100 ezer forint hálapénz 5 nap alatt

2013.01.10. 06:00

Ennyit fogadott el az orvos a kórházban olvasónk édesanyjától.

Tisztelt Praxis blog!

Édesanyám 84 éves múlt idén január 1-én, sajnos mostanában többször kellett kórházban töltenie rövidebb hosszabb időket. Nagy általánosságban minden rendben volt a tapasztalatait illetően, egészen a legutolsó kalandig. Szegénykém trombózissal került be a kórházba, sajnos mi nem tudunk vele lenni mindig, hiszen több száz kilométerre él tőlünk, így már csak akkor értesültünk a dolgokról, amikor bekerült. Persze rengetegszer kértük már, hogy költözzön hozzánk, majd gondját viseljük, de igen csak eltökélt abban, hogy ő nem akar a terhünkre lenni, így meggyőzhetetlen.

Szóval felhívott minket, amikor már megtörtént a baj. Megoldottuk, hogy leutazzunk hozzá, szabadságra mentünk egy hétre a férjemmel. Az ő lakásában laktunk, minden nap látogattuk. Sajnos, édesanyámról azt is el kell mondanom, hogy kissé szenilis lett az utóbbi időben, igazából ez kb. fél éve tűnt fel. És épp ez a szenilitás az, ami miatt problémák adódtak. Édesanyám a tudtunkon kívül 100 azaz 100 ezer forintot vitt magával a kórházba, ez közel a teljes nyugdíja. Ez is csak úgy derült ki, hogy amikor rákérdeztünk, az épp esedékes számláira van-e egy kis félretett pénze, akkor mondta, hogy nála van a kórházban.

Nos, kiderült, hogy valóban nála volt, de 5 azaz öt nap alatt elosztogatta. Ez az egyik ágyszomszédjától derült ki, édesanyám egyáltalán nem emlékezett rá. A betegtársa mesélte, hogy édesanyám következetesen minden reggel odaadott az orvosának 20 ezer forintot egy borítékban, a doktor úr pedig minden reggel el is fogadta azt.

Persze, én valahol megértem azokat, akik hálapénzt adnak, így édesanyámat is, hiszen egy idegen környezetben, ahol ki van szolgáltatva idegen embereknek, abban bízik, hogy így nagyobb figyelem, jobb bánásmód jut neki. És valahol azokat is megértem, akik elfogadják a pénzt. Jól tudjuk, mennyit keresnek az orvosok, nővérek, szégyenletesen keveset. De azt hiszem itt a doktor úr túlment egy határon. Az, hogy az első borítékot eltette, érthető. A második, még talán. Na de a többi… Egy beteg, rossz pszichés állapotban lévő kisnyugdíjastól azt hiszem nem szabadott volna elfogadnia. Igen, úgy gondolom vissza kellett volna utasítania, kedvesen, akkor is, ha édesanyám másnap ismét megpróbálta volna a zsebébe csúsztatni a pénzt.

A történet vége ennél azért sokkal jobb, mert édesanyám meggyógyult, és sikerült megoldanunk, hogy egy szociális munkás heti 5 alkalommal látogassa és vigyázzon rá. Nem is haragszunk a doktor úrra, csak arra kérjük, ha esetleg olvassa ezt a történetet, a jövőben legyen kissé megértőbb és önzetlenebb. 100 ezer forint még ma is nagy pénz.

Üdvözlettel: Anikó

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1bitang 2013.01.10. 07:57:50

" ... 100 ezer forint még ma is nagy pénz."
Egy nyugdíjasnak. Némely orvosnak viszont csak apró(pénz).

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog