Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat

2013.03.14. 06:00

Néha csak bámulunk ki az ablakon. Mit lehetne tenni. Akartam már mentőt is hívni, de minek? A néninek nem sürgősségi ellátás kellene, hanem egy család. Vagy egy gondozó otthon.

Talán egy éve lehetett. A körfolyosós-gangos társasházunkban a szemben lévő pici lakást megvették. Régóta üresen állt már. A pici lakásba egy pici néni költözött be. Aprócska, fehér hajú. A hangja vékonyka, halk, erőtlen, mint a madárcsipogás. A fia költöztette be, aztán látogatta két-három naponta.

Tél volt. A néni hosszú barna kabátban és kis kötött sapkában bóklászott a gangon, beszélgetett a szomszédokkal, a lakókkal. Nagyon világos kék szeme van, és kicsit mintha mindig riadt lenne. Sokszor alig érteni, amit mond, a fátyolos vékony hangján.

Mikor jobb idő lett, kisszéken kiült az udvarra vagy a gangra, ahová odasütött a nap. Vödörben borsó vagy bab, tálba fejtette.

Néha jött kérni, hogy segítsünk. Nem tudta kinyitni a lakása ajtaját. Feledékeny lehetett már. A két zárból csak az egyiket nyitotta ki a kulccsal és nem értette, miért nem nyílik az ajtó.

Néha kérte, hogy hívjuk fel neki a fiát ezért vagy azért. Kis noteszben hozta a számot.

Béla, az egyik enyhén alkesz szomszéd „pártfogolta” a nénit. Zárat szerelt, redőnyt igazgatott, fúrt-faragott.

Aztán egyre gyakrabban jött segítségért. Egyre többet felejtett. Néha egy emelettel feljebb akart bejutni egy lakásba. A postás vezette oda a saját ajtajához.

Eltelt egy év, és újra tél volt.

A néni már nem bejutni, hanem kijutni szeretne.

Esténként áll a nyitott ajtóban, a hosszú barna kabátjában, a kis kötött sapkában. Ajtó és ablak nyitva, a mínusz fokok süvítenek befelé. A néni áll bent a nyitott ajtónál és markolja a rácsot, bámul ki és könyörög.

- Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat, miért zártak be ide? Haza akarok menni…

A szomszédok odajárnak, nyugtatgatják. Itt tetszik lakni, ne tessék menni sehová. Tessék bezárni az ajtót meg az ablakot, kihűl a lakás, meg tetszik fázni!

Nem, én nem itt lakok, haza akarok menni, nyissák ki az ajtót, kérem, kérem….

Valaki felhívja a fiát. Jó, majd jön, egy-két óra múlva. Néha nem jön. A néni pedig órákig álldogál esténként a rácsba kapaszkodva és az udvaron végig hallatszik a sipogás: - engedjenek ki kérem…

Néha csak bámulunk ki az ablakon. Mit lehetne tenni. Akartam már mentőt is hívni, de minek? A néninek nem sürgősségi ellátás kellene, hanem egy család. Vagy egy gondozó otthon.

De semmiképpen sem egy idegen ház, ahová berakták egyedül, a szomszédok jóindulatára bízva.

Nem tudom, mit lehetne tenni. Mit?

Esténként pedig újra és újra kezdődik.

- Engedjenek ki, én nem csináltam semmi rosszat, haza akarok menni…

Helia

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Visco Stello (törölt) 2013.03.14. 08:08:06

Helia által jegyzett posztot többé nem olvasok. Ezt már a véradósnál is írni akartam, de akkor jobban respektáltam a témát annál, hogy a tálalás módját bíráljam. Borzasztóan agresszív hangvételű, hatásvadász és rossz írások. Ott(is) támad, felelősségre von, bűntudatot próbál kelteni önkéntes véradás ügyben, ami az emberek jó érzésén, felelősségérzésén, segíteni akarásán múlik. Mellékesen jegyzem meg, hogy mindezt tegeződve. Ennél az irománynál hasonló érzésem van. Nem tudom, mi lehet a szerző motivációja, de az álművészieskedő stílusból arra következtetek, hogy elsősorban a szereplési vágy és csak utána a segíteni akarás (ha egyáltalán...)

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog