Nem ismerték fel a szívrohamot
225 hozzászólás
2011.06.01. 06:00Tisztelt Praxis,
16 éves fiamat sikerült majdnem elveszítenünk, köszönhetően annak a megnyilvánulásnak, amivel a mentők álltak hozzánk. Mindez tavaly nyáron történt. A fiam a délutáni focizásból már úgy jött haza, hogy borzasztó sápadt volt és hányingerre panaszkodott, valamint arra, hogy alig kap levegőt. Mivel nagyon meleg volt, arra gyanakodtam, hogy esetleg napszúrást kaphatott, ezért ágyba parancsoltam. Sajnos az állapota nem akart javulni, egyre rosszabbul érezte magát, egyfolytában azt hajtogatta, hogy „anya, anya, megfulladok”.
Nagyon ijedt volt a hangja és láthatóan nagyon rosszul érezte magát, én is megijedtem és felhívtam a mentőket. A diszpécsernek elmeséltem a helyzetet, aki bár udvarias volt, nem akart kocsit küldeni a gyerekhez, mondván nem lehet komoly problémáról szó, és hogy nincs szabad kocsijuk. Addig kérleltem végül, ameddig végre megígérte, hogy amint tud, küld egy autót, ne izguljak, nemsokára érkeznek. Közben próbáltam a fiamat nyugtatni, hogy minden rendben lesz, és már jönnek a mentősök, de nem siették el a dolgot. Több mint 50 percen keresztül hiába vártunk, végül azért csak megérkeztek. Két fiatalember jött be hozzánk, kiderült, hogy egyikük sem orvos, csak ápolók.
Egy ilyen vizsgálat Amerikában 600 dollár
2011.05.31. 06:00Történetemmel hátha segítek másoknak.Pár éve történt. Este lefekvés előtt úgy megfájdult a bal sarkam, hogy nem tudtam ráállni arra a lábamra. Nem baj, gondoltam, ilyenem még nem volt, másnapra elmúlik, lefeküdtem. Nem múlt el, borogattam ecetes vízzel. Nem múlt el, ezért elmentem, nem mentem, féllábon ugráltam, úgy fájt a sarkam, nem tudtam ráállni a talpamra sem, a rendelőbe. Nem tudtam, hova menjek, ezért a sebészeten jelentkeztem. A sebész megvizsgált, azt mondta, hogy nem rá tartozik és adott egy beutalót a reumatológiára. Lementem liften, mert csak féllábon tudtam ugrálni. Cipőt nem tudtam felvenni, papucsban, jó hogy nem télen történt.
A reumatológián többen vártak, gondoltam jó, hogy két orvos rendel. Kijött az egyik, kiderült, ő a főorvos, elvette a beutalómat. Vártunk a feleségemmel, aki elkísért. Kis idő múlva kijött az orvos és közölte, hogy itt várólista van, előre kell bejelentkezni. Persze tudtam ugye egy hónapja, hogy mi lesz velem. Mondtam, hogy nagyon fáj, nem tudok ráállni. Átment a másik orvoshoz, hogy az fogadjon. Várjak. Talán másfél órát vártunk, mikor kijött a főorvos, hogy nem jött el egy páciens, bemehetek.
Lejárt gyógyszert kellett volna beadnom a kislányomnak?
2011.05.30. 15:45Kedves Praxis blog!
Egy ismerősöm ajánlotta az oldalt, miután elmeséltem neki a velem történteket. Azt mondta küldjem el önöknek, én pedig így is teszem. A nevemet is nyugodtan közzétehetik. Sajnos nem volt időm a blogban eddig megjelent összes esetet végigolvasni, ha volt már hasonló, akkor elnézést érte. Szóval onnan kezdődik a mi kis sztorink, hogy van egy 3 és fél éves kislányom, aki a mindenem. Első gyerek, remélhetőleg lesz majd testvérkéje is a jövőben, de egyelőre nincs rá lehetőség, hogy még egy gyereket vállaljunk. Az apjuk, vagyis a férjem Budapest és London között ingázik, kint dolgozik egy étteremben szakácsként, havonta egyszer jöhet haza. Úgy tervezzük, hogy még körülbelül két évig fog kint dolgozni, és ha minden jól megy, a végén egyenesbe jövünk. Sajnos a lakáshitelt fizetnünk kell. Jelenleg én is dolgozok, a kislányom pedig oviban kiscsoportos. Elég sokszor beteg szegényke,de általában csak megfázás és hasonló nyavalyák jönnek ki rajta, amiket elég jól visel, nagyon hamar jobban szokott lenni. Orvoshoz csak ritkán kell vinni, mert legtöbbször az otthoni kezelés, a tea és a borogatás csodákra képes, amúgy sem vagyok híve a feltétlen gyógyszeres kezeléseknek.
Sajnos Húsvétkor ismét belázasodott a kislányom, már a pénteki napon elég kutyául volt, az óvó néni hívott telefonon, hogy jó lenne, ha érte mennék, mert egész nap csak ücsörgött csendben, megy a hasa és megmérték a lázát, ami elég magas, 39 fok körül volt. Természetesen azonnal elkértem magamat a munkahelyemről, nagyon rugalmasak ilyen dolgokban, minden zokszó nélkül el is engedtek. Haza vittem a lányomat, de orvoshoz már nem jutottunk el, mert az orvosunk délelőtt rendelt. Úgy gondoltam, hogy hűtőfürdővel csillapítani tudom a lázát és nem lesz baj. Sajnos hiába próbálkoztam, nem jártam sikerrel, pedig az egész éjszakát átvirrasztottam a gyerekkel. Reggel még mindig 39 fok felett volt a testhőmérséklete, ráadásul félrebeszélt álmában, többször hányt is és a hasmenése sem csillapodott. Nagyon aggódtam érte. Akartam neki adni lázcsillapítót is végül, de sajnos csak egy lejárt levél algopyrinem volt otthon, azt pedig nem mertem beadni neki. Gyógyszertárba sem tudtam elmenni, mert a lányom nem volt olyan állapotban, hogy velem tudjon jönni, egyedül pedig nem hagyhattam. Szomszédaink nem voltak itthon, hozzájuk sem tudtam fordulni, szóval szombat reggel úgy gondoltam nem várok tovább a gyerek érdekében és elhívom az ügyeletet. Ekkor már több mint 36 órája nem aludtam, csak aggódtam.
A sérvet mandulagyulladásnak nézték
2011.05.30. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Már jóideje olvasom az írásokat, valóban elszomorító, hogy nagyon kevés (egy kezemen meg tudom számolni) pozitív történetet írnak. Talán mert azt természetesnek véljük (ez is elhangzott már párszor).
Apró felvezetőm után egy szintén nem pozitív történetet írnék le. Ugyanakkor nem is negatív, inkább (most már!) csak mosolygok az egészen.
Néhány évvel ezelőtt (23 évesen) egy egyhetes tábort követően fura dudort vettem észre magamon, lágyéktájon. Vezető kollegám kapásból mondta: szerinte sérv. Oké, a szerintemmel nem tudok mit kezdeni, így a tábor utolsó napján (előtte való nap észleltem a jelenséget) elmentünk ügyeletre. Egy hölgy fáradtan, de kedvesen megvizsgált, miszerint nyirokmirigy duzzanat, borogassam!!! Megköszöntem és elmentem, kicsit megnyugodva, oké, Ő az orvos, biztos így van. Másnap hazautaztam (hozzáteszem, valami belső sugallatra nem borogattam), és kb. 1-2 napon belül hőemelkedésem lett.
Nem hitte el a nőgyógyász, hogy szűz vagyok
2011.05.29. 15:20Tisztelt Praxis blog!
Elküldöm önöknek történetemet. Sajnos elég sok nőgyógyászati problémával küzdöttem, küzdök. Költözés miatt két helyen vettem igénybe sztk-s rendelést. Bárcsak ne tettem volna. Többször sírva jöttem ki. Csak pár példa: 19 évesen nem hitte el a nőgyógyász, hogy szűz vagyok, és felvilágosító órát tartott miközben bent volt a hüvelyi ultrahang, majd röhögve mondta az asszisztens nőnek, hogy nézd már ez még szűz, majd a vizsgálat után közölte, hogy elszakadt a szűzhártyám, töröljem meg magam. Ő hozzá többet nem mentem.
Egy másik orvos behívatta édesanyámat, hogy nézze meg milyen csúnya a méhszájsebem. Hála Istennek édesanyám nem volt hajlandó gyönyörködni az alsó felemben. Ekkor már 20 éves voltam, édesanyám csak azért jött velem, mert az orvos azt mondta, hogy műtét lesz, és ne menjek egyedül. Másik orvos azt mondta arra tünetemre, hogy fáj a szeretkezést (égett, szúrt a hüvelyem), hogy ez nem igazi probléma, és menjek vissza akkor, ha rendes tüneteim is lesznek. Egy másik orvos rezzenéstelen arccal közölte, hogy mivel ritkán menstruálok valószínűleg nem fogok tudni teherbe esni természetes úton.
Lázas gyereket nem kell orvoshoz vinni?
2011.05.29. 06:00Tisztelt Praxis!
Az én kisfiam 2 éves. Fél éve jár bölcsődébe és sajnos nagyon beteges. Rendszerint felső légúti betegségei vannak.Általában a saját házi gyermekorvoshoz viszem, aki egy nagyon rendes, lelkiismeretes Doktornő.Legutóbb viszont a bölcsődéből telefonáltak, hogy lázas a fiam és vigyem el doktorhoz. A füzetébe le is írták mik voltak a tünetek,mutassam meg a doktornak.Péntek délután volt, persze el is vittem a háziorvosi rendelőbe, ahol éppen egy másik doktor rendelt.
A rendelőben más beteg nem volt rajtunk kívül, tehát nem mondhatni, hogy a doktor úr nem ért rá.Megnézte (úgy-ahogy) a gyereket, elmondtam, hogy láza és a héten már folyt az orra.Közölte, hogy lázat kell csillapítani és igyon sok folyadékot. Ennyi. Megkérdeztem mi a baja a gyereknek, mire válaszolta, hogy fogalma sincs!Attól hogy a gyerek lázas nem kell rögtön doktorhoz vinni, elég 3 nap után, ha folyamatosan lázas. És szerinte hétfőtől-keddtől mehet bölcsibe.
Én ilyenről még nem hallottam, mert mi van, ha valami súlyos dolog okozza a lázat, üljek vele 3 napig otthon?(Meg persze mivel dolgozom, amúgy is be kell mennem, hogy táppénzre vegyenek fel. )
Akkor mondtam, neki, hogy hétfőn bejövök a saját doktornőnkhöz, mert a bölcsibe igazolás kell, azt mondta ne tartsam fel a doktornőt kiadja ő most. Úgy hogy fogalma sincs mi a gyerek baja.Mivel a hétvégén is beteg volt a fiam, ezért hétfőn elvittem a fül-orr-gégészetre, ahol közölte a Doktor Úr, hogy nagyon csúnya középfülgyulladása van és szó sem lehet róla, hogy bölcsibe menjen és ezt már kezelni kellett volna.
Szóval az egyik orvos megtudja állapítani, hogy mi a baj a másik megoldja, egy fogalmam sincs-el!
Nyereményjáték! Töltsd fel egy fotót az autódról és nyerj egy iPad 2-t!
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Zárt osztályra akarták vinni
2011.05.28. 06:00Megtörtént, igaz már annak 10 éve, de szerintem most annál rosszabb a helyzet.A kisöreg (86 éves volt) saját házában legurult egy lépcsőn és felszakadt a fejbőre. Bevittem a János Kórház sürgősségére, ahol elsősegélyben részesítették, összevarrták a feje búbján a sebet, kb 5-6 centi. Engem nem engedtek be, csak amikor már be volt kötve a feje, sírt a kisöreg. Az orvos közölte, hogy át kellene vinni a pszichiátriára, megvizsgáltatni, mert nem tudta elmesélni mi történt pontosan, hátha megütötte a fejét és károsodás lett az agyban.
OK. megértettem, viszem. De útközben megkérdeztem a kisöreget miért sírt? Kiderült, fájdalom csillapító nélkül varrták össze a sebet. Ez kicsit felháborított, de gondoltam míg vizsgálják a kisöreget, reklamálok.
A pszichiátrián azonnal vizsgálni kezdte egy fiatal doktornő, majd pár perc múlva behívott, hogy itt kell tartania a beteget, hozzak neki pizsamát, meg egyebeket. Ok. megijedtem, tényleg megüthetett valamit. Haza rohanás, vissza a pszichiátriára, jött velem a feleségem is segíteni. Első meglepetésemre nem lehetett csak úgy bemenni az osztályra, mert csak belülről van kilincs. Nagy nehezen bejutottunk. Azt látom, hogy a kórházi ágyakon magas oldal rácsozat, a kórterem teljesen kopár, sehol egy asztal, egy szék, nincsen szekrény, csak a bezárt ajtón kívül. Egyszóval pillanatok alatt rádöbbentem ez a zárt osztály. Gyorsan megkerestem a vizsgálatot végző doktornőt és kérdeztem mi történt.
Nem vették észre, hogy leszakadt a lépe, belehalt
2011.05.27. 15:52Tisztelt Praxis blog!
Egy családi tragédiáról szeretnék megemlékezni az önök oldalán, amennyiben van rá lehetőség. Szeretett édesanyám halála másfél évvel ezelőtt következett be, sajnos azt kell mondjam, az orvosok is közrejátszottak ebben. Édesanyám autóbalesetet szenvedett. Szabályosan haladt kocsijával, amikor is belerohantak oldalról. A kocsi teljesen összetört, de édesanyám a saját lábán tudott kikászálódni a kocsiból. Rögtön hívta a mentőket és bennünket is, nyugtatgatott, hogy megvan, csak fáj a keze, illetve a hasa. Kórházba szállították, mi pedig rohantunk be hozzá aggódva.
A kórházban sajnos nagyon felületes vizsgálatnak vetették alá, megállapították, hogy eltört az egyik ujja, azt el is látták, begipszelték. Édesanyám azt is elmondta az orvosoknak, hogy a hasa eléggé fáj, de ezt valamiért egyáltalán nem vették komolyan, nem foglalkoztak vele. Se ultrahangot, sem más vizsgálatot nem eszközöltek annak érdekében, hogy megállapítsák a fájdalom okát,Helyette adtak neki fájdalomcsillapítót és még a baleset napján este hazaengedték a kórházból, nem tartották bent megfigyelésre.
Mindenki engem bámult meztelenül
2011.05.26. 14:00Sziasztok!
Egy elég megalázó helyzetbe kerültem a minap nőgyógyászati vizsgálaton. Ha erre valaki azt mondja, ez is pénz kérdése, akkor tényleg nem tudok mit mondani, szerintem itt odafigyelésről volna szó. Szóval ultrahangra mentem a megyei kórházba, kivártam a nem csekély sort, körülbelül 2 és fél órát, holott elvileg időpontra mentem. A vizsgálat teljesen normálisan zajlott, minden rendben volt, a probléma a vizsgálat után kezdődött.
Épp az öltöző felé mentem vissza majdnem anyaszült meztelenül, amikor a nővér fogta magát és kirántotta a bejárati ajtót és szembe találtam magamat egy férfival, aki besétált a rendelőbe, ráadásul az ajtó is nyitva maradt és mindenki engem bámult. Azt hittem megnyílik a föld alattam, szinte sóbálvánnyá váltam. A férfi kapcsolt gyorsabban, sűrű elnézést kérések közepette megfordult és kiment a rendelőből, ahol egyébként ki tudja mit keresett és végre becsukta az ajtót.
Élt 29 évet
2011.05.26. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Bástya mindenki így hívta, a Keresztfiam volt. Ez év január végén rosszul lett, hányt ment a hasa és fulladt. Az emberek többsége úgy van vele, hogy egy hasmenés miatt nem megy orvoshoz. Testvére a tiltakozása ellenére kihívta hozzá az orvost, aki úgy döntött kórházba küldi , ez február negyedike volt.
Mentő jött, és nem akarta elvinni, a mentősök adtak tanácsokat, diétázni kell és majd elmúlik a hasmenés. A testvére rábeszélésére vitték el a mentők. Hasmenés László kórház, se a körzeti orvost, se a mentősöket nem zavarta, hogy Bástya alig tud arrébb menni úgy fullad. A legnagyobb baj, hogy a kórházban sem zavart senkit. Ugyan csináltak egy mellkas felvételt, és azt mondták ott semmi baj nincs. És ha hasmenés akkor infúzió.
Mivel Bástyának extrém kinézete volt,(fura frizura, pirszing, stb), azzal kezdtek az egészségügy büszke dolgozói foglalkozni, hogy biztos drogos, azért van rosszul. A testén tűszúrásokat kerestek, és közben ment az infúzió. Ez megalázó volt számára. Mivel pénteken vitték be a mentők, mással nem is igen foglalkozott az orvos, csak az infúzió, meg hogy drogos, reménykedtünk, majd hétfőn csak megtudjuk mi baja , Bástya szervezete nem bírta tovább, és hétfő délelőtt meghalt.
Az intenzíven megpróbálták újra éleszteni, nem sikerült. A boncolás után tudtuk meg, víz volt a tüdejében, meg szívelégtelensége volt. Nem hiszem el, hogy a mellkas felvételen nem látszott a víz, és hogy mekkora szíve van. Azt még egy laikus is tudja, hogy ha a testben víz van, akkor nem adok infúziót, hanem vízhajtó kell a páciensnek.
Az én álláspontom szerint Bástya, a kórházi dolgozok előítélete és a hanyagsága miatt halt meg.
Nyereményjáték! Töltsd fel egy fotót az autódról és nyerj egy iPad 2-t!
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
A legbunkóbb gyermekorvos
2011.05.25. 17:43Tisztelt Praxis!
Mostanában sokat olvashatunk arról, hogy az orvosok itt hagynák az országot egy jobb élet, jobb körülmények reményében. Természetesen érthető az álláspontjuk, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy azok fognak itt maradni, akik igazán nem hiányoznának egyikünknek sem. A napokban kénytelen voltam orvoshoz vinni a gyerkőcömet, mert elég magasra kúszott fel a láza és nagyon fájt a torka, a hangja is elment teljesen.
A kicsi 9 éves lesz június elején, ritkán beteg, de olyankor elég rosszul viseli Mivel hétvégén nem lett jobban, a tea és a hűtőfürdők ellenére sem, ezért két hete hétfőn délelőtt felhívtuk a körzeti orvost, hogy ha tud, akkor jöjjön ki és nézze meg a gyereket, mert jobb volna, ha nem kellene felkelnie. Sajnos a doktor úr, aki pólyás kora óta kezeli a gyereket nyugdíjba vonult és egy számunkra vad idegen orvos volt helyette. Már a telefonban éreztük, hogy nincs éppen jó passzban, ugyanis szó szerint elhajtott bennünket a fenébe. Közölte, hogy nem hajlandó kijönni, ha akarjuk bevisszük, ha nem, akkor csináljunk, amit akarunk, ő nem jön, nem ér erre rá.
Hol a hiba a rendszerben?
2011.05.25. 06:00Én nem egy esetet írnék le, hanem a saját vagy nagyon közeli hozzátartozók esetét (tehát nem urband legendeket és egyedi eseteket) orvossal, kórházzal. Neveket nem írok. Az egész után kialakul egy kép, az lenne a kérdésem, hogy jól működik-e így a rendszer vagy sem. Ha nem, akkor hol a hiba? Előre jelzem, nem feltétlenül az orvosokon akarom elverni a port! Hiszem, hogy sok esetben megtették a lehető legtöbbet, még sem alakult úgy a dolog, ahogy kellett volna. Tehát arról kérdezek egyszerű olvasót, orvost, beteget, hol a hiba a mátrixban?
Hozzáteszem, páciens oldalról írok csak, mivel nem dolgozom az egészségügyben, nem lesznek orvosi szakszavak és részletezve sem az esetek, nem keresek vissza papírokat, csak amennyire a memóriámból elő tudom kaparni, tehát félinformációk. Azt hiszem, ez az összképet nem zavarja.
Egy idős ember, ha bekerül a kórházba, az már halálra ítélt "kolonc"
2011.05.24. 06:00Olvasva a kommenteket úgy tűnik, a helyzet sok esetben ugyanaz: egy idős ember ha bekerül a kórházba, az már csak egy halálra ítélt"kolonc". Édesanyám rendszeresen járt a háziorvos és szakorvosok által előírt vizsgálatokra. Ennek ellenére nem vették észre, hogy komoly probléma van.
Előbb gyengeség, majd folyamatos lázas állapot jelentkezett, majd egyik napról a másikra elviselhetetlen fájdalmak. A háziorvos szakrendelésre küldte,ahol az ügyeletes orvos - miután Édesanyám pokoli fájdalmak közepette végig ülte reggeltől az egész napot - minősíthetetlen stílusban oktatta ki, hogy mit hisztizik. (Végtelen türelmes beteg volt Édesanyám.)
Úgy könnyebb lesz kikaparni
2011.05.23. 14:01
Üdv!
Az abortuszos-zuglói-sztk-s postról jutott eszembe a saját történetem is, amikor szintén ezen egészségügyi intézmény nőgyógyászatán jártam kb 3 éve, mivel pozitív lett a tesztem. Mondanom sem kell, mindig felelősségteljesen védekeztem, mégis összejött a baba, ráadásul akkor szakítottam a pszichopata pasimmal is...
Elmondtam a dokinak, hogy pozitív lett a teszt, illetve hogy már eldöntöttem: nem szeretném megtartani a babát. Aki már átment ezen, nyilván nagyon jól tudja, micsoda lelki traumát jelent ez egy nőnek. A doki hüvelyi Uh-al megvizsgált, nem látta egyértelműen a terhességet. Pedig a laborban is megállapították. Ekkor kértem az orvost, hogy egyrészt végezzük el mielőbb a terhességmegszakítást, hiszen ekkor voltam a 4-5. héten, valamint érdeklődtem az esetleges - nem műtéti - alternatívák iránt is.
Utóbbival szemben "természetesen" elutasító volt, de számomra a döbbenetet a következő mondata váltotta ki: "várjunk még pár hetet, akkor nagyobb lesz a magzat és úgy úgyis könnyebb lesz kikaparni..."
Hogy mondhat ilyet egy orvos?? Én azt gondolom nem mindegy, hogy egy 4 hetes vagy egy 1o hetes, már szinte kisbabát veszítek el... nulla együttérzés, nulla emberség.. Ez a hozzáállás szégyen egy orvosra nézve! Ezek után inkább egyből kimentem Bécsbe gyógyszeres terhességmegszakításra, és mondanom sem kell, örülök h ezt választottam a művivel szemben...
A.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Halál varrathiba következtében
2011.05.23. 06:00Tisztelt Igazgató Úr!
Férjem ez év március 18-án halt meg az Ön kórházában, a boncolási lelet szerint varrathiba következtében.
Gyomorvérzéssel szállították kórházba, pár napig a belgyógyászaton kísérleteztek rajta, majd megoperálták. A műtét után jól volt, ám ahogy kikerült a sebészetre, állapota rohamosan romlott. Az orvosa hibátlanul felmondta nekem a protokollt, miszerint a betegnek mit kell tennie a műtét utáni x-edik napon. Hiába beszéltem, hogy nem természetes, ahogyan van, senkinek eszébe sem jutott, hogy más baj is lehet, mint, hogy egy vén alkoholista nehezíti az osztály életét. Tiltakozhattam bármennyire, hogy a férjem nem alkoholista, két diplomás, növényvédő mérnök, a nővér csak gúnyosan felelt: „Ha maga mondja…” Az orvos meg :”Nem értem, mindenki elfogadja, ha a kilencvenéves nagypapát kanállal kell etetni, hát őt most egy kicsit fiatalabban kell elkezdeni…” Akkor még talán újra lehetett volna operálni. Ha eszébe jut valakinek, hogy esetleg az orvos hibázott.
Aztán újra kellett éleszteni. Az intenzíven igazán mindent megtettek érte, mintaszerűen, az emberi méltóságra tekintettel ápolták, megkaptam miden felvilágosítást nagyon korrektül.Ott voltam, amikor a konzílium véget ért a férjem állapotáról, láttam elsunnyogni az operáló orvosát. Az intenzíves orvos tájékoztatott, hogy vérzik, és nem operálható újra. Az agy pedig súlyos károsodást szenvedett. Nem is tért magához többet.
Nem rakták hordágyra a sérültet koponyatöréssel, belehalt
2011.05.22. 14:11Tisztelt Praxis blog!
Nehéz nekem beszélnem, vagy írnom édesanyám haláláról. Mégis úgy gondolom, hogy jobb, ha megírom a történetét. Nem bűnbakot keresek, de meg kell, mondjam, úgy érzem, hogy halálában részben a mentősök is felelősek. Édesanyám 52 éves volt mindössze, amikor idén márciusban itt hagyott bennünket.
Egy szombati napon nagytakarítás közben baleset érte. A függönyöket szedte le, ki akarta mosni, amikor a létráról lezuhant, valószínűleg megszédülhetett. A fejét ütötte be és elájult szegény. Édesapám azonnal hívta a mentőket és engem is, én körülbelül fél óra alatt értem oda kocsival, a mentők ekkor még nem voltak ott sajnos.
6 pozitív történet az egészségügyből
2011.05.22. 06:00Sziasztok!
"Praxis blog: Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben." Szóval negatív történet az van, minden mennyiségben. Olvaslak titeket és egyszerűen nem értem, vagy csak elszomorodok. Tényleg csak a rosszat tapasztalják az emberek? Vagy van tízszer annyi jó, csak azt senkinek nem jut eszébe leírni? Tényleg csak én vagyok, aki döntően jó dolgokat tapasztalt az egészségügyben? Néha úgy érzem magam, mint egy infantilis kiskölök, aki csak vigyorog a sok komoly és gondterhelt felnőtt között.
Korábban küldtem már be 2 sztorit, amit posztoltatok (http://praxis.blog.hu/2010/08/05/figyelmes_udvarias_orvosok). A kommentjeimben gyakran emlegetem, hogy mennyi jót tapasztalok. Ezek ugyan apróságok, nem tudnék olyan "nagyobb" dolgokat említeni, mint az előző beküldött levelemben. Nem mentették meg sosem az életem (nem kerültem olyan helyzetbe, szerencsére), nem kellett hősies áldozatokat hozni értem, de gyakran történtek olyan apróságok, amik miatt bennem nagyon jó benyomás maradt. Összerakok ebből egy "történetsalátát", ha gondolod, hogy ez így kirakható.
1. Egyetemista voltam, csóró ahogy kell :) Diákmunka + ösztöndíj önfenntartó rendszerében, koleszosként. Karácsony előtt voltunk, valamikor dec közepe táján, vagymég első felében. Ajándékok már betárazva, szinte az összes pénzem elment erre, annyi maradt, amiből még élek és hazautazok karácsonyra a családhoz. Na ekkor bírt letörni tőből a jobb metszőfogam (egy szelet kenyérbe harapva). Nem tartottam nagyon sikkesnek, hogy hosszan ezzel a kinézettel létezzek, így elsasszéztam az egyetemi fogorvoshoz. Mint kiderült (addig én ezt nem tudtam), a gyökérkezelt fogak elhalnak és egy idő után bizony így megadják magukat. A doktornő javasolta, hogy a megmaradt fogtőbe épít egy fémcsapot, amire koronát rak. Műanyag korona 5.000,- Ft, porcelán 12.000,- Ft. Anyagi helyzetem töredelmes bevallása után azt mondtam, legyen műanyag, 12.000,- Ft-ot akkor sem tudtam volna összeszedni, ha belefeszülök. Itt jön, amiért leírom ezt: a doktornő azt mondta: egy korona nem két hétre szól.
Kórház: Egyenes út a halálhoz
2011.05.21. 06:00Édesanyám 85 évesen saját lakásában élt. Szellemileg teljesen friss volt, keresztrejtvényfejtéssel, olvasással és TV nézéssel kötötte le magát. A mozgás nehezen ment számára, fájtak az izületei. Mi, a gyerekei (én a lánya és a bátyám) segítettünk neki az élethez szükséges dolgokban. Bevásároltunk, mostunk, takarítottunk, segítettem fürdeni, csekket fizettünk be, gyógyszert írattunk, patikába jártunk stb.
Az ünnepeket felváltva töltötte a bátyámnál vagy nálam. Az idén sem volt másképpen.
Csak miután a bátyám hazavitte tőlük, nagyon nehezen tudott már felmenni a 2. emeletre. Másnap reggel mentem hozzá én, panaszkodott, hogy az éjszaka rosszul volt. A bátyámnak telefonon már azt is mondta, hogy fájt a válla. Annyira gyenge volt, hogy nem tudott felkelni, még a szobavécét is nehezen tudta használni. Kihívtuk a háziorvost, aki beutalta az István kórházba. Bár csak ne engedtük volna!
"Ha dugni nem volt rest, vállalja a következményeket"
2011.05.20. 14:16Kedves Praxis blog!
Nem gondoltam, hogy olvasáson túl is részt fogok venni a Praxis blog életében, most sajnos mégis kénytelen vagyok egy történetet elmesélni, ami április első hetében játszódott le Budapesten, a 14. kerületi nőgyógyászati rendelőben. Magamról annyit, hogy 19 éves vagyok, Budapesten tanulok az egyik egyetemen és másfél éve párkapcsolatban élek a barátommal. Mint a velem egykorú fiatalok többségének, nekem is rendszeres a szexuális életem, természetesen a párommal. Nem vagyunk felelőtlenek, minden alkalommal védekezünk. Korábban fogamzásgátló tablettát szedtem (mercilon), de abbahagytam és az óvszert választottuk a barátommal. Nem is volt gond, egészen márciusig. A menzeszem ekkor nem jött meg a várt időben, de mivel már máskor is előfordult pár nap késés, sőt, egyszer már egy egész hónap is kimaradt, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Az óvszerrel egyébként nem vettük észre, hogy bármi probléma is történt volna, szóval meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg terhes lehetnék. Tévedtem…
Eltelt egy hét, majd még egy és ekkor már kezdtem aggódni, egy hónap után pedig már valóban izgultam és úgy döntöttem, hogy mindenképpen elmegyek egy nőgyógyászhoz. Így is történt, az egyik budapesti nőgyógyászati rendelőbe mentem, mert itt van az ideiglenes lakcímem, egyébként szegedi vagyok. A nőgyógyász egy 55-60 körüli férfi volt, aki miután bemutatkoztam és elmondtam neki, hogy mi a helyzet megvizsgált és megállapította, hogy teherbe estem és már 6 hetes a magzat. Majdnem elájultam, nem igazán voltam felkészülve erre a hírre. A doktor úr időt sem hagyott, hogy felfogjam az egészet, megkérdezte, hogy mit szándékozok tenni, meg tartom-e a gyereket. Nem akartam hazudni, ezért azt válaszoltam, hogy sajnos ez egyszerűen lehetetlen, mert az még csak hagyján, hogy 19 évesen nem vagyok felkészülve a gyermekvállalásra, de anyagilag sem vagyok olyan helyzetben, hogy felneveljek egy gyereket, és mindent meg tudjak adni neki. Arról nem is beszélve, hogy a párom is csak 20 éves, szintén tanul még és ő sem tudta volna elképzelni magát máris a szülő szerepében. Ez volt az a pont, ahol a nőgyógyász úr teljesen elborult s kivetkőzött magából.
Ön nem volt terhes
2011.05.19. 18:46Történetem a "csodálatos" hatvani kórházról szól.Férjemmel szerettünk volna babát, szinte rögtön ahogy elhatároztuk teherbe is estem 2008-ban, Sajnos korán örültünk, mert a 6 héten spontán elment a baba, azzal vigasztalt az orvosom, hogy ez mindenkinél szinte első terhességnél előfordul. Hát ő a szakértő, belenyugodtam.
Fél év múlva újra próbálkoztunk, és ismét sikerrel jártunk, Már korán, 5 hetesen elmentem az orvoshoz, bizonyította a terhességet, Kértem tőle laborvizsgálatot, mert a két terhesség között kiderült, hogy alul működik a pajzsmirigyem és ez okozhat vetélést, A pajzsmirigy specialista dokim mondta, ha terhes leszek újra, mielőbb kérjek labort, mert akkor, ha szükséges gyógyszert kell szedni a baba megmaradására. Szóval ezt felvázoltam a nőgyógyásznak, ő nem igazán foglalkozott vele, mert szerinte 2 hét múlva is elég lesz a labor vizsgálat. Mit tehettem, elfogadtam.
Halálos mulasztás: Nem vették észre a vérző gyomorfekélyt
2011.05.19. 12:44
Levélírónk elveszítette édesapját, vélhetőleg orvosi mulasztás következtében. A beteg vért hányt, a kórházban nyelőcső vérzésére gyanakodtak, de a boncolást követően kiderült, hogy súlyos gyomorfekélye volt, amelyet sajnos nem vettek észre. A címet a posztoló adta a bejegyzésnek. Bár tudjuk, ez édes kevés, de őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni!
Nem csak az egészségügy, a munka világa is érdekel? Olvasd el a Munkahelyi Terror blog legújabb bejegyzését is:
Nem akarták elengedni a temetésre
(Despota)
1,5 évvel ezelőtt a Toldy Ferenc Kórház sebészeti osztályán hunyt el a drága édes apukám, 55 évesen. Hibázott az orvos, és még hazudott is a történtekről. Szombat este apu vért hányt, bementünk kórházba. Megvizsgálták, és a sebészeti osztályra fektették, ha bármi van, azonnal reagáljanak.
Másnap reggel mentünk apuhoz, nagyon rosszul nézet ki, de az orvos azt mondta, hogy minden rendben, stabil az állapota, nyelőcső vérzése van, és azért úgy néz ki, mert sok vért vesztett. Nyugodtan mehetünk haza. Nővérek is gusztustalanul viselkedtek, apuval is. Mielőtt mentünk haza, apu szeretett volna nekem valamit mondani, de én azt mondtam, hogy beszeltünk orvossal, minden rendben van, ez meg ez van veled, majd később délután jövünk, addig is pihenjél.
.jpg)
Leszíjazták kezét-lábát és állítólag kiabáltak is a kisfiammal
2011.05.19. 06:00Kedves Praxis,
Tanácsotokat szeretném kérni.
3,5 éves fiam ma (vasárnap) elesett, beütötte a szája fölött az asztal sarkába, egyből csupa vér lett minden. Jó mély seb, széthasadt a bőre jó mélyen, úgy döntöttem, ezt szakemberre kell bízni. A Madarászba mentünk, volt itt pár kérdőjeles dolog számomra.
1, Rohantunk, hogy hamar orvoshoz kerüljön. Azt tudom, hogy ilyenkor gyorsan lépni kell, nehogy elfertőződjön, itthon ugyan kapott rá Betadint, de azért mégis. Az ügyeleten mégis kb. fél órát kellett várni, hogy sorra kerüljön. Tisztában vagyok vele, hogy az összes többi gyerek sürgős ügyben jött, az összesen két orvos erőforrásai végesek, szóval ezt nem a kórháznak címzem, hanem az egészségügynek, hogy valahogy nem így kéne szerintem -de elsősorban nem ezért írtam.
Miért ennyire rossz a rendszer?
2011.05.18. 06:00A történet hetente ismétlődik, a felelős tetten érhetetlen.
A helyszín a Honvéd Kórház (ÁEK) diabetológiája, annak is a hétfői napjai, amikoris a terhességi diabéteszesek gondozása zajlik. Minimum 45-50 kismama tolong az ajtó előtt, ahová jó esetben elég 9-re megérkeznie, rosszabb esetben 7-kor már vérvételre van berendelve. Ehhez képest legutóbb 5 órát ücsörögtem, vártam a jobb sorsomra, hogy végre megkapjam azt a kettő darab receptet, amiért berendeltek. És ez nemhogy kivételes eset, hanem egyenesen mindennapi gyakorlat arrafelé!
Nem újdonság ez, hiszen az előző terhességemnél már végigcsináltam. Végülis baj sincs, hiszen az a kismama, aki diabéteszes, nyilván veszélyeztetett terhes, így természetesen ráér minden hétfőn az egész napját erre szánni. Mivel diabéteszes, így kénytelen előre készülni erre a napra elegendő hideg élelemmel, ami persze ki van számolva, mert a diabéteszes szigorúan előírt diétát tart. Elemózsia tehát kimérve étkezésenként a cókmókban, ital is bekészítve, és időnként felcsippan egy-egy vércukormérő gép hangja, amint elemzi az összegyűltek cukorszintjét. Amennyiben a kismama inzulinos kezelést is kap, az inzulintoll is meg-megvillan, a levegőben érezhető a cukorbontáshoz szükséges segédanyag sajátos illata...
Össze-vissza dugnak és ez a vége
2011.05.17. 14:00Tisztelt Praxis blog!
A múlt hétvégén egy nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, amelyet az ügyeletes orvos képes volt tetézni, ezúton is hálás köszönet neki, kíváncsi volnék, hogy büszke-e magára, mindenesetre elég bunkón viselkedett és megpróbált kiszúrni velünk. Ha olvassa eme bejegyzést, remélem, magára ismer és egy kicsit magába száll.
A történet onnan indul, hogy a férjemmel péntek este szeretkeztünk és az óvszer sajnos csődöt mondott. Mivel fogamzásgátló tablettát már vagy 10 éve nem szedek és eddig semmi problémánk nem volt az óvszerekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk eset után tablettáért. Két tündéri kislányunk van, sajnos egy harmadik gyerek, bármennyire is szeretnénk, egyelőre nem fér be az életünkbe. Ezért gondoltuk úgy, hogy az eset utáni tabletta az mindenféleképpen hasznos volna, biztos, ami biztos alapon. Mivel péntek este volt és elég késő, az ügyeletes patikához mentünk, ahol tájékoztattak, hogy a gyógyszer csak receptre adható ki, ezért azt javasolták, hogy fáradjunk az ügyeletre és ott írassuk fel. Természetesen megértőek voltunk, hiszen ha ez a szabály, akkor ez a szabály, így a férjem visszament a gyerekekhez, akik otthon aludtak (hogy ne legyenek huzamosabb ideig egyedül, hátha felébrednek, stb.), én pedig az ügyeletre siettem.
Úgy bántak velem, mint egy gyengeelméjűvel
2011.05.17. 06:00T.Cím!
Sajnos, amit a cikkben olvastam, nem egyedi történet. Tudom, hogy az egészségügy nehéz helyzetben van, ezért sok mindent meg is értek.....de az udvariasság, kedvesség, együttérzés, emberség...nem kerül pénzbe!
A Péterfy kórházzal nekem is rossz tapasztalataim vannak. Házi orvosom beutalt vérnyomás ingadozásom kivizsgálására. Ez egy nagyon rossz állapot, mert egyik pillanatról a másikra, a normális vérnyomásom 200-ra felmegy, magas pulzus számmal. Nem akarom részletezni, de halálfélelme van az embernek, főleg, hogy nem tudja, mitől van rosszul. Az orvos aki felvette az adataimat, finoman szólva, kissé ideges volt, mert sietett, ugyanis Amerikába indult másnap reggel egy konferenciára. Ezt legalább ötször elmondta nekem.
Kérdéseimre nem válaszolt, sőt minden ok nélkül elkezdett ordítani, hogy őt mennyire rosszul fizetik és már másnap indul a gépe, de neki még mindig bent kell lennie. Nagyon kínosan éreztem magam, sajnálva őt, de magamat is, mert éreztem, hogy nem jó helyre kerültem. Kaptam egy ágyat, és aztán másnap reggelig a kutya sem nézett rám. A vérnyomásomat meg sem mérték. Délben jött kb. 5 ember fehér köpenyben, megálltak az ágyamnál és mondta az egyik, "na, hogy van a mi kis pánikbetegünk"? Ezzel el is mentek, kb. fél perc alatt. Én néztem, hogy mi van? ezek rólam beszélnek? Mi az, hogy pánikbeteg????? Persze, tudom, hogy mi ez a betegség, de ránézésre, meg az adataim felvétele közben, talán nem lehet megállapítani.
Pofonnal fenyegetőzött a mentős
2011.05.16. 14:00Tisztelt Praxis!
Kisfiam idén múlt 7 éves, most elsős. Első gyerek, bár terveztünk még egyet, de egyelőre nem jött össze sajnos, ezért minden szeretetünkkel igyekszünk kisfiunkat óvni, védeni, de ez nem egyszerű feladat. A lurkó ugyanis elég eleven, fut, rohangál, és mindig történik vele valami. Hol a térdérőé jön le a bőr, hol a kezéről, de korábban szerencsére komolyabb baja nem esett. Május 6-án, pénteken azonban megtörtént a baj. A gyerek kint focizott az iskolaudvaron a napközi ideje alatt és valahogy sikerült úgy nekiesnie az egyik kapunak, hogy beütötte a kezét.
Elkezdett sírni, nem tudta mozdítani a karját, a napközis tanító néni pedig, mivel látta, hogy nagy lehet a baj, hívott minket és a mentőket is. Elég érdekes, hogy én hamarabb értem oda az iskolához, mint a mentők, pedig vagy 40 percig tartott az út a munkahelyemtől az iskoláig, ráadásul én nem is kocsival mentem . A kisfiam bent ült az egyik irodában és még mindig sírt, próbáltam nyugtatgatni, nem túl nagy sikerrel. Körülbelül ezután fél órával érkeztek meg a mentők, tehát összesen egy óra és néhány percig tartott az út.
Elküldtek az ügyeletről egy fuldokló kisgyerekkel
2011.05.16. 06:00Este 23 óra. 4 és fél hónapos kisfiam 2 órája visít, sír és már fuldoklik. Felhívom az Esztergomi Orvosi Ügyeletet, elmondom mi a probléma. Arra jutunk, hogy gyorsabban kap ellátást a gyerek, ha én személyesen beviszem 25 km távolságból, mintha az ügyelet vagy a mentő jön házhoz. Oké megbeszéljük, viszem a gyereket, persze tudták hogy nagyon pici a gyerkőc.
Beérek az orvosi ügyeletre, a bejárati ajtóban futok össze az éppen címre induló doktornővel, aki közli futtában, hogy ő nem gyerekorvos vigyem a gyereket máshová. Ő nem hajlandó vele foglalkozni. Úgy küldött el a p....a, hogy rá sem nézett a gyerekre, sőt közölte, ha továbbra is bömböl a gyerek, akkor jobb ha tatabányára indulok vele, mert ott van gyermekorvosi ügyelet (persze, ezt nehezére esett volna közölni a telefonban!) Kértem szépen, hogy legalább nézze meg elsődlegesen, nehogy baj legyen. Erre közölte, hogy ez a gyerek még nagyon pici, hozzá gyerekorvos kell ...majd megállás nélkül folytatta útját a kocsihoz. Megjegyzem Tatabánya a lakhelyemtől 40 km-re van ellenkező irányba Esztergomtól. Végül is csak 65 km-t kell utaznom Esztergomtól. Persze nem gond, hogy lábatlanról jövök Esztergomba, mert ugye meg volt beszélve!!!!
Egy ujjvágással 230 kilométert kellett utaznom
2011.05.15. 06:00Tisztelt Praxis blog
Szeretnék segítséget kérni. Inkább csak információt. Leírom a velem történteket, elsősorban nem panaszkodásból, mert végül minden jól alakult, és utána felteszem a kérdéseimet. Terjedelmes és ha nem teszik közzé, megértem.
Történet:
Évek óta dolgozok, bejelentve, minden járulék fizetve van utánam. Mivel még házra nem sikerült összespórolnom, ezért albérletben lakok. Nem minden tulajdonos járul hozzá, hogy ideiglenes tartózkodási helynek megjelöljem a lakását, ezért a lakcímkártyámon szereplő cím nem mindig egyezik a valós címemmel. Ezzel nem is volt eddig semmi gond. Nemrég viszont olyan dolog történt, amire még nem volt példa. Megsérültem. Nem nagyon, csak kicsit. A hüvelykujjam vágtam ketté. Nem fájt, nem ért csontig, csak ahhoz volt elég, hogy ne tudjam megszüntetni a vérzést. Többször tekertem rá papír zsebkendőt, rászorítottam celluxszal, de mindig átvéreztem és mindent összekentem magam körül. Hajnal háromkor keltem és már igen fáradt voltam és megint hajnal háromkor kellett ébrednem munka miatt, ezért úgy döntöttem, hogy így délután 17 óra és 18 óra között nem szórakozok tovább. Néhány utcára lakok az Árpád kórháztól. Gyors gugli, telefonszám elő (szeretek telefonon előre érdeklődni). Az úr, aki felvette a telefont, azt mondta, hogy menjek oda nyugodtan ellátásra. Vidáman megcsináltam egy nagy bumszlit az ujjamra papír zsebkendőből és celluxból, hogy kitartson, míg odaérek. Megérkezek, kapuban eligazítanak, hogy melyik épületben hova menjek.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
