Megölni magam is meg tudnám
39 hozzászólás
2011.10.07. 06:00Brutális „orvostudomány”
Már félek orvoshoz menni, mert félrediagnosztizálás, orvosi hiba már többször megesett velem.
22 éve szájsebészeten műtétem volt. A beavatkozás során a nyelvem bal oldala lebénult, a nyelv alatti idegeket elvágták. Életre szóló hátrányom lett: 6 hónapig tanultam beszélni, mivel a nyelvem a baloldali fogsor közé járkált mindig, az állam a jobb oldalam fele csúszkált. Az eredmény: raccsolás lett életem végéig, sőt mivel többet a bal oldalon rágni nem tudok, miden fogam tönkre ment. Figyelembe véve, hogy irodai munkára van végzettségem, sőt titkárnőnek képeztek, elhelyezkedni nem tudok, mert kinek is kell egy raccsoló beosztott, akinek a szavait alig lehet érteni telefonon.
A másik eset szintén baloldalon történő beavatkozás volt. A bal fültőnél fejlődött egy csomó, amit ambulánsan eltávolítottak. A „kedves doktor úr” a kisműtét során az asszisztensének panaszkodott, miért XY-t nevezték ki, vették fel orvosnak, pedig neki nagyobb tapasztalata van. Lényeg a lényegben, szerintem a nagy baja mellett csupán automatikusan vagdosott engem. Az eredmény, hogy a csomó alatti izmot elvágta, az le- és felcsúszott, minek következtébe a bal fülem környéke zsibbadt, a bal vállam pedig folyamatosa fáj, a karomat csupán vállmagasságba tudom felemelni.
A legdurvább hibát azonban édesanyámmal tették. A Rókus kórházban a szájsebészeten a fogát megröntgenezték, mivel fájlalta, és „megállapították”, hogy az ínybe ciszta van, amit eltávolítottak. A szövettani eredményre majd 1 hónapot kellett várni, ami sajnos nagyon rossz volt. Anyukámat elkísértem a kórházba, ahol az „orvos” behívott bennünket, és anélkül, hogy az állni alig tudó Édesanyámat hellyel kínálta volt, szenvtelenül közölte, hogy sajnos nem ciszta volt, hanem rosszindulatú tumor, és menjük el az Országos Önkológiai intézetbe a további kezelés miatt. Megtettük. Vizsgálat, fejen CT, majd a kiértékelés. Tájékoztattak bennünket, menjünk most haza, majd behívják anyukámat műtétre, arccsontkorrekció, stb. Vártunk. Kb. 3 hét múlt el, amikor Édesanyámnak egyre nagyobb fájdalmai voltak, és a háziorvos beutalta az Országos Önkológiai Intézetbe. Itt röntgen, hasi UH, és a borzalmas diagnózis: végstádiumban lévő májrák. Sokkot kaptam, édesanyámnak nem mondtam el. 3 hónap múlt el borzalmas kínok között, mire megtört teste feladta a harcot, és lelke elszállt. Halála után átnéztem a leleteit, szakkönyveket, és fájdalmasan rádöbbentem, több orvos is hibázott, ami édesanyám halálához vezetett. Először is a szájsebészet, amikor is félrediagnosztizál: a ciszta tiszta élű seb, a tumor pedig roncsolt. Ezt miért nem tudta dr J. G.? A következő a háziorvos, aki a leletek értékelésekor átsiklott a bilirubin abszurd magas értéke felett. A bilirubin magas értéke egyértelmű súlyos májkárosodást, tumort jelez. A 3. hiba pedig az Onkológiai Intézetben történt első megjelenésünk alkalmával törtét, ahol nem végeztek el minden vizsgálatot. Mert kérdem én: ha akkor kiderül, hogy a szájrák áttétesedett, nem lehetett volna Édesanyámat megmenteni? De igen, csakhogy szegény egészségügy túlterhelt, stb. Édesanya csupán 61 évet élt, és gyenge cukorproblémán kívül soha sem volt beteg.
Csoda, hogy nem járok orvoshoz? Megölni magam is megtudnám, nem kell segítség!
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Ez egy koncentrációs tábor
2011.10.06. 06:00Tisztelt „praxisblog” !
Az én kálváriám az NRSZI Igazgató Főorvosával-akiről a kollegái azt nyilatkozták ő maga az Isten. Felettese nincs!
Az ORSZI soros felülvizsgálatán megjelentem, 2010 október 7. én.
Egy adminisztrációs hiba folytán, az írták be, hogy nincs érvényes jogosítványom. Jeleztem írásban a problémát. Ezt követően, a Nemzeti Rehabilitációs Intézet jelezte, hogy küldjek minden papíromat eredetben meg. Majd egy újabb levél, egy 4.500 Ft- os csekkel, hogy soron kívüli orvosi vizsgálaton jelenjek meg az érvényes jogosítványom érvényesítésére.
A helyi okmányirodába mentem, ahol kiállítottak egy hivatalos ügyiratot, hogy semmi szükség a soron kívül orvosi vizsgálatra, mert a jogosítványom érvényes.
Ezt követően- június 10.- én kézhez vettem a helyi okmányiroda levelét, hogy a jogosítványomat visszamenőleg 2011.05.26 val bevonták. A Nemzeti Rehabilitációs Intézetet felhívtam, ahol közölték: „hogy Dr. István Úr minden ügyiratomat bekérte – és úgy ítélte meg, hogy noha javulóban vagyok, és épp a napokban kaptam volna meg a 25 év balesetmentes vezetésért járó matricát, visszamenőleg minden bizottság rosszul döntött. Kérdésemre ,hogy az adminisztrációs hibát én jeleztem, ezt miért tették: A válasz az volt, hogy így járt. Az Igazgató Úr saját hatáskörben úgy döntött, hogy az állapotom rosszabbodott (LÁTATLANBAN!), és úgy, hogy azóta eltelt 1 év. Innentől sehova nem fordulhatok mert ő minden orvosi és jogi járható út felett áll. Ezért a jogosítványomat bevonatta.”
Ügyvédi levélben kérvényezte, ügyemben eljáró ügyvéd Úr, egy valóban valós orvosi vizsgálat lefolytatását. Ez a 2011. július 25.-énmegtörtént. Ahol alkalmas minősítést adtak.
Itt bemutattam a háziorvosi igazolást, amely a vezetési jogosultságát nem zárta ki. Továbbá, az ott jelenlévő eljáró főorvos/ dr. Sz. I. utasítására-aki előttem konzultált, dr. Gy. G. Igazgatóhelyettessel/ felkerestem a szakorvosom is, ahol ugyanezen szakvélemény keletkezett. Dr. Sz. I. azon tájékoztatás adta, hogy amint a szakorvosi eredmény megvan, a vezetői engedély jogosultságának szünetelésének visszavonására, azonnali hatállyal intézkedést tesznek.25 éve rendszeresen balesetmentesen vezetek. Számomra és két gyermekem részére, vidéki viszonylatban a gépkocsi nélkülözhetetlen.
Az NRSZI- nél történt vizsgálat embertelen bánásmódban zajlott. Az élethelyzetemre és körülményeimre, az emberi mivoltomat teljesen megalázó viselkedés jellemezte. Itt közel sem lehet szociális érzékenységről vagy bánásmódról beszélni. Az orvosi vizsgálaton több órás várakozás után kerültem sorra. Betegségemről- noha depresszióról van szó- úgy kezeltek mint egy súlyos értelmi és érzelmi fogyatékost.
Két kiskorú gyermekem egyedül nevelem, volt férjem külföldön tartózkodik ismeretlen helyen, házunk az árverezés szélén..Ezért ügyvédi levélben kértük a jogosítvány alkalmas minősítésének a visszaadását, hogy legalább a tanévet úgy kezdhessük mint egy család…..
Jelen kérelmünkre a 2 db melléklet érkezett, hogy újabb pályaalkalmassági vizsgálat szükséges, újabb helyszín újabb csekk, újabb levelezés. Újabb költségek. Jogosítvány nincs. Felettes szerv nincs.
A háziorvosomat felkerestem. Ahol azon tájékoztatást kaptam, hogy pályaalkalmassági vizsgálatra, ha a gépjárművezetői vizsgálat alkalmasság soron kívüli vizsgálata (2011.júl 21.én) alkalmas minősítést adott, az NRSZI további intézkedés, egy szándékosan túlreagált- nem szociális biztonságot nyújtó- állapot.
Jelenleg itt tartunk..25 év balesetmentes közlekedés (még szabálysértésem sem volt)- május 26.óta nincs alkalmas jogosítványom.
Megbüntettek mert szólni mertem,hogy elírtak egy betüt. Büntetnek mert még élek.
Ez egy koncentrációs tábor…ha házad nincs, és már életed sincs…minek akkor jogosítvány.
És valóban ő az Isten…
Európai Unió Magyarország 2011 ősze.
A fentieket természetesen dokumentált anyagokkal bizonyítani és alátámasztani tudom!
Budapest, 2011.09.23
B. Éva
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Az istennek nem tudom magát cukrosnak kihozni
2011.10.04. 06:002009-ben a születésnapomra nem kaphattam volna szebb ajándékot, mint két csíkot a terhességi teszten. Nagyon szerettünk volna kislányunknak testvért.
Az első trimeszter tökéletesen, a papírforma szerint zajlott. A gondok a 22. hét környékén kezdődtek korai méhkontrakciók formájában. A 23. hétre a méhszáj felpuhult, ezért az orvosom befektetett a volt Máv kórházba. 5 héten keresztül, négy óránként kaptam injekciót, tüdőérlelőt, majd az injekciót átállították gyógyszerre. Hetente csináltak ultrahang vizsgálatot, ahol mindannyiszor megállapították, hogy egy "kortynyival" több a magzatvíz a kelleténél. Ez a probléma annyit ért meg az ott dolgozó team-nek, hogy kétszer néztek terheléses cukrot, majd, miután az rendben találtatott, a főorvosnő azzal zárta le a magzatvíz-kérdést, hogy - idézem - "az istennek nem tudom magát cukrosnak kihozni!". 5 hét kórházi tartózkodás után hazajöhettem az akkor 3 éves lányomhoz, de szigorú fekvést javasoltak (mellesleg annyira rosszul voltam folyamatosan, hogy ha nincs a javaslat, akkor is az ágyban időztem volna). Mindezek után/mellett az orvosom a terhességet, mint egy normál lefolyású terhességet követte nyomon, négy hetente ultahang, labor. 2010. április 12-én, hétfőn (a 35. héten) felhívtam az orvosomat, hogy egész hétvégén mozdulatlan volt a baba a hasamban, ráadásul felvizesedett a kezem, lábam. A válasz az volt, hogy hívjam fel a védőnőt, illetve a házorvost, csináljanak egy vizelet gyorstesztet, illetve mérjenek vérnyomást, ha van rá mód, amennyiben nincs, menjek be a kórházba.
Az sem elég, ha az embernek pénze van
2011.10.03. 08:52Kedves Olvasók!
Egyszer már írtam ide posztot, akkor sikeresen elkönyveltetek hisztis kismamának, most mindenesetre mégis írok nektek, talán tudtok segíteni nekem, talán megint csak a bántást és a kritikát kapom meg, de legalább tanultam az előző esetből és nem fogom elolvasni a gonosz hozzászólásokat :)
Nagyon el vagyok keseredve. Két hónapja, az akkor 8 hós kisfiam kapott a háziorvostól beutalót (továbbiakban csak h.o.) a rehabilitációra, mert nem ült fel magától, hasról vissza nem fordul. Megkértem az időpontot a BAZ Megyei kórház osztályán, így két hónap után kiderült, hogy rossz helyre, de erre még később visszatérek. Szóval augusztusban is már decemberi időpontokat ajánlgattak (akkor lesz 13 hós a baba, vajon milyen állapotban lesz akkor?), mire én kérdeztem más lehetőségekről, mert sürgősnek gondoltam volna a vizsgálatot, úgy értve sürgősnek, hogy ne 5 hónapig várassanak már...?! Mert szerintem ebben az esetben nem kellene sokat várni és meg kellett volna már kezdeni a gyógytornát, hogy mihamarabb utolérje kortársait. 1-2 hónap talán még belefér, de nem 5.Felajánlotta a telefonban az asszisztens, hogy a Vasgyári SZTK-ban hamarabb kapok időpontot, bizonyos ... doktornőnél. Felhívtam a megadott számot, mint kiderült nem közvetlen szám, hanem a kartonozóé. Itt tényleg csak egy hónapot kellett várni. Ezen a héten hétfőn vittük el a gyermekemet, akkor derült ki, hogy mi egy ortopéd szakorvosnál járunk, aki még finoman le is tolt, hogy miért oda jöttünk hozzá?
Színlelő betegek
2011.10.01. 06:00Imádott nagypapánk stroke-ot kapott, pechjére pénteken, mert a siófoki kórházba érve, amikor megvizsgálták, azt mondták maradjon benn a kórházban, azt nem tudják mi baja van, de hétvégén meg úgyis csak ügyelet van, akkor nem vizsgálják ki, hétfőn tudnak csak majd foglalkozni vele....Aki járt hasonló cipőben tudja, hogy a storkenál nagyon fontos mennyi időn belül fedezik fel és kezdik kezelni. Szombatra már a teljes bal oldala lebénult, bepelenkázták, lekötötték (bár minek nem tudom,hisz' mozdulni alig tudott), fektették csak a megörzőben...Hétfőn kiderült a stroke, de ugye már nem volt mit tenni...
Pár nappal később amikor bennt voltam nála, nagyon nehezen vette a levegőt, fulladt, és a gyomrát fájdította (ő már csak tényleg akkor panaszkodik ha nagyon fáj neki). Csengettünk a nővérnek,hogy jöjjön nézze meg mitől lehet ez. - Miközben várakoztunk nagypapám elmondta,hogy nem fognak ám jönni a csengő szóra, mert előtte éjjel az egyik ágyról leesett egy magatehetetlen bácsi, elkezdtek csengetni a többiek,hogy jöjjön valaki aki visszarakja, majd kb 20 perc várakozás után az egyik járóképes beteg kiment a nővérekhez szólni mi történt, de azok éppen kártyáztak, ezért nem értek rá reagálni a csengőre...miután a bácsit visszarakták minden betegnél magasra felkötötték a vészcsengőt,hogy ne tudják zavarni a csengetéssel a nővéreket. - Nem jött 10 perc elteltével sem senki, akkor már én mentem ki a nővérekhez,hogy csengettünk, nem jött senki, pedig rosszul érzi magát a papám.
Erre félrehív a 20 éves kis doktornő,hogy a bácsi minden nap többször eljátsza ezt,hogy azt mondja fullad és fáj a gyomra, azt mondtam erre neki, ha ő azt mondja fáj,akkor az úgy is van és azonnal menjenek oda hozzá. Ekkor oxigéncsövet raktak az orrába, majd a vészcsengőt a szemem láttára feltekerte egy olyan csőre ami elérhetetlen az ott fekvő betegnek...
Másnap reggel amikor a nagybátyám ment be volna hozzá, mondták, hogy már nincs itt a bácsi, mert éjjel vért hányt, levitték a belgyógyászatra, kritikus az állapota.
Tehát azért fájt a gyomra és fulladt mert a gyomra már fel volt telve vérrel...de ő ezt minden nap eljátszotta csak, de hogy egyszer is megvizsgálták volna,hogy valóban van e baj,vagy színlelés..az már megterhelőr lett volna...Ott álltunk az ágyánál...3 fekély volt a gyomrán, mindenhol cső lógott belőle, össze-vissza beszélt, szörnyű látvány volt...azt mondták most a következő 3 napban eldől mi lesz...Hála Isten erős szervezete ezt is legyőzte. Miután jobban lett pár héttel később kiadták a kaposvári rehabilitációnak,hogy majd ott foglalkoznak vele, felépül, hisz még fel sem tudott ülni egyedül. Meg volt beszélve,hogy reggel édesanyámék mennek és ő is mehet velük a mentővel Kaposvárra. Mire odaértek a megbeszélt időre! közölték,hogy a papát már elvitték.
Gyorsan le utána, a korházban hiába kérdezgettek bárkit hol kereshetik senki nem tudta... mire megtalálták eltelt másfél óra...a papa egy hordágyon feküdt a folyosón a falnak tolva, meztelenül, összegubózva (mivel ez október végén volt) mert fázott, és ahogy közeledtek hozzá csak azt hallották,ahogy azt motyogja: vizet....reggel óta ott volt a folyóson..éhen-szomjan-meztelenül...hogy hogyan lett meztelen mi sem értjük...
Itt kb 3 hétig kínozták...mert foglalkozni nem foglalkoztak vele...csak romlott az állapota a sok fektetéstől, mert már erővel sem tudtuk kiegyensíteni a lábait és kezeit...inkább hazavittük, és mi magunk erejével és egy gyógytornász segítségével ma már tud járni járókerettel!
Sajnos azt lehet tapasztalni,hogy az öregekkel már nem foglalkoznak, azok nem érnek annyit..másnak viszont igen...egy apát, egy nagypapát, dédipapát...
XYZ
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
A párom a hátán cipelt haza
2011.09.27. 09:23Bkv dolgozó vagyok és az alábbi eset történt velem:
A bokatörésem márc. 22-én történt a Batthyány téren... dugulás volt a ffi mosdóban, így mindenki a nőibe járt, s az előtér falikútjából a víz kispriccelt a kőre. Általában feltörölték, de akkor nem volt ott a felmosó. Agyilag tudtam, hogy óvatosan kell menni, de valahogy mégis elcsúsztam és magam alá tört a bal bokám egy hangos reccsenés kíséretében...be a forgalmiba, telefon a főnökömnek, s mentő, mert szolgálati helyen volt a baleset és a lábfejem bedagadt, fekete-vörös lett egy pillanat alatt.
A János kórházba vittek, megállapították, hogy törés van az ugrócsonton...volt röntgen, aztán Ct, de nem gipszeltek, hanem egy bokarögzítőt írtak fel, amit csak másnap tudtunk kiváltani, mert este 7kor jöttünk el a kórházból. Sima fáslit kaptam csak a lábamra, azt is úgy, hogy egy ápoló ajánlotta fel önként, amikor látta, hogy a kapun bukdácsolok kifelé. Szegény Párom a hátán cipelt haza, mert betegszállító autó csak este 10 után lett volna.
Lepény nagyságú vérrögöt öklendeztem ki
2011.09.26. 06:00Ez a történet kicsit régebbi de tanulságos . Mivel mindig be volt gyulladva a torkom háziorvosom azt ajánlotta, hogy szedessem ki a mandulámat. Én bementem a nagykanizsai kórházba ahol hosszú várakozás után megvizsgáltak és kiírták az időpontot. A műtétet altatásban kértem mivel rosszul vagyok ha belepiszkálnak a torkomba. Eljött a műtét napja ahol is befeküdtem a kórházba. Megműtöttek. Felkelésemkor édesanyám mint minden mandulaműtéten átesett gyereknek jégkrémet hozott...
Én nem tudtam beszélni és a jégkrémet kihánytam de az orvos azt mondta semmi baj és infúzióra kötött sem inni se enni se beszélni nem tudtam mert ezek iszonyú fájdalommal jártak. Másnap reggel haza küldtek azzal ha vérezne a torkom menjek vissza otthon se tudtam se inni se enni semmit harmadnapra bevérzett a torkom irány vissza a kórház ott egy arrogáns orvos üvöltözni kezdett velem, hogy miért csak most jövök miért nem jöttem előbb én hiába mondtam mert 30 km-re lakom és nem volt buszom se meg a mentő se jött ki mivel ez nem sürgős esett ez nem hatotta meg. Úgy megkínzott mint még soha senki amikor leszívatta a torkomról a vért. Aztán berakott egy szobába megfigyelés szempontjából ahol egy hónapig maradnom kellett természetesen vérző torokkal és olyan fájdalmak között amit senkinek se kívánok.
Mindenem vérben úszott
2011.09.24. 08:58Tisztelt Cím!
Elmesélném az én történetemet...Nos, az én történetem 2010 tavaszán esett meg. Teherbe estem és a férjemmel nagyon boldogok voltunk. 4 hetes lehettem a mikor észre vetem és elmentem a nőgyógyászomhoz. Ott ultrahanggal megvizsgált és azt mondta gratulál 4 hetes terhes vagyok majd 3 hét múlva menjek vissza, mert akkorra várható szívhang! Mivel a Nőgyógyászom előre közölte, hogy ő már szülést nem vállal így keresni kezdtem egy orvost, aki az egész terhességet végig kíséri majd. A férjem egy ismerőse, aki asszisztensként dolgozott a FMSZGYK.-ban ajánlaotta azt az orvost, aki mellett dolgozott! Azt mondta, hogy ő „XY” nagyon megbízható kedves és jó orvos. Ő régóta dolgozik mellette és teljes mellszélességig bízik benne. Hát mondom, legyen mivel egy épként sem ismertem más orvosokat így azt gondoltam, hogy ismerős biztos minden rendben lesz. Elmentünk hozzá elmondtam ki vagyok ki ajánlotta a Dr. úr-at és hogy szeretnék innentől hozzá járni, hogy legyen ő a fogadott orvosom. Rendben mondta semmi akadálya elvette a papírjaim megnézte és mondta, hogy akkor 1 hét múlva menjek vissza a szívhang vizsgálata miatt. Ekkor 5. hétben voltam.
Egy hét múlva visszamentünk férjemmel ultrahangra és hossza nézegetés után mondta Dr. XY, hogy még nincs szívhang, de izguljak, ez normális még van ideje a babának. Rendben egy hét múlva ismét menjek vissza! Hát jó gondoltam ő az orvos. Egy hét elteltével ismét visszamentünk és újra ultrahang stb… Megint nézegeti a géppel és most még tovább tartott, mint előző alkalommal és nem szólt semmit a férjem ott állt mellettem és ő sem értette miért nem mondd már valamit! Aztán nagy nehezen az asszisztensének elkezdett valamit latinul diktálni majd hozzánk fordult és elég furán azt mondta, hogy nem találja és szívhang sincs, még de nincs semmi gond egy hét múlva már biztos lesz, nyugodjunk meg ez normális! Ekkor a 7. hétben voltam.
Magyarországi orvos horror
2011.09.22. 06:00Tisztelt „praxisblog” !
Az én kálváriám az orvos szakértőkkel és a műtétemet elvégző orvos hanyagsága miatt, a mai napig is tart, a bírósági joggyakorlat a szakértői véleményre hagyatkozva hoz döntést! Gratulálok az orvos lobbisták munkájához, akik a polgári perrendtartás törvényi paragrafusait sikeresen befolyásoltak az orvosok büntethetőségének a megakadályozása miatt!
Az orvosok is tévedhetnek, ezzel nincs is olyan nagy problémám, hiszen a tévedést lehet korrigálni, azzal viszont igen, ha a hibák eltitkolása érdekében aljas módszereket bevetnek. Szinte mindennapos jelenség a magyar egészségügyben, amelyet még csak súlyosbítanak az orvosszakértők, akik „a törzsi összetartozás alapján mentik a kollégákat”, védik a mundér becsületét!
Nem gondolta, hogy a folyosón fogok felöltözni?
2011.09.21. 06:00Ilyen is van, sajnos!
Egy júniusi délutánon édesanyám leesett a cseresznyefáról. Semmi problémája nem volt aznap, de másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredt, ami nem akart múlni.Gondoltuk, az esés következménye, igy felültünk a buszra és bementünk a Fehérvári kórház ügyeletére. Biztos ami biztos!20 perc várakozás után, behívták anyukámat, megvizsgálták, mindent rendben találtak, de az ügyeletes orvos biztos akart lenni benne, hogy nincsenek belső sérülések, igy felküldte a röntgenbe és az ultrahangra.
Röntgent azonnal megcsinálták, majd közölték vele, hogy az ultrahangra a másik folyosón kell várakozni, és majd menni fog az orvos.Átsétáltunk a másik folyósóra, és vártunk. És vártunk. És vártunk. És még mindíg csak vártunk. Ekkor már eltelt fél óra. Visszamentünk a röntgenbe, megkérdezni az asszisztensnőt, hogy tulajdonképpen mikor is fog érkezni az orvos.A válasz az volt, menni fog nyugodjunk meg.
Hajszál híján kerültem el a mérgezést
2011.09.20. 06:00Nem tudom, hogy csak a nőknek vannak-e ilyen tapasztalatai, vagy csak ők merik leírni.Pénteki napon Budapestről jöttem hazafelé, de már a buszon fészkelődtem, mert nem tudtam, mi bajom van, csak azt éreztem, hogy nagyon fáj a hasam vagy a gyomrom vagy a hátam. Este értem haza, bevettem egy görcsoldót, hátha elmúlik. Nem múlt, egyre rosszabb lett, nem tudtam állni a lábamon, le kellett feküdnöm. A férjem kihívta az ügyeletes orvost, mert este 11-kor már csak nyögtem. Az orvos megvizsgált, azt mondta, torokgyulladásom van, ez most járvány. Mondtam, hogy nem fáj a torkom, azt mondta, majd fog. Szombaton menjek be az ügyeletre.
Reggel bementünk a kórházi ügyeletre, mondtam az aznapi másik ügyeletes orvosnak, hogy nagyon nem jól érzem magam, mire azt válaszolta, nem gondoltam talán, hogy ilyen rövid idő alatt meg fogok gyógyulni!??? Adott egy görcsoldó injekciót, felírt valami gyógyszert, amit szedtem szombaton és vasárnap, de nem lett jobb. Vasárnap éjjel az ügyeletes azt találta ki, hogy ha már volt máskor is epegörcsöm, akkor ez is az, hiába mondtam, hogy olyan érzésem van, mintha kövek lennének a hasamban.
Pécs - én így nem szeretlek
2011.09.19. 06:00
Néha úgy érzem, hogy a háziorvosom meg akar ölni. Általában felír valamilyen antibiotikumot (mindig éppen a legújabbat, amiről életemben nem hallottam), azután jobbulást kíván. Én pedig egy hét elteltével ismét telefonálok, hogy rosszabbul vagyok – nyugi, van még antibiotikum a tarsolyban – s hazaküld.Mindent beszedek, lévén jó kislány vagyok, s 1 hét múlva ismét telefonálnom kell a dokimnak (megj.: szóval két hét semmire sem jó antibiotikum-kúra után). A „kedves” telefonos hölgy pedig megkérdi tőlem, hogy tényleg annyira rossz, nem bírom ki jövő hét keddig (az időérzék helyretétele érdekében, nem pénteken telefonáltam, hanem egy csodás keddi napon – a mádám úgy gondolta, hogy még 7 napig simán elfetrengek otthon iszonyatos gyomorgörcsök, láz és hasmenés közepette) –„NEEEEM, nem bírom ki!”
Nagy nehezen megesett eme egészségügytől megkeményedett kőszív az én beteg, gyenge testemen. Mondanom sem kell, hogy mikor odaértem, nem hívtak be, hanem a többi beteg tolt be a rendelőbe, mondván: „A hölgy nagyon rosszul van” – pedig tudva levő, hogy milyen élet-halál harc folyik a háziorvosi rendelőkben, hogy minél előbb sorra kerüljön az ember lánya, ezek az áldott jó lelkek mégis megszánták görcsbe rándult testemet.
Hol a szarban volt eddig?
2011.09.18. 06:00Az év, amit írunk 2003.Akkor voltam 17 éves és hát a történteket sosem fogom elfelejteni. Bizonyos jelek miatt úgy éreztem, hogy szükség lenne elmenni életemben először nőgyógyászhoz. El is mentek a nagyon aranyos doktor nénihez, akit a barátnőim ajánlottak. Nagyon aranyos volt, semmi gond nem volt, amíg vizsgálat során közölte, hogy valami nagy nem odaillő dolgot talált. Kaptam beutalót, amivel másnap el is mentem a helyi kórház kartonozójába.
Bejelentkeztem a nőgyógyászatra, hasi és nőgyógyászai ultrahangra is. Kaptam időpontot másnap reggel hétre és úgy kellett odamenni, hogy csak előző nap éjfélkor mehettem el wc-re. Ott ültem pontban reggel 7kor és hát nem éreztem már magam túl komfortosan, hisz ideje lett volna a mosdóba menni. Fél 9 után végleg elfogyott minden fizikai erőm és kénytelen voltam kimenni a mosdóba. Utána mentem a büfébe és egyben lehúztam egy fél literes üdítőt, hogy ugye legyen majd mit vizsgálni. Mire visszaértem már ordította a nevem a nővérke, hogy hol a sz*rban voltam eddig és mondtam, hogy pont azt nem akartam a folyosóra csinálni, szóval a mosdóban voltam. Behívott, vizsgálat, rátette a hasamra a kütyüt, erre rántotta is el, h húúúúú, ezt ő nem nézheti meg, ehhez orvos kell annyira komoly.
Jött az orvos, vizsgálat, majd a kezembe nyomtak egy papírt, hogy van egy 12*8*9 cm-es petefészekcisztám, majd kitessékeltek és rám vágták az ajtót. Ott álltam 17 évesen ezzel a papírral a kezemben és nem szólt senki, hogy mit is kellene csinálni. Hazamentem, anyuval megbeszéltük, elmentünk az ő MAGÁN orvosához. Műtét. jó. előző este befektettek és hát az előkészületek. A nővérke megkérdezte, hogy kérek-e hüvelymosást. Én mondtam h nem tudom. Erre kérdezte, hogy szűz vagyok-e még. Én mondtam, hogy igen. Akkor mondta, hogy ja, akkor nem veszem el a szüzességedet egy gumicsővel!!!!!
Hasi műtét, beöntés. Sorban hatan megkaptuk, minden szoba 1 wc. Én voltam az utolsó, nekem nem jutott. Ott álltam a folyosó közepén és ordított a nővér, h tartsam!!!!!!!jó.
Erre megragadott a karomnál fogva és elcitált a műtéti őrzőbe, ahol egy teljesen meztelen fiatal férfi feküdt frissen műtve, iszonyatos állapotba. Nem baj, ő legalább nem ült a wc-n. 1 óra után kimerészkedtem. Fogmosás. a nővér olyan undok volt, állt felettem, mint valami idióta felett, h fogmosás közben nehogy igyak, mert ugye már nem volt szabad. Másnap reggel, nyugtató, ellazultam. Ébredés. Na, azt az ellenségemnek se kívánom. Éjjel ébredtem fel és kérleltem a nővért, h adjon vmit a fájdalomra. 2 órán keresztül nem volt képes elmondani, h miért nem ad, majd közölte, hogy ha ad megállhat a szívem. Na, ezzel kellett volna kezdeni, valószínűleg elsőre is megértettem volna.
2 nap után fel kellett ülni, de a vén nyanya nővér már előre ordított, h a fiatalokkal csak baj van!!!
Erre én összeszorítottam a fogam és felültem, innen ment hamar a gyógyulás. Bár hozzátenném, hogy a keserű sót még mindig nem tudom, hogy hogy kellett volna lenyelnem úgy, hogy ne érjen a nyelvem hátsó részéhez, mert ugye ott érezzük a keserű ízt. ezt is ordítva közölte a nővérke.
Szóval lekezelésből és ordításból kapta eleget. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem adunk borítékokat és nincs magánorvosom.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kálvária a magyar egészségügyért
2011.09.17. 06:00Kedves Praxis Blog,
szeretettel küldöm a pécsi-siklósi patikákban velem megesett történetet, amely csaknem egy fél napomat vette igénybe. Tudom, vannak sokkal durvább sztorik is a magyar egészségügyben, mert szoktam olvasni a többi esetet, mégis attól félek, javulásra a közeljövőben nem nagyon számíthatunk, én pedig nem vagyok túl türelmes az egészségügyi alkalmazottakkal szemben.
Egy alapítványnak dolgozom szocmunkásként, és feladataim közé tartozik időnként egy-egy rászoruló receptjének kiváltása. A szövegben említett receptért, Móni (nem kivizsgált, de állítólag létező) epilepsziája ellen szedett gyógyszeréért jártam a kálváriát :)
További...nem tudom, mondhatom-e, hogy jó munkát, amikor az másoknak további problémákat jelent, így inkább jó egészséget kívánok, hogy ne szoruljon senki a magyar egészségügy szolgáltaira.
Zsófi
Az egész akkor kezdődött, amikor a főnökség nyári vakációja okán megkaptam azt a nagyszerű és felelősségteljes megbízatást, hogy kiváltsam egy rászoruló embertársam receptjét.
Adott rászoruló embertárs – nevezzük Móninak – már a múlt héten odaadta a receptet, mivel azonban szombaton nem járok Siklóson, megígértem, hogy hétfőn kiváltom a gyógyszert. Ma reggel, amikor sietve összedobáltam a cuccomat egy pécsi útra, voltam olyan szerencsés, hogy nem felejtettem ki a táskából a receptet sem, gondolván, hogy Pécsett hemzsegnek a patikák, amik bizonyára sokkal jobban ellátottak, mint a siklósiak, így könnyedén bezsákmányolom a gyógyszert.
A Pécs kiváltotta eufórikus állapot elragadtatásában örömmel fedeztem fel a Kossuth téren az ELSŐ patikát. Betérvén kezemben a recepttel apró meghökkenés volt, hogy alig van vásárló, mivel azonban ez azt is jelentheti akár, hogy hamar sorra kerülök, türelemmel álltam be a sorba. Óhatatlanul is belehallgattam a patikus kisasszony és a vevő közti csevejbe:
- …és tejfölt is tett bele, képzeld el. Azt mondta, jó az emésztésre, de tudom, hogy a menyétől tanulta, az meg horvát!
Szerintem ez nem vág szigorúan az orvoslás témakörébe, de mert tudtam, hogy az általam hozott recept akár problémás is lehet, nem akartam rossz ponttal indítani, így nem szóltam, hanem csak jólnevelten várakoztam.
10 perc után rám is pillantott az eladó. Rávillantott a kódleolvasóval a receptre, és közölte, hogy nincs ilyen gyógyszerük. Nem is volt soha. Nem tartanak, nem szoktak ilyet felírni. Esetleg valami más. Mondom, köszi, nem, csupán egy tippre van szükségem, hol lelhetném fel a gyógyszert. A patikus vállat vont, azt mondta, próbáljam meg a GRÁNÁTALMÁban.
Fel is másztam a Gránátalmába. Nagy örömmel léptem be oda, hiszen teljesen lenyűgözött a fantasztikus berendezés és a helység hangulata, de az sem hagyott hidegen, hogy egy árva lélek sem volt odabent. Sem eladó, sem vevő. A pulthoz léptem, és óvatosan körbekukucskáltam, hátha a pult alatt guggol az eladó. Mondanom sem kell, hogy nem volt ott.
Mikor kijött, és rávillantott a receptre, rövid pötyögés után közölte, hogy szerinte ezt a gyógyszer már kivonták a forgalomból. Ettől kissé ideges lettem. Hogy lehet akkor, hogy ezt írták fel? Ennyire három lépéssel Európa és a civilizáció nyomában kullogunk, vagy mi? A Gránátalmás hölgy áttessékelt a patikától kb. 20 lépésnyire lévő gyógyszertárba, mondván, ha ott nincs, akkor sehol.
Egyre fokozódó szorongással toppantam be a (szintén visszhangzó) ÚJABB GYÓGYSZERTÁRba a Széchenyi téren. Ott legalább patikus hölgyekből nem volt hiány.
Tartson bár a T. Olvasó üldözési mániásnak, de a hölgy pillantásából úgy éreztem, mintha már várt volna. Rá sem nézett a receptre, csak közölte, hogy írjam alá. Alákörmöltem, amit ő nagyon megdicsért, miszerint szép az írásom. Udvariasan megköszöntem, és a furcsa kis közjáték után vártam az ítéletet: gyógyszer vagy további patika címe.
A hölgy valamivel jobban tájékozottnak tűnt, mint az előző példányok, mert beszámolt róla, hogy már régen nem írják fel ezt a gyógyszert, (honnan is érkeztem? – kérdezte), vannak sokkal hatékonyabbak is, nem gondoltam-e arra, hogy megvitassam a háziorvosommal, hogy lecseréljük?
– Én az alsó aláírás vagyok, a gyógyszer a felső névé lesz, de megfontolás tárgyává teszem, hogy felvetem neki az ötletet; most pedig szeretném tudni, van-e gyógyszer, vagy nincs.
Kattogás a számítógépen, kissé sértett válasz:
– VAN.
Ah, mondom, miért nem ezzel kezdte, hurrá-hurrá. Némi gyanakvással szemléli a monitort:
– Itt 200 db-os kiszerelés van, míg a recept csak 100-as.
– Sebaj, - vigasztaltam - elviszem, kifizetem, jó lesz!
A hölgy úgy nézett rám, mint a véres kardra: semmiképpen sem adhatja oda, ha a recept csak 100 db-ot ír elő. Próbálkozzak a következő patikákban: rövid felsorolás.
Nyiiiif – kezdeném az őzikeszem kíséretében a nyafogást, ami a Siklósnagyfaluba hozó buszsofőröknél eddig 100 % - ban eredményes volt, amikor azt akartam elérni, hogy elhozzanak a házamig – nem úgy ennél a hölgynél, aki azonnal hátat fordított, és otthagyott, mint Szent Pál az oláhokat.
Szomorúan ügettem lefelé, és azon törtem a fejem, hol is keressem most az átok gyógyszert. (Néhány gondolatot azért szenteltem a helybéli doktornő válogatott kínzásai kiötölésének is.)
Nagy szerencsémre hamarább futott be a busz Siklósra, mint hogy ment volna a következő, így maradt némi időm, hogy felkeressem a siklósi (alsó) gyógyszertárat is.
A siklósi gyógyszertárak igazán nem panaszkodhatnak, hogy nincs elég vevő, mert mind a három pultnál teljesen tele volt mindkét kezük munkával. Rövid fontolgatás után beálltam a középső sorba, mivel orrcseppvásárlói praxisom egyik legjellemzőbb tapasztalata, hogy az ismert hölgy jobb, mint az ismeretlen, talán gyorsabban dolgozik.
A kedves patikus hölgy persze felismert, mikor végre átrágtam magam a fél órás soron. Átadtam a receptet, és bizakodón pillogtam rá, valahogy olyanformán, hogy a tekintetem azt mondja: „Bajban vagyok, de tudom, hogy te leszel olyan aranyos, és segítesz rajtam! Bízom benned!”
A hölgy valahogy levette az üzenetet, és kijelentette, hogy van gyógyszer. Szerényen álltam ott, igyekezve nem hangot adni a bensőmben dúló üdvrivalgásnak és annak a panasznak, miszerint ma már HÁROM helyről is elküldtek a receptemmel.
A hölgy lehúzta a kódleolvasóval, és…újra lehúzta, és…újra lehúzta, és…ismét felütötte csúf fejét az üldözési mániám, mert ordított a szituációból, hogy BAJ VAN!!! A hölgy felvette a gyógyszert, és elindult vele kifelé. Vissza kellett fognom magam, hogy rá ne vessem magam a gyógyszerre, és addig harapjam, amíg el nem engedi, hogy kirohanhassak a zsákmánnyal.
Visszatért, és még néhányszor lehúzta a kódleolvasóval.
Diszkréten érdeklődtem:– BAJ VAN?
A hölgy (mint aki egy veszett kutyával találkozik) nem mert a szemembe nézni. Vizsgálgatta a receptet, és megállapította, hogy EZ NEM AZ A GYÓGYSZER. Odapislantottam a hőn vágyott dobozkára, és (amennyire én ezt a gyógyszert ismertem) semmi különbséget nem láttam a recepten szereplő és a ténylegesen ott lévő orvosság között…de mit értek én hozzá?
– Miért?
– Mert erre nem adható kedvezmény, és az ára 2300 Ft, de a recepten az szerepel, hogy kedvezmény jár rá.
GRRRRRRRRRRRRR, - gondoltam -…kérek áfás számlát, és bevasalom az Alapítványon a pénzt…GRRRRRRRRRRRR… imádni fognak, hogy még ezzel is húzom az időt…..GRRRRRRRRRR, hát még az Alapítvány….
A hölgy megint megfogta a dobozt, és jobbra távozott. Tipródtam egy darabon.
Mögöttem heveny lincshangulat kezdett kialakulni, miszerint valakinek ment a busza. Erről eszembe jutott az enyém is, és az órára nézve felfedeztem, hogy az én buszom bizony mostan gördül ki a pályaudvarról. Sebaj, csak kapjam meg végre a gyógyszert.
A hölgy visszajött, és véresen komolyan közölte, hogy:
EZ a gyógyszer nem AZ a gyógyszer, mivel AZ tabletta, EZ pedig drazsé.
– Ah. Hatóanyagában különbözik?
– Nem, csak az adagolásban.
A lehető legkedvesebben (amennyi fél óra várakozás után csak kitelt tőlem) rámosolyogva közöltem:
– Nem baj, majd adagolja úgy, ahogy rá méltóztatik írni, adja csak ide az EZ-t.
Akkor jónak és szükségesnek láttam bájmosoly kíséretében enyhén odaferdíteni, milyen rég óta vadászom a gyógyszer, és hogy NYOLC patikában jártam ma Pécsett, pedig egyből ide kellett volna jönnöm, hiszen itt olyan kedvesek és segítőkészek…!
Az impériusszal (HP) némiképp befolyásom alá vont hölgy végül leszámlázta a gyógyszert. Úgy tűnik azonban, hogy a bűbáj megszakadt, amíg a pénztálcáért nyúltam, mert a lelkiismeretes hölgy elrobogott harmadjára is.
És akkor minden véget ért…mert egy másik patikusnővel tért vissza, aki kiállított engem a sorból, mint a filmekben szokás, amikor a bankkártya alapján beazonosítanak egy tolvajt a boltban.Megalázva álltam félre, és hallgattam meg a másik nőt:
– NEM ADHATOM ODA A GYÓGYSZERT!
Ráadásképpen határozott hangon és a kezét felém nyújtva a zárójelentést követelte, ami alapján a gyógyszert kiírták.
– Izé…nincs zárójelentés, nem az enyém a gyógyszer.– De az ön neve szerepel a beteg aláírásánál.
– Azt mondták, úgy jó lesz.
(Rosszalló fejcsóválás)
A nő közölte, hogy most elmegy, és telefonál a kórháznak. És a doktornőnek. És kinyomozza, honnan van a recept. (Mert bizonyára illegálisan jutottam hozzá. Még hogy zárójelentés...!)
Elfontoskodott, és egy órán keresztül telefonált. Visszatérve tudtomra adta, hogy nem sikerült elérnie a doktornőt (minő meglepetés), a kórházban pedig semmit sem tudnak erről a receptről. (Mintha bizony mindent számon tartanának. Kőrözött gyógyszertolvaj vagyok.) Végül az érdekelte, hogy váltottam-e már itt ki receptet ÉN.
– Nem, csak orrcseppet vettem, és századszor mondom, hogy NEM AZ ÉN RECEPTEM, de ilyet sem váltottam még ki itt.
– Kérem a TAJ számát.Megismételvén, hogy nem az én gyógyszerem ez, ráböktem a recepten szereplő TAJ számra.
A nő beütötte a gépbe, és tudtomra adta, hogy nem váltottam még ki itt receptet.
Mielőtt szétvitt az ideg, nyeltem egy nagyot, és megkérdeztem, visszakaphatom-e a receptet. Akkor a nő megragadta a receptet, és se szó, se beszéd, elment vele az ajtón keresztül.Hoppá.
Namármost.
Igazán visszajöhetne, különben lekésem a követező buszt is. Remélem, nem a rendőrségnek telefonál, noha voltam már ott Mónival.
Visszajőve a kezembe nyomta a receptet (ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÉLJEN!!!), és azt mondta, a másik patikában tartanak ilyen gyógyszert. Tablettát, nem drazsét.
Jólnevelten megköszöntem a segítőkészségét, és kimenve egy átkozottul nagyot ordítottam.
Elegem van az egészből. Most felmegyek a másik patikába, és felgyújtom, ha nem adják ide azt a gyógyszert.
A fenti patikában két pultnál három hölgy dolgozott. Kettő épp el volt foglalva, de a harmadik vetett rám és a kezemben lévő receptre egy pillantást (eskü, így volt!), és a mögöttem lévő asszonyhoz fordult (ő kullancsriasztót szeretett volna, olyat, ami szúnyogot is riaszt, és spray formátumú).
A kis szőke lóti-futi végre észrevett, és elkérte a receptet. Akkor megint parkolópályára kerültem, mert mellettem szolgálták ki az embereket, én meg várakoztam, de nem szóltam egy árva szót sem, csak előkészítettem a benzint és a gyufát J
Mikor már csak én voltam a gyógyszertárban, az egyik hölgy végre elment, és kihozott egy TELJESEN OLYAN DOBOZT, MINT A LENTI PATIKÁBAN.
– Ez nem az a gyógyszer, olyan már nincs. Most két félét gyártanak helyette, egyet, ami tabletta, és egyet, ami drazsé. Tabletta épp nincs, így drazsét fogok adni, beszélje meg a doktornővel, hogy írjon új receptet. 230 Ft lesz.
Szó nélkül kifizettem, köszönetet vakkantottam, és kisétáltam.Idehaza nyomozásba kezdtem. Kiderült, hogy Móni receptjét a doktornő egy 2009-es szakvélemény alapján írta ki, amit – mivel Móni tiltakozott az orvosi attrocitás ellen – ÉN szereztem oly módon, hogy bementem be a dokihoz, beszámoltam Móni gyógyszerhiányáról, a doki pedig megírta a szakvéleményt ANÉLKÜL, HOGY AKÁR CSAK LÁTTA VOLNA IS MÓNIT.
Az azóta eltelt két év alatt Móni kétszer volt kórházban a (gyógyszerrel alibi-kezelt) betegsége miatt, de egyszer sem adtak/készítettek új szakvéleményt, csak beadták neki a gyógyszert. A zárójelentések meg szőrén-szálán felszívódtak.
A mi doktornőnk pedig, aki korszerű módszereiről híres, a 2009-es szakvélemény alapján – ISMÉT CSAK MÓNI NÉLKÜL! – írta ki mindig a receptet.
A gyógyszert azóta kivonták a forgalomból, már csak eldugott kis vidéki patikákban tartanak belőle néhány dobozzal, de ott is kezd kifogyni a készlet.
A jövő héten be kell mennem a kórházba, és új szakvéleményt kérni a dokitól, ami megint kitart majd addig, amíg a következő gyógyszert is ki nem vonják a forgalomból.Egészségügy, én így szeretlek.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Netfüggő nővérek
2011.09.16. 06:00Sziasztok!
Ez a történet egy kisvárosi kórház belgyógyászati osztályán játszódott le,még a nyár közepén.3-an voltunk a szobán,egy velem egykorú lány és egy középkorú nő.Mi hárman elég jól elvoltunk,csak a szomszéd szobákban akadtak zavaró tényezők,például ha reggel elmentem zuhanyozni,a szomszéd szobában lévő trombózissal kezelt nő reggel ötkor elküldött cigiért...no commnet,honnan hozzak cikit neked ötkor?-gondoltam magamban,dehogy hoztam neki.De valahogy sikerült neki cigit szerezni,mert 10 perccel később az erkélyen füstölt.
Szombaton felhoztak az intenzív osztályról egy idős nőt,akire a nővérek egyáltalán nem figyeltek oda,fontosabb volt nekik a Facebook,a Honfoglaó,meg a Youtube...akárhányszor elmentem a nővérszobba mellett,mindig a 3 oldal közül valamelyiket nézték,ha pedig valamelyik beteg segítségre szorult,akkor kiabálva jöttek segíteni,mert megzavarták őket netezés közben.
Vasárnap éjjel furcsa hangokra ébredtünk,a szomszéd szobában lévő idős hölgy csehül kezdett imádkozni,majd a Ballag már a vén diákot énekelte totál hangosan,férfi hangon,először azt hittük,rádió szól...de nem,élőben ment az éneklés,hát nagyon megijedtünk.Az egész osztály felriadt erre,nővérek semmit se csináltak,pedig ők is hallhatták.Aztán a néni ismét imádkozott,majd az Ott fogsz majd sírni kezdetű dalt énekelte,majd kiment az erkélyre,kiabálta:mit ér az én életem,ha dolgozni már tudok,meg akarok halni,és ismét énekelt.Mi mentünk szólni a nővéreknek,akik nagynehezen felálltak a net mellől,és beüldték a nénit,erkély ajtaját eltorlaszolták fotellal,és a szoba ajtaját is fotellal torlaszolták el kívülről...
az idős nő szobatársa menekülni se tudott volna,ha az előbb említett idős nő netán rátámadna,mert képes lett volna erre.Mi egész éjjel nem aludtunk az ijedtségtől.Szörnyű volt.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Életemben nem szégyelltem még magam annyira
2011.09.14. 06:00Kedves Olvasók!
Előre szólok... hosszú lesz.
2011. április végén teherbe estem. Boldogok voltunk férjemmel, mert mindketten gondolkodtunk már a gyermekvállalásban. Kb. 8 hetes terhes lehettem, mikor kiderült egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. Igyekeztem körültekintő lenni és kérdezni, amit csak lehetett, de “ki”választott nőgyógyászom (sokéves tapasztalatából kiindulva) nem volt bőbeszédű, mondván, hogy majd mindent megtudok szép sorjában, mire hogyan kell figyelnem.
Történt egy délután a 11. hétben, hogy egy erős vérzésem lett, minek következtében egy tárgyalás kellős közepén vérben úszva a férjem vitt el orvoshoz. Akivel már történt ilyen, tudja, hogy... szó szerint "megállíthatalan"a folyamat... az orvos megnézett, megnyugtatott, hogy hematómám van, szerinte feküdnöm kellene, mert a terhesség veszélyes lesz így, viszont táppénz nem sok lesz, mit akarok, döntsem el. Szerinte írassam ki magam, szigorú fekvés és pihenés javasolt, egyéként minden rendben van a picivel. A legnagyobb örömünk az volt, hogy aznap kaptam egy kis képet a babáról és hallhattam első szívverését élőben is. Volt kézzel fogható bizonyítéka babóca létezésének.
Az ágyakon jókat lehet szexelni.
2011.09.13. 06:00Sziasztok!
Most egy kissé durva kórházi sztorit szeretnék elmesélni nektek.Mindez kereken egy hónapja történt,a kórház nevét nem szeretném kiírni.
Kedden megérkeztem ebbe a kórházba,nagy meglepetés volt,mert a kórház inkább szállodára hasonlított,volt plazma tv,modern ebédlő,fürdőszoba,modern az egész épület,ez az,ami megynutatott,hiszen az orvosoknak a kórházban arról kellett dönteniük,hogy kell-e műteni engem,vagy sem,De szerencsére nem kellett,ez utóbb kiderült.Kaptam egy kétágyas szobát,ahol szerencsére egyedül voltam,a nővérek jófejek voltak,mindig nevettek,segítettek,ha kellett.Aztán jött a szobába a kezelőorvosom kivizsgálni,ő nagyon aranyos,mosolygós ember volt,és értett a munkájához.Keddtől pétekig voltak a kivizsgálások,csütörtökön a CT vizsgálat alapján úgy döntöttek,nem fognak műteni,felllélegezhettem,és kérdezte a doki,mikor tudnak értem jönni,mert mehetek haza.
Én értem csak vasárnap tudtak jönni.Pénteken jött a feketeleves.Addig tartott a szobán a nyugalmam,ugyanis szobatársat kaptam,egy 65 éves néni személyében,aki már a megérkezésekor kijelentette,hogy azok a kórházi ágyak jók a szexre!Innentől fogva csak szexről beszélt.Belezúgott a kezelőorvosunkba,aki 45 éves volt,és a néni ő róla álmodozott naphosszakat.Néha arról is beszélt,kivel,mikor,mennyit hancúrozott.
Nevetés a rendelőben
2011.09.12. 06:00Sziasztok!
Lányomnak egy fenyőfa tüskét a szél a szemébe fújt.Mivel egy óra múlva sem tudta kikönnyezni csak a fájdalomtól sírt irány a János szemészeti rendelője 1/4 4-kor meg is érkeztünk.A váróban kb.15 beteg várakozott.Az nővérkének elmondtam jövetelem célját és közölte,hogy előjegyzésre dolgoznak de ha sürgős(?) akkor várnom kell mert az előjegyzett betegeket kell sorra venni és majd akkor lányom is sorra kerül ha valaki nem jön az adott időpontra.
Várakozás közben már lányom szeme tiszta vérbe ment át oly annyira,hogy homályosan látott.Ekkor 19 óra mult el.A nővérkének mondtam,hogy nem lehetne mégis soron kivűl bejutni,közölte,hogy nem mert a doktornő épp rendel és majd szól neki.Közben valami vicces dolog történhetett a rendelőben mert elég hangos nevetés hallatszott ki.Már este 3/4 8 körül jártunk és még mindig vagy 6 beteg várakozott.
Ekkor ki szólt a nővérke,hogy aki már itt van azt a doktornő elfogja látni.A rendelés este 8-ig tart.1/4 9-kor már nem bírtam elnézni lányom fájdalmát és bementem,mit bementem berontottam a rendelőben.A doktornő letette a kévét és megkérdezte mi a baj,mondtam nézzem a lányom szemébe.És láss csodát a doktornő megkérdezte,hogy mért nem jöttem korábban?_Erre én közöltem vele,hogy már 1/4 4 óta várakozom.
Ekkor előadta az egészségügy nehéz helyzetét ,hogy mért kellett ilyen sokat várnom a sürgős esettel.A lényeg,hogy kivette a szemébe fúrodott fenyőfa tüskéjét ,gyógyszer és 2 hét múlva kontrollra hívott.10 perces beavatkozás után elégetetten mentünk haza.Persze a felülvizsgálatot egy másik kórházban végeztettük el és képzeljék a megadott időpontban be is hívtak.Hát röviden ennyi a János szemészeti rendeléséből.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Szülési sarc - Tényleg így zajlik?
2011.09.10. 06:00Tisztelt Praxis Blog!
Újfent rákényszerültem - a tervezettnél jóval hamarabb -, hogy írjak Önöknek.Az elmúlt nap folyamán ultrahangos vizsgálatra voltam hivatalos - kismamaként ez nem is annyira meglepő. Azonban annál inkább az, ami ott történt.
Egy héttel ezelőtt időpontot kértem a vizsgálatra. Monoton női hang darálta: szeptember 8., csütörtök, 10 óra 10 perc. Két perc késés után már nem fogadnak - tette hozzá. Mintha nem tudnám.A helyszín? Egy kórház. Semmi különös nincs benne - fehér köpenybe burkolt alakok kerülgetik a váróban ülőket - állókat, nővérek rohangálnak papírhalmazokkal, komoly arckifejezéssel.Leadom a papírjaim az asszisztensnek, majd várok. Tizenkét óra után néhány perccel sorra is kerülök, és büszke vagyok, hisz itt engem két perc késés után már nem fogadnak. Még szerencse, hogy időben érkeztem. Még inkább szerencsésnek érzem magam, mert a majd' két órányi várakozásom közben 6 alkalommal is tanúja lehettem, amint a váróba belibben egy tömény parfümfelhő, azt pár másodperccel később egy dudorodó pocak követi, aláfestésként méregdrága topánok verik az ütemet.
Orvosok és a dohányzás
2011.09.09. 08:19Tisztelt Praxis!
Lehet, hogy nem jól használom ki a blog adta lehetőségeket, de én nem elsősorban panaszkodni szeretnék. Az ok, amiért írok önöknek, hogy talán valaki, netán néhány orvos olvasó megválaszolja nekem az én nagy dilemmámat. Az az igazság, hogy elég rendszeresen szorulok orvosi ellátásra, a tapasztalataim vegyesek. Kirívóan rossz tapasztalatom még nem volt, az a pár apró kellemetlenség pedig belefér, főleg, ha arra gondolok, hogy rengeteg jó tapasztalat is ért. Talán az egyiket hamarosan le is írom újabb levélben, röviden talán annyit, hogy feleségem szülész orvosa saját szabadidejében hívogatott bennünket, csak hogy érdeklődjön, minden rendben van-e nálunk.
Amit viszont képtelen vagyok megérteni és helyén kezelni, az az orvosok és a dohányzás kapcsolata. Mint mindenki számára, számomra is nyilvánvaló, hogy a dohányzás súlyos következményekkel jár. Egy szenvedélybetegség, amelyben rengetegen "szenvedünk", köztük én magam is, immár 21 éve. Napi 1 doboz cigaretta, hozzá tartozik a mindennapjaimhoz. Próbáltam már jó néhányszor letenni, tapasszal, rágóval, minden nélkül, de csak nem jött össze. A leghosszabb idő, ami alatt nem gyújtottam rá, az fél év volt, de valahogy mindig visszaszoktam rá. Tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben, több ismerősöm járt hasonlóképpen.
Az orvosok egymást védik a betegekkel szemben
2011.09.07. 08:09Kedves szerkesztők, itt közlök most még egy történetet, ami viszont a sajátom, olyan értelemben, hogy ezt a saját bőrömön éltem meg.1998-ban 10 éves koromban részese voltam egy autóbalesetnek. Ennek a történetéről röviden annyit, hogy zebrán keltem volna át, egy zsiguli tulajdonosa előzékenyen megállt a zebra előtt, hogy átengedje a gyalogosokat a 2x2 sávos főúton. Én mint az egyik legfiatalabb reagáltam először. Körül néztem, s miután nem láttam autót közeledni elindultam, majd pár tizedmásodperc múlva a többiek is. Ezen a pár tizeden múlt, hogy így engem eltalált az az autó, ami a zsiguli mögül kivágva keresztülhasított a zebrán, majd fékezés nélkül továbbhajtott, míg a többieket nem. Ennyit röviden a körülményekről. A balesetet egy kéztöréssel megúsztam, mivel inkább csak elsodort az autó, mintsem hogy telibe talált volna, de ez a szemtanúk vallomása alapján nem egyértelmű, a sérülésem alapján ugyanakkor valószínű.
A mentő pillanatok alatt kiért, rögtön kaptam fájdalomcsillapítót, illetve nyugtatót, kár, hogy csak mire kiengedtek a balesetiről akkor "ütött be". Eddig a pontig a körülményekhez képest minden rendben ment, csak aztán lekerült a gipsz a kezemről, és elkezdtem rehabilitációra járni. Az ezért felelős orvos pedig egy igazi főgyökér volt. Ultrahangos kezelést írt fel, illetve gyógytornát. Az egyetlen probléma, hogy én akkor mint az elején írtam 10 éves voltam, az ultrahangkezelés pedig elvileg csontképző hatású, így ennek eredményeképp, ha a kezem nem is tudtam egy év után sem sokkal jobban kinyújtani, legalább röntgenfelvétel bizonyította, hogy a felkarcsontom végéhez szépen hozzánőtt a növekedési porcom, és így az eltűnt.
A nem létező végbélrák
2011.09.06. 06:00Tisztelt mindenki!
Egy több éves de mégis fájó esetet szeretnék elmesélni, ugyanis a napokban olvastam itt egy részben hasonló esetről "Eltették láb alól az anyámat" címmel. Szeretném együttérzésemet kifejezni a beküldőnek, és elmesélni a saját történetemet. A dolog elszenvedője a nagyapám volt. Hónapok óta nehezen kapott levegőt, így felkereste az orvosát, aki teljes kivizsgálást rendelt el. Valami módon az egyik mintavétel eredményeképp megállapították, hogy az öreg (végbél)rákos. Ezzel a dologgal zaklatták is vagy egy évig, de csak nem találták meg a daganatot, viszont levegőt egyre nehezebben kapott.
Ennek következtében került be a mosdósi tüdő és szívkórházba, hogy a tüdejét megvizsgálják. Kevéssé meglepő módon folyadékot találtak benne, s közölték, hogy minden bizonnyal az egyetlen közel egy éves vizsgálat óta meg nem talált rákja lesz áttétes tüdőre. Le is csapolták a folyadékot ám abban egyetlen rákos sejtet sem találtak, az orvosok mégis kitartottak az első (hibás) diagnózis mellett. Persze időnként kapott gyulladáscsökkentőket, olyankor javult az állapota, ez mégsem volt elég az orvosoknak arra, hogy kikövetkeztessék, hogy valami meg nem szűnő gyulladás lehet nagyapám szervezetében.
Epeköves kismama - aki nem kaphat gyógyszert
2011.09.05. 06:00Tisztelt Praxis blog!
Egy ismerősöm ajánlotta, hogy írjam meg Önöknek a történetemet - az elmúlt fél év negatívabb oldala, néhány mondatban összefoglalva.Jelenleg 31 hetes kismama vagyok. Terhességem 14. hetében egy éjjel iszonyatos gyomorszáji fájdalomra ébredtem - mivel a terhességem előtt is refluxos voltam, ezért először arra gyanakodtam, hogy a kései vacsora kínoz meg egy kicsit. Azonban a fájdalom nemhogy enyhült volna, erősödni kezdett, és az addig jól bevált praktikák (Rennie tabletta, valamint pár korty hideg kóla) sem enyhítettek a tüneteken. Mikor a görcs kezdett kibírhatatlan méreteket ölteni, felkeltettem a párom, aki láthatta rajtam, hogy komoly a baj, és azonnal mentőt hívott.
Mint még akkor éjjel kiderült egy hasi ultrahang alkalmával: epekövem van - pontosabban köveim. Sok picuri kavics, amelyek - a vizsgálatot végző doktornő elmondása alapján - meg fogják keseríteni a terhességem hátralévő időszakát.
Zokogtam, mint egy óvodás gyerek
2011.09.02. 06:00Sziasztok, szinte állandó olvasó vagyok, de ritkán szoktam írni.
Nos, nem tudom, mi történt, nem voltam ott, de az életből tudom, hogy a rossz kommunikáció, a félreértés milyen sok esetben okoz bajt. Leírom az én legutóbbi esetemet, ami pszichiátrián történt és nem én voltam az aki félreértett, hanem a doktornő.
Benn voltam már 4 napja és nagyon vártam, hogy jöjjön egy orvos, akivel beszélgethetek. Jött is -egy fiatal doktornő -akit már ismertem és nagyon kedveltem és ma is kedvelek - kedvesen szólt, hogy menjünk. Én éppen indultam volna a mosdóba -ő is látta ezt, ezért megkérdezte, hogy indultam valahova? Én meg mosolyogva mondtam, hogy nem érdekes, ezt a húsz percet kibírom. Nos ez a kulcsmondat. Egyrészt akkor és ott azonnal éreztem, hogy egy pillanatra megdermedt a levegő és doktornő is kicsit másképp viselkedett, mint máskor, de annak tudtam be, hogy nyilván én vagyok túlérzékeny és nem kérdeztem rá.
"Eltették láb alól az anyámat"
2011.09.01. 06:53Tisztelt blog!
Nekem a lehető legrosszabb véleményem van a Bajcsy kórházról, úgymond szépen eltették anyámat láb alól 2011 májusában. Na de nagyon dióhéjban a történet:
Anyukámnak 2db lábujja belilult, így utaltak minket a sebészetre. Még aznap éjjel műtétet írtak neki elő, aztán lefújták, hogy inkább infúzióval kezelik a az artériás trombózisát, ami fölösleges volt az érszűkületére, mert már előtte egy másik kórház megtette és semmi. Amikor már a bokájáig lilult a dolog, közölték, hogy hát sajnos most már vágunk! A lényeg, hogy volt hogy 2 napig nem hagyták enni meg inni, mondván ma műtjük, ma műtjük, ma műtjük... Ez a ma másfél hét lett! Orvos napokig be se nézett hozzá (na a viziteket meg ismerjük milyen), csak a nővérek szaladgáltak be néha. Végül amputálták a lábát nagy kínok közepette. Amikor pedig látták, hogy csak romlik romlik az állapota kidobták egy elfekvőbe...
Összesen másfél hetet élt! Végül intenzíven szeptikus sokk (vérmérgezés) -ben halt meg. Hatósági boncolást kértem, és még nagyon megüti a bokáját a kórház, garantálom, De főleg a figyelmetlen doktor uraság, aki amputált, és akinek annyi esze nem volt a diplomájával, hogy egy nyelet vért vegyen tőle, pedig így utólag nézve én mint laikus megvoltak a tünetei a szepszisnek!
Annyi biztos, hogy mától nem bízok az orvosokban (apám is műhiba miatt halt meg), Mindenki több orvost kérdezzen meg mielőtt diagnózist állítanak fel azt tanácsolom. Ha valami gyanús, azonnal menjen másik orvoshoz, másik kórházba. mert nem egyszer hallotta, hogy egy orvos csóválja a fejét a kollégája munkáján. Ők sem Istenek! Köszönöm a figyelmet.
Egy 27éves nö
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Dagadtnak nevezett a nőgyógyász
2011.08.29. 11:09Tisztelt Praxis!
Olyan problémával fordulok önökhöz, ami számomra nagyon kellemetlen, ahogy az a bánásmód is, ahogy hozzám viszonyultak legutóbb a nőgyógyászaton. Sokáig volt saját orvosom, de miután felköltöztem Budapestre értelemszerűen váltanom kellett, az ember nem utazhat több 100 kilométert vissza az előző orvosához, ha valami problémája van. Sajnos nekem lett, a menzeszem egyszerűen teljesen felborult, pedig korábban soha, semmilyen hasonló probléma nem jelentkezett nálam.
Ez több hónapon keresztül zajlott, eleinte nem is igazán törődtem vele, hol előbb jött meg, hol hetekkel később. Aztán, amikor már két teljes hónapon keresztül egyáltalán nem jött meg, tudtam, hogy orvoshoz kell fordulnom. Terhességi tesztet is csináltattam, de ahogy gondoltam, nem voltam terhes. Nem szeretek különösebben orvoshoz járni, nem is szoktam minden aprósággal egyből a rendelőbe menni, de itt tudtam, hogy nincs más lehetőség.
2 éve harcolunk és a mai napig csak hitegetnek minket!
2011.08.27. 06:00Rendszeres olvasója vagyok a blognak és sokszor elképedek, felháborodok azon ami nálunk az egészségügynek nevezett intézményekben zajlik.Ami velünk történik az ennél is felháborítóbb. Ha úgy érzed hogy az alábbi írás méltó arra hogy bekerüljön a blogodba az több ezer beteg javára válna.
2 éve harcolunk és a mai napig csak hitegetnek minket!
Köszönöm azt is ha csak elolvasod!
"Ez a blog örökre elérhető lesz. Amíg én élek biztosan, de a gyerekemnek is feladatul adom majd: blogomat tegye folyamatosan elérhetővé az interneten. A 21. század digitális világában, a google világában ez azt jelenti: az itt publikált történetek nem fognak feledésbe merülni soha. Ha bárki rákeres egy érintett orvos nevére, akkor az én blogom is a találatok között lesz. Nem úgy mint a 80-as években, hogy a könyvtárban csak a hosszú publikációs listája érhető el egy orvosnak: Fennmarad majd az is, hogy miként viszonyult az adott orvos egy alapvetően új szemléletű, potenciálisan magyar emberek tízezreit érintő kérdéshez.
Nem csak az marad fenn az utókornak, hogy hány publikációt készített, és hogy hány szakmai testületnek volt a vezetője, hanem az is, hogy mennyire volt ember. Mennyire törődött a betegeivel, mennyire érezte sürgetőnek, hogy egy új kezelési eljárást minél előbb korrekt módon kutasson és azt keresztülverje a kétkedő orvos társadalmon.
Miért kellett fizetni?
2011.08.26. 06:00Hello Blog!
A minap történt egy dolog, ami érdekes kérdést vetett fel bennem: kislányom 4 hetes, jönnek a kötelező UH vizsgálatok. Háziorvos néni beutalót ad, irány a Madarász utcai KH. ahol vizsgálat elvégez, majd közlik, hogy 7000 huf.
Itt kerekedett ki a szemem.
1. Miért kell fizetni?
2. Volt beutaló, gyerek TAJ szám, kartonszám (bármit is jelentsen ez)
3. Természetesen mondanom sem kell, hogy számlát, blokkot nem kaptam, ment az egész egy dobozba - akkor most kinek is megy az összeg?
4. Netán elszámolja a kórház ezt az összeget a TB felé is?
Ja és az egész nem volt több, mint 10 perc (vetkőzéssel-öltözéssel)
Ha már fizetni kell, inkább elviszem magánrendelésre, mert ott legalább a körülmények, és a bánásmód lényegesen jobb.
üdv
egy apuka
u.i.: email címem, nevem természetesen nem nyilvános, köszi, ha kirakod.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
