A nővérke kivette a mesekönyvet a kezemből, és hazazavart

2013.01.13. 08:32

important-points-of-good-nurse.jpgA paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

Kedves Praxis! 

 

Az e-mail tárgyában megjelenő félmondat sugallatával ellentétben egy kifejezetten pozitív tapasztalatról szeretnék nektek írni.  Csütörtök délelőtt csörgött a telefonom, a kijelzőn az iskola száma, na, ez jót nem jelenthet. És tényleg:  tízéves fiamat a szünetben fellökték, beverte a fejét és "elég rosszul néz ki szegény". Hurrá, kocsiba be, suliig padlógázzal, gyermek fekszik a földön, az arca enyhén zöld. Szédül és hányingere van, szóval irány az ügyeletes kórház. Ami a Fiumei úti Baleseti Sebészet. Az ambulancia tele, na, ez nem lesz rövid, a gyerkőcöt fel is készítem a várakozásra, mint kiderül, teljesen feleslegesen. Még le sem pakoltuk - a kedvesen kifestett - váróban a cuccainkat, máris behívnak minket. Mert hogy fejsérülés.

 

Három perc múlva már a röntgen felé száguldozik a fiammal egy fiatalember, komolyan, szlalomozik a kerekes ággyal. Közben magyarázza a fiamnak, mit fognak vele csinálni, olyan dumája van, hogy a gyerek, fejfájás ide, hányinger oda, hangosan röhög mire a röntgenhez érünk. Én csak azért nem, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a Kétségbeesett Anya Szerepével. Komoly baj, koponyatörés nincs, de az agyrázkódás miatt 48 órára bent kell maradnunk megfigyelésre. A Szimpatikus Ágytologató Fiatalember felvisz minket az osztályra, a liftben komoly késztetést érzek, hogy  a zsebébe gyűrjek egy kisebb összeget, bár fogalmam sincs, mennyit "kell" ilyenkor adni. A paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

 

Húsz perce szálltunk ki a kocsiból, már fenn vagyunk a Gyerekosztályon. Ami mint egy képeskönyv-illusztráció. A falakon festmények, görbe tükrök, legváratlanabb helyeken játékok (korlátokon kisvonat fut, kilincseken itt-ott mesefigurák lógnak), a nagyobbaknak mókás agytorna-feladatok, egy fémszekrény oldalára például malomjátékot festettek, mágneses  katicákkal meg lepkékkel lehet játszani. A fiam egy ötágyas kórterembe kerül, egy nagyfiú mellé. A nővérek kedvesek, mosolygósak, mindent elmagyaráznak a gyereknek. Aki eléggé meg van szeppenve, sosem volt még kórházban, és kénytelen vagyok egy időre magára hagyni, hazamenni pizsiért-cuccért. Pénztárcáért. Mire visszaérek, szinte megtelik a kórterem, a két új fiú is agyrázkódós, ez ilyen rázkódós nap, mosolyog a nővérke, hihetetlen, folyamatosan mosolyog. Még akkor is, amikor az egyik kisfiú, hat éves alig lehet, negyedszer rántja el a kezét az infúzió bekötésekor. Olyan megnyugtatóan magyarázza neki a dolgokat, hogy tátva marad a szám. Pedagógiából profi. A fiam, ahogy közeledik az elválás, tízévessel már mégsem marad bent az ember, főleg, ha otthon vannak a testvérei, egyre elesettebb. Csak még egy amőba, csak még egy mese. Az éjszakás nővér bejön, "látom anyán, hogy elég fáradt", mondja a fiamnak, "kipróbáljuk, hogy én is tudok-e mesét olvasni?". A gyerek bólint, erre a nővérke kiveszi a könyvet a kezemből és hazazavar.

 

 És én ennek örülök, tényleg alig állok a lábamon így fél tizenegy felé. A kocsiban jut eszembe, francba, elfelejtettem a paraszolvenciát. Másnap délelőtt tudok beszélni egy orvossal, rövid, de korrekt tájékoztatás, ha semmilyen problémát nem találnak a szakorvosok, holnap mehetünk haza. A gyerek kivirult, a fejfájása elmúlt. Elviszik mindenféle vizsgálatra, neurológia, fül-orr-gége, a szemész orvos a kötelező vizsgálaton kívül ellenőrzi a szemüvegét is, nem kellene kontrollra menniük, kérdezi, de februárban, mondom, de csak májusra kaptunk időpontot. Akkor felírok egy új lencsét, ha már itt vannak. Döbbenten köszönöm meg, a múlt héten hiába győzködtem a kerületi szemészt, egyszerűen nem volt hajlandó előbbi időpontot adni. Estére a fiam mindhárom szobatársa is sokkal jobban van már, pedig kettejüknek elég komoly volt a sérülése. A kórházi vacsora elég gyatra, rendelünk pizzát, amőbázunk, egész jó kis partihangulat lesz a kórteremben. 

 

A mai éjszakás nővérke sem kevésbé kedves, mint a tegnapi, "holnap úgyis kirakunk mindenkit" megjegyzéssel tízig engedi a ramazurit. A fiam már nem is tartóztat, jól érzi magát, tudja, hogy biztonságban van.  Elképesztő profizmussal, emberséggel, kedvességgel végzik a Baleseti gyermekosztályán dolgozók a munkájukat. Valószínűleg varázslók is vannak közöttük, hogy a magyar egészségügyben ilyen helyet teremtettek.Végtelenül hálás vagyok nekik és köszönöm a fiam nevében is.  Kérem, ha lehet, tegyék ki ezt a levelet a blogra, hogy sokan megtudják, milyen remek munkát végeznek az ott dolgozók!!! 

 

 Tisztelettel, M.  Ágnes

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ugyandehogy (törölt) 2013.01.13. 10:06:28

"Szimpatikus Ágytologató Fiatalember "

már megint a karcsibácsi
despi téged meg utállak a címért;P

VaTi 2013.01.13. 10:06:42

Kedves Ágnes! Nem csak a történet miatt volt jó olvasni, hanem mert olyan jó stílusban írtad meg, tényleg klassz :)

Despota 2013.01.13. 10:11:34

@Babette_: A címet nem én adtam, ezért hivatkozik rá a hölgy is az első sorban

hibiszkusz75 2013.01.13. 10:13:21

Nagyon jó az intézmény és nem csak a gyerekosztály, lelkiismeretes és udvarias orvosok, nővérek, gyógytornászok és mindenki, akivel eddig kapcsolatba kerültünk :)

Egyet nem értek csupán, hogy a finanszírozás és a támogatások elosztásakor miért kerül hátrányba az intézmény, mert bár soha nem panaszkodnak és kedvesen, mosolyogva végzik a munkájukat, de látszik , hogy áldatlan körülmények között, elképesztően sokat dolgoznak.
Szerintem méltán megérdemelnének egy kis több odafigyelést a döntéshozók részéről, na de itt nem tudom megváltani a világot......

VaTi 2013.01.13. 10:14:45

@Babette_: Karcsibának elég komoly rajongótábora kezd alakulni :)

Ugyandehogy (törölt) 2013.01.13. 10:25:01

@Despota: áhh.
akkor vissza az egész, nem utállak.

karcsibácsi 2013.01.13. 10:43:21

@Babette_: @VaTi: Kösz, de kivételesen ez nem én voltam("fiatalember"). Az viszont tényleg nem lehet véletlen, hogy betegtologató kollégáimról még a panaszkodó posztokban sem nagyon lehet rosszat olvasni. Csak így tovább, fiúk!

avarrita 2013.01.13. 11:41:56

De jó volt olvasni. Az emberek többségükben jóindulatúak és rendesek, így van ez az orvosokkal, egészségügyben dolgozókkal is. Ezért "sokk", ha az ember olyannal találkozik, aki nem ilyen. A rossz tapasztalatról szeretünk panaszkodni, a jót valahogy természetesnek vesszük, ezért éri igazságtalanul sok bántás "úgy általában" az orvosokat, nővéreket. Pedig megérdemlik, hogy időnként pozitív visszajelzést is kapjanak. Az egészségügy visszásságairól, a szervezetlenségről, a lepukkant, elavult felszerelésekkel működő intézményekről, a pénztelenségről, a leterheltségről nem ők tehetnek, mégis ők kapják miatta az "ívet". Idióták, taplók, mogorvák, ostobák, kapzsik, hozzá nem értők mindenhol vannak, kétségkívül ők hagynak nagyobb nyomot az emberben, pláne ha saját vagy hozzátartozó betegsége miatt különösen érzékeny lelki állapotban vagyunk. De a jók is megérdemlik, hogy néha szót ejtsünk róluk :)

Kékcsillag 2013.01.13. 13:03:31

Ez most más, nem ez a lényegi kérdés, de: Azért a suli is elmegy a francba. Ha a gyereket baleset éri az iskolában, akkor miért is az anyuka játsszon mentőautót, padlógázzal? Hívják ki hozzá a mentőt (természetesen a szülőt értesítsék, ez alap). Ennyi felelősséget vállaljon már az iskola.
Barátnőm lányát az oviban rúgták fel, el is ájult, majd magához tért, de hányt.
Ott is a barátnőmet hívták, hogy vigye be kórházba. Ja, XIII. kerületből Budaörsre az oviba, onnan vissza a kórházba, hát marha jó. Ezzel a gyakorlattal nagyon nem értek egyet.

Braincelle 2013.01.13. 14:19:24

Az egy nagyon jó osztály, büszkék is rá az ott dolgozók.

kétfiúsanyuka 2013.01.13. 16:23:55

Amikor egy műtét után kontroll vizsgálatra mentem a háziorvosomhoz, ő megkérdezte tőlem, milyen volt a kórházban?Én annyit választoltam, nekem csupán olyasmi hiányzott, ami nem kerül pénzbe!
Jó hallani, hogy létezik olyan hely, ahol ez a csoda megvan!

Gadori 2013.01.13. 19:00:22

Jó ilyet olvasni, és örülök annak, is, hogy a posztoló gyermekének nem lett komolyabb baja. Mi a Heim Pál Kórház Neurológiai Osztályán töltöttünk el a fiammal néhány napot (pontosabban csak a gyerek), hasonló okok miatt, és panaszra ott sem volt okom, úgy az orvosok, mint a nővérek maximális kedvességgel és odaadással, türelemmel végezték a munkájukat.

SusanneF 2013.01.13. 22:31:00

Jó,hogy van ilyen is...
Bárcsak minden suliban szólnának,és bárcsak minden kórházban hasonló lehetne a bánásmód!

Böbee 2013.01.14. 10:54:21

Jó volt ezt olvasni.Mi kétszer is voltunk a Gyermekosztályon.És komolyan mondom a gyerekem szerettet oda járni.Csak jó emlékei vannak a bent töltött napokról.Nagyon jó a környezet,az orvosok a nővérkék.És tényleg mindig mosolyognak!!Nagyon jó a Gyermekosztály!

zellerlevél 2013.01.14. 17:51:54

Nagyjából hasonló történésekkel volt az egyik gyerekünk is a megyei kórház gyerekosztályán. Ugyan mentővel érkezett, CT-t végeztek, négy napig volt bent, de hasonlóan jó tapasztalataink voltak. Senki nem morgott a sokszori hányás miatt; amikor szükséges volt, hogy mellette legyünk, akkor senki sem piszkált bennünket, megköszönték, hogy figyelünk rá; amikor már nem kellett mellé őr, kedvesen szóltak, hogy menjünk haza kialudni magunkat.

A gyerekosztályok többsége még minden nehézség ellenére profi munkát végez, innen is látszik, hogy nem csak, vagy nem elsősorban pénzkérdés az egészségügy problémáinak megoldása.

christophe 2013.01.19. 14:24:58

Tok jo,hogy ilyen is van :-))
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása