Részvétem, ez most nem könnyű időszak neked és családodnak.

Fogadd őszinte együttérzésemet Anyukád elvesztése miatt.
Azt szoktam volt azt mondani, hogy nincs olyan, hogy kisműtét, meg nagyműtét, meg rutinműtét. Minden sebészi "támadásra" minden szervezet (test) másképp reagál. Van aki észre sem veszi, hogy kivették a manduláját, van, aki belehal, pedig erre is és a vakbélműtétre is azt szokták mondani, hogy olyan rutinműtét, hogy már a portás is meg tudja csinálni. Minden műtét komoly, teljesen váratlan módon tud rá reagálni a beteg szervezete még akkor is, ha orvosi szemmel egyszerű műtétnek indul. Valami nagyon váratlan dolog történhetett, mert csak úgy nem hagyják az orvosok elvérezni a betegeket a műtőasztalon. Őszintén sajnálom, hogy bármit tartalmaz is majd az orvosszakértői vélemény, Anyukádat már nem tudjátok visszahozni, de talán ha kiderül, hogy nem orvosi mulasztás, hanem a beteg valami eddig ismeretlen rendellenessége miatt történt a baj, talán könnyebb lesz elviselni a megváltozhatatlant.

Meg kellett volna várni a vizsgálat végét, és utána, az eredmények ismeretében megírni, vagy nem megírni ezt a posztot.

Így mi értelme van? Hiszen a család MÉG nem tud semmit, amíg nem tud semmit, addig kérdezni se tud, az olvasók meg nem tudnak a fel nem tett kérdésekre válaszolni.

Úgy látom, még mindig nincs a csúcsra járatva az emberek eü. ellen hangolása ezen a blogon.

Őszinte részvétem a posztolónak. Én megértem az indulatokat, az elkeseredést. A szeretteink elvesztése, pláne ilyen hirtelen, az szinte feldolgozhatatlan.

Időnként jólesik kiengedni az első gőzt, az első feltörekvő mérhetetlen indulatot, nyilván ezt szolgálja most ez a poszt.

Továbbra is rossz a hangulatom, úgyhogy vita és okfejtések helyett őszinte részvétem a posztolónak!

A gyász

A gyermekeinket, mint az özönvíz önti el a halál, és nem tudnak úszni…

Az agresszív filmek nem mutatnak be természetes halált, csak erőszakosat. A gyász úgyszintén kimarad általában minden film forgatókönyvéből. Régebben a hit, a rítusok, a család, a társadalom is segítette a gyász „kultúráját”, míg ma a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy e szó mit is takar.
Érdekes statisztika: a gyászolók csoportjában sokkal kevesebb a megbetegedés, esetleg a halálozás, mint azon emberek körében, akik nem élik meg teljes valójában a szerettük elvesztését… Nagyon sokan menekülnek a gyász elől. Az embernek teljes személyiségét kell a gyászba vinnie. Ha több gyász épül egymásra, az bizonyos fokú tehetetlenséget eredményez. A gyászolóknak segítenünk kell, de hogy ez hogyan lehetséges, azt meg kell tanulnunk. A gyász maga, egy külön fejezet, anyag, amit tanulnunk kell, ismernünk kell.
A gyász fázisai

sokkos állapot
összeszedettség állapota
nehéz időszak (kaotikus állapot)

Ezekben az állapotokban az ember lehet agresszív, türelmetlen, kritikus. Előfordulhatnak sírásrohamok, kialvatlanság, kétségbeesés… Ezeket el kell fogadni, és tudatosítani, hogy ez így természetes.

szembenézés a veszteséggel

Ezzel az ember szembekerül minden születésnapkor, karácsonykor… E fázisban a gyászoló hallja, látja szerettét, de ezt senkinek sem tudja elmondani (jogosan tartva attól, hogy örültnek tartanák… ). És jönnek a tipikus kérdések: „Mit tettem? Mit rontottam el?” Ez a vádlások kivetítése - megkönnyebbülést jelent. Később a hozzátartozó rá fog jönni arra, hogy a szerettének is voltak hibái, mint ahogy magának is…

A szerettünk nem tud eltávozni, ha látja szenvedésünket, mert sajnálni kezd minket. Ha segítünk neki, akkor ő is, és mi is megszabadulunk… (Ez történhet ima, vagy épp meditáció által).

A gyászt minden ember másképp éli meg. Mindenkinek foglalkoznia kell vele.
A veszteségeket el kell fogadni!
Meg kell tanulni elveszíteni!
Sajnos nagyon sok család esik szét a gyászban, ennek is a gyász különféle megélési módozatai az okozói, valamint az, hogy a sok régebbi probléma is a felszínre kerül. Például, mikor az anya nem érti, hogy a férje miért dolgozik többet (munkába menekülés), a gyerek nem érti, miért nem foglalkoznak vele többet… Már a 6 hónapos gyerek is megéli a gyászt…

@Dr.laikus PhD: ezt nagyon jól összefoglaltad.

Részvétem!

Létezik, hogy műtét alatt, feltételezhetően bekötött infúzió mellett meg lehessen halni vérzéses sokkban? Különös tekintettel arra, hogy a vérzés helye ismert.

@Dr.laikus PhD: Mindenben egyetértve Veled, kiegészíteném annyival, hogy mindent meg kell tenni a veszteség elkerülésére. Ha másért nem is, csak azért, hogy mást ne érhessen elkerülhető veszteség. Ehhez pegid a gyásznak semmi köze.

Részvétem a posztolónak. Máriával egyetértek abban, hogy a vizsgálat eredményének birtokában talán mindannyiunk számára több tanulsággal járt volna ez a történet. Jó lenne tudni, hogy mit derített ki a szakértői vizsgálat.

@El Visco Stello:

Minden veszteségnek oka van, egy műtét során rajtunk kívül álló.

@Dr.laikus PhD: Ettől még nekem rossz érzésem van a poszttal kapcsolatban:
Kellően előkészített beavatkozás volt-e és a beteg fel lett-e rá készítve rendesen?

@Káin:

Nincs okod a rossz hangulatra! :D
(mondom én, naná majd nem...)

Jó a blogod. Igaz én is már retrokorba jutottam, de ezek a műszaki relikviák nagyon tetszenek.

@El Visco Stello:

Ezt nem tudjuk.
Itt is azt hiszem a kommunikáció hiányzik.
A magyarázat a hárító - műtéti kockázatba belefér helyett.

.."így pontosan tudom, hogy egyszer sem hangzott el, hogy bármi veszély is lehet,.."

Itt a kezemben a műtéti beleegyező nyilatkozatom. Két példányban kaptam, egy a dokumentáció melléklete, a másikat meg olvasgathatom.

Nem szokás a betegnél hagyni egy példányt, pedig nagyon sok kétséget kizárhatna.

Én is gondolkodom mi lehet az ok, de posztoló keveset ír erről, valószínű ő maga is keveset tud.

@El Visco Stello: Én sem értem a dolgot, kár, hogy nem tudunk többet.
Egy ilyen rutin (tehát kis kockázatú, de nem kockázatmentes) beavatkozásnál is felléphet nagy vérzés, nem tudni pontosan milyen magasan volt a polip, ha magasabban nehezíti a hozzáférést, vérzéscsillapítást. Komoly társbetegsége gondolom nem volt, hiszen akkor gondosabban előkészítik, illetve kihangsúlyozzák a nagyobb kockázatot.
Valamilyen korábban fel nem ismert véralvadási zavarra tudok még gondolni, de ilyen esetben sem szabadna elvérezni hagyni a beteget.
Sok a kérdés, de mindenképpen szomorú a történet, nem könnyen feldolgozható, részvétem!

@El Visco Stello: Létezik. Ennek elméletileg sok oka lehet, véleményem szerint felesleges ennyi információ alapján találgatni.
Mindenesetre alapesetben erősen valószínűtlen egy ilyen kimenetel.

Részvétem a posztolónak.

a magyar orvosok kontarok, es nem allnak a rendelkezesukre sem a szukseges eszkozok, sem a szukseges anyagok
ezert ha valami bajom lenne elmennek nyugatra es elkovetnek valami bunt igy a nyugati bortonkorhazba kerulve 500%-al nagyobb eselyem van a gyogyulasra

@version: Baromság.Mi az hogy a magyar orvosok kontárok? Ez nettó általánosítás.Ha meg bajod esik, és sürgősségi ellátásra szorulnál, akkor kíváncsi vagyok hogyan is mennél külföldre...

@Dr.laikus PhD: Aranyos vagy. Sajnos most rossz passzban vagyok :(, remélem kilábalok belőle hamar. Te hogy vagy???

Egyetlen dologban lehetünk biztosak:
Ha valaki a műtét közben hibázott, azt sem mi, sem a posztoló nem fogjuk megtudni. Elmaszatolják, mellébeszélgetnek és kész.

@DreamerX: És abban, hogy ha kiderül hogy az orvos hanyagsága miatt történt a dolog, akkor sem megy az illető börtönbe, max. a kórház fizet egy kalap pénzt a hozzátartozónak, neki pedig a biztosító.

Hű, de korán keltetek...

Figyu Káin, ha az dob a hangulatodon, beszerzek neked egy csomó mindenféle retrokütgyüt. Meg elviszünk Laikussal sétálni a zöldbe, napsütésbe. Csak ne borongj.

version: miket tudsz kitalálni... Bár ahogy mondod, talán ez a válasz arra is, miért nálunk vertek tanyát a balkáni bűnözők...

@Káin: Lefényképezzem neked a Claude Becks defimet? Az elég retró:)

@Káin:

Pályán állok, kisebb nyafizás, (persze én is csak remélem, hogy kicsi) ünnepek után, onkológiai kontroll és remélem a továbbiakban csak kontroll és a kisebb elmúló következményes nyavalyák miatt fogok mérgelődni. ;-)

Vigyázz magadra, múljon hamar minden borongás!

Ez az eset nagyon durva. Én is kíváncsi lennék, hogy mi volt az elvérzés oka, illetve történt-e mulasztás ezzel kapcsolatban.

Ha történt is, az már nem hozza vissza az életbe a beteget. Be kell vallanom, hogy részemről kizárólag klinikán vagyok hajlandó kezeltetni magam. Ez a mániám. Még a szára nőtt "szemölcsöt?" is a szájsebészeti klinikán vették le. (Egy nagyon dögös doki csinálta, már a látvány is megérte!)
Budapesti lakosként ezt szerencsére megengedhetem magamnak. Ha olyat hallok, hogy tatabányai kórház...

De valószínű, hogy nincs igazam.

@macska69: Az, aki összefoglalta, az Polcz volt...

Laikus csak szó szerint idézte, felmondta a leckét, ezzel mind empátiájáról, mind műveltségéről, mind a szerzői jogokhoz való hozzáállásáról bizonyítványt állított ki.

@El Visco Stello: Az jó volna, örülnék neki :).

@Dr.laikus PhD: Én is remélem, hogy minden rendben lesz Veled, annak viszont örülök, hogy nagyon pozitívan állsz az egészhez, ez sokat segíthet.

Részvétem.

Utána tetszett nézni, mi az a vérzéses schock? Ha nem, kérem pótolja a hiányt és tegye fel magának újra a kérdését, választ fog kapni.
@El Visco Stello: az infúzió az fizsó. Nem vér. A keringő sós víz nem tart életben.

Én azt feltételezem, hogy a szervezet a vérvesztésre schock-al reagált, tehát a keringő vérmennyiséget rosszul csoportosította át. Ezért van az, hogy míg a belekhez és a tüdőhöz tódul a vér addig az agy nem kap eleget a rosszirányú érösszehúzódások miatt. Ez miért van? Jó kérdés.

@iovianus: Ilyen nincs. Vérzéskor a létfontos szervek(agy-szív-tüdő) kap vért, mások nem(bél, vese, bőr, izom).
A bekötött infúzió arra jó, hogy legyen elég folyadék az érpályában, legyen elegendő vérnyomás. Természetesen ez csak időnyerésre elég, amíg a vérszobából hoznak csoportazonos vért(nem is merem feltételezni, hogy nem tudták a beteg vércsoportját, erről ilyen "kis"műtét előtt is gondoskodni kell)

MA nem lesz új poszt amúgy?

"Velejéig rohadt a rendszer"

Az ellátóképességet is veszélyeztető dolgozói hiány fenyeget a magyar egészségügyben. Miközben ma is 3000 orvos hiányzik a magyar egészségügyből, akár kétszer ennyi orvos vállalna a bér- és munkakörülmények miatt állást külföldön. A kormány nem tárgyal a szakmai szervezetekkel, amelyek sürgetik az egészségügy átalakítását. A MOSZ-elnöke, Bélteczky János szerint "velejéig rohadt a rendszer".

A Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) már hónapokkal ezelőtt felmérte, hány egészségügyi dolgozó tervezi a külföldi munkavállalást. Információik szerint 3000-3500 rezidens döntött úgy, hogy elhagyja a magyar egészségügyi rendszert. A MOSZ által kiküldött kérdőívekben pedig mintegy 500 szakorvos azt mondta, bármi történik, elhagyja a rendszert. További 2700 gyakoroló orvos pedig komolyan fontolgatja, hogy elmegy. Összesen tehát több mint hatezer orvos, és további - erről egyelőre nincs adat - akár több tízezer szakdolgozó is csomagolhat, miközben a szakértők szerint akár csak 3-4000 szakember elvándorlása is a jelenlegi egészségügy jóvátehetetlen összeomlását okozná.

Ma már tehát nemcsak a fiatal, frissen végzett orvosok, de a középkorú és idősebb generáció is családostól külföldre készül. A szakmai szervezetek folyamatosan jelzik az Orbán-kormánynak, hogy ha év végéig nem indul meg a korábbi kampányígéretek megvalósítása, katasztrófa fenyeget. A kabinet azonban a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva nem vesz tudomást a vészjelzésekről.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár mindössze egy rezidenseknek szóló ösztöndíj-programmal, valamint a szakorvosok és szakdolgozók továbbképzési támogatásával tudott előrukkolni. Kevesebb, mint két hét maradt a szakorvos-jelöltek pályázati határidejéből, ám alig néhány jelentkező akadt az összesen egyébként csupán 600 fiatalnak szóló lehetőségre. Mindeközben a kormány 96 milliárdot készül kivonni az egészségügyből jövőre, figyelembe sem veszi a szakmai szervezetek álláspontját, sőt, az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált; nem is ülnek tárgyalóasztalhoz velük, csak látszategyeztetések folynak.

Nincs meglepve a MOSZ elnöke, hogy a rezidensek alig érdeklődnek. Mint Bélteczky János lapunknak elmondta, a pályázatokat a jelentkezési határidő után érdemes értékelni, hiszen a magyarok híresek arról, hogy az utolsó percig várnak egy-egy pályázattal. Ettől függetlenül erős a gyanúja, hogy nem lesznek hosszú, tömött sorok a postán a pályázatok feladása miatt, hiszen finoman szólva sem volt egy "kalandor bejelentés" a 600 rezidens helyzetén átmenetileg javító program, miközben több ezer szakorvos-jelölt, majdnem 30 ezer gyakorló orvos és 68 ezer szakdolgozó léthelyzete bizonytalan. Maga a módszer is kifogásolható, ám nem kívánja megkérdőjelezni Szócska Miklós jóindulatát - tette hozzá.

Bélteczky azt viszont már kifejezetten kifogásolta, hogy - szó szerint - semmit nem tárgyal meg velük a kormány, semmiféle egyeztetés nincs, rendre a sajtóból értesülnek az őket érintő intézkedésekről, tervekről, bejelentésekről. Az orvosi túlmunkával kapcsolatos szabályozás munkálataiban még részt vehettek, azóta azonban megállt az idő. A szövetség elnöke egy hónappal ezelőtt az államtitkár titkárságvezetőjétől kért mindössze ötperces tárgyalási lehetőséget, azóta nem kapott még választ sem, nemhogy időpontot. "Nem vesznek minket komolyan, sőt, magasról tesznek ránk" - fogalmazott.

Bélteczky huszonkét éve dolgozik az egészségügyben, gyakoroló orvosként félkatonai szervezetnek tartja a rendszerben dolgozókét, akiknek az a céljuk, hogy itthon maradjanak, hiszen ők is itt szeretnének boldogulni, "de van egy határ", amikor a létbizonytalanság már elviselhetetlenné válik. Hosszú évek óta növekszik az orvos elvándorlás mértéke, de a jelenlegi hozzáállásnak köszönhető, hogy most így kiéleződött a helyzet. Sokszor esik róla szó, hogy a magyarok adóforintjaiból képzik a nemzetközileg is versenyképes tudású orvosokat. Bélteczky szerint "bűnös felelőtlenség hagyni, hogy ilyen érték elhagyja az országot."

A MOSZ-elnök hangsúlyozta, nem puszta fenyegetőzés, hogy több ezren mennek el, az egészségügyi szakmai szervezetek között erős összefogás van, így komoly veszélye van, ha sürgősen változik a helyzet, a rendszer összeomlik. Voltak javaslataik, kidolgozott terveik, akartak tárgyalni - de miután ezek is, valamint a tömeges távozás eshetőségének bejelentése is lepattant a kormányról, így még az is lehet, inkább csak csendben elmennek.

Velejéig rohadt a rendszer, óriási, alapvető hibák vannak benne - reagált Bélteczky arra, hogy több orvos panaszkodott: az ügyeleti díjazás állítólagos rendbetétele ellenére is ingyen "önkéntes segítőként" kényszerülnek dolgozni egy-egy intézménynél, például azért, mert tudják, nyugdíjazásuk után is csak gyakoroló orvosként - a teljes munkaidő 20 százalékát ledolgozva - maradhat meg engedélyük. De olyan is előfordul, hogy ha egy járóbeteg szakrendelőben teljes állásban dolgozó orvos egy-egy betegét a kórházban is maga kezeli, azért szintén ügyeletet kérnek "cserébe" az intézményben.

Bélteczky szerint az ilyen esetek jól mutatják, az orvosok elvtelen kompromisszumokra kényszerülnek. Egyetlen esélyük a túlélésre, a működésre, vagy megélhetésük megteremtésére, ha belemennek az ilyen egyezségekbe, ingyen dolgoznak a munkáltatójuknak, és elfogadják a hálapénzt. Úgy vélte, nem szerencsés kriminalizálni a paraszolvenciát elfogadó orvosokat, fontos megkülönböztetni az azt valóban kikényszerítőktől. Bélteczky azonban hangsúlyozta: a kontraszelektív rendszer teremti ezeket a helyzeteket. Olyan tiszta viszonyokat, anyagi és morális rendet kell teremteni, amelyben az orvosok nem kényszerülnek jogilag és etikailag is megkérdőjelezhető alkukra.

Az önkéntes segítői foglalkoztatás ugyanis - mint magyarázta - olyan státusz, amelyben az orvos védtelen, és védhetetlen. Könnyű mondani, hogy ne fogadjanak el egy ilyen ajánlatot, mert 3000 orvos hiányzik ma is a magyar egészségügyből, tehát elhelyezkedési esélyeik nagyok. Valóban van orvos, aki három megyén át rohangál egyik munkahelyéről a másikra, közben azonban még egy nyugdíj előtt álló szakorvos 140-150 ezer forintot keres.
Biró Marianna
steierhoffer.blogspot.com/

@kolbászoszsömle: ki látott már harapós kolbászoszsömlét... íme, itt van egy.
A mástól vett idézettel is ki lehet fejezni azt, hogy mi mit gondolunk, érzésinket a mástól kölcsönzött gondolatokkal is kifejezhetjük, ha aki írta, szebben-jobban-kifejezőbben fogalmazta meg. Mi ebben a baj?

@iovianus: Köszönöm az értékes információt. Számomra - laikus számára - az bekötött infúzió azt feltételezi, hogy van vénakapu és azon mindenféle löttyöt, tk vért is kaphat a beteg. Természetesen a megfelelően előkészített műtét meg azt jelenti, hogy rendelkezésre áll a kívánt vér. ...de remélem, hogy jön egy hozzáértő, aki elmondja.

@Káin:

Ma láttam különbséget köztem és lehet egy leendő beteg között.
Szerencsés vagyok, hogy képes vagyok elfogadni a helyzetem a változtathatót és esetleg azt is ha nem lehet.

Szemét módon kiröhögtem szegényt.
Pongyolában a zöldséges előtt kifestve, vakolva panaszkodott - ami rendben van én is világgá kiabáltam, -om. Annyira színpadias a lelki szenvedése, hogy tartok tőle (remélem) csak családi probléma áll mögötte, hiszen ott átkozott valaki szemét állatot. Kiharcolt CT-t, de volt már végbéltükrözése (negatív szerencsére), azt mondja rákos, állatira fáj a lába, nagyon erős fájdalomcsillapítót szed, de nem tudja mit. Még nem vette be, mert még nem reggelizett, majd felsikoltott, hogy mennyire fáj és ráborult a kukára.
Sajnálták tovább és a fájdalom már nem is volt érdekes. Tiszta szívemből remélem, hogy nem gyógyíthatatlan beteg, ha mégis akkor nagyon nehéz lesz neki.
Menni fog mindenféle vizsgálatra CT, MR, koponya és mittudomén hová, mert kiharcolta és annyira látványosan szenved és hangos, hogy orvos legyen a talpán aki mer ellentmondani. Természetesen mindenhová sürgős jelzéssel fél éves terminusokra.
Járt ügyeleten is gyógyszerért, mert refluxa is van amitől hánynia kell és nem ért rá elmenni a háziorvosához, mikor megkérdezte tőle az ügyeleten az orvos miért most jön, akkor az asszisztens Katika elővette a papírjait, hogy ...né mennyire súlyos beteg, majd az orvos az arcába temette a fejét, hogy Úristenénkivelbeszéltemilyenlehetetlenül. (A kerület másik végén van az ügyelet, semmi közük a háziorvosi ellátáshoz, karton, dokumentáció nincs amit elővehetne.)

Az utcaszínházat nézők meg kórusban szidták az orvosokat... :(

@version:
és szerencsés esetben ugyanaz a magyar orvos fog kezelni, akit az imént lekontároztál
Köszönd meg neki!

@macska69:

Lemaradt, hogy kitől idéztem ez igaz, de mentségemre nem jellemző rám.
Polcz Alaintől természetesen.
Nekem ő nem Polcz persze, de nem is vagyok kolbászoszsömle... brrrr. :)

@El Visco Stello:

Azt mondod, hogy cccc.....? Már az elvérzésre?
Hol van Rábai Miklós?

@macska69:

Meghalt a levelezőm....
Talán ma reparálás lesz és akkor.... :)))

@Káin: Addig is: Ilyesmi, csak romosabb. Nem volt még időm foglalkozni vele:)))
www.education.science-thi.org/edu_ecg/history/c-beck.html

@Dr.laikus PhD: Az én televízióm 25 éve rossz. Mindig olimpia előtt fontolgatom, hogy megjavítom, aztán valahogy mindig elmarad. A suszternak meg a cipője rossz általában.

@El Visco Stello:

televízió=szellemi kazán?

Gyanús vagy te nekem ezzel az üzemeltetéssel.. :DDD

@Dr.laikus PhD: Ezer bocsánat! Nem tudom, miért olvastam levelező helyett televíziót. Ez valami aolexia, vagy diszrexia lehet...

@El Visco Stello:

:DDDD

@El Visco Stello: A műtét alatti folyadékpótlásnak több szintje és lehetősége van. Először is a rendelkezésre álló folyadékok:

"Krisztalloid" oldatok: pl. a fiz. só
Ez lényegében víz és elektrolitok (sók) oldva a vízben. Nem marad az érpályában sokáig, mert ez lényegében víz, szabadon diffundál a szövetekbe.

Kisebb mértékű vér, vagy folyadék pótlására alkalmas.

"Kolloid" oldatok: nagyobb molekulasúlyú, és így nagyobb ozmolaritású oldatok, általában keményítők, poliszacharidok. Ezek az érpályában maradnak, mert nagy molekulasúlyuk miatt, nem "férnek ki" az érfal pórusain.

Nagyobb menyiségű vér, vagy folyadék pótlására alkalmasak, és javítják a besűrűsödött vér áramlási tulajdonságait is.

"Plazmaexpanderek": speciális, hiperozmoláris oldatok, ezek nemcsak az érpályában maradnak, de vizet "szivattyúznak" az érpályába, mert olyan nagy az ozmolaritásuk.

Ezek a folyadékok, tudni kell, hogy elsősorban a keringés fenntartása miatt szükségesek, a besűrűsödött vér nem tudna megfelelően áramlani.
A vérnek számos nélkülözhetetlen tulajdonságát nem pótolják (pl. oxigént továbbra is csak a vér szállít, illetve a véralvadásban is csak a vér vesz részt - ez a legfontosabb tényező a vérzések esetében.

Ez az 1. rész, később folytatom...

@El Visco Stello: Hú, ez komoly darab :D, csemege.

@Dr.laikus PhD: Az igazat megvallva Neked nagyon szerencsés természeted van. Sokan nem tudnak egyszerűen megbirkózni a helyzettel, sokan borzasztóan sajnálják magukat, ahogy az általad felvázolt szituációban is a hölgy. Én nem tudok ítélkezni senki felett ebben a tekintetben, mert nem tudom, de nem is szeretném megtudni, hogy én miként reagálnék egy hasonló krízisnél. Mindenesetre minden tiszteletem a Tiéd, hogy ilyen erővel, optimizmussal és elszántsággal kezeled a betegségedet, remélem minden jól fog alaklulni, én nagyon drukkolok.

Off: Most örülök igazán, hogy itt van moderáció. Más blogokban megy a rohadt szpemelés, és ettől agyvérzést tudok kapni... Tényleg, epres négercsók megvan még? Őt is régen láttam.

@Káin:

Sok beteget nem láttál még egy helyen.

Általában nevetünk és kijátsszuk a kijátszhatót.
Azt önsajnálat az eleje, meg is siratja az ember magát, végig megy egy gyászfolyamaton - ennek így kell lennie -, de ha már a brancsban van a beteg akkor ott már működik a sehol nem létező (pedig jó lenne ha lenne) önfejlesztő csoportterápia. Én is innen tudok annyit amennyit, ez nem csak az én érdemem... ;-)

@Káin:

Létezik persze, de dolgozik és este figyel.
Úgy figyel, hogy jól figyel.

@Dr.laikus PhD: Egyelőre tényleg nem járok sűrűn betegek között, orvoshoz is (leszámítva a fogorvost) csak 2-3 évente kell mennem egy komolyabb influenzával. Remélem ez így is marad :). Mindenesetre az önfejlesztés tényleg jó hatással lehet.

@cenzorilla: :D, oksa, már azt hittem ő is elpályázott valahová :D.Őt régebben ismerem Mt blogról, mint az itteni brancsot.

@Káin:

Maradjon is ez így!
Az önfejlesztés spontán és laikus, ezért a sok nevetés....

Jobb lenne ezt szakemberrel, de hát ez van.

@rikitiki:

2. rész.

Tehát a folyadékokkal fent lehet tartani a keringést. De ezzel bizonyos funkciókat nem tudunk helyettesíteni. A legfontosabbak az oxigénszállítás, melyet a vörösvértestek végeznek, illetve az alvadás, melyet a vérplazma alkotóelemei hoznak létre (a vérlemezkék közreműködésével).

A fentebbi folyadékokon kívül tehát vérkészítményeket is szükséges lehet pótolni.

A leggyakoribb két készítmény (melyet a véradóban állítanak elő, a donorok által felajánlott vérből):
-vörös vértest massza/koncentrátum.
-friss fagyasztott plazma.

Ezzel már a fentebbi problémákat is lehet orvosolni, de csak egy határig.
A donortól származó vér, még ha csoportazonos, és immunreakció szempontjából kompatibilis is, nem lesz soha olyan, mint az "eredeti". Egy bizonyos határon túl, nem tudja helyettesíteni a vér alkotóelemeit.
(Az egy külön probléma, ha nem is kompatibilis teljesen, ezzel számos más problémát idézve elő)
Az adott beteg számára megfelelő vér is csak véges mennyiségben áll rendelkezésre, azt ráadásul keresni kell, ami időbe telik - ha sok vérre van szükség, akkor biztos, hogy utólag kell még keresni.

A nagyobb vérzéseknél vér és plazma pótlás mellett is problémák fognak fellépni. A felnőtt emberben átlagosan 5-6 liter vér kering. Egy kis rész (1-2l) elvesztése folyadékpótlással (tehát végeredményben hígítással) kezelhető, nagyobb mennyiség elvesztése vérkészítményekkel helyettesíthető (3-4l vesztés).

Nagyobb vérzések esetén a véralvadási rendszer "kimerül", elhasználódnak azok a véralkotók, amelyek a véralvadást hozzák létre. Ezek csak véges mennyiségben állnak rendelkezésre, és még ha pótoljuk is a plazmát, olyan visszafordíthatatlan folyamat indulhat el, amelynek az lesz az eredménye, hogy a vér már nem lesz képes megalvadni - ennek következtében lehetetlen lesz a vérzés elállítása.

A szervezet egyébként alkalmazkodik a vérvesztéshez azáltal, hogy a létfontosságú szervekhez (szív, agy, vese) csoportosítja a még meglévő vért. Lecsökkenti a nem létfontosságú szervek keringését (bőr, izmok, bélrendszer, más hasi szervek). Ez további tartalékot, és időt jelent, hogy beavatkozhassunk a folyamatba.

Egy különlegesebb lehetőség az autotranszfúzió. Ennek során a beteg saját vérét adják vissza, amit előzetesen, vagy a műtét alatt gyűjtöttek.

Megint érdekes lehetőség, az extrakorporális (szervezeten kívüli) keringés a műtét alatt, ennek során egy gép fogja a beteg vérét ősszegyűjteni és keringetni (mert állandóan keringenie kell, különben alvadni kezdene), kikerülve a beteg szívét - ezáltal lehetővé téve a szív műtését anélkül, hogy rajta vér áramolva keresztül.

A téma számonkéréséhez kapcsolódóan a kérdéseket rabai dr. állítja majd össze :)

@rikitiki: Ne bonyolítsuk! A kérdés az, hogy előfordulhatott volna-e ez egy miniszterelnökkel is?

@Káin:
Egyetértek Veled abban, hogy Laikus tiszteletet érdemel azért, ahogyan viseli az egészet. Ugyanakkor erre nem a "szerencsés"-t tartom a jó szónak. Tudod, ez olyan, hogy az anyukámat alsós koromban az összes többi szülő leszólta azzal, hogy "maga könnyen beszél, a maga gyereke zseni". A gyereke nem volt zseni, csak tudott olvasni, mert mindene este a világ legjobb meséit olvasták neki gyerekkorában, később gondosan választottak neki igényes és érdekes könyveket. Számolni is tudott, mert rendszeresen matekversenyt írtak ki a plüssállatainak (Anyu az összes logikai feladványos könyvet megvette, újra tanulta a matekot a könyveimből, hogy még az elején megelőzze azt, hogy lemaradjak, mint a nővérem, aki ebből a tárgyból azért volt gyenge, mert az elején utálta és nem alapozódott meg benne a matektudás). Engem meg érdekelt, faltam a könyveket, megoldottam a példákat az összes plüssállat nevében-

Na, ez kb. pont annyira volt "szerencse", mint Laikus hozzáállása. Valójában mindenkinek keményen kell dolgozni bármilyen tudásért, bármilyen hozzáállásért.

Voltam egy hónapot gyaxin onkológia osztályon, és pontosan látszott, mennyire számít az emberek hozzáállása. Nagyon sok olyan beteg volt, aki már a betegfelvételnél közölte, hogy ő mindenképpen szeretne meggyógyulni. Hogy szeretnék jól viselni, végigküzdeni az egész tortúrát. Bár a mintám nem reprezentatív és statisztikai elemzést sem végeztem, végig az volt a benyomásom, hogy közöttük kevesebb a mellékhatás, de ami volt, azon is túltették magukat.

Tudod, van, aki megemlíti, hogy tegnap nem volt jól és hányt, majd mosolyog, hogy de szerencsére már jobb, és van, aki hetekkel visszamenőleg sorolja, hogy melyik nap milyen kellemetlenség történt.

Pont ugyanúgy, mint az élet minden területén. Ezt nem értékítéletként mondom, valószínűleg én a panaszkodós változat lennék, és nyilván egyformán kell mindenkinek segíteni.

A poszthoz: nagyon sajnálom :(

Érdekelne engem is, hogy mi történt, és milyen eredménnyel zárulnak a vizsgálatok. Nehéz elképzelni, hogy mi történhetett. Amit el tudok esetleg képzelni, hogy megvolt a műtét, és utána kezdett vérezni (vagy már közben és nem vették észre). Ilyen sajnos előfordul, balszerencse és emberi hiba következtében is. Ezért kell műtét után megfigyelni az embereket.

Ha mondjuk kitolták a műtőből, és pár perc múlva észrevették vagy gyanították, hogy vérzik, sokkos, akkor már jobban el tudom képzelni, hogy mire visszavitték, újra felnyitották, már késő volt.

Ahhoz, hogy valaki első körben, ott a műtőasztalon vérezzen el, ahhoz vagy valamelyik nagy artériát kell igencsak elvágni, vagy sürgősségi műtétnél, ahol nincs idő előkészítésre és/vagy már alapból ki van vérezve a beteg, tudom elképzelni. Vagy valóban akkor, ha jelentős véralvadási zavara van, vagy valamilyen egyéb, számomra most nehezen elképzelhető pech történik.

@Braincelle: Üdv már orvosként! A második és a harmadik bekezdésed mind ok arra, hogy firtassuk a dolgot. A harmadik csak részben.

@El Visco Stello:
Ezt értsem úgy, hogy lebuktam ?!

@Braincelle: :-)) Már én is gyanakodtam!

@Braincelle: Lebukásról szó sincs. Azt a bűnözök szoktak. Itt egy új minőségről van szó.

...ami persze új felelősséggel jár:)))

@Braincelle: "hozzáállásért"
Ismertem egy analfabéta embert, aki beteg lett, de nagyon. Ő soha sem panaszkodott senkinek. Született intelligenciával megáldott ember volt, aki ismerte a mértéket, tudta hogyan ne zavarjon embereket, nem manipulált a betegségével.

Ezzel azt akarom csak jelezni, hogy nem kell ezt különösebben tanulni.

@Braincelle: Él bennem egy kép egy filmből: Jancsó miklós, Oldás és kötés
(nem tudom, hogy ma hozzáférhető-e?)
Abban van egy snitt, amikor Latinovics valami bizonyítvány félét oszt ki a folyosón rezidenseknek. A lányok úgy megörülnek, hogy ujjongva egymás nyakába borulnak. Latinovics rájuk szól: Kollegina! Kórházban van, nem? Orvos akar lenni? Nahát akkor úgy viselkedjen!
Pár snittel később Latinovics a barátjával bohóckodik a teraszon, egyetemi éveiket idézve.
Ő megtehette. Mert orvos volt.

@Dr.laikus PhD: vettem. stop.

OFF, igen Káin, még élek, köszönöm kérdésedet :-) Csak mostanában kevés az időm, de Cenzorilla kollegina itt van, és nekem is fél szemem rajtatok :-) További jó kommentezést! ON

@El Visco Stello:
Az én véleményem szerint igen, sőt, paradox módon még inkább előfordulhat...

@ondol:

Sajnálom én nem vagyok analfabéta, de manipulálni sem akarok.
Feldolgozni és túlélni akarom, nekem ez egy eszköz lehet.
Az is, mert a fogadókészség nem a szánalom volt, hanem annyi, hogy beköltöztek a zsebembe és én a nehéz pillanatokban erőt merítettem. Vagyis nem éreztem és érzem magam egyedül.

Nem jó módszer az elfojtás még akkor sem ha vannak akik nem tudnak mit kezdeni mások esetleg nem mindennapi helyzetével. :-)

@El Visco Stello:
Latinovits.

@macska69: Milyen érzések?

Ott egy leírás arról, hogy hogyan működik a gyász, mik a fázisai, és egy másik leírás arról, hogy a gyászmunka manapság miért nem úgy működik, mint régen.

Kb így néz ki Laikus empátiája:

Posztoló: - Meghal az anyám!

Laikus: - Hát igen, a gyász így néz ki, ezek a fázisai...

Ha ezek érzések, akkor jó, mert akkor nem is vagyok a szociopata.

@Dr.laikus PhD: Félreértettél, amit írtam nem rólad szól:-)
Nem a Te hozzáállásodról, azt jól ismerem.

Én is kívánom, hogy felépülj, drukkolok Neked itt a háttérben, mint egy másik beteg.. :-)

@ondol: asszem nem jövök egy darabig, sok nekem ez lelkileg:-(

@El Visco Stello:
Hm. Most már akkor bohóckodhatok az erkélyen? :)

@ondol:
?

@Braincelle:
Neked is a zsebedbe mászhatunk?

@kolbászoszsömle: Megtaláltál magadnak? Jól van, lazíts már egy kicsit! Akartam oldani a benned (az idézőjelek és a szerző nevének fel nem tüntetése miatt) keletkezett belső feszültséget, de nem sikerült, rajtam ragadtál, mint szamáron a fül. Kívánom, hogy annál nagyobbat, mint Laikus hibázott és annál nagyobbat, hogy én meg védelmébe léptem, te se hibázz soha. Akkor talán rendben is lennél.

@aesculap: Botsánat!

@kolbászoszsömle:

Igen!

Ebben az esetben (vállalva a szociopataságot) nincs mit mondani egy idegen ember számára csak a lehetőség, hogyan képes feldolgozni a veszteségét.

Persze nem jelenti, hogy nincs bennem részvét ami nem csak akkor létezik, ha azt írom, hogy részvétem.

@ondol:

Hol a Te zsebed?
Az feneketlen tud ám lenni és adni jó.
Fogadd el!

@Dr.laikus PhD: Ha nincs mit mondanod, minek beszélsz?

@macska69: Bazeg, kérdést tettél fel nekem, a válsz után meg arról beszélsz, hogy rád ragadtam...
Korszakov bácsi simogat?

@kolbászoszsömle: Nem gondoltam, hogy a "Mi ebben a baj?" kérdés ekkora vihart vált ki az érzelmi életedben... Bocsánat kicsi kolbászoszsömle, eztán óvatosabban fogalmazok!

@macska69: Kicsicica, ha egy kérdésre való válasz zavar, akkor ne tedd fel a kérdést!

@kolbászoszsömle:

"Ha nincs mit mondanod, minek beszélsz?"

Nem beszéltem, idéztem...
Ennyi volt a mondanivalóm. :)

@kolbászoszsömle: Zsömi, oké.

@Braincelle: arteriális vérzésbe jellemzően nem halnak bele a betegek mert:
1 ha teljesen átvágod akkor az ér visszaugrik és nem nagyon vérzik
2 megslicceld az eret, ilyenkor nagyon vérzik de a nyomás miatt érzed honnan jön a vér, satinskyt rá oszt gondolkozhatsz is hogyan varrod meg
elemben egy jó kis presacralis vénás plexusból való vérzést gyakran csak pelvic tamponad-dal tudsz uralni ami ugye már háborús megoldás. a vena cava inferiort ha eltrafálod akkor meg már lehet telefonálni a temetkezési vállakozónak

@csak néha benézek ha marhaságot látok:
Ebben igazad van és kösz. Valójában olyasmire gondoltam, hogy aortából eredő vérzés, de nem erre az esetre írtam, hanem általánosságban, a konkrét esetről leírtam, hogy azt gondolom, hogy mire reoperálták, már késő volt. És persze a VCI és a presacralis plexus úgy van, ahogy mondod.