Kikérte magának, hogy hazaküldjük a mamát
112 hozzászólás
2011.08.24. 06:00Tisztelt Blogíró,
Engedje meg, hogy a következő történetet megosszam a Nagyérdeművel:
Múlthéten történt, hogy a nagymamám hirtelen összeesett, hányt és rettenetesen szédült. Mentő ki, kórházba be, vérvétel, EKG. Ezek után azonnal (!) felállították a diagnózist: a mamának lelki problémái vannak, amiatt produkálja ezeket a tüneteket, ezért ki is engedik a mai napon (öt nappal a kórházba kerülése után). Jelen pillanatban még beszélni is alig, felállni és enni egyáltalán nem tud, a szédülés pedig egyre erősebb.
Felmerült bennem a kérdés és – én hülye – fel is tettem az elkötelezettségből „ötösre” vizsgázó egészségügyi gárdának a kérdést, hogy hogy lehet az, hogy egy fekvőbeteget szélnek eresztenek. Ez már önmagában rejtély volt számomra, nem szólván arról, hogy egy idős, szédülésre panaszkodó betegnél egy CT-t nem csináltak.
Az ügyeleten miért nem veszik komolyan a infarktus gyanút?
2011.08.23. 06:00Szép napot!
Rendszeres olvasója vagyok a blognak, de nem volt eddig késztetésem írni. Most már van.Édesapám a szenvedő alany, szerencsére már jobban van. Szerdán este fájlalta a bal vállát karját, nem is tudott aludni a fájdalomtól, kezdett zsibbadni a keze. Anyukám mondta neki, mindenképpen menjen el másnap orvoshoz, mert egy barátunknál is így kezdődött és a vége egy infarktus lett napokkal később (vagyis a diagnosztizálás történ akkor). Apa másnap munkahelyén elment az orvoshoz, aki ideggyulladás diagnózissal elküldte, írt fel neki gyógyszert és kenőcsöt. A család teljesen megnyugodott. A fájdalom nem múlt, maximum csökkent ha vett be fájdalomcsillapítót.
Szombat reggel már alig tudott felkelni úgy fájt a válla és a zsibbadt a karja. Reggel fél 7-kor ügyeletet felhívta anyukám, mondta hogy mi volt az elmúlt napokban, és hogy aggódik ez komolyabb egy gyulladásnál, lehet hogy infarktus, így kérte hogy jöjjön ki mentő. Azt a választ kapta, hogy míg édesapám nem esik össze, tehát be tud fáradni a rendelőbe addig nem küldenek kis mentőt, mert mi van, ha egy infarktusos beteghez nem tudnak kimenni. Beültek a kocsiba és elmentek az ügyeletre.
Le is bénulhattam volna
2011.08.22. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Pár hónapja autóbalesetet szenvedtem. Több sérülésem mellett biztos voltam benne, hogy azt hallottam, hogy eltört egy nyakcsigolyám, így maradtam, ahogy voltam, és nem engedtem, hogy elvágják a biztonsági övet. Miután megérkeztek, a mentősök felraktak egy nyakrögzítőt. Nem tudom egyébként, hogy automatikusan adnak nyakrögzítőt vagy csak amiatt volt, hogy korábban én ezt mondtam, hogy...
A baleset éjjel történt. A kórházban elvittek röntgenezni. Amikor a nyakamra került a sor, a felvételeket készítő személy levetette velem a nyakrögzítőt. Én nagyon megijedtem, mondtam neki, hogy szerintem el van törve a nyakam, meg hogy nem akarok megbénulni, mire ő elkezdett az ott lévőknek dühösen panaszkodni, hogy ő nem tud így dolgozni, ha a beteg nem hajlandó közreműködni. Aztán végül egy beteghordozó megfogta a fejem és levették a rögzítőt, csináltak felvételeket, majd a rögzítőt visszarakták. A röntgen alapján kiderült, hogy valóban, a CII csigolyám eltört.
Nem volt elég neki a hálapénz
2011.08.20. 08:36
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Szombaton idős édesanyámat látogattuk meg a nejemmel, olyan felháborító dolgot mesélt, hogy egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy írjak Önöknek. Édesanyámat heti rendszerességgel látogatjuk, ellátjuk mindennel, amire csak szüksége van, vásárolunk neki, segítünk mindenben, amiben engedi, mert 81 éves kora ellenére szereti saját maga intézni a dolgait és nem mindent enged meg nekünk. Többször kértük már, hogy költözzön hozzánk, de azt mondja, ameddig el tudja látni magát, szeretné megtartani a függetlenségét. Most szombaton is nála jártunk, meg is ijedtünk, mert nem volt valami jó egészségi állapotban. Ő nyugtatott minket, hogy nincs semmi komoly baja, csak a hét közepén belázasodott és nehezen vette a levegőt, de nekünk nem szólt volna, pedig majdnem minden nap hívjuk is telefonon, ő is fel szokott hívni minket.
Az orvost viszont kihívta, aki telefonban először vonakodott attól, hogy házhoz ki kelljen mennie, holott, ha jól tudom, pont az efféle esetekben lenne ez normális helyzet. Közölte édesanyámmal, hogy a kiszállásnak ára lesz, 5 ezer forintot fog felszámolni a vizitért. Véleményem szerint ez önmagában elég nagy pofátlanság. Több ismerősömet is megkérdeztem, hogy az ilyen "kiszállás" pénzbe kerül-e, mindannyian azt válaszolták, hogy nem, ingyenes. Úgy látszik csak papíron.
A fogorvos az anyámat szidta
2011.08.19. 07:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt blog!
Azzal kezdeném, hogy jómagam is hibáztatható vagyok a leírt történtekért, ennek ellenére kikérem magamnak azt a viselkedést, amelyet az sztk fogorvos megengedett velem szemben. Régebben sem volt magán fogorvosom, de nem voltak rossz tapasztalataim. Igaz, korábban szerencsére soha semmi problémám nem volt a fogaimmal, egyetlen lyukas fogam sem volt egészen másfél évvel ezelőttig. Akkor, amikor már 3 nap után szinte megmaradni sem tudtam, felkerestem a kerületi sztk fogászatot. Jó nagy sor volt szokás szerint, végigvártam.
Bementem, a doktor úr odamorgott valamit, ami lehetett köszönés is, én pedig elmondtam a panaszomat. Elég bunkón viselkedett az elején, leszidott, hogy érthetően beszéljek, ne hisztizzek, majd megvizsgált. A vizsgálat után mondta, hogy itt gyökérkezelésre lesz szükség, megkapom az érzéstelenítő injekciót, majd üljek ki a folyosóra és utána, ha az injekció eléri a kellő hatást elvégzi a gyökérkezelést. Mindez meg is történt, hát nem tudom, hogy ezek az érzéstelenítők milyen hatást szoktak kiváltani, nekem pokoli fájdalmakkal járt a kezelés, azt hittem belepusztulok. Végre valahára véget ért, azt hittem ennyi, készen is vagyunk, de jelezte, hogy vár vissza a második kezelésre. Ebben maradtunk.
Az iskolaorvost nem érdekli a felmentés
2011.08.18. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Egy elég összetett problémával fordulok önökhöz, engedjék meg, hogy egy kérdéssel kezdjem a történetet: Megteheti egy iskolaorvos, hogy felülbírálja egy kollégájának a döntését? Az a helyzet, hogy van egy 13 éves kamasz fiam, akinél Scheuermann-kórt diagnosztizáltak május közepén. Fiam elég hamar igen sokat nőtt, korábban teljesen jó tartású fiú volt, a hirtelen megnyúlás után szinte görbén kezdte el tartani magát, hiába mondtuk neki, hogy húzza ki magát, ráadásul még akut fájdalmai is lettek szegénynek.
Elvittük a gyerekorvoshoz, aki tovább küldött bennünket az ortopédiára. Ott megnézték a gyereket, majd megállapították a betegséget és amellett, hogy rendszeres úszást, illetve hátizom edzést javasoltak fiam számára, amit mai napig el is végez napi rendszerességgel, gyógy-, illetve könnyített tornára tett javaslatot a gyermekorvos. Bár ez már a tanév vége felé történt, mégis probléma lett az egészből. Miután a gyerek bevitte a papírokat, illetve a felmentést, az osztályfőnöke, aki egyben testneveléstanár is, elküldte őt az iskolaorvoshoz, hogy ő mondja ki a végső szót. Szeretném hozzátenni, hogy az iskolában egyébként van gyógytorna, szóval még ez sem lehetett volna kifogás.
Kirángatták az anyából a kisbabát
2011.08.16. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt blog!
Egy ismerősömmel történt meg a következő eset. És nem kitaláció, ha valaki ezt hinné, vigyázat, durva lesz.Az illető kismama 20 hetesen bement a kórházba görcsökkel, vérezgetett. Megvizsgálták, talán fektették is pár napot (a részletekre nem emlékszem, mert nem velem történt ugyebár meg), a lényeg, hogy megindult a szülés. A kismama orvosa nyaralt, ügyeletes orvos volt csak.
Azt mondta majd megy, mert ide meg oda hívják, majd jön. Ez ment 12 órán át, addig vajúdott a kismama, már a testében meghalt a magzat. De nem tudta megszülni. Iszonyatosan szenvedett. (Azóta már van egy egészséges kisfia, de azt mondta a rendes szüléshez képest az a 12 órás vajúdás keresztre feszítés volt) Az orvos meg leszarta nagy ívben. Már a szülésznő ment sírva a dokiért, hogy jöjjön már, mert nagyon szenved a kismama. Doki megvizsgálta nagy kegyesen, majd közölte, hogy: ja, el van akadva a baba lába. Farfekvéses volt.
Orvos és beteg, egyenrangú emberek
2011.08.15. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Korábban írtam Eszter barátnőmről, sztóma-rák-vastagbél daganat-kemoterápia. Mindez egy vidéki kórházban történt. Tanácsomra feljött az uzsoki sebészetére, hogy ott vizsgáltassa meg magát. Szerencsére fantasztikus sebészekkel és nővérekkel találkozott. Azért írtam ki a kórház nevét, mert érdemesnek tartom őket arra, hogy mások is megismerjék.
A vizsgálat során derült ki, hogy minden rendben van vissza lehet a sztómát tenni. De közben arra is fény derült, hogy nem lehet megtükrözni a sztómát mert olyan szűkület következett be a 11 hónap alatt, hogy az orvos kisujja nem fért bele. Csodálkoztak azon, hogy nem lett bél csavarodása.. Eszter elmesélte, hogy minden kontroll vizsgálaton panaszkodott, hogy csak folyékony ételeket tud enni, mert ha egy kicsit szilárdabb akkor nagyon szenved. Nem figyeltek oda, még szerencse, hogy ösztönösen átállt a folyékony táplálékra.
Úgy vizsgálták meg a sztómát, hogy egy katéteren keresztül leengedtek egy csövet, amin keresztül átfolyt a kontraszt anyag és láthatóvá vált egy monitoron keresztül a bél felső szakasza. Én vittem el a kórházba, mert nagyon félt, magam is ledöbbentem, hogy nevetve jöttek ki a vizsgálat után a sebésszel./ A sebészről annyit tudni kell, hogy több generációs orvos dinasztia a családja, és én ebben nagyon hiszek./
Megoperálták, már aznap felkelt, másnap minden beindult nála ami szükséges a teljes élethez. Senki nem fogadta el a hála pénzt, mindenki fel volt háborodva, amikor át akarta adni. Egyedül az informatikus, mert vitte magával a laptopját és pénzért volt 5 perc alatt internet a gépén.
Remélem, hogy egyre több ilyen kórház létezik, ahol az orvos és a páciens is egyenrangú embernek érzi magát. Köszönet és hála nekik, hogy a barátnőm ismét teljes életet élhet.
Klein Rozi.
Nem megyek többet vért adni
2011.08.14. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kedves PraxisBlog!
Egy rövid történetem van csak, egy bosszantó esetről, ami velem történt.Elmentem véradásra, önként, nem az 500 Ft-os utalványért meg az ásványvízért. Űrlap kitöltése után megmondtam a doktornőnek, hogy sajnos mindig rosszul vagyok, ha megszúrnak, de semmi vész, kicsit feküdnöm kell és jól vagyok.
Erre leteremtett, hogy akkor minek megyek el vért adni, úgysem lehet hozzászokni a tűhöz, nem akarják rám pazarolni a vérvételhez használt készletet (amennyiben nem bírnám ki a 6 percet amíg lemegy a vér), mégis hogy gondoltam. Mondtam, hogy kibírom, első alkalommal is kibírtam, csak utána nem tudok rögtön felkelni. Végül levették a vért, szépen pihentem kicsit a tök üres teremben (munkaidejükön belül). Szédültem, persze. Jobb lett, vérnyomásom 100 fölé ment, elmentünk vacsorázni.
Megelőzés helyett temetés
2011.08.12. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Mint a címben is utalok rá, szomorúbban nem is történhetett volna, egy rutin műtétnek számító végbélpolip műtéti eltávolítása a Tatabányai Szent Borbála Kórházban. 2011.július 26-án műtötték édesanyámat ezzel a betegséggel. Kezdem az elején, és magyarázatot keresek rá, hogy mit rontottunk el.
Egy vérzés során derült ki ez a betegség Siófokon, ott azt az információt kaptuk, hogy nem kell megijedni, ezt gyógyítható, még idejében van, jóindulatú, de terjedelme miatt el kell távolítani. Haza érve a nyaralásból felkerestük a fenti kórházat, szép sorban elkezdtük a vizsgálatokat, ami a műtéthez kell, mivel mindenhova édesanyámmal tartottam, így pontosan tudom, hogy egyszer sem hangzott el, hogy bármi veszély is lehet, mindenhol megkérdezték, hogy cukros-e, vérnyomása magas-e, súlya?
Lehet így is!
2011.08.11. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kedves Praxis Blog!
Mindig abban a hiszemben voltam, ha erre a blogra valaha írok, negatív véleményt leszek kénytelen megosztani az olvasókkal. Néha érdemes azonban, s talán muszáj is a magyar egészségüggyel kapcsolatos belénk ivódott előítéleteket levedleni, s látni, illetve láttatni azokat a kisebb-nagyobb „szigeteket” (orvosok, ápolók, osztályok, stb.), akik/amik itt és ma is jól végzik gyógyító munkájukat. Egy ilyen szigetet szeretnék most bemutatni, nevezetesen a debreceni DE OEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszékét/Osztályát.
Lányom, Léna 3,5 éves. Múlt hét kedden hányás-hasmenés kezdődött nála, melyből a hányás bizonyult intenzívebbnek, s 2 nappal később a gyerekorvos kiszáradás veszélye miatt beutalta a Klinikákra. Még sosem feküdt Léna kórházban (leszámítva persze a születését), tehát érthető, hogy féltünk, miként fogja viselni, és hogy fogjuk tudni megoldani, ki lesz vele ott. Ekkorra már feleségem, másik lányom és én is elkaptuk a vírust. Feleségem összepakolt és a már beszélni sem nagyon akaró-tudó, a többszöri hányásba belefáradt, kimerült lányom bevittem a DE OEC Gyermekklinikára, ahonnan átküldtek minket a fent megnevezett Infektológiára. Este 9-kor értünk oda, ahol Dr. Méhes Leonóra vizsgálta ki Lénát és kérdezett ki engem. Barátságos volt, és alapos. Aznap este egy Ringer infúziót kapott Léna, másnap pedig egy Ringert + egy glükózt. Harmadnap jöttünk haza és ma már szinte teljesen a régi önmaga. Ezt a részt nem is részletezném nagyon, hiszen akinek van gyereke (persze más is), tudja, milyen nehéz egy ilyen időszak, mennyi aggodalommal, félelemmel jár. Azt hiszem, a legfontosabb nekünk, hogy segítettek ott neki és megint az az eleven, vidám kislány, akinek mindig is ismertük.
Ha nem tud, hát ne beszéljen
2011.08.10. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Szerencsére már nem mai a történet, de nem sokon múlt, hogy ne én meséljem el.Vidéken, egyszerű családban nőttem fel, nem voltunk sokat betegek, a szokásos oviban-iskolában összeszedett gyerekbetegségeken kívül az én évről évre visszatérő középfülgyulladásom miatt jártunk csak az orvoshoz. Olyan igazi doktor bácsink volt gyerekkoromban, majd egy fiatal, lelkiismeretes doktornő vette át a helyét.Aztán nőttünk, én egyetemre mentem Debrecenbe. Harmadéves voltam, amikor egyszer férenyeltem, s utána napokig alig tudtam beszélni, nyelni.
Bementem a klinikára, nézegettek, hazaküldtek. Aztán következő félévben egyre gyakrabban ismétlődtek ezek a beszélni nem tudok időszakok, de a klinikán továbbra sem találtak semmit. Nyáron a szüleim felújították családi házunkat, sokat dolgoztunk, s egyszer csak csüngeni kezdett a szemhéjam. Irány a szemészet- gondoltuk naivan - de ott nem tudtak segíteni, majd elmúlik. De a hangom is gyakran elment, olyan volt, mitha mindig orrból beszélnék, nyelni nem tudtam.
Aztán jött az utolsó év, tanár szakos lévén tanítási gyakorlat is volt - ám két órát egymás után már megtartani nem tudtam, a beszédem nehéz, "elkent" lett. A klinikán továbbra is csak nézegettek , gégetükröztek (az nem tűnt fel, hogy ez engem egyáltalán nem irritál), Ne beszéljen, ha nem tud!- mondták, no meg csodálkoztak a dobhártyámon lévő nagy lukon. Második félévre a helyzet súlyosbodott, anyukám sokat sírt (volt egy unokabátyám, aki 18 évesen agydaganatban halt meg, ő attól tartott, nekem is az van). Hosszas unszolására elmentem a körzeti orvosunkhoz, a fiatal doktornőhöz (Fazekas Jutkának hívták), s ő kérdezte meg, hogy látott-e már ideggyógyász. S bár már elég ideges voltam, de ott még nem jártam, mondtam viccesen. Délután már a nyíregyházi kórház rendelőjében vizsgáltak, ahonnan "S" -sürgős-jelű beutalóval mentem másnap a kórházba. Bár akkor még saját felelősségemre hazamentem, hogy a szakdolgozatomat leadhassam, 8 nap múlva már már vizsgálatok sora igazolta a körzeti orvos gyanúját: a diagnózis myasthenia gravis.
Az állapotom gyorsan romlott, így május elején már a Dél-Pesti Kórházban prof.dr. Szobor Albert és kollégái viccelődtek velem - s mikor csoporttársaim államvizsgáztak, engem megműtöttek. Ennek 24 éve - voltak nehéz időszakaim még utána, de hála orvosaimnak a Dél-Pesti Kórházban , ma már tünetmentesen élek. Ám mai napig gyakran eszembe jut - mi lett volna, ha nincs egy lelkiismeretes vidéki orvos a közelemben?
Üdv: B. Zsóka
Aki idős, az nyugodtan felfordulhat
2011.08.09. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt blog!
Fél évvel ezelőtt tragédia történt a családunkban, elveszítettük édesanyám anyukáját, a nagymamámat. Nem volt már fiatal, 81 éves lenne, de sajnos már nem lehet velünk. Talán megmenthették volna a életét, ha a háziorvosunk nem bagatellizálja el az állapotát. Ott kezdődött a dolog, hogy az állapota elég hirtelen elkezdett romlani. Szellemileg teljesen jól volt, de fizikailag lerobbant szegény.A mozgása bizonytalanná vált, emellett sokat szédült és köhögött is és a lábát fájlalta. Mindez tavaly nyár elején történt. Egy ideig kérleltük, hogy hagy vigyük el orvoshoz, de nem akart menni, amikor viszont az állapota súlyosabbá vált, azaz a vény nélküli fájdalomcsillapítók nem enyhítették a fájdalmait és a rosszullétek állandósultak, akkor engedett a kérésünknek, elmentünk a háziorvosához.
Az orvos megvizsgálta, írt fel neki erősebb fájdalomcsillapítót,a köhögésére szintén adott receptet, de vizsgálatra nem küldte el, még egy nyamvadt vérvételre sem. Amikor rákérdeztem, hogy nem kellene-e esetleg mégis, akkor kioktatott, hogy abba szóljak bele, amibe értek, a nagyi majd jobban lesz. Hát nem lett. A fájdalmai nem szűntek, csak erősödtek, a köhögése is erősödött, szóval, nem lett jobb az állapota. Körülbelül három héttel az első "vizit" után ismét elvittük a nagyit, hogy ismét nézze meg az orvosa és esetleg már intézkedjen is. Közben a nagyi velünk veszekedett, mert neki még tényleg szentírás volt, amit az orvosok mondtak,azt mondogatta, hogy majd csak jobban lesz, ha egyszer azt mondta az orvosa.
A szemem előtt halt meg egy beteg a kórházban
2011.08.08. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
2006. szeptemberében édesanyám közlekedési balesetet szenvedett, ezért került a budapesti Szent János Kórházba. Természetesen ottléte idején minden napom nagy részét nála, vele töltöttem, a baleseti sebészet intenzív osztályán, így lettem tanúja az alábbi esetnek.
Az egyik nap egy 40 és 50 év közötti, erőteljes férfi került az osztályra, aki – mint tőle megtudtam -, valamilyen szerelés közben zuhant ki egy ház erkélyéről. A hátára esett, de szerencsére nem látszott a dolog annyira súlyosnak. Egy-két napja volt már ott, és, miközben anyukámat elláttam, neki is segítettem: adtam innivalót műanyagcsővel, a keze ügyébe helyeztem a telefonját, ilyesmi.
Órákig szenvedett a törött kezű kisfiam
2011.08.07. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Amolyan méreglevezetésnek szánom a levelemet, mert még most is alig látok a méregtől, ha visszagondolok a májusban történtekre. Kisfiam, aki 6 és fél éves kint játszott a játszótéren a bátyja felügyelete alatt, aki 16 éves. Heti egy-két alkalommal szokta ő vinni a játszótérre, megbízható fiú, csendes, jó tanuló, teljes bizalmunkat élvezi. Sajnos a kicsi ezúttal szokottnál is aktívabb volt, rohangált, mint máskor, de mivel nagyon csúszott a játszótér melletti beton, megtörtént a baj. Elcsúszott és a karjára esett rá. Persze egyből elkezdet keservesen sírni, a nagy próbálta csitítgatni, de látszott, hogy nagyobb a baj, nem csak egy pici zúzódásról van szó.
Egyből hívott a nagyobbik fiam mobilon, hogy baj történt. Mondtam, hogy ne aggódjon, sietek. Épp dolgoztam, de ez nem jelentett akadályt, ott voltam 25 perccel később, közben telefonáltam a mentőknek is, de ők azt mondták, hogy nem tudnak kijönni, vigyem be a legközelebbi kórházba. Nem igazán voltam rá felkészülve, hogy elutasítanak ilyen esetben, amikor egy kisfiú szenved balesetet, de nem volt idő vitára.
Folyamatosan vért hányt az édesanyám
2011.08.06. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
2007 Március. Édesanyámat bevitték rosszul lét miatt a Szolnoki Hetényi Géza kórházba.Szív probléma illetve nehéz légzés erős fájdalom. Felvételre került a Belgyógyászati osztályra.Pár nap után hazaküldték. Otthon nagyon rossz állapotba került. Egy este úgy döntöttünk hogy kihívjuk a mentőt mert már észen kívül volt a fájdalomtól. A mentősök közölték nincs szabad kocsi. Legyen türelemmel. Többszöri kérésre küldtek egy ügyeletes orvost. Az orvos látta hogy nagy gond van. Verejtékezés fájdalom. Azonnal kért egy mentőt. A mentő megérkezett és beszállították a Hetényi Géza Kórház Sürgősségi Osztályára.
Itt a várakozás közepette többször rosszul volt. Eltelt kb 2 óra amit fájdalommal kínok között a folyosón kellett elszenvednie.
Sajnos a fájdalom annyira felerősödött hogy elájult a kezeim között. Én hangos kiabálásomra jött egy betegszállító aki bevitte őt a vizsgálóba. Anyukámat felfektették és kapott azonnal egy injekciót amitől kicsit jobban lett.A doktornő meg is jegyezte hogy jól megtetszett engem ijeszteni! Anyukámat felvitték a CT-re. várakoztunk a folyosón ahol megjelent a doktornő és közölte ott mindenki előtt. A néninek tüdődaganata van.
Nyugati országokban ezt nem tehetnék meg
2011.08.05. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis!
A Flór Ferenc Kórházban szereztünk sajnos rossz tapasztalatokat. 6 éves hármas ikreimmel az audiológián voltunk. Felháborító ahogy a felaranyozott szőke öreg asszisztens kijött, azt se kérdezte, minek jöttünk, csak rámordult a fiamra, mert félig ráült a kis asztalra, mert a székekre már nem fért oda. Aztán mikor kíváncsiságból benézett az ajtón, elzavarta mint egy kutyát.
A lányomat , aki alig hall, bevitték egyedül, bezárták a néma szobába, mire ő nagyon sírni kezdett, erre behívtak és mivel alig tudtam megnyugtatni, rám förmedt az orvos, hogy most csináljuk vagy ne, mert ő értünk van, meg hogy egy hat éves gyereknek egyedül kell oda bemenni. Tuti nincs gyerekük. Az utánunk következők mind szülővel mentek be. A dokinő kiakadt mert a kisfiam, akire állandóan a felaranyozott asszisztens rámordult, megkérdezte a tőle, hogy mit képzelsz te mi vagyok én mogyoró?
Édesanyám emberhez méltóan halt meg
2011.08.04. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Sziasztok!
Nagyon megérintett a legutóbbi poszt, mélyen együtt éreztem az írójával és úgy döntöttem, leírom az édesanyám történetét. Azért is teszem ezt, mert mostanában csupa negatívum olvasható a blogon és mert a kommentelők most egy olyan kérdést feszegettek, ami nekem is sok szomorúságot okozott.Édesanyám tavaly októberben halt meg a törökbálinti tüdőgyógyintézetben. Májusban diagnosztizálták nála a kissejtes tüdődagantatot.
Törökbálintra jártunk kemoterápiára. Az orvosok és a nővérek hozzáállása mindig bámulatos volt - korrektek, empatikusak és kedvesek voltak. Valahányszor ott jártunk, mindig azt gondoltam, le a kalappal előttük, amiért képesek ezt így csinálni. Furcsa ezt egy kórházzal kapcsolatban leírni, de a hangulat mindig kifejezetten baráti és kellemes volt. Sajnos a kezeléssel nem volt szerencsénk, anyukám rendre allergiás lett valamelyik gyógyszerre, de még így is kaptunk néhány hónap " haladékot ". Aztán szegénykém feladta és úgy döntött, ha egyszer menni kell, akkor menni kell.
Vizsgaalanynak tekintették a kislányomat
2011.08.03. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
A kislányom most 22 hónapos, és 3 hetes volt amikor egy kisebb refluxbetegség miatt kerültünk kórházba. Nem beszélve egy első gyermekes kezdő anyuka aggodalámról, és félelmeiről elég nehezen dolgoztam fel azt, hogy máris kórházban kötöttünk ki, de a sokkhatás akkor ért amikor megtudtam, hogy a párom nem jöhet be a csecsemőosztályra, tehát állj a lábadra teljesen egyedül éjjel nappal, majd amikor szétnéztem az üvegkalitka jellegű kórteremben akkor ért a legnagyobb döbbenet, mert két másik kisbabával osztoztunk a szobán akiknek nem voltak, vagy nem akartak lenni hozzátartozóik.
Az egyik valami súlyos születési rendellenességgel született, mert a bőre szinte zöld volt, és púp volt a hasán, és a fején. A másik kisbaba sajnos vízfejű volt, és a legőszintébb anyai szeretettel mondom, hogy az én pici lányom refluxa is tragédia volt számomra, nem még hogy két ilyen szenvedő kicsi lényt is megpróbáljak elviselni, mert a szívem szakadt meg látni őket szenvedni. Szóval a kezdeti sokk után megpróbáltam a kislányom mielőbbi javulására koncentrálni, és minden mást kizárni. A helyzet itt is az volt, kaptam egy széket, sehova semmit nem pakolni, a földre se!
Ha bevette a gyógyszerét, nem lehet rosszul
2011.08.01. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Édesanyám már vagy 10 éve kezelve volt magas vérnyomással,cukorbetegséggel és egyéb "finomságokkal".Egy idő után asztmás tünetei lettek,mint kiderült -kb 2 év kínlódás után- a vérnyomáscsökkentő okozta. Kapott új gyógyszert,ami meglehetősen drága volt,így kért olcsóbbat. Kísérlet-kísérletet követett,majd a legutóbbi gyógyszer használatától anyukámnak napról napra emelkedett a vérnyomása.
Kardiológus orvosát,háziorvosát és a helyi ügyeletet is többször felkereste romló állapota miatt, szinte kivétel nélkül ugyanazt mondták: "majd megszokja a szervezete". Az egyik orvosi ügyeletnél tett látogatásánál az egyik doktornő megígérte,hogy kb 2 hét múlva tud adni időpontot, hogy befekhessen és kivizsgálják, mi a gond.
Ezen nap előtt egy nappal korábban reggel ébredéskor 200 volt a vérnyomása,iszonyatos fejfájásra panaszkodott,a víz patakokban folyt róla,de még bement dolgozni.A kolléganői unszolására felhívta a kardiológusát,elmondta panaszát,melyre a válasz:"Ha bevette a gyógyszerét (amit bevett) ,nem lehet rosszul!",majd lecsapta a telefont.Engem fél 5-kor hívott fel,hogy nagyon rosszul van,rettenetesen fáj a feje és sokat hányt.
Mondtam,hogy azonnal megyek,de hívjon mentőt.3/4 5-re értem oda,de már csak annyit tudott magából kipréselni,hogy "mindjárt szétrobban a fejem",majd eszméletlen
állapotba került,mint a kiérkező ügyeletes orvostól megtudtuk-kómába esett.2 nap múlva lekapcsolták a gépről,szerveit felajánlottuk(sikerrel).55 éves volt.
Úgy gondolom,sajnos nagyon keveset foglalkoznak az orvosok a beteggel,félvállról veszik a munkájukat.Tisztelet természetesen a kevéske kivételnek!
Egy orvos nem ismer fel egy stroke-ot?
2011.07.30. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Április 19-én nem sokkal ébredés után nagyon rosszul lettem: nem tudtam koordinálni a mozdulataimat, csengett a fülem. Pár perc múlva jobban lettem, de maradt némileg a koordinálatlanság és sokat hánytam, kettős látásom lett. Gyorsan telefonáltam párat, megnéztem az interneten az agyvérzés tüneteit, (éreztem hogy valami nem stimmel a fejemben) amik meglepően egybevágtak ez enyéimmel, de egyáltalán nem voltam biztos benne, majd kb fél óra múlva a bátyámmal elmentem a háziorvosomhoz. Ő még nem rendelt, egy másik doki vizsgált meg, aki egyébként nagyon kedves volt.
Aztán kb. 20 perc múlva megjött a házidokim, konzultált a másikkal, gyomorrontásra gyanakodtak stb. Egyre rosszabbul lettem és sokat hánytam, már a wc-re se tudtam egyedül kimenni. Kérdeztem is a dokit hogy nem agyvérzés-e véletlenül. Mondta hogy szerinte nem, de kihívta a mentőket hogy nézzen meg egy neurológus is. Kb. 1,5 óra múlva ki is jöttek, bevittek a Szt. Imre kórházba a sürgősségire ahol kb. még egyszer ennyit kellett várni a sorra kerülésre. (Anyám már közbenjárt értem.) Innen már gyorsabb volt minden.
A mindennapok hősei
2011.07.29. 06:00Kedves Praxis blog,
Eddig még nem írtam összefoglalót sehova és nem is kommentáltam mások
véleményét, de az intézetben fekve megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, összefoglalom a velem történteket. Elöljáróban jegyzem meg, hogy ez nem a szokásos "megalázott a doktor, nekem most nagyon rossz" sztori, hanem egy nagyon pozitív történet. :-)
Július 1-én, pont Semmelweis napon, egy igen fájdalmas délelőtt után jutottam el az ügyeletről a Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Sebészeti Klinikájára. Hogy miért? Egyszerű: előző nap a háziorvosom hazaengedett, mondván, hogy ez nem vakbélgyulladás, csak egy sima gyomorrontás, de ha nem javulnak a hasi panaszaim, akkor másnap menjek be az ügyeletre. Mivel nem hogy nem javult, de sokkal rosszabb is lett az állapotom, így megcéloztuk a kerületi ügyeletet. Ott egy fújtató 180 kilós és 170 centis orvos fogadott, egy mágikus kézrátétel után már küldött is tovább: ez appendicitis, az ágynyilvántartó pedig az I. számú sebészetet jelölte meg. Én ekkor már rettegtem: eléggé kórház-szűz vagyok, addig összesen 3-szor voltam kórházban, beleértve a születésemet is. Az egészségüggyel való viszonyom pedig kimerül abban, hogy havonta a munkáltatóm elküldi az elküldendő járulékokat - igen, teljesen bejelentett, adófizető magyar vagyok.
Majdnem meghaltam a folyosón
2011.07.28. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Nem vádolok senkit és semmit, de mivel van elég gond az egészségügyben így az
én történetem inkább tanulság és próba az embernek. Nagyon fájt több alkalommal a gyomrom. Nem tudtam, mi lehet, de néha annyira fájt, hogy kihívtam a mentőket. Bevittek egy napra és azt mondták, minden rendben van, menjek nyugodtan haza. Otthon aztán újra nagyon fájt és általában estefelé.
Egy alkalommal, mikor bevittek azt mondták, tán epekő, vagy hólyag a
baj. Nosza kivették! Hazakerültem és örültem, hogy mindennek vége és most
már jó lesz minden. Sajnos nem lett. Kis idő, pár nap után újra csak fájt a gyomrom és mindig jobban. Egy alkalommal már olyan erővel, hogy fetrengtem a fájdalomtól. Kihívtam a mentőket és hamar kiértek és elkezdtek bevinni.
Vért hányt a férjem
2011.07.27. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Két héttel ezelőtti történetről számolok be önöknek, szóval elég friss az eset, ami lejátszódott velünk. A férjem, aki 27 éves múlt július 10-én vasárnapi napon rosszul lett otthon. Iszonyatos gyomorfájás kezdte kínozni. Felhívott engem telefonon, hogy rosszul van, ha tudok siessek haza.Mivel vidéken élő szüleimnél voltam, csak este 8 óra környékén sikerült haza érnem, a férjemet ekkor nagyon rossz állapotban találtam. Nyöszörgött, izzadt, magzat pózban feküdt az ágyon, mondhatom nagyon meg voltam ijedve.
Azt sem tudtam, mihez kezdjek, hogyan segítsek rajta. Kértem, hogy hívjuk ki az orvost, de a férjem tiltakozott, abban bízott, hogy jobban lesz. Vett be fájdalomcsillapítót, de az nem enyhített a fájdalmán, ráadásul hányinger is fellépett nála. 9 óra körül aztán a helyzet még ijesztőbbre fordult, a párom ugyanis vért hányt, méghozzá elég sokat.Ekkor már ő is azon az állásponton volt, hogy hívjuk a mentőket.
Vakarózzak, mint egy rühes kutya?
2011.07.26. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis!
Sajnos II. típusú cukorbeteg vagyok 1982-tő. Előbb diétával is kordába tudtam tartani a cukorszintem, majd később tablettával, 2003-tól már csak inzulinnal. A cukorbetegség szövődménye miatt ugyan ebben az időben kétféle gyógyszert írtak fel /chinotal, doxium/ a szememre. Ettől az időponttól mindkét lábszáram, máskor a karjaimon összefüggően kiütés jelent meg, mely erősen viszketett. Bőrgyógyászati szakrendelésre havi rendszerességgel jártam, a kiütés kezelésére kenőcsért, mosakodó kenőcsért. Kb. 2 év múlva már olyan mértékű volt a viszketés és kiütés, hogy éjszaka álmomba elevenre vakartam, kisebesedett majd folyni kezdet az elvakart seb.
Ekkor a szakrendelésen megkértem a doktornőt, hogy ez a hátralévő életemben már mindig így lesz, úgy vakarózom mint egy rühes kutya? Megkértem legyen szíves megnézni milyen gyógyszereket szedek, illetve esetleg nem az inzulinra vagyok-e allergiás? Válasz: igen ez a cukorbetegség következménye és ezzel együtt kell élnem a gyógyszereire nem vagyok kíváncsi, a vizsgálatot befejeztem. De itt van felírva milyen gyógyszereket szedek legalább ezt legyen szíves megnézni. Válasz: már mondtam, hogy befejeztem a vizsgálatot, ha nem hagyja el a rendelőt hívom a biztonságiakat és kivezettetem.
3 éve kezeletlen tüdőrákkal él
2011.07.25. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt olvasók!
Nővéremnek aki most 58 éves 2006.szeptember 14-én rosszindulatú melldaganat miatt a jobb mellét eltávolították.Szerencsére a daganat még nem képezett áttétet.Kemoterápia követte a műtétet.
Ezután szépen felépült. 2007-ben az éves kontrollvizsgálatok során minden rendben volt. 2008-ban viszont a szintén éves kontrollvizsgálatok során a CT felvétel a tüdőn csecsemőtenyér nagyságú foltot mutatott ki. Az onkológus orvos aki a melldaganat során is nyomon kísérte az állapotát tüdőgyógyászhoz küldte.Nővéremnek ekkor kezdődött a kálváriája. A helyi tüdőgondozó főorvosa mellkasröntgenek és CT felvételek tömkelegét vizsgálgatta de diagnózist nem tudott felállítani a folt időközben nőtt .Kétségbeesésünkben 2010 nyarán felkerestünk egy magánrendelést Bár ne tettük volna!
Amputálták a lábamat
2011.07.24. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxisblog!
Az én esetem, sajnos szokványos eset. Egy kicsi sérülés keletkezett a bal lábam második lábujján. Próbáltam otthon kezelni fertőtleníteni, mert úgy ítéltem meg, hogy nem nagy a gond. De pedig az volt. Egy hétfői napon felkerestem egy igen jó nevű kórház sebész főorvosát, aki közölte, hogy el fogom veszíteni az ujj percemet. Felírt nekem antibiotikumot, és "szerdán menjek vissza". Szerdán amikor már korom fekete volt az ujj percem, "pénteken reggel menjek vissza".
Pénteken már alig tudtam járni, a lábfejem megdagadt és tiszta vörös volt. Gyulladás. Amikor meglátta a főorvos úr, "azonnal műtét, már haza se menjek". Aznap délután, inkább este hét óra körül kerültem a műtőbe, ahol amputálták a lábujjamat, de már a fél talpamat is ki kellett kaparni a gyulladás miatt.
Nem élte volna meg a következő napot
2011.07.23. 06:00
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Tisztelt Praxis blog!
Olyan helyzetbe kerülte a családunk pár hónappal ezelőtt, amiről eddig még csak nem is hallottam senkitől, el sem tudtam volna gondolni, hogy a 21 században ilyen előfordul. Nagymamám sajnos elég rég óta orvosi ellátásra szorul, több komoly betegséggel kell élnie. Többek között cukorbeteg, a szívével is gondok vannak, ehhez jött hozzá az Alzheimer kór. is sajnos. Kezdetben csak annyit vettünk észre, hogy szegény nem emlékszik olyan dolgokra, amikre előtt világosan emlékezett, mindent elfelejtett. Azt hittük, hogy ez csak a szokásos öregség egyik tünete, de amikor kezdett ijesztő szintre emelkedni a helyzet, akkor megállapították a betegséget. Sajnos napról napra romlott az állapota, idén tavasszal már minket sem ismert meg, sem a az édesanyámat.
Azt mondják a baj nem jár egyedül, sajnos ezt mi is megtapasztaltuk. Szegény nagymamám egy csúnya tüdőgyulladást kapott február közepén, a mentők vitték kórházba.Ott aztán igazán szomorú és lesújtó állapotokkal találkoztunk. Nem tudom Budapesten milyen a helyzet a kórházakban, nálunk tényleg ijesztő. Minden nap látogattuk nagymamámat, így saját szemünkkel láttuk, hogy az egészségügybe mennyire kevés a pénz. Azt viszont nem értettük, hogy miért nem figyelnek jobban a tisztaságra, higiéniára és hogy miért ellenséges mindenki a betegekkel és velünk, a hozzátartozókkal is. Mi igazán nem tehetünk arról, hogy ilyenek az állapotok.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
