Lehet így is!

2011.08.11. 06:00

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Kedves Praxis Blog!

Mindig abban a hiszemben voltam, ha erre a blogra valaha írok, negatív véleményt leszek kénytelen megosztani az olvasókkal. Néha érdemes azonban, s talán muszáj is a magyar egészségüggyel kapcsolatos belénk ivódott előítéleteket levedleni, s látni, illetve láttatni azokat a kisebb-nagyobb „szigeteket” (orvosok, ápolók, osztályok, stb.), akik/amik itt és ma is jól végzik gyógyító munkájukat. Egy ilyen szigetet szeretnék most bemutatni, nevezetesen a debreceni DE OEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszékét/Osztályát.

Lányom, Léna 3,5 éves. Múlt hét kedden hányás-hasmenés kezdődött nála, melyből a hányás bizonyult intenzívebbnek, s 2 nappal később a gyerekorvos kiszáradás veszélye miatt beutalta a Klinikákra. Még sosem feküdt Léna kórházban (leszámítva persze a születését), tehát érthető, hogy féltünk, miként fogja viselni, és hogy fogjuk tudni megoldani, ki lesz vele ott. Ekkorra már feleségem, másik lányom és én is elkaptuk a vírust. Feleségem összepakolt és a már beszélni sem nagyon akaró-tudó, a többszöri hányásba belefáradt, kimerült lányom bevittem a DE OEC Gyermekklinikára, ahonnan átküldtek minket a fent megnevezett Infektológiára. Este 9-kor értünk oda, ahol Dr. Méhes Leonóra vizsgálta ki Lénát és kérdezett ki engem. Barátságos volt, és alapos. Aznap este egy Ringer infúziót kapott Léna, másnap pedig egy Ringert + egy glükózt. Harmadnap jöttünk haza és ma már szinte teljesen a régi önmaga. Ezt a részt nem is részletezném nagyon, hiszen akinek van gyereke (persze más is), tudja, milyen nehéz egy ilyen időszak, mennyi aggodalommal, félelemmel jár. Azt hiszem, a legfontosabb nekünk, hogy segítettek ott neki és megint az az eleven, vidám kislány, akinek mindig is ismertük.

És most következzenek a beígért pozitívumok:

- 2-3 ágyas kórtermek vannak (amennyire én láttam a többi termet), és bár tudom, hogy ez nem az én (azaz a lányom) kényelme miatt van, hiszen az Infektológián kezelt betegségek jellegéből is következik, mondhatni elvárás a lehető legkevesebb ágy/szoba, mégis örültem neki. Barátságosabbnak, otthonosabbnak éreztem, mint éreztem volna egy 6 ágyas szobát.

- Nem kötöttek bele, hova pakolom a holminkat, és rugalmasan kezelték a szülő ottlétét. Ott alhattam a lányommal az ágyon, és noha elég kicsi volt erre a célra (nyilván nem erre tervezték), tudtam pihenni valamennyit éjszakánként. Ágy melletti széken való virrasztásra készültem még otthon, annál ez azért sokkal jobb volt.

- Volt tv a szobában (távirányítóval).

- Engedték, hogy a saját bilijét használja Léna.

- A napirend gyerekbarát, hiszen 8 óra előtt nem zavarják a kis betegeket. A vizit 9-től van.

- Az orvosok: dr. Gulácsy Vera és dr. Juhász Pálma a fiatal orvos-generáció tagjai, lelkiismeretes munkát végeztek, tájékoztattak, kérdéseimre készségesen válaszoltak, és empatikusan, szeretettel foglalkoztak Lénával is. Nagyon aggódtam (az egész család), de sikerült megnyugtatniuk: minden rendben lesz.

- Humor: mindenki tudja, milyen fontos, de vajon az orvosok is tudják-e ezt, főleg a gyermekgyógyászok? Úgy tűnik, az itt lévő orvosok és nővérek (kiemelném itt Gulácsy doktornőt, s a nővérek közül Tóth Zoltánnét) igen. Jó volt ezt látni.

- A nővérek: a már említett Tóth Zoltánné mellett Pongor Tímeát említeném, s volt egy harmadik nővér is, sajnos az ő nevét nem tudom. Mind lelkiismeretes munkát végeztek. Csak így tovább!

- A takarítónő is kedves volt, próbált a gyerekekkel beszélgetni.

- A szobában kétfázisú fertőtlenítő kézmosásra volt lehetőség. Éltem is vele sűrűn.

- A konnektor magasan volt, ami a kisgyermekek biztonságát szolgálja

- Speciális vízszintesen világító mennyezeti lámpa, amit ha a nővér éjjel felkapcsolt (pld. kivinni a lecsepegett infúziós tasakot), lehetett mellette aludni.

Természetesen néhány dolog lehetne másképp (pld. zuhany és wc külön, fertőtlenítő szappan a wc-ben, opcionális leesésgátló ágyak, éjjeli kislámpák, UV-C lámpák, szabad wifi-használat az épületben), de összességében elégedett vagyok. Az ottani munkára és körülményekre 5-ből 4 pontot adnék, ha pontoznom kellene. Gyakran mondom a diákjaimnak is, fejlődni mindig van lehetőség, de van, hogy a négyes a körülményekhez képest a legjobb osztályzat.

Üdvözlettel:
Homonnai Zsolt

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VaTi 2011.08.11. 06:22:49

Egyrészt hurrá, hurrá! Másrészt te is csak 5-ből 4-et érdemelsz, ha képes voltál egy wifi hiányt észrevenni :) Amiket a végén felsoroltál, nyilván a szűkös keretből adódtak. Ami pozitív volt, az meg az emberi hozzáállásból. Valóban ez utóbbi a fontosabb. Örülök, hogy ilyen rendben ment minden, jó egészséget a kisverébnek :)

Kommentek:

batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.08.11. 07:02:46

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog