Betegalázás a Péterfy Sándor kórházban
232 hozzászólás
2011.05.14. 14:00Tisztelt Praxis!
33 éves vagyok, eddig semmiféle egészségügyi problémám nem volt, így a tapasztalataim is átlagosnak voltak mondhatóak az egészségügyről. Tudtam, hogy sokat kell várni, hogy vannak gondok, de azt vettem észre, hogy az orvosok erőn fölül teljesítenek és jól bánnak a betegekkel. Sajnos ezt a képet egy orvosnak nevezett barbár sikeresen lerombolta bennem, ezúton is "köszönöm" neki.
A történetem onnan indul, hogy pár hete erős szívdobogás jött rám, elkezdett szorítani a mellkasom, izzadtam, mint a ló és nem kaptam levegőt.Mindez nem tartott tovább negyed óránál, de elég rosszul voltam. Lepihentem, majd szerencsére jobban lettem. Minden tünet elmúlt, csak a mellkasi szorítás nem, ezért arra jutottam, hogy irány a háziorvos. Elmentem hozzá, megmérte a vérnyomásomat és a pulzusomat is és elég rémült fejet vágott, ekkor kezdtem megijedni én is.Mondta, hogy nagyon gyors a szívverésem és elég magas a vérnyomásom. Sürgősségi beutalóval elküldött a Péterfy Sándor kórházba, hogy ott a szívemet nézzék meg, csináljanak egy EKG-t. Nem tudtam egyébként mire vélni a magas vérnyomást, mert mindig teljesen rendben volt, rendszeren sportolok és mondhatom, egészségesen élek.
Nincs pénz, nincs ellátás?
2011.05.14. 06:00Ez a történet a XVI. kerületben történt.Nagyimnak egyik éjjel nagy fájdalmai voltak,így mikor már nem bírta tovább,hajnalban kihívta az ügyeletet.Az ügyeletes orvos injekciókat adott neki és nagyon kedves volt vele,majd azt mondta,hogyha nem múlnak vagy nem enyhülnek a fájdalmai,akkor a továbbiakban a háziorvos kell hogy beadjon injekciókat.Nagyim megköszönte.
Majd még ugyanazon a napon délelőtt sem múltak a fájdalmai,így telefonált a háziorvosának,aki felháborodottan kijelentette,hogy ő nem megy ki,mert se receptet,se beutalót nem tud írni háznál.
Teszem hozzá,nagyimnak olyan fájdalmai voltak a csípőnél,amelyek miatt mozdulni sem tudott.Tudom,hogy nagy fájdalmai voltak,mert ő nagy küzdő.Nem szokta magát elhagyni!Azóta a nagyim nem akar elmenni a háziorvosához,pedig még mindig vannak fájdalmai és azóta a gyomra is minden nap fáj.Azt is megtudtam azóta,hogy ez az ominózus orvos csak akkor megy ki a betegeihez,ha azok kijelentik,hogy igen hálásak lesznek neki.
Meg is halhatott volna a kislányom
2011.05.13. 13:40Kedves Praxis blog!
Szülésem rövid történetét szeretném elmesélni önöknek. 2009 március 23-án elfolyt a magzatvizem, így kerültem be a kórházba. Ez volt az első szülésem. Az orvosom, aki nem választott orvos volt megvizsgált, majd haza akart küldeni, mondván, nem a magzatvíz folyt el. Bár ez volt az első terhességem, azért azt hiszem mondhatom, hogy meg voltam győződve róla, hogy nem véletlenül vagyok bokáig vizes.
Semmiképp nem szerettem volna hazamenni, mivel nem szerettem volna egyedül maradni, a férjem ugyanis szerződéses katona és sajnos nem tudott hazajönni még erre az alkalomra sem.Elég hosszú győzködések után sikerült rávennem a kórházat, hogy maradhassak, alá kellett írnom egy papírt, hogy ott maradok saját felelősségemre.
Ez csak menstruációs görcs lehet
2011.05.13. 06:00Még 2005 augusztusában történt az esetem: Egész nap dolgoztam, mintha semmi bajom nem lenne, este fáradtan hazaérve huppantam a székemre és a kedvenc "limonádé" sorozatomat néztem pihenésképp. Amikor a megérdemelt nyugalom után fel akartam állni a székből iszonyatos görcs állt a hasamba, pár perc után szép lassan elcsendesedett a fájdalom. Mivel elég magas a fájdalom tűrő képességem a kis görcsöket figyelmen kívül hagyva elmentem zuhanyozni és feküdni, készültem a másnapi robotra.
Pihenésem csak olaj volt a tűzre, mert ahogy megpihentem azonnal őrült fájdalom járta át a testemet és olyan görcsöket okozott hogy egész testemben fékezhetetlen remegést produkálva kínok kínját éreztem.
Megérjük, hogy kötelezővé teszik a hálapénzt?
2011.05.12. 06:00Sziasztok!
Sokszor van szó a hálapénzről itt a blogon is. Én a magam részéről nem igazán érzem kötelességemnek, hogy minden egyes orvoslátogatás alkalmával adjak. Igazából akkor szoktam, ha tényleg meg vagyok elégedve az orvossal, azaz a hálámat szeretném kifejezni.Általában nem is szokták elvárni és örülnek, ha adok. Sajnos édesanyám, aki nemrég múlt 72 éves, még az a korosztály, aki minden egyes orvoslátogatás alkalmával ad az orvosának, így szocializálódott.Hiába mondjuk neki, hogy ez nem kötelező, meg nem kellene mindig adnia, egyszerűen nem érti, vagy inkább nem akarja megérteni. Kötelességének érzi, csak azt nem tudom miért. Ha pedig nem áll úgy éppen anyagilag, képes inkább el sem menni az orvoshoz, csak hogy "ne maradjon szégyenben".
A napokban azonban annyira rosszul volt, folyamatosan magas volt a láza és fájdalmai is voltak, hogy annak ellenére, hogy éppen nem volt pénze (tőlünk pedig soha nem fogad el semmit), úgy döntött, hogy felkeresi a háziorvosát. El is ment hozzá, hogy megvizsgálja. A doktor úr már több, mint 10 éve kezeli édesanyámat, szóval nem egy friss ismeretségről van szó, épp ezért lepődött meg édesanyám annyira a hozzáállásán, mert nem ilyennek ismerte meg. Miután megtörtént a vizsgálat, ami egyébként alapos és tényleg normális volt és a gyógyszerek receptjeit is megkapta, elköszönt édesanyám és indulni akart. Ekkor azonban a doktor úr a következő mondatokat intézte felé: Ne haragudjon Kati néni, nem felejtett el valamit? Édesanyám hirtelen nem értette, hogy a doktor úr mire is gondol, ezért rákérdezett. A doktor úr kendőzetlenül rávágta, hogy a megszokott borítékot.
.jpg)
8 órás megalázó várakozás
2011.05.11. 13:24Sziasztok!
A minap egy iskolai baleset során 7 éves kisfiam szemébe véletlenül belekapott az egyik osztálytársa. A szeme elég csúnya lett pillanatok alatt, az osztályfőnöke egyből hívott minket, hogy bevérzett a kicsi szeme, vigyük haza az iskolából és onnan a szemészetre. Mivel én nem tudtam elszabadulni a munkahelyemről, a férjem kocsiba pattant és rohant hozzá. Ahogy meglátta a gyerek szemét, látta, hogy elég nagy a baj. Valóban rettenetesen be volt vérezve a szeme és nagyon fájt is neki.
Férjem felhívta telefonon a háziorvost, hogy mi ilyenkor a teendő, aki a János kórház szemészeti osztályát javasolta, azt tanácsolta a férjemnek, hogy vigye oda a gyereket, beutaló nem kell ilyen esetben. 12 óra után néhány perccel érkeztek meg a kórházba, és jelezték a szemészeten, hogy mi történt. Azt mondták, várni kell. 4, azaz négy óra elteltével még mindig ott ültek és vártak, közben a férjem többször hívott telefonon és mondta, hogy még mindig ott ülnek, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hogy képzeli, hogy zaklatja az ügyeletet?
2011.05.11. 06:00Tisztelt Cím!
Lányom két picike gyermekét nevelő édesanya. Több hónappal ezelőtt elkapta az influenzát mindkét gyermek, és a szülők is.(Csak jelzem, a család valamennyi tagját beoltották a H1N1-el- lévén, hogy lányom éppen szülés előtt állt közvetlenül, és a szülész orvos kötelezte annak beadatására.) A több hónapos orvoshoz járogatás, valamint a tucatnyi antibiotikum ellenére állapotuk nem javult.
A közelmúltban - egy hét végén - lányom olyan rosszul lett, hogy kénytelen volt férjével együtt felkeresni a nyíregyházi orvosi ügyeletet. Papírjait beadta az ajtón kelletlenül kinéző asszisztensnek, aki megkérdezte, mi a problémája. Lányom úgy gondolta, majd odabentn elmondja az orvosnak, így csak annyit említett meg, hogy fáj a torka.
A fogorvosi szakma ma aranybánya
2011.05.10. 06:00Évekkel ezelőtt meglehetősen komoly összegért megcsináltattam a fogaimat. Fogorvosom olyan korszerű koronákat készített a fogaimra, melyeket bármiféle fogászati probléma esetén sem kell levenni, mert átröntgenezhetőek és a hidat úgy építette meg, hogy ha indokolt a foghúzás akkor le lehet választani a beteg fogat a fog koronával együtt kihúzható.
Ez a történet a gondok előzménye!
Kb. 1,5 hónappal ezelőtt érzékennyé vált az egyik hátsó rágófogam. Szedtem a fájdalomcsillapítókat és hívtam a fogorvosomat, hogy mi a probléma. Ő sajnos éppen külföldön volt és azt tanácsolta, hogy nyugodtan menjek el bármely fogorvoshoz csak a fentieket mondjam el neki.
5.000 forintért akartak megvizsgálni
2011.05.09. 06:00Tisztelt Címzett!
Én is el szeretném mondani egy furcsa történetemet. Idén március 14-én sajnos olyan erős influenza kapott el, hogy a párom kíséretében fel kellett keresnünk a helyileg illetékes orvosi ügyeletet. A rendelőben többen várakoztak, szép lassan kivártuk a sorunkat és bejutottunk a doktor nő elé.Az asszisztensnő elkérte a TB kártyámat és kérte a lakcímkártyámat.
Jeleztük neki, hogy a páromnál lakom ideiglenesen, ahova még nem vagyok bejelentve, és azért jöttünk, mert igen levert az influenza. Erre közölték, hogy menjek oda ahová a lakcímkártyám szól (Budapesttől 100 km) vagy pedig 5.000 forint fejében ellátnak (gondolom, megvizsgáltak volna, vagy csak gyógyszert írtak volna fel).
Halottnak nyilvánították az élő beteget
2011.05.08. 06:00Kedves olvasók!
Kísértetiesen hasonló eset történt velünk, mint amiről pár nappal ezelőtt beszámolt a sajtó, csak a mi esetünkből nem lett szenzáció. 81 éves nagymamám combnyaktörést szenvedett 2010 december 7-én az otthonában. A balesetre úgy derült fény, hogy anyukám ment hozzá aznap látogatóba és amikor odaért, látta, hogy a földön fekszik és nagy a baj. Azonnal kihívta a mentősöket, akik kórházba vitték. Még aznap meg is kellett operálni, ami szerencsére sikeresen zajlott.
Három nappal később egy gyásztávirat érkezett hozzánk, amelyben közölték, hogy a nagyi december 16-án hajnalban elhunyt. Édesanyám zokogva vette át a táviratot, összezuhant. Hallottunk már olyanról, hogy egy combnyaktörés akár végzetes is lehet, de meg sem fordult a fejünkben, hogy ez valóban megtörténhet. Édesanyám a kórházat felhívta telefonon, a hírt megerősítették és arra kérték hogy a nagymamám dolgait vigye el, illetve intézkedjen a továbbiakról, a temetésről és a velejárókról.
Nem kapott enni a gyerek a kórházban
2011.05.06. 06:00Kedves Praxis blog!
11 éves lányomat március 16-án műtötték, kivették a manduláját. A műtét rendben zajlott, a doktor úr, aki végezte, nagyon kedves volt és nagyon aranyos, nyugtatgatott a beavatkozás előtt, őszintén biztos az agyára mentem, de komolyan aggódtam. Szóval róla csupa jót tudok mondani. Amivel igazándiból problémám volt, az maga a kórházi körülmények, Illetve a nővérek viselkedése a gyerekekkel. Sajnos nem maradhattam bent vele a kórházban, mert van még egy 3 és egy 7 éves kisgyerekem is, akiket egyedül nevelek, szóval a műtét után, miután megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben van és elbúcsúztam kislányomtól rohantam a kicsikért. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, közben pedig a kórházban fekvő lányomra is gondoltam, remélve, hogy nincsenek nagy fájdalmai és mindene megvan.
Másnap reggel, miután oviba és iskolába elvittem a kicsiket, egyből a kórházba mentem. A kislányomról már az első pillanatban látszott, hogy nincs valami jó bőrben, elég rossz kedve volt és nyűgösnek tűnt, de nekem nagyon örült. Elmondta, hogy este a nővérke nagyon csúnyán viselkedett vele, kiabált és pofonnal fenyegette, csak mert a lányom mondani szeretett volna neki valamit. Az történt ugyanis, hogy vacsoránál a lányom a többiekkel együtt ugyanazt az ételt kapta, mégpedig két száraz zsömlét, egy kis vajat és valami felvágottat. A műtétből kifolyólag azonban ezt nem tudta megenni, és amikor ezért megpróbált szólni (a fájdalmai ellenére), akkor jött a kedves nővér és kiabált vele, hogy ne beszéljen, és ne hisztizzen. Hiába próbálta elmagyarázni (többnyire mutogatni), hogy nem tud rendesen nyelni, ez nem hatotta meg a nővért. A gyerek éhesen feküdt le és csak másnap reggel tudott enni.
Cigány módjára kell viselkedni, vén hülyék?
2011.05.05. 14:17Sziasztok!
Felháborodásomnak szeretnék hangot adni. Szeretném azonban leszögezni, hogy a saját orvosommal, illetve a legtöbb orvossal én elégedett vagyok, ez volt az első igazán negatív tapasztalatom, amiből nem szűrtem le következtetéseket kollektíve az orvosokra nézve. Mindezt az elején csak azért szerettem volna "megmagyarázni", hogy ne az legyen, hogy fröcsögök, vagy az orvosokat szidom, mert ez nem igaz.
A kerületi sztk rendelőben jártam kedd kora este, mert napok óta lázas voltam, fájt mindenem, már a munkahelyemre is alig bírtam bemenni, úgy gondoltam, ez így nem mehet tovább. Nem is tudom korábban mikor voltam orvosnál, talán másfél két évvel ezelőtt, ezért kicsit meglepődtem, hogy kilométeres sor állt a váróban. Húztam egy számot, majd próbáltam megállni a két lábamon, hogy ne lökjenek fel, a nyugdíjasok ugyanis elég vehemensen próbáltak helyezkedni.
Amputálni kellett a beteg mutatóujját
2011.05.05. 06:00Tisztelt Praxis!
Szeretnék önöknek egy friss, másfél héttel ezelőtti történetet leírni. Édesapám munkahelyi baleset következtében elveszítette a bal kezének mutatóujját. A sérülés nagyon súlyos volt, de komoly hibát is vétettek az orvosok. A kórházba nem a mentők, hanem édesanyám vitte, ezt a diszpécser tanácsolta, mondván így gyorsabb. A kórházba érve érthetetlen módon vagy 40 percig várakoztatták, majd a sérülését ímmel-ámmal ellátták, bekötözték. Az első vizsgálat után megállapították, hogy még van vérkeringés az ujjában, de azt mondták, hogy a műtétet nem tudják elvégezni ott helyben, ezért Budapestre irányították édesapámat.
A balesettől számítva két és fél óra alatt ért a budapesti kórházba, ahol nagyon gyorsak és segítőkészek voltak, de sajnos rossz hírekkel szolgáltak édesapám irányába. Elmondták, hogy bár korábban lett volna rá mód, de már nem tudtak rajta segíteni. Megnézték a kezét, ismét vizsgálatoknak vetették alá, de már olyan fokúvá vált a sérülés, hogy nem tudtak mást tenni, amputálták az ujját. A beavatkozás megtörtént, édesapám pedig sajnos kénytelen volt elfogadni, hogy a mutatóujja minden reménye ellenére eltávolításra került.
A nincs kedvem műteni sebész
2011.05.05. 06:00Tisztelt Cím!
Ez év április 20-án anyajegy szűrésre mentem a párommal egy magánintézménybe. Nála találtak egy sürgősen eltávolítandó, reed naevus nevű anyajegyet.Sajnos az intézményben lévő orvos nagyon drága. 40.000 Ft. Ezért kerestünk olcsóbb megoldást, de még mindig pénzért. Találtunk egy plasztikai sebészt aki a honlapján hirdeti az anyajegy eltávolítást és szövettanra küldést.
Bejelentkezés után, időpontra menve, vártunk két órát, majd közölte, hogy Ő ezt nem vállalja, mert ennek onkológiai következményei lehetnek. Mondtuk, azért kellene kimetszeni, hogy a szövettan majd eldönti mi ez és a továbbiakat mi intézzük. Arra hivatkozott, hogy joga van megtagadni a beavatkozást. Következő héten elmentünk a Mária utca 41-be, hogy a bőr onkológián majd elintézzük.
112, vagy ügyelet? Mikor ki a felelős/hibás?
2011.05.04. 06:00Sziasztok!
Nagyapámat 3 hete egy ismerős hozta haza mert az utcán leült egy padra, mondván, nem bírt továbbmenni. 112-t felhívtam, (aki már hívta tudja: másfél perc duma angolul magyarul, mindezt szééép laaassaaan taaagoooltaaan; hátha épp 4 perces klinikai halállal állunk szemben) közöltem 2 stroke-ja már volt most is zavart, nem tud lábra állni, küldjenek egy mentőt.
Miután 10 percig elbeszélgettünk megtudtak rólam mindent, a betegről már kevesebbet, közölték felejtős, de hívják nekem az ügyeletet, legyek elérhető. Telefon lerak, család feltárcsáz, közben látom rejtett számról hívás van. Telefon megint lerak, mondván ügyelet keres, de mire bontottam, a hívás abbamaradt. Ügyelet felhív, csajszi közli, hogy nem ő keresett, mert most hívta a 112 így tud róla, de ÉPP EBÉDEL, FÉL ÓRA, ÉS JÖN, nem kell hívogatni! 40 perc múlva megérkezik, kérdi mi van, vázolom, Öregemtől megkérdi mi történt, mire a válasz: itt és itt begörcsölt a lában, leültem, hazahoztak. Következtetés: szellemileg teljesen épp. Mondom: de a 30 éve csukott nagykapun akart bejönni.. az nem számít. Zoknit le, egész lábfej full lila, reakció: vércukorszintmérés, vérnyomásmérés, majd csomagol és indul, mondván ő többet nem tud tenni, különben is legközelebb ne a mentőket hívjam, hanem az ügyeltet. „Természetesen” ezután nekünk kellett lemenni a dokihoz megkérdezni mi baja, milyen gyógyszer kell egyáltalán.
Eltűnt a beteg és csak holtan találták meg
2011.05.03. 06:00Rokonunk 2010 augusztus 9-én egy 5 napos infúziós kezelésre feküdt be a Váci Jávorszky Ödön kórházba,már nem először kezelték itt. 2010 augusztus 12-én eltűnt a kórházból.Se a nővéreknek, se az orvosának nem tűnt fel, hogy hiányzik egy beteg. Csak akkor vették észre, mikor az egyik betegtársa jelezte, nem hogy a reggeliét, de még az ebédjét se ette meg. Az eltűnésről a kórház nem értesítette a hozzátartozókat, pedig kellet volna.
A rendőrségnek is csak telefonon annyit mondtak, hogy eltűnt egy beteg, ami szerintem kevés, inkább pontos személyleírást kellett volna adni . A hozzátartozók csak akkor értesültek az esetről, amikor délután mentek látogatni, de akkor se a kezelőorvostól tudták meg,hanem a betegtárs közölte velük hogy eltűnt.
A kórház a keresésben semmiféle segítséget nem nyújtott és nem csinált semmit/gondolták eltűnt és kész,szíve joga, a betegeket nem lehet visszatartani, ha menni akar, hát menjen/. Csakhogy a rokonunk egy infúziós kezelésben részesült és szerintem figyelni kellet volna rá, nem is beszélve arról, hogy a nővér szobával szembe lévő kórterembe feküdt. A kórház három bejáratát kamera figyeli, de érdekes módon a felvételen nem volt rajta, hogy az épületet elhagyta, akkor vajon hol távozott az épületből?
Csak pénzért jött ki az ügyelet
2011.05.02. 06:00Sziasztok!
Fél éves kislányom múlt hét szombaton belázasodott.Az otthon felelhető eszközökkel megpróbáltam csillapítani a lázát. Először hűtőfürdővel próbálkoztam, majd ezután kúppal, de egyik sem segített, egyszerűen nem ment a pici láza 39,5 fok alá. Nagyon meg voltam rémülve, ezért az ügyeletet hívtam és felvázoltam nekik a helyzetet. Ők végighallgattak, majd megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, továbbra is próbálkozzak a hűtőfürdővel és a kúppal, meglátom minden rendben lesz.
Sajnos másnapra sem javult a kicsi állapota, pedig tényleg mindent megpróbáltam, sőt, már 40 fok fölé is kúszott a hőmérséklete.Mondanom sem kell, egész éjjel semmit sem aludtam, kezdtem kétségbe esni. Mivel az ügyelet hívása előzőleg nem vezetett eredményre, ezért a közelünkben található gyermekkórházba vittem a picit taxival. Ott ismét elutasítóak voltak velünk, pedig már könyörögtem, hogy csináljanak valamit, mert a gyereknek 40 fokos láza van. Ott azt mondták, hogy nem segíthetnek, hívjam az ügyeletet. Hiába mondtam, hogy őket hívtam először, de ők sem akartak semmit tenni.
Halálra rémített az orvos
2011.05.01. 06:00Sziasztok, egy rémtörténetet szeretnék megosztani veletek a Semmelweis Egyetem II-es Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával kapcsolatban. Az orvosom is ott dolgozik, akivel semmi probléma nincs, nagyon körültekintő és alapos. A héten viszont szabadságon volt, ezért egy másik orvoshoz kerültem ultrahangra. Hiába volt időpontom 12.15-re - amiről tudtak is, mert rákérdeztek kinek van időpontja- behívták előttem az időpont nélküli betegeket. Én 13.00 óra után kerültem sorra, egy vadidegen orvos vizsgált, aki kb. 1 perc hüvelyi ultrahang után közölte, hogy nincs szívhang, a szikhólyag sem kimutatható, a petezsák kifli alakú, amiben egy 5,5 mm-es embrió sejthető és a terhesség 5 hetesnek felel meg.
Nagyon kétségbeestem, mert hetekkel ezelőtt is 5-6 hetesnek mértek és akkor már volt szívhang.Mikor megkérdeztem ez hogy lehet, a válasz csak annyi volt, hogy honnan tudja és nem tud mit tenni.Nem akartam jövő hétig várni a saját orvosomra, ezért tegnap elmentem egy magán sonográfushoz, hogy utánajárjak a dolgoknak.
Infarktussal hazaengedték a beteget, még aznap belehalt
2011.04.30. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Nem mai történet, de elég komoly sebeket és mély nyomokat hagyott bennem a világ legjobb édesapjának, az én drága édesapámnak az elvesztése. 7 és fél év távlatából nyugodtan mondhatom, harag egy csepp sincs a szívemben, csak keserűség és értetlenség. 13 évesen azt gondoltam, hogy az én édesapámat senki és semmi sem győzheti le, mert erősebb és okosabb mindenkinél. Talán a véletlen, talán mulasztások sorozata, talán a sors hozta úgy, hogy ennyire fiatalon kellett elveszítenem őt. Egyedül nevelt bennünket a nővéremmel, mert édesanyánk még születésünkkor sajnos meghalt, de mindent megkaptunk tőle, szeretetből többet is, mint azt bárki gondolná.
Aztán egy szerdai napon (jól emlékszem mindenre) rosszul lett. Erős légszomj kezdte gyötörni és szúrt a mellkasa. Hívta a mentőket és a nagyszüleimet, akik átjöttek hozzánk és ott is maradtak velünk, ők vigyáztak ránk. Kórházba szállították, de úgy tűnt csak múló rosszullétről van szó, mert nem találtak nála semmi komoly problémát. Még aznap pár órával a kórházba kerülés után ki is engedték és hazajött hozzánk. Nagyon aggódtunk érte, de úgy tűnt minden rendben lesz, meg is nyugodtunk, örültünk, hogy ismét velünk van. Nem érezte jól magát még ekkor sem, de ő is nyugodt volt, mert az orvosok szerint nem volt komoly baja, pihenést rendeltek el a számára. Aznap a nagymamám nem ment haza, ő főzött ránk és ellátott bennünket, apu csak feküdt és próbált pihenni.
Órákig nem vitték el a halottat
2011.04.29. 06:00Kedves Praxis!
Rendszeresen olvasom a blogot, eddig csak hüledeztem a beküldött történeteken, de most sajnos én is kénytelen vagyok gazdagítani egy szörnyű élményleírással az oldalt. Április 11-én este kórházba került a nagymamám. Szegénynek eddig is elég nehéz volt az élete, számos betegséggel kellett felvennie a harcot élete 78 éve alatt, a tüdejének egy részét eltávolították daganat miatt, cukorbeteg és bár csak hab lenne a tortán, de allergiás is szegény a tejcukorra és liszt érzékeny is. Sajnos a tüdeje miatt rendszeresen kórházba kell feküdnie, amikor az állapota nagyon leromlik, többnyire az intenzív osztályra kerül.
Ott általában megpróbálják valamilyen szinten talpra állítani, de rengeteg időt tölt kórházban szegény, nagyon hamar vissza szokott kerülni. Mi általában elégedettek vagyunk az ellátással, a kórházi körülményekkel, az orvosokkal, ápolókkal és nővérekkel is, kedvesek és nagyon lelkesek szoktak lenni. Sajnos az utolsó ilyen alkalom, ami április első hetében volt nem ezt a képet mutatta.
Nagymamám nagyon rosszul lett, minket hívott telefonon, de beszélni már alig tudott, mi a mentőket hívtuk. A Jahn Ferenc kórházba szállították és lélegeztető gépre került. Mi persze siettünk be hozz, vittünk neki mindent, ami kellhet, és nyugtatgattuk, hogy nem lesz baj. azok a körülmények, amelyek a kórházban fogadtak bennünket, egész egyszerűen elkeserítőek, félelmesek és siralmasak voltak. Zsúfolt és koszos kórtermek, embertelen mellékhelyiség, nem részletezem. Sajnos, ami ennél is kellemetlenebb volt, az a nővérek viselkedése. Megkértük őket, hogy ha ehet, figyeljenek oda a nagyira, mi majdnem minden nap megyünk hozzá, de azért mégis.
Az allergiáiról is beszámoltunk az orvosoknak és nővéreknek, ennek ellenére az első olyan napon, amikor már nem iv táplálták sikeresen megetettek vele egy adag krumplit, amely tejjel készült, amitől kiütéseket kapott és hasmenést. Ami még ennél is rosszabb és megrázóbb volt, az az a nemtörődömség, amelyre szavakat is alig találok.
Mi is bent voltunk, amikor a nagyi elmesélte, hogy az egyik vele hasonló korú asszony az éjszaka hiába kiabált segítségért, nem foglalkozott vele senki, szegény valamikor a hajnal órákban meg is halt. Amikor mi bent voltunk, még mindig ott feküdt az ágyban a holttest, pedig dél körül járhatott, ráadásul el sem volt takarva. Körülbelül fél egy tájékán vihették el, addig "közszemlére volt téve". Nem tudom, mi ilyenkor a menetrend, de abban biztos vagyok, hogy ez ebben a formában nem tesz jót a többi betegnek, aki a kórteremben fekszik. Én magam most láttam életemben először halottat, de nem vágytam erre az élményre, azt elmondhatom. Amikor az egyik beteg hozzátartozója szóvá tette a dolgot még ő lett az ügyeletes bunkó, amiért ki merte nyitni a száját, kioktató stílusban meg lett neki mondva, hogy majd elviszik, ha itt lesz az ideje, nem kell ezen fennakadni. Nem kívánom senkinek, hogy egyszer majd ő is átélje ezeket a dolgokat, de akkor biztosan másképp állnának hozzá és a betegekhez, illetve a hozzátartozóikhoz.
Az orvosokat viszont egyetlen rossz szó sem érheti, velünk is nagyon türelmesek, kedvesek voltak, a nagyi pedig szerencsére most éppen itthon van, reméljük még jó ideig nem kell újra kórházba feküdnie.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Ügyelet minek van?
2011.04.28. 06:00Tisztelt Praxis blog és olvasók!
Nem tudom mire találták ki az orvosi ügyeletet, de úgy látszik nem arra amire én eddig gondoltam. Április első hétvégéjét elég rossz állapotban töltöttem. Nemrég költöztem fel Budapestre, egyelőre elég egyedül érzem magamat. Szóval nem volt senki akit áthívhattam volna és megkérhettem volna, hogy hozzon nekem gyógyszert az ügyeletes patikából. Az a helyzet, hogy sajnos én magam nem tudtam elmenni a gyógyszertárig.
Vasárnapi napon estefelé jött meg a menzeszem, de olyan görccsel és fájdalommal, ami eddig soha nem fordult nálam elő, pedig nem kiskamasz vagyok, nemrég múltam 20 éves. Annyira, de annyira fájt, hogy úgy éreztem belehalok. Folyt a könnyem, szűköltem, ráadásul egyfolytában a wc-be kellett kivánszorognom, hányni. Ami görcsoldó volt otthon (Algoflex M) semmit az égvilágon nem használt, a görcs és a fájdalom egyáltalán nem csillapodott. El akartam menni az ügyeletes patikába, hogy adjanak valami hatékonyabb cuccot, de tényleg annyi erőm sem lett volna, hogy a buszmegállóig levonszoljam magamat.
Vérbe fagyva hagyták a földön a hajléktalant
2011.04.27. 14:14Kedves blog!
A napokban hazafelé tartottam éjjel fél kettő környékén. Sajnos ilyen a munkám, egy buszgarázsban dolgozom Budapesten. Leszálltam a 973-as éjszakai járatról a Sárfű utcánál és mentem volna hazafelé, de észrevettem, hogy egy férfi fekszik az út mellett és ketten ott állnak mellette. Lehet, hogy a kíváncsiság az oka, de odamentem, hogy megnézzem mi is történt. Ahogy közelebb értem, látom, hogy vérben fekszik, azaz csupa vér körülötte minden. Úgy tűnt, a fején sérült meg.
Minden bizonnyal hajléktalan volt, legalábbis a ruházata és a mellette elterülő szatyor erre utalt. Megkérdeztem a két fiatalt, akik mellette álltak, hogy mi történt, mondták, hogy nem tudják, így találták itt és kihívták a mentőket, de már vagy jó 30-35 perce és még mindig nincsenek sehol. Megkérdeztem, hogy zavarná-e őket, ha velük maradnék, mondták, hogy örülnek, mert azért kicsit félnek, nem lehettek többek amúgy 17-18 évesnél.
Mikor lesz már vége?
2011.04.27. 06:00Van egy több, mint két éve húzódó problémám, melyre eddig nem sikerült megoldást találni. Végső elkeseredettségemben, gondoltam, teszek egy próbát ezen az oldalon.
2008. december 06.: Reggel éles fájdalommal ébredtem a jobb vállamban. Azt gondoltam, hogy elaludtam, kényelmetlen volt éjszaka az ágy. Nem is foglalkoztam vele, majd elmúlik. A tetőtéri szobából indultam le az ebédlőbe, azonban a második lépcsőfokra lépve megcsúszott a lábam, és lehuppantam, majd végigcsúsztam, jobban mondva pattogtam a lépcsőn. A bal oldalam ütöttem meg, a derekam, a combom és a csípőm rögtön bekékült, majd a fájdalomtól alig tudtam járni. Szenvedtem vele pár napig, majd szépen lassan halványultak a foltok, a fájdalom elmúlt, onnantól nem volt vele problémám.
2009. január: egyik reggel újra fájdalommal ébredtem a vállamban, annyi különbséggel, hogy most a bal oldalon fájt. Gondoltam ismét elaludtam, mint legutóbb a jobb oldalon, azonban a fájdalom napok múltán is megvolt. Hol jobban, hol kevésbé éreztem a fájdalmat. Nem volt annyira zavaró.
2009. február: minden nap érzem a fájdalmat a vállamban, egyre elviselhetetlenebb, már felemelni is alig tudom a karomat. Emellett hasonló fájdalmat kezdek érezni az állkapcsomban is, szintén bal oldalon. Irány a háziorvos. Elmondom a panaszokat, kapom a beutalót Várpalotára a reumatológiára, mondván, izületi gyulladás, rájuk tartozik. Cataflam a fájdalom csillapítására. Elmegyek a reumatológiára, ahol közlik, időpontot kell kérni. Jó, kérek időpontot. Másfél hónap, sajnos előbb nem tudnak fogadni.
Félmeztelenül mérték a tini lány vérnyomását
2011.04.26. 06:00T. Praxis blog!
15 éves lányom a héten olyan orvosi "vizsgálaton" esett át, ami azt gondolom felháborító. Miután elmesélte a történteket elhatároztam, hogy lépni fogok az ügyben, hogy ilyesmi másokkal ne történhessen meg. Kérem a kedves olvasókat, hogy ha tudják, ilyen esetben kihez kell fordulni, akkor azt írják le.
Az egész ott kezdődött, hogy a lányom még előző hétvégén belázasodott, nagyon erőtlennek érezte magát, hányt is többször és elég csúnyán köhögött. Hétfőre már egész jól érezte magát, de még mindig 38,7 volt a láza és a köhögése sem csillapodott, ezért megbeszéltük, hogy elmegy az orvoshoz. Nem kísérte el sem a férjem, sem én, nagylány már. Lehet, hogy mégis jobb lett volna.
Betegszállító nincs, mehetsz taxival
2011.04.25. 06:00Kedves blog!
Történetem friss, mindössze egy nappal ezelőtt játszódott a fővárosunkban. Történt ugyanis, hogy a testvérem rosszul lépett, érzett egy nagyon erős fájdalmat a lábában, összecsuklott és úgy maradt, nem tudott felkelni. Első ijedtségében hívta édesanyámat, mert senki sem volt otthon éppen, ő mondta, hogy hívja a mentőket.
Testvérem így is tett, hívta a 104-et, elmondta, hogy mi történt. Mondták, hogy ne mozogjon, maradjon a a fenekén, jönnek. Így is lett, egy óra és néhány perc után a mentők kiértek, berakták a kocsiba és kórházba szállították. Közben édesanyámmal tartotta a kapcsolatot telefonon és elmondta, hogy Az Árpád kórházba viszik. Ez már önmagában elég érdekes történet, hiszen a Baleseti körülbelül 10 percnyire van tőlünk gyalog, de ők tudjak, hova kell vinni a sérültet.
Pokollá vált az életem
2011.04.24. 06:00Történetemet azért küldöm önöknek, hátha tudnak segíteni. 1986-ban született meg a második kislányom, a gátmetszést rosszul varrták össze(ez csak 2009-ben ,22 évvel később derült ki) ezért egy fájdalmas csomó keletkezett rajta, amit sürgősen ki kellett venni 1987 ben. Lábadozás után fokozatosan kezdtem elhagyni a lakást, egyre hosszabb utakat bevállalva. Sajnos a hazautak egyre félelmetesebbek lettek, mivel nem bírtam ki hazáig a wc-ig, bekakiltam. Kezdetben csak gyomorrontásra gondoltam, nem foglalkoztam vele.
De mikor már minden esetben elöntött a széklet, elmentem az orvoshoz, aki nyugtatót írt fel és ez így ment 22 éven keresztül, csak 2009 ben mondta a sebész proktológus, hogy a műtéti hiba az oka, nem működik a záróizmom, nem tudja tartani a székletet., amit műtét után még helyre lehetett volna hozni, most viszont már semmi nem segít, egy újabb műtét sem.
Ha sírsz, nem jön az anyukád
2011.04.23. 06:00Tisztelt olvasók!
Pár héttel ezelőtt négy és fél éves kisfiamat fitymaszűkülettel műtötték. Az orvosok nagyon kedvesek voltak, minden elmondtak, nyugtatgattak, szóval tényleg egy rossz szavam sem lehet rájuk. A műtét is rendben zajlott, teljesen elégedett lehettem volna, de sajnos mégsem voltam az.
A nővérek, egész pontosan az egyikük ugyanis minősíthetetlenül viselkedett velünk szülőkkel is és a gyerekekkel is.Nem tudom, hogy ez-e a bevett szokás, de sajnos ijesztő volt látni, mit művel.A gyerkőcömnek egy napot kellett csupán bent töltenie a kórházban, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy bent maradok vele én is, mert nagyon megviselné, ha egyedül hagynám. Végül maximálisan jó döntésnek bizonyult a maradásom.
Nem a fájdalom miatt fogadtam meg, hogy nem szülök többet
2011.04.22. 06:005 szülész-nőgyógyász mondta meg, hogy nekem soha nem lehet gyerekem, mivel endometriózisom, PCO-m, extrém módon hátrahajló méhem van. Ráadásul 2009-ben pajzsmirigyrákkal kezeltek (leginkább a reflexológus), tehát gondoltam, tényleg nem lesz gyerekem. 2009 decemberében az utolsó alkalommal próbálkoztam, és rákérdeztem a család barátja nőgyógyásznál, hogy tényleg, nem lehet gyerekem? Mert akkor beiratkozom az ötödik egyetemre is, azt is elvégzem, ne ezen járjon az agyam.
Rezignáltan közölte, hogy tényleg nem. Majd ezt szilveszterkor jól ki is tárgyalta a családommal, és a barátaikkal. A pasi, akivel akkor is együtt éltem, imádja az előző kapcsolatából született gyermekét, nekem úgysem lehet, miért venném el az örömét, hát maradtam vele. Egyébként a pasi szép, jól főz, szeret engem, de nem szerepelt a terveim között gyermeket szülni neki.
Ezért - mivel úgysem lehet gyerekem - életemben először, védekezés nélkül ünnepeltük a karácsonyt. Késett a menstruációm, gondoltam, valamelyik méhbeli, vagy akörüli bajom az oka. De azért vettem egy tesztet, meg még egyet, és mind a kettőn megjelent kettő csík. Felhívom a család barátja nőgyógyászt, és kérdezem, hogy valamelyik női bajom okozhat magasabb HCG szintet? Mondja gratulál. Én örülök. Meg el sem hiszem.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
