Köszönet a Bethesda dolgozóinak
7 hozzászólás
2011.04.15. 12:58Kedves Praxis blog,
Nagyon kevés olyan bejegyzés érkezik, melyekben orvosokat, intézményeket dicsérnek, én most ilyet fogok írni. Sajnos az elmúlt három évben családom elég rossz szériát fogott ki, és szinte minden tagja volt ilyen-olyan ok miatt kórházban. Az egészségügyben lévő szinte összes problémával találkoztunk, volt úgy, hogy a hosszú várólista nyírt majdnem ki, volt úgy, hogy orvos nem írt ki megfelelő vizsgálatokat, volt megalázás, gondatlan nővérek, pökhendi sebészek, minden.. és mégis meg kell említeni, hogy igenis vannak még olyan orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók, akik ilyen körülmények között is lelkiismeretesek és emberségesek, mert mi szinte az összes, még a legrosszabb intézményben találkoztunk legalább egy- két ilyennel, a Bethesda Gyermekkórházban meg szinte csak ilyennel.
Kisfiam 2009 Augusztusában került be oda gyomorkapu szűkület műtét miatt (5 hetes kisbaba volt akkor). Amikor megérkeztünk a kórházba, akkor a vizsgálatok után az osztályvezető főorvos fogadott minket, mondta el, hogy mire számíthatunk, mutatta meg a babám ágyát. Majd az aneszteziológussal találkoztunk, aki elmondta, hogy mire számíthatunk, hosszan, türelmesen válaszolva a kérdéseimre.
A legnagyobb meglepetés az volt, mikor a sebész maga jött föl hozzánk a kórterembe, mesélte el hosszasan, részletesen, hogy hogy zajlik a műtét, milyen módszerrel fog történni, mi lesz utána. Én még sebésszel nem találkoztam, aki önként leereszkedett földi halandóhoz csak úgy, és érthetően elmagyarázta volna, hogy mi fog történni, teljesen megdöbbentem, eddig nem ehhez voltam szokva. Ugyanennek a sebésznek a műtét után első dolga volt, hogy odajött hozzám, és megnyugtatott, hogy minden rendben ment. A műtét után a műtősegédek is mondtak pár kedves szót, elmondták, hogy ment az ébresztés, megengedték, hogy bemenjek megsimogatni babámat. Utána az osztályos orvos részletesen elmagyarázta, miután babám visszakerült a kórterembe, hogy hogyan csináljam az újratáplálását, (két napig nem ehetett, nem ihatott ugyanis), részletesen leírták, mikor hány millit ihat, és ellenőrizték is, hogy betartom-e a rendet.
Soha nem értettem azokat, akik azon panaszkodtak, hogy kényelmetlen széken kellett a gyerekük mellett ülniük, mert az anyaszoba messze volt. Itt is messze volt az anyaszoba, és itt is ha bent akartál lenni a gyereked mellett a kórteremben, kényelmetlen széken kellett ülni, de ez engem cseppet sem zavart. A műtét előtt és után is 1-1 napig babám kb. a nap 24 órájában sírt, és örültem, hogy mellette lehettem, nagy ívben.. hogy mondjam.. szóval nem érdekelt, milyen széken ülök, kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Örültem,hogy egyáltalán a nővérek megengedték, hogy éjjel is ott lehettem mellette, mert a házirend szerint éjjel az anyaszobában kellett volna lennem, de a nővérek látták rajtam, hogy aggódok, plusz babámhoz egy egész ember kellett egyfolytában, így maradhattam.
Amikor viszont elmúlt az állandó sírás, akkor ugyanezek a nővérek szó szerint elzavartak az anyaszobába aludni és csinálták helyettem az éjszakai etetéseket, és igenis, hogy jó volt, hogy kellőképpen messze volt az anyaszoba, mert így tudtam nyugodtam pihenni. Tudtam aludni, ugyanis tudtam, hogy jó kezekben van a fiam. Ugyanis akárhányszor bementem a kórterembe, szinte mindig arra érkeztem, hogy az egyik nővér szeretgeti, babusgatja, ringatja, eteti, egyszóval foglalkozik vele. Amikor feltettem egy kérdést az osztályos orvosnak, legnagyobb meglepetésemre azt mondta, nem tudja a választ.... majd 20 perc múlva megkeresett, hogy utánanézett (!!), és elmondta a választ. A sebész többször ránézett a fiamra, amíg ott voltunk, súlyát, etetését ellenőrizték.
Miután hazajöttem, többször hívtam a sebészünket, és MINDIG felvette a telefont, pedig ott is nagy sorok várnak ám, mégis mindig készséges volt. Mikor kontrollra mentünk vissza hozzá, olyan kérdéseinkre is készséggel válaszolt, amik nem tartoztak a problémához, csak ott jutottak eszünkbe (kértük, nézze meg a kutacsát..stb) Hálapénz? Nem adtunk. Ezt sajnálom is kissé. Valahogy nem volt olyan a közeg, nem tudom elmagyarázni. Ez is mutatja, milyen igazságtalan a hálapénz rendszer. Azóta adtunk pénzt máshol nővéreknek azért, hogy megtegyék az emberi minimumot, itt meg még tőlem is megkérdezték reggel, hogy hogy aludtam, babámat meg szinte non stop dédelgették, ha nem voltam ott.. és mégsem.
Ezúton szeretném megköszönni ezt az ellátást az összes ott dolgozónak, akikkel érintkeztünk,de főleg Dr Tóth Katalinnak, és annak a nővérnek, akinek nem emlékszem a nevére, de a legtöbb figyelmet kaptunk tőle (sötétebb bőrtónusú, rövid barna hajú, teltebb, azt hiszem Éva, de nem vagyok benne biztos.), remélem, magára ismer.
Tünde
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Despota 2011.04.15. 13:03:50
Ez az első bejegyzés, amelyet én tettem ki. Pár napig még csak hézagosan leszek itt és nem minden posztot fogok én közzétenni, de hamarosan teljes erővel csinálom majd a blogot. Kellemes hétvégét Mindenkinek, Dr. Laikusnak pedig mielőbbi gyógyulást kívánok!
Káin 2011.04.15. 13:08:50
sárga nyúl 2011.04.15. 13:09:50
Neked is kellemes hétvégét!
Kurayamino 2011.04.15. 14:45:34
Dr.laikus PhD 2011.04.15. 16:14:55
Szia Despota!
Nagyon örülök! Te gyógyulj meg!
Én is rajta vagyok, fogom a kezed, húzlak magammal. :-)*
Dr.laikus PhD 2011.04.15. 16:20:10
Voltunk más szintén jó gyermekkórházban, mégis a Bethesda volt a No1.
Örülök, hogy nem veszett el az a tudás, emberség ami akkor is jellemezte őket amikor még nem egyházi tulajdon volt. Ha lehet fokozni a körülmények miatt még jobbak lettek.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
