Órákig szenvedett a törött kezű kisfiam

2011.08.07. 06:00

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Tisztelt Praxis blog!

Amolyan méreglevezetésnek szánom a levelemet, mert még most is alig látok a méregtől, ha visszagondolok a májusban történtekre. Kisfiam, aki 6 és fél éves kint játszott a játszótéren a bátyja felügyelete alatt, aki 16 éves. Heti egy-két alkalommal szokta ő vinni a játszótérre, megbízható fiú, csendes, jó tanuló, teljes bizalmunkat élvezi. Sajnos a kicsi ezúttal szokottnál is aktívabb volt, rohangált, mint máskor, de mivel nagyon csúszott a játszótér melletti beton, megtörtént a baj. Elcsúszott és a karjára esett rá. Persze egyből elkezdet keservesen sírni, a nagy próbálta csitítgatni, de látszott, hogy nagyobb a baj, nem csak egy pici zúzódásról van szó.

Egyből hívott a nagyobbik fiam mobilon, hogy baj történt. Mondtam, hogy ne aggódjon, sietek. Épp dolgoztam, de ez nem jelentett akadályt, ott voltam 25 perccel később, közben telefonáltam a mentőknek is, de ők azt mondták, hogy nem tudnak kijönni, vigyem be a legközelebbi kórházba. Nem igazán voltam rá felkészülve, hogy elutasítanak ilyen esetben, amikor egy kisfiú szenved balesetet, de nem volt idő vitára.

Odaértem a fiúkhoz, a kicsi még mindig sírt. Nagyobbik fiamat haza küldtem, a kicsit próbáltam én is megnyugtatni, de megállás nélkül sírt szegény, nagyon rossz volt azt látni, hogy nem tudok segíteni, nem tudom a fájdalmát csillapítani. Úgy gondoltam, hogy eltört a karja, később kiderült, hogy ez valóban így is történt. A kicsit beültettem a kocsimba és siettünk a kórházba.

Amikor odaértünk leültettek minket a folyosóra, a gyerek közben még mindig sírt én meg kezdtem elveszíteni a türelmemet. Ott ültünk három órát, közben mintha levegőnek néztek volna bennünket,. Egy síró kisfiú törött karral úgy látszik senkit nem érdekelt. Amikor vagy másfél óra után megkérdeztem, hogy tudnának e segíteni a fiamon, mert nagy fájdalmai vannak, le lettem hurrogva, hogy ne türelmetlenkedjek, majd sorra kerülünk. Így hát vártunk tovább.

A 3 és fél, majdnem 4 óra várakozást követően, egyébként már este 9 környékén odajöttek hozzánk és elég bunkó módon közölték, hogy nem tudnak csinálni semmit a kicsivel, vigyem át egy másik kórházba.Ekkor már nem láttam az idegtől, de még mindig higgadtan, majdnem kedvesen kértem őket, hogy mondják meg hova vigyem (mert ők vinni sem tudták),illetve kértem őket, hogy a gyereknek legalább egy rohadt fájdalomcsillapítót adjanak. Közölték, hogy majd kap a másik helyen.Nos, itt elborult az agyam, de mégsem kezdtem el veszekedni, a kicsit felsegítettem a székről, visszamentünk a kocsiba és este ne 10 körül értünk oda a másik kórházba.

Én nem tudom, hogy van az, hogy egyik helyen olyanok az emberrel, mint ha egy darab majd megmondtam mi volna, a másikon pedig kenyérre lehet őket kenni. A fiamat nem hogy megvárakoztatták volna, hanem előrevették, kedvesek voltak vele, mondták neki, hogy nyugodjon meg, nem fáj már sokáig. A röntgenezésnél már nem sírt, és végül minden jól alakult. Miért nem lehetett volna megspórolni nekünk egy csomó várakozást, a kicsinek egy csomó felesleges fájdalmat?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macska69 2011.08.07. 06:19:51

Remélem sikerült a bejegyzés írójának levezetni a mérgét. Velem is történt ilyen, órákig tartó várakozás után áttanácsoltak egy másik kórházba, nem szóltam egy rossz szót sem, de látszott rajtam, hogy abban a pillanatban szétpukkadok, úgyhogy ezt megelőzendő hozzátették azt is, hogy azért menjek át, mert itt minden orvos a műtőben van és még csak sejteni sem lehet, hogy mikor szabadul fel egy, aki megvizsgál, ellát vagy akármi, de ha úgy döntök, hogy mégis órákig itt várakozok inkább, akkor természetesen el fognak látni. Megértettem. Átmentem -vittek- a másikba. Mérgesen. Aztán nálam is jól alakult, mint a fenti történetben.
Ha egy hatéves kismuki órákon át folyamatosan sír, akkor tényleg nagyon fájhat, remélem azóta már a gipsz is lekerült és az egykor törött kismancsával tovább zsiványkodik a játszótéren.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog