Zokogtam, mint egy óvodás gyerek

2011.09.02. 06:00

Sziasztok, szinte állandó olvasó vagyok, de ritkán szoktam írni.

Nos, nem tudom, mi történt, nem voltam ott, de az életből tudom, hogy a rossz kommunikáció, a félreértés milyen sok esetben okoz bajt. Leírom az én legutóbbi esetemet, ami pszichiátrián történt és nem én voltam az aki félreértett, hanem a doktornő.

Benn voltam már 4 napja és nagyon vártam, hogy jöjjön egy orvos, akivel beszélgethetek. Jött is -egy fiatal doktornő -akit már ismertem és nagyon kedveltem és ma is kedvelek - kedvesen szólt, hogy menjünk. Én éppen indultam volna a mosdóba -ő is látta ezt, ezért megkérdezte, hogy indultam valahova? Én meg mosolyogva mondtam, hogy nem érdekes, ezt a húsz percet kibírom. Nos ez a kulcsmondat. Egyrészt akkor és ott azonnal éreztem, hogy egy pillanatra megdermedt a levegő és doktornő is kicsit másképp viselkedett, mint máskor, de annak tudtam be, hogy nyilván én vagyok túlérzékeny és nem kérdeztem rá.

Másnap reggel vizit. A főorvosnő -akit szintén kedvelek, még most is - meglehetősen píkirt stilusban beszélt velem és mondta, hogy jó, akkor visszakapom a gyógyszereimet, amiket én akarok és pénteken, ahogy kértem mehetek haza. Én nem tudtam hova tenni a hangnemet, hiszen emlékeim szerint semmivel nem szolgáltam rá.

Megvártam a vizit végét és azt is, hogy a vizitet megbeszéljék, mikor kijött a főorvosnő a konzultációról, odamentem hozzá ésmegkérdeztem, hogy mondja már meg, miért volt velem ilyen ellenséges?Hozzáteszem itt már a normálisnál jobban ki voltam borulva -nem véletlenül voltam akkor pszihiátrián - és majdnem sírva kérdeztem tőle. Erre ő, nincs ideje, sok a dolga. Kértem, hogy akkor mondja meg mikor tudunk beszélni. Ő erre annyit mondott nem ellenséges velem, de itt én diktálok, akkor úgy lessz, ahogy akarom. No erre aztán végképp elszakadt bennem a cérna és már sírva kérdeztem: Én diktálok? Miben? De válaszra sem méltatott, hanem elment.

Én - igen, nagyon gyerekes módón - nem bírtam magammal kirohantam az udvarra, elbujtam egy sarokba és csak zokogtam. Aztán jött egy fiatal doki -gondolom jelezték neki, hogy valami nem ok velem - megpróbált beszélni velem, de éreztem, hogy valami nem kerek és a beszélgetés után semmivel sem lett jobb.

Ugyhogy utána órákig gondolkodtam a dolgokon, próbáltam visszagondolni az elmúlt napokra és egyszer csak beugrott a legelején beírt jelenet és mondat. Azonnal tudtam, hogy itt egy hatalmas félreértés történt. A doktornő úgy értelmezhette a mondatomat, hogy én nagy kegyesen rászánok húsz percet -ezt teljesen jogosan sérelmezte, hisze tényleg elég nagy tiszteletlenség lett volna tőlem, elmondta a főnökének, aki ezek után szintén jogosan (bár szerintem szakmailag nem helyesen kezelve adolgot) úgy érezhette, olyan a fogadj isten, amilyen az adjon Isten. Pedig az én mondatom azt jelentette -és a gesztusaim, a mosolyom is ezt tükrözte vissza -, hogy örülök, hogy beszélhetünk, nem akarom feltartani a doktornőt. A húszpercet meg azért tettem hozzá, mert már tudom, hogy ennyi szokott lenni egy beszélgetés időtartalma. Mikor erre rájöttem, megkerestem a főorvosnőt és mindezt elmondtam neki. (nem volt egyszerű, mert elzárkozott először ez elől a beszélgetés elől is, de én már zokogtam,mnt egy óvodás gyerek és ha akarta, ha nem én belekezdtem).

Onnantól kezdve, megváltozott minden. A főorvos asszony is megint kedves lett, érdeklődő és a személyzet is. Amit a mai napig hiányolok: a fiatal doktornővel nem tudtam beszélni, ő vagy tudatosan zárkozott el előle, vagy tényleg olyan sok dolga volt, hogy nem ért rá vagy alapvetően neki ez nem is volt olyan fontos. Nem tudom, ez mindegy is. a lényeg: egy félreértés egy mondat , hangsúly helytelen értelmezése nagy érzelmi viharokat tud kiváltani.

Ettől persze lehet, hogy a doki szimplán tuskó volt.
Kösz, hogy elolvastatok.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SusanneF 2011.09.02. 06:58:20

Nekem már az eleje is zavaros..."nem tudom,mi történt,nem voltam ott" (??)
Később sem értem,miről beszél...?
Lehet,hogy túl normális vagyok ehhez a poszthoz képest?
Talán nem véletlen,hogy nem pszichiátrián dolgozom.....

Nem tudok mit szólni ehhez a poszthoz,nem akarom véletlenül sem bántani,aki mindezt leírta...

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog