A szemem előtt halt meg egy beteg a kórházban

2011.08.08. 06:00

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

2006. szeptemberében édesanyám közlekedési balesetet szenvedett, ezért került a budapesti Szent János Kórházba. Természetesen ottléte idején minden napom nagy részét nála, vele töltöttem, a baleseti sebészet intenzív osztályán, így lettem tanúja az alábbi esetnek.

Az egyik nap egy 40 és 50 év közötti, erőteljes férfi került az osztályra, aki – mint tőle megtudtam -, valamilyen szerelés közben zuhant ki egy ház erkélyéről. A hátára esett, de szerencsére nem látszott a dolog annyira súlyosnak. Egy-két napja volt már ott, és, miközben anyukámat elláttam, neki is segítettem: adtam innivalót műanyagcsővel, a keze ügyébe helyeztem a telefonját, ilyesmi.

Egyik alkalommal épp háttal ültem neki, anyukám felé fordulva, amikor fennhangon szólongatni kezdte az üvegkalickában ülő nővérkét, hogy legyen szíves felpóckolni a lábát, mert a főorvos úr azt mondta, trombózist kaphat, ha nincs magasan a lába. A nővérke nemigen foglalkozott vele, pontosabban csak odaszólt, hogy jó, jó, majd. (Honfoglalót játszott a számítógépen, ezt azért tudom, mert nem sokkal előtte én is kértem tőle pelenkát anyukám részére, és láttam.)

A nővérke valamivel később odament hozzá, aztán elrántotta a függönyt az ágya mellett és kiment, pár perc múlva pedig bejött két ember (nem tudom, hogy orvosok voltak-e, vagy ápolók) és engem kiküldtek. Be is láttam a kórterembe, és hallottam is, hogy kiabálnak a férfihoz, pofozzák, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy kísérleteket tesznek az újraélesztésre. Nem sikerült.

Később visszamehettem, de úgy, hogy tudtam és hallottam, a hátam mögött egy halott ember fekszik, akinek a holmiját épp felleltározzák.

Azóta is képtelen vagyok kiverni a fejemből a gondolatot, hogy annak az életerős, nagydarab embernek nem kellett volna meghalnia…talán egy Honfoglaló-játszmán múlt az egész.

Egyébként az anyukámat műtő és kezelő orvosok hozzáállásáról és szaktudásáról nagyon jó véleményem van, a nővérkéktől viszont mindent úgy kellett kiimádkozni az általuk injekcióval okozott gyulladás kezelésére szolgáló jégtől kezdve a lavórig, a pelenkáig (többnyire én tettem tisztába a mamát) mindent. Minden nap csúsztattam pénzt a zsebükbe, mert tudom, hogy keveset keresnek, de még így sem voltak empatikusak.

Üdvözlettel,

Kató Zsóka

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ccke 2011.08.08. 07:47:43

Nem derült ki, hogy miért halt meg a másik beteg. Trombózistól nem a láb felpolcolása fogja megmenteni, hanem az LMWH injekció, amit biztosan kapott, esetleg fáslizással kiegészítve.
Ha hibázott az ápoló, akkor ott, hogy miután észlelte a beteg halálát, nem kezdte meg azonnal az újraélesztést, hanem elszaladt segítségért. Ez az ami rontotta a beteg esélyeit, nem a Honfoglaló.

És megint:"Minden nap csúsztattam pénzt a zsebükbe, mert tudom, hogy keveset keresnek, de még így sem voltak empatikusak." Akkor meg minek?

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog