Az egészségügy gyászos állapotban van, de ezúttal kellemesen csalódtam
21 hozzászólás
2015.02.01. 06:38
Még mindig van, aki becsületesen végzi a munkáját, van még remény!
Az én történetem annyira friss, hogy csak pár órája értem haza a kórházból.
Hirtelen ájulás miatt vitt be a mentő a Jánosba. Nagyot koppantam, bevertem a fejem, szédültem és hányinger kerülgetett. Az egyik fiatal mentős mondta, hogy valószínűleg agyrázkódásom van, és bevisznek a traumára. Az utazás nem tartott sokáig.
A fiatal srác bekísért, majd miután engem leültettek egy narancssárga székre, elváltak az útjaink. Volt bent egy kis sürgés-forgás, úgy öt perc múlva leült velem szemben egy kopasz férfi, kikérdezett az ájulásom körülményeiről. Egy fiatal lányra bízott, hogy kössön be nekem egy infúziót.
Nem volt a legjobb dolog a világon, de túléltem, a csajszi kedves volt. Vércukrot is mért.
Viszont alig csöpögött le valamennyi a tasakból, amikor elzárták, és átkísértek a CT-hez. Egy beszédes fickó vezette le a folyamatot, én közben egy kicsit megijedtem, amikor a vérem elkezdett visszafolyni az infúziós csőbe, de megnyugtatott, hogy ez nem baj. A CT-ben megint megijedtem egy kicsit, de ez már csak a nagy zajos gép hatása volt.
Visszatértem az előző helyemre, majd hosszas várakozás kezdődött az eredményekre. Közben a kopasz emberről kiderült, hogy ő a doki, párszor még rámnézett, kérdezett ezt-azt, elmondta, hogy szerinte a kevés folyadékbevitel, hasmenés és hirtelen vérnyomáscsökkenés miatt ájultam el, de tovább vihetnek a Honvédba a belgyógyászatra (mivel nem vagyok bejelentve, csak albérlő vagyok a 13. kerületben), vagy hazamehetek, ha úgy döntök. Mivel a szédülésen és hányingeren kívül semmi bajom nem volt, a hazamenetelt választottam.
A doki erre megkérdezte, rendeljenek-e mentőt vagy van valaki, aki hazavisz. Szerencsére az egyik barátom felajánlotta még a mentők kiérkezése előtt, hogy haza tud fuvarozni, így nem volt szükség a mentőkre ismét.
Ezek után már tényleg csak a várakozás maradt. Hallottam, ahogy ellátnak egy nénit a pszichiátriáról, meg egy másikat egy idősek otthonából, aki elesett. Mindenki nagyon türelmes volt, nincs anyázás, semmi horrorisztikus fordulat. Ahogy elfogyott az infúziós tasakból a lötty, úgy én is sokkal jobban lettem.
Amikor már csak én voltam bent, a dolgozók arról beszélgettek más országokban mennyi támogatást kapnak a kórházak.
Én is láttam mennyire le van pukkanva a kórház. Jó kis horrorfilmet lehetne itt rendezni, külön díszlet se kell. Ennek ellenére mindenki tette, amit kellett, közben folyt tovább a beszélgetés.
" -Ebédelnem kéne már.
- Most? Lassan inkább már vacsorázni.
- A múltkor ilyenkor reggeliztem."
Hat óra volt mire elfogyott az infúziós folyadék és megérkezett a sofőröm is. Eltávolították az infúziót (fájt), aláírattak egy papírt aztán mehettem is.
Akinek volt türelme végigolvasni, az talán most azt kérdezi: Na és? Mi ebben az érdekes? Hol a fordulat? A fordulat az, hogy a számtalan rémes történet után én is csak a legrosszabbra számítottam, de kellemesen csalódtam. Az egészségügy gyászos állapotban van, de ezt ki ne tudná? Viszont még mindig van, aki becsületesen végzi a munkáját. Van még remény.
Köszönöm,
L.
Az egészségügy minősíthetetlen szinten áll
2015.01.30. 12:34
Iszonyú nyomás van a gyógyítóink vállán és ez azt eredményezi, hogy kellemetlen tüskévé válnak és elvész a hivatottság, emberség belőlük és gépiessé, arrogánssá,esetenként hanyaggá válnak.
Tisztelt Praxisblog Szerkesztő!
Már egy ideje figyelemmel követem megosztott történeteiket és a hozzájuk szóló véleményeket.Igazából nem tudom eldönteni,hogy mi is a blogjuk célja.Hiszen csak azt tapasztalom,hogy az elitnek nevezett osztályba sorolt orvosok,veszett mód ellenségesek és arrogánsak egy-egy megosztott történet olvastán,ahelyett,hogy inkább tanácsot adnának.Ha az a cél,hogy beteg és orvos ellentétben legyenek egymással,azt sikeresen elérik.Tény,egyes betegek elég provokatívan írnak,amit akár én is megtehetnék elkeseredésemben,de az nem vezetne sehová. Viszont,ha csak esetek elmesélése és abból való tanulság a cél,hát az sajnos kevésbé történik meg.Mint köztudott,a betegek zöme nem ért a betegségekhez és azt sem tudják,értik,mit is mond,tesz egy orvos,csak amit megél és tapasztal,arról tud írni,beszélni.Ezzel nincs is baj,csak a reakciók amik kicsit bántanak számomra.
Én nem vagyok orvos,csak egy egyszerű beteg,aki szintén tudna regényeket írni a negatív megélt történésekről és a nagyon elenyésző pozitív esetekről.Több,mint a fél életemet kórházakban,rendelőkben töltöttem és sajnos tölteni is fogom,de amit az utóbbi időben tapasztalok,bizony nem a bizalmat erősíti bennem az orvosok iránt,pont ellenkezőleg.Mi az oka?Természetesen ők is emberek és ők is hibázhatnak,mint mindenki.Ismeretes,hogy az egészségügy elég minősíthetetlen szinten áll,de itt nem az orvosokra gondolok,hanem mint intézmény.Iszonyú nyomás van a gyógyítóink vállán és ez azt eredményezi,hogy kellemetlen tüskévé válnak és elvész a hivatottság,emberség belőlük és gépiessé,arrogánssá,esetenként hanyaggá válnak.Ez utóbbi sajnálatos nagyon!Itt megjegyezném,manapság kevés elhivatott orvosunk van,erre születni kell.
Az is tudott dolog,hogy nagyon sok svindler is próbára teszi orvosaink tűrőhatárát,melynek következménye általánosítás és az alapján kezelnek néha olyan embereket is,akik bizony nem azt érdemlik.Szóval,megértem az orvosokat,mert tudom és látom,hogy mennyire nem egyszerű a helyzetük.Viszont a gyakran lekezelő,nyers és néha embertelen hozzáállásukra nincs mentség.Természetesen ez nem általánosítás,mert nem mindenkire igaz ez,de sajnos egyre gyakoribb viselkedésformává vált köreikben.Ahogy egy orvos cinikusan,lekezelően tud néha bánni a beteggel az se nem építi a kiszolgáltatott helyzetben lévő helyzetét,főként nem javítja állapotát,mi több,brutálisan romboló.Egy orvos is felháborodna,ha egy beteg gorombán beszélne vele és támadóan számon kérné,hogy miért nem gyógyítja meg.Lehet,hogy naivnak tűnök,mert azt képzelem,hogy orvos-beteg tudna harmonikusan együttműködni és eredménye is lenne,mikor már régen nem a gyógyításról szól az orvostudomány,hanem a gyógyszerpiac virágoztatásáról és néhol emberi pozícióról.Megjegyzem,nem vagyok naiv és tudom,látom mi van a színfalak mögött.Bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikeredett mondandóm!Igazából,csak szívem szerint kérném a gyógyító embereket,hogy kicsit legyenek emberségesebbek a betegekhez,hiszen nem tudható,hogy családja,szerette,vagy ő maga nem kerül olyan helyzetbe,ahol éppen őt alázzák meg,kezelik félre,vagy csak szimplán nem veszik emberszámba
Köszönettel és Tisztelettel: egy beteg a sok közül,aki már reményt vesztett,de még küzd.
Állítása szerint nem nevezte drogosnak a beteget az ügyeletes orvos
2015.01.29. 14:09
A “drogos” szó el sem hangzott. Mivel a bejárati ajtóig kísértem a beteget, arra figyeltünk fel, hogy nem is a szemben lévő gyógyszertárba veszi az irányt!
A 2015.01.26-n “Drogosnak nevezett az ügyeletes orvos” cikkre szeretnék reagálni. Dr. B. vagyok.
A “beteg” valóban megjelent a nagykállói orvosi ügyeleten 00.03-kor, arra hivatkozva, hogy otthonában magas volt a láza (38,2°C!). Megmérve a rendelőben a lázát 37,8°C volt! Ezek után meg volt vizsgálva (amiről több helyen írásos bejegyzések történtek). Az ambuláns napló 1 példányát a beteg aláírásával részére átadtam.
Sz.e. lázcsillapítás volt javasolva (megjegyzem a 37,8°C hőemelkedés még nem tartozik a csillapítandók közé), Illetve háziorvosához volt irányítva. A “drogos” szó el sem hangzott. Mivel a bejárati ajtóig kísértem a beteget, arra figyeltünk fel, hogy nem is a szemben lévő gyógyszertárba veszi az irányt!
Ami pedig az ukrán gyógyszerkereskedelmet illeti a meggondolatlan “firkásszal “ szemben feljelentéssel élek.
Dr.B
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
A halál küszöbén hagyva
2015.01.27. 06:00
Megtagadta az orvos az életveszélyes állapotú beteg kezelését.
Tisztelt Praxis Blog!
A történetünk 2014. március 31-én hétfőn kezdődött, amikor a szegedi 3. emeleti Belgyógyászati Osztályára felvette az édesanyámat az Osztályvezető főorvosnő, Dr. P., mint fogadott orvosa hosszú évek óta kezelte őt. Ezáltal bizalom teljesen újból őt kértem meg, hogy a 82 éves édesanyámnál ez alkalommal jelentkező ödémáját gyógyítsa meg, én szállítottam kocsival, azaz "lábon vittem be". Szokásosan a felvételkor "szobájában" egyeztettünk, s előre hálapénzt adtunk.
Az első nap folyamán semmi sem történt még a gyógyszereit is otthonról hoztuk, mert sem a főorvosnő, sem az általa kijelölt kezelő orvosa Dr. Zs. sem a nővérek nem jöttek be a szobába, Kijelenthető, hogy teljesen elhanyagolták a délelőtti egyeztetés ellenére.
Oxigén terápia túladagolása és a vízhajtás dömpingszerű adását követően, a szervezete 2 nap leforgása alatt teljesen legyengült, mivel sem evés sem ivást nem engedélyeztek neki, infúzió kúrára hivatkozva.
A 3. nap délutánján Dr. T. belgyógyász szív-UH vizsgálat közben olyan erős fájdalmat okozott az anyukámnál, hogy elvesztette az eszméletét. A vizsgálat követően kérdőre vontuk, hogy mi történt az anyukámmal, és ő a szív-billentyű elégtelenségre hivatkozott, a peace-maker-éről szó szerint nem is tudott, a vizsgálat folyamán észre sem vette... Elgondolhatják milyen durván bánt az édesanyámmal - egyébként megállapítható, hogy egy halálosztag, valamennyi nővérrel egyetemben, mint az állatokkal úgy bánnak a súlyos betegekkel. Mint laikusok a szív elégtelenségét a vízhajtók nagy mennyiségű adagolása okozhatta, hiszen ezt megelőzően az otthoni háztartási munkákat, önellátását elvégezte, sőt heti 3-4 alkalommal városi sétára is vittük kis botjával.
A 4. napra a szervezete teljesen összeomlott a gondatlan ellátástól. Ekkor megjelent a 3. emeleten az Intenzív Osztály vezető főorvosa Dr. H., aki az édesanyám állapotát felmérte, és kijelentette, hogy " egy órája van hátra az anyukájának " a kezelő orvosa Dr. Zs. jelenlétében, az orvosnő a feltett kérdésünkre " Meg akarja gyógyítani az édesanyámat?" ezt válaszolta: " Nem akarom az édesanyát kezelni" - így megtagadta a gyógykezelését a halál küszöbén hagyva! Elkezelve!
A főorvos úr felajánlotta, hogy megpróbálja megmenteni az életét! A szavai a fülünkben csengnek könnyek közt írom e sorokat, mert Ő is az Istenre hivatkozott a megmentés sikerességében reménykedve.
Az ITO-n lévő orvosoknak és ápolóknak 2 hónapos szorgalmas csapatmunkájuk, Dr. H. főorvos kiváló irányításával az élen ,aki kitűnő szaktudású fiatal kora ellenére, mély tisztelettel, köszönettel vagyunk iránta, mert a halál torkából hozta vissza nekünk édesanyámat! Amit a 3. emeleten leromboltak, azt Ő felépítette!
Istenek hála az anyukám él.
Szeretném ezeket a sorokat orvosok és az Orvosi Kamara Elnöke is olvasná, mert orvosok és orvosok közt igen-igen nagy különbség van.
Tisztelettel: Nagy Család
Öt és félmillió forint a Tábitha Háznak
2015.01.21. 09:27
A Telekom és a Fenntarthatósági Média Klub decemberi jótékonysági akcióján kiárusított süteményekből és a karácsonyi üdvözlőlapok értékéből közel 2,5 millió forint gyűlt össze, melyet a vállalat további 3 millió forinttal egészített ki.
Az Adni jó! Sütiakció decemberi vásárnapján a Telekom és a Fenntarthatósági Média Klub munkatársai saját készítésű süteményeiket árulták ki a nemcsak édesszájú, de jószívű adományozók között. A portékák a vállalat elektronikus karácsonyi képeslapjaira kerültek, amelyek küldésenként – szintén a Telekom által fedezett - 100 forint adományt jelentettek. A sütemények értékesítéséből összegyűlt közel kétmilliót és a képeslapküldésből befolyt félmilliót a Telekom további hárommillió forint adománnyal egészítette ki, így összesen 5.474.030 forintot fordíthat fenntartásra, fejlesztésre a törökbálinti gyermekhospice ház. Az adományt január 12-én adták át a Tábitha házban, ahol térítésmentesen nyújtanak segítséget olyan családoknak, akik tartósan beteg, az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegséggel küzdő gyermeket gondoznak.
Fábián Éva, a Tábitha intézményvezetője elmondta: a gyógyíthatatlan beteg gyerekeknek és családjaiknak ingyenes ellátást nyújtó gyermekhospice jelenleg kizárólag adományokból működik. A Telekom által nyújtott támogatást fejlesztésre, korszerűsítésre fordítják, többek közt légzésfigyelő készülékeket, véroxigénszint- mérőt, gyógyszeradagolókat és a kritikus állapotú gyerekek megfigyeléséhez való speciális monitorrendszert vásárolnak a befolyt összegből.
A sajtónyilvánosság az elmúlt évben sokat segített abban, hogy a Tábitha ház hiánypótló küldetéséről mind többen tudomást szerezzenek, és ebből az év végén oroszlánrészt vállalt a Fenntarthatósági Média Klub. Egyedül a nyilvánosság biztosíthat lehetőséget a segítő szándékú emberek összefogására – mutatott rá az intézményvezető. “A Telekom kultúrájában hagyományosan nagy szerepet tölt be az önkéntesség. Kollégáink folyamatosan keresik azokat az alkalmakat, amikor másokon segíthetnek.
Felelős és a fenntarthatóság iránt elkötelezett munkáltatóként támogatjuk és bátorítjuk ezeket a kezdeményezéseket, melyek közül az Adni jó! Sütiakció az egyik legsikeresebb. Külön öröm számomra, hogy idén a Tábitha ház lakóinak segíthettünk!” – mondta el Somorjai Éva a Telekom HR vezérigazgató-helyettese.
A Fenntarthatósági Média Klub felelős médiumok és munkatársaik közössége. Tagjai olyan sajtóorgánumok képviselői, akik nyitottak arra, hogy a világ negatív jelenségeire nemcsak tényközléssel vagy kritikával, hanem jobbítási szándékkal reflektáljanak, a jó példákat pedig a híradáson túl aktív részvétellel is értékeljék. A Fenntarthatóság Média Klub tagjai a Cemp csoport (index.hu, blog.hu), a Centrál Médiacsoport, a ClassFM, a Metropol, az Origo, a Ringier Axel Springer, az RTL Klub és a TV2. A Klub motorja a Telekom.
Magánrendelésre minek a TAJ szám?
2015.01.21. 09:11
Nem igazán értem, hiszen magánrendelésen a teljes árat fizetik ki a betegek.
Tisztelt Praxis!
Lenne pár körkérdésem hozzátok nyilván abból az okból kifolyólag, hogy több kommentelő orvos (vagy annak adja ki magát), így biztos tudja rá a választ:
MAGÁN(!) rendelésen (pl.: bőrgyógyászat, fogászat) mindig elkérik a TAJ számot, azzal hogy minden egyes beavatkozást le kell jelenteniük. Nem igazán értem, hiszen magánrendelésen a teljes árat fizetik ki a betegek.
Kérdéseim:
1. ilyenkor pontosan mit jelentenek le? (beavatkozás megtörténtét? Vagy csak annyit hogy ott járt az ember?)
2. pontosan hová jelentik le? (OEP/NAV vagy valahová máshová?)
3. miért jelentik le? (kapnak pénzt a MAGÁN orvosok MAGÁN rendelés után is?)
4. és milyen gyakran jelentik le? (egy komplett folyamat legvégén, vagy minden egyes kisebb beavatkozások után mindig? Pl: fogtömés)
Minden kommentelőnek előre is köszönöm az értelmes válaszát!
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Empátia nélküli társaság
2015.01.14. 06:00
Mindenki elutasító és lekezelő volt az osztályon.
Tisztelt Praxis!
Édesanyám májcirrózisos, sajnos most már olyan az állapota hogy alig tud lábra állni egy pár napja kezdődött az is hogy eszméletlen állapotú időnként. Én sajnos 40 km-re lakom.2014.12.13-án mentem hozzá, már nem tudott ajtót sem nyitni, csak feküdt az ágyában, üres tekintettel nézett rám.
Azonnal szóltam a mentőknek be is vitték a belgyógyászatra, Dr H. R. vizsgálta meg, ezek után szerettem volna váltani vele egy pár szó ,de csak nehezen állt velem szóba egy pár szó erejéig. Közölte, hogy édesanyám kezelő orvosa Dr J. A. Lesz, vele beszéljek. Persze ő nem tartózkodott a kórházba. Közben már a H. R-nak elmondtam, hogy édesanyám egyedül van otthon, hogy ameddig nem erősödik meg annyira, hogy legalább WC-re egyedül ki tudjon menni tartsák bent, illetve a krónikus osztályra vegyék át.
Ez a J.A. már vasárnap haza akarta küldeni, felhívtam telefonon és azt mondta ez nem szociális intézmény, holott neki semmi köze nem volna, ehhez úgy tudom, az ilyesforma ellátás megilleti a beteget. Ezért hétfőn személyesen mentem és beszéltem vele, de ugyanúgy lekezelő és fölényes volt velem. Átmentem a krónikus osztály igazgatójához, de ő vissza küldött az osztályvezetőhöz a belgyógyászatra.
Ő mondta, hogy megpróbálja anyukámat át vitetni a krónikusra, és hogy beszél Dr J.A-val, hogy ne dobja ki anyát, amíg nem veszik át a krónikusra. Senki nem tudott semmilyen konkrét válasszal szolgálni, azt sem közölték, hogy az édesanyámmal mi a helyzet, mindenki elutasító és lekezelő volt az osztályon. Így kétségek között haza kellett jönnöm, mennem kellett a kislányomért az oviba. Még azt leírnám, hogy kértem, vegyék fel az ápolási osztályra felírták az adatait, ennyi.
Dr. J-ről már több rossz véleményt hallottam, de az egész osztály egy nyers modorú empátia nélküli társaság. Anyukám sajnos nem javult hétfőn is rossz állapotban találtam. Most várom, hogy sikerül-e a krónikusra átvitetni.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Kis műtétből szívhalál
2015.01.12. 06:00
Sajnálom a gyerekeimet, akik elveszítették apjukat és az anyósomat, aki elveszítette a gyermekét, és hogy harcolnia kell egy bocsánatkérésért.
Tisztelt Praxis!
Egy éve halt meg a gyermekeim édesapja a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban. Kis műtétre ment, sajnos nem kis betegséggel. Aki rábeszélte a műtétre és vállalta a műtétet, átadta az egyik kollégának, aki valószínű nem ellenőrizte a műszert, amit használt a műtéthez, és ez műtét közben elromlott. Így a látszólag kis műtétből nagy műtét lett, intenzív osztály, reoperáció, újabb és újabb beavatkozások, fertőzések, gennyesedés, szívelégtelenség és halál.
A "sajnáljuk"-on kívül csak az értetlenség és a mossuk kezeinket - nálunk mindenki remek munkát végez, jó szakember magyarázat. Amikor dokumentációt kértek a lányok, csodálkoztak és nem igen tudnak magyarázatot adni a hiányzó dokumentumokról, ami a műtéti jegyzőkönyv, mert pont a lényeg hiányzik. Sajnálom a gyerekeimet, akik elveszítették apjukat és az anyósomat, aki elveszítette a gyermekét, és hogy harcolnia kell egy bocsánatkérésért.
Ami személyes tapasztalatom: A kórházban, ami egy patinás épületben lenne piszok, kosz uralkodik, az intenzív osztály ragad, a fertőzések bejutása érdekében a látogatókra egy lepel jut - sem védőmamusz, sem fejfedő, így nem kell csodálkozni a bekerült fertőzéseken. Szerencsémre csak látogatni voltam legtöbbször kórházakban, de ehhez képest a Hetényi itt Szolnokon egy sterilizált, klasszisokkal jobb kórház.
Itt sem keresnek többet sem az orvosok, sem a nővérek, sem a takarító személyzet. Odafigyelést, szakértelmet, emberséget kellene gyakorolni. A felelősségre vonás pedig minden munkahelyen hozzátartozik a feladatellátáshoz, még ha főorvosról, orvosokról is van szó, hiszen, ha ők vétenek, akkor emberéletek mennek tönkre. Sajnálom.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Ordított, hisztériázott, káromkodott a fogorvos
2015.01.08. 06:00
Ugye elhiszi nekem, ha azt mondom, az élet másnak sem habostorta, és nem Ön az egyetlen, aki elveszítette az édesanyját?
Leírom a történetet dióhéjban azoknak, akik nem ismerik a velünk megesett történetet..
Adott egy idős hölgy, aki történetesen a nagynéném. Idén augusztusban töltötte be a 89. évét. Hogyan, hogyan nem, még e jeles nap előtt az alsó fogsora eltörött. Ebben a korban vajmi kevés ember rendelkezik saját fogakkal, úgyhogy ezen még nincs mit csodálkozni. Mivel ez a fogsor már többször is eltört, nagynéném úgy dönt, nem kínlódik vele tovább. Nosza, ideje megválni tőle, s újat csináltatni! Igen ám, de nyár lévén, tombol a kánikula. No, sebaj, azért van még alul pár saját fog is, így inkább ki lehet várni az őszi időszakot, amikor már könnyebben közlekedik. Lévén, lábfájós is már, s így bottal jár szegény.
Ezeken kívül is van neki fogyatékossága, ugyanis 3 éves korában agyhártyagyulladást kapott. Nem halt bele, de a hallását, illetve egyik szeme világát teljesen elvesztette. Mivel ekkor beszélni már megtanult, így elég jól, érthetően kommunikál élete további részében. Siket óvodába, majd iskolába jár. Remekül elsajátította a jelnyelvet, és kiválóan olvas szájról. Sajnos ez utóbbi képessége az ép szemével egyetemben már romlott mostanra. Szemüveggel azonban még most is kielégítően lát, s lehet beszélgetni vele.
No, hogy levelem tovább szőjem, nagynéném megkért, hogy az első fogorvosi vizitre kísérjem már el. Ez csak természetes, hiszen sokat köszönhetek neki. Mondhatni, ez a minimum, amit megtehetek érte.
Nosza, az őszi idő beálltával telefon a szakrendelőbe, időpontért.
ÉS EKKOR CSAPOTT LE A SORS ÖNRE DOKTORNŐ!!! Méghozzá a betegirányító hölgy képében, aki az Ön rendelőjébe kapcsolt engem.
Első alkalommal még minden simán ment, eltekintve a homályos röntgenfelvételtől, amit a röntgenes hölgy ellenőrzés nélkül kiadott, s utólag még egyszer vissza kellett mennünk a röntgenbe. Ön akkor szinte könyörgött nekem, hogy minden alkalommal kísérjem el a nénikémet. Szinte előre félt már tőle…? Megorrontott valamit, kétségtelen!!!! Két fogat húzni kellett, s emiatt el kellett mennünk külön a Szentkirályi utcai fog-műintézménybe. Ezen felettébb csodálkoztam, mire fel lettem világosítva, hogy Önöknél az OEP nem támogatja a foghúzást, ezért nem húznak. (Utólag eszembe ötlött, talán ha akkor nem nyomja el a háborgásom a fantáziámat, akkor „pocket to pocket” megegyezhettünk volna egy azonnali húzásban…?) No, késő bánat – eb gondolat, megjártuk hát azt a lepukkant helyet is, és nénikém megszabadult a két, nemkívánatos fogtól.
Ezután hívtam a rendelőt újabb időpontért, de ott napokig nem vette fel senki a telefont. Felhívtam Önt a névjegyén kiírt mobil számon. Mondta, nem dolgozik, meghalt az édesanyja. Részvétet nyilvánítottam, majd az Ön által mondott napon egyeztettem a rendelőben időpontot az asszisztens hölggyel.
Ez alkalommal csapott be a ménkű először. Nagynénémről a szemüveg levetetvén, mindenfajta kommunikációtól elvágatott. Csak ült a székben az ő hatalmas csöndjében, és az így ráereszkedő homályban. Emlékszik, doktornő? Ön kiabálva adta neki az instrukciókat, holott előtte többször felhívtam a figyelmét, hogy ez egyáltalán nem segít. Ráadásul a maszkot is gondosan feltette a szája elé, nehogy véletlenül is leolvasson róla valamit az idős asszony. Mivel ilyen idős korban vélhetőleg a mozgáskoordináció sem működik megfelelően, hogy, hogyan nem, nagynéném bizony ráharapott az Ön ujjára. És Ön csak ordított, hisztériázott, káromkodott, ő meg egyáltalán nem tudta mi van, bár azt észlelte, hogy valami nem stimmel. Végül, nagy nehezen sikerült kiszabadítani az ujját, de mélységesen fel volt háborodva, és szinte hisztériás rohamot kapott. Mármint Ön, doktornő. Mikor azután kiment a szobából, az asszisztensnő kért elnézést Ön helyett, betudván a dolgot az édesanyja halálának. Én is betudtam, s túlléptem rajta.
A mai nap azonban még önmagán is sikerült túltennie viselkedésben, doktornő! Mára ugyanis, eljutottunk a mintavételig. Alsó és felső mintára is szükség van, mivel felső fogsor is kell, a régi nem klappol. Megint kezdődött az ordítozás – kommunikáció gyanánt. A viaszmintát még sikerült bejátszani nénikém szájába. Láttam azonban, hogy Ön már alapból tiszta ideg tőle. Amikor kinyitott, s Ön ki akarta venni a mintát, hirtelen megint összezárta az állkapcsát. Ekkor Ön egy halálsikolyt hallatva kikapta a mintát, majd az asztalkára vágta mérgében, és közölte, hogy Ön ezt nem csinálja tovább. Ezúttal még a múltkorinál is színesebb rohamot produkált nekünk doktornő! Ekkor már én is kezdtem kijönni a béketűrésből, s közöltem, akkor adjon át minket egy másik orvosnak. Erre választ nem kaptam. Kiküldött minket a folyosóra várni, amíg a technikus valamit kitalál. Leültünk kint, nagynéném csendben pityergett. Nem értette mi történt, hiszen ő annyira akart ügyes lenni, annyira meg akart felelni, annyira nem akart Önnek problémát okozni. Fél óra múltán a technikus megoldotta a gordiuszi csomót, szétkapta az összeolvadt alsó+felső mintát. Mehettünk be újra a rendelőbe.
Amíg Ön kiviharzott megmelegíteni újra a viaszt, addig az asszisztensnővel igyekeztünk nagynénémnek elmagyarázni, hogyan is kell csinálja majd a dolgot. Amikor visszajött, visítva lecseszett mindnyájunkat, hogy miért van még nénikém szájában a protkó, mi a fészkes francot csináltunk eddig, már rég ki kellett volna venni. Azt süvöltötte, hogy Ön erre nem ér rá, el kell mennie valahová.
Ilyen előzmények után csoda lett volna, ha a másodszori mintavétel teljes sikerrel zárul. Kisebb erővel ugyan, de nénikém ismét visszaharapott a viaszra. Ekkor Ön, doktornő, egy „isten faszát” kiáltással dührohamot kapott, és a már megszokott műsort ismételte. „Én ezt nem csinálom, én már ehhez öreg vagyok, csinálja más, stb, stb. Azután elkezdte ecsetelni, hogy Önt az utóbbi 5 hónapban mennyi borzasztó dolog érte, min ment keresztül az édesanyja végett. Én ezt mind megértem, és tiszteletben is tartom. Ha nem így lenne, biztos, hogy pofán töröltem volna Önt Drága doktornő!!!!
Ugye elhiszi nekem, ha azt mondom, az élet másnak sem habostorta, és nem Ön az egyetlen, aki elveszítette az édesanyját? Sajnos „a lét halál, az élet küzdelem” – Madách soraival szólva.
Azt csak utóiratban jegyzem meg az olvasók számára (hisz Ön tudja), hogy előre kifizettük erre a jó kis folytatásos műsorra a munkadíjat. Ez pár ezer forint híján 130 ezret kóstált. Azt viszont Ön sem tudja, hogy nagynéném nyugdíja még a 80 ezret sem éri el. Számomra hihetetlen bűvészmutatvány az, hogy képes volt ezt zsebből kifizetni, mindjárt az első alkalmakkor.
Köszönöm, ha leközlik!
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Agyvérzéses beteghez nem ment k ia mentő
2015.01.06. 06:00
Egyszerűen letették a telefont. Kétszer is!
Tisztelt Praxisblog!
Ez év április 24-én este sztrókot kaptam, egyedül voltam otthon, mivel
egyedül élek. Tudtam, hogy sztrókom van, ezért azt is tudtam, hogy a
minél hamarabb kórházba kell kerülnöm. Lebénult a fél oldalam, nem tudtam
rendesen beszélni, de azért hívtam a mentőket. A diszpécser annyit
mondott "beszéljen érthetőbben" és letette a telefont. Újra hívtam, és
megint letette azzal, hogy "beszéljen érthetőbben".
Nem értem, amikor a csapból is az folyik, hogy mik a sztrók tünetei,
hogy minél hamarabb kórházba kell, hogy kerüljön a beteg. Amikor vezető
halálok a sztrók... Elgondolkodtató, vajon mennyire képzett szakemberek
ülnek a telefon mellett a mentőknél.
Nem kérdezték meg, mit érzek, fáj-e valamim, olyan kérdéseket sem tettek
fel, amire igennel vagy nemmel lehet válaszolni, talán igen-nem
válaszokat tudtam volna adni. De egyszerűen letették a telefont. Kétszer is!
üdv.
Gabriella
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Mindenáron le akarták vágni a lábát
2015.01.04. 06:11
Alig várta, hogy hazaengedjék, mert rettegett attól, hogy egyszer csak elaltatják és levágják a lábát.
Nekem is vannak nagyon is rossz élményeim a magyar kórházakról. Édesanyám 30 éve lábszárfekélyes, persze ez senkit sem érdekelt ez alatt az idő alatt a magyar egészségügyben. Nem gyógyítható. Ennyi, pedig ahogy felénk mondják, tolnát-baranyát bejárta, hogy valaki segítsen neki.
Ez alatt az idő alatt olyan fájdalmakat állt ki, hogy volt olyan időszak, hogy hetekig nem tudta, hogy mi történik körülötte. Nem érdekelte semmi, mert csak a fájdalom volt. Nagyon sok kórházban megfordult, mert a reményt soha nem adta fel.
Így telt az élete, egy rakás gyógyszert szedett, mert ahány orvosnál járt mind írt neki valamit.
Két éve beutalták a megyei kórházba, ahonnan úgy jött haza, mint egy léggömb. Infúziókat kapott, a cukrát felnyomták 20-24-re, ezért átállították inzulinra és természetesen mindjárt ajánlottak neki helyben megvehető vércukormérőt. Ez még a legkisebb gondunk volt, mert az ottani doktornő minden áron le akarta vágni a lábait, mivel annyira fekélyesek /térdtől bokáig teljesen körbe/, hogy mást nem lehet kezdeni vele. Alig várta, hogy hazaengedjék, mert rettegett attól, hogy egyszer csak elaltatják és levágják neki. Annyit zaklatta /szó szerint/ a doktornő és minket is győzködött, hogy beszéljünk vele. Na de az én erős anyukám ezt a kezelést is túlélte.
Aztán volt combnyaktörése, bokatörése és utólag már azt mondom, hogy hála Istennek, hogy a medencecsontját is eltörte.
Elhoztuk hozzánk, és innen lett bevíve abba a tolna megyei kórházba ahová a mai napig jár. Igaz, csak egy kis hazugsággal sikerült bekerülnie, mivel azt mondtuk, hogy nálunk esett el, a körzeti orvosát pedig nem tudjuk elérni telefonon. Ezek után felvették a sebészetre, onnan pedig a nefrológiára./elnézést az orvosi helyesírási hibákért, csak úgy írom, ahogy mondom/
Az ottani főorvos egy csodálatos ember, nem biztatott sok jóval, csak annyival, hogy ők mindent megtesznek. Na gondoltam, ezzel már tele a padlás. Aztán eltelt egy hét két hét és az én anyukám csodák csodája egyre jobban lett. Elmagyarázta, hogy csodára ne várjunk, mert baj van a szívével, a májával a tüdejével, és sajnos a legnagyobb baj a veséjével. /A sok gyógyszer, amit a 30 év alatt szedett, teljesen tönkretette a szervezetét./
Jelenleg vesedialízisre jár és egy rossz szót nem tud mondani az ottani orvosokról, nővérekről, betegkísérőről. Emberként bánnak vele, és a többi ilyen beteggel is és a segíteni akarásukkal, a kedvességükkel, a jóindulatukkal nagyon jó viszonyt tudnak kialakítani a betegeikkel.
Ez is itt van nálunk, van jó példa is a lelkiismeretes egészségügyi dolgozókra, csak sajnos ez nagyon kevés.
Édesanyám azóta újra tud sétálgatni, ellátja magát, és a lábán a fekélye is kezd gyógyulgatni. Fél év leforgása alatt annyit javult, hogy a kerekesszék után ma már csak egy bottal jár.
Hát ennyi röviden, és mi boldogok vagyunk, hogy visszakaptuk az anyukánkat bármennyi időre is, de emberibb életet biztosítottak neki ezek az emberek.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
A mentők nem foglalkoztak a cukorbeteg férfival
2015.01.02. 08:53
Szakmailag is leszerepeltek előttem, mélységesen felháborítónak tartom a hozzáállásukat. Elismerve, hogy nincs könnyű dolguk manapság, nem gondolom, hogy ez minden felelősség alól felmenti őket.
Kedves Praxis Blog!
Ha jónak látják, osszák meg a blogon a történetünket. Üdvözlettel.
KK
Férjemnek tavasszal hypoglikémiás sokkja lett, hirtelen, egyik percről a másikra nagyon zavartan kezdett viselkedni. Nem inzulinos (hanem gyógyszerrel karbantartott) cukorbeteg, de ilyesmi még soha nem fordult vele elő. Ügyeletet hívtam, ők továbbirányítottak a mentőkhöz. Elmondtam, férjem milyen gyógyszereket szed, és hogy viselkedik, amit egyébként (kontrollt veszítve összevissza kiabálás) a diszpécser is hallott a telefonban.
Amikor a mentősök kiérkeztek, mondtam nekik, hogy sosem volt még ilyen. Ahogy férjem meglátta az "idegen embereket", kiabálni kezdett, hogy "hát, maguk meg mit akarnak?". Erre megkérdezték tőle, hogy "uram, szeretné, ha megvizsgálnánk?". Ő azt felelte, nem. Erre elindultak kifelé a lakásból úgy, hogy semmit nem csináltak. Arra hivatkoztak, hogy a beteg nem egyezett bele a vizsgálatba, hiába kértem, hogy legalább egy vércukrot mérjenek, illetve bizonygattam, hogy éppen ez a zavart viselkedés a probléma, ne haragudjanak rá, hanem vizsgálják meg, kérem. Úgy hagytak ott minket a zavart férjjel, hogy megszólalni sem tudtunk a fiammal, épp csak annyit jegyzett meg egyikük (nem tudom, orvos volt-e, vagy sem): én kérek elnézést, hogy egyáltalán idefáradtunk...
Nagy nehezen (1-2 órás kiabálás, szaladgálás után) férjem elaludt. Másnap reggel a háziorvosunk megerősítette, hogy ez valószínűleg hypoglikémiás sokk volt, aznap még mindig alacsony volt a cukorérték. Férjem egyébként semmire nem emlékezett, csak arra, hogy beszélgettünk a szobában, és "mintha valakik jöttek volna". Háziorvosunk felhívta a figyelmemet arra, hogy ez megismétlődhet, és azt kérte, legyek erőszakosabb a mentősökkel, sőt ha szükséges, kössem őt össze velük telefonon, ne hagyjuk, hogy ilyenkor vizsgálat nélkül távozzanak.
A dolog másnap (minden odafigyelésünk ellenére: mit eszik, mit iszik, gyógyszerek stb.) megismétlődött, még zavartabb lett, mint azelőtt. Ekkor a mentő passzolt át a kerületi ügyelethez (előző nap, ugye, épp fordítva történt), a háziorvost valóban hívnom kellett telefonon, hogy megerősítse: férjem nem alkoholista, nem drogos, ellenben cukorbeteg. Így is eltelt több mint egy óra, mire vércukrot mértek, mert biztos, ami biztos, az ügyeletes orvos rendőri segítséget is kért. (Ő biztos volt benne, hogy valami drog lehet a háttérben, később vérvizsgálat alapján is kiderült, hogy nem. Elhiszem, persze, hogy ezt "bemondásra" nem hiszik el, de rengeteg időt elvett ez a gyanakvás...) Férjem valóban le-föl szaladgált kiabálva, a lakásban tett némi kárt, de magában és másokban nem. Végül 2,1-es cukrot mértek, akkor aztán felbolydult minden, rohammentőt hívtak, és kezdték adagolni neki a glükózt.
Végül kórházba vitték megfigyelésre két napra.
Azóta nem fordult elő ilyesmi, de ami azt illeti, eddig SENKI nem tudott arról meggyőzni, hogy a mentő személyzete megfelelően járt volna el. Emberileg is és szakmailag is leszerepeltek előttem, mélységesen felháborítónak tartom a hozzáállásukat. Elismerve, hogy nincs könnyű dolguk manapság, nem gondolom, hogy ez minden felelősség alól felmenti őket.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Szebbet, jobbat, boldogabbat!
2014.12.31. 06:00
Semmivel sem kívánunk többet Olvasóinknak, mint saját magunknak: Egészségben és Sikerekben Gazdag Boldog Újévet! Január 2-án újra jelentkezünk.
"Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
Arany János
Finnyás fogorvos
2014.12.30. 06:30
Szörnyen kapzsi, és még éjfélkor is fogad pácienseket, továbbá a NAV-val viccelődik, mert számlát, azt soha nem ad, ha nem kér az ember...
Sziasztok,
Az én történetem 10 évvel ezelőtt kezdődött: Kb.20 éves lehettem, mikor megettem egy meggyes rétest, s egy benne maradt magra ráharapva letört egy pici darab a felső nagyőrlő fogamból, ami a bölcsesség fog előtti. Amerikában mar mindenki fizetne ilyenkor kemény kártérítéseket... Elmentem a fogorvoshoz, s fúrt rá egy hatalmas lyukat, majd teletömte amalgánnal.
Rá egy hónapra a tömés mellett letört a fogam, mivel nagyon elvékonyította az orvos. Nem tudtam visszamenni, mivel nemzetközi kamionsofőrként nem könnyű ezt megoldani. Nos, fájni nem fájt, így nem is izgattam magam. Majd fel év után kezdett fájni, de úgy, hogy még az agyam is lüktetett a koponyámban. Nagy nehezen sikerült tehát eljutni újra az orvoshoz, aki Debrecenben egy híres fogorvosi családból származó testvérpár egyike. Nem nevezném inkább meg, csak annyit tennék hozzá, hogy szörnyen kapzsi, és még éjfélkor is fogad pacienseket, továbbá a NAV-val viccelődik, mert számlát, azt soha nem ad, ha nem kér az ember...!!!
Tehát elkezdte kifúrni az amalgán tömést, és nyilván a sok ételmaradék, a sok baktérium picit büdös volt, de nem vészesen. Persze az Ő úri ormánya nem bírta, így megállt a furással és kérdezi, hogy kihúzhatjuk-e inkább? Nekem mar elegem volt a fájdalomból, így persze, igen!!! Utólag, életem egyik nagy hibája volt, hogy engedtem magam rábeszélni, ahogy az is, hogy nem mentem rögtön vissza miután letört újra. De ugye a pénz az nagyúr, és az egészség háttérbe szorul. Nos, ez a hozzáállásom megváltozott.
Nem akarom a felelősséget átruházni, de talán nem volt jó ötlet felajánlani kb. egyből, hogy kihúzza. Főleg úgy, hogy nem mondta el, hogy mivel jár az a fog elvesztése, ami meg gyökér kezelve sem volt!
Állandóan ráharapok a pofazacskómra, besebesedik. Állandóan érzékeny, mert nem pép ételeket eszik azért az ember, és a röntgenek alapján az arccsontom is lesüllyedt... Az implantáció szörnyen drága, fájdalmas, és testidegen. Azt hiszem, drága tanuló pénz volt! Neki pedig az Isten fizesse meg jó szolgálatait!!!
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Törött lábbal hajtották el a mentők
2014.12.29. 06:49
Még mindig nem értem, hogy volt ilyen rossz bánásmódhoz lelkiismeretük, ilyet még egy civil, nem hozzáértő ember sem engedhet meg magának.
A múlt héten Édesapám sajnos elesett, a tehergépkocsija lépcsőjén megbotlott, valahogy kicsavarodott a lába, és nagyon komolyat esett mind a 120 kilójával és 73 évével jó nagyot esett sajnos. Hazavezetett, a lába nagyon fájt, a térde mindkét oldalon komolyan felsérült, a könyökével egyetemben, délután 5 órakor felhívta a mentőket.
Az unokája - Aki nem szakember - addigra amatőr módon, de Betaisadone és kötszer segítségével felületesen ellátta a sebeit. A nagyobb probléma a jobb fajos lába jelentett, ami egyre dagadtabb és fájdalmasabb volt. - Állítólag a diszpécser más számot diktált be / ??? / A mentő 65 perc múlva érkezett meg, én - a számítógép az asztalra volt helyezve - a skyepon online maradtam - mivel külföldön élek, és nem tudtam sajnos jelen lenni. Mindent tisztán hallottam, megérkeztek, Édesapám felkelt az ülőhelyzetből kezet fogni - ebben a pillanatban mindkét mentős kórusban rákezdte, hogy : amennyiben fel tud állni, akkor minden rendben.
Kiabáltam ki a skypeból, kérem nézzék meg a sebeit: Apukám felhúzta a nadrágját, mivel az unokája által rátett amatőr kötés eltakarta a sebeit, de közölték, ök sem tudják jobban bekötni, és menni is akartak. Ekkor már elvesztettem a türelmem, kiabáltam ki a skypeból, hogy röntgent kell csinálni, addig, míg nem vagyunk az ellenkezőjéről megbizonyosodva, addig mint orvos ez a kötelessége, valamint azonnal egy Tetanus oltás szinte kötelező ilyen esetben
Válaszoltak: szerintük nincs törés, és kb. 6 perc után angolosan távoztak - Apukám még adott is búcsúzóul 2 ezer forintot - még mindig traumatizált állapotban volt. Én diplomás ápolóként dolgozom egy igazan jó svájci intézményben Sem gyógyszert nem hagytak ott, de semmi segítséget nem kapott!!! Azt mondtak, másnap sétáljon át az sztkba !!!
Másnap a kerületileg illetékes kórházban jelentkezett Édesapám/ a testvére vitte el / : a jobb lába 2 helyen eltört!!! Tetanus oltást kapott, a sebeit ellátták es fájdalomcsillapító, illetve gyulladáscsökkentőt, valamint 6 heftig véralvadásgátló injekciót kapott. Gipszet kapott és a kórháznak rendkívül hálásak vagyunk, a mentősöknek viszont egyáltalán nem. Még mindig nem értem, hogy volt ilyen rossz bánásmódhoz lelkiismeretük, ilyet még egy civil, nem hozzáértő ember sem engedhet meg magának, nemhogy egy szakmabeli, ez egyszerűen embertelen magatartás volt. Es akkor meg a 65 perc várakozásról nem is beszeltem.
Hamarabb halt meg, mert mérget szedettek vele
2014.12.27. 06:00
Felháborító, hogy Magyarországon az orvosok nagy része egy felelőtlen pöffeszkedő IQ- nulla, aki emberek ezreit teszi tönkre a téves diagnózisaival!
Kedves Praxis blog!
Édesanyám hamarabb halt meg, mint kellett volna, mert Dipankrint szedetett vele a helyi kardiológus. Ő ügyelt a gyógyszereire, mindent beszedett, amit mondtak, és 3-havonta elment megvizsgáltatni magát, havonta pedig vérvizsgálatra. Szívbetegségben szenvedett, műtétje is volt régen. Meg kellett volna még egyszer műteni, de senki nem vállalta azt a kockázatot, hogy a műtőasztalon hal meg. Néhány hónappal ezelőtt súlyosbodott az állapota.
Mégis megpróbáltunk keresni egy orvost, aki valahogy segít rajta, akkor találtuk meg az ország egyik legnevesebb szakemberét, szívgyógyászát, aki számon kérte apukámat hogy miért ilyen későn hozza be hozzá (talán mert egy földi halandó nem jut el egy igazi szakemberhez, csak megfelelő kapcsolatok és hosszas kutatás után), és hogy miért szedettek vele mérget (ő használta ezt a szót) , a Dipankrint, mert az teljesen tönkretette a máját.
Hát mivel azt írták fel neki, és SOHA NEM MONDTÁK NEKI HOGY HAGYJA ABBA, MERT AZ NEKI MÉREG!!! Egy mezei beteg, aki nem végzett orvosit, honnét találja ki, sőt miért feltételezné egyáltalán, hogy nem jó neki az a gyógyszer, amit felírnak??? Édesanyám nemrég halt meg, mert leállt a szíve. Nem csak anyukámat kezelték félre, hanem engem is. Jó drága cukorterheléses vizsgálat alapján az egyik budapesti nőgyógyász elkezdte szedetni velem az Inofolic nevű- 11 ezer Ft-ba kerülő ételkiegészítőt, amitől később derült ki, hogy durván elkezdett hullani a hajam, azt mondta változtassam meg az egész étrendemet, stb. Elmentem szerencsére endokrinológushoz, ő pedig megállapította, hogy egyáltalán nem vagyok inzulin-rezisztens, rosszul értelmezte a vizsgálati papírt a kedves kolléga, és ne szedjem az Inofolic-ot.
Másnap megszűnt a hajhullásom! Egy másik nőgyógyász pedig felíratott pajzsmirigy - alulműködésre egy gyógyszert, ugyanaz az endokrinológus arra meg azt mondta, hogy nem indokolt a pajzsmirigy-gyógyszer szedése, mert a nőgyógyász a leletek alapján tévesen állapított meg alulműködést! De azért szedjem tovább a szert, most már beállt rá a szervezetem, majd kell mindig ellenőriztetni. Kíváncsian várom, mikor fog ez problémát okozni nálam. Szívem szerint abbahagynám a gyógyszer szedését, de ha az orvos azt mondta, hogy szedni kell, ki vagyok én, hogy őt felülbíráljam??? És ami ezekben a nőgyógyászokban külön felháborító, hogy mindkettő fizetős magánorvos volt, és jól megkérte az árát annak, hogy félrekezelt!!!
Persze ez anyukámhoz képest semmi, de ugyanúgy felháborító, hogy Magyarországon az orvosok nagy része egy felelőtlen pöffeszkedő IQ- nulla, aki emberek ezreit teszi tönkre a téves diagnózisaival!
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Karácsonyi üdvözlet
2014.12.24. 05:06
"Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van."
"Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van."
Fekete István
Boldog és szeretetben gazdag Karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak! Az ünnepek után újra jövünk.
Hamarabb fog meghalni az orvosok miatt
2014.12.23. 06:36
Kerülget a félelem a kétségbeesés, de egyelőre nem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam.
Kedves Praxisblog!
Az elkeseredésemből fakadóan írtam meg a történetemet.
Üdvözlettel,
József
Csupán néhány kérdés, illetve gondolat, amire valószínű soha nem kapok választ a "tudós" doktoroktól.
1) Miért nem küldtek el a reumatológusok egy mindenre kiterjedő vizsgálatra, hogy kiderítsék, mi okozza a több éve vissza-vissza térő ízületi fájdalmaimat?
2) Amikor végre egy a fiatalabb generációhoz tartozó szakorvos ezt megtette, ami után kiderült a diagnózis "RA", miért a gyógyszer gyártók katalógusaiból választott un. bázisterápiás gyógyszert. Miért nem olvasta el a betegség miatt összehívott kongresszusok összefoglalóit a választott gyógyszer(ek) hatásairól, de leginkább a káros, többnyire az alapbetegségtől is nagyobb bajt okozó mellékhatásokról.
3) Egy a hatodik "X" életkorú embernél felfedezett "RA" minimális, további betegség(ek) indukálása nélküli kezelésével fájdalmakkal ugyan, de többnyire nem csökkenti az átlag életkor elérésének lehetőségét.
4) Az orvos(ok) azonban ragaszkodtak a jelenleg is érvényes szokásokhoz (utasításokhoz?). Alap: szteroid. További kezelés: bázisterápiás szer 1. Eredmény: néhány hét után rózsahimlő szerű kiütések. Szteroid marad, mellé egy újabb pirula bázisterápiának. Eredmény dettó, mint az elsőnél.
5) Külön pontba írom a 3. bázisterápiás gyógyszernek nevezett méreg "METHOTREXAT" bázisterápiás szerként való alkalmazását. (Citosztatikum a kemoterápia kiegészítője. Tömény kémiai méreg!)
6) A beteg megbízik a lelkiismeretesnek tűnő orvosban és az előírásának megfelelően beszedi az apró sárga méregtablettát.
7) A sárga ördögpirula szedése már kezdettől lerövidítette a hetet 5 napra, mivel a 24 óra alatt 6 óránként szedett MT iszonyatos közérzetet, illetve munkaképtelenséget okozott. 2 hónap után köhécselni, majd 4-5 hónap után durván köhögni kezdtem. Allergiára gondoltam, így tovább szedtem az MT -ot.
8) Jó fél év után, mikor a köhögés gyakorlatilag állandósult, bejelentkeztem a tüdőgondozóba, ahol 2 és fél hónap múlva mehettem volna vizsgálatra.
9) Felhívtam a tüdőgondozó főorvos magánpraxisát, ahol már aznap délutánra időpontot kaptam.
10) Vizsgálat, röntgen, amelyen elég nagy kiterjedésű tüdőfibrózis látható. Közvetlenül a bázisszerek alkalmazása előtt készült röntgen és CT filmjei teljesen tiszta ép tüdőt ábrázol.
A tüdőgyógyász rendelőjéből hívtam fel az időközben másik városba dolgozó reumatológust és elmondtam neki a történteket. Mély sajnálkozásának kifejezésre juttatása mellett a methotrexat azonnali abbahagyását javasolta, és kimondta. 100 %, hogy a methotrexat indukálta a fibrózist!
11) A tüdőgyógyász is kiírta a (tüneti) kezelést. Ugyanannak a szteroidnak a szedését, amit az RA-ra is kaptam.
12) A lényeg. Az RA egy nagyon kellemetlen, időnként kínzóan fájdalmas (autoimmunnak nyilvánított) betegség, de együtt lehet vele élni. Ugyanakkor a tüdőfibrózis többnyire gyorsan terjedő a tüdőszöveteket, hörgőket elrostosító, ezáltal működésképtelenné tevő "halálosztó". Különböző túlélési prognózisokat kaptam. 2-4 év -től 4-6 év -ig, stb.
4 évig viszonylag jól elvoltam, csak lassú romlást konstatáltam. Ekkortájt jött egy kemény megfázás, magas lázzal. Kaptam antibiotikum kezelést, amitől a láz és a megfázás tipikus tünetei elmúltak, de a teljesítő képességem nagyságrendekkel kisebb lett erősödő légszomj kíséretében.
13) Azóta 2x látogattam meg ismét a tüdőgyógyászt, aki újabb hörgőtágítókat írt fel, (millió mellékhatással) amelyeket óvatosan próbaszerűen kipróbáltam. Könnyebbséget nem hoztak, ellenben megtapasztaltam, milyen a hörgőgörcs.
14) Ma már a reggeli -esti tisztálkodás, átöltözés legalább egy óra. Minden helyváltoztatás együtt jár egy köhögési, fulladási rohammal. Kerülget a félelem a kétségbeesés, de egyelőre nem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam. Kötelezettségeim vannak a családommal szemben, amiket el kellene intéznem, mielőtt a magyar egészségügy orvosai által előrehozott halálom napja ideér....
Válaszokat igazából nem várok. Inkább a hasonló helyzetbe jutható embertársaimnak szánom ezt az írást. Jussanak eszükbe a soraim, ha netán az élet ilyen helyzetbe hozza Őket.
Focipálya van,orvos nincs
2014.12.22. 06:41
Nos, én személy szerint ezúton szeretnék üzenni városunk és országunk vezetőinek, hogy talán egy kicsit foglalkozhatnának a kirakat helyett az emberek valódi hogylétével és jólétével.
Kedves Praxis Blog és Lelkes Olvasótábora!
Mit gondoltok a következőről?
Helyszín: Veresegyház, dinamikusan növekvő város új műfüves focipályával, új színjátszó társulattal, jégpályával, nagy CBA-val a Budapesti útnál, új körforgalommal, stb. Édesanyám (nyugdíjas, 70 éves asszony) csípője és dereka fáj néhány hónapja, lépni előre egyik lábával tud a másikkal nem, gyakorlatilag sántít, lépcsőn föl-le menni egyáltalán nem. Elment a körzeti orvoshoz, aki beutalta a szakrendelésre, méghozzá reumatológiára a Misszió Egészségügyi Központba (www.misszio.hu) ahol Dr. Nagynál kapott időpontot. A bejelentkezés 2014. október 07-én történt, időpontot 2015. január 21-re kapott (http://www.misszio.hu/rendel.php#reuma szerint 98 nap az előjegyzési idő, a tájékoztatás korrekt, a várakozási idő viszont, hát, hogy is mondjam, nagyon gáz).
Ezek után ma reggel csörög a telefon (2014. december 08. van, azaz 3 hónappal, 90 nappal a bejelentkezés után). Közölték, hogy Dr. Nagy elment Veresegyházról és nem rendel többet a Misszióban és az időpontot törölték (nem áttették a másik orvoshoz, hanem törölték). És azt mondták anyámnak, hogy telefonáljon megint 2015. januárban, mert keresnek orvost Dr. Nagy helyett, de egyelőre nem találtak, ezért nem is tudnak időpontot adni. Nyilván a 98 nap akkor újra kezdődik, ami akkor már 200 nap fölött, azaz bőven fél év fölött lesz és ez csak a várakozás az első szakorvosi vizsgálatra.
Nos, én személy szerint ezúton szeretnék üzenni városunk és országunk vezetőinek, hogy talán egy kicsit foglalkozhatnának a kirakat helyett (amin egyébként mindenki átlát) az emberek VALÓDI hogylétével és jólétével (a szisztematikus jobblétre szenderítésük helyett; mert ez a sztálini út: nincs ember, nincs probléma). Meg lenne más üzenetem is, de azt úgysem közlitek le.
Sanyi
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
A 70 éven felüli már haljon is meg?
2014.12.20. 07:57
Az orvostudomány miért nem foglalkozik a 70 éven felüli korosztályos Myelodysplasia-szindrómával?
T, Blog!
Szeretném megkérdezni, hogy az orvostudomány miért nem foglalkozik a 70 éven felüli, vagy talán még a fiatalabb korosztályos Myelodysplasia-szindrómával?
Szóval hol tart az orvostudomány ebben a betegségben? Mert az tragédia, hogy egy betegnek szinte hetente be kell feküdni vörösvérsejt sűrítmény megkapására? Nekik miért nem lehet csontvelő átültetést csinálni?
Ha kap is vért, akkor a Hemoglobint esetleg 80-ra felemelik és kész, mehet haza. Nem olyan régen, kb. két hónapja még 100-105 re is felpumpálták, akkor elég volt 2-3 hetente a procedúrát végig csinálni, mind a Betegnek, mint az Orvosoknak.
A 70 éven felüli már haljon is meg?
Arról már nem is szólva, hogy hiába mondja a beteg, hogy elől annyira szúr, már alig kap levegőt, meg szorít, erre a zárójelentésre meg pont a fordítottját írják…
Arról már nem is szólva, hogy szinte egész biztos, valamelyik gyógyszer szedés mellékhatására alakult ki a betegség. ((((Doktor mondta, persze csak szóban, az ambuláns lapon nem mindig azt van írva, ami ott és úgy elhangzik)))!
KÖSZÖNETTEL várjuk válaszukat!
S:O.S
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Győrfi Pál és a szokásos magyarázkodása
2014.12.19. 06:05
Vajon hány ember fog még meghalni azért mert a mentők a súlyos esetekhez háromszor annyi idő alatt érnek oda,amennyit nagy hangon reklámoznak?
üdv: Hargittay B.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Sírva könyörgött, hogy segítsen valaki
2014.12.17. 06:55
Az Árpád Kórházban a bordatörésemmel röntgeneztek, a hölgy elment a filmmel, engem pedig dőlt szögben, fejjel lefelé felejtett.
Én már annyi rossz tapasztalattal vagyok gazdagabb itt Magyarországon, hogy ez mar nevetséges! Pl. a Margit kórházban levették a véremet, ügyeleten, várattak majd 2 órát, ide adták a zárójelentést azzal, hogy semmi bajom, holott iszonyú hasfájással vittek be az ismerőseim! Mivel nem lettem jobban, másnap a Semmelweis kórház következett , ott átadtam a Margiti zárót, kérdezte az orvos, hol vannak a labor leletek, mert hogy elmondtam, hogy ott készítették!
Ő mondta, ha készítettek volna, akkor oda lenne csatolva a záróhoz, de nem volt! Tehát nem elemezték ki a labort! Itt újból kellet csinálni elölről mindent! Míg erre vártunk, ultrahangra vittek a harmadik emeletre, ahol végzés után kitoltak a folyosóra, hogy a betegszállító jön értem! Kb. egy óra múlva jött, miután elkezdtem keresgélni valakit, hogy küldjék mar értem. Mert ugye este 10 órakor egy lélek sem jár már azon az emeleten, máshol se nagyon egy kórházba. A hozzátartozóim már frászt kaptam, hol lehetek ennyi ideig. Nőgyógyászati problémát találtak, amivel meg is voltam műtve sajnos.
Az Árpád Kórházban a bordatörésemmel röntgeneztek, a hölgy elment a filmmel, engem pedig dőlt szögben, fejjel lefelé felejtett, kb. húsz perc múlva jött vissza, én pedig ott sírva kértem, hogy segítsen valaki, mert azt hittem meghalok a fájdalomtól. De senki sem merte egyenesbe állítani a fekvőt, mert hogy nem nyúlhatnak bele kolléga munkájába, elnézést kert a nővér, hogy úgy felejtett és el volt intézve!
A Honvéd kórházban megröntgenezték a bal karomat, holott mondtam, hogy csak izomgyulladás lehet, mert nem ütöttem meg, nem is dagadt, sem kék. 14 órakor röntgenezték, este 20 órakor kikértem a tb-met és haza mentem, még nem volt meg a röntgen eredménye! Holott 3 szor voltam szólni, hogy küldjék már át, mert addig nem vizsgálnak meg! En meg rosszul voltam az idegtől, az éhségtől. És minden mástól!
Másnap mentem az eredményért, 21 óra van ráírva, akkor lett meg! De közben elfelejtettem leírni, hogy 15 óra fele szólítottak, hogy mennyek röntgenre, mondtam, hogy, már megvolt. Ja, akkor jó!
Hát, így működik a magyar egészségügy kérem! Még írhatnék három esetet, de azt legközelebb! Még elmondani is sok, nem hogy megélni…
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Hiába kértük, hogy ne legyen boncolás
2014.12.16. 07:28A tudomány érdekei nyilván pont az én édesapám máját követelték.
Kedves Praxis Blog!
Két év elteltével szántam rá magam, hogy leírjam a történetünket. Azért pont most, mert most már talán meg tudom őrizni a nyugalmamat, és azért írom meg, mert még mindig borzasztóan foglalkoztat, ami történt, és bízom benne, hogy hátha valaki a kommentelők közül mondd valamit, ami segít megérteni a történteket. Próbálok semlegesen írni, és két dolgot le szeretné szögezni:
1. Nem az a célja a levelemnek, hogy bárki felelősségét keressem, ha van felelős, annak a megtalálása nem változtat semmin. Egyszerűen tudni szeretném, mi történt.
2. Az orvosokról, akik a történetben részt vettek, megvan a véleményem, de ez nem lejárató kampány, nem kell arról meggyőzni, hogy vannak lelkiismeretes orvosok.
Tehát a történetem a következő:
Édesapám 2012. nyarán egy esküvőn elesett, és koponyatörést szenvedett. Nem tudjuk, mi történhetett, egyedül dohányzott a teraszon a baleset előtt. Ivott is előtte, illetve a dohányzástól voltak erősebb köhögési rohamai, elképzelhető, hogy pillanatnyi fulladásos szédülés, vagy az ital okozta az esést. A mentő a János kórházba szállította, azon belül a Neurológiára. Már az entré sem volt szerencsés, senki nem volt hajlandó megérteni, hogy egy esküvői elhajlás miatt volt alkohol a szervezetében, kissé az volt az érzésünk, hogy mindenki azt gondolja, na már megint itt egy hülye alkesz, aki leborult valahonnan. A beszállítás után rögtön CT-felvételt készítettek, és felvették a kórelőzményt. Ez azért fontos, mert Apu enyhe diabéteszben szenvedett, emellett magas vérnyomás miatt gyógyszert és enyhe vérhígítót szedett. A CT szerint koponyaalapi törése volt, az agyán vérömlennyel, nem igazán tudott magáról, mégis úgy találták, hogy a Neurológiai osztályon helyezik el, és minden kezelés nélkül várják a vérömleny felszívódását. Ekkor anyukám még mondta is a kezelőorvosnak, hogy ha kijön a kórházból, lesz fejmosás az italozás miatt. A válasz az volt, hogy ne aggódjon, egészen biztos, hogy kijön. Az osztályon kérdeztük a nővérkéket (ők egyébként nagyon kedvesek voltak), hogy nem kellene-e kikötni, mert elég nyugtalannak tűnik, és az orvos szerint feküdnie kell a minél gyorsabb gyógyulás érdekében. Azt mondták, ne, az olyan kegyetlen...
Másnap újabb sérüléseket találtunk rajta, az arcán és a kezén, kiderült persze, hogy fel próbált kelni, és a mosdó mellett találtak rá a földön. A mai napig nem tudjuk, hogy szenvedett-e ekkor újabb fejsérülést. Csináltak még egy CT-t, ami azt rögzítette, hogy a koponyaüreg tele van vérrel. Bevallom, hogy sok más emberhez hasonlóan, nekünk is fenntartásaink voltak a János Kórházzal szemben, ezért mindenkit mozgósítottunk, hogy jó neurológust, illetve agysebészt találjunk. Mindenki megerősített abban, hogy nagyon jó helyen van, ez az osztály állítólag kifejezetten jó a Jánosban. Egy professzor volt csak, aki azt mondta, hogy az a tény, hogy a koponyaűrben vér van, életveszélyes állapot. Megkérdeztük ekkor a kezelőorvost, illetve egy ismerős orvost, hogy akkor most mégis mire számítsunk, de a válasz még ekkor is az volt, hogy nincs életveszély, jók az esélyek. Egy nappal az újabb esés, és két nappal a beszállítás után Apu belázasodott, és több, egymást követő epilepsziás rohamot kapott. Éppen én voltam nála “ügyeletben”, igazándiból azt sajnos ki kell jelentenem, hogy a nővérkéken kívül nagyon senkit nem érdekelt az állapota, a rohamok során bementek hozzá, majd vissza az orvosi szobába. Én ekkor már olyan súlyosnak láttam az állapotát, hogy sírógörcsöt kaptam, és bementem az orvoshoz könyörögni, hogy csináljon valamit, mert szerintem haldoklik. Az orvos nagyon kedvesen azt mondta, hogy rendben, ha engem megnyugtat (!), akkor átteszi az Intenzív Osztályra. Így is járt el, az intenzív osztályon aztán szembesültünk az ottani doktornő ki nem mondott, de igen látványos döbbenetével, aki közölte, hogy az édesapám életveszélyes állapotban van, és már rég agyi vízhajtót és antibiotikumot kellene kapnia, és már rég át kellett volna kerülnie az Intenzív Osztályra. Azt mondták, kb. egy hét, és eldől a sorsa. Így is lett, 5 nap altatás után felébresztették, és másnapra elment.
Mind az Intenzív, mind a Neurológiai Osztályon borzasztó kedvesek és empatikusak voltak a nővérkék, igazándiból még ezt a lekötözéses ügyet sem írnám a számlájukra, Apu amikor bekerült még beszélt és amikor magánál volt, viccelődni is próbált, ők nem orvosok, nem tudhatták milyen állapotban van valójában. Sajnos az orvosokról ezt nem tudom elmondani. Végig lekezeltek minket, a folyosón rohanva kellett információért könyörögni, és a haláleset után sem volt senki, aki legalább egy magyarázatot mondott volna. Hozzáteszem, nem vagyunk értetlenek, vagy bunkók, nem vártunk hosszas megbeszélést, csak minimális információkat. Sajnos a Neurológiai Osztályon ezt csak úgy kaptuk meg, ha könyörögtünk érte. Az Intenzíven van egy 10 perc, amikor az orvos végiglátogatja a hozzátartozókat, és felvilágosítást ad a beteg állapotáról. Itt már megkaptuk az információkat, bár az orvosok úgy néztek ránk, mint az ufókra, amikor arról kérdeztük őket, mik az esélyek. Utólag már tudjuk, miért. Hab a tortán, hogy el szerettük volna kerülni a boncolást, főként édesanyámnak fájt arra gondolni, hogy szétvagdalják Apu testét. Sajnos senkinek sem volt ideje elmagyarázni nekünk, hogy mivel baleseti halálról van szó, kötelező a boncolás, ezt csak a panasz e-mailem után tudtam meg a kórház marketing osztályától (mert hogy van ilyen nekik). Rohangáltunk osztályról-osztályra engedélyért, az Intenzív előtt várattak minket egy órát a haláleset napján, mondván, hogy a főorvos úr még nem ért rá a kérelmünkkel foglalkozni. A főorvos úr mindeközben kijött a folyosóra, ahol egy barátja kézsérülését nézte meg, és a gyászoló család mellett cca. fél órás kedélyes beszélgetést folytatott a baráttal a vitorlásszezon tapasztalatairól, ránk sem nézve. Ezt követően bevonult, és beikszelte a kérelmünkön az elutasító rubrikát.
A boncolásra két hét alatt került csak sor, hála Istennek a temetést eleve így terveztük. A boncolási jegyzőkönyv a halál okát nem rögzítette, azt viszont igen, hogy a boncolóorvos döntése alapján édesapám máját az egyetem kapja kutatási célokra. Gondolom ő is látta, hogy nem szeretnénk boncolást, de a tudomány érdekei nyilván pont az én édesapám máját követelték.
A boncolási jegyzőkönyvet megmutattuk egy szakértőként is dolgozó ismerősünknek, egyértelműen kijelentve, hogy csak a miérttel szeretnénk tisztában lenni, nem perelünk, mert azt sem tudjuk, történt-e műhiba, de ha tudnánk is, egy per méltatlan lenne Apu életéhez és emlékéhez. Nyilván nem hitte el nekünk, mert egyszer még felvette a telefont, közölte, hogy két probléma is felmerült a kezelés során, de mondjuk már meg, miért szeretnénk tudni. Valószínűleg az a mai világban nehezen érthető indok, ha valaki csak tudni akarja az okokat, mert többé nem tudtuk elérni.
Sokszor kérdezik a kommentelők, mi az indoka a poszt megírásának. Én egyrészről szerettem volna kiadni magamból a történteket. Másrészről kíváncsi lennék mások véleményére: vajon én látom rosszul, vagy ez a rendszer tényleg valami olyan elképesztő embertelenséggel működik, hogy az felfoghatatlan?
Köszönöm, ha közzéteszik a leírtakat. Nem írom alá, nem szeretnék udvariatlan lenni, de nem szeretném, ha a nevem megjelenne.
Üdvözlettel: egy olvasó
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Kipróbáltam a német egészségügyet
2014.12.15. 06:41
Kellett várni cirka két órát, mire előkerült, az orvos, aki egyedül volt az ambulancián.
A tegnapi nap folyamán, munka közben bemutattam egy dupla leszúrt Alexet, magyarul elterültem, mint Hortobágyon a furulyaszó. Jegyzőkönyv, ittam, nem ittam, szonda, nem ittam, irány az alkalmazom, előttük le a kalappal.
Elvittek kórházba.
Bretteni kórház, egy tömb, ambulancia, egy álmos nővér, betegfelvétel, simán megy a dolog, üljek le várjak. Párnázott székek, Telki magánkórház hangulat, asztalokon ásványvíz, poharak, újságok, gyerek játszósarok, amit nem próbáltam ki. Szóval kellemes hangulat, rajtam kívül még 3 ember, szóval nincs tömeg.
Háááát kellett várni cirka két órát, mire előkerült, az orvos, aki egyedül volt az ambulancián. Doki fiatal, vigyorog, nyomkodna, nem hagyom, irány a röntgen.
Le sem ülünk, máris szólítanak, vetkőzök, bemegyek, kedves asszisztens, beállít, három képet készít a bordáimról, kijövök, irány vissza a doki.
Újabb másfélóra várakozás, doki jön, irány a vizsgáló, most egy másik, vizsgáló asztalra fektet, megnyugtat nem tört bordám, megnyugszom. Vizsgál, gondolom német protokoll szerint, hasi ultrahang, viccelődök vele, kérdezem fiú vagy lány, veszi a poént, még egy kis gél, nézi a „méhemet” vigyorogva és közli fiú lesz, mutatja is monitoron. Eszébe jut még egy két dolog, reflex vizsgálat, kövessem szemmel az ujját, nézzek fel, le, szorítsam meg a kezét, oké mondom neki a fejemet nem vertem be, vigyorog.
Vizsgálat után írja a kórlapomat, közlöm vele, allergiás vagyok egy gyógyszeradalékra, mondom a nevét, nem ismerős neki, de valahogy kitaláljuk, hogy miről beszélek. Igazolás munkahelyre, pár napig nem kell dolgoznom, recept, és az asszisztensnő feltankol gyógyszerekkel. Röpke 5 óra alatt sikerült végezni.
A végén szót ejtek, a munkáltatómról is, aki adott mellém embert, hogy elvigyen a kórházba, ott segítsen, majd a végén haza vigyen.
Utóélete a dolognak, hogy még kettő kontrollra rendeltek vissza, az már gyorsabban ment, és maximálisan figyelembe vette a kezelőorvosom a kéréseimet.
Lang Alex
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Elátkozott egészségügy
2014.12.14. 06:00
Jussanak eszünkbe, az egészségügy helyett, a stadionépítésekbe beleölt milliárdok, és az is, hogy akik ezeket az őrült szabályokat, törvényeket hozzák, nos, azok VIP betegként ebből semmit nem vesznek észre, hiszen az ő kezelésüket is mi fizetjük!
Régen az orvosi hivatás, valami olyan dolog volt, amit őszintén tisztelni lehetett, kellett. Mindenkinek megvolt a maga „doki bácsija/nénije”, akihez bizalommal lehetett fordulni, a körzeti orvosok, maga volt a két lábon járó ORVOS! Általában mindenkiben megvolt az a hit, hogy bár jobban jár az ember, ha fizet hálapénzt (paraszolvencia), de ennek ellenére, aki nem tud fizetni, vagy nem akar, az is megkap egy olyan kielégítő szolgáltatást, hogy gyógyultan vagy legalábbis nem lábbal kifelé hagyja el az egészségügyi intézményt!
Az elmúlt évtizedekben, de főleg mióta hozzányúltak az egészségügyhöz, nem javult, hanem romlott az egésznek a megítélése, az emberek, ha tehetik, nem mennek még a kórház közelébe sem!
Az egészségügy a legmostohább gyermek, és itt lehet legjobban megszorítani. Az egészségügyi dolgozó, nem sztrájkolhat, legfeljebb kis kék szalagot tűzhet fel, tiltakozásként. Ezért lehet megtenni az egészségügyi dolgozókkal szinte mindent!
Lehet nagy hangon béremelést ígérni, hogy most aztán rendezzük, azután pedig a szerencsétlen, 26 éve egészségügyben dolgozó diplomás szemét kiszúrni 5.625,- Ft nettó/hó béremeléssel!
Lehet elvárni azt is, hogy képezze magát az egészségügyben dolgozó, szerezzen diplomát, de ez, mint köztudott nyelvvizsgához kötött
Ráadásul a Semmelweis Egyetem nem egy alapfokú nyelvvizsgát vár el, hanem középfokút, és csak EU tagországbeli nyelvet vagy oroszt fogad el!
Hiába a megszerzett szakmai tudás, azt ingyen adja egészségügyi dolgozó annak az intézménynek ahová leszerződött, diploma nélkül.
Igen, szerezz egy középfokú nyelvvizsgát, alig százezres fizetésből, 2-3-4 gyerek mellett, 30-40 éves kor felett, szól a jelmondat, képezd magad, de ez szinte lehetetlen!
Amennyiben a kórházak helyzetét nézzük, az sem jobb!
Adva van egy kórház, a beteg az ambulancián keresztül kerül be, az adott osztályra. A bent fekvés ideje alatt, a vizsgálatoknak csak egy részét támogatja a TB, egy részét nem! Ezért a kórház a saját éves költségvetési keretének szűkössége miatt, nem tudja finanszírozni a kórházi bennfekvés ideje alatt, a TB által nem támogatott vizsgálatok elvégzését. Minden betegségnek optimális gyógyulási ideje van, ez alapján van meghatározva, betegségenként lebontva, a kórházban eltöltött időszak és az ezt követő otthoni lábadozás.
Tehát amikor nagy hangon szidjuk az egészségügyet, akkor egy olyan rendszert szidunk, ahol az egészségügyi dolgozok érdekérvényesítési lehetősége, szinte nulla, az itt dolgozók egy része, alulmotivált, és a kellő szakmai tapasztalattal sem rendelkezik. Másrészt, mint gazdasági szervezet sem tud megfelelően működni, mert olyan rendszerben kell dolgoznia, ami pontszámokhoz, kvótákhoz van kötve és sokszor nem a beteg az első számú tényező.
Ezért van az például, hogy a beteget akkor is bent tartják, ha jól van és küldik olyan felesleges kezelésekre, amelyeknek szinte köze sincs az állapotához, de a kórháznak viszont égető szüksége van rá, hogy a TB kifizessen egy el sem végzett vizsgálatot, vagy ennek a fordítottja is előfordul, hogy a beteget nem küldik el a szükséges vizsgálatra, mert azt nem támogatja a TB.
Sokszor arra törekednek csak a kórházak, hogy a beteg állapota annyira feljavuljon, hogy már járó betegként tudjon eljárni vizsgálatokra, és kezelésekre, de azt is a kórházi tartózkodást meghaladó, egy hónap után! Mert, ha egy hónapon belül kell valamilyen vizsgálatot elvégezni, amit a TB nem támogat, azt szintén a kórháznak kell megfinanszíroznia.
Úgy gondolom, hogy maximális elismerés jár azoknak, akik ilyen feltételek mellett is, gyógyítani akarnak!
…és amikor legközelebb belekényszerülünk abba, hogy valamilyen egészségügyi intézmény várójában dühöngünk, valamilyen vélt vagy valós sérelem miatt, akkor az is jusson eszünkbe, hogy akik ezeket a lehetetlen feltétel rendszereket megalkották, azokat mi szavaztuk be a parlamentbe.
Jussanak eszünkbe, az egészségügy helyett, a stadionépítésekbe beleölt milliárdok, és az is, hogy akik ezeket az őrült szabályokat, törvényeket hozzák, nos, azok VIP betegként ebből semmit nem vesznek észre, hiszen az ő kezelésüket is mi fizetjük!
Lang Alex
Pénz nélkül ilyen a szülés
2014.12.13. 06:09
A vizsgálatok percek alatt lezajlottak és kb. dobtak ki az ajtón. Egy szülés 120 ezerbe kerül, hogy figyeljenek rád, egy vizsgálat ára egy kedves fogadtatással 10-12 ezer forint. Különben le se szarnak.
Sziasztok!
Csak szeretném felhívni a figyelmet a Kistarcsai kórház nőgyógyászat-szülészet osztályára egy picit... Ami igaz az igaz, a szülésznők tényleg nagyon kedvesek, figyelmesek, de sajnos az orvosokról sajnos ez nem mondható el. Én várandós vagyok, 36 hetes, nincs magánorvosom és úgy viselkedtek velem akárhányszor bent voltam, mint egy leprással.
Egy kedves szó nem hagyta még el egyik szájat sem. Egy nyugtató szót nem kaptam, ellenben azokkal, akik fizettek (úgy várják el a pénzt, hogy az állami kórházba járnak a kismamák - ide a Kistarcsaiba - vizsgálatokra, nem is a magánrendelőjükbe).
A vizsgálatok percek alatt lezajlottak és kb. dobtak ki az ajtón. Egy szülés 120 ezerbe kerül, hogy figyeljenek rád, egy vizsgálat ára egy kedves fogadtatással 10-12 ezer ft. Különben le se szarnak. És ha nem engedheted ezt magadnak, mint pl. én, akkor minden egyes vizsgálatnál szégyen érzettel kell bemenned a vizsgálatokra. A kedvencem az volt, amikor hasfájással bementem egyik éjszaka a kórházba, mivel aggódtam, hogy nem e a babámmal van baj. Az orvos fel volt háborodva. Idézem: „Nem igaz hogy minden szarért be jönnek a kismamák, késő este lenne jobb dolgom is. Nem kell túlaggódni a terhességet.”
Teljesen ledöbbentem. A másik azt mondta, hogy biztosan koraszülött lesz a babám, mert nem voltak jók az eredményeim. Végig izgultam a 36. hétig a terhességemet!. Persze mondhatjuk, hogy nem köteles az orvos mosolyogni, kedvesnek lenni, de azért egy várandós kismamának szerintem jól esik egy kedves szó, egy megnyugtató érzés, hogy jó kezekben van.
A nőgyógyászaton fekvő kismamákat egybe rakják a kisműtősökkel. A folyosón jönnek mennek az idegen hozzátartozók, férfiak,40tagú családok kiabálnak. A fürdő szoba és a wc is közös arra a kb. 30 betegre. 2 személyes wc és 2 személyes zuhanyzó van a folyosón, egy ajtó mögött. A wc-be a kisműtősök szétdobált betétei, véres vattái, hányások, lehúzatlan nagy wc maradékok és vérszag található. Az a kis mini kuka, ami ott van kb. 5 perc alatt megtelik, már ha beledobják az egy napos betegek. A wc mindig le van pisilve, wc papír nincs, kézfertőtlenítő a wc-ben nincs. Miért kell kismamákat kisműtősökkel összerakni ezen a bentfekvős osztályon? Miért kell közös fürdőt és wct használni ennyi nőnek, a vip szoba miért csillog a tisztaságtól és a 6 ágyas szobába miért a wc után jönnek felmosni a koszos vízzel?
Miért néz ki úgy a terasz mint egy fertő telep? A galambok szét sz.rták már a teraszt és egész nap ott lebzselnek a nyitott ablaknál, ahol ki tudja milyen betegséget hordoznak. A függöny undorító sárga. A vip szobába miért alap dolog a tisztaság, és a 6 ágyasba miért nincs? Akiket kitolnak műteni, végigtolják a terhesgondozó osztályon, a folyosón, ahol több ember van, ahol mindenki nézi őket.
Nem akarok senkit sem bántani, de a takarítónők sokkal jobban figyelhetnének a higiéniára,az orvosok meg lehetnének kedvesebbek, nem kötelező a hálapénz. Aki nem hiszi menjen el és nézze meg a teraszokat, a wct és a szobák közötti különbséget!
Ui: Az első emeleti laborba vérvételre 2-3 órát vártam terhesen, amikor közölte a hölgy, hogy kérjek időpontot, leülni nem tudtam, mert ahol volt pár darab szék, ott a nénik ültek és ők nem szeretik átadni a helyet.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Cserélje ki a a beteg a katétert?
2014.12.12. 05:51
Az utolsó alkalomnál az orvos kerek perec kijelentette, ha még egyszer oda megyünk az ügyeletre nem fogja kicserélni a katétert.
Tisztelt praxis.
Úgy hozta a sors, hogy rátaláltam erre a blogra, mivel jelenleg a gondjaimra nem találok érdemi megoldást, pótcselekvés képen kiírnám magamból ezt a tehetetlen dühöt és felindultságot.
A történetem a Szent János kórház urológiai ellátásához kapcsolódik. Idős apámmal már kettő éve járok a János kórházba katéter cserére, azt tudni kell, hogy a katéter gyakran eldugul és nem lehet kiszámítani előre, hogy mikor, újabban már hetente kell menni vele, régebben volt, amikor csak
négy hét után kellett cserélni a szilikonos katétert.
Ha nappal viszem a rendelésre minimum egy óra a várakozás, de volt hogy két és fél órát kellett várakozni, maga a katéter csere öt perc. A problémák ott kezdődnek ha éppen nem tudom a nappali rendelésre elvinni, mert nincs autóm és mindig mást kell megkérnem, hogy vigyenek be minket.
A probléma az urológiai ügyelettel van az ügyeletes orvosok eddig is gyakran a szememre vetették, hogy miért pont az ügyeletre járunk a katétert cseréltetni, (mintha ez valami kiváltság lenne)vagy előjog természetesen azért megyünk az ügyeletre, mert eldugul a katéter és mellette folyik a vizelet, és nem vagyok benne biztos, hogy kéne még egy éjszakát, vagy hétvégén esetleg két napot várni vele.
Az ügyeleten a katéter cseréje sokszor minősíthetetlen minőségben történik és nekem úgy tűnik, hogy szükségtelen fájdalmat is okoznak mintha azt akarnák, hogy a beteg még véletlenül se merjen az ügyeletre. De szerintem jól gondoltam mert az utolsó alkalomnál az orvos kerek perec kijelentette, ha még egyszer oda megyünk az ügyeletre nem fogja kicserélni a katétert. Na persze erre én is egy picit felemeltem a hangomat, röviden ismertettem a gondjaim és problémáim az orvossal, elismerve azt hogy neki sem lehet könnyű a helyzete. Erre úgy látszik megszánhatott egy kicsit, mert átadott nekem egy szakmai fogást és röviden elmagyarázta, hogyan végezhetek otthon apámon hólyag öblítést. Én alapvetően szeretek barkácsolni, de ezen valahogy leakadt az agyam és azóta is hangosan kattog, meg eszembe jutott az is mi lenne, ha doktor úr idős édes anyjának tartanák egy gyorstalpalót, hogyan kell egy konnektort feszültség alatt kicserélni, mert nekem nincs kedvem hozzá.
Azt hiszem a végeredmény nem kétséges, pedig nekem simán menne. Én nem értem, miért nem maradhat a cipész a kaptafánál, és miért kell belőle ügyeletes orvost csinálni egy súlyponti kórház urológiai osztályán.
Felsorolok egy pár kifogást, amiket az ügyeletes orvosoktól hallottam eddig.
Nincs is eldugulva:farkas fecskendővel neki esik az orvos, hogy átöblíti a hólyagot
a folyadék se- ki se- be, reakció,tényleg.
A trükkös: ultrahanggal vizsgálgatja majd kijelenti, ez nincs eldugulva a gatya közben úszik a vizeletben. De azért kicseréli (biztos, ami biztos) (megjegyzem a dugulás tényét ultrahanggal még egy denevér sem tudná megállapítani, mert ez még a kihúzott katéter szemrevételezése
esetén is körülményes)
A tapasztaltabb: elküld a beteg közeléből, hogy ne is lásd, hogy mit ügyködik, mert abból csak gond lehet.(szubjektív véleményem szerint)
Dióhéjban ennyit írnék, persze van még egy jó pár dolog, amire nem tértem ki. Jelenleg az a dilemmám, ha legközelebb menni kell az urológiára, mit tegyek? Másik kórházba nem vihetem, mert ide tartozunk. Ha olyan időpontba kell menni megint, amikor csak ügyelet van, mit tegyek? Főleg ha ugyan az az orvos van.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
Meghalt a beteg,de a kórház nem szólt a családnak
2014.12.11. 06:40
Miért kellett meghalnia egy 66 éves, makk egészséges életerős, mindenki által szeretett embernek? Miért nem vette a fáradtságot a kórház, hogy értesítse anyósomat?
Tisztelt Szerkesztő!
Az RTL műsorát látva, örömmel értesültem róla, hogy van esély a nyilvánosságra! Esetünk a következő: 2014-11-25-én éjjel apósom megbotlott a pince lépcsőjén és sajnos lezuhant 6-7 lépcsőfokot. Anyósom megriadt a furcsa, erős zajra és apósomat megtalálva, hívta a mentőket.
A mentősök hamar megérkeztek, ellátták, majd heves tiltakozás közepette, kórházba szállították. Azt mondták, hogy "Janibácsi, a fejébe ugyan nem látunk bele, de a bordákat leszámítva nincs itt semmi baj". Apósom magánál volt, nem szeretett volna kórházba menni. Főleg a Dunaújvárosiba nem... Friss még az emlék, miszerint az Ő édesapja is ott halálozott el aki csak egy gyomorrontással került be!
Nagyon rossz híre van a kórháznak.. Halálsor, Mészárszék, Gyilkos ház...Éjfél tájt érkeztek meg, majd az ambuláns lap és a zárójelentés tanúsága szerint mellkas és koponya felvételt készítettek. Eben az állt, hogy bordái eltörtek és koponyája többszörös darabos törést szenvedett! Mindezek ellenére osztályra tették, majd anyósomat azzal nyugtatták, hogy nem lesz itt semmi baj, de 2-3 napig megfigyelésre benntartják. Kérték, hogy másnap, ha megy valaki apósomhoz, vigye a rendszeres gyógyszereit. Anyósom és unoka elköszönt apósomtól, hisz tudatánál volt, még viccelődött is. Távozáskor kérték, hogy ha valami történne, hívják őket. Hajnal 2 kor eljöttek, majd reggel 7-8 körül vissza mentek a gyógyszerekkel, újsággal, és egyéb odaillő dolgokkal.
Megérkezve, nem találták az ágyat a helyén, majd közölték velük, hogy az intenzíven van, mert éjjel rosszul lett. Mentek az intenzívre, de ott sem volt.... MEGHALT! A zárójelentés tanúsága szerint hajnal 5:40 körül rosszul lett, epilepsziás rohama lett. Elrendeltek egy CT vizsgálatot... igen, ekkor rendelték el! A vizsgálat szerint vérömleny keletkezett a koponyában. Reggel 7:15-kor elhalálozott, itt hagyott minket! Na már most... Láttam már annyi kórházas filmet, hogy tudjam, ilyenkor, ha koponya sérül, bizony kell a CT! Azt is tudom laikusként, ha a sérülésből eredő vérzés nem tud kifelé vérezni, akkor bizony az a koponyán belül marad, nyomást idézve elő.
Ha én ezt tudom a filmekből, akkor az orvos, vagy az ott dolgozók miért nem tudják? Nem néznek ilyen filmeket? Miért kellett meghalnia egy 66 éves, makk egészséges életerős, mindenki által szeretett embernek? Miért nem vette a fáradtságot a kórház, hogy értesítse anyósomat? Miért...miért...miért? Nagyon kérem, segítsen a nyílvonásággal!
Tisztelettel, B. László
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A PRAXIS BLOGON!
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
