Az anyukámat eltetták láb alól
Az én anyukámat is szó szerint eltették láb alól a kórházban és semmit nem tudtam tenni valami felelősségrevonás reményében. Az orvos is pofátlanul csak annyit mondott, hogy "hát istenem, neki 76 év jutott. Az is szép kor." - aztán faképnél hagyott. Szóval vannak rémtörténetek, amik igazak. De erről ennyit.
Azóta én is kerültem kés alá, a velem történtek azonban olyan módon mások voltak, hogy már-már tündérmesében éreztem magam. Becsületesen dolgozó nővérek, lelkiismeretes és felkészült orvosok, aki ajándékot vagy pénzt próbált hálából adni nekik, azt még verbálisan el is fenekelék, éjjel-nappal a betegekért dolgoztak. Még ma sem hiszem el, hogy van ilyen, pedig eltelt két hónap.
De most kezd megint nagyon rossz érzésem lenni, főleg félek.
Pár hete írtam ide és tanácsot kértem tőletek, mit tehetnék apukám érdekében, akinek azonnali CT, azonnali kezelés kellene, mert igen masszív és rosszindulatú dög fészkelte be magát a testébe, azaz vastagbélrákja van. Kaptam jó tanácsokat, el is indultunk az úton, el is jutottunk az első konzíliumig, de ma még mindig itt tartunk, hogy jöjjön vissza egy hét múlva, de ne hozzám, hanem a másik rendelőbe, ott majd kap egy másik időpontot, hogy hova és kihez menjen újabb időpontért...
Semmi nem történik vele, csupán minden alkalommal újabb időpontot kap és ami a legszebb, százas létszámban várakoznak ott hasonló betegek, (de leülni csak páran tudnak) aztán ha végre bekerül a rendelőbe a (pl. tegnap HATÓRÁS!!!) várakozás után, az az első kérdés: maga meg miért ide jött? Azért, mert az előző orvos azt mondta, hogy ide kell jönni, - a betegirányítóban is felírták az ajtó számát, hogy ide kell, nem keverte össze és nem emlékszik rosszul- ezért." Hát, hiába jött ide, menjen át a másik rendelőbe, de egyébként is csak szeptemberre tudunk időpontot adni." Hát addigra meg is halok- mondta apukám, erre az asszisztens keresett egy közelebbi, jövő heti időpontot. Amikor majd eljöhet megint és megmondják, mi lesz a továbbiakban.
Biztos, hogy lehet ezt csinálni egy eddig igen fegyelmezett,fizikailag is és lelkileg is stramm, 81 éves kisöreggel? Hiszen ti is azt mondtátok, hogy hajrá gyia, sietni kell, mert nagyon számít az idő! Hova menjünk, mit tegyünk? Nincs kijelölve az az orvos, aki az egészet összefogja, akinek apukám a "saját betege" lenne. Mindenkinél csak egyszer jár, onnan pedig mindenki tovább küldi. Megint kérem, hogy segítsetek a tanácsaitokkal!
Félek, hogy apukám feladja, mondván: 81 évesen már senkit nem érdekel, hogy él-e, hal-e, legkevésbé az orvosokat, minek töltse azt a kevés idejét napi sok órás várakozással sok idegen, beteg ember között. Most erre én mit válaszoljak neki?
Nyereményjáték! Töltsd fel egy fotót az autódról és nyerj egy iPad 2-t!
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.06.24. 07:07:10
Vagy tényleg ennyire zizi vagyok????
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2011.06.24. 07:23:33
Ugyandehogy (törölt) 2011.06.24. 07:52:00
Bikli néni 2011.06.24. 08:02:52
EmpatiaTolerancia 2011.06.24. 09:59:04
Maga az írás semmi képpen nem arról szól, amit a cím sugall, plussz eltetták = eltették.
A történet már terítékre került, orvosok is megszólaltak, ha jól emlékszem ccke logisztikai segítséget is felajánlott - ha kap néhány feltett kérdésére választ.
Frau Rindfleisch 2011.06.24. 12:35:12
EmpatiaTolerancia 2011.06.24. 13:09:11
Irkutszk 2011.06.24. 13:37:22
"Mikor a gazda megszólalt, a kutya farka kettőt dobbantott a takarón, s pillanatnyi érdeklődés mutatkozott az öreg szemekben. De hamarosan eltűnt, s visszatért az üres, befelé néző tekintet.
Óvatosan végighúztam kezemet a kutya hasán. Súlyos hasvízkór mutatkozott, és a folyadék annyira összegyűlt, hogy a nyomás nagyon erőssé vált.
- Gyere, öreg legény - mondtam -, lássuk, át tudlak-e fordítani. - A kutya nem állt ellen, s én lassan a másik oldalára fordítottam, de amikor a művelet végére értem, felnyüszített és körülnézett. A baj okát most már könnyű volt megtalálni.
Gyengéden kitapogattam. Az oldal vékony izomzatán keresztül kemény, hullámos tömeget éreztem: kétségkívül epe- vagy májrákot, rendkívül nagyot, és teljesen operálhatatlant. A kutya fejét simogatva megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. Ez nem lesz könnyű.
...
- Tehát el fog pusztulni?
Nagyot nyeltem.
- Nem hagyhatjuk csak úgy elpusztulni magától. Most is szenved, de hamarosan sokkal, de sokkal rosszabbul lesz. Nem gondolja, hogy a legkíméletesebb volna elaltatni? Végtére is szép, hosszú távot futott be. - Mindig igyekszem kurtán, tárgyilagosan beszélni, de a régi klisék most üresen csengtek."
Miért, mit mondjon az orvos, ha egy gyógyíthatatlan betegséggel áll szemben?
Circus 2011.06.24. 14:46:13
Ezért nem lettem orvos, pedig állt a zászló - beleőrülnék, hogy nem tudok segíteni, és tudom, mi a vége.
Hippokratészi eskü kontra józan ész/objektivitás... mielőtt valaki igazán anyázni kezdene, gondolja végig, volt-e a családban valaki, aki mikor hosszú szenvedés után elment, ne gondolta volna róla, hogy ez így már mindenkinek jobb volt, neki pedig megváltás?
Deviszont!
Az összevissza küldözgetés és a 'minekidejött' _azzal a hangsúllyal, amitől nyílik a bicska_ ez sajnos nagyon jellemző, néha úgy tűnik, az alap logika is hiányzik.
Sebészeten pl miért kell 3x sorba állni (orvos > röntgen > orvos)? Nem lehetne egyből röntgen? Meg tudom mutatni, mi és hol fáj...
És a poszt végével kapcsolatban jön be a kérdés, hogy a betegre, mint emberre, vagy mint megoldandó feladatra tekintsen az orvos?
Irkutszk 2011.06.24. 15:19:17
Circus 2011.06.24. 15:40:33
adamantium 2011.06.24. 16:09:39
csak idő kérdése mikor zárja el a belet és akkor lehet operálni az éjszaka közepén, akkor majd jobb lesz?
Alexa1 2011.06.24. 16:52:29
Hkd90 2011.06.24. 17:24:31
Előre is bocsi az off- ért, de kéne SOS tanács, mégpedig, hogy a tüdőgyulladás fertőz e, illetve, ha igen, milyen érvekkel győzhetem meg anyukám, hogy bármennyire is kellene a segítsége az ovis nyári szünetben, mégsem kellene neki vigyáznia az unokájára, amíg meg nem gyógyul?
Előre is köszi bárkinek, aki tanácsot tud adni! :)
Irkutszk 2011.06.24. 18:02:47
A fertőzéses betegségek lefolyása általában két hét, ez idő szükséges az immunrendszer számára a megfelelő antitest elkészítésére körülbelül. Általában az új fertőzések után a szervezetben memória sejtek keletkeznek, amelyek az újbóli találkozáskor sokkal gyorsabban képesek aktiválódni, mint az említett két hét, és akár tünetmentesen, akár enyhe fertőzéses tünetekkel jár az újabb fertőzés.
Hkd90 2011.06.24. 18:03:44
Nagyon köszönöm, legalább megnyugtattál, hogy nem csak én parázok rá jobban, mint kéne...:)
Irkutszk 2011.06.24. 18:13:08
Példaként eszembe jutott a Vészhelyzet c. sorozatban egy jelenet: mikor valamilyen tömegbaleset történt, és sok beteget hoztak egyszerre: az egyik orvos odaállt az ajtóba, és ahelyett, hogy vizsgálgatta volna az első beteget, aki érkezik, elkezdte a többi orvost a helyiségekkel és az érkező betegekkel párosítani. Ő maga csak éppenhogy rápillantott a betegekre, hogy melyiknek milyen baja van, és küldte őket tovább. Ugyanez zajlik később a vizsgálat során is: megállapítja az orvos, hogy milyen problémái vannak a betegnek, és azok alapján kér vérvizsgálatot, röntgenfelvételt, műtétre írja elő, stb. De ez az orvos feladatai közé tartozik, nem pedig a beteg feladatai közé.
Irkutszk 2011.06.24. 18:14:34
Hkd90 2011.06.24. 18:20:45
Hát, ma már nem volt láza, azt mondja, de egyébként sem az a szenvedős tipus, 6 gyereket nevelt fel, soha nem láttam ágyban kínlódni...
Egyébként jövő hétről lett volna szó, de jobban örülnék, ha pihenne, illetve a manó sincs épp top- formában immunrendszerileg, tehát nem kockáztatnék most.
Irkutszk 2011.06.24. 21:50:49
Nem, nem vagyok anyuka. Viszont keltem már fel éjszaka arra, hogy Édesanyám kéri a tüdőgyulladására kapott antibiotikumot.
Somaka 2011.06.24. 22:28:32
Hatodéves 2011.06.25. 23:13:56
Nem tartana előrébb. Onkológiai kezelésre van szükség, az onkoteamnek kell eldöntenie, hogy ez pontosan mi legyen és milyen sorrendben. A diagnózis megvan már, a magánproktológus pedig sem műteni, sem sugarazni nem fogja, sem kemoterápiát nem tud adni.