Nyerj mozijegyet - A hívás
szólj hozzá
2013.04.22. 22:16
Tüdőgyulladás ide, vagy oda, egy gyors nyereményjátékos bejegyzést azért kiteszek, remélem sokak örömére
.Tüdőgyulladás ide, vagy oda, egy gyors nyereményjátékos bejegyzést azért kiteszek, remélem sokak örömére. Ezúttal is páros mozibelépőkért lehet velünk játszani, amelyek A hívás című film április 30-ai budapesti vetítésére.
Mit kell tennetek a jegyekért? Egy egyszerű kérdésre kell csupán jól válaszolnotok és azt elküldeni nekünk a praxisblog@yahoo.com címre.
Milyen betegséggel él együtt a film főszereplője Halle Berry?
The Call
színes, amerikai thriller
hossz: 94 perc
gyártási év: 2013
Rendezte: Brad Anderson
Főszereplők: Halle Berry, Abigail Breslin, Michael Eklund
Casey-t (Abigail Breslin - A család kicsi kincse, Zombieland) egy bevásárlóközpont parkolójából rabolják el. Segélykérő telefonhívása a tapasztalt operátorhoz, Jordanhez (Hally Barry - Felhőatlasz, X-Men: Az ellenállás vége) fut be. A lány megmentésére forró nyomon indult nyomozást nehezíti, hogy Casey eldobható telefonjának pozicíóját nem tudják bemérni, valamint, hogy elrablója (Michael Eklund - Watchmen - Az őrzők, 88 perc) a rendőrséget félrevezetve többször is autót cserél. Terve azonban nem tökéletes és sikerül beazonosítani személyét. Mivel nyílvántartott lakcímén már nem áll ház, a rendőrség a gyanúsnak vélt szomszédos házat rohanja le, eredménytelenül. Jordant nem hagyja nyugodni a helyzet és maga is a helyszínre megy. Mialatt a szomszédos házban kutat nyomok után egy, a telefonhívásokból ismerős zajra lesz figyelmes. A hang forrását követve egy csapóajtóra bukkan...
Korhatár: 16E
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Magyarországi bemutató: 2013.
Szünet betegség miatt
2013.04.21. 09:02
Millió bocsánat a kisebb leállásért, de tüdőgyulladással fetrengek,amint jobban leszek, a blog ismét folyamatosan működik majd!
Millió bocsánat a kisebb leállásért, de tüdőgyulladással fetrengek,amint jobban leszek, a blog ismét folyamatosan működik majd!
Ki lesz az év egészségügyi szakdolgozója?
2013.04.15. 07:34
Útjára indult a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat.
Útjára indult a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat. A korábbinál jóval szélesebb összefogással, az Astellas Pharma és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara mellett immár a négy legnagyobb, az egészségügyi szakdolgozó képzésben érintett egyetem részvételével indul útjára a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat. A nemes megmérettetésre idén immár harmadszor kerül sor. A pályázat rangját emeli, hogy tavaly óta a kiemelkedő teljesítmények elismerésére az Astellas-díj mellett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar által felajánlott különdíjak is lehetőséget biztosítanak.
A 2013-as pályázat fővédnöke Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora lett. A zsűri elnöke idén a pályázat 2011-es létrejöttében meghatározó szerepet betöltő Dr. Mészáros Judit, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának dékánja lesz. A zsűriben a négy említett egyetem ápolási igazgatója mellett a MESZK, a Magyar Hospice Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat egy-egy képviselője is szerepet vállalt.
Az alapvetően szakmai pályázaton idén is a kórházak, klinikák és rendelőintézetek ápolási- és orvosszakmai vezetői, valamint az alapellátási szakterületen tevékenykedő orvosok jelölhetnek. A nagyközönség a felterjesztett csoportok értékelése során kap lehetőséget arra, hogy véleményét az adott csoport munkájával, megtapasztalt teljesítményével kapcsolatban egy 21 napos, helyszínen végzett betegelégedettségi felmérésben elmondja. A páciensektől érkező jelzések, észrevételek a jelöltek minősítésének fontos részét képezik, hisz a jó betegkapcsolatokról, valamint a megfelelő emberi hozzáállásról leginkább ezek a jelzések tanúskodnak.
A 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázaton a jelöltállítást egyéni kategóriában 2013. június 12-ig, csoportos kategóriában pedig legkésőbb 2013. május 17-ig lehet kezdeményezni. Az ünnepélyes díjátadó 2013. július 5-én, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar épületének aulájában lesz.
További információ:
E-mail: info@astellasaszakdolgozokert.hu
Web: www.astellasaszakdolgozokert.hu
Nem hiszik el, mennyire szenvedek
2013.04.13. 11:05
Nekem 30 évesen életerős dolgozó nőnek kéne lennem, és nem flip-flop papucsban hódítani. Szeretnék randizni, de edzőcipőben ez nem megy.
Tudom, nem szokványos poszt amit írok. Ugyanis én nem bántani akarom az orvosokat, csak ha akad a kommentelők között egy bőrgyógyász, sebész, ortopéd szakorvos talán változik az orvosok hozzáállása egy "tyúkszemmel" szenvedő beteghez. 30 éves, két gyermekét nevelő özvegy vagyok. 2002-ben, amikor a nagylányommal voltam várandós, valami elkezdett fájni a talpamon. Azt hittem beleléptem valamibe.
Aztán lett egy udvara, ahol megvastagodott a bőr, és ahogy jöttek fel a kilók, elég nehéz volt a cipőben járás is. Elmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta egy tyúkszem, és jöhet a házi praktika. Paradicsomot neki, vagy hagymát. Ennek következtében csak felázott, még nagyobb lett az udvar, és lábujjhegyen közlekedés volt a megoldás. Irány a bőrgyógyász. Távgyógyítással azt mondta, hogy tyúkszem, ad rá ecsetelőt. Mikor megkérdeztem nem nézné-e meg cipő nélkül a lábam, azt mondta "na mutassa". Rögtön vírusos szemölcs lett belőle, de az ecsetelő erre is jó. Egy hónap kontroll után már visszafejlődött tyúkszemre, miután semmi változás. Erre a legjobb gyógyír, ha rendes cipőt veszek. Amikor megkérdeztem az milyen, azt mondta kényelmes legyen. Persze ami rajtam volt, az is az volt, de mindegy. Elmentem hát cipőt venni. Egy hónap múlva ismét kontroll, akkor már csak bőrkeményedés, amit a szülés után leadott kilókkal meg fogok tudni oldani. Nem volt újabb kontroll időpont.
A terhesség végéig jött még a talpamon 6 db ilyen csoda, amitől odáig jutottam, hogy egy mosdó felkeresése is sírásba torkollott. Megszültem, lefogytam vissza a kezdő súlyomra. Jött az áztatás, habkövezés, édesanyám állandó bérletet vett nekem pedikűröshöz. Pedikűrös nem nyúlt hozzá, adott egy maszek bőrgyógyászt, rá hivatkozva menjek el. Diagnózis kb ugyan az, amit az első orvos mondott. Szemölcsnek néz ki, de lehet alatta tyúkszem, de lehet gond van a tartásommal, menjek el ortopédiára. Természetesen ő is adott egy számot, ahol hamarabb fognak fogadni. Elmentem, ahol egy újabb diagnózis fogadott. Ez csontkinövés! Irány az rtg.
Az viszont negatív lett, így jött a talpvizsgálat, ahol a súlypontot nézték. Persze tragikus lett, mert majom módjára a talpam szélén vagyok csak képes közlekedni. azt kérte a doki, hogy erőltessem meg magam, és álljak úgy, ahogyan kéne, nem a talpam szélén. Tudja, hogy fájni fog, de neki az eredeti pontok kellenének. Megcsináltam. Azt mondta minden oké. A súlyommal sincs gond. Szerinte keressek fel egy lézerdokit, hogy kiszedje őket. Elmentem hát lézerezésre. 7 darab csoda volt a talpamon, mindegyiket kétszer érzéstelenítette. Mire végeztünk, az orvos látta, hogy rettenetesen küzdök az ellen, hogy kiboruljak, ezért közelebb jött és megölelt. Az eltávolítás darabja 5 ezer forint volt, de azt mondta 20 ezret adjak csak. Otthon szigorú pihenés, és gyógyulás. Három jött "csak" vissza. Visszamentem hozzá, és mondta, hogy sebészetre menjek, ő már nem tud mit tenni. Elmentem hát sebészetre, ahol ismét kiszedték őket. Majd megint, majd megint ........ 11 év telt el azóta. Képtelen vagyok járni. Nem vesznek komolyan az orvosok, amikor azt mondom fáj a hátam, a csípőm, a térdeim, a bokám stb... Van egy cipős doboznyi ecsetelőm, krémjeim, talpbetétek és 30 éves létemre úgy megyek mint egy 80 éves. Ami ma a magyar piacon van szemölcsre és tyúkszemre, az nekem van.
Mellékelek egy képet is, azt a blogra bízom, hogy kiteszi-e. Ez van nekem mindkét talpamon. Már görbülnek a lábujjaim is a folyamatos lábujjhegyen járás miatt. Kb egy hónapja ismét felkerestem a háziorvosomat, hátha lett valami forradalmi újdonság, és elküldött laborba hátha esetleg cukor. Mindenem negatív. egy bűdös, jódos gyógyszertári készítményt kaptam, amitől szintén semmi változás. Ülő munkát nem találok, a raktárvezetői munkámat fel kellett adnom, mert nem tudtam egy 8 órás műszakot végigrohangálni egy csarnokban. Orvosról orvosra járok, ahol nem mondják ki, de nem is hiszik el, hogy ez nekem mekkora teher és nem mellesleg fájdalom! Nekem 30 évesen életerős dolgozó nőnek kéne lennem, és nem flip-flop papucsban hódítani. Szeretnék randizni, de edzőcipőben ez nem megy. Köszönöm ha csak elolvasásra is kerül.
Menjen magánrendelésre és fizessen!
2013.04.09. 09:53
Amikor a lakcímkártyámra tekintett közölte, hogy tőlem pár házra van egy kedves doktor úrnak magánrendelése, aki potom összegért elvégzi a vizsgálatot.
Tisztelt praxis blog!!!
Nem szoktam panaszkodni, most mégis ezt teszem!!! eléggé indokolt lett volna számomra hogy a kedves nő gyógyász, akihez területileg tartozom rákszűrést csináljon nálam,mivel lányom születése óta (az az 7 éve nem volt benne részem). Neurológusom javaslatára meg kerestem a mélyen tisztelt kollégát, aki munkaidő végéhez közeledő időpontban fogadott, és mivel nem ért oda az előttem lévő időpontos betege, ezért már rendelési időben készülődött a haza menetre, de még sajnos én is be voltam jegyezve, ami a doktor úrnak nem nagyon tetszett.
Mikor bejutottam, közöltem vele hogy, miért is vagyok ott, erre mosolygott egyet, és közölte amikor a lakcímkártyámra tekintett, hogy tőlem pár házra van egy kedves doktor úrnak magánrendelése, aki potom összegért elvégzi a vizsgálatot. Lényegében nem vizsgált meg. De ami nagyon bosszant, van lakcímem, van tb-m, akkor mért kell egy egyedül álló anyának, aki gyesen van tartósan beteg gyermekkel magánrendelésért fizetni?
Akkor mért van az sztk? És miért is vonják a tb-m?
Éjszakai orvosi ügyelet minek van?
2013.04.07. 11:16
Rákérdeztem, hogy végülis meddig várjak még, erre megint megkaptam a magamét. Végül kiderült, hogy nem tudnak kijönni, hiába vártam, át lettem verve.
Tisztelt Praxis!
Első dühöm elmúlta után úgy gondoltam, hogy megküldöm önöknek a héten velünk lezajlott események történetét. Nem hinném, hogy egyedül lennénk, akik hasonlót tapasztaltak, ugyanakkor nagyon szomorú, hogy egyáltalán nem tesznek ellene semmit az illetékesek. Két és fél éves kislányom smárcius 27-én estére belázasodott, és semmilyen módon nem sikerült csillapítani a lázát. Jelzem, nem hőemelkedésről volt szó, hanem közel 40 fokos lázról, így miután minden módszerem (hűtőfürdő, kúp, stb.) sikertelen volt, felhívtam az ügyeletet. Nem ezt kellett volna tennem?
Az ügyeletben szolgálatot ellátó nő flegmán, unottan vette fel a telefont és miután elmondtam neki a helyzetet és aggodalmamat, amiért a pici láza nem akar lemenni, arra vártam, hogy közli, kijönnek és segítenek valahogy. De a valóság az, hogy a flegma hölgy először rendreutasított, hogy neki ne hisztériázzak (egyáltalán nem vagyok tipikus hisztis nő, sőt), majd azt is mondta, hogy nem tudja, ki tudnak–e jönni a kollegái. Kérdeztem, hogy mégis, ez mit jelent, a válasz, azt hogy nem tudja. Nem volt valami segítőkész, sőt. Végül kisebb alkudozás után abban maradtunk, hogy kijönnek, amint érkezésük lesz rá, várjak türelemmel. Címemet felírták, én pedig vártam.
A férjem külföldön dolgozik, amikor megírtam neki, hogy mi a helyzet, nagyon aggódni kezdett ő is, de nyugtatott, hogy nem lesz baj. Közben vártam és vártam. Fél 2 magasságában (közel 4 óra várakozás után) újra telefonáltam, ismét a flegma nő vetet fel a telefont. Rákérdeztem, hogy végülis meddig várjak még, erre megint megkaptam a magamét. Végül kiderült, hogy nem tudnak kijönni, hiába vártam, át lettem verve. Utólag úgy gondolom, hogy a „kedves” hölgy még csak annyi fáradtságot sem vett, hogy továbbítsa segítségkérésemet.
Éjjel 2 óra után pár perccel még egyszer megmértem a pici lázát, amely semmit sem csillapodott, így muszáj volt valamit kitalálnom. Tőlünk éjszakai busszal eljutni valahova szinte lehetetlen, ráadásul nem is tett volna jót a kicsinek lázasan a hidegben, autónk sajnos nincs, így felhívtam a mentőket, hátha ők tudnak tenni valamit az ügy érdekében. Szerencsére nem csalódtam, nagyon rendesek voltak. Először javasolták ők is az ügyelet kihívását, de amikor elmondtam, mennyit vártam rájuk és még csak ki sem voltak képesek jönni, ők kijöttek. Fél órát sem kellett várnunk.
Kiderült, hogy tüdőgyulladása van kislányomnak, így kórházba kellett vinni. Én is vele mehettem, szerencsére minden jól alakult és 3 óra után néhány perccel már egy ágyban feküdt, megkapta az injekciót és aludt én pedig ott maradtam mellette. Egy hétig kellett bent maradnia, de nagyon jól viselte, és csupa kedves orvossal és nővérrel találkoztunk.
Azt azonban így közel két héttel a történtek után sem értem, hogy az ügyelet hogy teheti meg azt, hogy se szó, se beszéd, nem jönnek ki. Nem erre van kitalálva? Nem éppen az ilyen esetekben kell hívni őket? Akkor minek van orvosi ügyelet egyáltalán? Egyszerűen érthetetlen. Ahogy az a flegma, goromba stílus is, ahogy a tudtunkra lett adva, nem várhatunk segítséget.
Fagyoskodhat a beteg éjjel
2013.04.02. 06:00
Kár, hogy éjszaka nincs tömegközlekedés haza...
Tisztelt Praxis!
Székesfehévári kórház:
A beteget vidékről mentő szállítja be éjszaka, vesekő gyanúval erősen görcsöl.
Néhány óra várakozás után már rá is néz az orvos.
Megállapítja, hogy max. görcsoldót tud adni, semmi mást.
Injekciót beadják, a beteg haza mehet.
Kár, hogy éjszaka nincs tömegközlekedés haza....
Beteg elgyalogol a kórháztól a vasútállomásra, de télen, éjszakára bezárják a várót, hogy illetéktelenek ne menjenek be. Éjjel három után bekönyörgi magát, reggeltájt haza is ér.
Egy epekő műtét lefolyása és tanulságai
2013.03.31. 09:06
Egy frissen műtött betegnél, aki nem kelhet fel az ágyból, nem kellene elérhetővé tenni a nővérhívót?
Megpróbálok szigorúan csak tényeket írni elsőnek, bár minden bizonnyal majd megkapom egyesektől, hogy hazudok.
- A férjem augusztusban volt ez ügyben először ultrahangon, akkor azt a diagnózist kapta, hogy még nincsen epeköve, még ha vannak is rohamai.
- Utána is volt pár roham, melyeket gyógyszerrel oldottunk, majd ezek februárban megsűrűsödtek. Kértünk előjegyzést ultrahangra, amire olyan távlati időpontot kaptunk, hogy férjem inkább a fizetőset választotta, mert arra csak egy hónapot kellett várni.
- Közben kapott egy olyan rohamot, amit otthon gyógyszerekkel nem tudtunk oldani, így éjjel előbb az ügyeletre, majd a sürgősségi osztályra került. Másnap délelőtt hazaengedték, de előbb megcsinálták az ultrahangot. Ekkor felfedezték az epekövet, elővették a korábbi felvételt, és a doki gratulált a kollégájának, mivel már azon is ott volt a kő augusztusban.
- Előjegyezték sürgősséggel műtétre, ami két és fél hét múlva lett volna, azzal, hogy addig még szigorúbb diéta, és ha megint a sürgősségire kerül egy görccsel, akkor aznap megműtik. De a két és fél hetet azzal is indokolták, hogy jelenleg gyulladás van, úgy nem lehet műteni, annak meg kell szűnni, de a gyulladás ellen nem írtak fel semmit.
- Csak másfél hetet bírtunk ki roham nélkül, így sürgősségi műtét lett belőle. A vérkép szerint eddigre a gyulladás lement, mégis a felnyitáskor gyulladtnak találták az epehólyagot, de elvégezték a műtétet. Egy olíva bogyó nagyságú követ távolítottak el.
- Az ügyeletes orvos tájékoztatása szerint akár óránként is lehet kérni fájdalomcsillapítót, a gyakorlati kivitelezés szerint viszont kapni csak 3-5 óránként lehetett, és akkor is egy „milyen nyápicak a férfiak” megjegyzéssel. Bár szigorúan megkötötték, hogy nem ihat egy kortyot sem, a fájdalomcsillapítót tablettában kapta. Mikor megkérdezte, hogy hogyan vegye be, ha nem ihat, azt a választ kapta, hogy annyit ihat.
- Úgy tájékoztattak minket, hogy egy ilyen műtéttel két napot van benn a beteg utána, de mivel a műtét pont 14-ére esett, a hosszú hétvége miatt, csak hétfőn, 18-án került haza a férjem.
- Az orvos tájékoztatása szerint még négy hétig szigorúan diétázni kell, kerülnie kell a zsíros és rostos ételeket, és külön kiemelte a paradicsomot, a paprikát, uborkát és a banánt. (Mellesleg ahogy szakértő nyilatkozott az ügyben, mind mást tiltott, ha azt mind figyelembe vennénk, akkor marad a száraz kenyér és a víz, de ebbe most nem mennék bele.) A kórházban ennek ellenére (feltehetőleg, mivel a mit műveljünk egy epeműtöttel a negyedik napon protokoll nem állt rendelkezésre, hiszen elvileg már ekkor otthon lett volna), lecsós szeletet kapott ebédre (paradicsommal, paprikával).
- Az egyik kötözésnél a nővérke egy „ne mozduljon” utasítással félbehagyta a műveletet, és kiment a szobából, majd nem is tért vissza. Egy óra múlva egy másik véletlenül arra járó nővér vette észre a férjemet és kötözte be. (nővérhívó az ágyából nem volt elérhető egész idő alatt, amíg bent feküdt, egyszerűen nem is volt ott felszerelve ilyesmi.)
Eddig amit tényleg tényszerűen le tudok írni. A többi már csak az én meglátásom.
Igen, minden szerencsésen alakult. De nem véletlenül használtam a szerencsés szót. A férjem, aki nem volt elhízva egyáltalán, most 8 kilóval könnyebb a hosszan tartó diéta következtében, azaz eléggé sovány, teherbírása csökkent, és még négy hétig diétáznia kell, ami azt jelenti, hogy a megfelelő súly visszanyerése nem lesz könnyű. Nyilván nem engedheti meg magának, hogy ennyi időt pihenéssel töltsön, dolgoznia kell majd, csökkent teherbírással. Szerencsére a télnek vége, talán kevesebb egészségügyi veszély leselkedik rá.
Valamikor az ősz folyamán szerencsésen átvészeltük azt az időszakot, amikor a kő mérete miatt éppen beleszorulhatott volna az epevezetékbe. Ezt is a dokitól tudjuk, és hogy az sokkal komolyabb következményekkel járhatott volna.
Nem ártana egyeztetni a fájdalomcsillapítás mikéntjét osztályon belül, mert az egy óránként és öt óránként között én eléggé lényegi különbséget érzek.
Egy frissen műtött betegnél, aki nem kelhet fel az ágyból, nem kellene elérhetővé tenni a nővérhívót?
A félbehagyott kötözésre meg nem is találok szavakat.
Hová tűnt a doktornő?
2013.03.29. 06:00
A bennem motoszkáló kisördög valamiért folyton csúnya dolgokat sugdos, igyekszem elhallgattatni, de nehezen megy.
Tisztelt Praxis blog!
Egy kérdésem lenne csupán, mert nem értem, hogy mi történik a VIII. kerület egyik házi-, ugyanakkor a MÁV üzemi orvosi rendelőjében.
Volt egy háziorvosunk, elment nyugdíjba, jött helyette egy másik. Aki kb. 20 évvel idősebb, mint az előző. Ne értsenek félre, tisztelem a kort, az ahhoz társuló bölcsességet szintén. Tisztában vagyok az egészségügyben uralkodó viszonyokkal, olvasom a napi független híradásokat stb. Amit nem értek, hogy már több hete eltűnt az "új" doktornő, viszont se helyettesítés nincs, se korrekt tájékoztatás, de még az irodaház portása - ahol a rendelő is van- sem tud semmit, holott a kapun csak úgy lehet bemenni, ha előtte megmondjuk kihez, és miért megyünk.
Édesanyám pár hete ment a rendelőbe, rendelési idő alatt, de csak két asszisztenssel találkozott. Amikor rákérdezett, hogy hol van a doktornő, kitértek a válasz elől. Aztán a minap anyukám egyik ismerősének kellett volna gyógyszert felíratni, de a szitu ugyanaz volt, mint előtte. Mivel ismerte az egyik asszisztenst régről, hát megtudta, hogy a doktornő elesett és nem képes dolgozni. De hát vényt a nővérkék is ki tudnak állítani, így hát hajrá. Ó nem, mégsem, mert elfogyott az előre lepecsételt, aláírt recept, így átküldték őt egy másik rendelőbe. Ott valami feltűnhetett a helyi orvosnak, aki sürgősséggel beutalta szakorvoshoz. Hozzátenném, rendszerint az út másik oldalán lévő üzemi orvosi rendelő szokott lenni a helyettesítő, de az ismerősnek a város másik részébe kellett utaznia.
Testvéremnek pedig azért nem írtak fel egy olyan krémet, amit már egy ideje használ, mert nem ismerték. Mármint a kenőcsöt. Az asszisztensek. Khm. No comment.
Hogy lehetséges, hogy nincs helyettesítő orvos? Ugyanakkor az asszisztens az asszisztens, nem pedig orvos. Kinek a felelőssége (tudom, manapság ez egy nem, vagy csak igen ritkán létező valami), ha ne adj' Isten tényleg sürgős orvosi ellátásra van szüksége egy beeső betegnek? Meg egyáltalán, van a nővérkéknek jogosultsága arra, hogy gyógyszert írjanak fel előre aláírt receptekre?
A bennem motoszkáló kisördög valamiért folyton csúnya dolgokat sugdos, igyekszem elhallgattatni, de nehezen megy.
Ugyanakkor tényleg nem értem, hogy mi a fene történik itt.
Köszönöm
Facebookozás helyett a betegjogi képviselőhöz kellene fordulni
2013.03.27. 06:00
Persze az első történetben a posztoló ismert személy. Megteheti, hogy posztol a Facebookon.De célravezetőbb lenne, ha a betegjogi képviselő közvetítésével az orvos tudatába is bekerülne ez.
Terjedt az a hír a napokban, hogy egy siket lány mellől az audiológiai vizsgálaton kiküldték az édesanyját, aki azért volt ott, hogy jeltolmácsoljon. Nem orvosi indokkal küldték ki:
„Nem olyan régiben történt velem egy audiológiai állomáson. Hallásvizsgálatra mentem, mikor az audiológus hölgy az édesanyámmal közölte menjen ki. Nincs nekem szükségem jeltolmácsra, mert Ő nap mint nap siketekkel foglalkozik és tudnak Ők szájról olvasni valahogy megfogják érteni egymást, egyébként is jó lesz ha megtanulok magamra hagyatkozni, mert ebben az országban még húsz évig úgy sem lesz változás.
Ezt szörnyű volt megélni. Megalázó. Mint mindenek ura egy audiológus, aki Istent játszva megmondja nekem, mi a jó, pedig csak pár évvel idősebb nálam és soha nem tapasztalta meg amiről beszél. Szerintem alapkövetelmény lenne, hogy egy audiológiai állomáson jelnyelven kommunikáljanak a siketekkel. A hölgy számomra ezzel csak azt bizonyította, elég ha Ő megért engem az, hogy én megértsem mi történik velem az már nem fontos.
Úgy éreztem hálásnak kell lennem neki, hogy egyáltalán foglalkozik velem. Valószínű nem jutott eszébe még soha, hogyha siketek nem lennének akkor nem lenne munkája.
Mintha én választottam volna magamnak a siketséget.”
Idézet innen: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=578859365457539&set=a.249357071741105.74977.248302295179916&type=1
És a posztoló hölgy egyik kommentje még: „ ahogy egy vak ember használhat fehér botot, vagy egy mozgásában korlátozott kerekesszéket és ez természetes, akkor természetesnek kell lennie annak, hogy egy siketnek szüksége van a jelnyelvre. ”
Már megint a kommunikáció… Mondjátok, vajon miért kellett ez? Adva van egy szakember, aki végzi a munkáját, arról semmi rossz nincs a történetben, tehát vélhetően rendben elvégezte. Csak az a hozzáállás. Az mibe került volna? Ha ott marad egy jeltolmács (aki jelen esetben az édesanya, de lehetett volna fizetett, hivatalos jeltolmács is), aki közvetíti a lány felé, hogy mi fog történni. Hogy mit kérnek tőle. Hogy mit mondanak neki. Az tényleg nem fontos, hogy akit vizsgálnak, megértse, mi történik? Automatikusan feltételezték, hogy majd megoldja szájról olvasással. És mi van, ha nem? Mert mondjuk a vizsgálatot végző nem megfelelően artikulál? Vagy bármiért is, de számára kényelmesebb és értelmezhetőbb a jeleléssel kapott információ?
Számomra érthetetlen, hogy miért kell egy vizsgálatot, ami akár feszültség nélkül is megtörténhetne, ilyesmivel megkeseríteni.
Igazából viszont azt sem értem, hogy ha ilyen történik, miért hagyják ki a betegjogi képviselőnél futott köröket. Pont az ilyen esetekben lenne értelme.
Kicsit olvasgatva hasonló esetet találtam:
„egy szombati napon, az ügyeletes ellátás során történt meg vele. Testszerte allergiás bőrreakciók mutatkoztak nála, ezért édesanyja kíséretében felkereste a helyi ügyeletet. A nagyon fiatal ügyeletes orvos, az ügyeletes szoba méretére, túlzsúfoltságára és az esős évszakra hivatkozva a kísérőt – kisebb szóváltást követően – kiküldte a folyosóra. A panaszos elmondása szerint, ezáltal „lelkileg talajvesztett” állapotba került, mert édesanyjától remélte, hogy segítségére lesz a nyelvi nehézség leküzdésében. Végül az írásos kommunikáció, illetve az orvos szájáról történő olvasással tudta meg diagnózisát, a beadott injekcióról a tudnivalókat. Az ellátást követően az ügyeletes orvos határozott hangon kérte a következő beteget, így adva tudtára a folyosón várakozó édesanyának, hogy részéről az ellátás véget ért.”
http://www.obdk.hu/index.php/betegjog/209-a-lathatatlan-fogyatekossag-esete-az-egeszseguegyi-ellatas-soran
És ez az eset el is jutott a betegjogi képviselőig, bocsánatkérés, orvosoknak értekezlet, tájékoztatás a fogyatékossággal élőkkel való kapcsolattartás módjairól. Ha abban az intézményben ez már nem fordul elő többet, akkor megérte ezt a kört lefutni.
Mert ugye itt arról lenne szó, hogy a beteg az eü intézménybe kerülve megértse, hogy mi történik vele. Akkor is, ha siket. Ha neki ez jeleléssel megy, akkor úgy. Ha pedig az orvos nem tud jelelni (ami önmagában nem probléma, hiszen nem része a képzésének), akkor ne zavarja ki a segítőt. Mert akkor a beteg nem tud együttműködni. Akkor csak annyit fog érezni, hogy barkácsolnak rajta valamit.
Persze az első történetben a posztoló ismert személy. Megteheti, hogy posztol a Facebookon és akkor sokan beszélnek a történetről. És ez is jó, mert legyen ott a köztudatban is. De még célravezetőbb lenne, ha a betegjogi képviselő közvetítésével az orvos tudatába is bekerülne ez.
Nem az orvos támadása miatt. Hanem a későbbi érdemi együttműködés miatt.
Helia
Az egészségügy gyöngyszemei
2013.03.26. 06:00
Nem jut eszembe olyan történet,ami hangulatos,szép véget érő a történet.Ha lesz ilyen megírom!
Igen,az egészségügy gyöngyszemei:
Helyszin gégészeti osztály.Cigánygyerek manduláját veszik ki.Külön kórterem.Beköltözik az egész család.Ugymint anyuka,testvérek,egy még szopik,apuka csak nappal van jelen.A két nagyobbik lány szétdobálja a papirzsebkendőket,kiborul a husleves amit előzőleg nagy családi látogatással hozták be.
Ekkor alig fértek be a kórterembe,lármásak,közönségesség határát surolják.Ekkor megy az anya szólni a nővérkének:Nővér,legyen szives bejönni és rendet rakni.Hm.Nővérke közli,már nincs takaritónő,az ügyeletes takaritó majd jön,jelenleg mütőt takarit.Aztán a nővérke a két izgága leánykához fordul:ugye felkapkodjátok a szemetet,ott a szemeteskosár,ugyis ti dobáltátok szét.A gyerekek megteszik,szemét gyorsan eltünik,csak a nagy tál husleves és csigatészta van a kövön.Ezzzel sajnos nem tudok mit kezdeni,lehet hogy egész éjjel kerülgetniük kell.Egyedül vagyok az osztályon,elnézést sok a dolgom.Mire az esti lázmérőzésre bemegy,a WC-ből ugyan eltünik a papir,de fetakaritották a levest.
Más:gégészet,nagyon sulyos gégegyulladással fekszik a beteg.Főorvos intézkedik,nem tudnak rájönni mi okozta a gyulladást.Telefonos konzultácio nagytudásu Tanár urral.Olyan infuziót rendel,ami nincs a kórháznak.Megrendelik,az osztály két heti gyógyszer pénzét viszi el.Nővérke sertepertél a kórteremben,ahol a beteg egyedül van,nehogy mefertőzzön valakit.Odafordul a beteghez aki nem tud beszélni sem olyan sulyos a gyulladás.Nem tudják mi okzta a betegségét.Miért nem irja le,mi történt?Anyagilag hazavágja ezt a kis osztályt ez a gyógyszer és nem is biztos hogy segit.Másnapra a beteg kéreti a Főo.asszonyt és átad egy papirlapot.Ebből kiderül,ő valami fertőtlenitőt ivott,ami roncsolta a gégét,de mert az öngyilkosokat máshová viszik,oda nem akart menni!!Persze rögtön átvitették az illetékes kórházba.
Más:gerincmütét az idegsebészeten.Egy nővér van,időszámitásunk előttiek a körülmények.Kórteremtől igen messze a WC.,a fürdő.Kis beteg azt gondolta,legalább az első reggelen segitenek neki mosakodni.De nővérke ki sem tud jönni a nővérpultból.Betegek egymást gondozzák:1 napos gerinces megebédelteti az amugy rég khült ebédet az agymütöttel,próbálja egyenesen tartani a derekát,kicsit rogyaszt,a gyengeségtől veri a viz.Alig fejezik be,jönnek a tányérokért.
Egy gyöngyszem,most hallottam első kézből:Vidéki beteg,fizetős a kórterem is.Szólnak a kis betegnek:Telefonáljon haza,rokonok menjenek vért adni,választott vérre lesz szüksége a mütéthez.Mütét után hemoglobin a béka segge alatt:pár nap alatt hazabocsájtják.
A legszebb:akkor ajánlják fel neki a trafó lehetőségét,amikor már alig várja hogy innen hazakerüljön. Bocsika de nekem nem jut eszembe olyan történet,ami hangulatos,szép véget érő a történet.Ha lesz ilyen megirom!
Nem tudunk belenyugodni édesanyám halálába
2013.03.22. 07:58
Gyászolja fia, férje, édesanyja, édesapja, unokája, szerettei.
Tisztelt Praxis Blog!
Sajnos nem tudok, és a család sem belenyugodni, hogy 55 éves anyukám meghalt!
2013 február .18.án Hétfő Kezelésre indult a Kaposvári Oktató Kórházba, rosszul érezte magát fulladt szólt,erre az volt a válasz menjen el a körzeti orvoshoz beutalóért, mert csak akkor tudják kivizsgálni. A körzeti orvostól mentő vitte vissza a Kórházba a Sürgősségi osztályon vizsgálatok után közölték kis infarktusa volt 2 szentet kapott de az ő részükről rendben van átadják a Kardiológiai osztályra.
2013.február .19. Kedd Kicsit rossz még az állapota de javult gyenge volt. Látogatási tilalom miatt csak a párom tudott bemenni hozzá mert ő is ott dolgozik,sajnos nem a kardiológián.
2013.február.20. Szerda Még mindig gyengének érzi magát de javul az állapota,infúzió. 25.én Mosdósra kell mennie 3hétre kezelésre mondták az orvosok.
2013.február.21. Csütörtök Reggelre rosszul érezte magát és elkapott az őrzőben egy hányásos hasmenéses vírust. Estére sem lett jobban, infúzió. Kivitték az őrző helyiségből korterembe Bekérte a 4 éves unka fényképeit aki a mindene volt!
2013.Február.22 Péntek Reggelre rosszabb lett az állapota, infúzió.Apunak telefonált vigyen be normaflórt, kefir, stb. Apu délután 3 órakor volt bent,gyenge volt rosszul érezte magát. Éjfél előtt 3 perccel meghalt.
0.15 jött a telefon berohantunk ” délután 5 órakor rosszul lett, 23 órakor nem tudtunk vele kommunikálni 40 percig élesztettük újra de sajnos meghalt ”őszinte részvétünk.
2013.február.26.Kedd Boncolás,halál oka Pericardialis Tamponád mondta a boncolást végző orvos”É.-azonnali dolog? O. ő-nem ,napok É.- nem lehet látni? O.-hát nem de igen ct É.- miért nem vitték ct re? O.-az ilyen beteget nem szoktuk! É.- kösz. Interneten nagyon sok dolog van róla. Pl.: 2010.felfüggesztetek orvost aki nem vette észre,lehet látni sőt az infarktus következménye. Biztosan tudom orvostól papírokból! Nem csináltak székletleoltást,nem mentek utána miért nem volt vizelete,Mellette fekvő betegek elmondása szerint!Kórház nem jelentette le a Calici vírust az ÁNTSZ-nek ki volt adva figyeljék a betegeket,
2013.02.22.-14óra infúzió szóltak a nővérnek rosszul van fáj a mellkasa, gyomra nyöszörög.”N.-álmában nyöszörög”és becsukta a ajtót. Vacsora után ismét szóltak rosszul van! Visszavitték az őrzőbe, gépre nem kapcsolták fel,infúzió,21 óra ismét szóltak rosszul van szintén gyomra mellkasa, forgolódik ágyon nem jó sehogy neki fájdalmai vannak segítsenek neki!”N.-jó akkor kap valami fájdalomcsillapítót az infuzióba.23óra baj van! Akkor szóltak az orvosnak ,gyors futás kézzel újraélesztés”O.-kurva életbe nem sikerül,nem sikerül. Mi óta volt rosszul,kérdezte a nővéreket”. Telefon a sürgősségi osztályra,onnan futott 2 nővér 1 orvos palackokkal mikor már késő volt suspitolás másik beteg ne halja!!
Kaposvári Oktató Kórház újonnan átadott szívcentrum, milliárdos pályázati pénzekből,a beteget nem engedjük máshova ,Pl.: Pécs, majd mi elintézzük hisz profik vagyunk. Elég baj! Nem tudom mit csináljak kis ember vagyok egy Kórházhoz feljelentéséhez. És ez csak egy, egyre rosszabb híre van a Kórháznak! Csak senki nem mer lépni! Pedig kellene, hogy mással ne történjen meg ilyen!
Gyászolja fia, férje, édesanyja, édesapja, unokája, szerettei.
Magzatelhalás középidőben
2013.03.21. 06:24
Minden orvost biztatnék, hogy nyugodtan érintse meg a betegét (legalább némi kedvességgel és érdeklődéssel).
Tisztelt Praxis Blog!
Magzatelhalás középidőben. Méretek alapján, 3-4 héttel korábban, mint az UH időpontja. Nincs magán nőgyógyászom. A kerületi rendelőintézet orvosa kedves, normális elmondja, hogy műtétre számítsak. Laborra nem küld, mert a kórházban gyorsabban megoldják, szerinte jobb, ha mihamarabb kórházba megyek. Kapok beutalót. Értem. Sírok. Vigasztal. Életemben először jártam az adott kórházban. Információ, majd sürgősségin adatfelvétel, papírok lemásolása, nőgyógyászatra irányítanak. Egy irodában (kérdik ki az orvosom, milyen időpont volt megbeszélve) közlik nincs hely, sőt legközelebb napokkal később esélyes a bekerülésem. Álltam, bámultam, majd egy határidőnaplóba felírtak másnapra x + 1.-ként, hátha, de nem ígérnek semmit. Legyek ott fél 8-ra, ne egyek, ne igyak. Hazamentem. (Orvos a kórházban nem látott.) Másnap reggel ott voltam, még vizeletet is vittem (üvegben). A pultnál kérdezik, kihez? Mutattam a beutalót, leletet. Meg kellett (volna) várnom a vizit végét. Bő fél óra múlva azonban újra érdeklődtem (mert közben sorban érkeznek az aznap felveendő páciensek és féltem, hogy nekem lesz még néhány éjszakám a halott gyermekemmel a hasamban). Egy másik hölgy kérdezett és megnézte az aznapi x + 1 betegfelvételi listát, de a +1 nem én voltam.
Mivel előző nap jártam bent, ezért mégis készítettek kartont és kapok ágyat. További adatfelvétel, ahol azonban a korábbi/egyéb betegségekről, műtétekről és jelenlegi terhességről se esett szó, pedig mesélnék, mert úgy érzem nekem is tájékoztatni kell az orvost. Az adminisztráló hölgy azt mondja, ezekről majd az orvossal beszélek. Az orvos sietett a vizsgálattal, nem kérdez vagyis vizsgálat közben kérdezett a műtéti hegekről, de mielőtt a válaszom végigmondtam volna, fölcsattant, hogy "miért ilyen nagy a méhe?!". És az asszisztenshez fordult és neki meglehetősen idegesen magyarázni kezdett (valami kórházi munkamenetet stb. az "ilyen" esetekkel kapcsolatban) Elrendelte a vizsgálatokat, miután csalódott, hogy friss labor eredményeim nem voltak. Próbáltam kérdezni, hogy akkor mi lesz pontosan (elvileg konzultáció, majd műtét, ha meglesznek az eredmények). Ápolónő vért vett (közben vigasztalt), egy másik orvos később cervix kenetet vett, előtte emegkérdezte, hogy a lelki panaszokon kívül, amiket persze megért van-e más panaszom? Nem voltam túl bőbeszédű ezek után sem. Ő kérdezte a korábbi műtéteket. Ezután egész nap türelmesen várakoztam. Dél körül egy altatóorvos kikérdezett, aláíratta velem az altatásról a tájékoztatót-beleegyezőt. Kérdeztem, akkor lesz műtét? Úgy tudta, igen. Ebédosztáskor az ápolónő még mindig úgy tudta, lesz műtét. Délután 3-kor a pultnál újra érdeklődtem, hogy velem mi lesz? Az ápolónő odaszólt, hogy igen műtenek. Aztán 5 előtt feltűnt az orvos, aki elsőre vizsgált. Elmondta, hogy jók az eredmények, mert hát igen, előfordulhatott volna, hogy halott magzat szindróma áll fenn, de nincs ilyen gond, és nem műtét lesz, hanem másnap meg kell szülnöm. Műszeres beavatkozásra csak akkor, ha a méhlepény nem távozna maradéktalanul. Mondta, hogy reggel szülésindítás, tablettával, majd 12-36 órás folyamtra számíthatok (rendesen fájdalomcsillapítással, oxitocinnal).
A férjemmel kérdezgettük, hogy mi lehetett a gond, hogy utána ki fog-e derülni, lesz-e boncolás és/vagy csak szövettan? De nagyon fáradtnak tűnt és mindenre nem, nem lehet, nincs rá esély, nem fog kiderülni, majd "elszaladt". (4-5 perc volt összesen, mindez a folyosón) Másnap reggel, felhelyeztek egy tablettát, aminek a hatóanyagáról kérdeztem az orvost, és mivel úgy érzékeltem, hogy az arckifejezése alapján nem sok kedve van erről magyarázni beszóltam, hogy én hol végeztem, tudom mi a prosztaglandin. Az asszisztens elmondta mi várható (görcs, vérzés, ha pedig semmi nem lesz, akkor újabb tabletta). Szóltam az orvosnak, hogy ha már tegnap kérdezte, befejezném, hogy milyen műtétjeim voltak, és elsoroltam őket és, hogy a családban anyai ágon voltak hasonlóan problémás esetek (pl. méhvérzés, méheltávolítás, hashártyagyulladás egy sorozatban). Annyit mondott, ne aggódjak, ezeknek semmi köze egymáshoz. A tabletta betétele után két és fél órával nagyon erősen vérezni kezdtem. Amikor a mosdóban érzékeltem, hogy mennyire, kértem a szobatársamat szóljon az ápolónőknek. Aki, amikor látott, egyből hívta az orvost. Az ápolónő kérésére lemosakodtam, de pont mire ez megtörtént már az orvossal együtt mentünk be a vizsgálóba. Egy általam durvának, de nem fájdalmasnak megélt vizsgálat után, az orvos folyamatosan bocsánat ismételgetését hallgatva, nagy sietség támadt. Az orvos telefonált, kirohant, berohant, jöttek infúziót bekötni, egy altatóorvos újra kikérdezett, a beteghordó már rakott is át az ágyra, toltak a műtőbe, ott a doki odalépett hozzám és mondta, hogy most hagyjuk a beleegyezőt, hogy ez már úgyis életmentés. Nekem már egy ideje folytak a könnyeim, a lábaim pedig (megállíthatatlanul) remegtek és ő megérintette a vállam és ez volt az, ami után sokkal jobban éreztem magam lelkileg és bíztam benne. Azt láttam, hogy egyből intézkedett, hiszen a mosdóba való kisétálásom és az oxigén adagolása között, nagyon kevés idő telt el. Hallottam még, hogy kéri a küret kanalat. Tényleg nagyon gyorsak voltak. Műtét után órákkal később bejött az orvos, befejezte az elmaradt adminisztrációt, mint pl. előző műtétek, a műtéti beleegyező aláírása, műtét ismertetése, lehetséges szövődmények stb. Felajánlotta, hogy mondjam meg, húzzam ki a beleegyezőből azt, ami nem úgy volt. Rákérdeztem, hogy nem erre számított, igaz?
Nem. A placenta hamar leválhatott és az okozhatta ezt a vérzést, de még pont nem kellett vért adniuk. Tájékoztatott a gyógyszerről (tejelválasztás leállítására adták - bromocriptin), mellékhatásáról, adagolásáról. Volt időm elolvasni a műtéti beleegyezőt (közben ki kellett mennie), aláírtam, de amikor visszajött, megjegyeztem, hogy egy fél mondat, miszerint "elegendő idő állt rendelkezésemre", hát elég hülyén hangzik az esetemben. (Én kicsit "mulatságosnak" tartottam, hogy mi is az elegendő idő fogalma egy ilyen helyzetben, az előtte lévő egy nap, amikor várakoztam, de a műtéti beleegyezőt senki nem tolta az orrom alá vagy a műtőben az a pillanat, amikor közlik: életmentés). Elolvasta melyik fél mondatot említettem neki, és újabb kifakadás következett (feltételeztem ez kapcsolódott az előző napi háborgásához is kórházi ügyekben). Aztán elment azzal, hogy nem tudja mikor fognak hazaengedni. Nem sokkal később egy professzor úr sétált be és a következőt kérdezte tőlem: "Megtudhatnám Ön mi járatban van nálunk?" Alig bírtam kinyögni, hogy elhalt a magzat, kivették. Este vacsora után, nagyon erős hasmenésem lett. A mosdóból visszafelé jövet elájultam. (Szerencsére a páromat már előtte kértem, hogy kísérgessen és fogjon, ha baj lenne.) Infúzió, és igyak sokat volt az orvosi ukáz. Esti vizitnél az ügyeletes mondta, csak keveset igyak, hogy a tejjel ne legyen gondom. (Nem akadtam fönt rajta.)
A reggeli viziten a professzor közölte, hogy még a vendégszeretetüket kell élvezzem. Megkérdeztem, hogy a gyógyszert hogyan szedjem? Mert kaptam 3x1-et, de közben fél/fél/1 volt az orvosi javaslat. Ja, akkor már érti, hogy miért is ájultam el, ha én bevettem egy egészet egyszerre!! Mondtam, hogy felet vettem be, mire ő, hogy de ezt csak morzsánként kell eszegetni, "tudja, akár törje össze két kiskanállal és úgy". Egyébként 4 alatt el se érdemes kezdeni, szültem már, igaz? Szóval főleg, ha az a "jól tejelő fajta" vagyok, ekkor már azonban az ajtónál tartottak, de szóltam, (gondoltam én is humoros leszek) hogy sajnos nem, én a húsmarhákhoz tartozom. A műtét utáni két napban, különösebb testi probléma nélkül "elvoltam". (UH rendben, bár az UH fej állítólag nem volt tökéletes és egy sávban kihagyott. Véreredmény alapján a nővérek szerint ramaty vérkép, orvos szerint a nővérek azt se tudják mit beszélnek, nem olyan rossz az.) Egyetlen ügyeletes doktor bácsi volt, aki nem csak azt kérdezte, hogy hogy vagyok, hanem a kórteremben megvizsgálta a hasam, nézett pulzust, és amikor leengedte a karom vissza az ágyra, akkor kétszer végigsimította a kézfejem és nagyon kedvesen dörmögte, hogy próbáljak meg sokat inni. Azaz úgy éreztem együttérző, megértő. A műtétet követő harmadik nap az "orvosom" bejött korábban és humorosan kezdte, hogy még itt vagyok, majd közölte, mert ő kérte tartsanak még bent.
Ezután elmondta, hogy ő nem ért engem, hogy én furcsa vagyok, hogy bennem olyan ellenállást érzett, hogy szerinte én haragos vagyok, ami érthető, hogy ilyen helyzetben haragszom az egész világra, de hogy ő úgy érzi, hogy arra is, aki segít. Ekkor már nagyon döbbentem ültem és megkérdeztem, hogy ugye de nem azt gondolja, hogy én haragszom rá? Hogy pont őrá? Végül beszélt arról, hogy szerinte ez nekem túl hirtelen jött és azért adok ilyen reakciót rá, és nem tudja, hogy nem lenne-e jobb, ha maradnék még, mert a vérképem határeset, és lehet pihennem kellene még. De ő nem tudja, hogy én mit akarok? . De aztán mennie kellett, kezdődött a vizit. A viziten a professzor úr nem hagyta az orvost szóhoz jutni, az első szava után közölte, hogy én mehetek, majd, hogy menjek haza. Végül a zárójelentés előtt még beszélt velem az "orvosom" és a párommal, ekkor is korrekt, kedves volt (tájékoztatás stb.), bár úgy tűnt inkább csak a páromnak beszél (és ekkor kimondta, hogy igen én cinikus vagyok). A zárójelentést egy nővértől vettem át, aki mikor látta, hogy nekiállok olvasni, rám szólt, hogy mindkét példányon ugyanaz van, írjam csak alá, aztán a másikat meg majd elolvasom. Na nekem ez érzékeny pontom, de csak annyit mondtam, egy újabb noszogatására, hogy de én el szoktam olvasni mit írok alá. (Látszott, hogy nagyon nem tetszik neki.) Valóban, lehet, hogy cinikus voltam/vagyok, de most mégis mitől/kitől?
Lefagytam, mert történt, ami történt, de ezen nem segített az, amit tapasztaltam a kórházban. Tudom ott is leterheltek, fáradtak, de azért nem gondolom, hogy minden a "rendszer hibája". Igaz, amikor ott volt szemtől-szemben velem az orvos (műtét utáni alkalmak), akinek köszönhetően nem véreztem el, akkor elfelejtettem mondani neki, hogy köszönöm (csak utólag tettem meg). Pedig tényleg köszönöm, mert akármilyen is a hangulatunk, a stílusunk, a lelkivilágunk az adott pillanatban, pontosan tudom, hogy miért tartozom köszönettel. Minden orvost biztatnék, hogy nyugodtan érintse meg a betegét (legalább némi kedvességgel és érdeklődéssel). Nem kritizálok senkit, ez történt, nekem nehéz volt lelkileg "tartani magam" ilyen nagyon is semleges légkörben, de semmi bajom nem volt se a várakozásokkal, se az ide-oda küldözgetéssel, se azzal, hogy egy napig nem ettem-ittam, vagy hogy az orvosok hogy van kérdésnél többet nem szántak rám (legtöbbször).
Az RTL II - Forró nyomon Máté Krisztával című műsorába interjúalanyt keresnek
2013.03.20. 20:33
Az RTL II - Forró nyomon Máté Krisztával című műsora a járóbeteg-ellátásban tapasztalható hosszú várólistákról készít anyagot és ehhez keres interjúalanyokat.
Az RTL II - Forró nyomon Máté Krisztával című műsorában a járóbeteg-ellátásban tapasztalható hosszú várólistákról készítünk anyagot. Szeretnénk, ha megszólalnának betegek, akik hónapokig vártak arra, hogy bejussanak egy szakrendelőbe valamilyen problémájukkal, esetleg a diagnosztikára (képalkotó eljárás, labor) kellett hónapokat várniuk. Olyan eset is érdekel minket, amikor valaki inkább fizetett, csak ellássák hamarabb.
A forgatáshoz házhoz (vagy más megbeszélt helyszínhez) megyünk, és az csupán 30-40 percet vesz igénybe. Leveleiket az alábbi címre várjuk Kéky Kira szerkesztő-riporternek címezve:
forronyomon@rtlkabeltelevizio.hu
Köszönjük!
Ellopták édesanyám összes pénzét
2013.03.19. 10:00
Szégyen, hogy az Önök Intézetében ilyen megtörténhet és a betegszállítójuk egy mozgásképtelen 83 éves asszonyt meglop.
Nagyon rossz élmény, és aki ezt olvassa arra kérem, hogy nagyon vigyázzon az értékeire. Sajnos a panaszom eddig még át sem vették, vagy nem reagálnak rá.
Tisztelt Úram és Hölgyem!
Panasszal kívánok élni az Önök egyik betegszállítójával kapcsolatban, sajnos a nevét nem tudom, de édesanyám felismerné. 2013. március 14-én este otthon baleset érte édesanyámat, melynek következtében bal kéz II-es végpercén 1 cm-es sebzés keletkezett, valamint csipőjét és bal vállát is erősen megütötte. Mentőt hívtam hozzá, de mivel nem tudták eldönteni, hogy a válla nem repedt-e meg beszállították a Baleseti Intézetbe kivizsgálásra.
Ott egy beteghordó aki a mentőre váró betegeket egy szobába beszállítja,a haza szállításig, kivette édesanyám pénztárcáját úgy, hogy benyúlt a pokróc alá, amikor a pelenkát tette alá és a nála lévő szatyrából kivette a pénztárcáját. Édesanyám akkor ott szólt több betegszállítónak akik a betegeket tolják be a mentőre várok szobájába, valamint egy nővérnek, aki meg sem hallgatta ment tovább, a többi betegszállító meg nem törödött vele, annak is szólt aki kivette, hogy miért vette ki a pénztárcáját, de egy szót sem válaszolt, hanem eltűnt. A pénztárcában nem kevés pénz az összes nyugdíja benne volt, valamint a befizetett csekkek PKné névre szóló. Fekete női pénztárca egyik rekesze cipzáras apró pénz résszel, a másik rész papír pénz résszel pattenttal záródott, ott volt benne 175.000.-ft, és a csekkek, valamint a cipzáras részben 1000.-ft illetve aprópénz. Szégyen, hogy az Önök Intézetében ilyen megtörténhet és a betegszállítójuk egy mozgásképtelen 83 éves asszonyt meglop.
Édesanyámat 1/4 3 -kor hozta haza a mentő, már akkor kerestem a pénztárcáját, és a mentősök is mondták, hogy nekik is mondta, hogy a betegszállító vette ki a pénztárcáját. Így sajnos egy fillér nélkül maradt, se élelemre, se a még fennmaradó közüzemi számlájának befizetésére sem maradt egy fillérje sem. A kórházat hiába próbáltam hívni a központi számot nem vették fel, kérem vizsgálják ki, hogy kivitte édesanyámat abba a szobába, ahol a mentőre várakozókat viszik és milyen jogon rabolt ki egy 83 éves tehetetlen betegeket. A kórházi papírját F I. Dr. adjuntus aláírással kapta meg. A felvétele a kórházba 2013. 03.14 20:20 Beküldte 011620313 A lapja 2013. 03. 14 21:38 -kor lett kinyomtatva. Szégyen Önökre nézve, hogy ilyen alkalmazottaik vannak akik az öreg, magatehetetlen betegek értékei ellopják.
Valószínű, hogy az esetünk nem egyedi, és azt is biztosra veszem, hogy az ügyben semmi nem fog történni, mossák kezeiket. Mindezt okolás képen íróm le, hogy mindenki aki ide kerül, nagyon vigyázzon az értékeire, mert gátlástalan tolvajok is dolgoznak beteghordóként, aki kihasználva a betegek tehetetlenségét és idős korát meglopják őket.
Pénzért kedvesség és jószándék is jár
2013.03.18. 07:00
Végül a néni elővett egy borítékot és kitette az asztalra. Éles váltás következett. Mikor is szeretné, ha hazamenne a párja, mikorra tud mindent elintézi…etc. és közben mosoly, kedves hangsúly és igen, ne tessék aggódni.
Kedves Parxiblog!
Az idős bácsi már igencsak öreg, évtizedek óta cukros (érszűkületes stb.). A lábán lett egy kis seb, ami üszkösödni kezdett, végül amputációval mentették az életét. A felesége, szintén idős és beteg. A néni fél. Félt eddig is, mert a rendszeresen összeeső férjét, egyedül nem bírja fölszedni a földről, mert a rokonok többsége szintén idős vagy több száz kilométerre él vagy az élethelyzetük olyan, hogy nem tudnak állandó fizikai segítséget nyújtani. A bácsinak az amputációt követően azt mondták, hogy amint lehetséges irány a rehabilitáció, kap művégtagot megtanulja használni és mehet haza. Azonban ez nem ment olyan egyszerűen. Lassan épülgetett, lassan gyógyult a csonkseb, rendetlenkedett a cukra és lelkileg se volt jó állapotban. A bácsi sajnos nehezen viseli a változásokat és az idegen környezetet is, ami nem csoda, hiszen alig lát és alig hall és az is lehet, hogy alapból ilyen a természete.
Ezért, amikor végre átkerülhetett volna a rehabilitációt végző kórházi részlegre, nem akart menni. A vezető orvos megértő volt, maradhatott a bácsi még egy ideig. A feleség hálából pénzt adott, mert meggyőződése volt, hogy ez csakis az orvos kedvességén múlt. Időközben egy „ideiglenes” művégtaggal inkább csak elméletben ismerkedett a bácsi. Végül a bácsi, talán, mert fizikailag is erősödött és lelkileg is kezdett helyreállni, maga kérte, hogy végre mehessen arra a másik helyre, ahol őt megtanítják újra járni. A feleség félt, hogy ehhez mit fognak szólni, hogy ez nem kívánságműsor, hogy maradni akar, aztán meg nem akar. Végül is átkerült a rehabilitációra, de úgy, hogy a vezető orvos egyszerűen közölte, hogy ideje lesz már hazamennie a bácsinak (ekkor még se a csonkseb nem gyógyult meg teljesen, se a cukrát nem sikerült beállítani). A feleség szerint az orvos újabb pénzt várhatott, de ő nem adott.
Viszont a rehabilitációt végző részlegre átkerült a bácsi, ahol a vezető orvos a feleséget empátiával, kedvességgel fogadta, hogy a férje a legjobb helyen lesz, és igen még beteg és igen itt segítenek mindenben (pl. az amputáció miatt elmaradt másik kórházban esedékes kontrolra átvitetik, a feleség csak az időpontot egyeztesse le, és ne aggódjon semmi miatt). A néni annyira megörült a váratlan segítő szándéknak, hogy ennek az orvosnak is adott pénzt, hogy megköszönje a segítséget. A bácsi végleges művégtagja azonban még nem volt meg, de végre a cukra már úgy-ahogy beállt. Azonban amikor a néni beállított az időponttal, amit a másik kórháztól kapott, akkor váratlanul az orvos közölte, hogy őt ez már nem érdekli, hiszen egy hét múlva mehet haza a férje. A néni teljesen elhűlt és kétségbeesett, mert otthonra nincs segítsége (csak a szomszédok, akik szintén idősek), neki pedig épp szintén több kontrolvizsgálata esedékes, de azokra, akkor hogy vigye el magával a férjét vagy kire hagyja otthon, mert egyedül nem meri hagyni.
A bácsi, amikor megtudta, hogy neki haza kell mennie, pedig még a művégtagját, amit ígértek neki se kapta meg és nem is tudja használni, zokogott. A néni még jobban kétségbeesett. Végül egy ott dolgozó biztatta, hogy ne féljen nem lesz baj, csak menjen be beszélni az orvossal és mondjon el mindent, ráadásul ilyen állapotban még nem is engedhetnék haza a bácsit. A néni így is tett, miután összeszedte magát. Az orvos lekezelően beszélt vele, mondta, hogy majd otthon megtanul járni a művégtaggal a bácsi, hogy miért is ne lehetne egyedül hagyni, hogy ugyan a néninek milyen bajai is vannak?! Végül a néni elővett egy borítékot és kitette az asztalra. Éles váltás következett. Mikor is szeretné, ha hazamenne a párja, mikorra tud mindent elintézi…etc. és közben mosoly, kedves hangsúly és igen, ne tessék aggódni. A folyosón azóta előre köszön, jó nagyot. Szerencsére a bácsi erről nem tud (talán).
Az időközben megérkezett végleges műlábának örül és büszkén mutogatja, hogy ő azzal megtanul járni és akkor otthon már mindennel tud boldogulni. Maximum azon értetlenkedik, hogyan lehetséges az, hogy az egyik nővérke, amikor megkérdezte, kapott-e valamit az ajándékcsomagból, amit a felesége nekik hozott valamelyik nap, azt válaszolta, semmit, ő nem is tudott róla. És ezt ismételgeti a fejét rázva „Ezt ti értitek, ilyen lehetséges?”
bajkal
Suttyó, bunkó, kihaénnem stílusú emberek
2013.03.15. 06:00
Tehetséges fiatalok mennek el az országból és a senkiháziak meg itt élősködnek és tesznek tönkre mindent.
Egy mai friss történet az enyém, a kezem még most is remeg.
Nagyobb gyermekem bőrgyógyászati problémákkal küzd huzamosabb ideje, elég kellemetlen tünetekkel. Nem vagyok az a típus, aki minden szarral orvoshoz ráncigálja a gyerekeit, de most eléggé aggasztónak találtuk a helyzetet.
Megnéztem a gyáli szakrendelő honlapján, hogy hetente kétszer rendelnek (heti két rendelés Gyál és a környező települések ellátásához, bár nem tisztem eldönteni, hogy ez elegendő-e, vagy sem, de szerintem nevetséges). Mivel a Gimiből nem akartam kikérni a gyereket ezért megcéloztuk a csötürtöki napot, mert akkor 14:30 és 18 óra között rendelnek. Azt mondják. Beutaló nem kell, előjegyzés nincs, normál járóbeteg szakrendelés. (http://www.eukozpontgyal.hu/szakellatas/szakrendelesek)
Felöltöztetem a kisebbet, átvonatozunk Gyálra. Recepción közlik, hogy nincs rendelés. Mert. Nincs, nem jött orvos, sem senki. Csodás. Kérdésemre, hogy miért nincs erről tájékoztatás a weboldalon, egy mosoly keretében közlik, hogy mert nem érdekli őket. Habzó szájjal, dolgunk elvégezte nélkül hazajövünk.
Ezen a héten ismét betervezve a dolog. Nekem továbbképzésre kell mennem, a párom a soros. A lelkére kötöm, hogy mielőtt elindul a két gyerekkel, telefon érdeklődjön, hogy hogy is áll a rendelés.
Fel is hívta őket 15 óra magasságában.
- Bőrgyógyászat.
- Szép napot kívánok! XY vagyok. Érdeklődnék, hogy van e ma rendelés Önöknél?
- Maga szerint, ha felveszem a telefont, akkor van rendelés? De ma már amúgy sem fogadunk betegeket. Kérjen időpontot az …. számon!
- Értem, köszönöm. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.
Párom itt nem tudott mit kezdeni az információval, azt gondolta én felejtettem el, hogy be kell jelentkezni.
Én 17 órakkor hazaértem és őrjöngtem, persze rögtön felhívtam.
-’gen?
- Üdvözlöm! XX vagyok. Érdeklődnék, hogy hol találom meg feltüntetve, hogy be kell jelentkezni Önökhöz?
- Mer? (??? itt már éreztem, hogy nagy a baj)
- Csak szeretném tudni, hogy hol van lehetőségem tájékozódni a bejelentkezés módjáról?
- Nem kell bejelentkezni.
- Értem, akkor a páromnak miért mondták a telefonban, hogy jelentkezzen be?
- Csak tudom má’ mit mondtam???? Én beszéltem vele. Azt mondtam, hogy a jövő héten jöjjenek. (telefonszámot adott a bejelentkezéshez a páromnak)
- Ne haragudjon, de a páromnak nem ezt mondta, de ebbe most ne menjünk bele. Szeretném elkérni az Ön nevét.
-Közeeee hozzááá?
Telefonáltam a központi kórházba illetékest, felettest keresni. Március 14-e van, egy lélek sincs benn ilyenkor. Hosszú hétvégére mentek. Érthető, emberek, mint mi. De nem felejtek. Én nem is tudom... azt gondolta, hogy nem lehet megtudni, hogy kit osztottak be?
Olyan ostoba és szánalmas.
De a szemészeten, a fülészeten és a nőgyógyászaton is keveredtünk már hasonló mentalitású emberek kezei közé csak az elmúlt három évben. Talán erre mondják, hogy fejétől bűzlik a hal. Ahol ennyi ember rendelkezik ilyen hozzáállással, az azért van, mert ezt elnézik nekik fentről. Hát ne tegyék!
Ez, bárhogy nézzük szolgáltatás. Mi fizetjük a TB-t évekig, ők meg ellátnak érte. Közvetve vagy sem, de a mi zsebünkből fizetik, ez a dolga. Pénzért csinálja, nem karitatív keretek között. Lássa el a dolgát!
Tehetséges fiatalok mennek el az országból és a senkiháziak meg itt élősködnek és tesznek tönkre mindent.
Szomszédok azt mondják, hogy menjünk a vecsési rendelőbe, sokan odajárnak tőlünk, nyilván nem véletlenül.
Mi is gondolkodunk rajta, de nem hiszem, hogy több település lakóinak kell megtalálni és azt a orvost aki ellátja, hanem az az Államnak, kórházi vezetőknek, vagy bárkinek kell gondoskodnia arról, hogy megfelelő emberek dolgozzanak megfelelő pozíciókban.
Nem több száznak kell alkalmazkodnia egyhez! Egy ilyen mentalitású ember ne dolgozzon az egészségügyben, mert alkalmatlan mindenféle emberi kapcsolatra.
Szóval ennyi a mai nap. Innen is csókoltatom a drága Hölgyet!
Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat
2013.03.14. 06:00
Néha csak bámulunk ki az ablakon. Mit lehetne tenni. Akartam már mentőt is hívni, de minek? A néninek nem sürgősségi ellátás kellene, hanem egy család. Vagy egy gondozó otthon.
Talán egy éve lehetett. A körfolyosós-gangos társasházunkban a szemben lévő pici lakást megvették. Régóta üresen állt már. A pici lakásba egy pici néni költözött be. Aprócska, fehér hajú. A hangja vékonyka, halk, erőtlen, mint a madárcsipogás. A fia költöztette be, aztán látogatta két-három naponta.
Tél volt. A néni hosszú barna kabátban és kis kötött sapkában bóklászott a gangon, beszélgetett a szomszédokkal, a lakókkal. Nagyon világos kék szeme van, és kicsit mintha mindig riadt lenne. Sokszor alig érteni, amit mond, a fátyolos vékony hangján.
Mikor jobb idő lett, kisszéken kiült az udvarra vagy a gangra, ahová odasütött a nap. Vödörben borsó vagy bab, tálba fejtette.
Néha jött kérni, hogy segítsünk. Nem tudta kinyitni a lakása ajtaját. Feledékeny lehetett már. A két zárból csak az egyiket nyitotta ki a kulccsal és nem értette, miért nem nyílik az ajtó.
Néha kérte, hogy hívjuk fel neki a fiát ezért vagy azért. Kis noteszben hozta a számot.
Béla, az egyik enyhén alkesz szomszéd „pártfogolta” a nénit. Zárat szerelt, redőnyt igazgatott, fúrt-faragott.
Aztán egyre gyakrabban jött segítségért. Egyre többet felejtett. Néha egy emelettel feljebb akart bejutni egy lakásba. A postás vezette oda a saját ajtajához.
Eltelt egy év, és újra tél volt.
A néni már nem bejutni, hanem kijutni szeretne.
Esténként áll a nyitott ajtóban, a hosszú barna kabátjában, a kis kötött sapkában. Ajtó és ablak nyitva, a mínusz fokok süvítenek befelé. A néni áll bent a nyitott ajtónál és markolja a rácsot, bámul ki és könyörög.
- Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat, miért zártak be ide? Haza akarok menni…
A szomszédok odajárnak, nyugtatgatják. Itt tetszik lakni, ne tessék menni sehová. Tessék bezárni az ajtót meg az ablakot, kihűl a lakás, meg tetszik fázni!
Nem, én nem itt lakok, haza akarok menni, nyissák ki az ajtót, kérem, kérem….
Valaki felhívja a fiát. Jó, majd jön, egy-két óra múlva. Néha nem jön. A néni pedig órákig álldogál esténként a rácsba kapaszkodva és az udvaron végig hallatszik a sipogás: - engedjenek ki kérem…
Néha csak bámulunk ki az ablakon. Mit lehetne tenni. Akartam már mentőt is hívni, de minek? A néninek nem sürgősségi ellátás kellene, hanem egy család. Vagy egy gondozó otthon.
De semmiképpen sem egy idegen ház, ahová berakták egyedül, a szomszédok jóindulatára bízva.
Nem tudom, mit lehetne tenni. Mit?
Esténként pedig újra és újra kezdődik.
- Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat, haza akarok menni…
Helia
Kihordtam lábon egy trombózist
2013.03.07. 06:00
Az is kérdéses hogy mit sportolhatok és mikor kezdjem el, harisnyát meddig kell hordani?
35 éves férfi vagyok, 2012.12 hóban egy korcsolyázás után el kezdett fájni a jobb lábam a felső hajlatban, de azt hittem hogy meghúzódott, eltelt két hét és már kicsit múlott is a fájdalom, de egy lehajolásnál beleszúrt a szívem és a tüdőm is , már aznap este nem tudtam lefeküdni az ágyra. Csak ülve és állva volt elviselhető a fájdalom, elmentem az orvoshoz reumatikus izomfájdalmat diagnosztizált. Megint eltelt egy hét de fájdalom továbbra is megmaradt, így visszamentem az orvoshoz, ekkor vírusos tüdőgyulladást diagnosztizáltak, de elküldtek vérvételre és tüdőröntgenre (ez nem mutatott semmit), eltelt két nap és megjöttek a vérvétel eredményei, ekkor mondták hogy valószínű kihordtam lábon egy trombózist és valószínűsíthető a véres köpet miatt mikrotüdőembólia is. Hazaküldtek és írtak fel 15ml fraxiparint másnap reggel elkezdett fájni a térdhajlatom , reggelre megduzzadt a vádlim.
Elmentem újra az orvoshoz és mondta hogy most a alsó végtagban lett valószínűleg egy trombózis ,innen mentővel sürgősségire ott 4,5 óra sorban állás után megállapították hogy mélyvénás trombózist kaptam és valószínű hogy 4 hete kihordtam már egyet lábon ( mondtam a kórházba a felvevő orvosnak, hogy 1 évvel ezelőtt is ezzel a tüdőtáji görcsös fájdalommal, 3 x voltam az ügyeleten , de végig azt mondták vírusos dolog miatt van, pedig 5 napig állva és ülve aludtam a fájdalomtól és volt olyan hogy pár másodpercre nem tudtam kimondani a szavakat amit akartam) megint eltelt a kórházi ágyon 3 óra amire jött egy orvos és mondta, hogy van egy új gyógyszer a Xarelto és ha beleegyezek próbáljuk ki. Rá 3 napra volt csak kontrasztanyagos CT vizsgálatra időpont, akkor kimutatta a 2 oldali embóliát és jobb oldali tüdőinfarktust. (nekem már volt trombózisom 10 éve, de a vizsgálatok nem mutattak ki genetikai hajlandóságot így nem kellett tovább szednem a gyógyszert). A gyógyszer mellé sem injekciót sem infúziót nem kaptam az 5 napos kezelés alatt csak Xarelto és mozdulatlan fekvés. A 6. napon felkelhettem befáslizva , de a vádlim ekkor még rettenetesen fájt. 2 nap múlva kiengedtek, most már itthon vagyok 3 hete elég jól járok.
Elmentem egy másik szakorvoshoz, aki az első trombóziskor kezelt és el volt hűlve hogy csak a gyógyszert (Xarelto) kaptam a kezelés alatt és nem hígították a vérem sem infúzióval sem injekcióval, azon is csodálkozott hogy csak 6 hónap múlva kell mennem ellenőrzésre, addig semmi tanács csak az hogy hordjam a harisnyát. Szerencsére kiderült hogy az amúgy 18.900 Ft / 28 nap gyógyszerár helyett ha szakorvos ír ajánlást jóval olcsóbban megkaphatom a gyógyszert amit életem végéig kell szedni, pedig a genetikai vizsgálat negatív az én esetemben ( a kórházban erről a lehetőségről se kaptam segítséget). Sajnos a gyógyszerről sok felvilágosítást nem kaptam , hogy kell –e figyelnem mit fogyaszthatok, vitamint szedhetek-e , alcohol fogyasztás teljesen tilos vagy van –e mennyiség meghatározva, sajnos mivel ez nem túl régi gyógyszer interneten sem találtam erről információkat. Az is kérdéses hogy mit sportolhatok és mikor kezdjem el, harisnyát meddig kell hordani? A harisnya dologban az zavar hogy eddig is olyan helyeken lett trombózis ahol a sok ülőmunkától és szűk nadrágtól alakulhatott ki felső és térdhajlat, a harisnya pedig ugyanúgy szorít ezeken a helyeken, ebből nem lehet újra probléma? Előre is köszönöm!
Egy biztos: marad a hálapénz!
2013.03.06. 06:59
Amit biztosnak tartok: a hálapénz a jelenlegi bérek és szabályozások mellett továbbra is maradni fog.
„Húsz évvel a rendszerváltás után is rendszeresen fizet hálapénzt a magyar beteg, és továbbra sem lát kivetnivalót ebben. A hálapénz elleni kezdeményezések tehát eddig nem vezettek sikerre ”
„a betegek egyötöde fizet az orvosi viziteken átlagosan 16.900 forintot, csaknem fele a kórházi ellátás során átlag 37.300 forintot”
„Különösen igaz ez a fővárosiakra, a 65 év felettiekre és az alacsony iskolai végzettségűekre. ”
„a Rezidens Szövetség felmérése szerint az alacsony fizetés mellett a munkaterhelés és a rossz munkakörülmények, valamint a hálapénz tartja leginkább külföldön a magyar orvosokat. Ez utóbbiról a friss diplomás orvosok 90 százaléka akár szerződésben is lemondana, annyira idegenkedik tőle”
„becslések szerint 30 százalékot tesz ki a magánkiadás a hálapénzzel együtt.”
Idézetek innen: http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/nem-vezetnek-sikerre-a-halapenz-elleni-kezdemenyezesek-396201
és
http://index.hu/gazdasag/2013/01/23/10_ezer_forint_halapenzt_fizetunk_evente/
Szóval a „hálapénz elleni kezdeményezések”… Amik nem vezettek eredményre. Emlékszik valaki érdemi intézkedésre a hálapénz ellen? Egyáltalán mi lenne megfelelő és hathatós intézkedés?
Próbálok összerakni néhány gondolatot, aztán majd folytatjátok.
- Alapvetően normális fizetés az orvosoknak. Olyan fizetés, ami mellett nem kell másod- és harmadállást vállalni. Olyan fizetés, ami garantál egy tisztességes életszínvonalat és lehetővé teszi, hogy az orvos visszautasíthassa a hálapénzt. Hiszem, hogy nagyon sok orvosnak ugyanúgy megalázó.
- Amennyiben ez megvan, akkor komoly ellenőrzés. HA biztosítják a megfelelő fizetést, akkor viszont tényleg ne fogadjon el plusz pénzeket. De csak akkor lehet ezt követelni, ha az első feltétel megvan. Addig ugyanis a hálapénz nem más, mint az állam által a betegekre hárított teher: „mi nem adunk nekik rendes fizetést, adjatok ti”
- Az ellátás szabályozása. Ugyanis az a hálapénz sokszor csak a nevében hálapénz. Valójában félelempénz. Megvesztegetés. Mert annyira minimális szinten vannak a lehetőségek, hogy a beteg retteg, hogy nem kapja meg, ami a gyógyulásához szükséges. Ezért ad pluszpénzt, megveszteget. Hogy a szűkös kapacitásból (anyagi és emberi) neki jusson. Akár a másik beteg rovására is.
Ezért kellene szabályozni a „kinek mi jár” kérdést. Pontosan körülhatárolni a befizetésért járó ellátást. És lehetővé tenni a kiegészítő biztosítást. ODA fizetsz be pénzeket, nem zsebbe, és onnan használod fel, ha kell, és szeretnél többet kapni.
A jelenlegi állapotok szerint fent fog maradni a hálapénz. Amíg kevés a nővér, fizetni fogunk, hogy a mi hozzátartozónkra figyeljen, etesse, pelenkázza. Amíg alacsony a keret az elvégezhető műtétekre, vizsgálatokra, fizetni fogunk, hogy a mi hozzátartozónkat vegyék előre. Amíg az orvos olyan bért kap, amilyet, lesz, aki elfogadja.
És olyan is, aki elvárja. Ezen a részén sincs mit vitatkozni. Tényleg van orvos, aki kifejezetten igényli (és értésedre is adja) a borítékozást. Esetleg konkrét borítékvastagságot is megszabja.
A Rezidens Szövetség szerint az orvosokat többek közt a hálapénz rendszere is külföldön tartja. Érthető. Ha egy (itthonihoz képest) nagyon korrekt fizetésért dolgozhatsz, választanád a számodra is megalázó sunnyogást?
A gyakran visszatérő szólamoknak mond ellent a rezidensszövetség fenti véleménye. Miszerint a hálapénz az orvosok érdeke. Ha belegondolsz: az orvosi szakok közül valójában kevés a hálapénzes. Vannak tipikusan ilyenek: a szülész-nőgyógyász, a sebész. De mennyi hálapénzt kap pl egy laboros, egy bőrgyógyász, ortopéd orvos, szemész, patológus, endokrinológus, kardiológus, stb. Az orvosok szerintem kb 10 %-nak érdeke a jelenlegi hálapénzrendszer. A többi vélhetőleg boldogan fogadna egy olyan szabályozást, amely megfelelő bérezés mellett bünteti a hálapénz rendszerét.
Tulajdonképpen gondoljatok bele: ha valóban annyira megérné a normális fizetés helyett hálapénzezni az orvosoknak, akkor miért mennek annyian külföldre, ahol nincs hálapénz, de van rendes fizetés (és persze egyéb körülmények: eszközök, körülmények, szabályozott és kifizetett túlórák, persze).
Erre viszont –bármiféle látszatintézkedés mellett- törekvést sem látok.
Amit biztosnak tartok: a hálapénz a jelenlegi bérek és szabályozások mellett továbbra is maradni fog.
Helia
Nem véres horror, de ilyen is van
2013.03.02. 06:00
Hogy ne mindig csak a szörnyű dolgokról essen szó.
Tisztlelt címzettegy rövid, jó történetet szeretnék megosztani egy szülésről a Bajcsykórházba(és az azt megelőző 9 hónapról)Nem volt semmi fizetős doki, se ismerős, semmi. Fiatalok vagyunk, nemkötözködünk, elfogadjuk amit mondanak, nincs hiszti ha 10 esetleg 30 percetvárni kell.Rendelésekre bejelentkezés (17. ker sztk). várás.. (mivel táppénzem voltfeleséges ez az idejébe belefért) vizsgálat, minden szuper.
Nem voltlekezelés, affektálás, hiszti. emberi hangnem mind a két oldalról, mi is ésa dokik/nővérek isJött a szülés, előtte a baba aritmiája miatt 2 hét pihi a Bajcsy korházba.Nem volt fizetés senkinek. Figyeltek ránk, gondoskodtak a felségemről. Akaja ugyan rettenet és nem hogy várandós anyáknak, de még kutyámnak seadnám, de ennyire fussa a keretből
Szülés > vajúdás: figyeltek rá, szépen beszéltek hozzá, kifogástalan, végülcsászár lett, baba ki szóltak, fényképezés, minden ok, happy end.Még1x mondom, nem ismerünk senkit! nem fizettünk ! nem ígértünk semmit! nemvagyunk talpig aranyban, hogy tudták volna tele vagyunk, vagy sem. Csakemberi hangnem, udvariasság !!!!ha valakivel köcsögöznek, talán előbb mindenkinek magába is kéne néznikicsit.Dokik is nővérek is csillagos 5-ös. (persze feleségemmel most egyeztetünkkinek mennyit adjuk, de azért meg megérdemlik !!! )
Tudom, hogy ez kevésbé izgi, mint egy véres horror, de ilyen is van. Vannakakik meg vannak elégedve a dokikkal és nővérekkel !jó lenne egy ilyet is kirakni J)Üdv.:Gyüre ZsoltEgy elégedett és boldog apuka
Soha többé hentesklinika
2013.02.26. 06:00
Elég kellemetlen érzés, ha a végbélhez közel szikével egy kb. 3 centis és 2-3 mm mély vágást ejtenek.
Tisztelt Praxis!
Az Ars Medica klinikáról szeretném megosztani tapasztalataimat. Elsőként, nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy ezen az egy magánklinikán OEP-finanszírozottak az aranyér műtétek? (Legalábbis a neten én nem találtam másikat). A rossz májam azt súgja, itt valami felsőbb kapcsolatok is játszanak...
Első vizsgálat: A doktor úr ( a doktort sajnos már nem tudom leírni az ő esetében, az úr is eléggé gáz) elég bunkó módon utasított, mit csináljak. Vizsgálat pár perc. Lézeres aranyér műtét: rendben lezajlott, a gond a kialakult tályoggal volt: helyi "érzéstelenítésben" történt, ami annyit jelentett, hogy vastag tűvel beleszúrt a tályog mellé, éreztem, hogy a lötty nagy része mellé folyik, utána szinte mindent éreztem, a vágást, a fecskendős mosást és az iszonyú fájdalmat. Elég kellemetlen érzés, ha a végbélhez közel szikével egy kb. 3 centis és 2-3 mm mély vágást ejtenek (később egy igazi proktológus mondta: tályog feltáráskor nem lehet helyileg érzésteleníteni, altatni kell!). Elég sűrűn és sokszor jártam vissza, mindig fájt.
Egy alkalommal azt mondta a hentes, hogy összetapadt a seb, ezért nem tud kifolyni a genny. Nosza, egy ollóval mindenfajta érzéstelenítés nélkül belecsípett az alig gyógyult sebbe. Mennyei érzés volt, legalábbis közel éreztem magam a csillagokhoz. Utolsó kontroll: kesztyűs ujjal, vazelin nélkül!!! benyúlt a seggembe és gyógyultnak nyilvánított. Ezután csak pár nappal mentem vissza, hogy még mindig fáj és oldalt is folyik a váladék. Nosza, szonda bele és sikerült sipolyt diagnosztizálni. Megoldás: műtét. Válaszom: köszönöm, nem. Elmentem a fent említett igazi proktológushoz, aki képes volt emberi hangon beszélni, vazelint használni a kotorászáshoz (csodák csodája, nem fájt, rövid idő múlva megműtötte a sipolyt és most minden OK. Soha többet hentesklinika!
Nincs elég véradó
2013.02.22. 06:00
Persze, a legtöbben azt válaszolják, hogy ha nem adnak érte pénzt, ők akkor is adnak vért. Ezek azok az emberek, akik már most is járnak vért adni.
„Alig van vér a kaposvári kórházban, ezért át kell gondolni, hogy kit és mikor műtenek. Azt mondják, fele annyian mennek vért adni, mint amennyien kellenének. A nővérek most egyesével hívják fel a véradókat, mindenkit arra kérnek, hogy minél előbb menjenek segíteni.”
Idézet innen (video is van, ha nem láttad a tv-ben):
http://tv2.hu/musoraink/tenyek/122988_nincs_eleg_ver_a_korhazban.html
A Magyar Vöröskereszt oldala szerint (http://www.veradas.hu/a-veradasrol.html) „a biztonságos hazai vérellátáshoz évente több mint 430 ezer egység vérre van szükség. Ehhez évente közel fél millió önkéntes embertársunk véradományát, önzetlen segítségét várják beteg embertársaink.”
Évente félmillió. Sok? Nem?
Szóval ezzel a vérhiánnyal az a probléma, hogy ha nincs vér a kórházban, akkor nem tudják a műtéteket elvégezni. Tologatni kell, halasztgatni. Azt a műtétet is, amihez mondjuk minden más körülmény adott lenne. Van orvos, van műtő, eszköz, felszerelés, asszisztencia, gyógyszer. Csak vér nincs.
Itt a blogon naponta ugye naponta van panasz, hogy az orvos, a nővér meg a koszt. Meg a tb, ami nem támogatja. Meg a várólista. Ezek mind azok a dolgok, amikre csupán közvetett ráhatásod van. Hogy milyen az ország vezetősége, hogy milyen törvényeket hoznak, hogy mindenkinek jár-e minden és ennek következtében neked mennyi jut. Hogy lesz-e elég orvos (anyagi és egyéb körülmények miatt), vagy várnod kell, mert nincs pl. anesztes. Hogy a gyógyszert vagy a kezelésedet támogatják-e és mennyire. Hogy lesz-e elég nővér, aki pelenkázzon és etessen meg gyógyszerezzen. Hogy az egészségügybe belerakott pénz mennyi lesz és mire osztják el. Erre is van ráhatásod, csak közvetett és nem feltétlenül látjuk át.
De erre a vérhiányra lenne mód lépni. Odamégy, leveszik és lesz elég. Semmi filozófia, semmi politizálnivaló, semmi közvetettség. Csak úgy egyszerűen, adsz vért és lesz. Le sem kell ülnöd a géped elé, hogy begépeld a panaszos poszt alá: hogy „de én fizetem a tébét” (pénzből ugye baromira nem lehet vért gyártani), meg hogy „de én pofán is verném az orvost ha velem ezt csinálná”, és azt hogy „összezárnak”, sem azt hogy „tömve vannak hálapénzzel”. Semmi nagy és heroikus küzdelmet nem kell megvívni így virtuálisan, végül rálegyintve az egészre, hogy „úgysem változik semmi”
Ez az a konkrét helyzet, amikor tényleg tudsz változtatni. Ja, nem virtuálisan. Erre nincs app.
Elmégy, csinálod.
Ahogy olvasgattam a témában, szóba került a pénz dolog is. nézd meg pl ezt: http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__egeszsegugyi-ellatasok__3527776-ha-tul-keves-a-verado-miert-nem-szabnak-meg-valami-olyan-penzosszeget-amivel-j
Persze, a legtöbben azt válaszolják, hogy ha nem adnak érte pénzt, ők akkor is adnak vért. Ezek azok az emberek, akik már most is járnak vért adni. Amiből összejön az a mennyiség, ami van. Ami ugye kevés.
Tényleg, mivel lehetne az inaktívakat rávenni? Igen, a pénz, biztos vagyok benne, hogy az motiváció lenne. Csak hát az az, ami nincs. Kellene ugye évente 500.000 véradó. Mennyi pénzt „illene” odaadni egy alkalomért? Mondjuk 1000 Ft? Az lenne ugye 500.000.000 Ft. Azt mondjuk kivesszük az egészségügy költségkeretéből és kifizetjük a véradóknak. Tételezzük fel, hogy ez esetben lenne elég vér. De a kieső összeg miatt nem lenne mondjuk anesztes, mert nem tudja a kórház fizetni. Vagy nem lenne szike meg cérna (azt hozzon magával a sebész, ha már a tanár a krétát…)
Akkor mi a megoldás? Reklámok? Plakátok, ami mellett elmegyünk? Vagy néha ilyen médiahír?
Vagy megvárni, míg nekünk nem lesz? Mert hogy a szomszéd Józsinak nem jut, az egy dolog. De hogy nekünk, pont nekünk ne jusson?
Szóval mi kell az észbekapáshoz?
Helia
Mit tegyünk, amíg megérkezik a mentő III.
2013.02.17. 06:00
A Magyar Gyermekmentő Alapítvány ingyenes tanfolyamokat tart országszerte arról, hogy mit tehetünk, ha a gyerekünk vészhelyzetbe kerül.
Koponya- és gerincsérülések
A koponya zárt, ezért vérzés esetén a vér nem tud távozni, így nyomást okoz.
a koponya- és gerincsérülések esetén ne mozdítsuk a sérültet, feltalálási módban hagyjuk
1 ember fogja a sérült fejét
ha egyedül kell hagynunk (pl segítséghívás miatt), takarjuk le, hívjunk segítséget, majd fogjuk tovább a fejét, nyugtassuk
a legjobb, ha oldalt van a feje (hányadék, egyéb váladék távozni tud, hátraeső nyelvtől megóvjuk)
ha eszméletlen és nem tudjuk, van-e gerincsérülés, mi a prioritás? Oldalfekvés, vagy a mozdulatlanság? Ha többen vagyunk, próbáljuk oldalra fordítani, úgy hogy (ideális esetben) hárman fogjuk. Egy a fejét fogja, ketten a test alá csúsztatják a kezüket, a kezekből lapáthordágyat formázni. Ujjak keresztezik egymást, hogy érezzék a másik mozdulatát is, így tudják egyszerre mozdítani. A fej és a test maradjon egyenesben!
Vérzés
A vérzés lehet kiserejű vagy nagyerejű.
A kiserejű vérzésnél tisztítsuk le a sebet, fertőtlenítsük, majd mehet rá a tapasz. Az ilyen sérüléshez nem kell mentő.
Nagyerejű vérzésnél gyakoroljunk direkt nyomást a sebre, kötszerrel, zsebkendővel, vagy ha nincs, akkor csak kézzel. Emeljük meg a végtagot.
Amputátum szállítása
a sebet lemosni, fertőtlenítőt rá és lenyomást gyakorolni a sebre, a vérzésre
az amputátum kezelése: vízzel mossuk le, öntsünk rá fertőtlenítőt, majd tekerjük egy gézlapba, tegyük nylonzacskóba és jól zárjuk le.
fogjunk egy második nylonzacskót, és töltsünk bele jégkásás állagú, kb 4 fokos vizet. Ha nincs jég a közelben, öntsünk a vízbe fagyasztott borsót, kérjünk a gyorsétteremből jeges kólát, stb, bármi megteszi.
az első zacskót helyezzük a jégkásás vízbe
ebben a formában az amputátum 1 órán keresztül szállítható, illetve egyéb körülményektől (pl seb roncsoltsága, erek állapota) függően jó esetben visszavarrható, megmenthető.
(azért fontos a kb 4 fokos víz, mert jeges körülmények között az idegvégződések elfagynak, melegben pedig elhalhatnak)
Égési sérülések
meg kell ítélni az égés mélységét és a felület kiterjedését, a mentőhívásnál ezt fontos körülbelül közölni. Nehéz a százalékos kiterjedést megsaccolni, de ami segíthet: a tenyér az összezárt ujjakkal együtt (mindenkinek a saját tenyere) a testfelület kb 1 %-a.
égési fokozatok:
fokú: pl napégés, elég hűteni
fokú: hólyagos, hámfoszlós. A hólyagokban savas váladék van, ennek felnyitása már nyílt sebnek számít. A mély másodfokúnál már a csírák is sérülnek, amelyekből a hám újraképződne, így nem gyógyul magától, innentől mutassuk meg orvosnak.
fokú: a teljes bőrvastagság (hám, irha, bőralja) sérül
fokú: a bőr alatt is sérül
Forró vizes égésnél távolítsuk el az átázott ruhadarabot
kb 15 percig tartsuk folyó hideg víz alá. Gyerekeknél, a kisebb test miatt könnyen áthűl az egész test, így a nem hűtött testrészek legyenek betakarva
Ha van égési kötszer, tegyük rá, ez hűti a sebet és csökkenti a gyulladást. Ilyen pl a Water Jel
Ha a sebbe ruha ragadt, ne próbáljuk eltávolítani, fájdalmas és még több sérülést okozhatunk, azzal együtt hűtsük
Allergia
Okozhatja bevett étel, ital, belélegzett por, pollen vagy csípés
Tünetei: kiütés, duzzanat, nehezített légzés
adjunk kalciumot, vagy bármilyen antihisztamint
ismert allergiánál atropint izomba
Újraélesztés
Folyamata:
1 : reakcióképességet ellenőrizni (hang, fizikai inger)
2: ha nem reakcióképes, eszméletlen, jöhet az A B C
A: átjárható légút
Egyik kézzel támasszuk meg a homlokot, másik kézzel emeljük meg az állat, a fejet hajtsuk hátra
végezzünk légzésvizsgálatot: hajtsuk közel az arcunkat hozzá, az orra-szája elé, a mellkasa felé nézve. Így látjuk, érezzük és halljuk, hogy van-e légzés
B: befújásos lélegeztetés
tartsuk a fejnek a fenti hátrahajtott pozíciót
csecsemőt orrba és szájba (fizikai, méreti adottságok miatt) , nagyobb gyereknél orrba vagy szájba lélegeztessünk
végezzünk 5 db befújást, mindegyik után figyeljük, van-e spontán légzés
C: compressio, mellkaskompresszió, keringés
a szegycsont alsó felénél végezzük
mélység: a mellkasi átmérő kb 1/3-a
frekvencia: 100-120/perc
30 db , mellkaskompresszió után 2 db befújás!
Segítséget, mentőt hívjunk. Az újraélesztés megkezdése után kb 1 perccel hívjunk mentőt. Először kezdjük meg az élesztést, majd egy rövid szünetet tartva telefonáljunk (persze csak ha nincs más velünk, aki ezt közben megtegye)Ha van, aki váltson, cserélni kell néhány percenként, mert nagyon fárasztó.
Amennyiben azt látjuk, hogy valaki hirtelen összeesik, valószínűbb a keringészavar, mint a légzésprobléma. Ez esetben azonnal telefonáljunk a mentőknek, még az újraélesztés megkezdése előtt.
A fentieket természetesen kemény alapon végezzük.
Eddig az előadás szóbeli anyaga.
Ezután lehetőségünk volt 3, rögtönözve kialakított helyszínen kipróbálni az újraélesztést csecsemőn, illetve nagyobb gyereken (értve itt természetesen a bábukat), illetve a heimlich fogást.
Ha elolvastad a fentieket, miért menj el mégis a tanfolyamra?
Mert élőben sokkal intenzívebb benyomásokat kapsz. Jobban megragad. Mert képekkel szemléltetik a hallottakat. Mert kipróbálhatod, amit itt olvastál. Mert tényleg a karodon fogod érezni, milyen erővel kell végezni a kompressziót.
Mert látod, hogy néha hogyan tudnak egy kis humort csempészni az előadásba azok, akik 2 mentés között, a szabadidejükben is azzal foglalkoznak, hogy mentsék a gyerekeinket. Azzal, hogy a tudásukat megosztják velünk.
Mert megéri 3-4 órát rászánni megéri az életedből.
Helia
Fizesd a tb-t, sírba küldünk!
2013.02.14. 06:00Avagy az állami egészségügy, és sztk-s orvosok, akik bár az életre esküdtek, a halálba küldenek.
Kedves Praxis:
A linken megtalálod a történetemet, csak annyit kérek tüntesd fel a forrást, köszi.
Ezt a posztot, talán még túl dühösen, az egész világra haragudva írom. Nem biztos, hogy jó ez így. Nem biztos, hogy pontosan mindent észérvekkel le tudok írni, úgy elvakít a düh és a csalódottság. Viszont kiírom magamból, megosztom másokkal és ez segíteni fog, hogy újult erővel vágjak neki a harcnak és küzdelemnek. Ha legalább nekem segít, hogy megnyugodjak, már megérte, ha esetleg másnak is segít, akkor meg pláne.
Tisztázzuk az elején, mind én, mind a szüleim és nagyszüleim is világ életükben dolgozó, adófizető állampolgárok voltak. Szüleim még mindig aktív dolgozók, öcsém egyetemista, de aláírta a hallgatói szerződést, vagyis biztosan ide fizeti egy darabig az adóforintjait és a tb-jét. Kopogjam, le, családom egészen egészségesnek mondható, nem pocsékolta senki a befizetett társadalombiztosítást. Én szintén aktív dolgozó vagyok 2009 óta folyamatosan, mióta végeztem az iskoláimmal. A válságban kezdtem munkát keresni, és húsz nap kivételével, azóta folyamatosan dolgozom. Férjhez mentem, elérkezett a családalapítás ideje. Szeretnék gyermekeket, vagy nézzük az állam részéről, tisztes adófizető polgárokat szeretnék, szülni, nevelni.
A történetem két évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is elkezdődött a nagy babaprojekt, melynek első lépése a mesterséges fogamzásgátlás elhagyása volt. Rendszeres nőgyógyászati szűrésre jártam minden évben napra pontosan, 18 éves korom óta. A hidegzuhany akkor ért minket először, amikor hosszú hónapokig nemhogy teherbe nem estem, de még csak nem is menstruáltam. Bár az orvosok mondják, nem értesz hozzá, ne diagnosztizáld magadat, én azért tudtam, nincs ez így rendben. Gondok lehetnek még ebből, így elmentem a nőgyógyászomhoz. Elküldtek, mondván teljen el fél év, majd helyreáll minden. Naiv páciens hallgat az orvosra, és nem hallgat a megérzésekre. Fél év múlva visszamentem, a helyzet változatlan. Az orvos felír egy gyógyszert, amely meghozza a menstruációt, úgymond kényszerítve, a nő durva görcsöket él át, de érdemben nem segít. Meguntam a tesze-toszaságot, gondoltam kisvárosi doki, mit is vártam. Majd Budapesten keresek valakit. Így a fővárosban elmentem nőgyógyászhoz, az sztk-ba, ahová tartozom, mert már régóta itt éltünk. A nőgyógyász elküld, mondván 1 évig ő nem foglalkozik azzal, hogy nem estem teherbe. Próbáltam jelezni felé, hogy nem csak teherbe nem esek, hanem nem is menstruálok. Nem érdekelte, azt mondta várjam meg az egy évet. Majd ha addig nem történik semmi, megvizsgálnak. Nagy nehezen, de kivártam, persze a helyzet nem javult. Igyekeztem a netről összeszedni a lehetőségeket, hogy vajon mi lehet a bajom. Volt is elég erős sejtésem, de az teljesen biztos volt, hogy összetett hormonális problémáról van szó. Ugyanis időközben indokolatlanul sokat híztam, és pattanásos is lettem. Egy év eltelt, visszamentem a nőgyógyászhoz, aki méltóztatott vérvételre küldeni. Két hormonszintem magas volt, melynek okai súlyos elváltozások is lehetnek, bár ezt sem ő közölte velem, hanem továbbirányított endokrinológushoz. Közel 2 hónap a várakozási idő egy ilyen szakrendelésre, mert egy teljes kerületet 1 szakorvos lát el heti 2*4 órában. Ha már akkor tudtam volna, ha csak sejtettem volna valamit, nem sajnáltam volna magánklinikát fizetni. Végre eljutottam ehhez az orvoshoz, aki kis híján kidobott a rendelőből, merthogy” mi az, hogy, ő ellásson, amikor én nem is itt lakom”. Magas ívről leszarta, hogy itt lakom, csak a főbérlők nem szeretik ezt bejelenteni. Mégis mit gondolt? Hobbiból 200 km-t utaztam, hogy a két szép szemét nézzem vizsgálat közben? Vagy szándékosan kitaláltam, hogy Üszögpusztáról, csak azért Budapestre utazom, hogy őt bosszantsam, a hülye problémáimmal? Végül megvizsgált, illetve dehogy vizsgált, hova is gondolok? Összesen 4 és fél percet szánt rám, amiből 2 azzal telt, hogy megkereste a kartonomat a rendszerben. Majd írt egy beutalót újabb vérvételre, na meg egy szemészeti vizsgálatra, mondván, ha ott gondok vannak, akkor majd elküld alapos kivizsgálásra. Elmentem a vérvételre, ugyanazok az eredményeim lettek rosszak. Mivel hónapokat kellett várnom a következő endokrin látogatásomra, és több mint 1 hónapot a szemészetre, így az interneten próbáltam tájékozódni, mi okozhat magas prolaktin, illetve magas ACTH szintet. Akkor szembesültem vele, hogy bizony agyalapi mirigy vagy mellékvese daganat. Összetörtem persze, bár próbáltak vigasztalni, hogy ugyan már, akkor az orvosok már azonnal intézkedtek volna az első vérvételnél. Biztos semmi baj. Egy teljes hétbe telt, hogy kiheverjem ezt a sokkot, és elegem lett. Elhatároztam, hogy pénzt nem sajnálva, egy magánklinikán fogom megnyugtatni, vagy kezeltetni magamat.
2 hónap leforgása alatt, 30.000 Ft-ért tetőtől talpig kivizsgáltak, két problémát is megállapítottak. Mr vizsgálatra intéztek beutalót, arra kellett sokat várni, különben minden 1 hónap leforgása alatt meg lett volna. Egy kisebb anyagcserezavart kezelnek jelenleg, illetve az MR kimutatott egy daganatot az agyalapi mirigyemen. Hipofízis adenoma a neve. Szerencsére elég kicsi fajta, és úgy tudom gyógyszerekkel kiválóan kezelhető, talán el is múlik. Bár a gyógyszerek mellékhatásai elég szörnyűek lehetnek, de akkor is kezelhető, nem rák, és egészséges terhességet is kihordhatok. Ettől még nem vagyok boldog, hiszen megbarátkozni azzal, hogy daganat van az ember agyában, nem könnyű, de igyekszem. Bár rákos sejteket nem tartalmaz, mégis kóros sejtszaporulat, és súlyos betegségnek számít. Hamarosan megyek vissza a doktornőmhöz, aki bizonyár részletesebben tájékoztat, és gyógyszert ír fel. Megnyugtat majd, és biztosít róla, hogy együtt helyretesszük a problémát. Segít, majd, hogy újra optimista legyek. Bennük már bízom, pedig az orvosokban sokat csalódtam. Másfél éve tudom, hogy valami nincsen rendben, de senki nem tett semmit. A hipofízis adenoma, szinte mindig jóindulatú, legtöbbször prolaktin termelő, és gyógyszerrel kezelhető. Főleg hogy kicsike, 1 cm-nél kisebb. Szerencsés vagyok a szerencsétlenségben, mert mégiscsak ott vannak a „legtöbbször, de nem mindig, a 90%-ban, és nem 100%-ban, a lehetett volna” kifejezések. És még így is, mert most már hiszek az internetnek, mert az ott olvasottak sarkallottak a magánklinikára, ha nem kezelik időben a hipofízis adenómát, olyannyira károsíthatják a szervezetet, hogy végleges meddőséget, esetleg halált is okozhatnak. Vagy megnőhetnek, és akkor műteni kell. Akkor beletúrnak az agyamba. Ez a sok tényező mindvégig ott lebegett. Nem hiszem el, hogy egy nőgyógyász nem ismeri ezeket a lehetőségeket. Hiszen orvos és a szakmája nagyon közel áll a hormonokhoz. Tudnia kellett, hogy van ilyen. Az sztk-s endokrinológusnak is tudnia kellett a véreredményekből, hogy ez komoly is lehet. Persze azzal voltak elfoglalva, hogy van rajtam pár plusz kiló. Le kellene fogyni, ez is lehet itt a baj. Tegyük hozzá, hogy itt 5-7 kilóról beszéltünk, a bmi-m 26-os, a határérték 25. Az pedig már fel sem merült bennük, hogy ok nélkül híztam, az viszont már kóros. Azonnal MR vizsgálatra, hasi és nyaki ultrahangra, tüdőröntgenre kellett volna küldeniük, és ezzel kizárni a daganatos, komoly betegségeket. Csak ez mind nagyon sokba kerül az államnak, túlságosan felhasználnám a tb-met, így nem népszerűsítik. Amíg nincs a beteg a halálán, nem kell kivizsgálni. Addig húzzák, amíg nem muszáj. Elküldtek volna MR-re, ha már a látóteremmel gondok vannak, ha már akkora a daganat, hogy nyomja a látóideget, ne adjisten növeli az agykamrai nyomást, melyen már csak egy életmentő műtét segíthet. Végül is a halál olcsóbb, mint a kivizsgálás. Ezért nem kérhet a háziorvos bármilyen vérvizsgálatot. Azt csak szakorvos teheti, akikhez hónapokat kell várni. Addig egy szerencsétlenebb beteg, akinek rákos daganata van, akár esélytelenné is válhat a gyógyulásra. És ki tudja, talán már nekem is késő. Ami a gyermekáldást illeti. Talán végleg meddő lettem a késlekedés miatt, s bár nem halok meg fizikai értelemben valószínűleg, a lelkem együtt halna meg a reménnyel, hogy valaha a szívem alatt hordhatok egy kisbabát.
Ha az első megérzésemnél, hogy valami nem stimmel, ha az első jeleknél elmegyek és fizetek egy magánklinikának, talán már a kezemben tarthatnám a gyermekemet, és az egész csak egy rossz álom lenne. Nem lett volna veszélyben sem az egészségem, sem a termékenységem, sem a lelkem ilyen hosszú ideig. Fizetem a tb-t, így az egészségügy ingyen van, de a gyógyítás pénzbe kerül. És ha nincsen rá? Akkor talán súlyosabb árat fizetsz érte. Az életedet. Jogosan érzem magamat dühösnek.
Irtó dühösnek.
Lady D
http://uppercaselife.blog.hu/2013/02/11/fizesd_a_tb-t_sirba_kuldunk
Mit tegyünk, amíg megérkezik a mentő II.
2013.02.12. 06:00A Magyar Gyermekmentő Alapítvány ingyenes tanfolyamokat tart országszerte arról, hogy mit tehetünk, ha a gyerekünk vészhelyzetbe kerül.
Mérgezés
- Fontos a megelőzés. A környezetünkben lévő növények is lehetnek mérgező hatásúak, így érdemes ezeknek utánanézni, olvasni. Ezen kívül szem előtt tartani az általános szabályokat: ne tartsuk a gyerek által elérhető helyen a tisztítószereket, vegyszereket.
- Ha mérgező dolgot evett/ivott a gyerek, ne hánytassuk! Se kézzel, se sós vízzel, semmivel.
- Itassuk vízzel. A tej nem a legjobb, de ha nincs más, ihat.
- Kivétel, ha habzószert ivott, pl. mosószert, ez esetben ne itassuk!
- A méreganyagot, gyógyszert, amit a gyerek megevett-ivott, vigyük magunkkal, hogy segítsük a beazonosítást.
- a Heim Pál Kórház toxikológiáján 24 órában szakemberek segítenek telefonon: 06-1-333-5079
CO mérgezés
- Itt is fontos a megelőzés, a rendszeres ellenőrzés. Érdemes riasztókészüléket beszerelni.
Felismerése:
- Gyanakodjuk, ha többen egyszerre rosszul lesznek egy légtérben, fejfájást, szédülést éreznek
- a gyerek láztalan állapotban hány, tántorog, sápadt, érdemes erre gyanakodni (persze ezek mást is jelenthetnek)
Tennivaló:
- ablakot, nyitni, szellőztetni
- ha a riasztó riaszt (tehát biztosan co mérgezés van), nyissunk ablakot, menjünk ki a szabadba, és hívjunk segítséget (mentő, tűzoltók)
Láz
Folyamatos kérdés, hogy csillapítsuk-e a lázat, illetve milyen magas hőnél? Elmondható, hogy nincs abszolút etalon, az egyéb kísérőtüneteket és a gyerek általános állapotát, közérzetét is figyelembe kell venni. 38,5-39 körüli hőnél azért már mindenképpen érdemes.
A lázcsillapítás lehet fizikális vagy gyógyszeres.
- Fizikális lázcsillapítás:
1: hűtőfürdő: olyan hőfokú vizet készítsünk, amely a gyerek testhőjével megegyezik, majd ezt kezdjük el lassan hűteni hidegebb víz hozzáadásával. 30 foknál ne hűtsük lejjebb!
2: priznic: hűvös vízbe áztatott törölközőbe csavarjuk nyaktól lefelé a gyereket, majd erre egy száraz réteg kerül. Amikor a vizes törölköző átmelegedett, hűtsük ki (újra nedvesítsük, vagy az is elég, ha megrázogatjuk-lengetjük) és csavarjuk be újra
- Gyógyszeres lázcsillapítás: 4-6 óránál gyakrabban ne adjunk be gyógyszert a gyereknek.
- Kombinálni lehet a gyógyszereket, de ne legyen azonos hatóanyagú, mert túladagolható. Eltérő hatóanyagú gyógyszerek között is teljes el legalább 3 óra.
- Sima láznál nem kell mentő, ügyelet, csak ha a kísérőtünetek ezt indokolják, pl: hányás, hasmenés, nem iszik, kiszáradásgyanús.
Görcsös állapotok
A gyerekek idegrendszere kb. 6 éves korukig éretlenebb, ezért könnyebben görcsölnek, pl láz, leesett vércukor, kiszáradás miatt. A fentiek miatt lázgörcs is a 6 év alatti gyerekeknél fordul elő. A lázgörcs kialakulásában fontos tényező, hogy hajlama van-e rá.
A láz magasságához a görcsnek nincs köze, tehát nem csak 40 fok fölötti láznál alakulhat ki. Felszökő láznál alakul ki görcs, tehát lehet, hogy még csak 38 fölötti láznál tartunk, de folyamatosan emelkedik, ekkor is begörcsölhet a gyerek.
3 féle görcsrohamot különböztetünk meg
1: kisroham: nem látványos. A gyerek egy pillanatra elréved, fixál egy pontra, ez 1-2 másodpercig tart.
2: nagyroham: összeesik, elveszti az eszméletét, ellilul a szája, rángatóznak a végtagjai, esetleg bevizel. Kb. 5 perc alatt megszünik. Ha nem szűnik, vagy kb 15 perc múlva ismétlődik, ez a 3. eset:
3: komplikált roham
Tennivalók lázgörcs esetén:
- gyorsan elpakolni a környezetből azokat a tárgyakat, amelyekkel a megsértheti magát
- a fejét oldalra fordítani, tartani, hogy ne nyelje félre a nyálat, váladékokat, hányást.
- ne tegyünk semmit a szájába!
- ne fogjuk le a végtagokat, mert olyan erővel rángatózik, hogy a leszorított végtag sérülhet, el is törhet.
( a fentiek minden görcsroham, nem csak lázgörcs esetén alkalmazandók, tehát pl epilepszia esetén is)
Roham után 3 eset lehetséges:
- a gyerek elalszik, de ébreszthető
- eszméletlen, nem ébreszthető
- magához tér, de zavart, nem tud a kérdésekre válaszolni, nem ismer meg embereket. Lassan, kb 15 perc alatt kitisztul.
Az eszméletlen gyereket fektessük stabil oldalfekvő helyzetbe.
Kiszáradás
Felismerése: bágyadt, elesett, karikásak, beesettek a szemei, a hasán csúnyán ráncolható a bőr, sötét vizelet, száraz száj, acetonos lehellet.
Kezelése: itassuk vízzel, vagy nem erős, enyhén cukros teával, illetve adhatunk probiotikumot.
Meningococcus
Felismerése:
- magas láz, hányás, elesettség (más betegségekre is jellemző, így ekkor még nem azonosítható egyértelműen)
- pöttyök, foltok jelennek meg a testén bárhol, amelyek nőnek, sokasodnak, egybeolvadnak, lila foltokká válnak.
- ami egyértelműen azonosítja: ha a foltokra rányomunk, nem halványodnak el. Minden más folt, kiütés elhalványodik, csak ez nem! Azonnal mentőt kell hívni, hogy mielőbb antibiotikumot kapjon!
Baleset/trauma
1 és 18 év között ez a vezető ok a halálozásban és a tartós rokkantságban. Nagyon fontos a megelőzés és a példamutatás. Az autóban használjunk gyerekülést, biztonsági övet, a biciklizésnél bukósisakot.
Tennivaló beleset esetén:
- nyugtassuk meg a gyereket. Lásd, mint az elején: Ne azt mondd, hogy „nincs semmi baj”, hiszen a gyerek érzi, hogy van. Inkább mondjuk azt, hogy „itt vagyok, jön a segítség, jobban leszel”
- kérjünk segítséget, hívjunk mentőt
- - védjük a lehűléstől
- Ha eszméletlen, ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést.
Jegyezzük meg ABC betűket:
A: átjárható légút
B: belégzés
C: cirkuláció – keringés
Ha szükséges, kezdjük meg az újraélesztést
Törés, ficam, rándulás
- helyezzük nyugalomba a gyereket
- ő pozícionálja a törött végtagot, ne mi erőltessük, mozgassuk
- pl. törött karnál ő tartsa a kezét, érezni fogja, hogyan fájdalommentes neki
- ne rögzítsük, ne rakjuk sínbe, főleg ne erőltessük semmilyen pozícióba!
- Rándulás az az eset, mikor a csontvég visszaérkezik a tokba a kirántás után
- Ficam, amikor nem érkezik vissza. Ne próbáljuk helyrerángatni! Ezt a mentős sem rakja vissza, csak majd a kórházban az orvos, megfelelő körülmények között, megfelelő diagnosztikai háttérrel rendelkezve!
- a rándulásra rárakhatunk a fagyasztóból kikapott csomag borsót például, de tekerjük be valami kendőbe, vagy ruhán keresztül tegyük rá, nehogy fagyási sérülést okozzunk.
- fájdalomcsillapítót ne adjunk, majd a mentősök fognak, vénás úton. Addig nem rögzítik, illetve nem végeznek fájdalmas beavatkozást, míg a fájdalomcsillapító nem hat, nem kínozzák a gyereket. Fájdalomcsillapítást követően rögzítik a végtagot, ami a műtőig megfelelő.
Műtétgyanús esetnél (nem csak a fenti esetekben, hanem bármilyen műtétgyanús esetben) ne itassuk a beteget, mert üres gyomor kell a műtéthez. Továbbá mentősszempont, hogy a beteget esetleg fekve, vagy háttal, rossz utakon tudják szállítani, nem lenne szerencsés, ha hányna a mentőben.
Helia
Mit tegyünk, amíg megérkezik a mentő I.
2013.02.11. 06:00A Magyar Gyermekmentő Alapítvány ingyenes tanfolyamokat tart országszerte arról, hogy mit tehetünk, ha a gyerekünk vészhelyzetbe kerül.
Tanfolyamon voltam. A Magyar Gyermekmentő Alapítvány ingyenes tanfolyamokat tart országszerte arról, hogy mit tehetünk, ha a gyerekünk vészhelyzetbe kerül. Szakorovosok, szakápolók tartanak előadást arról, hogy a legkülönbözőbb vészhelyzetekben mit tudsz tenni a mentő kiérkezéséig.
Mert a légzésleállás, vagy a keringés leállása perceken belül végleges agyi károsodáshoz, kb 5 perc után halálhoz vezet. Mert ha mentőt kell hívnod, az átlagosan 15 perc múlva tud kiérkezni. És mert a mentő kiérkezéséig neked kell a gyerekeden segítened.
A néhány órás előadás során sorra vették a legjellemzőbb okait a gyerekek rosszullétének, a leggyakoribb baleseti típusokat, illetve azt, hogy hogyan kezdjük meg az ellátást a segítség kiérkezéséig. A lentiekben az előadáson készített jegyzetemet adom közre. Gyermekbetegségektől a különböző traumákig sok mindent találsz majd. Mentsd el magadnak és tanulmányozd.
De a legjobb, ha te is elmégy az előadásra. Ingyenes, de a helyszínen, vagy csekken juttathatsz adományt az alapítványnak. És mert megéri rászánni egy hétvégi délelőttöt.
Olvass az oktatásról alapítvány honlapján: http://www.pbt.hu/mgya/index.php
Itt pedig jelentkezhetsz a tanfolyamra: http://www.pbt.hu/mgya/index.php/jelentkezes-tanfolyamra.html
Krupp
Felismerése:
- Nehezített belégzés
- Ugató köhögés
Tennivalók:
- ablakot nyitni, hogy hűvös legyen. Nyári nagy melegben a nyitott hűtőajtó elé is oda lehet állítani a gyereket.
- ne fektessük le a kruppos gyereket!
- ha van párásító, beindítani: a hűvös, párás levegő enyhítően hat, ilyenkor ugyanis szárazak a légutak
- ismert kruppnál, ha van otthon Rectodel kúp, be lehet adni
- fontos a gyereket megnyugtatni. Ne azt mondjuk, hogy „nincs semmi baj”, hiszen a gyerek érzi, hogy van. Inkább mondjuk azt, hogy „itt vagyok, segítek, jobban leszel”
Asztma
többféle asztma lehet, allergiás, terheléses, stb.
Felismerése:
- a kilégzés nehezített (szemben a kruppal, ahol a belégzés)
- beszéltetésnél elhúzza a szavak végét, a nehéz kilégzés miatt
- sípoló légzés
Tennivalók:
- ülő helyzetbe segíteni a gyereket
- megnyugtatni (lásd fent a kruppnál)
Ennyit tudunk tenni az orvoshoz jutás/mentő kiérkezése előtt. Ismeretlen (első) asztmás rohamnál nem tudunk többet tenni. Ismert asztmánál használjuk az inhalátort, Rectodel kúpot.
Félrenyelés (idegen test a légútban)
Tennivalók:
- Ne csapkodjuk a gyerek hátát! Ez lefelé juttatja a lenyelt dolgot, tehát a felköhögéssel ellentétesen fog működni.
- ne lógassuk és ne rázzuk fejjel lefelé a gyereket! Ez megszakíthatja a gerincvelőt és az ereket!
- Köhögtessük! Így légúti nyomás keletkezik, amely kinyomja, kilöki a félrenyelt tárgyat.
- Ha köhög, de hatástalan, a következő manőverekkel próbálkozhatunk:
1: fektessük a gyereket arccal lefelé az alkarunkra, állcsontnál támasszuk az ujjainkkal (mutató és hüvelykujj közé). A feje lejtőzzön. A tenyerünk alsó, puha részével ötször határozottan üssünk a lapockák közé.
2: ha ez nem segített, a másik karunkkal fogjunk rá a hátára (mintha a két alkarunk között szendvicsben feküdne a gyerek) és fordítsuk át a másik karunkra, a hátára. 2 ujjunkkal gyakoroljunk a mellkasára erős nyomást (a mellkas csont alsó harmadásál). Ez a tüdőre gyakorolt nyomás kilökheti az lenyelt tárgyat.
3: a fentieket ismételni a mentő kiérkezéséig
- Nagyobb gyereknél alkalmazhatjuk a Heimlich-fogást
Helia
Az adminisztráció fontosabb, mint a beteg élete
2013.02.06. 06:00
Ha egy ilyen orvos elmegy külföldre dolgozni, azért nem kár. Külföldön azt hiszem, hogy az ilyen bánásmód miatt nem sokáig dolgozik egy munkahelyen.
Sajnos karácsony előtt történt meg velem, hogy nagyon rosszul voltam és orvosi ügyeletet kellett hívni.Az ügyelet hamar ki is jött. Sokáig vizsgáltak, a vérnyomásom 207/114 volt, és 2x csináltam EKG-t is, mert ott sem stimmelt valami. Alapos vizsgálat és kezelés után úgy döntöttek, hogy hívják a mentőt, mert kórházba kell mennem.
A mentő 2 órán belül jött értem és vittek a kórház sürgősségi osztályára (Uzsoki).
Hát amit ott tapasztaltam, az nagyon, de nagyon lehangoló, megalázó. Nem is értem, hogy miért nevezik sürgősségi ellátásnak!!!??? Felháborító!!! Délután 1/2 4 körül ért be velem a mentő és a sürgősségire vittek. Ültem szinte alig élve a tolókocsiban és vártam, hogy mikor történik valami, nagyon sokat vártam...
Majdnem1 óra elteltével be is toltak egy vizsgálóba, ahol egy túlságosan fiatal, tapasztalatlan „orvos”??? (talán medikus) kezdett el vizsgálni egy idősebb, tapasztaltabb asszisztensnővel együtt, akinek a viselkedése, a hozzáállása is felháborító volt.
Kértem, hogy a jobb karomból vegyen vért, mert a bal karomban nincs ép véna... közölte velem, hogy „fogadjunk egy sörben”, hogy ő talál ott is. Hát talált is, ami egyből szétdurrant... később a szivárvány minden színében látható volt, hogy milyen ügyes....
Vérnyomást mértek, vért vettek, kérdezősködtek stb.
Kaptam valami gyógyszert, szurit és kitoltak...
Később jött egy ápoló, aki elvitt különböző vizsgálatokra (ez már majdnem este 7 körül volt. Közben a vérnyomásomat hol lenyomták orvossággal, de sajnos az nem sokáig hatott.
Sokszor mérték, de állandóan magas volt (legalacsonyabb 176/102 volt.
Ismét kaptam gyógyszert és este 8 előtt közölték velem, hogy haza lehet menni, normalizálódott a vérnyomásom. Az a fiatal orvos, aki vizsgált először.... és utána ő haza is ment, mert lejárt a műszak....
Tiltakoztam, hogy nem azért hozott be a mentő 1/2 4-kor, hogy ők este hazaküldjenek.
Nagy nehezen este 10 óra körül kerültem fel az I. Belosztályra, ahol szintén megalázó műsorban volt részem...
Megmutatták, hogy melyik lesz az ágyam és én csendben, ahogy tudtam, megpróbáltam kipakolni a fontosabb dolgokat (pizsama, köntös, papucs stb). Lassan előkerült az ügyeletes orvos és nem érdekelte, hogy alig élek.... a lakcímkártyámat kérte.
Mondtam neki, hogy valahol itt van a batyuban, de nem találom. A Sürgősségin adták vissza a TB kártyával együtt, mivel onnan toltak fel az osztályra.
Az orvos nem tágított, kb. 20 percig azt kellett keresnem..., de még akkor sem kérdezte meg, hogy mi a panaszom.
Aztán elment valahova, én megtaláltam a lakcímkártyát mire visszajött, de már nem kérte. Akkor volt hajlandó megmérni a vérnyomásom, ami sajnos 200 felett volt ismét... elrohant, hozott valami sprayt, de szinte már féltem a kórházban, főleg attól a szívtelen, embertelen orvostól, akinek nem számít, hogy kit és miért visznek oda, az adminisztráció fontosabb és nem a beteg élete.
Fel voltam háborodva és még ma is így vagyok vele, hogy jaj, csak kórházba ne kerüljön az ember, mert sajnos nem ember módjára bánnak a betegekkel.
A betegeket lenézik, megalázzák, hagyják szenvedni.... hadd hulljon a férgese... nekik nem az emberélet fontos!!! Mire is tették le az esküt???
Ennyi volt nekem a karácsonyi ajándékom...
Köszönöm annak a bizonyos orvosnak és a hozzá hasonlóaknak!!!
Ha egy ilyen orvos elmegy külföldre dolgozni, azért nem kár. Külföldön azt hiszem, hogy az ilyen bánásmód miatt nem sokáig dolgozik egy munkahelyen...
Tisztelettel:
egy beteg, aki a legmagasabb rizikófaktorba tartozik, de nem azt az ellátást kapta, amit kellett volna kapnia. Bármikor jöhet egy agyi katasztrófa, vagy egy infarktus... ezt azért közölték velem, amikor hazaengedtek. Milyen megnyugtató szavak ezek.
Juhász Edit
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
