Bunkó, érzéketlen patológus

2013.01.09. 06:00

"Jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak.

Jó napot kívánok! „A Patológus nem a közvetlen gyógyításban dolgozik, de rendszeres a szakmai kapcsolata az osztályos orvosokkal.“ „Gyakran találkozik a betegekkel, hozzátartozókkal is, mely találkozások fontos, előremutató információval szolgálhatnak mindkét fél számára.“ Ezzel a két mondattal szeretném kezdeni panasztételem, amit az önök honlapján találtam. Sajnos nem tudtunk önnel személyesen megbeszélni a dolgokat, mivel nem vitt rá egyikünket sem a lelki fájdalom. Szeretett Édesanyánk 2012.novemberében a siófoki korházban elhunyt. Beteg volt, de senki nem számított erre a hirtelen halálra. Ez egy szombati nap volt.

Én személyesen (a lánya) is az egészségügyben dolgozom egy privátklinikán. Nálunk ez természetes, hogy a hozzátartozók, ha kívánják, a beteg kartonjának másolatát megkapják. Mi egyből meg is kérdeztük, hogy mire lenne szüksége a betegkartonjából. Nekem is ez volt a kívánságom. Nem hibákat keresünk vagy áskálódni akarunk! Csütörtöki nap még nem tudtuk mi volt a halál oka. Nem a papírok érdekeltek akkor minket. Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon lehet érdeklődni. A sógornőmmel gondoltuk inkább bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt. Bárcsak ne tettük volna! Egy hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni. Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak.

Az Édesanyánk hamvasztása szerdán történt November 14-én. Így tudtuk, hogy a boncolás is megvolt. A titkárnő felhívta a Patológiát, majd beszélt a főorvossal. Míg telefonált még egyszer közbe szóltam, hogy csak azt mondja meg mi volt a halál oka. Miután letette a telefont, felküldött minket a patológiára, hogy majd a főorvosnő elmond mindent. Szóval a Pálvölgyinének volt a kívánsága, hogy oda menjünk. Ezt is ki szeretném hangsúlyozni!! Nem önszántunkból mentünk a patológiára. Tudom milyen a patológián lenni, láttam több halottat is, de most az Édesanyánkról van szó!!! Ha csak annyit mond, hogy majd értesítem önöket az is elég lett volna. A patológián egy kedves férfi vezetett a főorvosnőhöz. Az úr mondta, hogy abba az irodába menjünk be. A “fogadja részvétem”, vagy pedig “jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak, üljön le” sajnos a hangnemet nem tudom itt úgy visszaadni. Én meghökkenve annyit mondta, hogy “próbáljon ön is minket megérteni, hisz az Édesanyánkat veszítettük el” Erre “ezért engem támad??engem ne támadjon!

Engem ne támadjon, állítsa le magát!!! “ Itt megint a hangnem. Erre szokták mondani, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Voltunk-e a neurologusnál? Nem, mivel nekünk nem mondtak semmit, minket egyből ide küldtek. “nem mondott senki semmit-mit kellene mondani” Erre mondta a sógornőm “ne haragudjon ez az első esetünk” Elkezdte mondani, hogy mi volt az anyukánk baj, a s a szív mekkora volt, hegesedés látszott, szóval volt neki egy szívinfarktusa. Én újra megmertem szólalni, hogy “volt az Anyunak szívinfarktusa?” Jött a válasz, hogy “hallgasson meg, engem végig kell hallgatni, értette”… Pár percben elmondta, hogy miket tapasztaltak a boncolás során. Olyan sokk alatt voltunk e viselkedés miatt, hogy nem tudom most elmondani mi minden baja volt. Nem is azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. Csak annyit, hogy miben hunyt el!? Annyit megtudtunk, hogy szívelégtelenségben halt meg.

Természetesen ö is megemlítette, hogy tudja, hogy kérjük a beteg kartonjának a másolatát, ezt meg is kapjuk, ha kifizetjük, mivel ehhez jogunk van. A végén még egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, “ nehogy félre értsen, nem akarunk senkit s semmit sürgetni csak annyit szerettünk volna meg tudni…………. “ nem tudtam befejezni. “maga engem nem sürgethet, nem is engedem, engem senki se tud sürgetni, megértette?….” Mikor “végzet“ a főorvosnő hátat fordított én oda mentem hozzá, s megkérdeztem él e még az édesanyja. Arra, hogy folytassam….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk, s ha igen akkor ezt az érzést kívánom, hogy soha ne érezze. … Rámförmedt ismét, “magának ehhez semmi köze, a pofátlanságnak is van határa” kimentünk az irodából, s a folyosón még annyit mondtam “ön ezt az egészet teljesen félre érti” A pofátlanságnak van, határa most már állítsák le magukat… a többire nem emlékszem, de még mondott valamit ” Úgy tett mintha mi nem is tudom mit csináltunk volna bent az irodában. Kétszer szólaltunk meg! Nem szóltunk erre már semmit… kimentünk. Nézze, így sem velünk, se senkivel nincs joga beszélni!! Sem egy ilyen szomorú állapotban, se, semmikor!! Az embernek akkora a fájdalma s még akkor belészúrják a kést még egyszer…. Ezt nem tűrjük, s ennek következményei lesznek !A legelső pont, hogy elnézést kér a doktornő!!! Ezt az egészet le lehetett volna 30 másodpercen belül bonyolítani tisztességes hangnemben a lényegre kitérve! Várom válaszát, véleményét s az esettel való fejleményeket.

Ezt a levelet küldem el a siófoki korház igazgatóságára. Válasz levelemre lerövidítve:

"A jelenlegi intézményi szabályozás értelmében, amennyiben boncolásra kerül sor, a halál okáról a Patológiai Osztály külön kérésre ad tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak. Ilyen esetben elõzetes idõpont egyeztetéshez kötött, hogy az osztályvezetõ fõorvos mikor tudja fogadni a hozzátartozókat. Mivel ez az Önök esetében – a mielõbbi tájékoztatás érdekében – nem történt meg, így a fõorvosnõ leterheltsége és elfoglaltsága mindenképpen közrejátszhatott abban, hogy úgy ítélték meg, nem a megfelelõ hangnemben és együttérzéssel, szigorúan csak a tényekre szorítkozva tájékoztatta Önöket. A kórház vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elõ az intézményben." Ennyivel el lehet ezt intézni?? Kérem véleményét s mit tudnák még tenni?? Két hónap tellt ez azóta de ezt még mindig nem tudtam kiheverni!

Tisztelettel Erzsébet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemhiszem, hogy 2013.01.09. 07:20:42

szent habakuk

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog