Részben elhiszem. A másik részét meg a "részben" okozta felháborodásnak, elkeseredésnek, tehetetlenségérzésnek tudom be. Jobbulást!

tobb szazan leirtak, hogy rossz a helyzet a korhazi ellatasban es javareszt nem anyagi okokra lehet visszavezetni, de itt meg mindig:"hazudik a posztolo" mentalitas megy...

+1:
kedves posztolok, maskor alaposan dokumentaljatok a tortenteket, keppekkel is! Igy talan elhiszik...

Akartok röhögni? Akkor katt!
subba.blog.hu/2011/09/30/mr2_petofi_4

a kérdésem az lenne, hogy mikor történt ez? mert a siófoki kórházban 1989 óta van CT készülék (ennek most néztem utána :))
manapság már akkor is CT-zünk ha a kedves betegben keresztbe áll a f..., nemhogy ha fél oldala lebénul akkor várunk vele 2 napot bármilyen ügyeleti rendszer is lenne. egyébként meg ha az a hihetetlen mondat hangzik el, hogy "hétvégén meg úgyis csak ügyelet van, akkor nem vizsgálják ki, hétfőn tudnak csak majd foglalkozni vele" akkor én saját pénzemen ha kell átviszem a rokonomat az első kórházba ahol hétvégén is tudnak vele foglalkozni

@tódór piroska:

Nagyon-nagyon szomorú az idős betegek ellátása.
A 20 éves -. gondolom - fiatalt, tapasztalatlant akart jelenteni.
Nyilván nem az ő hibája, hogy rezidensként egyedül hagyták. :(((

A felkötött csengő sajnos igaz.
Mama nyáron volt kórházban, mellette feküdt egy infúzióra kötött beteg, fal mellett, aki keresztbe feküdt az ágyon, számomra is láthatóan koordinálatlan volt.
Erős fájdalmai lehettek, mert hangosan sírt és nyögött.
Protézise kivéve, ezért semmit nem lehetett érteni abból amit mond.
A kis 20-as éveiben járó nővér bizony úgy beszélt vele, mint vele anno a mamája, ha valamit nagyon el akart magyarázni, vagy némely óvó néni, vagy némely tanító néni.
Pattogó, számon kérő, egyben parancsoló stílus. Majd helyre rángatás. A felpúposodott karjára én hívtam fel a figyelmét.
Köszönömakurvaéletbemármegint volt a válasz. :(((

Írtam akkor a fél oldalára béna, támolygó betegről, akiről mosolyogva mondta, hogy tegnap is elesett, de a kis fokhagyma popikáját nem emelte meg segíteni. (Bennfentes voltam, mamáról tőlem tudta, hogy jobb ha figyel. A kopasz fejemtől és a nagyon világos szememtől kissé megrémült)

Nagyon nincs megoldva az idősek belgyógyászati ellátása és az emberséges hozzáállás.
Minden idős hozzátartozójáért aggódóra a frász jön, mert azért vannak ott, mert betegek, szakember kell az ellátásukhoz.
Van persze akit máshová kell vinni, mert a családban muszáj dolgozni és még fiatalon szült a mama, vagy a nagymama.
Nincs. Egyszerűen nincs aki otthon maradjon ápolni, gondozni.

Még akkor is ilyenek, ha akkut állapotról van szó és nem a türelemről amíg megoldják a beteg elhelyezését.

Gratulálok a nagyi állapotáért amit otthon elértek.

Valóban még mindig és most már nagyon sokáig megint nem szabad pénteken agyvérzést kapni. :((((

A többszörös gyomorfekély, sajnos a nagyi hibája.
Az önuralomnak is van határa.
Ha valami fáj, nagyon, ami addig nem, azt nem szabad elhanyagolni.

@Dr.laikus PhD: a gyomorfekély az nem a nagyi hibája, sajna úgy agyi események hatására is ki tud alakulni egy stressz fekély mint inkább a fájdalomcsillapítók hatására. nálunk mindenki alapból kap legalább 20 mg pantoprazolt akkor is ha semmi baja csak azért nehogy a gyomra megsínyledje a kórházi bennfekvést, jobb az ilyet megelőzni.
kb ezer pantoprazol tabletta ára egy vvt. massza ára, egy gyomorvérző meg legalább 2-3 zacskó vért kap ha nem többet, így aztán a befektetés hamar megtérül

@csak néha benézek ha marhaságot látok:

Na látod! :(((

Én laikus vagyok, jogom van hüleségeket írni. ;)
Azért erre nagyon rácsodálkoztam.

@csak néha benézek ha marhaságot látok: ma is tanultam valamit! koszi:)ilyen hozzaszolasok jol mutatnak es elhiszem hogy vannak meg normalis orvosok:)
kerdes: annyira szajbaragtak mar a stroke tuneteit a laikusoknak is, miert nem ismertek fel a korhazban, , miert nem gyanakodtak arra,miert nem kezeltek?

@Dr.laikus PhD: ha nem dokumentalod kepekkel el sem hiszik!:)

Hát, én is laikus vagyok, nem tudhatom, van-e a sztoriban csúsztatás, de a siófoki kórházról van személyes tapasztalatom. Anyukámat múlt nyáron vitte be a mentő a siófoki kórházba. 3 hétig volt bent, szív problémákkal. Őt egy nagyon lelkiismeretes fiatal doktor kezelte, semmi problémánk nem volt vele. De a három hét alatt egyszer sem mértek lázat, nem reagáltak a szoba társak panaszaira, a vészhívóra. És a problémás betegek esetében valóban megoldották, hogy ne érje el a csengőt. Anyuval egyszer volt gond, amikor a kezelő orvosa csöt. estétől vas. reggelig nem dolgozott. Ekkor abszolút nem foglalkoztak a péntek reggel hirtelen kialakuló görcseivel, nem látta hét végén ügyeletes orvos, hiába panaszkodott hogy reggel óta görcsöl. Röhej, de a kórházból péntek du. mobilon engem hívott fel(100 km-re dolgozom)hogy fáj. Telefon az osztályra:nem tudjuk adni az ügyeletest és nincs a néninek semmi baja. Némi fenyegetőzés, ordibálás: 10 perc múlva előkerült az orvos, adott egy injekciót, görcs fél óra múlva megszűnt. Nem tudom, mi okozta a görcsöket, nem tudom, hogy mit kapott, és azóta se értem: miért volt szükség arra, hogy egy 70 éves, egyébként is a szív és egyéb belgyógyászati problémák miatt nmegviselt szervezetet kitegyenek 12 órás szenvedésnek? Nyilván azt a szurit órákkal előbb is megkaphatta volna. Hozzátartozik a képhez, hogy a kezelő orvos korához képest igen jó állapotba hozta, azóta is hozzá jár az anyu kontrollra, Bp-ről. (kezelt/kontrollált beteg volt, de a rendszeresen őt kezelő kardiológus megközelítőleg sem ért el olyan eredméynt, mint a siófoki 'doki', akinek azóta is hálás vagyok, és aki csak a zárójelentés kiállítása után kapott pénzt.(Ja, még egy jellemző: a nővérek visszaköszönni se tudtak, a telefonos diskurzus után már tudtak még előre köszönni is.Tehát van még fejlődési lehetőség.) Visszatérve a posthoz:nem tudhatom, igazat írt-e, de elhiszem.

@bubbii: "tudtak előre is köszönni!"Lehet hogy én maradi vagyok,de engem úgy tanítottak a szüleim,ha bemész valahová Illik köszönni!! Nem tudhatom ,igazat írt-e,de elhiszem???

@irutavé:

Arra meg a szakma tanított igaz?

Az idősek ápolása is különleges tudást igényel és nagy-nagy empátiát.

Szerintem is ezek után jogos az előre köszönés. :(((
Minimum.

@irutavé: Igen, engem is így tanítottak. Innen tudom, hogy nem tudtak visszaköszönni.

Te tudod, hogy igazat írt-e?
Ennek a blognak az állandóan visszatérő témája, hogy szó szerint vegyük-e azt, ami a posztban szerepel, vagy gondoljuk tovább a történetet? Én igyekszem csak a leírtakból kiindulni.

A posztoló olyan fokú nemtörődömségről írt, amit én is tapasztaltam, tehát:miért ne hinném el?

Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez nem csak egy kórházra jellemző helyzet, mindegy, hogy x vagy y kórház. És itt se általános, mert pl. a doki előtt le a kalappal. (én csak vele voltam kapcsolatban, a többi orvosról nincs véleményem.)Azt is tudom, hogy van olyan osztály, intézmény is, ahol igenis normális a hozzáállás. Úgy tapasztaltam, hogy ezeken a helyeken a vezetés is normális és ezt is követelik meg.

Tehát:a a sztoriban írtakat igen is elhiszem. (ahogyan Te is 'elhiszed' amit én írok, hiszen ha nem így lenne, akkor nem lenne miért/miről 'beszélgetnünk'.)

@Dr.laikus PhD: Elnézést,Én úgy értelmeztem,hogy nem a beteg nagyszülőnek nem köszöntek,ha nem a poszt írónak.A "szakma" számomra hivatás! Egyébként nem értem a feltett kérdésedet!A témát itt lezártam.

@bubbii: Bocs!Én az előre köszönésről írtam! A témát itt lezártam.

@Dr.laikus PhD:
Egyetértek veled, én is úgy gondolom, hogy az egyébként is szűkös erőforrásokból (gyógyszer, személyzet, stb.) néhány területet leszámítva arányaiban kevesebb jut az idősek ellátására.

Egyébként meg újra és újra visszatérünk oda, hogy amíg 1-2 nővér jut 20-40 betegre, addig sajnos ez lesz a magyar valóság - főleg a krónikus belgyógyászati osztályokon: nem jön, amikor hívják, mert adminisztrál / másik beteget lát el / kártyázik, de nem lehet kirúgni, mert nincs helyette más vagy létszámstop van.

Nem az ellátáshoz, hanem a stroke-hoz kapcsolódik ez a nagyon érdekes videó,
www.youtube.com/watch?v=UyyjU8fzEYU
(Jill Bolte Taylor agykutató előadása egy TEDen arról, hogy milyen érzés stroke-ot kapni - mármint neki milyen érzés volt, amikor stroke-ot kapott. kb. 20 perc, angol)

@irutavé: Azt hiszem, ezzel a visszaköszönés- probléma körrel sikerült megragadnod a poszt lényegét :)

@bubbii: Ez nem a poszt lényege! Most komolyan!Te elhiszed,hogy Siófokról a mentő elvisz Kaposvárra meztelenül egy beteget bármilyen korú is?Ha rosszindulatú lennék,feltenném a kérdést. Hol volt a beteg ruhája? Ne tán hazavitték,ne hogy a nővérke vagy az orvos eltüntesse? Felvegye?! Ez egy nagyon hihetetlen eset számomra.Kínzásról pedig annyit,hogy egy bénult testrész mozgatása, tornáztatása bizony fájdalommal jár. A rehabilitációs osztály pedig nem elfekvő!Utalás arra,hogy a poszt író szerint itt csak fektették.Részt vettem én is olyan gerinc tornán,hogy kínzásként éltem meg de nem írtam róla posztot.Egyébként az idősek ellátása éppen olyan mint a fiatalabb korosztályé!Álljon itt egy példa:Tanulóként x....évvel ez előtt haldokló néni mellett ültem,infúziót kapott,mást már nem lehetett érte tenni. Utolsó kívánsága egy pohár bor volt.Sikerült egy korty vizes borral megitatni.utána annyit mondott:jó ember vagyok,isten megfizeti jóságomat! Igen ,megfizette! Olvasom az egészségügyről szóló néha valótlan dolgokat,vádaskodásokat....! bocs hogy hosszúra sikeredett!Még annyit,hogy az eü.dolgozók is nyithatnának egy blogot,ahol a hozzátartozók viselkedését tennénk közre, lenne mit!

@irutavé: Nem, azt nem feltételezem, hogy pucéron szállították.:)
De nem is ezt írta, hanem azt, hogy úgy találták. Gondolom, lepedővel le volt takarva, bár ezt már nem írta, ezt a jó érzés alapján feltételezem.

Nem lehet, hogy levetköztették az átvétel utánm, hogy megvizsgálják? (lehet, hogy nem életszerű a példa, semmi közöm az eü-höz, hála Istennek, betegként se nagyon)

De azt se gondolom, hogy a szállításhoz felöltöztetik saját ruhába, hiszen mozgásképtelen. (ágy1-hordágy-ágy2)
Minek ehhez a civil ruha? És azt is el tudom képzelni, hogy a hozzátartozók hazavitték a ruhát, hiszen szinte mindenhol picik a szekrények és a bácsi állapotát tekintve úgyse egyedül ment volna haza...(az átszállításnál is kísérni akarták)
Ami nem tetszik a a hozzászólásodban: kiemeltél a panasz listából egy dolgot és megmagyaráztad eü-s szemszögből. Mi van a többivel?
-hétvégén nem vizsgálták ki
-gyomorfájás-panasz -a bácsi ezt játssza
-miért vitte el a mentő előbb, vagy miért ígérték, hogy vele mehet a hozzátartozó?
-miért volt reggel óta a folyosón?
-biztos, hogy volt rehab? (nem foglalkoztak vele, azt írja.)

Szóval sok panasza van a poszt tolónak, de ha a doktornő nem 20 éves és általában nem pucéran szállítanak, akkor már mindenben hazudik?

Vgay Piroska megjegyzése: nem olyan egyszerű, hogy a vértől volt a fájdalom. Lehet. De lényegileg nem mindegy, hogy a vér okozza a fájdalmat vagy a fekélyhez kapcs. valami egyéb? Volt egy szubjektív panasz napokon keresztül, amivel nem foglalkoztak mindaddig, míg nem lett objektív tünet, a vérhányás.
Kérlek, Ti , egészségügyisek, ne várjátok el, hogy a laikus beteg pontosan diagnosztizáljon(akár egy posztban is)! A mosógépszerelőnek se azt mondod, hogy elromlott az akármi, hanem azt, hogy nem szívja ki a vizet. Ezért ő majd megnézi az akámit.

Bocs, nagyon hosszú lett, és igazából nem is jogos, hogy neked írom, mert általában idegesít itt az eü-sök ilyen jellegű hozzáállása. (régóta olvasom a posztot, és ritkán szólok hozzá, de az alacsony vérnyomásom ez a tartja megfelelő szinten, és szerintem sok laikus van még így ezzel.)

Befejeztem a témát, kösz, ha elolvasod. Üdv.

Nem csodálom, hogy ezt inkább már senki nem akarja elhinni, mert nagyon gáz.

A 20 évesen marhaság lovagolni, az én házidokinénim is nyilván legalább 28 éves, de simán elmenne 20-nak.

Amúgy iszonyatosan jó csaj, de nagyon lelkiismeretes is.

Kemény történet.

Sajnos én az onkológián kívül még sehol nem találkoztam emberséges nővérekkel, orvosokkal, persze ott is van pár szájhúzós ápoló, de azért a többség rendes. Oda kell eljutnia egy szerencsétlen betegnek, hogy emberszámba vegyék, kapjon fájdalomcsillapítást. Közeli családtag volt most ilyen helyzetben. Egy végtelenül emberséges és aranyos onkológust, egy pénzéhes sebészt és sok nemtörődöm ápolónőt sikerült megismerni pár év alatt. Sajnos nem hivatásnak, csak a nyugdíjig tartó időtöltésnek tekintik sokan a betegápolást, ellátást, egészségügyet. Nagyon változatos az emberanyag az egészségügyben ezért nem mondanám, hogy meglepett a poszt tartalma. Felelősségre vonások elmaradása miatt még mindig múlt rendszerbeli mentalitás uralkodik az egészségügyiek egy részének fejében.

"A vészcsengőt a szemem láttára feltekerte egy olyan csőre ami elérhetetlen a betegnek."

kis penz, kis foci.

az egyik nagypapam pontosan ugyanilyen (a Klinikakon es a Cegledi korhazban dolgozo. hm "dolgozo") kelletlen es nemtorodom orvosok es noverek miatt halt meg tavaly december 24-en!!! csak a veletlen sozmoru muve hogy a masik nagypapam egy hettel elotte hunyt el, o szerencsere nem az ilyen barbaroknak koszonhetoen, neki gyogyithatatlan betegsege volt. de hiszem hogy a masik papam ma is elne ha az orvosok es noverek nem csak a penzes boritekokat rakosgattak volna el, ahnem azert legalabb cserebe jol is bantak volna vele. nem pl felmeztelenul kikotozik az agyhz es teli hidegben ranyitjak az ablakot, esatobbi... undorito mi megy a magyar egeszsegugyben!!!

Szerencsere a csaladbol meg nem kellett senkinek korazi ellatasra szorulnia,azaz de a nagyapapamnak nagyon reg,2 hetig,utana meghalt.Nem a noverek/orvosok hibaja volt,mindennap mellette voltunk,en ettettem,anyuek pelenkaztak.A Nagyi jol van egyelore,es ha netan rosszul is lesz,anyu orvoskent ott lesz mellette.Hulyen hangzik,de en magam miatt jobban aggodom.Itt kinnt az orvosi ellataas zomeben kimerul abban,h felirnak fajdalomcsillapitokat,vagy atesnek a lo tuloldalara es egy egyszeru savas elvaltozasnal csinalnak egy biopsziat(asszem igy hivjak,de tokhulye vagyok ehhez:-).Na szal,nem tom mi a neve,de a lenyeg,h lecsipnek egy darabot a mehbol?De lehet h nem a meh volt,mindegy,utana beszeltem mas orvosokal es tok indokolatlan volt.Viszont amikor tenyleg bajban voltam es ellatasra szoultam a moci balesetem utan akkor segitettek-igaz elsore felrediagnosztizaltak(ezt nem kivanom senkinek)de ezt leszamitva tokjo volt:-)Nem tudom en mit tettem volna a posztolo helyeben,de beszeltem volna az igazgatoval,velhetoleg leorditottam volna a novereket,es elvittem volna a papamat egy masik korhazba-azonnal.Nem vagyok agressziv,de ha ilyet latok eldurran az agyam.A lenyeg,hogy a papad jol van,vegulis jol vegzodott:-)))

Politikai maszlagra ne válaszoljatok mert nem tudom törölni!

A meztelenül találáshoz tennék hozzá annyit, hogy mikor apámat vitte a mentő az egyik kórházból a másikba stentelésre, akkor bizony félmeztelenül vitték át éjjel a mínuszokban, le se volt takarva, csak derékig. Nyilván, mert még a mentőben is ellenőrizték a szívét. Miközben csinálták neki a stent berakást, közben hoztak még pár embert ugyanígy. Mikor kivették őket a mentőből, nyilván minden beteg szétfagyott, de ezt apám például nem nehezményezte, mert örült, hogy megmentették az életét. De szerintem más esetben sem öltöztetik az embereket a szállításhoz. Viszik, ahogy van.

Azt sose felejtsük el, hogy nem szabad általánosítani. Az én párom ápolónő Pesten, neki is él még a 89 éves nagymamája akit nagyon szeret,így jól tudja mennyit kell figyelni az idősekre és mindent meg is tesz értük, akár éjjel akár nappal (éhbérért), sőt időnként ő van kiakadva, hogy az úgynevezett hozzátartozók, mennyire érdektelenek és tiszteletlenek az idősekkel szemben és nem ő az egyetlen lelkiismeretes ápolónő, legalábbis remélem.

Én elhiszem a történetet. Sajnos magam is tapasztaltam ilyet, nem Siófokon, hanem abban a kórházban, ahol magam is dolgozom. Röviden a történet: nagypapám otthoni ápolását korábbi agyvérzései miatt nem tudtuk megoldani, így szociális otthonba kellett vinnünk, szerencsénkre abban a városban sikerült elhelyeznünk, ahol mi is lakunk, így édesanyám minden nap tudott hozzá este menni, én hétvégeken és "szükség esetén" tudtam menni. Nagyapám két napja hányt, sem orvos, sem nővér rá nem nyitotta az ajtót, az ételt a szintén az otthonban lakó egyik épkézláb ápolt vitte be és vitte ki érintetlenül a szobából. Édesanyám már az első nap megkereste a nővért, aki közölte, hogy biztos csak influenzás, orvost nem hív, majd holnapra jobban lesz. Másnap mentem a nagyapámért, aki változatlan állapotban volt, ja, és mindezt 82 évesen. A férjemmel bevittem abba a kórházba, ahol én is dolgozom, azt hittem jó kezekbe kerül. Mentő nem vállalta a szállítást, mert az otthonhoz csak az ügyeletes orvos, vagy az ott dolgozó nővér hívhatja őket. Nekünk nem volt akkor autónk, de megoldottuk. Még aznap éjjel megoperálták a nagyapámat, pontosabban felnyitotta a sebész bélelzáródás gyanújával. Bélelzáródása nem volt. Másnap délután felhívtam a szociális otthon, hogy nagyapám kórházban van, és hogy milyen hozzáállás ez részükről...,hogy rá se néztek, nem hívtak hozzá orvost, stb. A telefon másik végén néma csend. Még észre sem vették, hogy második napja nincs ott !!! A sebészeten az intenzív részen feküdt, oxigént kapott, látszólag jobban lett, áthelyezték a belgyógyászatra, ahol már nem kapott oxigént. Nem fokozatosan szoktatták le, hanem áttolták, és nem kapott. Kész. Mentem hozzá fehérben (mint írtam én is abban a kórházban dolgozom), a nagyapám ellilulva félrebeszélt, láthatóan oxigénhiányos állapotban. Persze szóltam, szépen, nem történt semmi, aztán nem szépen, akkor odatoltak az ágya mellé egy palackot, a papám orrába a megfelelő cső, minden heppy. Csakhogy a palack üres volt. Azt hitték a nővér kolléganők, hogy nem veszem észre (én asszisztens vagyok), nem nézem a kijelzőt. Hiába szóltam, kerestem az osztályos orvosát, nincs, az ügyeletes orvost, nincs, főnővér nincs. Másik palack nincs. Hozatni kellene. Macera. Itt most kicsit ugrok a történetben, mert már a sírással küszködök. Nagyapám két nap múlva meghalt, a betegtársai mesélték, hogy egész éjjel jajgatott, segítségért könyörgött, az éjszakás nővér beadott neki egy injekciót (legyen már csend) (Andaxint), és reggelre meghalt. A boncolás szerint gyomorvérzése volt, kivérzett. Persze a boncolási jegyzőkönyvet hivatalosan nem láthattam. Amikor vittem a nővér kolléganőknek az elején az ajándékcsomagot, köszönöm helyett csak intett az egyikük, hogy "tedd oda". (Én soha nem fogadok el semmit.) A folytatást nem írom. Kórházi dolgozóként azt látom, hogy vannak köztünk jó emberek, empatikusak, jó szakemberek, lelkiismeretesek, de vannak bizony nem ennek a hivatásnak valók is. Mert az egészségügyben dolgozni szolgálat, csendben, névtelenül, és alázattal. Kevés fizetésért. Lehet, hogy most többen azt hiszik, nem vagyok normális, hogy mégis itt dolgozom (ennyiért), de valami mégis itt tart huszonéve. Ezt szeretem, ehhez értek. Ha mindenki elhagyja a süllyedő hajót, mi lesz a betegekkel?

A kórházakban folyamatos üzemnek kéne lennie. Mi az, hogy hétvégén csak ügyelet?? Nem szabad betegnek lenni hétvégén?

@Alterot: a boncolási jegyzőkönyvhöz joga van a családnak csak ki kell kérni hivatalosan

@efi: mindenütt a világon délután és éjszaka, illetve péntek délutántól hétfő reggelig ügyelet van, ez idő alatt a kórház akkora személyzettel fut ami el tudja látni az osztályos betegeket illetve a sürgősségeket

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
Mint a cikkből is látszik: nincs rendben.
Isten mentsen valakit pl attól, hogy péntekre rendelik be, merthogy rövidesen műtik. Már hétvégén meghal, mert megöli az unalom.

Ez az egész írás egy aljas rágalom!
Mint ahogy az is, hogy nekem a sérv-műtétem után, egy hetes benntartózkodás alatt egyszer sem mértek vérnyomást és hőmérsékletet! (A "mért adatok" ennek ellenére rendre rákerültek a lázlapomra.) Aki ilyet állít, az egy utolsó tróger. Szeretném elkerülni a bárminemű azonosulást ezen valótlanságokkal kapcsolatban.

Abszolút elhiszem a történetet. Egy rokonom hasonlóan jár tüdőemboliával. Csak a vas szervezete miatt maradt életben. Ha Magyarországon kórházba kerülsz, jó esélyed van, hogy meghalsz. Ha otthon maradsz (ha mód van rá) több az esélyed. Ha van rá pénzed fizess TB-t egy másik országban és ha beteg vagy, menj oda!

@moncayo: a tüdőembólia az vagy halálos vagy nem, lehet az ember bármilyen erős vagy bármilyen gyenge, az állapota nem igazán befolyásolja a kimenetelt. láttam én már egészséges erős embereket pillanatok alatt elmenni benne és 90 éves mamikát aki túlélte. magyarázd már el nekem, hogy kialakult tüdőembóliában milyen módszerekkel növelnéd a beteg esélyeit? mert a megelőzésére nagyon fel vagyunk készülve, de ha bekövetkezett akkor max újraélesztéssel próbálkozhatsz, hátha sikerül

@efi: és mi a javaslatod? éjjel nappal tartsanak fenn a kórházak teljes személyzetet? majd amikor a fizetésed 50%-át vonják egészségügyi biztosításra sikerülni is fog

@moncayo: Csak a vas szervezete miatt. A vérrögöt feloldó gyógyszerek semmit sem jelentettek.

@efi: Azt az országot még nem találták fel, ahol orvosból heti 168 órában tudsz teljes létszámot biztosítani. Másrészt vegyük már észre, hogy itt nagyrészt ápolási és nem orvosi feladatokról van szó, az ügyelet meg erre van.

@chipshop: ???

Jobb a laikusoknak. Saját édesapám példáján tapasztaltam meg a kollégáim hozzáállását. Hihetetlen volt h mennyi mindent nem kapott volna meg diagnosztikumban vagy terapiaban ha nem lennék orvos és nem kertem volna direktbe vagy vettem vittem volna be. Kedvenc mondatom az volt amikor hó végen kertek h legyek turelemmel m elfogyott a gyogyszerkeret. Hihetetlenül rossz a rendszer. Nehéz így gyógyítani gyógyulni de mindig csak az orvos az elérhető akin el lehet verni a port. Nemigazan emlékszem h a politikát valaha elérte volna a betegek feed backje. Miért nem a betegek kérik h változzon vmi. Miért csak itt panaszkodnak. Az is baj h az igazán nagy és erős betegszervezetek is atitatottak politikával. Betegszakszervezet meg nincs.

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
Ilyen alapon elég lesz heti 2 nap is, aztán akkor még olcsóbb...
Nos pl ésszerűbben is el lehetne osztani azokat az órákat, hogy ne az legyen, hogy aki pénteken délbe érkezik, annak hétfőig már csak pizsamaosztás van. Ez nem hivatal, hogy csak 7-től 3-ig történjen valami. Ha egy osztályon van 3-4 orvos, le lehet fedni akár a teljes hetet is, nem kell nekik mindig egyidőben ott lenni. Különösen igaz ez pl a szakrendelésekre és a háziorvosra is, aki dolgozik, annak esélye sincs, hogy szabadság nélkül elmenjen pl egy kontrollra, hiába papolnak a megelőzésről, mert már 4-kor az ajtók záródnak. Azt sem értem, hogyan lehet, hogy a legtöbb rendelés csak 3-4 óra/nap, nem hinném, hogy a sebészen kívül mindenki más is agyba-főbe műt a maradék munkaidejében.
Speciel fogorvost még nem láttam olyat, akinek meg lenne a heti 40 a rendelési időből, de akkor mit csinál a maradékban ???

@dimitrisz:

Nem a lehetséges terápia hiányáról van szó, mert azt laikus valóban nem tudja.

Az ellátás minőségéről, a kommunikáció hiányáról, emberségről és empátiáról, vagy annak hiányáról szól minden poszt.

Sajnos a politika felé bármennyire is másként hiszitek, ti orvosok tehetitek meg a javaslataitokat.
Tudniillik az szakmai kérdés.
Amíg ti magatok nem egyeztek meg abban, hogy a reformálás hogyan működik jól szakmailag, addig a beteg panaszkodni fog, általánosítani és utálni fogja azt akitől az élete megmentését várja.
Egyébként most már veszett fejsze nyele.
Egyszerűbb és kifizetődőbb elmenni, mint szembe menni hatalmi érdekekkel, mert ez politika, orvos meg elsősorban orvos. Társaságban kéne csak politizálnia.

A beteg az érzelmeiről ír, arról panaszkodik.
A tudatlanság sokszor a saját hibája, de a kommunikáció a felvilágosítás hiánya is.

Rengeteg panasz meg sem születik, ha a nővér az orvos ott van a beteg mellett amikor kell.

@efi: Megdöbbentő a tudatlansága (elképzelhető, hogy én sem tudnék többet az Ön munkájáról, DE én nem is okoskodnék és nem is kritizálnám azt).

A szakrendelésen dolgozó orvosok nagy többségének nem az az elsődleges munkahelye, hanem osztályon dolgozik, ahol van saját kórterme, betege. A szakrendelés pluszfeladat (pluszpénz nélkül természetesen, és mielőtt kapnám a "munkaidőbe belefér és ezért kapja a fizetését" témájú kommenteket, jelezném, hogy csak egyéb munkák rovására fér bele és a nettó 100-at nem ezért kapjuk,hanem elsődlegesen az osztályos betegek ellátásáért). Ettől függetlenül lehetne több óraszámban is szakrendelés, de az OEP/állam ennyit rendelt el, illetve ennyit fizet a kórháznak. (Fogorvosokról nem tudok nyilatkozni. Egyébként Ön milyen hivatalos ügyet tud elintézni munkaidőn kívül? Én leginkább semmit, én is szabadnapot veszek ki érdekes módon..)

Visszatérve az orvos munkaidejére/feladataira: osztályos betegek ellátása+ szakrendelés+ kontrollra visszajövő korábbi betegek+egyéb, valamilyen okból az adott orvoshoz ragaszkodó ambuláns betegek vizsgálata (közhiedelemmel ellentétben nem vastag borítékot szorongatnak)+ ügyeletek (min. heti 1) + a munkaidő része lenne elvileg a kötelező szakmai továbbképzés is, hogy ne a 20 évvel ezelőtti irányelveket alkalmazzuk + egyéb adminisztrációs feladatok.

Az osztályon dolgozó 3-4 orvos munkaidejét talán nagy nehézségek árán lehetne szétosztani úgy, hogy mindig legyen bent valaki, de mi értelme lenne?
1 orvos nem kezelheti egyszerre az osztály összes betegét, és az előbb felsorolt plusz feladatokról még nem is beszélve..

@efi: egy héten 168 óra van, az úniós heti munkaidő 40 óra, ehhez ugye a munkaadó még kötelezhet kivételesen heti 8 órára, tehát 4 emberre van szüksége egy osztálynak ahhoz, hogy minden időben egy orvos legyen. ez azt jelenti, hogy hétköznap az az egy orvos vagy az osztályon van, vagy az ambulancián, vagy a szakrendelőben, persze ha felnégyelik akkor ez egyszerre is sikerül és még marad is. akkor te hogyan tudod ezt lefedni 3 emberrel? egy osztály korrekt működéséhez (persze ágyszámtól függően) legalább 3 orvos kell nappal és 1 ügyeletben az 3*5*8 + 1*5*16 + 1*2*24=120+80+48=248 ehhez még hozzájön 20% a szabadságok meg betegségek meg hasonlók lefedésére, az durván 300 óra amit le kell fedjél hetente. az 40 órával 7,5 orvosi állás. nem tudom, hogy ha észrevetted de sok osztályon jó ha 1-2-3 orvos van, na ezért nem megy jól a dolog, mert a sok szájhős miatt már mindenki elment aki tehette, és az az 1-2-3 ember a 7,5 munkáját látja el

Felelmetes, hogy mennyire nem kozelednek egymashoz az allaspontok:(

@Aliz jelentkezik Mosolyországbol:

Na de Alíz mitől közeledne?
Te magad is sokszor csak egy mondatban, de odaszúrsz az egészségügynek.
Sokszor gondolom, hogy még az életben nem voltál úgy igazán beteg.

Nem emlékszem, hogy volt valaha empátiád (sic) az egészségügy felé.
Akkor mitől közeledjen az álláspont?
Hány bőrt kell lehúzni valakiről, mert abban a kurva esküben van valami olyasmi, hogy hivatás, meg ingyér, meg valami önfeláldozás, meg csoda tudja még mi, de igazán soha senki nem olvasta az eredetit, csak mantraként a problémáit tolja az orvosra, akit a tenyerén kéne hordania, mert az élete lehet a tét.
Az orvos bajával ki törődik?
Ki foglalkozik avval, hogy nem elég a napi 24 óra, mert annyi a beteg és már annyira nincs orvos?
Ki foglalkozik avval, hogy nincs gyógyszer a legsúlyosabb betegek gyógyítására, mert megkurtították az osztályos gyógyszer keretet?
Hallottad már, hogy itt kikiabálták volna?
Én kikiabáltam, mert hallottam és befostam, hogy ha be kell menni, mi lesz?
Reagáltál rá, akár egy mondatban is?

Mert te itt egy olyan katalizátor vagy aki csak az indulatokat szítja, megoldást, belátást még a büdös életben tőled itt nem olvastam.

Igazi ****keverő vagy!

@Dr.laikus PhD:
Hupsz... :)
De azért a prímet ma mégiscsak @efi: vitte. Örülök, hogy nem én mondtam meg neki, hogy sötét, mint az éjszaka... brrrrr...

@miklos.rabai:
A tudatlanság is lehet irritáló, de még - talán? - megérthető.
Nem emlékszem, hogy itt olvasgatott volna, hogy valami fogalma legyen az orvosok munkabeosztásáról, kötelező, már minden nemzetközi fórumon elismert, de ki soha nem fizetett túlóráiról.

De a zsigeri rosszindulat sokkal veszélyesebb és engem sokkal-sokkal jobban dühít.

Így lett ma reggelre prioritás Alízka.

Először a tömeges orvos és nővérelvándorlást kéne megállítani,mert
aki itt marad kiég a sok munkába,aztán szankcionálni a nemtörődömséget az egészségügyiseknél,mert ez nem állapot.

@efi:

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal
2011. szeptember 28-i ülésének
határozatai

a NEK 2011. szeptember 28-i ülésének „Kérdések és kételyek az egészségügyi intézmények kapacitás szabályozására vonatkozóan” c. napirendi pontjához (együtt érvényes a mellékelt „Ismételten a jogbiztonságot sértő, a jogállamiságot veszélyeztető, így alkotmányellenes az egészségügyi ellátók finanszírozásának szabályozása?” címűelőterjesztő dokumentummal)

A NEK sajnálattal tapasztalja, hogy folytatódik a NEFMI egészségügyi államtitkársága részéről a Kormányt megtévesztő magatartás, mert csakis így kerülhetett sor - a 109/2008 (IX.26.) számú Alkotmánybírósági Határozat szerint - az alkotmányos jogokat megsértő kormányrendelet elfogadására. Ezért a NEK felkéri a Miniszterelnököt, hogy a hivatkozott AB határozat alapján az alkotmányos jogokat sértő szuperkoncentrált döntési mechanizmust egy kézbe engedő kormányrendeletet hatálytalanítsa.

1.) A NEK felkéri a Kormányt, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az egészségügyi ellátók ellátási területére és finanszírozott kapacitásának elosztására vonatkozó jogi szabályozást – különös tekintettel e jogszabályok közelmúltbeli módosításaira – és tegye meg a szükséges intézkedéseket a jogbiztonság helyreállítása érdekében.

2.) A NEK felkéri a Kormányt, hogy készíttesse el a szakmailag megalapozott szabályozási koncepciót az egészségügyi ellátók ellátási területére és finanszírozott kapacitásának elosztására és ennek alapján készíttesse el a szükséges szintű és tartalmú jogszabály változtatásokat.

Rövid értelmezés

ad 1.) Az elmúlt időszakban a NEFMI által sorozatosan olyan „saláta törvény” és „saláta kormányrendelet” előterjesztések kerültek a Kormány, illetőleg az Országgyűlés elé és léptek hatályba, amelyek az egészségügyi ellátórendszer működését, finanszírozását szabályozó legfontosabb jogszabályok1, esetenként csak néhány mondatos, önmagában nehezen értelmezhető változtatásait tartalmazták, de együttesen lényegileg írták át az egészségügyi ellátószervezetek finanszírozására vonatkozó szabályokat, valamint együttes hatásukban olyan döntési jogosítványokat adtak az egészségügyi államigazgatási szervnek, így végsősoron az egészségügyért felelős miniszternek, amely lényegesen korlátlanabb döntési kompetenciákat és önkényesebb döntési lehetőségeket ad meg, mint az a Molnár Lajos egészségügyi minisztersége alatt megalkotott 2006. évi CXXXII. törvény, amelynek épp a miniszter ilyen irányú önkényes döntési jogosítványaira vonatkozó rendelkezéseit az Alkotmánybíróság 109/2008 (IX.26.) AB határozatában ezek jogbiztonságot súlyosan sértő volta miatt, a szubjektív jogalkalmazói döntések túlzott lehetősége miatt alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette. Ezért kéri a NEK a Kormányt, hogy ezen döntéseit vizsgálja felül és tegye meg a szükséges lépéseket a jogbiztonság
helyreállítása érdekében.

ad 2.) Az átlátható, érthető, a számonkérhetőség, az elszámoltathatóság, a szakmaiság, a hatékonyság, a döntések minősége, az ellátórendszer működési biztonsága szempontjából, továbbá a hibás, vagy jogsértőrendelkezések alkotmányos felülvizsgálata lehetőségének megteremtése érdekében – az Alkotmánybíróság korábbi 109/2008. (IX. 26.) AB határozatában foglaltakkal összhangban az szükséges, hogy az ellátási területek és finanszírozási kapacitások elosztásának szempontjait – egy szakmailag megalapozott és megfelelően egyeztetett szabályozási koncepció alapján – törvény rögzítse.

E törvényi szabályozás tekintetében egy olyan szabályozási koncepció tekinthetőaz egészségügyi szolgáltatók ellátási területének és finanszírozási kapacitásainak meghatározására vonatkozóan tartalmi és eljárási szempontból megfelelőnek,

- amely, az emberek egészségi ellátási szükségletein alapul, - amely, világos és minden érintett számára érthető, szakmailag megalapozott módszertant alkalmaz, 1 1997. évi LXXXIII. tv az kötelezőegészségbiztosítás ellátásairól, 2006. évi CXXXII. tv az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről, 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történőfinanszírozásának részletes szabályairól, és 337/2008. (XII.30.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. tv végrehajtásáról 2/8

- amely egy – az egészségi szükségleteken alapuló – összehangolt egészségi, egészségtervezési és finanszírozási és allokációs módszertanra és tervezési rendszerre vonatkozik,

- amely révén az egészségügyi szolgáltatók területi ellátási kötelezettségeinek és finanszírozási kapacitásainak a meghatározása, megfelel a jogállamiság egyik alapvetőkövetelményének, mely szerint a közhatalommal rendelkező szervek a jog által a polgárok számára megismerhetőés kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi jog által megállapított keretek között hozzák meg döntéseiket. [ABH 1991, 454, 456; megerősítette pl.: 6/1999 (IV.21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94-95.; 2/2000 (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25,28], - amely koncepciónak a jogalkalmazás által érintett szereplőkkel történőszéleskörűegyeztetését a NEFMI kötelezően lefolytatta,

- a koncepcióban kidolgozott, szakmailag és tudományosan megalapozott, az emberek egészségi szükségletein alapuló, érthető, átlátható, hatásaiban előrelátható módszertan és eljárásrend a legmagasabb jogszabályi szinten (törvény) kerül rögzítésre, így kijelölve a jogszabályt alkalmazók ezzel kapcsolatos mozgásterét és a minden esetben kötelezően alkalmazandó eljárásokat, módszertant és szakmai szempontokat.

- amely egy demokratikus területi – és finanszírozási allokációs rendszert határoz meg, abban értelemben is, hogy érthető, világos és átlátható, és így kizárja annak a lehetőségét, hogy olyan mindenkit érintőkérdésekben való döntések, mint az egészség, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, és ennek hátterében az egészségügyi ellátók finanszírozása még a politikai döntéshozók számára is átláthatatlanul bonyolult nyelvezetűjogszabályok és érthetetlenül bonyolultnak látszó szakmai koncepciók ködébe veszhessen, így lehetőséget adva arra, hogy egy szűk szakértői és technokrata kör átláthatatlan és számonkérhetetlen módon (azaz végső soron felelősség megállapíthatósága nélkül) dönthessen olyan kérdésekben, amelyek mindenkit súlyosan érintenek és természetüknél fogva alapvetően nem technikai jellegűek

- az ily módon kidolgozott, egyeztetett és létrejövőjog egésze, annak részterületei, az egyes jogi szabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára, a jogbiztonság ugyanis nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [9/1992. (I.30.) AB határozat, ABH 1992, 59,65], továbbá a lehetőlegkisebb mértékűre korlátozza a szubjektív jogalkalmazói döntések lehetőségét, a különbözőjogalkalmazók eltérőgyakorlatát és lehetőleg kizárja a jogegység hiányát.

Budapest, 2011. szeptember 27.

Ismételten a jogbiztonságot sértő, a jogállamiságot veszélyeztető, így
alkotmányellenes az egészségügyi ellátók finanszírozásának szabályozása?
I.
A probléma:

- a jogszabályváltozások következményeként az ellátási területre és a finanszírozás változásra vonatkozó hatósági döntések törvényi szempontok hiányában parttalanná, önkényessé, kiszámíthatatlanná és számonkérhetetlenné váltak 2013-ig Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII törvény (a továbbiakban: Eftv) számos pontját, így az egészségügyi szolgáltatók finanszírozási kapacitásainak miniszter általi – lényegében önkényes – meghatározásáról szóló rendelkezéseit, valamint a szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és a szakellátási kapacitások elérési szabályairól szóló 54/2006. (XII.29.) EüM rendeletet az alkotmánybíróság – elsősorban jogbiztonság elvének sérelme miatt – alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette 109/2008. (IX. 26.) AB határozatában2, ugyanis az Alkotmány 2.§ (1) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”, az 57.§ (5) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntések ellen, amely a jogát, vagy jogos érdekeit sérti. ...”. Ugyanezen alkotmányos jogokat Magyarország új Alaptörvénye szó szerint ugyanilyen megfogalmazásban tartalmazza.3

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nemcsak a túlzottan általánosan (elvontan) megfogalmazott szabályok sértik a jogbiztonság elvét, de az is, ha a jogalkalmazói döntés jogszabályi kereteit a jogalkotó egyáltalán nem, vagy olyan túlzottan tágan határozza meg, hogy a jogalkalmazó szinte teljes egészében saját belátása szerint hozhat döntést. Ez ugyanúgy megnyitja az utat a szubjektív, önkényes jogalkalmazás előtt, mint amikor a jogalkotó a normavilágosságot sértőmódon alkotja meg az alkalmazandó norma szövegét.

Az Eftv-nek az AB határozat alapján történt korrekciója az SzDSz-MSzP koalíció felbomlását követően, az MSzP kormányzat alatt történt meg. Az Alkotmánybíróság által az ellátási területek és a kapacitásfelosztás meghatározásakor alkalmazandó számonkérhetőszakmai szempontrendszert elsősorban az Eftv 4/A. § (3) bekezdés a.) – o.) pontjai sorolják fel. Az akkori módosítások azonban csak az AB határozat szűken értelmezett kifogásaira koncentráltak, így egy sok szempontból szakmailag hibás, valamint logikai hibák miatt is végrehajthatatlan szabályozás jött létre.

A kormányváltást követően nagy volt a várakozás, hogy e szakmailag rossz, és logikailag is hibás szabályozás helyébe egy megfelelőszabályozás lép. Ez az elmúlt immár másfél évben nem történt meg. Helyette – a közelmúltban sorozatos, „saláta törvényekkel” és „saláta kormányrendeletekkel”, azaz a normavilágosságot sértő módon megalkotott jogszabályváltozások révén – az alábbi jogszabályi helyzet alakult ki az egészségügyi szolgáltatók területi ellátási kötelezettségeinek és finanszírozási kapacitásainak meghatározásával kapcsolatosan:

1.) Az Eftv 4/A. § a 109/2008. (IX. 26.) AB határozat szerint pótolta az eredetileg elfogadott Eftv alkotmányossági hiányosságait, nevezetesen meghatározta, hogy az Eftv 4§ és 7§ szerinti (központilag végzett (4§), illetve egészségügyi szolgáltató által fenntartója egyetértésével kezdeményezett (7.§)) kapacitásfelosztási eljárásoknál, milyen szempontokat, tényezőket (pl.: adott terület megbetegedési, halálozási mutatói, kapacitáskihasználtságok, területen belüli és területen kívüli ellátottak száma, lakosságszám stb.) kell figyelembe venni. Ezt elsősorban az Eftv 4/A. § (3) bekezdés a.) –o.) pontjai sorolják fel, de a 4/A. § 2, 4,5,6 bekezdései is fontos szempontokat írnak elő.

2.) Ugyanakkor azt az eljárást, amelyre ez a fajta szempontrendszer vonatkozik az Eftv 4.§-a szerint immár csak 3 évente, és az Eftv 14. § (2) bekezdése szerint „2011. január 1-jét követően elsőalkalommal 2013-ban [azaz de facto a 2014-es finanszírozási évre vonatkozóan] kell alkalmazni”. Azaz az AB határozatnak megfelelő, jogbiztonságot erősítőtörvényben előírt szempontrendszert érvényesítőeljárás(oka)t az Eftv szerint legkorábban 2013 őszén kell lefolytatni, a 2014-es finanszírozási évre vonatkozóan, ami az OEP finanszírozás 3 hónapos átfutási idejét tekintve azt is jelenti, hogy az intézményekhez az ezen eljárás szerinti döntések alapján legelőször 2014 tavaszán érkezik 2 Az AB határozat az – akkor hatályos – Eftv 4§-a, 5. § (3) bekezdése, 6-7 §-ai, 10§ (1) bekezdése, valamint 16.§ (15) bekezdés a.) pontja esetében mondta ki az alkotmányellenességet és e pontokat semmisítette meg. Ezek között voltak a miniszter kapacitásfelosztásra vonatkozó jogosítványaira vonatkozó rendelkezések, amelyeket a miniszter önkényes döntési jogosítványainak a jogbiztonság elvét sértő kiterjesztése miatt semmisített meg az AB. Ezenfelül alkotmányellenesség miatt megsemmisítésre került a „szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és a szakellátási elérési szabályokról szóló 54/2006. (XII.29) EüM rendelet is.” 3 Az Alaptörvény B. cikk (1): „Magyarország független, demokratikus jogállam”; XXVIII. cikk (7): „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti”. 4/8 finanszírozás. Így a kormányzati ciklus végéig valamilyen más eljárás szerint lesznek finanszírozva az egészségügyi szolgáltatók.

3.) Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történőfinanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet közelmúltbeli módosításai alkalmával, a Korm. rendelet definíciókat felsoroló
2§-a egy új p.) ponttal bővült: „feladatváltozás: egészségügyi államigazgatási szerv döntése vagy egészségügyi ellátási szerződés, illetve megállapodás alapján az érintett egészségügyi szolgáltatók ellátási területének, vagy a finanszírozási szerződésben lekötött kapacitás mértékének és szakmai összetételének megfelelőszakellátási feladataiknak a változása.” Ez a látszólag csak fogalommeghatározó pont felhatalmazza az egészségügyi államigazgatási szervet az ellátási terület meghatározásán túl, a finanszírozási szerződésben lekötött kapacitás mértékének és szakmai összetételének a meghatározására is.

4.) Ugyanezen 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet 27/A§ (1) bekezdés c és d pontjai szerint „A 27. § szerinti TVK-t módosítani kell ... c.) az egészségügyi államigazgatási szerv által megállapított feladatváltozás esetén, ... d.) az ellátási terület Eftv alapján történőmódosításával. ...”. Ezzel a feladatváltozásra, illetve az ellátási területre vonatkozó hatósági döntés automatikusan finanszírozási döntést is eredményez.

5.) Az Eftv 5/A§ írja le az ellátási terület egészségügyi államigazgatási szerv általi megállapításának szabályait. E szabályok azonban érdemi szakmai szempontokat nem tartalmaznak csak technikai jellegűeket. Ilyen pl.: az ellátási területek átfedés és hézagmentes meghatározására vonatkozó – sok esetben végrehajthatatlan, életszerűtlen – előírás (5/A.§ (3) bekezdés), amelyet viszont épp életszerűtlensége miatt az Eftv 5/A. § (9) bekezdése alapján nem kell alkalmazni (a) a progresszivitás magasabb szintjén lévő, (b) az ún. speciális és a (c) az uniós pályázatok alapján befogadásra kerülő, az alapellátáshoz integrált járóbeteg-szakellátási kapacitásokon ellátást nyújtó szolgáltatók esetében. Ezek a „kivételek”, azonban a finanszírozott fekvő- és járó szakellátási kapacitás nagyobb részét jelentik (pl.: egyetemek, egyetemi klinikák, országos intézetek, kiemelt súlyponti kórházak és sok más, a progresszivitás magasabb szintjén működőszolgáltató). Az 5/A. § előírja ugyan a – számonkérhetőszakmai szempontrendszert is tartalmazó Eftv 4/A.§ egyes bekezdéseinek az alkalmazását – konkrétan a 4/A.§ (4) bekezdés a.) pontját és (5) bekezdését, amiből felületes szemlélődőazt hinné, hogy létezik valamilyen törvény által előírt szakmai szempontrendszer, ami megszabja az egészségügyi államigazgatási szerv mozgásterét, korlátozza a parttalan, önkényes és esetleges hatósági döntések lehetőségét és így biztosítja a jogegységet az eljárás során. De e jogszabályi helyek tételes hivatkozása azt is jelenti, hogy a 4/A§ más bekezdéseit, különösen a jogbiztonság helyreállítása miatt beillesztett, az ellátási szükségletre és kapacitáskihasználtságokra vonatkozó demográfiai, megbetegedési, halálozási és kapacitáskihasználtsági szempontokatfelsoroló 4/A§ (3) bekezdést nem kell alkalmazni. Így az egészségügyi államigazgatási szerv ellátási terület megállapítására vonatkozó eljárásánál a jelenleg hatályos szabályozás alapján pontosan azokat a szempontokat nem kell figyelembe venni, amelyeket a 109/2008 (IX. 26.) AB határozatot követően illesztettek be a törvénybe a jogbiztonság helyreállítása és a parttalan és önkényes hatósági döntések lehetőségének kiküszöbölése érdekében. Az ebben az eljárásban is figyelembe veendő„szakmai szempont” a 4/A. § (4) bekezdés a.) pontja, mely szerint az aktív fekvőbetegellátó kapacitásokat érintődöntéshozatal során biztosítani kell, hogy az érintett lakosság legalább 95%-a számára, legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó aktív fekvőbetegellátó intézmény elvi elérhetősége 60 percnél kevesebb legyen, valamint a 4/A. § (5) bekezdése, amely szerint azt kell biztosítani, hogy az érintett lakosság 90%-a számára legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó járóbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége 30 percnél kevesebb legyen. A fenti - 60, illetve 30 perces elvi elérési időket előíró- pontokon kívül semmi egyebet nem kell figyelembe venni a területi ellátási kötelezettségek és a következményes finanszírozás változtatási döntések során, az Eftv 14.§ (2) bekezdése szerint 2013-ig. Ha bárki végiggondolja az ország ellátási és közlekedési térképét – különös tekintettel az orvosegyetemi központokra, jónéhány megyeszékhelyre és nagyvárosra, a fővárosra, és számos megyére –, könnyen belátható, hogy ezen rendelkezések alapján az ország túlnyomó részében az elképzelhetőlegrosszabb szakmai és ellátásszervezési (ellátási feladatok, területek és finanszírozás) döntéseket is meg lehet hozni teljesen önkényesen, és esetlegesen, a jelenleg létezőfekvőés járóbetegszakellátók akár felét, kétharmadát is be lehet záratni teljesen ötletszerűen és eklektikusan, függetlenül a jelenlegi betegellátási forgalmuktól, munkájuk szakmai minőségétől, ellátórendszerben betöltött szerepüktől, úgy, hogy mindeközben adminisztratív értelemben mindvégig teljesülnek és így formailag „kipipálhatóak” az elvi elérési szabályok, valamint az 5/A.§ szakmailag irreleváns technikai szabályai.

6.) Összességében tehát az történt, hogy azokat a törvényi előírásokat, amelyek az Eftv szerinti területi ellátási kötelezettség és finanszírozási kapacitás meghatározás tekintetében biztosítanák, hogy érvényesüljön a jogállamiság egyik alapvetőkövetelménye, – nevezetesen az, hogy a közhatalommal rendelkezőszervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által meghatározott működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetőés kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi jog által megállapított keretek között hozzák meg döntéseiket- az Eftv 14. § (2) bekezdése alapján legkorábban majd csak 2013-ban (2013 őszén a 2014-es finanszírozási évre vonatkozóan) kell lefolytatni. 5/8 Ehelyett viszont más módosítások lehetővé teszik, hogy a NEFMI és az Egészségügyi Szakállamtitkárság közvetlen irányítása alatt álló egészségügyi államigazgatási szerv teljes mértékben önkényesen határozhassa meg az egyes szolgáltatók ellátási területeit és finanszírozását, továbbá, hogy ezeknek az ellátási területre vonatkozó hatósági döntéseknek az alapján kötelezően kell, hogy változzon az egyes szolgáltatók TVK-ja (teljesítmény volumen korlátja), azaz finanszírozása.

Minden egyes szolgáltató létezése attól függ ebben a rendszerben, hogy milyen finanszírozása lesz, az pedig attól függ, hogy a hatóság – ismeretlen szempontrendszer alapján – milyen döntést hoz az ellátási területéről. Ettől persze bármely, – alkotmányos és jogi szempontból irreleváns – okból (pl.: önszorgalom, lelkesedés, lelkiismeretesség, szakmai elkötelezettség stb.) az adott egészségügyi államigazgatási hatóságban dolgozó emberek személy szerint akár „jó” döntéseket is hozhatnak, ennek bekövetkezte azonban teljes mértékben esetleges. Másrészt a teljesen „rossz” döntéseket éppúgy – és éppen olyan következményekkel, pontosabban következmények nélkül – hozhatnak meg e rendszerben, mint a jó döntéseket. Ezenfelül, ha egy olyan kérdést, mint a teljes magyar népesség egészségügyi ellátását végző egészségügyi ellátók finanszírozását ily mértékben a hatósági döntéseket meghozók szakmai és emberi tökéletességére, jószándékára, lelkiismeretességére stb. lehetne bízni, akkor minden bizonnyal nem lenne szükség semmilyen jogi szabályozásra, de még állami irányításra sem, hiszen minden és mindenki magától is tökéletesen jól működne.

Egy, a jogbiztonság elvét és a jogállamiságot súlyosan sértő, alkotmányellenes helyzet állt elő: az Alkotmánybíróság az AB 109/2008 határozatában ugyan már azt is alkotmányellenesnek és a jogállamiság elvét sértőnek találta, hogy az akkori Eftv felhatalmazása alapján az egészségügyi miniszter a kapacitásfelosztások szempontjairól EüM rendeletet alkot, majd az alapján határozatokat hoz, most már viszont még ilyen – legalább miniszteri rendeletbe foglalt – szempontok sem ismertek ugyanezen, – az ellátási területre és finanszírozásra vonatkozó – döntések kapcsán. Az Eftv szempontrendszerét ui. legkorábban majd csak 2013-ban (ősszel, a 2014 évre vonatkozóan) kell alkalmazni, ugyanakkor az ellátási területre vonatkozó hatósági döntéseket és a következményes finanszírozási döntéseket – „az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történőfinanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet” közelmúltbeli módosításai alapján – bármikor meg lehet hozni, mégpedig úgy hogy a jogalkalmazás által érintett szereplők által ismert, előrelátható, kiszámítható, szakmailag megalapozott és érthető szempontrendszert nem kell alkalmazni (mert ilyen nincs a jogszabályban). Következésképpen a döntés a közigazgatási határozatokra vonatkozó szabályok szerint ugyan bíróság előtt megtámadható, a bíróság azonban – a túlzottan széles mérlegelési jogkör, illetőleg a döntések meghozatalára vonatkozó szempontok, főként az érdemi szakmai szempontok lényegében teljes hiánya miatt – nincs abban a helyzetben, hogy a közigazgatási eljárás során született határozatot érdemben felül tudja vizsgálni.

A jelenlegi, igen bonyolult szabályozás azt a látszatot kelti, mintha a rendszer megfelelően lenne szabályozva. Valójában a maga – normavilágosságot erősen sértő– bonyolultságával azt leplezi el, hogy az ellátási területről és ezen keresztül a következményes finanszírozásról döntőegészségügyi államigazgatási szerv teljesen parttalanul és önkényesen úgy dönt, ahogy éppen kedve tartja.

A vonatkozó jogszabályok közelmúltbeli módosítása révén lényegében tehát az történt, hogy a jogszabályi rendszerbe sokkal alacsonyabb szintűjogszabályokon keresztül (törvény helyett kormányrendelet) és más jogi szabályozási technikával (az alkotmányos garanciákat tartalmazó eljárás 2013-ra halasztása, de ehelyett a parttalan és önkényes hatósági döntéshozatal jogi lehetőségének megteremtése) olyan felhatalmazások kerültek formálisan az egészségügyi államigazgatási szerv, de lényegében a miniszter, illetőleg az egészségügyet irányító szakállamtitkárság kezébe (ők a –másfél év után is még mindig csak – megbízott Országos Tisztifőorvos „főnökei”), amelyek az Eftv-nek az Alkotmánybíróság által – alkotmányellenesség miatt – megsemmisített jogbiztonságot sértőrendelkezéseinél sokkal önkényesebb és parttalanabb, átláthatatlan döntések előtt nyitják meg az utat.

Az Alkotmánybíróság a 39/1997. (VII.1.) AB határozatában alkotmányos követelményként mondta ki, hogy a közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket az Alkotmány 57.§ (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően elbírálhassa. A közigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynak megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a döntés jogszerűségét a bíróság felülvizsgálhatja. (ABH 1997, 263.). Ilyen szempontot, vagy mércét a 2013-ig alkalmazandó eljárásokra vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak.

Az alkotmány 50.§ (2) bekezdésének az 57.§ (1) bekezdésére tekintettel történő értelmezése kapcsán az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy nem csupán az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a jogkérdésen túlmenőbírói vizsgálatot, vagy annak a közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy az ügy megfelelőalkotmányos keretek közötti érdemi elbírálásáról nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is, amely az igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adván, semmilyen jogszerűségi mércét nem tartalmaz a bírói döntés számára sem. (ABH 1997, 263, 272)

A jelen ügyben a területi ellátásokról és a kapacitáselosztásokról szóló egészségügyi államigazgatási hatóság általi döntés szempontjainak törvényi meghatározatlansága nemcsak kiszámíthatatlan közigazgatási döntésekre vezet, 6/8 de kiüresíti a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának valódi lehetőségét is. Az a kapacitáselosztási konstrukció (esetünkben a hatóság feladatváltozásról dönt, majd ezt a törvény alapján automatikusan követi a TVK, azaz a finanszírozás módosítása), ahol a jogalkotó csaknem parttalan diszkrecionális jogkört biztosít a döntés meghozatalára jogosult szervnek, s ezáltal teret enged a szubjektív jogalkalmazói döntéseknek, ennélfogva nem biztosítja a közigazgatási határozattal szembeni hatékony és érdemi bírói felülvizsgálat lehetőségét, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság követelményét.

Végezetül megjegyzendő, hogy – túl a jogbiztonsággal, jogállamisággal és alkotmányossággal kapcsolatos problémákon – számos tapasztalat igazolja, hogy a diktatórikus, önkényes megoldások és döntéshozatal, – különösképp egy olyan nagyméretű, komplex, sokszereplős és sok bizonytalansággal jellemezhető rendszerben, mint az egészségügyi ellátórendszer – csak látszólag hatékonyabbak, mint azok a döntések, amelyek a jogállami és demokratikus kritériumok szerinti eljárásban születnek. Attól ugyanis, hogy – épp a rendszer komplexitásából eredő szempontok miatt megfogalmazódó – szakmai érveket, esetleges ellenvéleményeket az önkényes, számonkérhető szempontrendszer nélküli döntéshozatali folyamatban a döntések gyorsasága érdekében nem veszik figyelembe, az eljárás nem lesz hatékonyabb, ugyanis egy ilyen nagy méretű, komplex, sok-szereplős rendszerben az ilyen önkényes döntések során a döntések sebessége ugyan nő, minősége viszont radikálisan csökken, így a végkövetkezmények hatásukban igen károsak is lehetnek, pozitív hatásra nem, vagy csak elhanyagolhatóan kismértékben lehet számítani.

Ezenfelül a Semmelweis terv címűmeghatározhatatlan műfajú és jogi státuszú dokumentumból sem derül ki, és jelenleg senki számára sem ismert az, hogy mi is a magyar egészségügyi ellátórendszernek az a célállapota, amit a jelenlegi korlátlan és biankó felhatalmazás révén az egészségügy jelenlegi irányítói el akarnak érni a jelek szerint bármi áron. Miután az egészségügyi ellátórendszer átalakításával elérendőcélállapot nem ismert, végsősoron az átalakítás l’art pour l’art történik (öncélúan, azért, hogy az átalakítók átalakíthassák a rendszert azon hiedelem jegyében, hogy a rendszerátalakítás, a változás önmagában is érték és önmagáért is jó) – eközben persze súlyos károkat okozva az embereknek, az országnak és a kormánynak.

„Mindenki tudja”, és el is ismeri, hogy a magyar egészségügy, amely a teljes népesség ellátását végzi, és sok százezer munkahelyet ad –így méreténél fogva az egyik legnagyobb társadalmi és gazdasági alrendszere az országnak- lassan 15- 20 éve igen súlyos problémákkal, működési zavarokkal terhelten működik, és mostanra gyakorlatilag a működésképtelenség szélére sodródott. Az elmúlt 20 évben, néhány minisztert leszámítva (akik alatt el is kezdtek pozitív irányba fejlődni a folyamatok), minden egészségügyi kormányzat valamiért mindig a rendszer fenekestül való felforgatásával fenyegetőmakro-szintűrendszerátalakításokban vélte felfedezni a bajokból kivezetőutat, egy kicsit sem törődve a létezőellátórendszer valós mindennapi problémáival, ezzel tovább növelve az amúgy is fennálló problémákat, ahelyett, hogy mindennapos apró-munkával megtett volna mindent annak érdekében, hogy e nagy rendszer működési zavarait javítsa, illetve működési zavarait okozó rossz szabályozókat kijavítsa. Eddig még senki nem vizsgálata, hogy vajon e folyamatos nagy rendszerátalakítások, sokszor értelmetlen és kulturálisan idegen külföldi példák importjának az erőltetése, és a lassan húsz éve tartó permanens reformok vajon nem az egyik, ha nem a főokai a magyar egészségügy súlyos működési zavarainak (a mára már nyilvánvaló forráshiány és alulfinanszírozottság mellett).

A közelmúltban utoljára Molnár Lajos egészségügyi minisztersége alatt tapasztalhatta meg az ország, hogy milyen súlyos – és sok esetben nehezen korrigálható – károkat okoz az, ha egy sajátos küldetéstudattal átitatott klikk, – ismeretlen szándékokkal, senkivel sem egyeztetett, nyilvánosságra nem hozott és senki által nem ismert célállapotot követve –, a hatékonyságra hivatkozva az ellenvélemények mellőzésével, egy az önkényességig leegyszerűsített folyamatban, minden fontos részletében saját maga által sem ismert és tisztázott szempontrendszer szerint, szakmailag megalapozatlan, önkényes döntések sorozatával nekiesik a magyarországi egészségügyi ellátórendszer és az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása átalakításának. Molnár Lajos, és az SzDSz – MSzP koalíció súlyos bukásának tanulsága, hogy egy ilyen öncélú, ámokfutásszerű, mindenáron való önkényes „rendszerátalakítás a rendszerátalakításáért” politikai következményei végsősoron nem elsősorban azt a klikket sújtják, aki végrehajtotta, hanem azt a politikai elitet és kormányt, amelyik hagyta és lehetővé tette azt, hogy egy adott klikk saját az egészségügyi rendszerre vonatkozó előítéletei, hiedelmei és bizonyos divatos mítoszok alapján túl messzire jusson a magyar egészségügyi ellátórendszer átalakításnak nevezett szétverésével.

II.

A 109/2008. (IX. 26.) AB határozat és tanulságai a jelen szabályozási környezet szempontjából Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Eftv) megjelenését követően az Alkotmánybírósághoz igen sok beadvány érkezett, a Tv egésze, illetve egyes részei alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. A beadványok egy része a finanszírozási kapacitások és a hozzájuk fűződőterületi ellátási kötelezettségek miniszter általi eldöntésének alkotmányellenességére, nevezetesen a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozva kérte a vonatkozó törvényi rendelkezések és miniszteri felhatalmazás alkotmányellenességének és megsemmisítésének kimondását. 7/8

Az Alkotmánybíróság 109/2008. (IX. 26.) AB határozatában megvizsgálta, hogy mennyiben egyeztethetőössze az Alkotmánynak az indítványozók által is hivatkozott 2§ (1) bekezdésével [jogállamiság és jogbiztonság] az – akkor hatályos – Eftv 4.§ (6) bekezdésében szabályozott miniszteri döntés. Az alkotmányellenességet alapvetően az Alkotmány 2. § (1) és 57. § (5) bekezdések sérelme miatt mondta ki az Alkotmánybíróság. Az új Alaptörvény B. cikk (1), és XXVIII. cikk (7) bekezdései szó szerint ugyanilyen megfogalmazásban tartalmazzák ugyanezen alkotmányos jogokat.4

Az alkotmánybíróság megállapította, hogy a miniszternek a kapacitások felosztásáról szóló döntése közigazgatási hatósági ügyben hozott döntésnek minősül, mivel a miniszter, mint hatóság az államigazgatási, illetve államszervezeten kívüli jogalanyok (egészségügyi szolgáltatók és fenntartók) jogát és kötelezettségét érintőegyoldalú döntést hoz azzal, hogy a konkrét egészségügyi szolgáltatókat megilletőkapacitásokat és a hozzájuk fűződőellátási területeket meghatározza. Ezek a határozatok képezik alapját az egészségügyi szolgáltatók és az egészségbiztosító közötti finanszírozási szerződéseknek.

A miniszternek ez a jogköre természetszerűen olyan, mely bizonyos diszkrecionális [saját belátása szerint, saját hatáskörébe vágó] elemet foglalhat magában. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a hatóság normatív módon meghatározott szempontok nélkül, teljesen saját belátása szerint hozhassa meg határozatát.

Az Alkotmánybíróság az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatban kifejtett és utóbb többször megerősített álláspontja szerint a jogállamiság egyik alapvetőkövetelménye, hogy a közhatalommal rendelkezőszervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által meghatározott működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetőés kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi jog által megállapított keretek között hozzák meg döntéseiket. [ABH 1991, 454, 456; megerősítette pl.: 6/1999 (IV.21.) AB határozat, ABH 1999, 90, 94-95.; 2/2000 (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25,28]

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [9/1992 (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65]

A jogbiztonság elvének értelmezése során az Alkotmánybíróság következetesen hangsúlyozta, hogy ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse a szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető, vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különbözőjogalkalmazók eltérőgyakorlatára, a jogegység hiányára [1160/B/1992 AB határozat, ABH 1993, 607,608]

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nemcsak a túlzottan általánosan (elvontan) megfogalmazott szabályok sértik a jogbiztonság elvét, de az is, ha a jogalkalmazói döntés jogszabályi kereteit a jogalkotó egyáltalán nem, vagy olyan túlzottan tágan határozza meg, hogy a jogalkalmazó szinte teljes egészében saját belátása szerint hozhat döntést. Ez ugyanúgy megnyitja az utat a szubjektív, önkényes jogalkalmazás előtt, mint amikor a jogalkotó a normavilágosságot sértőmódon alkotja meg az alkalmazandó norma szövegét.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az a kapacitáselosztási konstrukció, ahol a jogalkotó a mérlegelési szempontok rögzítése nélkül csaknem parttalan diszkrecionális jogkört biztosít a döntés meghozatalára jogosult miniszternek, s ezáltal teret enged a szubjektív jogalkalmazói döntéseknek, ennélfogva nem biztosítja a közigazgatási határozattal szembeni hatékony érdemi bírói felülvizsgálat lehetőségét, sérti az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság követelményét. Különösen aggályossá teszi a rendszert az, hogy a kapacitáselosztás bizonyos részletszempontjait maga a hatósági határozat meghozatalára is feljogosított személy jogosult megállapítani (vagy nem megállapítani).

Az új Alaptörvény C. cikk (2) bekezdése szerint “Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni”.

4 Az Alaptörvény B. cikk (1): „Magyarország független, demokratikus jogállam”; XXVIII. cikk (7): „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti”. 8/8

III.
Javaslat a megoldásra:

a jogbiztonság és az alkotmányosság helyreállítása, az ellátási területekre és a finanszírozási kapacitásokra vonatkozó, szakmailag megalapozott, a szereplők által ismert, érthető, átlátható, kiszámítható az emberek egészségi szükségletein alapuló ellátási terület és kapacitás-finanszírozás tervezési és elosztási rendszer létrehozásával és alkalmazásával A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [9/1992 (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65]

Az egészségügyi ellátórendszerben, az ellátási területek és a finanszírozási kapacitások meghatározásakor akkor áll helyre a jogbiztonság és akkor válnak az egészségügyi szolgáltatók területi ellátási kötelezettségére és finanszírozására vonatkozó döntések a jogalkalmazás által érintett szereplők számára átláthatóvá, szakmailag megalapozottá, előreláthatóvá, kiszámíthatóvá és bármely szereplőáltal megérthetővé és leellenőrizhetővé, ha a döntések egy olyan egészségtervezési, ellátástervezési és kapacitás allokációs rendszer, alapján történnek, amely

- az emberek tényleges egészségi szükségletein alapul,
- világos és minden érintett számára érthető, szakmailag megalapozott módszertant alkalmaz,
- ezen módszertan széles körben ismert, a legmagasabb jogszabályi szinten kerül rögzítésre (törvény) és így egyértelműen kijelöli a jogszabályt alkalmazók ezzel kapcsolatos mozgásterét,
- demokratikus, -a részvételi demokrácia érvényesülése mellett- abban értelemben is, hogy érthető, világos és átlátható, és így kizárja annak a lehetőségét, hogy olyan mindenkit érintőkérdésekben való döntések, mint az egészség, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, és ennek hátterében az egészségügyi ellátók finanszírozása
még a politikai döntéshozók számára is átláthatatlanul bonyolult nyelvezetűjogszabályok és érthetetlenül bonyolultnak látszó szakmai koncepciók ködébe veszhessen, így lehetőséget adva arra, hogy egy szűk szakértői és technokrata kör átláthatatlan és számonkérhetetlen módon (azaz végsősoron felelősség megállapíthatósága nélkül) dönthessen olyan kérdésekben, amelyek mindenkit súlyosan érintenek és természetüknél fogva alapvetően nem technikai jellegűek,
- emberközpontú egészségpolitika meghatározásának és az egészség mindenben elv érvényesítésének az alapját jelentse: az emberek törvényi kötelezettség alapján – a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – járulék és adó fizetésével finanszírozzák az egészséghez való joguk állami irányítással, felelősséggel való gyakorlati érvényesülését. Ebből eredően az állam köteles a befizetett járulékok és adók fejében az egészségkultúra egészére kiterjedően, az egészségi szükségleteknek megfelelő ellátást, szolgáltatásokat, támogatást nyújtani. Az egészségpolitika az egészségi szükségletek egyéni, közösségi, társadalmi szintű meghatározásával képes a
leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket és erőforrásokat, ezzel szakszerűen és etikusan eleget téve az egészséghez való alkotmányos jog teljes körűérvényesítési felelősségének.

Budapest, 2011. szeptember 27.

steierhoffer.blogspot.com/

@Dr.laikus PhD: ???
Valamit felreertettel:) Netes feluleten konnyen elerti egymast az ember:(

Kossz szepen az utcso mondatod:) Tagult az enkepem:)))
Mondjuk en nem vennem a batorsagot, hogy valakirol velemenyt nyilvanistak, azon szemely ismerete nelkul...

@Dr.laikus PhD: Itt az egészségügyi személyzetnek külön része van az ebédlőben, ahová egyszerű ember nem ülhet le, ha megpróbálja, azonnal felszólítják a távozásra, ez egész biztos, mivel egyszer a strandról jöttem fel inni egy másfél literes vizet, de nem volt rajtam köpeny, ezért csak nagy magyarázkodások után engedtek leülni. Ennyit az orvos-beteg kommunikációról :) (Majd lefotózom.)

Had' mondja el mindenki a saját véleményét és had' éljen álomvilágban a fejlett nyugatról és a minden beteg buksiját megsimogató, szinte nem is evilági orvosokról.

Azt hiszem, mondtam már, hogy meg lehet nézni hol tart egy szegény ország nyugati orvosokkal és gyakran nyugati fizetéssel. Oda lehet költözni.

Ugyanis vannak ilyen országok.

Fekete-Afrikában.

Ezek után természetesen lehet hallgatni, ahogyan a magyar egészségügy kritikus forráshiányát azonosítják az orvosok pénzéhségével.

Kevés beteg tudja jobban, hogy mennyire rossz a helyzet, mint egy orvos, aki napi szinten találkozik az eü-őrülettel.

@Dr.laikus PhD: Az előző kommentet kiegészítőleg írtam az általad elmondottakhoz, csak néha már nekem is csípi a szememet ez a szomorú tudatlanság. Abban különösen igazad van, hogy egy szakember nem politikus, még akkor sem, ha van véleménye.

@Valaki79:
Magyarázat az mindig van. Ez engem, mint beteget egyáltalán nem érdekel.
Majd vonat is csak 9-13-ig lesz, meg áram is.

@efi: Hát, ha nem lesz pénz uránra, meg áramimportra, akkor bizony 9-13ig lesz majd áram is meg vonat is.

@efi: éjszaka meg hétvégén vonat is ritkábban van és próbáld mondjuk éjfélkor befizetni az áram díját, ugye, hogy nem fog menni? vag hívd ki a villanyszolgáltatót, hogy kiégett egy izzó, cseréljék ki, ki fognak jönni? mert az ambulancián is a problémák nagy része hasonló kaliberű.
értsétek meg egyrészt a pénz ami befizetésre kerül az tizede a nyugatinak, az elvárások meg a nyugati magánbiztosításosok szintjén vannak.
nálunk pont mostanában volt némi nemű jogi vita a várakozási időből és hivatalosan az jött ki, hogy az ambulancián a rezidensre 2 óra várakozási idő az nem képezheti feljelentés tárgyát, szakorvosra pedig a nem életveszélyben levő állami biztosított beteg a következő munkanap reggel 8 óráig vár perelhet ha akar, úgy is veszít, pedig ez a nyugat, nem a balkán

@efi: Dicséretes hozzáállás! Ez a mentalitás jellemző az emberek többségére. Persze,e nélkül ennek a blognak sem lenne értelme!

@efi: Jó vicc az érveid alátámasztása szempontjából ide hozni a MÁV-ot vagy a közszolgáltatókat, azért ez talán mégiscsak túlzás. A MÁV-ot és a BKV-t - évek óta, mivel veszteségesek -, elsősorban az adófizetők pénzéből tartják el, utána teljes árú jegyet/bérletet kik fizetnek? Az adófizetők, kivéve, ha a családtagjuk a MÁV-nál dolgozik. (Vagy mondj egy olyan közszolgálati céget, akár víz, áram, szemét vagy fűtésben utazót, ami nem emelhet árakat a piaci szükségszerűségre hivatkozva mondjuk 10%-kal.)

Ugyanezeket a magyar egészségügyben undorító kivételezésnek, feudális szemléletmódnak és hatalmi visszaélésnek hívod.

Segítség.

@ReignOfdark:

A kommunikációt én nem a bratyizásra értem.
Én nem tudom ott hogy van, de itthon még mindig működik, hogy vágnak, de nem szólnak, hogy most vágni fog.
Operálni kell. Miért? Mi a bajom/baja/bajunk? Jön egy latin diagnózis.

Ez fejlettebb, egészségüggyel rendelkező országokban nem létezik.
Megmondják mi a baj, mivel jár, mi lehet a terápia, mik a rizikói, mi ellenjavallt stb.

Gyerekkel nyugati szinten csak a Bethesdában bántak itthon.
Most mi van hallomásból tudom csak, elég vegyes.

Nem is kell az ebédlőben együtt kvaterkázni.
Rólam, nekem szóló információt kell elmondani.
Annyit amennyit kell, többet sem, mert nem tudom befogadni.

Itthon persze más most.
A naponta változó pénzügyi hablaty, vagy helyzet, a tegnap megbeszélt és akkor még létező kísérleti terápia, ma már nincs.

Orvos legyen aki ezt meg meri mondani. :(((
És akkor lehet lőni a mellyembe, hogy a kommunikációt követelem.

@irutavé:

Dehogy a többségére.

@Dr.laikus PhD: Én már mondtam, hogy igazad van ebben, minden kórházi osztályra három állástalan kommunikáció szakost küldenék kötelező gyakorlatra egy évre.

@Dr.laikus PhD: Oké!Igazad van.Pl.Veled kapcsolatban!Sok mindennel egyetértek amit írsz!

@Dr.laikus PhD: De igen. Te, meg néhány törzs-kommentelő az üdítő kivételek közé tartoztok.
Egyébként a kommunikáció valóban nagyon fontos, a pesti egyetemen néhány éve már kötelező tárgy. Kövezzetek meg, de a betegek/hozzátartozók nagy része is tanulhatna legalább jó modort. Én példul mindig kiakadok, ha jön a pógár rövidnadrágban, rágógumizva, gyakran ittasan, köszönés nélkül és utánam kiabál a folyosón. Az is cuki, amikor az újgazdag fél(ig se)művelt fiatalember "asszonyom"-nak szólít. Sokat tudnék mesélni.

@ReignOfdark: Nem rossz ötlet!De jó lenne,ha ez az ott dolgozó személyzetre,betegre és hozzátartozóra is hatással lenne!Kár,hogy az illetékeseknek ez még nem jutott eszébe.

@tódór piroska: asszonyom az teljesen korrekt a csá, szasz, mizú, há nem képzeled, csumi meg hasonlókhoz

@csak néha benézek ha marhaságot látok:

Ne csináld!
Kinyúlok a röhögéstől. :DDDD

Egyszer találkoztam az osztályon egy kis zsaruval, akinek a papáját operálták agydaganattal.
Végtelenül türelmes volt a beteg.
A fia a kis zsaru hát kivetkőzött magából, megnyugtathatatlanul.
Semmi más nem történt, csak nem értette mi történik az apjával, és hát sokat kellett nekik is várni az ágyra.
Az ágyról is súlyos beteg ment volna haza, csak kissé lassan készült el és nem jött a fizetett szállító időben érte. Ő még ülni sem tudott.

Szóval, károgott, hepciáskodott.
A legfiatalabb szakorvos akire úgy vigyáztak a nők, mint a hímes tojásra, minden diagnózisáról referálnia kellett, vizsgáznia betegből az ágyunknál, úgy tudott rászólni, helyre rakni, mint egy született gróf, akkora tartással és ellentmondást nem tűrően, hogy a kis hepciás zsaru nem győzött bocsánatot kérni.

@tódór piroska:

Én jártam most így.
Professzor asszony kiírja a kitűzőjére a tudományos fokozatát.
Oda van írva!
Én meg ledoktornőztem.
Csomót kötöttem zavaromban a nyelvemre, nem nagyon tudtam az elnézésen kívül mit mondani.
De megkaptam a magamét.
Jól lekövérezett, kevesebbet kell enni kedves - mondta. (egyformák vagyunk)
Mosoly és elismerés.
Helyre állt a béke, novemberben befekszem.

@Dr.laikus PhD: Hú, én eléggé vaksi vagyok, ezeket a kitűzőket pl. nem látom, csak nagyon közelről. Ergo nem fogom tudni, hogy professzor vagy adjunktus vagy egyéb. Ez esetben halál reám?

@sárga nyúl:

Nem szokták kiírni.
Kint van a rendelő ajtaján is.
Tényleg nagy szaktekintély, a maga területén az egyetlen.

Én is tudtam, hiszen mindenki így említi és így hivatkozik rá.
Ahogy látod nem volt halál rám, nőként bökött egy jó nagyot a véknyamba és ezek után ugyanolyan beteg leszek, mint a többi. :))

@Dr.laikus PhD: Kint van a rendelő ajtaján? Én még sehol nem láttam ilyet, majd legközelebb jobban megnézem.
Tényleg elvárás ez, hogy professzornak meg főorvosnak, stb. kell szólítani az orvosokat? Bizonyára bunkó vagyok, de én ezen nem szoktam merengeni, a megszólítás részemről mindig doktor úr/doktornő. Még sose sértődött meg senki.

Elég csúf beszólás, az már igaz. :))

@tódór piroska, @csak néha benézek ha marhaságot látok, @Dr.laikus PhD:

Miért is ne lehetne simán doktor urat/nőt mondani megszólításként minden esetben? Miért sértő ez általában egy orvos számára?

Ha kezelnek egy embert, akkor ők minden esetben feltérképezik annak végzettségét, beosztását/titulusát a ranglétrán, tudományos fokozatait stb, és annak megfelelően szólítják? Amennyiben nem (és bizony nem, maximum az érdekli, hogy a Dr. orvost takar-e, vagy sem), akkor bizony az illető megszólítása marad uram, asszonyom, vagy szinonímáik.
A nővéreknél, segédszemélyzetnél - 60 feletti beteg esetén - meg ordítva papa és mama, hiszen süket is :(

@EmpatiaTolerancia:

A nevedhez méltóan próbáld olvasni és érteni.

Most a másik oldalt, mert olyan is van. :)

@EmpatiaTolerancia:
Kórházban az orvosok megszólítása doktornő, doktor úr, ez teljesen helyénvaló, de az asszonyom, uram egyszerűen bunkóság. Ugyanúgy, mint ahogy iskolában a tanárokat tanárnőnek és tanár úrnak szólítjuk és nem asszonyomnak illetve uramnak.
A miniszternek jár a miniszter úr/nő, az elnöknek az elnök úr, stb.
Gondolom, munkahelyeden az igazgatót nem uramnak szólítod, hasnem igazgató úrnak.

@Dr.laikus PhD: Bocs, de úgy vélem nem cáfoltam rá a nevemre. Neked csak azért szólt a válasz, mert aggodalmaskodtál "kiírja a kitűzőjére a tudományos fokozatát ...Én meg ledoktornőztem."

Mondtam valami bántót, ellenségest az orvosi karra nézve, amikor azt írtam, miért is nem lehet szimplán "doktor urat/nőt mondani" függetlenül a szakmai előmeneteltől? Miből is következik, hogy nem értem, olvasom a másik oldalt (is)?

@tódór piroska: Úgy látszik ma mindenki félreérti, amit mondani akarok. Miért is jött ez a - akárhonnan is nézem - ledorongoló=bunkó vagyok válasz?

Ha egyszer azt irom, hogy "Miért is ne lehetne simán doktor urat/nőt mondani megszólításként minden esetben?", az hogyan transzformálódik azzá számodra, hogy magam asszonyozni, urazni kívánnám az orvost?

Leírom másként: azt példáztam, hogy az orvos sem veszi figyelembe páciense végzettségét/beosztását/rangját, ezért nem jogos megsértődnie, ha csak "doktorozzák" adjunktus, főorvos, tanár, professzor, stb. megjelölés helyett.

Mellesleg vannak szerencsére még olyan helyek, ahol nem veszi mondjuk zokon egy éppen oktatói teendőket is ellátó akadémikus, ha a diákjai szimplán letanárurazzák.

@EmpatiaTolerancia: "Amennyiben nem (és bizony nem, maximum az érdekli, hogy a Dr. orvost takar-e, vagy sem), akkor bizony az illető megszólítása marad uram, asszonyom, vagy szinonímáik."
Ez volt félreérthető.

@sárga nyúl: Ez volt félreérthető.

Csak akkor, ha az előző három mondatot átugrotta az olvasó. Pontosaban akkor sem, mert ugye az orvos az evidensen dr/Dr, tehát itt mindenképpen a betegről és annak megszólításáról beszélek; másképp nem lenne értelme.

@EmpatiaTolerancia:
Közös sors. Félreértik(érted), amit akarok mondani. Bemásolom a tegnap, 15h35'-kor írt hozzászólásomat, amely az egész polémiát indította:

"Egyébként a kommunikáció valóban nagyon fontos, a pesti egyetemen néhány éve már kötelező tárgy. Kövezzetek meg, de a betegek/hozzátartozók nagy része is tanulhatna legalább jó modort. Én példul mindig kiakadok, ha jön a pógár rövidnadrágban, rágógumizva, gyakran ittasan, köszönés nélkül és utánam kiabál a folyosón. Az is cuki, amikor az újgazdag fél(ig se)művelt fiatalember "asszonyom"-nak szólít. Sokat tudnék mesélni. "

Most is azt gondolom, nem helyénvaló, nem illő az orvost a kórházban asszonyomnak, vagy uramnak szólítani.
Soha nem vártam el, hogy a betegek és/vagy hozzátartozóik professzornak, főorvosnak szólítsanak, de amikor beteget gyógyítok, vagy azzal az emberrel beszélek, akinek a hozzátartozóját kezelem, sértőnek találom az "asszonyomat". Erről írtam.

Egyébként én a betegeimet is, ha tudom a foglalkozását, tanár úrnak (nőnek), ügyvéd úrnak (nőnek), mérnök úrnak, polgármester úrnak, művész úrnak/nőnek stb. szólítom.

@tódór piroska:
Orvos foglalkozású betegnek természetesen jár a Kolléga úr/nő megszólítás.
De nem szeretnék tovább offolni, nem is tartozik szorosan a témához, csak oly' sokan, oly' sokszor emlegetik az orvosok modortalanságát, hogy egyszer bátorkodtam az érem másik oldalát is egy picit megmutatni.

@EmpatiaTolerancia: jujjjjjjjjj pontosabban

@efi:

Talán benézel és elgondolkodsz.
Rájössz, hogy téged mi érdekel az kit érdekel.
Az élet átlép rajtad, Túl kell éljed és alkalmazkodnod kell.

Az egészségügyi munkaerő mobilitása és az egészségügyi rendszerek:

bizonyíték 17 európai országból

A jelen cikk az EU 2004-es és 2007-es kibővítését követően vizsgálja az egészségügyi munkaerő mobilitásának trendjeit, az ösztönző és ellenösztönző tényezőket, a migráció egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásait, és javaslatokat tesz a kihívások leküzdésére irányuló politikai intézkedésekre.

Az egészségügyi szakemberek a magasabb keresetek, a jobb munkafeltételek, kedvezőbb képzési és karrierlehetőségek, vagy új szakmai és személyes tapasztalatok miatt vállalnak külföldön munkát. A határok átlépésével megváltoztatják a munkaerő összetételét a küldő és fogadó országokban egyaránt, befolyásolva ezáltal a humán erőforrás méretét, a képességek összetételét, a szakemberek földrajzi megoszlását és a demográfiai profilját. Ez hatással lehet az egészségügyi rendszer teljesítményére is: enyhítheti, vagy súlyosbíthatja a munkaerő-hiányt, a specifikus szakértelem hiányát, vagy az alul-ellátott területek helyzetét.

Az Európai Unió 2004-es és 2007-es kibővítésétől azt várták, hogy az egészségügyi munkaerő mobilitása új lendületet kap. Mivel az EU társadalmi-gazdasági értelemben változatosabbá vált, megnövekedtek a kereseti különbségek, nőtt az ösztönzés a más tagállamban történő munkavállalásra. A határon túli munkavállalás küszöbe relatíve alacsony az EU-ban, a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének következtében, ami automatikus eljárást biztosít a „szabályozott szakmák”, így pl. orvosok, nővérek, fogorvosok, szülésznők és gyógyszerészek számára.

Az egészségügyi munkaerő növekvő mobilitása és ennek az egészségügyi rendszerekre gyakorolt, egyre erőteljesebb hatása fontos politikai kérdéssé vált. Aggodalmak merültek föl az agyelszívással, valamint az egészségügyi szolgáltatások hozzáférésével, minőségével és biztonságával kapcsolatban mind a küldő, mind a fogadó államokban. Néhány tagország átmeneti időszakra munkaerő-piaci korlátozásokat vezetett be az új tagok felé, miközben más tagállamok aktívan toboroztak külföldről egészségügyi szakembereket.

Az egészségügyi munkaerő mobilitására irányuló egyre növekvő politikai figyelem ellenére viszonylag kevés információ áll rendelkezésre a migráció volumenéről, a régi és új tagállamok közötti munkaerő-veszteség és -nyereség egyensúlyának dinamikájáról, a mobilitás mozgatórugóiról, valamint az egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásairól. Ezen kérdések megvilágítására hozták létre a PROMeTHEUS projektet, amely az egészségügyi munkaerő mobilitását dokumentálta és elemezte az európai államokban.

A PROMeTHEUS projekt

A projektet 2009-ben indították el. A kutatás első főbb eredményeit az European Observatory on Health Systems and Policies a WHO Európai Regionális Irodájával partnerségben egy tanulmánykötetben prezentálta, Egészségügyi Szakemberek Mobilitása és az Egészségügyi Rendszerek: bizonyítékok 17 európai országból címmel. A következő országokat vizsgálták: Ausztria, Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Törökország és Egyesült Királyság. A tanulmány jobb rálátást biztosít az egészségügyi dolgozók migrációjának ösztönző és visszatartó tényezőire, a mobilitás egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásaira, a tágabb értelemben vett belföldi munkaerő kérdésekre, és a kihívások leküzdésére irányuló politikákra. A tanulmánykötetet az egészségügyi miniszterek informális találkozóján prezentálták, amelyet az EU Tanácsának magyar elnöksége idején, 2011. április 4-5-én Gödöllőn rendeztek meg. A jelen cikk is ezen tanulmánykötet eredményeit foglalja össze, Európa egészére vonatkozóan.

A mobilitás skálája jelentős és változatos

2008-as adatok alapján Belgiumban, Portugáliában, Spanyolországban, Ausztriában, Norvégiában, Svédországban, Svájcban, Szlovéniában, Írországban és az Egyesült Királyságban az orvosok több mint 10 százaléka külföldi származású. A nővérek esetében Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Írországban 10 százaléknál magasabb a külföldi munkaerő aránya.

A külföldi egészségügyi emberek foglalkoztatása nőtt az elmúlt évtizedekben, és számos ország esetében a külföldi munkaerő beáramlása jelentős maradt. 2008-ban az összes egészségügyi munkaerőpiacra újonnan belépő között különösen magas volt a külföldiek aránya
- az orvosok esetében az Egyesült Királyságban (42,6 százalék), Belgium (25,3 százalék) és Ausztriában (13,5 százalék),
- a nővérek esetében Olaszországban (28 százalék), az Egyesült Királyságban (14, 7 százalék) és Belgiumban (13,5 százalék),
- a fogorvosok esetében Ausztriában (40,8 százalék), az Egyesült Királyságban (33,7 százalék), Belgiumban (19,3 százalék) és Magyarországon (9,7 százalék).
Finnországban 2006 és 2008 között az újonnan engedélyezett fogorvosok 43,2 százaléka külföldön végzett egyetemet.

Miközben egyes országok nagymértékben foglalkoztatnak külföldi egészségügyi szakembereket, számos országban csak csekély számban vagy egyáltalán nem dolgoznak külföldi származásúak az egészségügyi ellátásban.

Az EU kibővítésének hatásai a vártnál kevésbé voltak jelentősek

Az EU kibővítése 2004 óta új lendületet adott a mobilitásnak, de nem generált olyan mértékű migrációt, amelyet eredetileg vártak: az EU-12-ben a mobilitási szándékot tükröző alkalmassági tanúsítványokat igénylőknek csak mintegy 3 százalékát alkották az egészségügyi szakemberek, és a valós migráció ennél is alacsonyabb, mivel nem minden igénylést követett tényleges emigráció.

Az Észtországból, Magyarországról és Romániából származó legfrissebb adatok azt sugallják, hogy új hullám figyelhető meg a kiáramlásban, ami feltehetően a 2008 óta fennálló gazdasági recessziónak tudható be. Ugyanakkor egy fordított tendencia is megfigyelhető: a lengyel orvosok visszatérése Lengyelországba.

A kelet-nyugat aszimmetria felerősödött

Az EU 2004-es és 2007-es kibővítésével lendületet kapott új migrációs hullámok tovább mélyítették a kelet-nyugat aszimmetriákat az egészségügyi szakemberek ki- és beáramlásának vonatkozásában, azaz elsősorban az új tagországokból áramlik a munkaerő az EU-15 felé. Ugyanakkor egyes régi tagállamokra is jellemző a hasonló nagyságú munkaerő-kiáramlás, mint az EU-12 esetében, de az új tagországokban csupán elhanyagolható mértékű beáramlás tapasztalható. Az emigráció Kelet-Európából már jóval a csatlakozás előtt megkezdődött, az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején lezajlott politikai átmenetet követően. Például 2003-ban a német munkaerő-piacon jelentős számban voltak Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból és Szerbiából származó egészségügyi szakemberek, amely tükrözi a korábbi Jugoszláviából való, évtizedeken át zajló emigrációt.

A mobilitás fő ösztönzői: a magasabb keresetek

A 2004-es és 2007-es kibővítések megnövelték a kereseti különbségeket a tagállamok között. Egy észt orvos 6-szor többet kereshet Finnországban, mint a hazájában, egy román általános orvos pedig a hazai keresetének tízszeresét keresheti meg Franciaországban. A jövedelem a leggyakrabban említett tényező a migráció okai között, amely befolyásolja az elvándorlókat, visszatérőket és otthon maradókat egyaránt.

Litvániában az orvosok és nővérek éves keresetének 20 százalékos növelése 2005 és 2008 között elősegítette az orvosi tanulmányokról való magas lemorzsolódási arány, valamint a magas emigrációs arány visszafordítását. Lengyelországban a jobb kereseti lehetőségek szintén csökkentették az elvándorlását, és ösztönözték a visszatérést. Szlovéniában a keresetek növelése vitathatatlanul hozzájárult a vártnál kevesebb számú egészségügyi dolgozó elvesztéséhez. Ezzel ellentétben, az egészségügyi dolgozók kereseteinek 25 százalékos csökkentése Romániában feltehetőleg szerepet játszott az elvándorlási arányok 2009-es növekedésében.

Ugyanakkor a magasabb kereseteken kívül más tényezők is befolyásolják a mobilitási mintákat. Azon országok között, ahol a keresetekben csak kismértékű különbség van, a munkakörülmények, a munkakörnyezet és a munka tartalma, jellemzői szintén jelentős hatással vannak az egészségügyi szakemberek migrációs döntéseire.

A migráció egészségügyi rendszerek teljesítményére gyakorolt hatása: kicsi, de jelentős

Az egyes országokban tapasztalható heves viták ellenére meglepően kevés bizonyíték áll rendelkezésre az egészségügyi munkaerő mobilitásának hatásaira, és úgy tűnik, erre vonatkozóan nincsenek szisztematikus tanulmányok az egyes országokban. Az egészségügyi rendszerek teljesítményére gyakorolt hatások kis mértékűek abban az értelemben, hogy gyakran közvetettek, és nehéz elkülöníteni őket, de nyilvánvaló hatással vannak az egészségügyi rendszer működésére. Habár a hatások országos szinten gyakran jelentéktelenek, regionális vagy kórházi szinten lényegesek lehetnek.

Néhány fogadó ország egészségügyi rendszere jelentősen profitál a bevándorlásból: az orvosok, nővérek és fogorvosok beáramlása lényegesen megnövelte az Egyesült Királyság, Spanyolország, Ausztria és Olaszország szolgáltatási kapacitásait. Németország kevésbé gazdag keleti területein az üres pozíciókat egyre nagyobb mértékben külföldi orvosok töltik be, számuk 2000 és 2008 között megháromszorozódott. Franciaországban nem EU-tagállamokból érkező orvosok töltik be az üres pozíciókat az állami kórházakban, valamint a társadalmilag-gazdaságilag hátrányos és elszigetelt területeken.

Ugyanakkor más országoknak veszteségekkel kellett szembenézniük. Szlovákia 3243 egészségügyi szakember elvesztéséről számolt be 2005. január és 2006. december között. Romániában a legalacsonyabb orvosi lefedettséggel rendelkező vidéki területeken az orvosok és nővérek egyik legmagasabb emigrációs arányáról számolnak be. A hatások nem mindig arányosak a munkaerő-kiáramlás mértékével: Magyarország, Észtország és Litvánia feljegyzései szerint például már néhány szakorvos elvándorlása is zavart okozhat az egészségügyi ellátás biztosításában. Bizonyos szakterületek is sérülékenyebbek a többinél. Lengyelországban például a legtöbb betöltetlen állás az aneszteziológusok és a sürgősségi orvosok esetében fordul elő, vagyis azon szakterületek orvosai esetében, akik a leginkább szeretnének külföldön munkát vállalni. Belgiumban a gyermekpszichiáterek emigrációja problematikus, mivel ez a szakma jelentős munkaerő-hiánnyal küzd.

Az adatok korlátozottan állnak rendelkezésre

A politikai döntéshozóknak, munkaerő-tervezőknek és egészségügyi menedzsereknek meg kell érteniük a mobilitási trendeket ahhoz, hogy megfelelően tudjanak reagálni azokra. Számos országban azonban nem állnak rendelkezésre teljes mértékben az ehhez szükséges adatok. A 17 esettanulmányból 13 ország esetében (Belgium, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Spanyolország, Törökország, Egyesült Királyság) nem volt megfelelő a migrációval kapcsolatos frissített, átfogó és megbízható adatok elérhetősége. Számos ország, amely aggódik az egészségügyi szakemberek jelentős számú elvesztésétől, „migrációs szándék” adatokat alkalmazott, amelyek azokon a bizonyítványokon alapulnak, amiket egy másik tagállamba történő jelentkezés során állítottak ki a diplomák kölcsönös elismerésére. A szándékok azonban nem mindig tükrözik a tényleges mozgást, csupán közelítést tükröznek számos korlátozással. Egy Romániában végzett emigrációs tanulmány azt mutatta, hogy a valós kiáramlás kevesebb, mint harmada az elvándorlási szándéknyilatkozatoknak. Másrészt viszont a tanúsítvány adatok nem mindig becsülik túl a mobilitást, mivel a migráció bizonyos formái esetében nincs szükség ilyen tanúsítványokra.

A beáramlás mérése meglehetősen bonyolult feladat, mivel a három rendelkezésre álló indikátor a mobilitás különböző aspektusait mutatja, hatalmas eltérésekkel. A nővérekre vonatkozó adatok a legtöbb országban korlátozottabbak és pontatlanabbak, mint az orvosok esetében. Idősoros adatok csak néhány európai országra állnak rendelkezésre, ami a trendek monitorozását jelentősen megnehezíti.

Politikai implikációk

A politikai döntéshozóknak tisztában kell lenniük az egészségügyi szakemberek mobilitásának jövőbeni trendjeivel és lehetséges forgatókönyveivel ahhoz, hogy megfelelő és szükséges intézkedéseket tudjanak tenni. A folyamatok megértését és a döntés meghozatalát azonban számos tényező nehezíti.

Először is, nagy a bizonytalanság a gazdasági válság hatásait illetően. Egyes országokban csökkentették az állami költségvetést, beleértve az egészségügyi ellátásra és az egészségügyi szakemberek képzésére fordított összegeket, miközben más országban nem történtek ilyen jellegű megszorítások. Ez hozzájárulhat a mobilitás növekedéséhez, mivel azok az egészségügyi dolgozók, akik aggódnak a jövőjükért, feltehetőleg külföldön vállalnak munkát, vagy képzik tovább magukat.

A bizonytalansághoz az egészségügyi munkaerő fejleményei is hozzájárulnak. Az Európai Bizottság nemrégiben készített előrejelzése alapján 2020-ra várhatóan 1 milliós egészségügyi humán erőforrás-hiány várható az EU-ban. A humán erőforrás gondokat a migráció mellett egyes országokban az egészségügyi dolgozók elöregedése, bizonyos szakmák elnőiesedése, pályaelhagyás stb. tovább nehezítik. Az erőteljesebb hiánnyal küzdő tagállamok betöltetlen állásai elszívhatják az egészségügyi szakembereket az EU szegényebb régióiból, amely tovább növelheti a már meglévő különbségeket.

A munkaerőhiány harmadik országokból való toborzással való enyhítését etikai korlátozások erőteljesen korlátozzák. 2010-ben a Világegészségügyi Gyűlés elfogadta az Egészségügyi Személyzet Nemzetközi Toborzásának Gyakorlatára vonatkozó Kódexet. Ez a kódex etikai iránymutatást biztosít a nemzetközi toborzásra vonatkozóan, és ellenösztönzőként hat a munkaerőhiánnyal küzdő országokból való toborzásra. Ezért azoknak az országoknak, amelyek jelentős szakemberhiánnyal küzdenek, egyre növekvő nehézségekkel kell szembenézniük, ha az üres állásokat külföldi szakemberekkel kívánják betölteni.

A tanulmány átfogó javaslata, hogy az egészségügyi szakemberek mobilitását elsőként az országokon belül kellene megcélozni. Ez magában foglalja az adatok, intelligencia és bizonyítékok fejlesztését, az általános munkaerő-stratégiákra történő fókuszálást, beleértve a magas színvonalú oktatást és a megtartó intézkedéseket, a munkaerő-előrejelzés és -tervezés továbbfejlesztését, valamint az egészségügyi szakemberek mobilitásának menedzselésére vonatkozó keretek alkalmazását.

A politikai implikációk első sorozata az adatokra, intelligenciára és bizonyítékokra fókuszál. A kiáramlással különösen nehéz kalkulálni, mivel az erre vonatkozó adatok gyakran nem elérhetőek és nem megbízhatóak. Az is fontos, hogy a beáramlásra vonatkozó adatok hozzáférhetőek legyenek a megfelelő időben. A nővérek mobilitására vonatkozóan szintén hiányoznak az összehasonlítható adatok. A jobb informáltság azért is szükséges, mert a munkaerő szabad áramlásának következtében az egyes országok munkaerő-politikájának változásai közvetlen hatással vannak más országokra, különösen akkor, ha nagy különbségek vannak a keresetek terén. Az egészségügyi szakemberek visszatartására, integrálására vagy visszaintegrálására irányuló intézkedések hatékonyságát szintén fontos megérteni.

A politikai implikációk másik csoportja az általános munkaerő-stratégiák megerősítésére vonatkozik. Az egészségügyi dolgozók elvándorlásának fő okai között a kereseti különbségek mellett többnyire a nem megfelelő hazai munkakörnyezet, munkakörülmények, szakképzettség-összetétel és képzési lehetőségek szerepelnek.

A politikai javaslatok harmadik csoportja a munkaerő-tervezési módszerek és technikák iránti figyelem felkeltésére és fenntartására irányul, amelyek túlmutatnak a korábbi személyzeti trendeken, és sokkal inkább figyelembe veszik az egészségügyi munkaerő iránti jövőbeni keresletet és a humán erőforrás igényeit, szükségleteit. Ez magában foglalja az egészségügyi szakmák elnőiesedését és elöregedését.

Emellett nemzetközi keretek biztosítják az egészségügyi munkaerő mobilitásának menedzselését, beleértve a WHO Kódexet. Ahogyan az Egyesült Királyság példája is mutatja, a beáramlások időbeni monitorozása, az elszámoltathatósági keretek biztosítása és az országos munkaerő-stratégiák segíthetnek. Az egyes országok közötti bilaterális egyezmények strukturálhatják vagy kizárhatják a nemzetközi toborzást, illetve megkönnyíthetik a harmadik országból származó diplomák elismerését. Egyéb nemzetközi mechanizmusok, így pl. twinning programok vagy közös tréningek szintén előmozdíthatják az egészségügyi szakemberek mobilitásának menedzsmentjét.

Jövőbeni feladatok

Az EU, valamint a tagállamok hatásköreit tisztázni kell ebben a kérdésben. Az egészségügyi ellátás megszervezése a tagországok feladata, de a mobilitás, amely az EU kompetenciájába tartozik, nyilvánvalóan összefügg az ellátással is. A kompetenciák tisztázása céljából a tagállamok, az Európai Bizottság, valamint az Európai Parlament tárgyalást és együttműködést kezdeményezett a munkaerőt illető kérdésekben, az egészségügyi humán erőforrást is beleértve. 2010-ben, a belga elnökség idején a tagállamok elfogadták a Tanács Következtetéseit az egészségügyi munkaerőre vonatkozóan, ösztönözve a jó gyakorlat cseréjét. Ez magában foglal egy akciótervet, amely lehetővé teszi a Bizottság és a tagállamok együttműködését. A 2011-es magyar elnökség támogatta ezen kezdeményezés továbbfejlesztését, és az egészségügyi dolgozók migrációját a Tanács napirendjére tűzte. A tagállamok kezdeményezéseit a Bizottság Zöld Könyve és az Európai Egészségügyi Munkaerőre vonatkozó konzultációs folyamata előzte meg. Ezzel párhuzamosan, az Európai Parlament elfogadta az EU Egészségügyi Munkaerőre vonatkozó Nyilatkozatát. Ezek vélhetően nagyszerű lehetőségek tárházát nyitják meg a jövőbeni kihívások leküzdése terén.(AZS)

Forrás: Wismar, M. et al: Health professional mobility and health systems: evidence from 17 European countries. Euro Observer, 13. évfolyam, 2. szám, 2011. nyár.
(letöltés ideje: 2011.09. 27.)

steierhoffer.blogspot.com/

@tódór piroska:

Kedves főorvosnő. Természetesen az ittasan rágózva tegezés teljességgel elfogadhatatlan.

Viszont én azt sem értem soha, amikor (ritkán voltam kórházban/rendlőintézetben) az emberek (főként az idősek) szinte csúszva-mászva fetrengtek az orvos lábai előtt, a köpenye szegélyét csókolgatva, kutyaszerű tekintettel. Szerintem ez az örökség is a szocializmusból ered, ez a mértéktelen tekintélyelvűség.

S kíváncsi vagyok, miért csak bizonyos szakmákat illet meg ez a kiváltság. Rendben, az orvosok rendben vannak, mert ők sokszor életeket mentenek. De a tanárok, ügyvédek, jegyzők, egyéb "kutyabőrrel" és "Dr." címmel rendelkezők előtt nekem és sorstársaimnak miért kell hajlonganunk? Tanár ÚR, ügyvéd ÚR, jegyző ÚR?

Én pedig akkor mérnök ÚR vagyok? Érdekes, senki nem nevezett eddig így. Pedig furamód, soksok ember mindennapjainak könnyűsége avagy borzalma függ tőlem, így nekem is becsókolhatnának. És én is tanultam rengeteget, sőt, mai napig folyamatosan teszem. De nem hív így senki. Mondjuk el se várnám. Ezért irritál ez a feudális/szocialista vagy nem tudom én milyen ősmaradvány szokás, mert egyszerűen gusztustalannak tartom. Szerintem senki se próbáljon meg többnek látszani, mint ami, főleg nem ilyen nevetséges címek által.

@ritmikus csimpifon:
Kedves Mérnők Úr!

Tudja ezt úgy hívják jó nevelés.
Egyszerűbben udvariasság.
Tisztelet a tudásnak, a megszerzett tudományos fokozatnak.

Kökemény szocializmusban is a mérnök, ha volt tekintélye és tudása Mérnök Úr volt.

Félre értések elkerülése végett én csak közgazdász vagyok/voltam.

Valós történet: mentőn orvos vonul, hispán családhoz. Párbeszéd az ellátás során:

Idős női beteg: "Jáj istenem, méghálok!"
Beteg fiatal hozzátartozója: "Té, roh..., mocsk... ..d.. ...g..t ....e.., há méghál, menten leszúrlak téged, he!"

Orvos (kihúzva magát felegyenesedik):
"No. Disztingváljunk kérem. Nem őriztünk együtt libát!"

A megoldás végül a migrén kipihenése orvosi javaslat helyett kommunikált "életmentő" fiziológiás só injekció beadása, majd angolos távozás. (Nem a bérezésre gondolok)

Az orvos-beteg kommunikáció valóban nagyon fontos :)

Melyik kórházban viszik a kritikus állapotú vért hányó beteget a belgyógyászatra?

@bauchi:

Első két bekezdés....
Strok, bénulás. lekötözés, pelenkázás, pár nap múlva kezdett fájni a gyomra, majd kb. 2 nap múlva vérhányás.

Jö,de vérhányás után vitték s beteget abelgyógyászatra a posztoló szerint,nem?Valamit félreértettem?

Kisvárosi kiskórházban, ahol sem objektív, sem szubjektív feltételek nincsenek meg egy subintenziv vérző kórterem léltrehozásának a belgyógyászati osztályon, a vérző beteget nyilván közvetlenül sebészetre, vagy központi intenziv osztályra viszik. Jobb belyeken 24 órás endoszkópos készenlét mellett az ilyen beteget belgyógyászaton kialakított "vérző szobában" helyezik el, ahol az intenzív észlelés (monitoring) és shocktalanítás feltételei is adottak, és az endoszkópos vérzéscsillapítás eszközei is rendelkezésre állanak.
Ma már elvárás, hogy arteriás vérzést (Forrest I/a) is megszüntessünk, az esetek többségében haemoclippek felhelyezésével, de hatékony az injekciós (Tonogén, aethoxysclerol) és termoaktív módszerek (HPU, argonplasma) kombinálása is. Tőlünk (belosztály) az évi 200 körüli vérző betegből csak egy-kettő kerül műtétre nem uralható vérzés miatt. De hát ezeket Te is pontosan tudod.

@irutavé: @tódór piroska:

Nem azt írta, hogy rehabról reahbra, kórházról kórházra, hanem egy helyről egy helyre, és ott nem találták a papát.

A 20 évest fordítom = fiatal. Fiatalos. Olyan, mint egy 20 éves.

Egyébként de, megtörténik. Karcagi kórház, agyvérzéses (stroke-os?) bácsi ágyhoz kötve, mert csapkod. Nem az intenzíven, hanem egy normál szobában. A beszédképességét már úgyis elvesztette. Ellátás nulla, a reggeli vizit volt az ellátás kb. Meg is halt egy hét alatt.

És az is megtörtént, hogy az Uzsoki kórházban a tüdőosztályon DOHÁNYZOTT egy nővér és egy takarítónő, nyitott ajtónál egy kis szobában. Nem vicc, a kórtermek mellett, jött a füst rendesen a tüdőbetegekre. Szóltam, vállat vontak, elnyomták, oszt ennyi. Szerinted nem folytatták 10 perc múlva?

Biztosan velem van a baj, de a 20 éves azt jelenti, hogy 20 éves, vagyis 20 évvel ezelőtt született, nem azt, hogy fiatalos, olyan, mint egy húsz éves.
Ha azt mondom, hogy Ferrarim van, az azt jelenti, hogy a Ferrari márkájú, drága olasz sportkocsim van. Ha azt mondom, hogy olyan autóm van, mint egy ferrari, az lehet egy fürge, piros színű Trabant.
A hozzászólás egyéb részeit, gondolom, nem nekem címezted.

@tódór piroska:

De, részben neked, mert azt írtad, hogy olyan nincs. Erre próbáltam két személyes élményt megírni. Ugye, elképzelhetetlen tüdőosztályon, a kétezres években a betegek orra alá dohányozni, úgy, hogy az egész kórház területén csak kijelölt helyen szabad füstölni? Mégis a saját szememmel láttam. És nem látogatók voltak, hanem egy ápolónő és egy takarítónő. Ez milyen? Szerintem is hihetetlenül hangzik, pedig így történt.

Értem az autós példát, és persze van ellenpélda is: a Barkas NDK, kétütemű autómárka, vagy pedig barkas, és a dobozos vagy platós kisteherautót mint áruszállító kategóriát jelenti. Hallottam ezt félreérteni 25 évvel ezelőtt.

Magyarul, különbözőek vagyunk. A posztoló nem az írással és stilisztikával törődött, hanem a nagypapája fájdalmas sztoriját mesélte. Egyébként valószínűleg alapból jobban fogalmazol, mint ő, ennyi.

Valóban, szinte elképzelhetetlen számomra, de természetesen elhiszem, hogy ilyen felháborító dolgokat tapasztaltál. Nagyon remélem, hogy csak elrettentő kivételről van szó, persze, ilyennek egyáltalán nem szabadna előfordulni.

@Droidfigyelő: Hátul, a külön lévő épületben? Rendszeresen megfordulok ott, de a nővérkék mindig a bejárati ajtóban bagóznak (ahonnan persze ömlik befele a füst). Még nem láttam, hogy bent dohányoztak volna, de simán elképzelhető.

@Droidfigyelő: Bocs!Én úgy olvastam,hogy Siófokról vitték Kaposvárra és ott találták meztelenül a folyosón.Én erre reagáltam. Nem értem a nekem is címzett hozzászólásod. Lehet nehéz a felfogásom, fejtsd ki bővebben a nekem szánt hozzászólásodat.Köszönöm.

@sárga nyúl:

Nem nagyon emlékszem, bocs, valahol hátul (de mihez képest van a hátul?:) Lehet, hogy mostanában így van, akkor a folyosón tolták, egy sarkig nyitott ajtajú szobában, kórterem közvetlen szomszédságában.

@irutavé:

Akkor félreértettelek, úgy értettem, hogy azt kifogásolod, hogy nem találták a második kórházban. De most elolvastam még egyszer, és rájöttem, hogy félrenéztem.

A 20 évest megmagyaráztam. Szerintem arra gondolt, hogy fiatal volt a doktornő, nem pedig a valós korát írta.

Egyébként meg azért nem sántít a kórházi állapotokra vonatkozó véleménye, mert magas láttam már ilyet. Erre írtam a két példát. Lekötözött agyvérzéses bácsi nem intenzív szobában, kezelés nélkül, és a dohányzó nővér és takarító a tüdőosztályon.

Ennél többet nem tudok segíteni.

@ritmikus csimpifon:

Régen (értsd a háború előtt) a mérnök is mérnök úr volt. Ez nem szocialista maradvány, az éppen hogy eltörölni akarta az urazást. De nem mindenhol sikerült. Hogy ez jó vagy nem, ezt mindenki döntse el maga! :)

@Droidfigyelő: Jogos. :D Szemből nézve... :DDD

@bubbii:
Köszönet, hogy valaki nem negatívan kommentel!

A posztolók többsége megértést, meghallgatást, iránymutatást vár, nem okoskodást, kioktatást, elítélést. Általában gyászreakcióikat élik.
Aki felelős eü. dolgozóként viselkedik, nem kioktatóan stb. ad át információt. Mindez máshogy is lehetséges, tisztelettel, empátiával. Nem mindig sikerül. De, hogy soha nem menjen... Itt se. :((
Remélem, 2004. óta valóban tanítják a kommunikációt az orvosi egyetemeken!
Az a baj, hogy a t. kollégák nem értik, hogy ők szolgáltatnak és nekik kellene alapból - a lehetőségekhez mérten (adminisztratív teher, kevés dolgozó/sok beteg etc.) - jól viselkedniük, akármilyen a beteg vagy a hozzátartozó viselkedése. Nem joguk megítélni, elítélni őket eü. dolgozóként. Ha magánemberként találkoznának, esetleg. "Akinek nem tetszik, el lehet menni" a szakma elhagyható.

Kívánok még sok szép pillanatot a családnak és a nagyapának! Még egyszer leírom: miért kellene az asztalt verni, fenyegetőzni valamiért, ami eleve, magától értetődően jár nekünk? Mégis jól tették, hogy nem hagyták magukat. A történet pedig mindennapi.

Igen, ez elég negatív komment - a kommentelők irányába. Annak, aki ezen akarna lovagolni. ;)

@ferra:
"Az a baj, hogy a t. kollégák nem értik..."

Gondolom, ezt nem az orvosoknak címezted.