Ott hagyták a földön vérbe fagyva
127 hozzászólás
2011.06.25. 06:00Tisztelt Praxis!
Most találtam rá az önök oldalára , tavaly decemberi történetemet szeretném megosztani önökkel. Jól jellemzi a jelenlegi hazai kaotikus állapotokat. illetve az emberi nemtörődömséget. Budapest egyik külső kerületében(18) élek, és éppen haza felé tartottam este11 óra tájékán. Minden le volt fagyva, a cipőm pedig csúszott és hiába figyeltem, hiába voltam teljesen józan, mégis sikerült úgy megcsúsznom, hogy a földre zuhantam és nagyon durván bevertem a fejemet, illetve a gerincem.
El is ájultam néhány percre és miután magamhoz tértem éreztem, hogy vérzik a fejem. Ami ennél is ijesztőbb volt,hogy egyszerűen nem tudtam megmozdulni, valamint kiabálni sem, csak halk motyogást tudtam kipréselni magamból, pedig segítségért akartam kiáltani. Ott feküdtem a földön és rettenetesen meg voltam ijedve.
Körülbelül fél órája feküdhettem ott,közben egyfolytában halál félelmem volt, attól tartottam leginkább, hogy teljesen kihűlök és megfagyok. Végül a szerencsének, a jó pár réteg meleg ruhámnak és a hónak köszönhetem, hogy nem így lett. A fél óra alatt, ameddig a földön feküdtem történt meg az, ami minden bizalmat megingatott bennem a mentőkkel kapcsolatban. Az még meg sem lepett igazán, hogy ketten is elmentek mellettem anélkül, hogy segítséget nyújtottak volna, az emberek hajlamosak hasonló esetekben félre fordítani a fejüket és tudomást sem venni a bajba jutottakról. Persze akkor és ott mindent megpróbáltam, hogy felhívjam magamra a figyelmüket és megértessem velük, nem részeg vagyok, aki ott fetreng a hóban, hanem egy egyszerű ember, aki elesett. Hörögtem, próbáltam mindent, de mégis tovább mentek.
Az anyukámat eltetták láb alól
2011.06.24. 06:00Az én anyukámat is szó szerint eltették láb alól a kórházban és semmit nem tudtam tenni valami felelősségrevonás reményében. Az orvos is pofátlanul csak annyit mondott, hogy "hát istenem, neki 76 év jutott. Az is szép kor." - aztán faképnél hagyott. Szóval vannak rémtörténetek, amik igazak. De erről ennyit.
Azóta én is kerültem kés alá, a velem történtek azonban olyan módon mások voltak, hogy már-már tündérmesében éreztem magam. Becsületesen dolgozó nővérek, lelkiismeretes és felkészült orvosok, aki ajándékot vagy pénzt próbált hálából adni nekik, azt még verbálisan el is fenekelék, éjjel-nappal a betegekért dolgoztak. Még ma sem hiszem el, hogy van ilyen, pedig eltelt két hónap.
De most kezd megint nagyon rossz érzésem lenni, főleg félek.
Pucéran feküdtem, az orvos meg telefonálgatott
2011.06.22. 15:03Sziasztok!
Mindig szörnyülködve olvasom a blogot és rengeteg olyan poszt volt már, ahol teljesen padlóra kerültem mások tragédiája miatt. Nekik sok erőt kívánok, hogy sikerüljön csak a szépre emlékezniük. Az én sztorim nem tragikus, viszont annál kellemetlenebb volt megélni. Régebben sztk nőgyógyászhoz jártam, de volt pár kellemetlen tapasztalatom, amikor bunkó módon viselkedtek velem, ezért legutóbb május végén egy magán úton praktizáló doktort kerestem fel. A barátnőimet kérdezgettem, hogy mennyivel jobb a helyzet, mint a hagyományos rendelésnél, szinte kivétel nélkül azt erősítették meg, hogy érdemes váltani. Adtak is pár nevet, hogy kihez érdemes fordulni, de úgy voltam vele, hogy ha lehet inkább egy hozzánk közeli orvost keresek, csak nem lesz belőle baj.Tallóztam a neten és találtam is egy rendelőt kb. két utcányira tőlünk. Kb. ezerszer elmentem már mellette, valahogy még sem vettem észre.
Kikerestem a telefonszámot, felhívtam az orvost, pontosabban az asszisztensét,elmondtam neki, hogy felkeresném rendelési időben a doktor urat, ha tud, akkor adjon már egy időpontot, mert akkor tudom én is úgy szervezni a napomat, hogy minden beleférjen, pl. az egyetem is. Délután 4 órára beszéltük meg, hogy oda megyek, azt mondta az asszisztens, hogy beírt engem az időpontra. Gondoltam minden jó lesz, maximum fél órát vesz igénybe az egész, 6-ra kellett volna vissza mennem a suliba egy zh miatt.
Miért nem csinálnak ultrahangot?
2011.06.22. 06:00Tisztelt blog!
Az eset ami velem történt hihetetlen, de sajnos mégis igaz.2011.Június.08 délután 15 órakor háziorvosomnál nagyon nagy alhasi fájdalommal jelentkeztem.Sebészeti ambulanciára küldött és a laborba. Laboreredmény után séta vissza az ambulanciára, a fájdalomtól sírtam, de az ügyeletes orvos "enyhe megfázás" mondta.Sírva könyörögtem csináljalak egy hasi ultrahangot, mire ő azt felelte a kolléganő otthon van.
Gyógyszert irt és hazaküldött.Fájdalmaim nem szűntek, sőt erősödtek.Így másnap az ügyeleti részleget kellett felkeresnem.Az ügyeletes miután megvizsgált ,újra a sebészetre küldött kontrollra.Ekkor már ugye 5 napja szenvedtem. Az ügyeleten is kértem az ultrahangot, mondták majd a sebészeten megcsinálják, na vissza megint a sebészetre. Félórát kelet várnunk az éppen ügyeletes orvosra.Mindhiába,mert ultrahang elmaradt hiába kértem.
21. századi történet egy legális, halálos ítéletről
2011.06.21. 06:00Üdvözlöm a Praxis blog olvasóit!( a szerkesztőket is természetesen :) )
Elég régóta foglalkoztat a gondolat, hogy leírjam-e édesanyám esetét mások okulására és saját magam megkönnyebbülésére de ezidáig nem volt hozzá elég erőm. Mostanra így egy év távlatából megkísérelném elmesélni miként ítélte halálra édesanyámat a Dél-Pesti kórház rehabilitációs központja, illetve annak egy doktornője.
Édesanyám cukorbeteg volt már vagy tíz éve. Naponta kétszer szúrta magát inzulinnal. 2009-ben megállapítottak nála egy 97%-os elmeszesedést a nyaki aortában. Megműtötték, nem is volt vele semmi baj. 2010 év elején egyre gyengébb volt, sokat foglalkozott a halál gondolatával de ettől függetlenül minden nap biciklivel járt vásárolni, többnyire jókedvű volt, csak sokkal több időt töltött ülve mint általában. Május elsején este 10 óra felé összeesett zuhanyozás közben, a mentők a Dél-Pesti kórháztól egy óra alatt értek ki hozzánk Pestszentlőrincre (a kórház tőlünk 4 km, durván). Már amikor próbáltuk őt kiemelni a zuhanytálcából tapasztaltam, hogy lebénulhatott a testének jobb fele, és nem is volt eszméleténél. Másnap mehetettem be hozzá az intenzívre, elmondták azt amit addig is sejtettem miszerint agyvérzést kapott, a bal agyfélteke sérült. Testének egy része lebénult, illetve a beszédközpont is sérült. Pár nap múlva egyre jobb híreket közöltek, túl lett az életveszélyen, stabil az állapota, és az orvosok szerint pár hét múlva már tudni fogjuk mennyire maradandó az állapot stb, stb...
Elküldte a picsába a fulladó asszonyt
2011.06.20. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Ez a második levelem, amelyet elküldök önöknek, az előzőben pozitívumokról számolhattam be, azt hiszem az sokkal kellemesebb és hálásabb feladat volt. A feleségem sajnos gyerekkora óta kénytelen betegségével együtt élni, asztmás. Bár éveken keresztül egészen jól tartotta magát, komolyabb rohama sem volt, az utóbbi hetekben valamiért rosszabbodott az állapota, többször volt fulladásos rohama. Eleinte a spray segített rajta, de múlt hétfő délután sajnos már az sem javított az állapotán, ezért elment a körzeti orvoshoz. A doktor úr megvizsgálta, de nem írt fel semmi más gyógyszert neki, azt tanácsolta, hogy keresse fel a tüdőgondozót, amilyen hamar csak tudja, ott majd segítenek rajta.
Szerdán délután oda is ment rendelési időben, körülbelül fél-háromnegyed öt tájékán. Nem is voltak sokan a várakozók, összesen a feleségemmel együtt négyen voltak ott. Ennek ellenére két és fél óra várakozást követően még mindig nem sikerült sorra kerülnie,de egy árva szót nem szólt, türelmesen ücsörgött és reménykedett, hogy még aznap rá kerül a sor. Egyszerűen elképesztő, de este 7 óra előtt 10 perccel, a rendelési idő végén még mindig nem jutott oda, hogy foglalkozzanak vele, ekkor már egyes egyedül volt ott és eléggé ki volt bukva. Úgy döntött, hogy lesz ami lesz kopog és megkérdezi, miért nem foglalkoznak vele, hiszen már órák óta ott várja a sorát. Ez még csak hagyján, de közben ismét erős köhögés, fulladás jött rá, ami csak részben csitult az ismétel spray használatot követően.
.jpg)
Meghalt a kisbabám
2011.06.19. 08:28Tisztelt blog!
Történetem 2011. március 24-ével indul. Két gyermekes anyuka vagyok, 4. terhességem 34. hetében tartottam ( az első pocaklakó a 16. héten elhalt, két egészséges gyermeket szültem, most a 3. gyerekkel voltam terhes), amikor a következő dolgok megtörténtek. Március 24-én reggelre hányingerrel ébredtem, kissé gyenge voltam, étvágytalan, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mivel a kisebbik gyerek is hasonló tüneteket produkált, és már a terhesség közben kétszer is előfordult hányásos-hasmenéses vírus, amiket gond nélkül átvészeltem. Azonban péntek délutánra romlani kezdett az állapotom, nehezen, zihálva kapkodtam a levegőt, zsibbadt a lábam, fájt a fejem, és az összes folyadékot kihánytam.
Éjszaka 2:20-kor kihívtam a mentőket, hogy nézzenek meg, mert aggódtam, főleg a nehéz légzés és a kimerültség miatt. 2:40-kor megérkeztek, megvizsgáltak, valószínűsítették, hogy vírusfertőzést kaptam, infúziót kötöttek be és bevittek a Szent László kórházba. Az Uzsokiba járok/jártam, de ott nem tudtak elkülöníteni, csak a László kórházban. Március 26-án 3:30-kor kerültem felvételre, kaptam összesen 3 és fél liter infúziót egy kis B vitaminnal, meg a fejfájásomra algopirint. A szombati nap így telt el, továbbra is zihálva vettem a levegőt, állapotom nem hogy javult, hanem elkezdett romlani.
Majdnem megverték az orvost
2011.06.17. 14:15Sziasztok!
Volt már több negatív, de persze rengeteg jó élményem is az orvosokkal és úgy unblock az egészségüggyel kapcsolatban. Most mégsem a saját "sirámaimat" szeretném elmesélni, vagyis nem közvetlenül engem érintett mindaz, aminek szem és fültanúja voltam szerda délután. Alapvetően nem vagyok egy nagy orvoshoz járó típus, amit lehet,szeretek magam elintézni, kisebb megfázással, vagy egy-két napos hasmenéssel nem keresem fel az orvosomat, van neki elég baja, elég betege amúgy is. Sajnos már egy hete volt állandó hőemelkedésem és hiába próbáltam ki mindent, csak nem akart lejjebb menni, emellett egy kicsit szédültem is hébe-hóba, ezért szerdán odamentem a rendelési idő előtt egy jó órával, hogy én legyek majd az első.
Persze tévedtem, már vagy 8-10 beteg ott várt a doktoromra,de nem foglalkoztam a dologgal, ha várni kell, akkor várni kell. Sokszor hallom, hogy vannak olyan orvosok, akik a rendelési idő után esnek csak be. az én orvosom lehet, hogy kivétel, de már ott volt 20 perccel a rendelés idejének megkezdése előtt, köszönt mindenkinek, kedves volt és figyelmes, végül bement a rendelőbe és kijött az asszisztense, aki begyűjtötte a tb kártyákat. Ekkor már körülbelül 40-45 ember várt összezsúfolódva, én magam inkább nem is ültem le, meleg volt és alig lehetett rendesen levegőt venni.Megkezdődött a rendelés még egy két perccel előbb is, mint kellett volna papíron.
Nem mindig az orvos a hülye, a betegek is megérik a pénzüket.
2011.06.17. 06:00Szia!
A mi történetünk (sokakkal ellentétben) teljesen pozitív.A 'szenvedő' alany a nagybátyám, 70 éves, nőtlen, gyermektelen, az az igazi vérparaszt típus, származásra és értelmi színvonalra egyaránt. Látszott rajta, hogy valami baja van, mert normál esetben 95 kiló körül van, viszont az utóbbi időben látványosan fogyott, diéta nélkül. Nagy nehezen kinyögte, hogy nem nagyon tud pisilni. Családi közbenjárásra (mivel ő magától nem képes vagy hajlandó bármit is elintézni, még ha a saját érdeke is lenne) eljutott egy urológushoz, aki magánorvos. Ő nagyon szimpatikus volt, nem csak ahhoz a képhez viszonyítva, ami bennünk él egy átlagos magyar orvosról. Gyógyszert írt fel a nagybátyámnak, vissza kell menni hozzá kontrollra, de ha a pirulák nem használnak, akkor műtétre lesz szükség. Ez utóbbira került sor, viszont a műtétek előtt kellettek ugyebár vizsgálatok. Mivel a nagybátyám eleve nem egy Einstein, de ha valami baja van, akkor szinte negatívba vált az IQ-ja, nekünk kellett kísérgetni. Két nap alatt el lehetett volna intézni ezeket a vizsgálatokat, de az öreg megbonyolította a dolgokat, pl. hiába kérdeztem, hogy nála vannak-e a papírok (pozitív válasz), kiderült, hogy gyakorlatilag csak egyetlen, az előző napi vizsgálat eredményét hozta magával.
Az aneszteziológushoz. Akinek mindent tudnia kellene, hogy el tudja dönteni, lehet-e műteni bárkit is. Ahhoz képest, hogy a nagybátyám alig volt képes válaszolni egy-egy kérdésre (még azt se tudta elmondani, milyen gyógyszereket szed, nem szólt egy szót se a súlycsökkenéséről - ekkor voltam kénytelen beleszólni én is -, a kb. egy éves hasi műtétjéről, a kérdésre, hogy alapvetően hogy érzi magát fizikailag, egy "Jól." volt a válasza), az altatóorvosra egyetlen rossz szavunk nem lehetett.
Tisztázatlan körülmények között hunyt el
2011.06.16. 06:00Tisztelt blog!
Édesapám egy hónapja egy kórház geriátriai osztályán volt ideiglenesen elhelyezve idősotthoni elhelyezésre várva. Mentális állapota a közepes demenciának megfelelő volt, előre kiszámíthatatlanul erősen hullámzóan jobb és rosszabb periódusokkal.Jobb állapotában viszonylag jól lehetett vele kommunikálni és mivel fizikailag nem volt rossz állapotban, szabadon jöhetett-mehetett az osztályon. Rosszabb állapotában egyensúlyzavarai miatt feltették a rácsot az ágyára, és kommunikálni is csak erősen korlátozottan lehetett vele. Előfordult, hogy a rácson is átmászva mégis kiszabadult.
A napokban azonban Édesapám egyelőre tisztázatlan körülmények között elhunyt.A kórházudvaron találtak rá rendkívül súlyos sérülésekkel. Amit egyelőre tudok: csuklótörések, bordatörések, medencecsont-törések, belső sérülések. Többször újra kellett éleszteni, de intenzív osztályi kezelés sem tudott már rajta segíteni.Az első sokk után tolultak fel bennem a kérdések, amik azóta sem hagynak nyugodni.
Az ellátásnak ára van:10 ezer forint
2011.06.15. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Az édesanyám magas vérnyomás betegségben szenved,túl van egy agyvérzésen és bár rendszeresen szedi az orvos által felírt gyógyszerét és méri a vérnyomását, múlt hétvégén nagyon rosszul lett, mert volt némi családi zűr, nagyon felidegesítette magát. Amikor ezt láttuk leültettük és azonnal megmértük a vérnyomását. A mérő 220-at mutatott, amiről mi laikusok is tudtuk, hogy nem gyerekjáték. Mivel szombat volt, a háziorvoshoz nem tudtuk elvinni, ezért első körben hívtuk az ügyeletet. Ők bár kedvesek voltak, ennek ellenére közölték, hogy nem jönnek ki, oldjuk meg másként a helyzetet. Nem kicsit furcsállottuk ezt, de nem értünk rá vitatkozni.
Hívtunk egy taxit, édesanyámat nagy nehezen sikerült beültetnünk és a közeli kórházba mentünk a sürgősségi osztályra. Sajnos olyan fogadtatásban volt részünk, amelyre nem voltunk felkészülve. Az orvos, akinek fel kellett volna vennie az osztályra édesanyámat, vagy legalábbis meg kellett volna néznie őt, meg kellett volna vizsgálnia borzalmasan viselkedett.. Ehhez képest el akart zavarni minket, méghozzá nem is akárhogyan. Az még rendben van, hogy kioktató és fellengzős volt velünk, bár komolyan mondom, ha nem lett volna ennyire rosszul édesanyám, nem hagytam volna szó nélkül, de amikor azt mondta, hogy meg kellett volna várnunk a hétfőt és nem kellett volna bevinnünk édesanyámat, mert van jobb dolguk, mint ilyen "apróságokkal foglalkozni", dacára állapotának, akkor kifakadtam és elkezdtem sírni, mint egy gyerek, így talán még nem is borultam ki mások előtt. Ez sajnos nem hogy meghatott volna, folytatta a kioktató monológját és nem akart foglalkozni velünk.
Sírva könyörögtem a fogorvosnak
2011.06.14. 06:00Ez a történet az első szótól az utolsóig igaz annak ellenére, hogy a leírtakról nem rendelkezem mindenre kiterjedően írásos dokumentummal. A történetet ajánlom: mindenkinek, aki 60 éven felüli, közgyógyellátott, bármilyen nagyobb műtét vagy egyéb betegség miatt szükségessé vált, góckutatáson átesett beteg, az ő családtagjainak, ismerőseinek, netán törvényalkotó vagy alkalmazó, vagyis mindenkinek, hiszen a kapu mindenkinek nyitott…, mindenkinek áll a zászló…, stb.
Történetemet megírására az késztetett, hogy „nyomorúságom” mással ne történhessem meg, továbbá, hogy mindenki értesüljön arról, hogy vannak olyan jogszabályok is, amelyek a szegény, kisnyugdíjas, rokkant illetve beteg emberek érdekében születtek, de ezeket sötét homály, mély titok övezi, sőt továbbmenve, ezek végrehajtására viszont már semmilyen garancia nincs.
Nem lettem hisztis anyuka
2011.06.13. 06:00Szia Despota!
Már a MHTerroron is én voltam, aki pozitív történetet küldött be, most a Praxis is megérdemli ugyanezt!Szerkeszthetitek nyugodtan, azért törekszem, hogy nagyon ne kelljen!
A közelmúltban történt, hogy kisebbik lányom - öt éves -egy szerdai nap délutánján erős fáradságra panaszkodott. Korai fekvés, majd másnap - enyhe tiltakozás leküzdése után - ovi. Aznap volt a gyereknap az oviban, így nem is csodálkoztam, hogy sápadt és karikás szemekkel fogadott az oviban. Estére be is lázasodott, nem kicsit, 39,9-ig kúszott fel a hő. Azonnali lázcsillapítás, majd éjjel még egyszer. Másnap aztán - lévén péntek - nem kockáztatva azt, hogy ügyeletre kelljen vinni a gyereket, elvitték a szüleim orvoshoz. Nagyon lelkiismeretes, alapos doktornénink van, meg is vizsgálta, és ahogy én sem, ő sem tapasztalt a lázon kívül semmilyen fizikai eltérést.
A fogtömés tönkretette az életemet
2011.06.12. 06:00Tisztelt Praxis!
Fogorvosi beavatkozásnak köszönhetően jelentős életminőség romlás állt be nálam. A bölcsességfogamat kellett volna betömnie a fogorvosnak. Sajnos nem állt módomban magánrendelőt felkeresni, így maradt az sztk. Előre féltem és sajnos a félelmem végül nem bizonyult alaptalannak. Miután vagy három és fél órát vártam, hogy sorra kerüljek végül én következtem. A doktornő beadta az érzéstelenítő injekciót, amint ez megtörtént egy iszonyatos, hatalmas erejű fájdalmat éreztem a nyelvemben, ami teljesen el is zsibbadt. Korábban ilyet nem tapasztaltam, eléggé rosszul lettem, így vártam meg kint a 20 percet, ameddig az érzéstelenítőnek hatnia kellett.
Az idő elteltével visszamentem a rendelőbe és elkezdődött a kezelés. Amint a doktornő a fúróval hozzáért a fogamhoz, ismét borzasztó erős fájdalmat éreztem, ugyanis egyedül és kizárólag a nyelvem zsibbadt el, csak a nyelvemen hatott a korábbi injekció, a fogamon nem. Amint jeleztem a doktornőnek, hogy nagyon erős fájdalmakat érzek, adott egy újabb érzéstelenítő injekciót. Ismét meg kellett várnom a hatóidőt (így már több, 4 órája voltam ott), majd ismét be a rendelőbe és végre sikerült elvégeznie a fogtömést komoly fájdalom nélkül. A történet itt azonban nem ér véget.
Csupa szőr lett a nő arca
2011.06.11. 13:05Tisztelt Praxis blog!
Szeretnék önöknek elmesélni egy történetet és erről a véleményüket kikérni. A feleségem a közelmúltban részt vett egy lézeres bőrgyógyászati beavatkozáson, amelynek a célja az lett volna, hogy a feleségem arcáról a nem kívánatos szőrt eltüntesse. A kezelés nagyon drága volt, a végösszeg a 800 ezer forintot is elérte. Ennek ellenére a kívánt eredmény nem hogy jobb lett volna, mint korábban, hanem sokkal rosszabb.A kezelés nem hogy csökkentette, vagy eltüntette volna a nem kívánatos szőrszálakat, hanem fokozta azok növekedését, körülbelül a duplájára nőtt a számuk.A kezelés folyamán minden orvosi előírást betartott a feleségem, ám az eredmény tragikus lett.
Feleségem önbizalma teljesen összetört, szinte összeomlott, a munkahelyén felmondott, szégyenében már az utcára sem mer kimerészkedni. Nyugtatókat szed és nagyon aggódok érte, ilyen állapotban még soha nem láttam szegényt, pedig már több, mint 15 éve vagyunk házasok. Hangsúlyoznám, hogy egyértelmű a negatív változás a kezdeti állapothoz képest, fénykép és videó készült az egész kezelési eljárásról.A beavatkozást végző orvos azonban nem vállalja a felelősséget, mondván ő nem tehet az egészről és egyébként is aláírtuk a szerződét, amely tartalmazza, hogy a kezelés eredménye egyénenként eltérő lehet. Ennek tükrében természetesen a kifizetett közel egymillió forintot sem hajlandóak visszafizetni, valamint a kezelést újra elvégezni sem akarják, mossák kezeiket.
Maga nem ide tartozik
2011.06.11. 06:00Tisztelt Praxis Blog!
Szerencsére ritkán kell egészségügyi ellátást igénybe vennem, a minap kellett volna, de nem sikerült, viszont szegényebb lettem egy szabadnappal.Történt, hogy az üzemorvos tüdőszűrésre küldött. Kaptam egy beutalót. Mivel nem szerepelt rajta, hogy hová kell mennem, megkérdeztem. A válasz szerint a lakhely szerint kijelölt helyre, de mehetek máshová is, csak akkor 840 Ft lesz a vizsgálat. Mivel hivatalosan piripócsi lakos vagyok, de jelenleg Budapesten élek, gondoltam jó lesz nekem az egyik közeli pesti tüdőszűrés is, úgyis drágább lenne Piripócsra visszautaznom emiatt. A neten találtam egy közeli egészségházat, ahol van ilyen vizsgálat, fölhívtam, hogy mikor mehetek. Csakis munkaidőben, tehát szabit kellett kivennem.
Elmentem. Örültem, hogy nem kell várni, mert nem volt rajtam kívül senki. Az a hölgy volt az asszisztens, akinél az időpontról érdeklődtem. Elkérte a beutalót, a taj-kártyát és a lakcímkártyát. innentől idézném:
Túl drága az allergia teszt
2011.06.10. 06:00----------Eredeti üzenet----------
Dátum: 2011. május 5., csütörtök, 12:34:53
Feladó:
Tárgy: érdeklődés vizsgálat elvégzéséről
Címzett: gazdig.titkarsag@peterfykh.hu
Tisztelt Pétery Sándor Utcai Kórház Gazdasági Vezetőség!
Tisztelt Gazdasági Vezetőség!
2011.március 9-én allergia vizsgálatra vettek vért tőlem a laborukban, hogy a rendszeresen jelentkező csalánkiütéseim okát felderítsük. A laboros hölgy említette, hogy a vizsgálat időtartama 2-3 hét lesz, így nem is türelmetlenkedtem.
2011. április elején azonban felhívtam az engem vizsgálatra elküldő bőrgyógyászatot, hogy megkapták-e a leleteimet. Nemleges válasz után javasolták, hogy érdeklődjek a laborban. Ott telefonon jelezték felém, hogy még várnom kellene májusig, mert a számomra előírt vizsgálat (IGE, Inha) drága és nem kaptak reagenst.
Mindenemet ellopták a műtét alatt
2011.06.09. 14:02Tisztelt Praxis blog és kedves olvasók!
Szeretnék felháborodásomnak hangot adni. Az elején azért azt is elmondanám, hogy magamat is hibásnak tartom a történtek miatt, ennek ellenére tarthatatlan az az állapot, amely némely kórházakban eluralkodott.Egy elég komplikált műtét miatt voltam kénytelen befeküdni az egyik budapesti intézménybe. A beavatkozást altatásban végezték, eléggé féltem, de az orvosok nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, végig nyugtattak, bátorítottak. Tényleg nem tudok rosszat mondani róluk, persze nem is akarok. Az viszont, hogy a kórházban milyen alacsony szinten van a biztonság, egész pontosan a személyes tárgyak biztonsága, az valami félelmetes.
Mivel elég hosszú, közel egy hetes kórházi tartózkodásról volt szó, ezért magammal vittem a telefonomat, a laptopomat, hogy a műtét előtt és után a lábadozás ideje alatt is tudjam intézni a dolgaimat, a munkám egy részét meg tudjam csinálni. Ezen kívül körülbelül 30 ezer forint volt a tárcámban, ebből óhajtottam a paraszolvenciákat finanszírozni. Mindenre nagyon odafigyeltem, ha csak a mosdóig kimentem, bezártam a szekrényembe mindent gondosan, jobb félni, mint megijedni alapon. Nem is volt semmi gond az első két napon(ennyivel előbb kellett ugyanis befeküdnöm, a műtét előtt vizsgálatok miatt).
Emberséggel, becsülettel, odaadással
2011.06.09. 06:00T Despota!
Gondolom talán nem rossz néha jót is hallani az orvosokról, emberekről. :)Íme egy régi történet.Rosszul kezdődik ugyan, de...A bringámat szervizbe adtuk, fék, csapágy, gumi ellenőrzés végett. Úgy véltük, jó lenne, ha túrák előtt rendben lenne biztosan.Visszakaptuk azzal, kész van, fék rendben, gumi rendben, csapágy ok.
Ezek után bátran nekiláttam kerekezni. Hegyen lakom, így egy kerülőúton unokatesómmal együtt tempósan gurultunk le a hegyről. Na innentől jön a sérülés, és kórház, a BP Szent János kórház gyermeksebészete.
Egy buszmegállóban kellett meghalnia
2011.06.08. 12:00Tisztelt Praxis blog!
Március közepén elveszítettem édesanyámat, aki 74 éves lett volna a nyáron. Semmiféle ismert betegsége nem volt, leszámítva a kissé magas vérnyomását, amelyre gyógyszert is szedett. Fiatalos, mindig jó kedvű és életvidám teremtés volt, amit nem szeretett, az a semmittevés volt, ezért a nyugdíjas éveit nem otthon üldögéléssel töltötte, dolgozni járt, hogy lefoglalja magát, és hogy a nyugdíját kiegészítse. Halálát szívroham okozta, amelyet sajnos a munkahelyén tartózkodó és őt megvizsgáló orvos nem vett észre.
Azon a napon is, mint máskor annyiszor édesanyám elment otthonról a munkahelyére. Meg is érkezett rendben, megkezdte a munkavégzést, de egy pár órával később nagyon rosszul lett, nem tudta folytatni a munkát. Mivel a munkatársai látták, hogy nincs jól, nehezen veszi a levegőt és fal fehér, ezért rábeszélték, hogy azonnal induljon az orvoshoz, nehogy baj legyen (a munkahelyén állandó az orvosi felügyelet). Az orvos felületesen megvizsgálta, de nem talált nála semmiféle olyan állapotot, amely indokolta volna, hogy értesítse a mentőket és így édesanyám valódi orvosi segítséget kapjon. Annyit mondott neki, hogy hagyja abba a munkavégzést, induljon haza és feküdjön le pihenni. Édesanyám megfogadta a tanácsát, elkérte magát és haza indult, de soha sem érkezett meg.
A Péterfy a legszimpatikusabb kórház
2011.06.08. 08:08Kedves Praxis blog!
Pozitív történeteimet osztom meg veletek a Péterfy Sándor utcai szakrendelésekről. Imádom őket. Különösen a neurológiát és a szemészetet (mivel eddig azokat ismerem :) )
Az alapadatok: 29 éves nő vagyok. A neurológiára kb. egy hónapja utalt be a háziorvos (akinek egyébként szintén tisztelet;szerencsére az utóbbi években nem volt szükségem orvosra, így nem volt Budapesten háziorvosom sem, és most, mikor baj lett, egyből rátaláltam a Dembinszky utcai rendelőben, és hogy megismerjen, egyből laborra és tüdőszűrésre küldött, mert régen voltam. Teljesen igaza van és köszönet érte, járni kell időnként
Veszélyeztette kisfiunk életét
2011.06.07. 06:00Kedves Praxis blog!
Nem gondoltam, hogy egyszer nekem is rossz tapasztalatról kell írnom, de leírom. Csak azért, hogy mások tanuljanak belőle. Ha gondolod tedd ki a blogra.Kisfiunknak (3 éves)hétfőre láza lett, rossz volt a közérzete. A gyerekorvoshoz kedden mentünk, megállapította, hogy egy komolyabb vírusos torokgyuszija van. Augmentin, lázcsillapító és fájdalomcsillapító kúpot kapott. A gyerek torka másnaptól egyre jobban kezdett fájni, este idősebb kollégám javaslatára elmentem a gyógyszertárba helyi érzéstelenítőt, fájdalomcsillapítót kérni. Cataflamot kérdeztem, mehet-e az antibiotikummal, mert ha igen akkor íratok az orvossal. A patikusnő szerint, az antibiotikum mellé nem lehet Cataflamot szedni. Elhittem. Maradt a kúp. A gyerek egyre kevesebbet ivott, a torka szemmel láthatóan fájt. Másnap este már nem vártunk tovább, hiszen gyerek szenvedett, telefonálgatásba kezdtem ki az ügyeletes. Kőbánya a Heim Pál kórházhoz tartozik. Telefonáltam, hogy kijönnek-e, vagy menni kell. 8 előtt nem vették fel a telefont, ezért hívtam az Örs Vezér terei egészségközpontot, ott mondták, hogy a gyerekgége ügyelet aznap este a János kórház. Vidám utazás volt Kőbányáról a János kórház a 40 fokos lázas gyerekkel, akinek nem sok ereje maradt a fájdalomtól.
A Jánosban a gyerekügyelet épülete a lehető legtávolabbi ponton, fent a hegyen van. A kisfiamat vittem a kezemben, rendesen megizzadtunk. Feleségem mögöttünk futott, a másik gyerekkel aki hordozóban ült, 4 hónapos. Először betévedtünk a gégeosztályra, ott mondták hogy a gyerekgége a gyerekosztályon van. Futás tovább, vakon persze, mert egy fia tábla, útjelző nem volt. A cél közelében egy köpenyes fickó telefonált, tőle kérdeztem hol a gyerekosztály. Mondta, itt balra. Befutottunk. Egyből mondta ott valaki, hogy szólnak a doktor úrnak. (Mi van ha egy fulladásos beteg van ott? ) Ekkor 8 óra körül járt az idő. Ezután 20 percig ültünk ott az izzadt lázas gyerekkel a huzatos folyosón, mire odaért. Nem várt rá senki más, csak mi. A telefonáló fickó volt, gyerekgégész szakorvos. Egyből elnézést kért, hogy kint nem a gégészetet kerestem, hanem a gyerekosztályt ezért nem jött egyből, hanem az emeleten dolgozni kezdett. Mondom semmi baj. Miután megbeszéltük a kórelőzményt, az adatokat felvette, mondta hogy üljünk be a székbe, ölemben a gyerek. Megnézte a fülét, az orrát, és a torkába is belenézett. A gyerek beszélni nem tudott, szája feldagadva. Mondta, hogy ez egy tüszős mandula gyulladás, elég csúnya, miért nem kapott Cataflamot. Azt mondta, olyan fájdalma van a gyereknek, mintha ezer méhecske csípné torkát egyszerre. Felírta a Cataflamot, mondta hogy ha ezt beszedi, majd fog tudni inni, aztán viszlát. Még azt megbeszéltük, hogy a legközelebbi ügyeletes gyógyszertár a délinél van… Nem kértünk fájdalomcsillapítót tőle, bíztunk benne, hogy tudja mit mond a Cataflammal.
A mentő nem jött, taxiznunk kellett
2011.06.06. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Korábban küldtem nektek pozitív történetet, most sajnos negatívat vagyok kénytelen. Természetesen mindabból, amit átéltünk nem szűrtem le azt a következtetést, hogy az orvosok, mentősök ilyenek volnának, hiszen eddig minden alkalommal, amikor rájuk voltunk utalva nagyon jól bántak velünk.Az egész úgy kezdődött, hogy 91 éves nagymamám nekiment a lakásban az egyik szekrénynek, megszédült és elesett. Idős kora ellenére hallani sem akar arról, hogy odaköltözzön hozzánk, szellemileg és fizikailag is nagyon jó állapotban volt eddig, a cavintonon kívül más gyógyszert nem is kellett szednie, el tudta látni magát. Ennek ellenére heti három-négy alkalommal mentem hozzá és segítettem neki, amiben csak tudtam és amiben hagyta, bevásárolni például nem engedett. Lényeg, a lényeg, hogy megtörtént a baleset, szegény elkezdett kiabálni, a szomszéd ezt meghallotta és értesített engem, illetve a mentőket.
Sajnos a lakásba nem tudott bejutni, illetve nagyanyókám sem tudott felkelni, ezért taxit hívtam és odarobogtam a kulccsal, közben reménykedtem, hogy nincs nagyon komoly baja, illetve azon aggódtam, hogy a mentősök hogyan tudnak bemenni hozzá. Odaértem,se a mentők még sehol sem voltak, holott én a város másik feléből mentem. Nagyim kicsit megnyugodott, amikor odaértem, de a kezét nagyon fájlalta és a feje is véres volt, mert azt is beütötte szegény. Nagy nehezen sikerült felállítanom a földről és leültetnem az ágyra. Közben pedig vártuk a mentőket, de nem jöttek, több, mint egy óra után sem. Ekkor én is felhívtam őket és jeleztem nekik, hogy ez és ez történt, korábban mondták, hogy jönnek, de valahol útközben eltűnhettek.Nem csak ahhoz képest voltam udvarias, hogy mennyire aggódtam szegény nagyikámért, soha nem szoktam udvariatlanul, vagy bunkón beszélni senkivel. Ehhez képest sajnos a reakció nem volt emberi.
Törött csuklóval haza küldtek
2011.06.05. 06:00Tisztelt Szerkesztőség!
Az alábbiakban olvashatják az én kb. 10 éves történetemet.Húszas éveim végén járó sportember voltam.Egy focimeccsen elestem, nagyon fájlaltam a csuklóm.Bementem a városi kórházba röntgenre, azt mondták nincs eltörve erős zúzódás sokáig fog fájni majd elmúlik. Nem vagyok egy nyápic, de igen sokáig csak erős fájdalomcsillapítókkal tudtam létezni, de aztán valóban elmúlt. Annyi maradt utána, hogy előtte mindig én tekertem le a letekerhetetlen uborkás üveg tetejét, ezután már én sem.
Eltelt 5 év, újabb foci, újabb esés újabb kórház. Közölték eltörött a sajkacsontom, meg kell műteni.Utánaérdeklődtem ki a legjobb, kit kérjek meg hogy végezze el a műtétet. Akit ajánlottak nem vállalt el, mert nemrég került hozzánk egy másik város kórházából és olyan volt a viszonya a feletteseivel, hogy amennyiben kérte volna az esetemet, akkor biztosan nem Ő kapja. Átirányított az előző munkahelyére egy ottani kollégájához. Röntgen(8felvétel) ez nem törött!!! Mondtam én mindent, de elhajtottak. Hazamentem, felkerestem az ottani orvost, Ő kiadta az otthoni képeimet, hogy vigyem át és mutassam meg.
Miért nem halhatott meg otthon?
2011.06.04. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Elkeseredésemnek szeretnék hangot adni. Tavaly decemberben 84 éves édesanyámat a Dél Pesti Jahn Ferenc Kórházba kórházba szállították a mentők egy heveny rosszullétet követően. Komoly hasi fájdalmai voltak, amellett folyamatosan szédülésre panaszkodott, el is esett egy alkalommal. Korábban a háziorvosnál is járt, aki elküldte néhány vizsgálatra, de minden lelete negatív lett. Utólag azt hiszem jobb lett volna, ha nem viszik be a kórházba.
A benti állapotok tragikusak voltak. Napokig egyáltalán nem törődtek vele, semmiféle vizsgálatot nem végeztek rajta. emellett a megszokott gyógyszereit sem adták be neki, holott bevittük és még a nővéreket is megkértük, hogy lehetőleg figyeljenek rá oda (megelőlegezett hálánkat ki is fejeztük).Ennek ellenére, amikor bementünk hozzá (mert sajnos erre nem minden nap volt lehetőségünk) észrevettük, hogy a gyógyszerei nem, vagy csak alig fogynak, volt olyan, amelyik levél ki sem lett nyitva. Emellett enni nem kapott, mert infúzióra volt kötve, de az sem ment folyamatosan ahogy ő elmondta, általában akkor cserélték, amikor bent voltunk látogatóban.
Köröm és zsírcsomó eltávolítás fájdalomcsillapítás nélkül
2011.06.03. 06:00Tisztelt blog!
Bár a férjemmel is pár éve történt az eset, nem hagy nyugodni, hogy tehet ilyet egy orvos. Zsírcsomó volt a hátán, mivel már egy tízforintos nagyságú lett elment a kerületi sebészetre.Amikor hazajött szakadt a víz róla, átizzadt ruhája megmutatta mit élhetett át. Elmondta ilyen fájdalmat még soha nem érzett, ugyanis semmiféle fájdalomcsillapító injekciót nem adtak neki és így vágták ki a zsírcsomót. Alig akartam elhinni, felháborodásomban megírtam a rendelő igazgatójának az esetet. Válasz semmi.Csak azt kivánom az ilyen orvosnak, hogy ő is kerüljön ilyen sintértermészetű kezébe egyszer.
Pici párhónapos unokámnak meggyűlt a körme alatt az ujjbegye. Hírneves gyermekkórház, a "doktornő" egy szempillantás alatt lekapta a körmét, a gyerek üvöltött és én csak annyit tudtam mondani az elkeseredett fiamnak amikor elmesélte, hogy miért nem kevert le egy jó nagyot az ilyen lelketlen nőnek. Mert orvosnak nem nevezném. Az ilyen embereknek csak azt kívánom kerüljenek ilyen helyzetbe és kapják vissza azt a fájdalmat amit ők, némi fáradsággal és egy fájdalomcsillapító injekcióval megspórolhattak volna annak a betegnek, aki bizalommal fordult hozzájuk segítségért.
Ezek az esetek régen történtek, de nagyon mély nyomot hagytak és bizalmatlanná tettek.
Szerencsére azért nagyon sok igazi orvossal is találkoztunk, aki együtt érzett, és mindent megtett hogy fájdalommentesen kezeljen. Amire nagyon szívesen gondolok vissza arra a sebészorvosra akinek az arcán őszinte örömet láttam amikor közölte hogy a szövettani eredmény jó lett. Ő is örült. Nagyon jól esett.
M.Gyné
Nyereményjáték! Töltsd fel egy fotót az autódról és nyerj egy iPad 2-t!
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Hasonló műtétekért 60-80 ezret szokott kapni
2011.06.02. 14:00Tisztelt blog!
Arról szeretnék érdeklődni a kedves olvasóktól, hogy a hálapénz vajon valóban a beteg háláját hivatott kifejezni és opcionálisan adható, vagy esetleg olyan dolog, ami mára már elvárás az orvosok részéről? Én magam eddig úgy gondoltam, hogy az első verzió a helyes válasz, azonban egy nem rég lejátszódott eset teljesen elbizonytalanított. Ha nem bánják, akkor le is írom.
Férjemet gerincsérvvel operálták január második felében. Nem keveset várt erre a műtétre, elég sokat szenvedett, többször a kezelésektől be is gyulladt a sérve, olyankor megmozdulni is alig tudott és bár soha nem volt anyámasszony katonája, tényleg nehezen viselte a fájdalmat. Úgy várta a műtétet, mint a Messiást.
Majdnem belehalt a rutinműtétbe
2011.06.02. 06:00Tiszteletem!
Édesapám nemrég majdnem életét veszítette a figyelmetlenségnek és a nem kellő körültekintésnek köszönhetően. Csak az Isteni gondviselésnek köszönhető, hogy még ma is közöttünk lehet. Elég sokáig küzdött hasfájással, többször előfordult az is, hogy hányt evés után, végre sikerült rábeszélnünk, hogy látogassa meg a háziorvosunkat és vizsgáltassa ki magát. Sajnos édesapám olyan ember, aki már csak akkor szokott orvoshoz fordulni, amikor tényleg nagyon szenved. A háziorvosunk elküldte különféle vizsgálatokra, amelyek kiderítették, hogy epeköve van. A gyógyszeres kezelés nem segített rajta, ezért műtét mellett döntöttek az orvosok, édesapám pedig megkapta az időpontot, amikor a kórházban majd elvégzik a műtétet rajta.
Hétfő reggel bement a kórházba, a műtéte másnap délelőttre volt kiírva. Hétfőn is bementünk hozzá, nyugtatgattuk, mert bizony eléggé meg volt illetődve, tényleg nagyon ritkán szorult korábban orvosi ellátásra. Az epekőműtétről azt mondta nekünk az operációt végző orvos, hogy rutinműtétről van szó, mi se aggódjunk. Megígértük édesapámnak, hogy a műtét után mindenképpen bemegyünk hozzá. Az altatástól fél t a legjobban, de azt mondták, hogy semmi gond nem lesz, nagyon nagyon ritka, hogy valami komplikáció történik.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
