Bunkó, érzéketlen patológus
"Jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak.
Jó napot kívánok! „A Patológus nem a közvetlen gyógyításban dolgozik, de rendszeres a szakmai kapcsolata az osztályos orvosokkal.“ „Gyakran találkozik a betegekkel, hozzátartozókkal is, mely találkozások fontos, előremutató információval szolgálhatnak mindkét fél számára.“ Ezzel a két mondattal szeretném kezdeni panasztételem, amit az önök honlapján találtam. Sajnos nem tudtunk önnel személyesen megbeszélni a dolgokat, mivel nem vitt rá egyikünket sem a lelki fájdalom. Szeretett Édesanyánk 2012.novemberében a siófoki korházban elhunyt. Beteg volt, de senki nem számított erre a hirtelen halálra. Ez egy szombati nap volt.
Én személyesen (a lánya) is az egészségügyben dolgozom egy privátklinikán. Nálunk ez természetes, hogy a hozzátartozók, ha kívánják, a beteg kartonjának másolatát megkapják. Mi egyből meg is kérdeztük, hogy mire lenne szüksége a betegkartonjából. Nekem is ez volt a kívánságom. Nem hibákat keresünk vagy áskálódni akarunk! Csütörtöki nap még nem tudtuk mi volt a halál oka. Nem a papírok érdekeltek akkor minket. Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon lehet érdeklődni. A sógornőmmel gondoltuk inkább bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt. Bárcsak ne tettük volna! Egy hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni. Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak.
Az Édesanyánk hamvasztása szerdán történt November 14-én. Így tudtuk, hogy a boncolás is megvolt. A titkárnő felhívta a Patológiát, majd beszélt a főorvossal. Míg telefonált még egyszer közbe szóltam, hogy csak azt mondja meg mi volt a halál oka. Miután letette a telefont, felküldött minket a patológiára, hogy majd a főorvosnő elmond mindent. Szóval a Pálvölgyinének volt a kívánsága, hogy oda menjünk. Ezt is ki szeretném hangsúlyozni!! Nem önszántunkból mentünk a patológiára. Tudom milyen a patológián lenni, láttam több halottat is, de most az Édesanyánkról van szó!!! Ha csak annyit mond, hogy majd értesítem önöket az is elég lett volna. A patológián egy kedves férfi vezetett a főorvosnőhöz. Az úr mondta, hogy abba az irodába menjünk be. A “fogadja részvétem”, vagy pedig “jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak, üljön le” sajnos a hangnemet nem tudom itt úgy visszaadni. Én meghökkenve annyit mondta, hogy “próbáljon ön is minket megérteni, hisz az Édesanyánkat veszítettük el” Erre “ezért engem támad??engem ne támadjon!
Engem ne támadjon, állítsa le magát!!! “ Itt megint a hangnem. Erre szokták mondani, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Voltunk-e a neurologusnál? Nem, mivel nekünk nem mondtak semmit, minket egyből ide küldtek. “nem mondott senki semmit-mit kellene mondani” Erre mondta a sógornőm “ne haragudjon ez az első esetünk” Elkezdte mondani, hogy mi volt az anyukánk baj, a s a szív mekkora volt, hegesedés látszott, szóval volt neki egy szívinfarktusa. Én újra megmertem szólalni, hogy “volt az Anyunak szívinfarktusa?” Jött a válasz, hogy “hallgasson meg, engem végig kell hallgatni, értette”… Pár percben elmondta, hogy miket tapasztaltak a boncolás során. Olyan sokk alatt voltunk e viselkedés miatt, hogy nem tudom most elmondani mi minden baja volt. Nem is azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. Csak annyit, hogy miben hunyt el!? Annyit megtudtunk, hogy szívelégtelenségben halt meg.
Természetesen ö is megemlítette, hogy tudja, hogy kérjük a beteg kartonjának a másolatát, ezt meg is kapjuk, ha kifizetjük, mivel ehhez jogunk van. A végén még egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, “ nehogy félre értsen, nem akarunk senkit s semmit sürgetni csak annyit szerettünk volna meg tudni…………. “ nem tudtam befejezni. “maga engem nem sürgethet, nem is engedem, engem senki se tud sürgetni, megértette?….” Mikor “végzet“ a főorvosnő hátat fordított én oda mentem hozzá, s megkérdeztem él e még az édesanyja. Arra, hogy folytassam….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk, s ha igen akkor ezt az érzést kívánom, hogy soha ne érezze. … Rámförmedt ismét, “magának ehhez semmi köze, a pofátlanságnak is van határa” kimentünk az irodából, s a folyosón még annyit mondtam “ön ezt az egészet teljesen félre érti” A pofátlanságnak van, határa most már állítsák le magukat… a többire nem emlékszem, de még mondott valamit ” Úgy tett mintha mi nem is tudom mit csináltunk volna bent az irodában. Kétszer szólaltunk meg! Nem szóltunk erre már semmit… kimentünk. Nézze, így sem velünk, se senkivel nincs joga beszélni!! Sem egy ilyen szomorú állapotban, se, semmikor!! Az embernek akkora a fájdalma s még akkor belészúrják a kést még egyszer…. Ezt nem tűrjük, s ennek következményei lesznek !A legelső pont, hogy elnézést kér a doktornő!!! Ezt az egészet le lehetett volna 30 másodpercen belül bonyolítani tisztességes hangnemben a lényegre kitérve! Várom válaszát, véleményét s az esettel való fejleményeket.
Ezt a levelet küldem el a siófoki korház igazgatóságára. Válasz levelemre lerövidítve:
"A jelenlegi intézményi szabályozás értelmében, amennyiben boncolásra kerül sor, a halál okáról a Patológiai Osztály külön kérésre ad tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak. Ilyen esetben elõzetes idõpont egyeztetéshez kötött, hogy az osztályvezetõ fõorvos mikor tudja fogadni a hozzátartozókat. Mivel ez az Önök esetében – a mielõbbi tájékoztatás érdekében – nem történt meg, így a fõorvosnõ leterheltsége és elfoglaltsága mindenképpen közrejátszhatott abban, hogy úgy ítélték meg, nem a megfelelõ hangnemben és együttérzéssel, szigorúan csak a tényekre szorítkozva tájékoztatta Önöket. A kórház vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elõ az intézményben." Ennyivel el lehet ezt intézni?? Kérem véleményét s mit tudnák még tenni?? Két hónap tellt ez azóta de ezt még mindig nem tudtam kiheverni!
Tisztelettel Erzsébet
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nemhiszem, hogy 2013.01.09. 07:20:42
SzerződésSertés 2013.01.09. 07:53:16
platelet 2013.01.09. 08:11:34
karcsibácsi 2013.01.09. 09:39:07
Szerintem a panaszos korrekt választ kapott.
Nagyon úgy tűnik, hogy a patológus főorvosnő viselkedése nagyobb trauma számára, mint az édesanyja halála.
Neon Fu 2013.01.09. 11:11:22
"Nagyon úgy tűnik, hogy a patológus főorvosnő viselkedése nagyobb trauma számára, mint az édesanyja halála."
Na-na, csak finoman. Ne rúgjunk bele a földön fekvőbe, mindenki a maga módján gyászol.
Fülöp-Pusztai Beáta 2013.01.09. 11:39:22
Rotoxis 2013.01.09. 11:40:55
@Neon Fu: Valóban mindenki a maga módján gyászol, de ezzel nem sérthet másokat, nem rúghatja fel a kórházi rendet. Nem érdemes szakembernek hinnie magát, mert akkor könnyen így jár, olyan adatokat kér, amelyeket aztán nem tud feldolgozni. A közeli hozzátartozó boncolásának száraz tényei egy hozzáértőt is sokkolnának, nemhogy egy laikust. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de magának kereste a bajt.
Farkasokkal táncoló 2013.01.09. 11:54:04
Mármint kitől kapott korrekt választ? A patológusnőtől vagy a kórház levelében?
Mert így ahogyan az a patológusnő viselkedett, senki emberfiával nem lehet beszélni! Én tényleg nem értem, hogy az ember olvas itt a fórumon akkora bunkóságoka, hogy szét lehetne vele veri az országházat akár, de mindig minden esetben idejön egy kollega, és elmagyaráza, hogy ez nem is volt bunkóság, hanem a beteg tudatlan. Igen az!!!! Ugyanis nem ő végezte el az orvosi egyetemet, hanem az orvos, jogában áll tök tudatlannak lenni.
Katica2 2013.01.09. 12:02:02
Fülöp-Pusztai Beáta 2013.01.09. 12:13:07
Amúgy, ha a tisztelt patológus orvosnőnek nem lett volna meg éppen a havi baja és/vagy nem egy megkeseredett, szexuálisan elhanyagolt hölgy lenne (esetleg simán csak zilált idegrendszerű), akkor TALÁN képes lett volna kezelni a helyzetet, és HIGGADT módon szólásra nyitnia a száját, a nevetséges hisztériázás helyett. ;)))
Engem egyébként az idegileg gyenge fehérnépek mindig remekül elszórakoztatnak, kérem a posztolót is, hogy ha sikerült túltennie magát a történteken, nevessen ő is egy nagyot, mert az ilyen emberek ezt érdemlik! Ha Ön felhergeli magát - egyébként teljesen jogosan - a doktornő stílusán, akkor célt ért...
Ne feledje; „Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.”
Rotoxis 2013.01.09. 12:28:40
Gondoljanak csak bele. Van egy csomó olyan orvosi beavatkozás, amely a hozzá nem értő embert félelemmel, undorral, megbotránkozással tölti el, a szakembernek meg ez a napi rutinja. Hogy egy egyszerű példát vegyek, szerintem kevesen bírnának végignézni hányás nélkül egy gyomormosást. Erős a gyanúm, hogy a hozzátartozó elvesztése iránti fájdalom és a száraz, meg nem értett tények okozta nyomás miatt a posztoló túlreagálta a dolgot.
@Fülöp-Pusztai Beáta: A posztban - ha nem is névvel - azonosítható az orvos. Én az ön helyében, hacsak nincsenek megfelelő bizonyítékai állításaira, tartózkodnék az ilyen sértő, gyalázkodó kijelentésektől, mert bizony én a doktornő helyében feljenteném önt.
galicius 2013.01.09. 12:49:13
Fülöp-Pusztai Beáta 2013.01.09. 12:49:58
Nyuszika, elhiheted, elég régi motoros vagyok már a világhálón, tudom minek mekkora a súlya. :) Persze, ha nem csak "megkeseredett, szexuálisan elhanyagolt (esetleg simán csak zilált idegrendszerű)" de emellett még *spicli is, akkor egészen nyugodtan jelentgessen csak fel. A feljelentgetőket egy nem is olyan távoli időben (és galaxisban) patkánynak tartották és leköpték, de azért csak hajrá!
Titkos infó: semmi sincs a nevemen, jelenleg munkanélküli vagyok, tehát pénzt azt nem látna belőlem, letöltendő börtönbüntetés meg ilyesmiért nem jár.
Jaaaaa, és én legalább a saját becses nevemen osztom az észt, mélyen tisztelt ROTOXIS!
*Ugye sejted, hogy mi lenne a JELLEMES megoldás a doktornő részéről?! Ide jön, és ő is a SAJÁT becses nevén kikéri magának rágalmaimat. És akkor - de CSAK akkor - megkövetem.
Rotoxis 2013.01.09. 12:55:34
Verbális agresszióját körülményeinek tudom be.
Részemről befejeztem.
karcsibácsi 2013.01.09. 13:02:53
Nekem két közmondás jut eszembe: 1. Bagoly mondja verébnek, nagyfejű.
2. Az kiabál, akinek a háza ég.
Miért is idéztem ezeket? Nos, a gyalázkodó nőszemély apropóján. Minden jel szerint ő szenved apenia dolorosában, ezért az otromba kifakadása.
Rotoxis 2013.01.09. 13:07:41
Fülöp-Pusztai Beáta 2013.01.09. 14:01:40
@Rotoxis: Ami meg a körülményeinket illeti... hát azok elég jók, köszönjük szépen. :))))) Többek között ezért sem dolgozom. :D (De kérem, ezt még véletlenül se vegye dicsekvésnek! Nem szeretném, ha felizgatná magát! ;))
Tempus-Anh 2013.01.09. 14:53:48
VaTi 2013.01.09. 16:06:57
Nagyon fura ilyen alja hímsoviniszta közhelyszarságokat egy nőtől olvasni...
A posztolóna részvétem. Egyrészt nem magától ment a patológushoz, hanem küldték, másrészt ha nem hozzá kellett volna mennie, akkor egy "hölgyem, nem én vagyok az illetékes, forduljon a kezelőorvoshoz" elég lett volna
Másrészt az ilyen "az ön édesanyja él még" - érzelmi manipulációra a legtöbb ember rossz reagál, pont azért, mert nem szereti, ha érzelmileg manipulálni próbálják
karcsibácsi 2013.01.09. 17:29:00
göndörödő macskaseggszőr 2013.01.09. 17:58:42
Egyébként meg a borítékot kell vinni, finoman dokinő zsebébe rakni, aki olvadozó mosollyal tartott volna kiselőadást (akár ppt-én kivetítve a lényeget) a boncolás eredményéről. Kishazánk erről szól...
Persze én a borítékba egy cetlin ,,sajnos nem nyert" feliratot tennék.
2013.01.09. 19:03:51
Azzal szinten egyetertek, hogy a tajekoztatas a kezeloorvos dolga. Elvegre o ismerte az elhunytat szemelyesen, o tud beszamolni a betegseg/kezeles minden reszleterol. O az, aki az ok-okozati osszefuggeseket latni fogja a bonclelet birtokaban.
Az ertheto, hogy a hozzatartozo felhaborodik ha nem megfelelo hangnemben beszelnek vele. Ez a legtobb esetben valoban elitelendo. Ezt a korhaz is igy gondolhatja, mivel irt egy bocsanatkero levelet (amiben igaz, hogy a bocsanat szo nem szerepel, de az is igaz, hogy talanyos okokbol a "Válasz levelemre lerövidítve" kerult csak itt kozlesre - ki tudja mi maradt ki...). "Ennyivel el lehet ezt intézni?? Kérem véleményét s mit tudnák még tenni??" - Meg minek kellene tortenni? Azok, akik egyetertenek azzal, hogy egy bocsanat kero level nem elegendo, megis milyen buntetest ronanak ki a doktornore?
Kicsit a tegnapi baranyhimlos poszt jutott eszembe. Tudom, hogy mindenkinek a sajat serelme a legnagyobb. De nincsen ez kicsit felnagyitva?
Farkasokkal táncoló 2013.01.09. 19:22:09
Egyetértek.
CPR 2013.01.09. 21:06:28
ÉkaRéka 2013.01.09. 21:51:51
Mi Bp-n kétszer is "belefutottunk" ilyenbe,2év alatt...
maim 2013.01.09. 23:23:46
egy élő,akivel csak a baj van.
[c] 2013.01.10. 00:07:20
Intizar 2013.01.10. 00:09:12
[c] 2013.01.10. 00:12:52
Nekem nem úgy tűnik, hogy ezek sokkolták, hanem a durva stílus.
Hozzáteszem, az a benyomásom, hogy a patológus valamiért azt hitte, hogy felelősségre akarják vonni, és "a legjobb védekezés a támadás" taktikát alkalmazta nem tudatosan. Nyilván vannak hozzátartozók, akik a fájdalmukat vádaskodással próbálják kiadni magukból.
[c] 2013.01.10. 00:20:15
A poszt nem erre van kihegyezve, végig a stílust említi, azt, hogy a patológus mondott szomorú és kiábrándító konkrétumokat, egyszer említi.
Feltételezem, a posztoló mint egészségügyi dolgozó tisztában van legalább azzal, hogy a patológustól efféléket is hallhat - még akkor is, ha szeretett családtagja halt meg és emiatt kissé megingott a lába alatt a talaj. Nyilván rosszulesett neki hallani, de én nem ezt érzem a felháborodása fő okának.
[c] 2013.01.10. 00:26:26
Olyan nagyon azért nem lehetsz elégedett, ha szükségét érzed, hogy egy számodra ismeretlen nő szexuális életéről gunyoros megállapításokat tegyél.
Ezer és egy oka lehet a patológus viselkedésének, akár az, hogy azt hitte, hogy a hozzátartozó pereskedni akar (ahogy az Tempus-Anh-nak és nekem is eszünkbe jutott), akár az, hogy simán antiszociális.
Rotoxis 2013.01.10. 01:02:21
A vicc az egészben, hogy a posztoló megkapta a telefonszámot,ahol időpontot kérhetett volna a patológushoz, ő inkább azonnal az igazgató titkárságán kezdett intézkedni, papírokat kikérni. A patológus elmondta neki a bonclelet tartalmát, amiből egy szót sem értett. Biztosan nem volt vele túlzottan udvarias, de ez a magatartás - kis túlzással - olyan, mintha a sebészt műtétről, a kardiológust egy beteg vizsgálatáról hívatná ki. A stílust nem hallottuk, minden további nélkül elképzelhetőnek tartom, hogy a tények nyers ismertetését és a részvevő mosoly hiányát a posztoló erősen túlreagálta.
zsázsika 2013.01.10. 01:48:05
Épp elég igát húzok a magyar eü-ben és bátran állíthatom, hogy ha adott pillanatban nincs időm beszélni egy hozzátartozóval, tán ezt megmagyarázom neki és időpontot adok helyette, amikor tudok érdemben beszélni. De semmiképpen nem viselkedem lekezelően és hisztériázva, különösen akkor, ha az a sanda gyanúm- megjegyzem, nekem is az lenne, ha valaki zárójelentésmásolatot kér-, hogy perelni akarnak. POntosan ez az az eset, amikor még udvariasabb, még kedvesebb vagyok, mert sok esetben megelőzhető a további probléma. A gyászoló hozzátartozó teljesen más lelkiállapotban van, ezt minden orvosnak kutya kötelessége tudni és megtanulni kezelni. MOndjuk a "jó napot kívánok és a fogadják őszinte részvétemet" kezdésnek általában kiválóan megfelel...
Patrick Bateman 2013.01.10. 04:10:06
- következetesen megsérti az egybeírás-különírás szabályait
- következetesen hibásan használ nagybetűket, súlyosbító körülmény az Édesanyám, Édesapám alakok visszatérő abúzusa
Valemy okból a fenti paraméterek szerint posztolókat az átlagnál lényegesen gyakrabban éri atrocitás az egészségügy részéről.
SarahConnor 2013.01.10. 06:51:13
Ugyanakkor nem tudom a posztolót sajnálni, mert sajnáltatja itt magát, miközben ő is megengedett magának egy jócskán ízléstelen, undorító és személyeskedő támadást az orvos felé: ezt a bizonyos kérdést a doktornő édesanyjával kapcsolatban. Biztosan nem képes belehelyezni magát a másik helyzetébe, pláne nem a gyászban, de egy ilyen megjegyzés is lehet akkora sokk, mint amit a sajátjának tulajdonít.
@Patrick Bateman: +1
NemNick 2013.01.10. 07:34:00
A főorvosnő hárított, fenyegetve érezte magát. A stílus - bárhol - megengedhetetlen, de talán könnyebb lesz ha tudatosítja: a főorvosnő is stresszes volt, talán félt is valahol belül, azért reagált így. A kórház meg mit tegyen? Egy, normál metódus szerint a betegek hozzátartozóival nem érintkező szakemberük rosszul kezelte a beteg hozzátartozóit. Ezért maximum emberileg róhatják meg.
Vannak olyan szituációk, amikből nem, vagy csak nagyon nehezen lehet jól kijönni. Ez is olyan volt. Tudom, nagyon rossz benne lenni, és egy kis emberség mindenhol segítene, de ez most így sikeredett.
@Patrick Bateman: és aki úgy küld egy el posztot, mintha diszgráfiás lenne? (ld: "Valemy")
Amúgy tényleg ettől nem jogos a panasza?
tecsóba sose többé 2013.01.10. 09:11:36
Hajnalban jött a telefon, 8 kor bementünk, beszéltünk az orvossal, és elhoztuk a holmijait. Az orvos azt mondta szerinte elaludt, de ezt majd a boncolás fogja kideríteni. /feltételezem ezzel nyugtatni akart, hogy nem szenvedett./
Másnap felboncolták, és mi időpont és minden nélkül mentünk a halottiért, és hát akkor már felkerestük a patológust is.
Leültünk egy irodában és olyan anatómiai felvilágosítást kaptunk, hogy ehhez a poszthoz képest az eszem megáll! Kedves volt, megértő és talán együtt érző.
Átbeszéltük a kórelőzményeit, és választ kaptunk arra is, hogy a halála napján a még fel nem állított diagnózis mi is volt valójában.
Tőle tudtuk meg, hogy apu súlyos cukorbeteg volt, /mi erről nem tudtunk/ és az ezzel járó szabályok be nem tartása miatt hunyt el. /viszonylag gyorsan és fájdalommentesen/
Lehet ezt így is.
Patrick Bateman 2013.01.10. 10:13:02
2013.01.10. 10:36:56
[c] 2013.01.10. 10:55:31
Ebben igazad van. De azért még így is tisztában lehet egy s mással, nem úgy áll hozzá, mint egy egészen laikus.
Nem érzem úgy, hogy számára a száraz tények ismertetése lett volna a probléma, nem is magától értetődő, hogy így van. (Pl. nekem sem jelentene plusz traumát az ilyesmi, a halott már nem az az ember, akit szerettünk, csupán az üres porhüvelye.)
Farkasokkal táncoló 2013.01.10. 11:40:34
No ez igaz! :-)
Kalamona 2013.01.10. 12:09:10
Részvétem a családnak.
NemNick 2013.01.10. 12:25:18
@zsázsika: Igen, valahol ez lenne az emberi - és okos - eljárás.
Nem minden papírozós-patológus keresős sztorinak ez a gyökere. Mondok egy példát: apu meghal, ötvenvalahány évesen, kórházban. Viszonylag váratlanul (szívelégtelenségnek mondják az orvosok), de akkorra már tudott dolog, hogy a májával komoly bajok vannak.
A boncolási papíron az szerepel, hogy apu idült alkoholista volt. WTF??? (Nem, nem volt az - absztinens sem, de az alkalmankénti fröccsöktől, amivel egyébiránt azonnal felhagyott, mikor kiderült a májprobléma, azért ne legyen már az ember alkoholista).
A család azon része, aki jobban tartja magát, bemegy a kórházba, hogy ezt hogy? A kezelőorvos, mikor végre nagynehezen elérik (ugye, akkor már nem aktuális betege), csak a vállát vonogatja és _továbbirányít a patológushoz_, végül is ő írta.
Kiderült, hogy a patológus a májban olyan elváltozásokat talált, amik erre utalnak.
Valójában azonban apu olyan helyen dolgozott tízévekig, ahol nagyon komoly veszélyes-anyagokkal végzett munka folyt. A család meg ott áll egy papírral a kezében, hogy az amúgy dolgos, köztiszteletben álló ember valójában masszívan iszákos volt.
Mondjuk, lehet ilyen oka is.
glc 2013.01.10. 12:48:19
Lehet, hogy ti ismeritek az egészségügyön belüli "eljárási rendet", de a hozzátartozó, egy átlagember miért kellene hogy ismerje?
Lehet, hogy nektek egy beteg halála rutindolog, de akinek az édesanyja hal meg, ráadásul nem járatos a magyar állami egészségügy sötét bugyraiban, az mi a jófrancot csinálhatna, mint KÉRDEZ?
A posztoló megtette. Telefonszámot kapott...
De, ti nem szeretnétek inkább élőszóban hallani a dolgokat? Tényleg nem? Inkább sms-ben küldjék? Nem várnátok el egy kis emberi együttérzést?
Így hát bement.
Elküldték a patológushoz. Így hát odament, én is odamentem volna, ha azt mondják, ott érdeklődjek.
Honnan kellene tudnia, hogy a magyar egészségügy belső szabályai mások?
Amit kapott az minősíthetetlenül durva bánásmód, ezt nem menti SEMMI. Még akkor sem ha vélhetően tényleg félreértette a patológus, és félt hogy perelni akarják.
Így akkor sem beszélünk!
Szerencsére találkoztam tisztességes orvosokkal, ápolókkal, tudom, hogy ez nem feltétlenül általános, de a hozzászólók nagyon szégyelljék magukat, ha eü dolgozók.
glc 2013.01.10. 12:54:15
Mondja sosem... "ne tagadja, látszik a vérképen"...de akkor sem... " na mindegy"
Otthon megnéztem az általam ismeretlen betűhalmazok jelentését egy tit-szintű könyvecskében. Az egyik eltérő értéknél kb az állt benne: az érték eltérő az alkoholistáknál és az anginás betegek nagy részénél.
Bakker, eleve szívtáji panaszokkal megy oda, és nem jut eszébe az orvosnak?
kismorgó 2013.01.10. 14:06:32
Mi is a helyzet?
van egy emberke, akinek isten tudja, milyen, de gondja/kellemetlen tapasztalata van az egészségüggyel. Leírja, beküldi elolvassuk.
Majd jönnek az hozzászólók, akik
a, szintén betegek és egyetértenek vele
b, egészségügyben dolgoznak, és eltapossák csóri posztolót
a végeredmény: a posztoló hazudik/hülye/túloz
10ből 10 szer ezt látom itt
A Viszontlátásra
glc 2013.01.10. 15:35:46
Én ritkán tévedek ide, nem tudom eldönteni, hogy a fenti "beszólogatók" valós személyek akiknek tényleg ez a véleménye, vagy csak trollkodnak, "névtelenül", személytelenül játsszák a megmondóembert.
Az együttérzés amúgy is kiveszőben van, a netes fórumokon ez hatványozottan igaz.
Rotoxis 2013.01.10. 16:40:52
glc 2013.01.10. 17:00:26
"bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt."
Ez szerinted nem normális és érthető dolog?
Lehet, hogy neked (vagy egy empátiahiányos orvosnak) a beteg csak egy munkadarab, a hozzátartozó meg várjon a sorára, mit képzel... de pont ettől lesz tragikus a magyar egészségügy nem csak a gyógyszerhiánytól.
"hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni."
Kérdezett, mert nem tudta hogyan megy ez... kellett volna tudnia?
"Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak."
Ment...az igazgatóSÁGRA (nem az igazgatóhoz), mert oda küldték. Lehet hogy nem úgy kellet volna, de lám az ott dolgozók se tudták a "rendet"... amit szerinted mindenkinek tudnia kellene.
Pedig "nincs a világon olyan kórház"...
MAC-Ka 2013.01.10. 22:32:39
Szerintem egyáltalán nem baj, hogy most már nem foglalkozol emberekkel, mindenkinek jobb így...
Szerinted így kérdezte meg, hogy "anyád él még?".
vagy ahogy ő irta,: "megkérdeztem él e még az édesanyja. ….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk"
Remélem birtoklod annyira a magyar nyelvet, hogy érezd az ordító különbséget.
Az utóbbi szerinted "anyázás"? Ha igen, nagy a baj...
Pofozz fel virtuálisan, de most én is megkérdem tőled. És tudod mit érez olyankor az ember amikor elveszíti? Kívánom neked, hogy sose tapasztald meg :(
És tudod mit, olyankor még azt is megértem és megengedem a friss gyászban levőnek, hogy ne gondolkozzon logikusan. Empátia, ha neked ez mond valamit. Az egyetemen talán volt róla szó.
bajkal 2013.01.12. 16:38:25
1. A kórház biztosan tartozik valamelyik betegjogi képviselőhöz, amely elérhetőségét a kórházban kifüggesztve megtalálja (vagy kérdezze a portást). Őt keresse fel a megadott akármilyen elérhetőségen, a megadott (ügy)félfogadási időben és mondja el a panaszát és azt, hogy mit szeretne (ha jól értem, hogy a patológus doktornő kérjen bocsánatot). A betegjogi képviselőnek ebben biztos van bőven tapasztalata, elmondja a lehetőségeket stb. Sajnos azonban kötelezni se ő, se maga nem tudja az orvost, hogy bocsánatot kérjen.
2. Másik lehetőség, ha az első eredményével sem elégedett, hogy megkeresi újra a doktornőt. Levélben, írásban tárgyilagosan vagy bár ez utóbbi esélytelennek tűnik, és nem is biztos, hogy lelkileg jó ötlet, próbál személyesen beszélni vele, hogy tisztázzák a hónapokkal ezelőtti félreértést.
Egyébként, sajnos a kórház igazgatóságának levelénél többre nem érdemes számítani és oktalanul nem érdemes hasonló hangnemre, szintre se lesüllyedni, mint amit sajnálatos módon Ön kapott.
Biztos vagyok benne, hogy a doktornő is csak ijedtében, dühében reagált úgy-ahogy, bár ez nem mentség a hangnemre.
(3. lehetőség, hogy túllép rajta ...valahogy.)
karcsibácsi 2013.01.12. 19:29:59
karamellcukorka (törölt) 2013.01.12. 20:33:05
Dr.laikus PhD 2013.01.12. 20:59:04
Ezt a gittet mi rágjuk csak.
Szerintem a posztoló fájdalmának egy része már felszívódott és a józan eszével belátta, hogy ennyit tehetett.
Effajta viselkedés akkor is bosszantó (én felrobbanok tőle), ha csak egy bugyingót veszek a bótban.
Kb. ilyen szintű ez a goromba kivagyiság, mindegy mi az oka és ki volt a hibás.
Fene vigye, de többször járok mostanában (igaz, hogy leletekért, meg DNS vizsgálatok eredeti pöcsétje miatt).
Soha-soha nem tapasztaltam hasonló viselkedést. Nyilván nem mosolyognak még rám sem, a gyászolóra mégúgy sem, de láttam többször, hogy magyarázatot kértek, mert nem értették a főleg latin szöveget. Ha sírt a kliens, bevitték egy irodába és az adminisztrátor megnyugtatta.
Fergio 2013.01.14. 11:51:19
Persze erre szokott jönni az a válasz, hogy dehát az orvosok keveset keresnek, és a szemét betegek akik alig fizetnek TB-t, mindent akarnak.
Akkor válaszul álljon itt egy link, amit ma olvastam az index-en, és amely a száraz tényeken alpul:
qaly.blog.hu/2013/01/13/az_egeszsegugyi_kiadasok_es_az_allamadossag?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_01_14&utm_campaign=index
.
zellerlevél 2013.01.14. 19:46:18
Ez a naví feltételezés, az ábránd, a gyakorlat meg az, hogy a kórházat elhagyva a saját magára vonatkozó vizsgálati eredményeket sem feltétlenül kapja meg. Mert "nem szokás elkérni", mert "a záróban úgyis benne van", mert "már levittük az irattárba". (Fél év alatt sikerült a gerincferdüléses gyerekünk leleteit kikérni a megyei kórházból, és akkor is csak két évre visszamenőleg keresték elő, röntgenképet egyet sem sikerült találni, pedig nem kaptuk meg akkor sem, amikor készült. Ugyanakkor az Országos Gerincgyógyászati központban kérés nélkül adják a gyerek leleteit CD-n, sőt felhívják a figyelmet rá, ha elfelejtenénk kérni. Tehát nyilván nem tilos sem elkérni, sem odaadni, csak van, ahol figyelnek rá, van, ahol nem.)
Én a tájékoztatás hiányát tartom a legnagyobb gondnak az egészségügyben.
Fekszik a beteg az ágyon, jön a nővér, böki bele az injekciót. Ha megkérdezi a beteg, hogy mi ez, akkor a válasz max. ennyi: az "orvos rendelte", vagy "én nem adhatok tájékoztatást", esetleg "fájdalomcsillapító".
Mindez azért lehetséges, mert jelenleg, ha betesszük a lábunkat a kórházba, akkor a belépéskor aláírjuk, hogy szinte bármit megcsinálhatnak velünk, ha annak szükségét látják; aláírjuk, hogy minden tájékoztatást megkaptunk, miközben mindenki tudja, hogy a betegek többsége egyáltalán nem kap elég felvilágosítást ahhoz, hogy döntésre képes legyen. Márpedig alternatívák szinte mindig vannak, mégis csak elvétve találkozni olyan orvossal, aki valódi tájékoztatást ad, és valódi döntési lehetőséget biztosít a betegnek. (Én mondjuk műtét kapcsán is, szülés közben is megkaptam a szükséges tájékoztatásokat, de ahhoz az kellett, hogy már előre jeleztem mindig ezt az igényemet, felírt kérdésekkel mentem, és addig nem tágítottam, míg mindre választ nem kaptam. Tudom, hogy sok beteg van, aki nem kíváncsi a lehetőségekre, a várható eredményekre, de szerintem ez nem saját akarat, hanem elfogadása egy hibás, de minimum vitatható gyakorlatnak.)
A betegek többsége, no meg a hozzátartozók, azzal, hogy belépnek a kórházba, nem veszítik el a józan eszüket, nem kellene őket döntésképtelenként, vagy beszámíthatatlanként kezelni. A kezelési adatokra, képalkotó eljárások eredményére később is szükség lehet, akár a gyógytornásznak, akár egy felülvizsgáló orvosnak, de még esetleg egy háziorvosnak is sokkal többet árul el az eredeti lelet, mint egy szűkszavú zárójelentés.
Jelenleg ha valaki ennél többet szeretne, akkor a kórházak többségében automatikusan feltételezik, hogy feljelentést készül tenni. Pedig lehet, hogy csak költözik, és szeretné magával vinni a leletet az új orvosnak, vagy csak szereti otthon nézegetni a latin szövegeket, legyen az a saját lelete, vagy akár a meghalt hozzátartozójáé.
Egyes országokban egyetlen injekciót nem lehet beadni, egyetlen beavatkozást sem lehet végezni tájékoztatás nélkül. Ott már néha arra is panaszkodnak a betegek, hogy agyukra megy a sok tájékozató, a rengeteg adat, a minden tabletta előtti egészségügyi oktatás. Nálunk ez még fényévnyi távolságban van.
karamellcukorka (törölt) 2013.01.14. 21:48:02
Azokban az országokban az orvosok ötöd annyit dolgoznak 10x annyiért, mint nálunk van idő, kipihentek és gondoktól mentesek,persze hogy ráérnek a beteget tájékoztatni.
Skeye Gps Unió 2013.09.10. 12:13:42
Valahol logikus következmény volt, hogy rákos lett.
Nem engedte a kezeléseket, elfogadta a sorsát.
Amikor nagyon rosszul lett, mentőt hívtunk hozzá. A doktornő megvizsgálta, félrehívott és közölte, hogy órák vannak hátra, ő bevinné kórházba, hogy egyszerűsítsük a későbbi adminisztrációt.
Bevittük az ügyeletes kórházba.
Ott az ügyeletes orvost fel kellett ébreszteni, mert szegénykém alukázgatott.
Gondlom, ez megalapozhatta a jókedvét. Belenézett apám torkába egy spatula segítségével, majd kijelentette: a bácsinak semmi baj, ha nem akarjuk otthon gondozni, az a mi lelkiismeretünk problémája, ő nem veszi fel.
A mentős félrevonta, váltott vele néhány szót, amire megismételte "diagnózisát: a bácsi egészséges, csak kicsit le van gyengülve.
A mentős doktornő szégyenkezve jött vissza hozzám, mondta, hogy vigyük át az Uzsokiba, az a lakhely szerinti kórház.
Át is vittük, éjfél után értünk oda.
Reggel hatkor mentem be hozzá, üres volt az ágya...
Azzal a lendülettel átmentem az éjszakai szundishoz. Még benn értem.
Kérdezem, emlékszik rám?
Válasz: persze, jobban lett a bácsi? Megmondtam, hogy semmi baja.
Azzal a lendülettel pofán vágtam, hogy orrán száján "elszíneződött", aztán nekibasztam a falnak és közöltem a száraz tényeket.
Egyben javasoltam, hogy hívjon rendőrt, ha akar, megvárom.
Azóta sem kerestek.
A "doktor urat" hat hónappal később fegyelmi okokból elbocsájtották...
Nem vagyok büszke rá, amit tettem.
Hasonló szituációban ma is megtenném.
nemethlaci
Skeye Gps Unió 2013.09.10. 12:21:22
Bocs, egy kis utózönge: az estnél a főnővér megszorította a kezem elmenetelkor és odasúgta: köszönjük...:)