Jé, megint a SOTE-ről van szó... Az utóbbi időben mintha kissé sokan szidnák azt az intézményt.

Amúgy kedves levélíró, nem kell százezreket osztogatni. A múltkor már leírtam egy másik bejegyzésnél, hogy véleményem szerint a hálapénz egy baromság, most a teljes okfejtésemet nem írom le még egyszer. Viszont annyit megjegyeznék, hogy ha már a körülmények vagy a pocsék kiszolgálás miatt "rákényszerülök", hogy adjak, akkor sem százezreket adok. Vagy ha Önnek ilyen jól megy a szekere, akkor legyen már szíves nekem is átutalni százezret.

Amit a takarítónőről írt, azt magam is mélységesen felháborítónak tartom, talán ez az egyik oka, hogy a XXI. században egy kórházban (!) össze lehet szedni vérmérgezést meg mindenféle fertőzéseket...

@Mondeoman: Nem jártam a SOT-én, de az a gyanúm valakik' ráakarják tenni a kezüket, bezáratni és aztán mutogatni lám-lám csak a népakarat. Azt meg nem érdekli százezrek maradnak ellátatlanul. Másrészt azt sem értem,ha valóban százezreket kapnak ezek a dokik miért mennek el 3-4 ezer euróért külföldre? Valaki feloldhatná ezt az ellentmondást? :)

"Éppen most vagyok tapasztalóban. Nincs az a pénz, amit bármely eü dogozó - a takarítótól a nővéreken át az orvosokig - el ne fogadnának. Sőt, ha nem utálnám ezt a szót, azt mondanám, kizsarolnának."

Ez így ebben a formában nem fedi a valóságot, tőlünk sem édesanyám orvosai (onkológus, urológus, traumatológus) sem az ápolást végzők nem zsaroltak ki semmit, és nem is fizettünk le senkit mégis maximális ellátást kaptunk, mind emberileg, mind szakmailag.
Vannak rossz tapasztalataink is pl.:kisvárosunk kórháza....., de nem ez jellemzi általánosságban az egészségügyet.
Az épület állapotával, a zuhanyzók számával kapcsolatosan, mi egy nemrégiben felújított (2-3 ágyas, különzuhanyzós stb.) kórházból jöttünk el kétségbeesve, egy olyan intézménybe, mely szemmel láthatóan finanszírozási gondokkal küzd.
Édesanyám egy 5-ágyas szobába került, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni az intézményről, mert itt a traumatológus, a gyógytornász, az ápolást végző személyzet a legjobb szakmai tudása szerint látja el őt és biztosítják a tájékoztatáshoz és az emberi méltósághoz való jogát.

ez a múltkori százezres poszt egyik kommentje...

@hibiszkusz75: A gyógyuláshoz szerencse is kell...

@Mondeoman: Mint Ön is jól tudja, a kórtermekben hatalmas módon kifejlett a kommunikáció. A betegek egymást kérdezgetik a hálapénz mennyiségéről, az orvosok - tisztelet a kivételnek - úgy rakják zsebbe, hogy látható legyen a húszezres csücske. Boriték? Ugyan! Már régen nincs. Ez már borravaló, olyan, amilyet a pincérnek adunk. Komolyabb műtétnél igenis, hogy a legalacsonyabb tarifa a százezer.
Félreértett azonban, százezrekről beszéltem, de én nem tudtam százezreket adni. És volt eredménye. Fizikailag, tudományosan nem tudom megitélni a különbséget, de hangnemben, várakozásban, vizsgálati nüanszokban volt különbség. Sajnos. Talán az orvosnak is figyelembe kéne venni, hogy egy nyugdíjas ha tízezret ad, az kb. megfelel egy jól kereső, esetleg gazdag ember többszázezres hálapénzének. És nem azt mondani műtét előtt, hogy nem tudom elvégezni ilyen-olyan okok miatt, bár - khm - természetesen vannak kiskapuk... Gondolkodni szabad, ugye?

@karamellcukorka: Ez egy nagyon jó kérdés... Miért is mennek külföldre az orvosok? Mert ott még mindig az itthoni fizetések többszörösét keresik, nincs jatt, ami tulajdonképpen megalázó a számukra, de aláírom, nekik is élni kell valamiből és főleg a kinti fizetés beleszámít a nyugdíjukba. Míg a hálapénz után itthon nem adóznak.
Csak azt nem értem, hogy nekem, mint nyugdíjasnak lenne kötelező eltartani a magyar egészségügyet? Miért nem a kormány farag le egy kicsit a saját luxuskiadásaiból, amikor egyszer már úgyis kimondták a vásárlási stopot? Ezt mind az eü-re lehetett volna fordítani. Mert azt nyilvánvalóan tudjuk, hogy nemcsak a fizetésekkel van probléma, hanem az eszközökkel is. És az emberi/főnöki felfogással. Bocs, hogy ezen lovagolok, de a takarítónőnek is van főnöke, miért hagyja, hogy egész nap egy koszos rongyot tologasson a folyosón, közben a mosdóba nem lehet belépni?

@LHedvig: "Komolyabb műtétnél igenis, hogy a legalacsonyabb tarifa a százezer." - erről én még soha nem hallottam, és több okból nem is tartom helyesnek, ha van ilyen "tarifa". Egyrészt, mint Ön is írta, vannak, akik nem tudnak több százezres hálapénzt adni, másrészt, majd ha én úgy ítélem meg, hogy sikeres volt a műtét és megfelelő a kiszolgálás, akkor a műtét UTÁN lehet, hogy adok. Viszont ha az orvos KÉRI (vagy erre egyértelműen céloz), ráadásul a beavatkozás előtt, az etikailag, de lehet, hogy jogilag is sántít. Javaslom, hogy ha teheti, legközelebb más kórházba menjen.

@VaTi: És...? Nem én tettem be cikknek, hanem a szerkesztő. Nyilván nem egyedi probléma.
Sajnos. Ma 2 hete van a férjem kórházban, már elment a havi nyugdíj. Én szinte semmit nem fogyasztok és a számlákat sem fizettem még ki. És ha valaha is eljutunk oda, hogy egyáltalán megműtik (szívműtétről beszélünk), utána még jön egy rehabilitáció és csak az után engedik haza remélhetőleg, akkor kiváltásra kerül egy kupac recept, a gyógyszer kifizetéssel együtt. Vagy tán nem egy országban élünk?
Nem kívánok rosszat senkinek, mert attól nekünk nem lesz jobb, de ha a mai ötvenes-hatvanas kormánytagok - akik egyáltalán megérik a nyugdíjas kort - betegek lesznek, velük is így fognak bánni az orvosok? Bár az sincs kizárva, hogy addigra már csak azeri és a Balkánról ide emigrált orvosok kezében lesznek. Akkor majd imádkozhatnak az életükért. Mondom ezt úgy, hogy szintén tisztelet a kivételnek.

@Mondeoman: Sajnos nincs nagy választék ebben a műfajban... Ön egy nagyon szerencsés ember, ha még nem hallott erről a tarifáról... És ha még csak ez lenne! Napi orvos, osztályos orvos, főorvos - másik osztály: - sebész, operáló sebész, anaszteziológus, műtősnők, ápolónők, takarítónő, ebédosztó (vs jéghideg ebéd), ágy- és széktologató szakmunkás. Remélem, senkit nem hagytam ki. Persze, lehet nem adni, utána megnézheti magát. Ha még él...

@Mondeoman: Abban egyetértünk, hogy a hálapénz egy baromság. Van erről egy alapvicc: kertes házba becsenget a postás. Kutyaugatás, jön a gazda is, nyitja az ajtót. Jöjjön be nyugodtan, nem harap a kutya... Köszönöm, rendben van, de ezt a kutya is tudja???

Remélem, érthető. Nekem baromság a hálapénz..., vajon az orvosnak is az???

Ez egy másik poszthoz íródott hozzászólás. Nem értem miért kell ebből egy külön poszt megint. Azon kívül, hogy acsarkodásra és uszításra kiválóan alkalmas másra nem jó. Többször leírtam már, hogy a hálapénzt a szocializmusban találták ki és azóta minden eddigi kormánypárt erre támaszkodott, hogy ezért nem kell a fizetéseket rendezni az egészségügyben, mert a "rengeteg" hálapénz majd pótolja a hiányzó fizetési összeget. Nyilván ez nem így van, de a döntéshozókat ez azóta sem érdekli és a köztudatban is ez terjedt el. A másik dolog, hogy hálapénzt nem kötelező adni. Azért nevezték el hálapénznek, mert a beteg a hálája jeléül adja a kezelés végén. Ha valahol pedig előre közölnek egy összeget, mint egy tarifát, az jogellenes, tessék panaszt tenni az illetékes helyen! A sokat kereső egészségügyi dolgozó pedig az összdolgozók kb. 20%-át ha kiteszi, mert ha mindenki annyira jól élne, mint amennyire ebből a posztból sugallják, akkor nem lenne évről-évre több külföldre távozó egészségügyi dolgozó. Amíg a fizetéseket nem rendezik az egészségügyben és a köztudatból nem tűnik el az a felfogás, hogy: "adok hálapénzt mert akkor többet foglalkoznak velem, hamarabb behívnak, korábban kapok időpontot vizsgálatra stb.", addig ez a helyzet nem is fog változni. Sőt. Nem akarok vészmadár lenni, de ha nyugdíjas eü. dolgozókat mégis kötelezően nyugdíjba kényszerítik és marad ez a külföldre vándorlási tendencia, akkor el fog jönni az az idő is, hogy az emberek már azért is hajlandóak lesznek majd pénzt adni, hogy egyáltalán orvossal találkozhassanak a szomszéd városban. Vagy még messzebb.

@LHedvig: "Ma 2 hete van a férjem kórházban, már elment a havi nyugdíj."
Hmmm. Azzal az odaadott pénzzel nyilván több időt/figyelmet/gondoskodást vettetek a férjednek. Na most, mivel az odacsurgatott pénztől még nem lett az adott intézményben több orvos/ápolónő/takarító, több idő egy-egy betegre, így azt a plusz időt/figyelmet/gondoskodást _más beteg_ elől vettétek el. Aki még csóróbb, még annyit sem tud adni.
Értem én, mindenki a magáénak szeretné a legjobbat, teljesen normális és emberi, én is azt szeretném adott helyzeten, hogy az én szerettemet a lehető legjobban lássák el. Csak ettől az általános helyzet nem oldódik meg. Mert ha valakinek több figyelmet vásárolnak, azt más betegtől veszik el.

No igen, a százezer - amikor én annak idején rezidensként osztályos orvosként dolgoztam sebészeten, akkor egy ismerősöm feküdt pont abban a kórteremben, ami hozzám is tartozott.

Miután az egyik beteg gyógyultan távozott, beszélgettem az ismerősömmel, és ő megkérdezte, hogy tényleg 10000 forintot adott-e nekem az illető, mert a kórteremben nagyon büszkélkedett, hogy ő aztán mindenkit milyen bőségesen meg-hálapénzezett.

Az illető konkrétan a "nagyon köszönöm"-ön kívül semmit nem adott.

Akkor tanultam meg, hogy a betegek szándékosan és egyértelműen hazudnak egymásnak az esetlegesen adott összegek nagyságáról, ennek oka valószínűleg valamiféle "rangsorban való előbbre jutás".

Ennyit a százezerről. Max. egy szép levelezőlap a borítékban az a bizonyos "százezer".

Meg a jobbik eset,amikor van kit lefizetni. Anyukam is probalta ket eve egy videki korhazban, hatha eleri, hogy valaki ranezzen a mamamra, de azt mondtak nekik, nincs. Kesz. Majd hetfon lesz. Ez pentek este volt. Ugyanigy nem volt furdetes, etetes, folyosoi wc/ furdo takaritasa, ezeket anyu csinalta meg, amig a mama bent fekudt es lefurdette keresukre a tobbi beteget is. (Szocialis gondozo)

Ha a lényeget akarom röviden összefoglalni, a következőket írja a posztoló: a sebész előre is és a műtét után is pénzt kér; az ápoló- és kisegítő személyzet elvárja, gyakorlatilag kizsarolja a hálapénzt; a diabéteszes beteg nem, vagy csak paraszolvencia után kapja meg a számára szükséges diétás étkezést; a takarítás csapnivaló, fertőzéseket terjeszthet.

A Semmelweis Egyetemen egyetlen helyen, a Szív- és Érgyógyáaszati Klinikán végeznek szívműtétet. Illő tisztelettel jelzem, hogy 2012-ben a Klinika az év kórháza lett, a megelőző években is több első helyezést értek el, főleg ápolási területen.

A poszt és a posztoló állításai "némiképp" ellentmond a dolognak - és az én tapasztalataimnak is. A posztoló lehet elkeseredett, aggódhat a hozzátartozójáért, de nincs joga senkiről valótlanságokat állítani.

@VaTi:
"Hmmm. Azzal az odaadott pénzzel nyilván több időt/figyelmet/gondoskodást vettetek a férjednek. Na most, mivel az odacsurgatott pénztől még nem lett az adott intézményben több orvos/ápolónő/takarító, több idő egy-egy betegre, így azt a plusz időt/figyelmet/gondoskodást _más beteg_ elől vettétek el. Aki még csóróbb, még annyit sem tud adni. "

Szánalmas, ahogy kötekedni próbálsz.

@haram: Érvelj. Mondj ellent. Amit leírok, tény. Matematika. Ha van x db beteg, meg y db ápoló, akkor mindegyikre jut egy egységnyi idő. Ha én többet szeretnék megvenni a szerettemnek, akkor a pénzzel sem tudok több időt gyártani. Csak úgy tudom megvenni a nővér/ápoló több idejét, ha ezáltal ő más beteggel kevesebb időt tölt.
Szánalmas? Az, ahogy becsukod a szemed a tények előtt.

Én tényleg nem értem... anyám többször volt kórházban annak idején, történetesen a Városmajor utcai szív és érsebészeti klinikán is, egy akkor igen neves orvos operálta stb, de hálapénzt akkor kapott, mikor anyámat elhoztuk onnan, és a zárójelentést odaadta a rendelőjében (vagy vizsgálójában, irodájában, nem tudom hogyan nevezik...) Míg bent feküdt, senki nem kapott semmit.

Én is mostanság elég gyakran kerülök kórházba sajnos igenis adok az orvosomnak hálapénzt (azt akarom, hogy ne vándoroljon ki), de én is csak akkor, mikor a zárójelentést meg a recepteket adja, előre soha. Szoktam beszélgetni a betegtársakkal, sokan nem adnak mert nincsen miből, de ugyanazt az elbánást kapják.

@LHedvig:
Mi az a napi orvos (aki nem egyenlő az osztályos orvossal)?
Ügyeletes? És Te ezeknek, akiket felsoroltál, mind adsz pénzt? De miért, most komolyan?

Most azt számolgattam, hogy az eddig eü-ben dolgozott valamivel több, mint 1 évem alatt kb 1000 órát töltöttem ügyeletben (heti minimum 1, 16-24 óra attól függően, hogy hétköznap vagy hétvége). Ez alatt az 1000 óra alatt bentfekvő beteg sosem próbált meg pénzt adni, frissen bejött beteg, akit mi vettünk fel és láttunk el, 1db volt aki adni akart valamit.

Osztályon pedig az emberek adnak a nővéreknek, ezenkívül vagy az osztályos orvosnak vagy az osztályvezetőnek attól függően, hogy melyiküktől várják a sorsukat befolyásoló döntést vagy diagnózist vagy bentmaradási lehetőséget.

És vannak néha azok a betegek, akik amikor hazamennek és fel vannak öltözve és a kezükben a záró, és semmit nem várnak már tőlünk, akkor adnak kis ajándékzacskóban teát meg képeslapot vagy csokit vagy kávét (lehet, van benne pénz, azt ha nem akarja az ember elfogadni, vissza lehet adni nyilván), azért mert kedvesek akartak lenni. Én egy év alatt összeszedtem ilyen módon néhány csomag átlagos sima (életmentő) kávét és van három olyan kis csomagba rakott teafüvem (filteres teát iszom, tehát különösen nagy érdekem fűződhetett ezek megszerzéséhez), meg kaptam egyszer kézkrémet és tusfürdőt egy kozmetikai táskában; azt pl túl drágának találtam, de halott hozzátartozójától kaptam, durva sértés lett volna elutasítani, különben meg nagyon jólesett, hogy meghalt az a beteg, aki amúgy menthetetlen volt, és mégis úgy érezték, hogy itt jól bántak vele.

Meg van, aki random adogat pénzt, mert láthatóan telebeszélték az agyát, és most fogalma sincs, hogy kell-e, kinek kell, mikor, hogyan. Meg vannak a járókeretes nénik, akik kergetnek a folyosón. Meg van, aki uraskodni akar és le akar fizetni, na azok általában nem félig éhen halt nyugdíjasok, bár a nyugdíjas bácsiknak van egy olyan csoportja, akinek lelki szükséglete, hogy adjon valamit, ha mást nem, vesz a büfében egy csomag nápolyit, próbáld meg egyszer az ilyennek azt mondani, hogy köszönöm, nem.

***
A Nővéreknek én is adnék, ha én lennék beteg, az munka, amit ők csinálnak. És igen, a sebésznek és a traumatológusnak is adnék. Meg a betegkísérőknek. Meg ha valaki nagyon kedves lenne, vagy nagyon nem lenne kedves és segítőkész. De akárkinek, összevissza szórni a pénzt? Én nem hiszem, hogy ennyi orvos és nővér várja el, hogy a beteg akkor is fizessen, ha a rezsipénzét osztogatja el...

Nem a saját kiszolgáltatottságot és a betegségtől való félelmet próbálod ezzel kezelni, anélkül, hogy ennek akkora hatása lenne magára az ellátásra?
Ha adod, el fogja tenni, egyrészt mert szüksége van rá, másrészt mert az orvosok többsége belefáradt, a nem kérem, de tessék kérni, jajj de nem már, jajj doktornő ne sértsen meg, de nem akartam megsérteni, de ha nem fogadja el megsért, biztos azért nem tetszik eltenni mert szegénynek tart, mert túl keveset kell adnom, vagy betegebb vagyok, mint gondolom; és hasonló típusú vitákba, és azt gondolja, hogy ha valaki ad, akkor azért ad, mert adni akar, és annyit ad, amennyire lehetősége van, és azért adja, hogy a másik eltegye. Ebből nem következik, hogy ha nem kap pénzt, akkor hagyja ellátatlanul a beteget.

Ez a legrosszabb, ha valaki pénzt ad, aztán elmondja, milyen szemét, aki elteszi. Ha nem fér bele a családi költségvetésbe, és nem jószívből adják, akkor nem kell adni és kész.

Plusz egyetértek Vatival, abban, hogy az emberek egy része tudatosan és feleslegesen extra ellátást akar vásárolni, olyankor is, amikor ez nem lenne indokolt; bár ha az ember saját szerette beteg, akkor nyilván leszarja, hogy milyen áron teszi jobbá a helyzetét, ettől függetlenül ami nincs, az sajnos nincs...

Aki meg előre kér hálapénzt és attól teszi függővé az ellátást, az bűncselekményt követ el, én biztos nem adnék az olyannak műtét után még egy másik százezret is, hadd nyalogassa a szája szélét, hanem másik orvost keresnék, esetleg feljelenteném.

A hozzászólásokat és a postot olvasva odáig jutottam, hogy már magától a "hálapénz" szótól is rosszul vagyok. Éjjel-nappal dolgozom és nem egy szemészeti osztályon. Életeket mentek nap mint nap. Ugyanazzal a kézzel mosdatom a beteget, teszem tisztába, mint, amivel gyógyszerelek vagy épp mellkascompressziót végzek. A hálapénzt mindig visszautasítottam és visszautasítom, mert engem ne fizessen le senki. Minden betegemre úgyanúgy odafigyelek, ahogy a két kezemtől, két lábamtól és az erőmből telik. Azokra is akik nem tudnak fizetni. Én kapok fizetést és nem kell a kenőpénz. Az egészségügyben egy nővér manapság nem csak ágytálazik, ahogy egyesek még mindig gondolják, közel sem. Egyszerre vagyunk ápolók, orvosok, műszerészek, takarítók, pszichológusok, pincérek és még sorolhatnám. Ez az egész hálapénz mizéria gusztustalan.

@CPR:
Persze, hogy az. Csak amikor a másik oldalon azt látod, hogy a legjobb és legkedvesebb nővér azért dolgozik rosszabbul, mert halálosan fáradt, kétségbeesett, dőlnek be a hitelei, három állásban dolgozik, plusz otthon ápolja a magatehetetlen rokonát; akkor mondd azt neki, akár gondolatban, hogy rossz ember vagy, ha elteszed a pénzt.
Nem tudom a másik embert megítélni vagy megrugdosni emiatt, kivéve azt az egyetlen esetet, amikor előre kéri és zsarolja, mert arra nincsen mentség.

@M.D.House: Nagyon jó acsarkodó poszt, jól növeli a bloggazda látogatottságát.

egyrészt messziről jött ember azt mond amit akar
másodszor az ember csak azt tudja elfogadni amit adnak neki, tehát kettőn áll a vásár.
volt nekem egy nagyon kedves idős orvos kollégám aki erre azt mondta, hogy: pénzt előre csak a k@rvának adunk

@LHedvig: Maradjunk annyiban, hogy a szerencsének pont nem volt köze hozzá, mondhatnám úgyis, hogy minket is megzsaroltak, ámde nem pénzért, bár inkább megfélemlítési kísérletnek hívnám.
Majd lelkiismeretes, kiváló orvosoktól segítséget kértünk és kaptunk, mindezt ellenszolgáltatás nélkül, ilyen is van.

"A betegek közti kommunikáció és információcsere másik fontos funkciója a paraszolvenciák titkainak feltárása. A paraszolvencia mindenkori érvényes összegének közvetítésével (esetenként limitálásával) a betegek maguk végzik el ennek a rejtett pénzügyi rendszernek a spontán szabályozását. Az információhoz jutás szükségszerűsége - egzisztenciális okokból is fontos tudni "mi mennyibe kerül" - miatt a betegek kommunikációs stratégiák sokaságát használják egymás közt. Ennek formái: kérdezés, felvilágosítás, tájékozottság, jól értesültség, esetleg bennfentesség fitogtatása. De eszköz lehet az elhallgatás is." idézet egy orvostanhallgatóknak/orvosoknak szóló könyvből, az egész könyvben és a szöveg előtt vagy után sehol sincs, hogy bocs ez így baromság, ahogy van, mármint a hálapénz. Nekem ez azt sugallja, igenis ez így jó, a betegek beszéljenek csak róla.
Amiről meg sokan elfeledkeznek a betegek/hozzátartozóik zöme (! igen van, aki megvásárolni akar magának, de azért nem ez a tipikus)nem jó dolgukban adnak pénzt, nem "rejtett pénzügyi rendszert" szabályoznak, hanem félnek. Tartanak attól, hogy mi lesz, ha nem adnak. Persze egyszer, ha nem lesz már pénze valakinek, aki korábban "mindig" adott, akkor majd megtudja, hogy akkor sem dől össze a világ, de aki ezt hozta családi hagyományként vagy csak egyszer volt rossz/jó tapasztalata, mert nem adott/adott, akkor nincs többé megállás.
Csak egy személyes példa: nagyszülőm szerint mindig kell adni az orvosnak, természetesen műtét után, de ha bent fekszik a hozzátartozóm, akkor folyamatosan és a nővéreknek is mindig kell vinni ajándékcsomagot csokival/teával/kávéval megtömve, mert szerinte "így illik, hiszen olyan szépen ápolják/gyógyítják a rokont",majd halkan hozzáteszi, meg hát olyan sokat kértem már tőlük. Mit is kértél? Hát, hogy jöjjenek segíteni kivinni a szobavécét, meg hogy felültetik, meg beküldik hozzá a gyógytornászt (akinek kell hozzá járnia, nem kérésre megy...) és hát "elviselik", hogy a rokon olyan mufurc, bunkó tud néha lenni. Én unokaként erre csak pislogok és hiába mondom ne adjon, csak legyint, hogy én ezt nem érthetem.
Aztán egyszer "megértettem". Én is bementem látogatóba a nagypapához. Hajléktalan illat lengte körül, kérte zuhanyozzuk már le, de a nővérke elküldött, hogy ne pattogjak, mert ma épp az a szoba soros a fürdetéssel. Másnap ismét látogatóban voltunk, a papa még büdösebb, kérdjük volt-e fürdés, csak legyint. Nagymama felkapja az ajándékcsomagját, rohan velem a pulthoz, mondom neki ne csinálja már, de-de muszáj. Szóval nem sikerült meggyőznöm, hogy előbb kérhessek mosdószivacsot és közöljem lefürdetjük a rokonunk, mint ahogy ő szépen átadta a csomagot. Lehet véletlen, de most nem hajtott el senki, hogy "tegnap volt soros a szoba, a papát lefürdettük, csak az én orrom túl érzékeny", hanem kaptam szivacsot, sőt hozott utánunk (!) lavórt, hintőport, kámforos krémet és még gumikeszyűt is a hölgy, majd tiszta ágyneműt. Egyébként félreértés ne essék, nem hiszem, hogy ez az ápolónő az ajándékért csinálta, de a nagyszülőm igenis ezt gondolja, mert szerinte minden erre utalt.
A poszthoz: igenis fogadnak el előre pénzt, sőt van, aki kér!(a beteg meg nem mer feljelentgetni, hanem gyógyulni akar, görcsösen, mert neki az a legfontosabb kerüljön, amibe kerül). Szintén SOTE tapasztalat, hogy egy idős hölgybeteg hirdette, hogy na végre műtik, mert kicsengette a 200 ezret a dokijának. Egy másik meg ezután azon sírt, hogy műtét után egyszer se jött be hozzá az orvosa, biztos azért, mert ő csak 60 ezret tudott neki adni (utólag!), hiszen annyit se érdemelt ki vele, hogy tájékoztassa a műtét eredményéről. (Ami mint kiderült, annyi volt, hogy ezzel nincs mit csinálni (nem is csináltak semmit), talán, ha a kemo után...) és még végtelenségig sorolható.
És van, aki nem fogad el semmit, bár még nekem egyetlen egy orvos adta vissza, amit adtam, de azt is áttételesen, vagy nem adok.

@VaTi: Sajnos nincs ebben igazad. Ha időt vettünk el valaki mástól azzal, hogy áthúzták az ágyat végre, nos, akkor mégis igazad van. Ha időt vettünk el azzal mástól, hogy a takarítónő kitakarította még egyszer a wc-t, akkor szintén igazad van. Semmi más említésre méltó nem történt azon kivül, hogy az orvos (mástól!) úgy vette át - kapta meg - a pénzt, hogy látszott a húszezres kilógó darabkája. Nem egy darab volt...

@radiologus.hu: nos, természetesen ilyen is van. De mint előzőleg már említettem, itt még boríték sem volt és szemmel látható volt az átadás. Tehát már nem ott tartunk, mint régen, hogy az orvos behívja a beteget a szobájába, elmondja a további teendőket és jó szívvel, hálásan adva, szabódva kapva ténylegesen hálapénzt kap, mert mondjuk megmentette a betege életét. Nem azt poentíroztam ki, hogy pénz nélkül nem mentette volna meg, de mindnyájan tudjuk, mennyit jelent egy koncentrált műtét, egy komoly ápolás, egy modern utókezelés, egy rehabilitáció. Maga a betegre történő figyelés, hogy közben nem mobiltelefonál az orvos, nem rohangál el máshova (megtörtént!), nem jön úgy vissza, hogy azt sem tudja, hogyan folytassa, mert nem ismeri meg a betegeit.

És ha ebből az egészből nem jött volna át, nem az orvosokat hibáztatom, hanem a magyar egészségügyet, aki a béka feneke alá nyomta le azt a magyar orvostársadalmat, aki méltán volt világhíres még egy pár évvel ezelőtt is. TISZTELET A KIVÉTELNEK, ma már csak azok dolgoznak tényleg filléres fizetésért az országban, akik idősek ahhoz, hogy más országokban új életet kezdjenek, akik nem beszélnek idegen nyelvet vagy akiknek semmi perspektivájuk nincs ahhoz, hogy elkezdjenek valahol a nagyvilágban ismét levizsgázni és előlről kezdeni mindent. Tehát ebben az országban a két legfontosabbat nyomták víz alá: az oktatást és az egészségügyet.

@Rotoxis: Nem a jelzett intézetről van szó és tudatlanságodban nincs jogod ilyet mondani. Direkt úgy fejeztem ki magam, hogy ne lehessen az intézményre ráismerni. De hangsúlyozom, nem az általad említettről van szó. Nem ismerem ugyan, de tudomásom szerint Budapesten e mellett még legalább 4 helyen végeznek hasonló beavatkozást. Ha orvos vagy, illene tudnod.

@Farkasokkal táncoló: szerencsések voltatok.

@Braincelle: Sok mindenben igazad van és sok mindenben nincs. De már belefáradtam a vitatkozásba. Csak az utolsó mondatodra reagálnék: feljelenteni??? Beperelni??? Bizonyítani??? Legközelebb majd világosíts fel, kérlek, hogy is megy ez... A tanunak esetleg behívott orvosszakértő netán nekem fog igazat adni? Ez most vicc volt?
Na jó, hagyjuk.
Eddig azt hittem, ez egy normális blogszerűség. De már látom, hogy olyanok vagytok, mint a cápák... tátott szájjal várjátok, hogy valaki beleessen a vízbe...
Ez nem egy építő-segítő jellegű vitafórum, hanem egy véresszájú orvosvédő társadalom. Miért nem az egészségügy nonszensz kitalálóival vagytok ennyire véresszájúak? Egy beteg embert könnyű lesöpörni a porondról...!

@CPR: Szerintem is. De létezik.

@hibiszkusz75: Erre mondom mindig, hogy TISZTELET A KIVÉTELNEK!

@LHedvig: Azt írtad SOTE, egy másik kommentben meg szívműtét. Ez a kettő együtt egyértelműen a Rotoxis által említett intézményre mutad. Az írásod tehát rágalmazás.

Más: az számodra elképzelhetetlen, hogy valaki hazaszeretetből, a családja miatt vagy egyszerűen, mert saját kultúrközegében szeretne élni, marad itthon?

A következő mondatot mennyire tartod korrektnek: a praxison megjelenő panaszos posztok mindegyike rágalmazás, tele van hazugsággal, tudatlan, ostoba, rosszindulatú emberek irománya, akik gerinctelen módon, névtelenül rágalmaznak, persze, TISZTELET A KIVÉTELNEK!

Vigyázni kell az általánosítással, a "tisztelet a kivételnek" nem tesz automatikusan korrektté egy undorító általánosításokkal teli mondatot (mint amilyen a fenti is).

@LHedvig: Ha szíveskedne közölni, hogy a poszt, illetve a kommentjeinek mely részre nettó hazugság, előbbre jutnánk.

@LHedvig:
"véresszájú orvosvédő társadalom."
Én inkább a posztoló rágalomhadjáratát érzem véresszájúnak.
@Rotoxis: nettó hazugság ? Bruttó! No, nem a komment...

Kinek az érdeke azt a látszatot kelteni, hogy többszázezer forint nélkül el sem szabad indulni a műtő felé?

Nincs így. És nem is lesz, ha nem ad senki teret az efféle nagyképű dicsekvéseknek.

Minden hozzászólótól elnézést kérek, nektek van igazatok. De hangsúlyozni szeretném, hogy kommentemet nem a rágalmazás címszavával írtam.
Tehát még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől, részemről téma és a blog befejezve. Annyit még egyszer kifejtenék, hogy - mint az elején már említettem - a helyszíneket kicsit megkevertem, hogy ne lehessen az intézményre ráismerni. De ez nem hazugság volt, véletlenül sem, hanem védekezés, amire - jó előre láttam -, hogy szükségem lesz. Lett is.
Tisztelettel búcsúzom. (Egyébként valóban nem írtam meg a teljes igazságot. Nem velünk történt az eset, hanem egy ismerőssel.És nem Budapesten. De a lényeg a lényeg volt. Vegyétek esti mesének és gondolkodjatok el a magyar egészségügy helyzetén.)

@VaTi:

Aki őszinte magához, az tudja, hogy ezért fizet. (Ápolónak, orvosnak, szakvizsgálatot végzőnek egyaránt.)

Ha fontos neki a rokona élete, és ő maga nem képes kipótolni a hiányzó ételt, mosdatást, gyógyszert, vagy nem tudja befizetni VIP osztályra a rokonát, akkor belemegy ebbe a minden résztvevőnek megalázó, össznépi szomorújátékba.

Néha csak azt hisszük, hogy erre szükség van, pedig elég lenne annyi, hogy a túlterhelt ápolónak szép napot kívánnánk, rámosolyognánk, ettől ő is mosolyogva végezné a munkáját, és gyorsabban tudna haladni a munkájával.

@LHedvig: oh, hát egyre szebb. Akkor inkább nem is esti mesének vesszük, hanem szájhagyománynak. Kérdés, hogy az esti mesének nincs-e több valóságtartalma, mint a 'hallottam egy ismerőstől' kezdetűeknek...Rágtuk itt a gittet...

@zellerlevél: amit már sokszor írtunk itt: érdekes, hogy vannak betegek, akik az eü-vel való találkozás során 99%-ban bunkókkal találkoznak. Vannak, akik meg mosolygós-rendesekkel. Érdekes ez.

@LHedvig: Mikor olvastam egyből gondoltam : mese. Szép,hogy bevallottad a legtöbb posztoló nem képes erre.

@LHedvig: Egy régi Hofi szöveg jutott eszembe: "Lajosbácsi látott olyan embert, aki látottolyan embert, aki látott fényképen rinocéroszt"

Kár, hogy úgy sikerült bevallani, hogy azért búcsúzóul vérre éhes cápának tituláltál mindenkit, aki észrevette azokat az ellentmondásokat, amelyek valóban azért voltak ellentmondásosak, mert a történet hazugság.

Ha leírok valamit és abban konkrét intézmények nevét közlöm, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez igaz csak nem ott. Ha leír valamit az ember, akkor a nevét adja annak hiteléhez, ha mást nem, a nick nevét, annak is lehet becsülete. És ha ez elvész, akkor nincs értelme annak, hogy de amúgy akár igaz is lehetett volna, amit írtam. Ha a fele hazugság, akkor nem reális mások szemére vetni, hogy a többi mondatodat nem hiszik el, főleg ha olyan szavakat használsz benne, amik nincsenek (napi orvos), és olyan személyzetet említesz potenciális hálapénzelnyelőként, akikkel az átlag beteg közvetlenül kapcsolatba, nemhogy függő jellegű kapcsolatba, egyáltalán nem kerül. De amúgy tényleg, minden más igaz lehet, elég elképzelni valakit, akivel tényleg ez történt.
És persze, létezik hálapénz, és van, aki előre kéri, és undorító az egész, ezt egy pillanatig nem vonom kétségbe.