatalosak édesanyámmal. Sajnos az ünnepség tragédiába torkollott. Kegyetlen húzás volt a sorstól, ha szabad így fogalmaznom. Az ünnepség már javában tartott, amikor édesanyám hirtelen elájult és összeesett. Mindenki nagyon megijedt, én a legjobban. Édesanyámnak semmi betegsége nem volt, talán a vérnyomása volt magasabb a kelleténél, de nem magas volt, csak emelkedett és gyógyszereket sem kellett szednie.
Majdnem elütött a mentőautó
2011.04.04. 14:40Tisztelt praxis olvasók!
Nem tudom, mennyire kapcsolódik a blog témájához az én levelem, mindenesetre a mai nap után azt gondoltam mindenképpen megírom az általam tapasztalt dolgokat. Az történt ugyanis, hogy reggel, amikor az unokámmal az iskola felé tartottunk gyalog, majdnem elsodort bennünket egy mentőautó. Éppen a zebrán haladtunk át a zöld jelzésen, amikor egyszer csak a mentő odaért. Már leléptünk a járdáról, amikor hirtelen bekapcsolta a villogót és a szirénát és éppen el tudtam rántani a gyereket, mielőtt nagyobb baj lett volna belőle. Miután továbbhaladt a mentőautó ás kb 3-4 méterre eltávolodott tőlünk kikapcsolta a szirénát és haladt tovább, mintha mi sem történt volna.
Szerencsére az ijedtségen és a felszökő vérnyomáson kívül semmi baj nem történt, a gyerkőc és én is épségben eljutottunk az iskoláig.
Sajnos nem először tapasztaltam hasonló jelenséget, amikor minden ok nélkül ki-be kapcsolgatják a mentősök (rendőrök, tűzoltók). Nincs jogosítványom, soha nem is volt, nem ismerem a pontos ide vonatkozó szabályozást, de meggyőződésem, hogy a megkülönböztető jelzést csak indokolt esetben lehet használni, ez pedig nem volt. Azt sem tartom kizártnak, hogy beteg nem is tartózkodott a kocsiban, hiszen a piroson való áthaladás után a mentőautó szép kényelmes tempóban ment tovább.
Részeghez nem megy ki a mentő?
2011.04.04. 06:00Tisztelt praxis blog!
Szerdán kora este egy vendéglátó egységből kifelé jövet barátaimmal észrevettünk egy földön fekvő férfit, aki nem volt magánál, ráadásul komolyan vérzett az arca több helyen. Nagyon úgy nézett ki, hogy valaki jól megverte szerencsétlent, attól került ilyen állapotban. Nem tudtuk, mióta fekhet így, de mivel mindenki elment mellette segítség nélkül, ezért úgy gondoltuk, nekünk kell cselekedni. Próbáltuk keltegetni, kérdezgettük, mi a baj, de nem válaszolt egy szót sem, nem tért magához. A legjobb megoldásnak a mentők felhívását tartottuk, nem akartuk úgy otthagyni a földön. Az egyik barátom előkapta a telefonját és hívta is a mentőket.
Elmondtuk, hogy hol vagyunk, hogy egy több sebből vérző férfi mellett állunk az xy pub mellett, a földön fekszik és nem tudtunk életet „verni” belé. Azt reméltük, hogy mihamarabb kijönnek, mert már mindannyian mentünk volna a dolgunkra. Ehelyett el lettünk küldve a fenébe. Azt a választ kaptuk idézem „Már megint egy részeg? Ma már a harmadik arrafelé. Hagyják a p..ba, mi ki nem megyünk érte”. Barátom próbált érvelni, hogy nem részeg, megverték, jó lenne, ha szélsebesen jönnének, mert egyrészt elég rossz bőrben van a férfi, másrészt nekünk is volna más dolgunk, mint ott szobrozni. Ekkor a vonal túlsó végén levő úr letette a telefont, mi meg káromkodtunk, mint a kocsis.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
