Kalandok a sürgősségin
9 hozzászólás
2013.02.05. 06:00
Most egy kérdés bár tudom nincsenek megfizetve, de nem lehetne emberbarátibb, és gyorsabb, jól szervezettebb?
Kalandok a magyar egészségügy sürgősségi osztályán /Honvéd Kórház/ A beteg az édesapám, aki 2 hónap múlva tölti be 93. életévét. 3 éve állandókat katéterrel kénytelen élni, mellette cukor-, szív-, és gerincbeteg. Panaszai szerint fáj a lába, mozgásképtelen, 5. napja nincs széklete, és szombattól már vizeletürítés sincs. Vasárnap az ügyeletes orvos 2 alkalommal küldte be a MÁV kórházba, ahol 1. alkalommal átmosták, és hazaküldték, 2. alkalommal katétert cseréltek, és újra haza engedték. Vizeletürítés hétfőn sem volt a megivott folyadék ellenére. A kezelő urológusa azt javasolta, hogy utalják be a Honvéd kórház sürgősségi osztályára, mert ez lehet vese elégtelenség is. Ez meg is történt. A mentők rövid várakozás után 22.08 órakor megérkeztek velünk, ahol mindjárt nem akartak vele foglalkozni.
10 perces vita után bevitték egy kezelőbe átmosták, és mindjárt küldték volna vissza, annak ellenére, hogy az előzményeket leletekkel igazoltuk. A mentősök javasolták, maradjunk, és édesapám állapota is azt mutatta, hogy további vizsgálatok is kellenének, így maradtunk. Ezzel kezdődött a kaland. 22.08 katéter mosatás után kifektették a folyosóra, 2 óra várakozás elteltével, miközben rá nem nézett senki, minden folyadékivás ellenére vizelet épphogy eléri a 100 ml-t elviszik és vért vesznek. Ígéret szerint lelet 1 óra múlva. 02.20. Érdeklődöm, mi újság az eredménnyel, és mikor néz rá valaki rajtam kívül. A vegyész szemével csak azt látom vizelet 180ml, és nagyon üledékes sötét színű. Az ügyeletvezető rendre utasít, hogy ne türelmetlenkedjek, mi akartunk maradni, és az apám állapota nem súlyos. 03.00. Édesapám megunta a dolgot, ő inkább otthon hal meg, hívassak egy mentőt, menjünk haza.
Az ügyeletvezető nem tartózkodott a helyén így egy éppen ott levő orvosnőt kértem meg erre, ki közölte, ő nem intézkedhet, majd az ügyeletvezető. Ő 30 perc után előkerülve közölte, hogy mindjárt megvizsgálják. 3.45 Hurrá, papát vizsgálják! Alapos vizsgálat után EKG-ra. és tüdőröntgenre küldik. Diagnózis szerint vizelet nem ürül, üledékes, újra átmossák. A vizsgálat szerint belei tele vannak, prosztatája óriási, vérképe szerint szervezetében gyulladás van. A kiírt vizsgálatok után bekötnek egy infúziós só-oldatot /750ml/. 5.00 Infúzió lefolyt, meglátom a dr.-nőt, aki beköttet egy következőt, és elmondja a vizsgálatok szerint átutalná a papát a Nyírő Gyula kórház bel-osztályára, kérjen-e mentőt?! Papát az asszisztenssel együtt is nehezen tudták mozgatni. Válasz természetesen, hiszen én 4-szeres gerinc műtött vagyok, kocsim ezért nincs. 8.00 Már indulunk is, 8.30 megérkezünk.
Az ügyeletes dr. készségesen elmondja, hogy várni kell az ágyra, és lefektetik az orvosi vizsgálóban. Türelmesen várunk. hogy a reggelre rendelt mentők elvigyék a Hepatitisz-s beteget,az osztály közben folyamatosan sürgetik a mentőket. Fertőtlenítés és 12-re papa végre beköltözködhetett az ágyra. Mindjárt megjelenik a kezelő orvos és megvizsgálja. Elmondja az állapotot, és milyen vizsgálatra küldi. 14.00 HURRÁ! Mindent elintéztem papa jó helyen van, végre pihenhetek,és hosszasan beszámolhatok édesanyámnak, hiszen addig kétszer beszéltünk ugyan, de csak az addig történtekről.
Most pedig a megfigyeléseimről: A sürgősségin 5 orvost számoltam meg, akik a számos beteg ellenére is ráértek 1 órára leülni beszélgetni, aludni, úgy hogy aki figyel és nem beteg láthatja. Csak még néhány beteg, aki velem együtt kísérő nélkül panaszkodott.
1. 16-kor megígérték, hogy 10.45-r vérét veszik vizsgálatra 11.15 van.
2. Lehetséges nyombél perforáció, a sebészeten az ágy fenntartva, ő a sürgősségin kering, majd hajnali 3ó körül hazaengedik.
3. Láthatólag terhes kismama a párjával /előttünk érkeztek/ gégészeti problémával. A vizsgálatokon túlesve, „csak” 2 órát vártak, hogy kézbe kapva az ambuláns jelentést elmehessenek.
Most egy kérdés bár tudom nincsenek megfizetve, de nem lehetne emberbarátibb, és gyorsabb, jól szervezettebb???!!!
Kommentár - Nyomorúságos a helyzet a kórházakban
2013.02.04. 06:00
Szenvedés a betegnek, de az orvosnak is, mert nem tudja a legjobb tudása szerint csinálni.
„A belgyógyászat egyik kórtermében a helyszíni ellenőrzéskor a kézmosó lefolyója hiányzott, az elhasznált vizet egy vödörbe engedték. A betegségmegállapító osztályon 3 zuhanyzó van 40 emberre, előfordul, hogy elfogy a meleg víz. A földszinten lévő tálaló is annyira elavult, hogy tisztán tartása, fertőtlenítése szinte lehetetlen”
„Ordenáré körülmények között zuhanyozik az ember. Bűz, igénytelenség. Elvileg takarítanak, de az állag olyan rossz már, hogy hiába”
„Tökölön az élelmezési alapnorma 400 forint egy napra”
Idézetek innen:
http://index.hu/belfold/2013/01/29/tokoli_rabkorhaz_beteg_eliteltek/
Billegnek a gondolataim, oda-vissza. A cikkben leírt körülmények nyomorúságosak. Ebben az intézményben beteg embereket gyógyítanak, ápolnak, még ha azok rabok is. És igen, hallottam/olvastam olyan véleményeket is a cikkel kapcsolatban, hogy aki börtönbe kerül, az örüljön, hogy egyáltalán kap orvosi ellátást (jó, hogy rögtön ki nem végzik, ugye?).
Szóval az valahogy nem kérdés számomra, hogy igenis normális egészségügyi feltételeket kellene teremteni azok számára is, akik bármilyen oknál fogva börtönbe (fegyházba, fogházba) kerülnek. Ugyanis a kiszabott büntetésüknek nem része, hogy a méltatlan kórházi körülmények miatt állapotromlás, vagy a betegségük súlyosodása következzen be. Hogy a szervátültetett szerve leálljon, a szemműtöttnek a varratok megszakadjanak a szemében, amelyet így elveszít.
Az állapotokat normalizálni kellene, igen. Viszont…
Van néhány mondat a cikkben, ami szemet kel, hogy szúrjon, és ami az én véleményemet is nagyon jól tükrözi (idézetben kiemelem):
„Tököl egyszerre börtön és pénztelenül tengődő magyar átlagkórház.”
„Amikor az ombudsman munkatársai 2009 szeptemberében, majd 2010 novemberében helyszíni ellenőrzésre érkeztek Tökölre, a kifogáslistájukra döntő részt a magyar egészségügyben jól ismert jelenségek kerültek.”
Az van tehát, hogy nem lehet itt olyan szembeállítást végezni, hogy áltagkórház, amibe te meg én kerülünk, kontra rabkórház. Nem az van, hogy ott sokkal rosszabbak lennének az állapotok, mint bárhol. Hanem hogy ezt a lepusztultságot, sajnos, megtalálhatod az országban nagyon sok más kórházban is.
Pénz… Mire jusson? Az átlagembernek jut? Megfelelő, színvonalas ellátás, mikor az orvosnak nem azon kell gondolkodnia, hogy 2 lehetőség, 2 gyógymód közül a rosszabbat válassza, mert az az olcsóbb. Hogy a silányabb cérnára telik csak, hogy összevarrjon. Hogy a tudása szerint volna jobb megoldás, eszköz a gyógyításodhoz, csak hát ki fogja azt kifizetni… Tudja, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, csak eszköz nincs hozzá a kezében.
Szenvedés a betegnek, de az orvosnak is, mert nem tudja a legjobb tudása szerint csinálni.
Drámai, ami a rabkórházban van? Az, igen. És az is, ami az átlagkórházakban.
Helia
Nyerj mozijegyeket - Eredményhirdetés
2013.02.03. 10:00
Kisorsoltuk az 5 szerencsést, aki párosbelépőt nyert! Gratulálunk!
Kisorsoltuk azt az 5 szerencsést, aki párosbelépőt nyertek Hitchcock című film 2012.02.06. szerda esti budapesti vetítésére. Gratulálunk nekik! És persze nemsokára ismét lehetőség lesz nyerni.A nyerteseinket emailben is értesítjük.
1. Bakonyi Barbara
2. Frank erzsébet
3. Horváth Tivadar
4. Mézes Józsefné
5. Balogh István
Hagyják az öregeket szenvedni és meghalni
2013.01.31. 06:00
Az idősebbekkel, akiknek nincs pénzes rokonuk nem foglalkoznak rácsos ágyba teszik, nem etetik lerakják mellé a gyógyszereit de szegény nem tudja bevenni.... hát akkor így járt!
Kedves Praxis blog!
Aki az orosházi kórházról jót tud mondani, annak van vagy ismerőse/rokona ott vagy befolyásos ember. Nagyon sokat feküdtem ebben a kórházban, de amikor csak tudtam máshova mentem,de sajnos amikor sürgősen kellett cselekedni akkor ez volt legközelebb. Érdekes itt egyik betegségemre se jöttek rá, máshol azonnal és kezelni is tudták, de amikor már megvolt a diagnózis kezelni is képtelenek voltak itt. Az orvosokat csak az érdekli, mennyi pénzt adsz nekik, a gyógyítás az már tág fogalom, valószínűleg nagy része vette a diplomáját vagy már elment az esze! Ahogy végighaladsz a kórházon sok boldog nevetgélő, pletykáló nővérkét, takarítónőt és orvost fogsz látni, a beteg az sbo-n már sír a fájdalomtól,de fő, hogy az ott dolgozók jókedvűek egymással kedvesek és kellemesen eltöltik szabadidejüket, viszont a betegekkel gorombák.
Az idősebbekkel, akiknek nincs pénzes rokonuk nem foglalkoznak rácsos ágyba teszik, nem etetik lerakják mellé a gyógyszereit de szegény nem tudja bevenni.... hát akkor így járt! Úgy vannak vele úgyis mindegy! És nem túlzok, hagyják az öregeket meghalni persze hosszas szenvedés után, hogy a kórháznak legyen rajtuk valami haszna. Beutalnak pl. egy gyomortükrözésre, amit 1 nap alatt meg tudnak csinálni otthon fel lehet rá készülni , benntartják 1 hétig a betegeket hogy jöjjön a lóvé persze közben semmit sem csinálnak velük. A kaja..... az még mellékes, hogy ehetetlen és annyira zsíros minden, hogy akinek nincs baja a gyomrával annak is tuti lesz! Volt olyan, akivel egy szobában feküdtem valami kivizsgálás miatt feküdt be és előtte hasnyálmirigy gyulladása volt diétázott és egy évig nem jött elő.... a kórházban olyan diétás hasnyálmirigy kaját kapott, hogy előjött neki a betegsége, ami ugyebár hatalmas fájdalommal pár hónap koplalással és szondával jár!
Gratulálok nekik! És nem egy ilyen ember volt aki a nem megfelelő étel miatt esett vissza vagy lett rosszabbul!A dietetikus persze azt hiszi mindent jól csinál az orvosok meg meg nem említik neki!!!!és semmin nem változtat még panasz ellenére sem! Az egész kórházban annyira goromba a légkör és olyan lebecsülőek az emberekkel hogy én gyűlölök oda menni! még az sztk-ba is! Azt hiszik ők szarták a spanyol viaszt, mert takarítónő és fehér ruhában van! Megáll az ember esze! Szánalmasak ennek a kórháznak az alkalmazottai (nagyon kevés kivétel). Én azt ajánlom, futva meneküljön innen mindenki és bárhova máshova menjen, mert ha ez az egész bezárna akkor sem lenne probléma legalább az ember elmehetne beutalók nélkül is másik kórházba! Ez a kórház a város szégyene! Semmit sem ér!
Előbbre hozták a sérvműtétemet
2013.01.30. 06:00
Az orvostól és beteghordótól egészen a teljes szakszemélyzetig mindenki udvarias,előzékeny és segítőkész volt.
Tisztelt Praxis!
Sok rossz tapasztalatot lehet manapság olvasni az egészségügyről úgy általánosságban. Ebben benne van az orvosok a szakszemélyzet és ápolók jó vagy rossz magatartása is. Most kivételesen jó tapasztalatról szeretnék beszámolni. Sérvműtétre jelentkeztem egy Fővárosi kórház sebészetén.Az orvos megvizsgált,felírta az adataimat,elmondta milyen vizsgálatok szükségesek a műtét ellőtt,majd kezet fogva búcsút vettünk.
A vizsgálatok elvégzése után átadtam az orvosnak a leleteket és megbeszéltük a műtét időpontját. Két nappal később kaptam tőle egy személyes telefonhívást,hogy egy betege lemondta a műtétjét és ellőbbre tud venni a megbeszélt időhöz képest. Az orvostól és beteghordótól egészen a teljes szakszemélyzetig mindenki udvarias,előzékeny és segítőkész volt. Minden betegnek ilyen kiszolgálást és mielőbbi gyógyulást kívánok.
Üdvözlettel Józsi
Három nap a "gulágban"
2013.01.29. 06:00
Nem, most ne tessék nekem azzal jönni, hogy nincs pénz! Az ágazat rossz anyagi helyzete közismert. A hangnem ettől még lehetne emberi.
Márc. 11-ikén, vasárnap érkeztünk Berlinből Budapestre: magam egy hétre, lányom féléves isztanbuli ösztöndíja színhelye felé átutazóban másfél napra. A dolgok aztán másként alakultak.
Zsófi hétfőre virrradó éjjel rosszul lett. Vagy ételmérgezést kapott az esti éttermi vacsora kétes ízű desszertjétől vagy valami más, hasonló tünetekkel járó fertőzés ütött ki rajta, minden esetre bekerült a Szent László Kórházba. A beutalás körülményeit, majd a kórházi barakkok közti bóklászást – a beutaló orvos tanácsára mentő helyett a taxit választottuk – nem ecsetelem. Végeredmény: bár ½ 10-kor hívtam az ügyeletet, szenvedő csemetém már d.u. ½ 3-ra ágyhoz is jutott.
A fertőző osztályon – ahová különben legnagyobb meglepetésemre bárki besétálhat – megkérdezték, hogy hoztunk-e evőeszközt, poharat, bögrét. (Törülközőt még csak kölcsönvettem a szállodából, de az előbbiek szükségessége fel sem ötlött bennem.) Minden esetre hozzak WC-papírt, – mondták – meg buborékmentes ásványvizet, sós ropit és banánt. További másfél óra alatt mindezt beszereztem.
Közben kiderült, hogy nemcsak a papír hiányzik, a látogató-WC-n ajtókilincs sincs. Szent László nevéhez híven sikerült vizet fakasztanom, de midőn kinyitottam a mosdókagyló fölötti vízcsapot, a szökőkút elárasztott mindent a plafontól a padlóig, ugyanis a kifolyót valaki letörte.
A főorvosnő nem vitette át a beteget a vizsgálóba (talán nincs is), hanem a kórteremben nézte meg, miután engem, az anyát kidobott a szobából. (Az másik két fekvő idegen szobatárs maradhatott.) Később udvarias hangon igyekeztem tájékozódni a főorvos asszonynál, hogy mire számíthatunk, hisz Zsófinak másnapra szólt a repjegye Isztanbulba, amit még aznap át kellett tetetnem valamilyen reális időpontra. A reakcióból érződött az okvetetlenkedő rokonok sarokbaszorításának többévtizedes gyakorlata – megértettem, hogy zavaró tényezőnek és nem egyenrangú partnernek tekint.
A szomszéd ágyban fekvö 77 éves, 120 kilós hölgyet, akinek vastagbél-problámái voltak, pelenkázni kellett. A személyzet szidta szegényt, hogy miért hivogatja őket folyton, mikor még nincs elég tele a pelenka! Ezek után a néni nem merte megnyomni a csengőt, így végül Zsófi hívta a nővért, amikor már elviselhetetlen volt a bűz a szobában. Szóltak, hogy rögtön, majd eltelt egy óra, mire tisztába tették szerencsétlent. Kicserélték ugyan a pelenkát, de nem pucolták le a hölgy hátsófelét.
A művelet közben, mintha csak maguk közt lennének, az egyik éjszakás nővér a másikhoz a paciensek fülehallatára: "Elviselhetetlen az a banya a 232-ben, döglene már meg végre!"
Mert nem tudott felülni, az ápolónő a pelenkázott betegnek a gyógyszeradagot direkt a szájába tette, majd ugyanezzel a kézzel nyújtotta Zsófinak az övét. Gyermekem tiltakozott. Ugyan nagyon tiszteli Kati nénit, de mégsem tudja, hogy mennyire fertőző, vagyis a maga részéröl ragaszkodik a steril gyógyszer-adagoláshoz. A nővér szó nélkül hozott neki másikat.
A kórházi étkezés is érdekes: reggelire 2 db zsemle + 1 szelet parizer vaj nélkül, este 4-5 szelet olaszszalámi – minden nélkül. (?) Ja, hát tette volna el magának a reggeli egyik zsemlét, az volt a napi fejadag – hangzott a válasz. Ebédre zsíros menzakoszt – mintha egységes lenne, függetlenül attól, hogy ki miért fekszik ott.
Másnap többeket néven szólítottak, hogy öltözzenek és álljanak sorba a folyósón. Mint a börtönben. Csak a 3. kérdésre derült ki, hogy EKG-ra kell menniük. (Az minek egy bélfertözésnél?) Sorbaállították a delikvenseket, akik között volt 39°C fölötti lázzal szédelgő és egy terhes anya is. Majd le a teherliften, be egy rabszállító kocsi jellegű, ablaktakan, kiszuperált mentőautóba, amelyben még eredeti volt a berendezés: 1 betegágy és 2 hely a kisérőknek. Az ágyra leültettek négy beteget, további egyet-egyet az ülésekre. A hepehupákon át mindenki dülöngélt, egymásnak verték a fejüket. (Hogy kinek volt és milyen fertőző baja, az persze ismeretlen.) Kiszállították az EKG-s barakk előtt és beterelték őket: "Álljanak sorba a fal mellett!" (Akárcsak géppuska-sortűzre várva.) A folyósón se szék, se pad. Senki, a lázas sem tudott leülni. Itt kellett várni, míg az előző transzport összes emberén elvégezték a vizsgálatot és az új fuvar betegei egyenként sorra kerülhettek.
Zsófinál elromlott az EKG nyomtatója. Az aszisztens dühös lett. Zsófi szólt, hogy szerinte a papírkazetta elmozdult a helyéről. A munkatárs ráförmedt: "Mit szól bele?! Talán ért hozzá? Nézze mozdulatlanul a plafont, különben ...!" Majd valahogy mégiscsak lett EKG –a papírtartó láthatólag visszakerült a helyére. Semmi elnézést, igaza volt, köszönöm – no comment. Az embernek a koncentrációs táborokról szóló filmek jutnak eszébe.
Zsófi második napon jobban lett és harmadnapra kiszabadult a gulagból.
Hab a tortán, hogy végül nem derült ki semi, mert a barakkok között elveszett a székletminta, így az ok-okozati összefüggésből csak az utóbbi világos. A reálisan létező mai magyar egészségügy Árpádházi alegységében történt megmerítkezés egyetlen, bizonyíthatóan hasznos eleme az infúzió volt, ami valóban segítette a folyadékháztartás helyreállítását.
Egy egyébként egészséges fiatal három napot persze guggolva is kibír bárhol. A környezettanulmány pedig határozottan hasznos: ha eddig nem tudta volna, most már biztosan látja, hogy mennyivel jobb dolog otthon, Németországban betegnek lenni.
Nem, most ne tessék nekem azzal jönni, hogy nincs pénz! Az ágazat rossz anyagi helyzete közismert. A hangnem ettől még lehetne emberi. Az ugyanis nem kerül semmibe. Ami a jóléti szintkülönbségen túl szemetszúr, az az évszázadok óta beidegződött és rég idejétmúlt szemlélet, miszerint az orvos és kórházi személyzet megannyi félisten fehérben, a beteg pedig nekik kiszolgáltatott, gyámolatlan kiskorú. Ennek a viszonynak a normalizálása szerintem nem pénzkérdés.
Nyerj mozijegyeket - Hitchcock !
2013.01.28. 08:00Játssz velünk és nyerj mozijegyeket!
Ismét nyereményjátékkal jelentkezünk a blog.hu jóvoltából. Ahogy már megszokhattátok, páros mozibelépőkért lehet játszani, ehhez pedig semmi mást nem kell tennetek, mint egy rettenetesen egyszerű kérdésre válaszolni. Ezúttal a Hitchcock című film 2012.02.06. szerda esti budapesti vetítésére lehet eljutni.
A kérdés mindössze ennyi: A főszereplő Anthony Hopkins hány Oscar díjat nyert pályafutása során?
A megfejtéseket 2013. február 2. 24 óráig várjuk a praxisblog@yahoo.com címre.
Sorsolás: 2013. február 3. 10 óra.
HITCHCOCK
Főszereplők: Anthony Hopkins, Helen Mirren, Jessica Biel, Scarlett Johansson, Toni
Collette, James D’Arcy. Zene: Danny Elfman. Fényképezte: Jeff Cronenweth. Látvány:
Judy Becker Írta: Stephen Rebello, John J. MacLaughlin
Rendezte: Sacha Gervasi
Ő volt az ijesztgetés mestere. Tudta, mitől félnek kortársai a legjobban, ravaszul adagolta a feszültséget, és végül mindig sikert aratott: Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) minden idők egyik legjobb rendezője volt, a hátborzongató filmek királya. De ember is volt: vonzották a nők, vágyott a szerelemre, hajlott az önzésre, és a filmkészítés majdnem olyan fontos volt számára, mint imádott felesége (Helen Mirren).
Hitchcock élete egyik legnagyobb dobására készül. A Psycho-t, egy elhagyott motel, egy nem is olyan ártatlan szőke nő és egy őrült gyilkos történetét készül leforgatni. Mellette a felesége, előtte a korszak egyik legszebb színésznője (Jessica Biel), a közelben egy másik sztár, Janet Leight (Scarlett Johansson).
A feszültség egyre nő…
A Psycho forgatása alatt játszódó film az év egyik nagy Oscar-díj esélyese!
Mozibemutató: 2013. február 7.
Eredeti cím: Hitchcock
Színes, feliratos amerikai film
Gyártó: Fox Searchlight
Műfaj: romantikus
Játékidő: 98 perc
Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott
Facebook oldal:
https://www.facebook.com/MozICom
Magyar feliratos előzetes:
https://www.youtube.com/watch?v=KnOLcfFZgdA
Kommentár - Minden második reklám gyógyszerreklám
2013.01.28. 06:00
Az általam egyik legnézettebb adón a követező arányt találtam: egy gyógyszer - egy valami más, pl autó – egy gyógyszer – egy mosópor – egy gyógyszer – egy pelenka – egy gyógyszer – egy bank.
Feltűnt mostanában egy érdekes dolog. Tévézés közben megy ugye a reklámblokk. És egyszer csak arra figyeltem fel, hogy hihetetlen mennyiségű gyógyszerreklámot adnak. Ekkor elkezdtem tudatosan számolni a gyógyszer/gyógyhatású készítmény reklámokat. Arra jutottam, hogy bár alapvetően csatornánként is van eltérés, de jóval nagyobb arányban adnak gyógyszerreklámot, mint bármi mást. Az általam egyik legnézettebb adón a követező arányt találtam: egy gyógyszer - egy valami más, pl autó – egy gyógyszer – egy mosópor – egy gyógyszer – egy pelenka – egy gyógyszer – egy bank… Minden második reklám gyógyszer volt, a közbeesőek pedig más-más termékek. Konkrétan ilyen arányban: 11-ből 6, majd 10-ből 5, 10-ből 4, 11-ből 5, etc. A reklámok kb. fele gyógyszert, gyógyhatású készítményt reklámozott!
Konkretizálom: ideszámoltam pl a torokfertőtlenítő tablettákat, megfázás/nátha elleni italporokat, bélflóra-karbantartó készítményeket, táplálékkiegészítőket-vitaminokat, hasmenés, prosztata, keringés, porcproblémák elleni tabletták, rengeteg féle dolgot. Ahogy láttam, a legnagyobb számban a fájdalomcsillapítók vannak: persze szupergyorsak és sokóráig hatnak. Természetesen nem számoltam bele azokat a reklámokat, amelyek orvosokat-kutatókat „villantanak”, de nem gyógyszerek, ld: sampon, fogkrém, bőrápoló. Utóbbiak kapcsán meg is kellett állapítanom, hogy csak van még annyi tekintélye az orvosi szakmának, hogy ahol csak lehet, a termék minőségét velük próbálják szavatolni, hitelesebbé tenni.
A reklámok felépítése egyébként abszolút ötlettelen és sablonos: adott egy helyzet, amelyben a szereplő elveszíti a kontrollt maga fölött, az élete, az aktuális tevékenysége fölött: nem tud kutyát sétáltatni, ejtőernyővel ugrani, repülőt vezetni, havat lapátolni, a gyerekével játszani, a munkáját hatékonyan végezni, bulizni menni, jógázni, pasizni, stb. Mert hasmenése van, mert fejfájása van, mert kapar a torka, mert állandóan wc-re kell rohangálnia, mert ég a gyomra, mert, mert, mert…
Ééééés, ekkor jön a villanófényes heuréka, a felismerés: bedobni a gyógyszert és vége búnak-bánatnak, az élet szép.
Jah, és persze a kötelezõen elhadart mondat a kockázatokról, mellékhatásokról.
Az egésznek olyan hatása van, mintha gyógyszert szedni, sőt rendszeresen szedni, teljesen normális, alapvető dolog lenne.
Snassz. Sablonos. De működik.
Egy szintig ez normális. Mármint hogy ha fáj a fejed alkalomadtán, beveszed a repülőgép pilótás vagy a bulibainduló nénis fájdalomcsillapítót. Ha kapar a torkod, a rajzoltemberkés szopogatótablettát. Persze nem kérdezel meg róla gyógyszerészt,recept nélkül van, kikéred, mint a kiló karajt. Esetleg ha elfogy, veszel másikreklámosat. Max lesz annyi eszed, hogy ha már hetek óta sehogy nem jó, mégis elmész orvoshoz. Mondjuk ezen a ponton az a szép, mikor az orvostól kifejezetten kérsz egy bizonyos fajta gyógyszert, mert azt te hallottad, láttad, biztos az a legjobb. Azt majd te jobban tudod. Az orvost biztosan csak a gyógyszerlobbi irányítja.
Viszont van szerintem az a fajta betegség, aminél ez a „végül elmész orvoshoz”, sokkal-sokkal tovább húzódik. Mert olyan kínos. Aranyér, meg hüvelygomba, jujjj. Hogy erről a muszájnál több emberrel beszélj? Áh, elég ha a gyógyszertárban laposkúszásban kikéred a reklámozott kencét, bogyót. Persze, még az orvosnak is mondd el, meg még meg is nézi, meg még az asszisztens is hallja, hogy prosztata, meg hüvely… Az már két emberrel több, aki meghallja. Hogy neked ilyen izéd van.
A probléma csak az, hogy ezek, bár recept nélkül kaphatóak, de mégiscsak gyógyszerek. Aztán ugye tudod róla, hogy elefánt, meg vizipók, meg hétpettyes katicabogár volt a reklámban és hogy ez majd elmulasztja.
De nem tudod a hatóanyagot, például. Lehet, hogy érzékeny vagy rá. Lehet, hogy nem szabad azzal szedni, amit már szedsz. Lehet, hogy azzal a hatóanyaggal van olcsóbb. Lehet, hogy azzal a hatóanyaggal már szedsz egy másikat is, ezt meg rádobod, és túladagolod.
Persze-persze, erre ráébredhetsz, mikor elolvasod a tájékoztatót. Miután megvetted. Kifizetted.
Ha elolvasod.
Szóval csak ésszel.
Király élmény volt a térdműtét
2013.01.27. 06:00
Az egész nagyon profin működött, közben mindenki mondta, hogy éppen mit csinál velem, a keresztnevemen szólítottak, az egész olyan megnyugtató, biztonságos volt.
Sziasztok, olvaslak benneteket egy jó ideje, úgy gondoltam, ha mar jó tapasztalatom volt, megosztom, mert az a ritkább. Egy rákbeteg édesanya és egy parkinsonos édesapa mellett volt sok rossz tapasztalatom is, de úgy gondoltam, inkább a jót írom le. Két nappal ezelőtt tervezett térdműtétem volt a Móri Kórház egynapos sebészetén. Nagyon izgatott voltam, 35 éves vagyok, de meg nem volt szerencsére semmilyen beavatkozásom. Reggel 7 - re mentünk, étlen - szomjan, én tök fegyelmezett vagyok, szóval valóban nem ettem vagy ittam. Már ott az egész környezet nagyon kellemes volt, tiszta, kulturált, barátságos és elég modern ( lcd tv, nem volt fertőtlenítő szag, színes ágynemű, függönyök, wc papír, szappan... tiszta luxus:), a nővérek nagyon barátságosak, minden totál szervezetten ment, szobára raktak, megnéztek hányadik vagyok, folyamatosan jöttek, válaszoltak a hülye kérdéseinkre, tegeződtünk, viccelődtek... Maga a műtét és az altatás is nagyon király élmény volt, vagyis amire emlékszem.
Az egész nagyon profin működött, közben mindenki mondta, hogy éppen mit csinál velem, a keresztnevemen szólítottak, a dokim is a műtőben beszelt velem pár szót, megbeszéltük jó - e a zene, ami szól, az egész olyan megnyugtató, biztonságos volt. Utána is folyamatosan jöttek a nővér csajok, tájékoztattak mindenről, mikor mi lesz, tegnap reggel pedig sok jó tanáccsal, receptekkel és egy kellemes élménnyel jöttem el. Pedig tok para voltam előtte:) Igen, magán dokim volt, egy jó nevű térdspecialista, szerencsés vagyok, hogy tudok az egészségemre szánni pénzt, az az elvem, hogy annyi mindenre költünk, miért ne költenénk az egészségünkre is, persze, ésszerű keretek között, a saját döntésem alapján, én választottam a dokit.
Voltak tapasztalataim a szüleim mellett embertelen, pénzéhes orvosokról, urológusról, aki elfogadta tőlem a pénzt, hogy elmondja, az anyám meg fog halni és ő nem tud segíteni rajta, vagy amikor a parkinsonos apukámnak nem csináltak ct - t, mert nekik mar csak nyűg volt, de örülök, hogy most végre egy jó kórház, egy jó orvos és sok jó nővér tette könnyebbé az életemet:) Csak ajánlani tudom őket!!!
Legyen szerencsétek, JV.
A mohóság és pofátlanság netovábbja
2013.01.26. 06:00
Mennyivel tartozunk? Azt a választ kaptuk, csípőből, 50 ezer lesz. Mint a hentesnél, amikor húst vesz az ember.
Tisztelt Praxis!
Rövid leszek, mert a történetem sem túl összetett. Mégis felháborodtunk rajta a feleségemmel. Rutinműtétre vittük a fiunkat előre egyeztetett időpontra. Nem vagyunk görcsösen aggódó szülők, ennek ellenére azért volt bennünk egy jó adag feszültség, kiben ne lenne hasonló cipőben. Gyerkőc (11 éves) pedig nagyon vagány kissrác, bátran és a félelem legkisebb jelei nélkül feküdt be a kórházba. Ez nekünk is könnyebbség volt.
Feleségem végig bent volt a műtét előtti éjszakán és a lábadozás szakaszában is, én minden nap bementem hozzájuk. Szerencsére minden remekül alakult, a szakmaiságra tényleg rossz szavunk sem lehetett. A kórházi körülmények pedig a szerény anyagi lehetőségekre vezethetőek vissza, mindez teljesen érthető.
Végre eljött a nagy nap, gyerkőcöt lehet hazahozni, szerveztünk egy kisebb családi összejövetelt is, megünnepelni a hazatérőt, a gyerek pár osztálytársát is riasztottuk estére. A zárójelentés átvételekor szerettük volna megköszönni a magunk módján a gondoskodást, és hogy a műtétet remekül elvégezték. Borítékba tettünk egy húszezrest, adómentesen ez sem rossz órabér. Amikor megköszöntem a doktor úrnak a beavatkozást és rákérdeztem, mennyivel tartozunk hálánk jeleként, meglepő válasz érkezett. Ilyenkor mire számít az egyszeri ember? „Semmivel nem tartoznak, remélem gyors lesz a teljes gyógyulás”. Vagy valami ilyesmi.
Az álomvilággal szemben mi azt a választ kaptuk, csípőből, 50 ezer lesz. Mint a hentesnél, amikor húst vesz az ember. Mondom, tessék még egyszer mondani, el sem hittem, hogy jól hallottam. Megismételte. Nem vagyok az a tutyimutyi fazon, aki elkezd hebegni, habogni, ezért megmondtam a magamét. Nem kerteltem, elmondtam, hogy milyen szándékkal jöttem, hogy elégedett voltam, hogy ezt ki is akartam fejezni némi pénzzel, de azzal, hogy szemrebbenés nélkül, pofátlanul le akart húzni, bukta a dolgot. Ezeket teljesen normális hangneme közöltem, vele, ő pedig ordítani kezdett velem és megfenyegetett, hogy rendőrt hív, mert én rátámadtam. Nonszensz. Végül némi puffogást követően elváltak útjaink. A doktor úr mohósága miatt mi megspóroltunk 20 ezer forintot.
Az a gond ezzel az egésszel, hogy a telhetetlenségnek nincsenek határai. Mi igenis szerettük volna honorálni az orvos jól elvégzett munkáját, hiszen aki itt él, tisztában van vele, hogy egészségügyben dolgozni nem aranybánya. De csak olyannak adunk szívesen, aki nem követelőző, mohó, mint ez az úriember volt. Orvosnak ugyan kiváló, embernek viszont pocsék.
Tibor
Időpontot csak pénzért, vagy ügyeskedve kaphatsz
2013.01.25. 06:00
Megjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős.
Jól el vagy tévedve... Visszafelé mondom: A második műtét előtt február közepén voltam reumatológusnál, mivel a helyes betegútvonal: háziorvos-reuma-neurológia-idegsebész nagyjából. Itt mivel elmondtam, első műtétkor mit éreztem, és ez most mi, és a diprophos injekció, ami 3 hétig hatna, az 3 napig se hat, akkor kezdett intézkedni. A nem sürgősnek titulált MR 03.14-én lett meg, 15-én kerestem a régi operáló orvost, mivel a huniko-ban és a reumás dokinál is azt kaptam, azonnal kérjek időpontot, de a dokim külföldre távozott. Mivel írt, kit keressek, 16-án (szünnapon) elküldtem emailben kb 10 sorban tárgyilagosan, mi van most, mióta, és a ....... doktor úr műtött 3 éve, 2 óra múlva felhívott, hogy bent van, ügyel, ha most bemegyek, megvizsgál, 3 óra múlva ki volt írva az anesztes időpont, 1 hét, rá 2 hétre meg voltam műtve.
Nem volt sürgős, nyilván, 12mm-es sérv nyomta a durazsákot és a kilépő ideget. Első műtét előtt szeptemberben helyes betegutat követve feküdjön otthon 3 hetet (hiába 10 éve időnként előjövő fájdalom) majd gyógytorna, majd egy hónap múlva MR időpont ehhez képest 2 hónapra (kezdetek + 3 hónapnál tartanánk). Megjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős. Tehát kifizettem az MR-t, ekkor már október vége, megvan, azonnal menjek az OGK-ba, ahol közölték, két év a várólista, menjek haza. Ezután ismét torna, szecska, vizitorna, amit akarsz, varázslás, januárban már járni is alig bírtam.
Február elsején reggel megfáztam, elkezdtem köhögni, majd egy tüsszentésnél ismét összeestem, reggel 7 óra, ügyelet közölte, várjuk meg a 8 órát, majd kijön a háziorvos. kijött a háziorvos fél nyolckor, innentől vicces amit a sürgős mentőről írsz Vénás contramal, izomlazítók, ami csak van a táskájában, hívja a mentőket, akik közlik, hogy ha ez krónikus panasz, nem akut, akkor ugyan mentő ki nem jön, hívjon betegszállítót. betegszállító 2 órát ígért, erre 11-re ki is ért, én kaptam még egy löket contramalt, és elindultunk 3 beteggel át Budapesten, 2 kórháznál megállva, mire kistarcsára értünk, ahol fél órát álltunk mert fél egytől egyig ebédel az orvos, egykor megnézett, fél kettőkor osztályon ágyon voltam, járókerettel sem tudtam felállni, a többit nem részletezem, hova és hogy ürítettem, majd mivel épp ott járt a korábban emlegetett (mára külföldön dolgozó) orvos az OITI-ből, megnézte a leleteket, állítólag engem is, de a harmadik contramal injekció miatt ez már kiesett, és annyit üzent, hogy ahogy innen kiengedtek, mert sikerült lehúzni a gyulladást (addig nem lehet műteni) azonnal adja az időpontot, és ki volt az baromarcú aki 2 éves listára akart tenni.
Szóval 1: indikált esetben sem kapsz mindig időpontot, csak pénzért vagy ügyeskedve
2: még utána is kerülhetsz rossz kezek közé, ahol nem csinálnak veled semmit
3: mentő ilyen esetre ki nem jön! (kivéve amikor a partnernél összeestem, mert az a TVK volt, ahol amikor felhívta az orvost, hogy jöjjön, akkor 2 percen belül mentő, gyorsreagálású hadtest, minden jött, mert a szabályzatuk az, minden esethez megy mindenki a gyár területén)
Én arról írok, ami a valós helyzet, 2x átélve, nem arról, mit mondanak mások, meg mit tanulnak az orvosok, mi van, hanem a való világ..
Emberségesek, empatikusak voltak
2013.01.24. 06:00
Talán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.
Tisztelt Blog!
Már korábban is szerettem volna írni, hogy a XI. kerületi rendelőintézet (Fehérvári út) nőgyógyászati UH-ján milyen kedvesek a dolgozók.Első alkalommal egy 12 hetes UH-on találkoztam velük, és a szonográfus hölgy kérés nélkül is mindent elmondott, elmutogatott, nagyon kedvesen szinte együtt örülve velem...öröm volt figyelni a munkáját (és alapos is volt, sőt még a korom miatt adott tájékoztatót az egyéb "tesztekről, genetikai vizsgálatokról.).
A 19 hetes UH-on is nagyon kedvesek voltak, sajnos halott a magzat, és bár én is elsőre láttam, hogy olyan furcsa...de a hölgy kedvesen mondta, hogy nincs szerencsénk ezzel a babával...egyből szóltak a rendelő orvosnak, mondtak néhány biztató mondatot és ők kérés nélkül felírtak az orvosom várólistájára (hogy ne nekem kelljen így bejelentkeznem a betegfelvételem időpontot kérni). Elsőnek írtak be, soron kívül.
Nagyon szépen köszönöm, hogy emberségesek, empatikusak voltak és kívánom, hogy sokáig így tudják végezni a munkájukat!
Az orvosom se váratott (nem járok magánba, nem adok pénzt stb.), ő is együttérző volt, miután kikérdezett, átbeszélte velem a teendőket, azt is elmondta, hogy a kórházban, mivel csak 5 ágy van az osztályon, nem biztos, hogy fölvesznek. Tényleg nem vettek föl, de a sürgősségin és az "irodában" is normális ügyintézés volt.
Az UH-on az időpont kérés és a behívás is jól működik a rendelőben.
Talán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.
Üdvözlettel, név nélkül inkább
Tudja mit? Nyalja ki!
2013.01.23. 06:00
Nem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!
Tisztelt Praxis blog!
Dr V házi gyermek szakorvos (csecsemő-gyermekgyógyász) Tapolca, gyermekorvosi rendelő. Talán a 6 alkalomból 1x volt elérhető a rendelőben esetleg az asszisztens hölgy volt megtalálható. De ma senki a rendelési időben. Ez rendszeres,de a fizetését felveszi. Sőt volt rá példa,hogy szintén az itteni rendelési idejében ő éppen Balatongyörökön helyettesített .Ugyanis az ő elmondása szerint kötelező a bejelentkezés a meghatározott rendelési időben.
Telefonhívást intézem felé,amit ő így zárt le mielőtt kinyomta: "Tudja mit?Nyalja ki!" Nem tudom "doktor úr" ,hogy mit kell kinyaljak ez igazán nem is érdekel!Csak egy kérdésem van. Miért nincs soha a rendelőben? Miért engedik ezt meg évek óta itt Tapolcán? Ami egy nyílt titok amúgy az orvosok és asszisztensek körében. Csak egy a gond,hogy még egy szülő sem tett panaszt,pedig ritkán jelenik meg a munkahelyén. Nos,akkor most én elindítom. Reggel irány Sz főorvos!
UI: Nem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!
2013.Január 14.
Az OEP miatt hónapokat kell várni
2013.01.22. 06:00
Persze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját.
Tisztelt Praxis!
Ismerősöm gerincsérvre utaló problémákkal küszködik. Egy hónapja van betegállományban. A háziorvos javaslatára elkezdett utána járni a dolognak. Az őt vizsgáló orvosok rendesek, tisztességesek, alaposan végzik a munkájukat. A kivizsgáláshoz szükségesnek látták képalkotó vizsgálat lefolytatását, ezért kapott egy beutalót MRI-re. Elment bejelentkezni és 3 hónapos (!) határidővel kapott vizsgálati időpontot. Persze egyrészt érthető, mert az MRI drága, munkaerőhiány is van, így is éjjel-nappal megy a gép, szóval az OEP-nek nincs rá pénze. Igaz, hogy ezzel legalább 3 hónapot csúszik a gyógyulás, ami 3 hónap plusz betegállomány jelent. Ez alatt se munkabér, se termelés.
A GDP-ből kiesik a munkája, az OEP-et pedig terheli a táppénz. Igaz, a munkanélküli statisztika javulhat, ha valakivel pótolják a kieső munkáját. Mit lehet tenni? Persze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját. Ismerősöm élt a lehetőséggel, mert ő nem fog mankóval járkálni 3 hónapig, meg a kieső bevétel is több, mint a nem támogatott vizsgálat ára. Ügyes!
András
400 ezer forintomba került a kórházi kiruccanás
2013.01.21. 06:00
A nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem.
Tisztelt Praxis!
Elég sok jót olvastam az Uzsoki utcai kórházról, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni. Engem nőgyógyászaton műtöttek és sajnos nagyon el lett szúrva az egész műtét. Először is hatalmas 30 centiméteres vágást alkalmaztak a beígért 10 cm helyett és nem bikini vágással, hanem hasközépi vágással lettem megműtve. Mai napig nem értem, hogy miért kellett felmenni a padlásra, ha a pincében szereltek. Kaptam egy fertőzést, majd vérátömlesztést és sok sok antibiotikumot. Egy hónap után 5 cm mély nyitott sebbel engedtek haza, amit én kezeltem naponta legalább 5-6 alkalommal. Minden esetben újra és újra le kellett vennem a kötést és a seb zuhanyoztatása után újra be kellett kötöznöm. Ráadásul, amikor kértem, hogy tb támogatásra kapjam a kötszereket, közölték, hogy már 10 éve nincs támogatás rá.
Kemény 3-400 ezer forintomba került ez akis kiruccanás, ugyan is legalább 5 hónapig kellett ezt a herce hurcát végeznem, mire begyógyult a seb. A nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem. Remélem, hogy a sebészeten sokkal jobb tapasztalom lesz a sérvműtétem következtében, mert a sebész orvost nagyon dicsérik aki el fogja végezni rajtam a beavatkozást. Többet tudok majd írni erről a műtétem után. Nagyon szeretnék azokhoz, tartozni, aki sok jót is írnak erről a kórházról.
Ordítanak gyógyítás helyett
2013.01.19. 06:00
Szomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.
Tisztelt Praxis!
Én a várpalotai rendelőintézetben tapasztalt hiányosságról szeretnék írni. 3-ik babával vagyok várandós. Mivel Várpalotához tartozunk,így oda kel járnom.(Egyelőre)
A panaszom a következő: Van egy 2 éves kislányom,aki méretre 4 évesnek felel meg,viszont nem tud még sokat sétálni,mellőlem hamar elszalad.A másik lányom 9 hónapos,ő kb 1.5 éves baba méretnek felel meg.Járni még nem tud. Babakocsival szinte lehetetlen közlekedni,mert nem fér fel a buszokra.Ha kiveszem belőle a babát,hogy összecsukjam,hová tegyem addig?A sárba?17 hetes terhes vagyok,nagy bajom,hogy kb.10-15 percenként muszáj(bocsi,hogy így kiírom),pisilnem,mert nem tudom tartani.Ezek a gondok miatt,kénytelen párom hordani vizsgálatra,szerencsére van autó.A gyerekeket visszük,mert nincs kire hagyni őket.
Nőgyógyászat:kérünk időpontot,mindig 12 órára kapjuk az UH vizsgálatra.Odamegyünk kb,10 perccel hamarabb és SORSZÁMOT kapunk.12-13-ig van Uh vizsgálat(ha jól tudom),ha eddg nem férünk be,mert általában több mint 10-en szoktunk lenni,akkor mehetünk haza vizsgálat nélkül.Az orvos,kiabál,gúnyolódik,és panaszkodik,hogy sírnak a gyerekek a váróban,beszól"a szülésre is beviszem a gyerekeket?"Az apukákat nem engedi be az UH vizsgálatra,csak 10 ezer forintért.(4D).Tanácsadást ua. az orvos végzi.11-re adnak időpontot,ismét sokan vagyunk,és ott és akkor mondja meg,hogy kell-e maradni vizsgálatra vagy UH-ra.Na,hát én a vizsgálatra nem mindig vagyok felkészülve lelkileg és szoknyával.Jobb helyeken előre megbeszéljük.
Tanácsadásra 1 órával előbb oda kell menni,persze ezt is utólag tudtuk meg,sorszámot kérni.UI:Belgyógyszat.Kapok időpontot,fél órával hamarabb ott vagyunk,mert csak 10,45-11-ig lehet sorszámot kapni.Vérvételi eredmény még nincs kész,de adnak időpontot,nem szólnak,hogy azt meg kell várni.Több mint 1 órát ültünk ott,éhesen,mert nem mertem enni,hátha bármikor behívnak.Betegmozgás nincs,a kv-t viszik be a rendelőbe.Mi meg odakint(dugig a váró),várunk.Bejutotam.Közlik velem,hogy kell a vérvételi eredmény.Mire én:nekem ezt honnan kellett volna tudnom,nem én kértem az időpontot(választási lehetőség nincs),nem szólt senki.Erre ordít velem a dr,-nő,hogy mit idegeskedek,jöjjek vissza máskor.Dühöngve mentem haza.Hogy ne kelljen,ezt a megaláztatást újra átélnem,magánorvoshoz megyünk.9000 ft a díja.
Amit a havi vitaminomon spórolok meg,leszokok a kv-ról(nem árt),és nem veszek ruhát magamra.1 db gumis derekú szoknyám van,elég lesz az.Tudom:nekem legalább van miből váltani.Nagyon sajnálom a nőket,akik ugyan ezen a megaláztatáson mennek keresztül,mint amin mi.A párom minden alkalommal,könyörög a munkahelyén,hogy engedjék el,hogy tudjon velem jönni.Ezekre a napokra pénzt nem kap.A védőnőm nem jön ki házhoz,mert messze lakunk tőle.10 perc gyalog.Inotán nincs nagy távolság.A nőgyógyász Dr...,,a belgyógyász,Dr.....
A sebészetre is időpontot adnak,párom volt bent.13 óra körül ment,vérző újjal,azt mondták neki:kérjen időpontot.Mutatta az ujját,sürgős eset volt,nagy nehezen kapott sorszámot.Majdnem 2 óra múlva jutott be.Az ő utána érkező betegeket bármilyen bajuk volt,haza küldték,mert vége volt a rendelésnek.Veszprémbe nem mehetünk,mert nem fogadnak bennünket,mert Várpalotán van Rendelőintézet.A vérvételen nagyon kedvesek a nővérek.Bárcsak mindegyik emberként bánna velünk.Szomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.
Le a kalappal a kórház előtt
2013.01.18. 06:00
Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból.
Kedves Praxis Blog!
Csupa panaszt olvasok a Praxis blogon, ami persze nem csoda a pénzhiánnyal küszködő magyar egészségügy körülményei között, ezért gondoltam, leírom a mi történetünket is, hogy lássa mindenki, ilyen is van (pedig ezek a nővérek, orvosok sincsenek jobban megfizetve, mint máshol).
Szerencsére nekem soha semmilyen kórházi élményem nem volt még a szülésen (császármetszésen) kívül, amely a Bajcsy kórházban történt és szinte csak pozitív élmények értek (leszámítva néhány kissé morcos csecsemős nővért és egy roppant fárasztó szobatársat) a benn töltött 3 nap során.
De ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a Madarász kórház csecsemő osztálya, ahol az elmúlt másfél évben kétszer, illetve háromszor is jártunk sajnos – először apnoe miatt, másodszor egy tervezett alváslabor vizsgálaton töltöttünk benn egy éjszakát, harmadszor krupp gyanúval került be a kislányom és vele együtt én is. Ezek az események az első fél év alatt történtek, ami eléggé sokkoló egy friss édesanya számára, de őszintén elmondhatom, hogy az összes ott dolgozó orvos és nővér mindent megtett azért, hogy a félelmeinket csökkentse. Eléggé értelmes emberek vagyunk, de nem voltunk a képességeink teljes birtokában az ijedtségtől, de mindent többször türelmesen elmagyaráztak, megnyugtattak minket.
Első alkalommal, mikor légzéskimaradás gyanújával vizsgálták a kislányomat, volt kardiológiai vizsgálat és szív ultrahang, koponya ultrahang és mellkas röntgen, neurológiai vizsgálat, tényleg úgy éreztem, hogy mindent megtesznek, hogy kiderítsék, jól van-e a baba. Összesen két éjszakát töltöttünk bent, a gyermekem észre sem vett semmit gyakorlatilag az egészből. Ezek után javasolták egy külön időpontra az alváslabort, szerencsére sehol sem találtak semmit, és azóta sem történt olyan esemény, ami újabb aggodalomra adott volna okot. (Azért ilyenkor eszembe jut, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzbe került volna, ha nem TB finanszírozott egészségbiztosításunk lenne.)
A második (illetve tulajdonképpen az alváslabort is számítva harmadik) alkalom a pici fél éves korában volt, krupp gyanúval kerültünk be. Pont karácsony volt, mikor 25-én délután a kislány sírdogálósan ébredt az alvásából, ami rá nem volt jellemző sosem, és hőemelkedése volt, estére pedig belázasodott. Az éjszakát egész jól végigaludta, de aggódtam, ezért másnap elvittük az ügyeletre. Rengetegen voltak és 2-3 óra várakozás után bekerültünk egy öreg és morcos doktornőhöz (lehet, én is morcos lennék, ha karácsonykor dolgoznom kellene…), aki jól leszúrt bennünket, hogy nem vettük észre, hogy ez krupp? Nem vagyok gyerekgyógyász, de olvastam már a krupp tüneteiről (ugató köhögés például), ilyenről szó sem volt a kislányom esetében. Azt mondta, az első kruppot komolyan kell venni, különösen ilyen kicsi korban, ezért rutinosan indultunk a Madarász kórházba ismét. A kedvem egyből jobb lett, mikor a tündér ügyeletes doktornő csupa mosollyal közölte a vizsgálat után, hogy nem olyan vészes a helyzet, de megfigyelik a gyermeket a biztonság kedvéért. Ez a kis kaland ezúttal három napig/éjszakán át tartott nekünk. Különösebb kezelést nem kapott a picur a lázcsillapításon kívül, adtak párásítót a szobába, volt fül-orr-gégészeti vizsgálaton, de szerencsére hamar jobban lett. A legijesztőbb dolog a branül volt, amit a pici kézfejébe kapott érkezéskor, hogy szükség esetén azonnal tudjanak neki gyógyszert adni, de végül nem került erre sor. Minden nap más nővérkével találkoztunk, de egytől egyik mindenki kedves és segítőkész volt. Egy szép és fiatal doktornő volt a kezelőorvosunk, angyali türelemmel, elbocsájtáskor még kúppal is ellátott minket otthonra, amelyről mostanság tudtam meg, hogy milyen horror áron lehet kiváltani a patikában. Ez volt az az alkalom, amikor megfordult a fejemben, hogy szívesen adnék a nővérkéknek pénzt, de sajnos senkivel nem találkozunk újra, így egy nagy adag csokoládét vitt be a férjem az osztályra a hazamenetelünk napján, aminek nagyon örültek. A kislányom ezt az alkalmat sem érezte igazán meg, hazaérkezés után sem borult fel a napirendje, nem változtak meg a szokásai.
Mindhárom alkalommal végig a gyermekemmel lehettem, tudom, hogy ez jogom is, de soha senki nem húzta miatta a száját (egyedül a vizit idejére kellett elhagyni az osztályt). Külön szobában voltunk mi kettecskén. A gyerekágy mellett áll egy kihúzható fotelágy, amin anyuka benn töltheti az éjszakát ingyen, de ha le is akar feküdni rendesen vetett ágyba, azért kell már fizetni. Napi háromszori étkezés is jár anyukának, amíg benn van a gyermekkel.
Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból. Reméljük, azért nem találkozunk a közeljövőben. :)
Üdvözlettel,
Uhrner Gabriella
Hiába szenvedtem, ide-oda küldözgettek
2013.01.17. 06:00
Akinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen „öröm” ilyenkor akár egy lépést is megtenni!
Történetem 2012. novemberében, az egri kórház Sürgősségi Osztályán. Akkor már kb. két hete szenvedtem derékfájásom miatt, melyre 2 hónapra múlva MR vizsgálatra előjegyzést és tablettás, valamint injekciós gyógyszereket kaptam. Állapotom nem javult és nem bírva tovább a fájdalmat, a 4 napos ünnep második napja lévén, mivel máshová nem mehettem, kezeimmel a térdeimre támaszkodva bevánszorogtam a sürgősségi osztályra. Beírattam magam a triage pultnál és viszonylag rövid, kb. 20 perc várakozás után be is hívtak a vizsgálóba. Beérkezve a nővérke meglátva furcsa, hét rét görnyedt állapotomat, az első megjegyzése az volt” miért ide jöttél,mért nem az idegsebészetre, vagy a neurológiára”? Mit is mondhatnék?! Onnan ahonnan segítséget várnék, egy ilyen „kedves” fogadtatás igazán „jól esett”!!!
Szegényke biztosan nem tudta, hogy ezek az osztályok ünnepnap nem dolgoznak, de természetesen akut ellátást máskor sem végeznek, hiszen erre találták ki a sürgősségi osztályt. Azt az osztályt, ahol Ő dolgozik! (vagy csak kellene neki) A doktornőnek elmondtam a panaszomat, azt is, hogy már szedek gyógyszereket és az MR vizsgálatra is elő vagyok jegyezve. Meghallgatva panaszomat felajánlotta a fájdalomcsillapítást, de az MR vizsgálat kérését nem, mivel „Ő ezt nem meri, csak ha átmegyek és magamnak elintézem”. Átvánszorogtam tehát a RTG osztályra, ahol az ottani doktornő látva állapotomat, szenvedésemet, minden további nélkül, megígérte és kérte, küldjék át neki a vizsgálatkérő lapot. Akinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen „öröm” ilyenkor akár egy lépést is megtenni! Nos, visszabotorkáltam a sürgősségi osztályra, ahol 5-10 perc várakozás után behívtak. Közöltem a doktornővel, hogy megcsinálják a vizsgálatot, csak küldjék át az MR kérő lapot. Meghallva ezt az adminisztrátor, máris beszólt :,hogy már kaptam korábban kérőlapot!
(Megrémülhetett, mivel a másolat kinyomtatásához rá kellett volna kattintania az egér bal gombjára és ez megerőltető lehetett a számára.) Megjegyeztem, hogy nem hoztam magammal, mire kérte, menjek el érte! Nos, akkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna! Megköszöntem a segítséget és elindultam kifelé, megjegyezve, hogy elmegyek Miskolcra, az ottani sürgősségire, az ambuláns lapomra pedig nyugodtam írják rá, hogy önkényesen távoztam! Ezután újabb vánszorgás következett vissza a RTG osztályra, szólni, hogy ne várjanak, nem jövök.
Mikor mindezt elmeséltem a doktornőnek, ledöbbent, de a vele egy társaságban lévő traumatológus orvos is aki megkért, ne menjek máshová, hiszen állni sem bírok, mivel ő most a baleseti sebészeten rendel , majd ő megírja a kérőlapot és ellát gyógyszerekkel. Elfogadtam a segítségét, melyet köszönök G. T. Dr-nak. Az MR vizsgálat olyan betegséget mutatott ki, melyet hamarosan operálni kell. Ezután öt nap kórházi kezelés következett a neurológiai osztályon és most már talán rendbe jöttem, köszönet érte azoknak az orvosoknak, akik a saját munkájuk mellett a sürgősségi osztály munkáját is elvégzik!
Tisztelettel Egy volt kórházi dolgozó
Kommentár - Elfogadni a halált...
2013.01.16. 06:00
Ma a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?
„Ott az öregember lefeküdt egy gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta kezét.
– Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom a szememet és aludni fogok sokáig. Engem nem szabad senkinek felébreszteni. Te ne várj rám itten, mert nagyon sokáig fogok aludni [….]
A gyermek hallgatta okosan, amit az öreg beszélt. [….]
– És most mondd el előttem azt az imádságot szépen.
A gyermek letérdepelt és imádkozott halkan, az öregember utánamondá azt töredezett hangon.
Amen, amen.
– Most pedig csókolj meg még egyszer.
A gyermek lehajolt szépapjához, s remegve csókolá meg annak tisztességes arcát.
– Áldjon meg téged az Isten, kisleánykám.
És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember, szemeit lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve, egymáshoz az ujjak hegyeit, ahogy szokták a halottak, kiket a terítőre tesznek.
A gyermek csak nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e aludni szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni, aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán hullottak nagy könnycseppjei a kezében tartott száraz zabkenyérre.”
Idézet: Jókai Mór, A régi jó táblabírák
A fenti idézetnek annyiban van köze a mai témához, hogy ez indította el a gondolatot.
Elfogadni a halált… Emberi mivoltunk egyik legnehezebb feladata. De emberi feladat. Az állatoknak nincs tudomása a halálról, a jövendőről. Az emberivé fejlődött elme és tudat áldása és átka ez. Tudnunk kellene együtt élni vele. De valahogy egyre nehezebben megy.
Az elmúlt 1-2 generáció alatt pedig jó nagy lépéseket tettünk a halállal való „békesség” tudatától távolodva.
A halál kikerült az otthonunk falai közül. A kórház levette ezt a „terhet” a családok válláról. Jó ez? Persze, könnyebb a hozzátartozóknak. Sokszor megoldhatatlan feladat lenne egy súlyos beteggel, haldoklóval otthon lenni, ápolni. De nem biztos, hogy lelkileg jó. Én azt hiszem, látnunk kellene a halált. A házunkban. Valahogy megtanulni békésebben együtt élni a tudattal. Elfogadóbban. Ma az az általános, hogy a beteg idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, magára hagyatva távozik közülünk. És a család éveken át emészti magát azzal, vajon szenvedett-e? Mit érezhetett?
Nagyapám hosszú ideig volt beteg, kórházból ki, be. Míg végül nagymamám beszélt az orvosokkal, akik azt mondták, nem tudnak tenni már érte semmit, a fájdalmait csillapítják, de meggyógyulni nem fog. Hazahozatta. A háziorvos járt ki gyógyszerezni, fájdalmat csillapítani. A félhomályos szobában, az ajtó melletti ágyon ült nagyapám. Feküdni már nem tudott, fullad tőle. Velünk volt még hetekig. És végül otthon halt meg, a saját ágyában, a felesége és a lánya (nagymamám és édesanyám) közelében. 11 éves voltam. Mélyen bennem maradt ez. Ma is úgy hiszem, hogy így volt jó.
Édesanyám 48 évesen halt meg, hirtelen. Este lefeküdt aludni és nem kelt fel többé. A ravatalon szép és békés volt az arca, aludt. Megsimogattam a haját. És életemben először éreztem magam „felnőttnek”. Hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya. Már nekünk kell ilyet intéznünk, temetést.
Rituálék. Segítenek. A különböző koroknak megvolt a maga halálrítusa, gyászrítusa. A szem lezárása, az áll felkötése, a test mosdatása, ünneplő ruhába való felöltöztetése. Az elhunytért végzett utolsó szolgálatok.Gyászruha, siratás, virrasztás, halotti tor. Közösségi rituálék voltak.
Ma a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?
Szeretnék békében lenni a halállal. Úgy, mint a nagymamám. Beszélni akart velem egyszer, elmondani, miket intézett a temetésével kapcsolatban, hol vannak a ruhái, amiket majd ráadjunk… Hárítottam, ne beszéljünk erről. Bántotta őt, szeretett volna megnyugodni afelől, hogy mindent, amit tudott, elintézett előre. Évekkel később nőttem csak fel ahhoz, hogy nyugodtan le tudjunk ülni, megbeszélni ezeket. Részéről nem volt ebben semmi hisztérikus félelem, vagy ilyesmi, amit odaképzelnél. Nyugodt, szinte tárgyilagos hangon beszélt, mint aki utazni készül és számbaveszi, becsomagolt-e mindent.
Azóta is él, de erről nem beszéltünk többet. Már elmondta, amit erről akart, több jajjgatnivalót pedig nem talál a témán. Mikor nagyapámat temettük, megsiratta. Mikor mindkét gyerekét el kellett temetnie, abba ő is belehalt egy kicsit. De a saját halálára nyugodtan tekint. Az a mi megsiratnivalónk lesz.
És ez talán még nehezebb. A saját halálunkra felkészülni. Így elfogadni ennek tudatát.
Szeretnék békében lenni a halállal.
Helia
Soha nem ismerik el, ha hibáznak
2013.01.15. 06:00
Készüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatellizálják.
Tisztelt Praxis Blog!
Én pusztán figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ha esetleg bekerülne a Margit kórház sebészetére,
1. Vigyen orvosi kisokost, vagy laptopot. Mert hiába ígérik meg, hogy el fogják pár mondatban mondani, mi fog történni a műtét alatt, és ezzel íratják velem a papírt hogy beleegyezek alá, mégsem mondanak semmit... (Szorongásos panaszaim vannak, megnyugtató lett volna legalább tudni mi vár rám.)
2. Hívja fel a figyelmét arra az összes orvosnak, hogy habár az édesanyja is be fog jönni, azért mivel úgy is harminc éves, esetleg majd neki is elmondják hogyan sikerült a műtét. Nekem semmit nem mondtak. Nem vagyok értelmi fogyatékos, nincs gyámom és bizony-bizony jó tizenkét éve nagykorú is vagyok. Mégis édesanyámtól tudtam meg a második nap, hogy az a gyanús harmadik flastrom, valamint azért van rajtam mert műtét közben történt egy kis baki, is rajtam felejtették a kauterizálót. Vagy ilyesmi, mindenki mosta kezeit, majd közölték, felszíni sérülés. (Harmadfokú égés volt, ami később a "nem kell vele semmit se csinálni" intelem miatt elfekélyesedett. Két hónapig gyógyult (!), életem végéig rajtam marad a heg. Az egész bal mellizmom fájt tőle, annyira mély volt, Egy levél fájdalomcsillapítót szedtem be. A Csobánka téri rendelőintézet sebésze meg volt döbbenve a láttán.)
3. Készüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatelizálják.
4. Vigyen füldugót, az osztályon ugyanis hiába van minden szoba tele éppen esetleg altatásból ébredező, még az alvást igénylő betegekkel, folyamatosan csapkodják az ajtókat.
5.Jól jegyezze meg a betegjogi képviselő adatait, és semmiképp ne érezze magát rosszul ha végül úgy dönt, megírja milyen kiváló bánásmódban volt része, úgy hogy a családja az utolsó félretett pénzét adja oda a kezelőorvosnak, hálából. (Mi lett volna, ha nem visz neki a családom semmit? Esetleg még belém is varnak valamit?)
6. Dietetikust keressen külön, mert akit kirendelnek aznap nem fog menni, és mire odatalál az ágyához, addigra Önök esetleg épp a műtéti altatásban lesznek még. (Az egyedüli pozitívum, a két éjszakás nővérke, akik valóban lelkiismeretesek voltak, hála és köszönet nekik.)
7. Ha esetleg a főnővér valamelyik fia, hasonló munkakörben dolgozik, vagy dolgozott mint az Őn egyik szobatársa, készüljön fel rá hogy végig kell szenvednie Önnek is, és a szobatársnak is (műtéti napon, Ő műtét utáni napon) a "kényszer" munkaügyi tanácsadást.
Mindezeket már leírtam a betegjogi képviselőnek is, nem én vagyok bolhás öregasszony, csupán nem számítottam rá hogy ennyire szarnak majd a fejemre. Nagyon rossz élmény volt, igyekszem mindet megtenni hogy soha többé ne kerüljek be oda. Megjegyzem, nem én kértem a sorstól epebetegséget, nem hinném hogy a genetika hajlam miatt én tehetnék róla hogy rajtam is kijött. Szeretett Magda nagymamám nagyon sokat vesződött szintén vele.
Én szinte fizikailag is a tükörképe vagyok. Tehát, ha mondjuk bungee-jumpingoltam volna, és teszem azt lezuhanok és összetöröm magam, akkor nyilván megállapítható lett volna hogy én kerestem a bajt. A szomszéd ágyon fekvő hölgy, szintén nem örült a hirtelen jött érdeklődésnek, ők sem számítottak arra hogy ennyire kevés információ és törődés lesz az osztályrészük. Mivel, tökéletesen beazonosítható vagyok a történet alapján, teljesen fölöslegesnek érzem a nevem leírását. Adjon az Isten mindenkinek jó egészséget, mi ateisták pedig igyekszünk tenni is érte. Csak kórházba ne kerüljön az ember, pláne ide. Erre a bánásmódra nem mentség, hogy egy ideig be is volt zárva ez az osztály. Köszönöm a figyelmet.
Direkt szúrja el a fogakat az orvos?
2013.01.14. 06:00
Az a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem.
Tisztelt Olvasó,
Az alábbi címen olvastam http://praxis.blog.hu/2013/01/13/a_noverke_kivette_a_mesekonyvet_a_kezembol_es_hazazavart "Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre." Ezt a két sort és hirtelen eszembe jutott a fogorvosomról alkotott véleményem. Bár az oldat csak most találtam meg így nem tudom valójában, hogy pontosan mi minden olvasható rajta csak a félkövéren szedett két sorra hivatkozva gondoltam, hogy megírom a véleményem róla. Először a körzeti fogorvosomhoz mentem közel 6 évvel ezelőtt.
Mivel nála majdnem minden ingyen volt, ezért választottam őt. Betömte két hátsó rágó fogamat amelyek igen hamar eltörtek. Nos. Műszaki ember lévén, hamar kikövetkeztettem, hogy ha túl nagyra fúrja a lyukakat, akkor a vékony fal hamar el fog törni. Mikor betömte, azért közölte, hogy ha porcelán fogakat szeretnék, akkor azok (és az ujjaival is mutatta, hogy) drága lesz és jó mélyen a zsebembe kell majd nyúlni. Hát én a törött fogaimmal megkerestem a munkahelyem fogorvosát és mondhatnám, hogy két-három ezer forintért a fehér tömítőanyaggal (mint egy szobrász) felépített egy fogat a törött fogak maradék gyökereire. Ezek az építmények majd másfél évig megvoltak, még végül kértem, hogy csináljon nekem porcelánfogakat. Nem beszélve arról, hogy lényegesen olcsóbban, mint ahogy az előző azt bejelentette.
Az a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem. Vajon hol tudnék panaszt tenni akár 6 évvel később is. Szeretném a többi kuncsaftját tájékoztatni, mert erősen él bennem a düh, hogy viszonozzam a kedvességét. Hát röviden ennyi a történetem. Nem vagyok egy jó fogalmazó. Ha gondoljátok, hogy közzéteszitek, akkor nyugodtan javítsatok a fogalmazásban és kérném szépen, hogy küldjetek egy emailt, hogy hol olvasható a történetem. (ha olvasható)
Köszönöm További szép napot
A nővérke kivette a mesekönyvet a kezemből, és hazazavart
2013.01.13. 08:32
A paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.
Kedves Praxis!
Az e-mail tárgyában megjelenő félmondat sugallatával ellentétben egy kifejezetten pozitív tapasztalatról szeretnék nektek írni. Csütörtök délelőtt csörgött a telefonom, a kijelzőn az iskola száma, na, ez jót nem jelenthet. És tényleg: tízéves fiamat a szünetben fellökték, beverte a fejét és "elég rosszul néz ki szegény". Hurrá, kocsiba be, suliig padlógázzal, gyermek fekszik a földön, az arca enyhén zöld. Szédül és hányingere van, szóval irány az ügyeletes kórház. Ami a Fiumei úti Baleseti Sebészet. Az ambulancia tele, na, ez nem lesz rövid, a gyerkőcöt fel is készítem a várakozásra, mint kiderül, teljesen feleslegesen. Még le sem pakoltuk - a kedvesen kifestett - váróban a cuccainkat, máris behívnak minket. Mert hogy fejsérülés.
Három perc múlva már a röntgen felé száguldozik a fiammal egy fiatalember, komolyan, szlalomozik a kerekes ággyal. Közben magyarázza a fiamnak, mit fognak vele csinálni, olyan dumája van, hogy a gyerek, fejfájás ide, hányinger oda, hangosan röhög mire a röntgenhez érünk. Én csak azért nem, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a Kétségbeesett Anya Szerepével. Komoly baj, koponyatörés nincs, de az agyrázkódás miatt 48 órára bent kell maradnunk megfigyelésre. A Szimpatikus Ágytologató Fiatalember felvisz minket az osztályra, a liftben komoly késztetést érzek, hogy a zsebébe gyűrjek egy kisebb összeget, bár fogalmam sincs, mennyit "kell" ilyenkor adni. A paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.
Húsz perce szálltunk ki a kocsiból, már fenn vagyunk a Gyerekosztályon. Ami mint egy képeskönyv-illusztráció. A falakon festmények, görbe tükrök, legváratlanabb helyeken játékok (korlátokon kisvonat fut, kilincseken itt-ott mesefigurák lógnak), a nagyobbaknak mókás agytorna-feladatok, egy fémszekrény oldalára például malomjátékot festettek, mágneses katicákkal meg lepkékkel lehet játszani. A fiam egy ötágyas kórterembe kerül, egy nagyfiú mellé. A nővérek kedvesek, mosolygósak, mindent elmagyaráznak a gyereknek. Aki eléggé meg van szeppenve, sosem volt még kórházban, és kénytelen vagyok egy időre magára hagyni, hazamenni pizsiért-cuccért. Pénztárcáért. Mire visszaérek, szinte megtelik a kórterem, a két új fiú is agyrázkódós, ez ilyen rázkódós nap, mosolyog a nővérke, hihetetlen, folyamatosan mosolyog. Még akkor is, amikor az egyik kisfiú, hat éves alig lehet, negyedszer rántja el a kezét az infúzió bekötésekor. Olyan megnyugtatóan magyarázza neki a dolgokat, hogy tátva marad a szám. Pedagógiából profi. A fiam, ahogy közeledik az elválás, tízévessel már mégsem marad bent az ember, főleg, ha otthon vannak a testvérei, egyre elesettebb. Csak még egy amőba, csak még egy mese. Az éjszakás nővér bejön, "látom anyán, hogy elég fáradt", mondja a fiamnak, "kipróbáljuk, hogy én is tudok-e mesét olvasni?". A gyerek bólint, erre a nővérke kiveszi a könyvet a kezemből és hazazavar.
És én ennek örülök, tényleg alig állok a lábamon így fél tizenegy felé. A kocsiban jut eszembe, francba, elfelejtettem a paraszolvenciát. Másnap délelőtt tudok beszélni egy orvossal, rövid, de korrekt tájékoztatás, ha semmilyen problémát nem találnak a szakorvosok, holnap mehetünk haza. A gyerek kivirult, a fejfájása elmúlt. Elviszik mindenféle vizsgálatra, neurológia, fül-orr-gége, a szemész orvos a kötelező vizsgálaton kívül ellenőrzi a szemüvegét is, nem kellene kontrollra menniük, kérdezi, de februárban, mondom, de csak májusra kaptunk időpontot. Akkor felírok egy új lencsét, ha már itt vannak. Döbbenten köszönöm meg, a múlt héten hiába győzködtem a kerületi szemészt, egyszerűen nem volt hajlandó előbbi időpontot adni. Estére a fiam mindhárom szobatársa is sokkal jobban van már, pedig kettejüknek elég komoly volt a sérülése. A kórházi vacsora elég gyatra, rendelünk pizzát, amőbázunk, egész jó kis partihangulat lesz a kórteremben.
A mai éjszakás nővérke sem kevésbé kedves, mint a tegnapi, "holnap úgyis kirakunk mindenkit" megjegyzéssel tízig engedi a ramazurit. A fiam már nem is tartóztat, jól érzi magát, tudja, hogy biztonságban van. Elképesztő profizmussal, emberséggel, kedvességgel végzik a Baleseti gyermekosztályán dolgozók a munkájukat. Valószínűleg varázslók is vannak közöttük, hogy a magyar egészségügyben ilyen helyet teremtettek.Végtelenül hálás vagyok nekik és köszönöm a fiam nevében is. Kérem, ha lehet, tegyék ki ezt a levelet a blogra, hogy sokan megtudják, milyen remek munkát végeznek az ott dolgozók!!!
Tisztelettel, M. Ágnes
Hogyan fogadhat el egy sebész műtét előtt százezer forintot?
2013.01.12. 06:00
Ne meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az.
Éppen most vagyok tapasztalóban. Nincs az a pénz, amit bármely eü dogozó - a takarítótól a nővéreken át az orvosokig - el ne fogadnának. Sőt, ha nem utálnám ezt a szót, azt mondanám, kizsarolnának.
Pl. ágyhúzás, wc takarítás, hideg étel (ebéd) átadása címén. Ha valaki szereti a jéghideg zöldséglevest, most, itt jelentkezzen! És utána morog az ételosztó, hogy a 'kedves betegek' nem eszik meg, otthagyják... Vagy netán 'elfelejtik', hogy az inzulinos, cukorbetegnek diabetikus étel van kiírva. Az orvos jön rá, mert felszalad a cukra 15-re, akkor bezzeg összeszaladt az egész társaság. Érdekes, hogy amióta pénzt kap a hölgy, azóta meleg az étel és figyelik a diétát is. Magyarázza meg nekem valaki, hogyan fogadhat el egy sebész műtét ELŐTT százezer forintot? Amikor még azt sem tudja, hogy sikerül-e.
Vagy pont ezért? Utána megkapja a második százezret. Szóval ne meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az. Némelyek szégyellhetik magukat, persze itt is tisztelet a kivételnek. És még egy kérdés, nem tudom a címzettet! Éppen ott voltam egy takarítás címszó alatt. Abból állt, hogy egy vizes felmosóval átabotában középen (a járás útjában) áthúzta a műanyag padlót, majd a rongy átöblítése NÉLKÜL vitte át a másik szobába, folyosóra.
Nyilván senki nem szólt még neki a baktériumok áldásos hatásáról, hogy bizony ilymódon is átkerülhetnek egyik helyről a másikra. Csak mellékesen jelzem, hogy 10 emberre van egy darab wc és egy darab zuhanyozó. És ez egy SOTE klinika.
Lehetséges az áttétes tüdőrák?
2013.01.11. 08:41
Az lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van?
Tisztelt Praxis!
Lehetséges az áttétes tüdőrák?
Az lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van? Egy évvel ezelőtt még semmi sem volt a tüdőszűrőn most pedig a CT szerint áttétes tüdőrákja van. És semmi tünete sincsen, nem köhög, nincs rosszul, nem fáj semmije. Öregotthonban dolgozik és állítólag a májból kapott áttétet, de soha nem ivott és nem is dohányzott ő se és körülötte se senki és semmi tünete sincs még most, se pedig állítólag áttét van a tüdőben.
A tüdőben több 3-9 mm-es a májban pedig 15-50 mm-es van. És semmi tünet még most sem pedig áttétes???
A válaszokat előre is köszönöm!
100 ezer forint hálapénz 5 nap alatt
2013.01.10. 06:00
Ennyit fogadott el az orvos a kórházban olvasónk édesanyjától.
Tisztelt Praxis blog!
Édesanyám 84 éves múlt idén január 1-én, sajnos mostanában többször kellett kórházban töltenie rövidebb hosszabb időket. Nagy általánosságban minden rendben volt a tapasztalatait illetően, egészen a legutolsó kalandig. Szegénykém trombózissal került be a kórházba, sajnos mi nem tudunk vele lenni mindig, hiszen több száz kilométerre él tőlünk, így már csak akkor értesültünk a dolgokról, amikor bekerült. Persze rengetegszer kértük már, hogy költözzön hozzánk, majd gondját viseljük, de igen csak eltökélt abban, hogy ő nem akar a terhünkre lenni, így meggyőzhetetlen.
Szóval felhívott minket, amikor már megtörtént a baj. Megoldottuk, hogy leutazzunk hozzá, szabadságra mentünk egy hétre a férjemmel. Az ő lakásában laktunk, minden nap látogattuk. Sajnos, édesanyámról azt is el kell mondanom, hogy kissé szenilis lett az utóbbi időben, igazából ez kb. fél éve tűnt fel. És épp ez a szenilitás az, ami miatt problémák adódtak. Édesanyám a tudtunkon kívül 100 azaz 100 ezer forintot vitt magával a kórházba, ez közel a teljes nyugdíja. Ez is csak úgy derült ki, hogy amikor rákérdeztünk, az épp esedékes számláira van-e egy kis félretett pénze, akkor mondta, hogy nála van a kórházban.
Nos, kiderült, hogy valóban nála volt, de 5 azaz öt nap alatt elosztogatta. Ez az egyik ágyszomszédjától derült ki, édesanyám egyáltalán nem emlékezett rá. A betegtársa mesélte, hogy édesanyám következetesen minden reggel odaadott az orvosának 20 ezer forintot egy borítékban, a doktor úr pedig minden reggel el is fogadta azt.
Persze, én valahol megértem azokat, akik hálapénzt adnak, így édesanyámat is, hiszen egy idegen környezetben, ahol ki van szolgáltatva idegen embereknek, abban bízik, hogy így nagyobb figyelem, jobb bánásmód jut neki. És valahol azokat is megértem, akik elfogadják a pénzt. Jól tudjuk, mennyit keresnek az orvosok, nővérek, szégyenletesen keveset. De azt hiszem itt a doktor úr túlment egy határon. Az, hogy az első borítékot eltette, érthető. A második, még talán. Na de a többi… Egy beteg, rossz pszichés állapotban lévő kisnyugdíjastól azt hiszem nem szabadott volna elfogadnia. Igen, úgy gondolom vissza kellett volna utasítania, kedvesen, akkor is, ha édesanyám másnap ismét megpróbálta volna a zsebébe csúsztatni a pénzt.
A történet vége ennél azért sokkal jobb, mert édesanyám meggyógyult, és sikerült megoldanunk, hogy egy szociális munkás heti 5 alkalommal látogassa és vigyázzon rá. Nem is haragszunk a doktor úrra, csak arra kérjük, ha esetleg olvassa ezt a történetet, a jövőben legyen kissé megértőbb és önzetlenebb. 100 ezer forint még ma is nagy pénz.
Üdvözlettel: Anikó
Bunkó, érzéketlen patológus
2013.01.09. 06:00
"Jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak.
Jó napot kívánok! „A Patológus nem a közvetlen gyógyításban dolgozik, de rendszeres a szakmai kapcsolata az osztályos orvosokkal.“ „Gyakran találkozik a betegekkel, hozzátartozókkal is, mely találkozások fontos, előremutató információval szolgálhatnak mindkét fél számára.“ Ezzel a két mondattal szeretném kezdeni panasztételem, amit az önök honlapján találtam. Sajnos nem tudtunk önnel személyesen megbeszélni a dolgokat, mivel nem vitt rá egyikünket sem a lelki fájdalom. Szeretett Édesanyánk 2012.novemberében a siófoki korházban elhunyt. Beteg volt, de senki nem számított erre a hirtelen halálra. Ez egy szombati nap volt.
Én személyesen (a lánya) is az egészségügyben dolgozom egy privátklinikán. Nálunk ez természetes, hogy a hozzátartozók, ha kívánják, a beteg kartonjának másolatát megkapják. Mi egyből meg is kérdeztük, hogy mire lenne szüksége a betegkartonjából. Nekem is ez volt a kívánságom. Nem hibákat keresünk vagy áskálódni akarunk! Csütörtöki nap még nem tudtuk mi volt a halál oka. Nem a papírok érdekeltek akkor minket. Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon lehet érdeklődni. A sógornőmmel gondoltuk inkább bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt. Bárcsak ne tettük volna! Egy hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni. Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak.
Az Édesanyánk hamvasztása szerdán történt November 14-én. Így tudtuk, hogy a boncolás is megvolt. A titkárnő felhívta a Patológiát, majd beszélt a főorvossal. Míg telefonált még egyszer közbe szóltam, hogy csak azt mondja meg mi volt a halál oka. Miután letette a telefont, felküldött minket a patológiára, hogy majd a főorvosnő elmond mindent. Szóval a Pálvölgyinének volt a kívánsága, hogy oda menjünk. Ezt is ki szeretném hangsúlyozni!! Nem önszántunkból mentünk a patológiára. Tudom milyen a patológián lenni, láttam több halottat is, de most az Édesanyánkról van szó!!! Ha csak annyit mond, hogy majd értesítem önöket az is elég lett volna. A patológián egy kedves férfi vezetett a főorvosnőhöz. Az úr mondta, hogy abba az irodába menjünk be. A “fogadja részvétem”, vagy pedig “jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak, üljön le” sajnos a hangnemet nem tudom itt úgy visszaadni. Én meghökkenve annyit mondta, hogy “próbáljon ön is minket megérteni, hisz az Édesanyánkat veszítettük el” Erre “ezért engem támad??engem ne támadjon!
Engem ne támadjon, állítsa le magát!!! “ Itt megint a hangnem. Erre szokták mondani, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Voltunk-e a neurologusnál? Nem, mivel nekünk nem mondtak semmit, minket egyből ide küldtek. “nem mondott senki semmit-mit kellene mondani” Erre mondta a sógornőm “ne haragudjon ez az első esetünk” Elkezdte mondani, hogy mi volt az anyukánk baj, a s a szív mekkora volt, hegesedés látszott, szóval volt neki egy szívinfarktusa. Én újra megmertem szólalni, hogy “volt az Anyunak szívinfarktusa?” Jött a válasz, hogy “hallgasson meg, engem végig kell hallgatni, értette”… Pár percben elmondta, hogy miket tapasztaltak a boncolás során. Olyan sokk alatt voltunk e viselkedés miatt, hogy nem tudom most elmondani mi minden baja volt. Nem is azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. Csak annyit, hogy miben hunyt el!? Annyit megtudtunk, hogy szívelégtelenségben halt meg.
Természetesen ö is megemlítette, hogy tudja, hogy kérjük a beteg kartonjának a másolatát, ezt meg is kapjuk, ha kifizetjük, mivel ehhez jogunk van. A végén még egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, “ nehogy félre értsen, nem akarunk senkit s semmit sürgetni csak annyit szerettünk volna meg tudni…………. “ nem tudtam befejezni. “maga engem nem sürgethet, nem is engedem, engem senki se tud sürgetni, megértette?….” Mikor “végzet“ a főorvosnő hátat fordított én oda mentem hozzá, s megkérdeztem él e még az édesanyja. Arra, hogy folytassam….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk, s ha igen akkor ezt az érzést kívánom, hogy soha ne érezze. … Rámförmedt ismét, “magának ehhez semmi köze, a pofátlanságnak is van határa” kimentünk az irodából, s a folyosón még annyit mondtam “ön ezt az egészet teljesen félre érti” A pofátlanságnak van, határa most már állítsák le magukat… a többire nem emlékszem, de még mondott valamit ” Úgy tett mintha mi nem is tudom mit csináltunk volna bent az irodában. Kétszer szólaltunk meg! Nem szóltunk erre már semmit… kimentünk. Nézze, így sem velünk, se senkivel nincs joga beszélni!! Sem egy ilyen szomorú állapotban, se, semmikor!! Az embernek akkora a fájdalma s még akkor belészúrják a kést még egyszer…. Ezt nem tűrjük, s ennek következményei lesznek !A legelső pont, hogy elnézést kér a doktornő!!! Ezt az egészet le lehetett volna 30 másodpercen belül bonyolítani tisztességes hangnemben a lényegre kitérve! Várom válaszát, véleményét s az esettel való fejleményeket.
Ezt a levelet küldem el a siófoki korház igazgatóságára. Válasz levelemre lerövidítve:
"A jelenlegi intézményi szabályozás értelmében, amennyiben boncolásra kerül sor, a halál okáról a Patológiai Osztály külön kérésre ad tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak. Ilyen esetben elõzetes idõpont egyeztetéshez kötött, hogy az osztályvezetõ fõorvos mikor tudja fogadni a hozzátartozókat. Mivel ez az Önök esetében – a mielõbbi tájékoztatás érdekében – nem történt meg, így a fõorvosnõ leterheltsége és elfoglaltsága mindenképpen közrejátszhatott abban, hogy úgy ítélték meg, nem a megfelelõ hangnemben és együttérzéssel, szigorúan csak a tényekre szorítkozva tájékoztatta Önöket. A kórház vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elõ az intézményben." Ennyivel el lehet ezt intézni?? Kérem véleményét s mit tudnák még tenni?? Két hónap tellt ez azóta de ezt még mindig nem tudtam kiheverni!
Tisztelettel Erzsébet
Nem a cigánysoron élünk
2013.01.08. 06:00
Szeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne.
Tisztelt Újságíró!
Az egy éves unokám, 2012. december 15-én jött haza a bölcsődéből úgy, hogy szemmel láthatóan bárányhimlő kiütések voltak rajta. December 16-án, mivel én értem rá, így elvittem a saját gyermekorvosához, aki mindkét unokám orvosa. A doktornő egy nagyon lelkiismeretes, kiváló orvos. Megállapította, hogy valóban bárányhimlő, ellátott gyógyszerrel és jó tanácsokkal és felhívta a figyelmem, hogy ha bármi gond van szóljunk. Másnap ( szombat reggelre) a kicsin több nagy kiterjedésű gennyes folt jelentkezett ( felülfertőződés). Azonnal hívta a vejem a gyerekorvost, de mivel Ő aznap épp nem tartózkodott itthon és szaladtam el megnézni, hogy mikor van helyettesítő rendelés. Még szombat délután elvitte a vejem a helyettesítő orvoshoz a kicsit, aki azonnal beutalta a Szolnok-i Hetényi Kórház fertőző osztályára a kicsit. Ott a doktornő minősíthetetlenül megalázta a lányomékat, hogy a betegség elhanyagolt, a gyerek elhanyagolt, ki van száradva, karikásak a szemei stb...Ezt a véleményét le is írta, így tájékoztatta hétfőn a főorvos asszonyt és ez került a kicsi zárójelentésébe is.
Először is a gyerek bölcsődés, akár a bölcsődei gondozók, akár a bölcsőde orvosa, akár a gyerekek saját orvosa, védőnője elmondhatja, hogy a szülők igenis nagyon gondosan nevelik a gyerekeket! Mindig tisztán, jóltápláltan tartják őket! A lányom pl két diplomás középiskolai tanárnő, egy 5 éve épült új lakásban, új bútorok között, nem pedig a cigánysoron élnek! A gyerekek háziorvosa is mélységesen fel van háborodva ezen a véleményen, ugyanis ez őt, mint orvost is minősíti ! Ráadásul előző nap a saját szemével látta, hogy a betegség épp csak elkezdett kijönni a gyereken, egyáltalán nem volt elhanyagolt állapotú! Sajnos ez egy gyors lefolyású fertőzés volt, a kitenyésztés megállapította, hogy ez a kórokozó minden ember bőrén megtalálható, szerencsétlen véletlen, hogy így találkozott a bárányhimlővel.
Szeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne. Ha nem éppen karácsony előtt kapjuk vissza a kicsit a kórházból és nem éppen akkor kapta volna el a bátyja ugyan ezt a betegséget a Kórház Betegjogi képviselőjével tisztáztuk volna ezt a dolgot! Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekorvosok praktizálhatnak!
Köszönöm figyelmüket:
Kommentár - Hülye, aki nem oltat
2013.01.07. 06:00
Az ellenzők egyik érve szerint az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez.Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz?
A Faceook egy csoda, ott mindennel találkozol. A legutóbbi gyöngyszem, amit olvastam egy oldalon:
"Azért mert a rutinszerű védőoltások a kisgyermekes szülőket ismétlődő orvoslátogatásokra kényszerítik, és a gyógyszeripar az orvosokkal együtt ebből él, a gyermekorvosok halálukig védelmezni fogják azt, ami kenyerüket adja. A kérdés amit a szülőknek fel kell tenniük az az, hogy: Kinek a haláláig?” Dr. Robert Mendelsohn, MD
„A tíz legrosszabb módja annak, ahogy gyermekeinket mérgezik: 1: Sorozatos oltásokkal, velük higany, alumínium, formaldehid, MSG ( monoszódium-glutamát) és egyéb más adalékanyag jut a gyermekek szervezetébe. Elismert tény, hogy a mai vakcinák esetében a gyermekeket szándékosan teszik ki higany, alumínium, MSG és formaldehid mérgezésnek és őrült mennyiségben fecskendezik a csecsemők és a gyermekek testébe. Az orvos-gyógyszerészeti maffia ahelyett, hogy megpróbálná kideriteni mi áll az egyébként egészséges gyermekek autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé való transzformálódása mögött, a gyermekét beoltatni nem kivánó szülőt büntetőjogi procedúra alá vetik.”
Elismert tény???…Szándékosan teszik a gyermekeket autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé? Az az igazság, hogy az elvakult oltásellenesektől…hhm, hogy is mondhatnám finoman…hidegrázást kapok. Ahogy mantraszerűen előkerül újra és újra, hogy a pénzszerzés érdekében mészárolják le direkt a gyerekeket. Kutatók, orvosok dolgoztak éveket, évtizedeket azon, hogy az okosok gyerekei ne haljanak meg, nyomorodjanak meg torokgyíkban, diftériában, kanyaróban, gyerekbénulásban. Úrilányos modorban is csak azt tudom mondani, hogy nem túl kedves dolog ezeket a kutatókat Heródessé nyilvánítani a fene nagy naturalista szemlélet jegyében.
Az ellenzők egyik érve szerint az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez. A betegségek komplikációk nélküli legyőzése hasznos, és a gyermek fejlődésében fontos szerepet játszik. Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz? Persze, amelyik gyerek túlélt egy súlyos fertőző betegséget, annál kialakult a védettség. Halleluja. És aki nem? Mondjuk többször már ő sem betegedhetett meg szegény… Ha még élne dédnagyapám-nagyanyám, megkérdezném tőlük, hány tehenüket adnának a csúnya gyógyszergyártóknak, hogy a legidősebb fiuk oltást kaphasson a kanyaró ellen. Amibe belehalt. Nagyapám vajon mit adott volna egy tbc oltásért, hogy ne kelljen az életéből éveket tüdőkórházban töltenie? …
Oroszországban, az 1990-es években b 5000 gyerek halt meg diftériában. Szerbiában és Németországban kanyarójárvány ment végig. Magyarországon az elmúlt években nem fordult már elő torokgyík, kanyarós vagy gyerekbénulálos betegségsorozat. Pedig itt is vannak nem oltató szülők. Igen, az ő gyerekeiket is elkerülik a járványok. Tudod miért? Mert azok, akik oltatnak, a hátukon viszik őket. Ha egy nem oltott ovis gyerek körbe van véve 20 oltottal, akkor nem tud tőlük elkapni olyat, ami ellen védve vannak, nem kapják el, nem fertőznek. Ha nagyobb százalék nem lenne oltva, kitörhetne a járvány, és akkor igen, a nem oltottakat nem védené a puha-meleg védő oltott közeg. Na, akkor kíváncsi lennék hány natúrmami-papi várná be békében, hogy a természet hogyan dolgozik a gyerekén…
A nem oltatók utaznak a többiek hátán. Mint azok, akik nem raknak be a közös kalapba. Csak kivesznek belőle…
Helia
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
